Müpa Magazin 2023/24 évad 4. szám

Harcsa Veronika

járatlan utakon

Palya Bea rítusai Wagnert mindenki ismeri Mit (ne) együnk koncert előtt?

Káel Csaba

Fotó:

Csibi Szilvia / Müpa

Kedves Olvasónk!

Művészet nem létezik megújulás nélkül. A változásra szükség van ahhoz, hogy izgalmasak maradjunk, hogy ne ismételjük önmagunkat, hogy minél több emberhez tudjunk szólni és ezáltal minél többekhez eljuttassuk a kultúrát.

A folytonos megújulás elvét követve a Müpa Magazin is új fejezethez érkezett. Annak érdekében, hogy lerövidítsük a távolságot néző és előadás között és a Müpa produkcióiról új formában hírt adva közelebb hozzuk az olvasókhoz a kultúra egy szeletét, a magazin szerkesztését egy új csapat és új főszerkesztő veszi át. Hálásan köszönjük a Müpa Magazin eddigi stábjának és Csengery Kristóf főszerkesztőnek a sokévi lelkes és professzionális munkát.

Az új Müpa Magazin, amelyet 2024­ben nég yszer is kezünkbe vehetünk, kulturális iránytűként mutat utat a programjaink és híreink iránt érdeklődő olvasóknak.

A Müpa Magazin lapjain a közönségkedvenc nemzetközi és hazai sztárok és a világhírnév küszöbén álló fiatal tehetségek mellett aktuális kulturális kérdésekre reagáló tartalmak is helyet kapnak, kiemelve a kulturális fenntarthatóság elengedhetetlen szerepét, miközben azokat a munkatársainkat sem feledjük, akik nap mint nap azon dolgoznak a színfalak mögött, hogy közönségünk felejthetetlen élményeket szerezzen.

Káel Csaba

Müpa Magazin

A MÜPA INGYENES KIADVÁNYA

Alapító:

Müpa Budapest Nonprofit Kft. Káel Csaba vezérigazgató

Főszerkesztő:

Libor Anita

Kiadványmenedzser:

Hetényi Dóra

Szerkesztőség:

Papageno Consulting Kft. 1398 Budapest, Pf. 600

E-mail: magazin@papageno.hu

Felelős kiadó:

A Papageno Consulting Kft. ügyvezetője

A lapszám szerzői:

Csabai Máté, Csepelyi Adrienn, Darida Benedek, Fábián Barbara, Ficsor Benedek, Fodor Rozi, Frauenhoffer György, Gáti Katalin Teodóra, Jászay Tamás, Kondor Kata, László Ferenc, Makrai Sonja, Marossy Krisztina, Mörk Leonóra, Nagy István, Réz András, Seres Gerda

Nyomda:

Pátria Nyomda Zrt.

HU ISSN 1788­439X

Müpa

1095 Budapest, Komor Marcell utca 1. Telefon: (+36­1) 555­3000

E-mail: info@mupa.hu

A szerkesztés lezárult: 2024. február 29.

Címlap: Harcsa Veronika

Címlapfotó: Mari Ornella / Müpa

A programok rendezői a szereplő-, műsorés árváltoztatás jogát fenntartják!

www.mupa.hu

A Müpa stratégiai partnerei:

A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium

3 Nyitány

6 Horizont

82 Hullámhossz

MÜPA CSAK EGY VAN

14 Müpa Percek

16 Müpa Hős:

Lukács Bernadett

18 Müpa Kitekintő:

Barbican Centre

20 Müpa Betekintő: Orgona

8 Mit jelent a macska dorombolása?

Páros interjú Sebestyén Mártával és Szabó T. Annával

22 A rajongás és a csodagyerek­mánia is örök

24 Erős áramkörök

Világklasszisok a Müpában

26 Mit hallgassunk, ha mindent hallgathatunk?

28 Egy müpás koncerten intenzívebb a kapcsolat Interjú Áron Andrással és a Platon Karataev frontembereivel

32 Ha sok Mozartot hallgatunk, jobb kedvünk lesz?

34 Zenei élmények autódudák között

36 A szabadság és a szabályok jin­jangja

Palya Bea rítusai

42 Mostohából lett édesgyerek

Streamelt koncertek

46 Wagnert mindenki ismeri, az is, aki még nem tud róla

50 Slágerek klasszikus köntösben

A crossover műfaja

44

48 Csepelyi Adrienn: Mit (ne) együnk

57 Darida Benedek: Nagyapám,

52

58

60

62

64

66

2024-ben újranyithat a Notre-Dame

Fotó: Unsplash

A 2019­es tűzben a székesegyház olyan súlyosan megsérült, hogy az eredeti állapotot célzó tényleges helyreállítás csak 2021­ben kezdődhetett el. A nagyközönség előtt 2024 végén nyílik meg az épület, így a párizsi olimpia idején még nem lesz látogatható, de a külső állványzatot elbontják addigra. A huszártorony tetejére visszakerült az aranykakas, amely nemcsak a fény visszatérését szimbolizálja a keresztények számára, de a franciák szívének is különösen fontos. Ebben helyezték el annak a kétezer embernek a névsorát is, akik hozzájárultak a felújításhoz: összesen 848 millió euró érkezett a világ minden tájáról. Szerencsére a két fő orgona nem szenvedett nagyobb kárt a tűzvész során, de a kórus kisebb orgonája teljesen megsemmisült, így a katedrális új hangszert is kap, amelynek építésére Johan Deblieck brüsszeli mester nyerte el a megbízást. A felújítás 2024 után is folytatódik, a teljes helyreállítás 2027­re fejeződhet be.

Karzatkoncert címmel indít új koncertsorozatot a Müpa

Fotó: Nagy Attila

A Müpa orgonája az intézmény különleges látványossága: a Karzatkoncertek során a katedrálisok hangzásvilágát ismerhetjük meg, a hangversenyterem mennyezete alá függesztett – az orgona felső részét kitakaró – hangvetőt, a canopyt ugyanis leengedik egészen a földszintig, a közönséget pedig a második és harmadik emeleti karzatra ültetik, így sokkal intenzívebb és közvetlenebb hang­ és vizuális élmény jöhet létre. A koncertsorozatot megálmodó Fassang László azt kérte a részt vevő művészektől, hogy olyan darabokkal készüljenek, amelyeket egy lakatlan szigetre költöző barátjuknak mindenképpen odaadnának. Áprilisban Zsilka Alan felvidéki származású orgonaművész játékát élvezhetjük, aki többek között a német orgonairodalom meghatározó alkotójától, Max Regertől ad elő. Májusban Mekis Péter mutatkozik be, saját műve mellett több Bach­szerzeményt is játszik.

Vera Molnár és Kádár-kockák a Ludwig Múzeumban

A Ludwig Múzeum minden évben egy­egy aktuális kerettéma köré szervezi éves programját: 2024­ben a kortárs képzőművészet és más művészeti ágak kapcsolódási pontjait tárják fel. Első kiemelt kiállításuk, az À la recherche de Vera Molnar a nemrég elhunyt művész pályáját tekinti át. Vera Molnar 1947­től haláláig Franciaországban alkotott, az elsők között hozott létre műalkotást számítógép segítségével, és máig világszerte a számítógép­művészet egyik legjelentősebb úttörőjeként tartják számon. Májusban a szocializmus jellegzetes kockaházait állítja középpontba a Kis magyar kockológia – A modernitás hajlékai a Kádár-korszakban című tárlat, amely bemutatja a háztípus eredetét, alakulását, hatását. A 2024 végéig meghosszabbított, Időgép című gyűjteményi kiállítás a kortárs művészet befogadását szabja személyre: mobiltelefonról elérhető, interaktív kiállítási mikroszájt, adatvizualizáció és mesterséges intelligencián alapuló chatbot is várja a látogatókat.

Mit jelent a macska dorombolása?

Marossy Kriszta

Két ikonikus művész, akiknek a pályája látszólag sosem ért össze. Sosem találkoztak még, most az első másodperctől mégis úgy rezonáltak egymásra, mintha együtt töltötték volna a gyerekkorukat. Sebestyén Márta és Szabó T. Anna úgy blattolnak egymásra dalban, versben, hogy abba csak ők nem szédülnek bele, közben pedig sírva kacagnak a népdal és a vers rejtett vagy éppen nagyon is direkt szókimondásán, örök igazságain. Több száz év több száz hangja és megannyi női látásmód elevenedett meg a beszélgetésük során.

Személyesen nem találkoztatok, nem beszélgettetek még soha, mégis jelen voltatok egymás életében. Mi volt az első gondolatotok a közös beszélgetésről?

Szabó T. Anna: Nagyon vártam ezt az alkalmat, mert élő legendákkal találkozni számomra különös izgalom.

Sebestyén Márta: Ez úgy hangzik, mintha egy nyanya lennék!

Sz. T. A.: Értem, hogy mit mondasz, de nem így gondoltam. El sem tudod képzelni, hogy te – Kallós Zoltánnal együtt – mennyit jelentettél nekünk gyerekkoromban, Erdélyben. Kapaszkodót és otthonosságot jelentett a tudat, hogy van valaki azon a távoli Magyarországon, aki ért engem.

S. M.: Sokan hiszik, hogy erdélyi vagyok. Büszkén vállalnám, ha így volna. Ha kicsiben is, megéltem a gyerekkorod Erdélyének tiltásokkal, titkolózásokkal teli légkörét.

Sz. T. A.: Nehéz út vezetett odáig, hogy 1987­ben Magyarországra települjünk át. Mindenesetre zárt ablakok és ajtók mögött Kallóst hallgattunk, meg a te cseremisz népdalaidat. Rejtegettük a felvételeket, rejtett kincs voltál… Sőt, tőled tanultam a Weöres­verseket, azaz a dalokat, úgy szóltak a hangodon, mintha egyenesen neked írta volna őket.

S. M.: Sebő Ferenc mellett nőttem fel, és megtanultam tőle, milyen érdekes, ha egy konkrét dallamra születik a vers, vagy hogy vannak versek, amiket simán rá tudunk tenni létező népdalra. Elkezdesz ezzel játszani, és idővel már­már anyanyelvi szinten tudod használni. Organikus kapcsolódások, minden mesterkéltség nélkül.

Sz. T. A.: A fotózáson végig úgy énekeltél, ahogy én szoktam verset mondani mindenről. Elhangzik egy fél mondat, és rögtön tudsz rá egy odaillő népdalt.

S. M.: Szerintem simán órákig el tudnánk beszélgetni úgy, hogy dobod a labdát, mondasz egy szép verssort, arra már felelek is dalban, aztán erről neked eszedbe jut egy újabb vers. Kifulladásig játszhatnánk. Szerettem, amit eddig távolról láttam benned, de ez a hirtelen összhang, sírva nevetés és dalolás engem is meglepett.

Sz. T. A.: Szeretem a pörgő, elképesztő szellemi sziporkákkal teli embereket, akik rögtön tudják folytatni a játékot. Rajtad kívül eddig csak Lackfi Jánosban találtam meg ezeket a hasonlóan gyors reakciókat. Csak ő nem énekel ilyen gyönyörűen!

Ha már a játéknál tartunk, játsszunk olyat, hogy egy-egy hívószóra mondjátok, ami eszetekbe jut róla. Az első legyen a hang.

S. M.: Ez az, amit én már az anyaméhben is hallottam, hiszen anyukám zeneakadémista volt, Kodály növendéke. Egészen biztos, hogy a sejtjeimbe már akkor beépültek a hangok. Nem tudnám elképzelni az életemet, ha valami tragikus dolog folytán nem hallanék többé, mint Beethoven. Istenadta szép dolog, a madárcsiripeléstől kezdve az erdő susogásáig millió gyönyörű hang vesz körül minket. Jó, talán az 5­ös buszt nem sorolnám ide, de a hang minden kétséget kizáróan az életem legfontosabb eleme.

Sz. T. A.: Szerintem nem a beszéd a legfontosabb, nem a nyelv logikája vagy értelme, hanem a zenéje. Erdélyben felnőve több nyelvet is hallottam, és azok hangzása, zenéje volt érdekes nekem: emiatt arra figyelek a legjobban egy versnél is, hogy a hangzása szép legyen.

Akár a tartalom rovására is?

Sz. T. A.:  Akár… mert nem maga a szó az érdekes, hanem az, amit sugallni képes. Mert például mit jelent valójában a macska dorombolása? Tudjuk? Egy olyan hang, ami átrezegtet, tehát az az értelme. Amikor írok vagy fordítok, a hangra, dallamra figyelek leginkább.

Mit jelent számotokra nőnek lenni művészként, alkotóként?

S. M.: Mindig férfiakkal voltam körülvéve, hiszen egy népzenét játszó csapat többnyire férfiakból áll. Hogy is lenne másképp, hiszen így volt ez a falusi bandáknál is. Ez tud áldás lenni, most mégis olyan korszakba léptem, amikor nagyon jólesik a tündéri Andrejszki Judit állandó jelenléte, jólesik ennyi lágyság, hogy ennyire találkozik a habitusunk, a gondolkodásunk. Vele most kevésbé érzem magányosnak a hosszú autóutakat.

Mindig jó egy kis vérfrissítés, ezért is volt csodálatos a januári Müpa­koncertem, ahol kollégáim felnőtt gyerekeivel álltam színpadra. Ez egészen új energiákkal, boldogsággal teli helyzetet teremtett. Nem úgy néztek rám, mint egy öreg nénire, hanem mint Mártikára, aki látta őket felnőni, akit kiskoruk óta ismernek, részei egymás életének. Meglepő hozadéka volt ennek a régi ismeretségnek, hogy össze sem kellett állnunk, éreztük egymást, érzékenyen, finoman. Jaj, mekkora élmény volt ez nekem!

Sz. T. A.: Én szerencsésnek érzem magam, mert az előttem lévő generációk már megharcolták helyettem is, hogy legyen olyan, hogy női író és költő. Gergely Ágnes, Takács Zsuzsa, Nemes Nagy Ágnes, már Kaffka Margit is, akit még úgy jellemeztek írókollégái, hogy asszony létére ember. Közben meg a férjem két irodalmi szakácskönyvét látva megkérdezték tőlem, ugye valójában én írtam? Mintha csak a nők lennének képesek főzni. Változóban, átalakulóban vannak a szerepek, és ennek én örülök.

Nekem is nehéz volt saját nói hangon megszólalnom, amikor tizenhat évesen szerelmes verset akartam írni a leendő férjemnek, Dragomán Gyurinak, egyszerűen nem tudtam, hogyan kell. Azóta már persze jártasabb vagyok ebben, mint ahogy a világban is több a hallható női hang.

S. M.: De közben mégiscsak mindketten szültünk két fiút, és anyának is kellett lennünk…

Sz. T. A.: Ebben szerencsém volt, Gyurival egyenrangú felek voltunk ebben is, soha nem akart lenyomni. Erre a legjobb példa, hogy egyszer, amikor le akart ülni a nők asztalához, és azzal ugratták, hogy itt kizárólag az írófeleségek ülhetnek, csak annyit mondott, világhírű regényíró létére, hogy de hát ő is csak egy írófeleség! Nagyot nevettek mind az asztalnál, és megértették, hogy őt nem szorítják sarokba a nemi

szerepek, és ő sem akar sarokba szorítani ezzel senkit. Hálás vagyok neki, hogy kérnem sem kellett ezt az egyenlőséget.

S. M.: Milyen szép a ti kapcsolatotok! Nekem nem volt ilyen szerencsém, de azt kell mondanom, hogy jobb nekem férj nélkül, mint nem jó férjjel. Az első fiamat két évig szoptattam, a másodikat már kevesebb ideig, és anyukám volt az állandó támaszom, segítségem. Kedves asszony, sokadik generációs pedagógus, kántortanító alkat, akiben megvan a következetesség, a precizitás, akire minden félelem nélkül rá mertem bízni a gyerekeket. Soha nem lehetek neki elég hálás azért, amit a családért tett, de azt sem állítom, hogy egy­egy hosszabb külföldi út során nem sírtam naponta a gyerekek hiányától. Az elején persze megadtam az időt, aztán viszont menni kellett dolgozni, a válás után én voltam a családfenntartó. Aggódtam eleget, de talán kijelenthetem, hogy két csodálatos ember lett a fiaimból, az anya–lánya kettős együttműködése, ereje sikeres volt, mint minden női összefogásé.

Most milyen periódusban érzitek az életeteket, karriereteket?

S. M.: A kor csak egy szám az életemben. Nem gondolok bele, mert a folyamatosságot az első másodperctől a zene adja, aminek nincsenek mérföldkövei. A népzenének folyamatossága van. Ebből nem lehet kiöregedni, mint más énekes

Fotók: Csibi Szilvia / Müpa

szakmákban, hiszen minden egyes életkorra, érzelmi állapotra vannak dalok, amik illenek hozzám, adnak nekem és adnak a közönségnek is.

A népdalénekléshez nem kötelező húszévesnek lenni. Az egyetlen vízválasztó a gyermekvállalás, de amíg nem ér valami fizikai baj, addig fogok énekelni a mindenkori helyzetemnek megfelelő dalokat.

Sz. T. A.: Ez az én szememben olyan gyönyörű, örök és maradandó: tartjátok egymást, te továbbvitted, a zene meg téged visz tovább. Örök körforgás!

S. M.: Ez fogalmazódott meg bennem például akkor, amikor a gyimesi prímás felesége beteg lett, és kérte, hogy a kórházba vigyék be kazettán a gyimesi dalaimat. Amikor meglátogattam, csillogó szemmel mondta, hogy „a maga drága kicsi hangjára gyógyultam meg, Mártika!” Én meg csak néztem rá, és azt gondoltam, az meg hogy a fenébe lehet, hogy azzal gyógyítottam, amit tőlük tanultam?

Sz. T. A.: Én is mostanában kapom a legszebb visszajelzéseket. Nemrég mondta nekem valaki, hogy élete legnehezebb időszakát a verseim segítettek átvészelni, és el is mondta azt a három verset, amit mindig mondogatott magában. Hogy ez nekem milyen jólesett, azt nem tudom kifejezni! Tegnapelőtt egy mérnöknő mesélte, hogy azért csinált a tömbháza elé egy apró, kétlépésnyi kertet, mert olvasta, hogy miközben hallgatom Dés András lemezét a kocsiban, és kinézek az ablakon, a zene erejétől hirtelen kiélesednek az érzékeim, és észreveszem, hogy az autó kereke mellett van egy kicsi kert. Elkezdem látni, amit nézek, a zene megtart engem. Segít élni, látni, vigasztalni. Valaki pedig emiatt készít egy parányi kertet. Van ennél szebb?

Akkor mindent egybevetve a derűtök, a kacagásotok, a csipkelődéseitek, a lírátok, a dalolásotok, az anyaságotok esszenciája az, hogy mindketten vigasztalók vagytok.

Sz. T. A.: Tudtad, hogy az új könyvem címe Vigasz lesz? Eljutottam az életemben oda, hogy már nem akarok folyton csak lázadni, egyszerűen vigasztalni szeretnék. A zene tanított meg rá, hogy ez lehetséges, hiszen ha énekel az ember, átmelegszik a szíve.

VERSPREMIER:

Szabó T. Anna új verse először a Müpa Magazinban

ÉGHANG

Csángó dallamokra Sebestyén Mártának

Tegnap a Müpában jártam, csillogtató csodát láttam! Fényét szívem régen várta: átragyogta végre Márta.

Nyelveken szól, tűz a hangja, röptet, emel a magasba, sirat, szeret, ölel, forgat, vele táncolsz, érzed: jól vagy.

Vigasztal a tágas dallam, magad hallod minden dalban, földi súlyod hátravetve lélekként szállsz az egekbe.

Hív a szabad levegőre, eredendő ép erőre, ének adta csendességre: tanít belső fényességre.

Van örömöm, dalom es, ihahaha, van lábam es szárnyam es, ihahaha, ej­haj, libabőr, jajjaja, egész testem beledől, jajaj, libabőr.

Kérjen bármi hatalom, ihahaha, borzongásom nem adom, ihahaha, ej­haj, vigaszom, jajaja, bárki kéri, nem adom, jajaj, a dalom.

Kimenék én testemből egészen, énekké lett minden földi részem, égi fénnyé testi gyenge lényem, hanggá válván laktam tágas égben.

Lettem fényes, lettem végre tiszta, magos mennyből tisztán jöttem vissza, nyitva voltam mennyek szerelmének, azóta már bennem zeng az ének!

Fischer Ádám a Müpa újévi koncertjén, Haydn oratóriuma, A teremtés vezénylése után

Talpra, Fesztivál Színház! Flavia Coelho koncertjén nem sokan maradtak ülve

A Müpa ideális randihely, Valentin-napon is!

Még a hangvető is táncot járt Ibrahim Maalouf koncertjén

Sebestyén Márta szíve játszik

Víkingur Ólafsson a Goldberg-variációkkal kápráztatta el a Müpa közönségét

Fotók:

4. Csibi Szilvia, 1–3., 5–6. Nagy Attila / Müpa

3.

4. 5.

6.

Jó ütem, a megfelelő helyen

Arcok a kulisszák mögül: Lukács Bernadett

Fodor Rozi

Lukács Bernadett

Fotó: Csibi Szilvia / Müpa

A Müpa Hősben szeretnénk bemutatni azokat az embereket, akik szívvel-lélekkel dolgoznak azért, hogy a látogatóknak a lehető legteljesebb élményben legyen részük. Elsőként a Bartók Tavaszt és a Liszt Ünnepet szervező Fesztiváliroda egyik lelke, Lukács Bernadett mutatkozik be, akinek munkája nélkül nem jöhetnének létre a Müpa nagy érdeklődést keltő tavaszi és őszi fesztiváljai.

Épp egy nyugalmasabb időszakban, a két fesztivál közötti időben beszélgetünk. Megszoktad már a hullámzó terhelést, amivel a munkád jár?

Az őszi és a tavaszi fesztiválszezonnal alapvetően két nagyon hasonló ciklus váltja egymást –emiatt pedig jól tervezhető a munkám. Kevesen tudják, de mire eljutunk magáig az eseményig, addigra a feladataim jó része kifut, a fesztivál számomra kevésbé feszített. Azt követően pedig egy nyugalmasabb időszak következik, amikor van idő készülni a soron következőre. Ez a mostani is ilyen.

Mi tud kihívások elé állítani?

Kampánykoordinátorként az én feladatom például a fesztivál kreatívjait készítő grafikusok eligazítása, a tennivalóik időbeli összehangolása, valamint a projektek nyomon követése. Figyelnem kell arra, hogy a munkafázisok a lehető legkevésbé csússzanak össze, hogy minden anyag jól ütemezve, a megfelelő helyen és embernél legyen, majd időben a nyomdába kerüljön vagy le legyen adva. Ha egy előre nem látható esemény kibillent a tervezett időbeosztásból, az kényelmetlen helyzetet tud teremteni. Mivel egy fesztivál során az események sűrűn követik egymást, ha valami borul, elkerülhetetlenül hatással lesz minden másra is.

Mit tudtok tenni ilyenkor?

Számos vészforgatókönyv születik, és ezek mentén haladunk. Szerencsére rendre ki szokott derülni, mennyire profi és összeszedett mindenki, aki részt vesz ezekben a folyamatokban. Olyan még nem volt, hogy valamit ne oldottunk volna meg.

A munkád az ezekhez hasonló, előre nem látható események miatt nagyfokú rugalmasságot követel meg. Ez mennyire fakad belülről, mennyire jellemző rád a hétköznapokban is?

Fogalmazzunk úgy, hogy az értelmező kéziszótárban nem az én képem szerepel a rugalmasság mellett illusztrációként... De az olykor előforduló vis maior helyzeteken kívül

a mindennapi feladataim ellátása nem is feltétlenül rugalmasságot, inkább strukturált gondolkodást, holisztikus szemléletet, illetve előrelátást igényel.

Épp ezek azok a készségek, amik a leginkább jellemzőek rám. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne lennék képes rugalmasan reagálni, ha a helyzet megköveteli.

A kampánykoordináció mellett kiadványmenedzsmenttel is foglalkozol, te felelsz a fesztiválok tematikus kiadványaiért, amik hasznos és tartalmas olvasnivalót kínálnak a közönség számára. A munkámnak négy alappillére van: a már említett kampánykoordináció, a fesztiválhonlapok gondozása, a fesztivál fotósainak koordinálása és a kiadványmenedzsment. Ez utóbbit szeretem a legjobban: a fesztivál összes kiadványa – a leporellóktól kezdve a műsorfüzeteken és a magazinokon át az egyestésekig – rajtam fut keresztül, vagy éppen én rakom össze őket.

Hogy vezetett az utad a Fesztiválirodába?

Úgy váltottam házon belül, ahogy sokan: helyettesítéssel. Várandósság miatt üresedés volt a Fesztiválirodában, amivel már egy ideje szemeztem. Kezdetben jegyértékesítési és közönségszervezési feladatok tartoztak hozzám, majd 2017­ben vettem át a marketinges feladatokat.

Mit adott neked a Müpában való munka?

Bár édesanyám gondoskodott a komolyzenei nevelésemről, igazán itt lettem távolságtartó laikusból rajongó, aki harmincévesen végigüli a Ringet. Ez valószínűleg sosem történik meg, ha nem a Müpában dolgozom, ahogy az sem, hogy olyan dolgokat lássak és halljak a színpadon, amik folyamatosan formálnak

Fotó:

Peter

Dazeley

Barbican Centre

Kulturális betonoázis London szívében

Fábián Barbara

A Müpa kulturális intézmény, de több is annál: különleges érték Budapest építészetében, és előkelő klub, az Európai Koncerttermek Szövetségének tagja. Ismerkedjünk meg az egyik klubtárssal, a londoni Barbicannel!

Húsz éve még London legrondább épületének is megválasztották, mégis betonbiztos rajongással lehet szeretni a brit főváros egyik legizgalmasabb látnivalóját. A Liverpool Street vonzáskörzetének csillogó üzleti negyedétől 15 perc sétára, fakószürke egyértelműséggel bújik meg a Barbican Centre. Első ránézésre meglepő, de a komplexum megannyi kalandot és egy kis időutazást is ígér. A Silk Street felől közelítve elmerülhetünk a brutalista építészet ikonjának különleges hangulatában.

Kortárs kiállítótér, mozi és egy kedves könyvtár is vár – ha pedig a betondzsungelből inkább a dzsungel érdekel minket, itt egy 23.000 négyzetméteres üvegházat is találhatunk, és csatlakozhatunk a Lakeside Terrace mesterséges tavacskájának és szökőkútjainak csendes bűvöletében ejtőzőkhöz.

A többszintes, labirintusszerű épületben nézhetünk színházi előadást többek között a Royal Shakespeare Companytől és hallgathatunk modern vagy klasszikus zenei koncertet például a Londoni Szimfonikus Zenekartól.

Európa legnagyobb összművészeti központjának kapuit II. Erzsébet nyitotta meg 1982­ben. A területen akkor már közel tíz éve állt lakóövezet: a három impozáns tornyával és teraszfrontjával több mint 2000 lakást magába foglaló Barbican Estate­ben élni igazi értelmiségi luxus. A kivételes lehetőségig marad nekünk a Barbican Centre varázslata.

Betonkazettás mennyezete, kavicsos falai, narancssárga plasztik részletei és barna padlószőnyeggel borított lépcsői azonnal meglágyítják a szívet. Előtere általában laptopon pötyögő vagy kisgyerekes látogatókkal van tömve.

Fotók:

1. Max Colson

2-3. Dion Barrett

1.

2.

3.

Végtelen lehetőségek: a Müpa orgonája

Ficsor Benedek

Közel hétezer síp és felfoghatatlan számú hangszín-kombináció: a Müpa orgonája a végtelent formálja dallammá. A különleges akusztikájú Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem éke több mint egyszerű hangszer: építészeti és technológiai műremek, amely együtt lélegzik az épülettel.

„Lenyűgöző, ahogy egy látszólag élettelen szerkezet az emberi kéz által élő organizmussá változik” – mondta egy interjúban Fassang László, Liszt Ferenc­díjas orgonaművész, a Müpa rezidens orgonistája, aki szakértőként maga is részt vett a hangszer megépítésében.

A kontinens legnagyobb – 6804 sípból álló, 92 regiszteres, 5 manuálos, vagyis ennyi billentyűzettel rendelkező – koncerttermi orgonáját a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra és a stuttgarti Orgelbau Mühleisen közösen készítette el, 2006­os felavatása óta pedig számos hazai mester, fiatal tehetség és világhírű művész szólaltatta meg.

A hangszerek királynője rendkívül összetett aerofon rendszer, amelyben a különböző méretű és hangolású sípokat mechanikus szerkezet látja el levegővel. Az áramlás teremti a hangokat, amelyek az orgona egyedi megszólalásában monumentális dallammá fonódnak össze. Az építéskor a belső tér statikai és akusztikai tulajdonságait is figyelembe kell venni, az orgona így környezetének szerves részévé válik.

A megszülető hangzást nagyban befolyásolja a levegő minősége, a lehető legtökéletesebb akusztika elérése érdekében a Müpa orgonájának légtechnikai rendszerét 2023 őszén korszerűsítették. A terem adottságai és a hangszer megóvása miatt alpintechnológiával bontották le a szerkezetet, majd ugyanígy építették ki az új rendszert.

OrgonaExpedíció és Karzatkoncertek

A megújult OrgonaExpedíciók keretében havonta egyszer Fassang László orgonaművész mutatja be a hangszert, a részvétel a Müpa+ hűségprogram tagjainak évadonként egy alkalommal – előzetes regisztráció mellett – ingyenes. Az újonnan induló Karzatkoncerteken az orgona semmivel össze nem hasonlítható hangzását ismerhetjük meg, s az egészen a színpadig leengedett hangvető miatt a látvány sem mindennapi!

ORGONAEXPEDÍCIÓ

Audiencia a hangszerek királynőjénél 2024. március 20., április 15.,május 12., 25.

KARZATKONCERT – ORGONAHANG ÚJ DIMENZIÓBAN

Zsilka Alan 2024. április 4.

KARZATKONCERT – ORGONAHANG ÚJ DIMENZIÓBAN

Fotó: 1. Nagy Attila / Müpa

Mekis Péter 2024. május 24.

1.

Carson Coma

Fotó: Kotschy Gábor / Müpa

A rajongás és a csodagyerek-mánia is örök

Csabai Máté

A Z-generáció épp csak kinőtte a kamaszkort, de már mindkét lábát megvetette a világ színpadain. Az arénányi tábort megmozgató 22 éves Azahriah nagy vihart kavart a magyar közéletben: más díszletek között és más gesztusokkal, de megjelentek a fiatalok, és felelevenítették a beatle-mániát.

A Carson Coma, amely félig ironikus, félig komoly gesztusokkal öltötte magára az egykori táncdalfesztiválos stílust, 2022-ben a Müpában is fellépett, az egyik legígéretesebb rappernek mondott Co Lee pedig első, Cirque de L’Homme című lemezével volt a ház vendége.

Fotó: Banguigui

Pasco

Csak a rajongás örök. A Z­generáció betörését a popszakmába számos okkal magyarázzák. A digitális médiát ugyan túlzás lenne demokratikusnak nevezni (hacsak nem azért, mert a függőség mindenkit egyformán érinthet), de az igaz, hogy sokkal hatékonyabban köti össze az embereket. A tizenöt perces hírnévből most válik majd tartós karrier, és eddig úgy tűnik, ezek az előadók tudatosan, sőt praktikusan állnak hozzá az Instagramon és TikTokon szerzett, majd a hús­vér valóságban kamatoztatott népszerűséghez. S nem csak a közvetítő eszközök váltak hozzáférhetővé, hanem a házi stúdiók is egyre jobbak:

ma már senkinek nem kell sanzonbizottság vagy globális zenekiadók elé járulnia, hogy zenélhessen.

Mindeközben ez a korosztály a klasszikus zenébe is friss levegőt hozott. Az elmúlt években két finn dirigens lepte meg a világot: a 28 éves Klaus Mäkelä két rangos európai szimfonikus zenekar, az Orchestre de Paris és az Oslói Filharmonikusok vezető karmestere, de még nála is fiatalabb Tarmo Peltokoski, aki 22 évesen lett a toulouse­i L’Orchestre National du Capitole zeneigazgatója. Tehetségükhöz nem fér kétség, de sokakat fejcsóválásra késztettek: kinevezésük vajon a műfaj erőltetett fiatalítására irányuló, jó optikájú PR­fogás, vagy a komolyzene „csodagyerekmániája” a karmestereket is elérte?

Csak az biztos, hogy ez a generáció különbözni akar az elődeitől, és nem szeretne fellépni arra a magas piedesztálra, amelyen Herbert von Karajan és kortársai annyira jól érezték magukat. A komolyzenében, noha természetéből fakadóan mindig a szűkebb közönség szórakozása marad, a közvetlenség egyre kelendőbb érték.

Egy laptop, egy mikrofon, egy YouTube­csatorna is elég a megjelenéshez.

Bár nem feltétlenül érdemes hinni a generációkat szigorúan elválasztó szemléletnek, valami feltűnően máshogy működik ennél a korosztálynál. Nincsenek metálosok, popperek, rockerek, sokkal nyitottabbak a műfaji sokféleségre.

Így eshet meg, hogy egy­egy sorozat vagy film hatására a jazz és a komolyzene is fókuszukba kerülhet. Még emlékezünk Jacob Collier fellépésére a tavalyi évadból, aki „hangszerakrobataként ” már az interneten lett híres, sok fiatal számára viszont belépőt biztosít a jazz régi klasszikusainak világába.

GEN Z A MÜPÁBAN: JAZZMŰHELY

NAGY EMMA QUINTET & SOWETO KINCH 2024. március 21.

HEY, JUNE! SOLÉRE – KAPCSOLÓDÁSOK 2024. június 7.

HEY, JUNE!

SAMURAI DRIVE AND THE CRAZY 88 2024. június 8.

Solére

Fotó: Fábián Soma

Klaus Mäkelä

Yuja Wang

Fotó: Julia Wesely

Erős áramkörök

László Ferenc

Van egy szint, a jelentős előadók fölött s messze túl a frissen kikiáltott sztárok szféráján, ahol a legválogatottabb művésztársaságot lelni. A közönségnél talán csak a koncertszervezőket izgatja jobban a kérdés: kik is a valódi világklasszisok?

Ők ugyanis azok a muzsikusok, akiknek fellépéseit jószerint hirdetni sem szükséges, mert a jegyek mindenképpen jó előre elkelnek. S ha azért mégis reklámozzák a koncertjeiket, a hírverés jobbára inkább az intézményi presztízs fokozását, mint a közönségszervezés munkáját kívánja elősegíteni.

A Müpa jelenét és közeljövőjét, idei vendégjárását áttekintve sem nehéz azonosítani e szűk elit képviselőit, akik kikezdhetetlen művészi rangjuk mellett előszeretettel visszalátogató fellépőkként is megőrzik vonzerejük érintetlenségét. Gondoljunk csak a zongorista Víkingur Ólafssonra, aki legutóbb 2023 novemberében járt nálunk, vagy kolléganőjére, Yuja Wangra, akit 2013­ban még Kocsis Zoltán hozott el először hozzánk, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiumára.

De hát milyen erények, készségek és hozzáadott értékek biztosítják a világklasszis rangot, amely magában foglalja a nagy művész és az eleven média­ és közönségmágnes ismertetőjegyeit is? Az érthető és bocsánatos módon majd’ mindig a külsőségeken megakadó első pillantás talán a profi személyes marketinget vélné meghatározó elemnek, visszaemlékezve, mondjuk, Yuja Wang mindenkor dekoratív fellépőruháira vagy akár izlandi pályatársa összetéveszthetetlen szemüvegkeretére.

Iveta Apkalna

Fotó: Ko-cheng Lin

A könnyű felismerhetőség bizonnyal közrejátszott mindkettejük pályafutásának fölívelésében, ahogyan jó eséllyel a lett orgonista, Iveta Apkalna fotogén szőkeségének is juthatott hasonló szerep a világjáró muzsikussá válás első szakaszában. Csakhogy a portréfotókról könnyen azonosítható imázs önmagában senkit sem tehet jelentős előadóművésszé, világklasszissá pedig pláne nem. Ahhoz, és erre jó példa mindhárom említett billentyűs muzsikus, egészen virtuóz technikára, a közönség lelkét megmozgató fantáziára és eredetiségre van szükség. És még valamire: a jelentékenység egyértelmű kisugárzására, ami még véletlenül sem tévesztendő

össze a szépséggel, a hamvas ifjúsággal, a fizikai vonzerővel. Vagyis arra, amit a néhai jeles zeneesztéta, és mindig bölcsen értékelő Ki mit tud?­zsűritag, Pernye András így fogalmazott meg: „Ha a nagy művész bejön – a világ megváltozik. (Ha nem változik meg, nem nagy művész.)”

Ilyen, ha értelemszerűen nem is világmegváltó, de a világot egyetlen este erejéig igenis megváltoztató módon lépnek pódiumra az igazi klasszisok. Ahogyan azt nemrégiben a Chicagói Szimfonikus Zenekar koncertjén a 82 esztendős Maestro, a patríciusi megjelenésű Riccardo Muti bejövetele pillanatában megtapasztalhatták a szerencsések. Ahogyan Víkingur Ólafsson mindahány fellépésén már a kezdet kezdetén megteremti azt az erős áramkört, amely összekapcsolja egymással barokk és impresszionista komponisták műveit csakúgy, mint magát az előadót és a nézőtéren helyet foglaló jegytulajdonosokat. Ahogyan Iveta Apkalna uralja fölényesen a hangszerek királynőjét és több évszázad orgonairodalmát. Vagy ahogyan Yuja Wang már voltaképp a puszta megjelenésével garantálja, hogy egészen valószerűtlenül bravúros zongorázásnak lehet fül­ és szemtanúja mindenki, aki csak bejutott a koncertjére.

Mert ilyen kivételes dolog világklasszisnak lenni. És ilyen rendkívüli élményt ígér őket meghallgatni a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

Riccardo Muti

Fotó: Todd Rosenberg

VILÁGKLASSZISOK A MÜPÁBAN:

PHILIPPE JAROUSSKY, FRANCESCO CORTI ÉS A FREIBURGI BAROKK ZENEKAR

Bach: Máté-passió 2024. március 29.

IVETA APKALNA ÉS

BOLDOCZKI GÁBOR KAMARAESTJE 2024. május 7.

DIANA DAMRAU OPERETTESTJE

„Liebe, du Himmel auf Erden” 2024. május 9.

YUJA WANG SZÓLÓESTJE 2024. május 31.

Fotó:

Unsplash

Mit hallgassunk, ha mindent hallgathatunk?

Frauenhoffer György

Minden korábbinál nagyobb kínálatból választhatjuk ki a napunkhoz, hangulatunkhoz vagy ízlésünkhöz legjobban passzoló zenét, és ha bírjuk a reklámokat, mindezért még fizetnünk sem kell. Hogyan árnyalja az idillinek tűnő streamingképet Rachmaninov, és hol keressen zenét az, aki a minőséget nem áldozná fel a mennyiség oltárán?

2023 márciusában indult el a kimondottan komolyzene ­rajongók igényeihez igazított Apple Music Classical, amiből rögtön két dolog is következik. Egyrészt a techóriás piaci lehetőséget látott Mozartban. Másrészt alapos versenytárselemzés után felismerték, hogy komolyzenei körökben egyik nagy streamingfelület sem tudott maradéktalanul népszerűvé válni.

A Spotify, a YouTube vagy a hangminőség szempontjából legtöbbet ígérő Tidal algoritmusa egytől egyig a popipar logikája szerint működik, ahol jellemzően egy előadóhoz egy dal tartozik. Keressünk rá a Flowers vagy a Kill Bill című dalokra bármelyik felületen, első helyen garantáltan a 2023­ban legtöbbet streamelt Miley Cyrus és SZA nevét fogja kidobni a rendszer. Ha viszont a Wagner­napokra készülve A walkürök lovaglását szeretnénk meghallgatni – nos, a helyzet máris jóval bonyolultabbá válik.

Karmesterek, előadásfelvételek és énekesek egész sorát fogja feldobni a kereső, az azonban már egyáltalán nem biztos, hogy az első találatok egyben a minőségi rangsor élét is jelentenék. Az óriási és sokszor átláthatatlan kínálatban aranyat érnek a szakértők biztos kézzel összeállított lejátszási listái.

Még nehezebbé teszik a pontos keresést a Rachmaninovhoz hasonló sokoldalú művészek, akik zeneszerzőként, karmesterként és előadóként is maradandót alkottak, saját profiljuk alatt azonban nem tudjuk kiválasztani, hogy melyik minőségükben szeretnénk hallgatni munkáikat.

A Müpa Spotify­profilja hosszú évek óta segíti a közönséget egy­egy közelgő koncerthez kapcsolódó playlisttel, de ugyanitt találunk olyan válogatást is, amely a gyerekeknek kínál belépőt a klasszikus zene világába.

Ezek az aprólékos szakmai háttérmunkával összeállított lejátszási listák nemcsak a komolyzenével ismerkedők számára tartogatnak fontos felvételeket, hanem a kényesebb zenerajongóknak is.

Utóbbira jó példa a Kocsis Zoltán emlékére összeállított válogatás, amelyen az elsőtől az utolsó hangig az elhunyt művész legkedvesebb felvételei szerepeltek, és amelynek éveken át tartó népszerűsége azt is bizonyítja, hogy nincs teljesen elengedve a kezünk a végtelen streaminguniverzumban.

A Müpa a megújult magazin olvasásához is ajánl megfelelő zenét: exkluzív válogatásunkban a lapszám szereplőit mutatjuk be.

Egy müpás koncerten intenzívebb a kapcsolat Interjú Áron Andrással

és a Platon Karataev frontembereivel

Nagy István

Áron

András

Fotó:

Bodnár Dávid

Az idei évadban a Platon Karataev és az Áron András & The Black Circle Orchestra is koncertezik a Müpában. Balla Gergellyel, Czakó-Kuraly Sebestyénnel és Áron Andrással beszélgettünk.

Találkoztatok már korábban?

Balla Gergely: Fesztiválok backstage­eiben futottunk már össze, és megvolt a kölcsönös tisztelet közöttünk. Nemcsak zeneileg, hanem emberileg is találunk kapcsolódási pontokat. Annyira kicsi a hazai színtér, hogy ha elég sokat sürög­forog az ember, előbb­utóbb mindenkivel összefut. Tavaly volt a Dürer Kertben egy koncert, ahol Sebő (CzakóKuraly Sebestyén – a szerk.) és én duóban, András pedig szólóban lépett fel.

Áron András: Ha jól emlékszem, nekem először a barátnőm, Barbi (Schoblocher Barbara énekesnő – a szerk.) mutatta a zenéteket. Nem igazán hasonló, amit csinálunk, de bizonyos szempontból mégis az. Elkerülhetetlen volt, hogy megkedveljük egymást.

Hamarosan mindketten felléptek a Müpában. Á. A.: A Black Circle Orchestra esetében még nem alakult ki a végleges forgatókönyv, és ez részben szándékosan van így. A színpadon ott lesz a hat zenekari tag, és kiegészülünk két további zenésszel. Az egyik Ferenczi György, a másik Pintér Zsolt a Rackákból. Hegedűn és mandolinon fognak minket kísérni, ülünk majd nyolcan körben, és akusztikus hangszereket szólaltatunk meg. Lesz nagybőgő is, minimális mikrofonozással. Az elején valószínűleg egyedül leszek a színpadon, mert nincs annyi szerzeményem, amennyit zenekari felállással meg tudnánk csinálni. Hét­nyolc éve reménykedem abban, hogy egyszer felléphetek a Müpában, és ez most végre valóra válik.

Áron András

Fotó: Révész Patrik

B. G.: Mi 2021­ben játszottunk a Müpában a Fesztivál Színházban, most pedig a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben fogunk fellépni. A helynek komoly presztízse van, mindig nagy megtiszteltetés ott játszani. Ha nyíltan nincs is kimondva, illik valami mással előrukkolni, mint egy klubkoncerten. Volt egy időszak, amikor több együttes is szimfonikus zenekari kísérettel lépett fel a Müpában, az utóbbi időben viszont úgy látjuk, az előadók inkább a saját megszokott kereteiken belül próbálnak újat nyújtani. Mi is sok új dalt ott fogunk először eljátszani.

Czakó-Kuraly Sebestyén: A legutóbbi müpás koncertünkön előadtunk egy Arvo Pärt­feldolgozást, amit soha máskor nem játszottunk el, és volt velünk a színpadon egy orgonista is. Szóval vannak apróságok, amikkel fűszerezzük a setlistünket , de nem akarjuk teljesen átírni, áthangszerelni a dalokat.

B. G.: Egy müpás koncerten intenzívebb a közönség és a zenekar közötti kapcsolat.

A néző nem nyomkodhatja a telefonját, és nem megy ki egy korsó sörért, hanem folyamatosan a dalokra figyel.

A készülő Karataev-lemez címe Napkötöző lesz. Mit jelent ez a kifejezés?

B. G.: A kecsua nyelvben az „intihuatana” szót egy szakrális­rituális kőre használják, amellyel régen a napfordulókat és a napéjegyenlőségeket határozták meg. Az időt mérték vele. Az album munkacíme eredetileg Napmeleg volt, de aztán elkészült egy dal, ami a Napkötöző címet kapta, és úgy éreztük, hogy ez lemezcímnek is megfelel.

Á. A.: Nagyon jó cím szerintem.

A Napkötöző is annyira himnikus lemez lesz, mint az előző?

B. G.: Igen. Sőt, talán még inkább. A címadó dal –ha nem is Assisi Szent Ferenc­i értelemben – egy naphimnusz. Az lesz a felütés, és a végén elérkezünk a Tabula Smaragdina (egy ókori ezoterikus irat – a szerk.) egy ókori ezoterikus irat utolsó mondatához. A Müpában eljátsszuk lényegében az összes új dalt, de a lemezmeg jelenés későbbre várható.

A Karataevnek volt egy közös eseménye tavaly a Thy Catafalque zenekarral, ami érdekes, szokatlan párosítás volt.

B. G.: Kicsi a merítés, és egy idő után el kell kezdeni kitekintgetni a megszokott keretek közül, és megtalálni olyan előadókat, akikkel érzünk valamilyen párhuzamot. A Thy Catafalque­koncert a mi ötletünk volt. Tény, hogy a formában vannak különbségek, de ami a szellemiséget, a gitárcentrikusságot, a szövegvilágot, a szóhasználatot, a dallamvezetést, a magyar folkhagyományokhoz való visszanyúlást illeti, abban vannak közös pontok.

Amikor bejelentettük a koncertet, volt egy­két érdekes reakció, de amíg mi érezzük ezeket a párhuzamokat, addig nem zavar minket, ha valaki nem veszi észre őket. Idén Дevával lépünk fel a Budapest Parkban, ami szintén egy más forma, de vele is abszolút megvan az összekapcsolódás.

Hogy álltok mostanában a külföldi koncertekkel? Á. A.: Én a pandémiáig a belföldi koncertekre összpontosítottam a zenekaraimmal, most viszont a Lazarvs és a szólóprojektem révén is van együttműködésem több külföldi közreműködővel. Megyünk áprilisban egy tíznapos balkáni turnéra, ősszel Németországba és Angliába, utána pedig indulok ki megint Nashville­be lemezt felvenni.

Cz. K. S.: Amikor kint vagy Tennessee­ben, szoktál koncertezni is?

Á. A.: Nem, az már nem fér bele, a lemezfelvétel alatt erre már nem marad energiám.

B. G.: Mi teljesen elengedtük a külföldi vonalat, és nem azért, mert áttértünk az anyanyelvi dalokra. Örülök, ha a családdal a hazai munkáimat össze tudom egyeztetni.

Á. A.: Nagyon sok időt, energiát és pénzt igényel, hogy egy zenekar be tudja indítani a külföldi turnézást. Ráadásul ma nem feltétlenül az

számít, hogy jó vagy­e, vagy sem, hanem hogy hogyan tudod pörgetni a közösségi médiát.

Harminc évvel ezelőtt volt a legendás Hazudós Zenekarok turnéja, amelynek keretein belül a Tankcsapda, a Kispál, a PUF és a Nyers körbekoncertezte az országot. Ha most lenne egy ilyen kezdeményezés, milyen együttesekkel vágnátok bele?

Á. A.: Ha még két zenekart kéne mondani… Na ez nehéz… Legyen talán a Mordái.

B. G.: Én a Thy Catafalque­ra szavaznék.

Cz. K. S.: Ha stílusban eltérőt is kell mondani, akkor én a Mulató Aztékokat választanám.

B. G.: Volt turnénk az Elefánttal, nagyon jól sikerült, úgyhogy én szívesen belevágnék velük megint.

PLATON KARATAEV – NAPKÖTÖZŐ

Lemezbemutató koncert 2024. április 19.

HEY, JUNE!

ÁRON ANDRÁS & THE BLACK CIRCLE ORCHESTRA 2024. június 6.

Platon Karataev

Fotó: Posztós János / Müpa

Ha sok Mozartot hallgatunk, jobb kedvünk lesz?

Seres Gerda

Egy Bach-kantáta átmossa a lelkünket, a ragtime-tól jobb kedvre derülünk, vagy a szívünk hasad meg, amikor portugál fadót hallgatunk. A zene érzelmi világunk gazdagításának kimeríthetetlen forrása, terápiás hatása közismert.

Fotó: Eric Nopanen / Undplash

Amikor azt kérdezem, ha terápiára érkeznék, milyen zenét hallgatnánk, Paár Julianna énekes, zeneterapeuta nevetve felel. „Szakemberként nem fogok olyasmit mondani, hogy ha sok Mozartot hallgatsz, akkor jobb kedved lesz, és elsimulnak az idegeid.

Terápiás zene nem létezik, vagy inkább: bármilyen zene lehet terápiás.

Magyarországon a zeneterápiát preventív célzattal, a mentálhigiénés önismereti folyamatok elősegítésében, valamint a klinikai ellátásban használják kiegészítő terápiaként – koraszülöttosztályoktól a hospice házakig –, de ugyanígy segíti a rehabilitációt is. „A művészetterápia a lehatékonyabb kiegészítő terápiás módszer, mert nonverbális jellegéből fakadóan tudatalatti tartalmakat mozgat meg, míg egy verbális terápia során sokkal inkább a kognitív funkcióinkra hagyatkozunk. Julianna elsősorban gyerekekkel foglalkozik. „Az igazi csodát olyan helyzetek adják, amikor egy nehéz beszédindulással érkező gyerek a találkozásaink folyamán egyre könnyebben kommunikál, vagy az indulatkezelési problémákkal küzdő gyerek egyre magabiztosabban uralja a nehéz helyzeteket.”

Ez leginkább a befogadótól függ, és attól, milyen terápiás céllal érkezik.”

Kétféle zeneterápiás metódust különböztetünk meg: az egyik a receptív terápia, amely a zenehallgatás által keltett belső érzetekkel, érzelmekkel, emlékekkel való munka, a másik pedig az aktív zeneterápia, amely élő, aktív zenéléssel éri el a hatását.

Egy bécsi kutatócsoport vizsgálata nemrég arra jutott, hogy ha Gustav Klimt Beethoven-fríz című festményének nézése közben a zeneszerző IX. szimfóniájá t hallgatjuk, a két érzékszervünkre gyakorolt együttes hatás nemcsak a műélvezetet fokozza, de a stressz­szintünket is csökkenti, és jobb kedvre derülünk tőle.

Zenei élmények autódudák között

Mindenütt jó, de legjobb a koncertteremben. Ám zene nélkül vajmi nehezen telnének a napjaink két koncert között, így hallgatjuk, ahol csak tehetjük. Például autózás közben is.

László Ferenc

Trabanton szállni élvezet – szólt a néhai Exotic együttes legnagyobb (egyetlen?) slágere, mélyen ironikus modorban utalva a keletnémet gépkocsigyártás büszkesége által felkínált, erősen behatárolt luxusra. Más, márkásabb járgányokban persze már akkor is valódi volt az élvezet, s az autózás élményét azóta csak még kényelmesebbé tették a tervezők és gyártók – a minőségi zenehallgatás lehetőségét is ideértve. Így hát autópályán haladva, egy­egy hosszabb út során szép rendben áttekinthetjük Anton Bruckner vagy Jean Sibelius szimfonikus életművét csakúgy, mint valamely intimebb zsáner, mondjuk a Mozart­zongoraversenyek összkiadását.

Éjszakai

autózáshoz

ugyanitt sziporkázó francia operettmuzsikát javasolnánk.

De bármely kínálkozó lehetőséget választjuk is, a zenék elérhetősége és a felhangzás minősége egyaránt garantáltnak tekinthető.

Csakhogy a hétköznapok nagyvárosi tapasztalata erősen árnyalja ezt az ideális leírást, elvégre itt, zajos csúcsforgalom vagy idegölő dugó közepette még a popslágerek is nehezen fejthetik ki kedélyemelő hatásukat, hát még egy jazzsztenderd vagy egy Schubert­vonósnégyes! S habár a Bartók Rádió hallgatottsága empirikus bizonyság szerint sokat köszönhet az autós rádiózás bevett szokásának, azért mégis könnyű belátni, hogy a klasszikus zene élvezetéhez – a wagneri forték és fortissimók decibeltartománya alatt – ritkán teremt optimális körülményeket a nagyvárosi gépkocsiforgalom. Elvégre akárhányszor előfordulhat, hogy a másik autóból áthallatszó lakodalmas rock minden más hangforrást elnyom húszméteres körzetben, és az autódudák koncertje is gyakorta mindent túlharsogva diadalmaskodik. És nem is úgy, mint Ligeti György operája, a Le grand macabre „zenekari” előjátékában, hanem kegyetlenül valóságos módon. Oly zavaróan, ahogyan egyetlen koncerttermi köhögő sem tudná megzavarni élményszerzésünket.

A szabadság és a szabályok jin-jangja

Marossy Kriszta

Vad, zabolátlan, áradó hangú, lobogó hajú, szálló szoknyájú, mosolyával és énekével gyógyító, természetimádó, sodró erejű nő, aki soha nem fél kimondani, amit gondol. Mi ez, ha nem a magától áramló, korlátok nélküli szabadság?

Azt viszont soha nem tennénk hozzá, hogy mindezt mára olyan szigorú struktúrák felállításával képes véghezvinni, amit egy topmenedzser is megirigyelhetne.

Palya Bea

Szüksége is van rá, hiszen negyven éve énekel, miközben folyamatosan fejleszti önmagát, tanul és tanít, hogy egyre több embernek adhassa vissza igazi, belső hangját, és mindehhez két lányát főként egyedül nevelő édesanya. Szabadságának legfontosabb alapköve a szigorú struktúra, amely nélkül nem tudná teljes odaadással és szeretettel elvégezni minden feladatát.

De vajon mit rejt ez a szigorú rendre épülő szabadság?

Bea olyannyira hisz a rutinokban, hogy hétköznap minden reggel 6.28­kor – lazább napokon akár két perccel is később – kel, ami sosem esik neki jól, de lányait szereti úgy ébreszteni, hogy az nekik a lehető legjobb átmenet legyen iskola előtt. Egy gyengéd simogatás az ébresztő, hogy legyen kedvük felkelni, majd jön a két hajfonás (egy szőke, egy barna), az uzsonnakészítés, egy utolsó emlékeztető az iskolatáskába kerülő dolgok listájáról. Bea reggel „koktélozik” – persze ez is alkoholmentes, mint bármi más, amit iszik. A koktél receptje: forró víz, fokhagyma, gyömbér, citrom. A kávézás mint úri mulatság későbbre marad, amikor a lányok már elindultak az iskolába.

Ekkor jön Bea igazi töltődős­strukturálatlan időszaka kávézással, hideg vizes zuhannyal nyáron, jeges merüléssel télen. De ne feledkezzünk meg a jógáról sem, amelyet napi impulzustól függően felválthat egy pulzusemelő, magas intenzitású tréning. És ha éppen feneket rázni támad kedve, akkor jöhet a twerkelés! A jeges merülés Bea számára szerelemmé vált, pedig korábban menekült a hideg elől. Legnagyobb élménye a jeges vízben az, hogy a test ilyen erős külső inger hatására kénytelen teljesen a jelenre koncentrálni: csak az adott pillanat létezik, minden más eltűnik. Marad a légzés, a nyugodt nézés, és a szemközti tölgyfa olykor visszamosolyog rá.

A következő időszak aztán kizárólag a kemény, ugyanakkor kreatív munkáról szól. Ebben az idősávban szokott szöveget írni, dalokat komponálni, stúdiózni, de amióta a tanítás az élete szerves részévé vált, sokat készül, gondolkodik, kutat, kí­

sérletezik a hallgatóknak szánt feladatokkal is. Aki az Észa (Énekeld magad szabaddá) programra vagy az angol nyelvű Unleashing Your Authentic Feminine Voice elnevezésű kurzusra beiratkozik, egy mélyen transzformatív, ám nagyon örömteli munkára vállalkozik. Cserébe Bea negyvenéves hangtapasztalatának, énektanítási és dalszerzői rendszerének esszenciáját kapja.

Az Észában a hallgató rátalál saját belső hangjára: ez egy hibrid tanulási program online és offline modulokkal, Bea egyéni mentorálásával és közösségben. Fenntartható módon változni csak közösségben lehet.

Különórák, beszélgetés, játék, közös tánc a délutáni program, a legkedvesebb nap pedig a szerda, a „tanyanap”, amikor a két lány lovagol, az anyjuk meg örül a természetnek, az állatoknak. Ez visszaviszi a gyermekkorába, hipnotizálja a lovak ritmikus mozgása és a naplementében aranyló dombok látványa.

Bea minden napjában van egy erdei séta, húszperces kis kör vagy másfél órás nagy kör, minden második hétvégén pedig felmennek a Nagy­Szénásra.

Ehhez ő maga is folyamatosan tanul, fejleszti magát, visszajelzést kér, mentorokkal dolgozik, tartva magát a program egyik fontos jelmondatához, miszerint „dolgokat tanulni csak csinálva lehet”.

Az estét újabb fontos rituálék, szabályok övezik, de nem kell megrémülni, hiszen ha ezek elmaradnának, az Lilinek és Panninak hiányozna a legjobban. A vacsora során vagy mindenki elmeséli, hogy aznap mi volt a legjobb, vagy végigveszik – a családi kánonba beégett kifejezéssel – a „Szentháromságukat”, azaz mindenki mond egy öndicséretet, egy hálát és egy vágyat. A fürdés után pedig elmaradhatatlan a mesélés, amely a lányok számára kapu az illékony világba, az álom birodalmába.

„SELYMEIM” – ÉNEKESNŐK A NAGYVILÁGBÓL PALYA BEA ÉS DAFNE KRITHARAS 2024.

május 21.

Fotók:

Veres

Anita

Amikor ők ezen a kapun átlépnek, Beának akkor kezdődik a harmadik munkanapja, leül a gépe elé és 20.30­kor elkezdi tanítványait szabaddá énekeltetni, beleadva a legjobb tudását, figyelmét, szigorát és szeretetét. Igen, itt is szigorú szabályrendszer van, hogy a célt magát soha ne tévesszék szem elől. A tanítás után heti két­három alkalommal pedig még éjszakába nyúlóan tanul ő maga is.

Amerikai szakemberek segítségével képzi tovább magát is, hogy egyre fenntarthatóbb módon taníthasson, egyre többet – és többeknek – adhasson.

A második családja: zenésztársai, kollégái is kiemelt szerepet kapnak a mindennapi életében. Abban a biztos tudatban fekhet le mindennap, hogy ha az éj közepén felébresztenék, hogy most rögtön koncertezniük kell, már az első hangnál világszínvonalon szólalna meg a zenekara.

A zenész­ és tanítólét összhangjának különösen szép kihívása a Müpában 2015­ben indult Selymeim sorozat. Minden évben egy olyan női énekesdalszerző világsztárt hív meg, aki inspirálja, akivel szívesen zenél együtt, hiszen a koncerten a művészek – saját repertoárjuk mellett – egymás dalait is előadják. Ezúttal a Párizsban élő, görög apától és francia anyától származó Dafne Kritharas lesz Bea vendége. Kritharas repertoárja az Oszmán Birodalom idején született, görög, szefárd zsidó, bosnyák, örmény és török népek dalaiból áll, ezeket a különféle hátterű zenei világokat ötvözi egyedi módon. Aznap ez lesz a nézőknek és Bea kislányainak is a legszebb mese: kapu az illékony dolgok birodalmába.

AZ ÉLMÉNY ÖSSZEKÖT!

Mostohából lett édesgyerek

Streamelt koncertek

Frauenhoffer György

Sokáig zsákutcának tűntek, de a koncertfelvételek és az élőben streamelt koncertek népszerűsége robbanásszerűen nő, a New York-i Metropolitan Opera után pedig Taylor Swift is meglátta bennük a lehetőséget.

2020­ban csak átmeneti szükségmegoldásnak tűnt, hogy a lezárások miatt a koncert­, színház­ és mozitermek az otthonainkba költöztek. Amíg azonban az éjszakába nyúló online baráti találkozók idővel kikoptak az életünkből, a streamelt koncertek nemhogy veszítettek volna népszerűségükből, ellenkezőleg. Soha nem látott érdeklődés övezi nemcsak az élő, de a korábban rögzített produkciókat is, aminek az okai annyira nem is meglepők.

Egyetlen bezárt, hosszú év elegendő volt, hogy kiderüljön, a streamelt koncert nem egy rideg félmegoldás, hanem egy lehetőség, amely világszerte kinyitja a világot és segít hozzáférni korábban elérhetetlennek tűnő produkciókhoz.

Elég csak Taylor Swift hazai mozikban is bemu tatott The Eras Tour koncertfelvételére gondolni, amely 261 millió dolláros bevételével a Guinnessrekordok közé is bekerült, mint a leg nagyobb bevételt hozó koncertfilm.

Hirling

Fotó:

Bálint /Müpa

A közvetítésekben rejlő lehetőséget gyorsan kiaknázta a teljes zeneipar.

De ennyire messzire talán nem is kell mennünk. A streamelt koncerteken keresztül a Müpa színpada úgy vált országszerte elérhetővé, hogy közben autópálya­matricát sem kellett váltani. És bár azt gondolhatnánk, hogy a közösségi élmény a képernyőn keresztül szerényebb, a Müpa Home Live eseményeknek az évek során kialakult egy aktív, nemzetközi, online közönsége YouTube­on, ami (kis túlzással) remekül tudja pótolni a koncertszünetekben zajló baráti beszélgetéseket és a büfésorban elkapott vájtfülű észrevételeket.

Az élő közvetítések mellett érdemes szétnézni a Müpa Home korábbi felvételei között is. A 2020­as lezárások alatt indult szolgáltatással egy­egy ikonikus koncertet élhetünk újra olyan előadókkal, mint Sinéad O’Connor, Bobby McFerrin, az Avishai Cohen Trio, Rufus Wainwright vagy a már hagyományosnak tekinthető évnyitó hangverseny: Haydn Teremtése Fischer Ádám vezényletével. A Müpa egyedülálló, félig szcenírozott operaprodukcióit is élőben lehet nézni, a New York­i Metropolitan Opera közvetítéseit egész évben követhetjük a Müpa Előadótermében és a Fesztivál Színházban.

Fotó: Kotschy Gábor / Müpa

Ha nem sietünk, lekéssük a szünetet!

Nyitány, versenymű, majd szünet, büfé, beszélgetés, utána szimfónia. A klasszikus hangverseny receptjét a társadalmi és kulturális változások szempontjából is eseménydús hosszú 19. században kell keresnünk, amikor a polgári közönség szórakozási formái megszilárdultak. Több, sűrű társasági életet élő hölggyel kapcsolatban terjedt az anekdota, miszerint így türelmetlenkedik a férjével: „Ha nem sietünk, lekéssük a szünetet!”

A felvonások vagy zeneművek közötti „félidő” az első, 17. századi operaházakban is nélkülözhetetlen része volt az előadásoknak, és máig a társasági élet ideje. Más etikett érvényes a zene szentélyének tekintett koncertteremben, ahol napjainkban jóval rendezettebben viselkedünk, mint egykor Mozart kortársai vagy a kártyajátékoknak és kulináris élvezeteknek hódoló olasz operalátogatók. Egy szimfónia vagy versenymű tételei között ma nem ildomos tapsolni, de a zenetörténet feljegyezte, milyen kétségbeesetten fogadta Brahms, amikor zongoraversenye első szakasza után a közönség nem verte össze a tenyerét. Az is szép pillanat lehetett, amikor Elgart fel kellett vinni a színpadra

szimfóniájának első tétele után, mert a hallgatók szétszedték a termet. Ha az időben utazva beülnénk bármely hangversenyre a múlt század elején, nem kellene ismeretlen illemszabályokhoz igazodnunk. Míg Liszt Ferenc fiatalkorában a közönség beszélgetve, termékeny izgalommal fogadta a művészt, pár évtizeddel később a nézőtéren lekapcsolták a fényeket, és elvárássá vált a viszonylagos csend. Mendelssohn ismert volt arról, hogy nem helyeselte a tételek között felzúduló tapsot, úgy vélte, az megbontja az előadott művek egységét. Schumann egyenesen azt követelte egy levelében: a közönség tagjai „legyenek némák, mint a kőpagodák”

A koncertterem a tömegkultúra megjelenésével vált a magasművészet bástyájává, amelyet épp a szabályok tesznek egyfajta menedékké. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a muzsikusok és a köztünk élő zeneszerzők nem örülnek az őszinte lelkesedés kifejezésének.

Csabai Máté

NATE SMITH KINFOLK

2024. április 3.

SZERGEJ NAKARJAKOV ÉS A BUDAFOKI

DOHNÁNYI ZENEKAR

2024. április 13.

KALTENECKER–MARKÓ

FEAT. DAVID MAXIM MICIC & ORSOVAI RENI 2024. április 17.

BALÁZS JÁNOS ZONGORAESTJE –„HOMMAGE À

CZIFFRA 99“

2024. május 11.

HARCSA VERONIKA–GYÉMÁNT BÁLINT QUARTET: ABOUT TIME

2024. május 22.

METROPOLITANOPERAKÖZVETÍTÉSEK

Fesztivál Színház, Előadóterem

VERDI: A VÉGZET HATALMA

2024. március 9.

Ismétlés az Előadóteremben 2024. március 10., 12.

GOUNOD: RÓMEÓ ÉS JÚLIA

2024. március 23.

Ismétlés az Előadóteremben 2024. március 24.

PUCCINI: A FECSKE 2024. április 20. Ismétlés az Előadóteremben 2024. április 21.

PUCCINI: PILLANGÓKISASSZONY 2024. május 11.

Ismétlés az Előadóteremben 2024. május 12., 13.

Wagnert mindenki ismeri, az is, aki még nem tud róla

Mörk Leonóra

Fotó: Posztós János / Müpa

Richard Wagner zenéjét az is hallotta már, aki azt hiszi, a bayreuthi mester életműve számára felfedezetlen terület, művei ugyanis a popkultúra egyik legnépszerűbb ihletforrásának számítanak.

A legismertebb jelenet az Apokalipszis most című filmben van, amikor az amerikai helikopterek A walkür egyik részletére, a walkürök lovaglására támadnak meg egy vietnámi falut. Az Excaliburben egyaránt hallhatjuk Az istenek alkonya gyászindulóját és a Trisztán és Izolda előjátékát, a Lohengrin nászindulója számos hollywoodi moziban felbukkan az Oltári nőtől a Beetlejuice – Kísértethistóriáig, míg Az új világ című kalandfilm A Rajna kincse előjátékát használja zenei aláfestésnek. Wagner zenéje annyira erőteljes és magával ragadó, hogy varázsának nehéz ellenállni. Megértéséhez összetéveszthetetlenül egyedi hangzású életművének legfontosabb fogalmait kell csupán ismernünk.

OPERA HELYETT ZENEDRÁMA

Wagner a maga innovatív művészetével örökre megváltoztatta azt, ahogyan zenét, és főleg operát hallgatunk. Az operai hagyományokkal szakítva különálló részletek, áriák, kórusok helyett lenyűgöző, gigantikus, egybefüggő zenei szerkezeteket alakított ki, amelyeket a végtelen dallam és a szimbolikus motívumok tartanak össze. Ezek a művek nem az opera, hanem a zenedráma műfaji megjelölést viselik.

VEZÉRMOTÍVUM

Egyik leghatásosabb módszere az említett zenei jelképek, a vezérmotívumok átfogó alkalmazása. E

könnyen felismerhető dallamok egy­egy szereplőt, tárgyat, témát jelenítenek meg, és rendre felbukkannak a zene szövetében, ha ezek megjelennek a színpadon vagy említés esik róluk. A leg is mertebbek közé tartozik a Siegfried kardját, a Nothungot, Wotant, a germán főistent, a Rajna kincsét vagy a testvérpár, Siegmund és Sieglinde szerelmét képviselő vezérmotívum.

A TIZENHAT ÓRÁNYI ZENE

Wagner életművének meghatározó darabja A nibelung gyűrűje. A négy, önmagában is előadható zenedrámából álló monumentális ciklus, közismert nevén a Ring összességében majd tizenhat órányi zenéből áll, és a mester huszonhat éven át, 1848 és 1874 között dolgozott rajta. A Rajna kincse, A walkür, a Siegfried és Az istenek alkonya a rettenthetetlen hős szükségességét meséli el, aki egy jobb világért küzdve száll szembe hatalommal és cselszövéssel. A teljes ciklust 1876­ban mutatták be Bayreuthban, dirigense a magyar származású karmester, Hans Richter volt.

ÖSSZMŰVÉSZET

A nibelung gyűrűjében mutatkozik meg a legjobban Wagnernek az összművészetről alkotott elképzelése. A Gesamtkunstwerk lényege, hogy a zene, a szöveg, a díszlet, a jelmez és a rendezés egyetlen nagy, komplex műalkotást hoz létre. Ennek megfelelően a komponista nem bízta másra darabjainak szövegét sem: librettóját is maga írta, különleges, kissé archaikus, költői nyelvet teremtve. Ezek a szövegek eredetiben érvényesülnek igazán, éppen ezért manapság már nem is szokás más nyelven előadni a darabokat, noha létezik többek között magyar fordításuk is.

BAYREUTH ÉS BUDAPEST

Az összművészet szellemében épült meg és vált egykettőre a Wagner­rajongók zarándokhelyévé a bayreuthi Festspielhaus. A zeneszerző tervei alapján készült színházban a zenekart egy süllyesztett árokban helyezték el, hogy semmi ne vonja el a nézők figyelmét a színpadon kibontakozó drámáról. A II. Lajos bajor király nagyvonalú támogatásával létrejött Festspielhaus a Ring már említett ősbemutatójával nyílt meg 1876 augusztusában, és a mai napig évről évre otthont ad a Bayreuthi Ünnepi Játékoknak. „Nincs jegye Bayreuthba? Budapestnek is van Wagner-fesztiválja!” – szól a híres mondás a New York Times szerzőjétől, akit 2013­ban nyűgözött le a Müpa­rendezvény. 2024ben tizennyolcadik alkalommal ad otthont a Müpa a Wagner­napoknak.

1.

3.

Fotók:

1., 3. Nagy Attila

2. Posztós János / Müpa

2.

Mit (ne) együnk koncert előtt?

„Enni, szeretni, énekelni és emészteni: valójában ez az élet nevű vígopera négy felvonása, és ezek oly illékonyak, akár a pezsgő buborékjai. Akárki hagyja kipukkanni anélkül, hogy élvezné őket, az komplett őrült.”

Ha gonosz akarnék lenni, azt mondanám: Rossininek igaza van – csak nem mindegy, melyik felvonásra hol és miként kerítünk sort. Pláne nem a hangversenyteremben. Egészen addig nem mértem fel, mennyire nem, amíg egyszer tönkre nem tette Schiff András egyik Haydn­koncertjét a körülötte ülők (fájdalom: köztük én) számára egy, a rendezvény előtt bőségesen bekolbászozó férfi. Nyafogásnak tűnhet, de bizton állíthatom: Haydn f-moll variációihoz nincs szükség plusz szólamra kolbászszagú hangokból.

Rossini bölcsessége ugyanakkor rávilágít: a zene és az étek egyaránt fontos élvezeti értékkel bír, ha megfelelően adagolják – és a minősége is kiváló. A Budapesti Wagner­ napok r endszeres látogatói például tudják: komoly szellemi teljesítményhez (márpedig a Ring kétségkívül annak számít előadói és befogadói oldalon egyaránt) hozzátartozik a test táplálása is. Van, aki a Müpa előtti téren piknikezik, más a rendezvénysorozathoz megálmodott menüt részesíti előnyben. De a világ valamennyi hangversenytermében kardinális kérdés, mit eszik az ember az előadás előtt és a szünetekben. Szentpétervárott

például olyan pezsgő­ és eperillat lengte be a büfé terét, hogy szó szerint éreztem: az idejárók szeretik halmozni az élvezeteket.

Ha egy­két századnyit visszamegyünk az időben, tudjuk, hogy az evés aktusa akkoriban még a nézőtérre tartozott – ma már legfeljebb az utórezgéseit érzékelhetjük a tételek alatt. Azok viszont hatással vannak mások koncertélményére, épp ezért nem botorság átgondolni, valóban újhagymát érdemes­e majszolgatnunk uzsonnára. Apropó, uzsonnázás: ezt akár a Müpában is megtehetjük, ráadásul ha előre megrendeljük az ételeket, a sorban állást is megússzuk. Nem elhanyagolható, hogy menütervezéskor arra is figyelnek, az ételek minden, fent felsorolt kívánalomnak megfeleljenek – de igaz ez a büfék kínálatára is. Ha már étel, ejtsünk még szót a szigorúan a pianissimóknál előkerülő cukorkákról is. Azokról, amelyek a köhögés ellen vannak, cserébe azonban csörgéssel zavarják a muzsikát. Egy csehországi operaelőadáson egyszer tanúja voltam, hogy egy hölgy addig babrált­zörgött a cukorkájával, míg a szomszéd karzatról valakinél el nem pattant a húr, és (amikor már a fél színház döbbenten nézte a nőt) rá nem kiabált…

Vállalom, hogy én leszek a rossz zsaru, de leírom: kapható a cukorkákból olyan is, amelynek kibontása nem tart egy teljes árián át. Mert például nincs is becsomagolva. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremnek ugyanis – nem tudom, megfigyelték­e már – egészen remek az akusztikája.

Csepelyi Adrienn

2024 BUDAPESTI WAGNER-

NAPOK

WAGNER KINCSE –MESTERKURZUS A RINGRŐL II. 2024. április 9., 16., 23., 30. 2024. május 7., 14., 21., 28.

BO SKOVHUS DALESTJE 2024. június 14.

WAGNER: A RAJNA KINCSE 2024. június 20.

ISTENEK ÉS HŐSÖK

A legnépszerűbb Wagnerdallamok 2024. június 25., 29.

WAGNER: A WALKÜR 2024. június 21.

WAGNER: SIEGFRIED 2024. június 22.

WAGNER: AZ ISTENEK ALKONYA 2024. június 23.

SZERELEM ÉS HALÁL

A Budapesti Wagner-napok bécsi vendégjátéka 2024. június 27. Konzerthaus, Bécs

Péterfy

Bori

Fotó:

Kotschy

Gábor / Müpa

Slágerek klasszikus köntösben

Kondor Kata

Pompázatos ruhát viselő emberek jelennek meg a képernyőn, miközben vonósmuzsika csendül fel. Egy pillanatra mintha a 19. században éreznénk magunkat. Valami azonban nem stimmel. Ezt a zenét hallottuk már, csak akkor egy kicsit másképpen szólt… Hasonló érzés keríthette hatalmába A Bridgerton család című sorozat nézőit, az alkotók ugyanis egy izgalmas csavarra építették az egyes részeket kísérő muzsikát: popslágereket hangszereltek át, általában vonósnégyesre.

Fotó: Hirling Bálint / Müpa

Az Aurevoir. együttes és a Szolnoki Szimfonikus Zenekar

Vajon miért olyan népszerű a könnyűzene és a klasszikus hangzás párosítása? Nem is kell nagyon messzire mennünk, hogy további példát találjunk zenei stílusok házasságára, hiszen a Müpában is hallhattunk ilyen koncerteket: januárban az Aurevoir. együttes lépett fel a Szolnoki Szimfoni kus Zenekarral, míg februárban a Pannon Filharmonikusok játszottak örökzöld slágereket. Lehetséges, hogy hiába csökkent a klasszikus zene hallgatótábora, a nagyzenekarok még mindig semmi máshoz nem fogható tekintélyt kölcsönöznek egy művészeti eseménynek?

A válasz valószínűleg nem ilyen egyszerű. Míg a Bridgerton ban az alkotók szándéka bevallottan az volt, hogy a sorozatban megjelenő történelmi korszakot és a fiatalok ízlését közelítsék egymáshoz, a nagyzenekaros koncertek esetében azt sem szabad elfelejteni, mennyire megnöveli az előadók számára rendelkezésre álló zenei kifejezőeszközök számát egy ilyen együttműködés. A klasszikus zene bizonyos asszociációkat vált ki belőlünk, nem

csupán egy régebbi kor világszemléletét idézi fel, de évszázadai során olyan zenei nyelvet dolgozott ki, amely közös kultúránkból adódóan öntudatlanul is hat ránk. Gondoljunk csak a síró hegedűkre, az orgona monumentalitására, a rézfúvósok daliás hangzására, és arra is bőségesen lehetne példát találni – akár a filmiparból –, amikor a gyász hangja a szólócselló húrjain búg fel.

Lehetséges, hogy a zenei világok nem is állnak annyira távol egymástól?

– kérdezhetnénk egy kis kacsintással. Hiszen a muzsika legnagyobb rajongói pontosan tudják, hogy így van.

Fotó: magicinfoto / depositphotos

Átjárkálás a stílusok között

Réz András

Ha beesnénk a moziba egy vetítés kellős közepén, vajon felismernénk-e, hogy Woody Allen filmje pereg előttünk? Valószínűleg igen. Hogy miből? Hát abból, hogy egyszerre csak megjelenik a vásznon a jellegzetes figura. De ha Woody Allen nem játszik is minden filmjében, vannak olyan motívumai, fogásai, amelyek összetéveszthetetlenné teszik.

Woody Allen

New York-i történetek

Fotó:

Touchstone

Pictures

Szóba kerül egy – vagy több – analitikus/agyturkász, gond van az autókkal, egy hullámvasút tövében találjuk magunkat, felbukkan egy rabbi, elmélkednek a szexről még ha nem gyakorolják is. Hosszú lenne a lista, de feltétlenül szerepelne rajta az átjárás. Woody Allen ugyanis könnyedén mászkál stílusok, műfajok, történetmesélési módok között. (Ezt ugyebár csak akkor észleljük, ha egynél több filmjét láttuk.) Az egyes filmeken belül is ott van az átjárkálás. A szereplők a kitalált történetekből/világokból átlépnek a valóságba. És vissza. A New York-i történetek (1989) című film Woody Allen által írt, rendezett és játszott epizódjában átjáró nyílik a földhözragadt

valóság és valami irracionális izé között. Megesik nála máskor is ilyesmi: egy film szereplője lelép a vászonról, a bejárati ajtón személyesen kopogtat a Halál, egy asszony láthatatlanná válik, egy szellem igazítja útba az újságírót, időugrást hajtunk végre az avantgárd korának Párizsába stb. A  New York-i történetek antológiafilm a kor három filmes nagyságától (Martin Scorsese, Francis Coppola, Woody Allen). A vállalkozás eredményességét hadd ítéljék meg a nézők. Woody Allen darabja (Oedipus Wrecks) egyértelműen kapcsolódik korábbi és későbbi családtörténeteihez. Ez leginkább az „anya csak egy van – és néha még az is sok” változat.

És Oidipusz visszatér! Kicsit másként. A Hatalmas Aphrodité (1995) ugyanis belekóstol az antik görög dráma bőségtáljába. Átjárás természetesen van. Az amfiteátrumban zajló dráma(paródia) olykor összecsúszik a valósággal. A jósokat és jóslatokat természetesen nem lehet kihagyni. Hogy aztán a nagyérdemű néző és a főhős Kaszszandra vagy Teiresziász dramaturgiai sejtéseit fogadja­e el? Zeusz tudja. Meg Woody Allen, aki ez alkalommal is megcsillogtatja az óvilág művészetében való jártasságát – illendő iróniával. Végy egy tehetős és sikeres New York­i házaspárt. Szeretnének gyereket, de a feleség (Helena Bonham Carter) sűrű tennivalói, karrierépítése és egyebei mellett nem igazán tud időt szakítani egy gyerek kihordására. Marad az örökbefogadás. És az adoptált kisfiú eredetének titka. Hát akkor hallgassuk meg, mit is mond a kórus és lesz­e deus ex machina. (Nyugi, lesz!)

Az Agyament Harry (1997) is epizodikus szerkezetű antológiafilm – meg mégsem az. Hősünk, Harry Block (Woody Allen) ismert író, akit egykori egyeteme szeretne kitüntetni, noha az író és a tanintézet közötti viszony egykoron nem volt felhőtlen. Ahogy ez gyakran megesik Woody Allen filmjeiben, a történetek itt is egymásba folynak. A főszál maga az utazás az egyetemre, az út megszervezése, az útitársak fellelése. Csakhogy meghasonlásban, alkotói válságban lévő író­utazónk mintha 20. századi Szindbád lenne, mert a film egymásba kapcsolódó, egymásból következő mesék láncolata. Ezeregyéjszaka? És akkor Woody Allen valamiféle Seherezádé lenne, akinek muszáj mesélnie? Elmeséli Harry történetét, aki elmesélte a házasságai történetét, analitikusai, feleségei kalandjait és minden mást? Olykor pedig szóba elegyedik saját teremtményeivel.

Woody Allen filmjeiben többször is felbukkan az alkotó és az általa teremtett világ viszonya. Hogy mennyiben hasonlít a valóságra, s hogy ez a valóság hogyan alakul át, amikor művé válik.

Hatalmas Aphrodité

Agyament

Harry

A világ második legjobb gitárosa

És hogy a művek milyen hatással lehetnek a való életre. Manhattan, Csillagporos emlékek, Kairó bíbor rózsája… Átjárkálások.

Woody Allen kedves korszaka a harmincas évek eleje. El kell ismernünk, jó választás. Mutatós ruhák, parádés enteriőrök, szépséges gépjárművek (amelyeket talán kevésbé utál, mint a korszerűbbeket), dilinyós tánchóbortok és jazz. Már a Zeligben is boldogan fürdőzött benne. A világ második legjobb gitárosa (1999) ugyanaz – színesben. Ráadásul Woody Allen visszatér a mockumentary, az áldokumentumfilm műfajához. Igaz, a Zelig a kaméleonember történetének kvázi dokumentumfilmes feldolgozása, A világ második legjobb gitárosa túllép ezen a nyelven, s már­már életrajzi filmmé kerekíti Emmet Ray, a sosemvolt gitárzseni históriáját.

világát idézi.) És azt is illendő megjegyeznünk, hogy Woody Allen kamu életrajzi filmje szemtelenül pingálja át a műfaj képét. A Sean Penn által alakított csúcsgitárosról ugyanis semmi jót nem lehet elmondani a gitárjátékán kívül. Alkoholista, strici, szoknyapecér, hazudozó alak, aki mindenkit átver. És közben lúzer. Erőszakos fráter. De gitározni azt nagyon tud. És a játékával olyanokat is képes megragadni, akik nem nagyon értenek a zenéhez. Vajon nem ezt műveli velünk Woody Allen is? Sebaj, jólesik.

MÜPA FILMKLUB –

A NAGY WOODY ALLEN MENET

NEW YORK-I TÖRTÉNETEK

2024. március 18.

HATALMAS APHRODITÉ

Fotók:

Magnolia Productions, inc.

és Sweetland Films, b.v..

Na jó, azért néhányan tanúskodnak Emmet Ray létezése mellett. Itt van például a film legelején egy neves muzsikus, bizonyos Woody Allen. Tegyük hozzá, hogy a film nem egyszerűen színes, hanem kiszínezett történetek, töredékek elegye. (Aprócska kacsintásokkal, hiszen Hattie figurája Woody Allen kedves rendezője, Fellini

2024. március 25., április 2.

AGYAMENT HARRY

2024. április 8., 15.

A VILÁG MÁSODIK

LEGJOBB GITÁROSA

2024. április 22., 29.

Fotó:

Pályi

Zsófia / Müpa

Nagyapám, apám és a Mikrokozmosz

Hadd mutassam be önöknek Pap Gyula Jánost, apai nagyapámat! Nagypapa élete jelentős részét Észak-Magyarország legnagyobb városában töltötte, háza a hajdani nagypolgári lét számos emlékét őrizte még az 1980-as években is, amikor húsvét és karácsony környékén rendszeresen vendégeskedtünk nála. A nappali közepén zongora állt, csak hogy ne kanyarodjunk messzire a témánktól, és gyerekeiről (apámról és nagynénémről) hivatásos piktorral festetett olajképeket a hatalmas kerttel övezett villalakás falaira.

Nagyapám muzikálisnak semmiképp nem volt mondható (na jó: mutatóujjal el tudta pötyögni a „Mókuska, mókuska / felmászott a fára” kezdetű örökbecsűt), apám és nagynéném zenei neveltetését azonban nagyon is komolyan vette. Apám remekül zongorázik, nagynéném ma is megbecsült egyházzenész. A fentiekből nem következhetett más, mint hogy a Dél ­Alföldön töltött kora ifjúságomat bizonyos fokú zenei elszigeteltség jellemezte. Míg, mondjuk, osztálytársaim között az Abba vs. Boney M ügyben zajlottak véres viták, nekem mélyen hallgatnom kellett. Apám a legkomolyabb engedményt akkor tette az úgynevezett populáris zene irányába, amikor nekem és nővéreimnek megvásárolta a Prokofjev Péter és a farkas című művéből készült meselemezt. Nem voltam felhőtlenül boldog emiatt akkoriban. Az evolúciókutatók szerint azonban az emberi elme a túlélésre van berendezkedve. Ennek bizonyítékát látom abban, hogy az otthoni, bő száz lemezből álló komolyzenei gyűjteményből sikerült rátalálnom Bartók Mikrokozmoszára. (A Hungarotonnál 1977ben megjelent háromlemezes, Ránki Dezső­féle

változatról van szó.) Valószínűleg nem jutottam el a teljes anyag végéig, már nem emlékszem. Az viszont bizonyos, hogy Bartók, Ránki (és igen, apám is) végül kulcsot adtak egy sor olyan alkotóhoz Bachtól Mozartig és Beethoventől Mendelssohnig, akik nélkül sivárabb lenne az életem.

Rosszabb ember biztosan nem lettem Bartók zenéjétől.

Darida Benedek MATINÉKONCERTEK MAGYAROK A VILÁGBAN –BARTÓK ÉS AMERIKA 2024. április 21.

9-16 éveseknek

Zenés életrajzi filmek

Bernsteintől Bob Marley-ig

Fábián Barbara

Carey Mulligan és Bradley Cooper a Maestro című filmben

Kingsley Ben-Adir a Bob Marley: One love című filmben

Fotók: outnow.ch

A zenés életrajzi film nem véletlenül népszerű műfaj: sokak szívéhez közel álló ikonokat ismerhetünk meg közelről, miközben a legnagyobb slágereik szólnak.

A legszerencsésebbek talán Elvis Presley rajongói, akik alig egy év különbséggel kétszer is újraélhették a Király életét: Baz Luhrmann mozijában Austin Butler alakította Elvist, de a film valójában a zenész menedzserének történetére és kettejük se veled, se nélküled kapcsolatára koncentrált, a házasságának kisebb szerep jutott. Sofia Coppola filmjében ezzel szemben épp Priscilla a főszereplő, Cailee Spaeny alakításában az ő szemszögéből ismerhetjük meg hosszú és ellentmondásos viszonyukat.

A privát drámákba való bepillantás csábító lehetőség, de ugyanígy nagy vonzerőt jelent átélni a jól ismert dallamok mögötti inspirációt és munkát is. Nemrég Bradley Cooper tett erre monumentális kísérletet – íróként, rendezőként, színészként – a Maestro című, Leonard Bernsteinről szóló opuszban.

Tagadhatatlan az is, hogy ezek az alkotások kétféle közönséget vonzanak: a legendák és az őket alakító népszerű színészek rajongóit.

Szintén 2024­ben érkezik a magyar mozikba Maurice Ravel legnagyobb sikeréről, a Bolero születéséről szóló film, az operarajongók pedig készülhetnek az Angelina Jolie főszereplésével – részben Magyarországon – forgatott Mariára, amely Maria Callas életét mutatja be. Pablo Larraín rendező készített már filmet Jackie Kennedyről és Dianáról is, melyben az őket alakító színésznők mesés átalakuláson mentek keresztül, és a Maria hivatalos fotóinak tanúsága szerint Angelina esetében is meghökkentő megjelenésre számíthatunk.

Todd Haynes 2007­es filmjében Bob Dylan alakját összesen hatan – köztük Cate Blanchett is –próbálták eljátszani, most Timothée Chalamet igyekszik felvenni a versenyt a nagy elődökkel, amikor egymaga alakítja Bob Dylan figuráját James Mangold filmjében. A popikonok közül Bob Marley kapja meg a neki járó elismerést életrajzi film formájában: a család produceri együttműködésével készült One Love már címében is jelzi, hogy a reggae egyik fontos üzenetéről szól a film.

Lesz tehát miből válogatniuk a moziban a zenerajongóknak. Elő a popcornos dobozzal – de csak ha valaki nem akar teli torokból énekelni a filmek alatt!

Gyerekek a szavak nélküli világban

Makrai Sonja

Minden kislány – vagy majdnem mind – balettművész szeretne lenni. Vagy műkorcsolyás, vagy artista, esetleg űrhajós. A valóságban persze nagyon kevesen válnak profi táncossá, de a mozgásforma fizikai és mentális szempontból egyaránt jó hatással van a kisgyermekek fejlődésére, a tanultakat pedig egész életükben kamatoztathatják.

„A táncszínházi nevelés szempontjából nagyon fontos, hogy időben kezdjük el bevezetni a gyerekeket a szavak nélküli világba, így könnyebben meg tudják szokni ezt a színházi formanyelvet. Sokat segít, ha a színpadon is láthatják kortársaikat” – mondja Juronics Tamás, a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője, a Hamupipőke egyik koreográfusa.

A Müpában látható a Szegedi Kortárs Balett Szergej Prokofjev zenéjére készített családi mesebalettje, amelynek különlegessége, hogy nemcsak a gyerekekhez szól. A társulat művészei mellett a VargaBalett Táncműhely növendékei is színpadra lépnek az egerek és a tündérek szerepében.

„A történet nem szavakon keresztül bontakozik ki, mint az általuk ismert mesék, hanem mozdulatokban születik meg, így kell összerakniuk egy karakter személyiségjegyeit, a viszonyrendszereket.

A kisebbeknek szóló koreográfia emiatt egyértelműbb közlési formákat, konkrétabb játékmódot kíván, a felkészülés mégis ugyanazt a komolyságot követeli meg a táncosoktól, mint egy felnőttelőadás esetében.”

A tánc nagyon hatásosan jeleníti meg az érzelmeket, a gyerekek a testbeszéden keresztül pontosan megértik, mi történik.

dinációt, az egyensúly- és ritmusérzéket, javítja a finommotorikus készségeket, növeli a rugalmasságot, segíti a magabiztos testtudat kialakulását. Emellett hatással van a kognitív képességekre is, a rendszeres testmozgás fejleszti a problémamegoldó képességet, a koncentrációs készséget, de segít az érzelmek kifejezésében, ahogy a lelket is pallérozza. A tánc legnagyobb áldása, hogy szorosan összekapcsolódik a zenével is, a tánc által így fantasztikus kompozíciókat ismerhetnek meg a gyerekek, gyönyörű muzsikákat hallgatva nőhetnek fel” – vallja Juronics Tamás.

A klasszikus balett a tánc speciális területe, amely komoly készségeket követel meg. Mint arra Juronics Tamás rámutat, más műfajokban könnyebben pótolni lehet bizonyos testi adottságok hiányát, a balett esetében azonban az, aki nem felel meg az elvárt sztenderdeknek, nem juthat el a professzionális szintig. „A balett olyan, mint az élsport: az izomzat kialakulása 8-10 éves kortól alapvetően formálja a testet. Ha valaki rendelkezik is a szükséges adottságokkal, akkor is nagyon korán el kell kezdenie a tanulást, és azonnal szerelemre kell lobbannia a tánc iránt, mert ez egy nagyon nehéz és sok lemondással járó létforma, amelyhez elhivatottság szükséges. A mi műfajunk, a kortárs tánc bizonyos szempontból eltér a klasszikus balettől, de az utóbbi évtizedekben technikai felkészültség terén nálunk is hasonló követelményeknek kell megfelelnie egy táncosnak.”

Ez alapvető hatással van a kommunikációs készségek fejlődésére, hiszen a hétköznapokban is gyakran használunk olyan gesztusokat, amelyek érzelmeket fejeznek ki. A tánc e spektrum szélesítését is segíti.

A Hamupipőkében olyan gyerekek táncolnak (az egészen kicsiktől a 18 évesekig), akik nem feltétlenül lesznek majd profi táncosok, most mégis hivatásos művészekkel léphetnek színpadra, ami óriási élmény számukra. „Ha hobbiszinten űzik is, a gyerekek rengeteget kaphatnak a tánctól. A balett erősíti a koor-

SZEGEDI KORTÁRS BALETT: HAMUPIPŐKE

Családi mesebalett 2024. május 25.

4 éves kortól

Fotók: Nagy Attila / Müpa

Krusovszky Dénes

Fotó:

Valuska Gábor

Olyat olvasunk, hogy nem hiszünk a szemünknek

Ficsor Benedek

Tóth Kriszta

Fotó: Falus

Kriszta

Krasznahorkai

László

Fotó: Nagy Attila /Müpa

A kortárs szépirodalom követi minden lépésünket. De mi történik, amikor egy regény már nemcsak ábrázolja, hanem alakítja is a valóságot? Három új kortárs magyar regényben kerestük a válaszokat.

„Olvasom, azért írunk, hogy szeressenek, s úgy olvasnak, hogy nem szerethetnek – minden bizonynyal ez a távolság teszi az írót” – fogalmazott Esterházy Péter a Kis Magyar Pornográfiá ban. Sokféleképp érthetjük a távolságot, az irodalom mindig a horizonton tűnik fel. Így van ez az időbeliséggel is, mintha egy regénynek mindenképpen a múltat kellene felidéznie, vagy a messzi jövőbe vinnie az olvasóját, de semmiképpen sem foglalkozhat a jelennel: a magas művészetnek távolságra van szüksége. De mi történik, ha a szépirodalom itt jár közöttünk, ha (szinte) valós időben ábrázolja a világot, és mit kezdünk vele, ha nemcsak ábrázolja, hanem alakítja is a valóságot?

A jövőbe és egy fiktív kelet­ európai térbe vezeti az olvasót Tóth Krisztina A majom szeme című, 2022­ es regénye, a disztópia részletei mégis rémisztően ismerősek – nem csoda, hiszen azok között élünk. Egy polgárháborús pusztítást átélt ország adja a cselekmény hátterét, és minél többet látunk az elnyomó rendszer működéséből, annál nyilvánvalóbb,

hogy a szabadságunktól való megfosztottságról olvasunk.

színűtlen eseményből indul ki: egy tavaszi napon a fák lehullajtják leveleiket – ennek következményei pedig beláthatatlanok. A csendes apokalipszis az ökológiai válság nyomasztó tapasztalatát és a sokkoló eseményt követő érdektelenséget sűríti történetté: „Megtévesztően lassú folyamat zajlott a szemeink előtt, és mi vagy valóban nem vettük észre, vagy ha észre is vettük, a saját szemünknek sem hittünk.” A szkeptikus katasztrófavárás az általános közérzetünket avatja központi motívummá:

szorongunk a kataklizmától, de meg sem próbáljuk elkerülni.

A regény egyik főszereplője, a hatalom embertelenségét előbb kihasználó, majd elszenvedő orvos szakrális tisztelettel őriz egy fejátültetésen átesett majomról készült fotót. A kép azt a pillanatot örökíti meg, ahogy „a roncsolt, két részből összevarrt, meggyötört testbe egyszer csak megérkezett, pontosabban visszatért a csodálkozó, a világ lehetetlenségén megütköző, ámuló lélek”. A felvétel az orvos saját fájdalmas rádöbbenésének szimbóluma, de a Frankenstein­parafrázis ennél messzebbre tekint: az olvasó is a majom szemén át látja a környezetét. Minden pillantásunk a világ lehetetlenségét rögzíti.

Lényegesen szelídebb premisszákból következtet egy semmivel sem kevésbé komor jövőre Krusovszky Dénes Levelek nélkül című, 2023 ­ ban megjelent regénye. Az elképzelt katasztrófa nála egy való ­

A tétlenség generálta félelmeink pedig akkor tűnnek a leghitelesebbnek, ha valós időben éljük át őket.

Krasznahorkai László még tovább csökkenti a distanciát. Amikor a TEK kommandósai január végén elfogták a Szkíta Magyarország nevű szélsőséges szervezet fegyveres hatalomátvételt tervező tagjait, elmosódtak a fikció és a realitás határai. Az államcsíny leleplezését az író zavarba ejtő pontossággal jósolta meg – három héttel a letartóztatások előtt. Az „apokalipszis mestere” január 3­án megjelent, Zsömle odavan című regényében Magyarország jog szerinti királyának végnapjait beszéli el, az aggastyán „uralkodó” köré gyűlt radikálisok pedig megszólalásig hasonlítanak az azóta a hírekben is felbukkant puccsistákra.

A Zsömle odavan kíméletlen szatírája ezért is több mulattató társadalomkritikánál: sírva vigadunk az ország nyomorán, és közben megrettenünk a beteljesedett jóslat miatt. „Én szóltam” – figyelmeztet a regény lakonikus mottója, mintha az író előre jelezné, hogy a narráció néha veszélyesen megközelíti, egy pont után pedig már maga teremti a valóságot.

Olvasóként nem tehetünk mást: a majom tekintetén át csodálkozunk a világra, és nem hiszünk a szemünknek.

Gépírás helyett örökös tévúton

Úgy tartják, a dívák sosem Brooklynból származnak – Barbra Streisand mégis New York e negyedéből indulva került a csúcsra, és lett a világ egyik leghíresebb művésze. Ligeti viszont Erdélyben látta meg a napvilágot, a budapesti Zeneakadémia neveltje volt, majd emigrációját követően Nyu gat-Európában bontakozott ki. A két művészi életutat két frissen megjelent könyv mutatja be.

Streisand még kezdő színész volt, amikor édesanyja azt javasolta, végezzen el egy gépírótanfolyamot, hogy titkárnő lehessen. Ehelyett inkább megnövesztette a körmeit, és fejest ugrott a show­biznisz világába. Hatalmas terjedelmű, közel ezeroldalas memoárjában, a még csak angolul olvasható My Name is Barbra című kötetben a most 81 éves színésznő utazások sorozataként meséli el életét, és ebből is kiderül, bármilyen kihívást tartogatott számára az élet, mindenből győztesként került ki. Azon kevesek egyike lett, akik a világ legfontosabb filmes, színház és zenei díjai (Emmy, Grammy, Oscar és Tony) közül mindet elnyerték. Streisand nemcsak művészi értelemben megkerülhetetlen: külseje miatt számos kritikát kellett elszenvednie, többen megpróbálták meggyőzni, hogy változtassa meg a vonásait. Azzal, hogy kitartott önmaga mellett, újradefiniálta Hollywood szépségről alkotott elképzelését.

„Az én kívánságom ez: rólam ne nevezzenek el semmit, de ha mégis, akkor legyen az »Ligeti György tévút«.” Az alkotó fogalmazott így ma gáról, majd folytatta: „Mélységesen elégedetlen vagyok magammal. Állandóan keresem, de nem találom meg a nyelvemet, és mindig valami újat csinálok.” Ez az állandó útkeresés jelent meg a Ligeti labirintus címet viselő, a centenárium alkalmából Budapesten és Bázelben is látható ki állításon: a tárlathoz tartozó most megjelent há rom nyelvű kötet, amelyet Dalos Anna, Kerékfy Márton és Heidy Zimmermann szerkesztésében olvashatunk, segít, hogy tisztábban lássunk eb ben a kaleidoszkópszerűen színes zeneszerzői életműben.

Makrai Sonja

KORTÁRS ÍRÓK A MÜPÁBAN

LITERÁRIUM EXTRA SZABÓ T. ANNA

2024. március 18. VERS-ESTEK A MÜPÁBAN KÁNYÁDI SÁNDOR

2024. április 15. LITERÁRIUM EXTRA #OLVASNISZABAD – HOZZ OLVASNIVALÓT!MAGADDAL 2024. május 2.

LITERÁRIUM EXTRA #OLVASNISZABAD X FELEFÁNT 2024. május 2. LITERÁRIUM – KORTÁRS ÍRÓK A MÜPÁBAN KRUSOVSZKY DÉNES-EST 2024. június 3.

Járatlan utakon

Júniusra várja kisbabáját, és közben olyan tettrekészen intézi a dolgait, hogy alig lehet vele lépést tartani. Mivel telik a zenészek élete két koncert között? Sok intéznivalóval, még több gyakorlással és nagyon kevés pihenéssel.

Harcsa Veronika

Libor Anita

Harcsa Veronika rengeteget dolgozik. Gyémánt Bálint tal közös duójának legutóbbi lemeze 2022­ben jelent meg, az About Time bemutatóját a Müpa színpadán tartották Nicolas Thys és Antoine Pierre belga zenészekkel kiegészülve. Ugyanebben az évben a zsűri elnöke volt a Müpában azon a Jazz Showcase­en, amelyen ő maga is feltűnt 2008­ban. Zenésztársának belga zenekarában, a Next.Ape­ben is énekel, az első lemez velük 2023­ban jelent meg The Fourth Wall címmel. A Debussy NOW! című kísérleti zenei projektben megismert Razvaljajeva Anasztázia hárfással és Bolcsó Bálint elektronikus zeneszerzővel dolgozik a folytatáson Schubert NOW!

címmel, és közben folyamatos a munka FeketeKovács Kornél Modern Art Orchestrájával, valamint Kris Defoorttal és Gadó Gáborral is.

„Nehezen tudnám elképzelni a pályámat úgy, hogy nincsenek benne kollaborációk, annyira inspirál a másik emberrel való közös munka, és olyan sokat tud adni egy izgalmas alkotói kapcsolat. De egyre többet dolgozom úgy zeneszerzőkkel, hogy csak a hangomat adom, és ez nagyon jól kiegészíti azokat a produkciókat, amelyekben jóval öszszetettebb a feladatom. Ha saját szólóprojektről van szó, akkor annak annyira sok aspektusában kell részt vennem a munkamegbeszélésektől az albumborító elkészítéséig, hogy nagyon élvezem, amikor egyszerűen csak a zenére fókuszálhatok.”

A kreatív zenei projektek mellett a Művészetek Völgyében tíz éve üzemelteti a róla elnevezett udvart, amelynek programtervezésében szívvellélekkel részt vesz, még úgy is, hogy

idén nyáron a rendezvényen nem tud ott lenni, szülés utáni szabadságát tölti majd kisbabájával.

„Személyesen nem leszek jelen, de ezt az évadot is én szerkesztettem, az ötleteim, a művészeti koncepcióm és minden szeretetem benne lesz a műsorban – ezt a jelenlévők is érezni fogják.”

Így hát sok most a tennivaló, amíg egyben vannak!

A Művészetek Völgyével kapcsolatos együttműködés – pláne a babavárás friss hírével kiegészülve – felkeltette a sajtó érdeklődését is, rengeteg interjút ad, mi is harmadikként férünk csak bele az igencsak zsúfolt táncrendbe, amelyben az interjúk mellett a gyakorlásnak és a megbeszéléseknek is helyet kell kapniuk. Ilyen lenne a szabadúszók élete? „Mindig nagy szabadságfokkal működtem: nem tartoztam társulathoz. Ez nagy rugalmassá-

got adott, aminek köszönhetően valóban azokat a projekteket vállalhattam el, amelyek a szívemhez közeliek és hitelesek számomra. A másik praktikus oldala, hogy most tudom úgy alakítani a munkámat, ahogyan sok fiatal anyuka szeretné. Úgy döntöttem, majdnem a várandósság legvégéig vállalok fellépéseket, de egyre kisebb volumenűeket, egyre inkább helyben, így meg tudom teremteni a folyamatosságot, és nem egyik pillanatról a másikra kell letennem a munkát. Remélem, hogy ez visszafelé is sikerülni fog, ahogyan a kisbabám engedi, fokozatosan térek majd vissza.”

Ahány nyelven beszélsz, annyi embert érsz –tartja a mondás. Veronika az otthonában adott interjú előtt a zongoránál énekelt nekünk egy német nyelvű Schubert­dalt , miközben alapvetően angolul ír dalszövegeket, magyar verseket zenésít meg, hagyományos és kísérleti módon is. Vajon a mondás érvényes a műfajokra is?

Ahány műfajban énekelsz, annyi ember vagy?

Hány Harcsa Veronika létezik? „Egy. Kezdettől fogva nagyon fontos volt számomra, hogy csak önazonos dolgokat vállaljak el, ne kössek ilyen szempontból kompromisszumot. Nagyon tud inspirálni egy elektronikus vagy egy klasszikus zenei közeg, és miért is ne próbálhatnám meg a kettőt vegyíteni? Az átjárás, a határvidékek, különféle műfajok találkozási pontjai mindig izgattak. Nem gondolom, hogy ezek külön emberek lennének bennem, ez mind én vagyok. Egyszerre tudom megélni a kamaszos tombolást, a klasszikus zenének kijáró tiszteletet és szabálykövetést, a szabad zenei improvizációban pedig a határtalan szabadságot.”

Egy újabb járatlan út felfedezésére is készül: 2022­ben kezdett Pécsett zeneterápiát tanulni, hogy ennek tapasztalatait is beépíthesse következő műsora koncepciójába. „A kísérletezés rendkívül fontos számomra: sokkal inkább választom a rizikót, mint a kiszámíthatóságot. A közönségemnek mindig van egy olyan része, akik meglepődnek, akik csalódnak, mert a régit hallgatnák újra, de engem alkotóként az hajt előre, hogy új és új dolgokat próbáljak ki. Így aki már számít erre, szeret velem jönni és próbálkozni. Néha azt érzem, hogy extrém sportokat űzök a zenén belül, mert járatlan területekre tévedek.”

ÉLET+MŰVÉSZET

Azt mindenki megtapasztalta már, milyen erős hatása van a zenének, és milyen hatással tud lenni az érzelmekre. Miben különbözik ettől a zeneterápia? Hogyan gyógyította meg Harcsa Veronikát a zene? „Az improvizáció szabadsága sorsfordító volt számomra, mert kamaszként és gyerekként nagyon maximalista voltam, és

az improvizáció volt életemben az első olyan terep, ahol fel tudtam szabadulni, ahol tényleg lehetett hibázni, ahol megengedhettem magamnak váratlan hangokat.

Egy jóleső rikácsolást, egy sikolyt úgy, hogy a zenében funkciója volt, de olyan érzelmeket szólaltatott meg, amelyeket a való életben nem tudtam kifejezni. A zeneterápia módszertana ennél jóval összetettebb, de személyes élményeimből táplálkozva a következő projektemben szeretném rávezetni a hallgatóságot is a felszabadult hangadásra.”

Az interjúk és munkamegbeszélések közé egy ebéd is nehezen fér bele, nemhogy a pihenés. A közeli erdő viszont mindig rendelkezésre áll, ha a nagy zajban egy kis csendre és új gondolatokra van szükség. A hátralévő koncertek mellett ugyanis még valami készül: a diplomamunka. Témája a Nora Thiele német ütőssel közös interaktív koncert lesz. „Nagyon egyszerű zenei eszközökkel a közönség is be tud kapcsolódni a műsorba. Rengeteg gátlásunk fűződik az énekléshez, a hangadáshoz, miközben ezeket lebontva hatalmas erőforrásként is működhet az életünkben.” Erre Harcsa Veronikánál nincs is jobb példa.

MÜPA HOME

HARCSA VERONIKA –

GYÉMÁNT BÁLINT QUARTET: ABOUT TIME

2024. május 22.

Fotók: Mari Ornella / Müpa

Egy néptáncesten láb nem maradhat mozdulatlanul

Jászay Tamás

Magyar

Állami Népi

Együttes

Fotó: Csibi Szilvia / Müpa

A nézőtéren sem. Hazai néptáncegyüttesek fiatal táncművészeivel beszélgettünk arról, hogyan és miért választották ezt a hivatást, de a nyomukban táncoló utódok is szóba kerültek.

„Falusi gyerekként apró korom óta szívom magamba a népi kultúrát. Természetes volt, hogy néptánccsoportba járok, hogy a mulatságokon zenészek húzzák, ahogy az is, hogy elkezdtem hangszeren játszani” – meséli Farkas Máté, a Magyar Állami Népi Együttes Junior Prima­díjas táncművésze, a csapat tánckari asszisztense. Horváth Esztert, a Duna Művészegyüttes Junior Prima­díjas szólistáját a néptánc találta meg, nem fordítva: „A tánc, a zene szeretete a családomban természetes volt, ezért is kezdtem négyévesen balettet tanulni. Nyíregyházán táncművészeti tagozatra jelentkeztem, és ott, a középiskolai felvételimen találkoztam először a néptánccal. Rögtön tudtam, hogy itt lehetek igazán önmagam.” Sánta Gergő, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Harangozó Gyula­díjas táncművésze, az együttes férfitánckarának vezetője máshonnan indult: „Az én történetem egy néptáncműhelyt népszerűsítő szórólappal kezdődött, így kezdtem el táncolni. Már tizenévesen tudtam, hogy ez lesz a hivatásom: olyan sikerélményeket köszönhetek ennek a közegnek, amilyeneket máshol nem kaptam meg.”

Egy vagy több jó táncházi élmény azonban még nem feltétlenül jelenti egy életre szóló kaland kezdetét. Vagy mégis? Farkas Máté elárulja: „Ahogy megszólalt a zene, minden eldőlt: szerelem volt első mozdulatra. A tanárom apai példaképpé vált, olyan viselkedési mintát kínált, amit azóta is követek.” Sánta Gergő egyetért: „A mai gyerekek elé muszáj olyan modellt állítani, ami vonzóvá teszi ezt a gondolkodást. Legyek tanár, táncos vagy koreográfus, az elhivatottság és odaadás alapvető.” Horváth Eszter optimista az utánpótlást illetően: „Sok fiatalt a folklór egésze vonz, és mi pedagógusként az élményt, az örömöt adjuk tovább. Aki egyszer néptáncossá válik, az is marad, vesse bárhová az élet.”

A táncművészek vallják, hogy a magyar kultúra teljességének megéléséhez hozzátartozik a népi kultúra. Sánta Gergő szerint a fanatizmus a kulcs: „Ha csak szeretett kollégáimra vagy tanítványaimra gondolok, mindenütt fanatikusok vesznek körül. A fanatizmust mesterem, Zsura (Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas koreográfus, a Nemzet Művésze – a szerk.) nevelte belém, és én próbálom továbbörökíteni.” Farkas Máté hozzáfűzi: „Senkire sem szabad ráerőszakolni semmit, de ha hitelesen közvetítem a számomra fontos értékeket a következő generációnak, az nem marad hatás nélkül.” Horváth Eszter szerint

„a néptánc mint közösség is komoly összetartó erővel bír: a fiatalok biztos támaszt kapnak egy

csoporttól, melynek tagjai tisztelik a múltat, értik a jelent, és ami a legfontosabb: egymást”.

Az autentikus néptánc formakészlete adott és rögzített, ám egész estés előadásaiban a három nagy néptáncegyüttes továbbgondolja a tájegységek mozgásanyagait, létrehozva azt a friss és üdítő világot, amely a nézők lábát is mozgásba lendíti. Sánta Gergő szerint az arányok a legfontosabbak: „A néptáncnak meg kell újulnia, de úgy, hogy az eredeti szépsége se torzuljon el: a mi kötelességünk ezt felmutatni.” Farkas Máté saját példájával válaszol a kérdésre: „Együttesvezetőm és mesterem, Mihályi Gábor is hasonlóan gondolkodik: régi és új elemek alaposan átgondolt ötvözése, egy következetesen végigvitt dramaturgia vagy történetmesélés hosszan tartó élményt szerez a nézőnek.”

Horváth Eszter kifejezetten szereti, hogy együttesében rendszeresen átjáró nyílik más műfajok, stílusok felé is: „A Duna Művészegyüttest vezető Juhász Zsolt bátran és érzékenyen nyúl különböző témákhoz, ami mindig inspirálóan hat. Élmény új koreográfusokkal dolgozni, táncszínházi darabokban megmutatni magunkat. Mindegyik hivatásos társulat saját arculattal rendelkezik, így mindenki megtalálhatja azt, ami igazán neki való!”

MAGYAR ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES: KIVIRÁGZOTT KERESZTFÁJA 2024. március 31.

BARTÓK TAVASZ DUNA MŰVÉSZEGYÜTTES:

SZÉKELYKAPU

2024. április 6., 7.

MAGYAR NEMZETI TÁNCEGYÜTTES: VÉGVÁRAK, VITÉZEK

2024. április 20.

Nem tudhatjuk, mit fog hozni a múlt

Seres Gerda

Mit örököltünk a nagy elődöktől, és mit adunk tovább?

A művészek gyakori dilemmája, hogy miként lehetnek újszerűek, miközben művészetük szervesen építkezik az elmúlt évszázadok örökségéből. És miként lehet egyengetni a következő generációk útját?

Orbán György

„Én a régi legót használom, a három-négy-ötszáz éves elemeket. Talán másként rakom össze őket, és ettől modernnek tűnnek”

– mondja Orbán György, az évad zeneszerzője. Miközben modern műveket komponál, barátai időnként megróják, mert múltbeli zenei idiómákat használ. „Szerintem ez nem archaikus nyelv, ez egy élő, érthető zenei nyelv. Bach muzsikáját is értjük. Az utóbbi három-ötszáz év zenéje az, ami zenei nyelvként számomra működik. Van egy találó aforizma. Nem tudjuk, mit fog hozni a múlt. A zenében ez különösen így van. Az elmúlt évtized egyik fantasztikus felfedezettje, Jean-Philippe Rameau a 18. században élt, és most jövünk rá, milyen nagyszerű dolgokat komponált.”

Orbán György szerint a zene mindig retrospektív.

„A zene időben lezajló művészet, amely A pontból B pontba tart. Olyan, mint egy mondat, amelynek a végén értjük meg igazán az első szó jelentését és jelentőségét. A zene nem tényfeltárás vagy információközlés, hiszen akkor miért hallgatnám meg századjára ugyanazt a Chopin- darabot? Az ő kétszáz éves muzsikája minden alkalommal mást és mást jelent.”

Ugyanakkor egy 21. századi zeneszerző­hallgató ki akar tűnni, újat akar alkotni. „A tanítványaimon gyakran éreztem, hogy mindenáron másképpen akarnak komponálni. Ilyen a kor. Bach nem akart más lenni. Mozart sem. Mikor megszerezte és lemásolta Händel Messiásának partitúráját, és helyenként változtatott rajta, nem akart újat alkotni. Lenyűgözte őt, hogy Händel mennyit tudott, és azt gátlások nélkül beemelte a saját művészetébe. A zenének vannak eleve archaizáló műfajai, például a korálok, de még a Bartók Béla művészetében megjelenő népdalok is archaizálnak, miközben Bartók interpretálásában rendkívül modernek. A gravitáció akkor is létezik és hat ránk, ha megpróbáljuk figyelmen kívül hagyni.”

„Kísérleti zene nincsen. Ahogyan kísérleti szerelem sincs. A zene – még ha nem is mindig látjuk át –fantasztikusan organizált műfaj.” Orbán György több mint 25 évig tanított a Zeneakadémián, és meggyőződése: tanácsokat adni, hogy merre van a zenében az új, vagy hol van az igazság, nem szabad. A növendékeknek csak nagy műveket, nem ideológiákat kell átadni. Így kerülhetnek közelebb a saját zenéjükhöz is.

Fotók: Csibi Szilvia / Müpa

MOZART / ORBÁN / MAHLER 2024. április 24.

Még levegőt is egyszerre vesznek

Recirquel:

Solus Amor

Fotó:

Réthey-Prikkel

Tamás

Tapintható csend uralkodik a Müpa nézőterén. A közönség csodálkozó tekintettel, lélegzetvisszafojtva figyeli, ahogy a művészek a gravitáció és a test törvényeit térdre kényszerítve suhannak a színpad felett. A kulisszák mögött Vági Bence, a Recirquel művészeti vezetője követi figyelemmel a Solus Amor című előadást, míg a színpadon Horváth Zita és Zsíros Gábor levegőduettje nyűgözi le a publikumot.

Gáti Katalin Teodóra

„A cirque danse előadások sokoldalú művészei a cirkusz ámulatba ejtő varázsával és a tánc absztrakt kifejezési eszközeivel mesélik el a történeteket.” – avat be a kulisszatitkokba Vági Bence, az előadás rendező­koreográfusa, majd hozzáteszi:

„Az ennyire komplex készségekkel bíró előadóművész ritka, mint a fehér holló, ezért ha megfelelő adottságokkal rendelkező táncosokat vagy artistákat találunk, magunk képezzük tovább őket. Hosszú időre szerződnek hozzánk, hiszen több év, mire ezt az új műfajt elsajátítják.”

A mozgásforma sok veszélyt rejt magában, Vági Bence azonban megnyugtat, hogy a cirkuszi produkciókhoz hasonlóan ők is nemzetközi standardok szerint biztosítják a számokat. Mint mondja: a félelmet – ami természetes az ilyen mutatványok során – a szerepformálás is segít legyőzni az előadókban, de az IMA vagy a Solus Amor előadásaiban játszani kivételes energiát, fizikai és lelki jelenlétet igényel tőlük. Lenyűgöző mozdulatsorokkal, karakterekkel, díszletekkel és zenével vonják be a nézőket a Recirquel világába. Előadásaikat gyógyító lélekszínházként is szokta jellemezni a közönség és a kritika, ami –mint mondja – sok erőt ad nekik.

Az IMA új fejezetet nyitott a társulat életében, hiszen a produkciót egyetlen artista adja elő. Az univerzumot idéző installáció segítségével a közönséget a valóságból kiszakítva egy különleges világba viszik, ahol az előadó vezetésével mindenki a saját lelki folyamataiba merülhet el. A művészeti vezető így fogalmaz: „Elképesztő koncentrációt, rendkívül lassú mozgást igényel a koreográfia, mintha víz alatt úszna a művész. Mindezt harminc percen át légies könnyedséggel, megközelítőleg tíz méter magasságban előadni komoly fizikai kondicionálás eredménye.”

Közben Horváth Zita csatlakozik hozzánk, aki a Solus Amorban nemcsak előadóként, de próbavezetőként is közreműködik. A táncművész­artista elárulja, mi a titka a Recirquel­produkciók sikerének: „Itthon és külföldön egyaránt sokat játszunk,

Vági Bence

Fotó:

Szalai Szabolcs

Székely Lilla Flóra

ezért az előadás, mondhatni, benne van a testünkben. A Solus Amorban szólók, duettek és csoportos számok váltogatják egymást, a dobószám a legnehezebb. Hatan adjuk elő, és már akkor is elronthatjuk, ha nem egyszerre veszünk levegőt.”

„A nyitányban az egyik kollégámat tartom a levegőben, ami azt jelenti, hogy én felelek a testi épségéért – folytatja Zita. – Nagyon erős mentális fókusz szükséges, nem hibázhatok, hiszen emberélet van a kezemben. Fizikailag sem könynyű, mert a súlyom kétszeresét kell megtartanom, miközben fontos a magas művészi minőség is. E komplex színpadi megjelenítés titka a sok gyakorlásban rejlik.” Horváth Zita megerősíti, hogy a félelem nem uralja a művészeket a cirque danse előadások során: „Nincs félelemérzetem, csak annyi izgalom van bennem, amennyi a koncentrációhoz és ahhoz szükséges, hogy egy-egy előadás ne váljon rutinná. Nemcsak a testünket, az elménket is karbantartjuk. Százszázalékosan megbízom a kollégáimban, és ők is bennem.”

Vági Bence ahhoz hasonlítja művészei fizikaimentális teljesítményét egy­egy cirque danse előadás során, mint amikor egy élsportoló az olimpiai döntőben szerepel. A Recirquel csupán az elmúlt évben több mint háromszáz alkalommal lépett fel, Magyarországon kívül Brazíliában, Franciaországban, Svédországban, Romániában, Skóciában és Szlovéniában.

RECIRQUEL: SOLUS AMOR

2024. március 29–31.

2024. április 1.

2024. május 17-21.

2024. június 28-30.

Horváth Zita

Fotó:

Szalai Szabolcs

Székely Lilla Flóra

Divat a színpadon és a nézőtéren

Fábián Barbara

Fotó: Posztós János / Müpa

Kell-e még azon gondolkodnunk, hogy mit illik felvenni egy komolyzenei koncertre? Milyen szettekkel lepnek meg minket a fellépők? A Müpa programjain széles a skála. A nézőtéri divat az utcait követi, a művészek pedig már fellépőruháikkal is az önkifejezésre és egyediségre voksolnak.

Charlotte Gainsbourg

Fotó:

Nagy Attila / Müpa

Volt idő, amikor még tankönyvből tanultuk meg, hogyan illik felöltözni egy színházi előadásra vagy egy koncertre, és mit szabad vagy nem szabad csinálni a művészek produkciója közben. Ma már szemünk sem rebben, ha egy nyári színházi fesztiválon a rettegett kritikus tangapapucsban és sortban lépked felfelé a nézőtéri lépcsőn, miközben a közönség farmerban popcornt majszol.

A világ egyre kevésbé formális, ez pedig az öltözködésünkben is tükröződik. Pár évtizede a férfiak öltönyben jártak dolgozni, ma már ez a ritkább, de ha mégis az elegánsabb megjelenés mellett döntenek, egy menő sneaker is megteszi lábbeliként

A nők pedig a táskájukba se teszik be a magassarkút az irodába rohanva, mint korábban, 9-től 5-ig megfelel nekik is a sportcipő.

Benjamin Clementine

Fotó:

Csibi Szilvia / Müpa

Amerikai nagyvállalatok akkor kezdtek el lazítani a dress code­on, amikor rájöttek, hogy leendő munkavállalóikat olyan techcégek elől kell elhappolniuk, amelyeknél a kreativitás jegyében a rövidnadrág­póló kombináció a nyerő.

De mi a helyzet a kulturális terekben? Helytálló­e még az a mondás, miszerint azzal is meg kell tisztelni az előadót, ahogyan megjelenünk, vagy a kényelem már felülírja az áhítatot? Vajon 2024­ben ug yanazok az előírások érvényesek az artisztikus önkifejezéssel élő fellépőkre és a rájuk jegyet váltó, tiszteletteljes közönségre?

A művészek oldaláról emlékezetes példa, hogy a barokkos hangszerelésű művészi popzene brit istene, Benjamin Clementine kétszer is mezítláb lépett fel a Müpában, ami egyedi, összetéveszthetetlen stílusába bőven belefért, az ünnepelt francia énekes­színésznő, Charlotte Gainsbourg pedig farmer­pólóban prezentálta elektronikus dallamait a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

Hiába magasztos a helyszín atmoszférája, ha a műfaj és az előadó karaktere megengedi a laza eleganciát. A fellépőruha manapság már amúgy is sokkal

Fotó: Posztós János / Müpa

Jacob Collier

Fotó:

inkább szól az individualizmusról és a művészi tartalom kiterjesztéséről, mint a kőbe vésett szabályok betartásáról.

A Budapesti Wagner­napok rajongott, külföldiek által is előszeretettel látogatott előadásain a nézők megadják a módját egy szolid, illatfelhőbe burkolt kosztümmel vagy öltönnyel, de a nagy német operaszerző hívei időnként kifejezetten erre az alkalomra varratott, extravagáns szettekbe is bújnak.

A merev előírások hosszú idővel ezelőtt megváltoztak a színház­ és koncerttermek nézőterén is. Fokozatosan szoktunk hozzá ahhoz, hogy ünneplőruhák helyett farmert, sportcipőt vagy akár kapucnis pulcsit látunk nézőtársainkon – vagy veszünk ki a szekrényből mi magunk. A fiatal közönség pedig már szégyenérzet nélkül ül be zsebes gatyában és kinyúlt pólóban a frakkban vezénylő Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar koncertjére is. A muzsika tulajdonképpen így is megszólal.

Az élmények minősége sokkal fontosabb a mai néző – főleg a fiatalok –számára, mint maga az öltözet.

Így hát ne tartson vissza senkit, ha egy klasszikus zenei koncert előtt nincs ideje hazamenni és ünnepi szettbe bújni, vagy ha egy fesztelenebb világzenei programra véletlenül irodai kiskosztümben érkezne meg a Müpába! Az előadások műszaki dolgozóinak ugyan kötelező a fekete, hogy ne vonják el a figyelmet a sztárokról, a hoszteszeknek pedig a szürke egyenruha mellett még a cipősarok magassága is szabályozott, de a Müpa különleges helynek számít abból a szempontból is, hogy ide farmerban és csinos ruhában is el lehet jönni, a hangsúly úgyis az élményen lesz.

Budapesti Wagner-napok

Csibi Szilvia / Müpa

JAZZMŰHELY

NAGY EMMA QUINTET & SOWETO KINCH 2024. március 21.

JÓNÁS VERA

énekes-dalszerző, Jónás Vera Experiment, Subtones

Fotó:

Kis Kata Linda

KESSELYÁK GERGELY

vezető karmester, Pannon Filharmonikusok

A nagyzenekari hangversenyek közül biztosan nem fogom kihagyni azt a koncertet, amelyen a Budapesti Fesztiválzenekart az észt Paavo Järvi, korunk legizgalmasabb karmestere vezényli. De szeretem azt gondolni magamról, hogy keresem a kuriózumokat , és ilyen kuriózumnak tartom Feledi János rendező, koreográfus kezdeményezését, hogy egy olyan táncprodukciót valósít meg, amiben Szentpáli Roland és Orbán György zenéi szólalnak meg. Azért is, mert ezek nagyon izgalmas művek, és alkalmasak arra, hogy a segítségükkel keressünk új művészi utakat.

JAZZMŰHELY

LAMM DÁVID: SKIDADDLE 2024. május 22.

Régóta figyelem Nagy Emmáékat: a munkásságuk fontos színfolt, és nem csak zeneileg. Bár a jazz feliratú dobozba csomagolják őket, számomra a hangsúly éppen a bátor kilépésen van abból a dobozból és a határok teljes semmibevétele miatt érdekes. Soweto Kinch tökéletes partnerük lesz, hasonlóan “punk” a hozzáállása a zenei műfajokhoz. Szóval aki jön, az nyisson egy nagyot magán!

Fotó: Raffay Zsófia

Fotók: Éder Vera, Szigeti László

FELEDI PROJECT: KOZMIKUS KONFLIKTUS / TEREMTETT VILÁG / MISSA DUODECIMA 2024. április 24.

SNÉTBERGER FERENC

gitárművész

Dávid nem csupán kiváló zenész, de figyelemreméltó költő is. Koncertjei mindig a legmagasabb színvonalú szórakoztatást ígérik, mivel különleges képessége van arra, hogy újra és újra meglepje közönségét. A meghívott előadók névsorát elnézve a hallgatóság ezen az estén is bizonyára felejthetetlen élménnyel lesz gazdagabb!