Müpa Magazin 2018/2019 évad 4. szám by Müpa Budapest

I n g y e n e s i d ő s z a k i k i a d v á n y • X I V. é v fo l y a m , 2 . s z á m , 2 0 1 9. m á r c i u s— á p r i l i s

MAGAZIN

müpa

ÉLET • STÍLUS • MŰVÉSZET

www.mupa.hu

KEDVES

Közönség! Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Káel Csaba

A 39. Budapesti Tavaszi Fesztivál izgalmas, sokszínű, szórakoz�tató és újdonságokkal teli, miközben hűségesen őrzi kialakult arculatát és hagyományait. Liszt Ferenc művészete most is központi szerepet kap. Különleges Liszt-koncertek sora jelzi, mennyire fontos nekünk a világhírű zeneszerző, akit Európa több nemzete is a sajátjának érez, ugyanakkor ő magyarnak vallotta magát, Budapestet pedig az európai zenei élet egyik központjává tette. A fesztivál lehetővé teszi, hogy Lisztet ne csak mint köz téri szobrot csodáljuk, hanem személyes élményként tudjuk át élni zsenialitását. Egy másik, nem kevésbé izgalmas zenei világ jelenléte igazolja a programsorozatnak azt a törekvését, hogy minden évben kiemelt szerepet kapjon egy-egy ország művészete. A fesztivál idei vendége Oroszország. A választást az orosz művészetnek az európai palettán való erős jelenléte és a magyar kultúrához fűződő szoros kapcsolata indokolja. A nyitókoncert, Muszorgszkij Hovanscsinájának különleges, hazai átdolgozása igazi világszenzáció, akárcsak az a nagy ritkaság, hogy a világ egyik legkiválóbb karmestere, Valerij Gergijev elhozza hozzánk színháza, a Mariinszkij teljes társulatát: zenekarát, operaés balettegyüttesét. Bemutatkoznak továbbá a kortárs orosz képzőművészet legizgalmasabb alkotói is. És ha már a vizualitásnál tartunk, mindenképpen említést érdemel a Szépművészeti Múzeumban a Michelangelo rajzművészetének szentelt nagyszabású kiállítás, amely egyben a fesztivál arculatát ugyancsak meghatározó nemzetközi együttműködés szép példája. A sokszí�nűséget, meglepetéseket és újdonságokat különleges produkciók és azok a nagynevű vagy éppen még felfedezésre váró művészek biztosítják, akik elfogadták meghívásunkat. Nekik és a Müpa ref� lektorfényben nem álló, de annál nagyobb odaadással dolgozó csapatának köszönhetően a régió legjelentősebb összművészeti kulturális fesztiválja az idén is várja Önöket. Káel Csaba a Müpa vezérigazgatója, a Budapesti Tavaszi Fesztivál operatív testületének elnöke

2019. március—április nyitány

Fotó: Gerard de Haan Judith van Wanroij

Nyitány Tartalom Horizont Megmozgatott gyűjtemény

Fotó: Nils Vilnis

10 Iveta Apkalna

03 Felkészülni, vigyázz, 04 kész: játssz! 06 Túl a legendákon

Branford Marsalis

A szív tudománya

20 MÜPAMOZI 22 Beletörődők és meg JAZZ nem alkuvók 38 08 A szaxofon hívó szava 24 CSALÁDI ÉS IFJÚSÁGI PROGRAMOK V ILÁGZENE KLASSZIKUS Még hogy régi?! 40 Időtlenül Kuba 28 Lélekformáló barokk 10 BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL LITERÁRIUM Három hegedű „Minden egyes – egy kézben 14 Lehet-e az irodalom 42 szórakoztató? 33 pillanata igaz” A karmesterek Párhuzamosok karmestere 16 A gondolkodó 44 könyörtelensége 34 találkozása In stile mascagnano 18 Jót tenni a jóért 46

I M P R E S S Z U M

Müpa Magazin A MÜPA INGYENES KIADVÁNYA

Alapító: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Káel Csaba vezérigazgató Főszerkesztő: Csengery Kristóf

Fotó: Simon Fowler, DECCA

Szerkesztőség: Papageno Consulting Kft. 1061 Budapest, Paulay Ede u. 50. E-mail: szerkesztoseg@papageno.hu Felelős kiadó: a Papageno Consulting Kft. ügyvezetője Nyomda: Pátria Nyomda Zrt. Megjelenik 18 000 példányban HU ISSN 1788-439X Müpa: 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1. Telefon: (+36-1) 555-3000 E-mail: info@mupa.hu A szerkesztés lezárult: 2019. február 8.

Joseph Calleja

Látni tanító szerelem 48 Snétberger szólóban: a legelmélyültebb gitáros 50 Ismerős, mégis teljesen más 52 Háttérből reflektorfénybe 53 Az eleven klasszikus 54 Antigravitációs tánc 56 Előadó-művészet Dél-Koreából: több ezer éves kortárs 58

A címlapon: Judith Hill Címlapfotó: Joe Lemke

Irina Csurilova

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

MÜPA CSAK EGY VAN – TESTVÉRINTÉZMÉNYEK EURÓPÁBAN

A legsokoldalúbb art deco palota – a BOZAR 60 MÉLYVÍZ, CSAK ÚSZÓKNAK

Szemelvények zenekritikákból

Stratégiai partnerünk:

Stratégiai médiapartnerünk:

HULLÁMHOSSZ

Somlai-Fischer Ádám • Borsányi Gábor • Papp Gergely 64 HATÁRSÉRTŐK

„Egyszerűen csak játszom, és jön”

www.mupa.hu

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

BARÁTI KRISTÓF ÉS VÁRDAI ISTVÁN A MOSZKVAI CSAJKOVSZKIJ VERSENY ZSŰRIJÉBEN

Várdai István és Baráti Kristóf

Fotó: Pályi Zsófia, Müpa

Az orosz fővárosban megrendezett nemzetközi Csajkovszkij Verseny évtizedek óta a földkerekség egyik legnagyobb presztízsű zenei megmérettetése, melynek győztesei később egyenes úton haladnak a világhír felé. Természetesen a verseny zsűrije is igen előkelő testület, kivételes rang ide bekerülni. A 2019ben esedékes 16. Csajkovszkij Verseny zsűrijeinek (a versengés hagyományosan több kategóriában zajlik) névsora a közelmúltban vált nyilvánossá. E testületekben két magyar művész is helyet kapott: a hegedűverseny bíráló bizottságának tagja lesz Baráti Kristóf, a csellisták versenyében pedig Várdai István is részt vesz a teljesítmények értékelésében. Baráti zsűritagtársai között olyan művészeket találunk, mint Salvatore Accardo, Szergej Krilov, Akiko Suwanai, Dmitry Sitkovetsky, Viktor Tretyakov, Várdai pedig mások mellett Mario Brunello, Mischa Maisky, Tsuyoshi Tsutsumi, Ralph Kirshbaum és Truls Mørk társaságában hallgatja majd meg a versenyzőket.

Fotó: Frans Jansen

Az Opera Awards 2012-ben alapított nemzetközi díj, amelynek célja évről évre felhívni a figyelmet az operaműfaj világában megszülető legjelentősebb teljesítményekre. Alapítója Harry Hyman brit üzletember, szponzora a Mazars nemzetközi könyvvizsgáló cég, patrónusa Thomas Allen, Janet Baker, Plácido Domingo, Anne Evans, Mirella Freni, Felicity Lott és John Tomlinson. A díjat olyan kategóriákban ítélik oda, mint — többek között — karmester, rendező, díszlettervező, énekes, énekesnő, új produkció, fesztivál, ifjú tehetség. E kategóriák egyike a világpremier, melynek idei jelöltjei között szerepel Kurtág György 2018. november 15-én, a milánói Scala produkciójában színre került műve, A játszma vége (Fin de partie). A nagy sikerrel bemutatott és jelentős kritikai visszhangot kiváltott Beckett-opera rendezője Pierre Audi, karmestere Markus Stenz volt. Az Opera Awards eredményhirdetése és a díjak átadása április 29-én várható.

A DEUTSCHE GRAMMOPHON ELSŐ NŐI KARMESTERE Néhány éven belül talán áttörésnek lehetünk tanúi a nemzetközi zeneélet egy mindeddig neuralgikus pontján: a női karmesterek munkájának elismerése terén. Egy fontos pozícióban pár esztendeje egy hölgy vette át a vezető szerepet: az egykor Simon Rattle által világklasszis együttessé felnevelt Birminghami Szimfonikus Zenekar élén 2016 óta nő áll, a litván Mirga Gražinytė-Tyla (1986) személyében. Női karmesterek eddig is dolgoztak világszerte — elég Marin Alsop, Emmanuelle Haïm vagy Nathalie Stutzmann nevét említeni —, a balti dirigens esetében azonban lényeges különbséget jelez, hogy vele nemrég a világ egyik legjelentősebb lemezcége, a Deutsche Grammophon kötött szerződést. Első felvétele különlegesnek ígérkezik: a Kremerata Baltica élén a litván Raminta Šerkšnytė darabjai mellett a száz éve született lengyel-szovjet zeneszerző, a mindmáig kevéssé ismert Mieczysław Weinberg műveit is tartalmazza majd a májusban megjelenő CD.

Mirga Gražinytė-Tyla

Kurtág György

horizont 2019. március—április

Fotó: Huszti István

KURTÁG GYÖRGY MŰVÉT AZ OPERA AWARDS DÍJÁRA JELÖLTÉK

Vigye haza az élményt! Megújult ajándéktárgyaink a Vince Könyvesboltban! mupa.hu

MEGMOZGATOTT GYŰJTEMÉNY 1989-ben, éppen harminc éve írtak alá egy, a magyar művészeti életre döntő hatást gyakorló megállapodást, amelynek köszönhetően Budapestre kerülhetett a német műgyűjtő házaspár, Irene és Peter Ludwig gyűjteményének egy része, vagyis megalakult a budapesti Ludwig Múzeum. Alapításának harmincadik évfordulója kapcsán az intézmény jelenlegi igazgatóját, FABÉNYI JULIÁt kérdeztük.

Miben látod a Ludwig Múzeum jelentőségét, funkcióját? Ez a funkció mely kiállításaitokban jelenik meg leginkább, miket emelnél ki? A kelet-európai országok közül egyik sem jutott ilyen fantasztikus gyűjteményi egységhez, mint 1989-ben Magyarország. Ez a markáns profilú anyag lehetővé teszi, hogy kiemelten foglalkozzunk a volt szocialista országok, a közép-európai régió művészetével. Meghívott szakemberek és remek saját kollégáink által a gyűjtemény egyre jobban kiaknázható, amire az egyik legjobb példa volt 2015-ös pop-art kiállításunk (Ludwig Goes Pop — The East Side Story), amelyben éppen a kelet-közép-európai régió pop-artját sikerült integráltan, nemzetközi és amerikai viszonylatrendszerben megmutatni. Kortárs ukrán kiállításunk pedig egy amerikai

szervezet listáján a tavalyi év hét legjobb kiállítása közé került a londoni Tate Lucian Freud-kiállítása és a MoMA kínai kiállítása mellé — hamarosan lehet is majd szavazni rá. Amúgy ennek kapcsán nagyon érdekes volt megtapasztalni az ukrán helyzetet, az egészséges nacionalizmust és a folyamatos diktatúrák ellenében épen maradó művészetet. Egyébként pedig most is látható Westkunst-Ostkunst című válogatásunk, amelynek érdekessége, hogy az összes ezen kiállított mű eredetét visszakutattuk. Kiderült, hogy a művek vagy a művészek többnyire sorsfordulót jelentő kiállítások főszereplői voltak — tehát trendsetterek. Ez nemcsak muzeológiai szempontból lényeges, hanem a látogatók előtt is új összefüggéseket vázol fel.

A kelet-európai országok közül egyik sem jutott ilyen fantasztikus gyűjteményi egységhez, mint 1989-ben Magyarország. 08

Ludwig 30 2019. március—április

Fotó: Valuska Gábor

Fabényi Julia

FABÉNYI JULIA 1990-ig Németországban élt, a lipcsei egyetemen, majd Halléban tanársegéd. 1990-ben költözött haza, a Műcsarnokban Néray Katalin mellett dolgozik (aki az 1989-ben alapított, és első helyszínén a budai Várban 1992-ben megnyíló Ludwig Múzeum első igazgatója lesz), majd 1996-tól öt évet tölt a Szombathelyi Képtár vezetőjeként, hogy 2000-ben már mint főigazgató térjen vissza a Műcsarnokba. Nevéhez olyan kiállítások köthetők, mint a Micro-Macro — Brit művészet 1996—2002, az Elhallgatott holokauszt vagy A francia művészet 500 éve. Később a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságát vezette abban az időszakban, amikor Pécs megnyerte az Európa Kulturális Fővárosa pályázatot. Az ottani hét év után, 2013-ban pályázta meg a Ludwig Múzeum igazgatói tisztségét. Mandátumát 2018-ban újabb három évre meghosszabbították.

A Ludwig Alapítvánnyal milyen a kapcsolatotok? És milyen a Müpával? Mindkettővel nagyon jó. Az alapítvány magas összeggel támogatja a programjainkat, vásárlásainkat. A Müpa pedig nekünk azt jelenti, hogy a Ludwig Múzeum kivételes helyzetben van, nem szeparáltan működik, hanem egy komoly látogatottsággal rendelkező intézménybe integrálódva. Évi 90—110 000 közti látogatószámunk nem kis részben köszönhető a helyszínnek, vagyis a Müpa rendszeres látogatóinak. A múzeum terei este 8-ig tartanak nyitva, így a korábban érkező koncertlátogatók jegyükkel ingyen megnézhetik a tárlatokat is. Ez napi 30-60 érdeklődőt jelent. Ennek a beágyazottságnak köszönhető az is, hogy a többi múzeumhoz képest mi szinte luxus karbantartási körülmények között működünk. De gyakran dolgozunk együtt a Müpával kiállításokon is, ilyen volt például a Zsigmond Vilmos-kiállítás, vagy bekapcsolódásunk az őszi Bridging Europe fesztiválba.

Most, hogy harminc éves a budapesti Ludwig, melyek lesznek a jubileumi év kiemelt programjai? Az első emeleten a múzeumpedagógiai részleg, az archívum, a könyvtár és a restaurátor műhely — tehát a háttérben működő, de nagyon fontos részlegeink is bemutatkoznak majd interaktív programok, foglalkozások keretében. A középső térben pedig kéthetente követik egymást tematikus kiállítások, a gyűjtemény egyébként ritkán látható darabjai köré rendezve. Február 5-én kezdtünk egy nyolcvanas évek-összeállítással, nagyon híres festők graffitistílusban készült alkotásaival, Ellenképek címmel, amelyen hatalmas vásznak szerepeltek, többek között A. R. Penck és Keith Haring művei, Lady Pink és Jenny Holzer egyik közös munkája. Ezt követően digitális tartalmakkal foglalkozó gyűjteményünk kerül fókuszba. Mindeközben a látogatók egy műtárgylista alapján szavazhatnak azokra a művekre, amelyek nem szerepelnek az állandó kiállításon, de szeretnék őket kiállítva látni. A legtöbb közönségszavazatot kapott műveket a raktárból a központi térbe hozzuk az utolsó kéthetes ciklusban. Ehhez a múzeumpedagógus kollégák stand upos műinterpretációkat igyekeznek majd begyűjteni a látogatóktól. Mi ezzel ünnepeljük a harminc évet. Topor Tünde

2019. március—április Ludwig 30

Fotó: Uwe Arens

Akademie für Alte Musik Berlin

Lélekformáló barokk RÉGIZENE FESZTIVÁL

Mikor és hol hallhat az érdeklődő olyan különlegességeket, mint Heinrich Schütz Dávidzsoltára i, Montéclair Jephtéje vagy a középkori trubadúrok énekei, olyan jeles előadókkal, mint a világhírű berlini Akamus˝, a Collegium 1704 vagy ˝ Március elején, a Müpa Régizene a Chapelle Rhénane? Fesztiválján, amely a RITKA csemegék mellett az alaprepertoár nagy jelentőségű alkotásaival: Bach kantátáival és Händel Izrael Egyiptomban című oratóriumával is megörvendezteti a közönséget.

klasszikus 2019. március—április

A fesztivál műsora három pilléren nyugszik, a három egész estés mű más-más szempontból izgalmas. A nyitókoncertet az AKADEMIE FÜR ALTE MUSIK BERLIN jegyzi, amely ma a historikus előadásmód egyik legjelentősebb szereplője a maga műfajában. Az 1982-ben, az akkori Kelet-Berlinben alakult, teljes létszámát tekintve valamivel több mint harminc főből álló formáció egyik erénye, hogy rugalmas, hiszen szükség szerint szimfonikus zenekarként vagy akár kis létszámú kamaraegyüttesként is működhet. Rendszerint a négy koncertmester egyike vezeti hangszerrel a kezében, de dolgozott vele René Jacobs karmester, valamint olyan énekes szólisták, mint Cecilia Bartoli és Andreas Scholl. Ezúttal egy kivételesen sokoldalú muzsikus, MICHAEL VOLLE érkezik velük, aki operaénekesként Verdi, Wagner, Puccini és Debussy műveiben világszerte bizonyítja rátermettségét, de a német barokk világában is otthon érzi magát — az est műsorán Bach-kantáták és -kantátatételek szerepelnek. A másik szélső pillér valódi kuriózum — a zárókoncert ebből a szempontból is jelentős érdeklődésre tarthat számot —, ezt a VASHEGYI GYÖRGY vezette ORFEO ZENEKAR és PURCELL KÓRUS, valamint neves külföldi szólisták előadásában élvezhetjük. A zeneszerző a francia barokk elhanyagolt alakja, eredeti nevén Michel Pignolet, aki később vette fel a ma mindössze pár száz fő lakta, kelet-franciaországi szülővárosában található erőd, Montéclair elegánsabbnak ható nevét. Egy takács fiaként csak úgy tudott kitörni a szegénységből, hogy muzsikusnak állt. Egészen Párizsig jutott, ahol az operazenekarban játszott, a királyi udvarba azonban sosem került be; kevés művet írt, egész

életében háttérben maradt, de pedagógusként komoly érdemeket szerzett — François Couperin rábízta lányai tanítását —, és kitaposta az utat Jean-Philippe Rameau zenés színpadot megújító munkássága előtt. Hatvanöt évesen zenésítette meg Jefte történetét, megírva a francia barokk első olyan operáját, amely bibliai témát visz színpadra. Akadtak is bírálói bőven, noha a győztes hadvezér története, aki fogadalma értelmében — balszerencséjére — saját lányát kénytelen feláldozni, szinte kiált a drámai feldolgozásért. A nemzetközi szereplőgárdában a címszerepet a kiváló görög bariton, TASSIS CHRISTOYANNIS énekli. A produkció a Müpa és a Centre de musique baroque de Versailles zenei központ 2014 óta zajló együttműködésének keretében valósul meg. Az együttműködés eredményeként évente egy kuriózumnak számító előadás születik a Müpában. Valamennyi előadásról CD-felvétel készül, az eddigi CD-k már többszörösen díjazottak. A francia partner biztosítja az előadásokon közreműködő világhírű énekeseket. Az együttműködést mindkét fél hosszú távra tervezi. Alig pár évvel későbbi, és szintén ószövetségi történeten alapul Händel egyik legragyogóbb oratóriuma, az Izrael Egyiptomban. A három részből álló kompozíció nagy részében a kórus viszi a prímet, és ha valaki bizonyítani akarná, hogy a zene hat a lelki állapotra, keresve sem találna jobb példát: a tételek hangulata valósággal magába szippantja a hallgatót. A prágai székhelyű, nevében egy jelentős Zelenka-mű bemutatójának évére utaló COLLEGIUM 1704 ma már nemzetközi hírű régizenei együttes, 2005-ben hozta létre az Akademie für Alte Musik Berlin egykori kürtöse, VÁCLAV LUKS egy már 1991 óta működő zenekarból, majd alapította meg mellé kórusát is, eredetileg Bach-művek előadására. Később a 18. századi cseh zene elfeledett nagyságai — Mysliveček, Zelenka — izgalmas alkotásait fedezték fel az utókornak, de ma már a törzsrepertoár klasszikusait is rendszeresen játsszák fesztiválokon, lemezstúdiókban. Nagyszabású sorozatot szólaltat meg a 2001 óta a Rajna-parti Strasbourg-ban működő — és ezt nevében is jelző — hangszeres és énekes együttes, a LA CHAPELLE RHÉNANE. Művészeti vezetőjük, BENOÎT HALLER a német kora barokk zeneszerző-óriás, Heinrich Schütz fiatalkori remekművét, a Dávid-zsoltárokat tűzte műsorára. A tanulóéveiben a velencei Szent Márk-székesegyházat is megjárt — és az ott hallottakat saját egyéni stílusába beolvasztó — mester a muzsika ábrázolóerejét és érzelemkifejező képességét aknázza ki, szavak és zene tökéletes szimbiózisát hozva létre, nemegyszer megindítóan szép harmóniákkal. Zenéje egy hatás a sok közül, amelyeket egy évszázaddal később Johann Sebastian Bach csodaamalgámmá ötvözött; ebből a pazar változatosságból adnak íze lítőt KELEMEN BARNABÁS és hazai, illetve külföldi barátai, Bach alkotásai mellett a francia Jean-Marie Leclair és a bécsi klasszikus mester, Joseph Haydn versenyműveit is megidézve. A fesztivál különleges színfoltját kínálja a több mint harminc éve alapított MUSICA HISTORICA összeállítása a Földközi-tenger medencéjének középkori zenéjéből, a tavasz és a szerelem témaköréből. Trouvère-ek és trubadúrok énekei, provanszál dalok, vérbő itáliai tánczene és latin diákdalok szólalnak meg historikus hangszereken a CSÖRSZ RUMEN ISTVÁN vezette csapat előadásában, a vendég pedig a modern trubadúr, a világjáró MIQUÈU MONTANARO lesz. Várkonyi Tamás

Hatvanöt évesen zenésítette meg Jefte történetét, megírva a francia barokk első olyan operáját, amely bibliai témát visz színpadra.

2019

03 01

2019

03 07

2019

03 08

2019

03 09

2019

03 10

2019

03 11

RÉGIZENE FESZTIVÁL MICHAEL VOLLE ÉS AZ AKADEMIE FÜR ALTE MUSIK BERLIN KÖZREMŰKÖDIK: MICHAEL VOLLE — BARITON MŰVÉSZETI VEZETŐ: RAPHAEL ALPERMANN BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM RÉGIZENE FESZTIVÁL LA CHAPELLE RHÉNANE FESZTIVÁL SZÍNHÁZ RÉGIZENE FESZTIVÁL KELEMEN BARNABÁS ÉS BARÁTAI KELEMEN BARNABÁS, TÓTH MÓNIKA, POSVANECZ ÉVA — HEGEDŰ, KOKAS KATALIN, DMITRIJ SZMIRNOV — HEGEDŰ, BRÁCSA MAXIM RISZANOV — BRÁCSA ROHMANN DITTA, KOKAS DÓRA, MÁTÉ BALÁZS — CSELLÓ SZILÁGYI ATTILA — NAGYBŐGŐ SPÁNYI MIKLÓS, DINYÉS SOMA — CSEMBALÓ FESZTIVÁL SZÍNHÁZ RÉGIZENE FESZTIVÁL HÄNDEL: IZRAEL EGYIPTOMBAN VÁCLAV LUKS ÉS A COLLEGIUM 1704 SZÓLISTÁK: HANNAH MORRISON — SZOPRÁN I. BENNO SCHACHTNER — FÉRFIALT KRYSTIAN ADAM — TENOR KÖZREMŰKÖDIK: HELENA HOZOVÁ — SZOPRÁN II. TOMÁŠ KRÁL — BASSZUS I. JAROMÍR NOSEK — BASSZUS II. BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM RÉGIZENE FESZTIVÁL A TAVASZIDŐ ÉKESSÉGE KÖZÉPKORI MUZSIKA A MEDITERRÁNEUMBÓL KÖZREMŰKÖDIK: MUSICA HISTORICA EGYÜTTES CSÖRSZ RUMEN ISTVÁN — ÉNEK, KOBOZ, UD, MANDORA, SCHALMEI, DUDA KASZA ROLAND — ÜTŐHANGSZEREK KOVÁCS ATTILA — KOBOZ, FURULYÁK PALÓCZ RÉKA — ÉNEK, KÖZÉPKORI HÁRFA PRIBAY VALÉRIA — FIDULA SZÉPLAKI ZOLTÁN — ÉNEK, FURULYÁK, HARÁNTFUVOLA, SCHALMEI TÖVISHÁZI ZSÓFIA — FIDULÁK VENDÉG: MIQUÈU MONTANARO (PROVENCE) — ÉNEK, FURULYÁK, DOB BESZÉLGETŐTÁRS, VERSMONDÓ: LÁZÁR BALÁZS ÜVEGTEREM RÉGIZENE FESZTIVÁL MONTÉCLAIR: JEPHTÉ — MAGYARORSZÁGI BEMUTATÓ SZEREPLŐK: JEPHTÉ — TASSIS CHRISTOYANNIS IPHISE — CHANTAL SANTON-JEFFERY AZ IGAZSÁG / ALMASIE — JUDITH VAN WANROIJ PHINÉE — THOMAS DOLIÉ AMMON — ZACHARY WILDER TERPSZIKHORÉ / VÉNUSZ / EGY LAKOS / EGY IZRAELITA / ÉLISE / EGY PÁSZTORLÁNY — KATIA VELLÉTAZ ABDON / EGY IZRAELITA — CLÉMENT DEBIEUVRE APOLLÓ / ABNER / EGY LAKOS — DAVID WITCZAK KÖZREMŰKÖDIK: PURCELL KÓRUS, ORFEO ZENEKAR VEZÉNYEL: VASHEGYI GYÖRGY BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2019. március—április klasszikus

Csodák Vezényel a szerző

A legenda szerint a főnixmadár lángok között leli halálát, ham vaiból pedig új fióka születik. A zenében is akad ilyen tűzmadár — most azonban nem Stravinsky híres balettjére gondolunk, hanem Prokofjev 2. (g-moll) zongoraversenyére, amelyet a zeneszerző 1913-ban fejezett be, néhány évvel később, az októberi forradalom után azonban a mű kéziratos partitúrája egy tűzvészben megsemmisült. Prokofjev 1923-ban emlékezetből újraírta a művet — tegyük hozzá, alaposan átdolgozva az eredetit, amely így kétszeresen is újjászületett: megmenekült az enyészettől és jelentősen átalakult. Ez a történet önmagában is csodának tűnik a hétköznapi zenehallgató számára. Csodaszámba mennek azonban a mű előadásai is, hiszen a 2. zongoraverseny a billentyűs versenymű-irodalom egyik legnehezebb darabja: csak kevesen vállalkoznak arra, hogy megszólaltassák. E kevesek közé tartozik korunk egyik legnagyobb teherbíró képességű zongoraművésze, GYENYISZ MACUJEV, aki az évad művészeként ebben a szezonban háromszor is a Müpa közönsége elé lép. Partnere, a NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR az egész estét az orosz zenének szenteli: a zongoraverseny mellett hallhatjuk még Prokofjev Nyitány héber témákra című szimfonikus kompozícióját, majd a szünet után Sosztakovics 6. szimfóniáját. Csupa izgalmas ritkaság kínál tehát emlékezetes élményt ezen az estén. Különleges a karmester személye is: ALEKSZANDR SZLADKOVSZKIJ a Tatár Nemzeti Szimfonikusok vezetője. 2019

03 03

Egy zeneszerző műveit akkor a legizgalmasabb meghallgatni, ha az alkotó egyben az előadó is. Amikor az Allegro barbarót Bartók zongorázza, amikor a Psalmus Hungaricust Kodály vezényli, az különleges tapasztalat: ilyenkor úgy érezzük, az abszolút hitelesség élményével gazdagodunk. Mert ki ismerhetné jobban egy zenemű tempóit, színeit, hangsúlyait, ki tudhatna többet a kompozíció mondanivalójáról és arról, hogyan lehet azt a szerzői szándékhoz híven közvetíteni, mint maga a szerző? EÖTVÖS PÉTER nemcsak korunk egyik izgalmas, sikeres zeneszerzője, de elhivatott karmester is, akinek legsajátabb területe a 20. és 21. század zenéjének megszólaltatása. Ezúttal saját alkotásait vezényli a PANNON FILHARMONIKUSOK élén. Három művet hallunk a hetvenöt éves komponistát ünneplő szerzői esten. Az első — The Gliding of the Eagle in the Skies — egy olyan baszk népdal hatására született, amely a sas röptét vetítette a zeneszerző képzeletének vásznára. A második — Alle vittime senza nome — azoknak a névtelen áldozatoknak állít emléket, akik háború sújtotta hazájukból zsúfolt halászbárkákon menekülve a tengeren próbálnak békés országokba jutni, ám a hullámok között lelik halálukat. Végül a harmadik, a Halleluja különösen kedves lehet a magyar közönség számára, hiszen az Esterházy Péter szövegére írt Oratorium balbulum (dadogó oratórium) hazai bemutatója 2016 novemberében éppen a Müpában valósult meg — akkor is a szerző vezényletével.

Eötvös Péter

Fotó: Marco Borggreve

Fotó: Kotschy Gábor, Müpa

Gyenyisz Macujev

GYENYISZ MACUJEV ÉS A NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR KÖZREMŰKÖDIK: GYENYISZ MACUJEV — ZONGORA VEZÉNYEL: ALEKSZANDR SZLADKOVSZKIJ BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM 2019

03 08

klasszikus 2019. március—április

PANNON FILHARMONIKUSOK EÖTVÖS 75 KÖZREMŰKÖDIK: IRIS VERMILLION — MEZZOSZOPRÁN ERIC STOKLOSSA — TENOR MÁCSAI PÁL — NARRÁTOR MAGYAR RÁDIÓ ÉNEKKARA (KARIGAZGATÓ: PAD ZOLTÁN) VEZÉNYEL: EÖTVÖS PÉTER BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Koncert belső rímekkel

Önelemzés és világábrázolás

Fotó: Zih Zsolt

Vajda Gergely

A CONCERTO BUDAPEST közönsége régóta tudja, hogy a KELLER ANDRÁS vezette szimfonikus zenekar „mesterségének címere” — legalábbis az egyik — a jobbnál jobb szólisták meghívása. Hosszan sorolhatnánk a kiemelkedő színvonalú magyar és külföldi muzsikusokat, akik az együttes hangversenyein pódiumra lépnek. Március végén ANDREJ KOROBEJNYIKOV az együttes vendége. Az 1986-ban született orosz zongoraművész ötévesen kezdett hangszerén játszani, hétévesen azonban már nemzetközi versenyt nyert. Tizenkilenc évesen befejezte tanulmányait a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban, később pedig a londoni Royal College of Music falai között vett részt poszt graduális képzésben. Húszéves korára már több mint húsz díjat szerzett a legkülönfélébb nemzeti és nemzetközi versenyeken Oroszországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Olaszországban, Nagy-Britanniában, Portugáliában és Hollandiában. Vajon emellett mikor juthatott ideje arra, hogy jogi diplomát is szerezzen?... A Concerto Budapest működésének egy másik védjegye a 20. és 21. századi művek népszerűsítése. Ezt a programot az 1970-ben elhunyt német komponista, Bernd Alois Zimmermann Übü király vacsorája című balettje nyitja, s egy másik balett, Stravinsky Tavaszi áldozata zárja, a két mű között pedig előbb Rachmaninov Rapszódia egy Paganini-témára, majd Lutosławski Változatok egy Paganini-témára című zenekari kíséretes zongoraművét hallhatjuk. Kell-e ennél koherensebben megszerkesztett hangversenyműsor? Kecskés M. Júlia

Miről szólnak Mahler szimfóniái? Mahlerről — felelhetnénk röviden, s a látszatra talán kissé nyegle válasz a maga módján pontos is volna, hiszen ezek a művek kivétel nélkül önelemzések és élveboncolások, a pszichoanalízis hőskorában élt, Freud-kortárs zeneszerző hangzó önvizsgálatai. (A házassága válságával küzdő Mahler egy alkalommal fel is kereste Freudot.) Mahler zenéje azonban nemcsak befelé tekint, hanem kifelé is: az egész világot megszólaltatja — ezért szokás a Mahler-szimfóniákat „világdrámáknak” nevezni. Ez az enciklopédikus jelleg, ez a világábrázoló törekvés a legmaradéktalanabbul — szinte leltárszerű teljességgel — a legnagyobb terjedelmű és leghatásosabb művet, A fiú csodakürtje című népköltési gyűjtemény szövegeiből merítő, úgynevezett Wunderhorn-szimfóniák sorába tartozó 3. szimfóniát jellemzi. A szimfonikus zenekar mellett szólistát, gyermekkórust és vegyes kart is foglalkoztató, egész estét betöltő, hattételes mű előbb „Pán ébredését”, „A nyár bevonulását” ábrázolja, majd az egymást követő tételekben sorra veszi, mit mondanak a zeneszerzőnek a mező virágai, az erdő állatai, mit mond az ember, mit mondanak az angyalok, hogy végül a himnikus finálé arról valljon, mit mond a szeretet. E kivételes alkotás megszólalása mindig piros betűs alkalom — az ünnepet most a MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA, ÉNEKKARA és GYERMEKKÓRUSA hozza el a Müpába, WIEDEMANN BERNADETT szólóénekével, VAJDA GERGELY vezényletével. 2019

03 20

MAGYAR RÁDIÓ ZENEI EGYÜTTESEI KÖZREMŰKÖDIK: WIEDEMANN BERNADETT — MEZZOSZOPRÁN MAGYAR RÁDIÓ GYERMEKKARA (KARIGAZGATÓ: DINYÉS SOMA) ÉNEKKARA (KARIGAZGATÓ: PAD ZOLTÁN) ÉS SZIMFONIKUS ZENEKARA VEZÉNYEL: VAJDA GERGELY BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Fotó: Irene Zandel

Andrej Korobejnyikov

2019

03 27

CONCERTO BUDAPEST KÖZREMŰKÖDIK: ANDREJ KOROBEJNYIKOV — ZONGORA VEZÉNYEL: KELLER ANDRÁS BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2019. március—április klasszikus

Fotó: Timothy Greenfield-Sanders

Midori

klasszikus 2019. március—április

Három hegedű - egy kézben

Bölcsőjében nem, de a bölcső mellett biztosan ott volt egy hegedű. A Müpa sztárvendégének, a japán MIDORInak hivatásos hegedűművész édesanyja, Setsu Goto adta az első leckéket. A gyerek a hangszerrel együtt nőtt föl. Setsu különvált mérnök férjétől, és a próbákra magával vitte a lányát, aki többnyire a széksorok közt szunyókált. Talán kétéves lehetett, amikor anyja felfigyelt rá, hogy a kislány egy Bach-concerto részletét zümmögi. Vett tehát egy gyerekhegedűt, és elkezdte Midorit tanítani. Három év elteltével sor került a gyerek első nyilvános koncertjére, szülővárosában, Oszakában. Rövidesen New Yorkba költöztek, a Juilliard Schoolban Midori a legendás pedagógus, Dorothy DeLay előkészítő osztályában folytatta tanulmányait. Még abban az évben, 1982-ben fedezte fel Zubin Mehta. A történet ismert: a tizenegy éves Midorit a New York-i Filharmonikusok meglepetésvendégeként mutatta be, immár a nagyközönségnek. Kamaszodott, amikor a New York Times arról írt, hogy „a tizennégy éves lány három hegedűvel hódította meg Tanglewoodot”. 1986-ban ugyanis az történt, hogy Leonard Bernstein Szerenád jának előadására kérték föl a fesztiválon. Előbb a kölcsönkapott Stradivari e-húrja, majd a koncertmester hangszerének e-húrja pattant el, végül Midori egy zenekari tag Guadagnini-instrumentumán fejezte be a darab előadását. A bravúrt ováció fogadta. 2018. december 14-én a száz éve született karmesterre és zeneszerzőre emlékeztek Tanglewoodban, a gálakoncerten ismét felcsendült a Szerenád, természetesen Midori tolmácsolásában.

Előbb a kölcsönkapott Stradivari e-húrja, majd a koncertmester hangszerének e-húrja pattant el, végül Midori egy zenekari tag Guadagniniinstrumentumán fejezte be a darab előadását.

A kontinensek közt ingázó muzsikus az Egyesült Államokból Vietnámba utazott. Míg mások a karácsonyi készülődéssel fog— lalkoztak, ő már másodszor tért vissza az ázsiai országba, hogy öt különböző elnevezésű, de összefüggő projektjének egyike, a Music Sharing keretében folytassa sokrétű, a glóbuszt behálózó munkáját. 1992-ben alapította a Midori & barátai szervezetet, amely New York és környéke hátrányos helyzetű fiataljait ismerteti meg a zene világával. Az International Community Engagement Programot Japánban indította el, ám a projekt hamarosan nemzetközivé vált. Általa kiválasztott fiatal zenészeket delegált Kambodzsába, Indonéziába, Mongóliába, Laoszba, Bangladesbe, Mianmarba, Nepálba, Indiába. Az iskolákban, kórházakban, menekülttáborokban, kihívást jelentő körülmények között maga is megjelenik kincset érő Guarneri (ex-Huberman) hegedűjével. Honlapján számos videó tanúskodik aktivitásáról. Affinitása az elesettek, a bajban lévők iránt föltehetően személyes pokoljárásából adódik. 1994 őszén felfüggesztette koncert jeit, kórházba került, ahol anorexiát és depressziót diagnoszti záltak. Nehézségeiről, amelyeket nyilván a csodagyermekből felnőtté válás problémái okozhattak, Egyszerűen Midori (Einfach Midori) című, németül megjelent könyvében számol be. A betegséget tudatosan „kidolgozta” magából: 2005-ben pszichológiai és gender tanulmányokból szerzett mesterdiplomát a New York-i Egyetemen. Pályája újra töretlen. Eötvös Péter zeneműben használta ki nevének játékosságát: 2013-ban DoReMi címmel ajánlott neki darabot. Ünnepelt zenésze a világnak, az ENSZ békekövete. A jövő sztárhegedűsei ebben a tanévben a philadelphiai Curtis Intézetben talál kozhatnak Midori sugárzó egyéniségével. A Müpában a művésznő az 1950-ben alapított MÜNCHENI KAMARAZENEKAR kíséretével két Bach-versenyművet szólaltat meg, az együttes pedig — amely egyébként kortárs művek megrendelésében és propagálásában is jeleskedik — Grieg Holberg-szvitje után egy Mendelssohn-vonósszimfóniát és egy Brandenburgi versenyt játszik önállóan. Albert Mária 2019

03 13

MIDORI ÉS A MÜNCHENI KAMARAZENEKAR MŰVÉSZETI VEZETŐ ÉS KONCERTMESTER: DANIEL GIGLBERGER BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2019. március—április klasszikus

Egy réges-régi fotósorozat tanúsága szerint alighanem már hároméves korában karmesternek készült, ami korántsem csupán a jelenből visszatekintve tűnhet helyes és logikus döntésnek. Az akkor még ceruzával vezénylő, és nem mellékesen a rigai opera körül felcseperedő, komoly kisfiú ugyanis Arvīds Jansons fia volt: a baltikumi muzsikusé, aki önszántán kívül szovjet állampolgárrá válva, idővel a Leningrádi Filharmonikus Zenekar köztiszteletben álló dirigense lett. Mindazonáltal Mariss Jansonsnak sem az élete, sem a pályafutása nem indult könnyen, hiszen 1943-ban éppenséggel bujkálás közepette jött a világra, miután anyja, a zsidó származású szoprán, Iraida Jansone megszökött a német megszállás alatt álló Riga gettójából. A huszonéves dirigenspalánta karrierjének meglódulását azután már egy másik totalitárius rendszer, a szovjet nehezítette meg, megakadályozva, hogy Jansons Herbert von Karajan asszisztense lehessen a Berlini Filharmonikusoknál.

A karmesterek karmestere A BAJOR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARÁT A VILÁG EGYIK LEGJOBB EGYÜTTESÉVÉ TETTE, Ő MAGA PEDIG SOKAK SZERINT KORUNK EGYIK LEGNAGYOBB DIRIGENSE. MARISS JANSONS ÉRT A SZÍV ÉS A LÉLEK NYELVÉN.

A Karajan nevét viselő nemzetközi karmesterverseny 1971-es győztese ilyenformán nem vehetett jól meg érdemelt repülőrajtot, ennek elmaradását azonban Jansons igazából mindmáig nem bánja. A kezdetektől fogva kivételesen elmélyült művész a Leningrádi Filharmonikusoknál, apja mellett kapott először segéd karmesteri állást, nemzetközi karrierje pedig úgy istenigazából csak akkor vett lendületet, amikor 1979-ben átvette az Oslói Filharmonikusok irányítását. Egészen az ezredfordulóig állt a norvég zenekar élén, amellyel együttműködve nemcsak mára már legendásnak számító Csajkovszkij- és Bartók-ciklusokat teljesített, de az oslóiakkal mutatta meg először ország-világ előtt, hogy mire is képes zenekarnevelőként és kommunikátorként. „A zene a szív és a lélek nyelve” — vallja Jansons, és koncertjein rendszerint bizonyítja is e leplezetlenül idealista tételét. Merthogy a poliglott karmester nagyon ért a zenekari muzsikusok nyelvén, s így aztán zenészei a jelenlététől fellelkesülve gyakorta megvalósítják örök eszményét, a megszólaltatás kozmikus dimenzióját. (Például nagyszerű Mahler- vagy Sosztakovics-inter pretációi révén.) Ez történt akkor is, amikor a kilencvenes években előbb a Londoni Filharmonikus Zenekar első vendégkarmestere, majd a Pittsburghi Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója lett. Ám mivel nem csupán átvitt értelemben szívügye a zene, Jansonsnak már ekkor, ötvenes éveiben lassítania kellett, miután 1996-ban egy oslói Bohémélet-előadás utolsó perceiben súlyos szívroham érte. Mégis, a komoly egészségügyi problémák és a kényszerűen visszavett tempó ellenére, a lett kozmopolita tekintélye és ázsiója egyre csak nőtt az ezredfordulót követő években. Méghozzá nem fotogén reklámnagyságként vagy a zenén kívüli nemes ügyek rendkívüli

klasszikus 2019. március—április

Fotó: Meisel

Mariss Jansons

„Mindannyiunk közül ő a legjobb” — fogalmazott egy interjúban Simon Rattle… és meghatalmazott nagykövete gyanánt, hanem mint a karmesterek karmestere. „Mindannyiunk közül ő a legjobb” — fogalmazott egy interjúban Simon Rattle, és pályatársai közül számosan osztják e nézetet, a legnagyobb ma élő dirigensnek tekintve Jansonst. Így tartja ezt mindmáig az amszterdami Királyi Concertgebouw Zenekara is: az együttes 2004-től tekinthette vezetőjének a karmestert, akit a szó szoros értelmében alig akartak elengedni 2015-ben. A hetvenes éveibe lépett Mariss Jansons sokak szívfájdalmára négy éve leköszönt amszterdami tisztségéről, legkedvesebb zenekarától azonban azóta sem kívánt megválni. Ez a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara,

amelyet 2003 óta ő irányít, hivatalosan legalább még öt éven át. Az 1949-ben alapított müncheni együttes már addig is csupa nagy karmester vezetése alatt állt története során, hiszen a megelőző négy zeneigazgató Eugen Jochum, Rafael Kubelík, Colin Davis, illetve Lorin Maazel volt. Jansons és a bajorok együttműködése mégis új szintet hozott, mivel a dirigens nem érte be pusztán a zenekari hangzás polírozásával, hanem valósággal újraálmodta, elismerten a világ legjobbjai közé emelve ezzel a BRSO-t. Ez alkalmasint a március 19-i, francia romantikus programú hangversenyen is érzékletessé és élményszerűvé fog válni. A koncerten Poulenc g-moll orgonaversenyében és Saint-Saëns 3. („Orgona”) szimfóniájában a karmester harmincnégy évvel fiatalabb honfitársa, Iveta Apkalna ül majd a Müpa európai hírű hangszerének játszóasztalához. A Müpa közönsége 2017 októberében hallhatta őt, amikor egy új Eötvösmű, a Multiversum magyarországi bemutatójának szólistája volt. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben megbizonyosodhatunk majd a Jansons és zenészei közötti eleven és meghitt kapcsolatról is. E kapcsolatnak szép és időtálló emlékjele az az öt hanglemeznyi antológia is, amellyel az együttes tavaly köszöntötte 75. születésnapján zeneigazgatóját. Portré — ez a válogatás alcíme, méghozzá egyszerűségében is igencsak találó módon, elvégre Mariss Jansons mindahány produkcióján ott a személyesség eltörölhetetlen jegye. László Ferenc 2019

03 19

IVETA APKALNA, MARISS JANSONS ÉS A BAJOR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA KÖZREMŰKÖDIK: IVETA APKALNA — ORGONA VEZÉNYEL: MARISS JANSONS BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM 2019. március—április klasszikus

IN STILE MASCAGNANO

„A lidércek kel olyan operatípust indítottam el, amelyet ma »mascagnanónak« hívnak, és senki nem tulajdonítja nekem” – panaszkodott a komponista, majd néhány hónap múlva azért elismerte, hogy „Hamburgban a Parasztbecsületet A lidércek származékának 18 klasszikus 2019. március—áprilistalálták”.

Martin Muehle

Leggenda drammatica in due quadri — áll az első Puccini-opera, A lidércek (Le villi) címe alatt. A két képben közreadott drámai legenda azonban hosszú utat tett meg addig, amíg a darabot 1884-ben először bemutatták a milánói Teatro dal Vermében. A művet tulajdonképpen a zeneműkiadók 19. század végi rivalizálása segítette a világra. Az 1880-as évekre a Lucca-örökösök és Ricordiék versengtek egymással a legjobbnak, leginkább eladhatónak ítélt itáliai és külföldi zeneművek jogaiért. Aki tehát be akart törni a zeneműpiacra, annak nem is az impresszáriókat, hanem a kiadókat kellett megnyernie. Volt egy harmadik cég is, az opéra comique-ra specializálódott és Bizet Carmenjével jelentős babérokat leszakító Sonzogno, amely — feltehetően újabb találat reményében — zeneszerzőversenyt hirdetett drámai vagy komikus egyfelvonásos opera írására. Az egyik lehetséges választás egy Rajna-menti lidérctörténet megkomponálása volt, amelyből Ferdinando Fontana készített operaírásra alkalmas szövegkönyvet. A librettista még élénken emlékezett arra a sikerre, amelyet Puccini, mint a milánói konzervatóriumban Bazzini és Ponchielli tehetséges növendéke, egy Capriccio sinfonico című zenekari művel aratott. Az ifjú zeneszerző szívesen látott munkához: „Jó kis téma ez, azt jelenti, hogy sokat kell majd leíró szimfonikus stílusban dolgozni, ami nagyon is vonz, mert azt gondolom, ezt jól tudom csinálni.” Ám már az a bizonyos Capriccio sinfonico is azt sugallta, hogy Puccini nem szimfonikus, hanem operaszerzőként érvényesül majd egyszer, hiszen a darabban nem annyira a szimfonikus építkezés, inkább a drámai váltások lehetőségeit használta ki. A lidércek versenydarabként szinte észrevétlen maradt a pályaműveket elbíráló zsűri számára. Voltak azonban Puccini környezetében olyanok, akik meglátták a partitúrában az egyelőre rejtve maradt szépségeket. Arrigo Boito zeneszerző-librettista segítségével és támogatásával elérték, hogy a darabot műsorra tűzze a milánói Teatro del Verme, ahol az 1884. május 31-i premieren tizennyolcszor hívta függöny

elé meghajolni Puccinit a lelkesen ünneplő közönség. „Zenéjében friss fantázia van, frázisai megérintik a szívünket, mert biztosan szívből jönnek, a mesterségbeli tudás pedig olyan elegáns és kifinomult, hogy időnként mintha nem is egy fiatal növendéket, hanem egy Bizet-t vagy egy Massenet-t látnánk magunk előtt” — írta Antonio Gramola, a Corriere della sera kritikusa. Giulio Ricordi mint értékes zsákmányra csapott le azonnal A lidércekre, megvette jogait és folytatást rendelt. A kor tekintélyes komponistája, Emanuele Muzio azonnal írt is neki: „Gratulálok, mert Verdi néhány héttel ezelőtt azt írta nekem, hogy Ön végre megtalálta azt, akit harminc éve keresett, egy igazi maestrót — bizonyos Puccinit, aki állítólag rendkívüli képességekkel rendelkezik.” Puccini ezután még nagyon sokat foglalkozott a művel. Az eredetileg egyfelvonásos darab kiegészült egy másodikkal, amelyben — többek között — a záró haláltánc női és férfi démonok kórusával gazdagodott, ami teljesen magával ragadta az előadáson jelenlévő Giulio Ricordit. Az újjáformált Lidércek nyitotta meg az 1884/85-ös karneváli szezont december 26-án a torinói Teatro Regióban, majd felújították a Scala számára, ahol 1885-ben játszották. Az Annát éneklő Romilda Pantaleoni nem sokkal később Verdi Otellójának első Desdemonája lesz… „Remek másfél órát töltöttünk egy jó, átgondolt zenével, amely közönséges szenzációhajhászó elemek nélkül is megáll a lábán, s ez nemcsak ritka tehetségre, hanem még ritkább művészi lelkiismeretességre utal a szerző részéről” — írta a szigorú tollú Filippo Filippi a Perseveranza hasábjain. A későbbi Puccini-műveket jellemző parlando stílus már A lidércekben is megjelenik. Lényegesen több azonban a cselekményt megállító látványos vagy éppen kontemplatív jeleneteket kísérő zenekari betét, mint a nagy operákban. A zenekart itt a zenei anyag főszereplőjeként kezelő Puccini megértő partnerre talált a keletke-

zése után százharminc évvel a kompozíciót színpadra állító KÁEL CSABA rendezőben: „Nem egyszerű a darab előadása, és mi kibővítjük. Puccinitől kérünk kölcsön két zenekari kompozíciót: a bevezetőben előbújnak a lidércek, majd a végén megszólaló, eredetileg vonósnégyesre írt Krizantémok zenekari változatában sikerül legyőzni őket. Azokat a lidérceket, amelyek ezen az előadáson a Pécsi Balett táncosai. Ők VINCZE BALÁZS koreográfiája révén jelennek meg a színpadon, ZOÓB KATI jelmezeiben. A divatés jelmeztervezőként egyaránt a különleges ségekhez vonzódó Zoób Kati olyan jelmezeket készít, amelyek a díszlet kialakulásában is segítenek: transzformációk tanúi lehetünk majd, megtapasztalva, hogyan bújik ki az emberből a lidérc, hogyan jelenik meg egyegy erdei jelenetben.” A PANNON FILHARMONIKUSOK, a PÉCSI BALETT és a KODÁLY KÓRUS DEBRECEN, külföldi szólisták és az olasz ALBERTO VERONESI karmester közreműködésével létrejövő nagyszabású produkciót nemcsak a Müpa, de a Torre del Lagó-i fesztivál közönsége is láthatja. „A Torre del Lagó-i színpad adottságai hasonlóak ahhoz, ami a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben rendelkezésünkre áll” — mondta Káel Csaba. „Egyik helyen sincs függesztési pont a díszletek számára. És ha körülnézünk a helyszínen, a tavat körbevevő környezet is hitelessé teszi ezt az izgalmas lidérctörténetet. Ez a téma nem más, mint az emberi szorongás természeti kivetülése — a lidércek bennünk rejtőznek, időnként kiköltöznek belőlünk, majd visszaköltöznek. Nem véletlen, hogy ez a hiedelemvilág ott vált népszerűvé a középkori Európában, ahol vagy a sűrű erdők, vagy a szabályozatlan folyók okán keletkezett lápos vidékek ideális terepet biztosítottak a lidércképzetek kialakulásának — a mai Németország, Magyarország és Észak-Olaszország mindenesetre ezek közé tartozik.” Tóth Anna Az előadás a Müpa, a Pannon Filharmonikusok, a Pécsi Balett és a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. koprodukciója. 2019

03 31

Gratulálok, mert Verdi néhány héttel ezelőtt azt írta " nekem, hogy Ön végre megtalálta azt, akit harminc éve keresett, egy igazi maestrót – bizonyos Puccinit, aki állítólag rendkívüli képességekkel rendelkezik."

PUCCINI: KRIZANTÉMOK / LIDÉRCEK ANNA — N. N. ROBERTO — MARTIN MUEHLE GUGLIELMO — ROMAN BURDENKO KÖZREMŰKÖDIK: PÉCSI BALETT PANNON FILHARMONIKUSOK KODÁLY KÓRUS DEBRECEN (KARIGAZGATÓ: SZABÓ SIPOS MÁTÉ) DÍSZLETTERVEZŐ: SZENDRÉNYI ÉVA JELMEZTERVEZŐ: ZOÓB KATI KOREOGRÁFUS: VINCZE BALÁZS RENDEZŐ: KÁEL CSABA VEZÉNYEL: ALBERTO VERONESI BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2019. március—április klasszikus

Felkészülni, vigyázz, kész:

…szerencsére nem halálos kimenetelű…

JÁTSSZ! A verseny, illetve a versengés nem ismeretlen műfaj a zeneművészetben, de a párbaj szóról művészi értelemben talán leginkább Anyegin és Lenszkij halálos kimenetelű összecsapása juthat eszünkbe. Hogy a hangszerek királynőjén hogyan lehet párbajozni? A válaszért mindenképp érdemes meghallgatni, sőt megnézni az Orgonapárbajt.

FASSANG LÁSZLÓ orgonaművész, a Müpa orgonakoncertjeinek

szerkesztője álmodta meg jó néhány évvel ezelőtt ezt a szerencsére nem halálos kimenetelű, de felettébb izgalmas és szórakoztató formáját a hangszeres párbajnak, amelynek nagyjából évente lehet szem- és fültanúja a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem közönsége. A műfaj azonban nem új keletű, hiszen a művészek közti nemes versengés hagyománya a régmúltban gyökerezik: a középkori dalnokversenyeken túl Domenico Scarlatti és Händel például Rómában, Ottoboni bíboros palotájában mérte össze csembaló- és orgonatudását: az előbbi döntetlenre sikerült, az utóbbi hangszeren azonban a német mester bizonyult kiválóbbnak. A zenetörténet legtöbbet emlegetett párbaja pedig végül elmaradt, mivel 1717-ben a francia virtuóz Louis Marchand-nak inába szállt a bátorsága, amikor meghallotta Bachot gyakorolni, ezért inkább kereket oldott. Később Mozart és Clementi, valamint Liszt és Thalberg is összemérte zeneszerzői és hangszeres tudását. Az Orgonapárbaj során tulajdonképpen ugyanez a feladat, hiszen a részt vevő orgonistáknak improvizációs képességüket kell megmu-

klasszikus 2019. március—április

tatniuk, de ahogyan korábban Fassang László nyilatkozta: „Természetesen nem a versengés az elsődleges cél, hanem a játék, egymás inspirálása, a közönség megnyerése. [...] Nem egymás ellen játszanak, hanem egymással, egymásnak és a közönségnek.” A show — mert nyugodtan nevezhetjük így az Orgonapárbajt — oldott hangulatát pedig a műsorvezetők, TÓTH ÁRPÁD Lantos Rezső-díjas karnagy, valamint a sorozatszerkesztő Fassang László is nagymértékben segíti. Április 3-án két olyan orgonistát hallhat a publikum, akik korábban már párbajoztak a Müpában, csak épp nem egymással: SIETZE DE VRIES Hollandiából érkezik, és hazája egyik legsokoldalúbb muzsikusa. A néhány éve Karosi Bálinttal párbajozó de Vries az észak-hollandiai Groningen városában a Mártontemplom orgonistája, emellett a város Orgonaoktatási Központjának művészeti vezetője, és ebben a minőségében nagy hangsúlyt helyez a tanításra, a fiatalok zenei nevelésére. Rengeteget koncertezik a világ különböző pontjain, mesterkurzusokat tart, cikkeket publikál orgonákról, tanulmányai

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa Fassang László

során pedig számos nemzeti és nemzetközi versenyen aratott fényes győzelmet. DIRK ELSEMANN pedig, aki annak idején Ronny Krippnerrel mérte össze tudását, a Berlini Művészeti Egyetem, valamint a hannoveri művészeti főiskola improvizációtanára, akit néhány évvel ezelőtt Fassang László is hallott tanítani: szerinte „lélegzetelállító volt az a természetes fölényesség, ahogyan a legnehezebb feladatokat is demonstrálta a növendékek számára” — és közben még Fassang akkor egyéves kislányát is szórakoztatni tudta. Ilyen képességekre pedig szükség is van egy párbaj során, hiszen azon túl, hogy fontos a zenei kidolgozás minősége, hol egy stopperóra, hol egy folytatandó bejátszott zenei idézet vagy éppen a közönség által megadott téma fokozza majd az izgalmakat. Tóth Endre

2019

04 03

ORGONA-PÁRBAJ — SIETZE DE VRIES ÉS DIRK ELSEMANN MŰSORVEZETŐ: FASSANG LÁSZLÓ, TÓTH ÁRPÁD BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2019. március—április klasszikus

Fotó: Kirill Bashkirov

Martin García García

klasszikus 2019. március—április

Túl a legendákon A 3. zongoraversenyt szerzője, Rachmaninov kényelmesebbnek találta, mint a másodikat. „Ennek ellenére a legtöbb pianista valamiféle tűzkeresztségnek tekinti” — meséli a fiatal spanyol zongoraművész, MARTÍN GARCÍA GARCÍA.

„A valódi nehézség azonban — folytatja — nem technikai jellegű. Formai komplexitása, a zongora és a zenekar kapcsolata miatt magam úgy tekintek erre a műre, mint egy szimfóniára, amelyben történetesen a zongoraszólistának is fontos szerep jut. Így a darab nehézségeit övező legendák számomra nem is érdekesek.” García budapesti karmester partnere, CSER ÁDÁM a szólista előtt álló kihívást egyszerűen „pokolinak” nevezte, s arra figyelmeztetett, hogy ennek megfelelően „a kíséret is nagyon komplikált feladat. A szövevényes rubato területeken megtalálni a jó arányokat, összerendezni az együttes megszólalásokat — ez bizony komoly kihívás.”

„A koncertlehetőséget a Maestro Solti Karmesterversenyen nyertem, s hogy a műsor egyik felében az egyik Rachmaninovzongoraverseny szerepel majd, valójában adott volt” — avat be Cser Ádám a program kialakulásának kulisszatitkaiba. „Számomra egyértelműnek tűnt, hogy a második részben is orosz szerzőtől kellene játszani. Sosztakovicshoz zeneszerzőként és karmesterként egyaránt erősen vonzódom — első szimfóniám scherzo tételében meg is idéztem alakját. X. szimfóniáját a rejtett és nyílt utalások hálója, a karakterábrázolás, a kővé dermesztett névmotívumok egymásnak feszülése és harciassága, valamint a tematikus építkezés íve az egyik legizgalmasabb zenekari kompozícióvá avatja.” Molnár Szabolcs

...talán volt abban valami sorsszerű, hogy a városi zeneiskolát, ahová járt, Csajkovszkijról nevezték el...

A hangverseny nemcsak Martín García García zongoraművészi és Cser Ádám karmesteri tehetségének felfedezésére invitál: a műsor első számaként fiatal magyar zeneszerző alkotása hangzik el. Brandenburg Ádám a pályakezdők korosztályát képviseli: „Szíve sen kipróbálok bármilyen műfajt, de ami hozzám legközelebb áll, az mégis a koncertzene, azon belül is a komolyzenei, nagyzenekari absztrakt zene. Ebben a műfajban, stílusban igyekszem minél több darabot írni a közeljövőben. Alkalmazott zeneszerzésen belül pedig szívesen írok filmzenéket” – mondta magáról egy interjúban. Most megszólaló munkája, a Prières nocturnes (Éjszakai imádságok) 2017-ben az Új Magyar Zenei Fórum zeneszerzőverseny nagyzenekari kategóriájának harmadik helyezését és a Müpa különdíját is elnyerte. „Itt főleg impressziókról van szó, emberi benyomásokról, hogy nekem milyen élmény volt egy-egy ilyen éjszakai imádság, vagy hogyan emlékeztem vissza rájuk. Ennek a különböző megfestéseire gondoltam a zenedarab komponálásánál, erre a jelenségre próbáltam absztrakt leírást alkotni” – vallott művéről a szerző.

García még kamasz sem volt, amikor a sajtóban „kis Barenboim nak” kezdték nevezni. Az El Comercio kritikusa azt írta, hogy „kivételes érzékenységével és tehetségével elkápráztatja a közönséget, és tizenkét évesen akár maga mögött is hagyhatja a csodagyerekkorszakot, hogy csodálatos, érett zongoristává váljon.” García (1996) szülővárosában, Gijónban kezdte zenei tanulmányait, s talán volt abban valami sorsszerű, hogy a városi zeneiskolát, ahová járt, Csajkovszkijról nevezték el, no meg abban, hogy meghatározó tanárai, Natalia Mazoun és Ilja Goldfarb orosz származásúak voltak. Nem meglepő tehát, hogy már egészen korán az orosz zene és az orosz zongora iskola hatása alá került. „Egy-egy nehezebb mű megtanulása évekig is eltarthat, s gyakran nincs is lehetőség szert tenni pódiumtapasztalatra. Ilyenkor csak a felfedezés okozta öröm adatik meg” — árulja el. „A 3. zongoraverseny megszólaltatására is ritkán adódik lehetőségem, úgyhogy nagyon örülök, hogy éppen Budapesten játszhatom el újra, ráadásul olyan koncertteremben, amely — ha jól tudom — az egyik legnagyobbnak számít Európában.”

2019

04 28

FELFEDEZÉSEK CSER ÁDÁM ÉS A MISKOLCI SZIMFONIKUS ZENEKAR KÖZREMŰKÖDIK: MARTÍN GARCÍA GARCÍA — ZONGORA VEZÉNYEL: CSER ÁDÁM BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2019. március—április klasszikus

Fotó: Eric Ryan Anderson

Branford Marsalis Quartet

A SZAXOFON HÍVÓ SZAVA Híres New Orleans-i muzsikuscsalád sarjaként ismét a magyar fővárosba látogat Branford Marsalis szaxofonos, hogy legfrissebb zenéjével ismertesse meg a Müpa közönségét. 24

jazz 2019. március—április

A jazz történetében nem ritkák a dinasztikus kapcsolatok, de arra kevés példa akad, hogy egy családon belül négy fiútestvér is eljegyezze magát a ritmikus improvizatív zenével. Nem minden előzmény nélkül: az apa, Ellis Marsalis a tehetségekben bővelkedő New Orleans-i zenei élet meghatározó személyisége, aki muzsikusként, oktatóként és mentorként számtalan fiatal kibontakozását segítette elő. Nem csoda, hogy példája saját gyermekeire is hatott, olyannyira, hogy Branford szaxofonosként, Wynton trombitásként, Delfeayo harsonásként, Jason pedig dobosként szerzett nevet a jazz világában. A hírnév legmagasabbra Wyntont repítette, aki hangszeresként és a New York-i Jazz at Lincoln Center intézmény vezetőjeként a műfaj nagy tekintélyű szószólójává vált. Ennek nem mond ellent, hogy édesapjuk fiai közül a legidősebbet, az 1960-as születésű, halkabb szavú Branfordot tartja a legtehetségesebbnek. A tenor- és szopránszaxofonon a világ legjobbjai közé emelkedett reménységre Art Blakey híres Jazz Messengers együttesé ben figyelt fel a szakma, hogy aztán öccse, Wynton kvintettjében 1982 és 1985 között a szélesebb közönség is megjegyezze a New Orleans-i „ifjú oroszlánok” nevét. Branford sok mindent kipróbált, játszott Herbie Hancockkal, szerepelt Miles Davis Decoy című lemezén, és különösen nagy feltűnést keltett a pop-rock-megasztárral, Stinggel kialakult együttműködése.

…sok mindent kipróbált, játszott Herbie Hancockkal, szerepelt Miles Davis Decoy című lemezén, és különösen nagy feltűnést keltett a pop-rock-megasztárral, Stinggel kialakult együttműködése. Játékára Wayne Shorter és John Coltrane volt nagy hatással, de hamar megtalálta önálló hangját, és a modern jazz kiemelkedő egyéniségeként minden megmozdulását figyelem kíséri. Első saját együttesét 1986-ban alakította meg; kvartettel, illetve trióval készített lemezeit csaknem két évtizeden át a Columbia jelentette meg, mígnem 2002-ben Marsalis Music néven saját kiadót hozott létre, amely küldetésként vállalta a fiatal tehetségek támogatását. Branford széles körű érdeklődését mutatja, hogy az elsők között próbálta ötvözni a hip-hopot és a jazzt 1994-es Buckshot LeFonque című lemezén, emellett öccséhez, Wyntonhoz hasonlóan klasszikus zenei lemezt is készített. Az utóbbi fél évtizedben állandósult kvartettje a kortárs jazz kiforrott, izzó energiáktól fűtött, bravúros produkcióra képes együttese. Magas szintű hangszeres tudás, lendületes összjáték, az invenciók kimeríthetetlen tárháza — a Branford Marsalis Quartet fellépése a tavasz kiemelkedő eseményének ígérkezik. Turi Gábor 2019

03 05

JAZZLEGENDÁK BRANFORD MARSALIS ÚJRA BUDAPESTEN BRANFORD MARSALIS — SZAXOFON JOEY CALDERAZZO — ZONGORA ERIC REVIS — BŐGŐ JUSTIN FAULKNER — DOB BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2019. március—április jazz

A HAMIS HEGEDŰS

Szacsvay László

NÁRAY ERIKÁnak bizonyára jó oka van meghívni a Jazzrajongók szórakoztató beszélgetős műsorába SZACSVAY LÁSZLÓt.

VEZÉRFONALAK A BÖLCS ÉLETHEZ A legkülönbözőbb zenei vállalkozásokban és alakzatokban sikeresen szereplő FEKETE-KOVÁCS KORNÉLt legutóbb egy vérbeli kamarajazzlemezen hallhattuk duóban a lengyel Kuba Stankiewicz-csel. Most máris valami egészen más következik: egy egész estét betöltő nagyzenekari darab, a Foundations, mely — nem először a zenetörténetben — a jazz nyelvén beszél a jóga filozófiájáról. Emlékezzünk csak rá, hogy Tony Scott 1968-ban a Prahna—Shiva—Samadhi hármasságban fogalmazta meg a maga jógameditációit, tíz évvel később pedig Perry Robinson készített lemezt Kundalini címmel. A magyar trombitás/szárnykürtös a Patandzsali nevéhez kötött Jóga-szútrák első két fejezetére, az erkölcsi előírásokat, majd általánosabb regulákat tartalmazó tömör „vezérfonalakra” építette tíztételes művét, melynek átvezetéseiben az est vendégszólistái jutnak komolyabb szerephez, így HARCSA VERONIKA, SZAKCSI LAKATOS BÉLA, FENYVESI MÁRTON, DÉS ANDRÁS és SZALAI PÉTER. Utóbbi muzsikust külön is kiemelhetjük, hiszen róla sokan tudják, hogy tizenéves korában Kurtág György tanácsára kezdett tablázni, s ma már az észak-indiai zene szakértője. A hangversenyen végig aktívan színpadon lesz a Fekete-Kovács művészeti vezetése alatt immár másfél évtizede működő MODERN ART ORCHESTRA, a hazai jazzélet egyik meghatározó együttese és jazz-zenei műhelye.

Mi pedig az eseményre várva találgathatjuk, vajon a jazz mely irányzatai állnak közel a színművészhez. Szerepei és színpadi habitusa ismeretében leginkább a talp alá való dixielandre, az alvászavarral küzdő dohányosokat felvidító ragtime-ra és boogie-woogie-ra, valamint a tánctermen szélrohamszerűen végigsöprő swingre tippelhetünk. Az introvertált cool, a temperamentumos latin vagy a jéghideg skandináv zene kevésbé tűnik hozzá illőnek.

Akármi legyen is az igazság, ne feledjük: a Jászai Mari-díjas előadóművész, a Nemzet Színésze nem laikus zenehallgató, hanem minden bizonnyal belülről, szerkezetében hallja a muzsikát. Ebben az összefüggésben nemcsak a Budapest Orfeum (1980) sanzonjainak vagy kupléinak ihletett előadójára gondolhatunk. Negyedszázada a Radnóti Színpadon világgyűlöleti estet rendeztek, melynek második felében, egy egyfelvonásosban Szacsvay prímást alakított, aki a Budapestre látogató osztrák író, Thomas Bernhard fülébe húzza élvezhetetlen nótáit. A jelenet zenei poénja az volt, hogy Szacsvay, aki pontosan tudja, hogyan kell szépen hegedülni, olyan fölényesen uralta hangszerét, hogy képes volt tudatosan hamis hangokat megszólaltatni rajta. Mindenki dőlt a nevetéstől. Lehet, hogy mégsem a fent említett irányzatok egyike, inkább talán Stéphane Grappelli franciásan játékos jazzhegedülése Szacsvay László kedvence? 2019

03 21

JAZZRAJONGÓK NÁRAY ERIKA VENDÉGE: SZACSVAY LÁSZLÓ BOHÉM ÉTTEREM

jazz 2019. március—április

Fekete-Kovács Kornél

2019

03 27

JAZZMŰHELY FEKETE-KOVÁCS KORNÉL: FOUNDATIONS YAMAS & NIYAMAS KÖZREMŰKÖDIK: MODERN ART ORCHESTRA FEKETE-KOVÁCS KORNÉL — TROMBITA, SZÁRNYKÜRT, ELEKTRONIKA HARCSA VERONIKA — ÉNEK, NARRÁCIÓ SZAKCSI LAKATOS BÉLA — ZONGORA FENYVESI MÁRTON — GITÁR, ELEKTRONIKA DÉS ANDRÁS — ÜTŐHANGSZEREK, ELEKTRONIKA SZALAI PÉTER — ÜTŐHANGSZEREK FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

HÁROM AZ EGYBEN Április 30-át minden aktív jazzkoncertjáró több felkiál tójellel emeli ki a naptárában, hiszen ekkor ünnepeljük a NEMZETKÖZI JAZZNAPot, melyen immár hagyományosan a Müpa három ingyenes koncerttel köszönti a százéves zenei műfajt. Ez idén sem lesz másképp. Az épület Átriumában megrendezett első — délutáni — eseményen szokás szerint a februári Jazz Showcase zsűrije által legjobbnak ítélt előadók mutatkoznak be. Ezt két másik koncert követi majd: előbb este 6-kor az EGRI DRIVE STUFF funky grooveokkal tarkított, kicsit R&B-s fusion zenéje csendül fel a zenekarvezető bőgős irányításával, aki ezúttal basszusgitáron játszik majd. EGRI JÁNOSt nemcsak a straightahead jazz hívei ismerhetik jól, mivel már 1998-ban kiadott egy fúziós lemezt Moods címmel. Mostani műsorának egyik különlegessége, hogy két fúvóssal (FEKETE ISTVÁN — trombita, ZANA ZOLTÁN — szaxofonok), egy billentyűssel (SZAKCSI LAKATOS RÓBERT) és egy dobossal (GYENGE LAJOS) felálló kvintettjében szót kap majd fia, EGRI JÁNOS JR. énekes is.

Fotó: Kovács Gábor

ROBIN HOOD, A JAZZRAJONGÓ

Vitray Tamás

Több beszélgetésben a tévés szakma Robin Hoodjának nevezte magát VITRAY TAMÁS. Az egykori sportriporter 1958-ban kezdett sportműsorokat közvetíteni a televízióban, s először a nemzetközi műkorcsolyaversenyek kommentálásával hívta fel magára a figyelmet. Ahogy a rádiós futballközvetítés Szepesi György, úgy a tévés korcsolyakommentár Vitray felségterületévé vált. Ekkoriban tanulta meg, hogyan kell a szüneteket és egyéb unalmas perceket érdekfeszítő és közvetlen hangú információkkal kitölteni, elmondva, melyik versenyző milyen ruhát visel, milyen módszerekkel edz, mivel kapcsolódik ki szabadidejében. Vitray emlékeiben sherwoodi erdőként jelennek meg e régi sportesemények, ahol egy íjjal felszerelkezve kellett célba lőnie. A névtelen tévés kommentátor fokozatosan a tévé egyik legsokoldalúbb személyiségévé vált. Kiderült, hogy nemcsak a sportban járatos, hanem beszélgetős műsorokat és vetélkedőket is remekül vezet. Az előbbit ő honosította meg a magyar televízióban. A neve fogalom lett. Emlékeit jó tollú íróként is felidézte könyveiben. De miről beszél majd a Jazzrajongók műsorában? Ezt talán még a kérdező NÁRAY ERIKA sem tudja, ám ne féltsük a több mint négyezer műsort jegyző, nyugdíjas tévés szakembert: húsz évvel ezelőtt létezett egy ingyenes jazzmagazin, amely felkérte Vitrayt lemezkritikára, s ő készséggel megírta a cikket. Biztosak lehetünk hát benne, hogy nem idegen számára Duke Ellington műfaja. Ráadásul a volt játékmester nemcsak riporternek, hanem riportalanynak is szellemes. A színésznőnek nem lesz nehéz dolga vele: Vitray majd csak ül és mesél… 2019

04 25

JAZZRAJONGÓK NÁRAY ERIKA VENDÉGE: VITRAY TAMÁS BOHÉM ÉTTEREM

A jazzünnep a VARGA BENDEGÚZ SEXTET esti programjával fejeződik be. A dobos zenekarvezető — alighanem Hermann Hesse ihlető hatására — Goldmund címmel adta ki debütáló lemezét, mely elismerő kritikákat kapott. Együttesének motorja természetesen maga a dobos, valamint a bőgős BÖGÖTHY ÁDÁM. Az ő drive-jukra építhet a zenekar négy szólistája, a két tenorszaxofonos (ÁVÉD JÁNOS, MESTER DÁNIEL), valamint a két gitáros (CZIRJÁK CSABA, FENYVESI MÁRTON). Máté J. György

Varga Bendegúz Sextet

2019

04 30

NEMZETKÖZI JAZZNAP EGRI DRIVE STUFF: EGRI JÁNOS — BASSZUSGITÁR FEKETE ISTVÁN — TROMBITA ZANA ZOLTÁN — SZAXOFON SZAKCSI LAKATOS RÓBERT — BILLENTYŰS HANGSZEREK GYENGE LAJOS — DOB KÖZREMŰKÖDIK: EGRI JÁNOS JR. — ÉNEK VARGA BENDEGÚZ SEXTET: ÁVÉD JÁNOS, MESTER DÁNIEL — TENORSZAXOFON CZIRJÁK CSABA, FENYVESI MÁRTON — GITÁR BÖGÖTHY ÁDÁM — BŐGŐ VARGA BENDEGÚZ — DOB ÁTRIUM 2019. március—április jazz

Időtlenül Kuba Az a szédületes láz, mellyel a havannai Buena Vista Social Club az egekbe röpítette a kubai zenét, csillapodni látszik. A társaság egyik fele „odafent ragadt”, a másik pedig már kilencven felé jár. Most azonban különleges alkalom kínálkozik a megidézésére, a JUAN DE MARCOS GONZÁLEZ vezette AFRO CUBAN ALL STARSzal. Ez az együttes, mint cseppben a tenger, egyet jelent Kuba muzsikáival.

Kuba zenéje elválaszthatatlan azoktól a cukornádültetvényektől, melyek művelésére a 16. század közepétől hurcoltak be Nyugat-Afrikából rabszolgákat. Legnépszerűbb irányzatai közül a rumba kifejezetten afrikai gyökerű, ennek eredeti formája pusztán dobokkal és énekkel szólalt meg a vallási ünnepeken. A son ugyanakkor európai felmenőkkel is rendelkezett: míg ritmusa a feketékhez kötődött, dallama a spanyolok örökségét képezte. Mára ez terjedt el leginkább, és rusztikus formában éppolyan népszerű, mint — az amerikai könnyűzene hatását tükröző — nagyzenekari hangszerelésekben.

világzene 2019. március—április

A negyvenes—ötvenes években világszerte hódított a kubai tánczene, az volt az aranykora. A kubai forradalommal azonban megtört a varázsa: a népszerű lokálokat bezárták, a rádióállomásokat és lemezkiadókat államosították. Akinek módja volt rá, inkább odébbállt, ám a zenészek nagy részének be kellett érnie a szolidabb helyi érvényesüléssel. Míg a kilencvenes években — a merev kubai politika és az amerikai embargó oldódása következtében — be nem robbant a reneszánsz. Ebben már kulcsszerepet kapott a Sierra Maestra együttest alapító Juan de Marcos González.

Fotó: Eric Politzer

A SALSÁTÓL A BOLERÓIG, A RUMBÁTÓL A SONIG ÉS A DANZÓNTÓL A GUAJIRÁIG SZINTE MINDEN KUBAI STÍLUST ELLENÁLLHATATLANUL INTERPRETÁL…

Az Afro Cuban All Stars

A Sierra Maestra nemcsak azért jelképes Kubában, mert a hegység beláthatatlan dzsungele a forradalomban Castro főhadiszállásául szolgált, hanem azért is, mert ennek a környékén született meg a son. A havannai mezőgazdasági egyetemen 1976-ban megalakult Sierra Maestra együttes a klasszikus son-zenekarok felállását (tres, gitár, trombita, ütőhangszerek és ének) basszus gitárral és további ütőhangszerekkel fejelte meg, újra felvirágoztatva a műfajt. 1976-tól sorra megnyerte a kubai egyetemek zenei fesztiváljait, és azon kevesek közé tartozott, akiket kiengedtek Nyugatra is. 1994-ben is úton voltak, amikor az angol World Circuit kiadó számára felvették a Dundunbanza című albumot. A kiadót vezető Nick Gold arra bátorította Gonzálezt, hogy zenekarát kibővítve idézze meg a negyvenes—ötvenes évek klasszikusait, és azzal is tisztában volt, hogy González — akinek édesapja a kultikus Arsenio Rodríguez együttesében játszott — képes összehozni Kuba veterán legendáit. Nos, ez vezetett a Buena Vista Social Club társulat megalakításához. 1996-ban három albumot rögzítettek a havannai Egrem stúdió ban. Az első González alkalmi zenekara, az Afro Cuban All Stars A Toda Cuba Le Gusta című korongja volt, majd

az Introducing… Rubén González és a Grammy-díjas Buena Vista Social Club következett. González számára ugyanakkor az is fontos volt, hogy a nagy öregek mellett megmutassa a fiatal reménységeket, valamint a kortárs kubai tánczenét is. A következő években így több ponton is változott az Afro Cuban All Stars felállása, de a ki sugárzása változatlan maradt. Sőt ha úgy tetszik, az „időtlen” kubai zene szinonimája lett. A salsától a boleróig, a rumbától a sonig és a danzóntól a guajiráig szinte minden kubai stílust ellenállhatatlanul interpretál, fejet hajtva olyan klasszikus szerzők előtt, mint Miguel Matamoros vagy Arsenio Rodriguez, és persze megidézve a Buena Vista Social Club örökzöldjeit is. „Kuba Quincy Jonesa” — szokták Gonzálezre mondani. Ki tudja, miért…? 2019

03 06

JUAN DE MARCOS GONZÁLEZ & THE AFRO CUBAN ALL STARS BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2019. március—április világzene

Lubomyr Melnyk

88 billentyű árnyalatai Piano Day: ötödik éve, 2015 óta ünneplik a világban a zongora napját, a hangszer billentyűinek száma alapján stílszerűen az év 88. napján. A kapcsolódó magyarországi események 2019. március 29-én a Müpában lesznek, az est fénypontja az ukrán gyökerű zongorista, a „folyamatos zene” atyja, a Magyarországon először hallható LUBOMYR MELNYK fellépése lesz. A Piano Dayt az idén a Müpában két telt házas koncertet is adó Nils Frahm álmodta és valósította meg először, 2015-ben. A neoklasszikus/modern klasszikus zene sztárja úgy gondolta, hogy annyi világnap mellé nem fog ártani, ha a talán mind közül legnagyobb hangszer is kap egy kis pluszünneplést. És persze minden más is, ami körbeveszi: a zongoristák, a zongorára komponálók, a zongorakészítők, a zongorahangolók, a zongoraköltöztetők — na és a hallgatók. A kezdeményezés gyorsan nagy nemzetközi eseménnyé vált, Magyarország harmadszor csatlakozik a hivatalos résztvevőkhöz, és egészen biztosan az egyik legjobb fellépőnévsorral.

könnyű 2019. március—április

Az egész napos, a Müpa teljes épületét „bezongorázó” — és az esti koncerteket leszámítva ingyenes — programban szerepelni fog a Magyarországon élő és alkotó világhírű zongorakészítő, DAVID KLAVINS, aki bemutatja a „billentyűnként egy húr” alapelvén épült innovatív hangszerét, az Una Cordát (és aki Frahmnak is készít hangszert, valamint a Piano Day-t is közösen találták ki). Zenél GYÖNGYÖSI GÁBOR, a Fender Rhodes elektromos zongora kiválósága, a modern klasszikus mezőnyből pedig két olasz tehetség, a termékeny és sokszínűen dolgozó LUCA LONGOBARDI, valamint a puritánabb, ambientes vénájú ED CARLSEN, továbbá itt lesz a Piano Day zeneszerzői pályázatának díjátadója is. Az esti koncerten a Fesztivál Színházban a modern klasszikus zongorazene két legelkötelezettebb hazai képviselője, VAGHY és IAMYANK vezeti fel Lubomyr Melnyket. Az 1948-as születésű előadó mára nemcsak a zongora, de úgy általában is a posztminimalista kortárs klasszikus zene kiemelkedő alakja. A hatvanas évek vége óta aktív Melnyk vetette fel a folyamatos zene ideáját, ez a technika a szélsőségesen gyors játékon, szinte állandó

Fotó: Alex Kozobolis

Fotó: Gálos Viktor

Ripoff Raskolnikov

pedálhasználaton alapszik, és szüntelenül egybeolvadó, összeütköző rezonanciákat kelt életre — ha valaki, akkor Melnyk tényleg sokszoros világbajnok a megszállott és elkötelezett gyakorlást igénylő gyors játékban. Forradalmiságát évtizedekig nem ismerték el konzervatív klasszikus zenei körökben, ám meditatív, és eksztatikus energiákból felépülő, végtelenül komplex darabjai a modern klas�szikus zene új generációjával végre eljutottak az azokat megillető helyre. A hangszer egyik legnagyobb mestere, sőt sokak szerint „a zongora prófétája” játékával biztosan beragyogja majd a termet és felejthetetlenné teszi az estét. 2019

03 29

PIANO DAY 2019 16.30 / ÁTRIUM UNA CORDA HANGSZERBEMUTATÓ — DAVID KLAVINS INGYENES PROGRAM 17.45 / ZÁSZLÓTÉR GYÖNGYÖSI GÁBOR INGYENES PROGRAM 18.30 / ÁTRIUM LUCA LONGOBARDI INGYENES PROGRAM 19.15 / ÁTRIUM ED CARLSEN INGYENES PROGRAM 20.00 / FESZTIVÁL SZÍNHÁZ VAGHY / IAMYANK / LUBOMYR MELNYK

Egyensúly Szöveg és zene egyensúlyát hirdeti RIPOFF RASKOLNIKOV, az osztrák születésű, de már hosszú ideje Magyarországon élő dalszerző-gitáros-énekes. A karrierjét vándorzenészként kezdő Ripoff a bluesból, valamint más afroamerikai műfajokból indult ki, majd csavart egyet ezek stíluselemein, és azóta alapvetően a Bob Dylan, Tom Waits és Joni Mitchell nevével fémjelezhető történetmesélős dalok hagyományát képviseli, nagyon magas színvonalon. A jellegzetesen közép-kelet-európai melankolikus rock and roll Ripoff elmúlt évekbeli lemezein a korábbiaknál is kiérleltebb és sokszínűbb lett, és mind stúdióban, mind élő fellépésein kiváló zenészek kísérik — ezen az estén pedig még rendkívüli vendégek is. „Utoljára tíz éve, 2009-ben léptem fel a Müpában. Egyrészt egy nagyon hangulatos és különleges helynek tartom, másrészt nagy öröm számomra, hogy drága orosz SZERGEJ VORONOV barátommal együtt játszhatom Magyarországon, aki még nálam is Keith Richards-osabban gitározik — ők különben szintén jó barátok. Továbbá velünk lesz az igen drága FRENK és TÓTH SANYI is, aki közreműködött legutóbbi, 2018-as Small World című lemezemen.”

2019

03 12

A RIPOFF RASKOLNIKOV BAND ÉS BARÁTAI RIPOFF RASKOLNIKOV — ÉNEK, GITÁROK NAGY SZABOLCS — ZONGORA, LAP STEEL GITÁR VARGA LACA — BASSZUSGITÁR GYENGE LAJOS — DOB KÖZREMŰKÖDIK: SZERGEJ VORONOV — ÉNEK, GITÁR, HARMONIKA FRENK — ÉNEK, GITÁR, ZONGORA, DOB TÓTH SÁNDOR — SZAXOFON FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2019. március—április könnyű

Valóra váltani egy álmot

Kováts Kriszta

Pál utcai fiúk

„A Müpában saját dalokat előadni mindig az egyik legfontosabb esemény egy magyar zenekar életében. Egy hely, ahol nem kell kompromisszumokat kötni, ahol úgy szólalhat meg minden, olyan hangszereken és olyan minőségben, ahogy azt az ember egyszer alkotás közben megálmodta. Lehetőség arra, hogy valóra váltsunk egy álmot” — mondja LESKOVICS GÁBOR, a PÁL UTCAI FIÚK vezetője. A nyolcvanas években, egy szigetszentmiklósi garázsban alakult együttes tagjai pénzfeldobással választottak hangszert maguknak, és első álmukat már az évtized végére valóra váltották: a korabeli underground közeg egyik kiemelkedő és kiemelkedően népszerű zenekara lettek. A kilencvenes évekre ezt a státuszukat csak tovább erősítették klasszikus korai lemezeikkel. Leskovicsék aztán nyugodtabb munkatempóra váltottak, de így is megmaradtak az ország egyik vezető klubzenekarának, amelynek újabb kiadványai és fellépései is a kezdetektől jellemző felszabadult örömről szólnak. A Müpába megálmodott — teljes karriert átfogó és zenész barátaikkal a dalokat újjávarázsoló — kon certen ez ráadásul egy extra vendéggel, BRÓDY JÁNOSsal valósul meg. 2019

04 23

PÁL UTCAI FIÚK POTONDI ANIKÓ — ÉNEK LESKOVICS GÁBOR — ÉNEK, GITÁR VARGA LACA — BASSZUSGITÁR MOLNÁR BALÁZS — SZÓLÓGITÁR FARKAS ZOLI — DOBOK KÖZREMŰKÖDIK: BRÓDY JÁNOS — ÉNEK DIÓSSY ÁKOS — BILLENTYŰ ALBERT ZOLTÁN — FÚVÓSOK SZŰCS „QKA” KRISZTIÁN — FÚVÓSOK COLOR QUARTET — VONÓSOK BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

könnyű 2019. március—április

Egy pálya újrahangszerelt legjava Vonósnégyes, beatbox, sok szólam — és még csembaló is. KOVÁTS KRISZTA már eddig is sokszínű pályáját úgy összegzi ezen az estén, hogy közben korábbi dalait új árnyalatokkal mutatja meg — részben újrahangszerelt formában, részben legutóbbi műsorai, lemezei közreműködőivel, a FOOL MOON ÉNEKEGYÜTTESsel, a SZ.E.M. VONÓSNÉGYESsel és jeles beat boxolókkal, valamint egy debütálással: „Különleges este lesz ez számomra, mert a legtöbb zenész ott lesz, akikkel eddig dolgoztam, sőt csembalóművész lányommal is most lépek fel először.” A Magyar Rádió Gyerekkórusából kinőtt énekes zenés színpadi főszerepekkel tűnt fel, korai pop és rocksanzonjai után alternatív rockos, nép- és világzenés irányokba is elindult, de pályáját amúgy is állandóan jellemzi az új keresése. Legyen az egy tehetséges szerző-előadó, SZIRTES EDINA MÓKUS felfedezése (aki több művet is írt Kováts Krisztának és persze ezen az estén is fellép), kacérkodás a beatboxos rappeléssel, míves vonósnégyessel, sokszólamú énekléssel, FARKAS GÁBRIEL révén élőben rajzolt és kivetített különleges látvánnyal és persze a KOVÁTS KRISZTA KVINTETT élén létrehozott, szövegileg és zeneileg is sokrétű dalokkal. Dömötör Endre 2019

04 30

ÖNARCKÉPEK — KOVÁTS KRISZTA ÉS BARÁTAI KOVÁTS KRISZTA — ÉNEK, GITÁR FARKAS GÁBRIEL — ÉNEK, RAJZ SZIRTES EDINA MÓKUS — ÉNEK, HEGEDŰ FOOL MOON ÉNEKEGYÜTTES KOVÁTS KRISZTA KVINTETT SZ.E.M. VONÓSNÉGYES FÁBRI FLÓRA — CSEMBALÓ FÖLDES GÁBOR — BASSZUSGITÁR FEKETE JÁNOS JAMMAL, KEÖNCH LÁSZLÓ — BEATBOX FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

LEHET-E

AZ IRODALOM SZÓRAKOZTATÓ? KARAFIÁTH ORSOLYA ÉS LEGÁT TIBOR IRODALMI DÉLELŐTTJE ELÉ

A HABKÖNNYŰ LEKTŰRÖK KEDVELŐINEK SZÉLES TÁBORA A CÍMBEN FELTETT KÉRDÉSRE VÉLHETŐEN GONDOLKODÁS NÉLKÜL IGENNEL FELEL, ÁM A KÖZÉPISKOLÁS KOROSZTÁLYT MEGSZÓLÍTÓ LITERÁRIUM JUNIOR ZENÉS IRODALMI DÉLELŐTTJE AZ IGÉNYESEN NÍVÓS SZÉPIRODALOMRA FÓKUSZÁLVA EZT AZ IZGALMAS ÉS AKTUÁLIS KÉRDÉST ÁRNYALTABBAN KÖZELÍTI MEG.

Aki látta már KARAFIÁTH ORSOLYÁt színpadon, minden bizonnyal egyetért velem abban, hogy szerepléseinek az elhangzó művekkel csaknem egyenrangú része, alkotóeleme azok „körítése”, a szerző imázsa, eredeti előadásmódja is. Az író, költő, publicista és performer számára mindig fontos volt, hogy munkáit sajátos színpadi eszközökkel, különböző művészeti ágak segítségével mutassa be. Legendás parókagyűjteménye, kifogyhatatlan ruhatára, extravagáns megjelenése hatásvadász külsőségek helyett az előadás szerves részét képezi. A játékosság, az alakváltások és a megszólalások sokszínűsége arra kíván rámutatni, hogy a magas színvonalú irodalmi szövegalkotásnak és a szövegek befogadásának nem egyetlen útja létezik: lehet egyszerre hatni az értelemre, az érzelmekre és az érzékekre is. Attól még, hogy valami úgymond „komoly”, nem csak szomorúan, emelkedetten lehet előadni s egyetlen nézőpontból befogadni: ha hallgatóként nevetünk és ellazulunk – tehát szórakozunk –, nem kevésbé magvas, tartalmas élmények birtokába juthatunk.

A játékosság, az alakváltások és a megszólalások sokszínűsége arra kíván rámutatni, hogy a magas színvonalú irodalmi szövegalkotásnak és a szövegek befogadásának nem egyetlen útja létezik... Karafiáth olvasói számára nyilvánvaló, hogy munkáira éppolyan erővel hat a tömegkultúra (Karády Katalin, Agatha Christie, a Kispál és a Borz, az Elfújta a szél vagy a Jóbarátok), mint mondjuk Tolsztoj, Emily Dickinson, Truman Capote és Salinger. Ezekkel a hatásokkal is játszanak majd ebben a műsorban, elsőként egy örök közös idol, Elvis Presley kapcsán. LEGÁT TIBOR underground zenész (Kézi Chopin, Lidérc) és újságíró készülő regényéből, az Elvis evangéliumából villant fel egy rövid részletet, ehhez kapcsolódik Orsolya, majd közös szövegük következik, mely a Király titkos budapesti életéről szól. Legát ezenkívül énekel, társa szövegeit illusztrálandó, a Budapest Wild Side dalaiból. Erre egy Karafiáthszöveg rímel, s persze lesznek versek is. Mi több, az alkalomhoz illőn Orsi felidéz majd gimnáziumi emlékeket is, hiszen legújabb munkájában – ahogy fogalmaz – „az önéletrajziság csapdájából úgy próbál kimászni, hogy tudja, direkt esett bele”. S közben kuncogunk majd, nevetünk vagy hahotázunk, mert a szórakozásnak – ahogy az irodalomnak – ezer arca van. Keresztury Tibor

2019

03 06

LITERÁRIUM JUNIOR LEHET-E AZ IRODALOM SZÓRAKOZTATÓ? KÖZREMŰKÖDIK: KARAFIÁTH ORSOLYA, LEGÁT TIBOR SOROZATSZERKESZTŐ: KERESZTURY TIBOR ZÁSZLÓTÉR

2019. március—április

literárium

Sándor Iván

A gondolkodó

könyörtelensége SÁNDOR IVÁN ESTJE ELÉ

„Nem írok történelmi regényt. Az ismétlődő emberi helyzeteket, kelepcéket, létösvényeket keresem a história folyamatosságában” — írja SÁNDOR IVÁN legfrissebb regényével, A hetedik nappal (Magvető, 2018) egy időben megjelent műhelyesszéjében. Köteteit forgatva láthatjuk, az önvallomás minden szava pontos. Írásaiban a história a szó valamennyi értelmében egyszerre van jelen: mint történet és történelem, mint fölkutatott tudás, mint beszámoló és elbeszélés. És mindezek egyedülálló nyelven színre vitt kalickáiban újra és újra ott vergődik: az ember. 34

literárium 2019. március—április

Az 1930-ban született, a második világháborút és a nyilasterrort zsidó család gyermekeként elszenvedő, majd a Rákosi-korszakban munkaszolgálatra küldött Sándor Iván életútja maga is a 20. századi történelem legsötétebb súlyaival terhes. Esszéiből és regényeiből kibontakozó írói programja azonban nem a krónikásé. Látóköre a római birodalom széthullásától (A szefforiszi ösvény, 1998) az 1848-as forradalmon és szabadságharcon (A futár, 1976) keresztül a két világháborún át 1956-ig vagy éppen 1968-ig és tovább minden olyan időt magában foglal, ahol hőseinek szélsőséges határ helyzetekben kell dönteniük és cseleked niük, élniük és szeretniük. Ekként lesz a háború vagy éppen a diktatúra, természete szerint, kitüntetett alaphelyzete Sándor Iván műveinek. „Engem az foglalkoztatott, hogy milyen nyelvi-epikai formációban mutathatom a kiszolgáltatottságot, azt, hogy a háborúba sodort ember miképpen csupaszodik a magjára, s aztán hogyan morzsolódik fel ez a mag is” — válaszolta Jánossy Lajos kérdésére 2012-ben Az éjszaka mélyén 1914 című regényéről adott interjúban. Miközben Sándor Iván kötetei lenyűgöző mennyiségű forrásanyag ismeretéről tanús kodnak, a nyomozás, a felderítő munka maga is tárgya regényeinek. A helyszín (1979) írója egy talált naplóból kezd regényt gyúrni, a Követés (2006) Nyomozója egy fiú és egy lány története után kutat, K. Gy. pedig felmenőjének, a Vanderbilt jacht hajóorvosának (2014) sorsát fürkészi a hetven évvel korábban küldött levelek és naplók nyomain. És a végső soron megismerhetetlen múlttal együtt, sőt nemritkán csak a kudarc révén, fölhasad a jelen is. Ennek különösen nyugtalanító, drámai feszültséggel megírt esetei azok, amikor Sándor Iván hősei a saját múltjuk után nyomoznak: Menyhárt Lajos nyugalmazott törvény széki bíró (M. L. esetei, 1972), aki a fasizálódó, majd a felszabadulás utáni Magyarországon megélt pályafutásának eseteit igyekszik rekonstruálni irataiból; vagy Fábik István (Földközelben, 1969), aki magnetofonról hallgatja vissza saját életútját, és egészíti-javítja ki a hallottakat. Az emlékezet, figyelmeztetnek Sándor Iván regényei, nem statikus, a forrás pedig — legyen az akár írott, akár hangzó — önmagában nem történelem: a történelem a forráson végzett munka. Kockázatos vállalkozás, sőt fenyegető, amennyiben soha nem hagyja érintetlenül annak a jelenét, annak az életét, aki nekifog. Sándor Iván prózájának egyik különös és torokszorító állandója a sejtelem, hogy talán egyedül a fenyegetettség árnyékában — annak legkonkrétabb formáitól

„Engem az foglalkoztatott, hogy milyen nyelvi-epikai formációban mutathatom a kiszolgáltatottságot, azt, hogy a háborúba sodort ember miképpen csupaszodik a magjára, s aztán hogyan morzsolódik fel ez a mag is.” egészen az elviselhetetlen belső feszültségig — adhat hírt magáról a humánum. A párhuzamosság, amely a szerző szövegeinek egyik jellegzetes szerkezeti megoldása, megóvja történeteit a banális kinyilatkoztatásoktól. Az összeillesztett sorsok, viselkedésmódok és jellemek — még ha térben vagy időben különválnak is egy-egy regényben — egymásról beszélnek, egymást világítják be, és olyan viszonyokba rendeződnek, amelyek a kiszolgáltatottság és az áldozatvállalás, a bűn és az ítélkezés vagy éppen az árulás bonyolult anatómiáját prédikáció nélkül tárják olvasójuk elé. E tekintetben sem elhanyagolható, hogy Sándor Iván regényei mellé gazdag, több tucat kötetet számláló esszéírói életmű társul. (Nem beszélve jelentős színikritikusi tevékenységéről.) „A tudomány megállapít. A regény láthatóvá tesz” — fogalmazza meg a két szövegtípus különbségét és egységét. Az őt foglalkoztató tárgykörök elemzőbb, irodalom- és eszmetörténeti kifejtést kívánó vagy éppen saját írásaira vonatkozó gondolatmenetei így az esszé nyelvén találnak maguknak tökéletes formát. Kafkától Camus-n és Becketten át Proustig és Bernhardig, Németh Lászlótól Szerb Antalon és Bibó Istvánon keresztül Kertész Imréig számos íven járta be a 20. és 21. századi regénypoétika, társadalomtudomány és politikatörténet fontos témáit, tette föl kérdéseit európai és nem-

zeti hagyományról, traumáról és meghamisított történelemről. Könyvet írt Katona József Bánk bánjáról és a rendszerváltás éveiről is (Vízkereszttől Karácsonyig. A nyolcvankilences esztendő, 1990; Félelem? Remény? A kilencvenes esztendő, 1991; A karnevál harmadik napja. A kilencvenegyes esztendő, 1992). Nemrégiben megjelent, A tiszaeszlári per és 2015, valamint A forradalom visszanéz 1956—2016 című kötetei a két eseménysort — melyekkel korábbi írásaiban is foglalkozott — az azóta eltelt évtizedek fénytörésében vizsgálják, rámutatva, hogyan rakja le hordalékát jelen, sőt jövő időnkben a múlt. Sándor Iván hangja, könyvei olvasójának éppúgy, mint márciusi estje közönségének, reményt jelent: az intellektusát folyamatosan mozgásban tartó, szerteágazóan érzékeny, következetesen demokratikus gondolkodót halljuk, és a gondolkodás — elsősorban mindig önmagával szembeni, ekképp imponáló — könyörtelenségét. Tóth-Czifra Júlia

2019

03 18

LITERÁRIUM — KORTÁRS ÍRÓK A MÜPÁBAN SÁNDOR IVÁN-EST KÖZREMŰKÖDIK: DÉS LÁSZLÓ, FODOR TAMÁS MŰSORVEZETŐ-HÁZIGAZDA: JÁNOSSY LAJOS RENDEZŐ: BALOG JÓZSEF SOROZATSZERKESZTŐ: KERESZTURY TIBOR ÜVEGTEREM

2019. március—április

literárium

A SZÍV

TUDOMÁNYA 36

literárium 2019. március—április

Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Szép Ernő

Szép Ernő az esetlegesség, az apró részletek, a futó benyomások írója. Már kortársai is nagy gyermekként jellemezték és a túlérzékeny költőt látták benne – a gyermekien tiszta érzések megszólaltatóját, aki képes a legegyszerűbb dolgokra is rácsodálkozni.

„Szép Ernő voltam” — így mutatkozott be 1949 és egy páratlanul termékeny életpálya után, amikor az új hatalomnak sem kellett. Ő maga és munkássága kiszorult a tankönyvekből, és az irodalomtörténet is csak az utóbbi pár évtizedben kezdett el komolyabban foglalkozni az 1953-ban elhunyt költő-író-drámaíró életművével. Köszönhetően többek között Réz Pálnak, aki már az ötvenes évektől elkötelezetten dolgozott Szép műveinek kiadásain, és Tandori Dezsőnek, aki a hetvenes évektől kezdve egyre többet ír róla, értelmezi, kommentálja — és annak a számos irodalomtörténésznek, akik a kilencvenes évektől egyre többet foglalkoznak vele. S alighanem az is az életmű előtti tisztelgés jele, hogy Darvasi László író több tárcakötetét Szív Ernő néven jegyzi.

kávézó teraszán társalogna, de éppen ettől válik megrázóan hitelessé és átélhetővé a történet, és így tudja az író is megőrizni integritását, így tud felülemelkedni a borzalmas körülményeken. Závada Pál mondta a regényről, hogy azt mutatja be, ahogyan egy gyanútlan, tiszta, gyermeki lélek csodálkozik rá arra, hogyan lehetséges az, hogy embereket a származásuk, vallásuk alapján megkülönböztetnek, megfoszta nak a jogaiktól, és meg is gyilkolnak. Szép Ernőnek ez a két legismertebb műve, de ezek mellett még több, szintén önéletrajzi ihletésű regényt írt; a Hetedikbe jártam-ot (1922) és a Dali dali dalt (1934), melyek a hajdúszoboszlói gyerekkort, valamint a debreceni és mezőtúri diákéveket dol gozzák fel, a kései szerelmet elmesélő

Ez az Élet Szép Ernő műveinek örök és egyetlen tárgya. Ezért tűnik művei többsége befejezetlennek, hiszen az életben sem kerekedik le semmi. A totalizálhatatlanság, az egész megragadásának képtelensége azonban nem kudarcot jelent, hanem általános alapelvet, mely a Szép Ernő-i poétika alapvető jegyét alkotja. A részletek, a pillanatnyi állapotok, hangulatok ábrázolása válik fontossá, és az egészről való lemondás nem veszteség, hanem alapvető filozófiai belátás, melynek felszabadító hatása van. Felszabadít az alól a kényszer alól, hogy az egyes részletek mellett vagy mögött azt a keretet, általánosabb vonatkozási pontot keressük, mely átfogó magyarázattal szolgálhat. Köznapi, egyszerű, bájos, játékos modorban fecseg — akárcsak egy pesti kávéházban —, de hamar

...a gettóba zárás, az elhurcolás és a lágerélet történetét is úgy meséli el, mintha csak egy pesti kávézó teraszán társalogna, de éppen ettől válik megrázóan hitelessé és átélhetővé a történet... A nagyközönség számára Szép Ernő leg ismertebb műve a Lila ákác című regény, melyből színpadi darab és több film is készült. Az első világháború előtti Budapest regénye ez; impresszionista, szuggesztív képekben villan fel a korabeli főváros tipikus helyszínekkel, mint a Liget, a Stefánia, a Kaszinó, a Duna-korzó. És tipikus figurákkal, akik benépesítik a világvárossá lett Budapest éjszakai életét: a szerencséjüket éjszakai mulatókban megcsinálni akaró lányok, virágárusok, pincérek, balettmesterek, pénzüket szóró mágnások, óvatos duhaj kispolgárok. És a gyorsan szaladó idő, a múló ifjúság regénye is ez, hiszen a végén a főhős rezignáltan eszmél: „Barátom, volt ifjúság és volt szerelem. Nem vettem észre. Adj tüzet, kérlek.” A Lila ákácban olvashatjuk a sokat idézett mondatot is: „nekem itt zsidónak kell lennem”. Hogy ennek milyen következményei vannak, az teljes mélységében az 1945-ben kiadott Emberszag című dokumentumregényben tárul fel. A szemtanú-narrátor a gettóba zárás, az elhurcolás és a lágerélet történetét is úgy meséli el, mintha csak egy pesti

Ádámcsutkát (1935) és a majd csak 2008ban kiadott Natáliát, melyben a Pestre felkerülő fiatalember útkeresését, botladozásait mutatja be. Ezek és számos más regény mellett azonban novellákat, verseket, karcolatokat, színdarabokat, kabarétréfákat is írt; korának egyik legtermékenyebb szerzője volt. Tandori Dezső 2008-ban jelentetett meg szubjektív válogatást Szép Ernő verseiből és kisprózáiból, melynek már címében is „titkos világtipp”-ként mutatja az írót, akinek legjobb művei szerinte világirodalmi rangra tarthatnak számot. Azt írja róla: „Szép Ernő költészete tömör. Holott állítólag fecsegő. Szépségeskedő, holott ridegen filozofikus. Is. És újra meg újra is.” Máshol a szív tudományaként jellemzi írásművészetét, melynek könnyed, néha játékos, impresszionista képei, jelenetei egziszten ciális téttel bírnak: a leghétköznapibb, legbanálisabb történés is önmaga okán érdemes a megörökítésre, hiszen bármily parányi része, de mégiscsak része valami nagyobb egésznek, méghozzá a nagybetűs Életnek.

kiderül, hogy az élet jelentéktelennek tűnő apróságai, fel-felvillanó tarka epizódjai csak annyira könnyű kis semmiségek, mint a múló időbe vetett, egyszeri és megismételhetetlen élet, melynek részei. Az est során zongorán közreműködő DARVAS FERENC, a programot összeállító DARVASI LÁSZLÓ, a rendező MÁCSAI PÁL és a sorozatszerkesztő KERESZTURY TIBOR közreműködésével létrejött produkció a huszadik század egyik legtragikusabb sorsú és mégis leggyermekibb magyar írójának szellemét idézi meg. Deczki Sarolta

2019

04 23

VERS-ESTEK A MÜPÁBAN SZÉP ERNŐ KÖZREMŰKÖDIK: DARVAS FERENC — ZONGORA A MŰSOR ÖSSZEÁLLÍTÓJA: DARVASI LÁSZLÓ SOROZATSZERKESZTŐ: KERESZTURY TIBOR ÜVEGTEREM

2019. március—április

literárium

BELETÖRŐDŐK

ÉS MEG NEM ALKUVÓK MILOŠ FORMAN FILMJEI A MÜPAMOZIBAN

Fekete Péter

2018 áprilisának közepén, amikor Miloš Forman meghalt, mindenütt igen szépen emlékeztek meg a rendezőről. Ahogyan a filmművészet klasszikusairól illik. 2018 októbere óta az ő nevét viseli a prágai Óvárosban egy addig névtelen tér. A névadón Adriana Krnácová, Prága polgármestere még azt is elmondta, ezzel talán segíthetik, hogy ez a tér továbbra is beépítetlen maradjon. Elsőre viccesnek tűnt: két legyet ütöttek egy csapásra. Megvolt a tiszteletadás, és még tettek is valamit a városért. Formannak tetszett volna. Hiszen az életművének javát kitevő tucatnyi nagyjátékfilm kivétel nélkül arról elmélkedik, hogyan válhatunk saját eszméink, előítéleteink túszaivá, hogyan kendőzzük zavarodottságunkat, gyávaságunkat, sóvárságunkat képmutatással. Az, hogy egy filmrendezőt klasszikusnak tekintünk, nem biztos, hogy jó dolog. Az áhítat és az osztatlan elismerés valójában mú zeumi tárlókba helyezi a filmjeit, amelyekről aztán leginkább mindenféle filmtörténészek mondanak okosakat. Pedig ha újranézzük Forman filmjeit, és a bennük megformált sorsokat hajlandók vagyunk 2019-ben is érvényesnek tekinteni, megrendülünk. Itt van mindjárt a legelső, a Fekete Péter. Amikor 1964-ben bemutatták, még arról szóltak a kritikák, hogy a Fekete Péter esetlensége és esetlegessége igazi filmnyelvi újdonság. Hogy igazi új hullámos film. A vasfüggönyön innen arról nem nagyon lehetett írni, hogy rendszerkritikus, s hogy a nemzedékek ütközése mögött ott örvénylenek a tisztázatlan gondolatok. Három évvel később a Tűz van, babám! már nem hagyott kétséget afelől, hogy a burleszkbe forduló tűzoltóbál egy impotens, a saját téveszméibe, formalitásaiba omló rezsim képe. Így aztán annak rendje és módja szerint be is tiltották. (Nálunk csak 1988-ban mutatták be.) Valójában ez már búcsúfilm volt. A prágai tavaszt eltaposták a testvéri tankok. Miloš Forman már előtte is fontolgatta, hogy más országban is dolgozzon, így fogta a motyóját, és elhúzott Amerikába. De hogy

müpamozi 2019. március—április

mennyire nem egyszerű amerikaivá válni, jól mutatja az Elszakadás (1971). Ebben a filmjében Forman egy kicsit még rácsodálkozik Amerikára. S bár a nemzedéki ütközések gondolata rokonságot mutat első nagyjátékfilmjével, a kelet-közép-európai groteszk helyett olyan világot láttat, amelyben a konfliktusokat intézményesen kezelik, s nem puszta fecsegéssel Feketéék konyhájában. De az önimádat világából ugyanúgy hiányzik a bizalom, a törődés.

Tűz van, babám!

Még cifrább a helyzet Larry Flynttel. A Hustler pornómagazin alapítója minden, csak nem szeretetre méltó. A Larry Flynt, a provokátor (1996) főhősét nem az hitelesíti, amit létrehoz, hanem az, hogy provokál, hogy szembesít a képmutatással. Mint ahogy az Ember a Holdon című filmjében Forman az ismert és botrányos amerikai komikus, Andy Kaufman személyén keresztül mutat fityiszt az elmédiásodott világnak. Politikailag inkorrekt hősök. De lehet-e polkorrekt egy provokátor?

Elszakadás

Fotó: Images courtesy of Park Circus / Universal

És Forman amerikai lesz — egykori csehszlovák filmes pályatársai nehezményezik is. Ám talán éppen azért arat viharos sikereket a következő évek adaptációival, mert kérdéseivel erősen megszólítja az amerikai nézőket. Mi itt — még mindig a vasfüggönyön innen — azonban úgy érezzük, lázadó gondolatai nekünk is szólnak. A Száll a kakukk fészkére (1975) a kiszolgáltatottság drámája. És Hamlet dilemmája: tűrni, beletörődni vagy szembeszállni? A Hair (1979) is hasonló eszmék útját járja. Eredetileg ez egy offBroadway musical volt, amelyet 1967-ben mutattak be. Jó zene, sok-sok hippiség. Forman keze alatt a történet sokkal komolyabbra fordult. Elmélkedés a szabadságról, a lázadásról, arról, hogy van-e választásunk. McMurphy, George Berger lázadó karakterek. Ugyanúgy, mint Mozart az Amadeusban (1984). Lázadók a dinkafészekben, uniformisban, a zene világában. Nem biztos, hogy szeretni valók. Nem biztos, hogy akarjuk, tudjuk követni őket. Mégis az ő oldalukon állunk, mert képesek kizökkenteni a világot. Adnak valamit másoknak, még ha bele is kell halniuk.

…az életművének javát kitevő tucatnyi nagyjátékfilm kivétel nélkül arról elmélkedik, hogyan válhatunk saját eszméink, előítéleteink túszaivá, hogyan kendőzzük zavarodottságunkat, gyávaságunkat, sóvárságunkat képmutatással.

Fotó: 1975, Fantasy Films

Száll a kakukk fészkére

Az életmű utolsó nagy darabját kevesen ismerik. A forgalmazók sem láttak benne nagy fantáziát. Kétségtelen, hogy 2006-ban már más fogaskerekek mozgatták a világot, mint mondjuk két évtizeddel korábban. A Goya kísértetei (2006) a művészi autonómia kérdéseit feszegeti. Meg kell-e hajolnia a művésznek a hatalom előtt? Helyénvaló-e, ha a hatalom használni kívánja a művészt és mű veit? És egyáltalán, ki mondja meg, mi minősül művészetnek? 1964-ben Feketéék konyhájában Péter apja szembeállítja Giorgione Alvó Vénuszát a falon lógó szentképpel, és esztétikai ítéletet hirdet — az utóbbi javára. De kit érdekeltek volna ezek a fejnehéz kérdések abban az időben, amikor már lassacskán a közösségi háló népe hozhatta meg szabadon ítéleteit. De ha most újranézzük Miloš Forman filmjeit, azt hiszem, mégsem múzeumi tárgyakat fogunk látni. Lehet, hogy Forman filmjei sokkal élőbbek, mint gondolnánk. És rajtuk keresztül szemügyre vehetjük mai eszméinket és eszményeinket. Réz András 2019

03 11 25 — 04 08 22

MÜPAMOZI HŐSÖK, LÁNGELMÉK, BOLONDOK MILOŠ FORMAN FILMJEIBEN FEKETE PÉTER, TŰZ VAN, BABÁM!, ELSZAKADÁS, SZÁLL A KAKUKK FÉSZKÉRE HÁZIGAZDA: RÉZ ANDRÁS ELŐADÓTEREM

2019. március—április müpamozi

családi és ifjúsági programok 2019. március—április

Fotó: Wágner Csapó József

Vashegyi György

MÉG HOGY RÉGI?!

Aki hallotta már Vashegyi György és két nagy múltú együttese, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar koncertjeit; aki tudja, milyen odaadással és szakértelemmel vezényli a karmester a barokk és a bécsi klasszika remekműveit, s fedezteti fel a közönséggel ugyanezen korszakok ritkaságait, az aligha tarthatja túlzásnak a hazai historikus előadói gyakorlat vezéralakjával kapcsolatban a szenvedély szó említését. A Müpa Szenvedélyem... című sorozatában olyan zenészek lépnek színre, akik jó ideje hivatásszerűen és nagy lelkesedéssel foglalkoznak egy-egy korszakkal, stílussal vagy műfajjal. A nemzetközi hírű karmester, Vashegyi György több mint három évtizede kötelezte el magát a régizene mellett: életének e sorsdöntő kapcsola�tába enged betekintést, amikor gazdag pályájának emlékezetes pillanataiból idéz fel egy csokorra valót fiatal hallgatóinak. A rendezvényen beszélgetőtársa SOLYMOSI TARI EMŐKE zenetörténész, aki egyetért azzal, hogy a fiatalokat megszólító zenei programok fókuszába ritkán kerül a régizene. „Ugyanakkor tudom, hogy ha értékes a zene és magas színvonalú az interpretáció, az élmény korosztálytól függetlenül mindenkit megérint. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy Vashegyi György koncertjén nagyszerű muzsikát hallhatunk kiváló előadásban! A művész széles repertoárjából ezúttal barokk kompozíciók szólalnak meg.” A változatos műsor a karmester pályaképeként is értelmezhető. Vashegyi Györgyről tudja a közönség, hogy tizenöt éves kora óta elkötelezettje a régizenének. Alig volt húszéves, amikor megalapította a PURCELL KÓRUSt, majd rá egy évre az ORFEO ZENEKARt. Két együttese természetesen ezúttal is jelen lesz, hogy részleteket szólaltasson meg azokból a művekből, melyek a muzsikus érdeklődését meghatározták. Vashegyi figyelmét Bach Máté-passiója fordította a régizene felé, de Purcell Dido és Aeneasa vagy Monteverdi Orfeója is mérföldkő az életében. Ha barokk, akkor a már említett német, angol és itá

liai szerzők mellől nem hiányozhatnak a franciák sem. Az ő zenéjük révén is be lehet mutatni Vashegyi Györgynek azon misszióját, amelynek lényege, hogy a Bach vagy Vivaldi nevével fémjelzett, közkedvelt barokk alaprepertoár mellett a Nyugaton jól, nálunk kevésbé ismert alkotókat is megidézzék, például Lullyt vagy Rameau-t — árulja el a zenetörténész. „Bevallom, számomra a harmadik réteg a legizgalmasabb. Vashegyi György ugyanis kutatóként is jeles: sokszor évszázadok óta nem hallott műveket is feltár és megszólaltat. Ritka élmény lesz, hogy a hangversenyen ilyen muzsika is felcsendül!” A fiataloknak szóló programban természetesen arról is szó esik majd, mitől korhű egy előadás. Kulisszatitkokra is fény derül, választ kapunk arra, hogyan zajlik egy zenekari próba, és néhány historikus hangszert is megismerhetünk. A beszélgetőtárs Solymosi Tari Emőke hozzáteszi: „A gyerekek érteni és érezni fogják, mi a művészi céljuk azoknak a muzsikusoknak, akik például a tempó, az apparátus létszáma, a hangszerek, a hangolás tekintetében az eredeti hangzás megközelítésére törekszenek. És az ifjú közönség számára világossá válik majd az is, hogy ez a gondolkodás nem áll meg a barokknál, hiszen 20. századi műveket is előadhatunk korhűen...” Jászay Tamás

2019

04 28

MATINÉKONCERTEK SZENVEDÉLYEM: A RÉGIZENE — VASHEGYI GYÖRGY BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

…figyelmét Bach Máté-passiója fordította a régizene felé, de Purcell Dido és Aeneasa vagy Monteverdi Orfeója is mérföldkő az életében. 2019. március—április családi és ifjúsági programok

KOVÁCS JÁNOS A HOVANSCSINÁRÓL

Fodor Géza színház- és operaesztéta mély vonzalommal tekintett Muszorgszkij operájára, a Hovanscsinára. Ismeretlen remekműnek tekintette, mely idehaza leginkább magánérdeklődés és magánszenvedély tárgya. Egy alkalommal úgy fogalmazott, hogy „ebben a szenvedélyben gyakrabban éreztem magam társtalannak, mint tipikusnak”.

klasszikus 2019. március—április

Fotó: Horváth Marcell

�inden e�yes '' �illanata igaz''

Kovács János

E mű KOVÁCS JÁNOS számára is különösen kedves, első kérdésünk így nem is lehet más: magányos rajongónak tartja magát? Ha egy darab már nagyon régen nem látható, ha nincs róla közvetlen tapasztalat, akkor valóban könnyen előáll az a helyzet, hogy az ember magánügyévé válik. A Hovanscsina esetében egy hosszú tradíció szakadt meg a budapesti operajátszásban. 1936-ban Issay Dobrowen betanításában, Oláh Gusztávval közösen állították színpadra, a produkciót később Ferencsik János vette át. A következő felújítások során is ő, illetve Kórodi András, szeretett tanárom vezényelte. Magam kezdő karmesterként az 1972-es felújításkor, Békés András rendezésében láttam először, és azonnal magával ragadott. Ez egy olyan élmény volt, amihez fogható kevés volt az életemben. A következő évtizedben Mihály András vezetésével jött létre egy újabb előadás (1984), amely aztán lassan kikopott a repertoárból. A Hovanscsina így három évtizedre eltűnt az operanézők szeme elől. Mindegyik előadás a Nyikolaj Rimszkij-Korszakov által készített hangszerelést vette alapul? Igen, de őszintén bevallom, hogy 1972-ben még nem tudtam, hogy a Hovanscsina esetében milyen változatok állnak rendel kezésre, s hogy a különböző változatoknak mi a viszonyuk a Muszorgszkij által hátrahagyott anyaghoz, amely legnagyobb részben az énekszólamot és a kíséret zongorakivonatát tartalmazza. Ezzel jóval később ismerkedtem meg. A Pavel Lamm gondozásában kiadott kottából kiderült, hogy Muszorgszkij eredetije mennyivel merészebb, erőteljesebb, mint a Rimszkij-Korszakovféle (a szó legszorosabb értelmében) gyönyörű, meseszerű változat, amit helyesebb lenne nem is változatnak, hanem zeneszerzői értelmezésnek tekinteni. Ugyanez a helyzet egyébként a további hangszerelésekkel is, legyen szó a Ravel-, Stravinsky- vagy a Sosztakovics-féléről. Fontosnak érzem megjegyezni, hogy maga Rimszkij-Korszakov miként vélekedett a saját szerepéről. A Borisz Godunov esetében például azt gondolta, hogy Muszorgszkij eredetije a korabeli, azaz a 19. századi közönség számára túlságosan modern, szokatlan és erős, így neki valamilyen módon interpretálnia kell, illetve meg kell könnyítenie a befogadását. „De eljön egyszer az a kor, amely előnyben fogja részesíteni a szerzői változatot.” Hogy a Hovanscsinával kapcsolatban miként vélekedne, azt nem tudhatjuk, hiszen egy-két részlettől eltekintve itt nincs szerzői alternatíva.

Bojti János rekonstrukciós munkájában azt tartom nagyon fontosnak, hogy rendkívül puritán módon és végtelen alázattal nyúlt a Hovanscsina — legyen ez bármennyire hangzatos is — végsőkig letisztult zenéjéhez. Muszorgszkij minden zenekart foglalkoztató darabját a legapróbb részletig áttanulmányozta, hogy kiismerje a szerző „szokásait”, hogy semmi olyasmivel ne éljen, amivel nagy valószínűséggel Muszorgszkij sem élt volna. Vissza tud emlékezni arra, hogy a Hovanscsina közel öt évtizede mivel ejtette rabul? Fiatal és az opera műfajában még teljesen tájékozatlan muzsikus voltam. A Hovanscsinát egészen fantasztikus szereposztásban láttam. Volt egy „idősebb”, már befutott énekesekből álló csapat, a második szereposztás pedig inkább fiatalabb énekesekre épült. Meggyőződésem, hogy a két szereposztásból egy világszínvonalú produkciót lehetett volna kihozni. Kováts Kolos például élete egyik legnagyobb alakítását nyújtotta Doszifej szerepében. De élénken emlékszem Begányi Ferencre is, aki eszményi volt Ivan Hovanszkij hercegként, vagy Komlóssy Erzsébetre, aki Márfát énekelte, illetve jelenítette meg ennek a nőalaknak minden titokzatosságát és mélyen emberi vonásait. Biztosan az is magával ragadott, amit ugyan csak később tudtam megfogalmazni, hogy ebben az operában minden túl van „jón és rosszon”, hogy itt mindenkinek igaza van, hogy nincs olyan szereplő, akit egyértelműen negatív színben lehet látni. Mindenki a saját sorsának áldozata. Valamennyi szereplőben találunk elítélendő, ellenszenves vonásokat, ugyanakkor egészen biztos vagyok abban, hogy például Ivan Hovanszkij karakterét Muszorgszkij egyszerűen imádta. Senkit sem lehet egyértelműen elutasítani, de talán éppen ezért nem is lehet senkit sem szeretni. Én mindegyik szereplőt szeretem. Még az írnokot is. Számomra az egyik leginspirálóbb vonása a darabnak, hogy miközben nem tudok számot adni az egészről, minden egyes jelenetéről, minden egyes pillanatáról úgy érzem, hogy igaz, hogy belülről fakad, s hogy végtelenül pontos. A legvégén pedig csak azt érzem, hogy valami elképesztő dolognak lehettem a tanúja és a részese. Molnár Szabolcs

2019

04 05

Bojti János rekonstrukciós munkájában azt tartom nagyon fontosnak, hogy rendkívül puritán módon és végtelen alázattal nyúlt a Hovanscsina végsőkig letisztult zenéjéhez.

MUSZORGSZKIJ: HOVANSCSINA A BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL NYITÓKONCERTJE IVAN HOVANSZKIJ HERCEG, A SZTRELECEK VEZÉRE — JEVGENYIJ SZTAVINSZKIJ ANDREJ HOVANSZKIJ, A FIA — MISA DIDIK VASZILIJ GOLICIN HERCEG — MIHAIL GUBSZKIJ FJODOR SAKLOVITIJ, BOJÁR — RASSUL ZHARMAGAMBETOV DOSZIFEJ, AZ ÓHITŰEK FEJE — ALEKSZANDR MARKEJEV MÁRFA, FIATAL ÓHITŰ ÖZVEGYASSZONY — JELENA MAKSZIMOVA EMMA, FIATAL NÉMET LÁNY — ANNA SAPOVALOVA ÍRNOK — NORBERT ERNST SZUSZANNA, VÉNLÁNY — BÁTORI ÉVA KUZKA, SZTRELEC — MEGYESI ZOLTÁN 1. SZTRELEC — EGRI SÁNDOR VARSZONOFJEV, GOLICIN INASA / 2. SZTRELEC — SZVÉTEK LÁSZLÓ HÍRVIVŐ — ALAGI JÁNOS SZTRESNYEV, BOJÁR — REZSNYÁK RÓBERT KÖZREMŰKÖDIK: A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA, ÉNEKKARA (KARIGAZGATÓ: PAD ZOLTÁN) ÉS GYERMEKKÓRUSA (KARIGAZGATÓ: DINYÉS SOMA) A HONVÉD FÉRFIKAR (KARIGAZGATÓ: STRAUSZ KÁLMÁN) VEZÉNYEL: KOVÁCS JÁNOS BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2019. március—április klasszikus

Párhuzamosok találkozása Liszt és Brahms alkotói pályája a 19. században egymás mellett haladt, ám eltérő gondolkodású muzsikusokról lévén szó, párhuzamosaik csak a végtelenben

találkozhatnak. Pedig a két szerzőnek – akarják vagy sem – van dolga egymással: a magyar Liszt minden gondolatával az európai kultúrán csüggött, a hamburgi születésű, bécsivé lett Brahms Reményitől Joachimig, a Magyar táncok tól a B-dúr zongoraverseny budapesti ősbemutatójáig sok szállal kötődött Magyarországhoz. A Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik fontos koncertjén, a NEMZETI FILHARMONIKUSOK estjén a párhuzamosok találkoznak. Brahms 1. (d-moll) zongoraversenye és Liszt Faustszimfóniája: két komoly, súlyos, terjedelmes alkotás — ugyanakkor mindkettő az ötletek varázslatos gazdagságát tárja a hallgató elé, az első perctől az utolsóig lekötve a figyelmet. Brahms első zongoraversenye — amely egyben legelső szimfonikus műve is — hosszú metamorfózison haladt át, míg megtalálta a maga adekvát műfaját. A mű egyes részleteinek megfogalmazásához Schumann válságos állapota adta az első impulzusokat. A darab kezdetben kétzongorás szonátának indult, majd szimfóniaként formálódott tovább, míg végül megtalálta a versenyműalakot. A zeneszerző zongoraírásmódja nem olyan, mint Liszté: a játszanivaló nagyon nehéz, de nélkülözi a csillogást, inkább robusztus, küzdelmet bemutató matéria, amellyel valóban küzdeni is kell. A közönség az ősbemutató után még sok évig „kóstolgatta” a darabot, s noha ma már sok évtizede tudja a világ, hogy ez a kompozíció a versenymű-irodalom egyik legnagyobb remekműve, még korunkban sem játsszák gyakran, mert zongorista legyen a talpán, aki a megszólaltatásához szükséges zenei és technikai formátumot képes felmutatni. Ilyen művész KIRILL GERSTEIN. Az orosz előadó, aki Voronyezsben született 1979-ben, hároméves kora óta muzsikál, és 2003 óta amerikai állampolgár, manapság megosztja idejét az Egyesült Államok és Stuttgart között, ahol a Zeneművészeti Főiskolán tanít. Különleges

klasszikus 2019. március—április

pálya az övé: nemcsak klasszikus zenét tanult, de jazzt is, mégpedig egészen fiatalon: már tizennégy évesen felvették a bostoni Berklee School of Musicba, ahol ő volt minden idők legfiatalabb növendéke. Már tizenegy évesen nemzetközi versenyt nyert. Hogy technikáját milyen műveken edzette, arról beszédesen vall diszkográfiája, amelyben Csajkovszkij b-moll zongoraversenye és Prokofjev 2. (g-moll) zongoraversenye ugyanúgy megtalálható, mint Muszorgszkij sorozata, az Egy kiállítás képei. Egyik korai felvétele Liszt h-moll szonátájáról készült, a legutóbbi pedig a Tizenkét transzcendens etűdről. Brahms d-moll zongoraversenyével régi a kapcsolata: ezzel a művel debütált szimfonikus zenekar élén 2000 szeptemberében, a zürichi Tonhalle Zenekar kíséretével, David Zinman vezényletével. Pályafutásának magyar vonatkozása, hogy tanárai közé tartozott Rados Ferenc is, valamint az, hogy a Salzburgi Fesztiválon Schiff András duópartnereként lépett fel. Liszt művészete minden évben a Budapesti Tavaszi Fesztivál műsorának középpontjában áll. Ezúttal az életmű egyik legjelentősebb opusa, a Faust-szimfónia szólal meg. A háromtételes alkotás három portrét vetít elénk: Faust, Margit, Mefisztó — a nevek egyben a tételek alcímei is. A mű a maga monotematikus szerkezetével és a téma minden tételben megvalósuló átalakulásával egység és sokféleség mesterien ábrá-

Fotó: Marco Borggreve

Kirill Gerstein

zolt dialektikáját valósítja meg a zene nyelvén. Modernsége mellbe vágó és látnoki: a mű kezdete a maga tizenkét hangú témájával egészen Schönbergig, a 20. század törekvéseiig mutat előre, pedig Liszt művét 1857-ben mutatták be. Izgalmas az is, hogy a Fausttéma ezúttal Goethe-feldolgozásként fogalmazódik meg Liszt műhelyében: a záró Chorus mysticus a nagy weimari klasszikus szavait zenésíti meg, holott Liszt nemcsak jobban vonzódott Lenau, Hugo, Byron és mások romantikus művészetéhez, hanem kifejezetten idegenkedett Goethétől. A nagy liszti összegző alkotás szólistája, a fiatal amerikai hőstenor, RIC FURMAN nem ismeretlen a Müpa közönsége számára: hallhatták őt A bolygó hollandi Erikjeként, de Kocsis Zoltán két kései Richard Strauss-produkciója, A béke napja és a Daphne egy-egy szerepében is. HAMAR ZSOLT karmesteri célkitűzéseiben Liszt életművének ápolása a Nemzeti Filharmonikus Zenekar élén éppoly fontos szerepet játszik, mint a 20. század nagyjai, Bartók, Kodály és Dohnányi műveinek megszólaltatása. „Ami Johann Wolfgang Goethe a világirodalomban, az Liszt Ferenc az egyetemes zenekultúrában. Összegző, lezáró, de egyszersmind újító, további perspektívákat megnyitó alkotó géniusz. Nem véletlen, hogy az emberiség egyik leg izgalmasabb érzelmi-gondolati alapélménye, az önmagát Istenhez mérő ember drámája — egyszóval a Faustlegenda mindkettőjük életművének sarokköve. Nincs más zeneszerző, aki méltóbb lett volna e mély filozofi-

kus dráma zenei megfogalmazására, mint Liszt Ferenc. Az a zeneszerző, aki tökéletesen beszéli a régebbi idők zenei nyelveit éppúgy, mint saját korának egyik legizgalmasabb zenei újítását, a vezérmotívum-technikát. De amíg nagy barátja, Richard Wagner megáll e technika gyémánttá csiszolásánál, addig Liszt rögtön tovább is fejleszti, összeházasítva azt a saját metamorfózistechnikájával. Ez a hihetetlenül gazdag zeneszerzői virtuozitás teszi Lisztet képessé arra, hogy az egyetemes zeneirodalom egyik legizgalmasabb drágakövét megalkossa” — nyilatkozta a művész a zeneszerzőről. Csengery Kristóf

2019

04 11

KIRILL GERSTEIN (ZONGORA) ÉS A NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR KÖZREMŰKÖDIK: RIC FURMAN — ÉNEK A NEMZETI ÉNEKKAR FÉRFIKARA (KARIGAZGATÓ: SOMOS CSABA), HONVÉD FÉRFIKAR (KARIGAZGATÓ: STRAUSZ KÁLMÁN) VEZÉNYEL: HAMAR ZSOLT BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2019. március—április klasszikus

Joseph Calleja

Jót tenni

A JÓÉRT

Bár csupán idén töltötte be negyvenegyedik életévét, már több mint húsz éve lép rendszeresen színpadra. A „máltai tenor”, ahogyan nevezik, szerepelt már a New York-i Metropolitan Opera, a Bécsi Állami Opera, a Salzburgi Ünnepi Játékok és a világ szinte valamennyi neves operaházának színpadán. Ám nem felejtette el, honnan jött, munkásságában különleges helyet foglal el szülőhazája. JOSEPH CALLEJÁval közelgő budapesti koncertjéről és az operaénekesek küldetéséről beszélgettünk. 46

klasszikus 2019. március—április

Fotó: Simon Fowler / DECCA

„…MARIO LANZÁNAK, LUCIANO PAVAROTTINAK, PLÁCIDO DOMINGÓNAK ÉS ANDREA BOCELLINEK KÖSZÖNHETŐEN LETTEM OPERAÉNEKES.”

Budapesti koncertjére igen változatos és sokszínű, áriákból és dalokból álló programot hoz. Hogyan állt össze a műsor? A menedzseremmel és a karmesterrel együtt állítottuk össze, igyekeztünk érdekes, egymástól különböző darabokat összeválogatni, valamint az volt a szándékunk, hogy a műsor lehetőséget adjon a többféle stílusban és műfajban történő bemutatkozásra — tudom, hogy a közönség eltérő ízlésvilágú zenekedvelőkből áll, és szeretnék lehetőleg minél több zenehallgatónak örömöt szerezni. 2007-ben egyszer már fellépett Budapesten. Milyen emlékeket őriz a városról és a magyar közönségről? A budapesti közönség alaposan ismeri az opera műfaját, az ország zenetörténete igen jelentős. Budapest gyönyörű város, mind a budai, mind a pesti oldala az, úgyhogy nagyon várom, hogy visszatérjek, és újra felfedezhessem ezt a csodás helyet és népet. Repertoárja legjelentősebb részét olasz művek foglalják el. Ezek a darabok a közvélekedés szerint érzelemközpontú, ösztönös megközelítést igényelnek, ugyanakkor ön általában pontos elemzést nyújt, ha a szerepeiről kérdezik. Hogyan fér meg egymással ez a két megközelítés? A hitelesség a legfontosabb: bármit teszek, igyekszem minél igazabb és hitelesebb produkciót létrehozni, amely mind a zenéhez, mind a zeneszerzőhöz hű marad. Bárkitől is énekelek, legyen szó akár Verdiről, Pucciniről vagy Massenet-ről. Gyakran esik szó önnel kapcsolatban a nagy elődökről, Pavarottiról vagy Mario Lanzáról, akinek tiszteletére albumot is felvett Be My Love címmel. Mit tudnak ezek a nagy énekesek önnek, az ön művészete számára nyújtani? A múlt nagy énekesei nagyon fontosak a számunkra, meg kell ismerni, mit tettek, meg kell hallgatni őket, mert aki nem teszi, olyanná válik, mint a levél, amely ugyan még a fán van, de nedvességet már nem képes magába szívni. Tanulni, fejlődni akkor lehet, ha odafigyelünk a régiek munkásságára, ha ellessük tőlük, hogyan kezelték a hangjukat, a karrierjüket, hogyan építették a repertoárjukat, és mérlegeljük, mit tudunk ebből magunk számára felhasználni.

Amore című albumán népszerű dalokat énekel. Egy nyilatkozatában kifejtette: ezek a művek alkalmas kezdő lépésnek tekinthetők a klasszikus zenéhez és operához vezető úton. Igen, azt gondolom, a módszer működik. Én magam Mario Lanzának, Luciano Pavarottinak, Plácido Domingónak és Andrea Bocellinek köszönhetően lettem operaénekes. Mindannyian szélesebb közönségrétegekkel ismertették meg az operát. Ön Málta kulturális nagykövete, ami szintén missziónak tekinthető. Miért fontos önnek ez a tevékenység? Nagyon büszke vagyok Máltára, nagyszerű munkát végez a kulturális minisztériumunk, amelytől a címet kaptam. Megtisztelő, hogy én lehetek az ország kulturális nagykövete, és szerepet játszhatok immár nyolcezer éves történetében — ennyi ideje lakott ugyanis ez az apró sziget. Budapesti koncertjén egy máltai dal is elhangzik majd. Meséljen nekünk hazája muzsikájáról! Málta vérbeli európai ország, így a zenénk is európai rokonainkéra hasonlít. Olasz, francia, angol, spanyol jellemzői is vannak a máltai lovagrend miatt létrejött kapcsolatoknak köszönhetően. Több zeneszerzőnk is ismert, például Nicolò Isouard vagy az újabbak közül Charles Camilleri és Joseph Vella, akiknek igazán figyelemreméltó az életművük. A budapesti koncertre az utóbbitól választottam egy dalt. Munkásságában jelentős szerep jut a jótékonyságnak is, több alapítvánnyal is együttműködik. Miért tartja fontosnak az ilyen irányú tevékenységet? Ez egyszerű: azért kell jót tenni, hogy jót tegyünk. E cél érdekében hoztam létre az alapítványomat. Nagyon fontosnak érzem, hogy segítsük az utánunk következő generációt, a fiatalokat. Amennyit csak lehet, foglalkozom ezzel a munkával. Az alapítvány sok pénzt képes gyűjteni, és így hozzájárulhatunk, hogy máltai művészek pályára lépjenek, valamint nehéz helyzetben lévő gyerekeknek nyújthatunk segítséget, aminek érdekében kulturális szponzorációval is foglalkozunk. Kondor Kata

2019

04 19

JOSEPH CALLEJA ÁRIAKONCERTJE KÖZREMŰKÖDIK: A MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ ZENEKARA VEZÉNYEL: PIER GIORGIO MORANDI BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2019. március—április klasszikus

Valerij Gergijev

SZERELEM

klasszikus 2019. március—április

Fotó: Marco Borggreve / Decca

LÁTNI TANÍTÓ

Az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál programjai között két esemény figyelemreméltón rímel egymásra: mindkét alkalommal egy-egy orosz mű hangzik fel, mindkettő opera, és mindkettőről elmondható, hogy értékes, izgalmas, felfedezésre váró kompozíció. „A szerelem vak” — tartja a mondás, és az ehhez kapcsolódó kul turális tradíció a mitológiától a köznapi beszédfordulatokig úgy ábrázolja a Nagy Érzést, mint olyan lelkiállapotot, amely megfoszt a tisztánlátás képességétől. Pjotr Iljics Csajkovszkij élete alkonyán, utolsó — tizenegyedik — operájában, amelyet 1891-ben, ötvenegy évesen, nem sokkal halála előtt írt, szembeszállt ezzel a nézettel, éppen az ellenkezőjét állítva egy szimbolikus, meseszerű történet megzenésítésekor: a szerelem tanít meg látni bennünket. A Jolánta című egyfelvonásost egy 19. századi dán költő, Henrik Hertz drámája nyomán írta a zeneszerző, öccse, Mogyeszt szövegére. A történet a 15. században, francia földön játszódik, ahol René, Provence királya él udvartartásával és születése óta világtalan, szépséges lányával. Jolánta elől — ez a király szigorú parancsa — el kell titkolni vakságát. A világtól elzárva, egy paradicsomi kertben nevelik, ám ebbe a magányba is eljutnak olykor a külvilág hírnökei, például a burgundiai lovag, Vaudémont gróf, aki beleszeret a bájos lányba, de amikor egy vörös rózsát kér tőle és fehéret kap, rádöbben arra, hogy a lány vak. A tilalomról nem sejtve beszélni kezd neki a látható világ szépségeiről. Jolánta mindezek hatására vállalkozik a mór orvos, Ibn-Hakia által javasolt beavatkozásra, amely sikerrel jár, s a királylány megpillanthatja az őt körülvevő világot és kedvesét. „Bovaryné én vagyok.” Csajkovszkij utolsó operáját, ezt a lírai és fájdalmasan szép, de boldog befejezéssel záruló, példázatszerű művet a történet jelképessége miatt többen többféleképpen próbálják megfejteni, értelmezni. Némelyek úgy hiszik, az egész opera egyetlen metafora, s a történet rejtett kulcsfigurája maga a zeneszerző: őt kell meglátnunk a mássága miatt a világtól elvonult életmódra kényszerülő fiatal teremtésben, s a történet felszabadult, derűs befejezése a művészet szférájába kivetített személyes vágykép, amely, mint az életrajzból tudjuk, sohasem valósulhatott meg, hiszen nem egészen egy évvel a Jolánta bemutatója után Csajkovszkij már nem élt, és az utóbbi évtizedekben napvilágra került információk nyomán életrajzának kutatói közül sokan hajlanak arra a feltételezésre, hogy nem a korábban gyanított kolera, hanem (önként vagy egy titkos becsületbíróság ítélete nyomán elkövetett) öngyilkosság volt halálának oka. A művet Budapesten megszólaltató MARIINSZKIJ ZENEKAR és a hozzá csatlakozó énekesgárda saját történeti múltjának egyik becses fejezetét hozza el a Müpa pódiumára, amikor a Budapesti Tavaszi Fesztiválon koncertszerű előadásban megszólaltatja a Jolántát. Az 1892. december 18-i ősbemutató ugyanis éppen

A Mariinszkij a világ egyik legjelentősebb operaháza, melynek balettegyüttese és zenekara is legendás.

Szentpéterváron, a (Hesseni Marija Alekszandrovna cárnéról, II. Sándor feleségéről elnevezett) Mariinszkij Színházban zajlott le: az egyfelvonásos opera a Diótörő társaságában került színre — talán nem is véletlenül, hiszen mindkettő meseszerű történet, s a varázslatos átalakulás mindkettőben fontos szerepet játszik. A közönség kedvezően fogadta a darabot, a kritika kevésbé, ám nem sokkal később már Mahler vezényelte a művet Bécsben, és a Jolánta hamarosan New Yorkba is eljutott. A Metropolitan azonban csak 2015-ben játszotta először, Anna Nyetrebkóval a címszerepben (a művész köztudottan a Mariinszkij fészkéből repült ki a világba). A Mariinszkij a világ egyik legjelentősebb operaháza, melynek balettegyüttese és zenekara is legendás. A színház az 1860-as megnyitást követő évtizedekben Csajkovszkij-, Muszorgszkij-, és Rimszkij-Korszakov-, majd Prokofjev- és Hacsaturján-bemutatók helyszíne volt (Borisz Godunov, A pikk dáma, Az aranykakas, Rómeó és Júlia, Spartacus). A társulat élén 1988 óta az oszét származású, idén hatvanhat éves VALERIJ GERGIJEV áll: a karmester korunk egyik legtöbbet foglalkoztatott és legsokoldalúbb dirigense, akit Bécstől Párizson át New Yorkig a világ minden táján ünnepel a közönség. Univerzális muzsikus, aki Wagnert és Mahlert éppúgy sikerrel vezényel, mint Donizettit vagy Berliozt, Debussyt vagy Bartókot, s a nagy operaházakban éppúgy otthon van, mint a hangversenytermekben. Az elmúlt évtizedekben Rotterdamtól Londonig számos világhírű zenekar élén dolgozott vezető karmesterként vagy vendégdirigensként; 2015 óta a Müncheni Filharmonikus Zenekar művészeti vezetője. Rugalmassága és kiterjedt érdeklődése ellenére legsajátabb területe mégis az orosz repertoár: Glinka, Csajkovszkij, Borogyin, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov, Stravinsky, Prokofjev, Sosztakovics, Scsedrin zenéje. A Mariinszkij Színház társulatától Gergijev vezényletével és a világszerte egyre népszerűbb fiatal szoprán, IRINA CSURILOVA címszereplésével nem kevesebbet várhatunk, mint a Jolánta, e mindmáig felfedezésre váró kései Csajkovszkij-mű minden tekintetben autentikus, szuggesztív hangverseny-előadását. Kecskés M. Júlia

2019

04 20

VALERIJ GERGIJEV ÉS A MARIINSZKIJ ZENEKAR CSAJKOVSZKIJ: JOLÁNTA — KONCERTSZERŰ ELŐADÁS RENÉ, PROVENCE KIRÁLYA — SZTANYISZLAV TROFIMOV JOLÁNTA, A LÁNYA — IRINA CSURILOVA RÓBERT, BURGUNDIA HERCEGE — ALEKSZEJ MARKOV VAUDÉMONT GRÓF, BURGUNDIAI LOVAG — NAZSMIDDIN MAVLJANOV IBN-HAKIA, MÓR ORVOS — ROMAN BURGYENKO ALMERICH, A KIRÁLY FEGYVERHORDOZÓJA — ANDREJ ZORIN BERTRAND, KAPUS — JURIJ VOROBJOV MÁRTA, BERTRAND FELESÉGE, JOLÁNTA DAJKÁJA — NATALJA JEVSZTAFJEVA BRIGITTA, JOLÁNTA BARÁTNŐJE — KIRA LOGINOVA LAURA, JOLÁNTA BARÁTNŐJE — JEKATYERINA SZERGEJEVA KÖZREMŰKÖDIK: NEMZETI ÉNEKKAR (KARIGAZGATÓ: SOMOS CSABA) VEZÉNYEL: VALERIJ GERGIJEV BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2019. március—április klasszikus

Snétberger Ferenc

SNÉTBERGER SZÓLÓBAN: a legelmélyültebb gitáros „A koncerten elsősorban új szerzeményeim hangzanak el, illetve olyan sztenderdek,

melyeket korábban még sosem játszottam. Ahogy a legtöbb hangversenyemen, most is bármikor megtörténhet, hogy utat tör magának egy-egy spontán improvizáció.” Így foglalta össze estjének várható tartalmát a legnevesebb magyar jazz-gitárművész, aki a Budapesti Tavaszi Fesztiválon pályafutása során először lép partnerek nélkül a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiumára. 50

jazz 2019. március—április

…a gitáros felfigyelt arra, milyen magával ragadóan tölti be a termet megfelelően kihangosított akusztikus hangszere…

Fotó: Kleb Attila

tatta tavaly márciusban, a JTI Trier Jazzdíj átadásán úgy, hogy Európa egyik legelmélyültebb zenészeként kapja az elismerést. Snétberger erre a koncertre sem úgy készül, hogy mindent előre megtervez, de elárulta, hogy eddig jazz standardeket inkább csak ráadásként játszott szóló hangversenyein, most viszont ezeket „átépítve” fogja a főműsorban előadni. Ezzel a szóval pontosan ki is fejezi, hogy nála nem az örökzöldek hangulatos felidézése, előadása a cél, hanem egy-egy témából azt akarja kihozni, ami a saját világába legjobban bele illeszthető.

SNÉTBERGER FERENC régi vágya teljesül — a Berlinben élő ma-

gyar gitáros és zeneszerző ugyanis, bármennyire meglepő, áprilisban lép először a Bartók Béla Nemzeti Hangverseny terem közönsége elé szólóban, társak és vendégzenészek nélkül. Igaz, pályája is egy szólókoncert-felvétellel kezdett a mai magasságokba emelkedni, hiszen az 1995-ös Budapest Concert lemez a Zeneakadémián készült, eddig azonban a Müpa nagytermében Snétberger csak más zenészekkel együtt szerepelt. Egy ilyen alkalommal a beállás alatt a gitáros felfigyelt arra, milyen magával ragadóan tölti be a termet megfelelően kihangosított akusztikus hangszere — azóta várja az alkalmat. Szólókoncerteken Snétberger összes antennája be van kapcsolva, aki már hallotta, biztosan felfigyelt arra, milyen elmélyülten koncentrál — és nemcsak játék közben, hanem a szünetekben is. Az éles hallású kritikus, Ralf Dombrowski nem véletlenül mél-

Az egész Európában óriási tekintélyt kivívott gitárművész, mint pályája alakulása is mutatja, egyszerre képes érvényesíteni az elmélyült tudatosságot és az érzékeny rögtönzést. Az utóbbi hónapokban szerepelt a Keller Vonósnégyessel klasszikus műsorban és duózott japán jazzklubokban Tony Lakatossal. Beszállt jammelni elektromos gitáron a dobos fiát is magába foglaló Solati jazzfunk együttes koncertjébe a Müpa Jazz Showcase-én. Játszott zenekarával a hamburgi zenepalotában, és olyan újabb együttműködéseket is tervez, amelyek során a számára kedves kamarajazz-hangzás is kidomborodik. Hiszen Magyarországon is ezzel lett először országosan ismert: a Trio Stendhal ezt a műfajt fejlesztette tökélyre. Emlékezetesek Markus Stockhausennel, a szintén Trier Jazzdíjjal kitüntetett trombitaművésszel adott koncertjei is. A nemzetközi porondon gyakran kap felkérést az In the Memory for My People című, az 1995-ös első változat óta kibővített kamarazenekari kíséretes versenyművének előadására is. A pálya betetőzéseként is értékelhető, hogy újabban mind szóló-, mind pedig triólemezeit (Anders Jormin és Joey Baron társaságában) a patinás világcég, az ECM adja ki, az európai jazz legjobbjaival együtt. Zipernovszky Kornél

2019

04 06

SNÉTBERGER FERENC GITÁRKONCERTJE BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2019. március—április jazz

Fotó: Yvonne Schmedemann

GoGo Penguin

Ismerős, mégis teljesen más Bemutatni, ajánlani egy zenekart: az ilyesmi mindig azzal kezdődik, hogy legalább a műfajjal tisztában vagyunk — nem úgy a GOGO PENGUIN esetében. Kortárs minimalizmus, improvizációs jazz és elektronikus tánczene csak három sarokpont megszólalásukhoz, ám még csak nem is ezek keresztezése a megfejtés — és ez jó hír. Jó hír, hiszen a zenében a keresztezések korát (is) éljük, és lényegé ben túl vagyunk minden lehetséges variáción, de a GoGo Penguinre nem állnak meg a hagyományos fúziós kategóriák, főképp, mert amikor meghalljuk zenéjüket, még a kiindulópontban is bizonytalankodhatunk. Kortárs klasszikus? Jazz? Instrumentális posztrock? A zongora-nagybőgő-dob trió az egyik legnevesebb konzervató riumban, a manchesteri Royal Northern College of Musicban állt össze, kezdettől azzal a szándékkal, hogy megváltoztassák a jazz kortárs megítélését. És ezt leginkább arra értették, hogy azok is megnyíljanak a műfaj felé, akiknek a popzene a zene. Ez az az út, amelyet az elődök a hetvenes évekbeli jazz-rockkal kezdtek meg, aztán mások, többek között a jazzes hiphoppal vagy éppen az elektronikus tánczenei nu-jazzel folytattak a kilencvenes években. Igen ám, de a 2012-ben megjelent bemutatkozó nagylemez (Fanfares) hangzása legalább ennyire határán van a hasonlóan műfajokat boronáló posztrock-kísérletezéseknek, vagy annak, amikor a jazzóriás, Thelonious Monk klasszikus zenét játszik. Nem véletlen, hogy a huszonéves zenészek már az induláskor arról beszélhettek, hogy a koncertek utáni gratulációk alkalmával mindig teljesen más referenciákkal traktálták őket a hallgatók. Mindenkinek ismerős zenéjük egy-egy részlete valahonnan, de mindenkinek máshonnan. És ezt az illeszkedési felületeket elrejtő hatást elérni nagy eredmény.

könnyű 2019. március—április

A trió a folytatásban részben határozottabban épített tánczenei struktúrákra, ugyanakkor szellősebb is lett a megszólalása, a 2014-es második albumot (v2.0) már az igen rangos brit popzenei díjra, a Mercury Prize-ra is jelölték (az év tizenkét legjobb lemeze közé ritkán kerül ennyire hibrid kortárs zene). A stabil, kétéves periodicitásban érkező következő kiadványok (Man Made Object — 2016, A Humdrum Star — 2018) pedig már egy kis brit lemezcég helyett a nagynevű Blue Note kiadónál jelentek meg és szereznek egyre nagyobb rajongótábort a GoGo Penguinnek. Mindez persze élőben csak még hatásosabb. Azon pedig senki ne lepődjön meg, ha a tavalyi lemez anyagára építő koncert már-már mániákus elektronikus tánczenei lüktetése közben nem tudja eldönteni, hogy ez akkor most élő improvizációs Aphex Twin vagy véletlenül egy Tortoise posztrock-koncertre tévedt. Dömötör Endre

2019

04 10

GOGO PENGUIN KÖZREMŰKÖDIK: CHRIS ILLINGWORTH — ZONGORA NICK BLACKA — NAGYBŐGŐ ROB TURNER — DOB BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Judith Hill

HÁTTÉRÉNEKESNEK LENNI SOK ESETBEN EGYET JELENT AZZAL, HOGY AZ ELŐADÓ LEGFELJEBB „MEG NEM ÉNEKELT” ZENEI TEHETSÉGKÉNT KAP LÁBJEGYZETET A VONATKOZÓ POPTÖRTÉNETBEN. RITKA ALKALOM, HOGY MOST EGY VOKALISTÁK KÖZÜL ELŐTÖRT ÉNEKESNŐT LÁTHATUNK REFLEKTORFÉNYBEN. RÁADÁSUL JUDITH HILLT MÁR TÖBBEK KÖZÖTT MICHAEL JACKSON, PRINCE, MIKE OLDFIELD, ELTON JOHN, ROD STEWART VAGY ROBBIE WILLIAMS LEMEZEIRŐL IS ISMERHETJÜK. A háttérvokalisták mindig kiváló technikai tudású énekesek, sokszor ők a néha kissé bizonytalankodó, rossz napot kifogó sztárénekes támaszai is. Közülük nyilván sokan szeretnének előrébb lépni, de ez csak keveseknek sikerül. Hogy miért, részben arról is szól az utóbbi évek egyik legjobb zenés dokumentumfilmje, a Morgan Neville által rendezett 2013-as — Oscar- és Grammy-díjas — 20 Feet from Stardom. Ebben a filmben más híres backup-énekesek, például Darlene Love mellett Judith Hill is szerepel mint a bevezetőben említett világsztárok vokalistája. Csakhogy — a karrierjét amúgy dalszerző-énekesként indító — Hill a film forgatásakor már nemcsak arról volt híres, hogy könnyedén vált énekstílust a legkülönbözőbb műfajok között, az R&B-től, a funktól a hiphopon, a popon, a jazzen át a gospelig, hanem arról is, hogy egy Spike Lee-filmnek (a 2012-es Red Hook Summernek) ő szerezte a betétdalait, illetve bekerült az amerikai The Voice tehetségkutató döntőjébe, és lemezszerződést írt alá a Sonyval. Hill zenészcsaládba született, basszusgitáros édesapja amerikai, billentyűs édesanyja japán, utóbbi, Michiko Hill kísérni is fogja budapesti koncertjén. Tehát a popzene világát az átlagosnál talán

Esélyes, hogy egy nagy befutás előtt álló énekesnőt csíphetünk el, csúcsformájában.

könnyebben találta meg az 1984-es születésű énekesnő, de aztán az ő telefonszáma is sebesen cserélt gazdát, miután tizennyolc évesen Anastacia 2002-es sikerlemezén vokálozott. A kategóriában (azaz a legjobbakkal énekelni) rejlő csúcs közelében volt, hiszen Michael Jackson 2009-es This Is It című nagyszabású visszatérő koncertsorozatán ő lett volna Jacko duettpartnere (ezt korábban, önálló karrierje előtt Sheryl Crow is elmondhatta magáról), ám a pop királyának korai halála miatt erre végül nem került sor. A tehetség persze így is áttört — és hogy a pop hercege, Prince is bekerüljön a történetbe: a producerzseni gondozta Hill 2015-ös bemutatkozó albumát, a sokszínűen funkos, R&B-s Back In Time-ot, amelyet 2018 végén követett a második szólólemez, a Golden Child. Hill az utóbbi turnéjával érkezik a Müpába, és ez az igazán jó hír, hiszen a friss album még érettebb, erősebb dalszerzőt mutat, az organikus megszólalás a legjobb retrosoulos előadókat idézi, az ének pedig — nem kérdés — hibátlan. Esélyes, hogy egy nagy befutás előtt álló énekesnőt csíphetünk el, csúcsformájában. Dömötör Endre

2019

04 18

JUDITH HILL KÖZREMŰKÖDIK: RANDY JACOBS — GITÁR PEEWEE HILL — BASSZUSGITÁR MICHIKO HILL — BILLENTYŰS HANGSZEREK MICHAEL WHITE — DOB JHERIMI HENRY, MYRA WASHINGTON — VOKÁL ANDRÉ RIBEIRO — FÉNY BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM 2019. március—április könnyű

Kányádi Sándor

Az eleven klasszikus Hazánkban 1964 óta szokás megünnepelni a költészet napját. Aligha meglepő, hogy ez az ünnep április 11-re, minden idők egyik legjelentősebb és legnépszerűbb magyar költője, József Attila születésnapjára esik. Így aztán a költészet napja, bár hagyománya a Kádárkorszakban gyökerezik, kezdettől hiteles volt – és ma is az. A Müpa a Budapesti Tavaszi Fesztiválon több nemzedék nagy kedvence, a 2018 nyarán 89 évesen elhunyt erdélyi alkotó, KÁNYÁDI SÁNDOR életműve előtt tisztelegve emlékezik meg a költészet lélekemelő és életnemesítő művészetéről. 54

literárium 2019. március—április

A diktatúrákban az írott szó ereje és jelentősége hatványozott, a rá irányuló figyelem mind a hatalom, mind a lakosság részéről fokozott. A cenzúra minden vesszőben, gondolatjelben veszélyt sejt, az olvasó minden határozóban és tárgyesetben a szabadságot, a tabuknak feszülő szellem esélyét keresi. A romániai magyar líra és próza esetében különösképpen így volt; a nacionalista kommunizmus által elnyomott kisebbség önállóan lélegezni szinte kizárólag a művek világában tudott. Az értelmezések politikai hangsúlyai már a korabeli képet is torzították, nehezítve a tényleges művészi, irodalmi értékek megítélését. A szűkebb — az egyszerűség kedvéért nevezzük így — szakmai recepció látta az eltéréseket, ám a kritikai megközelítések szükségképpen csínján bántak a szavakkal; ebben a politikai helyzetben szinte az egyetlen érvényes lehetőségük a méltatás volt, az elmarasztalás a cserbenhagyással és árulással lett volna egyenértékű. 1989 után, úgy tűnt, megtisztulnak a tekintetek, a szabadon választott olvasói perspektíva végre feltárhatja a sokrétegű, a többhagyományú könyvek világát. Ha maradéktalanul csalódniuk ugyan nem kellett feltétlenül az ebben bízóknak, az hamar világossá vált, hogy a múlt hosszú árnyékai nem egykönnyen, nem máról holnapra oszlathatók el. Az erdélyi irodalom mint a politikai identitás kérdése váltig meghatározó elemként dominálja bizonyos szubkultúrák értékválasztását. Holott — és erre többek mellett Kányádi Sándor költészete a bizonyíték — az erdélyi irodalom nem csupán az ellenállás művészetében állt helyt, hanem kortárs, modern líranyelvet is kihordott. A Müpa költészet-napi Kányádi-estjének egyik fontos pontjaként gondolhatunk arra a beszélgetésre, amelyre MARGÓCSY ISTVÁN, KOVÁCS ANDRÁS FERENC és TÖRÖK-ILLYÉS ORSOLYA részvételével kerül sor, és amelynek során a Kányádi-

A cenzúra minden vesszőben, gondolatjelben veszélyt sejt, az olvasó minden határozóban és tárgyesetben a szabadságot, a tabuknak feszülő szellem esélyét keresi.

RÉGIZENE

Fesztivál 2019 Michael Volle és az Akademie für Alte Musik Berlin

2019. március 1. költészetnek a nála fiatalabb erdélyi írógenerációkra és a magyarországi szerzőkre gyakorolt hatása megkerülhetetlen téma lesz. Kányádi népszerűségét közismerten ragyogó gyerekverseinek is köszönheti. Ám nem feledkezhetünk meg arról, hogy az erdélyi irodalom rendkívüli nyelvteremtő erejű, a térség balladisztikus tradícióját Bartók és Kós Károly szellemében minduntalan megújító, az alanyi beszédet radikalizáló, képalkotó nagy verseiben az idő mélységes mélyből szökő áramlását mederbe terelni, a sokkultúrájú, transzilván életegyüttest megszólaltatni képes, a költészetbe vetett hitében, igaz, pályája végén már olykor elbizonytalanodó, de sosem csalatkozó író volt. Egy klasszikus elevenségével lép majd színre, ehhez semmi kétség nem férhet. Jánossy Lajos

La Chapelle Rhénane

2019. március 7.

Kelemen Barnabás és barátai

2019. március 8.

Händel: Izrael Egyiptomban

2019

04 11

LITERÁRIUM EXTRA — A KÖLTÉSZET NAPJA HOMMAGE À KÁNYÁDI SÁNDOR KÖZREMŰKÖDIK: SZALÓKI ÁGI — ÉNEK ÉDER ENIKŐ — ÉNEKELT VERSEK LENGYEL FERENC, PELSŐCZY RÉKA, SZTARENKI PÁL — VERS MIHÓ ATTILA — HEGEDŰ MESTER LÁSZLÓ — BRÁCSA MIHÁLY DEÁK BARNA — NAGYBŐGŐ KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS: KOVÁCS ANDRÁS FERENC, MARGÓCSY ISTVÁN, TÖRÖK-ILLYÉS ORSOLYA MŰSORVEZETŐ: JÁNOSSY LAJOS RENDEZŐ: BALOG JÓZSEF FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Václav Luks és a Collegium 1704

2019. március 9.

Montéclair: Jephté

2019. március 11.

2019. március—április

55 mupa.hu literárium

ANTIGRAVITÁCIÓS

Bandaloop: Strings

Fotó: Warren Woo

TÁNC Újra Budapesten a BANDALOOP, a vertikális tánc műfajának ismert csapata. AMELIA RUDOLPH társulatvezető-koreográfus hegymászásról és függőségről is mesélt. Miért döntött úgy, hogy a feje tetejére állítja a színpadot? Gyerekkorom óta életem része a tánc és a gimnasztika. Kaliforniába költöztem, és a barátaim elvittek a Yosemite Nemzeti Parkba, ahol beleszerettem a hegymászásba. Az egész testemmel, minden érzékszervemmel megismertem a hegyeket. Mivel az ember sosem egyedül mászik, a dolog a függésről is szól. És jött a következő lépés: hogyan változik a tánc, ha egy sziklafalon adjuk elő? Mászás közben kísérleteztem azzal, hogyan hat rám a gravitáció. Amikor 1991-ben létrejött a BANDALOOP, a mászás elemei beépültek a koreográfiákba. A Stringsen is nyomot hagyott mindez.

tánc 2019. március—április

Munkáiról az amerikai tánc 2017-ben elhunyt nagyasszonya, Trisha Brown jut eszembe. Ő komoly inspirációt jelentett a pályámon. Óriási megtiszteltetés volt, amikor 2013-ban a Kaliforniai Egyetemen én adhattam elő híres, 1970-es művét, a Man Walking Down the Side of a Building címűt, amelyben egy kötélhez erősítve sétált le egy magasház oldalán. Úttörőként tekintek rá, aki a színházépületen kívüli műfajokban forradalmit alkotott. A BANDALOOP munkái kapcsán a tánc, a színház, a cirkusz egyaránt hívószó. A vertikális tánc a zsánerünk: egyértelműen a tánchoz sorolom magunkat, azon belül egy alműfajt képviselünk, amit az egész

világon csak két-három tucat társulat űz. Én a cirkuszon kívül helyezem magunkat, de vannak alkotók, akik máshogy gondolkodnak erről. És vannak színházi elemek is: a táncosok beszélnek, a zenészek játszanak a magasban… 2017 őszén, Budapesten a Kálvin téri irodaház falán táncoltak, most a Müpa oldalán, majd a Fesztivál Színházban lépnek fel. Miben más a kétfajta tér? Amikor egy középület falán táncolunk, az első mindig a közönség hitetlenkedése, a táncot csak ezután ismerik fel. Ilyenkor távol vagyunk a nézőktől, akik mind felfelé néznek, és ezzel is számolnunk kell. Egy színházteremben jóval intimebb a kapcsolat a nézővel, ahol eleve táncként figyelik, amit látnak. A gravitációt persze itt is ugyanúgy használjuk, mint odakint, ez pedig váratlanul és felszabadítóan hat. Koreográfusként a kötelekre csak eszközként tekintek: az érdekel, hogyan szolgálják a táncot. A cél is ugyanaz kint és bent: megváltoztatni a mozgás és a gravitáció megszokott perspektíváit.

PONTOK, KEDVEZMÉNYEK, EXTRA ÉLMÉNYEK

Csatlakozzon Ön is!

A cél ugyanaz kint és bent: megváltoztatni a mozgás és a gravitáció megszokott perspektíváit. Mi inspirálta a Strings című előadást? Amiben a BANDALOOP táncosai és a hegymászók hasonlítanak, az a biztosítókötéllel ápolt intenzív kapcsolat. A kötél rengeteg dolgot jelent: biztonságot, szabadságot, függőséget, egy olyan pont elérését, amire amúgy nem volna lehetőség. A Stringsben innen indultam el, hogy aztán metaforikus szinten kutassam, mikor segít a kötél, mikor jelent akadályt, és ez hogyan fordítható le az emberi kapcsolatok nyelvére. Jászay Tamás

2019

04 06 07

BANDALOOP: STRINGS KÖZREMŰKÖDIK: VIRGINIA BROYLES, BECCA DEAN, MELECIO ESTRELLA, RACHAEL LINCOLN, COURTNEY MORENO, JESSICA MCKEE, ROEL SEEBER, JESSICA SWANSON, ACCORD QUARTET ZENE: GABRIEL PROKOFIEV FÉNY: JIM FRENCH JELMEZ: JESSICA MCKEE KOREOGRÁFUS: AMELIA RUDOLPH ÉS A TÁRSULAT TAGJAI A MŰVÉSZETI VEZETŐ MUNKATÁRSA: MELECIO ESTRELLA, RACHAEL LINCOLN MŰVÉSZETI VEZETŐ: AMELIA RUDOLPH TÁRSULATVEZETŐ: THOMAS CAVANAGH FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

57 mupa.hu/husegprogram 2019. március—április tánc

Scent of Ink

ELŐADÓ-MŰVÉSZET DÉL-KOREÁBÓL:

TÖBB EZER ÉVES

KORTÁRS Mi európaiak – ilyen messziről – hajlamosak vagyunk a távol-keleti kultúráról alkotott képünket Kínával és Japánnal mintegy kipipálni… Jóval kevésbé engedjük látószögünkbe például azt a földnyelvet a kettő között, melynek lakói – bár ma két, egymástól elszakított országban – több ezer éve ápolják sajátos tánckultúrájukat. 58

tánc 2019. március—április

…ez a kultúra nem muzeális emlékek formájában él, hanem látványvilágával, zenéjével, mozdulatrendezésében szervesen ízesül mai befogadói közegében.

Nem véletlen az évezredes töretlen jelenkorúság ott, ahol a hagyományos filozófia és életszemlélet úgy tekint az emberre, mint az univerzum s ezen belül saját természeti környezete részére. A KOREAI NEMZETI TÁNCSZÍNHÁZ budapesti meghívását annak is köszönheti, hogy ez a kultúra nem muzeális emlékek formájában él, hanem látványvilágával, zenéjével, mozdulatrendezésében szervesen ízesül mai befogadói közegében. A Scent of Ink (A tinta illata) hat tételen át kápráztat el tiszta, sallangmentes világával. A bevezető és a lezárás között négy tételben a négy évszakot idézi meg, mindegyiket egy-egy virág szimbóluma alatt. Mindegyik kép jelmezei és világítása egyegy jellemző színre épít. Az első, a tavasz képe, a szilvavirág jegyében egy bíborba hajló rózsapiros és a hófehér kettőse. A nyáré az orchidea: sötétzöld a halványszürkén. Az ősz tétele a krizantémé, alapszíne az élénksárga a feketén, míg a téli tétel jelképe a bambusz, csodálatos ezüstszürke és fehér kombinációival.

Talán furcsa, hogy táncelőadásról szólva miért a színekkel indítunk, de ebben az esetben ez alkotói koncepciót jelez. Nemcsak azért, mert YUN SUNG-JOO koreográfus e művön közösen dolgozott a divattervező JUNG KU-HÓval, hanem azért is, mert az egyszerűségükkel, tisztaságukkal és ragyogásukkal lenyűgöző képek az előadás talán leglényegibb sajátosságai. Ugyanilyen meglepő lehet a zenei háttér, mely évszakonként más és más összetételű: míg az első tétel egy női hangra, a második hagyományos pengetős hangszerekre, a harmadik egy egészen különös hangú, speciális koreai hegedűre (haegeum), az utolsó pedig — a bambusznádak táncához illőn — fúvós hangszerre íródott. A kiindulópont itt is a hagyomány, a hangzás mégis szellemesen élő és kortárs. Talán maga a tánc a leghagyományosabb ebben az előadásban. A női mozdulatokat némileg korlátozzák a már hónaljtól szélesedő és bokáig érő ruhák (egyik tételben sem láthatunk többet egy táncosnőből,

mint a karját, a fejét és kis, puhacipős lábfejét), látható mozdulataik viszont annál kifejezőbbek. A férfiaknak kicsit több lehetőség jut: a viszonylag laza köpenyek alatt könnyű nadrágot hordanak, náluk nincs akadálya bármilyen volumenű mozdulatnak. Mégis — az ő mozdulatnyelvüket is, mint az egész előadást, költőiség és elegancia jellemzi. Lőrinc Katalin

2019

04 18

KOREAI NEMZETI TÁNCSZÍNHÁZ: SCENT OF INK (A TINTA ILLATA) ZENE: PI JEONG-HUN LÁTVÁNY: JUNG KU-HO FÉNY: JOO YOUNG-SEOK ANIMÁCIÓ: CHOI JONG-BUM KOREOGRÁFUS: YUN SUNG-JOO MŰVÉSZETI VEZETŐ: KIM SANG-DUK FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2019. március—április tánc

Fotó: Yannick Sas

legsokoldalúbb art deco palota A

60 Müpa csak egy van

2019. március—április

BOZAR

NAGY RÉSZE A FÖLD ALATT VAN, MÉGIS MONUMENTÁLIS. GEOMETRIKUS FORMÁKBÓL ÁLL ÖSSZE, UGYANAKKOR ORGANIKUSNAK HAT. ART DECO ÉPÜLETNEK TŰNIK, DE SZECESSZIÓS DÍSZÍTÉSEKET LÁTNI RAJTA. A BRÜSSZELI PALAIS DES BEAUX-ARTS EURÓPA EGYIK LEGNAGYOBB MÚLTÚ ÉS LEGKÜLÖNLEGESEBB KULTURÁLIS KÖZPONTJA. NEM IS GONDOLNÁNK, HOGY TERVEZŐJÉNEK, VICTOR HORTÁNAK MENNYI NEHÉZSÉGGEL KELLETT MEGKÜZDENIE, HOGY MEGÉPÜLHESSEN. Vannak olyan helyzetek, amikor egy nagyszabású mű létrehozásához több akadályt is le kell győzni, de az eredmény érdekében nem szabad feladni. Tisztában volt ezzel az európai art nouveau egyik legjelentősebb építésze, Victor Horta is, aki annak idején megálmodta Brüsszel korabeli „Müpáját”, a Palais des Beaux-Arts-t. Olyan komplexumot képzelt el, amelyben helye van az összes művészeti ágnak és a társadalom minden rétegének, amely egyszerre sugall nyitottságot és árulkodik nagy presztízsről. Első terveit már 1919-ben, a világháború után elkészítette, a belga parlament azonban először megtagadta

komoly kompromisszumokat kellett kötnie, hiszen eredetileg egy monumentális épületet képzelt el, amely méltó egy ilyen nagyszabású kulturális központhoz. Az építész azonban nem adta fel, inkább megtervezte a korabeli Európa egyik legegyedibb intézményét úgy, hogy az finoman belesimuljon a domboldalba. Így született meg Brüsszel ben a „művészetek hegye”, azaz a Mont des Arts, és rajta a félig a föld alatt fekvő Szépművészetek Palotája, amely már több mint kilencven éve ad helyet koncerteknek, kiállításoknak, színházi és táncelőadásoknak, valamint filmvetítéseknek és irodalmi esteknek.

mint több kiállító- és előadótermet is tervezett bele. De a hatalmas, impozáns épület főleg azért számít ma is kuriózumnak, mert a geometrikus és organikus formák nagyon különleges egyvelegét valósítja meg. A Palais des Beaux-Arts 1928-ban nyitotta meg kapuit. A Manneken-Pis, a Grand’ Place és az Atomium mellett azóta ez az épület is Brüsszel egyik jelképévé vált. Évente közel 1200 kulturális eseményt rendeznek itt, és az intézmény valóban az ös�szes művészeti ág otthona lett. A BOZAR missziója ma is a kreativitás, a minőség

Olyan komplexumot képzelt el, amelyben helye van az összes művészeti ágnak és a társadalom minden rétegének, amely egyszerre sugall nyitottságot és árulkodik nagy presztízsről. a támogatást. A projekt három évvel később került elő újra, akkor szerencsésen el is fogadták, a bökkenő csak az volt, hogy olyan feltételeket szabtak, amelyek szinte lehetetlenné tették az eredeti koncepció megvalósítását. Először is, egy meglehetősen rendhagyó területet jelöltek ki az építkezésre: egy 8000 négyzetméteres meredek lejtőt, amely a város magasabban és alacsonyabban fekvő részeit kapcsolta össze. Másodszor kikötötték, hogy az épület fő homlokzatánál üzlethelyiségeket kell kialakítani. Végül korlátozták az épület magasságát is, mondván, hogy az nem veszélyeztetheti a királyi palota panorámáját. Horta — aki akkorra már neves építésznek számított — nem fogadta kitörő örömmel a szigorításokat. Egyrészt, mert úgy gondolta, hogy nem lehet majd palotának nevezni egy olyan épületet, amelynek az utcafrontján üzletek sorakoznak. Másrészt a király kilátásának megőrzése érdekében is

A Palais des Beaux-Arts — amely a 2000-es évek óta a BOZAR névre hallgat — Európa egyik legelső multifunkcionális kulturális helyszíne lett. Az épület azonban nemcsak elhelyezkedése, hanem stílusa miatt is különleges: egyszerre hordozza magán a szecesszió és az art deco jegyeit. Victor Horta igazi kísérletező alkat volt, és éppen újításainak köszönhette, hogy a modern kor egyik legjelentősebb építészévé vált (jó pár műve szerepel az UNESCO listáján). Leszámolt a historizmussal, helyette az anyagok újfajta kombinálásában gondolkodott, főként a vas és az üveg újszerű felhasználási módjai izgatták. A Szépművészetek Palotáját vasbeton szerkezettel képzelte el, amely az eredeti tervek szerint egyben látvány elem is lett volna. Horta azonban — legnagyobb bánatára — nem volt elégedett a felszínével, így végül az elfedése mellett döntött. A nyolcszintes, 33 000 négyzetméteres létesítményt nagyon praktikusan alakította ki, három koncerttermet, vala-

és a művészi sokféleség megteremtése. Egyaránt helyszínt biztosít flamand és vallon fesztiváloknak, rengeteg jazzkoncertnek és kortárs kiállításnak, de rendszerint itt tartják az Erzsébet Királynő Nemzetközi Énekverseny döntőjét is, valamint a Belga Nemzeti Zenekar koncertjeit. Félévente pedig — a változó elnökséghez igazodva — egy-egy uniós ország kultúrája is kiemelt figyelmet kap az intézményben. A sokoldalú intézményben a fő cél tulajdonképpen az alapítás óta változatlan: közel akarják hozni a kultúrát a társadalomhoz, azt szeretnék, ha a művészet az emberek számára nemcsak elvont és távoli fogalom, inkább természetes, élő és személyes tapasztalat lenne. A projekt sikeres, a BOZAR pedig ma már nemcsak egyszerű kulturális intézmény, hanem — csakúgy, mint a Müpa — valódi brand is. Forgách Kinga

2019. március—április Müpa csak egy van

MÉLYVÍZ, CSAK ÚSZÓKNAK! — SZEMELVÉNYEK ZENEKRITIKÁKBÓL Sir Simon Rattle és a Londoni Szimfonikus Zenekar

Georg Friedrich Haas: In vain Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál (Vezényelt: Dubóczky Gergely. Közreműködött a Budapest Sound Collective. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2019. szeptember 15.)

[…] A kompozíciók közötti tényleges kapcsolat az előadásmódban rejlett, a lenyűgözően csiszolt és eleven játékban és abban a szuggesztív tisztaságban, ami Rattle zeneértelmezését jellemezte, és amitől az este csaknem olyan benyomást keltett, mintha valami nagyon egészséges, nagyon világos, mégis hátborzongatóan természetfeletti, absztrakt szeánszon vettünk volna részt. Olyan összejövetelen, amely magát a zene szellemét idézte meg, mégpedig nem látványos, dúsan barokkos allegória képében, hanem szürreális egyszerűséggel, tisztán hangokból és csendből, fényekből és időtartamokból szőtt jelenségként. Rattle keze alatt minden gesztus, minden ütem karcsú volt és ragyogó, és ami az idézeteket és utalásokat s úgy általában az önmagát szükségszerű logikával, lassan kibontó dramaturgiát illeti, olyan csodálatosan szűkszavú, hogy az talán még a Brucknert sokszor formai nehézkességgel és indokolatlan terjengősséggel vádoló kortárs bécsi kritikusnak, Eduard Hanslicknak a kevéssé hízelgő véleményét is megingatta volna. A koncert szinte minden egyes hangja olyan pontos, tökéletes időérzékkel, olyan letisztult és szuggesztív formateremtő erővel szólalt meg a Zene fúgatémájának első, a semmiből létezővé formálódó, döbbenetesen finoman, mégis precízen elinduló hangjától a Bruckner-szimfónia utolsó, sugárzóan erőteljes akkordjáig, hogy az ember szinte a hallásával látta a kifogástalanul arányos, már-már képszerűen megfogalmazott zenei szerkezeteket. […] ÉLET ÉS IRODALOM, 2019. JANUÁR 18.

Fotó: Posztós János, Müpa

Rákai Zsuzsanna

Fotó: Nagy Attila, Müpa

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2019. január 14.)

Dubóczky Gergely és a Budapest Sound Collective

[…] Zsigeri élmény. Valamikor az Atmosphères bemutatójának idején Ausztria tőlünk legtávolabb eső csücskében, Tschagguns falujában egy kisfiút baleset ér, és a halálközeli élmény során erős fényt lát, amelyet örökre megjegyez, és amely alapján a saját bevallása szerint fogalmat szerez a halál utáni életről. A fiút úgy hívják, Georg Friedrich Haas, és mintegy negyven évvel később megírja az in vain című darabját, amelyet aztán a 21. század legmeghatározóbb zeneművének választanak a kritikusok, Simon Rattle rajongva beszél róla, és 2019. január 15-én, a Müpa Fesztivál Színházában, az Átlátszó Hang Fesztiválon is elhangzik. A Budapest Sound Collective kamaraegyüttest alapítója, Dubóczky Gergely vezényli. […] Most végre, a Fesztivál Színház termében majd’ négyszázan átélhettük, mit jelent a jelenben újat tapasztalni, megtisztítani a hangot a rárakódott portól, sallangoktól. Egyben olyan előadás részesei voltunk, amely – mivel sokkal lényegibb eleme az élő akusztika – teljességgel reprodukálhatatlan hangfelvételen vagy videón. A tiszta, természetbeli felharmonikusokkal való találkozás egyben a gondolat megszűnése is, a hidegfejű, kiszámított zeneiség feledése. Ezek azok a hangtömbök, amelyeket Boulez szerint nem érdemes csodálni, ezek azok a morajok, amelyeket Ligeti a mikropolifónia módszerével megszólaltatott. […] az örökké felfelé emelkedés s az örökké süllyedés illúziója közben nem csak az idő, hanem a fizikai tér is elemeire bomlik, és a zárás nélküli zárlat azt sugallja, hogy… ki tudja, mit sugall, mindenesetre határozottan sugall valamit. Az örök vándorlás mikrokozmosza nyílik meg előttünk, amelyben ajándék a sötétség, a mozdulatlanság, de a sötétségen áthaladva a káosz is varázslatos erejű. Az illúzió addig tart, amíg a felharmonikusok képzése már nem lehetséges, s ekkor megszólalnak a rezesek, a fúvósok, a gong. A lefelé lépegető akkordokból zenei szövet válik.

Sir Simon Rattle és a Londoni Szimfonikus Zenekar

REVIZOR, 2019. JANUÁR 20. Csabai Máté

mélyvíz, csak úszóknak 2019. március—április

Fotó: Kotschy Gabár, Müpa

Father John Misty

Father John Misty (Közreműködött: Josh Tillman — gitár, ének, Daniel Bailey — ütőhangszerek, Joel Graves — gitár, billentyűk, ének, Kyle Flynn — billentyűs hangszerek, ének, David Vandervelde — gitár, billentyűk, ének, Jon Titterington — billentyűk, ének, Eli Thomson — bőgő, billentyűk. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2018. november 14.)

Müpa-élmény 360 fokban

Látogasson el egyedülálló házbemutató VR-túránkra!

mupa.hu 63

2019. március—április mélyvíz, csak úszóknak

Fotó: Kovács Attila, MTI

Borsányi Gábor

BORSÁNYI GÁBOR

A Teqball feltalálója és társalapitója Habár a hozzám köthető találmány a sport világához kapcsolódik, ahogy mondani szokás, a sport a testünket, míg a zene és a művészet a lelkünket szólítja meg. Mindkettőről elmondható, hogy a legkiemelkedőbb teljesítmények, a legmaradandóbb alkotások sok esetben akkor születnek, mikor a résztvevők tökéletes összhangban tudnak együtt játszani. Muszorgszkij Hovanscsina című operája kiváló példa erre. Az élő zenével való kapcsolat, egy nagy zenekar hangzásvilága, az énekesek és a kórus teljesítménye minden ember számára meghatározó élmény. Ez a zenei alkotás bizonyos értelemben megkívánja a műértést, de cserébe garantálja, hogy olyan világba repíti el hallgatóságát, mely mindenki számára maradandó zenei élményt nyújt. 2019

04 05

MUSZORGSZKIJ: HOVANSCSINA A BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL NYITÓKONCERTJE BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

SOMLAI-FISCHER ÁDÁM A Prezi társalapítója

A hangok elsőre kissé talán idegenek lesznek, óvatosan figyelek rájuk, de pár perc után rendszert alkotnak és meghallom bennük a szépséget. Az arckifejezések és mozgások is szokatlanok, de hamar összeáll egy elegáns esztétika. A tinta illatában az lesz a szép, hogy letisztult vizualitásával kegyesen visz át egy egykor távoli kultúra szépségeibe. Egykor távoli, ma azonban telefonjaink fele onnan jön. A darabot a Seonbi tanítók inspirálták, akik ezer éve járták Korea falvait, életcéljuk a társadalmi igazságosság elérése volt. Milyen szép hagyomány: arra gondolok, jót tenne hazánknak is. Szeretem az ilyen élményeket. Globális és komplex világunkban jobban otthon érzem magam tőlük. És ha legközelebb megérintek egy koreai okostelefont, a szilva, orchidea, krizantém és bambusz illatára fogok gondolni. 2019

04 18

KOREAI NEMZETI TÁNCSZÍNHÁZ: SCENT OF INK (A TINTA ILLATA) FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Papp Gergely

Somlai-Fischer Ádám

PAPP GERGELY

egy új generációs, koaxiális neodym hangszóró feltalálója

Fotó: Kalmár Lajos

Kíváncsivá tesz, hogy azt olvasom, Csajkovszkij utolsó operájának drámai koncepciója, témaválasztása kivételes a műfaj 19. századi történetében. Izgalmas gondolat az is, hogy a Jolánta egyaránt nyitott a szimbolista-metaforikus és a pszichoanalitikus értelmezés irányában. De legalább ennyire várom a találkozást VALERIJ GERGIJEVvel, akinek felvételei nem hétköznapi magabiztosságról árulkodnak, miközben úgy érzem, nagyfokú határozottsága kísérletező szellemmel, a mindig új utakat kereső, improvizáló művész szabadságával páro�sul. Nekem, aki akusztikai rendszerek fejlesztésével foglalkozom, meglepő és rendkívül iz�galmas, hogy Gergijev számára az időbeli azonosság nem egyszerűen csak nanoszekundumokkal mérhető, hanem a különböző hangszerek, hangszercsoportok dinamikájában, megszólaltatási minőségében ennek kivételesen egyöntetű módját érzékelteti.

hullámhossz 2019. március—április

2019

04 20

VALERIJ GERGIJEV ÉS A MARIINSZKIJ ZENEKAR CSAJKOVSZKIJ: JOLÁNTA — KONCERTSZERŰ ELŐADÁS BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Müpamozi Hősök, lángelmék, bolondok Miloš Forman filmjeiben Hétfői napokon este 7 órakor az Előadóteremben Házigazda: Réz András

2019. március 11.

Fekete Péter (Černý Petr; 1964) 2019. március 25.

Tűz van, babám! (Hoří, má panenko; 1967) 2019. április 8.

Elszakadás (Taking Off; 1971) 2019. április 22.

Száll a kakukk fészkére

(One Flew Over the Cuckoo’s Nest; 1975)

2019. május 6.

Hair (1979) 2019. május 20.

Amadeus (1984) 2019. június 3.

Larry Flynt, a provokátor

(The People vs. Larry Flynt; 1996) 2019. június 17.

Goya kísértetei (Goya’s Ghost; 2006)

mupa.hu 2019. augusztus—október mélyvíz, csak úszóknak

Fotó: Kleb Attila

Snétberger Ferenc

A HATÁROKAT ELUTASÍTJA ZENÉSZKÉNT ÉS MAGÁNEMBERKÉNT IS VILÁGHÍRŰ ZENÉSZÜNK, SNÉTBERGER FERENC. MŰFAJOK ÉS STÍLUSOK, ZENÉLÉS ÉS TANÍTÁS KÖZÖTTI ÁTJÁRÓKRÓL BESZÉLGETTÜNK.

„EGYSZERŰEN CSAK JÁTSZOM, ÉS JÖN” Mire gondol először, ha azt mondom: határátlépés? Arra, hogy egy zenész életében mennyire fontos, hogy ne tisztelje a határokat. Játszani kell, nem egy helyben állni. Eszembe jut az is, hogy idén lesz harminc éve, hogy Berlinbe költöztünk a családommal. Ezt fiatalon nem gondoltam volna, mégis így hozta a sors. 1988-ban léptem fel itt először, megtetszett a város, úgy éreztük, itt meg kellene próbálni. Szülővárosából, Salgótarjánból hosszú út vezetett eddig. Akkoriban egyáltalán nem gondoltam arra, hogy valaha eljutok ide. Olyan környezetben nőttem fel, ahol a zene sokat jelentett. Édesapám szintén gitározott, amikor együtt voltunk, házi jam sessionöket csináltunk, ami nagy hatással volt rám. A pályáján tudatosan keverte, vegyítette a különböző műfajokat, stílusokat? Nehéz erről közérthetően beszélni, de tény, hogy számos impulzus befolyásolt. Nem volt ez tudatos döntés: klasszikus gitárral kezdtem, aztán ehhez jött a roma, a jazz és így tovább. Érdekes ötvözet született, de kell mögé az egyéniség is.

Rengeteg dologra jövök rá tanítás közben: olyasmire, amit elfelejtettem, esetleg nem gondoltam rá korábban. 66

határsértők 2019. március—április

Van Snétberger-stílus? Kérdezze a kritikusokat: néha rácsodálkozom, hogy aki hallgatja, mennyivel jobban ítéli meg a munkámat, mint én magam. A koncertjeimet hosszas felkészülés előzi meg, és inspirál az is, hol és kiknek muzsikálok. Mire a színpadra állok, már egyszerűen csak játszom, és jön. Ha egy zenésznek van saját mondanivalója, attól lesz érdekes, amit csinál. A nézők is írnak, szerintük az első hangról meg lehet ismerni, ha én játszom. Nekem ez a legfontosabb. A tanítás az életében mennyire válik el a zenéléstől? Ha az ember komolyan foglalkozik jó tanítványokkal, az segíti a saját előmenetelét is. Rengeteg dologra jövök rá tanítás közben: olyasmire, amit elfelejtettem, esetleg nem gondoltam rá korábban. Számít a tanár és a növendék személye is, de tudom, hogy együtt rengeteget lehet tanulni. 2011 óta működik a Snétberger Zenei Tehetségközpont. Milyennek látja az itt tanuló fiatalokat? Közülük sokan nehéz körülmények közül érkeznek. Azért jönnek, mert tanulni akarnak, ugyanakkor segítséget is kérnek az akadályok legyőzéséhez. És másfajta határokat is átlépnek, ha együtt improvizálunk vagy műfajok között kalandozunk. Büszke vagyok rá, hogy többen felsőfokon tanulnak tovább, mások külföldre mennek. Ugyanakkor nem tetszik, hogy a média a karriercsinálás fontosságát sulykolja. A nálunk tanuló fiatalok között vannak nagy tehetségek, de hogy ez veszélyeket rejt, arról is beszélgetni kell. Azt hiszem, én vagyok nekik a legjobb példa: hatvankét éves vagyok, és mostanra sikerült valamit elérnem. De ez időbe telt, sok időbe. Jászay Tamás

2019

04 06

SNÉTBERGER FERENC GITÁRKONCERTJE BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

LUDWIG Köszöntjük a kortalan kortárst!

ÚJ LEXUS UX ISMERJE MEG ÚJ, MERÉSZ VÁROSI TEREPJÁRÓNKAT ÉS LÉPJEN BE A LEXUS LENYŰGÖZŐ VILÁGÁBA! HATÁROZOTT ERŐT SUGALLÓ, NAGYVÁROSI DIZÁJNJÁVAL A VADONATÚJ LEXUS UX MINDEN EDDIGI MEGSZOKÁST TÚLSZÁRNYAL. TÖKÉLETESEN OTTHON ÉREZHETI MAGÁT A TÁGASSÁG- ÉS BIZTONSÁGÉRZETET KÍNÁLÓ, VEZETŐKÖZPONTÚ LUXUS KÖRNYEZETBEN. VÁLASSZA AZ ERŐTELJES BENZINMOTORT, VAGY AZ ÚJGENERÁCIÓS, NÉGYKERÉK HAJTÁSSAL IS KOMBINÁLHATÓ ÖNTÖLTŐ HIBRID HAJTÁST, ÉS FEDEZZE FEL A VÁROST! KERESSE MÁRCIUSTÓL MÁRKAKERESKEDÉSEINKBEN!

WWW.LEXUS.HU/UX FACEBOOK . COM / LEXUSHUNGARY

A képen látható gépkocsi illusztráció. A Lexus UX 250h (AWD) WLTP szerinti kombinált üzemanyagfogyasztása 5,8–6,0 l/100 km, kombinált CO2 kibocsátása 131,1–136,9 g/km. További részletekért látogasson el a www.lexus.hu-ra!