Müpa Magazin 2024/25 évad 2. szám

Joyce DiDonato A

díva ismét a Müpában

magazin

Budapest Bár Boulevard

Egy nap Fekete Giorgióval

Interjú Fekete-Kovács Kornéllal

Fotó:

Csibi Szilvia / Müpa

Kedves Olvasó!

Életünk állandóan változik, de Haydn örök. A bécsi klasszicista nagyok között a „Sorgenkind”, a problémás gyerek a családban. Haydnnek több törődésre van szüksége, az ő zenéje olyan, mint az igazgyöngy: nagyon mélyre kell lemenni érte, nap mint nap. De ez nekünk, előadóknak kötelességünk!

Haydn nem változik, de a kor igen, és benne mi is. Amikor A teremtés t elkezdtük játszani a Müpa újévi koncertjein, úgy álltunk a világhoz, mint Ádám és Éva az oratórium záróduettjében: a terem tett világ csodálatos rendjének és szépségének boldog szemlélésével. Aztán 2023-ban Az évszakok ra váltottunk, abban Hanna és Lukas ott folytatja, ahol a teremtett pár abbahagyta. Vagyis birtokba vette a Földet, és annak rendje és módja szerint használta a természetet. Az évszakok ezt a „rendet” és „módot” mutatja

be, a négy évszak szerinti körforgásban, annak minden elemével: hóval és hideggel, lágy napfénnyel, nyári viharral, és az ezekhez igazodó emberi foglalatosságokkal.

Gyerekként egyszer én még láttam a befagyott Dunát. Gyalog át lehetett a jégen menni. És ma már vannak kisgyerekek, akik nem ismerik a havat sem! Vajon számukra is lesz tavasz, nyár, ősz és tél? Átadható lesz-e Haydn örök üzenete a világ gyönyörűségéről és az évszakok változásainak állandóságáról a következő generációknak?

A természettel élnünk kellett volna, és nem visszaélni vele. Tartok tőle, hogy a helyzet ma már visszafordíthatatlan. Ugyanakkor remélem, hogy tévedek, és ezt a reményt fejezi ki az újévi előadás.

Fischer Ádám

Müpa Magazin

A MÜPA INGYENES KIADVÁNYA

Megjelent 10 000 példányban

Alapító:

Müpa Budapest Nonprofit Kft. Káel Csaba vezérigazgató

Főszerkesztő:

Libor Anita

Kiadványmenedzser: Hetényi Dóra

Olvasószerkesztő: Magyarszéky Dóra

Képszerkesztő: Szabó-Jilek Ádám

Szerkesztőség:

Papageno Consulting Kft. 1398 Budapest, Pf. 600

E-mail: magazin@papageno.hu

Felelős kiadó:

A Papageno Consulting Kft. ügyvezetője

A lapszám szerzői:

Benedek Szabolcs, Csabai Máté, Darida Benedek, Esze Dóra, Frauenhoffer György, Gáti Katalin Teodóra, Jászay Tamás, Kondor Kata, Makrai Sonja, Mihályi Dávid, Nagy István, Orosz Anna Ida, Seres Gerda, Wekerle Szabolcs

Nyomda: Pátria Nyomda Zrt.

HU ISSN 1788-439X

Müpa

1095 Budapest, Komor Marcell utca 1. Telefon: (+36-1) 555-3000 E-mail: info@mupa.hu

A szerkesztés lezárult: 2024. november 4.

A címlapon: Joyce DiDonato Címlapfotó: Sergi Jasanada

A programok rendezői a szereplő-, műsorés árváltoztatás jogát fenntartják! www.mupa.hu

A Müpa stratégiai partnerei:

A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium

3 Nyitány

6 Horizont

82 Hullámhossz

MÜPA CSAK EGY VAN

16 A Müpa számokban

17 Müpa Percek

18 Müpa Betekintő: Üvegterem

20 Müpa Hős: Vankó Dániel

26 Müpa Kitekintő: Harpa

8 „Fontos volt, hogy az intim hangzásból ne csináljak csinnadrattát”

Interjú Fekete-Kovács Kornéllal

14 Eörtvös Péterre emlékezünk

28 „Rangot akartunk adni a műfajnak”

Páros interjú Németh Jucival és Farkas Róberttel

34 Kell az egészséges hang A zenészek mentális egészségéről

38 Bob Marley láncfűrésszel

Zenehallgatás munka közben

40 Ez már nem Kansas Joyce DiDonato harmadszor a Müpában

44 „A hangom jól érzi magát a Verdi szerepekben”

Interjú Kutasi Judit operaénekesnővel

50 Ünnepre hangolva: karácsonyi dallamok

ÉLET+MŰVÉSZET

52 Macskafogó:

A macskazabáló robot mint a rendszerváltozás előhírnöke

JEGYZET

48 Csabai Máté: Kolindáktól a Diótörőig

80 Darida Benedek: Antoine, Víg és Bereményi

56 Az önéletírás elviselhetetlen őszintesége

60 Megérteni végre, ki vagyok

Fekete Giorgio egy napja

68 Európa fülcsiklandó ízei

70 Sárkányok, kígyók, bambuszfuvolák

Kínai újév a Müpában

74 Ha meghallod, megszereted A népzene ünnepe

76 A zene (majdnem) mindenkié

Új online magazint és új podcastot indított a Müpa

Elindult a Müpa új online kulturális és lifestyle magazinja is, a Müpa Magazin+, amelyben új tartalmak és naprakész információk mellett a nyomtatott magazin cikkei is elérhetők. A megújult honlapon fontos szerepet kap a Müpa Home: az otthon kényelméből is élvezhető élő koncertközvetítések mellett a Hűségprogram tagjai korábbi koncerteket is visszanézhetnek. A legújabb podcastsorozat, az Előhang pedig egy-egy koncertet mutat be Hózsa Zsófia műsorvezető segítségével: a 20 perces epizódok tökéletesek arra, hogy akár a Müpába tartva, már az autóban vagy épp a tömegközlekedésen ráhangolódjunk a közelgő programra.

Korábban nem ismert Mozart-kotta került elő Lipcsében

Fotó: unsplash.com

A város zenei könyvtárában a Köchel-jegyzék, a Mozart zeneműveit tartalmazó katalógus legújabb, digitális kiadásának összeállítása során bukkantak a kottára. A most megtalált leleten lévő zenemű az 1760-as években keletkezhetett, és hét darab tizenkét perces, vonóstrióra írt miniatűr tételből áll.

A kutatók szerint a kotta nem Mozart kézírásával készült, egy 1780 körül keletkezett másolat lehet.

A Lipcsében felfedezett művet már elő is adták az új Köchel-katalógus salzburgi bemutatóján, németországi premierje pedig a Lipcsei Operában volt.

Nemes Márton kiállítása a Ludwig

Múzeumban

A 2024-es Velencei Képzőművészeti Biennálén bemutatkozó anyag most látható először Magyarországon: a Techno Zen című tárlat már címében is jelzi, hogy Nemes Márton munkásságára nagy hatást gyakorolnak a techno szubkultúrák. A pszichedelikus festmények napjaink szórakozóhelyeinek képi és fényhangulatait idézik fel. A budapesti kiállításon a velencei anyag kiegészül egy válogatással a művész elmúlt tíz évben készült alkotásaiból.

Nemes Márton: Techno Zen

Fotó: Biró Dávid, Bilák Krisztina

„Fontos

volt, hogy az intim hangzásból ne csináljak csinnadrattát”

Vajon illik egymáshoz a francia sanzon és a big band? Különös csavar, hogy egy Eötvös Péter-opera ihletésére találkoznak a nemrég elhunyt zeneszerző emlékére szervezett koncerten. Fekete-Kovács Kornél a Le Balconból írt zenekari szvitet, amely Eötvös jazzihletésű darabjaival karöltve most először csendül fel. A Modern Art Orchestra alapítóját a határok feszegetéséről is kérdeztük.

Seres Gerda

A Le Balcon különös opera, a klasszikus hangzás mellett a francia sanzon zenei világából építkezik. Ön big bandre komponált belőle zenekari szvitet. Hogyan lehet ezt a stilárisan sokszínű zenét harmonikusan áthangszerelni?

Eötvös Péter rendkívül nyitott alkotó volt, amit egyik nap hallott, azt másnap már belekomponálta egy darabjába. Ez az attitűd általában a jazzmuzsikusokra jellemző, ám Péter valamennyi művében fellelhető ez a nyitottság és gyakran a jazzes ihletettség is. Nagyon szerette a műfajt, anyanyelvi szinten ismerte és használta.

2023 májusában írt nekem, hogy keressem meg, mert van egy ötlete. Fájlalta, hogy a Le Balcon t – bár számára különösen kedves volt – méltatlanul ritkán játsszák, és úgy vélte, érdemes lenne az opera meghatározó részeit egy húszperces szvitbe sűríteni. Fel is vázolta, milyen együttesben gondolkodik.

A szaxofon Eötvös Péter egyik kedvenc hangszere volt.

Az volt a kérése, hogy a szvitet egy ütőhangszerre, egy nagybőgőre, egy klasszikus és elektronikus zongorára, egy gitárra és négy szaxofonra (szoprán, alt, tenor, bariton) hangszereljük. Hozzá is kezdtem a munkához, és még javában dolgoztam, amikor felmerült egy koncert lehetősége. Akkor még Péter 80. születésnapját akartuk megünnepelni. Megkérdeztem tőle, mi lenne, ha elkészíteném a big band verziót is, ő pedig igent mondott. December 5-én ezt fogja hallani a közönség.

Teljesen egyértelmű volt, hogy melyek az opera sarokpontjai?

Egyáltalán nem. Rendkívül sok időmbe telt, míg beleástam magam a darabba. Péter is segített ebben.

Az Ön számára miért izgalmas a Le Balcon?

Mert – ahogyan az elején említette – nagyon érdekes zenei világa van. Péter a sanzonokból indult ki, és a francia muzsika átszövi az egész operát.

Összeillik a sanzon és a big band?

Ezt így nem állítanám. De a lokálokba szánt muzsika megidézi a szalonzenekari hangzást. Péter az operában sem használt túl nagy apparátust, és mindvégig az volt az érzésem, hogy egy színházi zenekari felállás ihlette. Ezért számomra is fontos volt, hogy az intim hangzásból ne csináljak csinnadrattát.

A jövőre húszéves Modern Art Orchestrával régóta dolgoznak azon, hogy megmutassák: a big bandnek sok arca van.

Amikor az emberek azt hallják, hogy jazz big band, akkor nyilvánvalóan a swingkorszak hangzása jut először eszükbe, és a Great American Songbook előadóihoz kötik a formációt, pedig az mára ennél jóval sokszínűbb lett, hangzását tekintve sokkal szélesebb spektrumon mozog.

A Le Balcon partitúrája Eötvös Péter kottatárában

Az Eötvös Péter emlékére rendezett koncerten számos mű csendül fel. Milyen szempontok szerint állította össze a programot? Megpróbáltuk összegyűjteni Péter azon darabjait, amelyek egyértelműen a jazzhez kapcsolják őt. A koncert a Tücsökzenével (Cricketmusic) kezdődik, amely egy elektronikus zenei darab, a tücskök ciripelését idéző madrigál. Eljátsszuk a Lectures différentes című szaxofonkvartettet, illetve egy már-már klasszikusnak mondható darabot, amelyet Péter eredetileg Gőz Lászlónak ajánlott: a Paris-Dakart. Utóbbinak két verziója létezik. Van egy, amelyet Péter hangszerelt, és így rögzítettük a BMC Records számára. Akkor még a Budapest Jazz Orchestrát vezettem, és utána is sokat játszottam koncerteken a darabot.

Az egyik előadás után Péter odajött hozzám, és azt mondta, nagyon sokszor hallotta ezt a művét élőben, és úgy érzi, hogy amit elképzelt, nem működik.

Hiányzik a darabból egy nagyon fontos mély regiszter. Azt kérdezte: volna-e kedvem áthangszerelni. Kapva kaptam az alkalmon, és elkészítettem a Modern Art Orchestrára szabott verziót. A koncerten ezt fogjuk előadni, Gőz László játssza majd a harsonaszólót. A Music for New York Péter 1971-ben komponált műve, amelynek eredeti felvételére is jazzmuzsikusokat hívott. Félig elektronikus darab, félplayback, amelyben az előadóknak – bizonyos instrukciók alapján –improvizálniuk kell. Úgyhogy ez is testhezálló feladat. Ezután következik a Le Balcon Suite, majd A nyári felh ő. 2017-ben Magyarországon volt a vizes világbajnokság, és Pétert felkérték, hogy írjon erre az alkalomra egy darabot. Elővette Egyedül című, korábban gyerekkórusra komponált művét, és megkért, hogy készítsek belőle nagyzenekari változatot, amelyhez Varró Dániel írt új verset. Így keletkezett A nyári felhő. Kézenfekvő gondolat, hogy ezzel zárjuk le az estét.

Már szót ejtettünk a határok feszegetéséről, és a Modern Art Orchestrával sokat kísérleteznek, például Kodály-, Bartók- és Liszt-műveket dolgoznak át. Bármit el lehet big banddel játszani? Azt mondanám, hogy minden olyan művet el lehet játszani, amely egy zongorakivonatból megszólaltatható. Amikor 2023 májusában a Ligeti-programunkat állítottam össze, azzal szembesültem, hogy Ligeti ikonikus darabjai, amelyek az emigrációja után születtek, nem véletlenül vannak azok-

ra a hangszerekre írva. Próbálkozhatok másfajta hangszer-összeállítással, de az eredeti hatást nem lehet reprodukálni. Ezért is döntöttem úgy, hogy inkább a korai zongoradarabjaival kezdünk el foglalkozni, és azokból készítünk big band átiratokat.

A Legendás albumok sorozatban a nagy klasszikusokat idézik meg. Ez miért fontos?

Egy gyakorló muzsikus számára elengedhetetlen, hogy időről időre visszatérjen a gyökereihez.

Sándor-estet, és egészen beleszerettünk a versekkel való munkába, így most Nagy Lászlóval folytatjuk a sort – 2025-ben lesz születésének századik évfordulója. Van egy elképzelésem egy nagyszabású Duna-projektről is, amelyben fontos szerephez jutnának a társművészetek, a Győri Balett mellett Birtalan Zsolt fotóművésszel dolgozunk majd együtt. Március 13-án, a Müpa huszadik születésnapján adunk egy nagykoncertet, amelynek ötletét a már emlegetett Great American Songbook adta. Mi most a magyar jazzmuzsikusok ikonikus dalait vonultatjuk fel. Egyébként a MAO is jövőre ünnepli huszadik születésnapját.

A Müpa által rendezett Jazz Showcase zsűrijének elnökeként hogy látja: a fiatalokban is erős az újításra való törekvés?

Amikor tizenkilenc éves voltam, Clifford Brown szólóit kottáztam le magamnak, és most olykorolykor ugyanezt csinálom, mert az innováció mellett fontos a tradíció ismerete és folyamatos szem előtt tartása is. Egyértelmű viszonyítási pontokat ad.

Mi jelenti most az innovációt az együttes számára? Folytatjuk a Bartók-lemezzel elkezdett gondolatot, és most egy Erkel-duetteket feldolgozó anyagra készülünk. 2023-ban csináltunk egy Weöres

A jazznek van egy saját nyelve, amelyet meg kell tanulni. Mindenki a mainstreammel indul, ám idővel egy magyar muzsikus számára szerintem fontos, hogy a saját tradícióit is igyekezzen összekapcsolni a jazz eredeti nyelvével. A mainstream jazzt a legmagasabb szinten játszó magyar zenekar sem lehet igazán hiteles, hiszen az csak interpretáció – muszáj, hogy a saját kultúránk egyedi ízeit is belecsempéssze a muzsikájába, mert attól lesz autentikus és friss.

EÖTVÖS PÉTER EMLÉKÉRE 2024. december 5.

Fotók: Csibi Szilvia / Müpa

Eötvös Péter

Eötvös Péterre emlékezünk

Eötvös Péter Halleluja című oratóriumát először Salzburgban adták elő 2016. július 30-án. Ugyanebben az év ben november 24-én vezényelte a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a hazai közönségnek.

Fotó:

Csibi Szilvia / Müpa

Eötvös Péter a kottát kézzel készítette, jelekkel és utasításokkal látta el. A szöveg szerzője Esterházy Péter, a német fordítás Buda György munkája. A kottában ez szerepel nyomtatva, a magyar fordítást kézzel vezet te bele Eötvös Péter.

Az előadásban két világhírű énekes, Iris Vermillion mezzoszoprán és Topi Lehtipuu tenor, a Salzburgi Ünnepi Játékok állandó Jedermann -produkciójában éveken át főszerepet alakító osztrák színész, Peter Simonischek, vala mint a Bécsi Filharmonikusok együttese működött közre.

Esterházy ugyan szakrális témát választott, de világi nyelvezettel írta meg a szöveget. A főszereplő a próféta, aki dadogása miatt nem tudja megjósolni a jövőt. Az Angyal kérdezi őt a jelenről és jövőről, de többnyire a kórus, a tömeg adja meg a helyes választ.

Eötvös Péter

és Esterházy Péter

Fotó: Csibi Szilvia / Müpa

„Nekünk határok kellenek. Mindenhová kerítéseket húzunk, a kerítést is bekerítjük. Belül vagyunk mi, kívül... hát azok nem mi vagyunk. […] Talán most először nincsen mit mondanunk a jövőről” - írta a szövegről Esterházy Péter.

2008 ÓTA 51 nap

ELŐADÁS 231

1,5 MÉTER MAGAS

17 alkalommal

1 műfaj

48 sztárfellépő

32 koncertlehetőség a versenyzőknek

3D felirat (díszlet)

8 MÉTER SZÉLES

17 országból érkezett szakmai résztvevők

VERSENYZŐK

183 együttes

738 fellépő

Kozma Orsi egy füstös lokál hangulatát teremtette meg a Fesztivál Színház színpadán a legnagyobb magyar énekesnők dalaival.

Selah Sue koncertjén szuggesztív energiák és csodás hangok hozták vissza a budapesti őszbe a nyári fesztiválhangulatot.

A nyár a felújításról szólt: így történhetett meg, hogy a hagyományosan a nézőtéren található székek egy ideig élvezhették a színpadi rival dafényt is.

A megújult koncertteremben elsőként Snétberger Ferenc és tanítványai zenél tek a Hűségprogram tagjainak az évadnyitó koncerten.

Szeptember 28-án a Müpa épületének arany színű kivilágí tása a daganatos megbetegedéssel diagnosztizált gyerekek és családjaik iránti szolidaritást fejezte ki.

Fotók: 1. Csibi Szilvia / Müpa, 2. Hirling Bálint / Müpa, 3. Pályi Zsófia / Müpa

Üvegterem

Fotó:

Réthey-Prikkel

Üvegterem

Egyszerre kint és bent

Kondor Kata

Egyik oldalon a dunai panoráma, a másikon a Müpa előcsarnoka. Az Üvegteremben akár mindennek a középpontjában is érezhetjük magunkat, a helyszín technikai adottságai ugyanakkor azt is lehetővé teszik, hogy elmélyülten figyeljünk valamilyen izgalmas programra.

Tamás / Müpa

Ha belépünk az Üvegterembe, elsőre alighanem a hat óriási, négy méter hosszú és a tetején két és fél méter átmérőjű csillár tűnik a szemünkbe. Sajátos, lekerekített formájukkal a Müpa megnyitása óta magukra vonzzák a figyelmet, akadt olyan néző is, aki gigantikus méretű gumicukrokra asszociált róluk. A feszített fóliaborításuk miatt szórt fényt sugárzó világítótestek 2020-ban újultak meg, ekkortól a legmodernebb LEDes technológiának köszönhetően tündökölnek estéről estére. A színek tekintetében a lehetőségek jóformán végtelenek, a lámpák rendelkeznek néhány alapbeállítással, de ezekből bármilyen árnyalat kikeverhető – ahogy az Üvegterem sokszínűségének is csak a képzelet szab határt. A legkisebb látogatók itt kezdik megismerni a Müpát, hiszen az Üvegterem ad otthont számos gyerek- és ifjúsági előadásnak. Itt tartják például a Babakoncerteket, amikor az apróságok egy leterített szőnyegen kúszhatnak-mászhatnak, miközben első élő zenei élményükben részesülnek. Sokszor nemcsak a hallgatóság, hanem az előadók is fiatalok, gyakran itt zajlanak a még tanulmányaikat folytató muzsikusok számára szervezett koncertek – mintegy előszobájaként annak, hogy később a Hangversenyteremben léphessenek színpadra.

Az Üvegterem azonban nemcsak koncertek megrendezésére alkalmas, változatos technikai lehetőségeket kínál annak megfelelően, milyen típusú produkció érkezik ide. Van mód színpadot építeni, a hangosítás feltételei is biztosítottak, rendelkezik beépített vetítővászonnal, a kívülről beszűrődő fény pedig függönnyel szabályozható – ami az akusztikát is befolyásolja. Letisztult eleganciáját kihasználva a terem fogadásoknak, sajtótájékoztatóknak és hasonló eseményeknek is gyakran biztosít helyet.

Fotók: 1. Csibi Szilvia / Müpa, 2. Posztós János / Müpa

Ringató, vendég:

Berecz András

Mi egy kisváros vagyunk a nagyvárosban

Arcok a kulisszák mögül: Vankó Dániel

Mihályi Dávid

A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem és a Fesztivál Színház a Müpa legmeghatározóbb terei, amelyekben egy év alatt több száz előadást láthatunk. Az itt használt díszletek biztonságos felállításáért, valamint a gépészeti, hang- és fénytechnikai eszközök összetett működéséért több csoport felel, élükön Vankó Dániel szcenikai igazgató áll. A Fesztivál Színház színpadán, „terepen” találkozunk, ahol többek között az intézmény mindennapjairól, a le gnagyobb kihívásokról és színházi emlékeiről mesél nekünk.

Vankó Dániel

Melyik az az előadás, ami először eszedbe jut a Fesztivál Színházról?

Lényegében minden saját előadásunk megmaradt bennem, és mindegyik hozzánőtt a szívemhez. Legyen szó akár a Literárium irodalmi estjeiről, aminek kapcsán egyszer Zeke Edit díszlettervező kitalálta, hogy vegyünk egy kis szőnyeget, és mi a srácokkal puzzle-özzünk össze egy egészen egyedi látványvilágot. Nagyon szeretem, amikor a semmiből hozunk létre valamit. Egy másik irodalmi est előtt Harsányi Sulyom László megkérdezte, fellógathatunk-e az előtérből egy csíkos padot. Végül valóban ott lógott a színpad felett. Bármilyen ötlettel érkeznek hozzánk, az első gondolatunk mindig az, hogy miként tudjuk a legbiztonságosabban megvalósítani az elképzelést. A padnál is megnéztük, jók-e azok a lábak, amiket felfüggesztenénk, és jól meg tudjuk-e fogni őket.

Sok emléket hozott fel benned ez a színpad. Tényleg a szívedhez nőnek ezek az előadások. Napról napra új előadásokkal találkozom, így összemosódik ez a tizenvalahány év, amióta itt vagyok

a Müpában. Ezres nagyságrendből kell válogatnom ilyenkor. Sokszor megesik, amikor visszatérő produkció jön hozzánk, hogy a produkciós menedzser azt mondja: „Tudjátok, azt úgy csináltátok, hogy...” Engem ilyenkor cserben hagynak az emlékek, hiszen ahogy mondtam, rengeteg előadáson dolgoztunk. Hiába dokumentálunk mindent, egyszerűen kiesik az ember fejéből, és újra fel kell idézni. Ebben például az előadásokról készült fotók is sokat tudnak segíteni. Egy színháznak általában repertoárja van, a világosító minimum tizenötször megcsinál egy előadást az évadban, így minden benne van a kezében.

Nálunk még a Ring is csak évente egyszer kerül színpadra.

Kívülről-belülről ismered a Müpa tereit. Melyik színpad áll közelebb a szívedhez?

A szívem alapvetően színházi szív, hiszen érettségi óta színházakban dolgoztam, ezért a Fesztivál Színház nevéből sejteni lehet, hogy imádok ott lenni. De akárhányszor bemegyek a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe, az az óriási tér is mindig elvarázsol. Amikor pedig színházi előadásokat tudunk ott létrehozni, az leírhatatlan élmény, hiszen a közönség észre sem veszi, hogy nem színházban ül.

Melyik előadás jelentette a legnagyobb kihívást?

Egy opera mindig kihívás, Puccini Manon Lescaut-ja például egyszerűnek tűnt, mégis sokat izzadtam, mire megtaláltuk a megoldást a díszlet elhelyezésére. Említhetem a Lidércek et is, amihez egy óriási fát kellett megépíteni a színpadon, és csinálni hozzá egy nagy kifutót. Bevallom, eleinte nem láttam, hogy miként tudnánk ezt megvalósítani.

A Fesztivál Színházban

nem lett volna kérdés: ott tudjuk, hogyan lehet összerakni ilyesmit, egy hangversenyteremben azonban nincs olyan infrastruktúra, emelőgépek, emelőkosarak, létrák.

Egy olyan komplex területért felelsz, ami megalapozza az előadások zavartalan lebonyolítását. Ti foglalkoztok a díszletekkel, a gépészettel, a hang- és fénytechnikával. Hogyan lehet nap mint nap átlátni ezt a kisvárost?

Minden egyes szakágnak, a díszítőknek, a gépészeknek, a világosítóknak, a hangosítóknak, az ügyelőknek, az öltöztetőknek megvan a maga csoport- és társvezetője, akik rendkívül jó szakemberek és remekül dolgoznak. Két dolog nagyon fontos még az életünkben: a belső működést koordináló Kelesys-rendszer és az operatív értekezletek. A Kelesysben található minden információ – ami nincs ott, az olyan, mintha nem is lenne.

Nagy kihívás ezek nélkül úgy megcsinálni egy díszletet, hogy működjön, és ne okozzon balesetet.

Mennyi időtök van előkészíteni egy díszletet, a szín p adot?

Minden produkció mást kíván, de általában nincs túl sok időnk. Vannak olyan esetek, amikor egyetlen éjszaka, de olyanok is, amikor több építési nap áll rendelkezésre. Ha egy esténk van, akkor egy brigád beépít, majd reggel érkezik a másik csapat, akik üzemeltetik a színpadot. Mi egy kisváros vagyunk a nagyvárosban, ahol mindenkinek megvan a pontos feladata, mindennek megvan a maga menetrendje.

Az operatív értekezleteken átbeszéljük az előadásokkal kapcsolatban felmerülő összes kérést és kérdést. Itt kell megemlítenem még a produkciós menedzsereket, hiszen számunkra ők az első számú információforrások, akik összekötnek minket a produkciókkal. Ha nem lennének, nem látnánk át ilyen szinten a dolgokat. A produkció létrejötte a produkciós menedzser kijelölésénél kezdődik, aki elindítja a produkció megvalósulását, és ebbe a folyamatba kapcsolódnak be a többiek, így mi is. Mindenki mindenkivel kapcsolatban van.

2020. március 15-én Magyar Ezüst Érdemkeresztet kaptál, ami önmagában sem mindennapi, de te ráadásul aznap ünnepled a születésnapodat. Milyen érzés volt ilyen körülmények között megkapni ezt a kitüntetést?

Amikor megérkezett az e-mail, először arra gondoltam, hogy valaki tréfál. Nagyon különleges pillanata az életemnek, hiszen akkor voltam 20 éve a szakmában, és persze akkor volt a születésnapom is. Minden kerek volt, bár az átadóra végül a járvány miatt csak később kerülhetett sor, de így is nagyon szép történet.

Színészkedtél is a Hevesi Sándor Színházban és a korábbi Vidám Színpadon. Mesélnél erről az időszakról is egy kicsit?

Eredetileg színészként kezdtem, a zalaegerszegi színháznál öt évadot töltöttem, de vissza akartam jönni Budapestre, mert minden ide kötött, családom, lakásom is itt volt. Nem akartam eltávolodni a színház világától, de reálisan láttam, hogy színészként valószínűleg nem fogok tudni elhelyezkedni a fővárosban. Úgy döntöttem, hogy több helyre is bejelentkezem azzal, hogy itt vagyok, bármit hajlandó vagyok csinálni. Emellett még katonának is be akartak hívni, de megtagadtam a fegyveres szolgálatot, úgy voltam vele, hogy inkább vigyenek el polgári szolgálatra. Így kopogtam be Puskás Tamáshoz, aki akkor vette át a Vidám Színpadot. Nagyon egymásra hangolódtunk. Tamás tudta, hogy mindent megteszek, és színpadra is engedett. Minden évben bebóklásztam valamibe második ajtónállónak, ami egy magamfajta hobbista színésznek teljesen megfelelő volt. Aztán beiratkoztam egy műszaki vezetői képzésre, onnantól pedig már maguktól alakultak a dolgok.

Fotók: Csibi Szilvia / Müpa

Ahol a természet és a művészet találkozik – az izlandi Harpa

Kondor Kata

Több mint száz év várakozás előzte meg Reykjavík saját koncerttermének megszületését. 1881-ben jelentek meg az első olyan cikkek, amelyek azt taglalták, hogy zenei események számára az izlandi fővárosnak szüksége lenne egy új épületre, ám a Harpa végül csak 2011-ben nyílt meg.

Mintha maga is a kék ég vagy a végtelen tenger része volna – a Harpa üvegfelületei tükörként verik vissza a környező világot, és mutatják meg az izgalmasan változékony izlandi időjárás újabb és újabb színeit. A homlokzatot tervező Ólafur Elíassont az a cél vezette, hogy a Reykjavík kikötői negyedében álló épület ne váljon el élesen a környezetétől, ugyanakkor az üvegpanelek idézzék fel az Izlandon sokfelé látható bazaltoszlopok alakját is.

Az épületet felavató első koncertet 2011. május 4-én az Izlandi Szimfonikus Zenekar adta Vladimir Ashkenazy vezényletével, s a zenekar azóta is a Harpa rezidens együttese. Jelenleg a finn Eva Ollikainen irányításával működnek, nemrég azonban bejelentették, hogy következő vezető karmesterük az énekesként és dirigensként egyaránt aktív, világhírű kortársspecialista művész, Barbara Hannigan lesz, akit a Müpa közönsége is jól ismerhet, 2024 áprilisában a Bartók Tavaszon mutatta be Electric Fields című műsorát.

A Harpa nevet több mint négyezer javaslat közül választották ki, izlandi nyelvű, de könnyen kiejthető szót kerestek. A kifejezésnek közvetlen zenei vonatkozása is van, hiszen így nevezik izlandiul a hárfát, ugyanakkor a viking naptárban egy kora tavaszra eső hónapot is jelölt: ezzel is utalnak a megújuló, mindig új életre kelő természetre.

Az épület koncertteremként és konferencia-központként is funkcionál, legfontosabb helyszíne a vörös színekben játszó, ezerhatszáz fő befogadására alkalmas Eldborg terem, de mellette több kamaraterem is található. Az Izlandi Opera is tart itt előadásokat, helyet kapott a klasszikus és a könnyűzene, a gyerekprogramok, sőt a színház és a tánc is.

Fotók: Harpa Koncert- és Konferenciaközpont

„Rangot

akartunk adni a

műfajnak”

Nagy István

Márciusban rendhagyó koncertre készülnek Budapest Bár Boulevard címmel.

A kulissza titkok ba Farkas Róbert zenekarvezető és Németh Juci énekesnő avatott be minket, de rengeteg érdekességet meséltek az együttes megalakulásáról, korai időszakáról és közelmúltjáról is.

Németh Juci

és Farkas Róbert

Hogy sikerült a nyaratok a koncertek szempontjából?

Farkas Róbert: Visszatért az élet. 2023-ban még nem volt ennyire jó a helyzet, az idei nyár viszont elég pörgősre sikeredett. Legalább harminc fellépésünk volt a nyáron.

Németh Juci: Az idei kapolcsi koncertünk visszahozta a kezdeti idők lendületét, rengeteg fiatal bulizott a zenénkre.

Az utóbbi időben a fiatalabb generáció is felbukkant a koncertjeinken. Nagy dolognak tartom, hogy egy újabb nemzedék fedez fel minket.

De nem is kell annyira messzire menni, hiszen a cimbalmosunk, ifj. Ürmös Sanyi mindössze huszonegy éves. 2003-ban született, tehát amikor a Budapest Bár elindult, négyéves volt.

A Budapest Bárnak már a nevében is benne van a főváros, a budapesti kávéházak zenei világát idéztétek meg. Nem tartottatok attól, hogy ez túlságosan fővárosi produkció?

F. R.: Az első számú dilemmánk inkább az volt, hogy játsszunk-e szabadtéren. Először színházi produkcióként léteztünk, főként a Katona József Színházban léptünk fel. Első fesztiválmeghívásunk a VOLT-tól érkezett, egy nagy sátor volt a helyszín. A beállás alatt egy lélek se vetődött arra, de miután elkezdődött a koncert, megtelt a sátor. Őrjöngtek az emberek, énekelték velünk a szövegeket!

N. J.: A szigetes bulijaink nem voltak könnyűek, mert ott sok a külföldi, és nekik nincs kapcsolódásuk ezekhez a régi dalokhoz. De a törzsközönségünk ott is megtalált minket.

F. R.: Többen odajöttek, és mesélték, hogy kiskorukban a szüleik énekelték ezeket a számokat.

F. R.: Nagyon szerencsések vagyunk, mert a Budapest Bár nemcsak színházakban, hanem fesztiválokon is működik. Így az már nem is jelentett problémát, hogy vidéken hogyan fogadnak egy ennyire pesti jellegű produkciót.

Kicsit szokatlan volt ezeket a kávéházi dalokat olyan énekesektől hallani, mint Kiss Tibor, Lovasi András vagy Szűcs Krisztián, hiszen őket rockzenekarokban ismertük meg. Mit láttál bennük, miért gondoltad, hogy bele fognak illeni a Budapest Bárba?

F. R.: A Budapest Bár előtt a Kistehén Tánczenekarban játszottam, és egy fesztiválon elcsíptem a Heaven Street Sevent. Nagyon tetszett, ahogy Krisztián a Dél-Amerikát énekelte. Addig se a dalt, se a zenekart, se az énekest nem ismertem. Ekkor már készültek a stúdióban az első Budapest Bárlemez dalai, és a koncert másnapján felhívtam Krisztiánt, hogy lenne-e kedve felénekelni nekünk

valamit. Frenk úgy jött a képbe, hogy elmentem egy Braindogs-koncertre, mert meg akartam nézni Kiss Tibit. Frenk dobolt, de az egyik dalban előrejött zongorázni és énekelni. Kértem Tibit, hogy neki is szóljon. Kifejezetten örült, hogy nem dobolni hívtuk, de végül egy ideig mégiscsak dobolt nálunk is. Lovasi András munkásságát se nagyon ismertem, nem hallgattam Kispált, csak mondtam a feleségemnek, Gáncs Andinak, aki egyben a Budapest Bár menedzsere is, hogy szeretnék dolgozni azzal a csávóval, aki a Csinibabában a Kicsit szomorkás a hangulatomat énekli. Andi biztos volt benne, hogy nemet fog mondani. Azért felhívtam azzal, hogy én vagyok a Kistehénből a harmonikás. Akkor még futott a Szájbergyerek, nagy sláger volt, úgyhogy azonnal igent mondott.

Az énekeseknek annyit mondtam az elején, hogy készítek egy lemezt. Szó sem volt arról, hogy hosszú évekig együtt maradunk, és rengeteget koncertezünk!

A kávéházi cigányzenét szerettem volna úgy megbolondítani, hogy a fiatal közönséget is elérje. De kiderült, hogy mindenkinek van kötődése ezekhez a régi slágerekhez. Juci, te mesélted, hogy kiskorodban az anyukád énekelt ilyen dalokat. Kiss Tibiről kiderült, hogy a nagyapja aranykoszorús nótaszerző volt. Lovi játszotta ezeket a dalokat katonakorában, amikor esküvőkön, családi rendezvényeken léptek fel az akkori zenekarával. Később tudtam meg, hogy létezik egy felvétel, amin a Zöld Pardon backstage-ében Kiss Tibi és Szűcs Krisztián a Szívemben bomba van című dalt énekli. Én ezt a dalt a feleségem szüleinél találtam egy Postássy Juli–Dévényi Ádám-lemezen. Úgy gondoltam, hogy cigányzenekaros kísérettel nagyon jól hangzana Németh Juci és Kiss Tibi duettjeként. Ez lett a legelső felvételünk.

N. J.: Annyit vetnék közbe, hogy akkoriban Andi, a feleséged kérdezte, kivel énekelném ezt a dalt szívesen. Szóba jöttek nevek, de mint kiderült, mindegyikükkel dolgoztam már, csak Tibivel nem.

F. R.: Jucit egy szigetes Anima-koncerten láttam, ledöbbentem, hogy mekkora tömeget tud megmozgatni. Mondtam, hogy ő kell nekem a Budapest Bárhoz! Fantasztikus dolognak tartom, hogy közel húsz év elteltével még mindig tudunk újat mutatni egymásnak.

Milyen típusú koncerthelyszín ideális a Budapest Bár számára?

F. R.: Az a fajta zene, amit elővettünk, akárhogyan is szépítjük, eredetileg inkább háttérszerepet töltött be – mellette vacsoráztak, beszélgettek az emberek. Ezt akartuk továbbgondolni, és ezért is választottunk hozzá remek énekeseket. Fel akartuk tenni a dalokat a színpadra, azzal az igénnyel, hogy a közönség folyamatosan ránk figyeljen. Rangot akartunk adni a műfajnak.

N. J.: Szeretem, ha értő és figyelő közönség van. Fesztiválokon talán kevésbé tűnnek fel az apróbb részletek, ott mindent visz a svung.

Imádom az ülős

koncerteket, bár utána mindig migrénem van, annyira koncentrálok.

tons-koncert is. Párom, G. Szabó Hunor akkor még a zenekar tagja volt, én pedig a stylist. Háttéremberként is jó volt ott dolgozni, a Fesztivál Színház is sok kreatív lehetőséget nyújt.

F. R.: Nemcsak fellépni jó a Müpában, hanem nézőként beülni is. Nekem talán Keith Jarrett koncertje volt a legnagyobb élmény. Akkor láttam, hallottam őt élőben először. Szólóban játszott, az est első felében nagyon modern darabokat, a másodikban régi klasszikusokat, jazzsztenderdeket.

F. R.: Vannak olyan nézőink, akik nem szívesen ülnek a fellépéseinken, mert ők táncolni akarnak. Mások meg annyira figyelemmel akarják kísérni a produkció minden kis részletét, hogy inkább az ülős koncertjeinkre járnak szívesebben. Fantasztikus dolog, hogy a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben játszhatunk olyan dalokat, amiket régen kávéházakban adtak elő.

Nézőként van kedvenc Müpa-élményetek?

N. J.: Legutóbb Lázár tesók-koncerten voltam a Müpában, nagyon helyesek voltak. A 2010-es években volt egy számomra emlékezetes Quali -

Olyan

pletykákat hallottunk róla, hogy ha valaki csak köhint egyet a nézőtéren, azonnal lemegy a színpadról. Itt szerencsére senki sem köhögött.

gemmel és a kiskutyánkkal. Nagyon sokat tudok egyhuzamban vezetni, a rekordom 2450 kilométer, 25 és fél óra alatt tettem meg ezt a távot.

Mivel foglalkoztok mostanában a Budapest Báron kívül?

F. R.: A covid alatt kezdtem cimbalmozni, nemrég bőgőzni, a csellóm már készül.

N. J.: Azért meséld el, mennyit gyakorolsz egy nap.

F. R.: Sokat. Tíz órát is akár. Kollár-Klemencz Lászlóval és Dargay Marcell barátommal csináljuk a Zabolátlan lovaim című produkciót, négyöt hangszeren is játszom ezeken a koncerteken, szép kihívás.

N. J.: És sokat utazol!

F. R.: Nagyon szeretek lakóbuszozni, most ősszel is megyünk majd Dél-Olaszországba a felesé -

N. J.: Én igazi háztartásbeli életet élek egy Budapest melletti faluban. Hatéves a kislányunk, folyamatos munkát jelent rendben tartani a házunkat, a kertet, naponta főzök, befőzök stb. Hunorral van egy duónk, jelenleg JuciHunor Duo néven fut. Nem dédelgetünk popsztárálmokat, izgalmas, egyedi ízű zenei projektet építgetünk. Nehéz feladat mindkettőnknek, mind magánéleti párosként együtt dolgozni, mind zenei megfejtésekben. Talán az eddigi legnehezebb munkánk. Mindketten játszunk minden hangszeren, komoly koncentrációt igényel. Három éve kezdtük, klasszul reagál a közönség.

Mit lehet tudni a müpás Budapest Bár-koncertről?

F. R.: A címe Budapest Bár Boulevard, és Kovács András Péter lesz a konferanszié, akit a stand-up világából jól ismerhet a közönség. Most először dolgozunk vele ilyen formában, biztosan viccesen mesél majd a dalokról, a szerzőkről. Rendhagyó fellépés lesz.

BUDAPEST BÁR BOULEVARD

2025. március 4.

Fotók: Nagy Attila / Müpa

Kell az egészséges hang

Csabai Máté

A zeneoktatás mentális terheléséről

szól a Whiplash című film is

Lehet, hogy Bach és Mozart zenéje csökkenti a stresszt és kisimítja az embert, de a professzionális muzsikusok mentális jólléte még mindig tabu a szakmában. A fiatalabb generáció azonban egyre bátrabban fordul szakemberhez, ha a kiégés vagy a motiválatlanság jeleit tapasztalja magán

Nem szabadna szégyennek éreznünk, ha pszichológus vagy mentálhigiénés szakember segítségét kérjük, de a legtöbben inkább söprik a szőnyeg alá a problémáikat, mint hogy szembenézzenek velük. Nincs ez máshogy a reflektorfényben zajló, rendkívül kompetitív zenei szakmában sem. „A professzionális zenészek körében azt tartják igazán elhivatottnak, aki megszállottként, akár önmagára tekintet nélkül végzi a dolgát. Van, aki szégyennek érzi, ha nem szenteli minden energiáját a gyakorlásra vagy a munkára. Pedig pihenésre mindenkinek szüksége van” – mondja Bárdosné Tokai Dalma, akinek pszichológusként többségében muzsikus kliensei vannak.

A kiégést és a stresszt a magyarok többsége nem veszi komolyan, és ami a zenei szférát illeti, még rosszabb a helyzet.

Léteznek ugyan civil kezdeményezések, néha rendeznek workshopot, előadást, amely a mentális jóllétről szól, de arra is szükség lenne, hogy a leendő zenészek már az egyetemen kapjanak némi fogódzót ahhoz, hogyan küzdjenek meg a lámpalázzal, a fáradtsággal vagy a fizikai tünetekkel.

Milyen visszatérő panaszokkal keresik meg a pszichológust? „Sokan arról számolnak be, hogy elveszítették a célt. Érdekes módon gyakran pont akkor, amikor kikerülnek az egyetemről. Ezt a kapunyitási pánikot annak is tulajdoníthatjuk, hogy az egyetem korábban megtartó közeget jelentett, és ha a tanárok, mentorok nem is pátyolgatták a diákjaikat, azért irányt szabtak nekik.”

A pszichológus bevallja, hogy idősebb zenészek nincsenek a kliensei között, legfeljebb középkorúak, és főként fiatalok keresik fel. Az idősebb generációban még mindig súlyos stigma tartozik ahhoz, hogy valaki pszichológushoz jár. Pedig a világ átalakul, változnak a zenefogyasztási szokások, és nem mindenki tud lépést tartani vagy megélni a szakmájából. „Gyakori a reménytelenség és a kilátástalanság. Ha pedig valaki boldogul, úgy érezheti, hálásnak kell lennie akkor is, ha nincs jól.”

A muzsikusok többségére igaz, hogy kisgyerekkoruktól erre a pályára készültek, és úgy érzik, egyetlen pillanatra sem kérdőjelezhetik meg

az elhatározásukat. „ Pedig a leginkább imádott tevékenységben is időről időre el lehet bizonytalanodni.”

A lámpaláz, a szerepléstől való félelem vagy a pánik nemcsak a tapasztalatlan muzsikusnál jelentkezhet, hanem annál is, akinek van rutinja.

„Ilyenkor gyakran kiderül, hogy nem is szakmai, hanem magánéleti ok van a háttérben.” Rendszeresen halljuk, hogy izgulni bizonyos mértékben egészséges, sőt, drukk nélkül minek kiállni. Miközben ebben nem kételkedünk, az egészségtelen lámpalázat, a teljesítményszorongást vagy

a pánikot kezelni kell. A tünetek közé tartozhat a kézremegés, az általános rosszullét, a memóriazavar, a légszomj vagy a fokozott szívdobogás. Ezeket sokszor kezelik gyógyszerrel – béta-blokkolóval, antidepresszánssal, benzodiazepinekkel, amelyeket néhány orvos különösebb körültekintés nélkül felír, és amelyek akár függőséghez is vezethetnek –, de a pálinka sem jobb megoldás. Mindkettő hatására károsodhatnak olyan, a zenész számára létfontosságú funkciók, mint például az éberség, a memória, az izomtónus vagy az érzelmi válaszok.

Rossz megküzdési stratégiákra bőven találunk példát. Az egyik az alkohol, amelyre könnyű igent mondani egy esti koncert után. „ De nem segítenek azok a tanácsok sem, hogy »engedd el«, meg »majd elmúlik«. A zenetanárok régi »bölcsességét«, hogy idegesség, kézremegés, stressz vagy fizikai fájdalom esetén még többet, még keményebben kell gyakorolni, különösen károsnak tartom. A futónak sem tanácsolja senki, ha lesérült, hogy fusson még többet ” – mondja a szakember, aki nem szeretne senkinek látatlanban tanácsot adni, de annál fontosabbnak tartja, hogy a muzsikusok szégyenkezés nélkül merjenek segítséget kérni.

Szerencsére nem csak rossz megoldásokat látunk. A mindfulness, a jóga – utóbbinak a legendás hegedűművész, Yehudi Menuhin valóságos misszionáriusa volt a zenészek körében –, a viselkedésterápia vagy a fesztelen, görcs nélküli tartást fókuszba helyező Alexander-technika jó eredményekre vezethet, élvonalbeli szólistáknak és nagyzenekarban dolgozó muzsikusoknak egyaránt ajánlott. Tokai Dalma munkamódszere nem különbözik egy pszichoterapeutáétól.

„ A kiégésnek, a stressznek nincsen pofonegyszerű, mindenkire érvényes megoldása. Sok minden befolyásolhatja, hogy egy zenész a helyén érzi-e magát a szakmájában: otthoni, családi, életkori vagy egészségi tényezők éppúgy szerepet játszanak, mint magához a muzsikáláshoz való viszony. A terápia akkor lehet eredményes, ha a kliens hajlandó megkeresni a problémák gyökerét.”

Ilusztrációk: MidJourney

a kezedben

indapresskiado.hu

Bob Marley láncfűrésszel

Darida Benedek

Ilusztráció:

MidJourney

Nemrég érdekes cikket publikált a Nature magazin arról, tanácsos-e zenét hallgatni munka közben. Egyszavas válasszal nem szolgál a szerző, szempontjai viszont figyelemreméltók. Így például a zene (állítólag) fokozhatja a teljesítményünket, ha fülhallgatóból szól, háttérzajként viszont nem.

A dúr dallamok dopamint, vagyis boldogsághormont szabadítanak fel, így jobb kedvre derülünk tőlük, az összetettebb moll futamoktól viszont stresszhormonok árasztanak el minket, ami rontja hatékonyságunkat.

Több éve felváltva élek Budapesten és ÉszakNémetországban, tavaly egy homlokzatfelújítás közepén érkeztem az amúgy végtelenül nyugodt alsó-szászországi faluba. A ház azon részén cserélték a faburkolatot, ahol dolgozni szoktam, reggelente mosolygós fiatal ácsok érkeztek körés láncfűrészekkel. Bekapcsoltak egy ipari méretű, hordozható hangszórót, melynek hangerejét annak megfelelően kalibrálták, hogy a fülükre viszont munkavédelmi fülhallgató került a gépzaj ellen.

Saját, messze nem reprezentatív kutakodásom még tovább bonyolítja a kérdést. Belsőépítész ismerősöm például, akinek zenei figyelme a szlovén indusztriális metáltól a vajdasági punkon át a szimfonikus programzenéig számos műfajra kiterjed, szinte mindig fejhallgatóval dolgozik. Ő azt állítja, a zene feldolgozása másutt történik agyunkban, mint amely területek az ő munkája esetében aktiválódnak. És ismerek finom tollú kortárs prózaírót, aki kávézókban alkot, fülessel a fején, és Slayer-, valamint Mayhem-albumok hallgatásával szeparálja magát a külzajtól.

Ezzel szemben engem egy kósza dallamfoszlány is képes megakadályozni abban, hogy akár csak a nevemet leírjam.

A gépek és a hangszóróból üvöltő reggae együtt olyan komplex ricsajt gerjesztettek, amelyhez képest a totális színház is falfirka egyszerűségű.

Pár nap adaptáció után viszont nyugodtan tudtam tenni a dolgomat, időre elkészült minden anyag. Úgy látszik, a határidő még a zenénél is komolyabb serkentőerővel rendelkezik.

Ez már nem Kansas

Jászay Tamás

Pedig a mese ott kezdődött: a húszezer lakosú Prairie Village leghíresebb szülöttje a csúcsformában lévő Joyce DiDonato, akit nem a forgószél, hanem tehetsége és akarata röpített végtelen messzeségbe.

Joyce DiDonato

Az amerikai álmok közül nem mind válik valóra, de Joyce DiDonato személyes történetét érdemes röviden összefoglalni. A népes ír–amerikai családból érkező fiatal lány jó ideig nem operaházakról, hanem a Broadwayről álmodott: eleinte a musicalszínpadon elért sikerek és az énektanítás terve lebegett a szeme előtt. Gyakornokként került a Santa Fe-i Operaházhoz, ahol lassan sínre került: a musical mellé bekúszott az operett és az opera. Ma is több műfajt átölelő és változatos repertoár jellemzi, amelynek építése már itt elkezdődött:

a

barokktól a kortárs zenéig mindenbe belekóstolt.

DiDonato professzionális karrierje a huszadik század utolsó éveiben vett valódi lendületet, amikor a milánói Scala, a Washingtoni Nemzeti

Opera után a New York City Opera, majd a Metropolitan közönségét is levette a lábáról. Nem ült a babérjain: bejárta Európát és a világot, koncerttermekben legalább annyiszor fordult meg, mint operaszínpadokon. Versenyeken nyert elismerések, ösztöndíjak után lemezfelvételek sora következett, közben a világ vezető karmestereivel dolgozott: William Christie, Riccardo Muti, Antonio Pappano vagy Yannick Nézet-Séguin is dirigálta.

Lenyűgöző az a minden értelemben vett tágasság, ami DiDonato karrierjét jellemzi. Négyszáz évnyi zene az otthona: Purcelltől Janáčekig, Mozarttól Kevin Puts 2022-es operájának ősbemutatójáig, és még tovább terjed a repertoárja. Legyünk büszkék rá, hogy szinte hazajár a Müpába: három eddigi itteni fellépése az intézmény történetének legfényesebb lapjai közé tartozik.

Diszkográfiájában száznál is több tétel szerepel, köztük a díjhalmozó Les Troyens 2018-as felvétele.

És ne feledjük a három Grammy­ díjat sem, amelyet „A legjobb klasszikus vokális szóló” kategóriájában kapott.

Világszerte tömegek csodálják, ahogy egy-egy áriába érzelmek egész skáláját sűríti, ahogy nem csupán kifogástalan technikával, de a zene belülről sugárzó, mély értésével lép színpadra. Figyeljük az arcát, a tekintetét is; azt, ahogy szemvillanással teremt figurát, ujja köré csavarva énekes partnert és ámuló nézőt egyaránt.

És ez még nem minden: amellett, hogy a világ egyik legismertebb lírai koloratúr mezzoszopránja, Joyce DiDonato huszonnégy órás munkanapjába az aktivista lét is belefér. Hogy saját pályaíve mennyire volt váratlan, azzal pontosan tisztában volt és van, ezért is tekinti a zenét gyógyító erejű közvetítőnek, amely a legmélyebb sebeket is képes meggyógyítani. Legyen szó pályakezdő énekeseknek tartott mesterkurzusokról, fogvatartottaknak szervezett fellépésekről, javítóintézetekben vagy hajléktalanszállókon élő anyák megsegítéséről, DiDonato folyamatosan jelen van és cselekszik.

Joyce DiDonato kérdés és kétely nélkül az operadívák hosszú sorát gyarapítja, de közülük is a hamisítatlan 21. századi, életvitelszerű multitasking emeli még magasabbra. Aki ennek ellenére – vagy épp ezért? – korántsem megközelíthetetlen. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint egy nemrég megjelent interjúja, amelyben arról beszél, hogy bár az opera szerelemről és halálról, szenvedélyről és féltékenységről beszél, ő mégsem elérhetetlen magasságból szól hallgatóihoz: „Büszke vagyok arra, hogy elképesztően keményen dolgozom, de sosem veszem magamat túl komolyan!”

JOYCE DIDONATO ÉS AZ IL POMO D’ORO HÄNDEL: JEPHTA 2025. május 9.

Fotók: Sergi Jasanada

Fotó: Oana Vedinaș

„A

hangom jól érzi magát a Verdi ­szerepekben”

Esze Dóra

Kutasi Judit Temesváron született. Középiskolás korában kezdett énekelni, zongora- és csellótanulmányok mellett, később a kolozsvári Gheorghe Dima Zene ak adémián szerzett énekművész mesterfokozatot. A már eddig is fényes pályát befutott mezzoszoprán 2023-ban mutatkozott be a New York-i Metropolitanben, Preziosilla szerepét énekelte A végzet hatalmá ban. Ebben az évadban visszatér a Metbe, 2025 januárjában a Müpa nézői élő közvetítés során gyönyörködhetnek hangja éjsötét bársonyában: Kutasi Judit Amnerist énekli majd Verdi Aidá jában.

Kutasi Judit

Milyen érzés arra gondolni, hogy hamarosan próbálni kezd a világ egyik leghíresebb operaházában?

Nagy megtiszteltetés, hogy újra a Metben énekelhetek. Különösen azért, mert ez a szerep, Amneris, nagyon kedves a szívemnek.

Lehet tudni valamit a rendezésről? Mennyire lesz modern vagy innovatív?

Sajnos egyelőre nem ismerem az előadás részleteit, már csak ezért is várom, hogy minél hamarabb elkezdjük a próbákat.

Karmesterek és énekes kollégák egyaránt nagy elismeréssel szólnak arról, ahogyan Verdihez közelít. Miben gyökerezik ez a különleges kapcsolat a nagy olasz zeneszerző hősnőivel?

Verdi zenéje mindig közel állt hozzám. Már a kezdet kezdetén, amikor a tanulmányaim legelején jártam, nagyon kényelmes volt ez a szerepkör, jól érezte magát benne a hangom.

Az olasz romantikus opera atyja minden hősnőjét

Ezt a kapcsolatot igyekszem megtalálni és feltárni, amikor a színpadon életre keltek egy ilyen asszonyi sorsot. Azt hiszem, emiatt működik, így tudom közelebb vinni a közönséghez ezeket az alakokat.

Már karrierje kezdetén is Verdi-énekesnek készült? Vagy ez úgyszólván „a végzet hatalma”?

Mindig arra készültem, hogy Verdi hősnőit játsszam a színpadon.

A szakma rendszeresen dicséri hangja sötét tónusát. Hogyan éri el, hogy olyan sok árnyalatot, az érzelmek egész skáláját meg tudja mutatni benne?

Mindig mérföldekkel előbbre járnak a gondolataim. Már jóval azelőtt, hogy az első hangot megszólaltatnám, végiggondolom és megteremtem az összes színt, amelyet használni fogok a darabban.

Van szerepálma, amelyre még készül vagy tartalékol?

Olyan szerencsés az életem, hogy már ma is elmondhatom magamról, kilenc Verdi-szerep áll mögöttem. Ezek közül három a mindenkori kedvencem: Amneris az Aidából, Azucena A trubadúrból és Eboli a Don Carlos ból. Természetesen a többit is nagy örömmel éneklem, ha úgy adódik.

Fotó:

Oana

Vedinaș

Ahogy épül a karrierje, egyre gyakrabban hívják Wagner-szerepekre is. Wagner egészen másképp romantikus zeneszerző, mint Verdi. Hogyan érintik ezek a kihívások?

Tapasztalatom szerint

minden, ami Wagnerben nehéz, a német nyelvhez kötődik,

még akkor is, ha magában az éneklésben ugyanazok a szabályok érvényesek, mint az olasz operákban: a hosszú magánhangzók segítségével oldjuk meg, hogy a frázis szépen, egyenletesen íveljen, haladjon előre, de ha az ember németül énekel, arra is oda kell figyelnie, hogy a mássalhangzók jó ropogósak legyenek, és persze nagyon meg is kell őket támasztani.

Összebarátkozott már New Yorkkal? Mit szeret leginkább a városban?

A színes, pezsgő kulturális életet. Az ember egyik este operába megy, a másikon meghallgat egy

hangversenyt, a harmadik nap beül egy musicalre, a negyediken jöhet egy színházi darab. Ez a bőség így maga a mennyország.

Milyen városokat kedvel még az Egyesült Államokban?

Egyelőre nem jártam sok helyen, de New York mellett közel áll a szívemhez San Francisco is.

Férje, Sunnyboy Dladla is operaénekes, híres és foglalkoztatott tenor. Van egy kisfiuk, rengeteget utaznak, biztosan nagyon elfoglaltak. Van valamilyen időmenedzselési titkuk?

A legfontosabb, hogy jó előre tisztázzuk az elfoglaltságainkat, például mindketten hónapok óta tudjuk, hol és miben lépünk fel januárban. Így tudunk minőségi családi időt is tervezni.

METROPOLITAN-OPERAKÖZVETÍTÉS A MÜPÁBAN

VERDI: AIDA

A MET ÚJ PRODUKCIÓJA 2025. január 25., 26.

Jones díszlete a Met új Aidaelődásához

Christine

Kolindáktól a Diótörőig

Csabai Máté

Hiába tűnhet úgy, az adventi időszak nem akkor veszi kezdetét, amikor már Mariah Carey és Michael Bublé dalait játsszák a bevásárlóközpontokban. De ne gondoljuk, hogy a zenének nincs komolyabb szerepe a karácsonyi ünnepkörben annál, mint hogy aláfestést biztosítson az év végi költekezéshez.

A régiek tudták. A regölés házaló énekmondást jelentett a naptári év kezdetén – román megfelelője, a kolendálás ugyanabból a tőből származik, mint a kalendárium –, s noha pogány gyökerei miatt évszázadokig üldözött, kitagadott része volt az udvari és paraszti kultúrának, lassan beépült a keresztény hagyományokba, s hasonlóvá vált a germán, szláv vagy angolszász kultúrában felfedezhető karénekléshez – ezekkel az örökzöldekkel a rádió és a televízió aztán az egész világot megismertette.

Talán emlékszünk a felvételre, amelyen David Bowie és Bing Crosby együtt énekelte a Little Drummer Boy t. De még mielőtt eljutnánk Irving Berlin White Christmas című daláig, amelynek 1942-es verzióját a maga 50 millió példányával máig a valaha legnagyobb számban eladott lemeznek mondják, lépjünk át a klasszikus zene világába. .

Johann Sebastian Bach számára a karácsony munkát is jelentett. Legnagyobb megbízása az 1734-ben a karácsonyi időszakra, kifejezetten templomi megszólaltatásra komponált, hatrészes Karácsonyi oratórium. Liturgikus célokat szolgált az a fenséges Magnificat is, amelyet közvetlenül azután kértek tőle, hogy ki-

nevezték a Tamás-templom zenei mindenesének. A másik megunhatatlan klasszikus, Händel Messiásának dublini „ős-ősbemutatójára” húsvét után került sor – csak az 1810-es éveket követően, főként a bostoni Handel Society kitartó erőfeszítései nyomán vált szokássá karácsonykor előadni. Bár az ünnepek vallásos tartalma a modern korra részben kiüresedett, James MacMillan a bachi tradícióhoz kapcsolódott, amikor 2021-ben megkomponálta saját, szép hangzásra törekvő, közérthető Karácsonyi oratóriumát.

Az ünnepkörtől elválaszthatatlan Csajkovszkij Diótörő je is, ma már elképzelhetetlen, hogy egykor a szentpétervári bemutató közönsége a gyermekek túlzott szerepeltetésére panaszkodott. S ha már első két felvonása karácsony napján játszódik, szeretjük ilyenkor meghallgatni Puccini Bohémélet ét is. És minek tagadni, a karácsonyhoz hozzátartozik John Williams is, aki a Scsedrik című réges-régi ukrán karácsonyi népdalt is felhasználta a Reszkessetek, betörők ben. Ha valaki legalább a folytatáshoz figyelmébe ajánlotta volna a Mennyből az angyal t, akkor az is hasonlóan világhíres lenne.

Fotó: Nagy Attila / Müpa

2025 BUDAPESTI

WAGNERNAPOK

2025. június 6., 29. WAGNER: TANNHÄUSER

2025. június 8. BRYN TERFEL WAGNER-ÁRIAESTJE

2025. június 26., 28. WAGNER: A NÜRNBERGI MESTERDALNOKOK

2025. június 30. HŐSÖK ÉS HŐSNŐK – NÉPSZERŰ WAGNER-RÉSZLETEK

Fischer Ádám és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar

mupa.hu Az igazság keresése és a helyesen megfogalmazott magyar mondat a legjobb eszköz az ember méltóságának a védelmére. magyarnarancs.hu

Iratkozzon fel hírlevelünkre:

Ünnepre hangolva:

KARÁCSONYI DALLAMOK

QUIMBY: LÁMPÁT HA GYÚJTOK

Kiss Tibiék talán nem is karácsonyi dalnak szánták, sokak számára mégis elválaszthatatlanul összeforrt az ünneppel. Áramló, éteri muzsika múltról, jelenről, jövőről, mindent átható érzelmekről, szeretetről, teljességről, mulandóságról.

CSEH TAMÁS: KARÁCSONY

Bár az ünnep meghittsége hatja át Cseh Tamás és Bereményi Géza közös szerzeményét, melynek központi figurája Mary – aki egyszerre idézi Szűz Máriát és egy modern női alakot –, az ünnepi készülődés ellenére mindvégig ott lappang benne az élet elmúlásával való fájdalmas szembenézés.

ARCANGELO CORELLI: KARÁCSONYI CONCERTO

Az itáliai barokk iskola komponistája szenvedélyes, mégis finom zeneiséggel fogalmazta meg nemcsak a karácsony emelkedettségét, de azt a szenvedést és fájdalmat is, amelyet csak a szeretet ünnepe képes feloldani. Az átütő erejű mű legmeghittebb része a záró Pastorale-tétel.

KODÁLY ZOLTÁN: ANGYALOK ÉS PÁSZTOROK

Az egyik legszebb 20. századi kórusmű. A karácsonyi pásztorjáték párbeszédének megzenésítésével Kodály nemcsak a népi felelgetős játékokhoz, de a velencei kétkórusos hagyományhoz is visszanyúlt. Magasabb regiszterekbe repítő dallamok.

Makrai Sonja

SENA DAGADUB: JUNGLE BELLS

„Szülőként számomra a karácsony a gyerekekről, a családról, az együtt töltött pillanatokról szól. Hálát adunk egymásért, »életünnepet« ülünk ilyenkor. Karácsonyi koncertünkön is ezt szeretnénk megmutatni: Ghánában és Magyarországon is ugyanerről, a hálaadásról szól ez az időszak. A koncert, amelyen Presser Gábor is csatlakozik hozzánk, nem csak az afrikai ritmusok miatt fog eltérni a megszokottól. Zenésztársaimmal mindannyian mintha teremtő sámánok lennénk: közös erővel adunk életet egy pillanatnak, hangulatnak, az ünnep megfoghatatlan varázslatának. Szeretnénk, ha a közönség úgy hangolódna rá a karácsonyra, ahogy eddig még soha.”

BENJAMIN BRITTEN: CEREMONY OF CAROLS

A brit zeneszerző tizenegy tételből álló kórusműve, amelynek szövegét ismeretlen szerzőktől származó középkori versek adják. Egyszerű, mégis finoman érzékeny, buja-furcsa harmóniák, az angol néphagyományból táplálkozó zenei futamok.

JOSEPH HAYDN: AZ ÉVSZAKOK

1801-ben komponált oratóriumában az európai zenetörténet egyik fő alakja mesterien hangolta össze a händeli hagyományokat a bécsi klasszicizmus stílusjegyeivel. Az egyszerű ember és a természet kapcsolatán, az örök körforgás ábrázolásán keresztül az élet esszenciális kérdéseiről mesél.

A Müpa karácsonyi válogatása az ünnepi hangulat egyik biztos kelléke, keressék a Spotify­ on!

ARTHUR HONEGGER: KARÁCSONYI KANTÁTA

A svájci származású francia zeneszerző baritonszólóra, gyermekkarra, vegyes karra, zenekarra és orgonára komponált művében francia, angol és német karácsonyi dalokon túl gregorián ihletésű melódiák is visszaköszönnek.

JOHANN SEBASTIAN BACH: KARÁCSONYI ORATÓRIUM

Krisztus születésének története a barokk mester hat kantátából álló, maratoni hosszúságú művében elevenedik meg. Valójában saját műveinek parafrázisa: az oratórium több eleme Bach korábban elkészült áriáinak és kórusműveinek átdolgozott változata.

A macskazabáló robot mint a rendszerváltozás előhírnöke

Orosz Anna Ida

A Macskafogó a magyar mozgóképi tömegkultúra korszakos darabja, melynek legendás figurái, szállóigévé lett párbeszédei valamennyi magyar néző számára hivatkozási alappá váltak. Holott a film elkészítése cseppet sem alakult zökkenőmentesen, korabeli kritikai fogadtatása pedig messze nem vetítette előre a film máig tartó kultuszát.

A nehézségek ott kezdődtek, hogy a Macskafogó gyártása nem kapta meg az állami filmfőigazgatóság támogatását. Viszont nem is tiltották meg az elkészítését, így az alkotók a késő Kádár-kori kultúrpolitikában is működő „3T” rendszerében a „tűrt” minősítés mellett nekiláthattak a filmkészítésnek. A Pannónia filmgyár kiterjedt nemzetközi kapcsolatainak hála egy magyar kötődésű kanadai producer, Séfel József bevonásával indult el a film gyártása.

Ternovszky Béla (1943–) rendező és Nepp József (1934 –2017) forgatókönyvíró neve a magyar rajzfilm olyan közönségkedvenc produktumaival forrt össze, mint a Gusztáv, a Mézga család vagy a Kérem a következőt! című, főszereplője után Dr. Bubóként ismert televíziós széria. E sorozatokat megelőzte a magyar animáció 60-as évekbeli művészi megújulása, mely elsősorban a karikaturisztikus rajzanimáció térnyerésének volt köszönhető. Alkotói együttműködésük a Macskafogóban teljesedett ki.

A Nepp József által írt történet konkrét nyugati sikerfilmek, mindenekelőtt a Csillagok háborúja és a James Bond -széria ironikus kifordítása, amely a sci-fi és a kémfilm mellett számos további mainstream filmzsáner, így a háborús film, a katasztrófafilm, az egzotikus kalandfilm, valamint a vámpírfilm elemeit is beépíti a cselekménybe.

Az akár provokatívnak is nevezhető műfajkombinálás kifejezetten az újraértelmezés gesztusán alapszik és a korabeli tömegkultúra elemeiből építkezik.

A Macskafogó t már a bemutatását követő első negyedévben több mint hatszázötvenezr en látták a hazai mozikban, de azóta is – más magyar filmhez nem hasonlítható – kultikus rajongás övezi idehaza. A film „kortalan” népszerűségét jól szemlélteti a Pesti Műsor korabeli rövidhíre: „Kisgyerek és nagykamasz, fiatalok és öregek, mint a stafétabotot adták egymásnak az ötletet, hogy mit nézzenek meg a mozikban. A Macskafogót!” Az 1986 utolsó negyedévében, október 2-án bemutatott filmet a Fővárosi Filmforgalmazási és Moziüzemi Vállalat a jegyeladások alapján az egész év legjobb magyar játékfilmjének választotta, az 1987-es Magyar Játékfilmszemlén megosztott közönségdíjat kapott. A film kiemelkedő népszerűsége a hazai hivatalos szervek számára is meggyőző lehetett, hiszen az 1986-os filmter-

mésből az Oscar-díj legjobb külföldi film kategóriájába a Macskafogó t jelölték.

A filmet övező hatalmas közönségsikert a bemutató idején megjelent kritikák – visszatekintve meglepő és némileg mulatságos módon – nem tükrözték. A sajátos kordokumentumként is olvasható filmajánlók szerzői

a Macskafogó műfajfilmes

hangoltságát az ötlettelenség számlájára írták, és persze sokuk nehezményezte a film túlzott „amerikanizmusát” a szocialista kultúrkampf jegyében.

Azért persze lelkes és méltató írások is születtek, melyek a Macskafogó színvonalát egyfelől a külföldi animációs filmekhez mérték, vagy épp a hazai játékfilmekhez hasonlították. Bernáth László ismert filmkritikus például pompás gegparádénak tartotta, amelyben a poénok „olyan sűrűn pattognak, mint egy ötperces rövidfilmben”

A film minden jelenete bővelkedik szállóigévé vált mondatokban, amelyek – a kiemelkedő színészhangoknak is köszönhetően – mindannyian fel tudunk idézni, a négy patkánykarakter kidolgozottsága egyenesen a főszereplőkével vetekszik. Ebben valószínűleg közrejátszott, hogy az őket szinkronizáló színészek (Kern András, Szombathy Gyula, Béres Ilona, Pálos Zsuzsa) közös hangfelvétele legendásra sikeredett, ugyanis rengeteg improvizált ötlettel színesítették a megírt párbeszédeket. Az animátorok munkáját pedig – ahogy ezt Ternovszky Béla gyakorta hangsúlyozza – a színészek előre felvett hangjátéka nagyban inspirálja, hiszen az animátorok a színészek hanghordozásához, beszédidejéhez igazítják a rajzfigurák gesztusait és szájmozgását.

A 2007 decemberében mozikba kerülő Macskafogó II – A Sátán macskája technikailag hallatlanul professzionális lett, de figurái, párbeszédei már közel sem sikerültek olyan maradandóra. A második rész, majd az eredeti Macskafogó restaurált verziójának 2018-as újbóli moziforgalmazása kapcsán azonban már az utókor olvasatát is megismerhettük az 1986-os sikerfilmről. Az alkotók ugyan sosem ösztökéltek senkit, hogy rejtett politikai üzenetet keressen a filmben, a rajongók és a kritikusok a film kétpólusú világrendjét gyakorta politikai metaforaként értették. Eszerint a gigantikus macska-egér konfliktus valójában a hidegháborús szuperhatalmak fegyverkezési versenyére utal. Az újkori értelmezések szerint

a macskák kapitalista

óriásvállalata a „hanyatló Nyugatot” jeleníti meg, addig velük szemben az egerek „az épülő szocializmust” képviselik, melyben

a rágcsálók

társadalmát az InterMouse, azaz egy rendőri intézmény koordinálja.

Kétségtelen, hogy a film popkulturális értelemben előhírnöke volt az 1989-es rendszerváltozásnak, vagy ahogy Csillag Márton a Filmvilágban megfogalmazta, „a korábban ismeretlen, mégis ismerősként ható figurák népmesei hősként vonultak be a köztudatba, és lettek egyszerre a vasfüggöny mögüli elvágyódás és a magyar találékonyság szimbólumai” Noha a politikai légkör megváltozott, és a repedező szocializmus idején a rendszerváltozáshoz fűzött remények messze nem váltak valóra, a Macskafogó népszerűsége máig töretlen: a macskafogó bulldog-behemótnak mindig van kit megzabálnia.

MÜPA FILMKLUB – 110 ÉVES A MAGYAR ANIMÁCIÓ

RICHLY ZSOLT: HÁRY JÁNOS 2024. december 9.

GÉMES JÓZSEF: DALIÁS IDŐK 2024. december 23.

NEPP JÓZSEF: HÓFEHÉR 2025. január 10.

DARGAY ATTILA: SZAFFI 2025. január 27.

TERNOVSZKY BÉLA: MACSKAFOGÓ 2025. február 10.

GAUDER ÁRON: NYÓCKER! 2025. február 24.

CSUPÓ GÁBOR: EMIGRÁNSOK – JÓSKA MENNI AMERIKA 2025. március 10.

Kemény Lili

Fotó:

Kováts Zsófia / Őszi Margó

Irodalmi Fesztivál

elviselhetetlen őszintesége

Wekerle Szabolcs

„Irodalmi szenzáció”: gyakran olvassuk ezt a jellemzést egy-egy frissen megjelent műről, talán gyakrabban is, mint indokolt lenne. A Margó-díjas Kemény Lili idén kiadott első prózakötete, a Nem viszont valóban úgy viselkedett, ahogy egy „irodalmi szenzációtól” elvárható: a szűkebb és tágabb olvasói-kritikusi közegben mindenki erről a 426 oldalas, sűrű és súlyos szövegről beszélt.

Egyáltalán nem véletlenül. A szerző a magyar líra meghatározó személyisége, Kemény István költő lánya, Kemény Zsófi költő-slammer nővére, aki bő egy évtizede figyelemreméltó verseskötettel jelentkezett (Madaram), majd jó időre eltűnt az irodalmi életből. A Nem megjelenése előtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású prózai vállalkozása botrányt kavar, ebben ugyanis nemcsak szűkebb családjáról, de néven említett vagy könnyen beazonosítható szerelmeiről, színművészeti egyetemi társairól – kortársairól-kortársainkról – és önmagáról is kíméletlen őszinteséggel nyilatkozik meg. Márpedig az ilyesmi kíváncsivá teszi az olvasót, akinek nem is kell csalódnia:

szaftos, izgalmas részletekben nincs hiány a műben, ami azonban jóval

több, mint holmi tét nélküli, öncélú intimpistáskodás.

Kemény Lili könyve – nem tárgyalva most egyéb vonatkozásait, nem elemezve erényeit és gyengeségeit – a jó autofikció mintapéldánya. Megismerve az elbeszélőnek a maga pőreségében az olvasó elé tárt életét, küzdelmeit, dilemmáit, magunkra, az életünkre, sőt általában az életre ismerünk, nem csupán a szerzőről, hanem a világról tanulunk. Ez a jó irodalom alapvető célja és funkciója – hogy ezt milyen műfaji forma révén éri el, mellékes.

Az autofikció, vagyis a fiktív elemekkel kevert önéletrajz régóta jelen van a világirodalomban, ám az utóbbi évtizedekben különösen népszerűvé vált. Ebben megkerülhetetlen szerepe van Karl Ove Knausgårdnak, aki 2009-ben kezdte közölni hatkötetes, összesen 3600 oldalnyi prózafolyamát, a Harcomat. A hatalmas irodalmi vállalkozást időközben több mint húsz nyelvre fordították le, Norvégiában bő félmillió példányban kelt el, és egészen biztosan találkozott vele az is, akinek egyébként nem került a kezébe.

A Harcom, mint a Norwegian Arts című folyóirat szerzője fogalmazott, mérföldkő. Olyan irodalmi esemény, amely nagy hatást gyakorolt más szerzőkre nemcsak Norvégiában, de szerte a világon – talán Kemény Lili Knausgårdéhoz hasonlóan nyers és őszinte műve sem születik meg, ha nincs a norvég író regényciklusa.

Knausgård ugyanakkor nem találta fel a spanyolviaszt, műve korántsem előzmény nélküli, autobiografikus irodalom régóta létezik. Különlegessége és jelentősége abban áll, hogy talán minden elődjénél lecsupaszítottabban, védtelenebbül, kiszolgáltatottabban és brutálisabban állítja a nagyvilág elé szereplőit – családját, környezetét, és főként önmagát. Ezt csak külön felerősíti az, hogy Norvégia a maga 5 és fél millió lakójával kis ország, a Knausgård könyvében ábrázolt karakterek könnyebben és többek számára felismerhetők. (Ez a párhuzam Kemény Lili könyvénél is áll – a 10 milliós közösség, pláne azon belül a Nemben megrajzolt közeg bőven elég szűk ahhoz, hogy ne okozzon gondot a célzások, történések dekódolása.)

Bereményi

Fotó:

Knausgård Harcomja minden korábbinál komolyabb vitát generált arról, meddig mehet el őszinteségben, mások életének kitárgyalásában egy szerző.

Mennyire

etikus megírni és a nagyközönségnek is felkínálni például apánk halálát, személyiségét, a család ezzel kapcsolatos érzéseit.

tett le az asztalra. A 635 oldalas mű csodálatos időutazás nemcsak a szerző varázslatos és fordulatos életébe, de Magyarország hasonlóan színes, tragédiákkal sűrűn átszőtt közelmúltjába is.

Ez ügyben még jogi csatározásra is sor került –az író fivére kifogásolta, hogy valódi nevén tűnik fel a műben, ezért ezt Knausgårdnak a bírósági döntés értelmében a későbbi kiadásokban meg is kellett változtatnia. Ez a vita Kemény Lili regénye kapcsán is javában folyik Magyarországon, és bizonyára szóba kerül majd a Müpában is, ahol az írónő a Literárium vendége lesz 2025-ben.

A Literárium Extrában a költő Bereményi Géza lesz a téma: aki számos művében alkalmazta a vallomásos múltidézés technikáját – az Eldorádó tól a Vadnai bébin át sok írása tartalmazott autofikciós elemeket, nem is beszélve a Cseh Tamásnak írt dalszövegekről –, majd a 2021-ben közreadott Magyar Copperfielddel valódi, deklaráltan önéletrajzi írást

Bereményi élete kész regény. A Teleki téri, a piacon nagymenőnek számító nagyszülőknél eltöltött gyerekkor, a későbbi névváltás, az ötvenhatos forradalom át- és megélése, a Kádár-rendszerben lázadó fiatalember története mind megjelenik a Magyar Copperfield lapjain, szereplői hús-vér emberek, a könyv mégis egészen más, mint Kemény Lili kötete vagy Knausgård prózája. Miközben megismerjük az elbeszélő életét és jellemének alakulását is, a könyörtelen, provokáló ön- és társadalomelemzés hiányzik a műből – a meglett, sikereket maga mögött tudó, érett szerzőnek nyilván nem is ugyanaz volt a célja könyve megírásával, mint a ma a világirodalomban hódító autofikciós művek alkotóinak. Ebből is látszik, hogy az önéletrajziság, a valóság kendőzetlen leírása nem egykaptafás műfaj, számos árnyalat elfér benne.

LITERÁRIUM

– KORTÁRS ÍRÓK A MÜPÁBAN KEMÉNY LILI-EST 2025. január 10.

LITERÁRIUM EXTRA

A KÖLTŐ BEREMÉNYI Bereményi Géza és Víg Mihály Cseh Tamás-estje 2025. január 20.

HARMÓNIÁVAL TÖLTVE

A Müpa együttműködő partnere a Verbena.

Kóstolja meg a Verbena cukorkát előadás előtt, és élvezze a zavartalan koncertélményt!

Megérteni végre, ki vagyok

Esze Dóra

Alig huszonöt éves, nemzedéke meghatározó előadója, sokkolóan szerény és olaszosan vicces. Gimnazista korában vágott bele abba, ami nyílegyenesen fejlődött hivatásos zenészi karrierré, és miközben megszerezte diplomáját az ELTE-n, a Carson Comának négy nagylemeze is megjelent. Decemberben és januárban Magyarnaktúlolasz,olasznak túlmagyar címmel ad szólóestet olasz slágerekből.

Fekete Giorgio

Mikor hallottad először ezeket az olasz dalokat?

Végigkísérték az életemet. Nekem ez a stílus annyira meghatározó, mint itthon Máté Péter. Van, aki cikinek tartja, van, aki szereti, van, akinek nosztalgikus, van, aki a szülei miatt hallgatja, de mindenki ismeri. A repertoár elképesztően széles, csak a végleges setlist összeállítása több hónapot vett igénybe. Problémát jelentett, hogy miket vegyünk ki, hogyan ne legyen négy óra hosszú a koncert. Lesz benne jó néhány sláger, de arra odafigyeltem, nehogy olcsósítsam, nehogy elmenjen a paródia felé.

Az Una lacrima sul viso köztük lesz?

Az épp nem, de a Sparring partner igen. Egyébként Paolo Conte ugyanabból a régióból származik, mint én: Piemonte, Torino, vörösbor, Nutella. A dalok érzelmi jelentősége mellett nagyon izgalmas az is, hogy profi táncdalénekesekre írták őket, vagyis általában küzdősebbek, mint a saját Carson Coma-dalaink. Nagy különbség, hogy az ember magának ír, vagy foglalkozását tekintve zeneszerző szerzeményét adja elő. Utóbbiak kegyetlenek tudnak lenni.

Kik lesznek a cinkosaid a színpadon?

A zenekar gerince Carson Coma-tagokból áll, itt lesz Jónás Attila basszusgitáron, Kun Bálint billentyűn, Gaál Péter perkán. Hangszerel és gitáron játszik Jancsó Gábor a Blahalouisianából, neki nagy rutinja van az olasz hatvanas évek Riviéra-hangulatában. Mindenkit a barátomnak tekintek ebből a felállásból, néhányukkal mégis ez lesz az első közös zenélésünk: Vincenzo Pellecchiával (Fran Palermo, Hari_drama), vokálon Agata Angilellával a Damarából, illetve Várhegyi Palmirával, aki szintén több projektben énekel.

Mennyit dolgoztál a számokon egyedül?

Sokat, már csak azért is, mert meg kellett találnom a legkényelmesebb hangnemet. Érdekes módon az igazi, klasszik táncdaloknál legfeljebb egy-egy félhangot kellett változtatni, de mondjuk Paolo Conténál akár hat félhangot is. Nekem nagyon mély az a fekvés.

A felnőttség rendhagyóan érkezett meg az életedbe, sok szempontból megelőzted önmagad.

Régóta velem van ez a kettősség, ha visszatekintek, mindig kicsit idősebb vagy nagyobb akartam lenni a koromnál.

Az óvodában például megtanultam olvasni, egyszerűen zavart, hogy még nem tudok. Gimiben elkezdtünk páran egy zenekart, amit érettségiig nyomtunk – utána ketten maradtunk, Ati és én, hozzánk csatlakozott még időrendi sorrendben Barni, Bálint és Peti, így jött létre végül a Carson Coma. Rövid kitérőket is tettem, tizenhat évesen dolgoztam egy AirBnB-s cégben, aztán egyetem elején pultoztam is, de nem ment túl jól: szörnyű vagyok mind a kézügyesség, mind a későig ébren maradás frontján. A korai felnövés szerepet játszott abban is, hogy kezdettől mindannyian komolyan vettük a Carson Comát.

Most végre teljes mellszélességgel azt teszed, amit a legjobban szeretsz és amiben a legjobb vagy. Milyen érzés főállású felnőttnek lenni?

Abszolút jó, de tudatosan törekszem arra, hogy megőrizzem a művészethez elengedhetetlen naivitást és gyermeki lelkületet. Idén találtam vissza az igazi zenehallgatáshoz, hogy amikor állok egy koncerten, ne azon gondolkodjam, ezt vagy azt hogyan csinálták, mit hogyan tudnék beemelni a saját zenémbe, hanem csak hagyjam, hogy átjárjon az élmény, mint lelkes tizenhat évesként. A tegnap esti Nick Cave-koncert is ilyen volt: fantasztikus, hogyan tudja a gyönyörű, mély szövegeit és koncertjeit néhány helyen kiegészíteni kifinomult humorral. Ilyen szempontból nagy példaképem – a finom, okos humornál szerintem nincs fontosabb.

A Carson Coma megcsalása ez a szólókoncert?

Nem, dehogyis! Sőt, Barni és Zsoma, akik nem lesznek ott zenészként, már szóltak is, melyik helyet foglaljam le nekik a nézőtéren. Mi mindenekelőtt barátok vagyunk, óriási támogatást adunk egymásnak. Egyenként végigkérdeztem a zenekar minden tagját, szeretne-e bekapcsolódni a Magyarnak túl olasz…-ba, hiszen nagy munka egy százperces anyagot megtanulni. Az est címét a Legjobb verzió című dalunkból kölcsönöztem. Barnit például zeneileg kevésbé izgatja ez a repertoár, ezért nem ő lesz az, aki ott ül majd a doboknál. És nagyon örülök, hogy néhányukkal a zenekarból játszunk most is, mert ahányszor beugrom más produkcióba – Random Trip, Quimby –, kimondottan furcsa érzés, ha balra nézek, jobbra nézek, és nem látom a többieket.

Ezért is jó, hogy

Attila velem lesz a színpadon, vele mégiscsak

tizedikes korom óta zenélek együtt.

Arról nem is beszélve, hogy ha bárki más akarna hasonló koncertet csinálni ugyanebben a témában, Attilánál nem találna megfelelőbb basszusgitárost.

Hogyan telik egy tipikus napod?

Azt hiszem, az ember azért megy zenésznek, hogy ne legyenek egyformák a napjai. Arra azért törekszem, hogy mindennap írjak zenét vagy szöveget, esetleg mindkettőt. Most, hogy kicsit kevesebbet koncertezünk, elmentem New Yorkba őszölni. Általában ilyenkor igyekszem utolérni magam. Pillanatnyilag kicsit küzdök azzal, hogy egyszerre vagyok nagyon termékeny kreatív időszakban, de még sok a nyári elmaradásom. Néha úgy érzem magam, mintha hobbizenész lennék, aki azért küzd, hogy legalább este leülhessen a hangszerhez. De semmi baj, hamarosan végére érek a listámnak.

A ’60-as, ’70-es évek olasz zenéje tulajdonképpen a nagyszüleid nemzedékéé. Érzed benne a nosztalgiát?

Van benne nosztalgia, igen, bár nekem anyukám is sokat hallgatta ezeket a számokat.

Világéletemben ellentmondásként éltem meg, hogy olyan országból származom, amelyik az ismert imidzse szerint hangos és extrovertált, én pedig egyáltalán nem vagyok az – kivéve a színpadon.

A való életben kifejezetten félénk vagyok. Igaz, Torino nem is tartozik Olaszországon belül ahhoz a sztereotip mediterrán vérmérséklethez, bár így is kifejezetten nyitottabb, mint például Magyarország. Mindig furcsa volt lavíroznom a kettő között. A mostani koncert létrejöttének egyik fő motivációja az identitáskeresés, aminek abszolút az elején járok. Hogy mit jelent nekem a bennem lévő olasz rész, hiszen nem távoli rokonságról beszélünk, hanem a genetikám ötven százalékáról. Azzal együtt, hogy sok szempontból megkönnyíti az életet – már csak előadóként is, ha olyan a neved, hogy nem is kell mellé vezetéknév.

Nagyon törékeny időszakomban voltam, amikor Magyarországra költöztünk, traumaként éltem meg, hogy hétévesen egyszerre kellett otthagynom a barátaimat és belépnem Budapesten egy kiforrott közösségbe, minimális magyar nyelvtudással.

Ez a felnövés része, és sokat foglalkoztat: megérteni végre, ki vagyok.

A koncert fő inspirációja – túl azon, hogy szórakoztató, és tényleg nagyon szeretem ezeket a dalokat – ez a nagyon-nagyon személyes dolog.

Melyik a három kedvenc dalod?

Az egyik a Sparring partner, a maga kicsit rejtélyes, elemelt szövegével. A másikat anyukám énekelte sokat pici koromban, egy Fabrizio De André-dal, aki talán a legkedvesebb előadója. Ati kérdezett rá egyszer, vajon De André-e az olasz Cseh Tamás, és valószínűleg igen, a dalai kész novellák. Ez, a La guerra di Piero a háború értelmetlenségéről szól.

A harmadik pedig a La casa in riva al mare, azaz

Ház a tengerparton Lucio Dallától. Lucio Dalla az egyik kedvencem, csak az ő dalaival meg lehetne tölteni egy egész estés koncertet.

Ha ezt folytatnád, melyik szálon mennél tovább?

Az olasz zenén, bevonva a zenekart, vagy a szólisztikus úton, újabb feldolgozásokkal egészen más előadótól?

Ennek a koncertnek az a szépsége, hogy teljesen az itt és mostról szól. Nincs tervben, hogy továbbvigyem ezt az olasz műsort. Persze más, hogy ezúttal nem hatan leszünk ott mint megbonthatatlan egység…

…és főként téged néz majd a közönség. Pedig nagyon szépek a többiek is! Mindenesetre borzasztóan örülök, hogy a zenekarnak köszönhetően olyan helyzetben vagyok, hogy most kiállha-

tok vonósokkal és fúvósokkal, és kíváncsiak rá az emberek. Ha másképp nem lehetne, megcsinálnám egy szál gitárral.

MAGYARNAK

TÚL OLASZ, OLASZNAK TÚL MAGYAR

– FEKETE GIORGIO

KEDVENC OLASZ DALAI 2024. december 30. 2025. január 3.

Fotók: Mari Ornella / Müpa

Európa fülcsiklandó ízei

Benedek Szabolcs

Mi legyen a mai menü? Kezdjük frankfurti levessel, esetleg olasz minestronéval? Folytassuk brassói aprópecsenyével vagy bécsi szelettel? Utóbbit lehet törökrizzsel, netán franciasalátával is enni? Desszertnek puding, avagy inkább dán vajas keksz? Jellegzetes európai ételek, ám amikor azt halljuk, Európa ízei, a Müpa kapcsán mégsem elsősorban ezek az ételek, hanem a matinékoncertek juthatnak eszünkbe.

Ezen a címen fut ugyanis az a népszerű családi és ifjúsági programsorozat, amelynek keretében olykor vasárnap, olykor pedig az iskolai szünet valamelyik napjának délelőttjén a gyerekek az ének-zene órák kötelező tananyagán túl nem csupán közelebbről is megismerkedhetnek a klasszikus zenével, hanem olyan élményeket is szerezhetnek, amelyek aztán remélhetőleg egész életükre megszerettetik velük az egyetemes zenetörténet nagy (vagy éppenséggel kevésbé ismert, de legalább annyira jelentős) alakjainak műveit.

A sorozat epizódjai általában egy tematika köré rendeződnek. A 9–16 éves korosztály találkozhatott a francia vagy a skandináv zene meghatározó és jellegzetes alkotóival (például Ravellel és Debussyvel, illetve Grieggel és Sibeliusszal), egy másik alkalommal pedig – stílszerűen az Európa ízei címhez kapcsolódva – olyan darabok kerültek műsorra, amelyek valamilyen módon a gasztronómiához köthetők. A legifjabb generáció hallgathatott élőben teljes szimfonikus zenekart és zongorakísérettel fellépő szólóénekeseket egyaránt.

Az uzsonnaidőben megrendezett matinékoncertek fogadtatása alapján elmondhatjuk, hogy a közönség soraiban ülő gyerekek valóban ki vannak éhezve a klasszikus zenére, kíváncsiak és nyitottak rá, és nem feltétlenül elégszenek meg az iskolai tananyaggal.

Az egyes alkalmakat a moderátor személye, Szélpál Szilveszter is összeköti. A szegedi születésű magánénekes régóta rendszeres szereplője a Müpa előadásainak, és azt is tudni lehet róla, hogy amikor éppen nem a színpadon áll, akkor gyakran a fizika tudományában mélyed el, lévén ez a másik szakmája. Az ifjúsági koncertsorozat avatott és értő moderátoraként pedig hivatásának érzi azt is, hogy meghozza a kedvet a klaszszikus zenéhez, életkortól függetlenül.

„Ezek a koncertek az első találkozást jelentik a klasszikus zenével, ami nagy felelősség mindannyiunk számára – mondta erről Szélpál Szilveszter. – Felkelthetjük az érdeklődést, kíváncsivá tehetünk gyerekeket a komolyzene iránt, de akár el is tántoríthatjuk őket. A kulcs a legmagasabb szakmai színvonal mellett a »tálalás« módja, vagyis az, hogy a moderátor és az előadók milyen mértékben tudják átadni lelkesedésüket.”

Érdekes zeneművekkel és az előadás hangulatával maradandó emléket ajándékozhatunk, ami további zenehallgatáshoz adhat kedvet.

Ez persze azt is jelenti, hogy a műsorválasztásnak lényeges, sőt kiemelt szerepe van. Ezt a munkát a szerkesztők végzik, ugyanakkor Szélpál Szilveszter szerint a sokszínűség a célravezető. „Minél többféle műsorszámot, stílust tudunk bemutatni egy koncerten, annál több gyermek találhat neki tetszőt. Természetesen vannak olyan zeneművek, amelyek könnyebben követhetők, így ezekből érdemes többet műsorra tűzni, de közöttük mindig elfér egy-egy kihívást jelentő műsorszám is.”

Mindebben pedig megkerülhetetlen a moderátor szerepe, amelyet immár hagyományosan és nagy kedvvel Szélpál Szilveszter tölt be ezeken a délelőttökön. „A moderátor szerepkörét igyekszünk úgy kialakítani – mondta erről –, hogy a gyerekek úgy érezzék, mintha ők állnának a színpadon a moderátor helyén. A moderátor összeköti és magyarázza a műsorszámokat, kérdéseket tesz fel a karmesternek, aki olykor az elhangzó művekből kiemel részleteket, és úgy magyaráz. Odafigyelek arra is, hogy a kapott válaszok laikusok számára érthetőek legyenek. Az előadást igyekszem sok-sok humorral fűszerezni, aminek segítségével közvetlen, könnyed hangulatot teremtünk a teremben. Mindig hangsúlyozom, hogy bár többféle magyarázatot, értelmezést keresünk egyegy mű kapcsán, ha csak hátradőlünk, és átadjuk magunkat a zenének, akkor is teljes mértékben képes ránk hatni az adott darab, és a műsorszám sikerének csak a fantáziánk szab határt.”

MATINÉKONCERTEK

EURÓPA ÍZEI: CSEH ÍZEK 2025. január 26.

9-16 éveseknek

EURÓPA ÍZEI: OLASZ SPECIALITÁSOK 2025. március 23.

Fotók: Posztós János / Müpa

Nagy kínai

újévi hangverseny

Fotó:

Sárkányok, kígyók, bambuszfuvolák

Benedek Szabolcs

A Müpa zenei kínálatában immár hagyományosnak tekinthető a holdújév alkalmából kínai művészek közreműködésével megrendezett hangverseny. Ezeken a koncerteken az ismert nyugati hangszerek mellett megszólalnak a tradicionális kínai instrumentumok is.

Nagy Attila / Müpa

Megy a Sárkány, jön a Kígyó. A tradicionális kínai naptárban a holdújév a Gergely-naptár szerint számolva január 21. és február 20. közé esik, a február 4-hez legközelebbi újhold idejére. Ennek megfelelően hamarosan véget ér a Sárkány éve (egészen pontosan a Fa Sárkányé), hogy 2025. január 29-én átadja helyét a Kígyónak.

A kínai asztrológia 12 állatjegyet különböztet meg (Patkány, Bivaly, Tigris, Nyúl, Sárkány, Kígyó, Ló, Kecske, Majom, Kakas, Kutya, Disznó), az időt 60 éves ciklusokra osztják. A sárkány az 5 alapelem (fa, tűz, föld, fém, víz) közül 2024-ben a fához kapcsolódott, erejéhez, állhatatosságához és más nemes tulajdonságaihoz így hozzáadódott a fa által szimbolizált stabilitás, kreativitás és hűség – a kínai hagyományok szerint ezek az erők hatottak a Fa Sárkány évében születettekre, illetve a világra és mindnyájunkra általában.

Őseink a jura kor hüllőinek vagy a jégkorszak mamutjainak gigantikus fosszíliáival találkozva emelhették be a mitológiába a sárkányokat, akik számtalan nép kultúrájában jelen vannak, ám míg

Nyugaton alapvetően

gonosz, negatív figurákkal, addig Keleten inkább nagylelkű és védelmező sárkányokkal találkozhatunk.

Nálunk az egyszerű legény a hétfejű fenevadat legyőzve nyeri el a királylány kezét és a fele királyságot, de a középkorban a címerpajzsokon és a zászlókon megjelenő sárkányábrázolásoktól remélték az ellenség elrettentését is. A kínai hagyományban a sárkányok többek között az emberek őrzőiként és segítőiként vannak jelen. A kínaiak hajdan a sárkánycsontoknak tekintett őskori leleteknek is mágikus erőt tulajdonítottak, amulettet, gyógyszert készítettek belőlük.

A nyugati kultúra egyes évszázadaiban a kígyónak sem volt jó a PR-ja: az ármány jelképének tekintették (az első emberpárt is a kígyó térítet te rossz útra), miközben a kínai tradícióban a szépség és a bölcsesség megtestesítője. Az asztrológiai hagyományok szerint a

Kígyó éve küzdelmes, ám eredményes szokott

lenni: miközben sokan vál­

ilyenkor az életükön, a sikerhez hozzájárul a családok és a barátok összetartása.

A Fa Kígyó ráadásul a szépség és a művészet iránti rajongást is kifejezi.

Ebben fontos szerep jut a zenének is, amelynek a kínaiak szintén mitikus eredetet tulajdonítanak. A mítoszok szerint az időszámításunk előtti 3. évezredben a legendás Sárga Császár, a civilizációalapító Huángdi elküldte tudós emberét, Ling Lunt a nyugati hegyek közé különleges bambuszcsövekért, hogy az azokból készült furulyával megidézzék a kínai főnixmadár, a csodás feng-huang hangját. Huángdi úgy vélte, ennek a hangnak a segítségével harmóniát teremthet birodalmában. A régészeti kutatások egy ezredévvel későbbre vonatkozóan már bizonyítják a kínai zene létét: a Shang-kori leletek között agyagedény-furulyákat, kő- és bronzharangokat találtak. A Csou-dinasztia idejéből már írásos feljegyzések is fennmaradtak a zenéről, amelyet a kínaiak évezredekkel ezelőtt is az ég és a föld harmóniája megnyilvánulásának tekintettek. Ehhez kapcsolódott a különféle hangmagasságok és hangszínek közötti matematikai össze -

függések felfedezése is, amely lehetővé tette a zene tudományos vizsgálatát. Sőt, a hagyomány ugyancsak Ling Lunhoz kapcsolja az ősi kínai pentaton skála megalkotását is.

Kínában nem fémet vagy állati belet, hanem sodort selymet használtak a hangszerek húrjaihoz. A dobok fémből, többnyire bronzból, valamint bőrből, a fúvós hangszerek fából és bambusznádból készültek. A Han-dinasztia korában Kínát külkapcsolatai révén számos hatás is ér te, így a hangszerek között megjelentek a közép-ázsiai eredetű hárfák és lantok, a tatárokkal való összetűzések nyomán pedig a trombiták. A mongol hódítást követően arcot öltött a kínai opera is, amely csírájában korábban is létezett, a Jüan-dinasztia idején azonban már színpadképeket és táncot is alkalmaztak az előadások közben.

A holdújév alkalmából megrendezett hangversenyen megszólalnak tradicionális kínai instrumentumok is. Szerepet kap például a kínai négyhúros mandolin is, a körte alakú liu-csin, amely szóló- és zenekari játékra egyaránt alkalmas. Egykor fűzfából (liu) készült, manapság leginkább szantálfa az anyaga, az eredetileg kéthúros hangszert az 1970-es években modernizálták. Ugyancsak húros hangszer a nyugati lant keleti testvére, a pi-pá – elnevezése már az i. e. 3. év századból származó leírásokban is szerepel, mai formáját (perzsa hatásra) a Tang-dinasztia korában nyerte el, a selyemhúrokat újabban gyakran nejlonhúrokra cserélik. Szintén középkori eredetű a kínai hegedű, az erhu, amelynek hangolófejét nemegyszer sárkányhoz hasonlatosra formázzák. De a hangverseny hallgatósága megismerheti a kínai bambuszfuvola, rajta keresztül pedig a mitikus madár, a feng-huang hangját is, közben közösen reménykedhetünk, hogy utóbbi segít harmóniát teremteni ebben a zaklatott világban.

KULT.EXTRA Elindult a

2025. február 4.

Fotók: Nagy Attila / Müpa

NAGY KÍNAI ÚJÉVI HANGVERSENY

A népzene ünnepe

A táncháztól a világzenéig

Ha meghallod, megszereted

Jászay Tamás

És ennyi elég is: a Müpa 2008 óta azért rendezi meg A népzene ünnepé t, hogy a beláthatatlan nagyságú nép- és világzenei birodalomnak minden szegletét elevennek érezzük, ne pedig halott hagyománynak. Február 1-jén táncházzal melegítünk be, hogy aztán cimbalomtól tamburáig, furulyától darbukáig egy sor hangszerrel kerüljünk közeli kapcsolatba.

Fotó:

Hirling Bálint / Müpa

Ahhoz, hogy az esti, sokszereplős nagykoncert kifogástalanul működjön, szükség van a gondos felvezetésre. Ami nem is akármilyennek ígérkezik: az oroszlányi cigányokból álló Kale Lulugyi fergeteges táncházzal nyitja az estét. Amikor a csapatot vezető, tamburán játszó és éneklő

Molnár Csabát a kezdetekről kérdezem, elárulja, hogy a több helyen olvasható 2015-ös alapítási dátum nem valós, mivel a családi együttzenélésnek sok évtizedes hagyománya van náluk. „A kilencvenes évek közepén már működött a Kale Lulugyi, csak közben felnőttünk, családot alapítottunk, mostanra pedig a gyerekek is beszálltak. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a fiam és az unokaöcsém is velünk játszik, így már három generáció lép együtt színpadra.”

A Kale Lulugyi rengeteg rendezvényen, fesztiválon lép fel, itthon és külföldön egyaránt képviselte már az autentikus nép- és cigányzenét. Molnár Csaba hozzáteszi: „Büszkék vagyunk a hagyományainkra, és ezt képviseljük a színpadon is. Úgy látjuk, erre van is igény és fogadókészség a közönség részéről.”

Amikor arról kérdezem, milyen egy táncház, amit ő és zenésztársai vezetnek, így felel: „Jó hangulatú, szabad, örömzenéléssel egybekötött alkalom, ahová bárkit várunk és elvárunk, aki szereti a cigányzenét, és úgy érzi, el akar benne mélyedni. A mi koncertjeink azért szoktak jól sikerülni, mert amikor felmegyünk a színpadra, a jókedvet, a szabadságérzést, a cigányzene örömét azonnal átsugározzuk a nézőkre – a közönség pedig ezt pontosan érzékeli, és ha jók vagyunk, akkor minden gondját-búját elfeledi.”

Molnár Csaba családi örökségként tekint a zene szeretetére, illetve magasfokú művelésére: „Van, aki orvos, matematikus vagy tanár lesz, mi egyértelműen a zenei tehetséget kaptuk a szüleinktől. Nem jártunk zeneiskolába, amit tudunk, egymástól és az előző generációktól tanultuk. Meg persze abból, ami játék közben ránk ragad: holtig tanuljuk a zenét.” Hogy az ősök tisztelete menynyire fontos, jól mutatja a zenekar elnevezése:

„A Kale Lulugyi azt jelenti: Fekete virág. Édesapám nagyon szerette a klasszikus kalandfilmeket, mint például

a Zorro vagy a

Tulipános Fanfan, így az ő tiszteletére adtuk ezt a nevet.”

A táncházon már csak azért is érdemes részt venni, hogy élőben figyelhessük meg a zenekari tagok egymásra figyelésének rég kigyakorolt metódusát. Molnár Csaba elárul egy kulisszatitkot: „Soha nem játszunk el kétszer ugyanúgy egy zenét. Nincs rögzített forgatókönyv: amikor kiállunk a hallgatóság elé, érzésből kezdünk muzsikálni. Időnként egymásra nézünk, de olyan összehangoltan működünk, hogy egy-egy pillantásból is értjük a másikat, és tudjuk, merre fog elindulni. Persze a nézőket is »érezzük«: az első szám közepén tudjuk, hogy az aznapi közönség mit akar, mire fogékony. Mi pedig megbízhatóan hozzuk, amire vágynak.”

És a Kale Lulugyi csak a kezdet az Átriumban, hiszen este 8-tól a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben Balogh Kálmán és bandája Básits Brankával lép fel, de jön Sőregi Anna, majd a Dűvő, a Makám, a Vigad Együttes, hogy végül a Juhász Zenekar tegye fel a koronát a változatos, sokszínű, sokhangú estére.

A NÉPZENE ÜNNEPE A TÁNCHÁZTÓL A VILÁGZENÉIG 2025. február 1. A táncházra a belépés díjtalan.

Frauenhoffer György

A zene egyszerre hat jótékonyan a testünkre és a lelkünkre, a jó dolgok pedig attól lesznek igazán értékesek, ha megosztjuk őket. A lehető legtöbb emberrel, önzetlenül, ingyen.

Nagy fába vágja a fejszéjét az, aki megpróbálja összegyűjteni, mi mindent köszönhetünk a zenének, a megfoghatatlan művészeti ágnak, aminek se anyaga, se szaga, se színe – bár ez utóbbit többen vitatják.

A teljesség igénye nélkül néhány jótékony hatás, amelyre már tudományos bizonyítékunk is van: a zene csökkenti a stresszt és a szorongást, javítja a közérzetet, enyhíti a fájdalomérzetet, serkenti a memóriát, pozitívan hat a mentális és testi egészségre, javítja az alvás minőségét.

A testi-lelki hatáson túl pedig kulturális identitást ad, közösséget és a pillanaton túlmutató értéket teremt – csak hogy a legfontosabbakat emeljük ki a pozitívumok közül.

Zenebolondok című könyvében Oliver Sacks megemlékezik olyan esetekről is, amikor épp a fentiek ellenkezője volt igaz: az abszolút hallást szeretjük áldásként elképzelni, valójában

azonban kimondottan terhes, ha tudjuk, hogy a mellettünk ülő tökéletes zenei A hangon fúj orrot. Másokat kifejezetten irritál a zene, aki mizofóniában szenved, abból a zajok, zörejek, zenei hangok egyaránt erős negatív érzelmi reakciókat váltanak ki. Aztán ott van például Sigmund Freud, aki idős korára nyíltan vállalta, hogy elveszítette a zene szeretetének képességét, és egyszerűen semmilyen érzelmet nem váltanak ki belőle a dallamok. Érdemes megemlíteni azokat is, akik szinesztéziával élnek, vagyis a zene hatására erős asszociációs folyamatok indulnak el az agyukban, a hangokhoz pedig színeket , formákat, más érzékszervekhez tartozó érzeteket kötnek – számukra a zene sem nem színtelen, sem nem szagtalan. Hogy ez az izgalmas képesség hányféle módon tud átokká válni, abba jobb nem belegondolni.

Bár akadnak kivételek, a legtöbben tudományos háttér nélkül is pontosan tudjuk, hogy a zene így

Fotó: Nagy Attila / Müpa

vagy úgy, de hat ránk: mást hallgatunk egy péntek esti buliban, mást munka közben, és megint mást sportoláshoz. Hogy pontosan mi történik az elménkben zenehallgatás közben, az egyelőre rejtély: az agynak nincs a zene érzékelésére dedikált területe. Ha pedig mégis meg kellene mutatnunk egy koncert közben, hogy hol érezzük a zenét, sokan a fejünk búbja és a lábujjaink közé eső területre mutatnánk.

Ez a tetőtől talpig ható érzés, ami a testet és a lelket egyszerre stimulálja, nem kiváltság. Hozzáférni a zenéhez, ahogy a kultúra minden más területéhez is, alapvető emberi jog, amiben óriási szerepe van az olyan 21. századi, összművészeti intézményeknek is, mint amilyen a Müpa, amely egész évben várja látogatóit ingyenes programok egész sorával.

Elsők között kell megemlíteni a Müpa Home Live koncerteket, amelyek nemcsak ingyenesek, hanem bárhonnan élőben követhetők online, többek között olyan fellépőkkel, mint Fischer Ádám, a Budafoki Dohnányi Zenekar, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, élőben nézhettük Puccini Manon Lescaut-ját, de olyan könnyűzenei for-

mációk koncertjeit is lehetett már online követni, mint az Aurevoir. A Jazz Showcase másfél évtized alatt a közép-európai régió legfontosabb tehetségkutató börzéjévé nőtte ki magát, a mű faj feltörekvő csillagainak koncertjei pedig minden évben ingyenesen tekinthetők meg a Fesztivál Színházban. Grecsó Krisztián ingyenes és rendhagyó irodalomórái ugyan már mind telt házasak idén, mégis meg kell említenünk őket, hiszen a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb szerzője úgy mesél ezeken az alkalmakon a régi korok nagy íróiról, ahogyan arról középiskolában álmodni sem mertünk.

Az ingyenesség mellett különösen fontos, hogy a fiatal generációk is hozzáférést kapjanak a koncer tekhez – a színpadhoz is. Ennek jegyében születtek meg a Hangulatkoncertek, amelyeken a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatói és más művészeti intézmények tanulói kapnak fellépési lehetőséget. A nézői oldalon pedig ott a Müpa egyik legszerethetőbb sorozata, a Cifra Palota, amely a jövő koncertközönségének, a 0–12 éves korosztálynak kínál minden vasárnap ingyenes zenés-kézműves programokat az épület legkülönbözőbb zugaiban.

Fotó: Hirling Bálint / Müpa

A MÜPA M INDENKIÉ

Több mint 250 ingyenes program minden korosztálynak

Antoine, Víg és Bereményi

Darida Benedek

1984-ben jelent meg a Jóslat című Cseh Tamás-album, ugyanabban az évben, amikor otthonról egy szűk 90 kilométerre lévő bentlakásos gimnáziumba kerültem. Az egyébként vitatható küllemű (na jó: fertelmesen randa, lila és sárga borítójú) lemez anyagát kazettára másolva hallgattam rongyosra walkmanen, és érdekes módon (egyfajta ellenméregként) a szövegekbőlakkordfűzésekből, meg persze a Cseh Tamás hangjából áradó melankólia remekül ellensúlyozta a környezetváltozással és hasonlókkal együtt járó nyomottságomat.

Érettségiig beutaztam a Cseh-világ egy részét (például Levél nővéremnek, Antoine és Désiré, Fehér babák takarodója), és csak az egyetemi felvételi környékén esett le, hogy mindegyik korong szövegírója egy bizonyos Bereményi Géza. Vagyis tudtomon kívül már akkor Bereményi-rajongó voltam, amikor fogalmam sem volt arról, hogy ő szerezte ezeket a sokrétegű, a fél- vagy aligmúltat is pillanatok alatt nosztalgiába fordító, pár sorban komplett életutakat és történelmi korszakokat tömörítő szövegeket. Az meg végképp messzire vinne, hogyan derült ki, hogy rajongásom számos filmes (Megáll az idő, Eldorádó) és hangzó (Udvaros Dorottya: Átutazó, Básti Juli – Cserhalmi György:

Víg Mihály és a Balaton Együttes a Müpa színpadán

Hallgass kicsit) tárgya mögött ugyanez a figura áll rendezőként vagy szövegíróként.

Víg Mihályt utoljára a Bem moziban hallottam, a Werckmeister harmóniák vetítése előtt játszott a Tarr-film zenéjéből (amelynek ugye szerzője volt), a produkcióban szintén fellépő Bujdosó Jánost pedig a Bakáts téri nyárzáró fesztiválon, több zenekara közül éppen az oktettjével. Szép lesz ez az együttállás, biztos vagyok benne.

A végére még valami. Most ne menjünk bele abba az értelmetlen vitába, vajon költészet-e a dalszöveg. A magam részéről annyit várok el egy verstől, hogy hasson. Bereményi dalszövegei hatnak, ergo versek ezek igazából. Quod erat demonstrandum.

LITERÁRIUM EXTRA A KÖLTŐ BEREMÉNYI Bereményi Géza és Víg Mihály Cseh Tamás-estje 2025. január 20.

Fotó: Nagy Attila / Müpa

LITERÁRIUM – KORTÁRS ÍRÓK A MÜPÁBAN SIMON MÁRTON­EST 2024. november 28.

NÁDASDY ÁDÁM

költő, fordító

Simon Márton nagyon szuggesztív ember. Komoly, és van bátorsága ki-be járni a hagyományos, papírra írt irodalom és a slam, vagyis az istenigazából élő irodalom között. Még most is fiatal srácként gondolok rá, pedig valójában már érett, öntörvényű alkotó. Két társművész áll majd mellette: Pelsőczy Réka színész és David Yengibarjan zenész, mindketten nagyágyúk a maguk területén.

OLÁH KRISZTIÁN

jazz-zenész

Nagyon izgatottan várom ezt a koncertet. Eötvös Péter munkássága markáns nyomot hagyott a magyar és a nemzetközi zenei életben, és rendkívüli módon hat az én látásmódomra is. Kivételes nyitottsággal és mély értéssel foglalkozott improvizatív zenével és jazzel egyaránt, s ezt tökéletesen tükrözik a koncerten elhangzó darabok is. Az előadók közt megtaláljuk a jazz és improvizatív zene legkiválóbb művészeit, a kortárs zene és a jazz élő kapcsolatát leginkább fémjelző nagyzenekart, a Modern Art Orchestrát, a koncertet pedig az a Fekete-Kovács Kornél fogja össze, aki Eötvös műveinek egyik legavatottabb tolmá cs olója.

BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR

Sibelius, Beethoven, Lindberg 2024. december 8., 9., 10.

EÖTVÖS PÉTER EMLÉKÉRE 2024. december 5.

DUBÓCZKY GERGELY

karmester, a Szegedi Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője

A Budapesti Fesztiválzenekar koncertjét bármikor tiszta szívből ajánlanám, ám most több különleges okom is van rá. Az egyik Robin Ticciati személye, aki mindig egészen egyedülálló atmoszférát teremt maga körül – néhány évvel ezelőtt, a BFZ-nél töltött karmesterasszisztens-koromban volt szerencsém személyesen is megismerni. A másik Jean Sibelius. Mintha úgy tapasztalnám, Sibeliust most kezdi felfedezni magának a hazai közönség. Műveit sokszor félve tűzik műsorra, ám abban biztos vagyok, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar és Robin Ticciati megmutatja majd, miért érdemes hallgatni és szeretni a meglehetősen sajátos zenét író finn komponistát.

Fotó: Tombor Zoltán

Fotó: Csibi Szilvia / Müpa

Fotó: Posztós János / Müpa

Robin Ticciati