Müpa Magazin 2019/2020 évad 1. szám

Ingyenes időszaki kiadvány • XIV. évfolyam, 4. szám, 2019. augusztus—október

MAGAZIN

müpa

ÉLET • STÍLUS • MŰVÉSZET

www.mupa.hu

www.cafebudapestfest.hu

KEDVES

Közönség!

Fotó: Harangozó Dávid, Diplomacy and Trade

Massimo Rustico

Magyarország legnagyobb és legkorszerűbb kulturális intézménye, a közel tizenöt éve eredményesen működő Müpa idén Olaszországot mutatja be immár kihagy­hatatlanná vált rendezvényével, az Európai Hidak fesztivállal. A program kaleidoszkópszerűen villantja fel a sokszínű olasz kultúra értékeit az itáliai barokk operá­tól a népzenei és világzenei koncertekig, de megismerkedhetünk a mai olasz zene különlegességeivel, és találkozhatunk a klasszikus és a kortárs film- és fotóművészet alkotásaival is.

Szeretném kifejezni őszinte csodálatomat a programválasztást illetően, mely lehetővé teszi a közönség számára az olasz kulturális panoráma eredeti, hagyományos, és meglepő, avantgárd olda­lainak megismerését is. Mindez egy olyan fesztivál keretében jöhetett létre, melyet a Müpa a Budapesti Fesztiválzenekarral szervezett, figyelve és érzékenyen reagálva identitásunk fejlődésére, szem előtt tartva kulturális gyökereinket is. Ismét átélhetjük Orfeusz történetét Claudio Monteverdi megzenésítésében, Fischer Iván ez alkalomra írt befejezésével; megismerkedhetünk az olasz népzene egyik legősibb és leginkább lenyűgöző fejezetével; megnézhetjük Az édes élet, a 8 és ½, valamint A nagy szépség és az Ifjúság című filmeket — és jelentős olasz modern zeneszerzők: Luciano Berio, Giacinto Scelsi, Niccolò Castiglioni, Giovanni Sollima művei is felcsendülnek. A 2019-es Európai Hidak fesztivál felejthetetlen belső utazásra invitálja a Müpa közönségét.

Massimo Rustico az Olasz Köztársaság magyarországi nagykövete (Petrányi Judit fordítása)

2019. augusztus—október nyitány

20

26

Fotó: Raffay Zsófi

Fotó: Simon Pauly

08 Baráth Emőke

James Wood

03 KLASSZIKUS 04 Befogadás és elfogadás 24 26 06 Történetek Minden út EURÓPAI HIDAK 2019 – OLASZORSZÁG Weimarból vezet 28 Italománia 08 Villazón, Dolcsevíta egykor és ma 12 a poperaénekes 30 Szó, hang, kép 14 „Nem egymás ellen, CAFe BUDAPEST 2019 hanem egymással” 32 Klinikai eset 16 JAZZ „Álmok, látomások, Lábdobogtató zene nyár hallucinációk” 18 végi estékre 34 A csend hangjai 20 Nyitány Tartalom Horizont

Martin Grubinger

Hiromi szólóban: a láttató fantázia

38

VILÁGZENE

Feltárás Párosával szép

40 42

LITERÁRIUM

Az örök aggastyán szemszögéből 46 Nem csak szecesszió, nem csak hangulatköltészet 48 Kortársaink, Shakespeare és Garaczi 50

I M P R E S S Z U M

Müpa Magazin A MÜPA INGYENES KIADVÁNYA

Alapító: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Káel Csaba vezérigazgató Főszerkesztő: Csengery Kristóf

40 Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

30

Szerkesztőség: Papageno Consulting Kft. 1061 Budapest, Paulay Ede u. 50.

E-mail: szerkesztoseg@papageno.hu Felelős kiadó: a Papageno Consulting Kft. ügyvezetője Nyomda: Pátria Nyomda Zrt. Megjelenik 18 000 példányban HU ISSN 1788-439X Müpa: 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1.

Telefon: (+36-1) 555-3000 E-mail: info@mupa.hu A szerkesztés lezárult: 2019. július 31.

Carrie-Ann Matheson

Regényes, álombeli életrajzok MÜPAMOZI

Very British

MÜPA CSAK EGY VAN – TESTVÉRINTÉZMÉNYEK EURÓPÁBAN

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

KARC KRITIKAÍRÓ PÁLYÁZAT 2019

52 Vetkőzni senki nem szeret 54

CSALÁDI ÉS IFJÚSÁGI PROGRAMOK

Dalok és játékok

A címlapon: Eötvös Péter Címlapfotó: Csibi Szilvia, Müpa

Pál István Szalonna

56

60

www.mupa.hu Stratégiai partnerünk:

MÉLYVÍZ, CSAK ÚSZÓKNAK!

Szemelvények zenekritikákból

62

HULLÁMHOSSZ

Gianni Annoni • Alessio Elia • Gianluca Borghese 64

Kötélgyárból hangversenyterem HATÁRSÉRTŐK – The Sage Gateshead 58 Idő nélkül nincs zene 66

Stratégiai médiapartnerünk:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

FISCHER ÁDÁM VEZÉNYELT WOODY ALLEN MILÁNÓI DEBÜTÁLÁSÁN

Fischer Ádám

ÚJ MŰFAJ VITTE EL A PÁLMÁT A KRITIKAÍRÓ PÁLYÁZATON A 2018/19-es évad végén kihirdették a Müpa Karc kritikaíró pályázatának nyerteseit. A 30 év alatti jelentkezőknek kiírt megmérettetés pályamunkáit — csakúgy, mint a korábbi években — hatfős szakmai zsűri bírálta el, melynek elnöke Radnóti Sándor esztéta volt. A pályázat 2019 januárjában szimpóziummal vette kezdetét, ahol a zsűri tagjai előadások segítségével vezették be az érdeklődőket a kritikaírás rejtelmeibe. A júniusi jeligés zsűrizés eredményeként a pályázat I. és II. díját Gubán Mária Vetkőzni senki nem szeret, valamint A Te földed is című pályaművei, a III. díjat Molnár Fanni Kárhozat és gyász című kritikája nyerte el. A közönség az online szavazásra bocsátott rövidlista alkotásaira voksolhatott, ezek közül került ki Nagy Klára Benned a létra című közönségdíjas írása. A négy díjazott kritika közül hármat a Karc pályázaton szereplő újcirkuszelőadásokról írtak.

06

horizont 2019. augusztus—október

FŐVÁROSI EGYETEM A MÜPA ÚJ STRATÉGIAI PARTNERE Az elmúlt évadban a Müpa 113 partneriskola számára kínált programokat: az évad első nyolc hónapjában rekordszámú osztályt — több mint 23 000 diákot — látott vendégül az intézmény a partnerség keretein belül. A Müpa emellett stratégiai megállapodást kötött a MoholyNagy Művészeti Egyetemmel is. A tavaszi szemeszterben indult együttműködés során az egyetemi hallgatók igényeikre szabott módon használhatják tanulmányaikhoz az intézmény tereit, a Müpa programjai pedig beépülnek az egyetemi kurzusok és projektmunkák témájába.

Az együttműködés első projektjeként a Budapesti Wagner-napok új arculata ihlette kültéri installáció valósult meg Dublecz Dániel tervező­ grafika szakos hallgató tervei alapján. „Az innováció, az új formák és eszközök keresése, a folyamatos megújulás az intézmény mindennapjainak része. Szeretnénk megérteni, mi foglalkoztatja a felnövő gene­rációkat” — hangsúlyozta Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója.

A Karc kritikaíró pályázat díjkiosztó ünnepsége

Fotó: Posztós János, Müpa

Fotó: Posztós János, Müpa

Wagner-installáció

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

A Játszd újra, Sam!, az Annie Hall, a Manhattan, a Hannah és nővérei és számos más, kultikus film alkotója, a világhírű amerikai rendező és színész, Woody Allen (1935) operát rendezett a milánói Scala felkérésének eleget téve. Nem ez volt az első ilyen műfajú munkája: Puccini egyfel­ vonásosát, a Triptichont záró Gianni Schicchit már megrendezte 2008-ban, Los Angelesben. Ezt a művet állította színpadra a közelmúltban, Milánóban is. A bemutató július 6-án zajlott le, az esemény magyar vonatkozású érdekessége, hogy a produkció karmestere a Budapesti Wagner-napok művészeti vezetője, Fischer Ádám volt. Woody Allen a sajtótájékoztatón elmondta az érdeklődőknek, hogy a korszakos tenor, Plácido Domingo volt az, aki meggyőzte arról, érdemes kirándulnia az operarendezés világába.

19 20

K ERESZTÉN Y ÉVAD

„Mind átváltozunk majd egy minutum alatt, az utolsó harsonaszóra.”

JEGYVÁSÁRLÁS 2019. JÚLIUS 1-TŐL

o p e r a . h u | f a c e b o o k . c o m /O p e r a h a z

Hogy kerül a csizma az asztalra? — hangzik a szólás, amely az olasz csizmával kapcsolatban most aligha merülhet fel csodálkozó kérdés gyanánt. Elvégre Itália és oly gazdag kultúrája a messzi múltban és a jelenben egyaránt túlbecsülhetetlen mértékű vonzerőt gyakorol ránk, magyarokra, s ezt a tényt idegenforgalmi adatokkal meg irodalmi művek hosszú sorával, kulináris hatásokkal és a hatvanas—hetvenes évekbeli férj­ szerző divattal egyként érzékletesen bizonyíthatjuk. A hajdanán kalandozással, lovagokkal és püspökökkel induló kapcsolat már a középkorban megtermékenyítő hatást gyakorolt

ITALOMÁNIA EURÓPAI HIDAK – OLASZORSZÁG

Évezredes múltja okán stílszerűen akár Ponte Vecchiónak is nevezhetnénk azt a hidat, amely az olasz kultúrát a magyarral összeköti.

A Müpa és a BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR közös fesztiválja idén Itáliát idézi elénk.

a magyar művészettörténetre, s legalább Janus Pannonius óta isme­retes az a nosztalgikus otthonosságérzés is, amely íróinkat, költőinket és kultúránk más nagyjait olasz földön elfogja.

A Milánóban operába járó katonatiszt, Kisfaludy Sándor és a Velencében farsangoló Bethlen Miklós, a Nápolyban bálozó Széchenyi István és az olasz ég alatt kedvtelve időző 20. századi irodalmárok mind megélték a magyar utazók számára jószerint kötelező Itália-élményt. „A világ népei között az olaszok vannak érzel­mileg a legközelebb hozzánk… Ezt nem szabad soha elfeledni!” — írta az Olaszországban hosszú évekre megtelepedő Márai Sándor, s ez a szubjektív hitelű megállapítás egyszerre jelzi a két kultúra, a két temperamentum közötti rokonszenv kölcsönösségét, no és persze a menedék jelleget, amelyet Itália annyi magyar, köztük nagy és kis alkotók, katonák és szabadsághősök számára nyújtott. (Lásd majd ehhez az idős Kossuth Lajos turini, vagyis torinói portréját a Zászlótér Fortepan-kiállításán!)

Ily élénk érdeklődés és a nemzedékek sora által ápolt kapcsolat megléte mellett csakis a történelmet okolhatjuk azért, hogy az itáliai kultúra egyik-másik csodája csak igen jelentős késéssel ért el hozzánk. Például és mindenekelőtt az opera teljes műfaja, amelynek magyarországi meghonosításához vagy kétszáz éven át hiányoztak még a legelemibb feltételek is. Hiába fordult meg a tizenöt éves háború idején Esztergomban az operatörténet első óriása, Claudio Monteverdi, aki urát, a mantovai herceget kísérte el a hadjáratra. Mantovában bemutatott első operája, az Orfeo (1607) így aztán csak sokkalta később, a 20. században jutott a magyar közönség elé: 1929-ben koncerten, majd 1936-ban operaszínpadon. Az Orfeo most a fesztiválon a FISCHER IVÁN OPERATÁRSULAT tánc- és énekkarával, a BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR korhű hangszeres kíséretével, s nem mellesleg nagyszerű szólistákkal (köztük BARÁTH EMŐKÉvel) kerül majd előadásra, méghozzá a vezénylő és rendező FISCHER IVÁN befejezésével. A nyugati civilizáció több évezredes nagy témájához egyébiránt kiállítás is kapcsolódik majd, Orfeusz sok értelmű és oly sokakat megihlető alakját a középpontba állítva.

08

európai hidak 2019 — Olaszország 2019. augusztus—október

Fotรณ: Stiller ร kos

Fischer Ivรกn

„A világ népei között az olaszok vannak érzelmileg a legközelebb hozzánk…”

Ha Monteverdi Orfeója sokára jutott is el hazánkba, azért az olasz muzsikát nagyon is a kedvünkre valónak érezzük: legyen az opera, popsláger, nép- vagy világzene, netán kortárs zenei alkotás. A kínálat tehát hatalmas, s a merítés méltó lesz hozzá. Így például Fischer Iván és a Fesztiválzenekar koncertjein Ottorino Respighi és Luciano Berio művészete érintkezik majd Schubert­tel és Bachhal, a BFZ kortárs programja pedig a csellistaként is közre­működő komponistát, GIOVANNI SOLLIMÁt, valamint két 20. századi modern klasszikust, Giacinto Scelsit és Niccolò Castiglionit fogja közelebbi ismerősünkké avatni.

RACHELE ANDRIOLI és ROCCO NIGRO duója, valamint a mandolinos-énekes-borbély MIMMO EPIFANI a dél-olasz tradicionális zenét, míg a CUNCORDU E TENORE DE OROSEI a szardíniai több­

szólamú énekek világát képviseli majd a fesztiválon. A nápolyi ILARIA GRAZIANO és FRANCESCO FORNI, illetve a CANZONIERE GRECANICO SALENTINO pedig a világzene és az új irányzatok felé nyitott, és mégis oly átütően talján dallamosság és temperamentum megtestesítői lesznek a programon. Valamint jön az olasz Barry White, azaz MARIO BIONDI, továbbá a 2004 óta együtt éneklő vokálcsapat, a CLUSTER. No és persze meg­ hallgathatjuk még a trombitás FULVIO SIGURTA vezetésével a Cinema Italia fantáziacímű koncertet is: az olasz filmzenetörténet oszlopos érdemű colonna sonoráival.

Az olasz művészet emblematikus alkotásai közül (és a film­ zenék mellől) természetesen a mozik sem hiányozhatnak, elvégre a magyar közönség és bizony a hazai filmkészítők is időről időre azokból tanultak stílust. A fesztiválon most két Fellini-csoda, Az édes élet és a 8 és ½, valamint a pályaelődje előtt tisztelgő, témáit és világát egyénien továbbgondoló Paolo Sorrentino két filmje, A nagy szépség és az Ifjúság képviseli majd ezt a tágas univerzumot. Szkárosi Endre összeállításában pedig még a kortárs irodalom is szóhoz (továbbá hang- és képmixhez) fog jutni egy estére, az egyik legelismertebb olasz literátor, DANIELE BENATI közreműködésével.

László Ferenc

Mario Biondi

10

európai hidak 2019 — Olaszország 2019. augusztus—október

Fotó: Simona Ghizzoni

Ilaria Graziano és Francesco Forni

2019

09 18 — 30

2019

09 18 — 30

2019

09 18 20

2019

09 20

2019

09 21

2019

09 21

2019

09 22

FORTEPAN — FOTÓKIÁLLÍTÁS FESZTIVÁL TÉR, ELŐCSARNOK

09 22 23

SCHUBERT, BERIO, BACH, RESPIGHI KÖZREMŰKÖDIK: NORA FISCHER — MEZZOSZOPRÁN BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR VEZÉNYEL: FISCHER IVÁN BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2019

CUNCORDU E TENORE DE OROSEI ÁTRIUM

2019

ILARIA GRAZIANO & FRANCESCO FORNI ÁTRIUM

2019

CANZONIERE GRECANICO SALENTINO FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2019

ORFEUSZ BUDAPESTEN — KIÁLLÍTÁS ZÁSZLÓTÉR

09 22

MONTEVERDI: LA FAVOLA D’ORFEO EURIDICE, LA MUSICA — BARÁTH EMŐKE ORFEO — VALERIO CONTALDO PASTORE, SPERANZA — MICHAL CZERNIAWSKI PASTORE, SPIRITO — CYRIL AUVITY FRANCISCO FERNÁNDEZ-RUEDA PASTORE, PLUTONE — PETER HARVEY NINFA, PROSERPINA, BACCANTE — NÚRIA RIAL CARONTE, SPIRITO — ANTONIO ABETE LA MESSAGIERA, BACCANTE — LUCIANA MANCINI JELMEZ — ANNA BIAGIOTTI KOREOGRÁFIA — SIGRID T’HOOFT VEZÉNYEL ÉS RENDEZŐ: FISCHER IVÁN BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

09 22 09 22

2019

09 22

RACHELE ANDRIOLI & ROCCO NIGRO / MIMMO EPIFANI & THE BARBERS FESZTIVÁL SZÍNHÁZ 2019

AZ ÉDES ÉLET (LA DOLCE VITA; 1960), A NAGY SZÉPSÉG (LA GRANDE BELLEZZA; 2013) ELŐADÓTEREM CINEMA ITALIA KÖZREMŰKÖDIK: FULVIO SIGURTA — TROMBITA LUCIANO BIONDINI — HARMONIKA ENZO PIETROPAOLI — BŐGŐ MICHELE RABBIA — ÜTŐHANGSZEREK FESZTIVÁL SZÍNHÁZ 8 ÉS ½ (OTTO E MEZZO, 1963), IFJÚSÁG (YOUTH; 2015) ELŐADÓTEREM

09 23

CLUSTER LETIZIA POLTINI — SZOPRÁN LIWEN MAGNATTA — ALT NICOLA NASTOS — TENOR, BEATBOX ERIK BOSIO — BARITON LUCA MORETTI — BASSZUS ÁTRIUM LITERÁRIUM EXTRA OLASZ IRODALMI EST A MŰSOR ÖSSZEÁLLÍTÓJA: SZKÁROSI ENDRE RENDEZŐ: BALOG JÓZSEF SOROZATSZERKESZTŐ: KERESZTURY TIBOR ÜVEGTEREM

09 26 27

SCELSI, SOLLIMA, CASTIGLIONI KÖZREMŰKÖDIK: GIOVANNI SOLLIMA — CSELLÓ BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR VEZÉNYEL: ILAN VOLKOV FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2019

MARIO BIONDI BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2019

09 27

2019. augusztus—október európai hidak 2019 — Olaszország

11

Réz András

Fotó: Nagy Attila, Müpa

DOLCSEVÍ T A egykor és ma 12

európai hidak 2019 — Olaszország 2019. augusztus—október

RÉZ ANDRÁS filmesztéta, a Müpa filmműsorainak szerkesztője szerint nem kérdés, hogy létezik-e „olaszság” a filmművészetben: szeptemberi válogatásában Federico Fellini és Paolo Sorrentino művei közé épül híd.

Hol van az olasz film helye a világ filmgyártásában?

Nem merném értékelni az olasz film egészét, már csak azért sem, mert azt sem tudnám, honnan kezdjem. A művészfilmekkel, rétegfilmekkel? Azzal, hogy Luca Guadagnino (Szólíts a neveden) vagy Paolo Sorrentino (A nagy szépség; Ifjúság) hogyan hódított a különböző fesztiválokon, melyikük filmje hány Oscart nyert?

Vagy azzal, hogy a 2016-os Que Vado?, ez a nagyon is helyi érdekű vígjáték hogyan nyomta le az olasz mozikban a Star Wars aktuális folytatását? Vagy inkább azzal, hogy a Que Vado? főszereplője, az író-komikus Checco Zalone mitől izgalmas az olasz nézők számára? Erről eszünkbe jut egy másik komikus, Roberto Benigni és az 1999-ben három Oscarra jelölt Az élet szép, amiért Benigni a legjobb férfi főszereplő díját elnyerte. Ám a kép felemás, mert az olaszoknak Benigni a televízióból ismert és szeretett komikus…

De mi látszik mindebből Magyarországon? Milyen az élet Sorrentinón, Tornatorén túl?

Ezt sem egyszerű végigjárni... Vissza kellene száguldanunk a negyvenes—ötvenes évek neorealizmusáig (Rossellini, Visconti), aztán bele kellene kapnunk a hatvanas évek elejének nagy fordulatába, amikor Fellini és Antonioni viszi a prímet. És mellettük ott vannak az olasz vígjátékok, szatírák. Az „olasz furcsaságok”.

A spagetti-western. A hatvanas évek végétől befutnak a nálunk is kedvelt olasz „politikai krimik”, mellettük Bertolucci, Marco Ferreri, Pasolini. És persze Bud Spencer! Mert az ő filmjei máig hatnak a magyar nézőkre. Ki ne felejtsem a Taviani fivéreket! A nyolcvanas—kilencvenes években jön Giuseppe Tornatore (Cinema Paradiso, Maléna, Az óceánjáró zongorista legendája). És beszélhetnénk Morricone zenéjéről, Koltai Lajos operatőri munkájáról is. Vagy arról, miért kedveltük meg az utóbbi években Paolo Genovese szerény költségvetésű, ám aktuális morális problémákat felvető filmjeit (Teljesen idegenek, A hely), gyorsan hozzátéve, hogy a Teljesen idegeneknek készült egy magyar remake-je is, a BÚÉK. Az Európai Hidak fesztivál részeként két Fellini- és két Sorrentino-filmet sorolt egymás mellé. Mit mutatnak meg ezek a mozik a tegnap és a ma Olaszországából?

„Marcello alakja, tengéselengése nemigen lehetett összhangban a párteszménnyel, ráadásul valami elérhetetlent közvetített.”

Federico Fellini filmjei nagyon erős hatással voltak és vannak az olasz filmre. Közte és Sorrentino között bő fél évszázad a távolság. Hosszú história ez, hiszen Az édes élet Olaszországa egy fel­ felé törekvő, Amerika és Nyugat-Európa felé kacsingató világ.

A Müpá­ban arról is beszélgetünk majd, hogyan pozicionálja magát újra Itália a nyári olimpiával, a designnal… Sorrentino Rómája már a turisták megszállta város, szelfivillogással.

Ajánlója szerint a vetítésre és megvitatásra kiválasztott filmek visszhangoznak egymásban. Mi változott, mi maradt azonos abban, ahogy a világra néznek?

A kérdések hasonlók, a válaszok — így a nézőben formálódó válaszok is — különböznek. Hogy melyek is ezek a kérdések? A hasznos és a haszontalan élet, az elvágyakozás, a hit és a csoda, a katoli­ cizmushoz való viszony, öregség–fiatalság, kiüresedés, elidege­ nedés, felszínesség–mélység, a vágy tárgyai…

Az édes élet egy korszak és legalább másfél nemzedék életérzését jeleníti meg. És Rómát. Az édes élet (1960) kultuszfilm lett. A kor magyarországi kultúrpolitikája nem idegenkedett a nyugati társadalmat bíráló olasz, francia filmektől. Kétségtelen, hogy a hazai nézők számára ez egyfajta vágyott, de el nem érhető világ volt.

Dolcsevíta. Az olasz kultúrában pedig kevesen voltak nálunk jártasak ahhoz, hogy a nyitójelenetet, amelyben a Munkás Krisztus szobrát helikopterek szállítják, vagy a csodavárást az olaszokhoz hasonlóan értelmezzék. A nagy szépség (2013) az elődjéhez hasonlóan Rómáról mesél, meg arról, hogy mit nem veszünk észre belőle a sok turistától. És egy másfajta kiüresedésről. A 8 és ½ (1963) szokatlan narrációval és képi megoldásokkal dolgozott, de ami első­sorban az Ifjúsághoz kapcsolja, az az öregedés, a kiégés, a művészi fáradtság témája, noha a Marcello Mastroianni alakította Guido Anselmi nem öreg, ezzel szemben az Ifjúság (2015) Mick Boyle-karaktere már nemcsak a filmjével, a kiüresedéssel, hanem a korával, az öregséggel is hadakozik. Értelmezhető olyasmi a film világában, hogy „olaszság”?

Hogyne! Itt van például a nőkhöz való viszony. Ez elsőre szexistának tűnik, de aztán kiderül, hogy az olasz filmekben a nők erősek, gondoljunk csak az anyafigurákra. Jellegzetes a katolicizmushoz való viszony, amelybe belefér a megváltás, a csoda iránti vágyakozás, a klérus ironikus szemlélete. Érezni azt is, hogy Olaszország „big country”, és nem mellékes, hogy hová nyúlnak a karakterek gyökerei. Milánó nem Róma, Palermo nem Nápoly. Az olasz filmekben ott bujkál egyfajta önirónia is. Az is izgalmas, ahogyan a divatot szemlélik. Szinte egyedülálló az, ahogyan a férfikarakterek a viseletükkel meghatározzák önmagukat. Órákig mesélhetnék az olasz filmek zenei világáról, a gasztronómiának a filmekben játszott szerepéről. És ez csupán egy hozzávetőleges felsorolás.

Jászay Tamás

2019

09 21 22

EURÓPAI HIDAK 2019 — OLASZORSZÁG AZ ÉDES ÉLET (LA DOLCE VITA), A NAGY SZÉPSÉG (LA GRANDE BELLEZZA), 8 ÉS 1/2 (OTTO E MEZZO), IFJÚSÁG (YOUTH) ELŐADÓTEREM

2019. augusztus—október európai hidak 2019 — Olaszország

13

Szkárosi Endre

Fotó: Nagy Attila, Müpa

Szó, hang, kép

Az Európai Hidak fesztivál színes palettáján természetes gesztussal kér helyet magának az irodalom. Így van ez az idei, Olaszországnak szentelt program esetében is, hiszen az itáliai tollforgatók versei, regényei és drámái, elméleti és filozófiai művei az európai és a világirodalom megkerülhetetlen részét alkotják. Egyetlen est persze nem lehet alkalmas a teljes olasz irodalom bemutatására, ezért SZKÁROSI ENDRE, a Literárium Extra olasz irodalmi estjének összeállítója a közelmúlt és a jelen: a 20. és a 21. század itáliai literatúrájára összpontosított.

14

európai hidak 2019 — Olaszország 2019. augusztus—október

Mi volt az apropója ennek az eseménynek?

Hogyan született meg az ötlet, s mi volt a motivációja?

KERESZTURY TIBORral már dolgoztunk együtt a Müpában — akkor a francia irodalom néhány fontos áramlatát mutattuk be.

Már akkor terveztük a mostani olasz betekintést. Egyrészt szeretnénk közel hozni a közönséghez a 20. század végének legnagyobbjait — elsősorban Italo Calvinóra és Pier Paolo Pasolinire gondolok — olyan szövegeikkel, amelyek kevéssé ismertek a magyar olvasó előtt. Másrészt az a szándékunk, hogy bemutatjuk a „majdnem kortárs” olasz irodalom leg­ismertebb tudós kutatóit és persze művelőit, a nemrég elhunyt Umberto Ecót és a dél-közép-európai irodalom legjobb ismerőjeként számon tartott Claudio Magrist idézve meg.

Igen sokszínű műsort állítottak össze: lesz kerekasztal-beszélgetés, színészek olvasnak fel, sőt még a kortárs olasz zene is szerepet kap. Mi volt a koncepció a műsor megtervezésekor?

Szándékunk, hogy a már ismert olasz irodalmat a legkortársibb kontextusban villantsuk fel, vagyis olyan zenei és hangi környezetben, amely a szövegek által kódolt élményvilágot szinte azonnal „tapinthatóvá”, érzékelhetővé teszi a néző számára.

az olasz irodalmi nyelvi gondolkodást megújító irodalmi hagyománya nyomán. Bemutatjuk Benatit mint alkotót, de általa azt az irodalmi környezetet is, amelyet fontosnak tart. Benati az angol és az ír irodalom kiváló olasz fordítója, nagy tudású entellektüel is egyben. Azt is reméljük, LUDMANN ÁGNES doktori disszertációja és készülő monográfiája alapján a kiadók kedvet kapnak e fontos életmű megismertetésére hazánkban.

Mi alapján választották ki az olasz alkotókat, akiknek műveiből színészek olvasnak fel?

Nem könnyű ilyenkor a választás, hiszen a 20. század második felének olasz irodalma nagyon gazdag erős művekben és többször is áttörést hozó mozgalmakban.

Calvino alig vitathatóan talán legkiemelkedőbb prózaírója e korszaknak, számos műve jelent meg magyarul, monográfiát is írt róla Szénási Ferenc — ám vannak megjelent, mégis alig ismert szövegei, amelyek számunkra is igen aktuálisak. Pasolini vitat­hatatlanul évtizedek óta a legnagyobb hatást gyakorolja a függetlenül tájékozódó fiatal írókra és értelmiségiekre: műveivel, szellemével, minden sorával, pontos, kíméletlen és mélyreható gondolkodásával. Eco megkerülhetetlen szereplője az utóbbi évtizedek olasz és világirodalmának, ugyan-

Nono elektronikus zenéjén és Berio vagy Bussotti kísérleti szemléletén keresztül az olasz rapig és zajzenéig terjedő szivárványgazdagságú ívre utalni, amelyben ott ragyog Demetrio Stratos vokális költészetének sugara is. Berio és Bussotti részt vettek a Gruppo ’63 elsősorban irodalmi szellemi mozgásában, Stratos a kiemelkedő olasz költővel, Nanni Balestrinivel vagy John Cage-dzsel is dolgozott, Jovanotti meghatározó hatással volt az olasz rapre… Jó példa ez a magyarok számára: dolgozzatok többet együtt másokkal, kevesebbet egyedül!

Nagyon izgalmasan hangzik a műfaj, de mit is értsünk zene- és képmix alatt?

Egyszerű: ma már alig találunk olyan helyet, ahol kép és zene ne jelenne meg együtt — ez még az utcán is megfigyelhető. A mai valóság zenei—képi, kisebb részben nyelvi keverék. Mivel realisták vagyunk, a nyelvet és az irodalmat a maga gazdag képi és hangi összetevőiben idézzük fel, három dimenzióban. Ebből a tapasztalati világot nyelvileg kódoló irodalmi művek is születnek.

Mivel csábítaná a közönséget az eseményre?

Ha szeretik az izgalmat és az élvezeteket, jöjjenek!

Vásári Melinda

„Jó példa ez a magyarok számára: dolgozzatok többet együtt másokkal, kevesebbet egyedül!”

Az átlagos magyar olvasó számára nagy valószínűséggel bemutatásra szorul az est olasz vendége, DANIELE BENATI. Mitől ő az egyik legjelentősebb kortárs olasz prózaíró?

Annak érdekében, hogy a szó legszorosabb értelmében vett kortárs irodalomról is képet adhassunk, a monografikus megközelítést ajánlottuk: az egyik legjelentősebb emiliai (Vergilius szülőföldje!) írót, Daniele Benatit hívtuk meg, hogy megismerhesse a hazai olvasóközönség. Irodalomalkotó ember: nemcsak ír, hanem legjobb pályatársaival kulturális környezetet is teremtett az egyik meghatározó modern olasz írónak, Luigi Malerbának a majdnemmainstreamig áttörő experimentális,

akkor rövid időn belül élesen vetődhet fel a kérdés: mennyire maradandó az általa felállított, hiperintelligens narratív modell.

Magris pedig földrajzi értelemben és kulturálisan egyaránt közel áll a magyarokhoz.

Hogyan fogalmazódott meg az ötlet, hogy mindemellett a kortárs olasz zenéből is ízelítőt adjanak? Szorosan kapcsolódik a kortárs zene és a költészet az olasz művészeti életben? Felfedezhetők közös tendenciák a kettő között?

Az olasz zenei gondolkodás 20. századi hagyománya kitörölhetetlen nyomokat hagyott a legkülönbözőbb pályaívekben kibontakozó zenei modellekkel az irodalmi gondolkodáson is. Elég a futurista zenétől

2019

09 23

EURÓPAI HIDAK 2019 — OLASZORSZÁG LITERÁRIUM EXTRA OLASZ IRODALMI EST A MŰSOR ÖSSZEÁLLÍTÓJA: SZKÁROSI ENDRE RENDEZŐ: BALOG JÓZSEF SOROZATSZERKESZTŐ: KERESZTURY TIBOR ÜVEGTEREM

2019. augusztus—október európai hidak 2019 — Olaszország

15

FAMILIE FLÖZ: Dr. Nest

KLINIKAI ESET

Dr. Nest 2018 tavasza óta rendel, és köszöni, remekül van. A pácienseiről ugyanezt már nem mernénk hasonló magabiztossággal kijelenteni…

16

CAFe Budapest 2019. augusztus—október

…HA A DOKTOR ÚR A SAJÁT ÁRNYAIVAL SEM KÉPES MEGKÜZDENI, AKKOR MÉGIS HOGYAN BOLDOGULNA A MIEINKKEL?

Fotó: Valeria Tomasulo

Pszichothriller és újcirkusz? Természetesen: ez a Müpába visszatérő, idén már harmadik alkalommal fellépő német csapat, a FAMILIE FLÖZ 2018-ban bemutatott, azóta is Európát járó új előadása, a Dr. Nest témája dióhéjban. Az összetéveszthetetlen stílusban fogant, elrajzoltságában is nagyon konkrét zenei és látványvilág, a színészek arcát fedő, egyszerre bizarr és mókás maszkok, a szórakoztatás leg­ ősibb, garantáltan mindig és mindenütt beváló formáit kortárs módon újrahasz­ nosító, a csetlés-botlástól a nagy hanyatt eséseken át a kifacsart tagokkal való köz­ lekedésig terjedő skálán elhelyezhető mozgáskultúra, a tragédiát a komédiával vegyítő dramaturgia — ezek a FAMILIE FLÖZ ezúttal is feltűnő védjegyei.

Dr. Nestnek kicsúszik a kezéből az irányítás, amikor egy olyan útvesztőbe lép, amelynek korántsem biztos, hogy van kijárata.

Ennek az alászállásnak a HAJO SCHÜLER rendezte előadás markáns összefoglalóját adja. Ahogy már megszokhattuk a csapattól, mindezt elsősorban szavak nélkül, a testre, annak gesztusaira és sokszínű kife­jezőerejére támaszkodva teszik. Igazi bravúr, és a Dr. Nest esetében többletjelentéssel bír, ahogyan az álarcok az extra­ vagáns karakterek „valódi” arcává lényegülnek át. Ennek köszönhetően érik el azt a színészek, hogy az előadás végére már afelől sem lehetünk teljesen biztosak, hogy ebben a műintézményben ki az ápolt és ki az orvos…

Jászay Tamás

Az emberi élet kezdetével és végpontjával foglalkozó Infinita és a valaha szebb napokat látott alpesi szálló rémálom-hotellé alakulását delikát humorral fűszerező Hotel Paradiso után most mintha szükségszerűen jutnánk el egy kihalt elmeszanatórium, a Villa Blanca kopár falai közé. A címszereplő Dr. Nesttel valami olyasmi történik a különös épületben, amitől mi, laikusok tán minden profi lélekbúvárt komolyan féltünk: ha a doktor úr a saját árnyaival sem képes megküzdeni, akkor mégis hogyan boldogulna a mieinkkel?

A FAMILIE FLÖZ ötfős színésztruppja mesterien ért a világos kontúrok bizonytalanná satírozásához: nem tudni, mikor álmodunk és mikortól vagyunk ébren, de kénytelenek vagyunk azon is elgondolkodni, meddig tart vagy éppen hol kezdődik a normalitás…

Dr. Nestnek van múltja, és az előadásban a tegnap árnyai integetnek neki vissza, ha akarja, ha nem. Fiatalon, energikusan, a hivatásába vetett végtelen hittel indult a karrierje, de a szakmányban kezelt hasadt személyiségek, az egymásba gabalyodó identitások, a közelről tanulmányozott démo­nok megtették erodáló hatásukat.

2019

10 04 05

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL FAMILIE FLÖZ: DR. NEST ELŐADJA: FABIAN BAUMGARTEN / HAJO SCHÜLER, ANNA KISTEL, BJÖRN LEESE, BENJAMIN REBER, MATS SÜTHOFF ÍRÓK: FABIAN BAUMGARTEN, ANNA KISTEL, BJÖRN LEESE, BENJAMIN REBER, HAJO SCHÜLER, MATS SÜTHOFF, MICHAEL VOGEL MASZKOK: HAJO SCHÜLER DÍSZLET: FELIX NOLZE, ROTES PFERD JELMEZ: MASCHA SCHUBERT ZENE: FABIAN KALBITZER HANG: DIRK SCHRÖDER ANIMÁCIÓ: MARTIN EIDENBERGER FÉNY: REINHARD HUBERT RENDEZŐ: HAJO SCHÜLER FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2019. augusztus—október CAFe Budapest

17

„ÁLMOK, LÁTOMÁSOK, HALLUCINÁCIÓK” Nem ezúttal történik meg először, hogy Eötvös Péter egy jelentős alkotása nemzetközi együttműködés eredményeként kerül a Müpa közönsége elé. Így volt ez már a zeneszerző Paradise reloaded (Lilith), Oratorium balbulum vagy Multiversum című műve esetében is – és így van most is, amikor a zeneszerző kétrészes operája, az Angels in America a Neue Oper Wien, a CAFe Budapest és a Müpa koprodukciójában látható és hallható először Magyarországon.

A Müpa által idén az évad művésze címmel elismert EÖTVÖS PÉTER műjegyzékében jelenleg tizenkét zenés színpadi opus található. Első a Harakiri 1973-ból, mindeddig a legutolsó, a Müpában 2018 májusában nagy sikerrel előadott Senza sangue, melynek keletkezési éve 2014/2015. A sorban hatodikként szerepel az Angels in America (2002—2004). Miután Eötvös előző műveihez Csehov (Három nővér), a Lady Sarashina­ként ismert névtelen 11. századi japán naplószerző („As I crossed the Bridge of Dreams”) és Jean Genet (Le Balcon) szolgál­tatta a nyersanyagot, a komponista ezúttal kortárs írót választott, az amerikai Tony Kushner (1956) személyében — az ő kétrészes, Pulitzer-díjas színdarabja, az HBO által népszerű tévésorozatként is feldolgozott Angels in America (1991/1992) lett az a mű, amelyből a számos más esetben is Eötvös librettistájaként dolgozó MEZEI MARI, a zeneszerző felesége megalkotta az új opera szövegkönyvét.

Már az eredeti dráma némiképp provokatív alcíme (A Gay Fantasia on National Themes — Meleg fantázia nemzeti témákra) is jelzi, hogy a mű érzékeny kérdéseket érint, társadalomkritikus tónusban. Eötvös Péter így foglalja össze az opera témáját: „Egy férfiról szól, Priorról, akinek életét derékba töri egy fertőző betegség, az AIDS, elkeseredetten küzd a túlélésért, és képze­ letében megteremt magának egy angyalok lakta világot, ahol az angyalok adnak értelmet a létnek, ablakot nyitnak a túlvilágra, a halhatatlanság reményét kínálják. De Prior nagyot csalódik az angyalokban, számon kéri Isten tehetetlenségét az emberi szenvedéssel szemben, és visszatér a földre, hogy küzdjön az emberekért…” (Eötvös Péter — Pedro Amaral: Parlando — rubato. Beszélgetések, monológok és egyéb kitérők. Rózsavölgyi és Társa, 2015). Az AIDS azonban nem az egyedüli „érzékeny téma” a műben. Ismét a zeneszerzőt idézzük: „Amikor Kushner egymás mellé helyezi a zsidó vallást és a szexuális elhajlást,

18

CAFe Budapest 2019. augusztus—október

szerintem másra is rámutat: a kisebbségekre… Ilyen értelem­ben a zsidóság mint sajátos csoport, mint kisebbség jelenik meg a társadalmon belül csakúgy, mint a homoszexuálisok, akiket gyakran szintén kisebbségnek tekintenek, s ez utóbbi kisebbségen belül találjuk az AIDS-fertőzötteket, akiket tulajdon közösségük is gyakran magukra hagy….” „A részvét operája” tehát az Angels in America? „Kiáltás humánumért?” Valószínűleg egyik minősítés sem jár távol a mű eszmei céljaitól. De a realitás és a képzelet viszonya is fontos ebben az alkotásban. A zeneszerző korábbi és későbbi operáiban egyaránt visszatérnek a valóságtól elemelt szituá­ciók, az álomszerű mozzanatok, ilyenformán konstans jellegzetességnek tekinthetjük a kifinomult oszcillációt megfogható és megfoghatatlan között. E tekintetben az Angels in America az operai életmű jellegzetes darabja. „Én éppen a színtiszta irrea­litásba, az álmok, a látomások, a hallucinációk világá­ba átve­zető, mindenütt megjelenő elemeket szerettem ebben a szövegben; ahogy az AIDS miatt haldokló Prior élni akar, és a fantáziájában életre kelti az Angyalt, aki rábízza a világ megmentését” — mondja Eötvös.

A zeneszerző a művet a párizsi Théâtre du Châtelet megrendelésének eleget téve komponálta. Már az ősbemutató kritikai értékelése is hangsúlyozta, hogy a darabot érzékeny műfaji összetettség jellemzi: az operákra általánosságban jellemző

„… elkeseredetten küzd a túlélésért, és képzeletében megteremt magának egy angyalok lakta világot…”

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Eötvös Péter

vonások mellett tartalmazza a film, a musical, a jazz és a prózai színház elemeit is. Valóban: a mű nézője-hallgatója újra és újra szembesül az Angels in America zenei megszólalásmódjának posztmodern alkotásokra jellemző, befogadó sokszínűségével, amely erőteljes kontrasztokat és élénk hangváltásokat tesz lehetővé, egy minden irányban nyitott, élénken ábrázoló szellemű és a színpadi hatásosságot minden szempontból szolgáló „modern eklektika” szellemében.

2019

Az európai és amerikai nagyvárosok sokaságát (Hamburg, Amszterdam, Boston, Fort Worth, Frankfurt, London, Wrocław, Los Angeles, New York, Münster, Freiburg) megjárt mű szep�temberi bécsi és októberi budapesti bemutatója, akárcsak a hajdani párizsi premier, szerzői vezénylettel szólal meg.

A Théâtre du Châtelet 2004-es őselőadása valóságos sztár­ parádé volt — erre emlékeztet a Neue Oper Wien kiváló erőket felsorakoztató, nemzetközi énekes gárdája is, olyan közreműködőkkel, mint a főszerepben a nagyszerű amerikai bariton, DAVID ADAM MOORE vagy Angyalként a Kurtág zenéjében is otthonos német szoprán, CAROLINE MELZER. A Fesztivál Színház színpadán megvalósuló rendezést a Müpa közönségének régi ismerőse jegyzi: az a MATTHIAS OLDAG, akinek a Budapesti Wagner-napok lelkesen fogadott, s azóta többször újra színre került 2012-es Tannhäuser-rendezését köszönhetjük.

Kecskés M. Júlia

10 10 12

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL EÖTVÖS PÉTER: ANGELS IN AMERICA OPERA KÉT RÉSZBEN, TONY KUSHNER SZÍNDARABJA ALAPJÁN KÖZREMŰKÖDIK: ANGYAL — CAROLINE MELZER HARPER — SOPHIE RENNERT HANNAH — INNA SAVCHENKO JOE — WOLFGANG RESCH PRIOR — DAVID ADAM MOORE LOUIS — FRANZ GÜRTELSCHMIED BELIZE — TIM SEVERLOH ROY COHN — KARL HUML AZ ANGYALOK KARA: MOMOKO NAKAJIMA, JOHANNA ZACHHUBER, JORGE ALBERTO MARTINEZ A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA LIBRETTÓ: MEZEI MARI DÍSZLET, JELMEZ: NIKOLAUS WEBERN FÉNY: NORBERT CHMEL HANG: CHRISTINA BAUER MŰVÉSZETI VEZETŐ: WALTER KOBÉRA RENDEZŐ: MATTHIAS OLDAG VEZÉNYEL: EÖTVÖS PÉTER FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2019. augusztus—október CAFe Budapest

19

A csend hangjai A mértékadó brit szaklap, a Gramophone időről időre megjelentet egy kritikusokból álló nemzetközi zsűri ítélete alapján összeállított listát a világ tíz legjobb zenekaráról. Talán kevésbé ismert, hogy hasonló lista készül a legjobb kórusokról is. 2011 januárjában jelent meg a rangsor, amelyen kilencedik helyen szerepelt a RIAS KAMMERCHOR. A kórus a CAFe Budapest programjának keretében a Müpába érkezik, hogy egyedi és izgalmas műsort szólaltasson meg az AMADINDA ÜTŐEGYÜTTESsel.

„Páratlanul homogén hangzás és lebilincselő erő jellemzi produkcióikat. Széles reper­ toárt tartanak kézben, hangképzésük és az a hangi koncentráció, amellyel megszólaltatják a zenetörténet különféle műveit, való­sággal megragadja a hallgatót olyan, egymástól távol eső alkotásokban is, mint Mozart Idomeneója és Frank Martin Golgothá­ja” — áll az indokolás a Gramophone listáján az egykori Nyugat-Berlin amerikai megszállási övezetének 1948-ban alapított rádió­-kó­rusa, a RIAS Kammerchor neve mellett. (A név a Rundfunk im ameri­kan­ ischen Sektor rövidítéséből származik.)

Az együttes tavaly újabb rangos díjat nyert el: Tigran Mansurian Requiemjének felvétele az International Classical Music Award elismerést kapta zenei főszerkesztők nemzetközi zsűrijétől a kortárs zene kategóriájában.

A széles repertoár már önmagában kuriózum, hiszen nem sok olyan énekegyüttes működik a világban, amely egyforma hitelességgel szólaltatja meg Monteverdi,

20

CAFe Budapest 2019. augusztus—október

Bach műveit, valamint a számukra írt kortárs zenei alkotásokat, jelen esetben Hindemith, Kagel, Křenek, Boulez és Henze darabjait. „Állandó változásban élünk, engem ez érdekel; ha azt állítanák rólunk, hogy csak régizenét adunk elő, az az én szememben a beskatulyázás szörnyű ítélete volna” — mondja a karnagy, JUSTIN DOYLE. A brit muzsikus hét és tizenhárom éves kora között a Westminster-katedrális kórusában énekelt, vagyis a legnemesebb angol kórus­hagyományok szellemében nevelkedett. A 2017/2018-as évad óta vezeti az együttest.

Meghatározása szerint a RIAS Kammerchor csodálatos együttes, meleg hangzással, melegszívű emberekkel, Doyle számára

A RIAS Kammerchor

ugyanis a művészi munkában kulcsszerep jut a személyes kapcsolatoknak, az emberi viszonyok minőségének, a „kémiának”.

Az együttműködő készség azonban nem minden. A harmincöt tagú csapatba csak szigorú eljárás keretében lehet bekerülni, hiszen kamarakórus lévén, itt minden tag egyben szólista is, ugyanakkor az egységes hangzás egyik létrehozója is kell hogy legyen. Doyle úgy határozza meg saját szerepét, mint aki nem diktál, hanem inspirál; a megszülető produkció minőségében döntő szerepet játszik, de sok esetben háttérben marad, hiszen a RIAS Kammerchor leggyakrabban zenekarral, kamaraegyüttessel lép fel, olyan karmesterekkel, mint Philippe Herreweghe, René Jacobs és John Eliot Gardiner.

…a RIAS Kammerchor csodálatos együttes, meleg hangzással, melegszívű emberekkel…

Fotó: Matthias Heyde

Ezúttal JAMES WOOD vezényli a világhírű kórust, az Amadinda Ütőegyüttes part­ nereként, tökéletesen testhezálló műsorban, ugyanis az 1953-ban született brit — de a német nyelvet is akcentus nélkül beszélő — muzsikus ugyanis három területen is jelen­tős figurája az európai kortárs zenének: ütőhangszeres művész, zeneszerző és karmester. Nem kisebb személyiség, mint a legendás Nadia Boulanger tanította Párizsban, mielőtt a Cambridge-i Egyetemre ment, majd a londoni Royal Academy of Music diákja lett; 1982 és 1994 között Darmstadtban, a kortárs zene nagy múltú nyári akadémiáján az ütőhangszeres mesterkurzust vezette, onnantól származik ismeretsége az Amadindával. Amellett pedig, hogy napjaink egyik legelismertebb kortárs zenei dirigense, zeneszerzőként is aktív. A csend hangjai címet viselő műsorban a 13. századi perzsa misztikus költő, Dzsalál ad-Dín Rúmí verseire írt alkotása hangzik el. A cím (Khamush) a versek rendszerint utolsó strófájában felbukkanó utalás, felszólítás a hallgatásra, a csendben

maradásra, az elmélyedésre, bármily viharos események elevenedtek is meg a korábbi versszakokban.

Ha az ember hiteles és értő előadásban hallgat műveket, nincs különbség kortárs és klasszikus művek között — ez a koncert is ilyennek ígérkezik, a világszínvonalú előadógárda a garancia erre. Az estet John Cage két izgalmas, kísérletező szellemű alko­tása vezeti be (Imaginary Landscape No. 2; Three2) és James Wood már említett darabja, a Khamush zárja. Köztük egy kultikus szerző kultikus műve szólal meg, amely egy bizonyos látványhoz, egy bizonyos térbe, egy bizonyos hangulat létrehozásának szándékával íródott. Morton Feldman abba az 1971-ben megnyitott, nyolc­szögletű kápolnába szánta zenéjét, amelyben Mark Rothko tizennégy nagy méretű képét helyezték el, és alakítottak ki meditációs teret, vallás felett álló imahelyet, kultúrák találkozási pontját.

A mintegy félórás, brácsára, cselesztára, ütőhangszerekre, szóló énekhangokra

és kórusra írt, vallomásosan szuggesztív műről így vallott a szerző: „Célom az volt, hogy a zene átjárja a nyolcszögű termet, és bizonyos távolságból ne legyen hallható.”

Várkonyi Tamás

2019

10 20

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL A RIAS KAMMERCHOR ÉS AZ AMADINDA ÜTŐEGYÜTTES KLANG DER STILLE KÖZREMŰKÖDIK: AXEL PORATH — BRÁCSA PHILIP MAYERS — ZONGORA, CSELESZTA AZ AMADINDA ÜTŐEGYÜTTES TAGJAI: RÁCZ ZOLTÁN, VÁCZI ZOLTÁN, HOLLÓ AURÉL, BOJTOS KÁROLY A RIAS KAMMERCHOR KARIGAZGATÓ, MŰVÉSZETI VEZETŐ: JUSTIN DOYLE VEZÉNYEL: JAMES WOOD BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2019. augusztus—október CAFe Budapest

21

Egy opera feltámad Fotó: Raffay Zsófi, Zeneakadémia

Az Orfeo Zenekar

VASHEGYI GYÖRGY vokális és hangszeres régizenei műhelye, az ORFEO ZENEKAR és a PURCELL KÓRUS az utóbbi években számos, korábban Magyarországon teljesen ismeretlen francia barokk operát mutatott be a Müpa közönségének, s ezek jelentős részéről hanglemezfelvételt is készített. Ezúttal a szokottnál is izgalmasabb élményre számíthatunk, hiszen mindig különleges tapasztalat olyan művet hallani, amely bemutatója óta — jelen esetben 233 éve — nem hangzott fel nyilvánosan. Márpedig a Mozart-kortárs francia komponista, Jean-Baptiste Lemoyne (1751—1796) operája, a Phèdre előadásáról az 1786-ban, Fontainebleau-ban lezajlott ősbemutató óta nincs adatunk, mostani megszólalása tehát modern kori ősbemutató. A délnyugat-franciaországi születésű Lemoyne fiatalon előbb Berlinben próbált szerencsét, majd Varsóban mutatta be első operáját, később visszatért hazájába, ahol tucatnyi operát komponált. A Phèdre Jean Racine drámáját dolgozza fel, az eredetitől jelentős mértékben eltávolodva. Lemoyne előbb Gluck reformjait követte, majd második operája, az Électre után a nagy operai újító két ellenlábasa, Piccinni és Sacchini szolgált számára mintaképül. A produkció megvalósításában a művészek partnere a francia romantikus zene hagyományainak ápolására szakosodott Palazzetto Bru Zane, amellyel Vashegyi György régizenei műhelyei már 2012-ben, Méhul Hadrianusának megszólaltatásakor is sikerrel működtek együtt.

09 11

RÁNKI DEZSŐ pályakezdése óta elkötelezett és meghatározó

előadója Beethoven és Schumann műveinek: a két zeneszerző kompozíciói már legkorábbi hangversenyeinek és hanglemezfelvételeinek műsorán is fontos szerepet játszottak. Az sem lehet véletlen, hogy 1969-ben a tizennyolc éves művész éppen a zwickaui Nemzetközi Schumann Verseny I. díjával hívta fel magára a nemzetközi zeneélet figyelmét. Fellépésein Ránki azóta is folyamatosan újabb és újabb szépségeket fedeztet fel közönségével Beethoven és Schumann műveiben, szeptemberi szólóestjén pedig kizárólag e két alkotó zenéje tölti ki a programot. Illik egymáshoz a két muzsikus: mindketten radikálisan megújították a zongora-írásmódot, s mindketten a költőiség és a személyes megnyilvánulások lehetőségeit gazdagítva tették ezt. Ily módon a zongora mind Beethoven, mind Schumann számára a legbizalmasabb vallomások területévé, életproblémák zenei megválaszolásának műfajává vált. Virtuozitás? Mindketten rendkívüli nehézségű zongoraműveket komponáltak, de közös volt gondolkodásmódjukban az is, hogy mind Beethoven, mind a negyven évvel később született Schumann tudatosan kerülte műveiben az öncélú hangszeres bravúrokat. Ránki Dezső koncertjének első felében Beethoven két szonátája (Esz-dúr, op.

27/1; E-dúr, op. 14/1) mellett az op. 126-os Hat bagatell néhány részlete szólal meg, a második részt pedig Schumann hatalmas lélegzetű variációsorozata, a Szimfonikus etűdök (op. 17) tölti ki.

Ránki Dezső

LEMOYNE: PHÈDRE PHÈDRE — JUDITH VAN WANROIJ ŒNONE — MELODY LOULEDJIAN LA GRANDE PRÊTRESSE — LUDIVINE GOMBERT HYPPOLITE — JULIEN BEHR THÉSÉE — TASSIS CHRISTOYANNIS UN GRAND DE L’ÉTAT / UN CHASSEUR: JÉRÔME BOUTILLIER PURCELL KÓRUS, ORFEO ZENEKAR (KORHŰ HANGSZEREKEN) KONCERTMESTER: PAULIK LÁSZLÓ VEZÉNYEL: VASHEGYI GYÖRGY BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Fotó: Felvégi Andrea

2019

Egy klasszikus, egy romantikus

2019

09 21

22

klasszikus 2019. augusztus—október

RÁNKI DEZSŐ ZONGORAESTJE BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Világok találkozása Férfi és Nő – háromszor

Fotó: Hargitay Olivér, MNF

Hamar Zsolt

Haydn E-dúr szimfóniája (Hob. I:12), Lalo Spanyol szimfóniája (op. 21) és Szkrjabin műve, Az eksztázis költeménye (op. 54) — három külön világ. Haydn műve (1763), amelyet az Esterházyak szolgálatában írt, a maga kiegyensúlyozott derűjével, választékosságával és egészséges lendületével méltón képviseli a bontakozó klasszikus szimfóniastílus korai szakaszát, Lalo öttételes versenyműve, a Symphonie Espagnole (1874), melyet a zeneszerző Pablo de Sarasate számára komponált, csupa délvidéki tónus és karakter, ibér temperamentum és büszkeség, míg Szkrjabin színgazdag zenekari darabja, a Le Poème de l’extase (1905—1908) az önkívülettel határos misztikus elragadtatás himnusza, a késő romantika és a születő modernség határán.

Ezek a világok találkoznak a PANNON FILHARMONIKUSOK hangversenyén. A produkciókat a dinamikus és szuggesztív GILBERT VARGA vezényli: az együttes új vezető karmestere Bogányi Tibor egyenrangú partnereként 2018 novembere óta dolgozik a zenekarral. A koncert szólistája, a harminchárom éves japán hegedűművésznő, MAYUMI KISHIMA olyan megmérettetéseken aratott sikert, mint a Henryk Wieniawski, az Isaac Stern vagy az Erzsébet Királyné nemzetközi zenei verseny. „Gyerekkoromban már játszottam ezt a művet, és nagyon örülök, hogy felnőttként ismét dolgozhatom rajta, hiszen bonyolult, de gyönyörű darabról van szó, amely színpompás, drámai, a tűzhöz hasonlatos, amit néha meg is kell tudni fékezni” — mondta a művésznő a Spanyol szimfóniáról.

Kecskés M. Júlia

Mayu Kishima

2019

09 25

HÁROM BARTÓK KÖZREMŰKÖDIK: RÁNKI DEZSŐ — ZONGORA KOMLÓSI ILDIKÓ — MEZZOSZOPRÁN CSER KRISZTIÁN — BASSZUS KOPPÁNDI JENŐ — HEGEDŰ NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR VEZÉNYEL: HAMAR ZSOLT BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Fotó: Tanka

1910, 1911 és 1945: ez a három évszám kapcsolódik a NEMZETI FILHAR­ MONIKUS ZENEKAR Bartók-estjén felhangzó három alkotáshoz. Bartók a fiatalkori Két arckép (op. 5) megalkotásakor ugyanazt a témát használja fel egy lassú és egy gyors tételben: az egyik idealizált vonásokkal, a másik groteszk karikatúraként ábrázolja Geyer Stefi hegedűművésznőt, a zeneszerző viszonzatlan fiatalkori szerelmének tárgyát. Hasonlóképpen az érzelmek hozták létre a 3. zongoraversenyt, a nagybeteg Bartók kései kompozícióját is. Ez az Amerikában keletkezett, búcsúzó mű azonban már a hitvesi szeretet dokumentuma, hiszen a zongoraszólamot Pásztory Dittának, feleségének írta a zeneszerző. A Két arckép­nél egy évvel később keletkezett misztériumopera, A kékszakállú herceg vára általánosságban, személyes életrajzi háttér nélkül beszél Férfi és Nő viszo­nyáról s e viszony konfliktusairól. A homogén és mégis változatos műsor nemcsak arra ad alkalmat, hogy a zenekar karmestere, HAMAR ZSOLT megmutassa Bartók stílusában való sokoldalú jártasságát, de arra is, hogy a Két arckép Ideális tételében a zenekar koncertmestere, KOPPÁNDI JENŐ lépjen szólistaként pódiumra. A zongoraversenyben a mű egyik leghitelesebb előadóját, RÁNKI DEZSŐt hallhatjuk, míg a misztériumopera két szereplője a Judit és Kékszakállú szólamát máskor is sikerrel tolmácsoló KOMLÓSI ILDIKÓ és CSER KRISZTIÁN. 2019

10 18

PANNON FILHARMONIKUSOK VIRTUS & EKSZTÁZIS KÖZREMŰKÖDIK: MAYUMI KISHIMA — HEGEDŰ VEZÉNYEL: GILBERT VARGA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2019. augusztus—október klasszikus

23

BEFOGADÁS

ÉS

ELFOGADÁS

Ritkán lehetünk tanúi annak, hogy egy szimfonikus hangverseny valamennyi alkotóeleme: a zenekar és annak története, a karmester személyisége, a megszólaló mű üzenete mind ugyanazt a gondolatot sugallja, ugyanazt jelenti. Ezt a különleges tapasztalatot élhetik át mindazok, akik eljönnek az Izraeli Filharmonikusok koncertjére.

Zenekarokat általában jókedvükben hoznak létre muzsikusok és az őket támogató polgárok. Így volt ez a modern városokban mindig: szimfonikus együttesek meg­ alakulása rendszerint a béke és szabadság, a fejlődés és gyarapodás jele volt mindenütt. Előfordulnak persze ritka kivételek: a Philharmonia Hungarica egy levert forradalom emigránsaiból alakult, hogy kenyeret adjon olyan földönfutóvá vált muzsikusoknak, akik kénytelenek voltak elhagyni hazájukat. Két évtizeddel korábban hasonló okból jött létre az IZRAELI FILHARMONIKUSOK testülete. Izrael állam még nem is létezett, amikor 1936-ban, Tel Avivban Palesztin Zene­ kar néven szimfonikus együttest hozott létre a világhírű hegedűművész, Bronisław Huberman azon muzsikusok számára, akiket európai zenekarokból küldtek el zsidó származásuk miatt. A zenekar bemutatkozó koncertjét 1936. december 26-án Arturo Toscanini vezényelte. Izrael Állam megalakulásakor, 1948-ban az együttes felvette az Izraeli Filharmonikusok nevet. Manapság az európai és amerikai nagyvárosok híres szimfonikus együtteseiben sok az idegen országból érkezett muzsikus — ez az együttes már akkor csupa jövevényből állt, amikor még világszerte a maiaknál homogénebb tagságú együttesek muzsikáltak.

A zenekar történetének két legfontosabb karmestere közül az egyik Leonard Bernstein, akit hosszú és bensőséges kapcsolat fűzött az Izraeli Filharmonikusokhoz. Az amerikai dirigens 1947-ben vezényelte először az együttest, és haláláig hű maradt hozzá, 1988-tól a tiszteletbeli karmester cím birtokosaként. Követője, ZUBIN MEHTA már 1969-ben „zenei tanácsadó” volt, s 1977 óta

áll zeneigazgatóként az együttes élén.

Szolgálati ideje az egyik leghosszabb, amelyről a modern zenekarok és karmesterek történetében tudunk. Ez a szolgálati idő fél évszázad után éppen most ér véget: Zubin Mehta egy hónappal a budapesti koncertet követően, 2019 októberében köszön le a zenekar éléről, vezetői minőségé­ ben tehát ez az utolsó turnéja az Izrae­liek­ kel. Kapcsolata a zene­karral éppolyan bensőséges és személyes, mint amilyen Bernsteiné volt. Mehta személye ugyanazt jelképezi, amit maga a zenekar és annak megalapítása: a befogadás, elfogadás gesztusát, hiszen a Mumbaiban született, indiai karmester a nyugati muzsikustársadalom ama kisszámú prominenseinek egyike, akik egy, a miénktől gyökeresen eltérő kultúrából érkezve sajátították el az európai-amerikai hagyományt, s váltak e hagyomány egyik legkiemelkedőbb képviselőjévé.

Mehta tehát — és a zenekarral való kap­ csolata — éppúgy szimbólum, ahogyan az Izraeli Filharmonikusok testülete is az.

Végezetül jelkép a mű is, amelyet a karmester vezényletével a zenekar megszólaltat. Gustav Mahler egy személyben volt közép-európai és osztrák. Zenéje a benne felbukkanó számtalan klezmermotívummal markáns lenyomata zsidóságának, ugyanakkor Mahler életműve sok-sok keresz­tény gondolatot és szimbólumot is tartalmaz, ugyanannak a befogadásnak és elfogadásnak a jegyében, amelyről a zenekar és a karmester kapcsán szóltunk.

Ezt a szemléletet fejezi ki a 3. szimfónia is, hiszen túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ebben a hatalmas apparátusú és terjedelmű alkotásában — a zeneirodalom leghosszabb

A zenekar bemutatkozó koncertjét 1936. december 26-án Arturo Toscanini vezényelte.

24

klasszikus 2019. augusztus—október

szimfóniájában — Mahler az egész világmindenséget magához öleli. A kozmikus méretű nyitótétel (Pán ébredése, a nyár bevonulása) után a hattételes mű egymást követő tételei eredetileg (a programot a zeneszerző végül nem hozta nyilvánosságra) olyan címeket viseltek, mint Amit a mező virágai mondanak nekem; Amit az erdő állatai mondanak nekem; Amit az ember mond nekem; Amit az angyalok mondanak nekem és végül Amit a szeretet mond nekem.

Az izraeli zenekarhoz és az indiai karmesterhez az előadás során két magyar kórus — A MAGYAR RÁDIÓ ÉNEKKARA és GYERMEK­ KÓRUSA (karigazgató PAD ZOLTÁN és DINYÉS SOMA) —, valamint japán mezzoszoprán szólista csatlakozik. MIHOKO FUJIMURA nemzetközi sikereket arat Wagner- és Mahler-énekesnőként.

A Bayreuthi Ünnepi Játékokon 2002-ben debütált A nibelung gyűrűje-tetralógia Frickája­ként, de fellépett ugyanott Waltraute, Erda, Brangäne (Trisztán és Izolda) és Kundry (Parsifal) szerepében is. Szívesen látja a világ számos operaháza a Bécsi és Müncheni Staatsopertől a londoni Covent Gardenen és a milánói Scalán át a New York-i Metropolitanig. Wagner-szerepei mellett Carmen, Mélisande (Pelléas és Mélisande), Amneris (Aida), Eboli (Don Carlos), Fenena (Nabucco), Azucena (A trubadúr), Idamante (Idomeneo) és Octavian (A rózsalovag) szerepében is nemzetközi sikereket arat. Karmester-partnerei között Christian Thielemanntól Bernard Haitinkig, Mariss Jansonstól Riccardo Chaillyig korunk legtöbb jelentős dirigensét megtaláljuk.

Csengery Kristóf

2019

09 08

IZRAELI FILHARMONIKUS ZENEKAR KÖZREMŰKÖDIK: MIHOKO FUJIMURA — MEZZOSZOPRÁN A MAGYAR RÁDIÓ ÉNEKKARA ÉS GYERMEKKÓRUSA (KARIGAZGATÓ: PAD ZOLTÁN, DINYÉS SOMA) VEZÉNYEL: ZUBIN MEHTA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Fotó: Oded Antman

Zubin Mehta

2019. augusztus—október klasszikus

25

Történetek

„Minden történetnek zenéje van” – írja Selyem című könyvéről Alessandro Baricco.

Minden zenének története van – mondhatnánk EÖTVÖS PÉTER darabjairól, melyek a Müpa idei évadában többször is reflektorfénybe kerülnek. Eötvös zenéjének történeteit azonban nem egyszerű programként vagy sztoriként kell a műveiben keresnünk. Ha nyitottan figyelünk, olyan dimenziókat tárnak fel előttünk, ahol az emberi kapcsolatok, vágyak, érzelmek univerzális történeteivel szembesülhetünk.

Baricco Selyem című írásának részleteire épül EÖTVÖS PÉTER Secret Kiss című melodrámája, mely magyarországi bemutatóként hangzik el szeptemberben a szerző vezényletével, RYOKO AOKI és a MUSIKFABRIK KÖLN előadásában. Ryoko Aoki különleges szereplő a japán nó színház kultúrájában, melynek hagyományait újfajta kifejezési formákkal és kortárs zenei eszközökkel is tudatosan ötvö­zi. A Secret Kiss alapjául szolgáló történet főszereplője egy 19. századi francia férfi, aki Japánba utazva beleszeret egy titokzatos nőbe. Érzékeny, mégis erőteljes kapcsolat alakul közöttük, melynek szimbóluma a Titkos csók is: a férfi iszik egy korty teát egy csészéből, melybe — megkeresve azt a pontot, amelyet a férfi

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Eötvös Péter

26

klasszikus 2019. augusztus—október

szája érintett — finoman, félig lehunyt szemmel a nő is belekortyol. Kimondatlan szavak és elfojtott érzelmek elevenednek meg Eötvös Péter zenéjében, melyben a szertartásosság éppúgy szerepet kap, mint a hangszerek színházi használata.

A szabad, kísérletező gondolkodásmód zeneszerzőként és karmesterként egyaránt jellemzi Eötvös Pétert, és a világ egyik vezető kortárs zenei együtteseként számontartott Musikfabrik Köln munkájának is fontos ismertetőjegye. Az ensemble tagjai új művészi, kifejezésbeli és kommunikációs eszközöket kutatva közel három évtizede működnek együtt napjaink legmeghatározóbb szerzőivel,

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar

köztük Eötvös Péterrel, akinek Secret Kiss című darabja mellett Sonata per sei című kompozícióját is előadják. Eötvös Sona­tájában Bartók zenei gondolkodásmódjára reflektálva közvetlen kapcsolatot teremt a szerző két zongorára és ütőhangszerekre írt Szonátájával, és a negyedik tételben magát Bartókot is megidézi, aki „az óceánon átkelve”, azaz az Egyesült Államokba emigrálva jelenik meg előttünk. A bartóki előadói apparátushoz képest Eötvös egy harmadik zongoristának álcázott szintetizárotjátékost és egy további ütőhangszeres művészt is szerepeltet, katartikus zenekari effektusok megteremtéséhez biztosítva ezzel lehetőséget.

Ritkán láthatjuk-hallhatjuk az évad művészét és az évad együttesét egy színpadon, Eötvös Péter és a NEMZETI FILHARMONIKUS ZENE­KAR közös koncertjén azonban erre is sor kerül. MARTIN GRUBINGER személyében igazi sztárszólistája lesz az előadásnak: az ütőhangszerek varázslójaként és jogosan a világ egyik leg­ nagyobb ütőseként emlegetett művész Eötvös Péter neki dedikált Speaking Drums című darabját szólaltatja meg. Grubinger korábban ritkán látott sikerrel emelte szólószerepbe az ütőhangszereket, kivételes erejű játékával több alkotót is megihletve. „Neki írtam a kompozíciót, mert olyan előadóra gondoltam, aki sokoldalú tehetségével képes ezt a különös struktúrájú, Weöres Sándor nonszenszverseire komponált darabot életre kelteni” — mondta Eötvös Grubingerről, aki egy korábbi interjúban igazi szuperhősnek nevezte a zeneszerzőt. Grubinger a Speaking Drums szólistájaként nem mindennapi összművészeti élményt teremt, és olyan kifejezőerővel formálja hangzássá a műben rejlő történeteket, mellyel garantáltan nyomot hagy közönségében.

Sajátos helyzet, amikor egy zeneszerző-karmester egy másik zeneszerző-karmester számára komponál darabot. Egy ilyen sajátos helyzetben, a London Symphony Orchestra megrendelésére és Pierre Boulez számára írta Eötvös Péter zeroPoints című darabját, melynek Eötvös Boulez iránti tisztelete mellett más személyes

vonatkozása is van. Nosztalgikus emlékek, a szerző gyerekkorához kötődő hangfelvételek technikai zajai és a filmzenefelvételeknél használt visszaszámolás szinuszjele is felfedezhető a zenében, melynek nullpontjai a mű során újra és újra visszatérnek.

Eötvös Péter gyakran játszotta Luciano Berio Erdenklavier című zongoradarabját, mely kedvenc zenéi közé tartozott. 2003-ban a hozzá közel álló szerző halála után egy nappal írta meg ErdenklavierHimmerklavier címmel hommage-át, mely nehéz akkord­jaival és áttet­sző zenei anyagával egyszerre mutatja meg a gyászt és azokat a távlatokat, melyek már az „égi zongorán” játszó Berióhoz kapcsolódnak. Az epigrammából Eötvös 2007-ben koncertváltozatot készített, majd 2018-ban Per Luciano Berio címmel zenekarra is meghangszerelte a darabot, melyet nemrég Alan Gilbert vezényletével mutatott be a Drezdai Staatskapelle együttese.

Az új távlatokat a Musikfabrik Köln koncertjén az Eötvös Péter Alapítvány mentorprogramjában részt vevő fiatal argentin szerző, Alex Nante és a figyelemre méltó kortárs japán zeneszerzőnő, Malika Kishino egy-egy új darabja képviseli, míg a Nemzeti Filharmonikus Zenekar az irodalom egyik kulcsfontosságú történetéhez is visszanyúl, melyet Liszt Dante-szimfóniájával, Eötvös Péter vezényletével hoz el a közönségnek.

Belinszky Anna 2019

09 17

2019

10 31

EÖTVÖS PÉTER ÉS A MUSIKFABRIK KÖLN KÖZREMŰKÖDIK: RYOKO AOKI — NARRÁTOR VEZÉNYEL: EÖTVÖS PÉTER FESZTIVÁL SZÍNHÁZ EÖTVÖS PÉTER ÉS A NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR KÖZREMŰKÖDIK: MARTIN GRUBINGER — ÜTŐHANGSZEREK NEMZETI ÉNEKKAR NŐI KARA (KARIGAZGATÓ: SOMOS CSABA) VEZÉNYEL: EÖTVÖS PÉTER BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2019. augusztus—október klasszikus

27

Hontvári Gábor

MINDEN ÚT WEIMARBÓL VEZET Hová? Például az ismertség felé. A véletlen műve vagy mással magyarázható, egyre megy: a türingiai város több szempontból érintett, ha megosztunk néhány információt a Müpa szeptember 29-i koncertjének programjáról. A két főszereplő — a szólista és a karmester —, valamint a megszólaló művek egyike és az alkotó, Robert Schumann szakmai köre egyaránt ide kötődik.

28

klasszikus 2019. augusztus—október

A hangversenyen egy fiatal versenygyőztes mutatkozik be a magyar közönségnek: XINYUAN WANG, aki a 2018-as Leedsi Nemzetközi Zongoraverseny harmadik helyén végzett, és legjobb előadóként a Medici.tv különdíját nyerte el. A rangos vetélkedés krónikája a neves győztesek között 1975-ből Mitsuko Uchidát és Schiff Andrást is számontartja.

A kínai fiatalember 1995-ben született. Bár édesapja hegedűművésznek szánta, ő a zongorát választotta. Alapfokú tanulmányait a Szecsuáni Konzervatóriumban kezdte meg. 2008ban és 2009-ben hazájában három jelentős versenyt is megnyert, tizenhat esztendősen átrepült Európába, és a Jan Paderewski nevét viselő Poznańi Zeneakadémiára iratkozott be. Lengyel mesterei a fiatal tehetségek krakkói versenyére nevezték be, ahonnan elhozta az első díjat. Elindult a leedsi nemzetközi mezőnyben is, ám ekkor még csupán tapasz­talatokra tett szert.

Ráébredve, merre kellene tovább indulnia, 2014-ben a weimari Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem növendéke lett, Szokolay Balázs és Peter Waas tanítványaként. 2018-ban tehát már kellő tudással felvértezve indult el ismét a leedsi versenyen.

A pénzjutalomnál fontosabb, hogy sorra kapja a meghívásokat, a Medici.tv különdíjaként 2019. december 11-én a médium élőben közvetíti Wigmore Hall-beli estjét. A jutalmakkal felér Paul Lewis véleménye: a zsűri elnöke szerint Xinyuan Wang hangja egyéni, és remekül kommunikál a közönséggel.

A MÁV SZIMFONIKUS ZENEKAR hangversenyét az ugyancsak a weimari Liszt Ferenc Egyetemről kikerült karmester, HONTVÁRI GÁBOR vezényli. A Kutya éve — ez volt 2018 a kínai horoszkóp szerint — számára több díjat hozott. Második lett a német zeneművészeti főiskolák és egyetemek karmesterversenyén, sőt a közönségdíjat is kiérdemelte. Ősszel átveszi a Mainfranken Theater Würzburg első karmesteri és zeneigazgató-helyettesi posztját: a huszonöt esztendős magyar dirigens több mint százharminc jelentkező közül nyerte el az állást!

Hontvári első oklevelét a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerezte, a mesterdiplomát pedig 2018-ban vette át az azonos nevű weimari intézményben. Részt vett többek között Frieder Bernius, Eötvös Péter és Vashegyi György mesterkurzusán, dolgozott a Győri Filharmonikusokkal, a Concerto Budapesttel, az Óbudai Danubia Zenekarral, hazájában tehát nem ismeretlen, igazi felfedezése azonban — mint a koncert címe is jelzi — még hátravan.

A program Schumann Genovéva című operájának nyitányával kezdődik. Az 1850-ben, Lipcsében elkeserítő közönnyel fogadott mű felkeltette Liszt figyelmét. A kortársak műveit mindig önzetlenül propagáló komponista 1855-ben, Weimarban műsorra tűzte és maga vezényelte a darabot. Ezt követően Schumann a-moll zongoraversenyével lép pódiumra Xinyuan Wang — ezt a művet a leedsi versenyen is megszólaltatta.

Végül Észak felé fordulunk: a koncert zárószámaként Sibelius ritkán játszott 1. szimfóniáját adja elő a MÁV Szimfonikus Zenekar. Ez a mű, ahogyan a Genovéva-nyitány is, még várja az igazi felfedezést — és méltó is rá!

Albert Mária 2019

09 29

FELFEDEZÉSEK MÁV SZIMFONIKUS ZENEKAR KÖZREMŰKÖDIK: XINYUAN WANG — ZONGORA VEZÉNYEL: HONTVÁRI GÁBOR BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM 2019. augusztus—október klasszikus

29

Fotó: ITV / REX

Rolando Villazón

Villazón, A POPERAÉNEKES

30

klasszikus 2019. augusztus—október

Vajon hányan lesznek világhírű énekesek azok közül, akik fantasztikusan áriáznak a zuhany alatt?

ROLANDO VILLAZÓN az lett. Igaz, némi szerencsével, mert meghallotta egy, éppen a szomszédjában vendégeskedő, jó nevű bariton. De lehetett volna neves képregényszerző vagy rajzfilmkészítő is — aki nem hiszi, nézze meg a honlapján publikált, saját kezűleg rajzolt és animált rajzfilmeket. Elismert rendező, megjelentette első regényét, saját televíziós sorozatot jegyez, négy nyelven beszél, kedvenc meséje a Pinokkió és a Pán Péter. És mindenki tanúja lehetett egy súlyos gégeműtétet követő szakmai feltámadásának.

Egyedülállóan szép hangja és elragadó színpadi jelenléte a mexikói tenort már fiatalon a legnagyobb szerepekben repítette a legjelentősebb operaházak színpadára. A kritikusok nem győzték jelzőkkel a dicséretét: „jobb minden eddiginél”, „a hangszíne fenomenális”, „kevés tenor képes ilyen erőteljes hanggal ilyen pianissimókat létrehozni” (Süddeutsche Zeitung), „művészi érzéke bámulatos. A lágyan egymásba olvadó hangok, érzések és gesztusok mind a művészi igazmondás szolgálatában állnak” (The Guardian).

Aztán történt valami, ami miatt nem a túláradó jelzők, hanem az aggódó kérdések kísérték Villazón életét. „Mi történt?

Mi lesz a hangjával?” Nem lenne értelme tagadni: a hangja nem olyan, mint betegsége előtt volt. Ami nem azt jelenti, hogy rosszabb lett vagy éppen jobbá vált. Más a volumene, más a színe a korábbinál. Saját bevallása szerint ez a krízis nemcsak a hangjára, de a személyiségére és a lelkére is hatással volt. Akkoriban sokat olvasott a játékelméletről, mert úgy gondolta, hogy az éneklés olyan, mint a játék. Különösen az első években, amikor minden gond nélkül jutott fel a csúcsra, és boldogan nyugtázta, hogy ezzel még pénzt is tud keresni.

Aztán, amikor már a csúcson volt, és a vele kapcsolatos elvárások is megfogalmazódtak, rájött, hogy ez bizony hivatás, amelynek egy pillanat alatt vége lehet. Proustot olvasott, és azt mondta: „Minden rendbe jön, és olyan lesz, amilyen volt.”

Olyan is lett — és ennek nem mond ellent, hogy a hangja megváltozott. Mert a lényeg az, hogy „az igazi művésznek tudnia kell teljes kontroll alatt tartania, amit csinál”. Villazón következetesen járja a saját útját, ismeri és kezeli a hangját, tudja, mennyi erő lakik benne, miközben újabb és újabb lehetőségeit fedezi fel. Egyik nyilatkozatában az énekeseket két csoportba sorolta: vannak a fellángoló (és gyorsan elégő), illetve a gondolkodó (és így hosszabb pályát befutó) művészek. „Eddig meg­lehetősen tüzes voltam — mondta vissza­térésekor, amikor húsz percig tapsolta állva az őt ünneplő közönség —, most ideje váltanom, és megfontoltan folytatnom a karrieremet.”

Federico Mompou sötét, mély, súlyos, leginkább a romantikus orosz románcokra emlékeztető két dala. Fernando Obradors mintha arra törekedett volna, hogy mindenfajta koncertlátogatói ízlés igényeit kielégítse: dalai líraiak, hősiesek, romantikusak, és ha egyházi témát dolgoz fel, mintha maga a Szűzanya szólalna meg a színpadon.

Színpompás latin-amerikai muzsikát (benne a pampák Schubertjének is nevezett Calos Guastavino négy dalával) ajánl közönségének a koncert második részében Villazón. Különleges élvezet ez a zenebarátoknak, mert e zene jellegzetes hangsúlyait, akcentusait csak az anyanyelvű művészek képesek megformálni. Az ilyen művek interpretációja mögött óriási tapasztalat, hatalmas tudás és valódi érzés van. Ez nem utánozható.

Ezek a megannyi hangulatot megjelenítő, ritmikus dalok olyan erős színpadi jelenléttel bíró énekes előadásában, amilyen Villazón is, nem állnak olyan messze az operáktól, mint azt terjedelmük indokolná. Nem véletlen, hogy 2010-es, ¡México! című, ugyancsak dalokból összeállított lemezét „poperának” nevezték a kritikusok, utalva a válogatás dramaturgiai egy­ ségére, a különböző karakterek megformálására, miközben a melódiák a popzene népszerűségével vetekszenek. Villazón mindent újraél olyankor, amikor anyanyelvén énekelhet: gyerek­korát, népének hagyományait, egész életét. Emlékezik és szórakoztat.

Hogy mi várható ezen a hangversenyen? Egy énekes show, akár sírással, nevetéssel is, harciasan ostromló és alázatosan fohászkodó hangvétellel. A különféle műcsoportokban egymást követő dalok hol határozottan lezárulnak, hol észrevétlenül olvadnak egymásba, ami megnehezíti a közönség dolgát: mikor lehet tapsolni, és mikor nem? Villazón tisztában van ezzel, és a hírek szerint ezt a dilemmát fel is oldja majd a maga megnyerő, sármos stílusában.

Tóth Anna

Az október 1-jén elhangzó koncert anyagát Villazón különös gonddal állította össze. A spanyol—latin-amerikai válogatást két részben, hat műcsoportban kínálja közönségének. Ezek egyáltalán nem könnyű énekelnivalók, hiszen mindegyiknek más a karaktere, ami komplex, elmélyült megformálást igényel. „A népdalban a lélek fontosabb a hangjegynél” — nyilatkozta a népzene iránt bartóki—kodályi hűséggel elkötelezett Manuel de Falla, aki az első szakasz miniatűr életképeit zenésítette meg (és kísérte zongorán a madridi ősbemutatón). A spanyolosan táncos, némi francia impresszionizmussal „fertőzött”, délszakian sokszínű darabok után egészen más világot tár fel

2019

10 01

ROLANDO VILLAZÓN DALESTJE NÉPSZERŰ DALLAMOK A MÚLTBÓL ÉS A JELENBŐL KÖZREMŰKÖDIK: CARRIE-ANN MATHESON — ZONGORA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2019. augusztus—október klasszikus

31

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Liszt vonzódását az orgonához természetesen elsősorban grandiózus orgonadarabjai bizonyítják, mint az Ad nos, ad salu­tarem undam témájára írott fantázia és fúga vagy a B-A-C-H prelúdium és fúga. Nagyjából egy tucat eredeti orgona­művén túl számos átiratot is készített a hangszerre, amely a zongora mellett az improvizációban is megfelelő terep volt számára. Egy ilyen esetről George Sand is beszámolt az Egy utazó leveleiben, amikor Liszt egy fribourg-i kirándulás alkalmával kipróbálhatta a Szent Miklós-templom új Mooser orgonáját, és Mozart Requiemjének Dies Irae tételére kez­dett el improvizálni: „a hangszer úgy szólt, mint az erős Isten hangja, és a zenész ihlete meglebegtette Dante egész Poklát és Purga­tóriumát a gyöngyszürke rózsaablakokkal bordázott keskeny boltozatok alatt” — tudjuk meg az írónő leírásából.

Az improvizáció mellett a hangszeres párbajok történetéhez is köthető Liszt alakja, aki korának egyik legjelesebb zongoraművészével, egyben legfőbb riválisával, Sigismond Thalberggel mérte össze erejét, egyebek mellett új operaparafrázis rögtönzésével.

Fassang László

„NEM EGYMÁS

ELLEN, HANEM

EGYMÁSSAL” Liszt Ferenc születési évfordulójának előestéjén, október 21-én újabb ORGONAPÁRBAJ szem- és fültanúja lehet a Müpa közönsége. Nem véletlenül emeltük ki mindkét

„Az eddigi párbajok tapasztalatai megmutatták, hogy ugyanaz a hangszer a különböző zenei személyiségek keze alatt teljesen egyéni hangon tud megszólalni.”

Az Orgona-párbaj megálmodója és műsorszerkesztője, FASSANG LÁSZLÓ orgonaművész számára ez utóbbi esemény volt a legfontosabb inspiráció, hiszen a 2009 óta megrendezett megmérettetéseken bemutatkozó orgonisták is impro­ vizációs tudásukról adnak számot. Természetesen, ahogyan Fassang is nyilatkozta korábban: „nem a versengés az elsődleges cél, hanem a játék, egymás inspirálása, a közönség megnyerése. Az eddigi párbajok tapasztalatai megmutatták, hogy ugyanaz a hangszer a különböző zenei személyiségek keze alatt teljesen egyéni hangon tud megszólalni. Nem egymás ellen játszanak, hanem egymással, egymásnak és a közönségnek.

Inspirálják egymást, ezáltal olyat hoznak létre, mint még azelőtt soha.” Az egyik „zenei személyiség” maga Fassang lesz, ami azért is kuriózum, mert saját sorozatában 2010-ben pár­ bajozott utoljára, azóta kommentátora, műsorvezetője volt az Orgo­na-párbajoknak. Versenytársa, SEBASTIAN KÜCHLERBLESSING német orgonaművész, az esseni dóm orgonistája lesz, aki már 2016-ban bemutatkozott a Müpában párbajozóként.

Ezút­tal is izgalmas improvizációs feladatok várnak a fellépőkre a Müpa ötmanuálos, közel hétezer síppal rendelkező hangszerén, a hallottakat pedig ezúttal műsorvezetőként DOBSZAY PÉTER orgonaművész és karmester, valamint a kóru­sim­pro­vi­zá­ cióban jártas TÓTH ÁRPÁD karnagy kommentálja majd.

Tóth Endre

érzékszervet, hiszen az egyedülálló auditív élményen túl a népszerű sorozat látványelemekben is különösen gazdag.

32

klasszikus 2019. augusztus—október

2019

10 21

ORGONA-PÁRBAJ LISZT EMLÉKÉRE SEBASTIAN KÜCHLER-BLESSING, FASSANG LÁSZLÓ — ORGONA DOBSZAY PÉTER, TÓTH ÁRPÁD — MŰSORVEZETŐ BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

AZT AKARJUK, HOGY ÉREZD!

KINYO MTATTU K ! roadster.hu/elofizetes

• INMEDIO

• RELAY

• BORTÁRSASÁG

• LIBRI

• MÜPA 2019. augusztus—október klasszikus

33

Coquette Jazz Band

LÁBDOBOGTATÓ ZENE nyár végi estékre Augusztus végén harangoznak a nyárnak, de nem a zenének. A Müpa hagyományosan ekkor rendezi meg a NEW ORLEANS SWINGFESZTIVÁLt, amely idén három különleges estét kínál a ritmikus zene kedvelőinek.

Hajlított test, többszörösen hajlított nyak. Egzotikus állatfaj?

Cirku­szi mutatvány? Rajzfigura? Egyik sem: basszusszaxofon.

A New Orleans Swingfesztivál nyitóestje a szaxofoncsalád tiszteletet parancsoló méretű, mély hangú tagját, annak is jeles művelőjét, a múlt század első felében tevékenykedő Adrian Rollinit állítja a középpontba. A zongorán, vibrafonon és más, különleges hangszereken játszó amerikai muzsikus a hot jazz és a swing olyan kiválóságaival készített felvételeket, mint Bix Beiderbecke, Frankie Trumbauer, Benny Goodman és Gene Krupa. Zenéjét és alakját magyar, francia és holland muzsikusokból álló nemzetközi együttes idézi meg. Vezetőjük, KORB ATTILA maga is több hangszeren játszik, de ennél többről van szó: előszeretettel hoz felszínre rejtett kincseket, elfeledett értékeket a múltból. A nemzetközi együttes Euró­pa több városában bemutatta már az összeállítást.

34

jazz 2019. augusztus—október

Ha találkoztak is vele, feltehetően kevesen ismerik Magyarországon a jive pontos jelentését. Az afro-amerikaiak által megalkotott tánc a népszerű jitterbug továbbfejlesztett változata volt, amelyhez swing szolgáltatta a talpalávalót. A New Orleans Swingfesztivál második estje az 1920—30—40-es évek lendületes zenéinek megszólaltatásával alighanem a közönség tartózkodóbb köreit is kimozdítja komfortzónájukból. A tekintélyes grazi jazzfőiskola növendékeiből alakult COQUETTE JAZZ BAND már több magyarországi fesztiválon, továbbá Ausztriában és Franciaországban is szerepelt ezzel a műsorával. A fiatal csapat a jól ismert slágereket, örökzöldeket szellemes hangszerelésben, lendületes, élvezetes előadásban szólaltatja meg.

Az énekesként is jeleskedő, a hangszerek varázslójaként egyszerre három trombitán, továbbá harsonán, dudán és hárfán is játszó muzsikus 2010-ben tűnt fel…

The Rollini Project

Fotó: Edőcs Fanni, Korb Attila

A New Orleans Swingfesztivált a műfaj európai sztárja, a svéd GUNHILD CARLING fellépése koronázza meg. Az énekesként is jeleskedő, a hangszerek varázslójaként egyszerre három trombitán, továbbá harsonán, dudán és hárfán is játszó muzsikus 2010-ben tűnt fel, azóta koncerteken és televíziós műsorokban nagy népszerűségre tett szert. Állandó szereplője Scott Bradlee popslágereket swing stílusban feldolgozó „Postmodern Jukebox” című műsorának, amelyben egyszemélyes zenekarként bűvöli el a közönséget.

Bemutatkozó fellépésén kiváló erőkből álló hazai nagyzenekar, a BUDAPEST JAZZ CLUB big bandje kíséri. A CSIZMADIA DÁVID trombitás vezetésével alakult együttes a bigband-irodalom klasszikusain kívül olyan szerzemények előadását tűzte ki célul, amelyek ritkán hangzanak fel koncertpódiumokon.

Turi Gábor

Gunhild Carling

2019

08 30

2019

08 31

2019

09 01

NEW ORLEANS SWINGFESZTIVÁL A HOT JAZZ VIRTUÓZAI — THE ROLLINI PROJECT KÖZREMŰKÖDIK: KORB ATTILA — BASSZUSSZAXOFON, ÉNEK MALO MAZURIE — KORNETT, TROMBITA DAVID LUKACS — KLARINÉT, TENORSZAXOFON HARRY KANTERS — ZONGORA FELIX HUNOT — BENDZSÓ, GITÁR FESZTIVÁL SZÍNHÁZ NEW ORLEANS SWINGFESZTIVÁL LET’S JIVE! — A COQUETTE JAZZ BAND ÉS FRANK ROBERSCHEUTEN KÖZREMŰKÖDIK: ELINA VILUMA — ÉNEK HOFECKER DÁNIEL — TROMBITA MILOŠ MILOJEVIĆ — SZAXOFON, KLARINÉT PAPP MÁTYÁS — HARSONA BARTHA MÁTYÁS — ZONGORA HOFECKER MÁTYÁS — NAGYBŐGŐ OLEG MARKOV — DOB VENDÉG: FRANK ROBERSCHEUTEN — SZAXOFON FESZTIVÁL SZÍNHÁZ NEW ORLEANS SWINGFESZTIVÁL THE QUEEN OF SWING — GUNHILD CARLING ÉS A BJC BIG BAND IFJ. TÓTH ISTVÁN — GITÁR FONAY TIBOR — NAGYBŐGŐ DUCSAI SZABOLCS, CSIZMADIA DÁVID, PECZE BALÁZS, KOÓS-HUTÁS ÁRON — TROMBITA CSAPÓ KRISZTIÁN, KORB ATTILA, VARGA ISTVÁN, NAGY VIKTOR DÁNIEL, ABBAS MURAD — HARSONA MELEG TAMÁS, NAGY BALÁZS, DENNERT ÁRPÁD, ELEK ISTVÁN, STENCLI TAMÁS — SZAXOFON TÁLAS ÁRON — ZONGORA CSÍZI LÁSZLÓ — DOB VENDÉG: GUNHILD CARLING — MULTIINSTRUMENTALISTA SZÓLISTA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2019. augusztus—október jazz

35

Fotó: Molnár Mihály

Egy jazzrajongó költő

Lackfi János

Megjósolható volt, hogy NÁRAY ERIKA beszélgetős műsorában előbb-utóbb feltűnik majd LACKFI JÁNOS költő is, a népszerű irodalmárok egyike, akit a vallásos életvezetéstől a műfordításig és a nagycsaládosok mindennapjaitól „a költő mint előadóművész” problémájáig mindenféléről szívesen faggatnak.

Miért épp a jazzről ne?

Ahogy az a Jazzrajongók korábbi beszélgetéseiben hagyomány lett, a színésznő mostani vendégének jazz-kötődéseiről sem tudunk sokat. Azt viszont igen, hogy élete „alapkísértése a zene volt”: tenorista szeretett volna lenni, mégis magyar—francia szakos tanári diplomát szerzett. Ám zenei blogger és előadóművész is, Mozartot adaptál és dalszövegeket ír, fellép az Anima Musicaevel, barokk mesterek, Marin Marais, Charpentier és Buxtehude rendszeres szellemi táplálékai. Egyszerre innovatív és tradicionális verses koncertet ad a Fugato Orchestrával (Hibrid dalok). Saját szavaival: „Hibrid világban élünk, két Despacito közt egy gangnam style, egy Petróleumlámpa meg egy Raszputyin. Bömböl a retró, a techno, a metál, a folk meg a world.

Míg munkatársunk jelentkezik, hallgasson egy kis Mozartot! Van Gogh-fül-mintás tapéta, csak tessék! Formátlan Dalí-óra színaranyból! A pólómon Mona Lisa kacsint! Minden remekmű, és semmi sem az. Merüljünk el ebben a szikrázó forgatagban!”

A Müpában önálló koncerten énekelte dalait Lovasi András és Boggie, Herczku Ágnes és a Kaláka, Ferenczi György és Tompos Kátya, Szirtes Edina Mókus és Novák Péter, valamint a Louisiana Double és a Misztrál. Emlékezhetünk még 2007-es CD-jére is, melyen Heidl György megzenésítette dalai csendülnek fel.

Mint verses koncertező, Lackfi pontosan tudja, mennyivel gyorsabban, közvetlenebbül hat a muzsika a verseknél. Jazzkötődéséhez kulcsot kínálhat, amit egyszer a rögtönzésről mondott: „Az improvizáció pedig külön tréningezés kérdése.

Egészen nagyszerű művészek képtelenek rá, de egy közepesen ügyes mester is el tudja sajátítani alapfokon. Afféle zseb-katarzis. A jazz-zenészek a megmondhatói.”

2019

09 19

36

JAZZRAJONGÓK NÁRAY ERIKA VENDÉGE: LACKFI JÁNOS BOHÉM ÉTTEREM

jazz 2019. augusztus—október

Mindig új ösvényeken Két különböző hátterű muzsikus, a jazzt művelő NAGY JÁNOS zongorista és az elsősorban különböző korok kamarazenéit tolmácsoló fuvolás, Pálhegyi Máté tizenöt évvel ezelőtt egy kerti beszélgetés közben találta ki, hogy rendhagyó összetételű kamarazenekart hoz létre, mely a magyar népzene, az európai kortárs kamarazene és improvizatív zenekultúrák sajátos egyvelegét játssza. Ez lett a FREE STYLE CHAMBER ORCHESTRA, a mai szerzők műveit előadó magyar zenei társulások egyik leg­izgalmasabbika. Belső rétegét egy jazzcombo alkotja, melyet vonósok és fafúvók, valamint egy tekerőlantos egészít ki. Annak idején húsz-huszonnégy tagból állt, és mindkét alapító tag ideális zenei közegnek fogta fel a maga gyakorlata számára.

Jelmondatuk, „Az együttes, amelybe mindenki máshonnan érke­zett, de ugyanoda talált haza”, azt jelenti, hogy az alkotók eltérő zenei ízlése, művészi múltja és stiláris kötődései, röviden: a tagok sokszínűsége alakítja az előadásokat. A zenekar műsorát elsősorban kortárs darabok és jazz sztenderdek alkotják, melyek fagottal, fuvolával, szaxofonnal kiegészülő vonós zenekari hangzásban szólalnak meg. A mára tizenöt tagúvá karcsúsodott együttes tehát korántsem hagyományos jazz nagyzenekar, hanem egyedibb hangzó árnyalatokat fest, bár zenéjében fontos szerepet kap a rögtönzés. Nagy János mindegyik munkája új ösvényeket nyit a különböző műfajok között.

Az FSCO pedig nyitott zenei műhely, ahová bizonyos vállalkozásokhoz visszavárják a régi tagokat is.

Nagy János

2019

10 02

JAZZMŰHELY NAGY JÁNOS YANCHA ÉS A FREE STYLE CHAMBER ORCHESTRA FREE STYLE CHAMBER ORCHESTRA NAGY JÁNOS YANCHA — ZONGORA POZSÁR ESZTER — FUVOLA ZSEMLYE SÁNDOR — SZAXOFON GORDON TEODÓRA — KLARINÉT BLASKÓ MIHÁLY — FAGOTT FRANKIE LATO, KÉZDY LUCA, CSONKA GÁBOR — HEGEDŰ HARASZTI KRISZTINA — BRÁCSA PRIBAY VALÉRIA — CSELLÓ FREY GYÖRGY — BASSZUSGITÁR BERDISZ TAMÁS — DOB MOGYORÓ KORNÉL — ÜTŐHANGSZEREK VENDÉGEK: WOLF PÉTER — ZONGORA LÁSZLÓ ATTILA — GITÁR IFJ. SZERÉNYI BÉLA — TEKERŐ FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Müpamozi Fotó: Borsos Mihály

Fehér László

Very British – Szatírák és groteszkek Hétfői napokon este 7 órakor az Előadóteremben Házigazda: Réz András

Hiperrealizmus és szabadság A jazz és a modern magyar festészet: NÁRAY ERIKA a világhírű magyar festőművészt, FEHÉR LÁSZLÓt faggatja festészet és jazz, vagy személyesebben: Fehér talányos képei és a jazz viszonyáról. Márpedig e kapcsolódások izgalmasan áttételesek. Fehér hiperrealista, figuratív, sokszor fénykép alapján készült művein hiába is keressük a konkrét jazzmotivikát.

Szinte semleges díszletként megjelenő tájairól, áttetsző, testetlen, a létükkel semmit sem üzenő alakjairól mondták már, hogy költőiek, a beszélgetés azonban gyaníthatóan inkább az ut pictura musica esztétikai elvének Fehér-féle változatát boncolgatja majd.

A kezdetben farost lemezekre dolgozó, majd akrilképeket készítő, később pedig tondókkal kísérletező művész egyszer így beszélt különös alakjairól: „Figuráim a jelenlétet, halmazállapotot és időtartamot kölcsönző árnyékon keresztül léteznek.”

Alapélménye a Biblia. Keresztény családból származik, gyermekkorában mégis egy orosz zsidókat ábrázoló kalendárium képei keltették fel érdeklődését a vallás iránt. Választott vallása a hit gyakorlásában, s ugyancsak áttételesen, művészeté­ ben is megnyilvánult.

2019. október 7.

Tom Jones (1963) 2019. október 21.

Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni

(Dr. Strangelove or: How I Learned to Stop Worrying and Love the Bomb; 1964) 2019. november 4.

Ha... (If...; 1968) 2019. november 18.

A gátlástalanság lovagja

(The Rise and Rise of Michael Rimmer; 1970) 2019. december 2.

Másik jellemző témája a művészet szabadsága. Minthogy a jazz közismerten a szabadság zenei kifejezése, másfelől a zene szabad kifejezése, Fehérnek nyilvánvalóan rengeteg mondandója van a kétféle művészet szabadságfogalmának hasonlóságairól és különbségeiről. Egykor jazzmuzsikusként is kipróbálta magát, úgyhogy nem pusztán zenebarátként hallgatja a rögtönzés százéves műfaját.

Máté J. György 2019

10 10

Mechanikus narancs

(A Clockwork Orange; 1970)

Ízelítő a sorozat folytatásából: A szerencse fia, Britannia gyógyintézet, Pink Floyd: A fal, György király, Trainspotting, Alul semmi, A Kelet az Kelet, Blöff, Világvége

JAZZRAJONGÓK NÁRAY ERIKA VENDÉGE: FEHÉR LÁSZLÓ BOHÉM ÉTTEREM

37 mupa.hu

2019. augusztus—október jazz

HIROMI SZÓLÓBAN: a láttató fantázia A japán csoda, HIROMI újra eljön a Müpába, ahol három éve triójával aratott fergeteges sikert.

Turnéja ezúttal a szólóban zongorázó szerzőt és rögtönzőt állítja fókuszba.

Aki ott volt a híres londoni BBC Proms koncertjén, amelyen Hiro­mi lépett fel vendégszólistaként, hallhatott tőle egy I Got Rhythm-improvizációt — afféle prelűdként a zenekar belépése előtt. A közvetítésen jól látható, hogy a nagy létszámú zenekar tagjai a hüledezéstől a mosolyig széles érzelmi skálán fogadják az akkor már általuk is ismert zenész produkcióját — Hiromi elképesztő tehetsége, eredetisége, energiája még zenésztársait is magával ragadja.

A Hamamacuból indult zongorista szinte véletlenül találkozott Chick Coreával még otthon, Japánban, és néhány évvel később már duólemezt adott ki a jazz óriá­sával. Persze egy ilyen fantasztikus karrierhez nem elég egyetlen áttörés. A körülmények hatalma is segített Hirominak, hogy 1999-ben, húszévesen a Berkleere, a világhírű bostoni jazz-zseniképzőbe kerüljön.

De talán az sem volt egészen véletlen, hogy tanára, Richard Evans bőgős felfigyelt egy szerzeményére, amelyen a hangszerelést gyakorolták a kurzuson. Meg is kérdezte, hogy ki zongorázik a szám demóján. Hiromi megmondta, hogy ő maga.

Erre a tanár, aki nem tudta minden növendékéről, hogy mi a fő hangszere, nagyon meglepődött, el is vitte rögtön a felvételt a jazztörténet egyik legnagyobb hatású zongoristájához, Ahmad Jamalhoz. Jamal meghallgatta, nagyon tetszett neki, felhívta Hiromit, ajánlásokkal és tanácsokkal látta el. A Telarc-lemezszerződéssel szinte azonnal megindult Hiromi karrierje.

A párizsi Olympiá­ba és a Newport Jazzfesztiválra hívták meg, idén fellép többek között a hamburgi Elbphilharmonie nagytermében, a bécsi Konzerthausban, a zürichi Tonhalléban. Amikor legutóbb nálunk járt, Spark című lemeze akkor ért a Billboard jazzalbum listájának legtetejére. Új CD-je Spectrum címmel 2019 őszén jelenik meg.

…szinte véletlenül találkozott Chick Coreával még otthon, Japánban, és néhány évvel később már duólemezt adott ki a jazz óriásával. Érdekes módon Hiromi olyan partnereit figyelve, mint Corea vagy Stanley Clarke, Anthony Jackson vagy akár utolsó lemezének duópartnere, a kolumbiai származású, de New Yorkban élő Edmar Castañeda hárfás, erős vonzódást fedezhetünk fel a lati­nos zenei világhoz. Ez talán azzal függ össze, hogy Hiromi energiája a zongoránál pontosan ugyanolyan fékezhetetlen, mindig nyolcvannyolc billentyűben gondolkozik, nem csak a középsőkben, mint a legtöbb nagy temperamentumú latin muzsikus. Sokatmondó a Los Angeles Times kritikusának megjegyzése Hiromiról: „bár könnyedén nyargal végig rend­ kívül gyors, bebop jellegű futamokon, Hiromi jazzfelfogása nem annyi­ra a swing ritmusra és az előrevivő lendületre alapoz, hanem az atmoszférateremtésre és a láttató, impresszionisz­ tikus fantáziára”.

Zipernovszky Kornél

2019

10 29

38

jazz 2019. augusztus—október

JAZZLEGENDÁK HIROMI BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2019. augusztus—október jazz

39

Feltárás

FONÓ ZENEKAR: ATYAI ÁG

A magyar népzene 20. századi kutatói közül többen rávilágítottak már arra, hogy míg nyelvünk nyilvánvalóan finnugor eredetű, népzenénkre — a finnugor mellett — a török-mongol népek zenéje is hatott. Bartók Béla 1936-os törökországi gyűjtőútja után ezt tanúsították — többek közt — Szabolcsi Bence, Vikár László, Bereczki Gábor, Sipos János és Dobszay László kutatásai.

40

világzene 2019. augusztus—október

A Fonó Zenekar

Fotó: Posztós János, CAFe Budapest

a Fonó Zenekar rangjában és sikerében éppolyan jelentős szerepet játszott nyitottsága, mint az a felkészültség, amellyel megszólaltatta a tradicionális vagy feldolgozott népzenét.

„… letörölhette az idő a magyarság arcáról a keleti vonásokat, lelke mélyén, ahol a zene forrása fakad, ott él még egy darab őskelet... A magyarság ma legszélső idehajló ága a nagy ázsiai zenekultúra évezredes fájának, mely Kínától Közép-Ázsián át a Fekete-tengerig lakó különböző népek lelkében gyökerezik” — vallotta Kodály Zoltán, aki ezer évre elegendő feladatnak tekintette, hogy a magyar zene az európai és ázsiai zenekultúra között hidat képezzen.

Atyai ág című koncertjével a Fonó Zenekar jócskán lerövidítette ezt az ezer évet. Ami az európai befolyásokra — így például Bachra — vonatkozott, azt már 2012-ben rövidre zárta, amikor a Musica Profana régizene-együttessel a barokk kamarazenét „vadította” népivé, Vadbarokk című albumán, amelyet a Müpában is megszólaltatott.

Az 1997-től Hegedős néven, majd 2001-től Fonó Zenekarként működő banda korábban is örömest kalandozott a komolyzene felségterületein: Szabadi Vilmossal és Gulyás Mártával Bartókművekből készített lemezt (Túlparton, 2004), előtte pedig egy francia operatársulattal dolgozott. Ugyancsak fontos számára a népzene és a kortárs irodalom összeboronálása, lásd Kányádi Sándorral, Temesi Ferenccel, Závada Pállal vagy Tőzsér Árpáddal közös produkcióit.

Egy szó mint száz: a Fonó Zenekar rangjában és sikerében éppolyan jelentős szerepet játszott nyitottsága, mint az a felkészültség, amellyel megszólaltatta a tradicionális vagy feldolgozott népzenét. Az Érsekújváron született Agócs Gergely vezette zenekar koncertjei a nemzetközi világzenei színtéren nem kevésbé keresettek, olyan jelentős koncerttermekben lépett fel, mint a párizsi Théâtre de la Ville, a nürnbergi Meistersingerhalle, a bécsi Museumsquartier, a római Villa Medici, vagy az utrechti Rasa.

2007 áprilisában Kodály-emlékdíjjal tüntették ki, most pedig elérkezettnek látta az időt arra is, hogy — Kodály szellemé­ ben — hangot adjon török rokonságunk képviselőinek. Hiszen Agócs Gergely a karacsájok, balkárok, nogajok és kumukok falvai­ban végzett gyűjtései során számos olyan népzenei párhuzamot tárt fel, melyek aláhúzták Kodály meglátásait. Térben és időben ebbe a messzeségbe mutat az Atyai ág című produkció — a magyar és a kipcsak török népzene kapcsolatán alapul­va —, a Fonó zenekar, valamint balkár, nogaj, baskír és kumuk vendégei előadásában. A gyökerektől az atyai magaslatig.

F. D. J. 2019

09 24

FONÓ ZENEKAR: ATYAI ÁG NAVRATIL ANDREA — ÉNEK AGÓCS GERGELY — ÉNEK, TÁROGATÓ, MAGYAR DUDA, FURULYÁK, KOBOZ GOMBAI TAMÁS — HEGEDŰ PÁL ISTVÁN „SZALONNA” — HEGEDŰ D. TÓTH SÁNDOR — BRÁCSA, TEKERŐ, ÜTŐGARDON, KOBOZ TÁRKÁNY-KOVÁCS BÁLINT — CIMBALOM KÜRTÖSI ZSOLT — BŐGŐ, CSELLÓ, HARMONIKA VENDÉGEK: MAHMÚD BOLATOV — ÉNEK, AGACSKOMUZ KUSZUM HALILOVA — ÉNEK ARSZLANBEK SZULTANBEKOV — ÉNEK, DOMBRA ISZLAM SZATIROV — ÉNEK, DOMBRA TAULULA EGYÜTTES — ÉNEK, FÉRFIKAR AZAT ATANGULOV — ÉNEK, KURAJ XENIFE ABUBAKIROVA — ÉNEK, DOROMB BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2019. augusztus—október világzene

41

Fotó: Jaka Babnik

A Dirtmusic

Párosával szép…

DUPL A W-ESTEK A MÜPÁBAN: ÚZGIN ŰVER + DIRTMUSIC; MITSOUR A + OI VA VOI Megtörténhet-e, hogy egy zenekar magára ismer egy távoli, addig ismeretlen zenekar produkciójában? És ha igen, miért? Pusztán, mert a zene univerzális nyelv, vagy valami véletlen, netán kegyelmi állapot folytán? Kutathatók-e, előidézhetők-e az efféle találkozások?

A Dupla W sorozat páros koncertjei olyan helyzeteket teremtenek, melyekben a magyar és külföldi előadók egymásra, a látogatók pedig a produkcióikban rejlő zsigeri azonosságokra csodálkozhatnak rá. Így egyfelől megkétszereződik, másfelől eggyé válik a kapott élmény. Mint cseppben a tenger, a hazai világzenében megcsillan a world music. És viszont. Így lesz ez október 1-jén — a DIRTMUSIC és az ÚZGIN ŰVER koncertjén — is minden bizonnyal. A Dirtmusic legújabb, Bu Bir Ruya című albumát mutatja be a Müpában, melyet az együttest alapító amerikai gitáros-énekes CHRIS ECKMAN (korábban: Walkabouts) és ausztrál gitáros-énekes HUGO RACE (korábban: Nick Cave and the Bad Seeds) a török Murat Ertel társaságában készített Isztambul­ ban, meglehetősen sűrű sodrású és látomásos pszichedelikus darabokkal. Mielőtt Chris és Hugo Törökországba „keveredett”, a Dirtmusic Maliban vette fel lemezeit, jelentős szerepet vállalva a Tamikrest együttes és Ben Zabo befutásában. A Dirtmusicot mindig is az izgatta, hogy mi sül ki abból, ha két világ találkozik, és az a három album (BKO, Troubles, Lyon City), amely a mali kapcsolataiból származott, jócskán megrengette a sikerlistákat…

Mali északi részén azonban a radikális iszlamisták üldözni kezdték a nyugati színezetű zenék előadóit, úgyhogy odébb kellett állniuk… Így vetődtek egy másik „veszélyes zónába”, Törökországba, ahol

42

világzene 2019. augusztus—október

előbb Gaye Su Akyol énekesnővel, majd a Baba Zula együttessel kezdtek dolgozni. Ez utóbbi alapítója a Dirtmusic új kulcsfigurája, az elektromos sazon játszó Murat Ertel.

Ami pedig magyarországi „párját”, az Úzgin Űvert illeti, annak ugyancsak nem kell nyitottságért a szomszédba mennie. Inkább Mongólia vagy a Közel-Kelet az úti célja… Ahogy a nevét is egy mongol helységről vette, ahol ősi temetkezési területet tártak fel.

1991-ben, amikor a zenekar Kecskeméten megalakult, jószerivel még éppolyan ismeretlen volt a világzene fogalma, mint az Úzgin Űver egyszerre archaikus és modern, népies és rockos, KeletEurópá­ban, Ázsiában és a Közel-Keleten egyaránt otthonos muzsikája. Hazai sikereik inkább az alternatív rock szűkös színterére korlátozódtak, mintha erre „kötelezte” volna őket a nevük (jelentése) is: szegény aratás… Kitartásuknak és különleges zenéjüknek köszönhetően ugyanakkor azóta bejárták a fél világot, koncertjeik mellett workshopokat tartottak, szoros munkakapcsolatba kerültek rangos táncszínházi, filmes és képzőművészeti csoportokkal.

Közel harmincéves pályafutásuk legnagyobb sikerét Patak című tavalyi lemezükkel érték el, mely nemcsak helyet kapott az európai világzenei rádiósok listáján, de újabb koncertmeghívásokat is eredményezett. Hogy ez a Patak hogyan jut el a Vörös-tengerig,

Az Oi Va Voi

arra választ kapunk régóta várt új koncertjükön, melyen a hegedűs-énekes FARKAS MARCSI, a fúvós hangszereken játszó MAJOROS GYULA és a gitáros-énekes HOMOKI PÉTER mellett az ütős MOGYORÓ GYŐZŐ, a basszusgitáros HÁRY PÉTER, a dobos ALMÁSI KRISZTIÁN és vendégük, a ragyogó POLNAUER FLÓRA szerepel.

Míg az Úzgin Űvert és a Dirtmusicot elsősorban közel-keleti kalandozásuk rokonítja, az október 28-i páros rokonsága főleg a nyugati pop- és a kelet-európai népzenék összeolvadásában érhe­tő tetten. Csak míg az — 1999-ben, Londonban megalakult — OI VA VOI a jiddis népzenétől inspirálva teremtette meg a maga külön univerzumát, a kultikus Ando Dromból ismert MICZURA MÓNIKA együttese, a MITSOURA a hazai és az indiai cigányzenékből merített ihletet. De ahogy az Oi Va Voi kilóg a klezmerből, a Mitsoura sem éri be a „nettó” cigányzenével: Mitsoura és Dura Dura Dura című albumai messze felülemelkednek a roma folk stiláris és hangszeres határain.

A közelmúltban mindkét zenekar újjászerveződött és új számokat írt. Mónikához és a billentyűs MOLDVAI MÁRKhoz a basszusgitáros JELI ANDRÁS, az ütős FÖDŐ SÁNDOR és a fúvós GÁBOS BARNA csatlakozott, és idén telt házas koncerteket adtak. Az Oi Va Voi pedig Memory Drop címmel már egy albummal is meglepte híveit. Mint eddigi lemezein, ezen is főszerepet kapott egy rendkívüli énekesnő: az izraeli gyökerű Zohara Niddam, aki új életet lehel a banda klasszikusaiba is. Egyszóval nem kell félni: számíthatunk a tizenöt éve örökzöld Refugeera... És persze, dupla katarzisra, az a legkevesebb…

Marton László Távolodó

2019

10 01

2019

10 28

DUPLA W ÚZGIN ŰVER / DIRTMUSIC ÚZGIN ŰVER: FARKAS MARCSI — HEGEDŰ, ÉNEK HOMOKI PÉTER — ELEKTROMOS GITÁR, BILLENTYŰ, SAMPLER, ÉNEK MAJOROS GYULA — KLARINÉT, FUVOLA, KAVAL, ZURNA, GAIDA, DUDUK, ÉNEK VELLAI TAMÁS — DOBOK MOGYORÓ GYŐZŐ — ÜTŐHANGSZEREK HÁRY PÉTER — BASSSZUSGITÁR, WARR-GITÁR KÖZREMŰKÖDIK: POLLYFLOW DIRTMUSIC: HUGO RACE — BARITONGITÁR, ELEKTRONIKA, ÉNEK CHRIS ECKMAN — ELEKTROMOS GITÁR, KALIMBA, ÉNEK MURAT ERTEL — ELEKTROMOS SAZ, ÉNEK MILAN CIMFE — DOBOK, ELEKTRONIKA FESZTIVÁL SZÍNHÁZ DUPLA W OI VA VOI / MITSOURA OI VA VOI: STEPHEN LEVI-KALLIN — KLARINÉT, ÉNEK JOSH BRESLAW — DOBOK DAVID ORCHANT — TROMBITA JOHN MATTS — GITÁR ELIZABETH LEONDIRATIS — BASSZUSGITÁR MOSHIK KOP — DOBOK, ÜTŐHANGSZEREK ANNA PHOEBE — HEGEDŰ ZOHARA NIDDAM — ÉNEK MITSOURA: MICZURA MÓNIKA — ÉNEK MOLDVAI MÁRK — ZENEI PRODUCER, ÉLŐ ELEKTRONIKA, BILLENTYŰS HANGSZEREK, ÜTŐHANGSZEREK JELI ANDRÁS — ELEKTROMOS ÉS BASSZUSGITÁR, VIZUÁL GÁBOS BARNA — KAVAL, NEY, BAMBUSZFUVOLÁK FÖDŐ SÁNDOR — DOBOK, ÜTŐHANGSZEREK BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2019. augusztus—október világzene

43

European Mantra

BORLAI GERGŐ vitathatatlanul az egyik legjobb magyar dobos, aki nagyon fia-

Amerikából mantrázott zenei sokszínűség

talon, a jazzrock ihletésében kezdett zenélni. Munkásságát több mint ötszáz — igen sokféle stílusú — lemezen való közreműködés, a magyar muzsikusok legjobbjaival való közös játék és számtalan rangos díj fémjelzi. Világsztárok sokaságával zenél együtt az évek óta Los Angelesben élő dobos (csupán jelzésszerűen néhány példa: Scott Henderson, Vernon Reid, Al DiMeola, Gary Willis, Scott Kinsey, Jeff Lorber, Guthrie Govan), aki önállóan sokszínű szólólemezekkel jelentkezik, és akinek emellett a EUROPEAN MANTRA — rövid megszakítással — a legrégebben működő zenekara. A Müpában ötödik nagylemezét mutatja be a 2001-ben alapított együttes, amely legegyszerűebben sokféle műfaji hatást egyesítő, progresszív jazzmetál kvartettként jellemezhető —ez is jelzi, milyen összetett az általuk játszott instrumentális zene. A zenekarban Borlai mellett LUKÁCS PÉTER gitáros-producer és NAGY JÁNOS billentyűs kezdettől jelenlévő tagok, a basszusgitáros posztján viszont többen is megfordultak. „Ez lesz az első album BARABÁS TAMÁS basszusgitárossal, aki egyébként már évek óta a zenekar tagja” — mondja a zenekarvezető, aki szerint a European Mantra új, B.O.T. című lemeze várhatóan a zenekar eddigi legerősebb, legegységesebb anyaga lesz, „rendkívül friss dalokkal és 21. századi hangszereléssel.”

A legutóbbi, 2014-es THE című, sötétebb lemezhez képest „pozitívabb anyagról beszélünk, viszont kötöttebb lesz, kevesebb improvizációval, nagyobb hangsúllyal a dalszerűségen.” A dalokat Borlai három nap alatt írta meg Los Angeles­ ben, és két másik nap elég volt ahhoz is, hogy rögzítse a dob játszanivalóját. „Ugyanúgy, mint a THE albumot, ezt is az internet segítségével készítettük.

Természetesen mindenkinek megvan a lemezen a maga kitörési pontja, ahol kimu­tathatja a foga fehérjét, de most sokkal nagyobb hangsúlyt helyeztem arra a dalok írása közben, hogy az anyag megfeleljen a zenészek személyiségének. Így Nagy János megint zongorázhat egy nagyot, Barbinak is jutott slappes rész, Peta meg bármit kap, úgyis úgy meggitározza, hogy leszakad az ég. Ellentétben a THE című lemezzel, végre nem lesz nagy dobszóló, viszont a dalokban annyi dobolás van, hogy szerintem nem is fog hiányozni senkinek!” — meséli nevetve Borlai Gergő.

2019

09 29

44

könnyű 2019. augusztus—október

EUROPEAN MANTRA LUKÁCS PÉTER — GITÁR BORLAI GERGŐ — DOB NAGY JÁNOS — BILLENTYŰS HANGSZEREK BARABÁS TAMÁS — BASSZUSGITÁR FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Bagossy Brothers Company

Színes, szofisztikált zene kamarakísérettel

A gyergyószentmiklósi gyökerű BAGOSSY BROTHERS COMPANY mindig is ambiciózus, a következő lépcsőfok meglépésére készülő zenekarnak mutatkozott, amit a 2013-as indulás után hat évvel sok szép siker, népes rajongótábor és a 2017-es után újabb Müpa-koncert illusztrál. A Bagossy testvérek által alapított kvintett 2013-ban demóval mutatkozott be, amit 2015-ben követett az első nagylemez. Az Elviszlek című albumot zeneileg az indie/alternatív popzene és a folkpop keresztezése jellemezte, eleinte akusztikusabb, majd egyre elektromosabb hangszereléssel, a szövegekben pedig a pozitív-humánus tartalom — ezek a fő stílusjegyek azóta is a zenekar sajátjai. Az első LP-t — közben egy Vakít a kék című, slágeres EP is megjelent 2016-ban — kétévenként követte a második (A nap felé) és az idén megjelent harmadik (Veled utazom). Utóbbi mindkét korábbinál színesebb dalok csokra, rafináltabb hangszerelésű, és hangsúlyosabb a finom elektronika integrálása is. A kitartó koncertezés hamar meghozta az eredményét, gyorsan nőtt a rajongótábor, amely mára a rendszeresen dupla teltházas koncerteken is megmutatkozik. Emellett a szép szakmai sikerek sem maradtak el: bekerültek a Nagy-Szín-Pad! 2016-os döntőjébe, többször jelölték őket Fonogram- és Petőfi Zenei Díjra is. A BBC tavaly ünnepelte ötödik születésnapját. Ahogyan a zenekar ígéri: műsorukban semmi sem úgy lesz, ahogyan azt a közönség megszokhatta. „Van egy ház, a Müpa, amely a mi világunknak is részévé vált a két évvel ezelőtti, külön­leges hangulatú akusztik koncertünk kapcsán. Ezúttal nagyobb teremben, nagyobb létszámú kísé­rettel és népesebb közönség előtt mutatjuk be régi és új dalainkat, melyekben tágas teret engedünk a kamarazenekari kíséretnek.” Ezen az estén a HEURÉKA POP ORCHESTRA kamarazenekar mellett az erdélyi népzenét játszó CIKA ZENEKAR lesz a székelyföldi formáció színpadtársa. Már önmagában ez is kellően egyedi élményt ígér.

Dömötör Endre

2019

10 30

BAGOSSY BROTHERS COMPANY CSENDES VIZEKEN BAGOSSY NORBERT — GITÁR, ÉNEK BAGOSSY LÁSZLÓ — BASSZUSGITÁR, VOKÁL BARTIS SZILÁRD — DOBOK TATÁR ATTILA — GITÁROK, VOKÁL KOZMA ZSOMBOR — HEGEDŰ, HARMONIKA, BILLENTYŰK KÖZREMŰKÖDIK: HEURÉKA POP ORCHESTRA, CIKA ZENEKAR BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM 2019. augusztus—október könnyű

45

46

literárium 2019. augusztus—október

Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Füst Milán

AZ ÖRÖK

AGGASTYÁN

szemszögéből

FÜST MILÁN a rejtett aranytartalék. A rendszerhiba, a kívülálló, az aggályos műgonddal dolgozó, a kevesek által értett és értékelt író, költő, tanár – aki azonban a megérdemeltnél jóval kevesebb figyelemben részesült. Ideje újra felfedezni!

Egyik monográfusa, Somlyó György „Füst Milán-i szituáció”nak nevezte azt a furcsa konstellációt, mely a magyar irodalom egyik legsokoldalúbb alkotójára jellemző. A különállás és az ütemelőzés a kulcsszavai ennek a helyzetnek, hiszen hosszú pályafutása során mindvégig meg nem értettségben és magányban volt része, noha minden irodalmi műnemben időtálló remekműveket hozott létre.

„Amit beléd csempész a sors, az volt a dolgod itt...”

Nézzük csak egyik legismertebb művét, a sok nyelvre le­ fordított, Nobel-díjra is felterjesztett A feleségem történetét (1942)! Egy holland hajóskapitány és egy léha francia nő gyötrelmes és szenvedélyes házasságának históriája ez a regény, a féltékenység drámája és a hűség apoteózisa.

Nem csupán a férfi és a nő játszmái, férj és feleség tükör­ viszonya jelenik itt meg finom árnyalatokban, hanem a vágy maga, ahogyan kitör a számára rendelt keretek közül, és konvenciósértő erővé válik.

Füst több drámája közül a Negyedik Henrik királyból hangzik el egy részlet az est során. „Az élet zűrzavar. Kezdj bármibe, amit a véletlen sugall, s mondd rá, hogy jómagad is úgy akartad. Mint a szőlőtőt, becsapnak ám. Mert addig mesterkednek véle, gyötrik, amíg nagy fürtöt terem… S a végén ő is így akarta. S így te is. Amit beléd csempész a sors, az volt a dolgod itt…” — mondja a Canossát járt király, aki sem tanulni,

sem változni nem tud. A dráma tétje az emberi szabadság: tudjuk-e uralni döntéseinket, vagy ki vagyunk szolgáltatva nálunk nagyobb erőknek? Ezért is gondolja az értelmezők egy része, hogy Füst ezzel a darabbal mintegy megelőzte az egzisztencialistákat.

A költői életmű alig terjed száz versre, de ezek sokáig csiszolgatott, hosszasan érlelt költemények, melyek olyan szerzőkre gyakoroltak nagy hatást, mint Vas István vagy Weöres Sándor. Tragikus hangoltság, pátosz, pesszimizmus jellemzi ezt a költészetet, mely már egészen korán is az aggastyán pozíciójából beszélt, aki régi korok költőivel rokon, és rezignáltan figyeli az emberi lét abszurditását: „És nem az öröm útját választottam én sem, — ám a kopár sivatagét…”

Füst Milán életművéből SCHEIN GÁBOR, az író monográfusa állított össze reprezentatív válogatást, melynek közreműködői a KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ színészei, MÁTÉ GÁBOR rendező, a zongorista DARVAS FERENC, a sorozat szerkesztője pedig KERESZTURY TIBOR. Deczki Sarolta

2019

09 19

VERS-ESTEK A MÜPÁBAN FÜST MILÁN KÖZREMŰKÖDIK: DARVAS FERENC — ZONGORA CSOMA JUDIT, FEKETE ERNŐ, KOCSIS GERGELY — SZÍNMŰVÉSZ RENDEZŐ: MÁTÉ GÁBOR A MŰSOR ÖSSZEÁLLÍTÓJA: SCHEIN GÁBOR SOROZATSZERKESZTŐ: KERESZTURY TIBOR ÜVEGTEREM

2019. augusztus—október

literárium

47

nem csak

SZECESSZIÓ, nem csak

HANGULATKÖLTÉSZET Szinte mindenki ismeri a Körúti hajnal, az Esti sugárkoszorú vagy a Lélektől lélekig című klasszikust. Ám TÓTH ÁRPÁD elégikus-szecessziós lírája mellett tréfás, groteszk, sőt esetenként fantasztikus költeményei, illetve műfordításai és publicisztikái is olvasásra érdemesek. A Müpa Tóth Árpád-estjén terítékre kerülnek majd ezek is, a költő újabb és újabb arcait megmutatva.

Az immár többéves múlttal rendelkező Vers-estek a Müpában sorozat a legismertebb magyar klasszikusokat mutatja be, egy-egy kortárs költő bevonásával vagy épp színészek, zenészek segítségével. Arany, Kosztolányi, Kassák, Pilinszky és Petri után az idei ősz a száz éve elhunyt Ady Endre és a prózaíróként is ismert Füst Milán mellett Tóth Árpád költészetét tűzi programjára. Az október 24-i esten a műsort összeállító Vörös István szépíró és irodalomtörténész, illetve Novák Eszter rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója, továbbá az egyetem hallgatói gondoskodnak arról, hogy Tóth Árpád művei izgalmas és újszerű köntöst kapjanak. Az est műfaja rendhagyó lesz: a hagyományos felolvasás és a színház közötti tengelyen hol az egyikhez, hol a másikhoz közelebb kerülve hangoznak majd el a szövegek.

Az aradi születésű, ám a budai Várnegyedben élt és elhunyt költő nevét ma sétány viseli a Várban, ahogy utcákat vagy gimnáziumokat is neveztek el róla. Lírája évtizedek óta érettségi tétel, pedig életében csak három kis verseskönyve jelent meg. Tóth Árpádot Juhász Gyula mellett a századelő hangulatköltőjeként, a magány lírikusaként tartjuk számon. Nagy formaművész volt, tizenhárom szótagos jambikus sorát ma Tóth Árpád-versnek nevezzük: „Mikor csillaggal ékes a roppant tiszta tér” (Őszi kérdés).

48

literárium 2019. augusztus—október

Fordításai máig frissek, Verlaine Őszi chansonja, Rilke Archaikus Apolló-torzója vagy Baudelaire több költeménye az ő interpretá­ ciójában ismert. Egy anekdota szerint, amikor Babits Mihályt megkérdezték, melyik a legszebb magyar vers, azt válaszolta, az Óda a nyugati szélhez — vagyis Shelley műve, Tóth Árpád fordításában.

Az est a költő fordításai mellett publicisztikáiból is válogat, de természetesen a lírai életmű áll majd a középpontban. Az ismertebb versek adta képet a kevésbé szecessziós töredékekkel vagy a hír­ lapokban megjelent tréfás, groteszk versek némelyikével szeretnék árnyalni azt est összeállítói. Érdemes jegyet váltani a programra, mert amit Tóth Árpád „csinált, az romolhatatlanabb és kikezdhetetlenebb, mint sok más ünnepelt alkotás” (Szabó Lőrinc).

Pataky Adrienn 2019

10 24

VERS-ESTEK A MÜPÁBAN TÓTH ÁRPÁD KÖZREMŰKÖDNEK A SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZETI EGYETEM HALLGATÓI A MŰSOR ÖSSZEÁLLÍTÓJA: VÖRÖS ISTVÁN RENDEZŐ: NOVÁK ESZTER SOROZATSZERKESZTŐ: KERESZTURY TIBOR ÜVEGTEREM

Egy anekdota szerint, amikor Babits Mihályt megkérdezték, melyik a legszebb magyar vers, azt válaszolta, az Óda a nyugati szélhez — vagyis Shelley műve, Tóth Árpád fordításában.

2019. augusztus—október

literárium

49

Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Tóth Árpád

Kortársunk Shakespeare — fogalmazott Jan Kott lengyel színháztörténész könyvének címében. Aligha lehet ennél tömörebben összefoglalni a világirodalom egyik legnagyobb hatású alkotójának erejét. William Shakespeare művei évszázadok óta jelen vannak az újabb és újabb generációk olvasmányai között, átdolgozott formájukban akár már gyerekkorban is (Shakespeare-mesék), és változatlan frissességgel kelnek életre színpadon és filmvásznon egyaránt.

Kortársaink: SHAKESPEARE és GARACZI Két kortárs íróval is találkozhatnak a középiskolások a Literárium Junior szeptember—októberi programjain.

Miként maradt élő szerző Shakespeare, és hogyan használja életanyagát egy mai alkotó?

Mit tehet a drámaíró, ha a színházban nincs szünet és nincs függöny? Ha több a szerep, mint a színész? Mi az a lemúr, és mi köze az úttörőkhöz? Mit lehet tenni, ha már elsült a csúzli? Ősszel minden kiderül.

Shakespeare nem halványuló jelenléte fakadhat örök érvényű, egyetemes témáiból: szerelem és barátság, féltékenység és árulás, halál, szülők és gyermekek drámai kapcsolatai — melyikünk ne érezné magát érintettnek? Azonban pusztán azzal, amiről beszél, nem magyarázható e kivételes életmű népszerűsége. Legnagyobb erénye az, ahogyan ezt teszi. Legyen szó tragédiáról, legyen szó komédiáról, Shakespeare bravúros szerkezeti, dramaturgiai megoldásai, stiláris és hangulati sokrétűsége és telített, élő karakterei lehetővé teszik, hogy a drámák szó szerint újra és újra lejátszódjanak, amikor találkozunk velük. Ehhez azonban nemcsak egy zseniális drámaíró, de egy vérbeli színházi ember tehetsége is kellett.

A Lordkamarás Emberei színtársulat társtulajdonosa, a Globe egyik építtetője — aki nem mellesleg maga is színészkedett — kis túlzással a színházban élte londoni éveit, és drámái tanúsága szerint mindent tudott annak működéséről. Milyen fogásokkal érhető el a legnagyobb hatás a színpadon? Mit tegyen a szerző, ha nincs szünet és nincs függöny? Ha több a szerep, mint a színész? Mit kell elárulnia a színpadi szövegnek, ha díszletek alig-alig vannak? Miféle színészi kiszólásokkal, kommentárokkal vonhatja be a darab a nézőit? A Shakespearedrámák és a shakespeare-i színház összefüggéseire épülő szeptember 25-ei program megvilágítja, hogyan alkalmazkodott Shakespeare az Erzsébet-kori színház mindennapjaihoz és heterogén közönségéhez, a korabeli színpadi gyakorlathoz, és lett egyszersmind annak legtalálékonyabb művészévé.

Az előadó, ZALÁN TIBOR személye garantálja a hiteles bemutatást: a József Attila-díjas író-költő maga is aktív színházi alkotó, aki arra is választ adhat, mit enged meg és hogyan él tovább a színpadból táplálkozó shakespeare-i dramaturgia a mai deszkákon. Egyszóval: hogy hogyan maradhat Shakespeare a kortársunk.

Kortársnak lenni — és még kortalannak is! Ilyen szerzővel találkozhat a közönség GARACZI LÁSZLÓ felolvasásán, ahol az író második lemur-könyvével válthatnak jegyet az érdeklődők a Garaczi-univerzumba. A változatos műfajokban alkotó író öt kötetből álló sorozatának (Mintha élnél, 1999; Pompásan

50

literárium 2019. augusztus—október

Kortársnak lenni — és még kortalannak is! buszozunk!, 2001; Arc és hátraarc, 2010; Wünsch híd, 2015; Hasítás, 2018) minden darabja az Egy lemur vallomásai alcímet viseli, de hangsúlyosan más és más életszakasz emlékeiemlék­­töredékei köré szerveződnek. „Egy sorozat részei, tematikai, történeti, stiláris szempontból ez igazolható is, a meg­ formálás szempontjából viszont a részek teljesen önállóak” — nyilatkozta Garaczi László.

A Pompásan buszozunk! általános iskolás Lemur Mikije „csúzlibalesetéért” igazgatói intőt kap. A kötet a várható szülői büntetést latolgatva hazafelé tartó fiú és a már felnőtt elbeszélő szólamainak különleges keveréke, amely a ’60-as évek mellett a rendszerváltás időszakát is megidézi. Garaczi bámulatos ügyességgel beszéli és szövi egymásba a különféle nyelvi regisztereket a kamaszszlengtől a Kádár-kori Magyarország szókészletén át egészen a tanárok tipikus fordulataiig. Érzékeny látásmódját és finoman felépített történeteit még vonzóbbá teszi az a humor, amelyért újabb és újabb generációk szeretnek bele Garaczi László prózájába. „A lemur-könyvek önéletírások ugyan, de az önéletírói pak­ tumot körülbelül annyira használják, mint kispályán a lest: »mikor megkértük, hogy bíráskodjon a fociban, az előzetes szabálymegbeszélés során kiderült, hogy a legmesszebbmenőkig nincs tisztában a lesszabály jelentőségével, nem tudja mi a les. Fuvolázni sem hallott róla. Mi igazából, a bevett szokásokhoz híven, nem is kívántuk kispályán a lesszabályt alkalmazni, de ahhoz, hogy egy szabályról komoly megfontolások után lemondjunk, töviről hegyire ismernünk kell magát a szabályt, ahhoz, hogy egy törvényt semmisnek nyilvánítsunk, beha­tóan ismernünk kell magát a törvényt.« (Pompásan buszo­zunk!, 70.)” — olvassuk a Könyves Blog lemurológiai össze­foglalójában.

Hogy mennyiben önéletrajzi könyv a Pompásan buszozunk!, az kiderül október 16-án, aki viszont már találkozott a szerzővel, az tudja: a szórakozás kortól függetlenül garantált. „Egész népemet fogom / nem középiskolás fokon / garaczilaci.”

Tóth-Czifra Júlia 2019

09 25

2019

10 09

LITERÁRIUM JUNIOR SHAKESPEARE DRÁMÁI A SHAKESPEARE-I SZÍNHÁZ TÜKRÉBEN KÖZREMŰKÖDŐK: ZALÁN TIBOR — KÖLTŐ, ÍRÓ, DRAMATURG DARVASI ÁRON E. H. (SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZETI EGYETEM) ZÁSZLÓTÉR LITERÁRIUM JUNIOR POMPÁSAN BUSZOZUNK! KÖZREMŰKÖDIK: GARACZI LÁSZLÓ — ÍRÓ ZÁSZLÓTÉR

2019. augusztus—október

literárium

51

Regényes, álombeli

életrajzok

Aligha túlzó szavak: a magyar költők egyik legkiválóbbja lép pódiumra, amikor a Müpában kigyulladnak a reflektorok. Az idén Aegon-díjjal jutalmazott TAKÁCS ZSUZSA érzékeny lírája zenitjére ért az összegyűjtött műveket tartalmazó kötet, A vak remény lapjain.

52

literárium 2019. augusztus—október

Fotó: Posztós János, Müpa

Takács Zsuzsa

Takács Zsuzsa alkotói építkezése, amely végigkövethető a könyvben, jóllehet nem egyenes vonalúan, de kitérők nélkül, hullámszerűen áradva teremtette meg önnön világtengerét. Dagályaival emelkedve és apályaival aláhullva, dinamikájára, belső ritmusára hagyatkozva a modern és a modern utáni korszak eseményeinek leszünk beavatottjai. Nem kispórolva e helyütt a katarzis eredeti — a megrendülés jegyé­ ben fogant — befogadói tapasztalatát.

Az összegyűjtött versek kompozíciós pano­rámája kivételes esély az újraolvasásra. Nem csupán az alkotói állomások számbavételére nyújt alkalmat, de az önálló mű születésének megtörténte is felviláglik.

A vak remény felkínálja a regényes megközelítés kalandját. Jóllehet, az élettörténeti korszakok nem hozhatók közvetlenül fedés­be az alkotói fázisokkal, mégis jól kivehető a motívumok egymás mellé rendelődő bővülése és az élettapasztalat, a költői anyag egyre sűrítettebb, noha nem az elnémulás felé tartó egymásra rétegződése, préselődése. Folyamatos változásnak lehetünk tanúi, amely során a líraian megképzett személy, az elbeszélő támpontjai, gerincszerkezetének csigolyái mind kidolgozottabbak. Az írói építkezés sosem tágít attól a perspektívától, amely a késő humanista hagyomány ethoszának jegyében a nevelődésre, a paideiára irányul, miközben levonja a formai konzekvenciákat annak roncsolódásából, a 20. századi tapasztalatoknak az individuumra gyakorolt végzetes következményeiből.

Takács Zsuzsa œuvre-jét lehetetlen egyetlen pontba sűríteni, ám ha mégis kísérletet teszünk erre, akkor „az egyik legjobb álmodó” címkéből indulhatunk ki. Másképpen mondva: az egyik legkifinomultabb és legszorgalmasabb álommunkásról van szó, aki ezt az emberi dimenziót állandó figyelem alatt tartja, folyamatos az összeköttetés. Létrejön az álomleírásoknak és a költői fantáziának az a sajátos oszcillációja, amely semmiképpen sem irányzatos, azaz nem értelmezhető a szürrealizmus vonulatában, ugyanakkor a fogalmat szó szerinti értelmére bontva mégis: Takács Zsuzsa hasonlíthatatlan érzékkel emeli egy harmadik dimenzióba a reális és az álombéli alakokat és eseményeket. Egy merész fordulattal Bruno Schulz prózájának irányából közelít-

…az egyik legkifinomultabb és legszorgalmasabb álommunkásról van szó, aki ezt az emberi dimenziót állandó figyelem alatt tartja… hető meg, akinél minden lebeg, gomolyog, a dolgok és figurák mégsem veszítik el kontúrjaikat, azonosítható jellegüket.

Hangsúlyosan utalnunk kell a Takács Zsuzsa-­versek életvilágára, amelyen, ha csak egy égövét emeljük ki, Budapest lírai topográfiáját értjük, koronként aktuális hegy- és vízrajzát, sokféle arcélét.

Ha már a regényes olvasat felől indultunk, érkezzünk is vissza erre az oldalra. Takács Zsuzsa költészete olyan ötvözet, amelyben az elbeszélhetőség, az epikai esély a szabadversek jelentőségét emeli meg, az álmok lepkeszárny-szerkezete az erős formai keretekben tartott lírai törékenységet kínálja fel, az önéletrajzi elemekre bízott, konzekvensen végigvitt motívumelemek az eredendő kitettség, a fájdalom és az öröm váltólázában őrlődő ember öntapasztalatáról adnak számot. A bekezdés első mondatát nyomban felülírva, az állítható bizton, hogy a taká­csi műegésznek megannyi be- és kijárata van, több indulási és érkezési oldala.

A regényes irály úgy teszi egyedivé, hogy elmondhatjuk: van egy verseskötet, amelyet érdemes akár az elejétől a végéig, életformaszerűen végigolvasni. „Úgy gondoltam és gondolom ma is, hogy a megfogalmazás, önmagunk leleplezése gyógyít. Ezért lettem író. Vásárra viszem a bőrömet, arra vágyom, hogy esetleges olva­sóim magukra ismerjenek a repedezett és begyógyuló tükörben, hogy ilyen divatos és sántító tükör-hasonlattal éljek”, mondta a Litera Nagyvizit-interjújában Takács Zsuzsa. Ugyanolyan halk szavú, ám kérlelhetetlen hitvallás ez a pár sor, mint Takács Zsuzsa verseinek költői kérdései, állításai.

Az együvé tartozásnak, a részvétnek a pátoszt mindig elkerülő, a legkülönfélébb hangnemváltások, az ironikus, a tragikus, a drámai, a komikus, a groteszk tónusgazdagságával megírt, lírai vallomásai arról a tartományról hoznak hírt, amelyről Simone Weil beszélt. Arról szólnak, ami személyes, és ami szent.

Takács Zsuzsa egy helyütt Pilinszkyt idézi: „Az egyik fotó hozzásegített szemléletem… újrafogalmazásához. Meszelt karámra emlé­keztető deszkák között egy fejkendős öregasszonyt hajtanak a kivégzőbarakk felé… Az öregasszony körül két-három kis­ gyerek lépeget a salakos út jóvátehetetlen közönyében…, erőnek erejével meg akartam állítani a húsz évvel ezelőtti boldogtalanságot…, s akkor rájöttem, hogy semminek sincs értelme, ha nem tudjuk jóvátenni azt, ami már megtörtént. ” Jánossy Lajos

2019

10 28

LITERÁRIUM — KORTÁRS ÍRÓK A MÜPÁBAN TAKÁCS ZSUZSA-EST KÖZREMŰKÖDIK: MOLNÁR PIROSKA, SZEMZŐ TIBOR MŰSORVEZETŐ, HÁZIGAZDA: NÉMETH GÁBOR RENDEZŐ: BALOG JÓZSEF SOROZATSZERKESZTŐ: KERESZTURY TIBOR ÜVEGTEREM

2019. augusztus—október

literárium

53

Tom Jones

VERY BRITISH

Voltak idők, amikor többet beszéltünk a brit filmekről. Az angol humor természetéről. A brit hagyományokról és közhelyekről. Ma kevesebbet, ugyanis a legsikeresebb — populáris — brit filmek összemosódnak a globálfilmekkel, és ember legyen a talpán, aki a világ minden piacán hódítani kívánó tömegfilmekben még képes fellelni egy adott kultúra azonosítóit. A Müpamozi új sorozata azt szeretné megmutatni, milyen is ez az összetéveszthetetlen ízű és illatú mozgóképes kultúra, és hogy mennyire élő. A VERY BRITISH sorozat fél évszázad szatíráin és vígjátékain keresztül próbál a végére járni, miből táplálkozik, miért különleges a brit film. A vizsgálódás egy 1963-as filmmel kezdődik.

Tom Jones (1963) Az 1964-es Oscar-gála nagy meglepetése volt Tony Richardson filmje. Tíz jelölésből négy díjat szerzett: legjobb film, legjobb rendezés, legjobb adaptált forgatókönyv (John Osborne) és legjobb filmzene (John Addison) kategóriában. A meglepetést nem pusztán a brit fölény váltotta ki. Tony Richardson addigra már a brit free cinema elismert alkotója volt. A kritikusok és más filmtudorok magasztalták eleget szép, súlyos társadalomelemzéseiért: Dühöngő ifjúság, Egy csepp méz, A hosszútávfutó magányossága. Csakhogy a Tom Jones nem ilyen. Kosztümös, kacagtató, szabad szájú és tenyérbe mászón szemtelen kópéfilm. És nem mellékesen szemérmetlen szatíra, amely a 18. századi Anglia gyarlóságait sikeresen

54

müpamozi 2019. augusztus—október

emeli át a 20. század közepére. Henry Fielding regényét, a Tom Jonest (1749) inkább gondolnánk fáradt kötelező irodalomnak.

Csakhogy ebben az értelmezésben nem az, mert Tony Richardson más nyelven szólal meg. Néha átcsap némafilm-burleszkbe, ironikus inzerteket szúr a jelenetekbe, nem tartóztatja meg magát a testiségtől és a finomnak nem mondható tréfáktól. Tele van kibe­széléssel, kikacsintással.

Ma már nem lepődünk meg ezen annyira, az elmúlt fél évszázad során ugyanis számtalan olyan brit film született, amely az iro­ dalmi hagyomány legveretesebb darabjait értelmezte újra — Shakespeare-t és Jane Austent beleértve. A legnagyobb tisztelettel

Fotó: Entertainment Pictures / Alamy

Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni

…az elmúlt fél évszázad során számtalan olyan brit film született, amely az irodalmi hagyomány legveretesebb darabjait értelmezte újra… meg kell jegyeznünk, hogy ezt olykor a legnagyobb tiszteletlenséggel tette. Talán ennek is tudható be, hogy a 17—18—19. századi brit regények és drámák olyan frissnek és aktuálisnak tűnnek a mozivásznon. És van itt még valami. A film címszerepét Albert Finney alakította, aki idén halt meg. Megszámlálhatatlan jelentős díjra jelölték. Ebből több mint két tucatot el is nyert. Életműve példázata annak a brit színészi hagyománynak, amely fontosnak tekin­ti, hogy a színművész tanulja és tudja a szakmáját, és ezt a színpadon is képes legyen tanúsítani. Félreértés ne essék, ez a komikusokra is igaz. Például Peter Sellersre, aki a sorozat második filmjében játszik. Három szerepet.

Dr. Strangelove (1964) Peter Sellers annyira jó komikus, hogy a rendező, Stanley Kubrick egyenesen három szerepet is osztott rá a Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni című filmjében. Sőt inkább négyet, hiszen Dr. Strangelove karaktere mögött megbújik a kétes múltú Dr. Merkwürdigliebe. Stanley Kubrick pusztító szatírája egy olyan korban született, amelyet beárnyékolt két világhatalom fenekedése. A U-2-incidens (nem az ír rockbanda!), a vietnámi háború, a berlini fal, a kubai rakétaválság, a Kennedy ellen elkövetett merénylet… Bármilyen furcsának tűnhet ma, az amerikaiak számára a világháború után jó darabig az atombomba dicsőséges és trendi holminak számított. 1963-ig végeztek légköri robbantásokat, és Nevada környékén divatba jöttek az atombárok, az atomszépe-választások és az atomszu­ venírek. (Az ötvenes években még atommeghajtású porszívóról is álmodoztak.)

A Dr. Strangelove Peter George Red Alert című regényére épült.

(Volt is körülötte egy kis civakodás, ugyanis Sidney Lumet ugyanebben az évben forgatott egy hasonló témájú, bár realisztikus thrillert.) És ahogyan ez egy szatírától elvárható, átlép a túlzások világába. Fergeteges komédia a hatalomipar tébolyultjairól. Szóval nem kell komolyan venni. Vagy mégis? Kubrick filmjében ugyanis valóságos kísérleti hidrogénbomba-robbantások képei is felvillannak. De tessék megnyugodni! Ma már nem cirkálnak nukleáris bombával megrakott izék ellenséges határok mentén. A filmben látható hadvezetési központ soha nem is létezett, nem nyomkodnak benne baljóslatú gombokat, nincsenek többé megalomániás hatalomiparosok, összeesküvés-elméletek. Béke van. Miért is rágódnánk azon, mennyire kiszolgáltatott a hatalomiparnak a világ?

Legföljebb a naiv néző rágódik egy kicsit: kik viselik ennek az egésznek a felelősségét? Kik döntenek helyettünk? De ne komolykodjunk! Végső soron csak egy szatírával van dolgunk. És azok a furcsa akármik nem is gombafelhők. Inkább bárányfelhők. Csak más a formájuk.

Réz András

2019

10 07 21

MÜPAMOZI VERY BRITISH — SZATÍRÁK ÉS GROTESZKEK TOM JONES, DR. STRANGELOVE, AVAGY RÁJÖTTEM, HOGY NEM KELL FÉLNI A BOMBÁTÓL, MEG IS LEHET SZERETNI HÁZIGAZDA: RÉZ ANDRÁS ELŐADÓTEREM

2019. augusztus—október müpamozi

55

Fülei Balázs

DALOK és

JÁTÉKOK

Minden az időn és az időzítésen múlik: ha a tegnap zeneszerzőit a jelen fogalmaival közelítjük meg, a holnap közönsége is érteni, és ami talán még fontosabb, élvezni is fogja műveiket.

56

családi és ifjúsági programok 2019. augusztus—október

Kezdjük egy klasszikus daljátékkal, vagyis Mozart halhatatlan Singspieljével, A varázsfuvolával. Jellegzetesen az a mű, melynek kapcsán minden kor kifejtette a maga, az elődökétől sokszor markánsan eltérő értelmezését. Biztosan jó ötlet kifejezetten gyerekeknek megmutatni ezt a történetet? „Hát persze! Ne feledjük, hogy Mozart eleve egy népszínháznak írta a rendkívül összetett jelképrendszerrel dolgozó darabot. Az olyan szálak, amilyen Papageno és Papagena egymásra találása és szerelmi évődése, feltétlenül érdekesek és szórakoztatóak a fiataloknak is” — mondja TORONYKŐY ATTILA, aki a Matinékoncertek Operaműhely sorozatában ismerteti meg az érdeklődő kiskorúakat a történettel.

Mozart operájához különleges viszony és hosszú kapcsolat fűzi a rendezőt, aki a mű alapján Parázsfuvolácska címmel az Operaházban is rendezett már nagy sikerű előadást: „A zongorakivonatomban három fontos rendező megjegyzései, instrukciói szerepelnek egymás mellett: Békés András, Kovalik Balázs és Alföldi Róbert egészen eltérő előadásokat rendezett a műből, és mindegyik érvényes volt. Ez az opera mindenkinek beindítja a fantáziáját.”

Amikor arról kérdezem, a gyerekközönség kedvéért mennyire kellett egyszerűsíteni a történetet, így felel: „A gyerekek nehezebben koncentrálnak, ha lassú zenét hallanak, de azért nem kell félni: nem csak allegro marad bent, lesznek andante részek is.” A színrevitel kifejezetten az ifjúságnak készült: az első felvonás mintha egy színházi próba lenne, amelybe sokszor beleszól a rendező, instruálja az énekeseket, kérdez a zenészektől meg a karmestertől. Aztán a második részben a „gyakorlatban” látjuk mindazt, amit addig csak ízlelgettünk: az énekesek már jelmezben vannak, az előadás pedig fényekkel és vetítéssel zajlik.

Nem kisebb fába vágja a fejszéjét a színész és énekes BÍRÓ ESZTER, amikor Időradír címmel mutatja be játékkal egybeszőtt koncertjét. A művész 2013 óta énekel gyerekeknek, mindig különleges élménycsomaggal kedveskedve nekik: a Móra Kiadó gondozásában idén tavasszal megjelent, CD-melléklettel, poszterrel és foglalkoztató játékokkal kiegészülő Időradír című mesekönyve most a színpadon elevenedik meg.

De miért gondolkodik ennyire különböző médiumokban? „Szülőként én is nagyon szeretem, amikor több lehetőség közül választhatok, azt meg különösen, ha a szórakozáson túl tanulásra is használható egy ajándék. Ezért találtam ki azt a formát, hogy a könyveimhez lejátsz­ható hanganyag meg élő koncert is csatlakozik: mindegyik más-más életkorban szólítja meg a gyerekeket, így hosszú időn át családi használatban marad. De elsősorban mégis előadóművész vagyok, ezért az élő fellépés a végcélja a vállalásaimnak: a betűkkel megismertető, Állati Zenés ABC két kötetének, és az időn gondolkodó újnak is.”

Az idő rejtélyes, titokzatos fogalom: még nekünk, felnőtteknek is nap mint nap meggyűlik vele a bajunk. Akkor vajon mit és hogyan érzékelnek belőle a gyerekek? „Tény, hogy nehezen értik meg, mi az, hogy negyedóra, hogy hányat kell még aludni a szülinapig, hogy reggel miért nem lehet vacsorázni, hogy miért az ősz jön a nyár után... Éppen az foglalkoztatott, hogyan lehet úgy beszélgetni, játszani velük egy absztrakt fogalom kapcsán, hogy az őket is érdekelje. Részben saját szülői ösztöneimre hallgatok, de kikérem pedagógus barátaim véleményét is a történet kialakításakor. Az előadás során aztán a gyerekekkel közösen születik meg a mese: az ő segítségük kell ahhoz, hogy minden kocka a helyére kerüljön.”

Hamarosan Ludwig van Beethoven születésének 250. évfordulóját ünnepli a világ, ám az idő egyáltalán nem járt el a zeneszerző fölött. Éppen ennek a bemutatása a célja annak a sorozatnak, amely közelebb kívánja vinni a fiatalokhoz a mestert. FÜLEI BALÁZS Lisztdíjas zongoraművész, az Egy zseni Bonnból című előadás műsor­ vezetője és közreműködője elmondja: „Korosztálytól függet­lenül megérti majd a néző, mitől naprakész ez a zene. Mintha a múzeum­ban

Az idő rejtélyes, titokzatos fogalom: még nekünk, felnőtteknek is nap mint nap meggyűlik vele a bajunk.

Akkor vajon mit és hogyan érzékelnek belőle a gyerekek? leemelhetnénk egy szobrot a posztamensről, hogy megtapintsuk az anyagát, hogy érezzük a súlyát.”

Apropó, súly: a művész azt is hozzáteszi, hogy a műsor összeállításakor tudatosan szorítkozott a titán indulásának korszakára, így mások mellett az első zongoraszonáta, az első zongoraverseny és az első szimfónia is terítékre kerül. „Beethoven a zenetörténet első szabadúszóinak egyike, aki sem főúri udvarhoz, sem az egyházhoz nem kötődött anyagilag. Nem a megrendelő által előírt kívánalmak szerint kellett megszólalnia, hanem a saját zenei világát építhette fel. És ez egy újabb közös pont napjaink gondolkodásával: zenéje tele van feszültséggel és oldással, rengeteg érzelemmel, mindez pedig nem avul.”

Amikor arról kérdezem, neki személyesen mit jelent Beethoven zenéje, Fülei Balázs azt mondja: „Szinte minden magam által összeállított szólóestemen feltűnik az alakja: Beethoven megkerülhetetlen számomra. Azt szeretném, hogy a találkozásunk után a fiatalok is észrevegyék a zenéjében rejlő kivételes intenzitást.”

Jászay Tamás 2019

09 29

2019

10 19

2019

10 27

MATINÉKONCERTEK DAL-JÁTÉK — MOZART: A VARÁZSFUVOLA KÖZREMŰKÖDŐK: TAMINO — HORVÁTH ISTVÁN PAPAGENO — HÁBETLER ANDRÁS MONOSTATOS — KÓBOR TAMÁS PAMINA — SÁFÁR ORSOLYA AZ ÉJ KIRÁLYNŐJE — MONDOK YVETTE PAPAGENA — NAGY ZSÓFIA SARASTRO — DANI DÁVID SINFONIETTA ERUDITA (MŰVÉSZETI VEZETŐ: TÖTÖS KRISZTINA) MODERÁTOR: GERLITS RÉKA RENDEZŐ: TORONYKŐY ATTILA VEZÉNYEL: OBERFRANK PÉTER BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM MINIMATINÉ BÍRÓ ESZTER: IDŐRADÍR KONCERT ÉS JÁTÉK AZ IDŐVEL KÖZREMŰKÖDIK: FÖDŐ SÁNDOR „FODO” — HARMONIKA, ÜTŐHANGSZEREK HÁMORI MÁTÉ — GITÁROK, ÜTŐHANGSZEREK CSERTA BALÁZS — SZOPRÁNSZAXOFON, KLARINÉT, FURULYÁK, MAGYAR DUDA IFJ. TÓTH ISTVÁN / CSÓKÁS ZSOLT — GITÁR, BASSZUSGITÁR ÜVEGTEREM MATINÉKONCERTEK EGY ZSENI BONNBÓL KÖZREMŰKÖDIK: A LISZT FERENC ZENEMŰVÉSZETI EGYETEM ZENEKARA FÜLEI BALÁZS — ZONGORA, MŰSORVEZETŐ VEZÉNYEL: MÉNESI GERGELY FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2019. augusztus—október családi és ifjúsági programok

57

KÖTÉLGYÁRBÓL

HANGVERSENYTEREM – The Sage Gateshead

NEWCASTLE LEGKÜLÖNLEGESEBB ÉPÍTÉSZETI LÁTVÁNYOSSÁGÁN, A GATESHEAD MILLENNIUMHÍDON SÉTÁLVA EGY HATALMAS ÜVEGBÚRÁT PILLANTHATUNK MEG, AMELY ALATT NAGY-BRITANNIA LEGJOBB HANGVERSENYTERME TALÁLHATÓ. A DÍJNYERTES ÉPÜLET LÁTVÁNYVILÁGA UGYAN VEGYES FOGADTATÁSBAN RÉSZESÜLT, A SAGE GATESHEAD FALAIN BELÜL MEGTAPASZTALHATÓ HANGZÁS AZONBAN MINDENKIT LENYŰGÖZ, AKI BETESZI ODA A LÁBÁT.

58 Müpa csak egy van

2019. augusztus—október

2004 decemberében, alig pár nappal karácsony előtt egy lélegzetelállítóan nagyszabású zenei és konferenciaközpont nyílt meg Newcastle-ben, a Tyne folyó déli partján. A Sage Gateshead ma már a világ öt legjobb hangversenyterme közé tartozik, és hatalmas, hullámzó üvegfelülettel ellátott épületkomplexuma nélkül aligha lehet elképzelni az észak-angliai város arculatát.

Pedig a városrész, ahol felépült, valaha egyáltalán nem számított a kulturális élet központjának, eredetileg ipari terület volt.

Maga a koncertterem épülete is — ahová ma már évente több mint kétmillióan látogatnak el zenei élményért — egykor egy kötél- és huzalgyárnak adott otthont.

Ahogy ez a példa is mutatja, az egykor indusztriális Gateshead városrész a kétezres években elképesztő átalakuláson esett át.

van, például a Sage Group, amely nagy ös�szeget adományozott azért, hogy az intézmény a cég nevét viselje.

Bár a hatalmas, hosszúkás üvegépület látvá­nya a helyieket erősen megosztja, a komplexum tervezője, Norman Foster számos rangos építészeti díjat nyert munkájával. Az épületben főként az a különleges, hogy bár egy tömbnek tűnik, az üvegbúra alatt valójában három különálló koncert­ terem bújik meg, amelyek nem osztoznak közös falakon. Szintén elképesztő az akusztika, amelyet megvalósítottak ezekben a terekben. A legnagyobb, 1700 fő befogadására alkalmas előadótermet a bécsi Musik­verein mintájára alkották meg.

Hullá­mos felületű falai biztosítják a hang egyenletes visszaverődését, mennyezeti panelei pedig föl-le mozgathatók (ugye,

programokat. A 2004-es nyitás óta több mint egymillió embernek tartottak zenei témájú előadásokat, és ezzel az egész világon a Sage Gates­head rendelkezik a leg­ kiterjedtebb zenei nevelési programmal.

Termeiben évente több mint négyszáz kon­ cer­tet adnak, a műsoruk nagyon színes.

A helyi művészek éppúgy lehetőséget kapnak, mint a nemzetközi hírességek.

Saját zenekaruk a Müpa közönsége által is ismert Royal Northern Sinfonia (az 1979 és 1982 között Vásáry Tamás és Fischer Iván vezette együttesnél a Guardian szerint „nincs jobb kamarazenekar Nagy-Britanniá­ ban”), de a klasszikus zene mellett a rock, a pop, a jazz, az indie, a hip-hop, a country és a világzene is rendszeresen szerepel reper­toárjukon. Az elmúlt években olyan nemzetközileg ismert művészek is fellép-

…a városrész, ahol felépült, valaha egyáltalán nem számított a kulturális élet központjának, eredetileg ipari terület volt.

A régi gyárépületek sorra változtak át színházakká és egyéb kulturális terekké.

A folyóparton álló hatalmas koncertterem és zenei oktatási központ is egy ekkoriban elfogadott fejlesztési terv részeként épült, csakúgy, mint a BALTIC Kortárs Művészeti Központ, és az egyedülálló Gateshead Millennium-híd, amely gyalogosok és kerékpárosok számára készült, és öt perc alatt negyven fokos szögben elforgatható, ha nagyobb hajóknak kell átjutniuk alatta.

ezek a tulajdonságok ismerősek a Müpa láto­gatói számára?), így azok segítségével is befolyásolni lehet a hangzást. Az épület­ együttesben helyet kapott még egy 450 fős koncertterem, valamint egy harmadik, kisebb próba- és előadóterem is.

Mivel mindhárom helyiség különálló épületben van, nem érintkeznek, így semmilyen hang vagy rezgés nem hallatszik át soha. A látványos üveg- és acélhéj révén azonban mégis egy egységet alkotnak.

Már a kilencvenes évek elején felmerült, hogy Newcastle-nek szüksége lenne egy olyan jellegű koncerthelyszínre, mint a Sage Gateshead. A Royal Northern Sinfonia zenekar — a Northern Arts támogatásával és bátorításával — akkoriban el is kezdett dolgozni a hangversenyterem tervezésén.

Az építési munkálatok költségei végül meghaladták a hetvenmillió fontot is, ezt elsősorban az angol nemzeti lottó pályázati támogatásából finanszírozták. De a zenei központnak egy sor más támogatója is

Az épületben a koncerttermek mellett huszon­hat helyiségből álló zenei oktatási központ, könyvtár (jól felszerelt zenei részleggel), négy bár, söröző és kávézó is található, valamint egy hatalmas előcsarnok, amelyből remek rálátás nyílik a folyóra.

Nem is csoda, hogy a helyiek szíve­sen látogatják, hiszen a Millennium-hídnak köszönhetően a belvárosból is könnyen megközelíthető, ráadásul a koncertek mellett számos zenei kurzust is rendeznek, gyakorlatilag minden korosztály számára szervezve

hettek a koncerttermekben, mint James Brown, Nick Cave, Sting, Morrissey vagy Nancy Sinatra. A névsor talán jól jelzi, hogy a megnyitó óta eltelt tizenöt évben a Sage Gateshead mind a térségben, mind európai össze­hasonlításban jelentős intézménnyé nőtte ki magát. A cél a kezdetektől az volt, hogy az ikonikus épület a zene és a zenei felfedezések nemzetközi központjává váljon, és úgy tűnik, ezt mára maradéktalanul sikerült megvalósítani.

Forgách Kinga

2019. augusztus—október Müpa csak egy van

59

Káel Csaba, Gubán Mária és Radnóti Sándor

KRITIKAÍRÓ PÁLYÁZAT A Müpa a 2018/2019-es évadban is meghirdette a Karc kritikaíró pályázatot. A jelentkezők a Müpa aktuális évadának produkciói közül választhatták ki azokat, amelyekről legfeljebb 6000 karakter terjedelmű kritikát kellett írniuk. A Müpa szakmailag felkészült szerzők egyedi hangvételű, olvasmányos és közérthető írásait várta. A jeli­gés pályamunkákat elbíráló zsűri elnöke Radnóti Sándor esztéta, tagja Bóka Gábor, az Opera­ világ újságírója, Dömötör Endre, a Recorder popzenei magazin szerkesztője, Mörk Leonóra, az ELLE Magazin vezető szerkesztője, Weyer Balázs, a Hangvető Zene Terjesztő

60

Karc kritikaíró pályázat

2019. augusztus—október

2019

Társulás egyik igazgatója, valamint Zipernovszky Kornél újságíró volt. A legjobb munkák 100-100, illetve 75 ezer forint értékű Müpa-utalványban részesültek.

A fődíjas két főre szóló, háromnapos utazás és koncertlátogatás lehetőségét is kapta egy európai városban, ahol ECHOtagintézmény (a Müpa társintézménye) működik. A pályázat lezárulását követően a zsűri elkészítette a listát, amelyből az interneten szavazók választhatták ki a közönségdíjas kritika szerzőjét. A Müpa Magazin, akárcsak tavaly, idén is közli a győztes kritikát.

Fotó: Posztós János, Müpa

KARC

I. és II. helyezett: Gubán Mária: Vetkőzni senki nem szeret (Recirquel Újcirkusz Társulat: A Meztelen Bohóc) és A Te földed is (Recirquel Újcirkusz Társulat: My Land) III. helyezett: Molnár Fanni: Kárhozat és gyász (Puccini: Lidércek/Krizantémok) A közönségszavazás díja: Nagy Klára: Benned a létra (Recirquel Újcirkusz Társulat: My Land)

VETKŐZNI SENKI NEM SZERET A bohócokat mindenki szereti. Mondja a bohóc a színpadon.

A bohócoktól mindenki fél. Mondja mindenki, akivel eddig valaha beszélgettem.

De mitől fél a bohóc?

Arcát erős smink fedi, orrát gyakran piros gömb takarja. Ruháinak szabálytalan formája még csak következtetni sem enged teste körvonalára. A bohóc elrejt mindent, ami ő valójában, ezáltal kívánja megtestesíteni az abszolút létezőt, a nagybetűs Szórakozást.

A Recirquel Újcirkusz Társulat előadása A Meztelen Bohóc oximoronjával csábít. És várunk a sötétben, tényleg meztelen lesz-e az a bohóc. Ahogy haladunk előre, a viselt ruhák száma mégsem csökkent. Át lettünk verve?

Vági Bence társulata tökéletesen összehangolt megjelenésű és kifogástalan tartalmú előadások létrehozása mellett, csak úgy mellékesen döntöget meg több évszázados konvenciókat. A cirkusz színház, az artista táncos, a nő erős, a férfi sebezhető, a bohóc pedig meztelen.

Az általam látott My Land című produkciójuktól A Meztelen Bohóc abban különbözik leginkább, hogy sokkal könnyebben értelmezhető, explicit történettel rendelkezik, ami a bohóc által verbálisan is megfogalmazódik. Az így keretbe helyezett eseménysor persze továbbra is látványos fizikai, táncos, artisztikus elemekkel illusztrált, bár itt ezek a jelenetek inkább a díszítést, mintsem a cselekményszál konstruktív tovább­vitelét szolgálják.

A történet narrátora maga az Egyed Brigitta által megformált bohóc. Öltözete szokatlanul szürke, de hozza azokat a sztereotip viselkedésformákat, amiket egy fajtársától elvárnánk. Ambivalens feszültség sugárzik róla. Igyekszik túlteljesíteni minden bohóc­ ságát. Erőszakosan belemászik a nézők intimszférájába, igyekszik mindenáron bevonni őket a játékba. Izgalmas kérdéskört feszeget ezzel. Vajon ma, a 21. században, a posztmodern kor ingerhabituált gyermekeiként mennyire vagyunk képesek felfigyelni egy bohócra? Mennyire tudunk bekapcsolódni valamibe, és nem csak passzív

kiszolgáltként ülni csendben, pókerarccal a sötétben? Szerencsére Egyed Brigitta nem adja fel egykönnyen, de nincs egyszerű dolga egy olyan világban, ahol még a libériás zongorista is iPadről olvas kottát.

A bohóc mögött feltűnő árnyékképek valamiféle múltat reprezentálnak. Egy olyasféle múltat, ami vonzó, de rémisztő is. És felmerül a meztelenség. A néző itt persze már sejti, hogy ez nem egy olyan műsor lesz. A bohóc vetkőzésre való felszólítása nem a hatodik parancsolat megszegésére ösztönöz, hanem az őszinte, ítélkezésmentes kitárulkozásra. Ezt teszik meg az előadásban szereplő táncosok is, valahányszor csak színpadra lépnek. Testükön horzsolások, a küzdés nyomai, szemük sarkában fekete könnycsepp. A szabadulás egyik gyönyörű metaforája az abroncsból mint bábból kilépő lány képe, aki megszabadulva a természetellenes, mozgását akadályozó, a nőkre érvényes sztereotípiákat megtestesítő ruhadarabtól, könnyedén mozgásba lendül. Önmaga lesz. Aki pedig önmaga, az gyakran marad egyedül. Ettől fél a bohóc is. Ettől mindenki fél.

A múltba csöppenve a bohóc újra megjelenik. A retrospektív szálban egy vidám, Valen­tinóba bugyolált dr. Seuss figurát látunk, aki a Bolond Kalapos egész heti fejfedőkészletét ellopta, és egyszerre húzta magára. A Berzsenyi Kriszta által tervezett jelmezek és a színpadi díszlet hol izgalmas kontrasztot képez, hol páros rímként funkcionál. Szerinte a rétegek folyamatos önmagunkra pakolása a védekezést szolgálja. Ez a látványon és a bohócon is tökéletesen tükröződik. A különböző ruhadarabok a táncosokról a színpadra vándorolnak, a díszlet részét képezik. A Recirquel tehát nemcsak magát a cirkuszt hasznosítja újra, de egy turkálónyi használt inget is magasztosabb feladattal ruház fel.

Az egyik jelenetben például élő szívizomszövetet alkot belőlük, melynek pulzáló sejtjeiként maguk a táncosok bukkannak fel váratlan helyeken, tökéletes szinkronban egymással.

A két felvonás látványvilága között éles kontrasztot veszünk észre. Míg először Sofia Coppola Marie Antoinette-világában és egy hagyományos cirkuszban érezzük magunkat, a második részben már kopár falanszterszürkeségben fürdünk. A rideg

monotónia az artisták fel-alá sétálásával csak fokozódik. Aztán hirtelen az egyikük a mélybe veti magát. A táncosoknak viszont nincs súlya, nem hat rájuk a gravitáció, tényleg csak tiszta oxigénből és eleganciából állnak, ezért visszapattannak, ahelyett, hogy a fizika törvényeinek megfelelve örökre eltűnnének. Metafizikai szinten itt is megjelenik a cirkusz egy karika­túrája.

Az artisták önmagukkal zsonglőrködnek.

A társulat szexualitáshoz és genderhez való hozzáállása zseniálisan innovatív és unortodox. Egyed Brigitta bohóca absztrakt, a bináris nem-felfogáson teljesen kívül áll. A színész egyébként is egy potenciális queer-ikon, aki Kis Hajni Szép alak című rövidfilmjében egy gimnazistalányba beleszerető takarítónőt alakít. A homályos szívkamrában pulzáló táncosok is felnyitják a szemünket – a nők is erősek, és egy férfi is lehet szép és sebezhető. A kockával táncolók szerelmes jelenete is ezt támogatja. Két erős férfi, mégis gyönyörűek, tiszták, mozdulataik finomak és érzékiek, ettől mégsem válnak hiteltelenné vagy kevésbé férfiassá.

A síró bohóc koncepció könnyen válhatna közhellyé, nem Vági Bencéék jöttek rá először, hogy a folyton vigyorgó paprikajancsik sötét oldala mennyire vonzó világ. Ez a bohóc viszont nemcsak sír. Emlékszik, mesél, énekel arról, hogyan hagyták el egyszer régen. Nagyon is emberi. Egy karmesteri pálca formájában még a hatalomvágy is eluralkodik rajta.

A körgallérjához a végsőkig ragaszkodó „clown” végül vetkőzni kezd. A gallér, mint a bohóci öndefiníció legfontosabb eszköze az identitásvesztés fő kellékévé válik viselője nélkül. Ahogy régen az anyja tette vele, Egyed Brigitta csillagot puszil a szemünkbe, és szépen lassan vakítóan puha fényektől övezve, egy csillagközi téren át besétál az örök meztelenség világába.

Az előadás felszabadító, megható, és elgondolkodtató. A társulat teljesítménye pedig lenyűgöző. Izgalmas látni, hogy előadásról előadásra tágítják a műfaji határaikat, és mindig tanítanak valami fontosat.

Elfogadni másokat, és főleg magunkat úgy, ahogy vagyunk, meztelenül, majdnem an�nyira veszélyes és ijesztő, mint spárgázni egy kifeszített kötélen. (Recirquel Újcirkusz Társulat: A Meztelen Bohóc – 2019. április 28.)

Gubán Mária

2019. augusztus—október

Karc kritikaíró pályázat

61

Budapesti Wagner-napok: A walkür – Catherine Foster és Johan Reuter

62

mélyvíz, csak úszóknak! 2019. augusztus—október

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

MÉLYVÍZ, CSAK ÚSZÓKNAK! — SZEMELVÉNYEK ZENEKRITIKÁKBÓL

Budapesti Wagner-napok – A nibelung gyűrűje (A Rajna kincse, A walkür, Siegfried, Az istenek alkonya Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2019. június 13., 14., 15., 16., 20., 21., 22., 23.)

Az idei budapesti Ring-ciklus […] kétség­ kívül tűzijátékkal kezdődött, amelynek legfőbb előidézője a tegnap esti Rajna kincseelőadáson Christian Franz volt. […] olyan tiszta dikcióval énekel és olyan ellenáll­ hatatlan hitelességgel testesíti meg a gyermeki örömmel párosuló rosszaka­ ratot, hogy nem tudjuk a szemünket le­ venni róla. […]

Franz vezetésével olyan szereplőgárda lépett színpadra, amelyben nem akadt gyenge láncszem. Olyan szerepek, amelyek máskor nem tűnnek eléggé jelentősnek ahhoz, hogy odafigyeljünk rájuk, most arra késztettek, hogy csak üljünk és ámuljunk: például Haja Zsolt Donnerjén, ahogyan a szivárványhídon át bevezeti az isteneket a Walhallába […]

Schöck Atala Frickája olvadékony, meggyőző erejű mezzóval ejt rabul, s mindez sokat ígérőn vetíti előre Walkürbeli konfrontációját Johan Reuter Wotanjával […] Basszbaritonjának mély fekvésében Reuter éppolyan könnyedén énekel, mint amilyen tisztán és fesztelenül mozog a magasban: azzal a nemes­séggel és a tónusnak azzal a melegségével, amely jellemző rá. Mivel nincs lehetőségem arra, hogy a társulat összes tagját megnevezzem, az Alberichet alakító Kálmán Péter említésére szorítkozom: hangjának súlyával vészjóslón érzékeltette gonosz szándékát […]

Hartmut Schörghofer „koncertrendezése” jelentős tatarozáson esett át: felfrissült anélkül, hogy alapelvei közül bármi megváltozott volna, s továbbra is alkalmas eszköze a történetmesélésnek, néhány szórakoztató díszítőelemmel. A képlet változatlan: a szereplők estélyi öltözékben lépnek fel, szólamukat azonban nem kottából éneklik, hanem teljes értékű színpadi játékot nyújtanak, a nibelungokat táncosok jelenítik meg. Fontos szerep jut az áttetsző képernyőkön megjelenő videóknak, amelyek kitöltik a színpadot. […]

BACHTRACK, 2019. JÚNIUS 14.

David Karlin

A walkür — ha eltekintünk a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és e zenekar elkötelezett vezetője [Fischer Ádám] nagyszerű teljesítményétől — a világklasszis Brünnhilde, Catherine Foster estéje volt. Az énekesnő, aki hat éve Bayreuth „törzs-Brünnhildéjének” számít, elragadtatásra késztette közönségét

ábrázolásmódjának intenzitásával, amely mellett éppoly zavartalanul érvényesültek a bensőséges pillanatok kifinomult legatói, mint arcjátéka, amely a lehető legpontosabban fejezte ki színpadi akcióinak és interakcióinak jelentését. […]

Stuart Skelton Siegmundjának hanganyaga lenyűgöző, az énekes szerepének minden részletét nagy intenzitással szólaltatta meg, „Wälse” kiáltásai is nagyszabásúan hatottak, a megjelenítő erővel azonban újra és újra adósunk maradt. Nem így Camilla Nylund csodálatos Sieglindéje (a finn szopránt alig néhány nappal korábban tüntették ki Bécsben a Kamaraénekesnői címmel): szerepét magával ragadó érzelmi erővel tolmácsolta, mintha egy teljes egészében szcenikus produkció részese lett volna, és vokális szempontból is lehetőségeinek teljes tárát latba vetette. […] Albert Pesendorfer gonoszul fenyegető Hunding volt — az énekes bizonnyal tekinthető e szerep egyik legkiválóbb jelenkori alakítójának. […]

ONLINE MERKER, 2019. JÚNIUS 16.

Klaus Billand

[…] Amikor Mime szerencsétlen módon azt kérdezi a Vándortól, hogy melyik nemzetség lakik a felhők fölött, Thomas Konieczny előrelép, lándzsáját szilárdan a földhöz szegezi, és teljes basszbaritoni méltóságával énekli: „az Isteneké” — hatalmas orgánuma legyőzi a Walhalla-motívumot játszó wagneri zenekar hangját. Emlékezetesen borzongató pillanat, egyike ama lenyűgöző részleteknek, amelyek rabul ejtik az opera szerelmeseit, arra késztetve őket, hogy a műfaj narkotikumából újabb és újabb adagokat vegyenek magukhoz.

Gerhard Siegel sokféleképpen tudja eljátszani Mimét. Láttam szerencsétlen, komikus áldozati bárányként Párizsban, és tragikus pátoszt sugárzó figuraként a Covent Gardenben. Ezen az estén e két változat szintézisét nyújtotta, ami sem színészileg, sem vokális teljesítményként nem volt kevésbé lenyűgöző. Fecsegő tizenhatodok nyomatékosították a helyzet komikumát, tökéletes legatók és meleg színek kommentálták a notung kikovácsolásának kudarcát. S amikor eljutottunk a törpe világ­ uralmi vágyaihoz, Siegel művészi ereje nem sokban maradt el a Koniecznyétől.

Siegfried szerepe a teljes Ring legnehezebbje, részben a szólam különleges vokális követelményei miatt, részben azonban azért is, mert olyan nehéz ezt a figurát többnek láttatni egy erőszakos, elrontott kölyöknél.

Stefan Vinke a problémát egyszerűen oldja meg: a lelkesedés határtalan tartalékait bányássza elő Siegfried személyiségéből.

Alakítása maga az ellenállhatatlan életerő, amely szembeszegül az őt körülvevő alakok sötét tompaságával. […]

Allison Oakes […] excellált Brünnhilde szerepében. Középregiszterének mélysége és melegsége teszi hangját ellenállhatatlanná szenvedélyének kiáradásakor. A 3. felvonás terjedelmes duettjében különleges kifinomultsággal ábrázolta az érzelmek árapályát, ahogyan a kábulattól hunyorogva, félig még aléltan ébred rá a szerelem szenvedélyére, miközben szinte elvakítja a rémült felismerés: elveszíti az isteni méltóságot, amely egykor sajátja volt. […]

BACHTRACK, 2019. JÚNIUS 16.

David Karlin

[…] Fischer Ádám a tetralógia első estéje előtti estén levetített — tíz éve készült — filmben elmondja, a Ring arról szól, hogy a hatalom, mivel önmagában nem jó semmire, a szükségszerű bukáshoz vezet. Ez az az időtlen mondanivaló, mely a Wagner-mű rétegei legmélyén megfogható. Legfőbb erénye a Müpa-beli koncerttermi előadásának, amely 11 éve mutatkozott be először, hogy a szereplők közti nagyon is aktívan működő emberi viszonyok bemutatására helyezi a hangsúlyt, ezáltal eltávolítja a gondolatilag leszűrhető tanulságoktól. Wagner is azt mondta, maga a dráma pusztán szövegként nem érthető teljes valójában, a zenével együtt válik igazán teljessé. Fischer Ádám aprólékosan kidolgozott mindent zene­karával, ami ahhoz szükséges, hogy a teljességet értsük: minden, szó szerint minden árnyalatot ki tudtak a zenészek fejez­ni; akár pianissimóban, akár fortissimóban, és ami legalább ilyen fontos, végig nagyon is szép hangzásokkal. Szilárd alapokat kap tehát az egészen kiváló nemzetközi énekes gárda, hogy azt, amit érthetően deklamálva — ez Fischer elsődleges elvárása volt velük szemben — el kell tudniuk énekelni és színészileg el kell tudniuk játszani, megvaló­síthassák. […]

NÉPSZAVA, 2019. JÚNIUS 19.

Varga Péter

2019. augusztus—október mélyvíz, csak úszóknak!

63

GIANNI ANNONI

Gianni Annoni

a Trattoria Pomo D’Oro tulajdonosa, gasztronómiai szakértő Dél-Olaszország külön világ, amely máig megőrizte hagyományait: társadalmi berendezkedését, szokásait, kultúráját. Ennek a hagyománynak hihetetlen ereje van: ha itt-ott meg is jelenik benne a külvilág, azt is bekebelezi, magához hasonlóvá teszi. Az előzetes alapján úgy látom, ezt a varázslatot valósítja meg a tamburinos– énekes RACHELE ANDRIOLI és a harmonikás ROCCO NIGRO duója. Szicília hagyományos zenéje, a pizzica mellett játszanak portugál fadót, csakúgy, mint mexikói rancherát. Évekkel ezelőtt a Pomo D’Oróban lépett fel hasonló műsorral egy világot járó, fiatal szicíliai csapat. Felejthetetlenek voltak! Elképzelem ugyanezt világhírű muzsikusokkal. Nem beszélve a pizzica mandolinos—énekes legendájáról, MIMMO EPIFANIról. Azt hiszem, ezt nem szabad kihagyni!

2019

09 20

EURÓPAI HIDAK 2019 — OLASZORSZÁG RACHELE ANDRIOLI & ROCCO NIGRO / MIMMO EPIFANI & THE BARBERS FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Alessio Elia

Alessio Elia

Két filmet ajánlok figyelmükbe. Mindkettő a kreativitás témáját járja körül, és azt, hogy ez milyen kapcsolatban áll a fiatalsággal. Fiatalság alatt nem az életkort, hanem a szellemiséget értem: az eredetiség, az egyéniség keresését. Akinek életében az éretté válás korszakát a keresés, önmaga megtalálásának vágya hatja át, fokozatosan felismeri a különbséget közte és az őt körülvevő világ között, kiemelkedik a tömegből és egyéniség lesz. Sorrentinónál mindig összekapcsolódik egymással az élet legköltőibb és legcsúnyább oldala. A nagy szépségben ott a korrupcióval, felszínességgel és banalitással teli Róma (mint született római, tanú­ síthatom: a város éppen ilyen) az Ifjúságban pedig az apatikusok hada. Ez a két film a mai világ emberi dimenziójának megrajzolására vállalkozik. Kiragadja azt a mindent elárasztó vulgaritásból, és a szépség fényében ragyogtatja fel. Örülök, hogy mindkettőt újra láthatom.

2019

09 21 22

EURÓPAI HIDAK 2019 — OLASZORSZÁG AZ ÉDES ÉLET (LA DOLCE VITA; 1960), A NAGY SZÉPSÉG (LA GRANDE BELLEZZA; 2013), 8 ÉS 1/2 (OTTO E MEZZO; 1963), IFJÚSÁG (YOUTH; 2015)

Fotó: MÜPA booklet Credit Hrotkó Bálint

zeneszerző

Gian Luca Borghese

Fotó: Harangozó Dávid, Diplomacy and Trade

ELŐADÓTEREM

GIAN LUCA BORGHESE

a Budapesti Olasz Kulturális Intézet igazgatója A Literárium Extra ez alkalommal az olasz irodalomból kínál ízelítőt. Biztos vagyok benne, hogy a felolvasásoknak és a kiváló olasz író, DANIELE BENATI részvételének köszönhetően emlé­kezetes esemény részesei lehetünk. Hasznos, hogy megjelenik a magyar nézőpont.

Az olasz irodalom világába olyan kitűnő szakemberek vezetik be a közönséget, mint SZKÁROSI ENDRE, LUDMANN ÁGNES, MÁTYUS NORBERT és PUSKÁR KRISZTIÁN. A szerzők palettája is elsőrangú. Részleteket hallhatunk a fantáziadús író, Italo Calvino műveiből, a kivételes nagyságú író-költő-gondolkodó, Pier Paolo Pasolini írásaiból, valamint a legműveltebb és legki­ finomultabb szerzők között számon tartott Umberto Eco és Claudio Magris alkotásaiból.

Csupa olyan író, aki a mai kor nyelvén tudta és tudja felidézni a múltat, a jövőről is fontos felismeréseket fogalmazva meg. A Literárium Extra egyedülálló alkalmat kínál arra, hogy megismerjük, illetve újra felfedezzük őket.

2019

09 23

64

hullámhossz 2019. augusztus—október

EURÓPAI HIDAK 2019 — OLASZORSZÁG LITERÁRIUM EXTRA OLASZ IRODALMI EST A MŰSOR ÖSSZEÁLLÍTÓJA: SZKÁROSI ENDRE RENDEZŐ: BALOG JÓZSEF SOROZATSZERKESZTŐ: KERESZTURY TIBOR ÜVEGTEREM

2019. augusztus—október mélyvíz, csak úszóknak

65

Fotó: Kaiser Ottó

Rácz Zoltán

IDŐ NÉLKÜL NINCS ZENE

A HAGYOMÁNY ISMERETE HÍJÁN A KORTÁRS ZENE SEM TUD MEGSZÓLALNI RÁCZ ZOLTÁN, A KOSSUTH-DÍJAS AMADINDA ÜTŐEGYÜTTES VEZETŐJE SZERINT, AKIVEL STÍLUSOK, MŰFAJOK, TEVÉKENYSÉGEK KÖZÖTTI ÁTJÁRÁSOKRÓL BESZÉLGETTÜNK. 1984-ben alakult az Amadinda. Határsértő gesztus volt ez akkor?

Ma már nem is értem, hogyan mertünk belevágni. Nem voltak hangszerek, nem lehetett kottákhoz jutni, nem volt hol gyakorolni… Egy lapra tettünk fel mindent, amikor egy professzionális ütőhangszeres csoport létrehozásáról döntöttünk. A kezdeti siker­ élmények tovább növelték az önbizalmunkat és a hitünket.

Messziről indultunk: egy téli koncert után mínusz két fokot mértem a régi mikrobuszunkban. Azt mondtuk, sebaj, majd amikor a fehér Mercedes kisbusszal utazunk, minden más lesz. Mit gondol, miben ültünk két évvel később?

Ez azért is érdekes, mert az ütőhangszerek a zene legősibb formáit képviselik.

1995-ben Balin, különböző falvakban ámulva figyeltem a gamelán együtteseket. Aztán hazafelé Mendelssohn Oktettjét hallva jött az igazi döbbenet: tizenkét napon át nem hallottam modulációt! Évtizedek alatt tudatosult bennem a legősibb zenei formákat tanulmányozva, hogy hangmagasság nélkül lehetséges zene, de idő, ritmus nélkül nincs. Ami az ősiséget illeti: minden zene nagyon messzire ereszti a gyökereit, ez az inspiráció és a hangszeres tudás alapja. A tradicionális repertoárunkat tudatosan építettük fel.

… huszonnyolc éven át azt tanítottam a Zeneakadémián, hogy az a zenész, aki nem a világban gondolkodik, elveszett.

Fontosnak tartja a hidak építését tegnap és ma között, de hogy jön a képbe az együttműködésük például Presser Gáborral?

Az Amadindában természetes volt, hogy a kortárs zeneirodalom legjavát játsszuk Stockhausentől Cage-en át Reichig. Egyszer megkérdeztem Pressert, írna-e nekünk zenét: így született a Drum Street Blues, kereken harminc éve. Az ütőhangszereseknél természetes a kitekintés más műfajok felé.

A külföld felé fordulás is hasonlóan tudatos tervezés ered­ ménye volt?

Semmit sem terveztünk, csak a munkát. 1985-ben megnyertük a rotterdami Gaudeamus versenyt, majd meghívtak az 1988-as londoni Első Európai Ütőhangszeres Fesztiválra, ahol a legnagyobbak között léphettünk fel. Ami a külföldet illeti: huszonnyolc éven át azt tanítottam a Zeneakadémián, hogy az a zenész, aki nem a világban gondolkodik, elveszett.

Korai koncertjeikről azt olvastam, hogy összművészeti válla­ lások voltak.

Az ütőhangszeres műfajnak eleve erős a vizualitása, de nem lehet csak erre építeni. A show, a látvány sosem tolakodott a zene elé a fellépéseinken, de tény, hogy a kor technikai lehetőségeihez mérten kihasználtuk az ebben rejlő lehetőségeket.

66

határsértők 2019. augusztus—október

Gyakorló zenész, karmester, együttesvezető. Van átjárás a szerepei között?

Az Amadinda sikereire alapozva született az UMZE Kamaraegyüttes: 1997-re létrejött az a bázis, amely egy 20. századi repertoárt játszó ensemble alapját jelenthette. A dirigálás már zeneakadémiai tanulmányaim ideje alatt is vonzott, de csak 2003-ban döntöttem úgy, hogy Steve Reich előtt vezénylem a Tehillim című munkáját. Felemelő élmény volt a vezénylés: mintha mindig erre készültem volna.

Jászay Tamás 2019

10 20

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL A RIAS KAMMERCHOR ÉS AZ AMADINDA ÜTŐEGYÜTTES KLANG DER STILLE KÖZREMŰKÖDIK: AXEL PORATH — BRÁCSA PHILIP MAYERS — ZONGORA, CSELESZTA AZ AMADINDA ÜTŐEGYÜTTES TAGJAI: RÁCZ ZOLTÁN, VÁCZI ZOLTÁN, HOLLÓ AURÉL, BOJTOS KÁROLY A RIAS KAMMERCHOR KARIGAZGATÓ, MŰVÉSZETI VEZETŐ: JUSTIN DOYLE VEZÉNYEL: JAMES WOOD BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Az élmény összeköt!

A Müpa stratégiai partnere a Lexus

mupa.hu

i a p ó r u e k a d hi

n a b á p ü M a k o p a n z s ola .

7 2 – 8 1 r e b m e t p e z s .

9 201

A Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa közös rendezvénysorozata