4 minute read

megkoronázása”

„EZ AZ ELISMERÉS AZ ELSŐ TÍZ ÉVEM MEGKORONÁZÁSA”

Az évad művésze: Baráth Emőke

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa A 2021/22es évadban a világszerte nagy sikereket arató fiatal szoprán, BARÁTH EMŐKE kapta meg a Müpában az évad művésze címet. Az énekesnőt, aki először 2011ben, még zeneakadémiai növendékként lépett fel itt, a következő hónapokban többször is hallhatjuk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben: 2022 januárjában Bach Karácsonyi oratóriumának második részében lép pódiumra, márciusban Händelműsorral és lemezbemutatóval készül, júniusban pedig az Europa Galantéval és Fabio Biondival ad koncertet.

Ezúttal csupa 18. századi darabban énekel majd. Kezdettől barokk énekesnő akart lenni?

Nem — és ma sem tartom magam annak. Oratórium és dal szakon végeztem, és valóban nagyon szeretem a barokk zenét, ugyanakkor sokkal több lehetőség rejlik még a hangomban. A következő években folyamatosan bővítem a repertoáromat: sok Mozartot fogok énekelni, emellett pedig haladok a bel canto, Bellini, Donizetti felé.

Pályája elején számtalan világsztár — köztük nem is kizárólag énekesek — mesterkurzusait látogatta. Kinek a hatása volt a legfontosabb?

Szinte mániákusan jártam mesterkurzusokra, igyekeztem minél több tudást magamba szívni. Rengeteget tanultam, és sok hasznos ismeretséget kötöttem, például a Bostoni Régizene Együttessel is növendékként ismerkedtem meg, és később visszahívtak lemezfelvételre. Fontos a szerencse ezen a pályán, de a lehetőségek nem pottyannak az öledbe, csak ha magad is teszel érte.

A hat éve elhunyt amerikai csembalóművész, zenetudós és karmester, Alan Curtis volt az egyik első fontos külföldi mentora. Őt a magyar közönség talán kevésbé ismeri. Hogyan emlékszik rá?

Alan Curtis még a ’70es évek végén alapította meg az Il complesso barocco együttest. A régizene reneszánszának úttörőjeként nagyon sokat köszönhetünk neki, számos Händeloperát ő fedezett fel és vett lemezre elsőként. Emellett feladatának tartotta támogatni a fiatal tehetségeket. Én egy versenyen találkoztam vele, a zsűriben ült, és még nem is kerültem be a döntőbe, már odajött hozzám, és megkért, énekeljek neki egy fél órát. Odatette elém Sesto egyik áriáját Händel operájából, a Julius Caesarból, majd miután elénekeltem, megkérdezte: volna kedved beugrani egy lemezfelvételre? Mondtam: volna! Annyira zöldfülű voltam huszonöt évesen, hogy azt sem tudtam, ez mit jelent pontosan. Épp Olaszországban tanultam Erasmusösztöndíjjal, Firenzében felültem a vonatra, elmentem abba a kisvárosba, ahol a lemezfelvétel

készült, és ott olyan sztárokkal találkoztam, hogy csak megszeppenve ültem közöttük. Ez volt életem első lemezfelvétele, vért izzadtam, néha este már csak sírtam, annyira elfáradtam. A lemezfelvételhez koncertek is csatlakoztak, híres európai koncerttermekben, igazi dimenzióváltást jelentett számomra ez a három hét. Curtis bedobott a mélyvízbe, én pedig megtanultam úszni.

Baráth Emőke

„Odatette elém Sesto egyik áriáját Händel operájából, a Julius Caesarból, majd miután elénekeltem, megkérdezte: volna kedved beugrani egy lemezfelvételre?”

Itthoni pályáján VASHEGYI GYÖRGY legalább olyan fontos szerepet játszik, mint amilyent a külföldi érvényesülésben annak idején Alan Curtis. Sok éve dolgoznak együtt, a Karácsonyi oratóriumot is ő fogja vezényelni. Mit jelent az Ön számára művészi szempontból ez a hosszú távú közös munka? 2009ben énekeltem vele először, akkor egy koncertre ugrottam be. Sosem felejtem el, a próbán átvettük a szólót, mire rám nézett és megkérdezte: te hol voltál eddig? Azóta rendszeresen kapok tőle felkéréseket. A zenei munkássága mellett rendkívüli pedagógus is, jól felméri, kinek milyen feladatot lehet adni, hogyan lehet fokozatosan mind magasabbra tenni a mércét. Meghatározó személyiség az életemben, remélem, sokat fogok még vele énekelni, és többféle repertoárt.

Márciusi lemezbemutató koncertjén az Ensemble Artaserse játszik majd, és Philippe Jaroussky vezényel. Vele milyen a kapcsolata?

Mesébe illő történet, hogy diákként hallgattam őt a Müpában meg a Zeneakadémián, most meg vele énekelek, és a barátomnak tudhatom. Óriási ajándék az élettől, ilyen mély szakmai barátságok ritkán alakulnak ki. 2014 óta dolgozunk együtt, rendkívül jó energiájú személyiség, jó a természete, a humora, rengeteget tanultam tőle zeneileg is, de hozzáállásban is. Az új lemezem egy Händelalbum, Philippe az egész projekt művészeti vezetője, karmesterként ez az első felvételeinek egyike, és ez óriási megtiszteltetés számomra. A lemeznek az a koncepciója, hogy csupa női hangra írt áriából áll, de ezek között női és férfiszerep egyaránt akad. A hangomnak van olyan adottsága, amelynek köszönhetően a pályám kezdete óta gyakran hívnak férfi és fiúkarakterekre is. Legutóbb épp a Dán Királyi Operaháztól érkezett egy felkérés Mozart ritkán játszott operájában, a Mitridatéban Sifare szerepére, ez szintén nadrágszerep, rendkívül virtuóz, nagyon illik a hangomhoz. Emlékszem, vonaton ülve olvastam a felkérést, és elkezdtem sírni örömömben. Ezek igazi csodák!

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Hol van igazán otthon, Franciaországban vagy Budapesten?

Hol itt élek, hol ott. Kezdettől nagyon fontosnak tartottam, hogy ne maradjanak ki az életemből az itthoni koncertek, most pedig a Zeneakadémián tanítok is. Sokfelé járok a világban, ennek alapján állíthatom, fantasztikusan színes a zenei élet Magyarországon. Nálunk máig élnek a tradíciók, a kamarazene, a dalestek, minden koncertteremnek megvan a maga törzsközönsége. Sajnos a pandémia után még mindig félnek az emberek, ezért eljött az ideje annak, hogy népszerűsítsük a komolyzenét.

Mit jelent az Ön számára, hogy Ön lett a Müpában az évad művésze?

Rendkívül megtisztelő, hogy engem választottak! Nagyon boldog vagyok, hiszen éppen tíz éve indultam el a pályán. Ez az elismerés az első tíz évem megkoronázása.

Mörk Leonóra

2022. január 6.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem KARÁCSONYI ORATÓRIUM II.

J. S. BACH: KARÁCSONYI ORATÓRIUM, BWV 248 — 4., 5., 6. KANTÁTA

Közreműködik: Baráth Emőke — szoprán Balogh Eszter — alt Bernhard Berchtold — tenor Najbauer Lóránt — basszus Purcell Kórus Orfeo Zenekar Vezényel: Vashegyi György

This article is from: