Müpa Magazin 2017/2018 évad 5. szám

Ingyenes időszaki kiadvány • XIII. évfolyam, 3. szám, 2018. május—július

MAGAZIN

müpa

ÉLET • STÍLUS • MŰVÉSZET

www.mupa.hu

Élmény!

Minden tekintetben.

Wagner:

Trisztán és Izolda 2018. június 7., 13., 16. / 16.00

Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám Közreműködik a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar Férfikara

mupa.hu

KEDVES

Közönség!

Fotó: Winfried Hösl​

Peter Seiffert

Amikor a tavalyi Budapesti Wagner-napokon a Parsifal címszerepére készültem, még nem sejtettem, hogy milyen csoda vár rám első magyarországi fellépésem helyszínén, Budapesten.

Csak azt tudtam, hogy örülök az újabb találkozásnak Fischer Ádámmal, akivel korában több alkalommal volt élmény a közös munka. Olyan, zenei és emberi szempontból egyaránt kiváló karmestert ismertem meg benne, aki maga mindig egy lépéssel hátrább lép, hogy teljes tudásával az énekeseket szolgálja.

Szereti őket és pontosan tudja, mire van szükségük. De az ő magával ragadó személyisége mellett lenyűgözött a Müpa légköre és akusztikája, a zenekar, a művészi munka és a szervezés magas színvonala is. Ez a legjobb koncertterem, ahol valaha is énekeltem, a Wagner-operák számára pedig a Müpa, Bayreuth­ hoz hasonlóan, egyedi és páratlan helyszín. Ez alkalommal Trisztánként térek vissza. Évek óta éneklem ezt a szerepet a világ nagy operaházaiban, és változatlanul kihívást jelent számomra. Hogy őszinte legyek, szellemi korlátaimat feszegeti. Amikor elindultam a pályán, operettekről és olasz áriákról álmodoztam, a vidám és magabiztos tenor képe lebegett előttem, aki a darabok végén elnyeri a szép szoprán hősnő kezét.

Hát a Trisztán nem ilyen. Nagy várakozással hívom Önöket a vele való találkozásra, remélve, hogy Wagner csodálatos zené­je új felfedezésekkel gazdagítja Önöket ezen a számára ideális helyszínen.

Peter Seiffert (fordította: Petrányi Judit)

2018. május—július nyitány

Lilya Zilberstein

Nyitány Tartalom Horizont KLASSZIKUS

Sípok és fúvókák Régi-új hagyomány követei Mit énekelt Mozart madara?

Fotó: Saint Venant Piotr Anderszewski

03 Trisztán – más szemszögből 04

Anja Kampe

JAZZ

18 Hangmester a pulpituson

MŰVÉSZBEJÁRÓ

06 Olasz a németeknél, német az olaszok 08 között AKTUÁLIS ZENE

22

12 „Szeretném, ha Händel operát írna nekem” 24 14

18 Fotó: Sasha Vasiljev

14

Fotó: Andrej Grilc

12

28

Trió a magasban

36

A hely szelleme

38

Az énekesnő nem meztelen

40

KÖNNYŰ

Fieszta, majd szieszta 46 Bizonyosság bizonytalan időkben

50

I M P R E S S Z U M

Müpa Magazin A MÜPA INGYENES KIADVÁNYA

Alapító: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Káel Csaba vezérigazgató Főszerkesztő: Csengery Kristóf

28

Joyce DiDonato

Fotó: Carol Friedman

Fotó: Brooke Shaden, dresses by Vivienne Westwood, make up by MAC

24

Eltáncolt szerelmek MÜPAMOZI

Autonóm alkotótársak 56

Megjelenik 18 000 példányban

A szerkesztés lezárult: 2018. április 6.

A címlapon: Melody Gardot Címlapfotó: Franco P. Tettamanti A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

MÉLYVÍZ, CSAK ÚSZÓKNAK

54

Nyomda: Pátria Nyomda Zrt.

Müpa: 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1.

Telefon: (+36-1) 555-3000 E-mail: info@mupa.hu

Minden költők költője 52 Szemelvények zenekritikákból TÁNC

Felelős kiadó: a Papageno Consulting Kft. ügyvezetője

HU ISSN 1788-439X

Bobby McFerrin

LITERÁRIUM

Szerkesztőség: Papageno Consulting Kft. 1061 Budapest, Paulay Ede u. 50.

E-mail: szerkesztoseg@papageno.hu

62

Stratégiai médiapartnerünk:

HULLÁMHOSSZ

Richly Zsolt • Cakó Ferenc • M. Tóth Géza 64 HATÁRSÉRTŐK

„Ezekben a dalokban Cifra palotaforradalom 58 megtaláltam önmagam” KULISSZA „A Müpa hangja” 60

www.mupa.hu

CSALÁDI ÉS IFJÚSÁGI PROGRAMOK

66

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

DEMJÁN SÁNDOR (1943­—2018)

VÁRDAI ISTVÁN

RÁNKI DEZSŐ

MIDORI

MÜPA PROGRAMOK

18I19

BARÁTI KRISTÓF

BÉCSI FILHARMONIKUSOK

JULIAN RACHLIN

COLLEGIUM 1704

SIR JOHN ELIOT GARDINER LONDONI SZIMFONIKUS ZENEKAR

CATHERINE FOSTER

AKADEMIE FÜR ALTE MUSIK BERLIN

PHILIPPE JAROUSSKY

SIR SIMON RATTLE

A Müpa 2018—19-es évada hazai és külföldi sztárfellépőinek listáját mások mellett Sir John Eliot Gardiner, Sir Simon Rattle, Michael Tilson Thomas, Mariss Jansons, Midori, Olga Peretyatko, Baráth Emőke és Philippe Jaroussky, Várdai István és Frankl Péter, Michael Volle és az Akademie für Alte Musik Berlin neve fémjelzi. Az évad művésze a három koncerten hallható orosz virtuóz, Gyenyisz Macujev lesz, az évad együttese címet pedig a Magyar Állami Népi Együttes viselheti. A tizennégy különböző bérlet szólójegyeinek árusítása május 9-én kezdődik a Müpa jegypénztáraiban és a mupa.hu weboldalon. A Müpa+ hűségprogram ezüst, arany és platina szintű tagjainak május 8-án 24 órás elővásárlási lehetőséget biztosít az intézmény.

OLGA PERETYATKO

A MÜPA 2018—19-ES ÉVADÁRA

MICHAEL TILSON THOMAS

MARISS JANSONS

MÁJUS 9-ÉN INDUL A JEGYVÁSÁRLÁS

VÁRJON DÉNES

Demján Sándor

GYENYISZ MACUJEV

Március 26-án, életének 75. évében elhunyt Demján Sándor üzletember, vállalkozó, aki tevékenységével nemcsak a magyar gazdaságra, de az ország kulturális életére is hatást gyakorolt. 1965-ben a Keres­ kedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán szerzett diplomát. Pályakezdé­ sének éveiben előbb az ÁFÉSZ tisztviselője volt, egyre magasabb pozí­ ciókat betöltve, majd a hetvenes-nyolcvanas években vezérigazgatóként a Skála Coop szövetkezeti közös vállalatot irányította. Közvetlenül a rendszerváltozás előtt a Magyar Hitelbank elnökeként tevékenykedett. Munkásságának igazi sokszínűsége az elmúlt bő negyedszázadban, a demokrácia évtizedeiben bontakozott ki: szerepet vállalt a bankszférában, a városfejlesztésben, létrehozott bevásárlóközpontokat, irányította a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségét, illetve az Országos Takarékszövetkezeti Szövetséget. A Müpa felépítésének munkálataiban meghatározó szerepet játszott a nevéhez köthető TriGránit cégcsoport; 2003-ban a Vállalkozók Országos Szövetségének támogatásával létrehozta a Prima Primissima díjat, „a magyar értelmiség eredményeinek megőrzése, a hazai tudomány, művészet és kultúra fejlesztésének pártoktól független erősítése” céljából.

HERBERT VON KARAJAN ZENEI DÍJ

Fotó: Uwe Arens

SOL GABETTÁNAK

Sol Gabetta

06

horizont 2018. május—július

Eliette von Karajan, a világszerte ünnepelt karmester, Herbert von Karajan (1908—1989) özvegye 2002-ben alapította a Herbert von Karajan Zenei Díjat (Herbert von Karajan Musikpreis). A Berlini Filharmonikusok egykori főzeneigazgatójának emlékét őrző elismerés 50.000 Euróval jár, és évente ítélik oda a nemzetközi zeneélet egy-egy kiemelkedő személyiségének. A díjazott kötelessége, hogy az összegből fiatal muzsikusok érvényesülését segítse. Első ízben 2003-ban vehette át a díjat a kuratórium által erre méltónak ítélt művész: Anne-Sofie Mutter hegedűművész, Karajan hajdani felfedezettje. Korábban a Baden-badeni Festspielhaus szolgált a díjátadás színhelyéül; tavaly történt meg először, hogy Salzburgban, a Karajan által alapított Húsvéti Fesztivál fennállásának 50. évfordulójához kapcsolódva adták át az elismerést. A Müpa közönsége számára érdekesség, hogy az eddig díjazott világsztárok elsöprő többsége legalább egyszer — némelyikük többször is — fellépett már a Komor Marcell utcai falak között.

PONTOK, KEDVEZMÉNYEK, EXTRA ÉLMÉNYEK

Csatlakozzon Ön is!

mupa.hu/husegprogram 7 2018. május—július Kocsis Zoltán 1952—2016

SÍPOK

Reitze Smits

és

FÚVÓKÁK

A hangszerek királynője — hagyományosan ekképpen szokás méltatni az orgonát, és ez a megjelölés a tekintélyes múltú és terjedelmű instrumentum előkelő rangján túl kétségkívül egyfajta fényes elszigeteltséget is érzékeltet. Sok évszázados szakrális szerepe, önmagában is teljes hangzásuniverzuma és persze mérete ugyanis valóban elkülöníti az orgonát a többi hangszertől, és ezen a helyzeten sokáig leginkább csak a merészebb és monumentális hatásra törekvő szimfonisták igyekeztek változtatni.

08

klasszikus 2018. május—július

Fotó: Annelies van der Vegt

Orgona és szaxofon: első pillantásra igazán furcsa párnak tűnhet. Ám hallás után a „furcsa” szót inkább az „izgalmas” jelzőre cseréljük majd. Legalábbis ilyesmit ígér számunkra Reitze Smits és a Budapest Saxophone Quartet közös koncertje.

…változatos utakon és módokon keresi az orgonát megillető új helyet a 21. század zenei és kulturális életében.

Ma már persze érezhetően változik ez a helyzet, ám ehhez olyan, szabad szellemű és művészi határátlépésekben felettébb jártas orgonistákra van szükség, mint amilyen például a holland REITZE SMITS. Merthogy a május 2-án a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben fellépő Smits, úgy is, mint Bach műveinek lelkes és elmélyült előadója, hangszerelő, feszti­válalapító, templomi kántor, utrechti professzor és el­ kötelezett régizenész, egyre az orgonarepertoár peremvidékeit és a hangszer művészi alkalmazásának újszerű lehetőségeit kutatja. Turnézott már kortárs táncos társulattal, és egyebekben is változatos utakon és módokon keresi az orgonát megillető új helyet a 21. század zenei és kulturális életében.

A Müpa-beli koncerten Smits most a „fiatal”, alig több mint 170 éves hangszerrel, a szaxofonnal hozza össze évezredes, király­női instrumentumát. Méghozzá mindjárt négy szaxofonnal! A BUDAPEST SAXOPHONE QUARTET, vagyis SZEPESI BENCE, PUSKÁS LEVENTE, TÓSZEGI BERNÁT és HORVÁTH MARCELL négyes formációja, immár túl ezer koncerten és két évtizednyi működésen, ugyancsak rutinos és motivált felderítője a határterületeknek. Elvégre a jazztől az olykor kifejezetten nekik komponált kortárs komolyzenéig különféle stílusok előadói ők, és éppilyen változatos képet mutat művészi együttműködé­seik imponáló listája is. A Reitze Smitsszel, és egy­általán az orgonával való közös játék azért még számukra is újdonságnak beillő és egzotikus párosítást jelenthet: a barokk mesterektől Rachmaninovon át a francia Hatok zeneszerzői csoportjának beltagjaiig eljutva. És éppenséggel Darius Milhaud kompozíciójával, az 1923-as balettzenével, A világ teremtésével zárva a koncert programját — alkalmasint egy egészen új hangzásvilágot megteremtve.

László Ferenc

2018

05 02

REITZE SMITS ÉS A BUDAPEST SAXOPHONE QUARTET KÖZREMŰKÖDIK: REITZE SMITS — ORGONA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2018. május—július klasszikus

09

Szláv szenvedélyek Lucas Debargue

Akik rendszeresen látogatják a CONCERTO BUDAPEST hangversenyeit, tudják, hogy a zenekar KELLER ANDRÁS vezetésével az orosz zene egyik magyarországi specialistájává vált. Mostani műsorukat is kizárólag e repertoár remekeiből állították össze: mozgalmas és szenvedélyes alkotásokból. „Fehér éjszaka Lucas Debargue-gal” — a cím a nyári napfordulót övező időszakban Európa északi területein tapasztalható jelenségre utal, és persze arra az éjszakára — Szentivánéj a kopár hegyen —, amelyet Muszorgszkij ábrázol vad és látomásos művében. Megszólal Sosztakovics 5. szimfóniája is.

Olyan zenéket hallunk, amelyek erőteljesen törekszenek a megjelenítésre, és amit megjelenítenek, az nagyon kontrasztgazdag és színes, sok energiát és indulatot szabadít fel. A műsor középpontjában felhangzó versenymű, Prokofjev 2. (g-moll) zongoraversenye kétszeresen is különleges mű: egyrészt a zongoraverseny-irodalom egyik legnehezebb alkotása, másrészt Prokofjev kétszer komponálta meg, mivel a mű kézirata a forradalom idején elveszett, s ezért a zeneszerző később kénytelen volt emlékezetére támaszkodva újból megírni. A szólista, a huszonnyolc éves, francia LUCAS DEBARGUE korosztályának egyik nagy ígérete.

2018

05 09

CONCERTO BUDAPEST FEHÉR ÉJSZAKA LUCAS DEBARGUE-GAL KÖZREMŰKÖDIK: LUCAS DEBARGUE — ZONGORA VEZÉNYEL: KELLER ANDRÁS BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Christiane Karg

Gustav Mahler 1895-ben bemutatott 2. szimfóniája fordulat a műfaj, s tágabb értelemben a zene történetében is. Mahler ebben a terjedelmes (mintegy hetven-nyolcvan perces) művében elhatározó lépést tesz egyrészt a zenekari dal és a szimfónia, másrészt az oratorikus kifejezésmód és a szimfónia fúziója felé, de talán még fontosabb, hogy a kompozíció végleg kiszabadítja a hit zenei megjelenítését a liturgia keretei közül, egyáltalán: a felekezeti értelemben vett vallásossághoz kapcsolódó zenei műfajok köréből. Ez a minden dogmatikus kötöttségtől mentesen transzcendens alkotás, amelynek fő témája az elmúlás és újjászületés, egyfajta vallások feletti, átszellemült emelkedettség jegyében fogalmazódott meg, az egyetemes spiri­ tua­lizmus jegyében. A mű zárótételében megzenésített szöveg, Klopstock Feltámadás-ódájának részlete nem egyetlen vallás híveihez szól, hanem mindenkihez, aki a lélek halhatatlanságát hinni és remélni szeretné. FISCHER IVÁN, korunk Mahler-interpretációjának jelentős alakja a BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR élén nemzetközi rangú művészekkel szövetkezve szólaltatja meg Mahler remekművét: ilyen a német szoprán, CHRISTIANE KARG, a Frankfurti Opera művésze; ilyen a rendkívül sokoldalú

10

klasszikus 2018. május—július

Fotó: Gisela Schenker

Feltámadunk

osztrák alt, ELISABETH KULMAN — és ilyen a CSEH FILHARMÓNIA brnói ÉNEKKARA is, amellyel a karmester már többször működött együtt sikeresen.

2018

05 11 12 13

BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR KÖZREMŰKÖDIK: CHRISTIANE KARG — SZOPRÁN ELISABETH KULMAN — ALT A CSEH FILHARMÓNIA ÉNEKKARA, BRNO VEZÉNYEL: FISCHER IVÁN BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Elmélkedések a Megváltóról

Vashegyi György, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar

A barokk kor zeneszerzői, ha Jézus alakját ábrázolták, ezt többnyire templomi előadásra szánt művekben, liturgikus keretek között tették, és szintén többnyire a passiótörténetre összpontosítva, vagyis a teljes evangéliumi történetnek csupán egyetlen szeletét, igaz, a végsőt és legfontosabbat emelve ki és részletezve. A nagy kivétel Georg Friedrich Händel, aki Messiásában (1741) liturgikus kötöttségektől mentes orató­riumban idézte fel a Megváltó alakját, és nem csupán a szenvedést jelenítve meg, hanem reflektálva a teljes Krisztus-jelenségre. Reflektálva — ez a fogalom kulcsfontosságú, mert a Messiás lényegi mozzanata, hogy (ellentétben a passiókkal), nem históriát beszél el, hanem elmélkedő bibliai szövegeket zenésít meg, mintegy zenei meditáció gyanánt. A mű történetének érdekességei közé tartozik, hogy az angol hangversenyélet nemzeti ereklyéjévé vált művet Írországban, Dublinban mutatták be, s hogy Händel életében minden évben jótékonysági koncerten adták elő. VASHEGYI GYÖRGY régóta a mű legavatottabb magyarországi ismerője és interpretátora. Együttesei, az ORFEO ZENEKAR (koncertmester: SIMON STANDAGE) és a PURCELL KÓRUS élén már sokszor megszólaltatta Händel remekművét, amelyet ezúttal SZUTRÉLY KATALIN, BÁRÁNY PÉTER, KOMÁROMI MÁRTON és NAJBAUER LÓRÁNT személyében a korhű előadópraxis iránt elkötelezett és abban nagy tapasztalattal rendelkező, kiváló hazai szólistagárda énekel.

2018

05 15

A litván származású, negyvenhárom éves JULIAN RACHLIN korunk egyik legsokoldalúbb zenei előadóművésze. Világszerte ünnepelt hegedűvirtuóz, aki már gyermekkorában elhagyta — akkor még a Szovjetunió részét képező — hazáját, s Bécsben tanult; ma is osztrák állampolgár. Ugyanakkor nemzetközi hírű brácsás is: gyakorta előfordul, hogy ugyanazon a koncerten mindkét hangszer játékosaként pódiumra lép (így tesz majd 2019 májusában is, amikor Gyenyisz Macujevvel ad szonátaestet a Müpában). Verseny­ művek szuggesztív és fölényesen perfekt előadója, ám ugyanakkor elkötelezett és érzékeny kamaramuzsikus is. S ha mindez nem volna elég, a magyar közönség is láthatta-hallhatta már, milyen szuggesztív és intenzív produkciót nyújtó karmester, aki elsöprő erejű, székhez szegező produkciókat vezényel.

A NEMZETI FILHARMONIKUSOK vendégeként mind hegedűsként, mind karmesterként módja lesz muzsikálni: előbbi minőségében a koncert középpontjában megszólaló slágerművet, Mendelssohn Hegedűversenyét szólaltatja meg, utóbbiban két Csajkovszkij-opus, az Anyegin Polonéze és az 5. szimfónia tolmácsa lesz.

Csajkovszkij erőteljes és érzelemgazdag zenéje bizonyosan jól érvényesül majd Mendelssohn művének foglalataként, hiszen Csajkovszkij rajongott Mozart zenéjéért, Mendelssohn Hegedűversenye pedig mozarti könnyedségű és tökéletességű alkotás.

Kecskés M. Júlia Julian Rachlin

Fotó: Janine Guldener

Fotó: Nagy Attila, Müpa

A zenei sokoldalúság nagykövete

HÄNDEL: MESSIÁS KÖZREMŰKÖDIK: SZUTRÉLY KATALIN — SZOPRÁN BÁRÁNY PÉTER — KONTRATENOR KOMÁROMI MÁRTON — TENOR NAJBAUER LÓRÁNT — BASSZUS PURCELL KÓRUS ORFEO ZENEKAR (KORABELI HANGSZEREKEN) KONCERTMESTER: SIMON STANDAGE VEZÉNYEL: VASHEGYI GYÖRGY BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2018

05 19

NEMZETI FILHARMONIKUSOK HEGEDŰN KÖZREMŰKÖDIK ÉS VEZÉNYEL: JULIAN RACHLIN BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2018. május—július klasszikus

11

Lilya Zilberstein

Régi-új hagyomány követei Korunk egyik nagy muzsikusa, Vladimir Ashkenazy szerint „Szentpétervár mindig a világ egyik zenei fővárosa volt, és az is marad”. A város zenei tradíciói kezdettől tündöklőek és töretlenek.

A Szentpétervári Orosz Kamarazenekar azonban már egy új korszak szülötte: 1990-ben alakultak, az ő hagyományuk tehát egyidős a rendszerváltozás utáni új Oroszország kultúrájával. „Észak Velencéje” — jó néhány várost neveznek így, legtöbbször és legtöbb joggal azonban az I. Péter cár által 1703-ban alapított, s az ő nevét viselő Szentpétervárt: az Ermitázs, a Mariinszkij Színház, a Szentpétervári Konzervatórium és a Fehér Éjszakák Fesztivál városát. Szentpétervár zenei élete mindig mozgalmas és izgalmas volt: később legendássá váló egyéni karrierek és történeti jelentőségű ősbemutatók színhelye — még azokban az évtizedekben is, amikor Leningrádnak hívták. Az említett konzervatóriumban olyan művészek tanultak, mint Csajkovszkij, Ljadov, Prokofjev, Sosztakovics, Szergej Gyagilev, Jasha Heifetz, Nathan Milstein, Mariss Jansons, Valerij Gergijev, Anna Netrebko. Szédítő névsor! Itt jártak hegedű-, cselló- vagy épp brácsaórákra azok a fiatal muzsikusok is, akik a diplomaszerzés évében, 1990-ben úgy döntöttek, kamarazenekart alapítanak, az együttes nevével is kedves városuk iránti hűségüket fejezve ki.

A Szentpétervári Orosz Kamarazenekar nem specialisták együttese, éppen ellenkezőleg: mesterségük címere a sokoldalúság. Ennek megfelelően a barokktól a kortárs zenéig minden stílus és szerző műveit megszólaltatják, s lemezfelvételeik során olyan különlegességeket is megörökítettek, mint Max Bruch vagy Louis Spohr oratóriumai. Hasonló nyitottság jellemzi szemléletüket az együttműködések területén is. Fennállásuk közel harminc esztendeje során olyan szólistákkal muzsikáltak, mint Msztyiszlav Rosztropovics, Igor Ojsztrah, Liana Iszakadze, David Garrett, Jelena Bashkirova, Andrej Gavrilov, Szergej Nakarjakov, Mischa Maisky, Dimitrij Hvorosztovszkij, Nigel Kennedy, Edita Gruberová, Fazil Say vagy Olga Peretyat-

12

klasszikus 2018. május—július

ko. Karmesterük maga is kiváló hangszeres muzsikus: a brácsaművész és dirigens JURIJ GILBO harmincévesen, 1998-ban került az együttes élére.

Brácsaművész és dirigens — nem rossz ómen, hiszen erről mindenkinek egy másik, korábbi brácsás-karmester jut eszébe: a legendás Rudolf Barsaj, aki szintén kamaraegyüttest irányított sok éven át: az általa létrehozott Moszkvai Kamarazenekart. Gilbo maga is Szentpéterváron (illetve akkor már és még Leningrádban) született, tudós apa és orvos anya gyermekeként. És mint a többiek, ő is a város nagy múltú konzervatóriumában tanult — de nemcsak ott: később a Frankfurt am Main-i Zenei és Előadó-művészeti Főiskola falai között is sok időt töltött, nem kisebb muzsikus óráit látogatva, mint a magyar közönség által is ismert és szeretett, Végh Sándor-növendék Tabea Zimmermann. Amikor tehát Jurij Gilbo és a Szentpétervári Orosz Kamarazenekar közös produkcióját hallgatjuk, egy Végh Sándor-unoka (és Hubay-dédunoka) vezénylését élvezhetjük…

Németországhoz köthető az est szólistájának tevékenysége is: a moszkvai születésű LILYA ZILBERSTEIN (1965), a nagyhírű Gynyeszin Intézet neveltje, akinek karrierje az 1987-es Nemzetközi Busoni Zongoraversenyen aratott győzelmével vett elhatározó lendületet, két évvel a verseny után Hamburgban telepedett le, s azóta is ott él családjával. Aki valaha is hallotta játékát, tapasztalhatta, hogy lenyűgöző virtuozitása milyen válasz­tékos ízléssel és költőiséggel párosul. Világhírű muzsikus, aki elsöprő sikerű koncerteket ad (Budapesten is visszatérő vendég) — de nem hajszolja adicsőséget, és nem halmozza

a fellépéseket. Nem akármilyen művészek választják társul közös produkciókhoz: leghíresebb kamarapartnere korunk egyik legnagyobb zongoristája, Martha Argerich, aki többször is meghívta őt azóta sajnos megszűnt luganói fesztiválja, a Progetto Martha Argerich koncertjeire, s aki a legmelegebb szavakkal nyilatkozott fiatalabb pályatársa játékáról. Lilya Zilberstein ezút­tal a romantikus versenymű-irodalom egyik legszebb gyöngyszemét, Grieg 1868-ban keletkezett a-moll zongoraversenyét adja elő — ez a mű magán viseli annak az élménynek a hatását, amelyet a norvég zeneszerző számára Schumann huszonhárom évvel korábbi, azonos hangnemű zongoraversenyének megismerése adott.

A műsort nyitó kompozíció, Sosztakovics 9. szimfóniája tiszteletet parancsoló sorszáma ellenére (Beethoven óta a „Kilencedikek” minden zeneszerző számára a komolyság nyomasztó kötelezettségét írják elő) nagyon is tiszteletlen mű: a zeneszerzőtől szokatlanul vidám, pajkos, szinte viháncoló alkotás — meg is rótta Sosztakovicsot az 1945-ös ősbemutatóról beszámoló szovjet zenekritika, amelynek képviselői mást vártak: a háborús hősök küzdelmének megéneklését, s ezért fagyosan fogadták a megbotránkoztatóan könnyed művet. Felhangzik a műsorban Csajkovszkij Anyeginjének délceg és temperamentumos Polonéze is, amely az orosz romantika világából nyújt ízelítőt — és bizonyosan izgalmas perceket hoz majd a záró szám, Beethoven 5. szimfóniája, hiszen a nagy Beethoven-szimfóniákat mindig különleges élmény a kamarazenekarok kisebb, ám egyúttal a szimfonikus zenekarokénál mozgékonyabb és tömörebb hangzású apparátusán hallgatni: ilyenkor ezeknek a sokszor túlságosan is monumentális értelmezésben megszólaló remekműveknek ritkán felszínre kerülő, rejtett vonásaira figyelhetünk fel.

Kecskés M. Júlia

2018

05 05

JURIJ GILBO ÉS A SZENTPÉTERVÁRI OROSZ KAMARAZENEKAR KÖZREMŰKÖDIK: LILYA ZILBERSTEIN — ZONGORA VEZÉNYEL: JURIJ GILBO BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Fotó: Szemkeő András, Müpa

Fotó: Andrej Grilc

A SZENTPÉTERVÁRI OROSZ KAMARAZENEKAR NEM SPECIALISTÁK EGYÜTTESE, ÉPPEN ELLENKEZŐLEG: MESTERSÉGÜK CÍMERE A SOKOLDALÚSÁG.

2018. május—július klasszikus

13

Mit énekelt

Mozart madara?

Pályafutásának leghíresebb története sokat elárul

egyéniségéről: 1990-ben, huszonegy évesen kisétált

a Leedsi Nemzetközi Zongoraverseny elődöntőjéből, mert nem volt elégedett saját játékával. Az anyai ágon magyar származású PIOTR ANDERSZEWSKI elmélyült, igényes előadó, aki nem vonzódik a sablonos megoldásokhoz.

A Müpában visszatérő vendég, legközelebb májusban hallhatjuk: a SKÓT KAMARAZENEKAR társaságában szólaltatja meg Mozart két zongoraversenyét.

Az egy híján ötvenesztendős lengyel művész egyike azoknak, akik felkeltették Bruno Monsaingeon érdeklődését. A francia filmrendező, aki az elmúlt fél évszázadban sorra készítette portréit az utóbbi évtizedek legjelentősebb muzsikusairól (Glenn Gould, Yehudi Menuhin, David Ojsztrah, Szvjatoszlav Richter, Grigorij Szokolov), már három munkáját szentelte a varsói születésű zongorista bemutatásának. Nyugtalan utazó — ez az egyik film címe, amely találóan jellemzi Anderszewski töprengő alkatát, járt utat a járatla­ nért szívesen elhagyó, kockázatvállaló és kritikus-önkritikus lényét. Kaliforniai tanulmányairól szólva a zongoraművész egy interjúban bírálja az amerikai egyetemeken zajló zeneoktatást, a mindent eluraló versenyszellemet, pár mondattal később azonban a lengyelországi zenepedagógia helyzetéről is kijózanító képet fest.

Mi, magyar olvasók elégedettek lehetünk, mert a hazánkban zajló tehetséggondozást (ahogyan az oroszt is) elismerő szavakkal illeti a jelentős zongoraművész.

14

klasszikus 2018. május—július

Anderszewski számos hanglemezt készített, és diszkográfiája sokat elárul művészi gondolkodásmódjáról. Felvételeinek listáján fontos szerepet játszik Bach, Beethoven, Schumann, Debussy — de Chopint például kevesebbet játszik, mint amennyit egy világhírű, lengyel zongoristától a közvélemény a megszokás alapján elvárna.

Ha lengyelnek születtél, még nem biztos, hogy feltétlenül „chopinista” is vagy. Viszont Anderszewski felfedező gesztussal fordul a szláv komponisták közül Szymanowski vagy Janáček felé. És fontos számá­ra Prokofjev — valamint Bartók, akit óriásnak tart. A legfontosabbak egyike pedig Mozart: több lemezt is áldozott a zeneszerző zongoraversenyeinek, amelyeket olyan zenekarokkal rögzített, mint a Sinfonia Varsovia, az Európai Kamarazenekar vagy a májusi Müpa-koncerten is fellépő Skót Kamarazenekar.

Fotó: Saint Venant

Piotr Anderszewski

2018. május—július klasszikus

15

Fotó: Marco Borggreve

A Skót Kamarazenekar

A már idézett interjúban így beszél Mozart univerzalitásáról: „Beethovennél érezzük az egyenességet, a kutató szellem erejét, a szomjúságot az ideál iránt. Mozart nem kutat semmi után […], nem küzd az elemekkel, ehelyett az élet minden aspektusát fel­ mutatja kristálygömbjében. Mozart zenéje dráma, párbeszéd, szereplőinek szüntelen jellemzése. Bármilyen állítást megfogalmazhatsz a zenéjéről, de az ellenkezőjét is — és igaz lesz. Beethoven volt a zenetörténet első komponistája, aki felismerte az ego jelentőségét a zenében. Mozart nem beszél önmagáról: ő mindnyájunkról szól, az emberi faj muzsikáját írja, miközben kezében tartja a fonalat, amely az isteni princípiumhoz köti.”

Legújabb lemezén Anderszewski két Mozart-zongoraversenyt szólaltat meg, két eltérő karakterű művet állítva szembe egymással.

Ehhez a módszerhez folyamodik a Müpában is, amikor műsorának első részében partnerével, az 1974-ben alapított, edinburghi székhelyű Skót Kamarazenekarral előadja a G-dúr zongoraversenyt (K. 453), majd a szünet után a c-moll versenyművet (K. 491). A két kompozíciót csupán nem egészen két év választja el egymástól (az első 1784-ben, a második 1785/1786 telén keletkezett), hangulatviláguk, karakterük azonban alapvetően különbözik egymástól, hiszen a G-dúr darab könnyed, játékos, szellemes és életigenlő alko­tás, míg a c-moll kompozíció súlyos, sötét, drámai zene, amely űzött lelkiállapotot fejez ki, és ilyenformán szembeszegül a kor konvenciójával, amely problémátlan és derűs versenyműveket követelt meg a zeneszerzőktől (aligha véletlen, hogy Mozart egész életművében összesen két moll hangnemű versenyművet találunk — ezt és a 466-os Köchel-jegyzékszámú d-moll zongoraversenyt).

16

klasszikus 2018. május—július

MOZART, AZ ÁLLATBARÁT Kortársai és korai életrajzírói, Georg Nikolaus von Nissen és Franz Niemetschek feljegyezték, hogy Mozart szerette az állatokat, kiváltképp a madarakat. A történetünkben szereplő seregély iránt különösen nagy gyengédség élt szívében. Amikor a madár három év után, 1787. június 4-én meghalt, Mozart eltemette bérelt kertjében, sírkövet állított neki, s arra felirat is került. A hozzá közel állók közül mindenkinek, aki tudott énekelni, meg kellett jelennie a temetési ceremónián, mégpedig gyászban, a hölgyeknek lefátyolozva. Maga a zeneszerző pedig megemlékező beszédet mondott, melynek része volt egy saját költésű, megindítóan bájos, félig fájdalmas, félig humoros búcsúvers felolvasása. A seregély története nem az egyetlen dokumentum Mozart és az állatok kapcsolatáról: gyermekkori utazásairól az otthon maradottaknak írt leveleiben is érdeklődik kedves madarai hogyléte felől, kanárit, cinkét, vörösbegyet említve.

„… járt utat a járatlanért szívesen elhagyó, kockázatvállaló és kritikus-önkritikus…”

A G-dúr zongoraverseny különlegessége, hogy zárótételének, egy rondónak fütyörészni valóan egyszerű slágerdallamát Mozart állítólag egy madártól: saját kedves seregélyétől hallotta. Tény, hogy a seregélyek jelentős utánzóképességgel bírnak, nagy a repertoárjuk, és Mozart alighanem valóban saját házi kedvencétől hallhatta a kedvesen csacsogó dallamot.

1784. május 27-én feljegyezte háztartási könyvébe, hogy 35 krajcárért vett egy seregélyt, s mindjárt e bejegyzés alatt egy dallam is található, amely majdnem pontosan egyezik a zongoraverseny rondótémájával. Mozart még azt is odaírta a madár által elénekelt dalocskához, hogy „ez szép volt”. Picit javított rajta — a madárka ugyanis egy helyen a hangnembe illő G helyett Giszt énekelt —, aztán felhasználta a zongoraverseny­ ben. Akárhogyan is volt, a G-dúr koncert felhőtlen derűjű fináléját hallgatva joggal juthat eszünkbe a madarak gondtalan csicsergése.

Szellemes műsortervezési ötlet, hogy a két bécsi klasszikus mű között a Skót Kamarazenekar egy, a klasszikára visszatekintve reflektáló, neoklasszikus kompozíciót szólaltat meg: Francis Poulenc egyik fontos, ám Magyarországon ritkán hallható alkotása az 1947-ben komponált Sinfonietta, amelynek négy tétele a maga élénkségével, pezsgésével, játékosságával és szellemesen színes hangszerelésével méltóképpen reprezentálja a zeneszerző — a francia Hatok csoportjának prominens tagja — könnyedén kommunikatív stílusát.

Csengery Kristóf

2018

05 22

PIOTR ANDERSZEWSKI ÉS A SKÓT KAMARAZENEKAR KONCERTMESTER: STEPHANIE GONLEY BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2018. május—július klasszikus

17

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Fischer Ádám

18

klasszikus 2018. május—július

TRISZTÁN — más szemszögből A hazánkban legkésőbb bemutatott Wagner-operát meglehetősen régen, 2011-ben láthatta utoljára a Budapesti Wagner-napok közönsége – így épp itt az ideje az újbóli találkozásnak. Ám a mostani alkalom mégsem egészen ugyanaz: ezúttal új rendezést láthatunk, amire még nem volt példa a fesztivál történetében. Ismétlés helyett tehát újragondolás – ezt várhatjuk Cesare Lievi Trisztán jától.

Ha visszatekintünk a hazai zenei élet büszkeségének tekintett Wagner-napok 2006 óra íródó krónikájára, szinte minden évben volt olyan esemény, amelynek ismertetését így kezdhettük: „először”. 2015-ig zajlott a repertoárépítés, melynek keretében minden évben izgalmas produkciókban, a félszcenírozástól a hagyományos színházi formákig ívelő rendezői stílusokban kerültek színre a kanonizált wagneri életmű darabjai. 2015-ben jött A bolygó hollandi, s ezzel teljessé vált a kör; a következő év az ismétlés, összegzés jegyében telt, hogy aztán tavaly izgal­mas, új színfoltként a Rienzi is elhangozzék, melyhez szerzője a se veled, se nélküled kettősségével viszonyult. Arra azonban mindeddig nem akadt példa, hogy a Müpa Wagnerfesztiválja lecserélje egy korábbi produkcióját, s egy művet új rendezői megközelítésben tárjon a közönség elé. Idén ez is meg­ történik — megint leírhatjuk tehát: „először”.

A Trisztán és Izolda budapesti előadásszámai nem verdesik az egeket: budapesti bemutatójára egészen 1900-ig kellett várni, s néhány emlékezetes produkciója között bizony olykor évtizedek is elteltek hazai Trisztán nélkül. A Wagner-napok 2010-es, Parditka Magdolna és Szemerédy Alexandra által rendezett bemutatóját megelőzően utoljára a ’90-es évek elején volt látható a mű az Operaházban — a kettő között csupán a Mannheimi Nemzeti Színház Fischer Ádám vezényelte vendég­játékát találjuk 1999-ben. Hogy mi lehet a ritka előadások oka? Semmiképp sem a mű elutasítottsága: politikai tiltás csak a Rákosi-érában sújtotta a művet, a közönség igénye pedig mindig is megvolt rá — ám előadása olyan követelményeket támaszt, elsősorban a két címszereplővel szemben, melyeknek a magyar operaélet saját erőkre támaszkodva csak ritkán tud megfelelni.

Hagyomány, hogy a Wagner-napokon a legnevesebb külföldi művészek teszik tiszteletüket — s ez nemcsak a hazai zenehallgatók világképét nyitja szélesebbre, de az imént vázolt problémát is orvosolja. ANJA KAMPE és PETER SEIFFERT személyében olyan páros érkezik a két címszerep megformálására, amelynek tagjai aligha kell bizonyítsák rátermettségüket — Kampe budapesti Sieglinde-alakítását immár a 2016-os Walkür DVD-kiadása is megörökíti, Seiffert pedig tavalyi debütálása alkalmával mindenkit meggyőzött arról, hogy hangja négy év­ tizedes pályafutása során mit sem vesztett erejéből és fiatalosságából. A Marke királyt alakító MATTI SALMINENt sem kell bemutatnunk idehaza: a finn basszista volt az első énekes, aki megszólalt a Wagner-napok színpadán — Gurnemanzként, 2006-ban —, alakításai azóta váltanak ki elragadtatást a magyar közönségből. Ugyanebben a szerepben lép fel LIANG LI: őt két Stabat Materben hallhattuk (2015 áprilisában és 2017

2018. május—július klasszikus

19

novemberében), de az operaszerető közönség több más budapesti produkciójára is emlékezhet. A fesztivál művészeti vezetője, FISCHER ÁDÁM 1999 és 2010—2011 után ismét bizonyságot tehet folyamatosan érlelődő műismeretéről.

A nagyvilágban jól csengő nevű rendező, CESARE LIEVI itthon elsősorban a Metropolitan HD-közvetítéseiben már többször is szerepelt Hamupikőke-rendezése révén ismert — no meg arra is emlékezhetünk, hogy 2010-ben majdnem rendezett egy Bánk bánt az Operaházban. S bár az izgalmasnak ígérkező találkozás (mit kezdett volna egy külföldi rendező a magyar nemzeti operával?) végül nem jöhetett létre, a mostani helyzet nem kevésbé ígérkezik ínyencségnek: az operavilágban az olasz és a német iskola hagyományosan egymás antagonizmusának számít — feltétlenül érdekes tehát, hogy miképp látja, másképp látja-e egy olasz mester a legnémetebbnek tartott komponista zenetörténeti szempontból fordulópontot jelentő művét.

A nagy zenedrámák sorába tartozó Trisztán és Izolda mellett idén Wagner két romantikus operája, A bolygó hollandi és a Tannhäuser szerepel még a kínálatban. A Hollandi 2015-ös bemutatója nemcsak KOVALIK BALÁZS ötévnyi szünetet követő budapesti come backje révén vált emlékezetessé, de ELISABET STRID debütálása okán is, akinek kislányos megjelenésű Sentá­ ja lenyűgözött megdöbbentő volumenű drámai szopránjával. Új lesz azonban a címszereplő: a svéd JOHN LUNDGREN már Bayreuthot is megjárta Wotanként — avatott Wagner-előadónak számít tehát.

…politikai tiltás csak a Rákosi-érában sújtotta a művet, a közönség igénye pedig mindig is megvolt rá…

Fotó: Anna S

Camilla Nylund

20

klasszikus 2018. május—július

Nem először kerül sor dalestre a Wagner-napok történetében: 2013-ban már elhangzott Wagner összes dala egyetlen koncert keretében, izgalmas „idegen­ vezetéssel”. CAMILLA NYLUND, a kiváló finn énekesnő (akit a Lohengrin Elzájaként láthattunk már a Müpában) ezúttal más kontextusban mutatja meg a monumentális alkotásairól ismert géniusz apró gyöngyszemeit — a 19. századi kortárs dalszerzők műveit állítja melléjük, hogy világossá váljanak az életmű külső össze­f üggései is. Az izgalmas kirándulás során az egyik legavatottabb zongorakísérő, a Müpában is számos alkalommal — legutóbb Jonas Kaufmann és Diana Damrau oldalán — megfordult HELMUT DEUTSCH lesz Nylund partnere.

2018

06 07 13 16

2018

Sophie Koch

A Tannhäuser 2012 és 2014 után immár harmadszor lesz látható MATTHIAS OLDAG rendezésében. A címszerepet, mint legutóbb, most is STEPHEN GOULD alakítja, akit azon kevés Wagner-tenorok közé sorolnak, akik mintegy uralják a nemzetközi piacot — nélküle alig-alig képzelhető el új Ring a világ vezető színpadain.

SZABÓKI TÜNDE Erzsébetje eddig minden alkalommal lenyűgözte a kritikusokat, akik hamisítatlan jugendlich-dramatisch hangot emlegettek a produkciót hallva. A lírai és drámai sze­repeket egyaránt repertoárján tudó német bariton, MARKUS EICHE most debütál Budapesten Wolfram szerepében, csakúgy, mint a Vénu­szt alakító, s elsősorban a francia repertoárban nyújtott kiváló alakításai révén világhírűvé vált SOPHIE KOCH. Bóka Gábor

Fotó: Vincent Pontet

06 08 10

2018

06 14 17

2018

06 15

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK WAGNER: TRISZTÁN ÉS IZOLDA SZEREPLŐK: TRISZTÁN — PETER SEIFFERT IZOLDA — ANJA KAMPE MARKE KIRÁLY — MATTI SALMINEN (JÚNIUS 7. ÉS 13.), LIANG LI (JÚNIUS 16.)

KURWENAL — BOAZ DANIEL MELOT — NEAL COOPER BRANGÄNE — SCHÖCK ATALA PÁSZTOR — MEGYESI ZOLTÁN KORMÁNYOS — HAJA ZSOLT FIATAL HAJÓS — HORVÁTH ISTVÁN KÖZREMŰKÖDIK: NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR A NEMZETI ÉNEKKAR FÉRFIKARA (KARIGAZGATÓ: SOMOS CSABA) ALKOTÓK: MAURIZIO BALÒ — DÍSZLET MARINA LUXARDO — JELMEZ POLGÁR ETELKA — JÁTÉKMESTER CESARE LIEVI — RENDEZŐ MŰVÉSZETI VEZETŐ ÉS VEZÉNYEL: FISCHER ÁDÁM BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM BUDAPESTI WAGNER-NAPOK WAGNER: A BOLYGÓ HOLLANDI SZEREPLŐK: DALAND — LIANG LI SENTA — ELISABET STRID ERIK — RIC FURMAN MARY — WIEDEMANN BERNADETT KORMÁNYOS — FRANZ GÜRTELSCHMIED A HOLLANDI — JOHN LUNDGREN KÖZREMŰKÖDIK: A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA ÉS ÉNEKKARA (KARIGAZGATÓ: PAD ZOLTÁN) NEMZETI ÉNEKKAR (KARIGAZGATÓ: SOMOS CSABA) NO COMMENT TÁRSULAT ALKOTÓK: HORGAS PÉTER — DÍSZLET BENEDEK MARI — JELMEZ FISCHER ÁDÁM — MŰVÉSZETI VEZETŐ ÓDOR DÁNIEL — KOREOGRÁFIA GERÉB ZSÓFIA — RENDEZŐASSZISZTENS KOVALIK BALÁZS — RENDEZŐ VEZÉNYEL: N. N. BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM BUDAPESTI WAGNER-NAPOK WAGNER: TANNHÄUSER SZEREPLŐK: HERMANN — BRETZ GÁBOR TANNHÄUSER — STEPHEN GOULD WOLFRAM VON ESCHENBACH — MARKUS EICHE WALTER VON DER VOGELWEIDE — SZAPPANOS TIBOR BITEROLF — JÜRGEN LINN REINMAR — CSERHALMI FERENC HENRIK — KISS TIVADAR ERZSÉBET — SZABÓKI TÜNDE VÉNUSZ — SOPHIE KOCH PÁSZTOR — N. N. KÖZREMŰKÖDIK: A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA ÉS ÉNEKKARA (KARIGAZGATÓ: PAD ZOLTÁN) HONVÉD FÉRFIKAR ÉS A BUDAPESTI STÚDIÓ KÓRUS (KARIGAZGATÓ: STRAUSZ KÁLMÁN) ALKOTÓK: THOMAS GRUBER — DÍSZLET, JELMEZ GÁBOR SYLVIE — JÁTÉKMESTER MATTHIAS OLDAG — RENDEZŐ MŰVÉSZETI VEZETŐ ÉS VEZÉNYEL: FISCHER ÁDÁM BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM BUDAPESTI WAGNER-NAPOK WAGNER ÉS A KORTÁRSAK — CAMILLA NYLUND DALESTJE KÖZREMŰKÖDIK: HELMUT DEUTSCH — ZONGORA FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2018. május—július klasszikus

21

Cesare Lievi

OLASZ a németeknél, NÉMET az olaszok között A sokoldalú CESARE LIEVI műfordításai közül számos Hölderlin-, Goethe-, Tieck-, Hofmannsthalés Lorca-mű forog a piacon, rendezett – többek között – Kleistet, Pirandellót, Arthur Millert prózai színházakban. Operarendezései közül feltétlenül megemlítendő a Titus kegyelme, a Riccardo Muti zenei irányításával megvalósult Parsifal és A két Foscari, Rossini Hamupipőkéje, amelynek színpadra állításában a Metben is közreműködött, Richard Strauss Ariadnéja, Schnittke Gesualdója és a wagneri tetralógia Siegfriedje. Rendezte Cecilia Bartolit és Ruggero Raimondit is.

22

művészbejáró 2018. május—július

Cesare Lievi kettős életet él: német nyelvterületen éppúgy otthon van, mint hazá­ jában. Sőt manapság többet dolgozik külföldön, mint Olaszországban. S hogy miért? Megtudjuk abból a beszélgetésből, amelyre a Müpa új Trisztán-előadása kapcsán került sor. Írói, rendezői, műfordítói munkásságából azonnal kiderül, hogy alapos ismerője a német irodalomnak, és természetesen magának a nyelvnek is. A Trisztán-történettel hol és mikor találkozott először?

Réges-régen, egészen fiatalon. Volt egy Wagner-rajongó tanárunk a középiskolában, ő mesélt először a Trisztán- és Parsifallegendáról. Az egyetemen filozófiát tanultam, és nagyon érdekelt a nyelvészet is, különösen ami a németet illeti. Igyekeztem analitikusan közelíteni a művekhez, akár fordításról, akár rendezésről volt szó. Mindig célom volt, hogy láttató erővel jelenítsem meg az alkotásokat, rendezzem meg az előadásokat, nemcsak itthon, de német nyelvterületen is. A nyolcvanas években, amikor (azóta elhunyt) díszlettervező fivéremmel megalapítottuk a vízi színházat szülővárosunkban (a Garda-tó partján fekvő Gargnanó­ ban — a szerk.), ehhez némi vizuális segítségem is volt. Később egyre inkább magára a szövegre, illetve a partitúrára hagyatkoztam. Fontos lépést jelentett ezen az úton a Scala-beli Parsifal-rendezésem Riccardo Mutival, akivel gyorsan megtaláltuk a közös hangot.

Hogyan jellemezné saját rendezői eszközeit?

Véleményem és tapasztalataim szerint általában véve sem könnyű ezt definiálni, hiszen napjainkban ezek az eszközök folyamatosan változnak. Elismerem, szerencsés voltam pályám során, mert elég annyit mondanom, hogy mindig nagyon-nagyon szerettem azt a művészeti ágat, amely a közlés és kifejezés leghatékonyabb eszközeit kereste. Éppen ezért nem merném egyetlen kategóriával illetni azt a módot, ahogyan a színházban, a színházzal dolgozom: nem kísérleti, nem avantgárd, nem új vagy régi. Ezernyi módja van a színházi produkciók létrehozásának, a lényeg az, hogy a végeredmény jó legyen.

Sokszínű a rendezői repertoárja, az olasz művek mellett szerepel Wagner, Richard Strauss is — ami a zenés színpadot illeti.

Mindenütt egyformán otthon érzi magát?

Igen és nemcsak földrajzi értelemben. Sokat rendeztem prózai színházban is — talán ugyanannyit, mint operát. Mindezt hol ola-

„Igyekeztem analitikusan közelíteni a művekhez, akár fordításról, akár rendezésről volt szó. Mindig célom volt, hogy láttató erővel jelenítsem meg az alkotásokat...” szul, hol németül. Keve­sebbet Olaszországban, ahol mintegy tíz-tizenkét bemuta­tóm volt, főleg Milanóban, Palermóban és Bolog­nában. Számos külföldi munkám közül Zürichet említeném, ahová többször is visszahívtak; hol Mozartot, hol Richard Strausst rendeztem. Érdekes módon különösen kevésszer volt dolgom Verdivel…

De én meglehetősen jól érzem magam a német repertoárban, és emelt fővel veszem tudomásul, hogy a németeknél olasznak, az olaszok között pedig németnek tartanak…..

Milyen előzmények után keresték meg Önt a Budapesti Wagner-napok szervezői, hogy rendezze meg a fesztivál új Trisztánját? Netán dolgozott már együtt a fellépő énekesek valamelyikével?

Bár ismerem ezeket a művészeket, nem dolgoztam még együtt egyikükkel sem.

Volt azonban közös munkánk Fischer Ádámmal a zürichi operaházban, innen az ismeretség.

Gondolom, Maurizo Balò díszlet-és Marina Luxardo jelmeztervezővel azért voltak közös projektjeik?

Hogyne, velük sokat dolgoztam együtt, szinte állandó munkakapcsolatban vagyunk. Nehezen is tudnám elképzelni, hogy egy ilyen rangos és speciális követelményeket támasztó produkció esetében az amúgy is sosem elég hosszú próbaidőszakban találkozzam először azzal a két szakemberrel, aki a vizuális megjelenítésért felelős. Ön, akinek élete a színház és ars poeticájaként a műfaj szeretetét jelölte meg, másfél éve csaknem eltanácsolta a teátrumi babérokra pályázó fiatalokat a színház világától. Nem érez ebben ellentmondást?

Nem érzem az ellentmondást, ám ezzel együtt finomítani szeretnék az állításon.

Az interjú egy olasz magazinban jelent meg, és én alapvetően az olasz fiatalokra gondoltam. És éppen a színház iránt érzett mélységes szeretetem miatt. Említettem, nekem a szerencse is gyakran segített, és még így is életem nagyobb részét töltöm külföldön, mint otthon. Úgy érzem, a színház mint olyan van krízisben Olaszországban — más országokban, különösen német nyelvterületen elmozdult arról a korábbi mélypontról, amely mintegy húsz éve világszerte megfigyelhető volt. Olyan országban, ahol a színház éppen nem játszik fontos szerepet, ahol fogyóban a közönség, nagyon nagy csalódás érhet egy tehetséges fiatalt, aki hiába dolgozik, nem tudja megvalósítani elképzeléseit. Egyelőre úgy látom, minden a színház jövője ellen játszik. Reformok kellenek, no meg politikai akarat, hogy a folyamat visszafordíthatóvá váljék.

Tóth Anna 2018

06 07 13 16

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK WAGNER: TRISZTÁN ÉS IZOLDA SZEREPLŐK: TRISZTÁN — PETER SEIFFERT IZOLDA — ANJA KAMPE MARKE KIRÁLY — MATTI SALMINEN (JÚNIUS 7. ÉS 13.), LIANG LI (JÚNIUS 16.)

KURWENAL — BOAZ DANIEL MELOT — NEAL COOPER BRANGÄNE — SCHÖCK ATALA PÁSZTOR — MEGYESI ZOLTÁN KORMÁNYOS — HAJA ZSOLT FIATAL HAJÓS — HORVÁTH ISTVÁN KÖZREMŰKÖDIK: NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR A NEMZETI ÉNEKKAR FÉRFIKARA (KARIGAZGATÓ: SOMOS CSABA) ALKOTÓK: MAURIZIO BALÒ — DÍSZLET MARINA LUXARDO — JELMEZ POLGÁR ETELKA — JÁTÉKMESTER CESARE LIEVI — RENDEZŐ MŰVÉSZETI VEZETŐ ÉS VEZÉNYEL: FISCHER ÁDÁM BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2018. május—július művészbejáró

23

24

aktuális zene 2018. május—július

Fotó: Brooke Shaden, dresses by Vivienne Westwood, make up by MAC

Joyce DiDonato

„SZERETNÉM,

ha Händel operát

írna nekem” Háborúban és békében: ezt a címet viseli Joyce DiDonato, a nagy­szerű amerikai líraikoloratúr mezzoszoprán formabontó koncertje, amelyen barokk szerzők segítségével mutatja be az emberiség két arcát, a brutálisat és a humánusat.

A hangverseny a zene harmóniateremtő hatalmát ünnepli.

A projekt a 2015 novemberében történt párizsi terrortámadásra reagálva született. JOYCE DIDONATO úgy érezte, a zene erejével kell válaszolnia a világ eseményeire, abban a reményben, hogy vigaszt találhat önmaga és a közönség számára egyaránt. A műsor Händel, Purcell és Gesualdo művei mellett tartalmaz egy-egy áriát az olasz késő reneszánsz — kora barokk korá­nak komponistájától, Emilio de Cavalieritől, és a szintén olasz barokk szerzőtől, Leonardo Leótól, míg a kortárs muzsika az észt Arvo Pärt egyik egyházi darabjával képviselteti magát.

In War & Peace címmel 2016-ban lemez is megjelent, műsorán Händel, Leo, Purcell, Jommelli és Monteverdi művei hallhatók.

A barokk zene láthatóan különleges helyet foglal el a szívében. Vajon minek köszönhető ez?

Szeretem a muzsika tisztaságát, az érzelmek mélységét és a díszítésnek azt a szabadságát, amit ennek a korszaknak a zenéje megkövetel az énekestől. Ez a zene minden alkalommal mély, tiszta érzelmekkel tölt el, de olyan módon, ami minden egyes előadás esetében új és friss.

Ha lehetősége lenne rá, hogy időutazásra induljon, melyik kort választaná operaénekesként, és melyiket magánemberként?

Operaénekesként nagyon szívesen utaznék vissza Händel korába, abban a reményben, hogy írna nekem egy operát!

Magán­emberként pedig örömmel térnék vissza az 1930-as évekbe, hogy hallhassam Ella Fitzgeraldot énekelni az első nyilvános fellépésén.

Mit gondol, a zene valóban képes harmóniát teremteni a békétlen, zavaros időszakokban?

Tudom, hogy nemcsak képes erre, hanem valóban meg is teszi!

A saját életemben is megtapasztaltam, hogy a zene a gyász és a káosz megrázóan fájdalmas pillanatait másfajta, végtelenül békés érzésekké alakítja át. Ugyanez számos más emberrel is megtörténik. Azt szeretném, ha társadalmunk visszatérne a művészetekhez, és ezzel lehetőséget kínálna arra, hogy a zene ereje egyesítse az embereket, és meggyógyítsa lelkük sérüléseit.

2018. május—július aktuális zene

25

Joyce DiDonato

Fotó: Brooke Shaden, dresses by Vivienne Westwood, make up by MAC

AZ EGYÜTTES A Joyce DiDonatót kísérő Il Pomo d'Oro neve Antonio Cesti 1666-ban született operájának címére utal.

Az együttes 2012-ben alakult meg. Fő profiljuk a barokk és a klasszikus korszak operáinak és zenekari műveinek autentikus és dinamikus előadása.

A zenészek jól ismert specialistái ennek a muzsikának, és a historikus előadásmód legjobbjai közé tartoznak. A zenekar vezető karmestere 2016 óta Maxim Emelyanychev. Rendszeres vendégei Európa legnevesebb fesztiváljainak és koncerttermeinek, Joyce DiDonatóval közös, Háborúban és békében című programjukkal, amellyel nálunk is fellépnek, 2017-ben Echo Klassik díjat nyertek.

Lemezfelvételeik között számos operaprodukciót találunk, így rögzítették Händel Tamerlano, illetve Partenope és Ottone című darabját, és Vinci Catone in Utica című operáját. Gyakran dolgoznak együtt olyan kontratenorokkal, mint Max Emanuel Cencic, Franco Fagioliaktuális Joyce DiDonato mel2018.illetve május—július 26 és XavierzeneSabata, lett a mezzoszoprán Ann Hallenberggel.

„…a zene a gyász és a káosz megrázóan fájdalmas pillanatait másfajta, végtelenül békés érzésekké alakítja át.”

A koncert darabjai között egyaránt találunk olyan népszerű áriákat, mint például Dido búcsúja Henry Purcell operájából, a Dido és Aeneasból, illetve olyan kevésbé ismert műveket, mint az olasz barokk szerző, Leonardo Leo operája, az Andromaca egyik részlete. Milyen szempontok alapján állította össze a programot?

A művek többsége egyszerűen rám talált, más áriákat pedig már régóta szerettem volna elénekelni. A Leo-darabot a csodálatos csembalóművésznek és barokk zenei karmesternek, a 2015-ben elhunyt Alan Curtisnek köszönhetem, aki meghatározó szerepet játszott a művészi pályafutásomban.

Miért vette fel a koncert műsorára a barokk darabok mellé egy modern szerző, Arvo Pärt egyik művét?

Ez az ötlet a zenekartól származott, és aki végighallgatja a koncertet, meg fogja tapasztalni, hogy a kortárs mű tökéletesen beleillik a programba. A műsor érzelmi ívé­ben a lehető legjobb helyet foglalja el ez a darab.

Nem ez az első alkalom, hogy kortárs komponisták műveit énekli, miért fontos ez az ön számára?

Csodálatos érzés ma élő zeneszerzőkkel együtt dolgozni, és új műveket a világra segíteni. Olyan műveket, amelyek a mi életünkre vonatkoznak, és amelyek talán hozzásegítenek minket ahhoz, hogy egy kicsit jobban megértsük önmagunkat.

Manapság sokan vélekednek úgy, hogy az opera műfaja mára ódivatúvá és elavulttá vált. Ön ugyanakkor mindig úgy nyilatkozik, hogy ez kimondottan modern műfaj. Milyen érvekkel tudja alátámasztani a véleményét?

Nem tudom bebizonyítani, hogy igazam van, csak látom, tapasztalom, hogy az opera, ahogyan rám, úgy az emberekre is mélyen hat érzelmileg. Az opera érzelmi világa időtlen, és ha jól végzem a munkámat, a közönség ezt nem fogja megkérdőjelezni, egyszerűen érzik, milyen mélyreható érzelmi élményben volt részük.

Mörk Leonóra 2018

06 19

JOYCE DIDONATO ÉS AZ IL POMO D’ORO ZENEKAR HÁBORÚBAN ÉS BÉKÉBEN — HARMÓNIA A ZENE KÖZVETÍTÉSÉVEL BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2018. május—július aktuális zene

27

HANGMESTER Világot járó énekes egyedülálló hangképzési technikával, műfajokon átívelő érdeklődéssel, a zene iránti olthatatlan szeretettel. A karmesterként is tevékenykedő BOBBY MCFERRIN Circlesongs című műsorában két amerikai énekesen kívül tizenkét magyar vokalista is közreműködik.

Fotó: Carol Friedman

BOBBY MCFERRIN ÖNMAGÁRÓL

28

jazz 2018. május—július

„Az úgynevezett Third Stream zenén, az indiai elemeket alkalmazó Beatles-számokon, Miles Davis elektromos korszakának felvételein nőttem fel, hogy aztán a Metropolitan operában apámat hallgassam a Rigolettóban. Mintha egy soknemzetiségű lakásban éltem volna. […] A karmesterkedésbe azért kezdtem, mert nagyon érdekelt a gyakorlata. Mármint az, hogy milyen érzés a muzsikusok előtt állni, és az adott zenei élményben részesülni.

No és az is, hogy milyen érzés a közönségnek háttal állni. […] Tisztázni akarom, hogy nem vagyok karmester. Sok időbe telt, amíg felismertem, hogy énekes vagyok, aki vezényel. Mint egy kaméleon, szeretem magam különböző helyzetekbe hozni, amelyek felkeltik érdeklődésemet. […] A zene nekem olyan, mint egy utazás a lelkem mélyére.

Mindannyian hasonló utazáson veszünk részt.

Mi van ott lent, a mélyben? Hát ezért csinálom, amit csinálok.”

Bobby McFerrin

2018. május—július jazz

29

Döbbenet ült az arcokra, amikor a közönség elé lépett. Soha, senki nem művelte ezt előtte: négyoktávnyi hangterjedelmével könnyedén váltott mély hangokról falzettbe a fő- és a kísérőszólam párhuzamos megszólaltatásának hatását keltve, miközben a ritmust teste ütögetésével és a hangkeltés különféle módszereivel idézte elő. Mintha két-három énekesből jött volna a hang, holott egyedül állt a színpadon. Bobby McFerrin korábban elképzelhetetlen dimenziókat nyitott meg a vokális hangzás előtt.

A Robert Keith McFerrin néven New Yorkban született művész édesapja opera-, édesanyja jazzénekes. Nyolcéves korában Hollywoodba költöztek, ettől kezdve a zene Bobby életének része lett. A családi ház zengett a muzsikától, a nyitott fülű gyermek Count Basie-től Jame­s Brownon, a Led Zeppelinen és az indiai zenén át Beethovenig mindenféle hatást magába szívott.

Először zongorázni tanult, majd a fuvolával és a klarinéttal is megismerkedett. Első jelentős fellépésére 1980-ban, a Playboy Jazz­ fesztiválon került sor. A következő évben a keleti part is megnyílt előtte, nagy sikert aratott a Kool Jazzfesztiválon, aminek következtében lemezszerződést ajánlott neki az Elektra kiadó.

Debütáló lemeze 1982-ben jelent meg, de az igazi áttörést 1984-ben a jazztörténeti jelentőségű The Voice hozta el számára.

Ez volt az első album, amelyen az énekhang kíséret és rájátszás nélkül, a cappella szólalt meg. McFerrint a siker további magasságokba repítette, a művészi ars poeticáját találóan kifejező című Spontaneous Inventions már a híres Blue Note kiadónál jelent meg. Ezen is helyet kaptak szólószámok, de néhány szerzeményben olyan neves muzsikusok szegődtek partneréül, mint Herbie Hancock zongorista és Wayne Shorter szaxofonos. Első Grammy-díját az albumon felhangzó Another Night in Tunisia című dalért kapta, amelyen Jon Hendricks énekes és a Manhattan Transfer

30

jazz 2018. május—július

Mintha két-három énekesből jött volna a hang, holott egyedül állt a színpadon. énekegyüttes is közreműködött. A világhírt aztán 1988-ban a Simple Pleasures kedves nyitószáma, a Don’t Worry, Be Happy hozta meg számára, amely mindmáig áruvédjegyként tapad nevéhez.

Bobby McFerrin sokoldalú előadó, a pop és jazz nem nyomta el benne a klasszikus zene iránti vonzalmat. Mielőtt negyvenéves korában karmesterként a San Francisco Symphony élén bemutatkozott, Leonard Bernstein és Seiji Ozawa segítségét kérte, hogy elmélyítse zenekari ismereteit. A vezénylés máig végigkíséri életútján, olyan neves együtteseket dirigált a maga rendhagyó felfogásában, mint a chicagói, a cleve­ landi, a New York-i, a philadelphiai zene­ karok, a Bécsi Filharmonikusok, valamint a lipcsei Gewandhaus Zenekara. Különösen Mozart és Beethoven világa foglalkoztatta. Évente-kétévente egymást követő lemezei énjének más-más oldalait villantják fel.

A neves csellistával, Yo-Yo Mával 1992-ben kiadott Hush saját szerzeményeket és népszerű klasszikus átiratokat tartalmazott.

Első tisztán komolyzenei albuma a Paper Music, amelyen a St. Paul Kamarazenekart vezényli, és énekesként is közreműködik.

Korábbi találkozásuk eredményeként Chick Coreával készítette el a Mozart Sessions című lemezt, amelyen az osztrák szerző két szimfóniáját egészítik ki rögtönzéseikkel.

Boldogan vállalt komolyzenei elfoglaltságai ellenére McFerrin soha nem hagyott fel az énekléssel. Ehhez a ’80-as évek végén új keretet talált a Voicestra a cappella

énekegyüttesben, improvizációs kísérleteinek műhelyében. Együttműködésüket a Medicine Music (1990) és a Circlesongs (1997) dokumentálta afrikai és közel-keleti zenei hagyományokra építő spontán improvizációk formájában. A nyolc év szünet után, 2010-ben megjelent VOCAbuLarieS a Voicestra tagjával, Roger Treece-szel kialakult együttműködés gyümölcse, táguló zenei világának és bővülő eszköztárának maradandó lenyomata.

Bobby McFerrin az a művész, aki soha nem ül a babérjain, akit kísérletező kedve, újító hajlama szüntelenül új kihívásokkal szembesít. Reneszánsz személyiség, fellépései kalandozások a zene tágan értelmezett birodalmában. Koncertjein nem csupán előadja, hanem a hallgatósággal és a helyi művészekkel közösen hozza létre a zenét. Újabb budapesti koncertjén sem lesz ez másképp. Egyvalami biztosan megjósolható: az első perctől az utolsóig élvezetes este részese lehet a Müpa közönsége.

Turi Gábor

2018

05 03

JAZZTAVASZ 2018 BOBBY MCFERRIN: CIRCLESONGS JOEY BLAKE, DAVE WORM — ÉNEK BOLYKI SÁRA, FELLEGI ANNA, HORVÁTH CINTIA, KANIZSA GINA, VÁRALLYAY KATUS, VÁRALLYAY PETRA, BOLYKI LÁSZLÓ, FÁBIÁN ATTILA, HOMOR MÁTÉ, MOLNÁR GÁBOR, VARGA DÁVID, VAVRA BENCE — VOKÁL BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2018. május—július jazz

31

Fotó: Jacob Blickenstaff

Jazzmeia Horn

ENERGIABOMBA Akiről Jon Hendricks, a matuzsálemi kort megért, kiváló amerikai jazzénekes és dalszövegíró úgy nyilatkozott, kevés ilyen csodás hangot hallott az elmúlt negyven évben, arra érdemes odafigyelnünk. JAZZMEIA HORN a neve, és csupán huszonhét éves.

Az új jazzcsillag története átlagos: nagyapja lelkipásztor, a kislány egy baptista templomban ismerkedett meg a gospellel. Abba a dallasi középiskolába járt, ahol Erykah Badu és Norah Jones is végzett. Sarah Vaughan lemezei fordították a jazz irányába. New Yorkban tökéletesítette

32

jazz 2018. május—július

énekművészetét, majd 2013-ban megnyerte a Vaughanról elnevezett jazz­ énekversenyt. Két évre rá a Thelonious Monk Intézet nemzetközi versenyén is győzött. Ezt követte A Social Call című debütáló lemeze, amelyet máris Grammy-díjra jelöltek. Az album zenei csemege: Hornt egy akusztikus kisegyüttes kíséri, s az énekhang a maga szokatlan dinamikájával főhangszerként hat.

Elsöprő lendülete az, ami új életet lehel az általa kiválasztott standard darabokba. A nyitó Tight például Betty Carter száma volt, egy olyan előadás,

amely hipnotizálja hallgatóit a Hornból természetesen ömlő scatteléssel. Intonációjának tisztasága még inkább meg­mutatkozik, amikor balladákat tolmácsol. Horn úgy állítja össze műsorait, hogy repertoárjának minden szegmensét megismerhesse a hallgató. Nemcsak a jazzdarabokat, hanem azokat is, melyek gyerekkora gospelvilágát, illetve a tágabb „black music”-ot képviselik.

Máté J. György

2018

05 04

JAZZTAVASZ 2018 JAZZMEIA HORN FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

BERNSTEIN-DALOK NIKIVEL ÉS BÁLINTTAL Leonard Bernstein zeneszerzői munkássága több szálon is kapcsolódik a jazz műfajához. A leggyakrabban úgy, ahogy az év eleji, centenáriumi Bernstein és az amerikai zene maratonon is hallhattuk a Müpában: musicalszámai, dalai állandóan műsoron vannak, részévé váltak az úgynevezett „nagy amerikai daloskönyvnek.” Akkor a népszerű SZŐKE NIKOLETTA énekesnő adott elő standardeket triókísérettel, most viszont egy új, erre az alkalomra összeállított és hangszerelt műsor teljes egészében Bernstein szerzeményeit

sorakoztatja fel. Szőke annak idején azzal robbant be a hazai köztudatba, miután megnyerte a montreux-i versenyt, hogy Ella Fitzgerald repertoárjából énekelt egy teljes koncertet frappánsan, meggyő­zően, teljesen sajátjává téve a híres dalokat. Most is erre lehet számítani, amikor a híres musicalek, pél­dául a West Side Story dalait interpre­tálja, köztük az ellenállhatatlan Americát.

Nikoletta duett­partnere GÁJER BÁLINT lesz, aki Michael Bublé, vagy éppen Frank Sinatra zsánerében is kiválóan megállja a helyét, a Mariát mintha neki

írta volna Bernstein. A FARKAS ZSOLT–

BARCZA HORVÁTH JÓZSEF–GYÁRFÁS ATTILA ritmusszekcióból a bőgős, Barcza Horváth készítette a hangszereléseket, amelyeket a háromtagú fúvóskar

(PECZE BALÁZS– SOSO LAKATOS SÁNDOR–KORB ATTILA) tesz változatossá.

Zipernovszky Kornél

2018

05 05

JAZZTAVASZ 2018 BERNSTEIN 100: THE JAZZ SIDE STORY SZŐKE NIKOLETTA ÉS GÁJER BÁLINT FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Szőke Nikoletta

2018. május—július jazz

33

OSZLOPOK KÖZÖTT

„ÉLŐ BÁRD” A JAZZKLUBBAN

Fotó: Duncan Bellamy

Portico Quartet

Elfogadta NÁRAY ERIKA meghívását VARRÓ DÁNIEL, az ország egyik legismertebb és legjátékosabb költője, pedig több interjúban is elmondta, hogy inkább otthon ülő típus, nem igazán vonzza, hogy emberek közé menjen, szerepelgessen. Holott azt is lehet azért róla tudni, hogy ugyanolyan elsőrangúan szellemes és eredeti társalgó, mint amennyire minden konvenciót rögtön nevetségessé tenni képes költő. Verseit több zenekar és előadó is feldolgozta már, de aki ismeri őket, nem csodálkozhat ezen: ritmusuk átütő ereje nyugodtan mérhető Weöres Sándor verseiéhez.

Varró Dániel

Két southamptoni és két cambridge-i fiú találkozott 2005-ben az egyetemen, ők alakították meg a PORTICO QUARTETet, egy leginkább ambient jazzt játszó modern instrumentális zene­ kart, amely 2017-ben már a negyedik stúdiólemezével jelentkezett.

Miért neveznek egy kvartettet „oszlopcsarnoknak”? Egy olaszországi szabadtéri fellépésüket elmosta az eső, és a zenekar az oszlopok védelmében játszott — innen a név. A Portico Quartet a kortárs jazz honfoglalóinak egyike: az idiómák tágí�tásán, átértelmezésén fáradozik, illetve hagyományosan zeneileg idegen területeket próbál meghódítani a műfaj számára. Elektronikával, élő sample-ekkel és looping-technikával dolgozik, vonzódik a hibrid hangszerekhez (akusztikus/elektromos dobok, vonóval kezelt elektromos bőgő), és Kerr Vine nevű tagjuk nemcsak billentyűs hangszereken, hanem két kifordított steeldrumra emlékeztető ütőhangszeren, egy svájci hangszergyártó cégnél kifejlesztett hangon is improvizál.

Az eredmény páratlan minimalizmus, melyben még olyan, tőlük távol eső zeneszerzők szellemujjának érintését is felfedezhetjük, mint Steve Reich. A kezdetben akusztikus zenekar mára a kísérleti elektro-pop számos elemét is magába szívta, és előadásaik végtelen hangterekre kalauzolják a hallgatót.

Máté J. György

2018

05 12

34

PORTICO QUARTET DUNCAN BELLAMY — DOB, ELEKTRONIKA MILO FITZPATRICK — BŐGŐ KERR VINE — HANG DOBOK, BILLENTYŰS HANGSZEREK JACK WYLLIE — SZAXOFON, BILLENTYŰS HANGSZEREK FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

jazz 2018. május—július

Náray Erika klubjában színészek, muzsikusok, közéleti személyiségek szerepelnek, akiket nemcsak művészetükről, szakmai életükről kérdezget, hanem kifaggatja őket a zenéhez, különösen a jazzhez fűződő viszonyukról, kedvenceikről, személyes zenei emlékeikről is. És ha alkalma nyílik, márpedig egy jazzklub-est mindig ilyen alkalom, el is énekli nekik — néha akár velük — a kedvenc slágerüket. A házigazda zenekar tagjai, BERDISZ TAMÁS dobos, FREY GYÖRGY basszusgitáros és JUHÁSZ ATTILA zongorista nemcsak az aláfestő zenét szolgáltatják, sokszor új hangszereléseket is készítenek a műsorhoz, és zenei meglepetésekkel is szívesen szolgálnak.

2018

05 24

JAZZRAJONGÓK NÁRAY ERIKA VENDÉGE: VARRÓ DÁNIEL KÖZREMŰKÖDIK: NÁRAY ERIKA — ÉNEK JUHÁSZ ATTILA — ZONGORA FREY GYÖRGY — BASSZUSGITÁR BERDISZ TAMÁS — DOB BOHÉM ÉTTEREM

LISZT FERENC KETTŐS TÜKÖRBEN Ha tág összefüggésekben gondolkozunk, hamar felfedezhetjük, hogy nem is telt el olyan sok idő Liszt Ferenc időskori budapesti koncertjeitől addig a pillanatig, amíg a Liszt Ferenc (alapította) Zeneakadémia magához emelte a Bartók Béla Zene­művészeti Szakközépiskola jazz tanszakát, népszerű nevén a jazzkonzit: alig több mint száz év. A zenetörténetben egy ilyen táv mesterek és tanítványok láncolatára hamar fölfűzhető. Ezen a koncerten mester és egykori tanítványa — már maga is ifjú mester — játszik. BINDER KÁROLY, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz tanszékének vezetője és tanítványa, KÁEL NORBERT improvizál. Annak a vonzalmuknak hódolnak, amely mindkettejüket a klasszikusokhoz fűzi: rögtönzéseikben Liszt Ferenc bravúros darabjaiból indulnak ki, amelyek szinte kínálják magukat az improvizatív feldolgozásokhoz. Sem a rögtönzés, sem a feldolgozás nem volt idegen a nagy romantikus szellemétől. Fontos eleme volt a világ egyik első turnézó sztárja koncertjeinek, hogy például frissen bemutatott operák zongoraátiratát játszotta el. Liszt, a romantikus zeneszerző zenei hagyo­mánya is összefüggésbe hozható a jazzel, nemcsak feldolgozásai, hanem szerzeményei is erősen hatottak a ragtime-ra és bizonyos könnyűzenei formák későbbi kialakulására.

2018

06 05

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Binder Károly és Káel Norbert

ÉJSZAKAI JAZZPIHENŐ A jazz inkább éjszakai, sokkal kevésbé múzeumi műfaj, de az olyan kulturális fiesztákhoz, mint a Múzeumok Éjszakája, nagyon jól illik. A Jazz Lounge elnevezésű program Szent Ivánéjén három különböző stílusú, de mindhárom esetben tüzes virtuo­zitással muzsikáló zenekar szórakoztatja a helyszínekről helyszínekre vándorlás közben szusszanni vágyó közönséget.

A virtuóz és egyre ismertebb fiatal zongorista, RAFAEL MÁRIÓ kortárs, ütős, de dallamos post-hard-bop jazzt játszik triójával. Új lemeze My Hope címmel jelent meg, csupa izgalmas, eredeti szerzeménnyel. Fiatal szólistája lesz a régóta Hendrix nyomába szegődött virtuóz gitáros, Halper László zenekarának: a HALPER EXPERIMENT a köztudatba főleg fantasztikus filmszerepeivel berobbant színésznőt, TÖRŐCSIK FRANCISKÁt kérte fel vendég­ énekesének. A hosszú éjszaka megkoronázása RÉVÉSZ RICHÁRDra vár. Amikor Richárd LATIN TRIÓja élén billentyűzik, amelyben CZIBERE JÓZSEF játszik ütőhangszereken és FONAY TIBOR basszusgitározik, szemünket lehunyva máris egy karibi klubban érezhetjük magunkat — és így a Lounge padlója akár táncparketté is alakulhat.

Zipernovszky Kornél

JAZZMŰHELY BINDER KÁROLY—KÁEL NORBERT: LISZT-REFLEXIÓK FESZTIVÁL SZÍNHÁZ Révész Richárd Latin Trió

2018

06 23

MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA — MÜPA JAZZ LOUNGE RAFAEL MÁRIÓ TRIÓ HALPER HENDRIX EXPERIMENT & TÖRŐCSIK FRANCISKA RÉVÉSZ RICHÁRD LATIN TRIÓ ÜVEGTEREM, ÁTRIUM

2018. május—július jazz

35

TRIÓ A MAGASBAN

Chick Corea

Vajon mi a titka annak, hogy valaki nyolcvanadik évéhez közeledve is töretlenül élvezi a közönség rokonszenvét, és folyamatosan a legnépszerűbb muzsikusok közé sorolják? Mint tették azt legutóbb az amerikai Jazz Times magazin olvasói, akik zongoristaként, zeneszerzőként és együttesével is a legjobbnak választották. Sokan bizonyára szívesen alkalmaznák a receptjét, ha a kezükben volna. Pedig nincs rejtély, a megfejtés két szó: CHICK COREA. Alkotókedvét, burjánzó aktivitását, jelenlétének intenzitását figyelve nehéz elhinni, hogy a jazzvilág ünnepelt mestere hetvenhét évvel ezelőtt látta meg a napvilágot. Ambiciózus fiatal muzsikusoknak is becsületére válna olyan igénybevételnek kitenni magukat, mint amilyenre idén tavasszal is vállalkozott: előbb a Jazz at Lincoln Center Orchestra szólistájaként tizen­ három koncertből álló turnén vett részt az Egyesült Államokban, majd szólózongora-sorozat keretében tizenhárom városba látogatott el Európában. Ha arra gondolunk, hogy a jazzben minden fellépés teljes odaadást, összpontosítást, az energiák

36

jazz 2018. május—július

áramlását igényli — különben lelkét veszti, rutinba fullad az előadás —, még nagyobb tisztelettel adózhatunk teljesítőképességének.

Sokoldalúsága nem kevésbé megszolgálja az elismerést.

Jazz, rock, avantgárd, latin, klasszikus: vajon hogyan fér meg egy ember fejében és lelkében ennyi(féle) zene? Hosszú életút bő terméssel, időnként óhatatlanul gyengébb évjáratokkal — nyugtázhatnák, de ő a muzsikusok azon kivételes rendjébe tartozik, akik minden zsánerben képesek kiemelkedőt alkotni.

Szólózongorázása virtuozitásával és ötletgazdagsá­gával, triójátéka empatikus képességével, az elektromos hangszerek használata a technikai vívmányok egyedi alkalmazá­sával, műfaji sokszínűsége kivételes stílusérzékenységével nyűgözi le a hallgatót.

Chick Corea régi ismerősként, különleges programmal érkezik Budapestre. 1985-ben alakította meg öttagú elektromos együttesét, majd ennek ellenételezéseként 1989-ben akuszti-

A MAGAZIN

ÉLETRE KEL.

Fotó: Toshi Sakurai

KELL.

kus trióját. Mindkettőben JOHN PATITUCCI bőgőzött, DAVE WECKL dobolt. Az AKOUSTIC BAND egy — Grammy-díjat érdemlő — stúdiólemezt és egy koncert­felvételt hagyott maga után. Az együttműködés azonban olyan emlé­keket ébresztett a zongoristában, hogy jó negyedszázad után ismét fedélzetre szó­lította egykori társait. A fiatal tehetségek mára tekintélyes művészekké értek, a három zseniális hangszeres a triójáték új magaslatait céloz­za meg ezen az estén.

Turi Gábor

2018

07 03

JAZZLEGENDÁK CHICK COREA AKOUSTIC BAND CHICK COREA — ZONGORA JOHN PATITUCCI — NAGYBŐGŐ DAVE WECKL — DOB BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

W W W . H A M U E S G Y E2018.

M május—július A N T. H U jazz

37

Fotó: Nick Suttle Hudson

A név. A folyó New York államot észak—déli irányban átszelő, hegyek karélyával szegélyezett völgye. Mindannyian arrafelé laknak, városi zenét játszó muzsikusokként költöztek vidékre, hogy ihletet merítsenek a csendet, nyugalmat árasztó természetből. Amely, mint mondják, különleges energiát sugároz. Ismerték egymást korább­ról is, különböző alkalmakkor és fel­ állásban többször játszottak együtt. JACK DEJOHNETTE dobos és JOHN SCOFIELD gitáros a Trio Beyond együttesben; Scofield a Medeski—Martin—Wood trió szólistájaként JOHN MEDESKI billentyűs hangszeressel; a Brad Mehldau triójában nevet szerzett Larry Grenadier bőgős pedig (akinek helyébe SCOTT COLLEY lépett) esetenként mindannyiukkal.

A névválasztást nemcsak a lakóhelyek közelsége ihlette. A Hudson völgyéhez generációs érzületek kapcsolódnak. A környék neves települése Woodstock, a rocktörténet félmillió látogatót vonzó, legendás fesztiváljának helyszíne 1969-ben. A hippi-

38

jazz 2018. május—július

korszakban jelszóvá vált béke és szeretet ideológiája a legmélyebben a rangidős Jack DeJohnette-ben vert gyökeret. Így került az együttes bemutatkozó lemezére Joni Mitchell nemzedéki himnusszá vált Woodstock és Jimi Hendrix Wait Until Tomorrow című háborúellenes dala saját, hasonló szellemben fogant Song for World Forgiveness című szerzeményével egyetemben. Ehhez a helyhez, időszakhoz, gondolatkörhöz kapcsolódik Bob Dylan Lay Lady Lay és A Hard Rain’s A-Gonna Fall, illetve a Band együttes Up on Cripple Creek című darabja is; a CD nagyobbik felét így, legalábbis időtartamban, az 1960-as évek ikonikus popdalainak feldolgozása teszi ki.

Nem véletlen, hogy a kvartett 2014-ben a woodstocki jazzfesztiválon mutatkozott be a közönségnek.

Sztárcsapat? Ha rockzenekarról volna szó, bátran nevezhetnénk annak. A jazzben azonban az egyéniség a meghatározó; különböző életkorú és hátterű muzsikusok ritkán egyesítik erőiket választott név

alatt. A hely szellemén túl van valami, ami a Hudson tagjait összehozta: a nyitottság, a kísérletező szellem, amely magas szintű hangszertudással párosulva a játék velejét adó közös rögtönzések alapja. A lemez nyitószáma funky ritmusokból induló, spontán kibontakozó folyamat, amely helyenként a ’60-as évek nagy újítója, Miles Davis elektronikus kísérleteihez hasonítja a zenét. A múlt összeér a jelennel, az eredők a csoportdinamikában összegződnek, az egyéniségek halmazából estéről estére így születik meg az új zene, amelyet Hudson­nak nevezünk.

Turi Gábor

2018

07 06

JAZZLEGENDÁK HUDSON: DEJOHNETTE, COLLEY, MEDESKI & SCOFIELD JACK DEJOHNETTE — DOB SCOTT COLLEY — BŐGŐ JOHN MEDESKI — BILLENTYŰS HANGSZEREK JOHN SCOFIELD — GITÁR BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Müpa élmény gombnyomásra

Kövessen minket közösségi csatornáinkon is:

mupa.hu 39

2018. május—július jazz

Melody Gardot

40

jazz 2018. május—július

Fotó: Franco P. Tettamanti

Melody Gardot februárban megjelent lemezének (Live In Europe) borítóján ruhátlanul áll gitárral a kezében a kivilágított színpadon. Nagy erejű, művészi fotó. Az is jól látszik a borítón, hogy az énekesnőt üres nézőtér előtt fényképezték, antik vénuszi pózban.

A kép sok mindent felfed Melody Gardot lényéből.

Először is azt, hogy az énekesnőnek problematikus a viszonya saját testéhez, ha tetszik hangszeréhez.

Ez az a tény, amely személyét ezen a pályán mindenki másétól megkülönbözteti. 2003-ban elszenvedett balesete következtében ugyanis maradandó egészségká­ rosodást szenvedett, erős fényre és hangra érzékeny.

Ha tehát azt látjuk, hogy művészete olyan helyzetbe emeli őt, amely pőrére vetkőzteti a kíváncsi szemek előtt, megsejthetünk valamit abból, hogy nem minden helyzetben, nem mindig vágyik a színpadra, mióta a zene terápiaként segített rajta. Komoly következményekkel járó belső ellentmondás, hogy a zene, amíg terápia, magánügy. Ha viszont vele indul el az alany a társas létbe való visszatérés útján, akkor már nem az. Így Gardot teste — sérü­léseivel együtt — ki van téve a kíváncsiskodóknak. A színpadról, tehát az előadó nézőpontja felől készült borítófotó üzenete nekünk, a (felnőtt) közönségnek az is lehet: ne csak a testet vegyük észre, amely már egyszer oly közel került a halálhoz, hanem nézzük és hallgassuk szöveg, melódia, ének, kíséret és minden egyéb részével együtt a produkció egészét!

Gardot művészcsaládba született, de nyugtalan gyerekkora volt: fotósként édesanyja rengeteget utazott, ezért a kislány csak a nagyszüleinél lelhetett igazi otthonra.

2003-ban divat­tervező szakra járt szülővárosában, Phila­delphiában, amikor a baleset megtörtént. Egy terepjáró nagy sebességgel áthajtott a piroson, elütve a szabályosan bicikliző Gardot-t, akinek medencecsontja eltörött, koponyája és gerince megsérült, károsodtak idegpályái, memóriazavarokat, érzékelési és egyéb idegrendszeri panaszokat okozva. Másfél éven át mozdulatlanul ágyhoz volt kötve. Kilencéves kora óta tanult zenét, és már korábban is fellépett bárzongoristaként, ezért szinte magától értődött, hogy a hosszú rehabilitációs időszak alatt elkezdjen énekelni. Először csak diktafonba dúdolt, azután bevittek neki a kórházba egy gitárt, és azon is megtanult játszani, magát kísérve. Ezeket később Some Lessons — The Bedroom Sessions címmel ki is adták. Azonnal nyilvánvalóvá vált, az őt szerződtető multi lemezcég számára is, hogy Gardot produkciója a legnagyobb érdeklődésre tarthat számot, Norah Jones, Madeleine Peyroux és mások rajongóit szólíthatja meg.

Meg az elődök közül például Joni Mitchelléit, aki sosem állította magáról, hogy jazzénekes volna, szövegei, dalai és kísérő zenekara mégis milliónyi jazzkedvelő számára tette őt kedvenccé. Ahogy Mitchell — akinek exférje, Larry Klein volt a sikereket elindító Gardot-lemez vezető producere —, Gardot is mindennél közelebb áll a blueshoz. Az azóta kikristályosodott Gardot-sound rengeteg zenei hatást olvaszt magába: ringató délamerikai ritmusokat, a sanzon kitárulkozását, az élettapasztalat iróniáját, és ehhez segítségül hívja a gordonka rapszodikus hangját, a trombita takarodót fújó énekét, a szaxofon csábítását, amelyhez a ritmusszek­ cióban basszusgitár helyett akusztikus nagybőgő, a dobon pedig inkább seprű és nem verő csatlakozik.

Először csak diktafonba dúdolt, azután bevittek neki a kórházba egy gitárt, és azon is megtanult játszani, magát kísérve.

Gardot az utóbbi öt évben európai városokban adott koncertjeiből tizenhét számot válogatott új, dupla lemezalbumára. Óriási spektrumot érint az énekesnő ezekben a számokban — amelyek 2018 nyarára tervezett koncertturnéjának műsorán is szerepelnek —, stílusok, hangerők, hangulatok és hangszínek izgalmas váltakoztatásával. Egyénisége olyasfajta színésznőére emlékeztet, aki minden szerepében érzékeltetni tudja személyiségének különféle vonásait. Tudatosan törekszik arra, hogy ne tegye egysíkúvá dalait csupán azért, hogy ezek könnyebben eladhatók legyenek. A törékenység, az ugrálásig fokozódó tánc, a gospeles eksztázis, az öntudatos nő pozíciójából a macsó férfiak nevetségessé tétele — megannyi énekesnői alaphelyzet ennek a válogatásnak a dalaiban. Egy színésznő nem saját szövegét mondja, Gardot viszont szinte csak saját dalait énekli. És szinte sohasem kétszer ugyanúgy: leghíresebb slágere, a Baby I’m a Fool két, meglehetősen eltérő felfogásban is szerepel ezen a koncertfelvétel-gyűjteményen, és óriá­si siker az Óz, a nagy varázsló főcímdala is, az egyik a két műsorra tűzött standard közül. Gardot minden megszóla­ lása az intimitás légkörét teremti meg, viszont finoman rezgő hangja csodálatosan alkalmazkodik a dal szituá­ ciójához, erőt és fájdalmat, izzó erotikát,a kiábrándultságot vagy éppen világot átölelő jobbító szándékot éreztet. Gyanítható, hogy ezek őszinte, saját mondatai: a szuperérzékeny, empatikus, öntudatos, szellemes, nagyvonalú, az életben és a szeretetben hívő művészé, akinek elbűvölően személyes és expresszív énekhangja képes kifejezni fiatal korát meghazudtoló bölcsességét.

Zipernovszky Kornél 2018

07 05

JAZZLEGENDÁK MELODY GARDOT BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2018. május—július jazz

41

Egy újabb énekesnő a nagyvilágból, azaz PALYA BEA szívéből.

Az algériai SOUAD MASSI, aki — mint Bea írja — „egyszerre törékeny és erős, aki megnyílik, és mégis titkos marad”.

Összefonva

Massi 1972-ben született Algír munkásnegyedében. Azon az ég­ tájon a zenélés a férfiak dolga volt, így bár Massi zeneiskolát végzett, félelmében inkább levágatta a haját, és fiúruhába bújt… Kezdetben az Atakor nevű rockbandában vezette le dühét, de az első saját dalait már az a folkos-balladai hangvétel jellemezte, amely azóta is védjegye maradt. Nem úgy szóltak, mint a divatos arab slágerek, mégis felkapták őket a rádiók — és ennyi elég is volt ahhoz, hogy halálos fenyegetéseket kapjon… Úgyhogy inkább elcsendesült, míg 1998-ban meghívást nem kapott az Algériai nők című fesztiválra. Ennek hatására szerződtette egy francia kiadó, és így jelent meg Raoui címmel az első — átütő sikerű — albuma. Persze emiatt Párizsba kellett költöznie…

Fotó: Jean-Baptiste Millot

Souad Massi

Azóta még öt korongot készített, és „ha az észak-afrikai arab világ­ba érkezik, a reptéren nők ölelgetik. Mert olyan történeteket énekel ki magából, melyekért még a férfiak tisztelete is kijár…”

Valami hasonló hála zúdul Beára is, nőktől és férfiaktól. Ezt szeretné „megsokszorozva visszaadni, Souad Massival közösen énekelve: egymásnak, egymásért, és a zenénket szerető közönségért”.

2018

05 10

42

világzene 2018. május—július

SELYMEIM — ÉNEKESNŐK A NAGYVILÁGBÓL SOUAD MASSI ÉS PALYA BEA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Ne essék félreértés, nemhogy kilenc, de egyetlen árva Bach sem hallható ebben a tizenhárom éve működő walesi zenekarban. Ami a nevét — 9BACH — illeti, az csupán szójáték, és annyit tesz, hogy „drága nagyi”. Ebből a nagyiból pedig csak egy van, és egészen varázslatos, amit a „konyhájában” művel… Egyszerre folkos, popos, atmoszferikus, dubos és elektronikus, amit csak a fül és a száj megkíván.

Fotó: Dewi Glyn Jones

Elrugaszkodva

A zenekart alapító Lisa Jên éneke nem esik távol a walesi receptektől, de ahogy a hárfa szól, az idegen a helyi hagyománytól. Az in­ diai harmónium, illetve a görög és közel-keleti „fűszerek” alkalmazása is arra utal, hogy gyökereitől messzire rugaszkodott a mi „nagyink”. A szolid, akusztikus hangszereket elektronikus gitárokkal, dobokkal és különböző kütyükkel dobja fel, és amit ebből kikever, az olyan ízletes, hogy az összes Michelin-csillagos konyhaművész a csodájára jár.

9Bach

Olyan ez, mint amikor álmodunk, vagy egy varázsszőnyegen repülünk… Még Peter Gabriel is felkapaszkodott rá, hogy énekével az Anian című albumot súlyosbítsa. Ilyenkor összemosódnak a színek, leomlanak a falak, és félelmes mélységből törnek fel a természeti erők. Összeszorul a torok, a szív és gyomor, de akkor is, mégis: repetát kívánunk.

Marton László Távolodó

2018

05 30

9BACH LISA JÊN — ÉNEK, ZONGORA MARTIN HOYLAND — GITÁR, ÜTŐHANGSZEREK ALI BYWORTH — DOB DAN SWAIN — BASSZUSGITÁR ESYLLT GLYN JONES — HÁRFA, ÉNEK MIRAIN ROBERTS — ZONGORA, ÉNEK FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2018. május—július világzene

43

Bocskor Bíborka, Magashegyi Underground

Urbánus romantika

A MAGASHEGYI UNDERGROUND négy telt házas szimfonikus koncert után teljesen más hangulatú, alapvetően akusztikus, irodalmi ihletésű, bensőséges műsorral tér vissza a Müpába. A magyar alternatív popzene egyik vezető zenekara folyamatosan lépést tart az aktuális zenei világgal, és saját repertoárját is mindig felfrissíti. Bocskor Bíborkáék így tettek akkor is, amikor szimfonikus zenekarokkal közös koncerteket adtak, és kiváltképp így tesznek most, amikor éteribb, finomabb hangszereléssel és minden korábbinál mélyebb, intellektuálisabb anyaggal állnak színpadra. „Teljesen új, emelkedett műsorral készülünk, amelyet kifejezetten erre a koncertre állítunk össze” – mesél a zenekar a Holdfényváros című estről, amely a korábbi, kortárs irodalommal kacérkodó szerzeményeknél is messzebbre megy (írtak dalokat Parti-Nagy Lajos és Szabó T. Anna verseire, és dolgoztak Závada Péterrel is). „Akusztikus jellegű műsor lesz, amelyet szándékosan egy kicsit intimebb térbe terveztünk, olyan helyszínre, amely segíti az elmélyültebb figyelést. Már korábban is kacérkodtuk az irodalommal, de az eddig nem fordult elő, hogy egy teljes műsort az irodalom köré rendezzünk. Persze lesznek átültetett, hagyományos Magashegyi-dalok a programban, de új elemként kísérőszövegek, versek is.”

2018

05 10

44

könnyű 2018. május—július

MAGASHEGYI UNDERGROUND – HOLDFÉNYVÁROS AKUSZTIKUS IRODALMI KALAND A MÜPA SZÍNPADÁN FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2018

06 02

GARÁZSBAND FESZTIVÁL MÜPA MÉLYGARÁZS

Fotó: Nagy Attila, Müpa

Kitörni a garázsból

A Müpa idén rendezi meg harmadszor a GARÁZSBAND FESZTIVÁL elnevezésű eseményt, amely egyszerre tehetségfelkaroló értékes nyereményekkel, és teljesen egyedi élményt garantáló minifesztivál az épület mélygarázsában. „Garázszenekar vagyunk, Garázs­országból jövünk” – énekelte büszkén a Clash első lemezén a punk egyik lehetséges ars poeticáját, ráadásul a dal annak hatására született, hogy egy kritikus a második koncertjük után azt írta róluk, hogy „gyorsan vissza kellene zavarni őket a garázsba.” Ugyanez a kritikus néhány évvel később már a popzene megmentőjeként ünnepelte a zenekart. Szóval garázsból kitörni a legkevésbé sem kínos, és el lehet jutni a legmagasabb szintig.

Ehhez csak jelentkezni kellett április 23-ig: a pályázatra 16–26 éves zenészekből álló, amatőr pop-rock zenekarok nevezhettek, akik közül idén a Müpában fellépő, neves zenészekből választott ki ötöt a zsűri. Ők június 2-án bemutatkozhatnak a Garázsband Fesztiválon, és sok értékes nyeremény vár rájuk. A tavalyi győztesek közül a Shaibo biztat jelentkezésre: „Számunkra a Müpa tényleg egy kulturális „templom”, és ott nyerni elég jó visszaigazolás arra, hogy jó úton haladunk. Mindemellett nagyon kedves bánásmódban részesültünk (hangosítás, backstage, riportok stb.) és nagyon jó kapcsolatba kerültünk a többi zenekarral is.”

Dömötör Endre

Garázsband Fesztivál 2017, Shaibo

2018. május—július könnyű

45

FIESZTA,

A nyarat akkor is várja az ember, ha tudja, hogy nagyrészt munkával telik. Ilyenkor minden egy kicsit lazább, bizsergetőbb, felemelőbb.

Különösen az, ha az évszakkal együtt járó szabadság is megvan benne. Leginkább akkor ilyen, amikor mindez elkezdődik: júniusban.

Erről szól az egyszerre évadzáró és fesztivál­ szezon-indító Hey, June!, melynek fellépői mindig valami különlegességgel rukkolnak elő. A nyarat, iskolai szünidőt köszöntő programsorozat egyidős a Müpával: 2005 óta idén tizennegyedik alkalommal vár ránk a fesztiválszezont beindító egyhetes popzenei mulatság.

46

könnyű 2018. május—július

Antonia Vai

Fotó: Klara Fowler

majd szieszta

ANTONIA VAI üde színfolt a magyar könnyűzenei életben: világ-

zenét keresztez soullal és poppal, hangvétele erőteljes, mondanivalója komoly. Legutóbbi lemeze 2017 őszén jelent meg Ritual címmel, utazások, nemzetközi hatások ihlették. Marokkó­ ban, Brazíliában, Svédországban és Magyarországon készült, zenei skálája a tangótól a flamencón át az arab zenéig terjed, de olyan magabiztos egységben, hogy öröm hallani. Nyárindító fellépése nemcsak zenében, de látványban és a költészettel kacérkodó programmal is újat kínál. „Ez a koncert zenei utazás lesz, amelyben erős látványelemeket keverünk majd egy szavakkal teli álomvilágba. Igazán érdekes vendégeket hívtam meg erre az alkalomra: a zenekaromon kívül eljön például Sena, iamyank, Novai Gábor (Mörk) és Sárkány Berci, de lesz még egy vonósnégyes is. Több, teljesen új dalnak itt, a Müpa színpadán lesz a premierje.”

Konyha

A Szepesi Mátyás vezette KONYHA zenekar nyolc év és három lemez alatt az ország egyik legjobb színes poprockzenekara lett. Garázsrockból, soulos funkból, countryból, bluesból hoznak létre slágeres popzenét, szívproblémákat és belső békét megéneklő dalokat. Az alaptrió egy ideje már egy fúvóstrióval kiegészítve örömzenél élőben: „ugyan már majdnem mind­ annyian felléptünk a Müpában más zenekarainkkal, különböző projektekkel, de együtt még nem, úgyhogy ez igen különleges alakalom lesz a külön utas Konyha életében — mondja a frontember. — Ez lesz a második olyan koncertünk, amelyen a közönség ülve hallgat majd minket, így ehhez a helyzethez igazodva találjuk ki, hogy mi működik leginkább ebben a speciális térben.

Hangszerelésben lesznek meglepetések, hívtunk néhány vendéget is, akiknél az volt a meghatározó, hogy mindannyian nagyon jó zenészbarátaink.”

A KÉKNYÚL az itthon kriminálisan alulértékelt soulfunk, valamint a jazz és a blues fúzióját játssza, magával ragadó dalokkal, remek lemezeken. A leghangsúlyosabb elem, a soulos funk ezen a koncerten különös jelentőséget kap: ahogyan az esemény alcíme — criminal funk — is hangsúlyozza, a Kéknyúl tagjai ezúttal a hetvenes évekbeli krimik funkos filmzenéjét idézik meg. Mindezt olyan hatásosan, hogy nemcsak megalkották egy nem létező bűnügyi film soundtrackjét, de el is játsszák majd a színpadon, ahol a vendégművészek mellett vetítéseken és kisebb jelenetekben is megelevenedik a történet. Ráadásul a krimizenékben hangsúlyos vonóshangszerelés a Kéknyúl dalaiban is új elem lesz. Premecz Mátyás zenekarvezető mindezt így fogalmazza meg: „a zenekar idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. Arra gondoltunk, hogy ebből az alkalomból magunkat és a közönségünket is megpróbáljuk meglepni valami különlegességgel. Új dalokban, igazán ínyenc hangszerelésekben és vendégekben sem lesz hiány.”

Kéknyúl

2018. május—július könnyű

47

Az ELEFÁNT az elmúlt években fokozatosan lépett egyre feljebb, s ezen belül is 2017-ben nőtt még egy nagyot a tavaly márciusban megjelent Minden című, igen sokszínű lemezével.

Vidékről startolt zenekarként öt év alatt ért el az évtized legnépszerűbb gitárzenekarai közé úgy, hogy alternatív zenével képes széles közönséget megszólítani. A kreatív dalszövegekkel művészi szabadságot is hirdető album éve után az Elefánt is afféle filmzenés hangulatot teremt majd a Müpában. Saját filmjük pereg, miközben a néző fejében is megy az ő filmje. „A zenekar úgy döntött, hogy nem hangszereli át a dalait, inkább magában a repertoárban, és legfőképp a zenét körbefogó vizuális tartalomban hozunk olyat, ami egyedivé teszi az estét” — ígérik a Hey, June!-koncert kapcsán.

Elefánt

Special Providence

A fesztiválhetet szombaton a SPECIAL PROVIDENCE zárja.

A 2004-ben alakult progresszív kvartett eddig öt nagylemezen át csiszolta megszólalásmódját, amellyel műfajában jelentős nemzetközi hírnévnek örvend. „A koncertműsor gerincét a 2017-es WILL című új lemezünk adja, amelynek dalait kicsit tovább fűszerezzük olyan sztárvendégekkel, mint Gulli Briem (Mezzoforte), Csongor Bálint (USEME, Subscribe) és Hrutka Róbert. Természetesen a korábbi lemezek legfontosabb dalai is elhangzanak majd, és erre az alkalomra álmodott képi világ és vetítés teszi még különlegesebbé az estet, amelyen zenei cseme­ge is bőven akad.”

Fotó: Máté Balázs

Láthatjuk: idén is csupa exkluzív koncert hív fiesztázni, sziesztázni a Müpa popzenei nyárünnepén.

Dömötör Endre

48

könnyű 2018. május—július

C

Fotó: Mark A. Rosta

M

Y

CM

MY

CY

CMY

K

2018

06 18

2018

06 19

2018

06 20

2018

06 21

2018

06 23

HEY, JUNE! ANTONIA VAI FESZTIVÁL SZÍNHÁZ HEY, JUNE! KONYHA FESZTIVÁL SZÍNHÁZ HEY, JUNE! KÉKNYÚL: CRIMINAL FUNK BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM HEY, JUNE! ELEFÁNT FESZTIVÁL SZÍNHÁZ HEY, JUNE! SPECIAL PROVIDENCE FEAT. GULLI BRIEM, CSONGOR BÁLINT, HRUTKA RÓBERT FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2018. május—július könnyű

49

DUPLA KVARTETT CRIMSON

Jelenleg minden korábbinál nagyobb a zenekar. Mel Collins három klasszikus hetvenes évekbeli lemezen szólaltatott meg fúvósokat, 2013 óta tag újra. A másik rangidős Tony Levin basszusgitáros: ő megszakításokkal 1981 óta zenél Fripp mellett. Pat Masteletto dobos, ütős közreműködött az utolsó három stúdiólemezen.

A négy újabb társ közül Gavin Harrison a fő dobos, Jakko Jakszyk az énekes (és gitáros-fuvolás), az R.E.M.-mel is turnézó Bill Rieflin dobosból billentyűssé lett, ám a 2016-ban csatlakozott Jeremy Stacey-vel mégiscsak van három ütőhangszeres a színpadon. És így együtt játsszák az újrahangszerelt életművet élőben soha elő nem adott darabokkal és a dupla kvartettre, három dobosra írt új kompozíciókkal.

King Crimson

Népszerűségben természetesen nem vethető össze a Pink Floyd és a King Crimson, de a progresszív rockra gyakorolt hatásában, a műfaj eredményeiben ugyanolyan jelentős a két formáció. És az egyik június végén fellép a Müpában.

A hetvenes évek első felének egyik legfontosabb fordulata a progresszív rock volt, amely az évtized közepére önmaga bonyolultságának esett áldozatául, és a punk kíméletlenül eltörölte. Azután persze, mint minden műfaj, ez is visszatért, továbbélt, ám egyetlen képviselője sem korosodott olyan méltósággal, mint a KING CRIMSON. Amikor a többiek kínhalált haltak kellemetlen felnőttrockkal próbálkozva a nyolcvanas években, akkor Robert Fripp zeneka-

50

könnyű 2018. május—július

ra üdítően friss volt és aktuális. Amikor a többiek már csak nosztalgiázni tértek vissza a kilencvenes években, a Crimson akkor is innovatív maradt. Amikor a többiek már tényleg rég nem léteznek, vagy bárcsak ne léteznének, a prog királya még akkor — azaz ma — is teljesen szokatlan, meghökkentő felállással tér vissza Magyar­országra (harmadszor). A progresszió igaz és örök hordozói ők, a folyton alakot és formát váltó, fejlődő, újrainduló formáció, amelynek

a nagy tehetségű, egyszerre introvertált és zsarnoki gitáros-billentyűs, Fripp a mozgatója.

A műfaj sokak szerint eleve az ő 1969-es debütálásukkal (In the Court of the Crimson King) startolt (noha nyilván mások is kísérleteztek ekkoriban a rock továbbfejlesztésével). Nem kérdés, ez biztosan az egyik lehetséges origó, amely ráadásul közvetlenül hatott a legfontosabb kortársak nagy részé-

A progresszió igaz és örök hordozói ők, a folyton alakot és formát váltó, fejlődő, újrainduló formáció... re (Genesis, Yes, Emerson, Lake & Palmer — a legendás trió egyik tagja, Greg Lake eredetileg a King Crimson alapítóinak egyike volt). A rövid aranykor — a már ekkor is sűrű tagcserékkel frissített első inkarnáció — mindössze öt év alatt készített hét alapvető nagylemezt és rögzített két, ekkoriban megjelent koncertanyagot. Már ez is milyen színes korszak, még egy-egy lemezen belül is! Artrock, jazzrock, szimfonikus rock. Az egyik csúcs a vadul kísérletező 1973-as Larks’ Tongues in Aspic, a másik pedig a mellbevágóan vad Red 1974-ből, a feloszlás előttről.

Ebben az évben, amikor a műfaj éppen túl volt zenitjén, senki sem újult meg olyan erővel, mint a Crimson, még a legizgalmasabb kortársak sem. Az ultrasikeres Pink Floyd mamuttá hízott, a dalforma progresszivitását maximálisan kiaknázó Genesis pedig hamarosan kipukkadt, talán csak a Van Der Graaf Generator volt még képes méltó vetélytársként visszatérni. De a Red már több következő generációnak rúgta be az ajtót: első körben a proghard Rush vitte tovább a fáklyát, aztán Kurt Cobain is az egyik legnagyobb hatású albumnak nevezte, majd a 21. századi skizofrén progmetál (Tool, Mars Volta, Mastodon) is frissült a lemezből.

Közben persze a King Crimsonnak is lett folytatása, és azóta tudjuk: minden leállás után lesz folytatás. Termékenységben és hatásban a nyolcvanas évek eleji háromlemezes, „new wave-prog” inkarnáció a második legjelentősebb, de a kilencvenes évekbeli dupla trió és a kétezres évekbeli dupla duó is rögzített lemezeket. A zenekar 2011-ben „hétfejű szörnyként” éledt újjá, majd kialakult a jelenleg koncertező dupla kvartett felállás, amelyben „inaktív kilencedik emberként” egy másik fontos egykori tag, Adrian Belew gitáros-énekes számára is van lehetséges visszaút.

Robert Fripp persze több a King Crimsonnál (ambient-úttörő Brian Enóval, fontos David Bowie-kollaborátor, némelyik Peter Gabriel- és Talking Heads-lemez is másképp szólna nélküle, van egy remek popalbuma 1979-ből, David Sylviannel és Andy Summersszel remek duókiadványokat adott ki, és még tényleg hosszan folytathatnánk), de hatása is túlmutat fő zenekarán. Álljon itt csak két szélsőséges példa: a Metallica-gitáros, Kirk Hammett nagy példaképként tiszteli, „a kilencvenes évekbeli progrockként” is számontartott elektronikus zenei stílus, az ambient house legfontosabb formációja, az Orb pedig lemezborítóján csak gúnyolódott a Pink Floyddal, de Frippet be is vonták zenéjükbe, sőt közös lemezt is készítettek 1994-ben, FFWD néven.

Bizonytalan időket élünk, hirdeti az új turné címe, de ez a bizonytalanság erre a folyton alakot váltó formációra is örökké igaz marad. Ám mivel tudjuk, hogy mindig valami szokatlanul jót kapunk tőlük, így a King Crimson bizonyosság is: van remény.

Dömötör Endre 2018

06 29

KING CRIMSON — UNCERTAIN TIMES BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2018. május—július könnyű

51

Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Petőfi Sándor

52

literárium 2018. május—július

„Minden költők

költője”

A május tizedikén megtekinthető Petőfi Sándor-esttel immár nyolcadik előadásához érkezik a 2016 végén indult Vers-estek a Müpában című népszerű sorozat. A Szálinger Balázs összeállításában, Novák Eszter rendezésében megvalósuló előadás ismét izgalmas párbeszédet ígér a klasszikus életmű és annak válogatója, újraértelmezője között.

Vajon van-e még esély rá, hogy Petőfi Sándor életműve megszabaduljon az utókor által rákent sztereotípiáktól? Vagy most már örökre csupán az Anyám tyúkja és a Nemzeti dal költője marad? Kétségtelen, talán egyetlen költőnk sincs, akit en�nyire szűk szerepbe és értelmezési keretbe helyezett volna az utókor. Amíg a fentebbi két verset minden általános iskolát végzett em­ber fejből fújja, ezek mellett hirtelen legfeljebb még a Szeptember végén ugrik be neki, ha Petőfi lírájáról kérdezik.

Ezen a helyzeten kíván vál­toztatni nemes indulattal a József Attila-díjas SZÁLINGER BALÁZS, aki számára szintén nem volt evidencia a Petőfi-lírában való elmélyülés. „Szóval, nekem a világon semmi gondolatom nem volt Petőfivel kapcsolatban — mondja. — Illetve pont annyi, mint egy gim­ náziumot elvégzett embernek. Akinek Petőfiről sokkal inkább jut eszébe a március 15. és a szobor, mint az, aki verset ír. És ez pont semennyi. Még Csokonait is közelebbinek tartottam, mint minden költők költőjét” — ismeri be, mígnem egy váratlan

felkérést kapott. Már 26 éves, azaz Petőfikorú volt, amikor Háy János rábízta az Egy (két) hang könyvsorozat Petőfijének szerkesztését. Reflexből tiltakozott ellene, mondván, neki semmi köze sincs Petőfihez. Aztán úgy harminc oldal után már tudta, hogy tényleg ő minden költők költője. Azóta sokszor hívják gimnazistáknak előadást tartani, mondja, akik éppen an�nyit gondolnak a költőről, mint amennyit ő is gondolt valamikor. „Iszonyatos, mire használja Petőfit az irodalomoktatás — folytatja. — Ő lehetne az első számú nagykövetünk a tinik felé. Mert bájos, kölykös, vagány, vicces, gonosz… És éppen őt fektetjük ki előttük eleve halottnak, éppen őt herél­jük ki és tesszük érdektelenné.” Összeállítása mindebből adódóan a nagy versek szerepel­tetése mellett „az ismeretlen Petőfire” helyezi a hangsúlyt, a költő izgalmasan új, érvényes portréját rajzolva meg. Meglepetésekkel teli, felfedezésekben gazdag, tanulságos este lesz.

Keresztury Tibor

A 2018/2019-ES ÉVAD PROGRAMJA 2018. szeptember 18. kedd, 20 óra, Fesztivál Színház

VERS-ESTEK A MÜPÁBAN WEÖRES SÁNDOR A műsor összeállítója: Kovács András Ferenc Partner: Örkény Színház Zenei közreműködő: Darvas Ferenc Rendező: Mácsai Pál Sorozatszerkesztő: Keresztury Tibor 2018. november 12. hétfő, 20 óra, Fesztivál Színház

VERS-ESTEK A MÜPÁBAN VÖRÖSMARTY MIHÁLY A műsor összeállítója: Karafiáth Orsolya Partner: Nemzeti Színház Zenei közreműködő: Darvas Ferenc Rendező: Rubold Ödön Sorozatszerkesztő: Keresztury Tibor 2018. december 14. péntek, 20 óra, Üvegterem

VERS-ESTEK A MÜPÁBAN KASSÁK LAJOS A műsor összeállítója: Aczél Géza Partner: Katona József Színház Zenei közreműködő: Darvas Ferenc

Rendező: Máté Gábor Sorozatszerkesztő: Keresztury Tibor 2019. január 31. csütörtök, 20 óra, Üvegterem VERS-ESTEK A MÜPÁBAN PETRI GYÖRGY A műsor összeállítója: Tóth Krisztina Partner: Színművészeti Egyetem Zenei közreműködő: Darvas Ferenc Rendező: Novák Eszter Sorozatszerkesztő: Keresztury Tibor 2019. április 23. kedd, 20 óra, Üvegterem VERS-ESTEK A MÜPÁBAN SZÉP ERNŐ A műsor összeállítója: Darvasi László Partner: Örkény Színház Zenei közreműködő: Darvas Ferenc Rendező: Mácsai Pál Sorozatszerkesztő: Keresztury Tibor 2019. május 13. hétfő, 20 óra, Fesztivál Színház VERS-ESTEK A MÜPÁBAN KARINTHY FRIGYES A műsor összeállítója: Szijj Ferenc Partner: Nemzeti Színház Zenei közreműködő: Darvas Ferenc Rendező: Rubold Ödön Sorozatszerkesztő: Keresztury Tibor

2018

„Ő lehetne az első számú nagykövetünk a tinik felé. Mert bájos, kölykös, vagány, vicces, gonosz…”

05 10

VERS-ESTEK A MÜPÁBAN PETŐFI SÁNDOR KÖZREMŰKÖDIK: DARVAS FERENC — ZONGORA ALKOTÓK: SZÁLINGER BALÁZS — A MŰSOR ÖSSZEÁLLÍTÓJA NOVÁK ESZTER — RENDEZŐ KERESZTURY TIBOR — SOROZATSZERKESZTŐ ÜVEGTEREM

2018. május—július

literárium

53

Eltáncolt

szerelmek „Önálló alkotói pályám kezdetén pontosan tudtam, hogy egyszer dolgozni akarok majd Liszt Szerelmi álmok című zenéjével, de Wagner kapcsán is hasonlókról számolhatok be. Úgy érzem, most jött el ennek az ideje, felkészültnek érzem magam a munkára ezekkel a hatalmas művészekkel” – mondja VELEKEI LÁSZLÓ, a GYŐRI BALETT művészeti vezetője, aki számára különösen kedves zenékre készítette el legújabb koreográfiáját.

„A PIANOPLAYSBEN A SZERELEM KÜLÖNBÖZŐ FÁZISAIT, VÁLTOZATAIT MUTATJA MEG A TÁRSULAT TIZENHAT TÁNCOSA.” 54

tánc 2018. május—július

A Fesztivál Színház közönsége jól ismeri a Győri Balett előadásait. Május 18-án a neves együttes premiert tart a Müpában: a PianoPlays Liszt és Wagner műveire készült etűdsorozat. „Fontos, hogy nézők és előadók között párbeszéd szülessen.

Amikor koreografálok, a saját nézőpontomat, a saját élményeimet közvetítem, ezért bízom benne, hogy tudunk valami szokatlant mutatni.” — feleli a Harangozó-díjas Velekei László arra a kérdésre, lehet-e még újat mondani a táncszínpadon a szerelemről. „A szerelem az egyik legszebb emberi érzelem. A PianoPlaysben a szerelem különböző fázisait, változatait mutatja meg a társulat tizenhat táncosa. A mai, felgyorsult világban hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról az idilli állapotról, amikor az első emberpár még paradicsomi körülmények között élhetett.

Az előadás látványvilágának alapját egy korhadt, talán villámsújtotta fatörzs alkotja, amely utal erre az elveszett állapotra.

Ugyanakkor szokatlan perspektívában megjelenik a zöld lombkorona is, amely egyértelművé teszi, hogy nem a mi világunkban járunk...”

Az alkotók számára a szerelem kiindulópont, de nem végcél, hiszen az általános emberi létezésről és együttélésről vetnek fel kérdéseket. A társ egy életre szól? Egy embernek több társa is lehet? Minden partner új fejezetet nyit az életünkben? „Mindegyikünk életében férfiak és nők érkeznek és távoznak, miközben néha azt sem tudjuk megválaszolni, mit keresünk a másikban. Talán önmagunkat?” — töpreng a koreográfus.

Aki Velekei László táncszínpadi munkáit ismeri, tudja, hogy nagyon is foglalkoztatják a női sorsok, gondoljunk csak a Müpá­ ban is látható Anna Kareninára vagy A skarlát betűre. „Valóban, érdekelnek az összetett alakok. A koreografálás olyan, mint a kutatás: a táncosokkal közösen fejtjük meg, hogy melyik tettüket mi motiválhatta. Vonzanak a cselekményes balettek, és bár ezúttal etűdök sorozatát látja a közönség, van az estének kerek mondanivalója.”

A PianoPlays attól is különleges, hogy egy igazi virtuóz, Balázs János zongoraművész élőben játszik a színpadon. „Megtiszteltetés a közös munka, valóságos csoda, hogy ez megtörténhet velünk. Ugyanakkor rendkívül nehéz élő zenére dolgozni egy táncosnak. A cél az, hogy Balázs János és a táncosok egy ütemben lélegezzenek és alkossanak a színpadon.”

Jászay Tamás

2018

05 18

GYŐRI BALETT: PIANOPLAYS ETŰDÖK LISZT ÉS WAGNER MŰVEIRE KÖZREMŰKÖDIK: BALÁZS JÁNOS — ZONGORA ALKOTÓK: GYŐRI GABI — JELMEZ CSEPI ALEXANDRA — DRAMATURG YARON ABULAFIA — FÉNY JÓNÁS ZSUZSA — ASSZISZTENS VELEKEI LÁSZLÓ — KOREOGRÁFUS FESZTIVÁL SZÍNHÁZ 2018. május—július tánc

55

Fotó: Photo 12 / Alamy Stock Photo

Az utolsó császár

AUTONÓM ALKOTÓTÁRSAK A film történetében egyáltalán nem számít ritkaságnak, ha két, amúgy független alkotó neve szinte összeforr egymással, s ha útjaik néha el is válnak, azért időről időre mindig egymásra találnak. Gondoljunk csak... Ne, ne gondoljunk másokra, most gondoljunk Bernardo Bertoluccira és Vittorio Storaróra.

Kezdhetném úgy is ezt a szöveget, hogy folytatódik a Müpamozi Bertolucci-sorozata, hiszen mindkét soron következő filmet ő rendezte, ráadásul a sorozat ezt megelőző részében is láthattunk már általa jegyzett filmet — de ha így kezdeném, az óriási tévedés lenne. Nem csupán azért, mert mindannyian jól tudjuk, hogy Storarosorozat zajlik éppen, hanem azért is, mert egyáltalán nem mindegy, hogy a filmek rendezői vagy operatőri szempontból lettek-e kiválogatva. Nem mindegy, hiszen ez két különböző szempont, még ha egy és ugyanazon alkotásról van is szó, és ha ez az alkotás csakis mindkét szempont érvényesülése esetén válhat egésszé.

De inkább nem vezetek félre senkit, hanem leírom becsülettel, úgy, ahogy azt kell, hogy a Müpamozi két soron következő filmje VITTORIO STORARO operatőri életművének újabb két darabját mutatja be. Nevezetesen Az utolsó császár (1987) és az Oltalmazó ég (1990) című filmeket.

Vannak dolgok a világon, amelyekről nem is olyan régen még azt gondolták, hogy elképzelhetetlenek. Vagy azt, hogy soha nem változhatnak, soha nem szűnhetnek meg. Így gondolkodhattak alig-

56

müpamozi 2018. május—július

hanem annak idején Kínáról is, pontosabban a kínai császárság intéz­ményéről, egészen addig, amíg 1911-ben a forradalom a császárságot egyszer s mindenkorra meg nem döntötte. Pu Ji, akit 1908-ban, kétesztendős korában Kína 532. császárává koronáztak, végül is egyben az utolsó kínai császár is lett. Jóval később, a hatvanas években ez a bizonyos utolsó császár megírta az emlékiratait, nem utolsósorban Mao Ce-tung nyomásának köszönhetően, megint jóval később pedig Bernardo Bertolucci ennek az önéletrajz­nak az alapján forgatta Az utolsó császár című filmet.

Nyilvánvalóan nem könnyű annak az embernek a sorsa, akit uralkodónak nevelnek, uralkodásra készítenek fel, még akkor sem, ha kétévesen foglalhatja el a trónját, de ötévesen már el is veszíti azt. Nem könnyű ez egyetlen országban sem, de kiváltképp nem könnyű Kíná­ban. Sőt ha azt mondjuk, nem könnyű, ezt nyugodtan nevezhetjük understatementnek. Viszont ettől lesz egyedi és rendkívül érde­kes. Bertolucci pedig remekül ért ahhoz, hogy egy efféle sorsot vászonra álmodjon. A kisfiú, miután trónjától megfosztják, a Tiltott Városban maradhat, a köztársaságtól tulajdonképpen

Fotó: Entertainment Pictures / Alamy Stock Photo

Oltalmazó ég

VITTORIO STORARO KÜLÖNLEGES SZÉPSÉGGEL FESTETTE MEG BERTOLUCCI ÁLMÁT.

nem is csekély, sőt igazán bőkezű életjáradékot kap. Azután mégis száműzik Tiencsinbe, ami ekkoriban japán koncessziós területnek számít, 1934-ben pedig elköveti élete legnagyobb hibáját. Elfogadja a japánok által megszállt Mandzsúria trónját, Mandzsukuo császára lesz. Pontosabban bábcsászára. Ennek minden, számára nagyon is súlyos következményével. Háború, szovjet hadifogság, átnevelő tábor, kínai börtön, úgyhogy végül örülhet, amikor Mao külön rendelkezésére végre a Kínai Népköztársaság egyszerű állampolgá­rává lehet.

Egy efféle monumentális történelmi tabló megalkotása rendkívül sok veszélyt rejt magában. De Bertolucci nem nyúlt mellé, a karaktereket kiválóan írta meg, a szerepeket a színészek nagyszerűen játszották el, kiváltképp kiemelendő a Pu Jit megformáló John Lone, a Wan Jung császárnét alakító Joan Chen, és Peter O'Toole, aki Reginald Johnston, a császár tanára szerepében látható. És mielőtt elfelejteném: Vittorio Storaro különleges szépséggel festette meg Bertolucci álmát. Egyáltalán nem véletlen, hogy a film kilenc Oscar-díja közül az egyiket ő kapta meg.

Az Oltalmazó égben — túlzás nélkül állíthtatjuk — napjaink egyik legnagyszerűbb színésze, John Malkovich játszik. A Moresby házaspár, a zenész Port (John Malkovich) és írónő felesége, Kit (Debra Winger) közvetlenül a második világháború után úgy döntenek, hogy a kiüresedő nyugati civilizáció, saját kapcsolatuk megromlása, és a — valljuk meg — nem túl sikeres művészi pályafutásuk okozta frusztrációjuk elől Észak-Afrikába menekülnek. Az útra elkíséri őket barátjuk, George Tunner (Campbell Scott) is. Nagy reményekkel vágnak neki az idegen világnak, kalandfilmekbe illő élményeket is átélnek, de az idegen kultúrával való találkozásuk végül egyáltalán nem azt hozza számukra, amit vártak. A film Paul Bowles regénye alapján készült.

Mesés Péter 2018

05 14 28

MÜPAMOZI A FÉNYPRÓFÉTA — VITTORIO STORARO FÉNYEI ÉS SZÍNEI AZ UTOLSÓ CSÁSZÁR, OLTALMAZÓ ÉG ELŐADÓTEREM

2018. május—július müpamozi

57

CIFRA PALOTAFORRADALOM

Fotó: Pályi Zsófia, Müpa

Cifra Palota XXL, 2017

58

családi és ifjúsági programok 2018. május—július

MÁJUS UTOLSÓ VASÁRNAPJÁN ÚJRA A GYEREKEK VESZIK ÁT A HATALMAT A MÜPÁBAN, HÁZON BELÜL ÉS KÍVÜL EGYARÁNT. LEGALÁBB NYOLCVAN ÉRVET TUDUNK MONDANI, MIÉRT ÉRDEMES MEGCÉLOZNI A CIFRA PALOTA XXL RENDEZVÉNYEIT: A GYERMEKNAPON UGYANIS A SZERVEZŐK ENNYI PROGRAMMAL KÉSZÜLNEK.

A Müpának 2005-ös megnyitása óta missziója a koncertekre, színházba vagy éppen újcirkuszi előadásra járó, a művészetet közelről megismerő új generációk felnevelése. A különböző érdeklődésű korosztályokat megszólító családi és ifjúsági programok népszerűsége folyamatosan növekszik. Az elmúlt egy évben a programokban részt vevő partneriskolák száma megkétszereződött. Meghökkentő a szám, de már évente közel ötvenezer gyerek vesz részt a Müpa fiataloknak, iskolásoknak és családoknak szervezett programjain, koncertjein. És máris érdemes készülni a 2018/2019-es évadra, amikor a Szenvedélyek és a Műhelytitkok sorozatban folytatódnak a matinékoncertek, melyekre bérlet is váltható.

A fiatalokat célzó programok alapköve a tanév minden vasárnapján megrendezett Cifra Palota elnevezésű széria. Amikor a programsorozatot a kezdetektől kézben tartó, szerkesztő és szervező Börzsönyi Anna-Petrát arról kérdezem, milyen indíttatásból vágott bele a munkába, személyes okokat is említ. „A Cifra Palotát azért álmodtam meg, mert gyerekkoromban nem volt a környezetemben hasonló kezdeményezés. Az induló Müpa-csapat tagja vagyok, és amikor először megláttam az épületben a vörös szőnyeget, arra gondoltam, hogy ki kell találnunk valamit, aminek köszönhetően a gyerekek, a babáktól egészen a kamaszokig otthon érzik itt magukat. Az idei már a sorozat tizenharmadik évada: sok gyerek már felnőtt, és visszajár a Müpa koncertjeire — kolléganőmmel, Olasz Rékával igyekszünk a programokkal erre előkészíteni, »kinyitni« a kicsiket.” És hogy miben más a május 27-i Cifra Palota XXL, mint egy átlagos vasárnap délelőtt a Müpában? A mennyiség és a minőség is eltér, hiszen ilyenkor a gyerekeknek szóló rendezvények nemcsak a ház előcsarnokában felállított színpadnál, de a Fesztivál Színházban, illetve a Müpa és a Nemzeti Színház közötti szabadtéren is zajlanak. Persze vannak átfedések, de bízzunk a gyerekekben: ahogy egy cukorkabolt kínálatában is megtalálják a nekik való finomságokat, itt is könnyen tájékozódnak majd.

Haladjunk kívülről befelé! Melyik szülő ne ismerné a problémát: ami a kicsiknek tetszik, azon a felnőttek unatkoznak, amin meg mi jól szórakozunk, hidegen hagyja az apróságokat. A karibi hangzásvilágban otthonosan mozgó PANNONIA ALLSTARS SKA ORCHESTRA, vagyis a PASO tavaly decemberben már bebizonyította a Müpa melletti sátor közönségének, hogy a legkisebbeket is meg tudja szólítani. A Cifra Palota programjait ismerőknek nem kell bemutatni a zeneakadémistákból alakult BÚGÓCSIGA ZENEDÉt. A megzenésített versek, az ismert gyerekdalok és népdalok sokszor interaktív feldolgo­zásai is a szabadtéri programok sorát gyarapítják. Egyenesen Szekszárdról érkezik a Müpa tövébe a CSURGÓ ZENEKAR, melynek zenepedagógusai korunk ízlése szerint formálják át a népdalokat, emellett saját nótákkal is készülnek. A gödi Németh László Általános és Művészeti Iskola diákjaiból alakult DRUMS ÜTŐEGYÜTTES nélkül nincs gyermeknap az épületben. A nap végén ők „dobolják szét” a programot, így a gyermeknap zárása egy nagy ritmus-felvonulássá alakul át.

…évente közel ötvenezer gyerek vesz részt a Müpa fiataloknak, iskolásoknak és családoknak szervezett programjain, koncertjein.

A Müpa előtti téren a koncerteken túl is rengeteg esemény, köztük kreatív, illetve kézműves foglalkozások várják az érdeklődőket.

A bátrak eltévedhetnek a Tündérkertté alakított labirintusban, de azok sem unatkoznak, akik várjátékokra vágynak: a hercegek és királylányok együtt küzdenek meg a sárkánnyal. A TINTALÓ CIRKUSZ pöttöm méretű cirkuszsátra kifejezetten korosztályos mulatság, hiszen a felnőttek csak kívülről kukucskálhatnak, miközben a kicsik belelátnak a cirkusz működésébe. Az egyik leg­ népszerűbb elem a Müpa elé telepített, kézzel hajtott kosaras körhin­ta, amely a kültéri színpad zenéire repíti a gyerekeket.

Akik elfáradnak a sok program közben, minőségi gyerekkönyvek társaságában pihenhetik ki magukat az OLVASÓLIGETben.

Mindeközben házon belül a BÉLAMŰHELY tagokat toboroz újra­ hasznosított szimfonikus zenekarába. Nem ismernek lehetetlent: a mosógép dobja, csavarok és fogók, kipufogócső és bicikliküllő mind hangszerré válik a kezeik között. A Müpa közelmúltban indult és máris rendkívül népszerű virtuálisvalóság-szemüvegek segít­ségével játszott hangszerfelismerő játéka az épület több pontján várja az érdeklődőket.

A Fesztivál Színházban különleges zenei programokkal készülnek a szervezők. A könnyűzene iránt érdeklődő KOLLEKTÍV ALTERNATÍV ZENEMŰHELYben máshogy gondolkodnak tanárok és diákok kapcsolatáról, mint azt megszoktuk: felnőttek és nebulók együtt játszanak, zenélnek, önálló kis formációkat létrehozva. A Müpa vissza­ térő vendége BENEDEK KRISZTINA népi énekes és néptánctanár, illetve PERTIS SZABOLCS népzenész. Ezen a különleges napon nagy fába vágják a fejszéjüket: műsorukból felnőttek és gyerekek megtudhatják, hogyan lájkoljuk a népzenét, avagy hogyan lesz a lézerkardból botostánc.

Jászay Tamás

2018

05 27

CIFRA PALOTA XXL — GYERMEKNAP FESZTIVÁL SZÍNHÁZ ELŐCSARNOK KÜLTÉR

2018. május—július családi és ifjúsági programok

59

A MÜPA hangja 60

kulissza 2018. május—július

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Petrányi Judit

Az épületbe belépve kellemes női hang köszönt minket: megkér, hogy foglaljuk el helyünket, kapcsoljuk ki mobiltelefonjainkat, s olykor a koncerteket is ő konferálja. Ő Petrányi Judit, a Müpa hangja.

Hogyan kezdődött közös története a Müpával?

2004-ben keresett meg Kiss Imre alapító vezérigazgató azzal a kéréssel, hogy legyek „a Müpa arca”. Szerette volna, hogy legyen valaki, akit az emberek az intézménnyel azonosítanak. Bármilyen megtisztelő volt is a felkérés, túl nagy falatnak tűnt, hiszen akkor még rádióztam és televízióztam, de aztán abban maradtunk, hogy meglátjuk, hogyan tovább. Ekkor még csak egy nagy üres telek volt itt. A Soroksári út túloldalán, a Malom-udvarban dolgozott az a csapat, amely már tervezte, szervezte a majdani Müpát.

A többiekkel együtt időnként én is átmehettem az építkezési területre, ahol hihetetlen intenzitású munka folyt. Olyan volt az egész, mint amikor egy gyereket csak bizonyos időközönként lát az ember, és mindig meglepődik, hogy a legutóbbi találkozás óta mekkorát nőtt. A semmiből, pontosabban a kábelek, oszlopok és a festékes dobozok tömkelegéből egyszer csak kiemelkedett az épület.

Amikor aztán 2005 márciusában eljött a nyitás napja, ugyanazzal

híven ahhoz a következetesen megvalósított alapelvhez, hogy a Müpa folyamatosan megújítva őrzi hagyományait. Az új szignálokat ugyanaz a csapat készítette, mint az előzőket tizenhárom évvel ezelőtt.

Mit szeret még a teendői közül?

Szeretem például az Előhangot, amelynek időnként én is műsorvezetője vagyok. Nagy örömünkre ezek a Fenyő Gábor által szerkesztett színpadi beszélgetések egyre népszerűbbek, egyre többen töltik meg a nagyterem széksorait, amikor egy-egy koncert előtt annak valamelyik közreműködője — gyakran világhíresség — árul el műhelytitkokat munkájáról és a sorra kerülő estről. Hálásak vagyunk azért, hogy a koncert előtti pihenést, gyakorlást, esetleges lámpalázat félretéve, egy órával a hangverseny előtt hajlandók leülni, és a közönség előtt velünk beszélgetni. De talán ez az azonna­ liság is teszi, hogy olyan érdekesek ezek a félórák.

Egyszer meg is kérdezte tőlem valaki: hogy lehet, hogy én minden este ott vagyok a Müpában? a lelkesedéssel mutattuk meg az első látogatóknak ezt az új csodát, amellyel annak idején Zoboki Gábor, az épület vezető tervezője magyarázta nekünk, hogy mi hol lesz és mi miért olyan, amilyen.

Mindenki érezte, hogy ami itt megszületett, az nemcsak szép, de nagyon fontos is. Káel Csaba úgy mondja, a Müpa önálló brand, én meg úgy, hogy egy olyan hely, ahová az ember mindig örömmel jön. És bár ez talán banálisan hangzik, büszke vagyok rá, hogy aki ide belép, estéről estére az én hangomat hallja.

Pontosan milyen feladatai vannak?

A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem műsorai kommuni­ kálásának vagyok az egyik láncszeme. A Müpa mindentudó hangstúdió­jában spotokat készítünk, amelyek rádiók­ban, tele­ víziók­ban hangzanak el. Ez rádiós feladat, hasonló a hírszer­ kesztéshez: itt is, ott is húsz-harminc másodpercbe kell sűríteni a lényeget — de a mi esetünkben úgy, hogy az az egy vagy két mondat információban és hangvételben egyaránt olyan legyen, ami felkelti a hallgató vagy néző érdeklődését, kedvet csinál az előadáshoz. Emellett időnként a színpadon is megjelenek, egy-egy hangverseny moderátoraként. Elég vicces, amikor magnóról megszólal a behívó szignál és szöveg, majd ugyanaz a hang, mintegy testet öltve, megjelenik a színpadon. Egyszer meg is kérdezte tőlem valaki: hogy lehet, hogy én minden este ott vagyok a Müpában? Persze, hogy nem vagyok ott minden este, hiszen ezek a „behívók” természetesen felvételről mennek. Egyébként nemrégiben megújultak: a dallam ugyanaz, de a hangszerelés, a hangzás új,

A Müpa Magazin létrehozásában mindketten részt veszünk… Így igaz. Két rovatnak is rendszeres munkatársa vagyok. Az egyik a Nyitány, a lap elején, a másik a Hullámhossz a vége felé. A Nyitány­ ban az éppen esedékes kéthónapos időszak egy kiemelkedő közreműködője: karmester, énekes, hangszeres szólista, vagy éppen fesztiváligazgató nyújt át a leendő látogatóknak személyes hangú meghívót, a Hullámhosszban viszont a közönséget képviselő személyiségeket kérünk fel, hogy válogassanak, ajánljanak egyet-kettőt a tervezett műsorokból. Lapszámonként három nyilatkozónk van, akikben az a közös, hogy azonos szakmát, foglalkozást vagy művészeti ágat képviselnek. Ajánlóink voltak már többek között akadémikusok és élsportolók, nagykövetek és mestercukrászok.

Ebben a számban animációs filmrendezők sorait olvashatják.

Hogy két hónap műsorfolyamából ki mit választ, az már önmagában is érdekes. De legalább annyira azok a kulisszák mögötti előzmények. A pársoros ajánlók létrejöttét ugyanis telefonbeszélgetések vagy e-mail­váltások sora előzi meg. És egy-egy zenemű, program vagy előadó apropóján ezekből a beszélgetésekből, levelezésekből gyakran egész életutak rajzolódnak ki, meghatározó emlékek sejlenek fel. Kitűnik belőlük az is, hogy az az érték, zene vagy előadás, amit közvetítünk, az emberek életében milyen fontos. A felkérést indító beszélgetéseink egyébként mindig úgy kezdődnek, hogy megkérdezem az illetőt, ismeri-e a Müpa Magazint?

A válasz általában az, hogy igen. Hogy jár-e a Müpába, ismeri-e a programjainkat, arra is igenlő választ szoktam kapni. És innen már könnyű a folytatás.

Forgách Kinga 2018. május—július kulissza

61

Fotó: Posztós János, Müpa

SZEMELVÉNYEK ZENEKRITIKÁKBÓL

Senza sangue

Eötvös Péter: Senza sangue / Bartók: A kékszakállú herceg vára (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2018. február 10. Szereplők: Szántó Andrea — Judit, Cser Krisztián — Kékszakállú, Vizin Viktória — A nő, Jordan Shanahan — A férfi, Mécs Károly — prológus [hangfelvételről]. Közreműködött: Nemzeti Filharmonikus Zenekar. Alkotó: Oláh-Fenyvesi Judit — dramaturg, Szendrényi Éva — díszlet, Bodros László, Demeter Lóránt — videografika, Németh Anikó Manier — jelmez, Gábor Sylvie — játékmester, Káel Csaba — rendező) Égető kérdés operaigazgatók számára: milyen darabbal társítsák Bartók tömör lélektani drámáját, A kékszakállú herceg várát?

Nehéz feladat választani a kínálkozó lehetőségek közül, de Eötvös Péter 2015-ben komponált operája, a Senza sangue tökéletes párdarab. Az orgona kivételével ugyanarra az előadó-apparátusra készült, ugyanúgy hét színből áll, mint Bartók darabja. A két mű tehát alkalmas arra, hogy egyetlen izgalmas előadássá álljon össze: ez történt a Müpa hangversenytermében, a mű-páros magyarországi bemutatóján, a fontos eseményt rögzítő tévékamerák jelenlétében. […] a zenekart az árokban helyezték el, s ez lehetővé tette egy teljes mértékben szcenírozott előadás létrehozását, rendkívüli akusztikával s a Bartók-darabban Európa egyik legnagyobb orgonájával.

Alessandro Baricco Vér nélkül című novellájában egy teljes családot irtanak ki a spanyol polgárháború idején. Egy katona észrevesz egy tizen­két éves lányt, aki elbújt egy padlóhasadékban, ráfogja a fegyverét, de megkíméli az életét, azt mondván társainak: nincs ott senki. Az eltelt évek során a katonák rejtélyes körülmények között valamennyien meghalnak. Az opera kezdetén a Nő találkozik a férfival, a hajdani katonával, aki megmentette az életét. A férfi sok éve ettől a találkozástól félt, s amint egymásra pillantanak, felismerik egymást. […]

Szendrényi Éva egyszerű, fekete díszlete két rámpával és a színpadot keresztül-kasul szelő hét hosszú, fehér gézszalaggal remek háttér Demeter Lóránt megragadó videografikái számára. Ezekben spanyol újságcikkek váltakoznak lottószelvényekkel, egy megbúvó kisgyerek és puskák képével, de legfőképp óriási, ránk bámuló szemekkel, amelyek arra késztetnek, hogy olvassunk titkaik­ban. […] Az azonnal drámai atmoszférát teremtő mezzoszoprán, Vizin Viktória […] kezdettől a darab végéig uralta a színpadot, gazdag vokális színkészlete és hangterjedelme tökéletesen illett e nagy kihívást képviselő szerephez […] A bariton, Jordan Shanahan […] erős, ám ugyanakkor lágy hangja kontrasztot alkotott Vizin orgánumával. A színpadi drámát felerősítették a zenekari árok történései Eötvös partitúrájának baljós örvényléseivel, a mélyben morajló rézfúvókkal és magas vonósokkal, mindazonáltal a téma sötét tartalmához képest líraian és áradón. […] remélem, sok operaház választja majd a Senza sanguét a Kékszakállú társául. Alig várom, hogy újra hallhassam.

BACHTRACK, 2018. FEBRUÁR 11.

David Smythe

62

mélyvíz, csak úszóknak 2018. május—július

Jonas Kaufmann és Diana Damrau dalestje, zongorán közreműködött Helmut Deutsch (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2018. február 22. Közreműködött: Diana Damrau — ­ szoprán, Jonas Kaufmann — tenor, Helmut Deutsch — zongora) Hugo Wolf, ez a notórius Brahms-gyűlölő, Wagner-imádó, a dal, jobban mondva a Lied műfajában volt otthon igazán. Remekül értett ahhoz, hogy három kottasorba a lehető leggazdagabb tartalmat zsúfolja bele. […] Az Olasz daloskönyv 46 darabja is ilyen, és ez az előnye, illetve a hátránya is: Hugo Wolf inkább specialista, mint népszerű. Noha a mai Szlovénia területén született, gyerekkorában spanyolgitár-zene szólt otthon, és bár csak egy ugrásra volt Itália, sohasem járt abban az országban. (Majdnem elindult, aztán meggondolta magát; félt, hogy nem olyan lesz, ahogyan elképzelte.) Az Olasz daloskönyvben hasonlóképpen távolról szemléli a déli temperamentumot: a szöveget olasz népköltések alapján Paul Heyse írta-fordította, és noha a rispetto-forma (a reneszánszban elterjedt, nyolcsoros, soronként 11 szótagos versforma, másik nevén strambotto) megmaradt, a német nyelv hangzása nem tette olaszossá a dalokat. Hanem pont olyanná, amilyet ez a két, olasz repertoáron edződött német énekes jól énekelhet. […]

Jonas Kaufmann — akinek, gyakran úgy tűnik, a hangja még a nagyoperáknál is jobban illik a dalirodalomhoz — puhán, líraian énekel, elképesztő légzéskontrollal formálja a legatókat, és ez meglepően jól szolgálja Wolf zenéjét. Damrau ezzel szemben — a férfit kiegészítve — zengőbb, csillogóbb, ezüstös hangszínű, gyakran cserfes. Ahol túl romantikus vagy ódivatú lenne a hangvétel, ott segít a színészi játék: Damrau panaszdala közben Kaufmann jól láthatóan kuncogásával küszködik; majd amikor — rögtön ezután — a férfi énekel hasonlót, a nő intézi el mosolygással. A recept pedig mindig az, hogy a dalok, amelyek között nincs duett, párbeszéddé alakuljanak: ahol az egyik befejezi, ott folytatja a másik, a szerelmes ölelések, összepillantások és csintalankodások pedig legalább annyira szólnak a daloknak, mint a közönségnek. (A daloskönyv operás jellegét több szakíró is felfedezte már.)

Kaufmann, akárcsak legutóbbi látogatásakor, most is Helmut Deutschcsal érkezett, aki a zongorakísérők Buster Keatonja volt ezen az estén. (A kérdést, hogy a „zongorakísérő” szó megfelelő-e még, ugorjuk át.) Azért hasonlítom Deutschot a faarcú nevettetőhöz, mert éppen ezt csinálja: miközben a két énekes mókázik, ő rezdületlen arcberendezéssel csapja le a poénokat, üti le a magas labdákat. És a játéka olyan természetességgel határozza meg az este tónusát, hogy öröm benne elmélyedni. […]

REVIZOR, 2018. FEBRUÁR 26.

Fotó: Pályi Zsófia, Müpa

Csabai Máté

Helmut Deutsch, Jonas Kaufmann, Diana Damrau

2018. május—július mélyvíz, csak úszóknak

63

RICHLY ZSOLT

Richly Zsolt

animációs filmrendező

Orgonaszót a legkülönfélébb helyzetekben hallottam már, de szaxofonnal együtt még sohasem. A Fantázia című Disney-filmben orgonamuzsikára mozgatták a figurákat, Csermák Tibor animációjában absztrakt térhálók gótikus ívei mozdultak rá, Luther wittenbergi templomában Fassang László Bach-improvizációja adott felejthetetlen élményt. Az orgona mindig fentről szólt, és gyerekkoromban nem tudtam belenyugodni, hogy nem látom azt, aki megszólaltatja. A soproni evangélikus templomban égi magasságba másztam, a legfelső karzatról lestem meg a pókszerűen mozgó testes figurát.

Hangkatedrálisok épültek és omlottak össze, varázslatos volt. A szaxofon ifjúkoromban a tánciskolák és ötórai teák hangszere volt. Kíváncsian várom, hogy a négy fúvós hangszer öblös, selymes hangzása hogyan felesel majd az ezernyi orgonasíppal. Vagy az együtthangzás párbeszéddé békül? A Müpa ismét nagyszerű műsorral vár minket.

2018

05 02

REITZE SMITS ÉS A BUDAPEST SAXOPHONE QUARTET KÖZREMŰKÖDIK: REITZE SMITS — ORGONA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

CAKÓ FERENC animációs filmrendező

2018

05 05

MUHAI TANG ÉS A SANGHAJI FILHARMONIKUS ZENEKAR KÖZREMŰKÖDIK: LILYA ZILBERSTEIN — ZONGORA VEZÉNYEL: MUHAI TANG BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM Cakó Ferenc

Fotó: Mundrucz Tamás

Valóban „két füllel”, kétfelé figyelve lesz érdemes meghallgatni a Sanghaji Filharmonikusokat, hiszen az általunk évszázadok óta ismert klasszikus zenét töltik fel azzal a különleges, szinte megtanulhatatlan hangzással, amelyet hazájukban évezredek óta magukba ittak. E két világ harmonikus zenei szintézisét biztosítja a Münchenben tanult, Grammy-díjas kínai karmester, Muhai Tang is, aki ezen a koncerten európai klasszikus műveket is vezényel. De dirigálja a híres kínai kortárs zeneszerző, Guan Xia művét és annak az Amerikában élő, Oscar-díjas Tan Dunnak a szimfonikus költeményét is, aki csodás, álomszerű hangzásokkal egyesíti a klasszikus kortárs zenét az ázsiai népzenével. Fantasztikus lenne erre a zenére homokanimációt rajzolni, ahogy ezt megtehettem nemrég Bartók A fából faragott királyfi című alkotására! Ez alkalommal „csak” zenehallgatóként várom ezt a koncertet. Biztos vagyok benne, hogy a tavasz egyik zenei csemegéje lesz.

M. TÓTH GÉZA animációs filmrendező

Ritkán érzek irigységet, de most szinte irigylem azokat a tíz-tizennégy éveseket, akik elmennek erre a matinékoncertre. Nem a puszta jelenlét miatt – hiszen úgy tervezem, én is ott leszek –, hanem azért, mert ők most fognak életükben először találkozni Bartók Concertó­jával. Vannak olyan legelső találkozások, amelyek életünk meghatározó eseményeivé válnak. Az én első találkozásom a Concertóval, a Ferencsik János vezényelte Magyar Állami Hangversenyzenekar lemezén, 1987 októberében, ilyen élmény volt. Persze, azóta is jó újrahallgatni, tizedszer, századszor is ugyanazt a felvételt, vagy újabb és újabb előadásokat, de a legelső élmény semmihez sem hasonlítható. Hollerung Gábor és a Budafoki Dohnányi Zenekar főleg gyerekeket vár a koncertre. De ha ezt az ajánlót olvassák olyan idősebbek is, akik abban a végtelenül irigylésre méltó helyzetben vannak, hogy még vár rájuk a Concertóval való legelső találkozás, érdemes megfontolniuk a lehetőséget. Van kockázata a dolognak. Megeshet, hogy ezt a vasárnap délelőttöt soha nem felejtik el.

M. Tóth Géza

64

hullámhossz 2018. május—július

2018

05 06

MATINÉKONCERTEK A HONVÁGY ZENÉJE — BARTÓK: CONCERTO KÖZREMŰKÖDIK: BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR MODERÁTOR: SZEKÉR GERGŐ VEZÉNYEL: HOLLERUNG GÁBOR BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

BÉRLETMEGÚJÍTÁS

BÉRLETVÁLTÁS

BÉRLETTEL RENDELKEZÔ NÉZÔINK RÉSZÉRE

ÚJ BÉRLETESEINK RÉSZÉRE

március 26–29.

április 3. – június 29.

ERKEL SZÍNHÁZ

OPER A ÉRTÉKESÍTÉSI CENTRUM

www.opera.hu | www.facebook.com/Operahaz

Fotó: Csibi Szilvia, Nők Lapja — Évszakok, smink: Oláh Zsófia

Mozinézőknek és színházlátogatóknak nem kell bemutatni TÖRŐCSIK FRANCISKÁt.

Június 23-án, a Múzeumok Éjszakáján, a Müpa Jazz Lounge szereplőjeként azonban új oldaláról mutatkozik be: jazzt énekel.

Törőcsik Franciska

A Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színész osztályában sejtette, hogy egy napon önálló koncertet ad majd? Énekvizsgákon és más fellépéseken sokszor kerültünk koncertszituációba, de olyan alkalom, ahol egy ember vitte a vállán az egész műsort, nemigen adódott. Egy koncert főleg abban tér el a színháztól, hogy az utóbbiban általában van egy szerep, egy álarc, amely mögé el lehet bújni, egy koncert azonban személyesebb, intimebb.

Ugyanakkor egy jó dal olyan, mint egy kis dráma.

Hogyne, a koncerteken is bejár egy utat az ember. Én az olyan előadó-művészetben hiszek, ahol a tartalmon van a hang-

Egy koncert főleg abban tér el a színháztól, hogy az utóbbiban általában van egy szerep, egy álarc, amely mögé el lehet bújni, egy koncert azonban személyesebb, intimebb."

"

„EZEKBEN A DALOKBAN MEGTALÁLTAM ÖNMAGAM”

súly. Ezekben a dalokban megtaláltam önmagam, mindegyikkel van üzenetem. Hogy ez milyen jellegű, az sok mindenen múlik: a szöveg, a zene, a tartalom, mindig más hozza közel őket.

A Müpa Jazz Lounge-ban a nemrég a Halper Experimenttel közösen megjelent CD-jéről énekel. Hogyan került velük kapcsolatba?

Megszerezték az e-mail címemet, és felkértek. Rögtön megtetszettek a dalok, amelyek egyébként popos hangzásúak jazz elemekkel, és a szó legjobb értelmében vett egyszerűség hatja át őket.

A könnyűzenében gyakran mintha ugyanazokat a dallamokat hallanánk, de ezeket egytől egyig újnak, frissnek éreztem. Fontos volt a gondolatiságuk, az, hogy a szövegek mögé oda tudok állni. Aztán jöttek a koncertek, majd a lemezfelvétel.

Pályáját színházi színészként kezdte, de a legtöbben a filmvászonról ismerik. Jól érzékelem, hogy mostanában erősebben koncentrál a filmes karrierjére?

Mostanában a film valóban intenzívebben van jelen az életemben. Magyarországon kevés lehetőségem nyílik filmen dolgozni, és szerencsés vagyok, hogy nemrég újra

egy nagyjátékfilm forgatásába kezdhettem. Olyan történetek érdekelnek, amelyekhez közöm van, amelyek mondanak valamit az embereknek. Az egyetemen sajnos kevés kifejezetten filmes kurzusunk volt. Ezért aztán a forgatások köz­ben tanultam meg, hogyan kell kamera előtt dolgozni.

Bár színházban mostanában keveset látni, egy nem mindennapi produkcióban mégis színre lép.

Igen, a Trafóban játszott Utas és holdvilág nekünk, színészeknek, és a nézőknek is különleges élmény. Gyakran problematikus a regények színpadra alkalmazása, de úgy érzem, ez most sikerült. Senkit ne riasszon el a közel hatórás időtartam! A rendező, Vajdai Vilmos elképesztő humorral nyúlt az anyaghoz, és bár lehet, hogy szemtelenség ezt mondani, mégis úgy érzem, hogy az előadással nem elvettünk a regényből, hanem hozzátettünk valamit.

Jászay Tamás 2018

06 23

MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA — MÜPA JAZZ LOUNGE RAFAEL MÁRIÓ TRIÓ HALPER HENDRIX EXPERIMENT & TÖRŐCSIK FRANCISKA RÉVÉSZ RICHÁRD LATIN TRIÓ ÜVEGTEREM, ÁTRIUM

66

határsértők 2018. május—július

Vigye haza az élményt!

Megújult ajándéktárgyaink a Vince Könyvesboltban! mupa.hu

MIDORI

18I19

BÉCSI FILHARMONIKUSOK

SIR SIMON RATTLE

BARÁTI KRISTÓF

JULIAN RACHLIN

COLLEGIUM 1704

SIR JOHN ELIOT GARDINER LONDONI SZIMFONIKUS ZENEKAR

CATHERINE FOSTER

AKADEMIE FÜR ALTE MUSIK BERLIN

RÁNKI DEZSŐ

MÜPA BÉRLETEK

OLGA PERETYATKO

VÁRDAI ISTVÁN

VÁRJON DÉNES

PHILIPPE JAROUSSKY

MARISS JANSONS

MICHAEL TILSON THOMAS

GYENYISZ MACUJEV

Élmény!

Minden tekintetben.

mupa.hu