Müpa Magazin 2014/2015 évad 5. szám by Müpa Budapest

I n g y e n e s i d ő s z a k i k i a d v á n y • X . é v fo l y a m 3 . s z á m • 2 0 1 5 . m á j u s– j ú n i u s

MAGAZIN

müpa

ÉLET • STÍLUS • MŰVÉSZET

www.mupa.hu

Élmény! Minden tekintetben.

Puccini: Manon Lescaut • Kristine Opolais • Fotó © Kristian Schuller

METROPOLITANOPERAKÖZVETÍTÉSEK A MÜPÁBAN

A New York-i Metropolitan Opera Live in HD produkciói nyolcadik éve a Fesztivál Színházban és az Előadóteremben A 2015-2016-os évad HD minőségű élő közvetítései: • 2015. október 3., Verdi: A trubadúr • 2015. október 17., Verdi: Otello • 2015. október 31., Wagner: Tannhäuser • 2015. november 21., Berg: Lulu • 2016. január 16., Bizet: Gyöngyhalászok

• • • • •

2016. január 30., Puccini: Turandot 2016. március 5., Puccini: Manon Lescaut 2016. április 2., Puccini: Pillangókisasszony 2016. április 16., Donizetti: Roberto Devereux 2016. április 30., R. Strauss: Elektra

A főbb szerepekben: Anna Netrebko, Dmitrij Hvorosztovszkij, Kristine Opolais, Jonas Kaufmann, Diana Damrau, Matthew Polenzani, Anita Hartig, Mariusz Kwiecien, Elīna Garanča, Željko Lučić, Susan Graham, Roberto Alagna, Sondra Radvanovsky, Johan Botha, Eva-Maria Westbroek, Waltraud Meier, Johan Reuter Jegyek kaphatók 2015. április 24-től jegypénztárainkban és online. Elővásárlás a Müpa+ hűségprogram Arany és Platina szintű tagjainak: 2015. április 23. mupa.hu/programok/metropolitan-kozvetitesek

KEDVES KÖZÖNSÉG! Szeretjük azt hinni, hogy Magyarország zenei nagyhatalom. Jó lenne, ha ez nem csak abban az értelemben lenne igaz, hogy sok művész világkarrierje innen indul el, hanem úgy is, hogy akik olyat akarnak hallani, amit sehol másutt nem hallhatnak, hozzánk jönnek el. Tíz évvel ezelőtt, az induláskor is tudtam, hogy a Müpa lehetőségeire ráépülhet egy újfajta Wagner-szemlélet. Ezt most már egyre többen tudják. A Budapesti Wagner-napok ma már híresek a világban arról, hogy itt Wagner zenéjét másképp lehet átélni. A koncepció a helyszínre épült. Bayreuthban, ahol többször vezényeltem, éreztem rá, hogy Wagnernek nem a monumentalitás a lényege, hanem azok a finomságok, kamarazenei szépségek, amelyeket csak ott lehet megmutatni. Én még inkább ebbe az irányba akartam elmenni, és erre a Müpa kiválóan alkalmasnak bizonyult. Ez a helyszín nekünk lehetőséget ad például arra, hogy ugyanúgy, mint Bayreuthban, olyan kiváló, de kisebb hangokkal is elő tudjuk adni a szerepeket, amelyek, mondjuk, a Metropolitan hatalmas színpadán nem érvényesülnének. Ugyanakkor a közelségnek, az intimitásnak köszönhetően sokkal több előadóművészi, színészi kvalitást tudunk megmutatni, mint bárhol másutt. Nem azt mondom, hogy másutt nem lehet Wagnert játszani. Mindenhol lehet. Az előadóművésznek azonban az a feladata, hogy a körülményekhez igazítsa az elképzeléseit. Amikor jövőre a bécsi Staatsoperben a Ringet fogom vezényelni, az más lesz. Nem olyan lesz, és nem is akarom, hogy olyan legyen, mint itthon. Azt szeretném, hogy a lélek finom rezdüléseit megmutató, emberi Wagnert csak itt lehessen hallani. Ha a Budapesti Wagner-napokról a közönség, ahogy szeretném hinni, egy tökéletesebb Wagner-képpel távozik, akkor egyben lélekben is gazdagodik, az élete lesz teljesebb. És mi más lehetne a művészet célja, mint ez? Fischer Ádám a Budapesti Wagner-napok művészeti vezetője és karmestere Utószó gyanánt: A bolygó hollandi bemutatásával az idén lesz teljes a Wagner-repertoár. A koncepcióm tehát most teljesül be. De ezzel nem szándékozom a budapesti Wagner-napokat abbahagyni. Szeretném ennek a hatalmas kincsesbányának újabb szépségeit, újabb lehetőségeit felfedezni – vagyis a jubileumi év elmúltával ugyanazokkal az ideálokkal dolgozni az előadásokon tovább. (Lejegyezte: Petrányi Judit) müpa

magazin 2015 május–június

Julia Fischer

20 Fischer Ádám

Peter Gelb

Nyitány

MŰVÉSZBEJÁRÓ

VILÁGZENE

Tartalom

Horizont

KÜLFÖLD

44 Képzelt otthonunk

26 „Ha az embert utánozzák, az annak

KÖNNYŰ

KLASSZIKUS

Nagy hagyomány letéteményesei

Végtelen látóhatár

Négyszólamú üstökösök

A közös éneklés gyönyörűsége

20 Nem pillanatnyi kegyelmi állapot

„Én nem vagyok bolygó hollandi”

a jele, hogy valamit jól csinált”

LITERÁRIUM

30 Világló részletek 32

Nádas Péter tekintete

JAZZ

34 Egymásra hangolódva 38 Gyémántfal

4 müpa

magazin 2015 május–június

Tömény narkó

46 Komoly könnyűzene 48 Pop, rock, reggae, hiphop, funk, dub, film, slam poetry…

CSIP (CSALÁDI ÉS IFJÚSÁGI PROGRAMOK)

52 Forgalmi dugó és pavilontűz Londonban

Fotó © Brigitte Lacombe

Fotó © Decca Felix Broede

I M P R E S S Z U M

Müpa Magazin A MÜPA INGYENES KIADVÁNYA

Alapító: Müpa Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság Káel Csaba vezérigazgató Főszerkesztő: Csengery Kristóf Keresztury Tibor Szerkesztőség: Fidelio Média Kft. 1066 Budapest, Nyugati tér 1. (6. emelet) Telefon: (+36-1) 476-0320 Fax: (+36-1) 476-0321 E-mail: mupamagazin@fidelio.hu Felelős kiadó: a Fidelio Média Kft. ügyvezetője Nyomda: Pátria Nyomda Zrt. Megjelenik 18.000 példányban HU ISSN 1788-439X Fotó © Burger Barna Fotó © Neményi Márton

30 34

Müpa: 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1. Telefon: (+36-1) 555-3000 E-mail: info@mupa.hu

Nádas Péter

A Müpa fotóit Csibi Szilvia, Nagy Attila, Pető Zsuzsa, Posztós János és Kotschy Gábor készítette.

Natalie Williams

MÜPAMOZI

MÜPA – MÁSKÉPP

54 Egy másodperc szünet, majd tovább

62 Minőségi „melléküzemág”

A PÉNZ ZENÉL

MÉLYVÍZ, CSAK ÚSZÓKNAK! / A MÜPA A WEBEN

56 Létrehozás, archiválás, hasznosítás 58 „Akkor dolgozom jól,

ha nem vagyok látható”

HULLÁMHOSSZ

60 Bod Péter Ákos Túry Ferenc

64 Szemelvények zenekritikákból / Blogbejegyzések részletei

KULISSZA

Radnóti Sándor

HATÁRSÉRTŐK

66 Zenék létező filmekhez

A szerkesztés lezárult: 2015. április 9. Címlapon: Petra Lang Címlapfotó: Ann Weitz A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják! www.mupa.hu

HORIZON

DIGITÁLIS IRODALOM, ONLINE RÁDIÓ, WEBKAMERA A LEGÚJABB FEJLESZTÉSEK KÖZÖTT

Fotó © Steff Ungerer

Esterházy Péter 2014-es Literárium-beszélgetése, valamint Bodor Ádám 2013-as írói estje felvételeinek online közzétételével indult útjára a Müpa platformfüggetlen médiatára, a mupa.hu-n elérhető Digitális Irodalom. A fejlesztés az elmúlt években az intézmény stúdiója által rögzített, részben mindeddig publikálatlan felvételeket teszi elérhetővé. A Művészetek Palotája februárban a Müpa-repertoárra fókuszáló, kétcsatornás online rádiót indított: a komolyzenét játszó Müpa Symphony és a könnyebb műfajokból válogató Müpa Easy jelenleg online és androidos eszközökön hallgatható, és hamarosan iOS platformon is elérhető lesz. A legfrissebb digitális fejlesztések sorát bővíti az épület Duna felőli oldalán elhelyezett webkamera is, amely a budai hegyek felé eső pazar kilátást és az időjárás alakulását közvetíti napi 24 órában az idokep.hu oldalon. A nemzetközi nőnap alkalmából az épület tetejére rajzolt köszöntő nyomán a Müpáé lett az Időkép legnézettebb kamerája március 8-án.

ECHO – A Rising Stars művészei

ECHO-TALÁLKOZÓNAK ADOTT OTTHONT JUBILEUMÁN A MÜPA Március 16–17-én a Müpában tartotta évi rendes találkozóját a vezető európai hangversenytermeket tömörítő szervezet, az ECHO művészeti platformja. Az európai kulturális élet egyik fő mozgatórugójának tartott társulás tagintézményeinek művészeti és tartalmi ügyekért felelős vezetői a programtervezési gyakorlatról és a saját gyártású médiatartalmak megosztási lehetőségeiről folytattak eszmecserét. Szó esett a szervezet tagjai közötti koprodukciós lehetőségekről, többek között arról a háromoldalú együttműködésről is, amelynek keretén belül a Müpában is bemutatják Eötvös Péter új versenyművét a 2016/17es évad során.

KÖZEL 15 EZREN VETTEK RÉSZT A MÜPA10-HÉTVÉGÉN Számos telt házas előadással, az ünnepi hétvégére átrendezett, izgalmas terekkel, nyüzsgő hangulatkoncertekkel, digitális kiállítással, élőzenés behívókkal és csaknem 15 ezer nézővel ünnepelte a Művészetek Palotája tizedik születésnapját március 14–15-én. A Müpa10-eseményfolyamon olyan hazai művészek léptek fel, akik az elmúlt évtizedben az intézmény legemlékezetesebb koncertélményeit adták. A hétvégén rekordszámú előadást, összesen 19 produkciót közvetített élőben, HD-minőségben a Müpa: az eseményeket több mint 4 ezren követték online.

KURTÁG GYÖRGY DÍJA Februárban újabb rangos nemzetközi díjat kapott az 1990-es évek eleje óta külföldön – 2002 óta Franciaországban – élő zeneszerző, Kurtág György (1926). Egy Spanyolországban működő nemzetközi pénzintézet, a Banco Bilbao Vizcaya Argentaria (BBVA) alapítványt működtet, mely 2008-ban díjat hozott létre A Tudás Határai (Fronteras del Conocimiento – Frontiers of Knowledge) elnevezéssel. A díjat egymástól függetlenül működő zsűrik ítélik oda nyolc kategóriában – az első díjátadás 2009-ben történt. A nyolc kategória közül hét tudományos, egy pedig a kortárs zene valamely kiemelkedő alkotójának munkásságát ismeri el. A zenei zsűri elnöke Philippe Albèra, az Éditions Contrechamps igazgatója. A díj összege 400.000 Euró. A kortárs zenei díjat 2009-ben Cristóbal Halffter, őt követően pedig időrendi sorrendben Helmut Lachenmann, Salvatore Sciarrino, Pierre Boulez és Steve Reich vette át. Kurtág György kitüntetésének átadása ez év június 26-án esedékes.

6 müpa

magazin 2015 május–június

A hír mindenkié – adja tovább!

KLASSZIKU

NAGY HAGYOMÁNY

Fotó © KASSKARA / Felix Broede

Julia Fischer

LETÉTEMÉNYESEI 8 müpa

magazin 2015 május–június

Kevés zenekar van a világon, amely olyan hosszú és kanyargós utat tett meg története során, mint a Szentpétervári Filharmonikusok együttese. Nem először lépnek a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiumára, főzeneigazgatójukat, Jurij Tyemirkanovot is üdvözölhettük már a Müpában – a szólista, Julia Fischer pedig 2007-ben, a Lorin Maazel vezényelte New York-i Filharmonikusok koncertjén játszott a magyar közönségnek.

Vannak városok, amelyek két ország határán helyezkednek el, és emiatt a történelem viharai során sok mindent kénytelenek átélni – többek közt azt a megpróbáltatást is, hogy hol ide, hol oda kell tartozniuk. Nem pontosan ilyen, de ehhez hasonló identitásváltás történt meg többször is a Szentpétervári Filharmonikusokkal az elmúlt százharminchárom év során. Ez az együttes Oroszország legnagyobb múltra visszatekintő szimfonikus zenekara: 1882-ben alapították Szentpéterváron, és kezdetben egyáltalán nem lépett fel nyilvánosan – feladata az volt, hogy a cári család magánrendezvényein a család tagjainak és a meghívott főrangú vendégeknek muzsikáljon. Rezidenciális zenekar volt tehát, udvari együttes, amely egy uralkodó dinasztia igényeit volt hivatott kiszolgálni, teljes alárendeltségben, a művészi függetlenség legapróbb csírája nélkül. Már az első évtizedekben sem lehetett gyenge együttes, különben 1912-ben Richard Strauss aligha vállalt volna karmesteri vendégszereplést a zenekar élén. Aztán jött a forradalom, és a Szentpétervári cári zenekarból egyszerre Pétervári Állami Filharmonikus Zenekar lett – miközben a tagok nyilván ugyanazok maradtak, ugyanazokkal a hangszerekkel, ugyanazzal az ízléssel, kultúrával és tudással. A húszas évektől állami támogatásban részesültek, és olyan karmestereket fogadtak, mint Bruno Walter, Ernest Ansermet, Hans Knappertsbusch. Aztán megint eltelt néhány év, 1924 januárjában meghalt Lenin, pár hónappal később Pétervárt átkeresztelték Leningrádra, és a zenekar megint nevet változtatott – miközben a tagság, a hangszerpark, a kultúra továbbra is változatlan maradt. Hosszú időszak következett: hatvanhat év – egészen a kommunista rendszer bukásáig. A masszív diktatúra állandósága, amely, mint tudjuk, a művészetet igencsak befolyásolta, mert azt mindig lehet ideologizálni. Ennek ellenére a szovjet korszakban sok nagyszerű zenei eredmény született: a konzervatóriumokból és zeneakadémiákról pompás hangszeres és énekes szólisták kerültek ki – és voltak rendkívüli kvalitású

…sokak szerint ő a mai orosz karmester-társadalom grand seigneurje… karmesterek és zenekarok. A Leningrádi Filharmonikusok is kivételes színvonalú zenekarrá fejlődött, legfényesebb korszakát éppen az átkos szovjet diktatúra idején élte meg, a tősgyökeres pétervári Jevgenyij Mravinszkij (1903–1988) vezetésével. A művészcsaládból származó Mravinszkij kereken ötven éven át vezette a Leningrádi Filharmonikusokat: 1938-tól 1988-ban bekövetkezett haláláig. Keze alatt az együttes nemzetközi hírnévre tett szert, elsősorban Csajkovszkij- és Sosztakovics-produkciói voltak legendásak. Utóbbinak számos művét először ez a zenekar szólaltatta meg: a zeneszerző tizenöt szimfóniája közül hat ősbemutatóját (5., 6., 8., 9., 10., 12.) Mravinszkij abszolválta zenekara élén. A zenekar jelenlegi főzeneigazgatója, a kau kázusi Nalcsik városában született, kabar származású Jurij Tyemirkanov (1938) nagy idők tanúja: már Mravinszkij idejében,

1968-ban kinevezték a Leningrádi Filharmonikusok első karmesterének, itt is maradt 1976-ig, amikor a (szintén leningrádi) Kirov Opera és Balett zeneigazgatója lett. 1988ban, Mravinszkij halálát követően aztán a Leningrádi Filharmonikusok élére került, s jelenleg is ő a főzeneigazgató – azzal a különbséggel, hogy 1991-ben, amikor a város visszanyerte eredeti nevét, az együttest is visszakeresztelték Szentpétervári Filharmonikusokra – miközben természetesen az együttes tagsága, a hangszerpark, a kultúra, mint korábban is mindig, változatlan maradt… Tyemirkanov világszerte ünnepelt karmester. Aki csak egyszer is ott volt valamelyik koncertjén, tanúsíthatja, hogy jelenség. Lénye nemesen sallangmentes méltóságot áraszt, karmesteri instrukcióiból lényeglátás és kultúra árad – sokak szerint ő a mai orosz karmester-társadalom grand seigneurje.

Versenymű „a hegedű ellen”? Brahms legjobb barátja a hegedűművész és zeneszerző, Joseph Joachim (1831–1907) volt, aki a Hegedűverseny (D-dúr, op. 78 – 1878) végső alakjának kialakulásához is hozzájárult tanácsaival. Ő játszotta a szólót az 1879. január 1-jén lezajlott, lipcsei bemutatón is, amelynek érdekessége volt, hogy Joachim ugyanezen a koncerten a Brahms-mű előtt Beethoven azonos hangnemű hegedűversenyét is megszólaltatta – talán azért, hogy a Brahms-darab nagyságrendjéről sugalljon értékítéletet, vagy talán azért, hogy a két mű közötti párhuzamot hangsúlyozza. Hasonlóságok valóban akadnak: egyik versenymű sem a virtuozitást állítja előtérbe, noha mindkettő nagyon sokat követel a szólistától. Mindkettő elmélyült és filozofikus – és Brahms Beethovenhez annyira hasonló módon használja az üstdobot, hogy az már-már hommage-nak is felfogható. A Brahms-hegedűverseny szimfonikus fogantatása már a kortársak számára is nyilvánvalóvá vált, kapott is a mű szarkasztikus bírálatokat. Wieniawski játszhatatlannak ítélte, Pablo de Sarasate megjegyzése pedig közmondásossá vált: „nem vagyok hajlandó hegedűvel a kezemben kiállni a pódiumra, hogy azt hallgassam, amint az oboa a mű egyetlen dallamát játssza”. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy mindketten hegedűvirtuózok és hegedűművek szerzői voltak, nyilvánvalóvá válik, hogy epés észrevételeiket a féltékenység motiválta.

müpa

magazin 2015 május–június

Multiinstrumentalista – a szót azokra használják, akik több hangszeren is játszanak. A népzenében, világzenében és a könnyűzenében elterjedt ez a gyakorlat, itt azonban a felváltva több hangszeren is jeleskedő muzsikusnak többnyire nem kell nehéz szólamokkal megbírkóznia, elég, ha csekély mértékű jártasságot mutat az adott instrumentumon. A komoly zenében a régi évszázadok során szintén léteztek multiinstrumentalisták: a legtöbb zenekari fúvósnak több hangszert is illett-kellett kezelni tudnia, hogy adott esetben azon a poszton alkalmazhassák, ahol éppen szükség volt rá. De a nagy zeneszerzők is több hangszeren muzsikáltak: Bach, Haydn, Mozart elismert

Ideál és csalódás Már a reneszánszban és a barokkban is bevett szokás volt, hogy a zeneszerzők – busás jutalom reményében – királyoknak, hercegeknek, grófoknak ajánlottak műveket. Egy erszény arany vagy egy gyémántgyűrű egy szimfóniáért vagy egy szonáta-sorozatért: jól jött az alkotónak, aki csak ritkán érezhette magát teljes egzisztenciális biztonságban. Beethoven nem jutalom reményében készült 3. szimfóniáját Bonaparte Napóleonnak dedikálni, hanem azért, mert – amikor Napóleon még első konzul volt – benne látta a demokratikus eszmék letéteményesét. Titkára, Ferdinand Ries tanúja volt annak, hogyan tépte szét a haragra gerjedt zeneszerző a kézirat címlapját, amikor megtudta, hogy Napóleon császárrá koronáztatta magát. „Most majd lábbal tiporja az emberi jogokat, felsőbbrendűnek képzeli magát, és zsarnokká válik!” – mondta állítólag Beethoven. Így került le a címlapról a Buonaparte cím, melyet a Sinfonia Eroica (Hősi szimfónia) váltott fel, az első kiadásban a composta per festeggiare il sovvenire di un grande uomo alcímmel. Sokatmondó és büszke változtatás: Beethoven az Eroica végső ajánlásában már csak „egy nagy ember emlékét” kívánta megünnepelni, így jelezve a világnak, hogy Napóleon, akit korábban tisztelt, császárként meghalt számára.

billentyűs játékosok voltak, de mindannyian tudtak hegedülni is. Zenetörténeti nevezetesség az a levél, amelyben az ír tenor, Michael Kelly arról számol be hogy 1784-ben, Bécsben tanúja volt egy házimuzsikálásnak, amelynek során a kor négy kiemelkedő zeneszerzője ült a vonósnégyes kottapultjainál: Dittersdorf és Haydn hegedült, Mozart brácsázott, Vanhal a csellót szólaltatta meg… Ugye sokan vagyunk, akik szívesen használnánk arra egy időgépet, hogy meghallgassuk ennek a kvartettnek a muzsikálását? A 19. században lezajlott a specializálódás: a világ ettől kezdve természetesnek vette, hogy olyan virtuózok, mint Liszt vagy Chopin, csak egyetlen hangszeren, a zongorán mutatták be tudásukat. Ma már a nemzetközi zeneélet elismert szólistái csak egy instrumentumnak szentelik életüket.

Jurij Tyemirkanov

Fotó © Stas Levshin

KLASSZIKU

A tengeren túl is értékelik művészetét: 2000 és 2006 között ő volt a Baltimore-i Szimfonikus Zenekar főzeneigazgatója, jelenleg a Dán Nemzeti Szimfonikus Zenekar első vendégkarmestere és a londoni Royal Philharmonic Orchestra tiszteletbeli karmestere. Diszkográfiájában megtaláljuk Csajkovszkij, Muszorgszkij, RimszkijKorszakov, Rachmaninov, Stravinsky, Prokofjev, Sosztakovics, Hacsaturjan és Scsedrin műveit, de ott van Vivaldi, Haydn, Mozart, Schumann, Brahms, Berlioz, Verdi, Dvořák, Grieg, Mahler, Ravel is. Érzékeny, szuggesztív, igényes muzsikus, egy nagy iskola képviselője – egykori mentora olyan fiatalabb generációkat képviselő muzsikusoknak, mint Valerij Gergijev és Kirill Petrenko. Hogy repertoárja mennyire nem szorítkozik az oroszokra, mutatja, hogy mostani budapesti látogatása alkalmával Brahms Hegedűversenyét és Beethoven 3. szimfóniáját vezényli.

10 müpa

magazin 2015 május–június

Különleges kivétel a Szentpétervári Filharmonikusok koncertjének vendégművésze, Julia Fischer. Az idén harminckét éves művész édesanyja szlovák, édesapja eleinte az NDK állampolgára volt, Julia azonban már Nyugat-Németországban született. Négyévesen szinte egyszerre kezdett hegedülni és zongorázni. Kilencévesen vették fel a müncheni zeneakadémiára, és persze professzionista művészpályája is hamar megkezdődött: versenygyőzelmek, szólistafellépések olyan karmesterek koncertjein, mint Lorin Maazel, Christoph Eschenbach, Yakov Kreizberg, Neville Marriner, Marek Janowski, Herbert Blomstedt, Michael Tilson Thomas. Ez a pálya azonban sokáig csak a hegedűművészé volt. 2008-ban egy újévi koncerten, a frankfurti Alte Oper színpadán, a Junge Deutsche Philharmonie koncertjén Julia Fischer zongoraművészként is bemutatkozott, óriási meglepetést okozva ezzel: a hangverseny egyik részében Saint-Saëns h-moll hegedűversenyét, a másikban Grieg a-moll zongoraversenyét szólaltatta meg. Azóta mindkét hangszer játékosaként fellép: eddig hegedűsként öt, zongoristaként három díjat kapott. Nyolc zenei versenyen vett részt, és valamennyit megnyerte. A nagyobb hangsúly azonban a jelek szerint továbbra is a hegedülésen van, nálunk is e hangszerrel lép fel, és hanglemez-repertoárja is főként hegedűműveket tartalmaz: jelenleg egy 1742-es Guadagninin játszik. Csengery Kristóf

2015. május 5. JULIA FISCHER ÉS A SZENTPÉTERVÁRI FILHARMONIKUS ZENEKAR VEZÉNYEL: JURIJ TYEMIRKANOV KÖZREMŰKÖDIK: JULIA FISCHER – HEGEDŰ BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Fotó © Jean-Baptiste Mondino

KLASSZIKU

David Fray

Várdai István

A SOKSZÍNŰSÉG JEGYÉBEN

GORDONKÁS ELÉGIA

Míg a reneszánsz idején Németalföld a zene egyik központja volt, addig igencsak gondot okozna a romantika vagy a századforduló korából megemlítenünk akár egyetlen holland-flamand származású komponistát is. Johan Wagenaar is leginkább saját korának volt ismert alakja: főképp zenekari műveivel, operáival, kantátáival és orgonaműveivel vált a fin de siècle egyik kedvelt zeneszerzőjévé, stílusára leginkább Richard Strauss művészete hatott. Egyik leghíresebb műve 1905-ös Cyrano de Bergeracnyitánya, ezzel kezdi május 1-jei műsorát a Budapesti Fesztiválzenekar. A holland darabot – és természetesen az egész koncertet – holland karmester vezényli: Jaap van Zweden a Concertgebouw Zenekarának legfiatalabb (tizennyolc éves!) koncertmestereként kezdte pályafutását, majd az ifjú karmesterre Leonard Bernstein figyelt fel. Zweden azóta több európai zenekarral is dolgozott, jelenleg a Dallasi Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója.

Ezúttal ne Tóth Árpád költői humoreszkjére gondoljanak, amelyet Pablo Casals debreceni koncertje inspirált, noha most is Debrecen és a gordonka lesz két főszereplőnk. A Művészetek Palotája Szimfonikus felfedezések című sorozatában különleges hangversenyre kerül sor a Kodály Filharmonikusok Debrecen és az együttest ötödik éve vezető Somogyi-Tóth Dániel jóvoltából, hiszen műsoruk a romantika gyakran felcsendülő darabjait ritkaságokkal vegyíti. Az összekötő kapocs pedig – Franz Schubert híres Befejezetlen szimfóniáját leszámítva – a cselló lesz. A koncert szólistája a fiatal Várdai István, aki tavaly szeptem berben nyerte meg a versenyek versenyeként számon tartott ARD Nemzetközi Zenei Versenyt Münchenben, év elején pedig a bachtrack.com internetes portál kutatásának köszönhetően megtudhattuk róla, hogy tavaly ő volt világviszonylatban a második legkeresettebb csellista, megelőzve Julian Lloyd Webbert és Steven Isserlist. Antonin Dvořák h-moll gordonkaversenye előtt olyan csemegéket hallhatunk, mint Max Bruch 1881-es Kol Nidrei-je, amelyet a híres zsidó imádság ihletett, Dvořák g-moll rondója, ugyanannak a cseh gordonkaművésznek, Hanuš Wihannak ajánlva, akinek a csellóversenyét is dedikálta a mester, valamint Pjotr Iljics Csajkovszkij egy hét alatt megírt, sötét tónusú h-moll Pezzo capricciosója, amelyet nagybeteg barátja, Nyikolaj Kondratyev szenvedésével való együttérzése ihletett.

A ritkán játszott Wagenaar-mű után Beethoven talán legkevesebbszer hallható versenyművét, a B-dúr zongoraversenyt szólaltatja meg David Fray, akivel a Müpa közönsége már hallhatott Bach-estet is. Szokták Glenn Gouldéhoz hasonlítani játékát, Fray számára azonban fontosabb példakép Wilhelm Kempff, aki a fiatal francia pianista szerint énekelteti és beszélteti a zongorát, ami számára is végső cél a zenében. A műsor-összeállításra a sokszínűség találó jelző, hiszen a Wagenaar- és a Beethoven-mű után a hangverseny második részében Sosztakovics népszerű Ötödik szimfóniája szólal meg, amely a szerző első igazán sikeres műve.

2015. május 1., 2. BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR KÖZREMŰKÖDIK: DAVID FRAY VEZÉNYEL: JAAP VAN ZWEDEN

BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

12 müpa

magazin 2015 május–június

2015. május 3. VÁRDAI ISTVÁN ÉS A KODÁLY FILHARMONIKUSOK DEBRECEN

VEZÉNYEL: SOMOGYI-TÓTH DÁNIEL BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Kirill Gerstein

SZENVEDÉS ÉS ÖRÖM

A MECÉNÁS

Akár ezt a címet is viselhetné a Magyar Rádió Zenei Együttesei nek idei évadzáró hangversenye. Izgalmas műsorukban két nagyszabású kompozíciót állítanak egymás mellé: Beethovennek az emberiség egyesítését megéneklő, örök érvényű és emblematikus IX. szimfóniáját kortárs bemutatóval kötik össze, a fiatal zeneszerző, Zombola Péter szintén emelkedett témájú Passió című új művét mutatják be. A komponista jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint az egri Esterházy Károly Főiskola oktatója, és e munkái mellett történetesen a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek művészeti vezetője. Az új bemutatót már csak azért is érdemes kíváncsian várnunk, mivel 2013-ban az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület Zombola egy oratorikus kompozícióját, a Requiemet jutalmazta „Az év zeneműve” díjjal, és mert a legújabb kortárs magyar zenék között nagy valószínűséggel megfelelő előadói apparátus hiányában is egyre csekélyebb a nagy létszámú gárdát foglalkoztató oratorikus művek száma. Zombola latin nyelvű Passiója a XV. századi passiómotetta műfaját eleveníti fel, vagyis korántsem a bachi példákat követi. Zenekari elő- és utójáték között kórustételek és hangszeres közjátékok hallhatók. A szenvedéstörténet előadói a Pad Zoltán által vezetett Rádióénekkar és a Rádiózenekar az együttes vezető karmestere, Kovács János dirigálásával. A második részben pedig kiváló énekesek lesznek az Örömóda szólistái: Sümegi Eszter, Kovács Annamária, Fekete Attila és Perencz Béla.

Ha nem lett volna Nagyezsda von Meck, a Nemzeti Filharmonikusok május 8-i hangversenyének műsorán szereplő művek talán meg sem születnek: az orosz hölgy Csajkovszkij legfontosabb mecénása volt, aki később a fiatal Debussyt is patronálta – a francia komponista zongoratanárként kísérte el európai útjaira von Mecket.

2015. május 6. A MAGYAR RÁDIÓ ZENEI EGYÜTTESEI ÉVADZÁRÓ HANGVERSENYE

KÖZREMŰKÖDIK: SÜMEGI ESZTER, KOVÁCS ANNAMÁRIA, FEKETE ATTILA, PERENCZ BÉLA, MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA, MAGYAR RÁDIÓ ÉNEKKARA (KARIGAZGATÓ: PAD ZOLTÁN) VEZÉNYEL: KOVÁCS JÁNOS BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Fotó © Marco Borggreve

Fotó © Szilágyi Gábor

Sümegi Eszter

1876 és 1878 között a szerb-török háborúban Oroszország Szerbiát támogatta. Az Orosz Zenei Társaság Csajkovszkijt kérte fel, hogy a Vörös Kereszt Társaság, valamint szerb veteránok megsegítésére komponáljon új művet egy jótékonysági hangversenyre. Maga a zeneszerző „szerb-orosz indulóként” emlegette a szerb népdalt és a cári himnuszt is feldolgozó Szláv indulót, amelyet az 1876-os bemutatón Nyikolaj Rubinstein vezényelt. Az a Rubinstein, aki később lejátszhatatlannak minősítette a zeneirodalom egyik legismertebb versenyművét, a b-moll zongoraversenyt, amelynek szólistája a Nemzeti Filharmonikusok koncertjén a voronyezsi születésű amerikai zongorista, Kirill Gerstein, a 2001-es Arthur Rubinstein Nemzetközi Zongoraverseny győztese lesz. A koncert karmestere, Kocsis Zoltán a második részben Debussy ritkán felcsendülő kantátáját vezényli. A tékozló fiú nem sokkal a Meck asszony mellett eltöltött idő után született: az Édouard Guinard szövegére komponált mű 1884-ben elnyerte a rangos Római díjat. A Nemzeti Énekkar közreműködése mellett a mű szopránszólistája a nemrég a milanói Scalában Drusillaként debütáló Celeng Mária lesz, a baritonszólót Bognár Szabolcs énekli, a tenorszólókban Kiss Tivadart hallhatja a közönség. Tóth Endre 2015. május 8. NEMZETI FILHARMONIKUSOK

KÖZREMŰKÖDIK: CELENG MÁRIA, KISS TIVADAR, BOGNÁR SZABOLCS, KIRILL GERSTEIN, NEMZETI ÉNEKKAR (KARIGAZGATÓ: ANTAL MÁTYÁS) VEZÉNYEL: KOCSIS ZOLTÁN BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

müpa

magazin 2015 május–június

KLASSZIKU

Ránki Dezső

VÉGTELEN

LÁTÓHATÁR

„A mai kor nem kedvez a külsőségektől mentes, nem a közönség lenyűgözésének céljából írt zenének. A legtöbben azt várják egy koncerten, hogy elkápráztassák őket, a legelemibb érzelmeikre, indulataikra hassanak. Haydn nem ezt teszi, és a zenészek, koncertrendezők általában félnek a sikertelenségtől” – mondja Az Évad Művésze, Ránki Dezső annak kapcsán, hogy a neki szentelt sorozat harmadik, májusi 19-i estjén kizárólag Joseph Haydn műveiből válogat. 14 müpa

magazin 2015 május–június

„Haydn zenéje mindig közel állt hozzám, természetesen már gyermekként is szoros kapcsolatba kerültem vele – mondja a zongoraművész. – Rendszeresen tanultam könnyebb-nehezebb szonátáit, és mondhatom, már akkor a legbensőségesebb viszonyba kerültünk. A kapcsolat azóta is töretlen, szólókoncertjeimen évtizedek óta lehetőség szerint legalább egy szonátáját megszólaltatom. Még a hetvenes évek elején részt vettem a Haydn-zongoraművek Hungaroton-féle összkiadásában, amelyben nekem a késői, legérettebb művei jutottak, nagy örömömre. Ez meg is alapozta az azóta eltelt évtizedekben játszott Haydn-repertoáromat, bár számos korábbi darabját is rendszeresen műsorra tűztem. Méltatlanul keveset játszott szerző, igyekszem tőlem telhetően változtatni ezen. Ezért szenteltem a májusi szólóestet elsősorban az ő műveinek, de a februári hangversenyen is elhangzott a D-dúr zongoraverseny. Talán furcsának tűnik az asszociáció, de Haydn esetében hasonlóan végtelen látóhatárt érzek, mint Lisztnél. Mintha sorozatban ablakokat nyitnának eddig ismeretlen tájak felé, a legváratlanabb fordulatok, ötletek varázsolják el az embert, nem beszélve a csodálatosan költői középső tételekről. Haydn zenéje az életem fontos része, ő egyike a hozzám legközelebb álló négy-öt szerzőnek. Lehet, hogy fizikailag könnyebb erővel bírni egy Haydn-zongoraművet, mint egy hosszú, sok hangból álló romantikus darabot, de koncentrációban, finomságokban, plaszticitásban legalább ugyanolyan feladat elé állítja az embert, ezt már egy Haydn-műsor utáni fáradtságon is le tudom mérni. A technika fogalma alatt nem az értendő, hogy valaki gyorsan és hibátlanul képes a hangokat lejátszani; inkább az, hogyan tudja a hangszeren fizikailag megszólaltatni, amit zeneileg elgondol. Ezért számomra nem értelmezhető a technikai és zenei kategóriák szétválasztása. Haydn szonátáinak áttetsző, egyszerű zenei szövetét a legnehezebb plasztikusan, a tökéletességet megközelítő módon játszani, de a darabok sokszor különleges formai megoldásaiban megfelelően tájékozódni szintén fontos feladat.” Ránki Dezső ezt a hangversenyt a száz éve született, és ezeket a műveket rendszeresen játszó Szvjatoszlav Richter emlékének ajánlja. A műsort Haydn korai, de sok tekintetben úttörő, az Esterházy-udvarban komponált c-moll szonátája nyitja. Ennek érdekessége, hogy a zeneszerző ezt nevezte először szonátának, a korábbi többtételes billentyűs kompozíciók címe divertimento. Az 1771-es, már hangnemével is izgalmakat ígérő c-moll szonáta abban is kiemelkedik

az akkoriban keletkezett zongoraművek sorából, hogy összetettebb, dinamikailag kontrasztosabb, drámai intenzitásban erősebb; mindezen vonások miatt Haydn Appassionatájának is nevezik. A zeneszerző egy kiválóan zongorázó testvérpárnak ajánlotta a darabot, akiket rajta kívül Salieri is tanított. Marianna és Caterina Franziska Auenbrugger a bécsi spanyol kórház orvosának a lánya volt; apjuk, Leopold Auenbrugger fedezte fel és vezette be a modern orvostudományba az emberi test – elsősorban a tüdő, a mellkas és a szív – kopogtatással történő vizsgálatát. A c-moll „Auenbrugger” szonátát követően Haydn utolsó szonátái közül hangzik el három. Ezek közül az első, a 49. számú Esz-dúr szonáta is egy hölgyhöz, véletlenül szintén egy orvos, Esterházy Miklós kezelőorvosának a feleségéhez fűződik. Ma már lehetetlen kideríteni, barátság volt-e, vagy annál több Haydn és a nála huszonkét évvel fiatalabb Maria Anna Genzinger kapcsolata, de annyi bizonyos, hogy az ötvenhét esztendős zeneszerző személyes hangú, nemegyszer bizalmas leveleket írt Genzingernének. Várkonyi Tamás

Haydn, az esküvői tanú Első londoni látogatása idején Haydn egy csapásra a pezsgő brit zenei élet központi figurája lett, ekkor szeretett bele az angol zongorákba is. Londonban ismerte meg az egyik legnépszerűbb zongoraművésznőt, Therese Jansen Bartolozzit, akiről úgy beszéltek, mint a korabeli szaktekintély, Muzio Clementi három legjobb növendékének egyikéről. Haydn a húszas éveiben járó hölgynek dedikálta három utolsó szonátáját – ezek közül kettőt, az ötvenediket és az ötvenkettediket hallhatjuk a koncerten. Therese egy vagyonos műkereskedőhöz ment feleségül 1795 májusában, szinte napra pontosan kétszázhúsz évvel a Müpa-beli hangverseny előtt, Haydn volt az egyik tanú. Miután néhány évvel később Therese és férje eladta műtárgyait a Christie’s árverésein, a kontinensre jöttek, hogy Velence közelében vásárolt birtokukon telepedjenek meg. Útközben, Bécsben felkeresték kedves barátjukat, Haydnt, és rögtön elő is fizettek a Teremtés című oratórium 1800-as első kiadására.

„Mintha sorozatban ablakokat nyitnának eddig ismeretlen tájak felé…” „…ha nem árt a darab szépségének…” Haydn barátjának vallotta a kor leghíresebb bécsi zongorakészítő mesterét, Anton Waltert, de hangszereit nem igazán szerette, valamint aránytalanul drágának ítélte azokat. Genzingernének inkább másikat ajánlott a 49. számú Esz-dúr szonáta írásának idején, mondván: a Walter-féle zongora túl nehéz járású, nem lehet rajta mindent kellő finomsággal eljátszani. „Éppen ezért szeretném, ha Schanz úrtól próbálna ki egyet Kegyelmed – írja egy levelében. – Az ő zongorái valami egészen különlegesen könnyű járásúak, mechanizmusuk tökéletesen megfelelő. Kegyelmednek nélkülözhetetlen egy jó zongora, szonátáim pedig ugyancsak sokat nyernek vele. […] Arra gondoltam, adná Kegyelmed Pepperl kisasszonynak a maga különben nagyon jó hangszerét, s vásárolna magának újat. Szép kezei s ujjainak fegyelmezett rugalmassága megérdemli ezt és még többet is.” Genzingerné rajongott Haydn zenéjéért, és bár nagyszerűen zongorázott, a neki dedikált szonáta lassú tételével meggyűlt a baja. „A szonáta nagyon-nagyon tetszik nekem – írja. – Egy dolgon volna csak jó változtatni (ha nem árt a darab szépségének), nevezetesen az Adagio második részében, ahol a kezek keresztezik egymást, mert az ilyesmihez nem vagyok hozzászokva, és így nagyon nehezen megy.”

2015. május 19. RÁNKI DEZSŐ ZONGORAESTJE BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

müpa

magazin 2015 május–június

KLASSZIKU

Fotó © Susana Neves

Matosinhos String Quartet

NÉGYSZÓLAMÚ Két formáció, nyolc fiatal. Vonósok és fúvósok. Klasszikus és kortárs. Az ifjú kamaraművészek vibráló tehetsége a komolyzenében is kiköveteli a maga helyét, muzsikájuk ösztönös energiája és mívessége pedig főhajtásra késztet. A Művészetek Palotája – az Európai Hangversenytermek Szervezetének tagjaként – évek óta örömmel és büszkén mutatja be a nemzetközi zenei szcéna legígéretesebb előadóit a Rising Stars sorozat keretében. A cél, hogy a magyar közönség is folyamatosan naprakész legyen abból, épp kik is száguldanak rohamsebesen a világhírnév felé. A májusban esedékes este a kvartetteké lesz: a Matosinhos Vonósnégyes és a SIGNUM Szaxofon Kvartett ígér figyelemre érdemes koncertet.

16 müpa

magazin 2015 május–június

A portugál Matosinhos Vonósnégyes (Vitor Vieira, Juan Carlos Maggiorani – hegedű, Jorge Alves – brácsa, Marco Pereira – cselló) 2007-ben alakult, s nevét egy portugál kisvárosról kapta. A fiatal zenészek a fado hazájából érkeztek, nem csoda hát, hogy átszellemült szenvedély és kifinomult érzékenység jellemzi játékukat. Mára hazájuk vezető kamaraegyüttesévé nőtték ki magukat, szülőföldjükön a koncertpódiumok és fesztiválok elmaradhatatlan attrakciói (több mint száz fellépés van már a hátuk

mögött), jeles nemzeti zenei versenyek díjazottjai, s élvonalbeli muzsikusok választják ki őket közös muzsikálásra. Egyre növekvő hírnevüket, ha egyetlen aspektust kellene kiemelni, leginkább talán frissességüknek köszönhetik. Egyrészt abban az értelemben, hogy mennyire eredeti és erőteljes módon nyúlnak a közismert repertoárdarabokhoz, másrészt annyiban is, hogy fontos küldetésüknek tekintik portugál szerzők kevéssé ismert műveinek nép-

Fotó © Nadine Targiel

Signum Saxophone Quartet

Ú ÜSTÖKÖSÖK szerűsítését. Ez utóbbit remekül példázza, hogy a kvartett-irodalom két örök-népszerű klasszikusán (Mozart és Sosztakovics) túl neves honfitársuk, Vianna da Motta egy darabjával érkeznek hozzánk (róla érdekességképpen megemlítendő, hogy az idős Liszt Ferenc tanítványa volt egykoron). Az idén kilenc éves SIGNUM Szaxofon Kvartett Kölnben alakult. Az izgalmas formáció két német (Erik Nestler – alt, David Brand – bariton), valamint két szlovén (Blaž Kemperle – szoprán, Alan Lužar – tenor) fiatalemberből áll. Káprázatosan sokoldalú előadók, magabiztosan kalandoznak korsza-

kok és stílusok közt. A barokk daraboktól egészen a kifejezetten nekik készült modern átiratokig bármit képesek autentikusan tolmácsolni. A Carnegie Hallt is megjárt művészek ezen az estén a késő romantikától (Jean Sibelius) a kortárs zenéig (Georg Friedrich Haas) terjedő spektrumon bizonyítják be ezt. Fiatalos vonzerejük alkotóelemei: a virtuozitás, a játékosság és a féktelen szabadságvágy – jellemző módon gyakran kotta nélkül lépnek színpadra. Ahogyan egyik méltató kritikusuk fogalmazott, „extravagánsak” – ez különösen imponáló lehet az ifjú közön-

ség számára. Sajátos védjegyük a tűpontos dramaturgiai érzék, valamint az álomszerű, már-már a vonósnégyesek hangzáskarakterét megidéző textúra, melyet mesteri kreativitással képesek megteremteni. És nincs kétségünk afelől, hogy ez most is sikerülni fog nekik. László Ferenc

2015. május 21. RISING STARS MATOSINHOS STRING QUARTET, SIGNUM SAXOPHONE QUARTET FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

müpa

magazin 2015 május–június

KLASSZIKU

Budapesti Nemzetközi Kórusverseny, 2013

A KÖZÖS ÉNEKLÉS

GYÖNYÖRŰSÉGE

Bízzon az olvasó Kodály Zoltánban, és próbálja ki: a legtermészetesebb, legjobb – és káros mellékhatások nélküli – adrenalin-termelő „szer” ott állni mások, esetleg idegenek mellett, és nagy levegővel, szívből énekelni. Hol? Nos, az iskolák némelyike még őrzi a tradíciót, épít és újraépít énekkarokat. A felnőtt kórusmozgalom megkopott, de azért nincs veszve minden, mert a megszállottak úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. A rendszer foghíjas, de még működik. Életben tartotta például az Énekel az ország elnevezésű projekt, amelynek fő eseménye, a nagy koncert 2006 óta az Interkultur Hungária szervezésében, a Művészetek Palotájában valósul meg. Az ország bármely tájáról érkező énekesek és énekkarok lehetőséget kaptak-kapnak arra, hogy – február tól tartó próbák és egy háromnapos, közös kórustábort követően – a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiumán mutassák be a zeneirodalom kiemelkedő oratóriumainak egyikét. 2006-ban természetesen

18 müpa

magazin 2015 május–június

Verdi Requiemjével kezdtek, majd olyan, hivatásos előadók számára is jelentős erőpróbának minősülő alkotások is sorra kerültek, mint Brahms Német requiemje, vagy Beethoven Missa solemnise, Dvořák Stabat Matere.

Kitüntetett határkőhöz érkezett a vállalkozás, amely idén magasabb osztályba lép: a tíz éves Müpa első alkalommal ad helyet többnapos, nemzetközi kórusfesztiválnak. A Budapesti Nemzetközi Kórusünnep ötletét és alapját az idén harmincadik évfordu-

Éneklő Ifjúság Kodály az 1930-as évektől vezető szerepet játszott az Éneklő Ifjúság mozgalomban, amelyet az Énekszó című orgánum és kiadója, a Magyar Kórus tett országossá. Az évtized második felében a tanítványok, Bárdos Lajos, Kerényi György, Vásárhelyi Zoltán és Kertész Gyula munkájának köszönhetően az aktivitás igen erős volt. Kodály számos vidéki kórushangversenyen megjelent, de budapesti iskolákat is rendszeresen felkeresett. 1937 nyarán a mozgalom nagyszabású koncertet rendezett a Margitszigeten. Kodály cikket írt a kezdeményezés folyóiratába, 1938-ban megjelentette egyetemes zenei nevelési rendszerének alapját, a Bicinia Hungarica első füzetét, amelyet később további három követett. Az azonos nevű – Éneklő Ifjúság – című folyóiratban egyebek között azt írta: „Mélyebb zenei műveltség mindig csak ott fejlődött, ahol ének volt az alapja. (...) Az emberi hang, a mindenkinek hozzáférhető, ingyenes, mégis legszebb hangszer lehet csak általános, sokakra kiterjedő zenekultúra termő talaja.”

lóját ünneplő Énekel az ország kórusprojekt hagyománya szinte magától értődően kínálta fel. A koncerteket a palota különféle tereiben keretprogramok egészítik ki, minden műfaj és minden zenetörténeti korszak legjelentősebb, legérdekesebb alkotásaival találkozik a közönség. Az eseménysorozat középpontjában az együtt éneklés öröme áll: a hazai és külföldi kórusok hangversenyein kívül workshopok és interaktív gyerekprogramok is szerepelnek a tervek között, a közönséget pedig több ízben is megpróbálják dalra fakasztani. Aki járt már Énekel az ország eseményen a Müpában, tapasztalhatta, hogy a ház ilyenkor kétszer olyan ragyogónak, a hangulat többszörösen magával ragadóbbnak mutatkozik, mint máskor.

Református énekek XIV. A háromnapos, május végi Budapesti Nemzetközi Kórusünnepet egy hónappal követi a Református Zenei Fesztivál. Az esemény helyszíne megnyitása óta a Művészetek Palotája, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem. A június 27-i esemény a Kárpát-medencei reformátusok legnagyobb zenei ünnepe. 2002 óta rendezik meg, idén tehát 14. alkalommal csendül fel az ének. A reformátusok használatára kiadott énekeskönyv zsoltáraiból és énekeiből professzionális előadók tolmácsolásában hangzik el válogatás. Minthogy hivatásos és gyakorlott előadók lépnek pódiumra, koncertfelvétel készül, hang- és képrögzítés. A ma már 350 főt számláló Kárpát-medencei Egyesített Református Kórust, kitűnő karnagyokat, szólistákat, kamarakórust és orgonistákat felvonultató koncertet egyre több „világi zenekedvelő” és külföldi vendég is látogatja. A hangversenyen a közönség több alkalommal együtt énekel a kórussal, így a hangversenyteremben néha 1700 ember énekli a zengő igét. A Kárpát-medencei Egyesített Református Kórusba az itthoni énekkarok mellett évről évre meghívást kapnak a felvidéki, kárpátaljai, partiumi, erdélyi és délvidéki kórusok. A karnagyok közül Berkesi Sándor és Arany János nevét érdemes külön is kiemelni, e két nagy tudású tanár minden évben meghatározó személyisége az eseménynek. Az eddigi tizenhárom CD- és hat DVD-felvétellel egybekötött koncert valamennyi orgonistájának nevét pedig szintén fontos megemlíteni: Pálúr János, Alföldy-Boruss Csilla, Fassang László, Draskóczy László, Kéménczy Antal, Varga László, Virágh András Gábor, ifj. Szotyori Nagy Gábor és Szilágyi Gyula ül a játszóasztalhoz.

…Amerikától Kazahsztánig, Svédországtól Ausztriáig… A Budapesti Nemzetközi Kórusünnep nyitókoncertjén, a május 23-i Nemzetközi Kórusgálán az érdeklődők a világ minden tájáról érkező kórusok közreműködésével a kórusmuzsika sokféle arcát, az énekkari hagyomány színes kultúráját, változatos repertoár ját ismerhetik meg, Amerikától Kazahsztánig, Svédországtól Ausztriáig. A műsoron fel-

Hollerung Gábor

csendül az amerikai spirituálék legjava, de hallhatnak jódlizást, vérpezsdítő kazah folklórt, illetve szellemes kóruszenei paródiát is. Az előzetes jelentkezések alapján a résztvevők száma meghaladhatja az ezer főt, így – hogy mindenki színpadra kerülhessen – a csúcskoncert kétszer is szerepel a fesztivál programján, május 24-én és 25-én este. Orff Carmina Buranáját adja elő Hollerung Gábor vezényletével a Nemzetközi Fesztiválkórus és a Budafoki Dohnányi Zenekar, a szólisták: Rácz Rita, Horváth István és Szegedi Csaba. A koncerten egy különleges darab, Szentpáli Roland tubaművész jazz stílusban komponált Magnificatja is felcsendül majd. Mivel a fesztiválon több száz előadó találkozik, e sorok írásakor még csiszolódnak a Fesztivál Színházat és az Előcsarnokot érintő kísérőprogramok – gyerekkoncertek, közös éneklés, workshopok. Ám a három nap legpopulárisabb attrakciója biztosan a Kórus zene Éjszakája lesz. A Művészetek Palotájának hatalmas a gyakorlata sok embert megmozgató események szervezésében, az épületben működő Ludwig Múzeum minden évben csatlakozik a Múzeumok éjszakájához, de irodalmi ünnepeken, zeneszerzői évfordulókon is szélesre tárulnak a kapuk. Május 24-én este, a Carmina Burana elhangzását követően a kóruszene szerelmeseinek még érdemes lesz az épületben és a ház előtt, a teraszokon elidőzni, mert színes, változatos program várja az érdeklődőket. Bár a részletek megannyi meglepetést tartogatnak, és a szervezők még titko-

lóznak, arra számíthatunk, hogy mindenki kitűnően fog szórakozni. A sokrétű zenei kínálatot igazi „party” hangulat és egy különleges, Éjszakai koncert a sötétben teszi feledhetetlen élménnyé. Albert Mária 2015. május 23. BUDAPESTI NEMZETKÖZI KÓRUSÜNNEP NEMZETKÖZI KÓRUSGÁLA

BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. május 24. BUDAPESTI NEMZETKÖZI KÓRUSÜNNEP GÁLAKONCERT – „VOCAL COCTAIL”

BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. május 24., 25. BUDAPESTI NEMZETKÖZI KÓRUSÜNNEP SZENTPÁLI ROLAND: MAGNIFICAT ORFF: CARMINA BURANA

KÖZREMŰKÖDIK: NEMZETKÖZI FESZTIVÁLKÓRUS, BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR SZÓLISTÁK: RÁCZ RITA, HORVÁTH ISTVÁN, SZEGEDI CSABA VEZÉNYEL: HOLLERUNG GÁBOR BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. május 24. BUDAPESTI NEMZETKÖZI KÓRUSÜNNEP KÓRUSZENE ÉJSZAKÁJA

BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM, ELŐCSARNOK, ÁTRIUM

2015. május 25. BUDAPESTI NEMZETKÖZI KÓRUSÜNNEP GÁLAKONCERT – „SACRUM ET PROFANUM” BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. június 27. XII. REFORMÁTUS ZENEI FESZTIVÁL REFORMÁTUS ÉNEKEK XIV.

BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

müpa

magazin 2015 május–június

KLASSZIKU

NEM PILLANATNYI

KEGYELMI

ÁLLAPOT

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK 2015

20 müpa

magazin 2015 május–június

Mikor megváltottam a jegyemet a Budapesti Wagner-napok máig tartó diadalmenetét elindító, 2006-os Parsifal-lőadásokra, a karmester és az énekesek nevének ismeretében elsősorban kifogástalan zenei megvalósításban reménykedtem. Fel sem merült bennem, hogy ennél is többet kaphatok. előadását – melynek nem csak vizuális megjelenése számított újszerűnek a hazai operai gyakorlatban, de világszerte feltűnést keltett az is, hogy a ciklust a szerző elképzeléseihez alkalmazkodva, négy egymást követő napon adták elő. Előzetesen kétségeket keltett ez az ötlet: lehetséges-e fizikailag kibírni e monumentális műalkotást – voltaképpen pihenés nélkül? A válasz egyértelmű igen. Sőt éppen e szünetnap nélküli produkció ébreszthette rá a nézőket arra, hogy Wagner pontosan tudatában volt annak, mit is vár el tőlük – és hogy cserébe mit kínál. A bayreuthi gyakorlathoz alkalmazkodóan korai (16 órás) kezdési időpont voltaképpen lehetetlenné teszi, hogy az előadások napjain kiszakadjunk a darab világából; még meg sem emésztettük az előző élményt, és már itt is van a következő – az egész gondolkodásunkat átható, meghatározó módon. Persze az ilyesfajta megszólaltatás kompromisszumokkal is jár: a

A Rajna kincse Pedig így történt: a Parditka Magdolna– Szemerédy Alexandra-páros ma már a hazai Wagner-legendárium részeként emlegetett rendezése nagyságrendekkel lépett túl a félszcenírozott előadások alkalmi megoldásain, és a koncertterem játéktérré avatásával egyszerre hagyta háta mögött a realista színház és a Regietheater egymástól oly különböző irányzatainak megoldásait. S ha színházi vonatkozásban elmondható, hogy alig akartunk hinni a szemünknek, azt sem szabad említés nélkül hagynunk, hogy fülünk öt órán át fürdött a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem még alig-alig felfedezett akusztikájának csodáiban. Barátkoztunk a gondolattal, hogy a nemzetközi operaélet pályájuk csúcsán álló, vezető Wagner-énekesei jöttek el hozzánk (közülük ketten, Németh Judit és Christian Franz azóta egyetlen fesztiválról sem hiányoztak), és nehezen hittük el, hogy mindez nem pillanatnyi kegyelmi állapot, hanem a jövőben évről évre megismétlődhet. Fischer Ádám művészeti vezető azonban eltökéltnek bizonyult, és a következő két évben – Hartmut Schörghofer rendezésé ben – létrehozta A nibelung gyűrűje teljes

A walkür

müpa

magazin 2015 május–június

KLASSZIKU

Siegfried

Tudta Ön, hogy… – A nibelung gyűrűje 2008-ban teljessé vált produkciója az első hazánkban, melyet a 19. század óta az Operaházon kívül előadtak? A magyarországi bemutató a Gyapjú utcai német színházban volt Angelo Neumann utazó társulatának előadásában, röviddel megelőzve a Gustav Mahler vezényelte operaházi Rajna kincse- és Walkür-premiereket. – a Wagner-napokon a Lohengrin az egyetlen mű, mely nem csak Fischer Ádám vezényletével volt hallható? 2013-ban Vajda Gergely dirigálta a darabot, egy gyermekek számára készített rövidített verzió pedig A hattyúlovag címen volt látható Hamar Zsolt vezényletével, 2011-ben. – a fesztivál tízéves története során nem csak a bayreuthi mester zenedrámáit hallhatta a közönség? Az elmúlt évek során egy kamarakoncerten elhangzott a szerző összes dala, de korábban hallhattuk a Ring szimfonikus kivonatát is. – Wagner, aki karmesterként kezdte pályafutását, sohasem vezényelte a Lohengrin utáni műveit, köztük a Ringet sem? Részleteket azonban dirigált e művekből is – a Ringből például pesti koncertjén is hallhatott néhány szemelvényt a magyar közönség.

főszerepekben érthető módon nem léphetnek fel ugyanazok az énekesek három egymást követő napon. Alighanem ezért fordulhatott elő, hogy egyetlenegyszer szünetnapokkal is látható volt a produkció – ekkor a szereposztás következetesen ugyanazokra az énekesekre épült egy-egy szerepben. A következő évek bemutatóinak legizgalmasabb kérdése a helyszínhez és az előzményekhez való viszony maradt: elsősorban a színpadiasság mértékének meghatározása, eldöntése. Az oly hosszú szünet után végre ismét Budapesten is látható Trisztán és Izolda (2010, újfent Parditka–Szemerédy-

22 müpa

magazin 2015 május–június

produkció) egyelőre a Parsifal által megkezdett úton járt, bátrabb díszletezéssel, de továbbra is a hangversenyterem adottságaiból, mi több: ezúttal anyagából kiindulva. A Lohengrin (2011) és a Tannhäuser (2012) egymást követő bemutatói nyíltan színházat varázsoltak a pódiumra, a sajátos „budapesti Wagner-stílus” arányait a német ihletésű rendezői színház felé billentve. A nürnbergi mesterdalnokok 2013-as, Michael Schulz rendezte bemutatója aztán újfent revelatívan avatta játéktérré a Művészetek Palotája belső terét, visszakanyarodva a Parsifal által meghatározott ideálhoz – és el is érve annak színvonalát.

Peter Konwitschny

Kilenc év, kilenc opera. Bár sokan várták, remélték, hogy a 2013-as Wagner-bicentenáriumra válik teljessé a Budapesti Wagnernapok teljes érett kori életművet felvonultató kínálata, ez végül a fesztivál évfordulójára valósult meg. Kovalik Balázs első Wagner-rendezése napjaink egyik legelismertebb operai gondolkodójának Wagnerhez és a helyszínhez val ó viszonya szempontjából egyaránt izgalmasnak ígérkezik. Azt pedig, hogy a következő években a három fiatalkori műre, vagy a már látott tíz darab új színpadra állítására szólítanak-e a majd fanfárok, egyelőre csak találgathatjuk. Egy biztos: a Wagner-rajongók mindenképpen ott lesznek. Bóka Gábor

Az istenek alkonya

BUDAPESTI

WAGNER

NAPOK június 11–24.

2015

„Vizuálisan kötetlenül asszociatív előadásmód” Hogyan látta a kritika az első években a Wagner-napok által kezdeményezett új színpadi irányzatot? Tanulságos ezzel kapcsolatban felidézni Fodor Géza szavait, aki így írt élete egyik utolsó recenziójában a Ring 2008-as premierjét követően: „Azt megvitatni sem vezet most sehová, hogy az az operaelőadási mód, amelyet ez a Ring példáz, megmarad-e alkalmi megoldásnak, vagy az operajátszás új útját, jövőjét jelenti. Egyfelől a színház túl gyökeres és szubsztanciális művészet ahhoz, hogy lemondjon akár az operának is autonóm és következetes, pontról pontra való színi interpretációjáról. Másfelől a radikális rendezői operaszínház gyakorlata: az operák nyersanyagként kezelése (…) irritálja a nagyközönséget kedves operáival kapcsolatban, s elképzelhető, hogy egy olyan, a nézőnek szabadságot hagyó, vizuálisan kötetlenül asszociatív előadásmód, amely nem igyekszik arra kényszeríteni, hogy pontról pontra kövesse a rendező logikáját, életképes alternatívának bizonyul.” (Muzsika, 2008. szeptember)

2015. június 11. BUDAPESTI WAGNER-NAPOK WAGNER: A RAJNA KINCSE BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. június 12. BUDAPESTI WAGNER-NAPOK WAGNER: A WALKÜR BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. június 13. BUDAPESTI WAGNER-NAPOK WAGNER: SIEGFRIED BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. június 14. BUDAPESTI WAGNER-NAPOK WAGNER: AZ ISTENEK ALKONYA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. június 20., 22., 24. BUDAPESTI WAGNER-NAPOK WAGNER: A BOLYGÓ HOLLANDI BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. június 21. BUDAPESTI WAGNER-NAPOK PETER KONWITSCHNY 70 „ÉLŐ VAGY HALOTT SZÍNHÁZ?” – ELŐADÁS ELŐADÓTEREM

müpa

magazin 2015 május–június

„ÉN NEM VAGYOK BOLYGÓ HOLLANDI” A bolygó hollandi Kovalik Balázs első Wagner-rendezése. Vajon Wagner kerülte el Kovalikot, vagy Kovalik Wagnert, tehát a körülmények hozták így, vagy az akarat hiányzott? Néhányszor megkerestek már ilyen kéréssel, de én akkor még nem tartottam erre elég érettnek magam. Hogy most az vagyok-e, azt sem tudom, de tény, hogy ez az első próbálkozásom. Wagnerhez érettebbnek kell lenni, mint Mozarthoz vagy Puccinihez? Másfajta érettségre van szükség. Arról van szó, hogy az ember megtalálja-e az utat ahhoz a nyelvhez, amelyen egy adott zeneszerző ír. Sokáig nagy ívben kerültem Mozartot is, hiába volt egyszerű a zsenialitását megérteni, csak 2006-ban mertem először komolyan foglalkozni a három Da Ponte-ope-

24 müpa

magazin 2015 május–június

rával (Figaro házassága, Don Giovanni, CosÌ fan tutte – a szerk). Ami Wagnert illeti, mindig is csodáltam azt, ahogy ő komponál, de amikor azon kezdtem gondolkodni, hogyan ültessem színpadra, akkor nem éreztem, hogy megtaláltam volna hozzá a magam útját.

Fischer Ádámmal öt éve készülnek A bolygó hollandi színrevitelére. Ha korábban nem érezte magát elég érettnek ahhoz, hogy Wagner-operát rendezzen, miért éppen a Hollandival tört meg a jég? Nagyon sok Wagner-előadást láttam, ezért ahogy telt-múlt az idő, bizonyos zenedramaturgiai gondolkodásmódok kezdtek megnyílni előttem. Nem minden Wagner-opera esetében: van köztük olyan is, amelyet ma is szinte megvalósíthatatlanul összetettnek, bonyolultnak érzek. Ilyen például a Trisztán

és Izolda. A bolygó hollandi viszont Wagner egyik legszemélyesebb operája. Itt még nem annyira téziseket próbál mitologikus formában megvalósítani, hanem sokkal inkább saját személyes létállapotáról beszél. És a saját korát. Mennyire jelenik meg a szenvedélyesen társadalombíráló, fiatal korában anarchista Wagner Kovalik Balázs színpadán? Annyira, amennyire ez ma is aktuális. Mitől lesz aktuális? Netán mai környezetbe kerül? Szerintem egy opera akkor is lehet aktuális, ha klasszikus 19. századi jelmezekben adják elő, és akkor is, ha öltönyben és nagyestélyiben. Ami itt fontos: a Müpában ezek az operaelőadások tudatosan félig szcenírozottak. Itt nem működik, ha valaki illúzió-

Fotó © Éder Vera

MŰVÉSZBEJÁR

Kovalik Balázs

színházat próbál létrehozni, úgy tenni, mintha operaházban lennénk, vagy mondjuk, festett fákkal, házakkal és hullámokkal keltenénk azt a látszatot, mintha egy nagy, szélesvásznú filmet látnánk. A Művészetek Palotája hangversenyterme nem múlt századbeli, hanem mai helyszín, mai az

juk a Metropolitané, a bécsi Staatsoperé, vagy a budapesti Operaházé, mert két külön műfajról beszélünk. Az operaházakban egy Wagner-bemutatóhoz hat-nyolc hét próba áll rendelkezésre. Erre a félig szcenírozott operák esetében nincs mód. Tehát itt nem lehet annyit kísérletezgetni, itt

jaj, ami régen volt, az milyen jó volt, ami meg most van, az milyen rossz. A régi rend képviselői mindig fájlalják az elmúlást. De harminc, negyven vagy ötven év múlva ugyanez történik. Ez a ciklikusság ott van a hollandi monológjában is: „Hétévenként partra szállok, és hétévenként csalódom”,

„Arról van szó, hogy az ember megtalálja-e az utat ahhoz a nyelvhez, amelyen egy adott zeneszerző ír.” anyaghasználata, a színhasználata is. Ebben a környezetben viccesnek tartanám, ha itt valamilyen népi rokolyában fonogatnának a norvég nők. Kovalik Balázs rendezéseiben mindig is nagyon fontos volt a vizuális megjelenés, ezek szerint most egyszerűbb, szikárabb látványvilágra számítsunk? Igen. Az első félig szcenírozott előadás, amit itt rendeztem, Pfitzner Palestrinája volt. Azt hiszem, ott sikerült a koncertszerűséget az oratorikus színházi jelleggel elegyíteni. Bár A bolygó hollandi sokkal realisztikusabb mű, itt sem szeretném eltüntetni a hangversenytermet, inkább arra törekszünk, hogy kitaláljunk egy olyan térinstallációt, amely ehhez a teremhez jól illeszkedik, ugyanakkor a koncertforma statikus állapotával szembemegy. Formabontó előadás lesz azért ez is? Soha nem állt szándékomban formát bontani. Mindig csak azt kerestem, hogy nekem mit mond az adott történet, illetve az egyes jelenetek milyen módon tudják közvetíteni azt az üzenetet, amit én a második vagy a harmadik mélységbe leásva, az alkotótársaimmal közösen felfedezek. Az eredmény egyesek szerint formabontó, mások szerint nem, egyesek szerint újszerű, mások szerint meg nem. Az biztos, hogy mi nem historizáló kosztümökben és nem egy historizáló világban gondolkodunk. Olyan előadást szeretnénk csinálni, amely nem csak ábrázolja, nem csak elénekli, hanem elemzi a művet, és ütemről ütemre konkrét gondolatokat ébreszt. Elképzelése közel áll vajon A bolygó hollandi bármelyik ismert rendezéséhez? Egy ilyen félig szcenírozott előadást nem lehet összehasonlítani egy színházi előadással, így azt sem érdemes keresni, hogy mennyivel jobb vagy rosszabb, mint mond-

előre, pontosan ki kell találni egy formát, amit az ember nagy gesztusokkal valósít meg, és rábízza az egyébként világsztár énekesekre, az ő rutinjukra, a máshol már énekelt szerep tapasztalataira, hogy kidolgozzák benne a részleteket. Mi a kitalált forma? A bolygó hollandi színrevitelének koncepciója? Szerintem nem az a koncepció, hogy egy előadást áthelyezünk, mondjuk, Egyiptomból a 19. századba, a Toscát a náci uralomba, vagy a Turandotot egy tévéshow világába. Koncepción én azt értem, hogy a színpadon elhangzó mondatokról mit gondolunk. Hogy miért mondja azt a bolygó hollandi, hogy bárcsak dögölne meg az egész világ és pusztulna el minden! Az ember erre próbál választ keresni, és ha megfogalmazta a maga gondolatát a hollandi meg nem értettségéről, vagy a világgal való szembehelyezkedéséről, akkor nyilván fel kell tennie a következő kérdést: jó, de milyen az a világ, amellyel ő szemben áll? És akkor kerülök lépésről lépésre közelebb a technikai megoldásokhoz, egy díszlettérhez, egy játéktérhez, vagy a jelen esetben egy objektumhoz, amelynek segítségével a magam válaszát érzékletessé tudom tenni. Mi ez a válasz? Miért bolyong a hollandi és milyen ez a világ, amelyik őt nem érti meg? Engem elsősorban az érdekel, hogy az a kapitalista vagy konzumvilág, amit Daland és a norvégok képviselnek, mivel áll szemben, mit pusztít el, mi az, amit tulajdonképpen kinevet, és csak mint legendát tart életben. Vagy hogy a múló értékrend képviselője, a bolygó hollandi, a maga fájdalmával és nyöszörgésével, mennyiben nevetséges. Mert az elmúlás és az értékrendek váltása a világban természetes folyamat. Letűnnek korok, letűnnek műfajok, stílusok és divatok, jönnek helyettük újak és újabbak, és nem lehet azt mondani, hogy

hiszen ő mindig szembehelyezkedik azzal, amit éppen partra szállva lát, ami ott körül veszi. Valójában nem a boldogságot keresi, neki egyszerűen az az átok lett az osztályrésze, hogy újra meg újra próbáljon megtalálni valamit, amiben voltaképpen nem hisz. Egyetlen reménye, hogy eljön végre az utolsó ítélet, és az egész világ romba dől, vele együtt ő is. Nagyon izgalmas téma. Kovalik Balázs vajon saját magát, a saját bolyongását, eltávolodását is belerendezi a darabba? Én minden darabba belerendezem magam. Nem tudom más szemével olvasni a művet, és innentől kezdve nyilvánvalóan benne vagyok. De nem rólam szól. A bolygó hollandi mindenről való lemondása távol áll tőlem, még akkor is, ha pesszimistának tűnhet az, amit megállapítok a világról. Igaz, tizenöt éve, amióta tanítok, döbbenten látom, hogyan változnak a növendékek egymás utáni generációi. Követni sem tudom már azt a gondolkodást, ami a Facebook, az Internet és az iPhone-ok által átformált fiatal agyak sajátja. Az ember nyilván érzi a saját vesztét, azt, hogy jön, nyomul egy új nemzedék, egy új nyelvezet, egy új világ, amelyben én esetleg elveszve érzem majd magam, vagy el is veszek, mert hiszen amikor lejár a szavatosságom, akkor kidobnak. De én ezen nem gyötrődöm betegesen, sőt újra és újra azon kapom magam, hogy élvezettel és izgalommal figyelem, mi alakul ki és mitől. Bennem inkább az érdeklődés, a kíváncsiság nagyobb. Tehát nem, én nem vagyok bolygó hollandi. Petrányi Judit 2015. június 20., 22., 24. BUDAPESTI WAGNER-NAPOK WAGNER: A BOLYGÓ HOLLANDI - BEMUTATÓ BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

müpa

magazin 2015 május–június

„HA AZ EMBERT UTÁNOZZÁK,

AZ ANNAK A JELE, HOGY VALAMIT JÓL CSINÁLT” Karrierje különleges ívet írt le: tizenöt évesen jegyszedőként dolgozott a New York-i Metropolitan Operaházban, most pedig immár tizedik éve az intézmény főigazgatója. Peter Gelbbel az általa megálmodott élő HD-közvetítésekről, a Metropolitan következő évadjáról és az opera jövőjéről beszélgettünk. 26 müpa

magazin 2015 május–június

Fotó © Dario Acosta

KÜLFÖL

Peter Gelb, a Metropolitan főigazgatója a nézőtéren

A világ legnagyobb operaháza A Metropolitan Opera eredeti épülete a Broadway-n állt, a manhattani 39. és 40. utca között. Itt zajlott le az intézmény történetének legelső bemutatója: 1883. október 22-én Gounod Faustját adták. A Lincoln Center-beli új épület 1966 óta fogadja a vendégeket, a hivatalos megnyitót Samuel Barber operája, az Antonius és Kleopátra világpremierjével ünnepelték. A legtöbbet játszott művek listáját Puccini Bohémélete vezeti, ezt követi Verdi műve, az Aida, míg Bizet-től a Carment éppen a közelmúltban adták elő ezredik alkalommal; ezen az előadáson a torreádor, Escamillo szerepét Bretz Gábor énekelte. Majd négyezer személyes nézőterével (hat szinten 3 794 ülő- és 245 állóhely) ez a legnagyobb, eleve erre a célra épült operaház a világon. Az előadásokon kívül fő attrakcióját a boltíves üvegablakokon át kívülről is látható, két hatalmas Chagall-freskó jelenti: A zene győzelme, és A zene forrásai. További látványossága a nézőtér huszonegy, Swarovski-kristályból készült csillárja, amelyeket az osztrák kormány adományozott az operának, hálából azért a segítségért, amelyet az amerikaiak nyújtottak a 2. világháború után Ausztriának.

Miért vonzotta ennyire a Metropolitan? New York-i vagyok, itt születtem Manhattanben, itt nőttem fel, gyerekkoromban két metrómegállónyira laktunk a Metropolitan Operaháztól. Mindig nagyon izgalmasnak találtam a színházat, a zenét, és New Yorkot mint kulturális központot. Számomra a Met mindennek a legfontosabb megtestesítője volt, Amerika legnagyobb operaháza, ahol bámulatos módon találkozik a színház, a zene, a tánc és az ének. Az előadóművészeteknek ez az összekapcsolódása már gyerekként is lenyűgözött, és lenyűgöz a mai napig.

A New York-i Metropolitan nézőtere

Fotó © Jonathan Tichler

Pályafutásának kezdetén a legendás impresszárió, Sol Hurok irodájában dolgozott, aki a kor olyan világhírű művészeit menedzselte, mint Vladimir Ashkenazy, David Ojsztrah, Anna Pavlova, Rudolf Nurejev vagy Szvjatoszlav Richter. Milyen emlékeket őriz arról az időszakról? Hát ez már elég régen történt! 1970-ben tizenhét éves voltam, akkor fejeztem be a középiskolát, és úgy döntöttem, nem megyek azonnal egyetemre, inkább dolgozni szeretnék. Művészcsaládból származom, édesapám a New York Times drámakritikusa, később szerkesztője volt, édesanyám író, egyik nagybácsim a híres hegedűművész, Jascha Heifetz volt. Mindez azt jelentette, hogy nagyon érdekelt az előadóművészetek világa. Első munkahelyemnek a Metropolitan Operaházat nevezhetem: itt tizenöt éves koromtól félállásban dolgoztam jegyszedőként, első igazi főállásomat azonban Hurok cégénél töltöttem be. A legalacsonyabb pozíciót kaptam meg, afféle kifutófiúként alkalmaztak, mégis nagyon izgalmasnak éreztem a munkámat, mert találkozhattam a Hurok által képviselt világhírű művészekkel, például Arthur Rubinsteinnel vagy Maria Callasszal. Yo-Yo Ma, a híres csellóművész akkoriban tizenöt éves csodagyerek volt, vele barátságot kötöttünk, és ma, ennyi év után is barátok vagyunk.

A világ operaházai között vajon miért foglal el különleges helyet a Metropolitan? Miért akarnak a legnevesebb énekesek mind itt fellépni, itt sikert aratni? A Metropolitant különlegessé teszi történelme és hírneve, hiszen olyan karmesterek vezényeltek itt, mint Arturo Toscanini vagy Gustav Mahler, olyan énekesek léptek fel, mint Caruso. A 20. század első felében a legnagyobb művészek még hajóval érkeztek New Yorkba, és itt maradtak az egész szezonra. Emellett a Met mindig élen járt a legújabb technológia alkalmazásában is, ami szintén vonzotta ide a művészeket. A nyolcvan évvel ezelőtt indult rádióközvetítések a korábbinál jóval szélesebb közönséget értek el. A nyolcvanas években, amikor a Met médiaosztályán foglalkoztam különböző televíziós programok gyártásával, a rádióközvetítéseket kiterjesztettük Európára is, később ez lett a mintája annak a HD (nagy felbontású) közvetítési modellnek, amellyel újabban olyan nagy sikereket aratunk. Ez megint csak vonzó célponttá teszi a Metropolitant a művészek szemében, hiszen tisztában vannak vele, hogy ha olyankor énekelnek a Met színpadán, amikor az előadást széles körben közvetítik, akkor globális közönséghez juthatnak el. Lehet, hogy nem a Met a legfontosabb operaház a világon, de az biztos, hogy mi érjük el a legszélesebb közönséget. Amikor 2006 augusztusában átvette a főigazgató pozícióját, mi volt a legfontosabb cél, amit maga elé tűzött? Legfontosabb célom az volt, hogy a Met megmaradjon a zenei élet élvonalában. Biztosítani akartam, hogy megőrizzük az operajátszás magas színvonalát, és meghívjuk ide a nagy énekesek és színházi rendezők új generációjának tagjait, megtartva ezzel a versenyképességünket. Arra is törekedtem, hogy az operaház ne tűnjön el a mainstream kultúrából, mert úgy éreztem,

müpa

magazin 2015 május–június

Fotó © Jonathan Tichler

KÜLFÖL

A Metropolitan este

sokan kezdik túl régimódinak és elitistának tartani. Szószólójává váltam annak a törekvésnek, hogy az idősebb nézők elidegenítése nélkül új közönséget is megnyerjünk – ami egyébként nélkülözhetetlen a műfaj túlélése szempontjából, nemcsak a Met, hanem világszerte minden operaház számára. A szélesebb közönség elérését szolgálja az is, hogy használjuk az új digitális műsorszórás biztosította lehetőségeket. Olyan korban élünk, amikor az amerikai és az európai iskolákban is mind kevesebb hangsúly esik a művészetek, és mind több a technológia és az üzleti tudnivalók oktatására. A technológia természetesen nagyon fontos, de a művészetre is szükségünk van! A művészeti nevelés hiánya az Egyesült Államokban az egész társadalmat érintő, komoly probléma, és meglátásom szerint a Metropolitannek ki kell vennie a részét a helyzet megoldásából, és oktatási célzattal is használni a pozíciójából adódó, illetve az új digitális módszerek kínálta lehetőségeket. Kezdettől fogva törekszem új nézők megnyerésére, ami nem könnyű feladat, mert az opera jóval nagyobb intellektuális erőfeszítést igényel a közönség részéről, mint egy rövidebb zenedarab, mondjuk egy popszám meghallgatása. Az operához intellektus kell, hajlandóság arra, hogy rászánjuk az időt, hiszen egy darab jóval hosszabb az átlagos mai show-műsoroknál. A mi felelősségünk ösztönzővé és izgalmassá tenni ezt a műfajt mindazzal, amit a színpadon és azon kívül csinálunk.

28 müpa

magazin 2015 május–június

„…a legizgalmasabb előadások általában a HD-közvetítések idején születnek...” Ezért hozták létre az olyan oktatóprogramjaikat, mint az iskolai élő HD közvetítések? Többféle iskolai programunk van. Elhozunk New York-i gyerekeket az operaházba, illetve a HD közvetítések révén elvisszük az operát az iskolákba. Ezen kívül az Egyesült Államok számos iskolájába juttatunk el a tanárok számára oktatóanyagokat, amelyekkel a tanterv részeként dolgozhatnak, később pedig a gyerekekkel együtt eljöhetnek a Metbe, és itt a diákok meghallgathatják azt, amiről az órákon tanultak. Az élő HD-közvetítések jól illeszkednek abba a programba, hogy szeretnének minél szélesebb közönséget elérni. Honnan jött az ötlet, hogy az opera hagyományait érdemes lenne kombinálni a legújabb technológiával? Csak meg kellett nézni a Met történetét. A ház mindig is élen járt a technológiai újítások alkalmazásában, ahogyan ezt már a rádió és a tévé esetében említettem, így a mai új lehetőségek kiaknázása is logikus

lépés volt. Valahányszor megszületik egy új technológia, a művész feladata kitalálni, hogyan lehet azt a művészet szolgálatába állítani. A Met képes volt erre, és a digitális technológia, a műholdas közvetítés felhasználásával ezt a tradíciót továbbvitte a jövőbe. Mennyiben változtatták meg a nagy felbontású kamerák az operajátszást? Jó operaelőadást alkotni embert próbáló feladat, ezért soha nem kérem arra a rendezőket, a díszlettervezőket vagy az énekeseket, hogy még a HD-közvetítésre is legyenek tekintettel. Csak arra kérem őket, hozzanak létre minél jobb előadást a nézőtéren ülők számára. A HD kamerák jelenléte másodlagos. Ám manapság az opera csak akkor képes új nézőket megnyerni, ha a színészi teljesítményben ugyanolyan drámai, valódi hatást kelt, mint egy modern színházi előadás a Broadwayn vagy egy mozifilm. A mai énekeseknek tehát tökéletes előadóművészeknek kell lenniük, nem tehetik meg, hogy csak úgy álldogálnak a színpadon és énekelnek. Át kell élniük a szerepü-

És az énekesek örülnek ennek? Az igazi művészek mindig örömmel fogadják a kihívásokat. Az énekesek számára egyfajta kitüntetés, ha részesei lehetnek ezeknek a közvetítéseknek, mert tudják, hogy több százezer nézőhöz jutnak el. És a legizgalmasabb előadások általában a HD-közvetítések idején születnek. Operasztárnak lenni az énekes műfajokon belül a fizikailag legmegterhelőbb feladat. Nincs hangosítás, nincs mikrofon, csak az énekes, a teste, a hangja. A nagy művészek pedig akkor a legjobbak, amikor a legmagasabb a tét, mikor az egész világ őket figyeli. A kiváló atléták is a legstresszesebb körülmények között nyújtják a legjobb teljesítményt: a rekordok általában az olimpiákon dőlnek meg. Akadnak olyan vélemények, amelyek szerint az élő HD-közvetítések ugyan valóban rengeteg emberhez juttatják el ezeket a kiváló előadásokat, ám közben nem ösztönzik arra a nézőket, hogy gyakrabban menjenek el a helyi operaházba, hiszen ott nem kapják meg ugyanazt a művészi minőséget, mint a Metben. Szerintem ez attól függ, mit kínál a helyi operaház. Ahol nem elég vonzó a program, ott talán igaz ez az állítás. Ahol viszont kreatív és érdekes munka folyik, ott a HD program nem csökkenti, inkább fokozza a közönség érdeklődését. Mit szól ahhoz, hogy újabban más intézmények, például a londoni Royal Opera House is elindították a saját élő HD-közvetítéseiket? Ők minket követnek, mert rájöttek, hogy ez jó ötlet. Ez csak azt mutatja, hogy a Met vezető szerepet játszik ezen a területen. Ha az embert utánozzák, az mindig bók, annak a jele, hogy valamit jól csinált. Említene néhány előadást a következő szezonból, amelyeket már nagyon vár? A Met mindig büszke volt arra, hogy művek széles választékát tartja műsoron, és ez a mai, nagyon eklektikus kínálatra is igaz. Nehezen tudnék egyetlen előadást kiemelni; számomra mindig az új produkciók a legér

Metropolitan-operaközvetítések a Müpában A The Metropolitan Opera: Live in HD program jóvoltából ma már világszerte több mint kétezer moziban és hetven országban, így nálunk is eredeti minőségben élvezhetik a nézők a Met előadásait. Az élő, digitális operaközvetítések sugárzására Magyarországon először a Művészetek Palotája állapodott meg a Metropolitan Operával, még 2008-ban. Az évről évre több látogatót vonzó közvetítéssorozat a 2015/2016-os évadban tíz Metropolitan-előadás élményével ajándékozza meg az operarajongókat. A következő szezon 2015. októberében A trubadúrral indul, ezt követi egy másik Verdi-mű, az Otello, majd Wagner Tannhäusere következik James Levine vezényletével. A program Alban Berg operájával, a Luluval folytatódik, utána Bizet Gyöngyhalászok, Puccini Turandot, Manon Lescaut, illetve Pillangókisasszony című műve kerül műsorra, végül a szezont jövő áprilisban Donizetti ritkán játszott operája, a Roberto Devereux, és Richard Strauss Elektrája zárja. A vetítések helyszíne a Fesztivál Színház és az Előadóterem, a legnépszerűbb előadásokból ismétlések is láthatók. A jegyek értékesítése április 24-én indul, a Müpa+ hűségprogram Arany és Platina szintet elért tagjai pedig már április 23-án megválthatják jegyeiket kedvenc helyeikre.

Előcsarnok dekesebbek, mert azok igénylik a legnagyobb erőfeszítést ahhoz, hogy sikeresek legyenek. A Met mindig rendel új operákat is. Ezt miért tartja fontosnak? Ha meg akarjuk mutatni, hogy az opera élő, eleven műfaj, ahhoz nemcsak új produkciókat kell színpadra állítanunk, hanem a repertoárt új operák megrendelésével is bővítenünk kell, és ezen a területen a Met nagyon aktív munkát folytat. Emellett azonban az is fontos, hogy bemutassunk olyan műveket, amelyek korábban még nem szerepeltek a műsorunkban, legyen szó klasszikus vagy modern darabokról. A mostani szezonban bemutattuk például Csajkovszkij Jolantáját, amit még sosem játszott a Met, a következőben pedig Donizetti Tudor-operái közül a Roberto Devereux-t vesszük elő: ez egy nagy, drámai mű, melyet még nem lát-

hatott az itteni közönség. Ha egy darab először szerepel a Met műsorán, az új közönséget vonz, ez pedig a kulcsa annak, hogy az opera a jövőben is virágzó műfaj maradhasson. Emellett továbbra is élen akarunk járni az új technológiák alkalmazásában, új alkalmazásokat fejlesztettünk okostelefonokra, okostévékre, a Google-ra. Legfontosabb célom, hogy a Met folyamatosan előre haladjon zeneileg, művészileg. Egész nap muzsikusokkal és zenével dolgozik. Vajon milyen zenét hallgat a szabadidejében? A helyzet az, hogy nekem nincs szabadidőm. Ha mégis, akkor a karmester feleségem (Keri-Lynn Wilson – a szerk.) zenéjét hallgatom. Egyébként a zene minden formáját szeretem, a régi és az új dzsesszt, a rockot, a popzenét, csak sajnos nincs rá időm. Mörk Leonóra

müpa

magazin 2015 május–június

Fotó © Jonathan Tichler

ket az első pillanattól az utolsóig, akár énekelnek, akár csak épp a színpadon vannak. Ilyen szempontból a HD-közvetítés még nagyobb nyomást helyez rájuk, hiszen tudják, hogy a kamerák minden reakciójukat mutatják, ezért színészileg végig azonosulniuk kell a karakterükkel. De végül is az operát eleve így találták ki, és ma újra ez a feladat.

LITERÁRIU

NÁDAS PÉTER

VILÁGLÓ RÉSZLETEK EMLÉKLAPOK EGY ELBESZÉLŐ ÉLETÉBŐL – RÉSZLET A zsinagóga ugyanakkor igen csodálatos hely volt a Csáky utcában. Homályos, rejtélyes, zegzugos, sötéten ragyogott a színes ólomüvegektől. Sötéten ragyogó üvegablakkal persze nem itt találkoztam először. Tudtam, hogy szépnek kéne látnom, de inkább nyomasztónak találtam. A historikus budapesti építészet felette kedvelte a színes üvegablakot, egészen meglepő helyeken, nagyúri magánházak lépcsőfordulóiban, antréiban, télikertjeiben, ebédlőiben, mi több, fürdőszobáiban is alkalmazta. Divatja legalább ötven építészeti éven át kitartott. Az üvegfestészetnek még az úgynevezett historikus stílusokból, a neorománból, a neogótból, a neoreneszánszból is sikerült kilábolnia, csak hogy átmentse magát a szecesszióba, az art decóba, sőt az önmagát kereszténynek nevező, valójában mélyen pogány kurzus neobarokkjába és neoklasszicizmusába. Róth Miksa személyében a színes üvegablakoknak, üvegkupoláknak és üvegtetőknek volt egy karakteres pesti mestere, ő egymaga végigzongorázott valamennyi korszakon és stíluson. Sok tanítványt hagyott maga után, ők

30 müpa

magazin 2015 május–június

szintén dolgozni akartak, volt bőven megrendelésük. A pesti polgárok, gazdagok és szegények, szerették ezt a színesen szűrt fényűzést, amit az okszerű formákkal foglalkozó építészet ki nem állhatott. Díszítő kedvükkel az egyházi építészet közelébe nyomakodtak, spiritualitást kínáltak fel a világi építészetnek, amivel persze egy stukkóval dekorált Nefelejcs utcai bérház lépcsőfordulója legalább oly kevéssé rendelkezett, miként egy koffergyáros pállott fürdőszobája. Mindazonáltal szakmájuk csúcsára jutottak, amikor a város ostroma közbeszólt. Róth Miksánál az ostromot közvetlenül megelőző időben már a harmadik generáció tanult. Hetvenkilenc éves volt a mester, a Nefelejcs utcában, a város sűrűjében, saját igényei szerint épített tekintélyes műhelyházban élt és dolgozott. Minden lehetséges kitüntetés birtokosa, méltóságos úr, kormányfőtanácsos. Az ország középületei nek üvegablakait az ő műhelye készítette el, beleértve a Parlamentet, mégsem tartozott azon naiv személyek közé, akik ne

tudták volna, hogy mi következik. Le akarta zárni életét. Megírta, publikálta memoárjait, s a következő évben, 1944 januárjában elkészítette végrendeletét. Örökösként nem a gyermekeit, hanem nővére Artúr nevű fiát nevezte meg, Elek Artúrt, aki a korszak egyik legnevesebb művészeti írója volt. Ez a tudós férfiú 1944. április 23-án, hatvankilenc évesen kapta meg a munkaszolgálatra szóló behívóját. A következő napon leveleket írt azoknak az úgynevezetten keresztény, valójában mélyen pogány pályatársainak, akiknek e sorsban nem kellett osztozniuk. Elvégezte dolgát a földön, nem kíván többet megérni, írta Fülep Lajosnak, a neves, mások életére süket kollégának. A világ embertelenné válása, a sárga csillag viselése, a gettósítás és a deportálás elleni tiltakozásul vet véget életének, írta. Tegnap este aztán csak néztem Elek Artúr önkéntes halálának dátumát, és néztem Róth Miksa halálának dátumát. Megkérdeztem Fényi Tibort, a Róth Miksa Múzeum igazgatóját, hogy a két halál dátuma között vajon van-e összefüggés. Nagyon egyszerűen azt lehetne mondani, válaszolta, hogy Artúr volt Miksa legszeretettebb rokona. Attól a nap-

tól kezdve, amikor megtudta, hogy mi történt Artúrral, ágynak esett, nem is kelt fel többé. A család rettegett, tudták, hogy a kormányfőtanácsosi cím nem fogja megvédeni. Az sem menti meg az apjukat, hogy 1897-ben, a morva származású, katolikus Walla Josefinával kötendő házassága előtti napon, az általa festett üvegablakok és üvegmozaikok alatt keresztelték meg a Szent István Bazilikában, amit akkor még Lipótvárosi Bazilikának neveztek. A második zsidótörvény szerint túl késői időpont ahhoz, hogy mentesítse. Ezt is tudta, s már a megelőző év nyarán saját szülei kikeresztelkedésére vonatkozó hamis papírokat kért a Szent István Bazilika plébánosától, aki éles hangú levélben utasította el a kérést. A gótikusból 1747-ben barokkra átépített, s később az általa festett üvegablakokkal díszített keszthelyi római katolikus plébániatemplom plébánosa adta ki neki a hamis keresztleveleket, de a család mégis félt, hogy nem fog segíteni rajtuk a hamisítvány. A Balassa utcai kórházban, amelyet a következő bombatalálatig még szintén az ő festett üvegablakai díszítettek, egy orvos ismerősük befogadta az összerop-

pant öregembert, aki Artúr halála után másfél hónapig még szótlanul élt. Meg sem halt a kórházi ágyon, amikor házát és műhelyét a Wehrmacht térképészei kisajátították, s amikor kiverték onnan őket, ugyanígy települtek bele a szovjet hadsereg térképészei. Miksa kegyes halála után fia, József sem tudta többé túltenni magát mindazon, ami azokban a hónapokban történt. József a híres fasori evangélikus gimnáziumban érettségizett, ennek a gimnáziumnak a templomát is édesapja művei díszítették, közgazdaságtudományból doktorált, de nem mozdult ki többé a szobából, ahová a nyilasok kitelepítették. Az ostrom után is csak ült a széken csöndesen, maga elé bámult, soha többé senkivel nem beszélt, míg néhány év múltán meg nem halt. De miért is hoztam volna bármilyen kapcsolatba önmagammal a Csáky utcai bérház udvarának sötét mélyén magának ragyogó zsinagógát, ha egyszer nekem nem folyt az orrom, nem lógott rólam mocskos zsebkendő a nadrágom kantárjához kötve, az anyám szintén nő volt, kétségtelen, de nem volt takarítónő a Csáky utcai zsinagógában, s

legfeljebb otthon takarított a cseléddel, akit nálunk kizárólag háztartási alkalmazottnak lehetett nevezni, holott az ilyen alacsony származású és alacsony állású nőket a mi házunkban, a Pozsonyi úton, mindenki cselédként emlegette és szigorúan a keresztnevén szólította. Cselédeknek nem járt ki családi név. Urasági kocsisnak, szakácsnénak, béresnek, napszámosnak sem járt ki családi név. Vagy fordítva, miként a dédapám inasának, Plancknak. Kizárólag családi név járt neki, Plancktól a keresztnevét vették el. Csak nálunk, Németh Rozáliának, azaz Rózsinak maradt meg mindkét neve, aki vasárnap a Pozsonyi úti református templomba ment az énekeskönyvével, s a szüleim egyetértésével engem is vitt magával. Ott találkoztunk a nővérével, Juliskával, aki már az ostrom előtt Pesten szolgált Szemző doktoréknál a Visegrádi utcában.

2015. május 11. LITERÁRIUM NÁDAS PÉTER-EST FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

müpa

magazin 2015 május–június

Fotó © Burger Barna

LITERÁRIU

Nádas Péter

TEKINTETE

NÁDAS PÉTER Sokáig nem értettem, miért vagyok a jelenlétében mindenkor zavarban, miért más hozzá a viszonyom, mint bárkihez a kortárs magyar irodalom nagyjai közül. Talán mert annyiszor lendített át nehéz helyzeteken, oly sokszor segített át fordulópontokon. Például egyszerűen avval, hogy a gombosszegi kertben álló híres vadkörtefa árnyékában tölthettem vele egy késő őszi, feledhetetlen napot. Vagy hogy a nem túl sűrű találkozásaink egyikén a létező legjobb pillanatban mondott egy megtartóan fontos mondatot. Legtöbbször persze a könyvein keresztül fordultam hozzá, úgy, hogy nem is tudott róla, s nem emlékszem olyan alkalomra, mikor cserbenhagyott volna. Így lett nekem Nádas Péter az az író, akire mindenkor számítani lehet. Tudható, hogy

32 müpa

magazin 2015 május–június

ott ül ezekben a percekben is íróasztalánál Gombosszegen, Berlinben vagy Budapesten, s ez valahogy megnyugtató. Pedig ha valaki, akkor ő már ülhetne az íróasztal-széke helyett a babérjain, nem kell sietnie sehova. Talán ez a titok nyitja, ez az ethosz, ami minden különösebb pedagógiai, vagy bármilyen egyéb szándék, ráhatás nélkül azt üzeni, hogy nem lehet megúszni, az önmagunkra rákérdező folyamatos gondolkodást, a szellemi készenlétet nem lehet felfüggeszteni. El kell végeznünk, ami a dolgunk – esetében meg kell írni a mára eltervezett penzumot. Már úgy értve: ha esik, ha fúj. Kis híján húsz évig írta napi rendszerességgel a Párhuzamos történeteket. Munka közben „mellesleg” olyan műveket ad közre, mint

az Évkönyv, Az égi és a földi szerelemről, a Talált cetli…, vagy az Esszék és a Drámák gyűjteményes kötete. A 2005-ben megjelent nagyregény persze nem önmagában ettől lett a magyar, majd az európai irodalom kitüntetett eseménye, hanem mert világirodalmi léptékben is egyedülálló epikai világot és regénykonstrukciót teremt. A későbbi kritikai vélemények által legitimált szerkesztői ajánló pontos jellemzése szerint evvel a három kötetes, ezerötszáz-oldalas opusszal „létrejött az a mű, amely komolyan veszi és megválaszolja a realizmus felbomlása, a századelő újító kísérletei és a nouveau roman által felvetett kérdéseket, ugyanakkor visszaadja az olvasás gyönyörét, és kiállja az összehasonlítást a tizenkilencedik századi nagyrealizmus legnagyobb műveivel.”

Lezárva egyszersmind azt a korszakot, melynek „hívónevei” közé Flaubert, Thomas Mann, vagy éppen Déry Tibor és Mészöly Miklós mellett Nádas is beletartozik. Az a szerencse ért, hogy 2005. november 10-én részt vehettem a regény magyarországi bemutatójának megszervezésében és lebo nyolításában. Nádas impresszív személyisége szokás szerint már érkezésekor magával ragadott – olyan befelé figyelő koncentráció val, sérthetetlen összpontosítással készülődött öltözőjében az estre, mintha az élete múlna ezen a bemutatón. Aztán felnézett, jelezve, hogy kész van, s egy pillanatra találkozott a tekintetünk. A tekintet, döbbentem rá, az a jelenlétében érzett markáns, alkalomról alkalomra elmaradhatatlan biztonsággal visszatérő zavarom oka. A tekintet, amely mintha belém látna, még sincs benne semmi tolakodó. Empatikus, nyitott, érdeklődő, mintha tényleg látná, mi zajlik odabent. Kíméletlenül éles, szigorú, ám mégsem tapintatlan. Bizalommal teli, mégsem bizalmaskodó. Nem depresszív, holott érezhető módon tükröződik benne a túllét rezignált, bölcs nyugalma: annak tapasztalata, hogy 1993-as infarktusa során visszajött onnan, ahonnan csak igen kevesen (s amit tíz év múltán a Saját halál című megrendítő, csodálatos műben örökített meg). A felolvasás végén a zsúfolásig megtelt Bárka Színház közönsége felállva ünnepelte a szerzőt, ami egy irodalmi esten mégsem mindennapos. Mint ahogy az sem lett gyakoribb azóta sem, hogy Nádas Péter nyilvános fellépést vállal, az meg különösen ritka, kivételes alkalom, hogy színházi körülmények között, a Művészetek Palotája színpadán találkozhat vele olvasóinak népes tábora. Egy olyan nagyságrendű zongoraművész kíséretében, mint Csalog Gábor, aki kérésére Kurtágot fog játszani ezen a feledhetetlennek ígérkező májusi estén. „Nádas nem fél a nagy szavaktól. Azért nem fél, mert nem a levegőbe beszél…” A közeli barát, Esterházy Péter szavai mellett Nádas fájdalmasan korán elhunyt monográfusával, Balassa Péterrel érvelnék amellett, hogy ne mulassza el ezt az estet senki, aki erős és intenzív élményre vágyik: „Formátumában, nagyságrendjében van valami hallgatást parancsoló s ezáltal persze kihívó is.” Keresztury Tibor

„Nádas nem fél a nagy szavaktól. Azért nem fél, mert nem a levegőbe beszél…” Fontosabb díjai: 1978 – Füst Milán-jutalom 1980 – a Mikes Kelemen Kör díja 1981–1982 DAAD-ösztöndíj 1985 – József Attila-díj 1986 – Örley-díj 1986 – Az Év Könyve-jutalom 1988 – Déry Tibor-jutalom 1989 – A Magyar Művészetért Díj 1990 – Krúdy Gyula-díj (Soros Alapítvány) 1992 – Kossuth-díj 1992 – Österreichischer Staatspreis für Europäische Literatur (Bécs) 1995 – L eipziger Buchpreis für Europäische Verständigung 1998 – V ilenica-díj (Szlovén Írószövetség) 1998 – az év legjobb idegen nyelvű könyvének díja Franciaországban (Prix du Meilleur Livre Étranger) 1999 – Nagy Imre-emlékplakett 2001 – a Soros Alapítvány nagydíja 2003 – Franz Kafka-díj (Prága) 2005 – Pro Urbe Budapest-díj 2006 – Márai Sándor-díj 2006 – Palládium-díj 2006 – Üveggolyó-díj (Írók Boltja) 2007 – a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat) 2010 – Az Évad Legjobb Magyar Drámája-díj (Szirénének) 2012 – Brücke Berlin-díj 2012 – Legjobb Könyvek Listája (Südwestrundfunk német közszolgálati rádió) 2013 – Südwestrundfunk (SWR) német közszolgálati rádió irodalmi díja 2014 – a Reinhold és Carmen Würth Alapítvány irodalmi díja

Nádas Péter művei A biblia – Budapest, 1967, Szépirodalmi Kulcskereső játék – Budapest, 1969, Szépirodalmi Egy családregény vége – Budapest, 1977, Szépirodalmi Leírás – Budapest, 1979, Szépirodalmi Színtér – Budapest, 1982, Magvető Nézőtér – Budapest, 1983, Magvető Emlékiratok könyve – Budapest, 1986, Szépirodalmi Játéktér – Budapest, 1988, Szépirodalmi A Biblia és más régi történetek – Budapest, 1988, Szépirodalmi Évkönyv: Ezerkilencszáznyolcvanhét, ezerkilencszáznyolcvannyolc – Budapest, 1989, Szépirodalmi Az égi és a földi szerelemről – Budapest, 1991, Szépirodalmi Nádas Péter–Richard Schwartz: Párbeszéd – Pécs, 1992, Jelenkor Talált cetli és más elegyes írások – Pécs, 1992, Jelenkor Esszék – Pécs, 1995, Jelenkor Vonulás – Pécs, 1995, Jelenkor Drámák – Pécs, 1996, Jelenkor Minotaurus – Pécs, 1997, Jelenkor Kritikák – Pécs, 1999, Jelenkor Valamennyi fény. Fotóalbum – Budapest, 1999, Magvető Saját halál (a szerző 163 fotójával) – Pécs, 2004, Jelenkor Párhuzamos történetek I–III. [I. A néma tartomány II. Az éjszaka legmélyén III. A szabadság lélegzete] – Pécs, 2005, Jelenkor Hátországi napló – Pécs, 2006, Jelenkor Szirénének – Pécs, 2010, Jelenkor Fantasztikus utazáson – Pécs, 2011, Jelenkor Párhuzamos olvasókönyv. Társszerzők: Christina Virágh, Bán Zsófia, Németh Gábor, Darabos Enikő, Radics Viktória, Markója Csilla – Pécs, 2012, Jelenkor

2015. május 11. LITERÁRIUM NÁDAS PÉTER-EST

KÖZREMŰKÖDIK: CSALOG GÁBOR – ZONGORA. VEISZER ALINDA – MŰSORVEZETŐHÁZIASSZONY, KERESZTURY TIBOR – SOROZATSZERKESZTŐ, NOVÁK ESZTER – RENDEZŐ FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

müpa

magazin 2015 május–június

AZ J

EGYMÁSRA HANGOLÓDVA

34 müpa

magazin 2015 május–június

Lisa Simone

Az idei Jazztavasz fesztivál a Vokális találkozások alcímet kapta, mert mindhárom napon nemzetközi hírű jazzvokalisták adnak randevút a hazai színeket képviselő művészeknek: Lisa Simone Harcsa Veronikával, Natalie Williams Szőke Nikolettával énekel majd duetteket, a New York Voices énekegyüttest pedig a Modern Art Orchestra kíséri. Így nem egyszerűen a vokális jazz legfrissebb trendjeiből kapunk ízelítőt: a kiszámíthatatlanban rejlő izgalom, a meglepetésben rejlő gyönyörűség, a jazz lényege vár ránk.

Egy vérbeli énekes, érkezzen akár a jazz, a soul vagy a gospel felől, akkor válik igazán hiteles előadóvá, ha művészetét mélyen megélt létpillanatok belső tüzével tudja táplálni. Noha igen különböző háttérrel rendelkeznek, és eltérő utakat is jártak be életük során, abban Simone, Williams és a négy New York-i vokalista is hasonlít, hogy nemcsak meggyőző technikájú énekesek, de briliáns előadóművészek is. Lisa Simone számára a nehéz gyerekkor több eredővel rendelkezett. Amikor Nina Simone és menedzsere, Andrew Stroud gyermekeként megszületett a New York melletti Mount Vermontban, szülei aktívan turnéztak, és nem éppen mellékesen polgárjogi harcosokként járták az országot, így Lisával dajkája, Betty Shabazz, Malcolm X özvegye töltötte a legtöbb időt. Nyolcéves korában szülei elváltak, ami újabb megpróbáltatást jelentett számára, de ezzel még nem volt vége. Városról városra, sőt kontinensről kontinensre költöztek. Lisa tizen-

nyolc évesen beállt az Egyesült Államok légierejéhez, ahol tizenegy évig szolgált. Itt nem csak a kiszámíthatóságot tanulta meg, de zenei pályáját is megalapozhatta. Németországban felfigyelt rá a gospel nagyasszonya, Joan Faulkner. Már „csak” az öbölháború befejezését kellett kivárnia, máris leszerelhetett, és végre minden idejét az énekesi pályának szentelhette. Broadway-szerepek vártak rá, melyek díjakat hoztak számára, a Liquid Soul zenekarral Grammy-jelölést zsebelt be, majd megszületett kislánya – és nem sokkal később elveszítette édesanyját. Lisa Simone az elmúlt bő évtizedben egyszerre igyekezett feldolgozni édesanyja gazdag, ám nehéz örökségét, és kialakítani saját független művészi világát. Mindkettőt egyszerre képviseli a Simone on Simone-produkció, a Sing the Truth project Lizz Wrighttal, Angelique Kidjóval és Dianne Reeveszel, illetve legújabban All is Well című, 2014-ben megjelent szólólemeze.

Mint a legtöbben, Harcsa Veronika is úgy hallott először Lisa Simone-ról, mint Nina Simone lányáról. Úgy véli, nem lehet neki könnyű, hiszen biztosan mindenki az édesanyja jegyeit keresi benne, holott Veronika szerint teljesen más karakterű énekesről van szó, és aki Lisától Nina művészetének folytatását várja, csalódni fog. Másfelől viszont semmi okunk csalódni, hiszen Lisa előadásmódja természetes és hiteles, a hangja pedig markáns, telt tónusú. Néhol beszédszerű elemeket alkalmaz, és Veronika nagyra értékeli, hogy tökéletesen elkerüli a modorosságot; nem színészkedik, hanem előad. Ez nyilvánvalóan Broadway-i múltjának is köszönhető. Harcsa Veronika szereti Lisa All Is Well című lemezét, amelyen remek zenészekkel játszik, és könnyen befogadhatóak a dalok is. A magyar énekesnő várhatóan két dalt énekel majd Lisa Simone-nal. Úgy véli, az efféle vendégeskedés könnyű, mert nem neki kell az egész estét felépítenie, ugyanakkor nehéz, mert nincs ideje bemelegedni, az első perctől meg kell találnia a hangot a zenészekkel és a közönséggel. Izgatottan várja, hogyan inspirálják majd egymást!

müpa

magazin 2015 május–június

Natalie Williams

Szőke Nikoletta először 2011-ben, a londoni 606 Clubban hallotta énekelni Natalie Williamst. Egy háromnapos Angol–Magyar Jazz Fesztivál utolsó napján léptek fel egymást követően, végül pedig közösen énekeltek néhány standardet. Már a beálláson találkoztak, és az első perctől úgy beszélgettek, mintha ezer éve ismerték volna egymást. Niki elmondása szerint Natalie kedves, közvetlen, életvidám lány fantasztikus humorérzékkel. A közös éneklés nagy élmény volt Niki számára, mert, ahogy mondja, Natalie-nak rendkívül magas szintű az énektechnikája, ami esetében kivételes muzikalitással is párosul. Ráadásul neki is nagyon tetszettek Niki improvizációi! Hozzáteszi: Natalie színpadi jelenléte, felszabadultsága magával ragadó. Életeleme a show, viszont a szórakoztatás nem elterelő hadművelet nála. Mindkét énekesnő otthonosan mozog nemcsak a jazz, de az R’n’B, a soul és a funk birodalmában is, és mindketten szeretnek kísérletezni, a nyitottság, a játékosság alapelemük, ezért közös fellépésük izgalmas zenei élménynek ígérkezik – sőt ajándéknak, mert ezen a napon van Niki születésnapja.

36 müpa

magazin 2015 május–június

Natalie Williams élete nem bővelkedett Simone-éhoz hasonló drámai fordulatokban, mélyen érző, empatikus lényének köszönhetően mégis képes átütő erejű produkciót varázsolni élőben és felvételein is. Where You Are című legfrissebb lemezét, mely sorrendben a hetedik, nagymamája emlékének ajánlotta, aki igen közel állt hozzá. A cím arra utal, hogy bízik benne, a nagymama boldog ott, ahol most van. Egy Williamsszel készített rádióinterjúban Jamie Cullum azt vallotta, számára ez a lemez Natalie legérettebb albuma, amelyen a virtuóz énekesnő sokszor épp a minden-

Fotó © Peter Blum

New York Voices

…nemcsak meggyőző technikájú énekesek, de briliáns előadóművészek is… féle technikai bravúrt szándékosan nélkülöző énekmódjával, egyben kiforrott saját szerzeményeivel veszi le lábáról a hallgatót. Natalie felidézi, hogyan érett meg rá, hogy elénekelje nagymamája temetésén Shirley Horn Here’s to Life című számát, amelyet három évvel korábban egy fiatalon elhunyt dobos kolléga búcsúztatóján még képtelen volt előadni. Meg kellett érnie rá. Natalie egyébként apai ágon angol, anyai ágon délvidéki magyar származású, így egy kicsit hazajön énekelni május 8-án. A többszörös Grammy-díjas New York Voices huszonhat év múltán is új energiákat képes mozgósítani: minden koncertjén lenyűgözi hallgatóságát stiláris sokszínűségével, elképesztő muzikalitásával, lehengerlő dinamizmusával. Nem titkolják, felmerült már bennük, hogy nem folytatják ennyi év után, de Kim Nazarian, Lauren Kinhan, Darmon Meader és Peter Eldridge

imádja a négyszólamú jazzéneklést, s emellett ügyel rá, hogy szólókarrierjére is annyi energiát tudjon fordítani, amennyit az megkíván. És persze ott vannak az évenként megrendezett New York Voices nyári táborok is, ahová gimnáziumok és főiskolák énekegyüttesei kapnak meghívást. A gyerekek együtt énekelnek a világhírű négyes tagjaival, akik fontos útravalóval látják el őket a jazzéneklés fortélyairól. Tevékenységük felbecsülhetetlen értéket képvisel az egyre több gonddal küzdő zenei oktatási rendszerben, tanárok és diákok egyaránt tanulnak tőlük. Darmon Meader, az együttes zeneigazgatója, első számú hangszerelője és szaxofonosa (!) szerint a gyerekektől kapott energia oly mértékben átragad rájuk, hogy újabb és újabb erőt merítenek belőle akkor is, amikor épp nem megy minden magától. Bércesi Barbara

2015. május 7. JAZZTAVASZ 2015 – VOKÁLIS TALÁLKOZÁSOK LISA SIMONE QUARTET (USA–SN–F)

LISA SIMONE – ÉNEK, HERVÉ SAMB – GITÁR, REGGIE WASHINGTON – BŐGŐ, SONNY TROUPÉ – DOB VENDÉG: HARCSA VERONIKA FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2015. május 8. JAZZTAVASZ 2015 – VOKÁLIS TALÁLKOZÁSOK NATALIE WILLIAMS

NATALIE WILLIAMS – ÉNEK, AL CHERRY – GITÁR, PHIL PESKETT – ZONGORA, ROBIN MULLARKEY – BŐGŐ, JAMES MADDREN – DOB, VENDÉG: SZŐKE NIKOLETTA – ÉNEK FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2015. május 9. JAZZTAVASZ 2015 – VOKÁLIS TALÁLKOZÁSOK A NEW YORK VOICES ÉS A MODERN ART ORCHESTRA (USA–H) KIM NAZARIAN, LAUREN KINHAN, DARMON MEADER, PETER ELDRIDGE – ÉNEK, MODERN ART ORCHESTRA, ZENEKARVEZETŐ: FEKETE KOVÁCS KORNÉL – TROMBITA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

müpa

magazin 2015 május–június

Anthony Braxton

Diamond Curtain Wall: ezen a néven működik Anthony Braxton avantgárd szaxofonos-klarinétos és sakkmester legújabb kvartettje. Experimentális, dob nélküli előadásaikban fontos szerepet szánnak a komputerek generálta zenének.

38 müpa

magazin 2015 május–június

GYÉMÁNTFA

Minél inkább előzmények nélküli egy lemez vagy a zenei előadás egyéb formája, annál inkább nevezhetjük eredetinek. Ugyanakkor, ami előzmény nélküli, az megkérdőjelezi addig szilárdnak tűnő műfajelméleteinket. Nincs elég kritériumunk, hogy megnyugtatóan meghatározhassuk. Csakis úgy tudjuk megközelíteni, értelmezni, birtokba venni, ha feladjuk a kimerített lehetőségek elméletét, s új kritériumokat keresünk, illetve tágítjuk a műfajok birodalmát. Anthony Braxton művészetére bízvást alkalmazhatjuk a fentebb leírtakat. És akármint vélekedünk is zenéjéről, azt aligha tudjuk megkérdőjelezni, hogy a hetvenéves művész ma is az amerikai jazz egyik legfontosabb

nagyzenekarokig terjednek. Fő hangszere az altszaxofon, amelyen pályája kezdeti időszakában, a hatvanas évek végétől elsősorban Charlie Parker és Eric Dolphy tüzes stílusát fejlesztette tovább, míg húsz évvel későbbi játékán inkább a fehér elődök, Warne Marsh vagy Paul Desmond inspiráló erejét érezzük. A chicagói fekete avantgárd indíttatások mellett ott rejtezik zenéiben az európai és amerikai kortárs klasszikus zene némely képviselőjének (Stockhausen, Cage) hatása is. Felesleges e hagyományok szerepét hierarchizálni: egyformán fontosak Braxton előadásaiban, ahogy egyik korai zenésztársa, Richard Teitelbaum figyelmeztetett. Legújabb vállalkozására, a „Gyémántfal Kvartettre” is tökéletesen érvényes, amit

Érzelmekben gazdag, ritmikus, virtuóz – és folyamatosan megújítja önmagát.

Fotó © R. Cifarelli

alakja. Annak ellenére hiszünk ebben, hogy tudjuk: a multiinstrumentalista életműve olyan hatalmas, olyan jól dokumentált, és olyan tempóban bővül (különösen a Braxton House kiadó megalapítása óta), hogy átlátni szinte lehetetlen vállalkozás. Tíz évvel ezelőtt megjelent jazz-diszkográfiájában Tom Lord 264 tételt regisztrált vele kapcsolatban, s mint tudjuk, Braxton azóta is aktívan dolgozik. Diamond Curtain Wall néven ismertté vált triója például már 2005-ben összeállt Trio (Wesleyan) című lemezén, csak akkor még nem Mary Halvorson, hanem Tom Crean volt a gitárosa. 2010-ben a trió André Vida alt- és baritonszaxofonossal kiegészülve kvartettként szerepelt egy lemezen, 2011-ben pedig a Taylor Ho Bynum kornettosszárnykürtössel és Mary Halvorson gitárossal alakított hármas játszott a Trio (NYC) albumon. Braxton sokszínűségében is koherens, kísérletező jellege mellett is tradicionális gyökerű életműve tökéletesen megfelel a jazzről kialakult főbb elképzeléseinknek. Érzelmekben gazdag, ritmikus, virtuóz – és folyamatosan megújítja önmagát. Formációi a szóló szaxofontól (és -zongorától) az avantgárd

Steve Smith, a New York Times kritikusa írt általánosságban Braxton zenéjéről: „nem annyira kompozíciós stratégia, mint inkább egy ideális demokrácia utópikus modellje. Vannak követendő szabályai, betartandó törvényei, melyeket gondosan ellenőriz a klán feje. Ám e törvények inkább irányelvek, nem pedig megszorítások; helyes követésük teljes személyi szabadsághoz vezet egy zeneileg jól működő, pontosan körülírt társadalmi szerkezetben”. Máté J. György

2015. május 17. ANTHONY BRAXTON DIAMOND CURTAIN WALL QUARTET

KÖZREMŰKÖDIK: ANTHONY BRAXTON – ALT-, SZOPRÁN- ÉS SZOPRANÍNÓSZAXOFON, ELEKTRONIKA, TAYLOR HO BYNUM – KORNETT, SZÁRNYKÜRT, BASSZUSTROMBITA, TRUMPBONE, SZORDÍNÓK, KAGYLÓ, MARY HALVORSON – ELEKTROMOS GITÁR, EFFEKTEK, INGRID LAUBROCK – TENORÉS SZOPRÁNSZAXOFON FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

müpa

magazin 2015 május–június

TÖMÉNY

NARKÓ

PALYA BEA, ÇIĞDEM ASLAN; BASSEKOU KOUYATE & NGONI BA 40 müpa

magazin 2015 május–június

Fotó © Handan Erek

VILÁGZEN

Çiğdem Aslan

Ilyen nincs – gondolhatnánk, márpedig nagyon is lesz, sőt kétszer is megadatik májusban. A Müpában a világzene csúcsára tekinthetnek a műfaj finom ízlésű rajongói: előbb a török Çiğdem Aslant látja vendégül Palya Bea – Selymeim címmel induló sorozatában –, aztán a Bassekou Kouyate & Ngoni ba mutatja meg, hogy mi fán terem a mali rock ’n roll. A sugárzó Palya Bea nagyot gondolt, miután Nő című albumával tavaly a popzene híveit is meghódította: nevezetesen, hogy közös koncertre hívja azokat a „dalos-tündéreket és zenész-amazonokat”, akiknek „az életét köszönheti”, akik „simogatták, elringatták, vagy felébresztették rossz álmaiból”. Így született meg „Selymeim – Énekesnők a nagyvilágból” címmel az a sorozat-terv, melynek estjein egyszerre két produkciót is hallhatunk: egy rövidebbet Beától és egy kiadósabbat „selymes hangú, de ellenállhatatlan erejű” vendégeitől. Egyszersmind egy-két közös dal is terítékre kerül minden alkalommal, egyrészt bónuszként, másrészt meg azért, hogy úgy istenigazából összefonódhassanak selymes viseleteik. Május 13-án napjaink legragyogóbb rembetiko-csillaga, Çiğdem Aslan

Mortissának a kemény, független, szabad nőket nevezik Törökországban, akikhez hasonlókat a 2013-as kormányellenes tüntetéseken láthattunk Isztambulban, és akiknek rokonai voltak azok a görög rembetiko énekesnők is, akik az uralkodó szokásokkal szemben nem rejtették véka alá az alkohollal vagy a férfiakkal kapcsolatos vágyaikat.

Aslan albumán, lenyűgöző példájaként annak, miként lehet erőlködés és félreértett modernitás nélkül felfrissíteni egy hagyományt. Nem véletlen, hogy két hónapig biztos helye volt a World Music Charts Europe tízes listáján, és hogy 2014 februárjában elnyerte a Német Lemezkritikusok Nagydíját. Ugyanis – mint látni és hallani fogjuk – ellenállhatatlan.

Így együtt a magánmitológia és a történelem, a Balkán, a klezmer és a rembetiko valami egészen különleges elegyet alkotott

„vigyázat, május 27-én a legtöményebb narkotikum leselkedik ránk!”

lesz Bea vendége. Rembetikónak azt a görög bluest nevezik, ami a görög-török háborút követő vallási „cserevándorlás” során alakult ki Athénban és Szalonikiben. A törökök ugyanis magukkal vitték oda kávéházi muzsikájukat, az amanédhest is, amit nem is annyira a kávé, mint inkább a hasis inspirált. Görög kollégáik pedig azon mód a magukévá tették e nemes hagyományt, és így olyan under ground kultúra bontakozott ki, amely – az argentin tangóhoz hasonlóan – a keserűségtől, az érzékiségtől és a vétkekbe merüléstől vált olyan mérhetetlenül vonzóvá. Üldözték is, tiltották is a hatóságok, de persze hiába.

Nos, Aslan egy isztambuli kurd családban cseperedett fel, és az egyetemi klubban kezdte énekelni kedvenc kurd, örmény, görög és szefárd dalait. Aztán Londonba szólították zenei tanulmányai, ahol a balkáni Dunav és a She’koyokh klezmer együttesek énekese lett, illetve ahol Mortissa címmel 2013-ban megjelentette első szólóalbumát.

Fotó © Trokán Nóra

Már csak az a kérdés, hogy mindehhez mi köze a könyörtelenül fiatal Çiğdem Aslannak…

Palya Bea

müpa

magazin 2015 május–június

VILÁGZEN

Bassekou Kouyate megbolondult szegény, hiszen olyan zenekart álmodott meg, amiben négy ngoni van. Ez lett a Ngoni ba. Az első Ngoni ba-album, a 2007-ben megjelent Segu Blue aztán eloszlatott minden kétséget. Sőt. Miután a BBC Radio 3 neki ítélte „az év afrikai előadója” és „az év afrikai lemeze” címet, a gitárról sebesen ngonira váltottak a fiatalok. Ki gondolta volna, hogy ezzel az apró instrumentummal a legvadabb rock ’n roll művelhető?

Fotó © Out Here

Bassekou és zenekara – melyben felesége, az isteni Amy Sacko énekel – pedig újabb és újabb sikerekkel gazdagította hírnevét. A 2009-es I speak Fula című albumát Grammy-díjra jelölték, a 2013-as Jama ko pedig „az év albuma” lett az európai világzenei rádiósok listáján, míg a rangos Songlines magazintól „az év művésze” címet akasztotta le. Ugyanabban az évben a Bassekou & Ngoni ba meghívást kapott az angol Africa Express című projectbe, melynek keretében Paul McCartney, John Paul Jones és Damon Albarn körében szerepelt. Szép kis társaság…

Amiként ellenállhatatlan az utóbbi évek legsikeresebb afrikai produkciója, a Bassekou Kouyate & Ngoni ba együttes is. Afrikai zenéről ugyan csak sarkítva beszélhetünk, hiszen a földrész legtöbb országán belül is jelentős különbséggel bírnak a különböző törzsek hagyományai. Az viszont feltűnhetett az utóbbi években, hogy a nemzetközi színtéren a mali előadók szerepeltek a legátütőbb sikerrel. Így Salif Keita, Ali Farka Toure, Rokia Traoré, Boubacar Traoré, Toumani Diabate, Habib Koité, Amadou & Mariam, a Tinariwen… és sorolhatnánk tovább, ha mértéktelenek lennénk. A mali zene gazdagsága aligha elválasztható az egykori Mali Birodalom gazdagságától, melynek alapítója amúgy az előbb említett Salif Keita felmenője, Szundiata Keita volt a XIII. század közepén. A XVIII. században

42 müpa

magazin 2015 május–június

aztán széthullott a birodalom, de népei számára az egység és a virágzás jelképévé vált. Ennek emlékét őrzik és adják tovább a mali történetmondók és a zenészek, a griot-k, akik mindig is a nemességet követték a társadalmi hierarchiában. És persze ugyanez vonatkozik a hagyományos mali hangszerekre is. A legősibb mali húros hangszernek ngoni a neve, ebből alakult ki a gitár, a lant, a guimbri és a bendzsó. Egy mali zenekarnak hagyományosan csak egy ngoni játékosra volt szüksége, ám akik biztosra akartak menni, azok egyöntetűen az 1966-ban született Bassekou Kouyatét kérték fel erre a posztra. Játszott Taj Mahallal, Ry Cooderrel, Toumani Diabatével, Ali Farka Touréval… – de hagyjuk most a számok bűvöletét. Bassekou esetében másról szól a sztori. A forradalomról – mondhatni. Ugyanis Bassekou úgy állt a ngonihoz, ahogy előtte senki. Kezdetben azt gondolták róla, hogy

2014-ben a Sziget Fesztivált kápráztatták el, idén tavasszal pedig új albummal állnak elő Ba Power címmel. Azt hallani erről, hogy még az eddigieknél is intenzívebb lesz. Újraértelmezik mindazt, amit a mali blues és a pszichedelikus rock jelent. A rend kedvéért már most szólok: vigyázat, május 27-én a legtöményebb narkotikum leselkedik ránk! Hál’ istennek, újra, megint. Marton László Távolodó

2015. május 13. „SELYMEIM” – ÇIĞDEM ASLAN ÉS PALYA BEA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM 2015. május 27. BASSEKOU KOUYATE & NGONI BA

KÖZREMŰKÖDIK: BASSEKOU KOUYATE – SZÓLÓ NGONI, AMY SACKO – ÉNEK, MAMADOU KOUYATE – BASSZUS NGONI, MOUSTAFA KOUYATE – NGONI BA, MAHAMADOU TOUNKARA – ÜTŐHANGSZEREK, ABOU SISSOKO – KÖZEPES MÉRETŰ NGONI, MOCTAR KOUYATE – LOPÓTÖK

FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Műhelybeszélgetések

Szerdánként 17.30-tól az Előadóteremben

Élmény! Minden tekintetben.

Érdekességek, tények, háttérinformációk Az alkotókkal beszélget: Fenyő Gábor

03.01. 10 ÉVES A MÜPA (MÁRCIUS 14–15.) / 03.18. 330 ÉVE SZÜLETETT BACH ÉS HÄNDEL (BACH24 ÉS NAGY SÁNDOR ÜNNEPE) (MÁRCIUS 21. ÉS 28.) 04.01. BARÁTI KRISTÓF ÉS VENDÉGEI; GYENYISZ MACUJEV ÉS A NEMZETI FILHARMONIKUSOK (ÁPRILIS 8. ÉS 10.) / 04.15. BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL – ELĪNA GARANČA ÉS VLADIMIR ASHKENAZY HANGVERSENYEI (ÁPRILIS 17. ÉS 20.) / 04.29. A JAZZTAVASZ ESEMÉNYEI (MÁJUS 7–9.)

/ 05.13. RISING STARS – A MATOSINHOS STRING QUARTET ÉS A SIGNUM SAXOPHONE QUARTET HANGVERSENYE (MÁJUS 21.)

05.27. BUDAPESTI WAGNER-NAPOK – A BOLYGÓ HOLLANDI (JÚNIUS 20., 22. ÉS 24.) / 06.10. ÉVADZÁRÓ MEGLEPETÉSPARTI – MEGHÍVOTT MŰVÉSZEKKEL

mupa.hu

VILÁGZEN

Dresch Mihály

KÉPZELT

OTTHONUNK Vidéki-e a kisvárosi környezet élményanyagából építkező, ám régóta Budapesten élő író? Pestinek számít-e az alföldi gyerekkorának népzenei motívumaiból európai minőséget létrehozó fővárosi zenész? Összeegyeztethető-e a falusi lagzik, temetések tradicionális zenei világa a fővárosi alternatív klubok korszerű művészi inspirációival? A Bábel-estek negyedik előadása ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ a sorozat immár megszokott, kreatív eszközeivel. Űzött vadként, lihegve állni a Nyugati pályaudvar külső vágányánál, elboruló aggyal nézni az épphogy lekésett utolsó vonat lámpájának távolodó fényét, aztán a kihalt, huzatos peront hátrahagyva a galambokkal teli éjszakai váróterem kétes elemei közt kihúzni virradatig: vidékinek lenni első megközelítésben ez. Lekésni mindent, képletesen és szó szerint: vonatot, koncertet, színházi premiert, lemezbemutatót, performanszt, kiállítás-megnyitót. Örökösen másodkézből, utólag értesülni a kollégáktól, barátoktól vagy a sajtóból arról, hogy megint lemaradtál valamiről. Hogy bárhogy is szeretnél, fizikai, technikai, pénzügyi és logisztikai okoknál fogva egyszerűen nem lehetsz jelen még a fontosabb eseményeken sem. Mire hozzájutsz, az áru már másodlagos frissességű, te pedig – a sorozat előző estjén közreműködött Európa Kiadót idézve – „első osztályú vidéki srác” maradsz. Legyél mégoly nyitott és kíváncsi, sosem vagy szinkron-

44 müpa

magazin 2015 május–június

ban az aktuális történettel, nem lehetsz a kulturális élet sűrűjében, nem tarthatod ujjadat a folytonosan történő, változó dolgok ütőerén. NB II. Keleti-csoport. A sóvár vágy, hogy egyszer feljutunk.

tott először élőben libát. Ahogy Dresch Mihály világszínvonalú művészetében átmeg átjárja egymást a magyar és más népek archaikus zenei kultúrája és a free jazz lüktető, nagyvárosi hangzásvilága, ahogy Szabó Balázs Bandája a népi konvenció és a kortárs hatásokat integráló kifejezésmód határmezsgyéjén saját zenei nyelvet te-

Vidékről ma is messzebb van Európa, internet ide vagy oda. A Bábel Falupest című estje, ha jól értem a szerkesztő szándékait, ezt a távolságot próbálja meg csökkenteni, áthidalni egy kiforrott koncepció mentén, átgondoltan és heroikusan. A hátrányok helyett az előnyökre fókuszálva azt a helyzetet vizsgálja több nézőpontból, amikor a vidékiség tiszta forrást, eleven tradíciót, tápláló gyökereket jelent: autentikus benne-létet és folyamatos inspirációt, amit aligha tud megérteni, magáévá tenni az, aki kamaszkorában lá-

„Vidékről ma is messzebb van Európa, internet ide vagy oda.”

Mire a várhatóan ismét feszes összeállítású, pörgős ritmusú, ezúttal Herczku Ágnes által vezetett műsorban eddig eljutunk, már mindenki számára világossá válik, hogy Marton László Távolodó és alkotótársai megközelítésében új jelentést nyer a centrum és a periféria. A tematikus sorozat negyedik előadása korántsem afelől közelít a kérdéskörhöz, hogy kinek mi van a lakcímkártyájára lakhelyeként írva, hisz az csupán

Az árnyékból a fényre? Grecsó Krisztián Megnehezítette-e a pályakezdésedet, hogy vidéken éltél? Pályát kezdeni és építeni sehol sem könnyű, de ott érdekes ügy igazán, ahol nem is tudni róla, hogy van ilyen pálya. Ennek ellenére nem gondolom, hogy Kőbányáról könnyebb. Ráadásul nincs olyan, hogy vidéki indulás, mert mindenki a saját démonaival küzd. Az, hogy a Pletykaanyut szájára vette a város, a perek, botrányok ellenére remek píárnak bizonyult… Ebben az értelemben hálás lehetek annak a könyvnek és annak a botránynak, noha a Pletykaanyu-botrány nem a könyvről szólt: egy faluról szólt és rólam szólt. Milyen szempontból fontos Neked országosan ismert, népszerű íróként az általad hangsúlyosan őrzött vidéki identitás? Ez lelkiismereti ügy, ösztönös. Bizonyos szempontból kényelmesebb lenne elhagyni, és azonosulni egészen azzal, ahol most élek. De nem megy, és jó is így. Imádom a falut, az Alföldet, és nem tudok nem oda tartozni. Most gyúrtunk, kicsit megkésve, kolbászt. Ragyogó napsütés volt, tiszta megtévedt tavasz, ültem egy apró békési faluban, Gerendáson a barátomék udvarán, kortyoltam a fröccsöt és éltem. Élni meg jó. Máshogy alakult volna-e szerinted az írói karriered, ha Szegváron vagy Békéscsabán maradsz? Egészen biztosan, de ennek én vagyok az oka. Íróként is, zenészként is lehetsz „vidékről” országosan ismert, ha elég független vagy. Ha te vagy a viszonyítási pont. Én mindig a gyulai Kiss Ottó íróbarátomat emlegetem. Ő nem vidéken él, mert külön bolygó. Én nem voltam ilyen erős, megfutamodtam, nekem akkoriban kellett a centrum támogatása. De nem biztos, hogy ez az élethelyzet végleges.

egy állandó vagy ideiglenes tartózkodási helyet jelöl. Így lesz a másfajta szempontokra, árnyaltabb szemléletre fogékony befo-

gadó igazi otthona – legalábbis egy este idejére – egy fiktív helység, Falupest, ahol értelmüket vesztik a „népi” és „urbánus” szavak, ahol nem kell a falu és a (fő)város között választania, önnön identitásában meghasonulnia, hisz itt minden hatás, érték, művészi törekvés egyszerre és egy időben, azonos súllyal van jelen. A júniusi műsor legnagyobb érdeme alighanem az, hogy az otthonlét illúzióját tudja mindazok számára nyújtani, akik önazonosságukat a kultúra, a kortárs művészetek befogadó, nyitott, város- és országhatárokon átívelő közegében keresik. És ebben a kontextusban új értelmet nyerhet akár Tamási Áron ezerszer idézett, elcsépelt szállóigéje is, mely szerint „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Volna is egy tippünk máris: Falupest. Keresztury Tibor

2015. június 27. BÁBEL-EST – FALUPEST

Szabó Balázs

Fotó © Gyarmati Lili

remt, ahogy a Ladjánszki Márta vezette L1 Kortárstánc-együttes a ráncos széki posztó szoknya pörgéséből merít ihletet, vagy ahogy Grecsó Krisztián kiteljesedett prózája újra és újra nekifut annak, miként és milyen áron őrizhető meg a metropolisz lüktető miliőjében a vidéki identitás, az mégsem csupán annak kínál ismerős élményt, új, eredeti kontextusba helyezett tapasztalatot, aki maga is átélte, személyes sorsán keresztül tapasztalja meg a vidék és a főváros kulturális kínálati potenciáljának különbözőségét, hanem azoknak is, akik önazonosságukat vidéki gyökereik megőrzésével Budapesten keresik, és – jóval ritkábban – viszont. Felépítve nekik egy este erejéig a kiapadhatatlan forrásokban gazdag Falupest képzeletbeli falvát-városát, ahol fajra, nemre, korra, származásra való tekintet nélkül mindenki otthonra talál.

KÖZREMŰKÖDIK: A DRESCH QUARTET, SZABÓ BALÁZS BANDÁJA, LADJÁNSZKI MÁRTA ÉS AZ L1 KORTÁRSTÁNC-EGYÜTTES, GRECSÓ KRISZTIÁN MODERÁTOR: AGÓCS GERGELY FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

müpa

magazin 2015 május–június

KÖNNY

After_crying After Crying

KOMOLY KÖNNYŰZENE

Vannak, akik szerint éles határ húzódik a könnyűzene és a klasszikus muzsika között. Az After Crying tagjai szerencsére ezt máshogy gondolták, és a két, első pillantásra valóban egymástól idegennek tűnő műfaj közötti mezsgyére felépítettek egy teljes életművet. 46 müpa

magazin 2015 május–június

…műfajilag besorolhatatlan együttes… Gondolná bárki, hogy az After Crying jövőre már a harmincadik születésnapját fogja ünnepelni? Pedig így van, a zenekar 1986-ban alakult, olyan zenészekből, akik egyaránt kedveltek/kedvelnek nagynevű B betűs zeneszerzőket (Bach, Beethoven, Bartók), illetve olyan progresszív rock-előadókat, mint az Emerson Lake & Palmer vagy a King Crimson. Ezek az elődök alapvető mértékben határozták meg a későbbi hangzást, amelyhez aztán mind a klasszikus (Dvořák, Ligeti, Mendelssohn), mind a könnyűzenei (Frank Zappa, Laurie Anderson) oldalról érkeztek újabb inspirációk. A kezdeti időszak meglehetősen ínséges volt; előfordult, hogy folyamatosan mindössze tíz-húsz ember előtt játszott az együttes, de megérte kitartónak lenni, mert az After Crying a kilencvenes évekre már igencsak megbecsült névvé nőtte ki magát. A fordulópont az 1990-es Overground Music című album lett, mely már teltebb hangzást prezentált a kezdeti akusztikusabb hangvétel után. A dalokban megjelent az ének, kevesebb lett az improvizáció, a zenekar pedig szép lassan elkezdett nevet szerezni magának külföldön is. Folyamatosan jöttek az elismerések: a Progvisions nevű szaklap az 1996-os De Profundis albumot az év lemezének választotta, egy évvel később pedig egy budapesti fellépés alkalmával nem más lépett fel velük, mint az ex-Crimsonos John Wetton. Az After Crying egy alkalommal még az In The Court Of The Crimson King albumot is előadta a néhai Budapest Sportcsarnokban, a külföldi meghívásoknak pedig alig győztek eleget tenni: az évek során sikerült eljutniuk Portugáliába, Angliába, Izraelbe, Franciaországba, Mexikóba, Venezuelába, Belgiumba, Hollandiába, Finnországba, Lengyelországba, Spanyolországba, Görögországba és az USA-ba. A rendkívül képzett zenészek (Batki Zoltán – ének, Egervári Gábor – fuvola, Erős Csaba – billentyűs hangszerek, Horváth András Ádám – gitár, Madai Zsolt – dob, Pejtsik Péter – basszusgitár, cselló, hegedű, Winkler Balázs – trombita, billentyűs hangszerek) gyakran lépnek fel nagyzenekarral, ráadásul nemcsak idehaza, hanem határainkon túl is. Rendhagyó koncertre készülnek május 21-én, a Művészetek Palotájában, ahol az MR2 Akusztik+ program keretein belül lépnek fel: egyrészt felcsendülnek új szerzemények, másrészt a zenekar felelevenít és átdolgoz jó pár olyan darabot, amelyet már nagyon régen hallhattunk élőben. Klasszikus zene és progresszív rock, jazzes fordulatok és korszerű értelmezések, csendesebb elszállások és kemény beindulások várhatóak most is a nemzetközileg egyik legismertebb magyar zenekartól. „Korszerű zene”, ahogy egyesek nevezik, de a legközelebb akkor járunk az igazsághoz, ha úgy fogalmazunk, hogy az After Crying egy műfajilag besorolhatatlan együttes, mely sikeresen és könnyedén evickél a stílusok között. Nagy István 2015. május 21. MR2 AKUSZTIK+ A MÜPÁBÓL AFTER CRYING BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

KÖNNY

Žagar

• K C O R • POP M L I F • B U FUNK • D 48 müpa

magazin 2015 május–június

Aki a Művészetek Palotája állandó látogatója, ismerősként üdvözölheti a Hey, June! nyárindító és egyben évadzáró sorozatát, amely a kezdetektől a hely állandó, speciális fesztiválja. A Hey, June! elsősorban a popzene legismertebb és feltörekvő előadóit látja vendégül műfaji megkötések nélkül, sokszor szerepet juttatva a művészeti határterületeknek is, a filmtől a slam poetryn át a költészetig. Idén sem lesz másként.

P O H P I H • REGGAE … Y R T E O P • SLAM

müpa

magazin 2015 május–június

KÖNNY

Az eseménysort az elmúlt évek egyik legkedveltebb magyar popénekesnője, Odett nyitja. Fátyolos hangján előadott szenvedélyes-finom, harsány-lírai dalai rendre slágerekké válnak. Koncertje, melyet a Művészetek Palotájában ad, az áttervezésről szól, hiszen ahogyan sokan mások is teszik, új köntösbe öltözteti műsorát: zenekara mellett – melyet édesapja, Polgár Péter vezet – számos vendégzenész is közreműködik az est során. A finomabb hangszerelésű dalok még puhább vonós tónusokat kapnak gyermekkórussal kiegészülve, míg a látványt a filmrendező Pater Sparrow fogja az alkalomhoz illőn kialakítani. Kollár-Klemencz László munkásságában az utóbbi években meghatározó a kortárs irodalommal való szoros kapcsolata, így nyilvánvaló, hogy műsora ezúttal sem nélkülözi ezeket az elemeket – annál is inkább, mivel a fellépők listája két írót is jelez vendégként: Erdős Virágot és Grecsó Krisztiánt. A Kistehén zenekarhoz ezúttal vonósok csatlakoznak, valamint két élő zenészlegenda, Másik János és Lantos Iván. A lírai esten egyaránt megszólalnak a Kistehén Legesleges című legfrissebb albumának dalai, régebbi slágerek és természetesen Másik és Lantos kompozíciói. Ismét bemutatunk egy tehetséges fiatal lányt, ezúttal a Budapest-Stockholm-Londontengely képviseletében. Antonia Vai még csak huszonhat éves, magyar származású, Svédországban született, élt Londonban is, de egy ideje Budapestre költözött. Dalai a folk-pop, a jazz, a soul, a világzene és a költészet körül forognak. A Bohemian Betyars feldolgozta dalát, fellépett a Quimby előtt. „Célom, hogy minden egyes koncert utazás

Kistehén

50 müpa

magazin 2015 május–június

Odett Dal és szöveg Az utóbbi pár évben sokszor, sok helyen találja ismét fontosnak egy új generáció a szavak mögötti jelentést: ennek is köszönhető, hogy 2007 körül megszerveződtek az első slam poetry-estek Budapesten, lakótelepeken hiphopzenekarok alakultak, bekerültek a rádióba, elképesztő nézettséget hoznak a YouTube-on, míg a költészet felől érkezők a pop zenei eszközeivel és hőseivel felvértezve kerültek egy új nyilvánosság elé. Van, ahol érettségi tétel az Akkezdet Phiai dalszövege vagy Szálinger Balázs költő munkássága, és megdöbbentően sokan vitatkoznak arról, mekkora esztétikai élmény egy Pilvaker slam poetry nélkül. A Hey, June! idei sorozatába sokan érkeznek e határterületről.

legyen a dalaimon keresztül, ahol minden dal külön állomás” – mondja Antonia. A Müpában az alapzenekar vonós szekcióval, hárfával és vokalistákkal egészül ki, míg vendégként közreműködik a Bohemian Betyars, az AKPH-tag Saiid, továbbá M3nsa ghánai rapper/énekes. Ambient reworks and film scores – ezt ígéri a Žagar – Motion Picture Laboratory hangversenye. A Zságer Balázs vezette zenekar hű a címben foglalt koncepcióhoz: igazi film-

zenekoncert várja a Müpa Fesztivál Színházának közönségét. A Žagar a magyar popzenei élet egyik meghatározó, összetéveszthetetlen hangzásvilágú produkciója, mely úttörő szerepet vállalt a kortárs elektronikus tánczene és a pop fúziójának megteremtésében. „Sok filmzenei hatású számunk van, de erre az estére egynemű repertoárt tervezünk, így a számok nagy részét áthangszereljük, már csak a vendégelőadók miatt is” – avat be a készülődésbe Zságer Balázs. Mindezen túl új filmzene ősbemutatója is

Irie Maffia várható: „bár Az éjszakám a nappalod című magyar film csak ősszel kerül a mozikba, a soundtrackből már most szeretnénk előadni pár betétdalt. Ezek inkább atmoszférikus, hömpölygő darabok lesznek, itt-ott minimal, illetve dub hatásokkal. A Hey, June! záró produkciója valódi születésnap: 2005-ös megalakulása után a reggae, a hiphop, a rock és a funk stílusjegyeit ötvöző Irie Maffia szinte azonnal a legnépszerűbb együttesek közé került. Lehengerlő előadásmódjáról ismert, koncertjeiken a táncparkett azonnal mozogni, a födém nyi-

korogni kezd. „A jubileumi év minden tekintetben más, és természetesen a Művészetek Palotájában is egy teljesen új műsort mutatunk be. Az új lemezről élőben is eljátsszuk legújabb dalunkat, a Johnny NoWalkert, mely visszatér az Irie-gyökerekhez” – meséli a zenekar egyik oszlopa, JumoDaddy. Természetesen meglepetésvendégek is várhatók, de mellettük a régi tagok is felbukkannak. „A Müpa lényegében lezárja a tavaszi turnét. A tavaszi turné része, de mégis más. Régen játszottunk utoljára itt, és most szeretnénk megint valami nagyon emlékezeteset csinálni.” Bihari Balázs

Film és zene Film és zene kapcsolata már a némafilm megszületésekor is igen szoros volt, a hangosfilm megjelenésekor pedig külön iparág született erre Hollywoodtól Budapestig. A koncert mint vizuális élmény mindig központi szerepet kapott: a látvány szerepe továbbra sem változott, csak ingerküszöbünk tolódott ki a végtelenbe és ma már költséghatékony megoldásokkal lehet látványos produkciót létrehozni. Méretek, eszközök, technika: vurstli szakállas nővel vagy komplex művészeti élmény? Utóbbival szerencsére sokan kísérleteznek, filmekkel, filmrészletekkel, klipekkel dolgozó vizuális brigádok dolgoznak össze művészekkel, és nemcsak Peter Gabriel korosztályú bácsikra és nénikre gondolunk: a látványt a zenével egyenértékűnek gondolja az elektronikus könnyűzenei szcénában dolgozók számos kultikus figurája is, ahol a live actet tökéletesen egészíti ki a vizuális csapat gondosan előkészített munkája.

2015. június 8. HEY, JUNE! ODETT POP-ART LIVE FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2015. június 10. HEY, JUNE! KOLLÁR-KLEMENCZ LÁSZLÓ ÉS A MELANKOLIKUSOK LEGESLEGES KÖZREMŰKÖDIK: BUJDOSÓ JÁNOS, ERDŐS VIRÁG, GRECSÓ KRISZTIÁN, JANCSOVICS MÁTÉ, MÁSIK JÁNOS, LANTOS IVÁN, RADICS ÁDÁM, VAJDOVICH ÁRPÁD, VALKÓ BÉLA FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2015. június 16. HEY, JUNE! ANTONIA VAI

FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2015. június 21. HEY, JUNE! ŽAGAR – MOTION PICTURE LABORATORY AMBIENT REWORKS AND FILM SCORES KÖZREMŰKÖDIK: ZSÁGER BALÁZS – BILLENTYŰ, ELEKTRONIKA, VOKÁL, GYÖRGY LIGETI – ÉNEK, GITÁR, ZSÁGER VARGA ÁKOS – BASS, LÁZÁR TIBOR – DOB, DJ BOOTSIE – SCRATCH, SOMOGYI KRISTÓF (KEMURI) – VJ VENDÉGEK: PRO MUSICA KÓRUS TAGJAI KISS ÁRPÁD – TROMBITA, SZÁRNYKÜRT, ZAHÁR FANNI – FUVOLA, MÁRKOS ALBERT – CSELLÓ, FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Antonia Vai

2015. június 25. HEY, JUNE! IRIE MAFFIA

BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

müpa

magazin 2015 május–június

FORGALMI DUGÓ ÉS PAVILONTŰZ LONDONBAN

A Matinékoncertek májusi hangversenyén Händel egyik legnépszerűbb, ám annál rendhagyóbb művét, a II. György angol király megrendelésére született Tűzijáték-zenét szólaltatja meg a Zuglói Filharmónia Szent István Király Szimfonikus Zenekara, Záborszky Kálmán vezényletével. 52 müpa

magazin 2015 május–június

Balthasar Denner festménye

C S A L Á D I É S I F JÚ S Á G I P R O G R A M O

Georg Friedrich Händel

A próbalátogatás és a moderált gyerekkoncertek műfaját ötvöző koncertpedagógiai programok nem titkolt célja, hogy értő felnőtt közönséget neveljenek – mindezt azonban a lehető legélményszerűbben, a gyerekeket leginkább foglalkoztató kérdésekre koncentrálva teszik. A zenekar és a karmester mellett így még egy főszereplővel bővül a fellépők sora: Fehér Tibor moderátorként gondoskodik arról, hogy a gyerekek (és a velük érkező felnőttek) betekintést nyerhessenek a zenekar műhelytitkaiba, valamint az elhangzó mű történetébe és zenei folyamataiba. A Tűzijáték-zene történelmi apropójául nem kisebb esemény szolgált, mint az osztrák örökösödési háborút lezáró, 1748-as aacheni békekötés. Bár II. György nem volt igazi zenerajongó, abban egyetértés volt az udvarban, hogy a hivatalos ünnepség nem lehet teljes az alkalomra írt zene nélkül. A háború alatti nélkülözést követően különösen fontos volt, hogy az uralkodó minél nagyobb tömegeknek biztosítson alkalmat az ünneplésre – ehhez pedig elengedhetetlen volt, hogy olyan zeneszerzővel írasson zenét, akiért az emberek a leginkább rajonghattak. Händel egyedülálló népszerűségét jelzi, hogy a Tűzijáték-zene tűzijáték nélküli főpróbájára a korabeli feljegyzések szerint

több mint tizenkétezer ember volt kíváncsi Londonban. Ma talán elképzelhetetlen lenne, hogy egy koncertre igyekvő tömeg megbénítsa egy nagyváros közlekedését, Händel közönsége azonban (amely akár nyolcszor is megtölthette volna a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet) olyan fennakadást okozott a Temze mentén, amely talán még a zenénél is nagyobb szenzációvá vált a sajtóban. A mű hivatalos bemutatójára 1749. április 27-én került sor a Green Parkban. A főpróbához hasonlóan ez az előadás sem nélkülözte a botrányt: a tűzijáték alatt az egyik pavilon lángra kapott, és rögtön porrá is égett. A mű keletkezésének történelmi kontextusa magára a zenei anyagra is nagy hatással volt. II. György ragaszkodott hozzá, hogy csak fúvósok játsszanak, így Händelnek – hiába küzdött sokáig azért, hogy hegedűsöket is alkalmazhasson – végül meg kellett hajolnia a király akarata előtt, és el kellett hagynia a vonós szólamokat. Az eredeti hangszerelésben így huszonnégy oboa, tizenkét fagott és kontrafagott, kilenc trombita, kilenc kürt, három pár üstdob és ad libitum pergődob szerepelt. Annak ellenére, hogy a Tűzijáték-zene valójában nem a tűzijáték alatt szólt, a szabadtéri előadás az igazán nagy hatás érdekében megkövetelte ezt a hatalmas apparátust. Händel a későbbi

előadásokra áthangszerelte és vonósokkal egészítette ki a művet; ma a koncerttermekben leggyakrabban az újabb verziót hallhatjuk. A barokk szvit formájú kompozíció – az angolok és a franciák háborúbeli szembenállását figyelembe véve némileg ironikus módon – számos francia zenei formát alkalmaz. A Tűzijáték-zene mind zeneiségét, mind a hozzá fűződő történeti érdekességeket tekintve olyan mű, mely a lehető legizgalmasabban képes bemutatni magát a barokk stílust és a darabhoz kapcsolódó zenekari kulisszatitkokat. Belinszky Anna

2015. május 3., 11.00 MATINÉKONCERTEK – MŰHELYTITKOK TŰZIJÁTÉK-ZENE – A KIRÁLY ÜNNEPEL KÖZREMŰKÖDIK: ZUGLÓI FILHARMÓNIA – SZENT ISTVÁN KIRÁLY SZIMFONIKUS ZENEKAR VEZÉNYEL: ZÁBORSZKY KÁLMÁN MODERÁTOR: FEHÉR TIBOR BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

müpa

magazin 2015 május–június

EGYSZÜNET, MÁSODPERC

MAJD TOVÁBB

Legutóbb, a spanyol sorozat éppen akkor aktuális darabjait bemutató fejezetünk végén megálltunk egy pillanatra, vettünk egy mély lélegzetet. Igen, nem tagadjuk, megkönnyebbült lélegzetet, olyasfélét, amilyet általában egy súlyos tehertől megszabadulva vesz az ember. Így is van, súlyos tehertől szabadult meg Spanyolország, és kellő együttérzésről tanúbizonyságot téve, súlyos tehertől, Franco diktatúrájától szabadult meg az országgal együtt a spanyol film magyar kedvelője. S miközben lélegzetet vesz az ország, új generációk nőnek fel, amelyek a polgárháborúban már személyesen nem érintettek. Persze csak személyesen nem. Ezeknek az új generációknak a képviselői mutatkoznak be a Müpamozi spanyol sorozatának három következő filmjével: Victor Erice az El Sur (A Dél), Julio Médem a Vacas (Tehenek), Pablo Berger pedig a Blancanieves (Hófehérke) című alkotásával. Hármuk közül Erice a legidősebb, 1940-ben született, az ő filmje egyben a legrégebbi is, 1983-as. Az álmodozásra hajlamos kislánynak, a hóborította Észak-Spanyolországban élő Estrellának állandóan a titokzatos, elbűvölő, mindig napsütötte, vidám Dél jár az eszében. A ragyogó, máshoz nem hasonlítható Sevilla. Mindazonáltal még valami erősen vonzza őt a Délhez, amit eleinte nemigen ért, csak annyit sejt róla, hogy köze van az apjához. A Dél. Ahol egyszer, valamikor nagyon régen kitört a polgárháború (jaj, de nehéz szaba-

54 müpa

magazin 2015 május–június

dulni tőle!), amely az apja és a nagyapja közötti szakításhoz vezetett. Amit a kislány csak nagyon nehezen ért meg. Mint ahogyan azt is, hogy mit is keresnek ők Északon, és mi az a titok, amit apja az oly elbűvölő Déllel kapcsolatban még őrizget. Tizenöt éves lesz, amikor apja öngyilkossága után végre elindul Délre, ahol nem csupán a családja történetét, de Spanyolország történetének egy darabját is felfedezi. Erice a fén�nyel és árnyékkal mesteri módon bánva, lassú kameramozgásokkal vezet be minket e történet(ek) rejtelmeibe. Igen, talán elmondható, hogy amolyan régimódi film az övé. De hogy van valami ellenállhatatlan benne, az is kétségtelen.

Julio Médem már tényleg egy másik generáció képviselője, 1958-ban született. Ma úgy tartják számon, mint a spanyol film régi nagy rendezői hagyományainak folytatóját, a nemzetközi kritika csakis a legnagyobbakkal együtt emlegeti. A legnagyobb spanyol rendezők sorában, csakhogy Médem valójában nem spanyol, hanem baszk. Ez persze akár mindegy is lehetne, nekünk, távoli nézőknek aztán végképp mindegy, de ha jobban odafigyelünk, ez az egész kicsit olyan, mintha otthon érezhetnénk magunkat, olyan, mint egy darab Kelet-Európa. A Vacas (1991) Médem első nagyjátékfilmje. Tulajdonképpen egy családtörténet, két szomszédos baszk parasztcsalád három generációjának története. Három generáció.

FIL

Dél

„Médem már az

Hófehérke

akar felelni későbbi hírnevének”

Ez számunkra itt Kelet-Európában bizony sokat sejtet: a film tárgya nem egyszerűen egy történet, hanem maga a nagy történelem. Ha ez jut róla eszünkbe, nem sokat tévedünk. A történet 1875-ben, a második karlista háború lezárulása után kezdődik, ami azért nem mindegy, mert ennek következtében vesztette el Baszkföld önkormányzatiságának azokat a maradékait, amelyek az első karlista háború után még megmaradtak. Ekkor kerül egymással szembe két korábbi barát, olyannyira, hogy egy halálos összecsapásban meg is mérkőznek. A két baráti család esküdt ellenségévé válik egymásnak, de hogy semmiképp se legyen egyszerű a történet, a két egykori ellenfél gyermekei egymásba szeretnek, születik is egy házasságon kívüli gyermekük. A háborúskodásba torkolló, ármánnyal és szerelemmel átszőtt ellenségeskedés pontosan hatvanegy évig, azaz a polgárháború kitöréséig tart (tehát nem szabadulunk a polgárháborútól, még itt sem). Igen, olyan ez, mint valami végzet. Mert akárhogyan is családi történet, kétségünk nem lehet afe-

lől, hogy a családi viszály, a kvázi háború nem más e történetben, mint a tényleges polgárháborúk helyettesítője.

némafilmes próbálkozás, sőt elmondható, hogy a stílus újjáéledése, ha nem is main stream, de elfogadott lett.

Médem már az első filmjében meg akar felelni későbbi hírnevének, miszerint a spanyol film legjobb, szürrealista hagyományainak továbbvivője. A film az egész történetet a mindig és mindenütt jelenlévő tehenek szem szögéből meséli el. A human condition, azaz az emberi állapot mellett így jut filmjében szerephez az állati állapot, vagyis az animal condition.

Ha már spanyol közegbe teszi át a történetet Berger, hová is helyezhetné, ha nem a bikaviadalok, a torreádorok világába. A spanyol Hófehérke, Carmencita apja a legnevesebb torreádor, anyja a legnevesebb flamenco-táncos. Csak történik egy kis baleset: a torreádort felökleli a bika, így az anyánál az izgalomtól beindul a vajúdás, és ahogyan egy efféle mesében kell, a szülésbe bele is hal. Az apa lebénul, a kislányt a nagymama gondozza, míg flamencózás közben ő is meg nem hal. Ekkor lép színre, hát hogyne lépne színre, a gonosz mostoha. Minden elkövet a kislánnyal szemben, amit egy efféle perszóna csak elkövethet, még apjától is eltiltja, ám ő titokban elsajátítja tőle a torreádor-művészetet. Csakhogy az apa is meghal, a mostoha rögvest ezután a lány megölésére készül, de szerencsére megérkezik a hat (nem tévedés, hat) torreádor törpe, hogy Carmencitát megmentse…

Most pedig végre lélegezzünk fel! A polgárháború véget ért, végre. Pablo Berger (1963) Blancanieves (2012) című némafilmje a Müpa-mozi nézőit is megszabadítja tőle. Igaz, a rendező a klasszikus Grimm-mesét a húszas évek Spanyolországába helyezi át, de ennek oka immár nem politikai. Sokkal inkább az a cél, hogy tisztelegjen egyet a múlt századelő fekete-fehér némafilmjei előtt. Ez a tisztelgés egyáltalán nem újdonság, évezredünkben nem ez az egyetlen

És itt meg is állhatunk a történet továbbmesélésében. Annak biztosítékául, hogy a Kedves Néző jól fog szórakozni, a film által begyűjtött tíz Goya-díj elegendő lehet. Mesés Péter Fotó © Álbum Archivo Fotográfico

Hófehérke

2015. május 18., június 1., 15. MÜPAMOZI

AZ IGAZSÁG PILLANATAI. FÉL ÉVSZÁZAD SPANYOL FILMJEI

VICTOR ERICE: EL SUR / DÉL (1983) JULIO MÉDEM: VACAS / TEHENEK (1992) PABLO BERGER: BLANCANIEVES / HÓFEHÉRKE (2011) ELŐADÓTEREM

müpa

magazin 2015 május–június

A PÉNZ ZENÉ

LÉTREHOZÁS, A kultúra információ, a műalkotás információs termék, melynek kereskedelmi értékét sokáig a szűkösség szabályozásával teremtették meg. Korlátozott befogadóképességű koncerttermek, mozibemutató, DVD-kiadás és tévés sugárzás között kötelező időablakok sikerrel pályáztak azok pénzére, akik gyorsabban, kényelmesebben akarták látni vagy hallgatni kedvencüket. Aztán jött a digitális forradalom, amikor a hozzáférés korlátai egy csapásra ledőltek. Ettől a kulturális alkotások nem lettek kevésbé értékesek, csak épp senki nem akart a hozzáférés előtt emelt mesterséges falak egyre idegesebb őreinek fizetni, amikor ezeket a falakat nevetve át is lehet lépni. Ehelyett ki kell találni valami mást. Az útkeresés egyik irányzata szerint az elérés kényelméért a kultúrafogyasztók hajlandók fizetni. Így működnek a népszerű kultúrát kínáló zenei és filmes szolgáltatások. Inkább fizetek nyolc-tíz dollárt, mint hogy a filmek letöltésével töltsem a drága időmet. Az ingyenes elérést kínáló kalóz oldalak, bár elvileg a fogyasztói szabadság kiterjesztését hozzák el, leginkább a reklámozott, kurrens termékekkel vannak tele. Itt is keményen működik a kereslet uralma. Az van fent, amit sokan keresnek. A farkastörvények világában hiába keresné valaki a letöltési linket Danyiil Trifonov Carnegie Hallban adott múlt decemberi koncertjéhez. Nincs ilyen.

56 müpa

magazin 2014 november–december

ARCHIVÁLÁS,

Az útkeresés másik irányzata a kultúra „menőségében” keresi a kiutat. Nem a hozzáférést teszi szűkössé, hanem az azonosulás szintjeiért fizet a fogyasztó. Egy élő Fesztiválzenekar-előadás kínálta örömökön nem nagyon lehet potyázni. Aki ott van, az részese az élménynek, tud szünetben beszélgetni a többiekkel. Erősebbre szövi a társadalom szövetét a közönség, miközben valami nála nagyobb megszületésének lesz részese minden egyes néző. Úgy érezheti, hogy létrehozója, támogatója mindannak, ami a szeme előtt zajlik. Egy polgár, aki társaival és az alkotókkal együtt részese a kultúra születésének és megörökítésének. Online ez jóval áttételesebben, de szintén működik. Akár a Berlini Filharmonikusok digitális koncerttermének, akár a Medici TVnek az előfizetője, akár a Met előadásainak közvetítését nézi a Müpában, a néző egy globális közösséghez tartozik. Lehet potyázni olyan dolgokon, mint az adófizetés vagy a villamos, de az élményen, vagy egy közösséghez való tartozáson nem lehet. Amikor elmegyek egy színházi előadásra, hangversenyre vagy koncertre, az nem csak kikapcsolódás, hanem identitásmegerősítő, felmutató funkcióval is rendelkezik. Persze vannak foteldrukkerek is, de mit tudnak ők az igazi gólörömről? Viszont ők is azzal próbálkoznak, amivel a meccsre járók: hogy részesei legyenek va-

laminek, ami túlmutat az egyén határain és lehetőségein. A Bostoni Szimfonikusok bérletese joggal büszke arra, hogy ő ahhoz a hagyományhoz tartozik, amelyik művet rendel Bartóktól és Messiaentől. A leginkább előremutató online kulturális archívumok is az elköteleződést, a részvételt és az identifikációt értékesítik. A Medici tv 2008-ban indult. Havi tíz euró körüli összegért ezerötszáz koncertből és további sok dokumentumfilmből álló archívumhoz lehet hozzáférni, illetve évente körülbelül száz új eseményt közvetítenek élőben. Az igazi érték a hozzáférés a globális zeneértő közösséghez, a jól informált véleményalkotáshoz. A szolgáltatás ma kétszázezer regisztrált felhasználót számlál és tízezer előfizetőt, akik egymilliós előfizetési bevételt hoznak. Ez nem olyan összeg, amiért megmozdulna egy globális zenei piacon játszó befektető. Egy apró Magyarországnyi piacon tud nagyjából ennyit behozni egy globális streaming szolgáltató. Magyarországról a Müpa és az A38 gyakorlata emelkedik ki a mezőnyből. Az A38 2004 óta rögzíti az eseményeit. A kezdetektől a közszolgálati csatornák mutatják be a műsoraikat. A professzionális ötkamerás felvételekből rendszeresen adnak ki koncert DVD-t a zenekarok. Eddig mintegy ezerháromszáz műsor készült el, a koncerthez a

A kilencvenes évek elején egy betörés során ellopták a Fekete Lyuk VHS kazettákon tárolt teljes archívumát: így tűnt el egy izgalmas korszak sok fontos dokumentuma. Ha meg akarja teremteni saját helyét az örökségben, akkor a magas kultúra intézményének is archiválnia kell tevékenységét. Mire jó egy esemény-archívum? Képes-e bevételeket termelni ma, amikor az internetes tartalomszolgáltatás virágkorát éli?

HASZNOSÍTÁS legtöbb esetben riportot is forgatnak. Saját anyagaik terjesztését az MTVA-ra bízzák, de a tévés sugárzás mellett korlátozott ideig online is hozzáférhetők a műsorok, egyes koncertekből pedig rádióműsor is készül. A fellépők külön díjazást nem kapnak a felvételekért, a televíziós sugárzás jogdíjai viszont kárpótolják őket. A fejletlen zenei piac miatt sokkal egyszerűbb megállapodni közvetlenül a hazai művészekkel, mint a külföldiekkel, akiket különféle felhasználásokra sokszor más-más cég képvisel. A televíziós jelenlét nem önmagában éri meg, hanem egy összetett ökoszisztéma része. A közvetlen bevételek mellett reklám, presztízs a közönség felé, többletszolgáltatás a zenekarok felé.

Nagyon tudatos felvételi, archiválási és műsorkészítési munka folyik a Művészetek Palotájában. Évente több mint százötven programot archiválnak itt magas minőségben, amiből az Arte és a Mezzo televíziós csatornák is átvettek műsorokat. 2012-óta évi nyolcvan komoly- és könnyűzenei műsort vásárolt az MTVA, emellett sok koncertjük meghallgatható a Petőfi és Bartók Rádiókban. A Müpa online jelenléte egyre kiterjedtebb. Elsősorban saját maguk terjesztik a műsoraikat, amivel a márkájukat építik. Az online terjeszkedés fontos motivációja, hogy a közpénzből támogatott munkájuk minél szélesebb közönséghez jusson

el. A Müpa Live Webcast néven futó közvetítések során évente mintegy ötven komolyés könnyűzenei koncertet élvezhet otthonában a közönség az egész világon. A Nemzeti Filharmonikusok koncertjeit élőben közvetítik a honlapon, amelyen emellett a Müpa sokszínű programkínálatát reprezentáló felvételek tekinthetők és hallgathatók meg. Nemrég elindult két huszonnégy órás online zenei csatorna is, a Müpa Symphony és

matikus műsorfolyamok összeállítását vagy akár a személyre szabott ajánlásokat.

Az archívum a klasszikus felfogás szerint egy kulturális intézménynél a napi munka mellékterméke. Minél régebbi, minél teljesebb, annál gyakrabban nevezik felbecsülhetetlen értékűnek. Ez legtöbbször köszönőviszonyban sincs a kereskedelmi hasznosítás lehetőségeivel, vagy a közönség értékelé-

„A jó archívum sokkal többe kerül, mint amennyit közvetlenül behoz.” Müpa Easy, ahol a lineáris külsős és saját felvételekből álló műsormenetet alkalmanként élő közvetítések gazdagítják. Mindezen túl jelenleg az archív anyagaik oktatási célú alkalmazásának kiterjesztésén és az iTunes-os értékesítésen dolgoznak. A sokrétű szolgáltatás kulcsa, hogy még a hasznosítási ötletek előtt egy magas minőségű archívum alapjait tették le. A jó archiválás során nagyon sok, a közönség számára láthatatlan tevékenység zajlik, ami az archívum mélységét adja. Ez a háttérben folyó feldolgozási munka teszi lehetővé a sokrétű felhasználást, az archívumból építkező auto-

sével. A jó archívum sokkal többe kerül, mint amennyit közvetlenül behoz. A modern kulturális intézmény archívuma tevékenységének origója, ami a közönség szélesebb körű kiszolgálását szolgálja, és bevételeket is teremt. Az online hasznosítási lehetőségek az együttműködések új rendszerét kínálják közönséggel, szponzorokkal, médiavállalatokkal. Ezek jó kihasználása nem feltétlenül archívumi bevételekben mérhető, hanem a márka értékében vagy a közönség elkötelezettségében. E kettőn pedig se potyázni, se kalózkodni nem lehet. Kitzinger Dávid

müpa

magazin 2015 május–június

KULISSZ

dr. Újszászy Zsófia

Számos munkahely alkalmaz jogászt, de egy olyan kulturális óriásintézményben, mint a Müpa, a jogtanácsos jelenléte nélkülözhetetlen. Kevesen gondolnak arra, hogy minden rendezvény hátterében szerződések tömege húzódik meg: a Müpa műveket rendel, online rádiót működtet, műsort ad el televízióknak, szerződést köt együttesekkel, karmesterekkel, szólistákkal, zeneszerzőkkel, szövegírókkal – de még a műsorfüzetek szerzőivel is. Hogy ezek a szerződések makulátlanok legyenek, azért dolgozik dr. Újszászy Zsófia.

„AKKOR

DOLGOZOM HA NEM VAGYOK 58 müpa

magazin 2015 május–június

JÓL, LÁTHATÓ”

Hogy mi áll a névjegykártyáján? Jogi vezető – valójában azonban vezető jogtanácsos a hivatalos beosztása. Nem itt kezdte a pályáját: az egyetem elvégzése után három évet töltött annak nemzetközi jogi tanszékén, ezzel párhuzamosan pedig elvégezte a Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi szakirányú másoddiplomás képzését. A PhD. abszolutórium megszerzését követően vidékről Budapestre költözött, és a nemzetközi joggal is összefüggő, érdekes és idehaza újszerű munkába vetette magát: az európai uniós támogatásokat koordináló szervezetben kezdett tevékenykedni. Több mint tíz éven át végezte ezt a munkát, de közben egyre inkább úgy érezte, váltani szeretne. Valami gyökeresen más kell, olyan elfoglaltság, amely a művészetekhez kapcsolódik – emlékezik vissza akkori érzéseire. „És akkor jött a szerencsés találkozás a Müpával, ahol bíztak bennem, elhitték, hogy az itt rám váró feladatokat teljesen eltérő szakmai múlttal is képes leszek jól végezni. Azóta itt vagyok – most már több mint három éve. 2012. január 1-jével kezdődött a munkaviszonyom.” Meglepő választ ad arra a kérdésre, hogy mihez kellett itt hozzászoknia, új munkaköre mennyiben más, mint a régi. Hasonlít a korábbi feladataihoz abban, hogy ennek a tevékenységnek sem volt kitaposott útja, nem voltak kiforrott jogi előzményei. Az EU-s támogatások rendszere újfajta forrás volt, kialakult intézményrendszer nélkül: „nem voltak meg a kész szabályok hozzá, ezt mind kreatívan, kicsit az idővel is versenyt futva kellett kitalálni. Nem a klasszikus jogalkalmazás területe volt ez, hanem sok mindent jogi keretek között, jogi tudással a háttérben, de újító szándékkal kellett megvalósítani. És bizony a Müpában is hasonló a helyzet: szerintem ez a tapasztalat az, amelyet azóta is a legjobban tudok itt hasznosítani.” A munka lényege a szerződéskötésekkel kapcsolatos: „Ezerötszáznál is több szerződést kötünk évente. A Müpa a külső szemlélő számára akár »szerződésgyárnak« is nevezhető. De ne csak a napi rutinra gondoljunk. Az intézmény vezetése minden újra nyitott. Akárcsak korábban, az EU-s munkámban, bizonyos értelemben itt is a jogszabályok előtt járunk. A szerzői jogot arra találták ki, hogy mi történjék, ha valaki ír egy könyvet vagy komponál egy zeneművet. Meg arra, hogy mi történjék, ha készül egy CD vagy DVD. Az informatika azonban gyorsabban halad, mint ahogyan a jogalkotás azt követni képes. Így aztán, ha valaki fogékony erre a problémacsoportra, a kreativitás óriási lehetőségei nyílnak meg előtte. Ki kell találni, hogyan lehet új terveket megvalósítani egy még nem tel-

jesen szabályozott környezetben – de úgy, hogy mégis szabályosan működjünk. Bemutatunk műveket, és nemcsak a színpadon követik egymást a programok, hanem tévéműsorokat is gyártunk, nemrég pedig elindult az online Müpa Rádió. A most említett újdonságokat például a Müpa marketing szakemberei tervezték meg, az azonban, hogy az elképzelések jogilag is megálljanak a lábukon és támadhatatlanok legyenek, a mi felelősségünk, jogászoké.” Hogy a jogtanácsos egy kicsit mindig az ördög ügyvédje-e? „Szerintem minden jogász kénytelen az lenni. Rögtön az elején jelezni kell a kockázatot. Munkatársaim idejét pazarolnám, ha egy projekt formálódásakor nem mondanám el, hogy ez vagy az az irány biztosan nem jöhet szóba. Ilyenkor kell köztes megoldást keresni. A jogszabályi keretek között nekem is kompromisszum-késznek és rugalmasnak kell lennem ahhoz, hogy ne kerékkötő legyek, hanem a tervek megvalósulását segítsem.” Mivel a tavalyi évtől kezdődően a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a CAFe Budapest programjainak jelentős része is a Müpa szervezésében, illetve koordinálása mellett valósul meg, a szerződések mennyisége is automatikusan nőtt. „Rendelkezésre állnak különböző típusú helyzetekre kialakított minták, ezeket mindig kell egy kicsit csiszolni, fejleszteni, testre szabni – de a kiindulási alap sokszor adott. Mindezen felül vannak még olyan megállapodások, amelyek nem produkcióhoz, hanem a ház üzemeltetéséhez kapcsolódnak, mint például a közbeszerzések kapcsán kötendő szerződések. De a munkámhoz tartozik a Müpa Nonprofit Kft. mint gazdasági társaság működtetésével kapcsolatos jogi feladatok ellátása, vagy például a munkajogi kérdések megválaszolása. Ilyenek a nagyobb stratégiai együttműködések vagy a szponzori és marketingszerződések is. Mindezt – szerencsére – nem egyedül kell vállalnia. „A »típus-szerződéseket« egy háromfős szerződéskötő csapat készíti elő. »Típus-szerződésnek« persze ezeket a mintákat csak erősen idézőjelbe téve nevezhetjük, hiszen minden eset más és más – ezzel inkább ennek a munkának a nagyüzemi jellegét szeretném érzékeltetni. Ketten vagyunk jogtanácsosok, komoly bírósági tapasztalattal rendelkező kollégámmal együtt, de van még egy külső ügyvédi iroda is, amely jelentős támogatást nyújt a társaság számára. Valójában ők azok, akik az első produkciók elindulásától kezdve segítik a Müpa munkáját. Mi volt a legizgalmasabb feladata az elmúlt három évben? „Sok ilyen akadt. Amire nagyon élesen emlékszem, mert szinte az

első érdemi munkám volt, az közvetlenül az ideérkezésem utáni időkre nyúlik vissza. Akkor kezdődött az együttműködés az MTVAval arra vonatkozóan, hogy a Müpa koncertfelvételekből álló hatalmas archívumából televízió-műsorok készüljenek. Valamilyen szinten már tartottak a tárgyalások, amikor bekapcsolódtam, de ezek még csak elméleti egyeztetések voltak. Számomra elképesztően új volt, hogy januártól belecsöppentem a folyamatba, március 14-én pedig már le is ment az első műsor. A közben eltelt idő alatt pedig az összes teljesen új és előzmény nélküli jogi megoldással és azok egyeztetésével, no meg a pénzügyi konstrukciók kialakításával is készen kellett lenni. Aztán eljött az első adás időpontja – és elkészültünk, lement a műsor!” A találkozás során ars poeticáját is megfogalmazza: „akkor dolgozom jól, ha nem vagyok látható. Mert ha jogászt hívnak, akkor már baj van. Ezért számomra dicséret, ha kívülről nem érzékelhető, milyen komoly jogi munka folyik a háttérben. Többen csodálkozva kérdezték már tőlem: tényleg a Müpában dolgozol? És mit csinál ott egy jogász? Szerintem ezek nagyon jó kérdések, mert a kérdezőben föl sem merül, hogy ebben a házban probléma adódhat.” Beszél még arról, milyen kellemes érzés a jogtanácsosnak, amikor látja munkája közvetlen eredményét. „Beülök a hangversenyterembe, és meghallgatom azt a koncertet, amelynek a szerződéses konstrukcióját még két órával korábban is sokadszorra írtuk át, mert bizony támadt egy kis huzavona… Most pedig örülök, hogy tényleg összejött, ilyen elképesztő tempóban.” Mert a határidő a legjobb múzsa. Bizony nemcsak sokat, de gyakran gyorsan is kell dolgoznia. És a jogtanácsos mint magánember? Újszászy Zsófia gyerekkorában ugyan néhány éven át hegedült és énekkarban énekelt, a művészethez azonban elsősorban a tárgyak hozták közel annak idején. Nagyszülei révén a nyarakat a sárospataki nagykönyvtárban töltötte, édesapja pedig a hutaüvegek lelkes gyűjtője volt. Bár a Müpa fantasztikus zenei programjai tényleg karnyújtásnyira vannak, csak ritkán nyílik alkalma arra, hogy férjével közösen meghallgassanak egy-egy koncertet. Két kisfiuk ugyanis egyelőre rossz néven veszi, ha az estét házon kívül töltik. Amikor viszont négyesben jönnek el egy előadásra, a fiúk nagyon élvezik, hogy édesanyjuk jóvoltából olyan helyszínekre is bejuthatnak – például a művészbüfébe –, ahová közönséges földi halandó aligha teheti be a lábát. Nánási Réka

müpa

magazin 2015 május–június

HULLÁMHOSS

TÚRY FERENC intézetvezető, igazgató Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet

2015. május 9. HANG-SZER-SZÁM JAZZ-VILÁG – A ZONGORA ÜVEGTEREM

A zongora nagyon sokak számára „a” HANGSZER. Páratlan sokszínűségre képes, szinte univerzális szerszám, amely természetesen nem maradhatott ki a jazzből sem, e műfajban is fantasztikus tehetségű művészeket kitermelve – hirtelen Art Tatum, Oscar Peterson, Chick Corea neve jut eszembe, de a sort hosszan lehetne folytatni, például kitűnő hazai zongoristákkal, Vukán Györggyel, Szakcsi Lakatos Bélával és így tovább. Némi személyes kapcsolatom is van a zongorával: gyerekkoromban két évig kínlódtam rajta, majd később, a jazz frenetikus hatására megpróbáltam saját kedvemre improvizálgatni. Végül is különféle népi hangszerekkel kötöttem szorosabb barátságot (nem nélkülözve a jazz hatását), de a zongora iránti tiszteletem múlhatatlan. A Hang-szer-szám jazz-zongora programját, amelyet jeles tanárok neve fémjelez, melegen ajánlom az ifjú korosztálynak. Hátha a látogatók közül kerülnek ki a jazz leendő kiválóságai!

RADNÓTI SÁNDOR egyetemi tanár ELTE, BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet, Esztétika Tanszék A Müpa tavaszi kínálatából sok minden érdekel, például Nádas Péter vagy Oravecz Imre estje. De ha egy művészt kéne kiemelnem, s ez lehet utólagos is, akkor az Grigorij Szokolov. Nem vagyok értő, csak élvező, de mindenesetre amióta először hallottam, minden koncertjén ott szeretnék lenni. Pernye András egyszer azt mondta nekem, hogy ő nagy biztonsággal be tudja lőni egy ismeretlen zongorista minőségét annak alapján, ahogy bejön és leül a hangszere mellé. Még egyetlen hangot nem ütött le! Ezen azóta is gondolkodom. Szokolov nem észleli a közönséget. Hozzá képest a fiatal Csalog kitárt karokkal fordult a publikumhoz. A fiatal Ránki halvány mosolya mégis csak jelzés és üdvözlet volt. Richter hegyes, gyors 2015. március 17. MVM KONCERTEK – A ZONGORA léptekkel jött be, s szinte még le sem ült, már belevágott – de mégis csak nekünk játszott. Schiff GRIGORIJ SZOKOLOV ZONGORAESTJE maga a polgári kötelesség nyugalma (az arany zsebóralánc is hozzátartozik koncertdobogós BARTÓK BÉLA NEMZETI outfitjéhez), Kocsis heves és nyájas, szélesen mosolyog, s Maurizio Pollini is jóban volt velünk. HANGVERSENYTEREM (Arturo Benedetti Michelangelit sajnos soha nem láttam élőben.) S persze vannak, akik az elra2015. május 11. gadtatás mimikájával magukra mutatnak, hányják-vetik Liszt-es hajukat. LITERÁRIUM. NÁDAS PÉTER-EST FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2015. június 15. LITERÁRIUM. ORAVECZ IMRE-EST ÜVEGTEREM

Szokolovban mindebből semmi sincs. Arcvonásai nincsenek párban keze járásával. Még a ráadás sem függ össze a közönség kívánságával. Öt, hat, hét ráadást ad. A közönség nem hiszi el, a hatodiknál már megy kifele a pódiumülésekről. A mester szembemegy velük, s leül a zongorához.

BOD PÉTER ÁKOS

az MTA doktora, egyetemi tanár Budapesti Corvinus Egyetem, Gazdaságpolitikai Tanszék A mai ember szinte egész nap zenének van kitéve, ám az emberek kevesebbet énekelnek, mint néhány generációval ezelőtt. Különösen ritka a közös éneklés. Engem ezért is ragad magával mindig a református istentiszteletek zsoltárainak közös éneklése. Megindító abba belegondolnunk, hogy ugyanazt a genfi zsoltárt, Bourgeois zenéjét a maguk nyelvén hasonló átéléssel fújták eleink sok száz éve Genfben, Skóciában, német és magyar gyülekezetekben. Mai zsoltárjaink között vannak debreceni harmóniák, kuruckori magyar dallamok, latin liturgikus himnuszváltozatok, skót, német, walesi és angol népdalok, Bach zenéje is, meg újabb zenei rétegek. Amit a gyülekezet a maga szintjén énekel, azt a professzionális előadók és a kiváló kórusok most koncertminőségben hozzák elénk. A Református Zenei Fesztivál folytatódó sikere bizonyára egyaránt szól a gazdag, sokeredetű zenei anyagnak, és annak a spirituális többletnek, 2015. június 27. XII. REFORMÁTUS ZENEI FESZTIVÁL amely a zsoltároknak, az egyházzenének a sajátja. Ihletett zenei örömöt kívánok a hallgatónak. BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM 60 müpa

magazin 2015 május–június

A világ vezető stílusmagazinja már 6 éve Magyarországon.

Friss stílustanácsok, könnyen hasznosítható szépségtippek és inspiráló sztárok: ez az InStyle.

InStyle

STÍLUS. NEKED.

MÜPA – MÁSKÉP

Vince Könyvesbolt

Rózsavölgyi CD- és kottabolt

MINŐSÉGI Amikor belépünk a Művészetek Palotája forgóajtaján, nemcsak a koncerttermek piros bársonyos világa nyílik meg előttünk. A színvonalas programokon túl másfajta szolgáltatásokat is kínál ez a tágasan elegáns építmény: könyvesbolt, lemezbolt, hangszerbolt, étterem és kávézó is található a falak között. Már sokszor jártam a Müpában, számos koncertre, táncszínházi előadásra váltottam itt jegyet, ám ezúttal kifejezetten azért léptem e szokatlan, délelőtti órán az előcsarnok vörös szőnyegére, hogy felfedezőutat tegyek az épületben, s felmérjem, mi mindent lehet itt csinálni, ha az ember éppen nem egy előadóteremben tapsolja vörösre a tenyerét. A Ludwig Múzeum előtt bukkantam rá az első fontos állomásra, a Vince Könyvesbolt üvegfalú birodalmára. Első pillantásra úgy tűnt, leginkább színes művészeti albumok sorakoznak a polcokon, de irodalomtól, művészetelméleti művektől és zenei vonatkozású könyvektől kezdve, a gasztronómiai olvasmányokon át egészen a gyerekkönyvekig rengeteg minden kap-

62 müpa

magazin 2015 május–június

ható itt. Többek közt a magyar múzeumok kiállítási katalógusai, vizuális pedagógiai szakkönyvek, képző- és előadó-művészeti kiadványok, de Müpás szuvenírek és ajándéktárgyak közül is válogathat a látogató. Fontos szolgáltatásuk, hogy a Literárium estjeit követő dedikálásokhoz ők biztosítják a fellépő író friss és régebbi könyveit. A könyvesbolttal szemben a Rózsavölgyi CD- és kottabolt található. A kis üzletet roskadásig megtöltik a komolyzenei felvételek (a reneszánsztól napjainkig), de jazzt és némi könnyűzenei anyagot is találni a kínálatban. Egy külön asztalon pedig kifejezetten az aktuális programokhoz kapcsolódó kiadványokból lehet válogatni. Az eladó elme-

sélte, hogy a koncertek alkalmával a bolt a helyszín előtti standon kínálja az elhangzó művek különböző felvételeit, a fellépő művészek CD-it. Megrendelésre pedig zenei ritkaságokat is beszereznek. A zenei élmények „kézzelfoghatóbb” oldalát kínálja az idén tízéves Ethnosound. Üzletük a másik oldalon, a Zászlótérrel és a Bohém Étteremmel szemben még csak pár hete nyílt meg, de máris izgalmasabbnál izgalmasabb akusztikus, ütős, húros és fúvós hangszerekkel vannak tele a polcai, a világ minden tájáról. Mint megtudtam, emellett népszerű programokat is szerveznek gyerekeknek, iskolai osztályoknak, cégeknek: tartanak itt például élménydobolást, hang-

Ethnosound Hangszerbolt

P’Art Kávézó

Bohém Étterem

„MELLÉKÜZEMÁG” szersimogatót, interaktív zenés programokat vagy zeneterápiás, hangterápiás foglalkozásokat. Az üzlet tulajdonosa elmondta, hogy a Művészetek Palotája életében már korábban is aktívan részt vett az Ethnosound csapata, számos programhoz ők biztosítottak különleges hangszereket, illetve már öt éve tartanak a Hang-szer-szám sorozat keretében Zenél a világ címmel interaktív hangszerbemutatókat, amelyeken különböző kultúrák hangszereivel, zenéivel ismertetik meg a hét-tizenkét éves gyerekeket.

Az üzlet kínálatától valósággal megjön az ember kedve a zenélgetéshez, mégis inkább a P’Art Kávézóba vezettek lépteim, a könyvesboltban ugyanis már említették, hogy milyen finom ott a kávé. A hangulatos kis hely a Ludwig Múzeum földszintjén meghitt szigetet képez a Müpa komoly és impozáns terei között. A falakat Komoróczky Tamás képzőművész egyedi tapétája díszíti: ez a bakelit-design és a zöld pult adja a kávézó old school jellegét. Tényleg nagyon finom a kávéjuk, és ahogy elnéztem, a pizzák, szendvicsek és sütemények kínálata sem hétköznapi.

„...akkor is van mit csinálni, ha még nem kezdődtek el, vagy

A Művészetek Palotájának persze van saját, elegáns étterme is. A hangversenyterem mellett található Bohém Étterem falai számos világhírességet láthattak már. Rögtön feltűnik, hogy a hely a gyerekekre is gondol, hisz gyermekmenüt adnak hétvégenként, amikor a Müpában családi programok zajlanak. Ízlésesen berendezett, hangulatos étterem ez, remek konyhával és minőségi borkínálattal. A Művészetek Palotájában tehát akkor is van mit csinálni, ha még nem kezdődtek el, vagy már véget értek a programok. Sőt ha éppen nincs koncertjegyünk, akkor sem csupán az imponáló kilátás miatt érdemes – akár napközben is – betérni ide, hiszen a kiegészítő szolgáltatások igényessége méltó ahhoz a színvonalhoz, amelyet a látogató a programokon megszokott. Forgách Kinga

már véget értek a programok.” müpa

magazin 2015 május–június

M É LY V Í Z , C S A K Ú S Z Ó K N A K

SZEMELVÉNYEK ZENEKRITIKÁKBÓL Ronny Krippner és Dirk Elsemann

Orgonapárbaj – új generáció (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2015. január 27.: Ronny Krippner és Dirk Elsemann, műsorvezető Tompos Kátya és Fassang László) A közönség témái közül először – Elsemann részére – egy diadalmasan induló, ám másik hangnemben záruló kis dallam került elő, amire a német orgonista egy hömpölygő, regeri fantázia és fúgát kreált, amellyel ismét rendkívüli stílusismeretéről adott számot. Krippner ezzel szemben a Liszt nagyszabású orgonaművéből ismert Ad nos ad salutarem undam témájára remekelt akkordikus, ritmikus karakterben, populárisabb hangvételben. A záró improvizációban egymásnak adogatták a labdát, mint egy pingpong forgóban, s az angol himnusz hangjai mellett a német is megszólalt (…) Revizor Online, 2015. 02. 10. Tóth Endre

Arturo Sandoval

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2015. február 23.) Elképesztő mélységeket és magasságokat tud Sandoval mind hangszerén, mind énekelve, mind átvitt értelemben invokálni, de egy kicsit beleszédülünk az ördöghintába: mi jöhet még? Zongorán és a zenekar kíséretével előadott saját szerzeménye, a Sureña egy kicsit ugyan túl volt variálva, de ebben legalább azt éreztem, hogy csak a szám kibontása volt a cél, nem a bravúrra törekvés. A dolog természetéből adódóan sokkal kevésbé feszengtem a lassú számok alatt, amikor ének és trombita, mint a Smile-ban, meg a Dizzynek ajánlott (és itt Clark Terry emlékére dedikált) Everyday I Think of You-ban szervesen kapcsolódtak egymáshoz, nem tört meg a folyamatosság. Revizor Online, 2015. 02. 28. Zipernovszky Kornél

Fischer Iván

Kocsis Zoltán

A varázsfuvola

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2015. március 7., 9., 11. Vezényelt és rendezte Fischer Iván, közreműködött a Budapesti Fesztiválzenekar, Andreas Bauer, Mandy Fredrich, Nuria Rial, Stanislas de Barbeyrac, Hanno Müller-Brachmann, Norma Nahoun – és sokan mások) …ez az előadás hozza a mesét, de hozza a szabadkőműves mélységet is. Méghozzá a legtermészetesebben – ahogy Mozarték megírták. Nincs ellentmondás, nem kell azt gondolnunk, hogy na persze, emitt sárkány, amott meg tűzpróba, hiszi a piszi. S ha a szünetben még gyerekként isszuk a gyümölcslevet, a második felvonásban szépen felnövünk. S hogy miért nincs ellentmondás? Egyrészt épp azért, mert minden olyan egyszerű, mint egy képeskönyv. Másrészt azért, mert ott vannak a színészek. Az operaénekesek is, de a látszólag szükségből, a feliratozást elkerülendő felléptetett magyar, prózai színészek épp a rezonőr szerepét töltik be. Kívül vannak, felül vannak, köztünk vannak, eltávolítanak, de be is vonnak. Fidelio, 2015. 03. 17. Mesterházi Gábor

Müpa10 jubileumi hétvége – ünnepi hangverseny

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2015. március 14. Közreműködött a Nemzeti Filharmonikusok és az Állami Énekkar – karigazgató Antal Mátyás –, vezényelt Kocsis Zoltán) A Nemzeti Hangversenytermet betöltő Isten áldd meg ráhangolta a közönséget Brahms A párkák éneke című művére, mely teljes csendben, megelőző taps nélkül szólalhatott meg. (…) A hatszólamú kórust használó darab minden szólama kristálytiszta és egységes volt. Ez a hat egység egy még nagyobb egésszé formálódott, harmóniáikból pedig sugárzott az egymásra való odafigyelés, a zene iránti tisztelet és a fegyelem. (…) A „kevesebb néha több” elv mentén Kocsis fantasztikus hatást ért el: a Concerto [Bartók műve – a szerk.] tételei között le sem engedte a kezét, a zenekar lapozás és fészkelődés nélkül csapott bele a következő tételbe. Minden alkalommal csupán néhány másodpercnyi csend, de az a csend a legjobb féléből való... Életemben először volt részem élő koncerten egy többtételes mű lemezszerű meghallgatásában. Fidelio, 2015. 03.19. Mona Dániel

64 müpa

magazin 2015 május–június

A M Ü PA A W E B E

BLOGBEJEGYZÉSEK RÉSZLETEI Bach24 (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Előcsarnok, Üvegterem, 2015. március 20-21. 24 órás eseménysor este tíztől este tízig)

Az est szinte egy nagy koncert volt, minimális megszakításokkal, aminek a végén mi, akik 24 órát töltöttek Bach bűvöletében, szintén a színpadon találták magukat. Mellettem egy egykori, konzervatóriumot végzett orvos ült, aki óriási lelkesedéssel és szenvedéllyel szidta az est egyik fellépőjét, mert szerinte bájgúnár volt, és elkövette a főbenjáró zenei bűnt: chopinesen játszott barokk zenét. Mellette a gyerekek csillogó szemmel fúgákról beszélnek. Ha egyszer lesz egy flashbackem, remélem, az lesz, hogy kinyílik az ég tízéves, intővel küzdő fejem fölött a tanteremben, lenyelik a zenetanáromat, és elkezdünk végre úgy beszélni Bachról, ahogy mindig is kellett volna. index.hu/kultur Pándi Balázs A Müpa azt tűzte ki célul, hogy a mester születésének 330. évfordulóján Bach összes orgonaművét lejátsszák. Egymás után. Az összeset. A mutatvány 24 óráig tart. Az én vállalásom pedig az, hogy megpróbálom ezt ép és�szel és figyelemmel végigkísérni. Na jó, bevallom, igazából élvezem a dolgot, ugyanis Bach orgonaműveit egyébként is teli hangerőn szoktam bömböltetni az autóban, szóval megragadok minden alkalmat, ha az ő műveit hallgathatom. És nem is ismerem mind, tehát nekem kábé olyan lesz, mintha elmennék a kedvenc zenészem fellépésére, aki az új albumáról is játszana néhány slágert. Viccet félretéve: este tízkor befészkelem magam a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe (éjjel a színpadon babzsákokon lehet heverészni!), és nekiveselkedek. varosban.blog.hu Szűcs Ádám

Jó ötletnek tartom, hogy egy ilyen maraton keretében lehetőség nyílik egy zeneszerző teljes munkásságával foglalkozni úgy, hogy a hallgató figyelmét ne vegye el semmi. Itt konkrétan terítékre került Bach összes orgonaműve. Rögtön a koncert nyitódarabjaként el is hangzott a híres d-moll toccata és fúga, hogy utána a kötelező kört letudva utat nyisson Bach obskúrusabb darabjaihoz, amiből egy csomó teljesen modernnek hatott számomra. Az orgonisták folyamatosan váltják egymást ma, vagyis szombat este tízig. Hajnalban a színpadon fekvő emberek az alvás és az ébrenlét határán lebegtek. Elaludt, felébredt, elaludt, felébredt a hallgatóság, közben iszonytató erővel zúgott az orgona. Négykor már nem külön dallamokat hallottam, hanem egyetlen hangáradást. Ami közben még én, az insomnia-gyanús is el tudtam aludni! A fiatalabb zenészek a színpad közepén lévő billentyűzeten játszottak, így közelről meg lehetett figyelni, hogy milyen komoly lábmunka szükséges a pedálokhoz. Fassang László fent játszott a magasban. (…) Én itt szeretnék lakni. Ismerném minden zugát, egész nap nézném milyen tökéletes és átgondolt minden porcikája, szólna mindig valami klasszikus zene, néha innék kávét, vörösbort, ennék szendvicset, szólna mindig valami könnyűzene, és tényleg elhinném, hogy minden pillanat szakrális, és nem félelemblogot írnék, hanem Müpa Boldogságblogot és amikor meghalnék, itt kísértenék, homályos foltként rajta lennék a szelfiken, a háttérben, hülye pofákat vágva. meguntamfelni.wordpress.com Lola Welbach A leghangosabb sikert vitathatatlanul Elekes Zsuzsa, Szabó Balázs és Christoph Bossert aratta. Az esemény zárókoncertjét adó Bossert évtizedek óta rendkívüli mélységgel és megdöbbentő eredményekkel kutatja Bach zenéjét. A Clavierübung III. kötetének minden apró mozzanatában érezni lehetett a zenei szövet jelentésének legmagasabb szintű birtoklását és átadását – lélegzetvisszafojtva hallgattuk. Hasonló intellektualitás tükröződött volt tanítványának, Szabó Balázsnak játékában, aki szintén egy teljes sorozattal, a Neumeister-korálok előadásával nyűgözte le a hallgatóságot. playliszt.reblog.hu Hózsa Zsófia müpa

magazin 2015 május–június

HATÁRSÉRTŐ

Az underground szürke eminenciása, vélhetik róla sokan, ám ha közelebb hajolunk az életműhöz, megdöbbenünk, mennyire felületes vélemény is ez. Harmincnál több filmzene, színházi munkák, lemezek sora fémjelzi az útját, de ha csak a Levél nővéremnek című elévülhetetlen alapvetést, és a nyolcvanas évek két ikonikus zenekarát, a Trabantot és az Európa Kiadót vesszük, Másik János már akkor is maradandót alkotott.

Ellenedre van vagy épp büszkévé tesz, hogy legtöbben máig ezekhez kötik a neved? Egyáltalán nincs ellenemre, ha rólam a Levél nővéremnek lemezre, az Európa Kiadóra, vagy a Trabantra asszociálnak, de ha valaki valóban „közelebb hajol”, akkor több mindennel találkozhat, ami más kulturális szférához tartozik. Például a szimfonikus filmzenéim, vagy az énekelt, saját szövegű songjaim nincsenek annyira a köztudatban, mint az általad említett „emblematikus” dolgok. Evvel együtt az is előfordult már, hogy egy rock-koncerten két szám között valaki bekiáltotta a közönségből, hogy „Másik János filmzene!” Hajdani zenekarod, az Interbrass sikere kezdetben a jazz felé is kaput nyitott. Maga Szabó Gábor fedezett fel egy klubban, ami azért egy jazz-zenészi pályához elég jó ajánlólevél… Mégsem a jazz lett a te világod. Már egészen fiatalon az volt minden vágyam, hogy egyszer majd zeneszerzőként filmekben dolgozhassam, olyannyira, hogy az Interbrass egyik számának ezt a címet adtam: Zene egy még nem létező filmhez. Nem mondom, hogy feltétlenül ezért, de megnyertük vele a Ki mit tud?-ot. Nemsokára aztán tényleg filmekhez írtam zenéket, ezek mindegyike hatalmas szellemi kalandnak bizonyult: filmről filmre mindent elölről kezdtem, így a filmzenéim teljesen különböző világok. Azt mondják, mégis van saját, felismerhető arcuk.

66 müpa

magazin 2015 május–június

ZENÉK LÉTEZŐ FILMEKHEZ

Hogyan emlékszel vissza a népszerűsége csúcsán levő Trabant és Európa Kiadó időszakára „takarásból”, a zongora mellől? A Trabant és az Európa Kiadó indulása idején azért sem éreztem, hogy „takarásban” lennék, mert akkor már mögöttem volt a Cseh Tamással készített lemez mellett nyolc-tíz év aktív jazz: mindenkivel játszottam, aki számít. Az EK- és Trabant-tagok közül többen is rendszeresen jártak tizenévesen az improvizatív Interbrass-koncertekre a Marcibányi térre. Az Európa Kiadó fénykoráról órákat tudnék mesélni, de talán az is idetartozik, hogy tizenöt éve működtetek egy csoportot Heart Rock Company néven, ahol frontemberként a songjaimat éneklem, jó néhány darabnak pedig a szövegét is magam írtam. Néhány évvel ezelőtt gyakran léptünk fel a régi Gödör-klubban, elég sokan szerették. Az utóbbi időben kevesebbet koncerteztünk, ám bennem nincs vége, épp ellenkezőleg. A hatvanas évek, Apa kalapja, Nincsen más, Igazi hős, Romolj meg, Megalázó, durva szerelem… A korszak generációkon átívelő alapművei fűződnek a nevedhez. Valahogy mégsem tudlak elképzelni sztárnak… Egy ismert író-kollégád azt írta nekem egy Európa Kiadó-koncert után a facebookon, hogy negyvennégy éve hallgatja a „klimpírozásomat”, de nem tudja megunni. Nos, engem ez megnyugtat… Azt gondolom, Magyarországon nincsenek európai értelemben vett sztárok. Büszke vagyok arra,

hogy amit létrehoztam – hol társakkal, hol egyedül –, mind valós szellemi teljesítmény. Azt a fajta sztárlétet, amit a felvetésed sugall, nem is céloztam meg soha. Hát persze hogy szeretnék több pénzt, és azt sem venném zokon, ha néha nagyobb nyilvánosságot kapnék, de időről időre megkapom a magam „díjait”, s ezek a legfontosabbak. Például az, hogy hajdani zenetörténet-professzorom azt mondja a múltkor a Zeneakadémián, hogy „Jánoskám, gyakran lehalkítom a tévét, ha zenei műsort adnak, de ha téged látlak, fel szoktam hangosítani.” Vagy az, amikor egy nyáresti sétán egy ismeretlen fiatalember szegődik mellém, s miközben azt gondolom, pénzt fog kérni, kiderül, csak gratulálni szeretne mindenhez, amit eddig csináltam. Mire számíthat a közönség Tőled, a Kollár-Klemencz-koncert vendégétől június 10-én? Néhány éve időnként vendég vagyok a KollárKlemencz Laci által vezetett Kistehén zenekar bizonyos produkcióiban. Örömmel megyek, mivel ez egy nagyszerű társulat, tele friss ötletekkel. Közreműködöm az ő műsoruk egy szakaszában, és két-három saját dalomat is eléneklem a kíséretükben. Keresztury Tibor 2015. június 10. HEY, JUNE! KOLLÁR-KLEMENCZ LÁSZLÓ ÉS A MELANKOLIKUSOK LEGESLEGES FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Még több Müpa!

Élmény! Minden tekintetben.

Regisztráljon ingyenes hűségprogramunkba, válassza ki az Önhöz illő müpa+ kártyát, és élvezze a kedvezményeket!

mupa.hu/mupaplusz

Müpa-élmény gombnyomásra

Élmény! Minden tekintetben.

Kövessen minket közösségi csatornáinkon is:

mupa.hu