Müpa Magazin 2006/2007 évad 1. szám by Müpa Budapest

2006/09/09

01:10

Page 1

www.mupa.hu

magazin

Élmény! Minden tekintetben.

müpa

MUPAmagazin20060908

Kurt Masur és zenekara Budapesten Bartók Béla 2006 Bartók év a Mûvészetek Palotájában

Fél évezredes létforma Flamenco Jazz Fesztivál

Magyar Állami Népi Együttes évfordulós sorozata

ingyenes negyedéves kiadvány • I. évfolyam 1. szám • 2006. ôsz

„Kezdetben volt a halál“ Bódy Gábor retrospektív kiállítása

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:11

Page 2

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:11

Page 3

Nyitány Kedves Olvasó! Amikor az imént megpillantotta, majd elvette a MÜPA Magazin elsô számát, valószínûleg megfordult Önben a jogos gyanakvás, de legalábbis némi kétely: a kezében tartott, magát a megtévesztésig kulturális magazinnak álcázó tárgy valójában nem is igazi sajtótermék, hanem csak afféle promóciós reklámújság. Nem elegendô reklámra, tájékoztatásra a MÜPA több száz oldalas, színes mûsorkalauza s mellette a számtalan kisebb brosúra és alkalmi tájékoztató kiadvány? De igen, elegendô. Ám a MÜPA Magazin nem reklámozni, még csak nem is elsôsorban tájékoztatni akar, hanem – ugyanúgy, mint egy rendes sajtótermék – szórakoztatni, sôt, talán nem tûnik szerénytelenségnek: néha-néha mûvelni is. A megismerés vágyát szeretné felkelteni mindazon nagyszerû produkciók iránt, amelyekért mi, itt házon belül néha már hónapokkal elôre lelkesedünk. Végsô soron ugyanaz a célja, mint magának az épületnek és a benne látható programoknak: a legmagasabb minôséget képviselni. Már sokan és sokszor elmondták, leírták, hogy a Palota és benne a hangversenyterem építészeti csúcsteljesítmény, és már azt sem kell bizonygatnunk, hogy a megnyitás óta eltelt szûk másfél év leforgása alatt a MÜPA új, nemzetközi nívóra emelte a hazai koncertkínálatot, és a prózát kivéve minden kulturális mûfajt magas színvonalon képviselünk. Most ugyanezt szeretnénk elérni ezzel az újsággal is: a hazai kulturális magazinpiacon valami egyedülállót és maradandót alkotni. S úgy érzem, hogy – akár a ház és a programjaink esetében – a MÜPA Magazinnak is minden adott a sikerhez. Hiszen a témákat a hazai kulturális kínálat legjavából szemezgethetjük, a megvalósításban a hazai zenei szakírók legjobbjai vesznek részt. A siker legfontosabb pillére azonban ezúttal is Ön. Ezért kérem, a továbbiakban is vegye el és olvasgassa kedvére magazinunkat, és ossza meg velünk véleményét, ötleteit! Ôszintén remélem, hogy az aktuális MÜPA Magazin átlapozása hamarosan ugyanolyan elválaszthatatlan része lesz mindennapjainak, mint egy séta a Ludwigban vagy egy hegedûverseny meghallgatása. Számítva észrevételeire, Tisztelettel:

Kiss Imre vezérigazgató, Mûvészetek Palotája

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

02:45

Page 4

2006. ôsz

Tartalom

8 A Kapellmeister Kurt Masur

32 Ifjúsági programok a MÜPÁ-ban Gyerekország fellegvára

Nyitány

Hírhozó

Kurt Masur A Kapellmeister

Bregenzi levél

Violetta: Rost Andrea

Corriam tutti Bécsi Figaro Pesten

Mozart és Prága

Gurre-dalok A fiatal Schönberg arcai

Birminghami sikertörténet

Mahler öröksége Budapesti Mahler Ünnep

Liszt-ünnepek Budapesten 26 Kettôs jubileum 28 A Bartók-kvartettek nyomában Nyolckezes orgonára A hangszerek királynôje

Gyerekország fellegvára 32 Ifjúsági programok a MÜPÁ-ban

MÜPA magazin A Mûvészetek Palotája negyedéves, ingyenes magazinja Alapító: Mûvészetek Palotája Kft. Kiss Imre vezérigazgató

Fél évezredes létforma Flamenco Jazz Fesztivál

Fôszerkesztô: Zsoldos Dávid Felelôs szerkesztô: Csonka András

A sors sakktáblája Bozsik Yvette

Szerkesztô: Kádár-Csoboth Judit Szerkesztôség: Fidelio Média 1088 Budapest, Rákóczi út 19. Tel./Fax: (1) 476-03-20, 21 e-mail: mupamagazin@fidelio.hu

Felelôs kiadó: a Fidelio Média Kft. ügyvezetôje

HU ISSN – 1785-1092 www.mupa.hu

Dee Dee Bridgewater

Flamenco Jazz Fesztivál

Binder Károly

Madredeus Az égiek esete a földiekkel

Rabih Abou-Khalil

Omara Portuondo

Téka-jubileum

Három a táncest

A sors sakktábláján 56 Bozsik Yvette Varázsfuvolája Kezdetben volt a halál Bódy Gábor, 1946-85

Hal a vízbôl 60 Új koncertterem Valenciában

Grafikai tervezés és nyomdai elôkészítés: Pistudio Kft. - Práczky István Nyomda: COMORN Kft.

Áttekintô

Kezdetben volt a halál Bódy Gábor

Kulissza Nádasdi Csaba

Téli ajánló

Echo

MUPAmagazin20060908

3 6 8 12 14 16 18

28 n

34 ban

2006/09/09

01:11

Page 5

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:11

Page 6

Hírhozó

Hírek, érdekességek Elôadások a kultúrafinanszírozásról

a kultúrába fektetett font 3,5 fontot generál. Ugyancsak érdekes volt megismerkedni a holland kultúratámogatasi modellel, ahol az intézményi és projekttámogatások esetében négyéves kifutási idôre határozzák meg az állami hozzájárulás mértékét, melyekrôl a szakmai döntést a minisztériumtól független Kulturális Tanács hozza meg.

ISPA Regionális Konferencia Budapesten

Tavasszal továbbképzés-sorozat zajlott a Mûvészetek Palotájában. Az elôadásokon és konzultációkon alkalmanként 40-50, az ország minden részébôl érkezô vendég vett részt a mûvészeti, a zenei élet szakmai szervezeteinek képviseletében. Az elôadásokat a MÜPA munkatársai mellett Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok fôigazgatója koordinálta. 2006. március 18-án a brit szponzorációs szakértô, Goeffrey Brown és a svéd egyetemi tanár, Bengt Lidström a kulturális intézmények és projektek számára elérhetô uniós pályázati lehetôségeket ismertette. Április 21-én Sarah Gee, a Birminghami Szimfonikus Zenekar marketingigazgatója, valamint Paul Kaynes, a Royal Shakespeare Company és WARWICK Arts Center korábbi marketingigazgatója tartottak elôadást, illetve vezettek vitát. Nagyon sok, a hazai zenekarok és kulturális intézmények számára is hasznosítható információ hangzott el. Sarah Gee elmondta, hogy a Birminghami Zenekar miként váltott marketingstratégiát Simon Rattle távozása után és tudta megtartani, tovább építeni közönségét. Május 20-án a kulturális tárca szakállamtitkára, Benedek András és Peter Schreiber uniós szakértô beszélt a közpénzek elosztásának rendszerérôl a mûvészeti intézmények világában. Itt olyan lényeges információkkal ismerkedhettünk meg, mint például annak a brit kutatásnak az eredményével, miszerint minden,

A Mûvészetek Palotája 2006. szeptember 21-24. között rendezi meg az egyik legjelentôsebb nemzetközi zenei szervezet, az ISPA (International Society for the Performing Arts, Nemzetközi Elôadómûvészeti Társaság) regionális konferenciáját. A tanácskozásra a magyarországi kulturális adminisztráció képviselôi mellett más neves európai szervezetek vezetôit is várják a szervezôk. Információink szerint képviselteti magát

az AEAA (az Európai Mûvészeti Ügynökségek Szövetsége), az ECHO (az Európai Koncerttermek Szervezete), az EFA (az Európai Fesztiválszövetség), az EFAH (az Európai Mûvészeti és Örökségvédelmi Fórum), az IAMA (a Mûvészeti Menedzserek Nemzetközi Szövetsége) és a PEARLE (az Európai Elôadómûvészeti Munkaadók Szövetségeinek Ligája). A témaválasztás izgalmas és aktuális, például európai hagyományok és a kulturális globalizáció, a mûvészeti központok (Arts Centers) és intézmények a 21. században, továbbá az európai kultúra jelene: kisebbségek és többség. Két kimagasló személyiség, Konrád György író és Gérard Mortier, a Párizsi Nemzeti Opera igazgatója tartja a megnyitó elôadásokat. Az elôadók között lesz még többek között Johann Zietsman, az ISPA ügyvezetôje (USA), Graham Sheffield, a londoni Barbican Centre igazgatója, Benson Puah, a szingapúri Esplanade Center fôigazgatója, valamint Yudhishthir Raj Isar, az EFAH elnöke is.

Irány Kína A magyar kulturális politika határozott célkitûzése a kínai „piac” meghódítása. A Mûvészetek Palotája is nagy súlyt helyez arra, hogy nemzetközi kapcsolatrendszerének bôvítése során a Kínai Népköztársaság jelentôs kulturális intézményeivel kapcsolatot teremtsen. 2006-ban több jelentôs kínai delegációt fogadott az intézmény, ezek közül is kiemelkedik a találkozás Csen Seng Laijal, a Sanghaji Nemzetközi Mûvészeti Fesztivál vezetôjével és Vu Hsziao-Minggel, a Shanghai Media & Entertainment Group Elôadómûvészeti Központ elnökével és kíséretükkel. A Mûvészetek Palotája munkatársai meghívást kaptak az idei Sanghaji Nemzetközi Mûvészeti Fesztivál megnyitására. A tervezett látogatás célja olyan mûvészeti együttesek és szólisták megismerése, akiknek magyarországi vendégjátéka szóba jöhet a 2007/2008-as szezonban.

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:11

Page 7

A világ legjobb kulturális intézménye A FIABCI nemzetközi ingatlan szövetség elismerését, a Prix d’Excellence díjat – amelyet a szakma Oscarjának is szoktak nevezni – 2006-ban a Mûvészetek Palotájának ítélték. A Wall Street Journal és a FIABCI által alapított díjat május végén adták át Bangkokban. Budapesten a jó hírt gálaesttel ünnepelték június 16án a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Felolvasták Hiller István miniszter köszöntô levelét, Gönczi László, a szervezet magyarországi képviselôje pedig méltatta a Mûvészetek Palotája építészeti megoldásait. Az ünnepségen Gubcsi Lajos, a Magyar Mûvészetért-díj kuratóriumának elnöke Bartók Emlékdíjat adott át Demján Sándornak, a TriGránit Rt. elnökének. A FIABCI a legnagyobb és legátfogóbb, 52 éves múltra visszatekintô nemzetközi ingatlan szakmai szövetség. A díj azokat a fejlesztéseket értékeli, amelyek a legoptimálisabban elégítik ki a társadalmi igényeket, a Prix d’Excellence tehát az átfogó

minôséget és a mûködtetés színvonalát ismeri el, és nem csupán az esztétikai, méretbeli tulajdonságokat. A díjra javaslatot tévô szakemberek „incognito” jártak az intézményben, hogy ellenôrizzenek minden apró részletet. A Mûvészetek Palotája 2006-ban több mint 500 rendezvénynek ad helyet, eddigi látogatóinak száma megközelíti az egymilliót.

Ingyenes koncertek minden korosztálynak A MÜPA 2005 tavaszán kötött stratégiai együttmûködési megállapodást a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetemmel. Az együttmûködés keretében az egyetem hallgatói lehetôséget kaptak arra, hogy a Mûvészetek Palotája kitûnô hangszerein gyakoroljanak és mutassák be tudásukat az elôcsarnokban szervezett kamarakoncerteken. 2006 ôszétôl ezek a hangversenyek is elôre rögzített és meghirdetett program szerint zajlanak majd, szerves részévé válva a MÜPA koncertkínálatának. A mûfaji sokszínûség jegyében a jazz és az opera tanszakok hallgatói is bemutatkozási lehetôséget kapnak. Újdonság lesz a szombat délelôtti koncertsorozat az épület Üvegtermében. Itt az önálló karrierjük elején álló tehetségek mellett már befutott mûvészek is bekapcsolódnak a programba. A szintén kitûnô akusztikai adottságokkal rendelkezô, kb. 100 fôs terem lehetôséget ad intim hangulatú kamarakoncertek megtartására. A sorozat minden elôadására ingyenes lesz a belépés.

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:11

Page 8

A Kapellmeister

Kurt Masur Zsoldos Dávid írása

A nyolcvanadik évét taposó Maestro vitathatatlanul a legkülönösebb mûvészsorsok egyikét mondhatja a magáénak: a lipcsei zeneigazgató a vasfüggöny leomlását követôen, túl a hatvanon is képes volt a viszonylagos ismeretlenségbôl néhány év leforgása alatt szédületes karriert befutni. Kurt Masur már elsô ránézésre is a konzervatív német muzsikus prototípusa: brahmsi szakáll (igaz, csak a ’70-es évek végétôl), öles termet és legfôképpen szigorú tekintet. Aki egy fiatal karmesterben mindenáron a lángoló tekintetû fenomént, egy beérkezett dirigensben pedig a némi – rejtett vagy bevallott – öntömjénezést drogként használó heroizmust keresi, az valószínûleg sohasem fog rajongani a minden színpadiasságtól mentes Masurért. Pedig az ô szélsebes karrierje a 20. századi mûvészpályák egyik legnagyobb rejtélyét rejti: hogyan válhatott valaki – kivált a ’90-es évek háromtenoros sztárkultusszal fertôzött közegében – abszolút „antisztárként” a New York-i Filharmonikus Zenekar körülrajongott zeneigazgatójává?

Mert elismerések ide és lemezfelvételek oda, Masur életének elsô hatvan évében a vasfüggöny mögé bezárva, a nyugati sztárkarmesterekhez képest jóformán ismeretlenségben élt és dolgozott. Egy sziléziai kisvárosban, Briegben született 1927-ben, amelyet ma már természetesen Lengyelországban találunk meg, mégpedig Brzeg néven. A kezdetben az orgona és a zongora által lenyûgözött fiatalember mindössze 16 éves volt, amikor megsérült a keze és egy orvos közölte vele, jobban teszi, ha valami más pálya után néz. Az utókor szerencséjére ugyanebben az évben elôször hallott szimfonikus zenekart, s nyomban eldöntötte: karmester lesz. Mindeközben tombol a háború: bár az utolsó három hónapjára Masurt is besorozzák, egyike lesz azoknak,

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:12

Page 9

akik a csupa tizenévesbôl álló osztagból végül hazatérnek. Pontosabban: egyike a huszonhétnek – a százharmincból… A háború után folytatta lipcsei konzervatóriumi tanulmányait – amelyek egy sokoldalú Kapellmeisterhez méltóan nemcsak karmesteri, hanem komoly zongora- és zeneszerzésstúdiumokat is jelentettek –, és emellett éjszakánként egy jazzcsapat bôgôseként a helyi lokálokban kereste meg a betevôre valót. Az ekkoriban Lipcsébe látogató Furtwängler egy életre szóló élményt jelentett Masur számára. „Úgy játszott a zenekarral, mintha zongorázott volna rajtuk – a muzsikusok minden rezdülését követték” – emlékezett vissza fél évszázaddal késôbb a nagy elôdre. A tehetséges fiatalember gyorsan lehetôséghez jutott: elôbb különbözô posztokat töltött be Erfurtban, Halléban, Lipcsében, Schwerinben és Drezdában, majd a berlini Komische Operben az alapító-igazgató Walter Felsenstein mellett lett zenei vezetô. Amikor azonban úgy érezte, megfullad Felsenstein irányítása alatt és távozott, a párt kultúrkorifeusai közül néhányan igencsak megorroltak rá. „Egészen addig sikeres karmesternek tarthattam magam, de ez hirtelen véget ért… a hatalom úgy gondolta, hogy emigrálni akarok, és négy hosszú évig nem kaptam zenekart. Nem volt pénzem, a magánéletem egy katasztrófa volt. De eltökéltem magam, hogy elég erôsnek kell lennem ahhoz, hogy leküzdjem a nehézségeket.” Masur éppen negyven éves, amikor az elsô igazán komoly, önálló nagyzenekari feladattal szembesül: 1967-ben – nem kis részben a zenekar nyomására – kinevezik a Drezdai Filharmonikus Zenekar vezetôjének. Bár az itt töltött éveket a késôbbiekben élete egyik legszebb idôszakaként írja le, igazi zenei otthonára mégis egykori tanulmányai helyszínén, Lipcsében talál. Három évvel késôbb ugyanis elvállalja az akkori NDK valószínûleg legjobb, de feltétlenül legnagyobb múltú együttese, a Gewandhaus Zenekar vezetését – s bár két évig még ingázik Drezda és Lipcse között, végül Bach és Mendelssohn városában marad. Ezzel egy negyedszázadnál is hosszabb házasság veszi kezdetét: 1970 és 1996 között Masur közel kétezer(!) alkalommal állt ki a pulpitusra, s érzelmi, szakmai kapcsolatai Lipcsével ma is töretlenek. A Mendelssohn alapította Gewandhaus elsô „Conductor Laureate”-ja világot járó sztárkarmesterként sem felejtette el, hogy a generációkról generációkra hagyományozott

lipcsei tradíciók örököseként vált naggyá, amint azt sem, hogy egy kiváló zenekar építésekor nem a pénz az egyetlen szempont. „Ha szerte a világból hívsz muzsikusokat, lehet, hogy megszerzed legjobbakat – de ezzel még nincs zenekarod. Egy csupa sztárból álló zenekar valóságos katasztrófa is lehet.”. A családi örömök sem váratnak soká, bár a románc nem mindennapos módon alakul: Masur a hetvenes évek közepén, Brazíliában vendégeskedve ismerkedik meg késôbbi feleségével, a japán szopránénekesnô Sakurai Tomokóval, aki épp a zenekar brácsaszólamát erôsíti. Rövid eljegyzés után összeházasodnak és Tomoko Masur követi férjét az NDK-ba.

„

Masur a magánéletben félénk...

Ha szerte a világból hívsz muzsikusokat, lehet, hogy megszerzed a legjobbakat – de ezzel még nincs zenekarod. Egy csupa sztárból álló zenekar valóságos katasztrófa is lehet.

„

A „népi demokratikus” rendszerrôl akkoriban még kevesen gondolták, hogy csak egy bô évtizede van hátra, Masur alkatától pedig kevés dolog áll távolabb, mint a forradalmi attitûd: visszahúzódó, sôt félénk személyiségét nemcsak környezete tanúsítja, hanem maga is bevallja. „Egy bizonyos félénkséget soha nem tudtam legyôzni. Ki tudok állni egy zenekar elé. Ki tudok állni a közönség elé is. De ha mondjuk át kell vágnom néhány tucat ember között egy fogadáson, könnyen zavarba jövök.” Ennek a félénkségnek azonban a nyomát sem látni, ha nem saját magáról, hanem valami fontosabb célról van szó. Az 1989-es év gyorsan pergô politikai eseményei a csendes, a konfrontációtól még a próbateremben is ösztönösen tartózkodó karmestert egyszerre a közélet egyik prominensévé avatták. A Honecker-diktatúra utolsó idôszakában Masur azon kevesek közé tartozott, akiknek tekintélyét, humánumát és mértéktartását nem lehetett nem tudomásul venni. Egy pillanatig

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:12

Page 10

még a politikai pálya lehetôsége is nyitva állt elôtte, s bár széles körû elfogadottsága révén könnyen lehet, hogy a közéletben is tartós sikerre lett volna képes, Masur fejében valószínûleg egy pillanatra sem fordult meg komolyan a váltás. Pedig a világnak ebben a szegletében nem lett volna elôzmény nélküli egy sikeres muzsikusi-politikusi pálya. A leghíresebb példa erre Ignacy Jan Paderewski zongoramûvészzeneszerzô, aki – miután az elsô világháborúban oroszlánrészt vállalt az amerikai lengyel emigráció mozgósításában – az újonnan alakult független Lengyelország elsô miniszterelnök-külügyminisztere volt. De közelebbi, mondhatni párhuzamos példa is akadt volna Vytautas Landsbergis személyében, aki „civilben” a zenetudomány sokkötetes doctor habilitusa, egyúttal a litván ellenzék egyik vezéralakja, s 1990-tôl a szovjet megszállás alól felszabaduló Litvánia elsô elnöke – jelenleg pedig az Európai Parlament képviselôje. Ami Masur számára ebbôl a politikai kirándulásból megmaradt, az inkább egy negatívum: az ôt nem kedvelô kritikusok a mai napig elôszeretettel dörgölik az orra alá azt az igaztalan vádat, hogy csak a politikai szereplésével járó közfigyelem tette lehetôvé, hogy a következô évben pályája szédületes magasságokba emelkedjen. 1991-ben ugyanis felkérték a világ egyik legjelentôsebb együttese, a New York-i Filharmonikus Zenekar vezetésére, amelytôl aztán tizenegy sikerekben gazdag évet követôen, búcsúajándékképpen megkapta a „Music Doctor Emeritus” címet. Pedig a New York-iak nem osztogatják az ilyesmit könnyen – elôtte csupán a legendás Bernstein kapta meg a jóval szerényebben hangzó „Laureate Conductor” címet. A New York-i közönséget és kritikusokat azonban nem Masur keletnémet elôélete, még kevésbé nem létezô sztárallûrjei, hanem sokkal inkább a koncertek foglalkoztatták. Ahogy Masurt is: „Soha nem beszélek a karrierrôl. Soha nem akartam karriert csinálni. Jó akartam lenni. És megpróbáltam nem sztárrá válni.” A hatvanéves Kapellmeistert nem ijesztették meg a sztárok – ô ugyanúgy zenekart akart építeni, mint Drezdában vagy Lipcsében. És ugyanazokkal a módszerekkel. „Csodálatos egy zenekarral úgy dolgozni, hogy soha nem kell megmutatnod, hogy te vagy a fônök” – ez sem éppen egy Toscanini-féle karmestertôl való idézet. A zenekar pedig imádta, feltétel nélkül. Távozását követôen koncertmesterük, Glen Dicterow így nyilatkozott a Masur-korszakról: „Sokkal jobban halljuk egymást, egyszerre lélegzünk, kialakult egyfajta ’esprit de corps’.” A távozás évét egy kis

híján tragikus közjáték, egy súlyos veseelégtelenség is beárnyékolta – Masur hosszú idôn át dialízisre szorult, mígnem unokaöccse jelentkezett donorként. A mûtét kitûnôen sikerült, és az orvosok aggodalmainak dacára Masur már néhány hét elteltével újra a pódiumon állt. Masur még a New York-i idôszakban, 2000ben lett a Londoni Filharmonikusok elsô karmestere – ezt a pozícióját a mai napig betölti. New Yorkból való távozásakor bizonyára válogathatott a jobbnál jobb tengerentúli ajánlatok között, 2002-ben mégis úgy döntött, visszatér az öreg kontinensre, mégpedig a párizsi Orchestre National de France zeneigazgatójaként. Munkatempója ma már talán nem olyan feszített, mint New Yorkban volt, de így is megdöbbentô, hogy a két zenekar mellett teljesített szolgálatain felül számtalan vendégszereplést, mesterkurzust találunk a naptárában. Egy közeli példa: most augusztusban 15 nap alatt 10 koncertet vezényelt Nyugat-Európában – Luzerntôl Santanderen és a London Promson át a Rheingauig és Montreux-ig – összesen mintegy 4-5 teljes koncertprogrammal. A nyolcvanéves Masurnál tehát szemmel láthatóan „alles in Ordnung”: a rendíthetetlen Kapellmeister menetel tovább, az évtizedek óta változatlan mottó szellemében: „Egy karmesternél az elkötelezettség az elsô – az elkötelezettség a zeneszerzô szolgálata iránt.”

2006. október 26. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A Londoni Filharmonikus Zenekar koncertje Mendelssohn: Hebridák – nyitány, op.26 Schumann: a-moll zongoraverseny Brahms: II. D-dúr szimfónia, op. 73 Km.: Helen Huang (zongora) Vez.: Kurt Masur

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:12

Page 11

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:12

Page 12

Nincs az idén Ausztriának olyan csücske, amely ne visszhangozna Mozart nevétôl és zenéjétôl. Vagy mégis? A nyugati szögletben, ahol Ausztria, illetve Vorarlberg Svájccal és Németországgal osztozik a gyönyörû Bodeni-tavon, akadt egy olyan kulturális seregszemle, amely megmutatta: Mozart nélkül is megáll a lábán. Eközben a Bregenzi Fesztiválnak is van ünnepelnivalója, éppen hatvan éve rendezték itt az elsô kulturális seregszemlét. A kerek születésnapra szép ajándékot kapott – és adott – a Fesztivál: az újjávarázsolt Fesztiválszínházat.

A fesztivál, amely szembe mer szállni a divattal

Bregenzi levél Szászi Júlia írása

Az újjávarázsolt Fesztiválszínház 2006-ban nyitotta meg kapuit

Hogy a hagyományos konkurencia, Salzburg zaja már megint elnyomta a kis vidéki rokont? Ezt Bregenzben megszokták, nem bánják, beérik annyival, hogy az utánozhatatlan természeti csoda, a tószínpad, az évtizedek óta egyre színvonalasabb produkciók sorozata és most, a – salzburgi Mozart-házzal ellentétben – teljes lelkesedést kiváltó, újjávarázsolt színházépület egyaránt vonzza a törzsközönséget és az új rajongókat. Persze Bregenz fô attrakciója továbbra is a tószínpad. Elragadóbb látványt nehéz

elképzelni, mint a néha haragos, máskor csillagos ég alatt a csillogó víztükörbôl kiemelkedô mindig látványos díszlet, de aki hátra-, illetve körbetekint és a hatezres közönséget, a szépen elrendezett széksorokat nézi, annak is tátva marad a szája. Mindez azzal párosul, hogy ennek a színpadnak tökéletes az akusztikája, a produkciók és rendezések pedig mindenkor alkalmazkodnak a környezethez. A siker évrôl évre oly nagy – no meg a mindig monumentális, soktonnás díszlet felépítése annyi fáradságot, pénzt és

energiát emészt fel –, hogy hagyományosan kétévente változik csak a program. Míg Salzburg az idén szinte naponta új (Mozart) bemutatóval állt elô, Bregenz, a tavon maradt a tavalyi Trubadúrnál. Pedig Bregenztôl sem áll távol a kísérletezô kedv. Ezt bizonyítja éppen ez a Trubadúr: Robert Carsen rendezése a cselekményt egy olajfinomítóba helyezte. Talán mert a díszlet megvilágítása a különleges helyszínen ritka látvány. Újítás itt az idén semmi, a produkció beéri a tavalyival, ami viszont

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:13

Page 13

elsôsorban a zenekar – hagyományosan a Bécsi Szimfonikusok – számára jelentett megváltást: karnagyuk, Fabio Luisi kiharcolta, hogy a korábbi, föld alá süllyesztett, mindig nedves zenekari árok helyett a közeli Fesztiválszínház védett falai között játsszanak. A technika ezt lehetôvé teszi, s a hangzáson ez mit sem változtat, hiszen az irigylésre méltó akusztikát eddig is rafinált hangosítási manôverrel érték el. Az évfordulókat Bregenz is kedveli, csak éppen igyekszik olyat választani, amit máshol szinte elfelejtenek. A nyitókoncerten Friedrich Cerha osztrák zeneszerzô monumentális zenekari mûvét adták elô, merthogy Cerha az idén 80 éves, ha errôl nem is esik elég szó. És Herbert Willi, Vorarlberg idén 50 éves zeneszerzô szülötte is bekerült a kortárs zenei programba, erôsítve David Pountney intendáns törekvését a markáns saját profilra. Az új színház megint csak helyi vonásokat tükröz – és ezzel senki ne gondoljon holmi provincializmusra. A vorarlbergi építészet világhírû, az itteni mesterek munkái azonnal felismerhetôk, legfeljebb még a szomszédos, kulturális és eszmei vonatkozásban igen közeli Svájc modern architektúrája az, amivel összevethetô. Amikor az ugyancsak elavult régi fesztiválszínház felújításának terve megfogalmazódott, egy percig sem volt kétséges, hogy a pályázatot helyi tervezôk nyerik majd, s Bregenz adja a projekt vezetôjét is. Pedig a feladat nem volt könnyû: a régi, 1977-78-ban emelt épületet kellett javítgatni, korszerûsíteni, bôvíteni és szépíteni. Nos, a feladatot kitûnôen megoldották. Alig tíz hónap

A tószínpad nem tûri a kommerszet – a Trubadúr extravagáns díszletei

alatt varázsolták újjá a régi épületet. A kubista forma nem idegen ezen a tájon, az üveg, a beton és az acél ügyes kombinálása számtalan kulturális létesítménynél bevált (üvegbôl 1 700 négyzetmétert, betonból 1 015 köbmétert, acélból 569 tonnát dolgoztak bele az épületbe). Méltóságteljes és mégis könnyed az épület, Helmut Dietrich mintha csak játszott volna a hatalmas beton hasábokkal, amelyek közül az egyik óriásüvegszeme a tó felé, a másik, a hófehér négyzet a város felé néz. A nagyterem akácfaborítást kapott és széksorokkal bôvült – most 1800 férôhelyes –, a mennyezet lejjebb került, új a szellôzés, és a legkorszerûbb technika kifogástalan akusztikát biztosított. Nem ingyen: már a 35 millió eurós költségvetés se volt kevés, ám ezt is túllépték, olyan 40 millió körüli lett a végsô szám. Méltó elôadások kerültek az új színházba: Claude Debussy ritkán játszott operája, Az Usher-ház hanyatlása,

amely Edgar Allan Poe regényén alapul. (Az ôsbemutató – a krimi-opera, ahogyan az osztrák sajtó nevezte – óriási sikert aratott.) Hagyományosan játszanak a Theater am Kornmarkt színházban is – operettet. Az idén Jacques Offenbach Kékszakáll címû zenés darabjára esett a választás. Pountney tudja: az óriási konkurenciaharcban csakis szokatlan, ritkán játszott mûvekkel, különleges elôadásokkal, a szokványostól eltérô feldolgozásokkal van esély. Másként gondolkodik a kortárs mûvekrôl is: nem kívánja azokat egyetlen helyre és sorozatra korlátozni. Vegyíteni kell a régit és az újat. A megújult színház kötelez: ide nem lehet „akármit” tervezni, s a tószínpad se tûri a kommerszet. Bregenz egyre több elkötelezett rajongót mondhat magáénak: a Fesztivál Barátainak Egyesülete az idén 130 ezer euróval járult hozzá a sikerhez. Nem mintha nem gazdálkodnának itt jól: évente, alig egyhónapos játékidô alatt 15 millió eurót kerül a kasszába. Nagy csinnadratta nincs körülötte, néha egészen halkan közlik, most éppen hány százezredik nézôt köszöntötték a Trubadúr elôadásán. S hogy eközben Ausztriában a vízcsapból is Mozart és Salzburg folyik, az a bregenzieket nem izgatja. Amíg a tavi kikötôben egymás után kötnek ki a svájciakat, németeket szállító hajók, és 50 kilométeres körzetben elkel minden szálláshely, addig édes-mindegy, mit csinál a konkurencia. www.bregenzerfestspiele.com

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:13

Page 14

Réfi Zsuzsanna írása

„Tartalommal megtölteni ezt a milliószor eljátszott muzsikát”

Violetta:

Violetta Valery-alakításához maga Ralph Fiennes is gratulált. A színész az egyik budapesti Traviata-elôadást nézte meg Szabó Istvánnal, s aztán küldött egy köszönôlevelet az énekesnônek, amelyben kifejtette, mennyire tetszett neki a szerepformálása, és hogy nagyon hálás neki ezért az élményért. Verdi kaméliás hölgyét Rost Andrea elôször a Salzburgi Ünnepi Játékokon alakíthatta, majd bejárta vele a világot. A londoni Covent Gardentôl a milánói Scalán és a New York-i Metropolitan Operán át a legnagyobb dalszínházakban lépett fel már sikerrel Traviataként. Pedig az 1995-ös debütálás, amelyet Riccardo Muti dirigált, nem volt könnyû: az elôadás elsô felvonásában az énekesnô megakadt a recitatívóban. Hiába jött a súgás, csak nem akart eszébe jutni a folytatás. S bár Rost Andreának örökkévalóságnak tûnt a kényszerû csend, utólag kiderült, a közönség csupán azt hitte, drámai hatásszünetrôl van szó. A következô elôadás elôtt több százszor átnézte a kérdéses részt, s minden rendben is volt. Hatalmas ovációval fogadta a salzburgi közönség a Frank Lopardóval és Renato Brusonnal fellépô Rost Andreát. Sikert aratott a fesztiválon Violetta Valeryként, s ettôl kezdve minden esztendôben újabb és újabb rangos operaházban mutatkozhatott be ebben a szerepben. Mindenben megfelel ugyanis a szerzô elképzeléseinek, amit Verdi a következôképp fogalmazott meg: „a Traviatában lennie kell egy kiváló primadonnának, aki a tenoristával és a

Rost Andrea

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:13

Page 15

baritonistával megfelelô hármast alkot.” Amikor az olasz zeneszerzô a darabot komponálta, valósággal beleszeretett a kaméliás hölgybe. Az ifjabb Dumas regényére még Párizsban figyelt fel, s a Vaudeville Színházban látta a mû színpadi változatát. Nem sokkal késôbb neki is kezdett a komponálásnak. Verdi valószínûleg saját függetlenségi háborúját is látta abban, ahogyan Alfred Germont lázad a társadalmi konvenciók ellen, s egy kitartott nôt akar feleségül venni. A zeneszerzô környezete ugyanis nagyon nehezen fogadta el, hogy Verdi a felesége halála után összeköltözött a visszavonult énekesnôvel, Giuseppina Strepponival. A korabeli, hús-vér szereplôket felvonultató opera 1853-ban került színpadra a velencei La Fenicében. S bár az ôsbemutatón az énekesek csúfos szereplése miatt megbukott a produkció, egy évvel késôbb az olasz közönség már lelkesen ünnepelte a Traviatát, amely azóta is az operalátogatók egyik kedvenc darabja. Rost Andrea három legkedvesebb hôsnôjének is egyike Violetta. „A felvonásokban egy nô három különbözô arcát mutathatom meg: a vonzó kurtizánt, akiért mindenki rajong, a szerelmes asszonyt, aki mindenre képes a kedveséért s a haldoklót, akinek az élet lassan kifolyik az ujjai közül. Roppantul élvezem ezt a játékot, mert imádok különbözô karakterekbe bújni. Gyerekként színésznônek készültem...” De elmeséli azt is, hogy az elsô néhány Traviataelôadáson még kevesebb energiája jutott a figura megformálására, ugyanis a tökéletes hangi teljesítményre koncentrált. „Az énekelnivaló sem könnyû, s nagyon lényeges, hogy hiteles hangon tudjak megszólalni, valóban átlényegüljek Violettává. Nehéz egyszerûen és természetesen megjeleníteni a kirobbanó élni vágyást, a boldogságigenlést, amelyre folyton árnyékot vet a betegség, a halál, s állandó küzdelmét elôítéletekkel teli környezetével.” A magyar énekesnô bejárta a világot, extravagáns rendezôi koncepcióval azonban eddig még sehol sem találkozott. Nagyon szerette a zürichi operaház modern, izgalmas színrevitelét, és rengeteget tanult a berlini Deutsche Oper analizáló elôadásából. Az egyik legnagyobb kihívást mégis a milánói Scala

jelentette számára, hiszen ott a közönség soraiban még olyanok is ültek, akik ezt az operát Maria Callas-szal is hallották. „Mindig feszült vagyok az elôadások elôtt, de most ott motoszkált bennem az is, hogy ezen a színpadon Callas, Tebaldi, Kabaivanska volt Violetta. A milánói fellépés számomra az egyik legnagyobb megmérettetést jelentette. S bár egyébként is mindig figyelek arra, hogy ne hisztis dívaként viselkedjek, a Scalában tudatosan arra is koncentráltam, hogy ne görcsöljek be, hogy ugyanolyan fellépésként éljem meg az estét, mint bármelyik más Traviataelôadást. Hihetetlen boldogság volt, amikor ott, a nagy vörös függöny elôtt is ünnepeltek…” Rost Andreát az eltelt évtized alatt olyan kiváló dirigensek vezényelték már a Traviátában, mint Marcello Viotti, Marco Armiliato, továbbá olyan partnerekkel is felléphetett, mint Ramon Vargas vagy Lado Atanelli. Az egyik kedvenc Alfrédja Giuseppe Sabbatini, akit nagyon érzékeny zenésznek, rendkívüli muzsikusnak tart, s akinek csodálja gyönyörû pianóit. Rost Andreának ugyanis mindig is nagyon fontosak voltak a partnerek. „Kezdô énekesként is olyan kollégákat kerestem, akik valódi játszótársak, akikkel jó a próbák során együtt dolgozni, majd színpadra lépni. Akikkel valóban adhatunk valamit a nézôknek…” Az énekesnô úgy véli, 1995-ös debütálása óta még érettebb, sokszínûbb lett a szerepformálása, hiszen a benne élô Violetta-figurát a többi alakítás is gazdagította. A szeptemberi, Mûvészetek Palotájában rendezett

Traviatára pedig azért is készül nagy izgalommal, mert ez lesz az elsô alkalom, hogy koncertszerû elôadáson kelti életre „a bukott nôt”. „Díszlet, kellékek, jelmezek nélkül sokkal nehezebb hitelesen megjeleníteni ezeket a figurákat, és elvarázsolni a közönséget. A mimika és néhány apró mozdulat segít, de fôleg a hangunkkal kell megformálni ezeket a szenvedéllyel teli szereplôket, s tartalommal megtölteni ezt a milliószor eljátszott muzsikát.” A Traviata után a magyar közönség több koncerten találkozhat még az énekesnôvel, hiszen Veszprémben, Budapesten, Sopronban és Debrecenben is Mozartkoncerteken szerepel Héja Domonkossal és a Danubia Szimfonikus Zenekarral. Az ôszi hónapok azért is izgalmasak a számára, mert megjelenik egy rendhagyó, nemzetközi terjesztésû DVD-je, amelyen népszerû áriákból készült klipeket láthatnak-hallhatnak az érdeklôdôk. Az év utolsó hónapját pedig már a tengerentúlon tölti Rost Andrea, hiszen egy újabb kihívás vár rá: a Chicagói Lyric Operában A denevér Rosalindájaként debütál. 2006. szeptember 14. 19:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Verdi: Traviata

Fôbb szerepekben: Rost Andrea, Giuseppe Sabbatini, Anthony Michaels-Moore Km.: Miskolci Szimfonikus Zenekar Vez.: Marco Boemi Rend.: Káel Csaba

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:13

Page 16

Egy bolond nap, avagy Figaro lakodalma

Corriam tutti! Kovalik Balázs írása

Sok fiatal rendezô választja debütálni a ’Figaro’-t, hiszen „szertelen vígjáték”-ról van szó, amely végsô soron egy ízig-vérig színpadra írott komédia megzenésített változata „csupán”. Maga a szerzô is arra esküdött, olyan közérthetô zenét kell komponáljon, hogy akár egy fiákeres is utána énekelje majd. Megelégedett nyolc hangnemmel, nehogy „túlterhelje” hallgatóságát, és librettistájával egyszerûsítette Beaumarchais színdarabját, „elhagyva” belôle sok politikai kiszólást, a „könnyebb” érthetôség, no meg a bemutathatóság kedvéért. A Figaro házasságának színpadi elôadását II. József császár rendelete egyértelmûen tiltotta. Nem volt kívánatos, hogy a tizennyolcadik század változó világában forradalmi gondolatok tüzeljék a népet uralkodóik ellen. Az idô tájt ismerték még a népek bölcs vezetôi a színház fontosságát, a társadalom fejlôdésére és gondolkodására gyakorolt hatását. Ugyanakkor II. József felvilágosult uralkodóként ugyancsak kívánatosnak tartotta, hogy az udvari opera közönsége, az arisztokrácia, szembesüljön azzal a kritikával, amit e bolond nap története megfogalmaz. Kajánul támogatta hát a pikáns vállalkozást, amely immár véglegesen el akart fordulni a hôsök és istenek feltétlen magasztalásától, s helyette züllött nemesi tartást, pitiáner intrikákban dagonyázó uralkodó osztályt választott egy opera témájául. Egy új világ van bontakozóban, ahol a grófok feudális uralma fölött a polgáriasodás nyer egyre nagyobb teret, ahol a pénz már nagyobb úr, mint az abszolút

hatalom. Egy szobalányt immár ágyba kényszeríteni csak úgy nem lehet: Almaviva gróf Susanna „szerelméért” pénzt kínál. Aktualitását e prostituálódó világot oly ôszintén bemutató darab máig nem vesztette el, még ha olykor hisztérikus rohamot kapva prüszköl is a jólnevelt közönség egy-egy aktualizált színpadra vitel láttán. De maradjunk a krinolinok és felöltôk „partitúrahû” világában: a megvalósulást mindenáron megakadályozni igyekvô alattvalói hûség és a színházi intrika mára már teljesen ismeretlen tevékenysége ellenére a Figaro házassága, avagy egy bolond nap, Lorenzo da Ponte szövegkönyvére, Wolfgang Amadé Mozart zenéjével 1786. május elsején bemutatásra került a Bécsi Udvari Színházban. Úgy tûnik, a nyolc hangnem mégis megfeküdte a fûzôk szorításában pihegô hölgyek gyomrát. Kortárs mûvet voltak kénytelenek látni, forradalmit a szónak abban az értelmében is, amely szerint olyasmi korábban még nem fordult elô, hogy egy opera mindennapjaik társadalmi konfliktusait válassza témájául. Állítólag többen elájultak, a közönség nem igazán tudta, mit gondoljon a darabról, és az jóindulatú kritika is elismerte: habár e sziporkázó, zenei megoldásokban, ötletekben tobzódó muzsika magasrendûségéhez kétség nem fér, az arra még éretlen bécsi közönség számára talán kissé mégiscsak megterhelô. Kezdjük azzal, hogy operájának Mozart az ’Egy bolond nap, avagy Figaro lakodalma’ címet adta, és még csak véletlenül sem fordítva. (Csak hogy ragaszkodjunk a szerzô szándékához!) S ha egy zeneszerzô a szent bolondság maszkja mögé bújik, teszi ezt nyilván azért, hogy e nap minden félreértését, meglepetését, turbulenciáját kihasználva végre kiélhesse alkotói fantáziáját. Több könyvtárnyi tanulmány bizonyítja, mindez maradéktalanul meg is történt.

S bár a bécsiek lelkes nyitottsága a zenei újdonságok iránt már akkoriban is lenyûgözô volt – lám, a Don Giovanni a császárvárosban épp az által váltott ki fanyalgást, hogy témája már „ezerszer feldolgozott unalmas klasszikus” –, a Mozartból kirobbanó gondolati–érzelmi–zenei szökôár váratlanul zuhant az opera seriákhoz szokott közönségre. A különbözô hangulatú áriák egymást váltó sorozatainak „izgalmához” szokott korabeli operarajongók döbbenve vették észre, a Figaro áriái egyáltalán nem törekszenek bravúros testvéreik nyomdokába lépni. Itt a cselekmény, a recitativók helyett eddig soha nem hallott hosszúságú és felépítésû együttesekben zajlik, így a késôn ébredô publikum keserûen tapasztalhatta: a darab megértéséért bizony neki is meg kell dolgoznia. Amikor az ember mobiltelefon, internet, repülôgép híján egy idôben egyszerre még csak egy helyen volt képes jelen lenni, amikor a távolság és az idô viszonyát a postakocsi határozta meg, valóban szédítô lehetett az egyszerre mást és mást éneklô szereplôk együttesének felfoghatatlan harmóniáját Beaumarchais színmûvének eredeti címlapja

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:14

Page 17

felfogni. De Mozart itt nem állt meg. Nem elégedett meg azzal, hogy tercettjei, kvartettjei, szeptettjei csak zenei csúcspontokat alkossanak: az áriák elôjogait meglopva, az érintettek a cselekménybôl fakadó érzelmi reakcióiknak immár az együttesekben is hangot adnak, sôt! A darab feszültsége így, a szereplôk lelkiállapotának fejlôdésével párhuzamosan szinte töretlenül fokozódik a negyedik felvonásban kulmináló fináléig. Ráadásul a szerzôk a jellemábrázolás mezején is új utakra léptek, s nem elégedtek meg azzal, hogy a sematikus típusok helyett valódi, hús-vér figurákat írtak a színpadra. Kérlelhetetlen radikalizmussal koncentráltak szereplôik belsô konfliktusaira, amelyek többnyire individualizmusuk az általánossal való ütközéseibôl fakadnak. Mert feladja a Gróf minden elôjogát, méltóságát, csakhogy közönséges emberi szerelemre lelhessen – de jaj! –, akkor egyszerre féltékenységet, irigységet érez. És amikor a komornyik vinné saját urát a táncba, rögtön el is veszti lába alól a talajt. Konfliktusaik valójában nem társadalmi hovatartozásukból fakadnak. Ahogy a történelem tanúsítja, ezek megváltoztathatók, míg a saját ellentmondásosságát magában hordozó ember leginkább nem. A Gróf

újból és újból ugyanabba a megalázó helyzetbe kerül, Figaro mindig mindent csak utólag ért meg, Cherubino rendre lebukik… Mélyen emberi lesz az az opera, amely e dilemma ábrázolását tûzi ki célul. Tíz évnek kellett eltelnie, hogy a színpadra állítás gyakran felmerülô lehetôségét végre ne utasítsam gyáván vissza. Alig három hónapos próbaidôszaknak, egy meglehetôsen jól sikerült vállalkozásnak, hogy mégis belássam: a feladat igazából megoldhatatlan. Mozart ugyanis még egy csavart vitt a „játékba”. A pszichoanalitikus gondosságával megrajzolt figurák az együttesekben egyszerre találják magukat reális helyzetekben, amelyek valós reakciók és érzelmi állapotok megfogalmazását teszik lehetôvé, míg mindennek zenei megrajzolása törvényszerûen elemelt, absztrakt, már-már szürreális pillanatokat teremt. Úgy tûnik, e dualizmus ily végtelenül harmonikus megvalósítása csak e harminc éves fiatalembernek adatott meg. Mi csak bámulhatjuk, miként akart akkor régen mindenki a másik fölött uralkodni, vagy legalább a másikat manipulálni; miként ismerte föl a Grófné – éppen ô, akinek

már semmilyen hatalma sincs senki felett –, képes egyedül arra, hogy a permanens intrikálást befejezze, a valóság és a látszat ellentmondásait feloldja, és ezzel egy boldog pillanatot teremtsen. Egyetlen egyet. Aztán együtt belekezdenek a zárószámba: „Corriam tutti, corriam tutti…!” – szaladjunk mindannyian! – újra megidézve azt a rohanást, üldözést, ami az egész darabon át hajszolta ôket. Szóval futhatunk tovább.

2006. szeptember 16. 19:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Mozart: Figaro házassága (koncertszerû elôadás)

Fôbb szerepekben: Ricarda Merbeth, Adrian Eröd, Ildikó Raimondi, Wolfgang Bankl, Michaela Selinger Km.: a Bécsi Állami Operaház Zenekara, Színpadi Zenekara és Énekkara Vez.: Ulf Schirmer

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:14

Page 18

Amadeus rajongói

Mozart és Prága Gyarmati Eszter írása

Téved, aki azt gondolja, hogy a rajongói levél huszadik századi találmány. Wolfgang Amadeus Mozart már 1786 karácsonyán kézhez kapott egyet Prágából, amelyben „a zenekar, valamint a zeneértôk és zenekedvelôk egy csoportja levélben meghívta ôt, és egy róla szóló költeményt küldött neki.” A lelkesedés kiváltója, amely A. D. Bleichát a Mozart elôtt hódoló vers megírására, a muzsikusokat pedig a meghívás tolmácsolására ösztönözte, a Figaro házassága címû opera volt, amelyet 1786 decemberében – hét hónappal a bécsi premier után – hatalmas sikerrel mutattak be Prágában. 18

Egy visszaemlékezés szerint az opera „minden alkalommal példátlan lelkesedésre ragadtatta a közönséget. Strobach úr, a zenekar vezetôje gyakran mondogatta, hogy együttesének tagjaival együtt annyira nekibuzdul minden elôadásnál, hogy a fáradságos munka ellenére boldogan elölrôl kezdené. A muzsika népszerûsége olyan nagy és széleskörû volt, hogy Johann Joseph Thun gróf [is] meghívta Mozartot Prágába, és lakást, ellátást és minden kényelmet felajánlott neki házában.” Mozart felesége és barátai társaságában élvezte Thun gróf és a város vendégszeretetét 1787 elején. A komponista egy levelébôl úgy tûnik, Prágában ekkortájt heveny Figaro-járvány tombolt: „[a Breitfeld-féle bálban] elégedetten figyeltem, milyen vidáman táncol mindenki az én Figaróm zenéjére, csupa német tánccá és kontratánccá alakítva. Semmi másról nem beszélnek, csak a Figaróról; semmi mást nem húznak, fújnak, énekelnek és fütyülnek, csak a Figarót; egyetlen más operát sem néznek meg, csak a Figarót és mindig csak a Figarót – nagy megtiszteltetés ez számomra.” A prágaiak rajongását még tovább fokozta az a nagyszabású koncert, amelynek mûsorán csupa Mozartmû – köztük a „Prágai” néven ismertté vált D-dúr szimfónia – szerepelt. A hangverseny végén „Mozart több mint fél órán keresztül egyedül rögtönzött a zongorán [többek között a Figaro egyik népszerû áriájának témájára], és elragadtatásunkat a legmagasabb fokra hevítette, megigézettségünk édes érzése hangos, túláradó tetszésnyilvánításban oldódott fel” – olvasható egy visszaemlékezésben. Pasquale Bondini, a prágai olasz operatársulat vezetôje – akinek vállalkozását állítólag épp a Figaro bemutatása mentette meg kilátástalan helyzetébôl – nem habozott kihasználni a zeneszerzô népszerûségét, s új operát rendelt tôle.

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:14

Page 19

a Bécsbe visszatérve Mozart azonnal neki is látott a Don Giovanni megkomponálásának, s 1787 októberében ismét Prágába utazott, hogy elôkészítse az elôadást.

„

Mozart úr maga vezényelt, s amint a zenekari térségbe lépett, háromszoros éljennel fogadták.

„

Két magas alkoholtartalmú anekdota is övezi ezt a látogatását: az egyik szerint az operát a baráti Dusˇ ek-család szôlôjében idôzve írta, a másik szerint pedig a Don Giovanni nyitányának megkomponálását az utolsó pillanatig halogatta, s a bemutató elôtti éjszakán a felesége által készített puncs segítségével igyekezett behozni a lemaradást. A valóságban a Don Giovanni nagy része már Bécsben elkészült – a bemutató mégis jó két hetet csúszott a hiányos elôkészületek, illetve az egyik énekesnô megbetegedése miatt. Végül október 29én sor került a premierre. „Hozzáértôk és muzsikusok véleménye szerint Prágában eddig soha nem adtak elô ehhez hasonlót. Mozart úr maga vezényelt, s amint a zenekari térségbe lépett, háromszoros éljennel fogadták” – tudósított a Prager Oberpostamzeitung.

„Ha a zene minden barátjának, s különösen a Nagyoknak ugyanolyan mélyen, ugyanolyan zeneértéssel, ugyanúgy átérezve lelkébe tudnám vésni

Mozart utánozhatatlan mûveit, ahogyan én értem és érzem ôket, akkor a nemzetek versengenének érte, hogy ilyen kincset saját magukénak mondhassanak. Prága ragaszkodjék e drága emberhez – de fizesse is meg, mert enélkül szomorú a nagy zseni sorsa, s kevéssé bátorítja az utókort további igyekezetre…” Nem kisebb személy biztatta így a prágai élelmezési fôbiztost a Don Giovanni bemutatásának évében kelt levelében, mint maga Joseph Haydn. A város persze külön felszólítás nélkül is szívélyesen marasztalta Mozartot, s egy újabb operát is rendelt volna tôle, ám ô hamarosan visszatért Bécsbe. Szûk négy év múlva, 1791 nyarán Prága II. Lipót cseh királlyá történô koronázására készülôdött. A prágai rendek felszólították Domenico Guardasoni impresszáriót, hogy a „cellebre maestro”-ként aposztrofált Mozarttól rendeljen operát a jeles eseményre. A zenetörténet feneketlen legendatárának idevágó darabja úgy tartja: a Titusz kegyelme címû operát Mozart rohamtempóban, mindössze tizennyolc nap alatt komponálta meg, hogy az ünnepségre készen álljon az ókori Rómában játszódó mû, középpontjában a nemes lelkû, „felvilágosult” Titusszal. Biztosra vehetô azonban, hogy Mozart, ha közvetlenül a koronázás elôtt fejezte is be az operát, azon már korábban is dolgozott – talán egy olyan megállapodás értelmében, amelyet 1789 tavaszán, rövid prágai tartózkodása során köthetett Guardasonival. Bár a Titusz kegyelme az 1791. szeptember 6-ai bemutatón meleg fogadtatásban részesült, s a 19. század elejéig az egyik legtöbbre becsült Mozart-operának számított, újrafelfedezésére egészen az 1960-as évekig várni kellett. Addig – idônként még Mozart-kutatók körében is – a „csodállak, ámde nem szeretlek”

kategóriába tartozott, ha ugyan nem egyenesen „sietôsen és undorral írt” mûként jellemezték. Az elôbbi jelzô tarthatatlanságát már tisztáztuk; az utóbbi következtetésre talán az vezethetett, hogy a Titusz stílusa egyszerûbb, letisztultabb, mint a három Da Ponte-operáé vagy A varázsfuvoláé. Ennek oka azonban semmiképp sem az „undorban”, hanem a komoly, reprezentatív opera, vagyis az opera seria mûfaji követelményeiben keresendô, amelyeket Mozart természetesen saját kora igényeihez igazítva teljesített be olyan utolérhetetlen színvonalon, hogy a mû – egy korabeli megállapítás szerint – „még ahhoz is elég szép, hogy lecsalogassa az égieket honukból…” Alig több mint három hónappal a Titusz bemutatója után Prága „általános és ôszinte gyászba borult” Mozart halálhírére. Az emlékére mondott gyászmisén, hatalmas harangzúgás közepette több mint háromezer prágai búcsúzott tôle a St. Nikolaus templomban.

2006. október 14. 19:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Mozart: Titus kegyelme (koncertszerû elôadás)

Fôbb szerepekben: Kressimir Spicer, Anna Bonitatibus, Henriette Bonde-Hansen, Johan Reuter Km.: a Dán Rádió Kamarazenekara és a Magyar Rádió Énekkara (karig.: Strausz Kálmán) Vez.: Fischer Ádám

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

02:48

Page 20

A fiatal Schönberg arcai

Gurre-dalok Mácsai János írása

A Gurre-dalok az elôzô századforduló egyik legvonzóbb zenemûve. Ez a minden szempontból nagyszabású remekmû az akkor már letûnôben lévô romantikus érzelemvilág betetôzése, évszázados eredményeinek zenei összefoglalása. Schönberg mûvészetében csak két évtizeddel késôbb teljesedik majd ki a forradalmian modern gondolat, a tizenkétfokúság. E stílus máig nehezen talál utat a közönség szívéhez, de a Gurre-dalok, a szerzô fiatalkori alkotása az elsô pillanatban megindítja a hallgatókat.

A 19-20. század fordulója a mûvészetek valamennyi ágában, a tudományban, a technológiák használatában talán a legsûrûbb, legizgalmasabb idôszaka volt Európa szellemi történetének. A Gurredalok épp e korszak kellôs közepén, 1900-01-ben keletkezett (a hangszerelés csak bô tíz év múlva készült el). A Gurredalok irodalmi alapanyagában, zenei nyelvében, témáiban, harmóniáiban, ritmikájában, hangszerelésében a 19. század szellemében fogant, bevallottan Wagner-elôképek nyomán. Schönberg dalciklusában lépten-nyomon felismerhetô például a Rajna Kincse vagy a Trisztán mély hatása, de önálló zenei anyaggá válik és saját, összetéveszthetetlen stílust teremt. Romantika, impresszionizmus, szimbolizmus, szecesszió, e stíluskaleidoszkópban csábító

és rabul ejtô szerelem-zene, sodró éjszakai vihar, lenyûgözô természetfestés, irónia, s a mû betetôzéseként a zenetörténet egyik legragyogóbb naphimnusza, a hatalmas, egyre feljebb és feljebb emelkedô, C-dúrrá tisztuló zene, az újjászületés szimbóluma; ez a zseniális, fiatal Schönberg Gurre-dalainak vonzereje. A hangszíneket érzéki, valóságos fizikai élménnyé teszi a hangzás, ehhez szükséges a gigantikus apparátus, a zenetörténet egyik legnagyobb elôadói létszámot követelô alkotása. A Gurre-dalok koncepciója részben a 19. századi dalciklus hagyományból, részben az opera, a zenedráma örökségébôl táplálkozik. Hat vokális szólista mellett három, egyenként négyszólamú férfikórus és egy nyolcszólamú vegyeskar kap helyet a gigantikus partitúrában.

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:14

Page 21

A Gurre-daloknak nemcsak a zenéje, hanem története is romantikus. A legnagyobbnak tartott 19. századi dán költô, Jens Peter Jacobsen (1847-1885) verseinek német fordítását használta fel Schönberg a Gurre-dalok szövegéül. (A német átültetés Robert Franz Arnold munkája.) Szerb Antal szerint „Jacobsen az impresszionista próza legnagyobb mestere a világirodalomban. Amit leír, minden látható, de fôképp érezhetô, a szívbe hatol”. A Gurre-dalok 19 „dalt” magába foglaló versciklus. Bár követhetô a dráma, a mûnek nincs cselekménye. A szereplôk karakterének, emocionális élményeinek és pszichológiai folyamatainak ábrázolása kerül elôtérbe, ennek érdekében Jacobsen feláldozza a cselekmény részleteit. A balladai hangvétel nem véletlen, hiszen a történet a középkor óta sagakban és népballadákban maradt fönn Dániában.

„ A hangszíneket érzéki, valóságos fizikai élménnyé teszi a hangzás.

„

A versek egy történelmi alak, IV. Waldemar dán király történetét mesélik el. A késôbbi századok során az északi mondavilág elemeivel és hangulatával színezôdött legenda Gurre várának ura, Waldemar király és szerelme, Tove sorsáról szól. Voltaképpen két király alakja keveredett össze a legendákban, akiknek találkozási pontja Gurre vára. Jacobsen költeményének hôse IV. Waldemar király, aki az „Atterdag” (másnapok) melléknevet kapta, 1340-1375-ig uralkodott. A dán történelem egyik legfontosabb alakja, az egységes Dánia megteremtôje volt. A szerelmi történet viszont már korábbi idôkbôl is ismert volt, és valójában I. („Nagy”) Waldemar királlyal (1131-1182) hozható kapcsolatba. Az elsô rész tíz dala párokba kapcsolódik. Az elsô kettô természeti kép, a szereplôk lelkiállapotának tükre, az

alkony lefestése, amely a harmadik rész hajnalképével együtt von majd keretet a mû köré. A harmadik dal Waldemar vágtája Gurre várába, a következô hat a két szerelmes boldog együttlétérôl szól. A darab leghosszabb zenekari közjátéka után, az elsô rész végén a Vadgalamb adja tudtul Tove halálát. A második rész igen rövid, mindössze egyetlen dal, Waldemar lázadása Isten ellen. Bár a történet nem mondja ki, de a tétel végének zenei anyagából kiderül, hogy máris belejesedik Isten ítélete, s Waldemar is a halottak birodalmába lép. A harmadik rész két szakaszra oszlik. Az elsô az éjszaka, a hallottak birodalma: Waldemar király immár a halottak seregének vezetôje. A király sorsa, hogy éjjelente a holtak seregeinek élén vágtat halott szerelme után. A Wilde Jagd, az észak-európai mondakör fontos motívuma kap itt szerepet, a halotti seregek tüzesen vágtatnak az éjszakában, s csak a hajnalhasadás parancsolja ôket vissza sírboltjaikba. Egy „valóságos” szereplô, a Paraszt is megjelenik, és rémülten kommentálja a jelenetet. Waldemar vitézeinek vágtáját Waldemar király Tovét idézô fájdalmas dala követi, majd újabb szereplô szólal meg, az Udvari Bolond. Dalában Waldemar királyt is bolondnak nevezi, Isten bolondjának. Az ezt követô dalpárban Waldemar és vitézei már a hajnalra készülnek. A harmadik rész második szakasza a „Des Sommerwindes Wilde Jagd” (A nyári szél tüzes száguldása) alcímet viseli, és itt már csak a beszélô kap szerepet. A hajnalt ábrázoló lenyûgözô természeti képet vezeti be, amelynek végén a felragyogó napot a kórus megszólalása köszönti. A monda 19. századi változatát alapul véve, a legelterjedtebb az az értelmezés, amely szerint Waldemar király ekkor ismét érezheti a természet erejét és szépségét Tove szerelme által, amely a halálon túl is tart. A mû 1913. február 23-án szólalt meg elôször a bécsi Musikvereinben a fiatal Franz Schreker vezetésével, és kivételesen rögtön rangjához méltó sikert aratott.

Schönberg mûvének egyik eredeti címlapja és egyik kéziratos oldala

2006. november 3. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Schönberg: Gurre-dalok

Km.: a Dél-német Rádió (SWR) Szimfonikus Zenekara (BadenBaden és Freiburg), a Középnémet Rádió (MDR) Kórusa (karig.: Howard Arman), a Bajor Rádió Kórusa (karig.: Michael Gläser) Vez.: Michael Gielen

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

02:49

Page 22

Birminghami sikertörténet

Mesterházi Gábor írása

BBC-hez, de legtöbben Birminghamben is tagok maradtak. Heward 1943-as halála után George Weldon zeneigazgató-karmester vette kézbe az együttes mûvészeti irányítását, a tagság ekkortól kapott állandó státuszt. A zenekar 1948ban nevet változtatott, azóta City of Birmingham Symphony Orchestra a hivatalos nevük. Weldontól a vezetô karmesteri posztot Rudolf Schwarz vette át (1951), majd Andrzej Panufnik (1957), 1960-tól pedig Hugo Rignold. Vele készítette a zenekar elsô lemezfelvételét (1966) a kortárs Arthur Bliss (1891-0975) mûvébôl, 1968-ban pedig a „Vasfüggöny” mögé is ellátogatott az együttes: az NDK-ban, Csehszlovákiában és Lengyelországban léptek fel. 1969-tôl ismét neves karmester került az együttes élére: Louis Frémaux-val kezdôdött a zenekar és az EMI hanglemezkiadó azóta is gyümölcsözô együttmûködése. 1974-ben megalakult a CBSO kórus (a CBSO rövidítés akkoriban

„

Sakari Oramo

A Birminghami Zenekar 1920-ban alakult City of Birmingham Orchestra néven. Neville Chamberlain és néhány társa adakozásából jött létre az együttes. A zenekar hamar híressé vált, elôször Anglia-szerte, a zenekar hírnevéhez nagyban hozzájárult, hogy kiemelkedô karmesterekkel dolgoztak együtt. Már legelsô koncertjüket a jeles zeneszerzô, Edward Elgar vezényelte (Elgar születésének 150. évfordulójáról az együttes több koncertjén is megemlékezik). 1924-tôl Adrian Boult lett a zenekar igazgató-karmestere: Boult a

nagy angol karmester-generáció tagja, aki csaknem hetven esztendôn keresztül a brit zenei élet meghatározó figurája volt. Különösen a BBC Szimfonikus Zenekarának élén számos kortárs mû angliai bemutatója kapcsolódik nevéhez, de a klasszikus repertoárt is lemezre játszotta. Amikor a BBC Zenekar élére kinevezték, Birminghamben tanítványa, Leslie Heward került a helyére, 1930-tól pedig társkarmesterként Harold Gray – és maradt itt csaknem ötven évig, 1979ig. A harmincas években a Birminghami Zenekar számos muzsikusa került át a

Már legelsô koncertjüket a jeles zeneszerzô, Edward Elgar vezényelte.

„

már ismert márkanév). 1978-tól Erich Schmid az állandó vendégkarmester, de az együttes igazi diadalmenete 1980-nal kezdôdik: ekkor nevezték ki a huszonöt éves Simon Rattle-t vezetô karmesterré. Rattle – fiatal kora ellenére – ekkorra már jelentôs zenei múlttal büszkélkedhetett: 11 évesen (!) a Royal Liverpool Filharmonikus Zenekar ütôsszólamában játszott,

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:14

Page 23

majd tizenévesként a Nemzeti Ifjúsági Zenekarban karmesterkedett. Még nem volt húsz esztendôs, amikor elsô díjat nyert egy karmesterversenyen, hamarosan pedig segédkarmesteri kinevezést kapott a Bornemouth-i Szimfonikus Zenekarnál; 1977-ben a híres Glyndebourne Fesztiválon debütált. Rattle (1994-tôl Sir Simon Rattle) és a CBSO csaknem húsz évig tartó „házassága” alatt a vendégkarmesteri poszton olyan nevezetességek váltották egymást, mint Neeme Järvi, Okko Kamu, Iona Brown (aki a vendégigazgatói munkakört is betöltötte). 1985-ben megnyílt az Adrian Boult Hall, a zenekar igazgatósága is itt kapott elhelyezést. 1987-ben az együttes részeként megalakult a Birminghami Kortárs Zenei Csoport. Ugyanebben az évben Mahler II. szimfóniájának lemezfelvétele a Gramophone „Év lemeze” díját nyerte el. 1991-ben megnyílt az új hangversenyterem. 1998-tól Rattle helyére Sakari Oramo került, de Rattle továbbra is rendszeresen fellépett és készített hangfelvételeket az együttessel – ennek legutóbbi példája a teljes Mahler-ciklus befejezô darabja, az „Ezrek szimfóniájá”-nak felvétele. 2002ben Saint-Saëns zongoraversenyeinek Sakari Oramo-vezényelte felvétele (Stephen Hough szólójával) elnyerte a Gramophone „Év lemeze”-díját. 2004ben a Midland Youth Orchestra és a CBSO együttmûködésébôl létrejött a CBSO Ifjúsági Zenekara, mely az utánpótlást biztosítja. 2005-ben vett részt elôször a zenekar az IgorFesten, ekkor kezdôdött az a nagyszabású vállalkozás, amelynek során három év alatt Sztravinszkij összes mûvét elôadják. Az idei évadnak ez az egyik nagy vállalkozása. Ezen kívül egy hétvége alatt elôadják Elgar három nagyszabású oratorikus mûvét. Megemlékeznek továbbá a Grieg- és a Sosztakovics-évfordulóról. A népszerû „Péntek éjjeli klasszikusok” sorozatban Mahler és Mozart a „fôszereplô”, de az idei szezonban három kortárs mû bemutatójára is sor kerül, hiszen a zenekar kezdettôl a legfontosabb hivatásának tartotta a brit és a kortárs zeneszerzôk mûveinek rendszeres elôadását. Az együttes idén Németországba, Olaszországba, Szlovákiába, Svájcba, Franciaországba

Janina Jansen

és Spanyolországba látogat – és végre a magyar közönségnek is lehetôsége adódik megismerni a Birminghami Zenekart, amelyet manapság – amikor a 87. évadjuk kezdôdik – nemcsak a Szigetország, hanem a világ legjelentôsebb zenekarai közt tarthatjuk számon. Az együttes mûködését jól szervezett menedzsment biztosítja. Munkájuk, történetük, eredményeik nyomon követhetôk a 2003-ban korszerûsített honlapjukon: www.cbso.co.uk. A Birminghami Szimfonikus Zenekar otthona

2006. szeptember 27. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A Birminghami Szimfonikus Zenekar koncertje

Km.: Janine Jansen (hegedû) Vez.: Sakari Oramo (A Filharmónia Budapest és a Mûvészetek Palotája közös koncertje)

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:14

Page 24

Budapesti Mahler Ünnep – másodszor

Mahler ö Fazekas Gergely írása

delkezô operaház élén, hogy aztán néhány évvel késôbb a világ legjelentôsebb dalszínháza, a bécsi királyi opera igazgatója legyen. Mahler – elmondása szerint – szép emlékeket ôrzött Budapestrôl (1897-ben egy koncert erejéig még visszatért ide), s ha 1911-es halálát követôen zenéjével nem is volt elkényeztetve a magyar közönség, azért panaszra sem lehetett ok. A legjelentôsebb tanítvány, Bruno Walter is többször járt Budapesten Mahlert dirigálni – nagy sikerrel –, s ahogy egy 1929-es kritika fogalmazott: „csak úgy tolong a közönség, ha Mahler neve jelenik meg a plakátokon, és a zsúfolt koncertekrôl felejthetetlen élmény emlékével távozik”.

Gustav Mahler

Amikor 1888 októberében a huszonnyolc éves Gustav Mahler megérkezett Budapestre, hogy átvegye az alig négy éves épületben mûködô, több évtizedes múltú s meglehetôsen kaotikus magyar operajátszás irányítását, hallatlan vehemenciával kezdte meg igazgatói munkáját. Katonás szigorral és nem minden nehézség nélkül újjászervezte a társulatot, sokszorosára emelte a zenekar próbaszámát, rendkívüli követelményeket támasztott a zenészekkel szemben, megújította a repertoárt – ô mutatta be Budapesten Wagner Ring-tetralógiájának elsô két darabját, amelyhez nyolcvan (!) próbát kért, s alig néhány héttel a premierje után Mascagni Parasztbecsületét –, de nem sikerült megfelelnie a magyar nyelvû opera híveinek: szinte azonnal kri-

tizálni kezdték a külföldi vendégénekesek túlsúlyát, és a sajtó vele ellenséges része azt sem bocsátotta meg neki, hogy német anyanyelvû és zsidó. Két év alatt kilenc új operát és balettet adatott elô Mahler, hat operát pedig új betanulásban hozott ki, s ezt a tempót bizony még a világvárosi babérokra törô Budapest sem volt képes követni. Az a két és fél év persze nemcsak a magyar operajátszás, hanem Mahler számára is meghatározónak bizonyult. Ekkor és itt mutatták be Mahler I. szimfóniáját, itteni tartózkodása alatt vesztette el szüleit s vált családja legidôsebb tagjaként a távolság ellenére is gondoskodó családfôvé, és nem utolsó sorban Budapesten állt elôször jelentôs társulattal ren-

Ennek ellenére különös, hogy amíg a világ számos pontján jöttek létre Mahlertársaságok és Mahler-fesztiválok az elmúlt száz év során, Magyarországon erre a tavalyi évig várni kellett. Ekkor alapította Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar a Mûvészetek Palotája közremûködésével a Budapesti Mahlerünnepet, amelynek második „évadjára” 2006. szeptember 7. és 10. között kerül sor. Mivel ez az „ünnep” Mahlernek nem csupán a mûveit, hanem az új iránt oly fogékony szellemiségét is meg kívánja idézni, a Budapesti Fesztiválzenekar idén is rendelt kamaramûveket, ensembledarabokat kortárs szerzôktôl, mégpedig három generáció képviselôitôl. A „fiúkat” Gyöngyösi Levente (1975) és a franciamagyar Matthias Kadar (1977), az „apákat” Orbán György (1947) és Vajda János (1949), míg az idôsebb nemzedéket Láng István (1933) egy-egy erre az alkalomra komponált mûve képviseli a Mahler-ünnep elsô koncertjén. A második koncert fôszereplôje a világ egyik legjelentôsebb Mahler-múlttal rendelkezô együttese, az amszterdami Királyi Concertgebouw Zenekara lesz – 1895 és 1945 között volt a zenekar vezetô karmestere Mahler jóbarátja, a legendás

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:16

Page 25

öröksége 2006. szeptember 7. 19:45 Fesztivál Színház A Budapesti Fesztiválzenekar tagjaiból alakult kamarazenekar koncertje Gustav Mahler: a-moll zongoranégyes-tétel Vajda János: Rapszódia Matthias Kadar: Merimes – tárogatóverseny (ôsbemutató) Gyöngyösi Levente: Elhagy – kantáta énekhangra és 17 hangszerre (ôsbemutató) Orbán György: Hommage á G.M. (ôsbemutató) Láng István: Ad nominem Mahler (ôsbemutató) Vez.: Fischer Iván

Mariss Jansons

Willem Mengelberg. Mûsorukon Mahler I. szimfóniáján kívül az idén 80 éves német zeneszerzô, Hans Werner Henze két évvel ezelôtt bemutatott, kifejezetten a zenekar számára írt mûve szerepel, mely a Mahler-kortárs német költô, Georg Trakl (1887-1914) egyik versén (Sebastian im Traum) alapul. A Mahlerünnep a Fesztiválzenekar koncertjével zárul, amelynek különlegessége lesz, hogy az V. szimfónia elôadása elôtt maga Mahler fog zongorázni, bár nem fizikai valójában. 1905. november 9-én a Welte & Söhne cég lipcsei stúdiójában zongorázta fel Mahler a Welte-Mignon rendszerû gépzongorára négy kompozícióját, amelyek közül ezúttal nemcsak az V. szimfónia

nyitótétele, hanem a IV. szimfónia vokális zárótétele is megszólal Frankó Tünde közremûködésével. A mahleri zongorázást megôrzô tekercseket egy különleges szerkezet segítségével kapcsolják egybe egy mai hangszerrel, amely így látszólag önmagától játszik. A négynapos Mahler-ünnephez a Magyar Állami Operaház Mahler-kiállítása és egy egynapos szimpózium kapcsolódik, mely utóbbi Mahler budapesti mûködését, a korabeli politikai-társadalmi hátteret állítja középpontba. A rendezvény díszvendége a zeneszerzô unokája, Marina Mahler.

2006. szeptember 8. 19:45 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Az amszterdami Királyi Concertgebouw Zenekar koncertje Ludwig van Beethoven: Egmont-nyitány, op. 84 No. 1 Hans Werner Henze: Sebastian álma (magyarországi bemutató) Gustav Mahler: I. (D-dúr) „Titán” szimfónia Vez.: Mariss Jansons 2006. szeptember 9., 10. 19:45 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A Budapesti Fesztiválzenekar koncertje Gustav Mahler: Welte gépzongorafelvételek 1905-bôl a zeneszerzô elôadásában Gustav Mahler: V. (cisz-moll) szimfónia Km.: Frankó Tünde (szoprán) Vez.: Fischer Iván

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:16

Page 26

120 éve hunyt el a zongoristák fejedelme

Liszt- ünnepek Rákai Zsuzsanna írása

Amikor Hans Christian Andersen egy 1840-es hamburgi Liszt-koncertrôl szóló beszámolójában a zongoristát a gépek egyszerre embertelen és emberfeletti, modern korának megtestesítôjeként ünnepelte, kétsége sem volt afelôl, hogy a romantika halott.

maga – és tôle örökölve a gondolatot zeneszerzôk hosszú, legalább Schönbergig nyúló sora – komponistaként és elôadómûvészként egyaránt szolgálatnak tekintette e csodálat kiszolgálását, olyan kötelességnek, amelyre tulajdon géniusza kényszerítette embertársaival szemben. A mûvész társadalmi jelentôségének hasonló felfogását tükrözi a rhapszodosz szerepe is, amelyet mint egy töredékeibôl összeálló eposz elbeszélôje, egy réges-régi, széthullott tudás sehová nem tartozó letéteményese öltött magára a Magyar rapszódiák komponálásakor.

Liszt, akinek emléke elôtt ez a novemberi hangversenysorozat tiszteleg halálának százhuszadik évfordulóján e hôstípus különös megtestesülése volt. Minden idôk leghíresebb, legendás zongoramûvésze, akit már egészen fiatalon a lehetetlent csodáló ámulat megindultsága és tehetetlen haragja vett körül, zenei intézmények alapítója, fesztiválok állandó vendége, Európa bolygó hollandija komponistaként voltaképpen egy személyben vállalta az epikus köntösbe öltöztetett fausti dráma központi alakjának és narrátorának szerepét. Életmûve a bukás és megváltás zenei megformálásának is tekinthetô, amelyben a természetfeletti megragadásáért folytatott küzdelem változatos alakzatai a 19. század esztétikai elvárásainak fontos állomásai köré csoportosulnak, ahogyan ezt a koncertek mûsora is tükrözi.

Szimfonikus költeményei, mint a szabadsághôst ünneplô Mazeppa vagy a halál utáni dicsôséges teljességet sejtetô Les Préludes az 1850-es években kibontakozó nagy esztétikai vita, az abszolút zene és a programzene ellentétének gyújtópontjában álltak évtizedekig. Liszt ezekben a kompozícióiban nem egyszerûen érzelmi vagy képi benyomások, gesztusok zenei formulákká alakítását tûzte ki célul, hanem arra törekedett, hogy a teljes mû formáját irodalmi, képzômûvészeti, természeti inspirációk által keltett, szubjektív érzelmi állapotok alakító erejére bízza. Ebben az idôszakban keletkezett kompozíciói szinte kivétel nélkül azt az eszmét hirdetik, hogy az emberi küzdelem és nyomorúság nem lehet hiábavaló – ezt példázza az Isteni színjáték élményén alapuló Dante-szimfónia pokolból a paradicsomba vezetô szerkezete is.

A társadalom, amelyben élt, az ipari fejlôdés, a kereskedelem, az emberi tudással megteremthetô jólét, a tudomány és a technikai haladás önmagával elégedett hívéül szegôdött, különös helyzetet teremtve minden olyan szellemi törekvés számára, amelynek körvonalai túlnôttek a derekas szentimentalizmus igényein. A transzcendens gyökereitôl elszakadt mûvészet morális jelenséggé, Eduard Hanslick szavaival kifejezve „a világegyetemben végbemenô nagy mozgások hangzó képmásává” vált, hogy önnön tökéletességével igazolja annak a szakrális rendnek a fennállását, amely a 18. század végén visszavonhatatlanul megingott. Ez azonban a mûvészektôl szüntelen heroikus küzdelmet igényelt, az emberi képességeken és lehetôségeken túlmutató tetteket, a hétköznapokat elhomályosító, megzabolázhatatlan akaratot, a világ titkainak kutatását és leképezését, hogy azok a nappali szobák illedelmes védettségébôl is megnyugtatóan szemrevételezhetôvé váljanak. Ezek a nappali szobák és szalonok a fausti hôst akarták látni, de nem az okkult céljai érdekében a sátánnal cimboráló középkori doktort, hanem Goethe Faustját, aki a szerzôdés ellenére is részesül az isteni kegyelemben.

A különbözô etûdsorozatok, illetve a Bellini-témára készült Hexaméron-variációk Liszt által komponált tételéhez hasonló bravúrdarabok a virtuóz zongorista képét rajzolják meg, akinek lenyûgözô technikai felkészültségét nem puszta mechanikus képességként, hanem a transzcendens tökéletességgel kapcsolatot tartó zsenialitás megnyilvánulásaként csodálták a kortársak. Liszt

A szimfonikus formák újraértelmezése mellett az egyházi zene megreformálásába is hatalmas lendülettel és nagyszabású tervekkel vetette bele magát: írásaival, a 16. századi vokálpolifónia ellenpont-technikáit, az újraéledô gregorián dallamanyag fordulatait és a modális harmóniák hangzásának különösségét kutató mûveivel egyaránt

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:16

Page 27

arra törekedett, hogy a 19. század esztétikai igényeinek megfelelô egyházzenét a jelzésértékû liturgikus tartozék funkciójából életre keltve újra élô gyakorlattá tegye. Elsô igazán nagyszabású egyházi kompozíciói, mint az Esztergomi mise vagy épp az Árpád-házi Szent Erzsébet legendáján alapuló oratórium a szakrális dicsôségbe vetett hit ünnepélyesen magabiztos képeit vonultatják fel. Késôbb azonban, ahogyan a komponista egyre rezignáltabban magába zárkózott, mûvei is egyre enigmatikusabbakká váltak, mint a Via crucis torzultan széttöredezô Stabat Matere. Idôskori zongoramûveinek hátborzongatóan idegen, szikár, rögeszmésen embertelen, mégis esendô hangvétele pedig azt az érzést kelti a hallgatóban, hogy a Csárdás macabre, a Gyászgondolák vagy a Balcsillagzat szerzôje, Liszt önmagából teremtett hôse már nem Goethe Faustja, hanem a Mester, aki a fény helyett ellenkezés nélkül fogadja el Woland kezébôl a nyugalmat.

2006. november 18. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A Szlovák Filharmónia Kórusa és a Gyôri Filharmonikus Zenekar hangversenye Saint-Säens: III. (c-moll, „Orgona”) szimfónia, op. 78 Liszt: Esztergomi mise Km.: Hajnóczy Júlia, Mester Viktória, Gulyás Dénes, Kovács István (ének), Zászkaliczky Ágnes (orgona), Gyôri Filharmonikus Zenekar, Szlovák Filharmónia Kórusa (karig.: Blanka Juha_áková) Vez.: Medveczky Ádám (Együttmûködô partner: Szlovák Mûvészeti Fesztivál) 2006. november 19. 18:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Liszt: Szent Erzsébet legendája (a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által meghirdetett Szent Erzsébet Jubileumi Év ünnepélyes megnyitója)Oratórium Otto Roquette szövegére, R 477

Km.: Fried Péter, Wiedemann Bernadett, Massányi Viktor, Rálik Szilvia, Gregor József, Hámori Szabolcs, Nemzeti Énekkar (karig.: Antal Mátyás), a Magyar Rádió Gyermekkórusa és szólistái (karig.: Thész Gabriella), Virágh András (harmónium, orgona), Danubia Szimfonikus Zenekar 2006. november 20. 19:30 Fesztivál Színház Fiatal versenygyôztesek és a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem hallgatóinak koncertje I. Gyôztesek: a 2006. évi Nemzetközi Liszt Zongoraverseny gyôztesének és Balázs János, a Pécsi Nemzetközi Liszt Ferenc Zongoraverseny gyôztesének hangversenye II. Legendák gépzongorán III. Hexaméron – bravúrvariációk Bellini: A puritánok címû operájának indulójára Játékvezetô: Batta András zenetörténész, rektor

2006. november 22. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Jandó Jenô és Mocsári Károly zongoraestje Liszt: Magyar rapszódiák 2006. november 24. 19:30 Fesztivál Színház A Magyar Rádió Gyermekkórusának koncertje Km.: Vittorio Bresciani, Francesco Nicolosi (zongora), Mécs Károly (színmûvész) Karig.: Thész Gabriella 2006. november 25. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Ránki Dezsô zongoraestje Liszt Ferenc mûveibôl 2006. november 26. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertje Vez.: Kocsis Zoltán

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:16

Page 28

A Bartók-kvartettek nyomában

Kettôs jubileum Kerékfy Márton írása

Az elmúlt hangversenyévadban kettôs Bartók-jubileum zajlott: 2005. szeptember 26-án a zeneszerzô halálának hatvanadik, 2006. március 25-én pedig születésének 125. évfordulóját ünnepelte a zenei élet. A Mûvészetek Palotájában ez alkalomból – számos kiváló Bartók-hangversenyen túl – két rendhagyó eseményre is sor került. A komponista halálának hatvanadik évfordulója elôestéjén „virrasztási” koncertet rendeztek. Az este tizenegy órakor kezdôdô hangverseny elsô felében az op. 8/a jelzésû Román tánc, a Román népi táncok, az Erdélyi táncok, a Magyar parasztdalok és a Magyar képek hangzott el a Nemzeti Filharmonikus Zenekar elôadásában, Kocsis Zoltán vezényletével. A szünet után megszólaló Concertót a Duna Televízió élôben közvetítette, így 29 ország közönsége lehetett fül- és szemtanúja a jubileumi Bartók-évet bevezetô különleges hangversenynek. Akik ezen az estén ellátogattak a Mûvészetek Palotájába, azt a kamarakiállítást is megtekinthették, amelyhez a zeneszerzô személyes relikviáit a Magyarországon élô Bartók-örökösök kölcsönözték. Az idén márciusban, Bartók születésének évfordulója elôtt két héttel megrendezett, elsôsorban fiataloknak szóló két koncert különlegességét az adta, hogy zeneiskolás versenygyôztesek és a legrangosabb profi muzsikusok közösen léptek fel. A Fesztivál Színházban megtartott két hangversenyen részletek hangzottak el Bartók pedagógiai céllal írt két zongoradarab-sorozatából, a Gyermekeknekbôl és a Mikrokozmoszból, valamint megszólalt a 44 hegedûduó. A zeneiskolásokon kívül Kocsis Zoltán,

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:16

Page 29

illetve Kokas Katalin és Kelemen Barnabás játszott. Befejezésül a Táncszvit hangzott el a Budafoki Dohnányi Ernô Szimfonikus Zenekar elôadásában, Werner Gábor irányításával. A jubileumi esztendô fontos eseménye volt az is, hogy március 24-én, a zeneszerzô születésének 125. évfordulója elôestéjén a Mûvészetek Palotájának koncertterme felvette a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem nevet. Az ünnepi Bartók-hangversenyek sora azonban ezzel nem ért véget – a jubileumi év az új szezonban is folytatódik. A Fesztivál Színházban szeptember 22-én és 27-én, két koncerten hallgathatjuk meg Bartók Béla összes vonósnégyesét. A hat kvartettet egyik leghivatottabb elôadójuk, a közel ötven éve alakult Bartók Vonósnégyes játssza. Komlós Péter 1957-ben, még zeneakadémistaként alapította meg a kvartettet, amely 1963-ban vette föl Bartók nevét. Az együttes pályája során mintegy hétszáz alkalommal játszotta névadója vonósnégyeseit, és kétszer készített belôlük lemezfelvételt.

„

A hat kvartett nemcsak a Bartókéletmû felôl nézve jelentôs, hanem az egész 20. századi zene egyik legfontosabb vonósnégyes-korpuszát alkotja.

„

A kvartett mûfaja végigkísérte Bartók egész zeneszerzôi pályáját, és központi helyet foglal el az életmûvében. A 27 évesen írt 1. vonósnégyes Bartók elsô érett alkotó korszakának reprezentatív darabja, a hatodik pedig az utolsó mûve, amit még Magyarországon fejezett be, mielôtt amerikai emigrációba vonult volna. Utolsó éveiben is foglalkoztatta

Bartókot a mûfaj: hagyatékában fennmaradt néhány vázlat egy tervezett újabb vonósnégyeshez. A hat kvartett nemcsak a Bartók-életmû felôl nézve jelentôs, hanem az egész huszadik századi zene egyik, ha nem a legfontosabb vonósnégyes-korpuszát alkotja: egyenrangú társa Schönberg, Berg, Webern és Sosztakovics e mûfajba tartozó darabjainak, és talán a legközvetlenebb folytatója a beethoveni kvartett-hagyománynak a huszadik században. A kései Beethoven-vonósnégyesek hatása már Bartók 1908–09-ben komponált 1. vonósnégyesében nyilvánvaló; erre utal a mûvet nyitó fúga és a monotematikus szerkesztésmód. De nemcsak Beethoven, hanem a fiatal Bartókot befolyásoló szinte valamennyi zenei élmény ott hagyta lenyomatát ezen a mûvön: Wagner és Reger dallam- és harmóniavilága, valamint Debussy és a frissen felfedezett magyar parasztzene hangja. E heterogén elemek azonban hasonlíthatatlanul eredeti és egységes kompozícióvá olvadnak össze a fiatal Bartók mûhelyében. A 2. vonósnégyes a világháború éveiben készült, és szokatlanul hosszú ideig forrt alkotója képzeletében. Miként az 1. kvartett magában foglalta a korai Bartókstílus összes jellegzetességét, úgy a 2. is középponti helyen áll az 1913–14-es terméketlen éveket követô alkotó periódusban, szoros kapcsolatot tartva többek közt a Négy zenekari darabbal, az op. 14-es Szvittel és A fából faragott királyfival. [Míg az 1. vonósnégyesben csupán elszigetelten, inkább idézetszerûen jelentkezett a magyar népzene hangja, addig a 2. kvartett komponálásának idején Bartók már túl volt számos népdalgyûjtô úton, amelyek során nemcsak a magyar folklórral ismerkedett meg, hanem a román, szlovák, sôt az arab népzenével is, s ezek a zenei élmények most már szervesebben épültek bele az ez idô tájt keletkezett mûvekbe.] 1924-25 ismét egyfajta válságkorszak Bartók zeneszerzôi pályáján, amelyet stiláris megújulás és gyors egymásutánban írt, jelentékeny mûvek sora követ. Az 1926-os „zongorás esztendô” utáni két évben két vonósnégyest komponál Bartók. Bár formai tekintetben a 3. és a

Virrasztás Bartókért – 2005. szeptember 25.

4. kvartett igen távol áll egymástól, zeneszerzés-technikailag és a hangvétel terén számos rokon vonást mutatnak. Bartók e mûveiben került a legközelebb Schönberg és Berg stílusához, egyúttal ezek Bartók talán „legelvontabb” kompozíciói. Az 1934-es keltezésû 5. vonósnégyes az elôzô kvartettben kikristályosodott öttételes szimmetrikus struktúrát folytatja. Bartók utolsó vonósnégyese a Hegedûversennyel, illetve a Divertimentóval kezdôdô kései stílus jegyeit viseli magán. A második világháború elsô hónapjaiban, 1939 ôszén írt kvartett alapját egy szenvedélyes–szomorú (Mesto) dallam alkotja, amely mottóként felhangzik mind a négy tétel elején. A vázlatokból tudjuk, hogy Bartók eredetileg egy gyors, vidám finálét tervezett a mottó negyedik elhangzása után, ám a komponálás során ebbôl a mottóból egy egész tétel nôtt ki, így a 6. vonósnégyest nosztalgikus, lemondó hangú lassú tétel zárja.

2006. szeptember 22. 19:30 Fesztivál Színház A Bartók Vonósnégyes koncertje Bartók Béla hat vonósnégyese I.: I., II. és V. vonósnégyes 2006. szeptember 27. 19:30 Fesztivál Színház Bartók Béla hat vonósnégyese II.: III., VI. és IV. vonósnégyes

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:16

Page 30

A hangszerek királynôje

Nyolckezes orgonára

Szerkesztette: Filip Viktória és Hajdú Lívia

Egy palota uralkodó nélkül olyan, mint egy ékszerdoboz ékszer nélkül. 2005. május 22én azonban a királynô mindenki számára láthatóvá vált a Mûvészetek Palotájában. Azóta mint igazi fenség tekint le ránk a karzatról. Csodálhatjuk szépségét, ezernyi hangjának varázslatos sokszínûségét. Az orgona a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem igazi koronája. Errôl a különleges hangszerrôl kérdeztük az orgonaavató gálakoncerten közremûködô négy mûvészt, Baróti Istvánt, Fassang Lászlót – ôk kiváló szaktudásukkal a kezdetektôl segítették az orgona megvalósítását –, valamint Elekes Zsuzsát és Varnus Xavert. Baróti István

Baróti István Számomra nagyon megtisztelô volt az a felkérés, hogy képzeljek el a Nemzeti Hangversenyterembe egy orgonát. Emlékeim közül elôkerestem azokat a hangszereket, amelyek inspiráltak engem. Ilyen volt például a würzburgi dóm vagy Párizsban a Notre Dame orgonája. Tradicionális, de egyben modern hangszínfajtát próbáltam kikeverni, hogy olyan orgonisták számára is megfelelô legyen a hangszer, akik improvizatív képességekkel rendelkeznek, és modern effektusokat kívánnak megszólaltatni.

hogy a hangszer egy mûvészi akusztikával rendelkezô teremben van, és nem egy katedrálisban. Több hónapon keresztül hallgattam éjszakákon át az orgonát: figyeltem, hogyan születik a hang. Kollégáimmal együtt sípcsoportokat építettünk, hangszíneket hoztunk létre, sokat vívódtunk és kísérleteztünk, de nem gondoltam volna, hogy egy gyakorló, a nemzetközi porondon koncertezô orgonista ilyen gazdag zenei variálásban tudja felhasználni a hangszer hangszíneit. A Notre Dame két orgonistájának (Philippe Lefebvre és Olivier Latry) koncertje döbbentett rá erre a felismerésre.

Ennek az orgonának az a különlegessége, hogy a hangja egy adott koncertterem akusztikájához van hozzámérve. Ezért is érnek bennünket vádak, hozzáértô és nem hozzáértô, magukat orgonaépítôknek nevezô egyénektôl, hiszen nem úgy szól, mint egy templomi orgona. Tudomásul kell venni azonban,

Én azt szeretném, ha bebizonyosodna, hogy ez a hangszer egy világszínvonalú orgona. Olyan instrumentumot képzeltem el, ami megfelel az én maximalista mivoltomnak, de igyekeztem úgy irányítani az intonálási folyamatot, hogy ezen a hangszeren másnak is jól essen a játék. Az engem ért támadások miatt Fassang László

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:16

Page 31

Elekes Zsuzsa

ezen az orgonán rossz emlékekkel játszani nem szeretnék, de vigasztal az a gondolat, hogy az orgona kiváló, szép, kiegyensúlyozott hanggal szolgál a jövôben a közönségnek.

Fassang László Aki ezt a pályát választja, rendelkeznie kell azzal a képességgel, hogy mindig az az orgona legyen a kedvence, amin éppen játszik. Persze nekem is vannak kedvenc hangszereim, például a párizsi Notre Dame, a poitiers-i katedrális vagy a hamburgi Szent Jakab-templom orgonája – és most már közéjük tartozik a Mûvészetek Palotájának hangszere is. Egy igazán jó orgona mellôl legszívesebben soha nem állna fel az ember, maga a hangszer képes inspirációt adni az adott mûvön belüli új zenei elképzelések megvalósításához. Az elmúlt harminc évben épített hangszerek között véleményem szerint a Nemzeti Hangversenyteremé feltétlenül az elsôk között van, a közönség és a szakma számára ez már az áprilisi próbahangversenyek során kiderülhetett. Rengeteg beállítást teszteltünk ekkoriban, a különbözô együtthangzásokat kórussal, hangszerekkel, valamint magához a teremhez is ki kellett próbálni, hogyan szól a hangszer a zengôkamrák és a mennyezeti hangvetô különbözô állásai mellett. A legnagyobb boldogság számomra, hogy sokan jelezték: nem is hitték volna, hogy egy orgona így is képes szólni. Orgonistaként pedig leírhatatlan érzés, amikor a teltházas teremben harapni lehet a figyelô csöndet.

Varnus Xavér

Elekes Zsuzsa Az én kedvenc orgonám egy hollandiai Walcker-orgona, mert legszívesebben Bachot és a német romantikusokat játszom. A Nemzeti Hangversenyterem orgonája leginkább a 20. századi és a kortárs mûvek megszólaltatására alkalmas, de 92 regiszterének köszönhetôen a különbözô korok hangzásait is kiválóan lehet rajta rekonstruálni. Kedvenc regisztereim közé tartozik két lebegôregiszter, a Voix humaine és a Voix céleste, valamint a Cymbale: ezek mind a harmadik manuálon találhatók. Az orgona talán egyetlen hátránya, hogy a fenti játszóasztal – amit az orgonisták általában jobban szeretnek, mivel mechanikus a billentyûk és a sípok közti összeköttetés – és a sípok túl magasra kerültek, így az orgonistát lentrôl alig látja a közönség. Bár a lenti játszóasztal megoldja ezt a problémát, azonban ott az összeköttetés elektromos, és a távolság miatt mindig van egy kevés akusztikai késés a hangok megszólaltatásánál. Az orgona azonban gyönyörûen szól, és sikerült pontosan eltalálni az akusztikai szempontból fontos méreteket is, így nem túl hangos, kiegyensúlyozott hangzásélményben van része a közönségnek.

Varnus Xaver Magyarországon úgy voltunk idáig az orgonákkal, mint a Szahara az ivóvízzel: koncertorgona gyakorlatilag nem létezett. 1907 és 1921 között AntalffyZsiross Dezsônek, a Zeneakadémia elsô orgonaprofesszorának köszönhetôen az intézménybe európai léptékû orgonát építettek. 1945 után az orgona üldözött hangszer volt, és az orgonista társada-

lom is parányi méretûre zsugorodott. A ’60-as években ugyan erôsödött az orgona iránti érdeklôdés – talán a rendszerrel való szembenállás jelképeként –, de az orgonisták többségének nem adatott meg, hogy itthon jó minôségû hangszereken szocializálódjék. 1990-tôl igen jó orgonák érkeztek külföldrôl, de a közönség eltûnt… Ez a hangszer gyakorlatilag a teljes orgonarepertoár megszólaltatására alkalmas. Szerencsés az akusztika, a hangszínek, nagy pillanatokat lehet vele szerezni a közönségnek. Eleinte sok Bach-mûvet és népszerû darabot érdemes megszólaltatni, hogy aztán a belterjesebb, ma még nem igazán közkedvelt zenemûveket is meghallgassa a koncertlátogató. Hatalmas beruházással egy fantasztikus hangszer épült. Nagy kérdés, hogy fenn tud-e maradni az orgona iránti érdeklôdés, ami a hangszer építésénél, bemutatásánál megfigyelhetô volt. Hogy mi történik majd, az mindannyiunk, de elsôsorban a szakma felelôssége. A MÜPA nem akar rezidens orgonistát. Ez a hangszer mostantól bárki számára ott áll. Mindenki koncertezhet, elmondhatja a véleményét: demokrácia van. Kiemelt célnak tartom, hogy visszahódítsuk a tömegeket a zene számára. A mai kor embere a rázúduló iszonyatos mennyiségû információra közönnyel reagál: ez ellen tenni kell. Ennek egyik legjobb módja az, ha baráti és érthetô környezetté tesszük a zene világát. Mozart és Bach jól végezték a feladatukat. A kérdés az, hogy eljut-e és vajon jól jut-e el az üzenetük az emberekhez? Mert ôk igenis vevôk rá.

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

02:46

Page 32

Ifjúsági programok a Mûvészetek Palotájában

Gyerekország fellegvára Másfél éves a Mûvészetek Palotája. Gyerek még csakúgy, mint legifjabb látogatói. A kicsik gyorsan belakták az épületet az Opera mindenkinek, a Hangversenyek fiataloknak és a Cifra Palota rendezvénysorozatainak segítségével. Vasárnaponként vidám gyerekzsivaj tölti meg a házat, a gyerekkoncerteken pedig kíváncsi iskolások és nem kevésbé kíváncsi szüleik kapnak életre szóló zenei élményt. Az intézmény komolyzenei gyerekprogramjairól a szervezô, Fenyô Gábor mesélt Filip Viktóriának. A gyerekeknek szóló hangversenyeink célja az, hogy zenei élményt adjanak. Nem ismeretekkel látjuk el ôket, hanem abban szeretnénk segíteni nekik, hogy felfedezhessék a zenehallgatás valódi örömeit. Az elsô teljes évadban két sorozatot szerveztünk: a Hangversenyek fiataloknak címût, amely a nyolc és tizennégy év közötti korosztályt célozza meg, valamint az Opera mindenkinek sorozatot, amelyet bárki nagy élvezettel hallgathat, ha már elmúlt nyolc éves. Ezek a programok eddig a Cifra Palotától teljesen függetlenül mûködtek. A Cifra Palotában a gyerekek kézimunkáznak, festenek és olyan játékokban vesznek részt, amelyek fejlesztik a kreativitásukat. Ebben az évben új sorozatot indítunk óvodásoknak és nyolc év alatti gyerekeknek Kicsinyek zenés délelôttjei címmel. Ezek már szorosan kapcsolódnak a Cifra Palota programjaihoz: ugyanazon idôben (vasárnap délelôtt) és ugyanazon

helyszínen tartjuk a két rendezvényt. A zenés délelôttökre az Üvegteremben kerül sor. Tudni kell, hogy ilyen hangversenyek már évek óta nagy számban zajlanak az ország területén, de többnyire egyéni kezdeményezésre. Ezek között olyan is van, amelyik a több századik elôadásnál tart. Ilyen jól bevált, kész mûsorokat, nagy rutinnal rendelkezô együtteseket hívtam meg. Ezeknek a produkcióknak az az elônyük, hogy nagyon kicsi hely kell hozzájuk. Az elôadók intim közelségben vannak a gyerekekkel, ami ennél a korosztálynál igen fontos. Az elôadók számítanak arra, hogy a gyerekek aktívan részt vesznek a foglalkozásokon: felállnak, rajzolnak, énekelnek vagy ôk maguk is zenélnek. A gyerekek körbeülhetik, körbevehetik a mûvészeket, ténylegesen testközelbe kerülve a hangszerekkel és a zenével. Ezek 40-50 perces mûsorok lesznek, hogy a kicsi gyerekek türelmét és koncentrálási szintjét ne lépjék túl. Az elsô

alkalommal a Tuba Tóbiás mesés zenejátékkal kívánjuk felkelteni a gyerekek érdeklôdését, a többi koncerten tematikus mûsorokkal várjuk ôket. Az egyik a vonós hangszerekre, a másik a fafúvókra koncentrál majd, de lesz ütôs, népzenei és rézfúvós hangversenyünk is. Mindegyik verses, mesés, zenés produkció lesz, amelyet kifejezetten a Cifra Palota közönségének szánunk. A Hangversenyek fiataloknak egy ôszi és egy tavaszi sorozatból áll majd. Ezek tematikus koncertekbôl épülnek fel. 2005-ben volt Mozarttal és volt Bartókkal foglalkozó mûsorunk, 2007-ben egy Kodály-koncertünk lesz az évforduló kapcsán. Így olyan dolgokat mondhatunk el a gyerekeknek, amik érdekesek, és amelyek a meglévô ismereteikhez kapcsolódhatnak. A nyár után az elsô koncert az utazásról fog szólni: különbözô városokról, tájakról szóló zenéket vonultat föl. Azt mondjuk nekik: „itt van egy

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

02:47

Page 33

Fenyô Gábor

zene, ami Itáliáról szól, képzeljétek el magatok elé egy olasz város fôterét a délután nyüzsgô forgatagával. Ki volt közületek idén nyáron Olaszországban?” Biztos lesznek néhányan, akik jártak már ott. „Figyeljétek meg, hogy vajon ráismertek-e ebbôl a zenébôl arra, amit láttatok?” Így próbálunk meg találkozni a gyerekek gondolataival. A következô koncert egy adott mûre épül majd: Muszorgszkij Egy kiállítás képei címû darabjára. A hangversenyen megmutatjuk a képeket, és megpróbálunk arról beszélni, hogy a képekben ábrázolt mondanivalót hogyan fordítja le a komponista a zene nyelvére. Aztán bemutatjuk, hogy mindez hogyan szól zongorán és hogyan szól zenekaron, a Ravel-féle változatban. A Hangversenyek fiataloknak cím tulajdonképpen plágium. Leonard Bernsteinnek volt évtizedekkel ezelôtt egy televíziós sorozata, amelyben a New York-i Filharmonikusokat vezényelte, közben mindenféle furcsaságot, érdekességet mondott a zenérôl. Szuggesztív személyiségével és ötletességével tömegesen nyerte meg az embereket a zenének. Pontosan ezt szeretnénk mi is. Ezért is adtuk tudatosan ezt a címet a sorozatnak. Az Opera mindenkinek koncertsorozat ötletgazdája Pál Tamás karmester. Közremûködônek meghívtuk a Zeneakadémia növendékeibôl alakult zenekart, az opera és ének szakos hallgatókat, valamint a Színház és Filmmûvészeti Egyetem növendékeit is. Verdi Rigolettóját úgy mutattuk be a közönségnek, hogy a prózai színészek eljátszották a Victor Hugo-dráma megfelelô részleteit, majd az énekesek elénekelték ugyanazt a jelenetet az operából. Így kézenfekvôvé

vált, hogy mi a különbség a két, egymással összefüggô mû és mûvészeti ág között. A fiatal operaénekesek bevonása fantasztikus ötlet volt. Számukra ez óriási lehetôség. A közönség is nagyon élvezte, mert érett, komoly, értékes produkciókat láthatott. Idén Csajkovszkij Anyegin, Mozart Szöktetés a szerájból, Ránki György Pomádé király új ruhája és Bizet Carmen címû mûveivel foglalkozunk majd. Van egy iskolaprogramunk is, amelynek az a lényege, hogy tanárokat, énektanárokat, igazgatókat keresünk meg, és felajánljuk nekik, hogy iskolaidôben csoportokat hozhatnak a Mûvészetek Palotájába. Ha egy zenekar éppen fôpróbát tart, megkérjük ôket, hadd hallgassák meg azt a gyerekek is. Azt tapasztaltuk, hogy ez nagy élmény ad nekik, és késôbb is szívesen eljönnek hozzánk más rendezvényeinkre is. Elsôsorban a gyerekekhez szeretnénk közelebb vinni a zenét, mert tapasztalataink azt mutatják, hogy aki gyerekkorában nem kerül kapcsolatba az értékes mûvészettel, az késôbb sem fog. Mi, akik hangversenyrendezéssel foglalkozunk, nap mint nap azt látjuk, hogy a koncertlátogatók átlagéletkora túl magas, ezen változtatni kívánunk. Hozzá kell tenni, hogy a mi programjaink kifejezetten családi programok. Az a célunk, hogy többgenerációs közönsége legyen a mûsorainknak. Így nemcsak a gyerekek, hanem a szülôk is gazdagodhatnak. A Mûvészetek Palotájának mûsorainak a komolyzene mellett szerves része a jazz és a népzene is. Ezt azért tartom fontosnak, mert ezek a mûfajok is hozzátartoznak egy ember általános zenei

mûveltségéhez. Mind a jazz, mind a népzene a klasszikus zenének igen fontos forrása. A zene egy kis világ a nagy világon belül – és ahogyan a világ is sokszínû, a zene is az. Mi is ilyen sokrétû, változatos programokat szeretnénk rendezni kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Opera mindenkinek Fesztivál Színház 2006. október 29. 11:00 Mozart: Szöktetés a szerájból Hangversenyek fiataloknak Fesztivál Színház 2006. október 8. 11:00 „Zenés utazás a világ körül” 2006. november 5. 11:00 „Képek zenében” Cifra Palota Elôcsarnok 2006. szeptember 10. 10:00 Évnyitó 2006. szeptember 17. 10:00 „Levegô” 2006. szeptember 24. 10:00 „Hang” 2006. október 1. 10:00 „Jeles napok, ünnepi szokások” 2006. október 8. 10:00 „Utazás” 2006. október 15. 10:00 „Fény” 2006. október 29. 10:00 „Cirkusz” 2006. november 5. 10:00 „Festészet” 2006. november 12. 10:00 „Tánc” 2006. november 19. 10:00 „História” 2006. november 26. 10:00 „Szív”

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

02:47

Page 34

Áttekintô Szeptember

Szeptember

Dátum

Esemény

1. péntek

„Buenos Aires Budapesten” Argentintangó-fesztivál

19.00

FSZ

2. szombat

„Buenos Aires Budapesten” Argentintangó-fesztivál

19.00

FSZ

7. csütörtök

BUDAPESTI MAHLER ÜNNEP Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Jandó Jenô, Kiss Gy. László, Ambrus Ákos

19.45

FSZ

7.– október 1. 8. péntek

9. szombat

10. vasárnap

Idôpont helyszín

BUDAPESTI MAHLER ÜNNEP „Mahler Budapesten” – kiállítás BUDAPESTI MAHLER ÜNNEP Amszterdami Concertgebouw Zenekar / Mariss Jansons

19.30

BUDAPESTI MAHLER ÜNNEP „Mahler és a budapesti szellemi élet” Tudományos szimpózium

14.00

BUDAPESTI MAHLER ÜNNEP Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván „Egyforintos koncert”

12.00

BBNH

BUDAPESTI MAHLER ÜNNEP Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Frankó Tünde

19.45

BBNH

„Újra megszólal!” Százéves az elektronikus zene

19.30

FSZ

10-15

ECS

11. hétfô

HÉTFÔ ESTI JAZZ Fókuszban: Dresch Mihály

19.30

FSZ

13. szerda

MOL Jazzfesztivál Budapest 2006 – nyitókoncert

19.30

BBNH

Magyar Állami Népi Együttes – Táncos magyarok

19.00

FSZ

13–15.

„Mozgástér” – 55 éves a Magyar Állami Népi Együttes

14. csütörtök

OPERA A PALOTÁBAN VILÁGSZTÁROKKAL Verdi: Traviata – félig szcenírozott elôadás A fôbb szerepekben: Rost Andrea, Giuseppe Sabbatini Anthony Michaels-Moore Vezényel: Marco Boemi

19.00

Magyar Állami Népi Együttes Földön apám fia volnék…

19.00

Kanyó Béla fotómûvész kiállítása

Birminghami Szimfonikus Zenekar / Sakari Oramo – Janine Jansen

19.30

BBNH

Bartók Vonósnégyes Bartók Béla hat vonósnégyese II.

19.30

FSZ

9.30

28. csütörtök

JAZZDÍVÁK Dee Dee Bridgewater

19.30

BBNH

29. péntek

Mozart: Don Giovanni – koncertszerû elôadás A Magyar Állami Operaház Stúdiójának mûvészei és Énekkara, Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar / Ligeti András

19.30

BBNH

„Tánclépés” – zenés-táncos vacsorák a Bohém Étteremben: rock and roll

20.00

BÉ

Zeneakadémisták koncertjei az Üvegteremben

10.00

30. szombat

Dátum

Esemény

1. vasárnap

ExperiDance: Steel – A fém legendája

19.00

Kicsinyek koncertjei az Üvegteremben

11.00

FSZ

10-15

ECS

19.30

BBNH

3. kedd

„250 éve, 1756-ban született…” Purcell Kórus, Orfeo Zenekar / Vashegyi György Zádori Mária, Wierdl Eszter, Kovács István

19.30

BBNH

Zeneakadémisták koncertjei

17.00

ECS

5. csütörtök

Szentpéteri Csilla estje – „Piano Planet”

20.00

BBNH

6. péntek

Bozsik Yvette Társulat – A varázsfuvola

19.00

FSZ

„Tánclépés” – zenés-táncos vacsorák a Bohém Étteremben: bécsi keringô

20.00

BÉ

„Gerendás 50”

20.00

BBNH

Bozsik Yvette Társulat – A varázsfuvola

19.00

FSZ

Zeneakadémisták koncertjei az Üvegteremben

10.00

Ella István orgonaestje Boldoczki Gábor, Budapesti Bach Kórus

19.30

LuMú

HANGVERSENYEK FIATALOKNAK „Zenés utazás a világ körül”

11.00 15.00

FSZ

„Cifra Palota” – Utazás

10-15

ECS

9. hétfô

HÉTFÔ ESTI JAZZ – Fókuszban: Babos Gyula

19.30

FSZ

10. kedd

Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar / Kobayashi Ken-Ichiro

19.30

BBNH

FSZ 8. vasárnap

Magyar Állami Népi Együttes Pannon freskó

19.00

FSZ

„Tánclépés” – zenés-táncos vacsorák a Bohém Étteremben: csacsacsa

20.00

BÉ

OPERA A PALOTÁBAN VILÁGSZTÁROKKAL MOZART 2006 – Mozart: Figaro házassága A Bécsi Állami Operaház vendégjátéka, koncertszerû elôadás olasz nyelven

19.00

BBNH

Zeneakadémisták koncertjei az Üvegteremben

10.00

MOL Jazzfesztivál Budapest 2006 – zárókoncert

19.30

FSZ

„Cifra Palota” – Levegô

10-15

ECS

18. hétfô

HÉTFÔ ESTI JAZZ – Fókuszban: Binder Károly

19.30

FSZ

19. kedd

Tom Johnson: Una opera italiana Az Auris Társulat elôadása

19.00

FSZ

Zeneakadémisták koncertjei

17.00

ECS

20. szerda

Zeneakadémisták koncertjei az Üvegteremben

21. csütörtök

Honvéd Együttes Várkonyi Mátyás–Béres Attila: Egri csillagok

FSZ LuMú

Húszéves a L’art pour l’art

20.00

BBNH

Bartók Vonósnégyes Bartók Béla hat vonósnégyese I.

19.30

FSZ

„Tánclépés” – zenés-táncos vacsorák a Bohém Étteremben: tangó

20.00

BÉ

23. szombat

Fassang László orgonaestje Szabadi Vilmos, Budapesti Vonósok

19.30

BBNH

24. vasárnap

„Cifra Palota” – Hang

10-15

ECS

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Fesztivál Színház Ludwig Múzeum Elôcsarnok Elôadóterem Bohém Étterem

BBNH

Honvéd Együttes Várkonyi Mátyás–Béres Attila: Egri csillagok

19.00

FSZ

Zeneakadémisták koncertjei

17.00

ECS

11. szerda

Magyar Állami Népi Együttes: Pannon freskó

19.00

FSZ

12. csütörtök

Hegedûs Endre zongoraestje

19.30

BBNH

ExperiDance: Steel – A fém legendája

19.00

FSZ

„SENKI FÖLDJÉN” – Rabih Abou-Khalil

19.30

BBNH

„Tánclépés” – zenés-táncos vacsorák a Bohém Étteremben: mambó

20.00

BÉ

14. szombat

OPERA A PALOTÁBAN VILÁGSZTÁROKKAL MOZART 2006 Mozart: Titus kegyelme – koncertszerû elôadás Vezényel: Fischer Ádám

19.00

BBNH

14–21.

Kiállítás a Magyar Festészet Napja alkalmából

15. vasárnap

Boban Markovic´ Orkestar Palya Bea, Rúzsa Magdolna

19.30

BBNH

KFKI Kamarabalett – Magyar Nemzeti Balett Bogármese

15.00

FSZ

13. péntek

9.30 19.00

Idôpont helyszín

Harmincéves a Téka Együttes

BBNH

= = = = = =

27. szerda

ECS ECS

„Cifra Palota” – Jeles napok, ünnepi szokások

19.00

BBNH FSZ LuMú ECS ET BÉ

17.00

„Bartók háza” – kiállítás

BBNH

2. hétfô

Világsztárok – nemzetközi balettgála

RÖVIDÍTÉSEK:

Zeneakadémisták koncertjei 26–Október 11.

7. szombat

Hommage à Bódy Gábor Megtekinthetô: október 1-ig

BBNH

ECS

Tízéves a Strabag Festészeti Díj Megtekinthetô: október 29-ig

22. péntek

19.30

Zeneakadémisták koncertjei az Üvegteremben

Idôpont helyszín

Október

„Cifra Palota” – évnyitó

17. vasárnap

Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara / Fischer Ádám - Shlomo Mintz Bartók-emlékhangverseny

BBNH

19.45

16. szombat

Esemény

26. kedd

ECS

BUDAPESTI MAHLER ÜNNEP Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Frankó Tünde

15. péntek

Dátum

ECS

„Cifra Palota” – Fény

10-15

ECS

AZ EBU HANGVERSENY-SOROZATÁNAK BUDAPESTI KONCERTJE „Crossing Borders” (Határokon át) Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Énekkara és Gyermekkórusa / Vásáry Tamás

20.00

BBNH

Magyar Balett Színház Tûzmadár / A csodálatos mandarin

19.00

FSZ

17. kedd

BUDAPESTI ÔSZI FESZTIVÁL Amadinda Ütôegyüttes

19.30

FSZ

Zeneakadémisták koncertjei

17.00

ECS

18. szerda

Zuglói Szent István Király Szimfonikus Zenekar / Kobayashi Ken-Ichiro Fodor B., Mester V., Szappanos T., Kovács I., Kobayashi Ayano, Szent István Király Oratóriumkórus, Cantemus Vegyeskar

19.30

BBNH

Pécsi Balett – A Notre-Dame-i toronyôr

19.00

FSZ

16. hétfô

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

02:47

Page 35

2006. szeptember-november Október

November

Dátum

Esemény

19. csütörtök

Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Kocsis Zoltán Leonyid Kuzmin

19.30

BBNH

MEDITERRÁN FESZTIVÁL Savina Yannatou & Primavera en Salonico

19.30

FSZ

MEDITERRÁN FESZTIVÁL Madredeus: „Um Amor Infinito”

19.30

BBNH

20. péntek

BUDAPESTI ÔSZI FESZTIVÁL Off Társulat: Betonlótusz – bemutató

21. szombat

Idôpont helyszín

BBNH

ExperiDance: Steel – A fém legendája

19.00

FSZ

Kicsinyek koncertjei az Üvegteremben

11.00

FSZ

26. csütörtök

Londoni Filharmonikus Zenekar / Kurt Masur Helen Huang

19.30

BBNH

Budapest Táncszínház Alice Csodaországban

10.30 15.00

FSZ

Budapesti Fesztiválzenekar / Dmitrij Kitajenko Raphael Wallfisch

19.45

BBNH

„SENKI FÖLDJÉN” Accordion Tribe, Orosz Zoltán és zenekara

19.30

„Tánclépés” – zenés-táncos vacsorák a Bohém Étteremben: szamba

20.00

BÉ

Budapesti Fesztiválzenekar / Dmitrij Kitajenko Raphael Wallfisch

19.45

BBNH

Honvéd Együttes Várkonyi Mátyás–Béres Attila: Egri csillagok

15.00 19.00

FSZ

15. szerda

„KÖR” ZENEI FESZTIVÁL – Karácsony János

20.00

FSZ

Zeneakadémisták koncertjei

17.00

ECS

Flamenco–Jazz Fesztivál

19.30

BBNH

„KÖR” ZENEI FESZTIVÁL – Back II Black

20.00

15–26.

„Divatolimpia” – kiállítás

16. csütörtök

„KÖR” ZENEI FESZTIVÁL – Roy és Ádám

17. péntek

Zeneakadémisták koncertjei az Üvegteremben

10.00 16.00 19.30

OPERA MINDENKINEK Mozart: Szöktetés a szerájból

11.00 15.00

FSZ

„Cifra Palota” – Cirkusz

10-15

ECS

Tolcsvay–Bródy: Egy mondat a szabadságról Tolcsvay László–Tolcsvay Béla: Magyar mise

19.30

BBNH

Esemény Zuglói Szent István Király Szimfonikus Zenekar / Záborszky Kálmán Fodor G., Erdélyi E., Nyári Z., Szent István Király Oratóriumkórus, a Szent István Gimnázium és a Szent István Király Szakközépiskola Vegyeskara

19.30

Schönberg: Gurre-dalok

19.30

BBNH

Calcutta Trió, Sakina Ismajlova & Azerbaijani Mugam

19.30

FSZ

„Tánclépés” – zenés-táncos vacsorák a Bohém Étteremben: jive

20.00

Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, Nemzeti Énekkar / Fischer Ádám Rálik Szilvia, Meláth Andrea Koncert az 1956-os forradalom emlékére

19.30

Fáklya Horvát Mûvészegyüttes Rítusok varázsa – hódolat Bartók Bélának

19.00

Zeneakadémisták koncertjei az Üvegteremben

10.00

MOZART 2006 Liszt Ferenc Kamarazenekar – Klenyán Csaba

19.30

BBNH

HANGVERSENYEK FIATALOKNAK „Képek zenében”

11.00 15.00

FSZ

Orgonakoncertek fiataloknak Xavérral

15.00

BBNH

„Cifra Palota” – Festészet

10-15

ECS

Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Jean-Claude Casadesus Németh Judit, a Nemzeti Énekkar Nôi Kara, a Magyar Rádió Gyermekkórusa

19.30

BBNH

Budapest Táncszínház Alice Csodaországban

10.30 15.00

FSZ

Budapesti Fesztiválzenekar / Oliver Knussen Clio Gould

19.45

BBNH

MUSIC FORUM 2006 UMZE Kamaraegyüttes

19.30

FSZ

„Tánclépés” – zenés-táncos vacsorák a Bohém Étteremben: rumba

20.00

Budapesti Fesztiválzenekar / Oliver Knussen Clio Gould

19.45

BBNH

Honvéd Együttes Várkonyi Mátyás–Béres Attila: Egri csillagok

15.00 19.00

FSZ

Zeneakadémisták koncertjei az Üvegteremben

10.00

BBNH

LuMú 19.30

BBNH FSZ

„Tánclépés” – zenés-táncos vacsorák a Bohém Étteremben: tangó

20.00

BÉ

BUDAPESTI LISZT-ÜNNEPEK Gyôri Filharmonikus Zenekar, Szlovák Filharmónia Kórusa / Antal Mátyás, Hajnóczy Júlia, Mester Viktória, Gulyás Dénes, Kovács István, Zászkaliczky Ágnes

19.30

BBNH

„KÖR” ZENEI FESZTIVÁL – Lovasi András

20.00

FSZ

Zeneakadémisták koncertjei az Üvegteremben

10.00

BUDAPESTI LISZT-ÜNNEPEK Liszt: Szent Erzsébet legendája

18.00

BBNH

„Cifra Palota” – História

10-15

ECS

20. hétfô

BUDAPESTI LISZT-ÜNNEPEK „Liszt-játékok három tételben”

19.30

FSZ

21. kedd

A Buena Vista Social Club™ bemutatja: Omara Portuondo – „Special Symphonic Project”

19.30

BBNH

Honvéd Együttes Várkonyi Mátyás–Béres Attila: Egri csillagok

19.00

FSZ

Zeneakadémisták koncertjei

17.00

ECS

BUDAPESTI LISZT-ÜNNEPEK Jandó Jenô és Mocsári Károly zongoraestje

18. szombat

Idôpont helyszín BBNH

FSZ

20.00

19. vasárnap

Dátum

20.00

„KÖR” ZENEI FESZTIVÁL – Anima Sound System

BBNH

2. csütörtök

FSZ ECS

Schiff András Beethoven összes zongoraszonátája 8.

FSZ

Fiatal muzsikusok a hátrányos helyzetû gyermekekért – Jótékonysági hangverseny

ECS

Birkás Ákos retrospektív kiállítása Megtekinthetô: 2007. február 5-ig

November

11. szombat

BBNH

13–december 3. „Visions of Science 2006” – kiállítás

20.00

10. péntek

19.30

FSZ

Bartók Eszter – lemezbemutató koncert

9. csütörtök

Flamenco–Jazz Fesztivál

19.30

25. szerda

5. vasárnap

FSZ

MEDITERRÁN FESZTIVÁL Spakka-Neapolis 55

BBNH

4. szombat

ECS

15.00 18.00

13. hétfô

10.00

3. péntek

10-15

KFKI Kamarabalett – Magyar Nemzeti Balett Bogármese

BÉ

14. kedd

Idôpont helyszín

„Cifra Palota” – Tánc

FSZ

19.30

30. hétfô

19.30

19.00

Zeneakadémisták koncertjei az Üvegteremben

29. vasárnap

Budafoki Dohnányi Ernô Szimfonikus Zenekar / Hollerung Gábor Gal James, Wiedemann Bernadett, Honvéd Férfikar, Nemzeti Énekkar, Budapesti Akadémiai Kórustársaság

20.00

Lengyel Rádió Nemzeti Szimfonikus Zenekara és Kórusa / `L ukasz Borowicz

28. szombat

Esemény

12. vasárnap

„Tánclépés” – zenés-táncos vacsorák a Bohém Étteremben: quickstep/foxtrott

24. kedd

27. péntek

Dátum

22. szerda

23. csütörtök

24. péntek

FSZ

25. szombat

19.30

BBNH

Budapest Táncegyüttes – Honvéd Táncszínház Fekete piros… tánc

19.00

FSZ

Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar / Antal Mátyás Kertesi Ingrid, Jolana Fogasˇová, Szappanos Tibor, Peter Mikulásˇ, Virágh András, Nemzeti Énekkar, Magyar Rádió Gyermekkórusa

19.30

BBNH

KFKI Kamarabalett – Magyar Nemzeti Balett Bogármese

15.00 18.00

FSZ

Magyar Nemzeti Cigányzenekar

19.30

BBNH

BUDAPESTI LISZT-ÜNNEPEK Liszt: Dante-szimfónia – két zongorára Vittorio Bresciani, Francesco Nicolosi

19.30

FSZ

„Tánclépés” – zenés-táncos vacsorák a Bohém Étteremben: salsa

20.00

BÉ

BUDAPESTI LISZT-ÜNNEPEK Ránki Dezsô zongoraestje

19.30

BBNH

Bozsik Yvette Társulat – A varázsfuvola

19.00

FSZ

Orgonakoncertek fiataloknak Xavérral

15.00

BBNH

Zeneakadémisták koncertjei az Üvegteremben

10.00

BUDAPESTI LISZT-ÜNNEPEK Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Kocsis Zoltán

19.30

„Tízéves a „Kortárs Néptánc”

19.00

FSZ

„Cifra Palota” – Szív

10-15

ECS

27. hétfô

HÉTFÔ ESTI JAZZ Fókuszban: Oláh Kálmán

19.30

FSZ

28. kedd

KFKI Kamarabalett – Magyar Nemzeti Balett Bogármese

15.00 18.00

FSZ

Zeneakadémisták koncertjei

17.00

ECS

29. szerda

A World Festival Choir opera-gálaestje

19.30

BBNH

Magyar Állami Népi Együttes – Pannon freskó

19.00

FSZ

30. csütörtök

After Crying

19.30

BBNH

26. vasárnap

BÉ

BBNH

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:18

Page 36

Portré egy jazzdíváról

Dee Dee Bridgewater Máté J. György írása

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:18

Page 37

Barangolok az énekesnô internetes fotógalériájában. Az elsô kép 1990-bôl való, a Victim Of Love album elôkészítésének idejébôl. Bridgewater hátulról átöleli Ray Charlest, a lemez vendégsztárját, és jóízûen nevet. Majd egy fotó munka közben: az énekesnô a Carnegie Hall színpadán. 1996: a provokatívan rövid „sárga” haj korszaka, kézfogás Clinton elnökkel a Fehér Házban. Majd két családi fotó, elôbb a Divas címlapja: anyja és lánya teljes harmóniában, Dee Dee és China Moses, és egy 2004-bôl való felvétel, az Essence magazin fotósának mûve: a jazzdíva legidôsebb lányával, az egzotikusan szép Tulani Bridgewaterrel. Végül egy képes híradás az 1986 után fôleg Franciaországban idôzô Bridgewaterrôl: Jacques Chirac kezet csókol a mûvésznônek, az elsô amerikainak, akit tagjai közé választott az Haut Conseil de la Francophonie, s aki egyben büszke tulajdonosa a Victoire de la Musique-nek, valamint a legjelentôsebb francia kulturális kitüntetésnek, az Ordre des Arts et des Lettres-nek. Ezúttal a képek a valóságot mutatják: Dee Dee Bridgewater pályája klasszikus sikertörténet. Igaz mese az asszonyról, akinek sikerült az egész világgal megismertetnie páratlan mûvészi tehetségét, s aki énekesi karrierjén túl 1999 óta ENSZnagykövetként próbál tenni valamit a világ éhezôiért. Csupán szeretetet adhatok – így fordíthatnánk le Dee Dee Bridgewater elsô lemezfelvételének címét, mely valamikor 1971 decemberében vagy 1972 januárjában készült a Thad Jones vezette nagyzenekarral. Vajon eszébe jutott-e az akkor huszonkét éves pályakezdô énekesnek, hogy a frissen rögzített dal címe 2006-ban egy évtizedeket átívelô gazdag mûvészi pálya tömör összefoglalásaként is megállja majd a helyét? Talán nem, pedig keresve sem találnánk még egy énekesnôt Bridgewater generációjából, akinek életmûvében ennyire vegytisztán mutatkozna meg a jazz, a nagy elôdök és a közönség iránti szeretet, valamint az ehhez szükséges mûvészi alázat. A Dear Ella album egy évtizedeken át érlelôdô-mélyülô szeretet mûvészi formába öntött kifejezôdése, hiszen a kis Dee Dee édesanyjától ismerte meg Fitzgerald mûvészetét az ’50-es évek elején. A Love And Peace –

ismét egy beszédes cím! – az elôtt a Horace Silver elôtt tiszteleg, aki jó három és fél évtizeddel ezelôtt együttesében munkát adott Cecil Bridgewater trombitásnak, az énekesnô elsô férjének. Vagy vegyük a néhány éve készült This Is New-t, amelyen a talán legtöbbször és legsikeresebben „amerikanizált” európai dalszerzô, Kurt Weill mûveit szólaltatta meg. Bármelyik jazzalbumát hallgatjuk, ugyanarra a következtetésre jutunk: Bridgewater tudatos folytatója a nagy múltú amerikai vokális jazzhagyományoknak, közben azonban felül is írja a repertoárjába beválasztott szerzeményeket tökéletesen képzett egyéni orgánumával, a fekete bôrû énekesnôkre gyakran jellemzô soulos hajlításaival, s a csak a legjobbak elôadásaiban megfigyelhetô makulátlan vibratóival. Dee Dee Bridgewater Denise Eileen Garrett néven született 1950-ben a Tennessee állambeli Memphisben. Apja jazztrombitás volt, s mint zenetanár, olyan, késôbb a mûfaj nagyjaivá érett diákokkal szerettette meg a jazzt, mint George Coleman, Booker Little és Charles Lloyd. Dee Dee hajadonként elôbb rhythm and bluest énekelt, majd jazzre váltott, és együttesével 1969-ben még a Szovjetunióban is turnézott. Miután férjhez ment Cecil Bridgewaterhez, New York-ba költözött, s karrierje ekkortól kezdett meredeken felfelé ívelni. Pedig az elsô New York-i években még a politikailag elkötelezett fekete lázadó szerepe sem volt idegen az énekesnôtôl. Elsô lemezén (Afro Blue) a korszellemnek megfelelôen még dominál bizonyos proteszt-hangulat, s a Mongo Santamaria írta címadó szám hangszerelésében és tolmácsolásában meghatározó vonás az eszményített ôshaza – Afrika – iránti nosztalgia. Hangja már ekkor is tökéletesen képzett volt, de a világ csak musical-szerepei, elsôsorban az Oz Glindája, illetve az alakításért járó Tony-díj átvétele után jegyezte meg a nevét. Az énekesnô a késôbbiekben is vissza-visszatért a zenés színház mûfajához, például a Billie Holiday életérôl szóló Lady Day címszerepében, de zenéjének hívei elsôsorban mégiscsak jazzénekesnônek tekintik, teljes joggal. Az elmúlt másfél évtizedben szinte kizárólag jazzfelvételeket készített, s legutóbbi, francia nyelvû albuma, a J’ai

deux amours is e mûfaj jegyeit hordozza, noha az itt felcsendülô dalok és hangszerelések alapját francia chansonok képezik. Eljött hát az ideje, hogy a ma ugyan fôleg Nevadában élô, de mûvészi inspirációért Franciaországba visszatérô díva ne a Nagy Amerikai Daloskönyv lapjain keressen nyersanyagot újabb lemezéhez, hanem a kis párizsi kávéházak slágereibôl merítsen ihletet. A hagyományokat ezúttal is tiszteletben tartó arrangement-ok és az énekesnô varázslatos elôadásának köszönhetôen új életre kap a La mer, a Ne me quitte pas vagy a La vie en rose. A néhai Josephine Bakerrel együtt Bridgewater is vallja: „J’ai deux amours, mon pays et Paris.”, azaz két szerelmem van, a hazám és Párizs. Nem sokkal a lemez megjelenése után mesélte egy interjúban, hogy korábban naponta ismételgette a varázsigét: „Csak jól sikerüljön, csak jól sikerüljön!” Az óhaj teljesült. Jól sikerült.

2006. szeptember 28. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem JAZZDÍVÁK: Dee Dee Brigdewater koncertje (A Concert & Média Kft. produkciója.)

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:18

Page 38

Fél évezredes létforma

Flamenco Bércesi Barbara írása

Juan Carmona

Mindenki tudja, mi az a flamenco: spanyol cigányzene, melyben a szenvedélyes-fájdalmas éneket fürge, perkusszív akusztikusgitárjáték kíséri, miközben egy táncos feszes tartásban erôteljeseket toppant. Vagy talán több ennél? Furcsamód a „flamenco” kifejezés – egy elmélet szerint – a „flamand” melléknévbôl származik. Amikor II. Fülöp király seregei visszatértek németalföldi hódító útjukról, néhány andalúziai katona olyan dalokat

énekelt gitárkísérettel, amelyek szokatlanul hangzottak, a tudatlan hallgatóság pedig azt gondolta, elôadói a flamandok földjén tanulták ezeket az énekeket. A félreértés, mint megannyi másik, tisztázatlan maradt, így a flamenco név máig emlékeztet rá.

Kis flamenco-történelem Hogy a flamenco cigányzene volna, csak részben igaz, valójában négy népcsoport, a cigányok, a mórok, a zsidók és az andalúziai ôslakosok zenéjének keveredésébôl alakult ki a 16. század környékén. Közös gyökerei a gregorián énekhagyománnyal is kimutathatók. A 15. század végén a katolikus spanyolok jórészt kiûzték a mórokat Granada városából, de az inkvizíció nem kímélte a zsidókat és az Indiát elhagyó, nem sokkal korábban betelepült

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:18

Page 39

MINO CINELU

cigányokat sem, akik kényszerûségbôl a hegyekbe menekültek. Az elûzött emberek éneke, az andalúz falu panasza lett a flamenco. (Egy másik elmélet szerint a „felag mengu” arab szavakból alakult a flamenco kifejezés, ami annyit tesz., „menekült földmûves”.) A flamenco muzsika az andalúziai népzenét, a szefárd melódiákat, a cigányok fájdalmát kifejezô motívumokat és az arab zene melankóliáját elegyíti.

A világhírû ütôhangszeres francia édesanyától és martinique-i édesapától származik. Gyerekkorában gitározott, majd miután maga is ellátogatott Martinique szigetére, dobokon és ütôhangszereken kezdett játszani. Elôbb Angliában, majd az Egyesült Államokban telepedett le, ahol az 1980-as évek elején a legendás trombitás, Miles

A flamenco eleinte kíséret nélküli énekbôl (cante) állt, majd gitárjáték (toque), ütemes taps (palmas), ritmikus lábdobogás (zapateado) és tánc (baile) kapcsolódott hozzá. A flamenco tánc – amint a zene is – bonyolult ritmusú, robbanékony, hatalmas energiákat mozgósít és szabadít fel. Aki a táncost figyeli, aligha maradhat tétlen, közönsége együtt él produkciójával, gyakran „olé!” kiáltásokkal biztatva az elôadót. Nem kizárt, hogy a cigányok és a helyi földmûvesek táncából alakult ki a flamenco tánc – néhányan még azt is állítják, hogy akinek nem folyik cigány vér az ereiben, az bizony sosem lesz igazán jó flamenco táncos.

Juan Carmona, a flamenco modern hírnöke Amikor 2005 májusában Budapesten azt kérdezte Juan Carmonától a neves flamencogitáros mesterkurzusára összesereglett ifjú gitármûvészek egyike, hogy szerinte valóban cigány felmenôkkel kell-e bírnia annak, aki igazán jól akar flamencót játszani, Carmona – aki maga is „gitane”, azaz cigány – azt felelte, hogy ez így azért túlzás, sôt a világ legkülönbözôbb pontjain hallott már elképesztôen tehetséges flamenco-játékosokat, még japánok is voltak köztük!

Davis zenekarának tagja volt. Ennek a munkakapcsolatnak köszönheti, hogy számos jazz- és popzenei produkcióban közremûködhetett session-zenészként. Játszott a Weather Report zenekarral, Stinggel, Tracy Chapmannel, Carlos Santanával és a Black Eyed Peaszel. Eddig két szólóalbumot jelentetett meg, amelyeken szinte minden hangszert ô maga szólaltat meg. Flamenco-jazzt játszó Flame & Co Triójával már itthon is bemutatkozott.

szekkel, sôt indiai és iráni muzsikusokkal is dolgozott. A Juan Carmona Grupo koncertfilmjét a francia Mezzo Televízió sugározta. 2005-ös, elsô magyarországi meghívásukat is ennek a filmnek köszönhették: a szervezôk itt figyeltek fel a csapat kivételes produkciójára. A Mûcsarnok-beli Salvador Dalí-kiállítással egybekötött Spanyol Zenei Fesztivál sztárvendégeiként a Grupo több mint ötszáz fôt vonzott.

DÉS LÁSZLÓ 1954-ben született Budapesten. A Zeneakadémia jazz tanszékén 1976-ban diplomázott. Elsô zenekarát 1979-ben alapította Dimenzió néven, amellyel számos hazai és külföldi koncertet adtak, s két lemezt készítettek. Alapító tagja volt a Budapest Big Bandnek, majd 1987-ben Snétberger Ferenccel és Horváth Kornéllal alakította meg a Trió Stendhalt. A különleges összetételû, kamarazenét, etno-jazzt játszó

Az 1963-as, lyoni születésû Carmona felmenôi mind Andalúziából származnak, s legtöbbjük maga is flamenco-gitáros volt. Ô a híres Párizsi Konzervatóriumban szerzett diplomát, és több mint nyolc éven át tanult autentikus flamenco-zenét Andalúziában, ahol együtt élt, alkotott és lemezfelvételeket is készített a helyi mesterekkel. Számos díjat nyert a legrangosabb gitárversenyeken, de a legfontosabb elismerést mégis az jelenti számára, hogy nemcsak Franciaországban, hanem Spanyolországban is rendkívül nagyra becsülik mûvészetét. Carmona több szólólemezt is megjelentetett, saját zenekarával, a Juan Carmona Grupóval Európa szinte minden országában, Marokkó és az USA színpadain is felléptek. Carmona azonban nem kizárólag flamenco-muzsikát játszik, neves jazz-zené-

együttes páratlan népszerûségre tett szert, lemezeiket az egész világon terjesztik. Európa számos országában léptek fel nagy sikerrel, sôt Indiában is több koncertet adtak. Közben Dés egyre keresettebb és egyre sikeresebb dalszerzôvé, színházi és filmzenék, musicalek szerzôjévé vált, így nemcsak a jazz, hanem más zenei stílusok kedvelôinek körében is ismert és népszerû lett. 2003-ban ismét egyesítette erôit Snétbergerrel, koncerteztek és lemezfelvételt készítettek. Munkáját több szakmai és állami díjjal ismerték el. 2003-ban hozta létre új jazzzenekarát, a Dés László Septetet. A velük készített album anyagát Európa-szerte bemutatták. Legújabb munkája a Dés László–Balázs Elemér Quartet és a Voces4 énekegyüttes közremûködésével felvett Contemporary Gregorian címû anyag, mely úttörô vállalkozás a jazz világában.

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:18

Page 40

európai klasszikus zenei formanyelv segítségével kiteljesített Sinfonia Flamenca tételei egy-egy hagyományos flamenco-típust (palos) sorakoztatnak fel: van köztük buleria, alegria, nana, guajira. A 12/8-os lüktetés – mely stílusonként elkülönülô hangsúlyszerkezettel, ritmikai mintázattal (compas) bír – végigkíséri a mûvet. Ennek elsajátítása a szimfonikus zenekar számára is meghatározó feladat.

Flamenco és jazz

DANUBIA SZIMFONIKUS ZENEKAR Az 1993-ban alapított Danubia Szimfonikus Zenekar a legfiatalabb szimfonikus zenekar Magyarországon. Alapítójuk és zenei vezetôjük Héja Domonkos, aki az MTV Karmesterversenyének megnyerése óta markáns egyénisége a zenei életnek. A zenekar legtöbb koncertjét ô vezényli, de Wolfgang Gönnenwein, Kobayashi KenIchiro, Kocsis Zoltán, Lukács Ervin, Rico Saccani, Jurij Szimonov és Vásáry Tamás is dolgozott már velük. Nemzetközi sikereiket 1997-ben, a Saarlandi Fesztiválon való megjelenésükkel alapozták meg, ezt követte a 11. Nemzetközi Ifjúsági Fesztiválon való részvétel Valenciában. 2000-ben felléptek Zürichben a Tonhallében és St. Gallenben, illetve a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. Ugyancsak ebben az évben szerepeltek a Berlini Konzerthausban, a Hannoveri Expón, valamint a Vatikánban.

Flamenco és klasszikus zene 1999-ben Juan Carmona egy flamenco-rapszódia megírására kapott felkérést, amelyet a Potsdam Philharmonic Orchestra és a Juan Carmona Grupo adott elô. A Sinfonia Flamenca címû album 2006 márciusában látott napvilágot. Anyagát eddig több európai zenekarral színpadra vitték.

S hogy hogyan talál egymásra a flamenco és a jazz? Már kialakulásuk motívumai, körülményei, a bennük rejlô létfelfogás is igen hasonló. Míg a flamenco az Ibériai-félszigeten üldözött népek panaszát visszhangozza, addig a jazz és annak alapja, a blues az amerikai feketék keserveit juttatja kifejezésre. Fájdalom, melankólia és a megpróbáltatások ellenére érzett életöröm hangzik mindkét megszólalási formában. Ritmikájuk igen karakteres és erôteljes, ami ad némi kötöttséget a flamencónak és a jazznek egyaránt, de az elengedhetetlen improvizáció, melyben kiteljesedhet az elôadó szabadságvágya, szintén hasonlatossá teszi ôket. Nem elhanyagolható a jelentôsége a hangszeres virtuozitásnak sem. A „Nuevo Flamenco”, azaz új flamenco egy olyan modern ága a stílusnak, amely magán viseli a rumba, a salsa, sôt a jazz és a popzene jegyeit is. Az etno-jazz pedig a különféle népi zenei kultúrák és a jazz egymásra hatásából jön létre. Így közelít egymáshoz e két muzsika. Ahogy tette azt már például Miles Davis Sketches of Spain címû albumán, vagy Paco De Lucía John McLaughlinnal és Al di Meolával, illetve Chick Coreával való együttmûködése során.

Carmona tehát abban a megközelítésben hisz, mely szerint az autentikus flamenco-muzsika megôrzi értékeit, ha más zenei stílusokkal házasítják, feltéve, ha olyan elôadók vállalkoznak a stiláris ötvözetek létrehozására, akik a maguk mûvészetének kiváló mesterei. Ilyenkor új értékeket rejtô szintézis valósulhat meg. Az 2006. november 14., 15. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Flamenco–Jazz Fesztivál

Km.: Juan Carmona (gitár), Dés László (szaxofon), Mino Cinelu (ütôhangszerek), Juan Carmona Grupo, Danubia Szimfonikus Zenekar Vez.: Héja Domonkos

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:19

Page 41

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:19

Page 42

Binder Károly ötven éves

Kreatív utakon Retkes Attila írása

Binder Károly – aki a koncertezés, lemezkészítés és mesterkurzusok vezetése mellett az ezredforduló óta a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem jazz tanszakának vezetôje – áprilisban ünnepelte ötvenedik születésnapját. Nem hiszem, hogy ez a jubileum stílusváltást hozna vagy korszakhatárt jelölne elôadómûvészi és zeneszerzôi pályáján; Binder ugyanis a hetvenes évek vége óta kérlelhetetlen következetességgel halad azon az úton, amelyet magának kijelölt, s amelyen egyáltalán nem voltak hazai elôképei. Mélységében ismeri (és naponta tanítja) a klasszikus és a 20. századi zongorairodalmat, a jazz standard repertoárját, emellett színházi és filmzeneszerzôként komoly tapasztalattal rendelkezik az alkalmazott zenében. Saját alkotásaiban viszont mindezekbôl az elemekbôl és hatásokból összetéveszthetetlenül egyéni, személyes zenei világot teremt.

Gyökerek és ágak

Öntörvényû muzsikus, magányos alkotó, akinek zongorajátéka és kompozíciói egyetlen stiláris vagy mûfaji kategóriába sem sorolhatók. Röviden – és szükségképpen egyszerûsítve – így jellemezhetjük az idén ötvenéves zongoramûvész-zeneszerzô, Binder Károly egyéniségét és pályafutását. Binder szeptember 18-án, a Hétfô esti jazz címû sorozat keretében ad szerzôi estet a Fesztivál Színházban, Szakály Ágnes cimbalommûvész és a fúvós hangszereken játszó Borbély Mihály közremûködésével. 42

Eddig megjelent több mint negyven lemezén egyértelmûen nyomon követhetô zeneszerzôi fejlôdése, amelyre az említettek mellett Bartók Béla grandiózus életmûve, a kárpát-medencei folklórkincs, a magyar ôshaza, a Volga-Káma vidék dallamvilága, a Steve Reich nevével fémjelzett amerikai repetitív iskola, illetve néhány más, itthon kevéssé ismert kortárs zenei irányzat is releváns hatással volt. Egy korábbi interjúban, amikor zeneszerzôi tevékenységérôl kérdezték, így fogalmazott: „Bartók alkotói pályája közepén nyilatkozta, hogy biztosan tudja, mely oldalágakat, hajtásokat kell lenyesnie ahhoz, hogy a növény gyökere még mélyebbre hatoljon, és az ágai az égig érjenek. Magam is tudom, melyek azok a zenék, irányzatok, stílusok, amelyeket el kell vetnem, és melyek azok, amelyekkel igazából foglalkoznom kell (…) Foglalkozom vezényléssel, par-

titúrákkal, olyan dolgokkal, amikkel korábban nem kerültem szoros kapcsolatba. Ez új dimenziókat, gondolkodásmódot, látásmódot, kommunikációt jelent a zenémben. Annak ellenére, hogy a jazz a legnyitottabb mûfaj, improvizatív és befogadó, megvan a maga sajátos szótára, nyelvezete. Ezt a nyelvet szeretném gazdagítani, megújítani és integrálni a mûfajt – a komponált zenékkel egyenrangúvá tenni.”

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:19

Page 43

Zenekar nélkül Aligha vitatható, hogy Binder sajátos gondolkodású, öntörvényû mûvész, s valószínûleg ezzel magyarázható, hogy – a jazzben szokatlan módon – nincs saját zenekara. Igaz, a tradicionális, zongora–nagybôgô–dob összeállítású jazztrió nem is felel meg zeneszerzôi elképzeléseinek. Fiatalkori kvartettjének és kvintettjének megszûnése óta leggyakrabban egyedül játszik, de az elmúlt öt-hat évben kreatív társra talált a népzene és a jazz közötti, sokszor igen keskeny ösvényen egyensúlyozó multiinstrumentalista fúvós, Borbély Mihály személyében, aki szeptember 18-án a Fesztivál Színházban, Binder szerzôi estjén is közremûködik. A koncert harmadik fôszereplôje Szakály Ágnes cimbalommûvész lesz, aki a Binder-kompozíciók elôadásával már sokadszor bizonyítja, hogy a hosszú idôn át hagyományos népi hangszerként számon tartott, majd 80-90 évvel ezelôtt, Rácz Aladár által a koncertpódiumra emelt

cimbalom a kortárs improvizatív zene megszólaltatására is kiválóan alkalmas. Alig néhány hónapja jelent meg Szakály Ágnes és Binder Károly izgalmas hangzóélményt kínáló duólemeze, a Megrepedt lépcsôkön, amit a két elôadó találóan „a kortárs zene, a népzene és a jazz ölelkezésének” nevezett, s amiben ismét fôszereplôvé lépett elô a Binder által igencsak kedvelt preparált zongora.

A manufaktúra-tulajdonos Elôadómûvészi és zeneszerzôi tevékenysége mellett Binder Károly elévülhetetlen érdemeket szerzett a Gonda János által alapított, negyvenegy éve mûködô zeneakadémiai jazz tanszak fejlesztésében, megújításában. Az elméleti és gyakorlati képzés irányításán, az ezzel járó adminisztratív teendôkön túl kollégáival régóta azon fáradozik – s most végre úgy tûnik, nem eredménytelenül –, hogy a tanszaknak saját épülete legyen; jelenlegi „otthonuk”, az újpesti Ady Endre Mûvelôdési Központ ugyanis

egyáltalán nem alkalmas az egyetemi és fôiskolai szintû oktatásra. Binder másik missziója az 1993-ban alapított, s azóta folyamatosan mûködô nonoprofit lemezkiadó, amelyet BMMnek, Binder Music Manufactory-nek nevezett el. A kissé önironikus „manufaktúra” megjelölés arra utal, hogy a BMM kizárólag alacsony példányszámú, szûkebb kör érdeklôdésére számot tartó, de mégis komoly értéket teremtô és közvetítô zenei produkciók megjelentetésére vállalkozik. Az évente kiadott négy-öt lemez mûvészi minôsége, igényessége a manufaktúra-tulajdonos értékrendjérôl, személyiségérôl is sokat elárul.

2006. szeptember 18. 19:30 Fesztivál Színház HÉTFÔ ESTI JAZZ Fókuszban: Binder Károly

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:19

Page 44

Az égiek esete a földiekkel

Madredeus Marton László Távolodó írása

Isten az „alja” népet és a „zavaros” forrásokat szereti. S természetesen bluest hallgat. Bluesnak azt nevezik, ami otthontalan, gyökértelen, számûzött. Amit nem lehet elfelejteni, ami a dolgok mélyén van. Kiterjedt család. Blues az argentin tangó, a görög rembetika, a bosnyák sevdah, a Zöld-foki morna, a spanyol flamenco és a portugál fado. Vér és könny. Ha ebbe belegondolna Astor Piazzolla, Yiorgos Dalaras, Saban Bajramovic, Paco de Lucia, Cesaria Evora és a Madredeus – hazánkban is jelentékeny számú – úri közönsége, még az is lehet, hogy elmenne tôlük a kedve.

De maradjunk a fadónál! Az is sok helyrôl megközelíthetô.

Portugál blues – így nevezik a fadót, amelynek legnépszerûbb csillaga, a Madredeus együttes október 20-án fellép a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, a Mûvészetek Palotája Mediterrán Fesztiváljának keretében.

A szótár szerint „sors” a jelentése. A zenetörténetnek nehezebb a dolga, hiszen Portugália egykori brazíliai és afrikai gyarmatain kell kutakodnia, arról nem beszélve, hogy a fado másképp szólt Lisszabonban, mint a „kifinomultabb”, egyetemi Coimbrában. Ami bizonyos: a XIX. század közepén terjedt el a kávéházakban-kocsmákban; portugál gitár kellett hozzá meg egy hang, amibe bele kellett szeretni. Jobbára nôi hang, hiszen – mint a ragyogó Mísia mondta – „egy nô több érzést tud kifejezni, mert van bátorsága sírni”. A XIX. század közepén Maria Severa volt ilyen, a XX.-ban Amália Rodrigues, aki ezt énekelte Mindez a fado címû dalában: „Megtört lelkek / Elveszett éjszakák / Különös árnyak / A mór negyedben / Egy kurtizán énekel / Gitár sír / Hamu és tûz / Fájdalom és bûn / Mindaz, ami van / Mindaz, ami szomorú / Az mind a fado.” A napokban elküldtem Szombathelyen író Molnár Miklós barátomnak Dona Rosa fadólemezét. „Vak nô az utcán – reagált rá –, az az igazi! A Portugal DVD-n is (Yves Billon és Frederic

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:19

Page 45

A Madredeus igazi portugal fado hangulattal érkezik

Touchard Magyarországon is kapható filmje – a szerk.) Milu Ferreira, egy korosodó, molett asszonyság a legjobb, aki az egyik jelenetben füttyent egy csontrepesztôt a kültelki utcán, és megeteti a galambokat, aztán énekel egy fenomenálisat a kocsmában, utána konyhaasztalra könyökölve elmondja, hogy egyszer régen megkérte ôt egy férfi: énekelje el neki az Anyám sálja címû fadót, és a pasi, aki ’ugyanúgy anyátlanul-apátlanul nôtt fel, mint én’, annyira a szívére vette, hogy elájult... ’Azóta senkinek sem énekeltem el azt a dalt...’”

Hát így. Képben vagyunk. Nagyjából ez a fado. A Madredeus az imént említett filmben is szerepel, de egy másiknak, Wim Wenders Lisszaboni történetének köszönheti átütô népszerûségét. Mely nemcsak azt példázza, hogy Portugália lelkéhez a fadón át vezet az út, de azt is, hogy a fado és a Madredeus – 1994-ben – egyet jelentett Wenders számára. A Madredeust alapító Pedro Ayres Magalhaes (klasszikus gitár) és Rodrigo Leao (billentyûs hangszerek) népszerû portugál rockzenekarokban játszottak, mielôtt – a nemzetközi népzenei hullám hatására – 1986-ban kedvük nem

szottyant a régi és a folkzenéhez. A csellista Francisco Ribeiro, a harmonikás Gabriel Gomes és az akkor tizenöt éves Teresa Salgueiro társaságában egy templomban vették fel elsô lemezüket (Os Dias Da Madredeus), de akkor még nem tudták, hogy együtt is maradnak a megjelenése után. A munkamódszerük is a rockzenében szerzett tapasztalataikon alapult: ahogy a próbákon improvizáltak, úgy formálódtak meg a dalok. A Madredeus mai elektro-akusztikus felállása a Lisszaboni történet után alakult ki. A cselló és a harmonika helyére egy másik klasszikus gitár és bôgô került, azóta pedig, hogy a szintetizátoros Carlos Maria Trindade is beszállt, lekottázott, kész szerzeményekbôl állnak össze a lemezeik. Mégpedig olyan pontosan kicentizett – és improvizációtól mentes – dalokból, amelyek a fadóhoz inkább már csak hangulatukban és ihletettségükben kötôdnek. Az elmúlt tizenöt évben a Madredeus több mint nyolcszáz koncertet adott, megjárta az Egyesült Államokat, Kanadát, Mexikót, Brazíliát, Argentínát, Japánt, Izraelt és a Zöld-foki Köztársaságot; dolgozott szimfonikus zenekarral (Euforia) és DJ-kkel (Electrónico), de a lényeg: a Madredeus-

dalok angyali szomorúsága és Teresa istennô éterikus éneke a kezdetektôl fogva változatlan maradt. Um Amor Infinito címû koncertjük a tavalyelôtti Um Amor Infinito és a tavalyi – a kimondottan Lisszabonhoz kötôdô – Faluas Do Tejo címû albumukra épül. 2005 tavaszán láthattuk már a Mûvészetek Palotájában, tudjuk, hogy mire kell számítani. Ha úgy tetszik, „lesz bátorságunk” hozzá.

MEDITERRÁN FESZTIVÁL 2006. október 19. 19:30 Fesztivál Színház Savina Yannatou & Primavera en Salonico (Görögország) 2006. október 20. 19:30 Bartók Béla nemzeti Hangversenyterem Um Amor Infinito Tour: Madredeus (Portugália) 2006. október 21. 19:30 Fesztivál Színház Spakka-Neapolis 55 (Olaszország)

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:19

Page 46

Rabih Abou-Khalil, a magas homlokú libanoni

H. Magyar Kornél írása

Utazás egy tojás középpontjába A közel-keleti zene olyan az európai számára, mint egy jótékony UFO. Egyszer, réges régen, Seherezádén is túl, az Ibériai-félszigeten innen felbukkant és itt hagyott nekünk tömjént, aranyat, mirhát. Aztán elbúcsúzott és hosszú idôkre el is tûnt. Most pedig újra itt van. Egyszer volt Törökinduló, most pedig van Arab keringô – Wolfgang Amadeus Mozart és Rabih Abou-Khalil alakját a rajongó közönség hajlamos úgy szemlélni egymás mellett, mint egy cipôfûzô két ellentétes végén a csomót…

dozást helyezi. A libanoni lantos zenéje egyszerre értelmi és esztétikai élmény: nincs sztárolás, nincs hangszeres önzôzés, aki nem zenél, hanem bohóckodik, annak nincs helye ebben a briliáns zenében. És a szigor meghozza gyümölcsét: Rabih Abou-Khalil keze alatt olyan jazz-sztárok fickándozása is kezessé higgad, mint a bôgôs Glen Moore, az ütôhangszeres Glen Velez vagy a zongorista Joachim Kühn. De miért is hallgatnak európai és amerikai zenészek ennek az arab ud-mûvésznek a szavára, és fôleg – milyen is volt valaha az a Libanon, ahonnan ilyen tehetségeknek menekülniük kellett és kell most újra?

Párizs, Libanon Csipetnyi avantgárd manír, magasfokú intellektus, virtuozitás, fegyelem, közösségi szellem. Mindezek aligha férnek meg együtt, és ha mégis, az ember azt gondolja, ilyen csak a mesében van. Ott is meg nem is: míg ugyanis Rabih Abou-Khalil lemezborítóinak kalligráfiái az Ezeregyéjszaka kiadásainak gyönyörû metszeteit idézik, addig zenéje kevés csillogó egzotikumot tûr meg, helyére a színtiszta zenei kalan-

Beiruth, te áldozati bárány, te tûzbe vetett gyémánt! Aki hallott az egykori föníciai kultúra ragyogásáról, megtapasztalta a régió újkori pezsgô társadalmi életét, nyitottságát és látja romlását, az hajlamos a pátoszra. Egy mûvelt libanoni család tagjai arabul, franciául és angolul egyaránt beszélnek, amiben a gyarmati múlt mellett a kereskedônemzet természetes nyitottsága, kozmo-

politizmusa is szerepet játszik. Libanon a földközi és a közel-keleti régió találkozásánál gyorsan fejlôdött kereskedelmi központtá és kimagasló civilizációvá a történelem kezdetétôl. Huszonöt évszázaddal ezelôtt a helyi kereskedôk tranzitvárosok egész sorát alapították a Földközi-tenger keleti partja mentén, amelyeken keresztül fenntartották a kapcsolatot az egész mediterráneummal. A libanoni hajósok jóval a portugálok elôtt körbehajózták az afrikai kontinenst, a helyi közösségek pedig még az ókori római és görög befolyás alatt is meg tudták ôrizni kulturális autonómiájukat. Régészeti leletek szerint a zene már ebben az idôben is nagyon fontos szerepet töltött be, fôleg a vallási szertartásokban. A VII-VIII. században a szír maronita keresztények egy közössége olyan egyedi modális hangsorokban énekelte rituális dalait, amelyek ismeretlenek voltak mind az egykorú arab, mind a keresztény egyházi zenékben. Az oszmán hódoltság ideje alatt a libanoni zene hanyatlásnak indult, és csak a XX. század második felében éledt újjá, amikor Beiruth gyorsan magára

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:19

Page 47

találó és fellendülô társadalmi életében egyre növekvô megbecsülést szereztek maguknak a helyi zenészek. A KözelKelet Párizsának földjét azonban ’70-es években kitört polgárháború és az azt követô izraeli invázió sóval hintette be. Beiruth kis híján eltûnt a térképrôl. És bár az ezredfordulóig 10 milliárd dollárt költöttek a város újjáépítésére, 2006 júliusától újra rakéták süvítenek az egén. Az 1978-as tömeges menekülés után most Libanon értelmiségének egy újabb generációja keres magának menedéket és kényszerû új hazát Európában.

Létem hangjai Rabih Abou-Khalil aligha kommentálja szavakkal hazája történelmét, pusztulását – ami elsôre kissé meghökkentô. Egyik zenésztársának lemezéhez írott kísérôszövegében a szíriai kereskedôváros, Latakia pezsgô reneszánsz-kori sokszínûségét méltatja. Ám hangjában az intellektuel cinizmusa lakik, amikor végigvezeti zenész-barátai családfáját, akiknek ôsei Latakiában dohánykereskedéssel és szardella-halászattal foglalkoztak. Abou-Khalil alighanem az arab értelmiségi mintája, akinek alapelvei közé tartozik a nyitottság, az alapos és elmélyült tanulás, a visszafogott és elegáns humor – és az érzelmek tudatos és fegyelmezett ôrlángon tartása. Ugyanakkor nyilván kár volna szem elôl téveszteni, hogy személyében korszakalkotó mûvésszel van dolgunk, aki az arab zene és a kortárs nyugati áramlatok eddigi legkoherensebb közösségét valósította meg stílusában. Ez az értelmiségi mûvész olykor akár komoly lételméleti kérdéseken is morfondírozik, de ezt leginkább a maga sajátosan mûvészi látásmódjával teszi. Legutóbbi lemezének címe önmagában is gondolatébresztô: a Journey to the Centre of an Egg címû felvétel mégsem ettôl igazán különleges, hanem attól, hogy egy példásan higgadt és tudatos mûvészi fejlôdési ív legutolsó, kiszámítható állomásáról van szó. Rabih Abou-Khalil zenei pályája elejétôl fogva egyesíteni kívánta stílusában az európai és az arab zenei tradíciók markáns vonásait. Az ud hagyományos játékmódja az emberi énekhangot igyekszik imitálni, azt a „hangszert”, amely a legmagasabb rendûnek számít szerte

NÉVJEGY Rabih Abou-Khalil a ’60-as és ’70-es években, az akkori szabad szellemû libanoni fôvárosban, Beiruth-ban nôtt föl, és mûvészi sokoldalúságának nyilvánvalóan ez a pozitív élmény adta elsô lendületét. Az ud gyerekkora óta fô hangszere, amelyet akkor is megtartott, amikor az 1978-ban kitört polgárháború következtében kénytelen volt elhagyni országát. Európában klasszikus fuvolán is tanult a müncheni zeneakadémián, ám ennél fontosabb, hogy olyan elemzô jellegû zenetörténeti képzésben részesült, amely már ekkor ráirányította figyelmét az európai és a közel-keleti zene lehetséges párhuzamaira. Ezt követôen lázas lelkesedéssel kezdett foglalkozni a két fôáramlat közös mederbe terelésével saját mûvészi stílusában. Rabih Abou-Khalil lemezfelvételein a keleti melódia és ritmus az európai kamaramûfajok hangszerelésében szólal meg. A kelet egzotikuma, az Európában megrögösödött kelet-közhelyek helyett Abou-Khalil olyan koherens zenei világot teremtett meg, amelyben képes egy arab ütôhangszeres vagy pengetôs ugyanúgy otthonosan mozogni, akár egy amerikai jazz-combó vagy egy európai rézfúvós kamaraegyüttes.

Dél-Ázsiában. Abou-Khalil ezt a szempontot figyelmen kívül hagyva, müncheni letelepedése után felhagyott a hangszer hagyományos gyakorlási módszereivel és jazzgitáros technikákkal kezdett foglalkozni. Kompozícióival fokozatosan, több évtizedes fejlôdés során lazította fel a mûfaji, hangszerelési korlátokat, és ez a folyamat még ma is tart.

Arab szving Az amerikai mértékadó jazzmagazin, a DownBeat az egyedi fúziót méltatja zenéjében, amely sikeresen vert hidat az arab zene és a jazz dialektusai közé. Ám

valójában jóval többrôl van szó a jazznél. 1992-ben óriási sikert aratott az a vonósokra írt darabja, amelyet a Süddeutsche Rundfunk felkérésére szerzett és a Kronos Quartettel közösen mutatott be Stuttgartban. Lemezre késôbb a Balanescu Quartettel vette a kompozíciót (Arabian Waltz, Enja Records, 1996). Abou-Khalil korai szerzeményei (Al Jadida, Blue Camel, Tarab) az arab hagyományos zenét idézik, ahol a zenekarvezetô irányítása alatt neves jazz-zenészek formálnak maguknak improvizációs keretet markáns keleti zenei témák felhasználásával. A Cactus of Knowledge címû,

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:19

Page 48

UD – L’UTE – LANT Az ud a közel-keleti klasszikus zene szim-

lánglelkû kamasz tabulatúrából tanul

bóluma, ám nyilvánvaló és sokoldalú rokon-

gitározni. A 20. században az ud nyitott a

ságot ápol az európai lanttal. A lant Európa

világ felé. Míg az ’50-es években az egyipto-

legelterjedtebb hangszere volt a reneszánsz

mi Farid Al Atrache volt a hagyományos stílus

és a korai barokk idôszakban. Európa a korai

egyik népszerû mûvésze, addig ugyanekkor

reneszánsz idôszakában, a többszólamúság

az óceán túloldalán a brooklyni születésû

mámorában fedezte föl a hangszert, és a

Ahmed Abdul-Malik Johnny Griffinnel és John

barokk újító lázában veszítette el: ekkor húr-

Coltrane-nel készített közös lemezfelvételeket.

jainak száma elképesztô mértékben

Alighanem ô volt az elôfutára a modern ud-

megemelkedett, a lantosok pedig ennek

mûvészeknek, akik már bátran hagyják, hogy

következtében több idôt töltöttek hangolással,

saját stílusukat is átjárják a nyugati zene

mint zenével. Az udon a lanttal szemben

áramlatai – ilyen a palesztin Simon Shaheen,

inkább egyszólamú dallamokat játszanak.

a tunéziai Anouar Brahem, vagy legújabban

Jelentôségére jellemzô, hogy nyakára és húr-

Dhafer Youssef, aki akár torzítóval is kezeli

rendszerére képezve fejlesztették ki az úgy-

hangszerét és így kíséri szufi-ihletésû, tradi-

nevezett tabulatúrás hangjegyzést, amelynek

cionális énekét. Az ud szó jelentése fa –

több évszázados töretlen sikerét a modern

alighanem a hangszer áttörten, mívesen

rock-gitárosok is megirigyelték – a legtöbb

faragott fedôlapjára utal.

sebben átadni magát és stílusát a partnerrel való közös zenélés szellemének. Kompozíciói fondorlatosak, elmélyültek és lineárisak, kevés bennük a ciklikusság – de kész ciklikus keretet formázni jazzzenész partnerei számára. Jószándékú, együttmûködô és öntörvényû egyszerre, stílusa kezdettôl összetéveszthetetlen, mégis állandóan nyitott az új kihívásokra, az új zenei élményekre.

2001-ben megjelent lemez ehhez képest drámai fordulat, ahol az ud és a riqq (arab keretdob) szabályosan kisebbségbe vonul, és a hangszerelés fôsodrát testes réz- és fafúvós szekció veszi át. Az amerikai és európai zenészek lelkesen, ámde tikkadtan nyilatkoznak Rabih zenéjérôl. Dave Bargeron tubajátékos Jaco Pastorius big bandjében kezdte, most az arab móduszban írt partitúráért rajong. „Öregem, ez szvingel, én mondom, szvingel” – szögezi le Bargeron a Cactus of Knowledge DVD-változatán, és

ôrült tubaszólókba fogja be a tempó adta lendületet. Amerikai zenészek egyébként vért izzadnak a kompozíciókkal. Antonio Hart altszaxofonos élete legnagyobb kihívásának vallja a zenekarban való részvételt, és amikor teheti, a My Favourite Things-et fújja a Muzsika hangjából – lazításképpen. Eddie Allen trombitás minden próba után azért könyörög, hogy csak még egyszer játsszák el, mert még mindig nem tökéletes. Rabih Abou-Khalil zenéje szólóban képes trubadúr-szerenádra, zenekarban pedig kész a lehetô legtelje2006. október 13. 19:30 Bartók Béla nemzeti Hangversenyterem Rabih Abou-Khalil (Libanon/Németország) lantmûvész koncertje

Km.: Gavino Murgia (ének, szaxofon), Luciano Biondini (harmonika), Michel Godard (tuba), Jarrod Cagwin (dob)

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:27

Page 49

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:27

Page 50

Omara Portuondo és a Buena Vista Social Club

Végsô Zoltán írása

A bolero

Ry Cooder megkérte barátját, a filmrendezô Wim Wenderst, utazzon el vele, hozza a kameráját és rögzítse, ahogyan öreg emberek életük utolsó szakaszában a zenén keresztül mennybe mennek. A történet éppen tíz éve kezdôdött és az emberi alakokban testet öltött földi létezése szépen befejezéséhez közeledik. Egy bizonyos Ryland Peter

Cooder nevû, rendkívüli muzsikusi alkalmazkodóképességgel megáldott rockzenész világzenei körútját járta repertoárját frissítendô. A mûfaj

szívéhez egyre közelebb került; a Maliblues királyával, Ali Farka Touréval közösen készített „Talking Timbuktu” lemezükért frissen kapott Grammy-díjjal a zsebében már semmi nem tarthatta vissza attól, hogy a világtól jórészt izolált szigetország, Kuba csodálatos melódiáit részben elfeledett zenészek feltámasztásán keresztül a világnak is megmutassa. Célja szerint eredendôen csak a zenére koncentrált volna, de elsô látogatása alkalmával lépten-nyomon szembesülnie kellett a kiválasztott zseniális zenészek életpályája mögött húzódó abszurditással, a politika mint befolyásoló tényezô hatásával. Ry Cooder megkérte barátját, a filmren-

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:27

Page 51

királynôje dezô Wim Wenderst (akinek a Párizs, Texas címû filmjéhez ô készítette a zenét), utazzon el vele, hozza a kameráját és rögzítse, ahogyan öreg emberek életük utolsó szakaszában a zenén keresztül mennybe mennek. Tulajdonképpen nem is képzelhettünk volna alkalmasabb filmest a szépkorúak újravirágzásának megörökítésére: a Berlin fölött az ég és a Liszaboni történet rendezôje Toky Ga címû dokumentumfilmjével már bizonyította, hogy spontán dramaturgiai érzéke kedvez a városfilmek elkészítésének. Így az egykori Buena Vista Social Club nevezetû szórakozóhely partvonalon kívülre helyezett korabeli sztárjai mögé Havannáról szóló megkapó felvételek kerültek transzparensként – a XX. század végi zenetörténelem egyik leghíresebb históriája tehát itt kezdôdik. Ry Cooder az ominózus Buena Vista Social Clubról elnevezett társulatába 18 zenészt szervezett. Mind közül Francisco Repilado, mûvésznevén Compay Segundo volt a legismertebb, szerzeményei a kubai kisiskolások énekzene óráit is megtöltik, a „Chan chan” (a legendás bemutatkozó album nyitó dala) és társai a kötelezô tananyagban szerepelnek. Mellette Ibrahim Ferrer, a bariton énekel a legtöbbet, Wenders filmjéhez az akkor készülô szóló lemeze szolgáltatta a kerettörténetet, valamint a zongorista Rubén González játssza a „Super Abuelos”-ok (szuper nagyfaterok) harmadik fôszerepét. Az öregek lassan fogyatkoznak: Segundo 100, González 88, Ferrer pedig 80 éves volna, de a sorssal nincsen miért számot vetnünk, a Buena Vistával valóban úgy tölthették utolsó éveiket, ahogyan arra mindig is vágytak. A világhírnév Ferrert a cipôpucolásból, Gonzálezt a balettermi korrepetitorkodásból emelte ki, Segundo pedig minden idôk egyik leghosszabb aktív muzsikusi pályafutásával

Omara Portuondo legutóbbi budapesti fellépésén

büszkélkedhet. Az énekesek közül mára csak a zenekar legifjabb tagja, a mellesleg tres (kubai duplikált háromhúrú gitár) játékos Eliades Ochoa és az egyetlen nôi tag, Omara Portuondo maradt. Portuondo ugyan a filmmel és a sorlemezekkel váltotta ki hazáján kívül a felfokozott érdeklôdést, az ô mítosza mégis a többiekénél sokkal távolabbra nyúlik vissza. A tinédzser Omara már 1945-ben, 15 évesen vokálegyüttest alkotott a nôvérével Tropicana néven, majd ennek pillérein néhány évvel késôbb már dzsessz-standardok latinos feldolgozásaival keltettek feltûnést többek között Kubában, valamint Amerikában. Ezt a stílust (az amerikai feeling szó nyomán) spanyolul filin-nek nevezték. Kis együttesük sorsába azonban beleszólt a történelem, és a Disznó–öböl-beli konfliktus hatására a Miamiban maradt nôvérét hátrahagyva Omara visszatért Kubába, immáron szólókarriert építeni. A Tropicana Night kabaré szerzôdtette, ahol a mai napig is gyakran fellép. A kubai szocialista kultúrpolitika küldötteként néhány nemzetközi fesztiválon is alkalma volt fellépni; kiváltságosi szerepe eddig és néhány lemez

elkészítéséig terjedt, vagyis valódi arcát Ry Cooder felbukkanásáig nem mutathatta meg teljes egészében. A Buena Vista Social Club elsô lemezén valójában csupán egy dalt énekel, a „Venite Años” címût, Compay Segundoval duettben. Késôbb azonban elkészültek saját neve alatt is a BVSC márkajelzéssel megjelentetett albumok, amelyeket az afro-kubai zenei hagyományok éppúgy jellemeznek, mint a mélyen lüktetô latin ritmusok. Azt mondják, Omara Portuondo a bolero elsô számú dívája, miközben éppúgy meggyôzôen énekli a pörgôsebb son-t, a nyelvezetében csípôsebb guaracha-t vagy a trova-t. A Buena Vista legendája minden bizonnyal emberöltôkön nyúlik túl, példaértékû történetként szolgálva a muzsika kipusztíthatatlan erejérôl. 2006. november 21. 19:30 Bartók Béla nemzeti Hangversenyterem A Buena Vista Social Club™ bemutatja: Omara Portuondo (Kuba) – Special Symphonic Project

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:27

Page 52

A Téka harminc éve

Az Idô mesterei Kelemen László írása

Általában „megzökkenek”, néhány pillanatra magamba szállok, amikor egyegy kollegámról vagy zenekarról kiderül, hogy ennyi vagy annyi éves, kerek évfordulót ünnepel. Nemcsak az idô rettenetes gyorsan múló volta állít meg egy pillanatra, de arra is gondolok, hogy az embereknek kiszabott, nekem borzasztóan rövidnek tetszô, aktív élettartamot vajon hogyan használjuk ki, megteszünke mindent talentumaink hasznosulására. Ahogy öregszem, mindinkább az a gondolat is társul mindezekhez, hogy ha ma meghalnánk, mi maradna utánunk. Mert Bartók „tele bôrönddel megyek el” kijelentése is azt mutatja, fontosak a naponta kitûzött célok, de legalább olyan fontosak a több évtizedet átívelôk, életet betöltôk és a kegyelem, hogy az Utat megtaláljuk és végigjárhassuk. A Téka zenekar egybôl megtalálta. Számukra a

kezdetektôl csak egy út létezett, a magyar népzene igaz, feltételek nélküli szeretetébôl következô egy út, és minden eszközt felhasználtak, hogy azon elôrejussanak. Másokat, engem is idônként hatalmukba kerített a különbözô eszközök varázsa, eddigi életem során volt, amikor a gyûjtés, volt, amikor a zeneszerzés vagy más került elôtérbe. Volt, amikor nem is tudtam, úton vagyok-e. Nem így a Téka! A zenekarban kezdetektôl csodáltam azt az elbizonytalanodás nélküli, az élô népzene iránti feltétlen elkötelezett létet, amely olyan természetesen követi célját, mint tavasszal a virágba boruló fa. Sokáig élt bennem (ugyanis szimbolikusnak éreztem) az általuk az egyik Táncháztalálkozón (1984?) rendezett mûsor plakátja, ahol egy zöld réten vág-

tak éppen keresztül. Úgy képzeltem, hajnali, harmatos füvön járnak, esetleg egy egész éjszakai muzsikálás után, fáradtan. Vagy lehet, hogy Erdélyben, mindannyiunk szellemi Mekkájában voltak, és éppen valamelyik nagy mestertôl, a palatkai Kodobáktól, a széki Icsánéktól vagy a mérai Árus Feriéktôl váltak el éppen. A plakáton teljesen magától értetôdô volt a mozgás iránya: felénk, hozzánk jöttek mindazzal a kinccsel, amit pályafutásuk alatt begyûjtöttek, s amit akkor is, azóta is elhoznak, nap mint nap, nekünk. Számomra a Téka még ma is ugyanezt jelenti, amit azon a ’84-es plakáton megéreztem. Gondolják meg, az életünkben nagyon kevés lelki történésrôl mondhatjuk el, hogy az még mindig, ma is ugyanazt jelenti, mint húsz-harminc

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:27

Page 53

évvel ezelôtt! És az, amirôl ezt elmondhatjuk, biztos, hogy a legbelsôbb kör, a szívünk környéke. Ott van édesanyánk mosolya, apánk keze, egy-egy zene vagy rendszeresen ismétlôdô élmény, mint a hajnali madárdal vagy a vasútállomások búcsúzásai. Ott van az, ami megváltozhatatlan, és amit nem akarunk megváltoztatni. A Tékának és még sokunknak ott van a magyar népzene. És ezt ôk

elhasználtak több tucat buszt és Ladát, Volkswagent vegyesen. Játszottak japánoknak és hottentottáknak is, de nekünk, magyaroknak a legszívesebben, muzsikáltak putriban és palotában, kergették meg ôket rosszindulatúak, rendôrök és milicisták, ôk csak mentek az Úton, rendületlenül. A virágzó fa közben termôre fordult, a gyerekek születtek, felnôttek, ôk számtalan,

harminc éve kételyek és kitérôk nélkül mûvelik!

emlékezetes mûsort adtak, táncházakat tartottak, megjelent szerte a világban sok lemezük. Régi nagy mestereiket, akiktôl tanultak, külön kiadványsorozattal tisztelték meg, sokat gyûjtöttek, kereszteltek és sajnos temettek. És az a rengeteg átmuzsikált éjszaka, amikor életre szóló élményként ültettek lelkünkbe sok népdal-virágot és az elkövetkezô rengeteg, amely – remélem – még elôttük áll, amely ismét alvás és pihenés nélkül, muzsikálva virrad rájuk, a „ma is holnap megyek haza”, az az idôn kívüliség érzése! És csak menni, menni az Úton, mint ahogy egykor azon a régi plakáton megörökítették…

Harminc aktív év nagyon sok. Mozartnak, József Attilának vagy közülünk Bankó Andrásnak, Pallagi Palinak és másoknak nem adatott meg ennyi. Ebbe a harminc évbe – köszönhetôen a kitartó, egy pillanatra sem megtorpanó, céltudatos szakmai menetelésnek – rettenetesen sok minden fért bele. Zenésztanulók hosszú sora, zenekarok, akik példájukat követve indultak el saját útjukon, felejthetetlen, nagy táborok, rengeteg ember sorsa, boldogság és tragédiák örvénylettek a harminc évben körülöttük, ôk pedig csak mentek, csak mentek az Úton. Egy idôben egy egész táncegyüttes is hozzájuk csapódott, sokszorosan körbeutazták a Földet,

Azóta is, körülöttük mintha megállt volna az idô, mintha örökké mennének, mintha örökké muzsikálnának. Szívbôl kívánom, így maradjon, így legyen!

2006. október 2. 19:30 Bartók Béla nemzeti Hangversenyterem Harmincéves a Téka Együttes Tagjai: Vizeli Balázs (hegedû), Lányi György (kontra, bôrduda, kobza), Tárnoki Beatrix (ének, kobza), Havasréti Pál (bôgô, cselló, tekerô, ütôgardon, dob) Km.: Kerényi Róbert (furulya, kaval), Szokolay „Dongó” Balázs (szaxofon, duda, furulya), Dresch Dudás Mihály (szaxofon, furulya), Gáspár Kálmán (cimbalom), Nagy Zsolt (brácsa), Koncz Gergely (hegedû), valamint az Ordasok Táncegyüttes szólistái közül Kocsis Enikô, Fitos Dezsô, Kádár Ignác és párja)

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:27

Page 54

Jubilál a Magyar Állami Népi Együttes

Három a táncest Albert Mária írása

A Nemzeti Táncszínház szeptemberre három estébôl álló sorozatra hívta meg a Mûvészetek Palotája Fesztivál Színházába az élô folklór nagyszerû mûhelyét, a Magyar Állami Népi Együttest (MÁNE). A szakma így emlékezik meg arról, hogy ötvenöt éve alapították a társulatot. Az együttes inkább a közönséget ünnepli, amely az utóbbi esztendôkben örömtelien megfiatalodott. Az 1951-ben alapított Magyar Állami Népi Együttes hivatása és feladata a magyar nyelvterület néptáncának és

népzenéjének mint nemzeti értéknek a gyûjtése, életben tartása és színpadi formában való továbbadása – áll a Hagyományok Háza honlapján (a MÁNE ugyanis az új évezredben e mûhely keretében dolgozik, remélhetôen még hosszú évekig). Az öt és fél évtized teli volt gyönyörû és az emlékezet által megszépített kalandokkal, amelyekrôl a régi tagok akár órák hosszat tudnának mesélni. Az együttes a világ legtöbbet utazó társulatainak egyike: négy világrész csaknem félszáz országának színpadain léptek fel és több mint hét és fél millió nézô ünnepelte ôket. A mostani repertoárjukon szereplô majdnem tucatnyi programból hármat választottak a szeptember közepére idôzített sorozatba: 13-án a Táncos magyarokat adják, 14-én a Földön apám fia volnék… címû összeállítást, 15-én pedig a Pannon freskó tarka színeiben gyönyörködhet a közönség. Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes mûvészeti vezetôje

elmondta: a Táncos magyarokat a Duna Mûvészegyüttes mestereivel még akkor találták ki, amikor a Palota csupasz falai álltak csak, örömmel hozzák ezt a darabot a Fesztivál Színház óriási színpadi terébe, amely ehhez a zenés-táncos utazáshoz igazán ideális. A számok térben és idôben hatalmas távolságot járnak be: az ôsi, keleti eredetû regöléstôl a reformkori bálig páratlanul gazdag zenei és mozgás örökséget mutatnak be. A történeti Magyarország területét jelentô Kárpát-medence egyes régióiban a réges-régi évszázadokból származó táncok, dallamok még ma is élnek – épp idôben, az utolsó órában sikerült összegyûjteni ezt a kincset, és színpadra tenni legszebb darabjait. A alkotók hangsúlyozzák, hogy Vikár Béla, Kodály Zoltán és követôik gyûjtômunkája nyomán bebizonyosodott: a Kárpát-medencei hagyományanyag a közös európai múlt tükre. A Mûvészetek Palotája elsô teljes évadjában, 2006 májusában itt mutatták be a Magyar ballada címû programot, de játszották itt repertoárjuk egyik rendkívül népszerû darabját, a Naplegendát is. „Szívesen lépünk föl a Fesztivál Színházban” – jelentette ki Mihályi Gábor. Minden itteni siker használ az együttes jó hírének, a közönség megkedvelte a helyszínt, az estjeik telt házat vonzanak. Mivel a Mûvészetek Palotája kitûnôen propagálta a fellépéseiket, a fiatalok kedvelik a modern épületet,

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:27

Page 55

körükben nagyon megerôsödött a MÁNE iránt az érdeklôdés. Így már arra is vállalkozhattak, hogy a Pannon freskóval megjelenjenek egy számukra szokatlan helyszínen, a Sziget Fesztiválon. A mûvészeti vezetô azt reméli, hogy a fesztivál népes publikuma a palotabeli elôadásokat is fölkeresi. Egyébként a Pannon freskó zárja az évfordulós sorozatot is. Nem véletlenül: ez a program is az európaiság kérdéseit feszegeti. Négy tételben – tavasz, nyár, ôsz, tél – beszél a múltról, az archaikus világról, mint egy karnevál mozgalmas képei, úgy elevenednek meg a lírai és a sodró jelenetek. Középre került a szeptemberi sorozatban a Földön apám fia volnék… címû mûsor, amely különösen érdekes, mert homok- és videó-animációkkal színesítették. 2006-ban már láthatott a közönség a Fesztivál Színház bejárata körül egy fotókiállítást, a képanyagot a három ünnepi napra mindenképp szeretnék visszahozni a MÜPÁ-ba. Még egy fontos eseményt idôzítenek az ünnepi sorozatba. Ahogy minden jelentôs nemzeti

intézmény, szeretnék ôk is örökös tag címmel jutalmazni azokat, akik ebben az öt és fél évtizedben a tánchagyomány hitelességének megôrzéséért oly sokat tettek. A kuratórium, amely ezt a programot gondozza, már dolgozik, a tervezô is, aki az örökös tag címet kézzel foghatóvá teszi, mûvészi tárggyá formálja. Az évfordulós szériával a politikai döntéshozókat is meg akarják szólítani. Ismerjék el, hogy ebben a mai struktúrában, a Hagyományok Háza keretében eredményesen, a tudományos munkára támaszkodva, mégis kellô önállósággal dolgozik az együttes. Ebben a felállásban teremthetô meg az a nyugalom, amelyre a bôvebb finanszírozásnál is jobban vágynak, amelyben az alkotómunka folytatható, erôt lehet gyûjteni és szakmailag megújulni. Az elmúlt öt évben kapcsolatuk a Hagyományok Házával harmonikus volt és hasznosnak bizonyult. Mihályi úgy véli, hogy két szempont igazolja vissza pozitív megítélésüket. Az egyik, hogy a szakma a nemzetközi közegben hol helyezi el ôket. A társ-együttesek hat-hét éve a magasan kvalifikáltak között tartják szá-

mon ôket. A másik a közönség értékelése: a mûsorok látogatottsága itthon és külföldön azt jelzi, hogy a program szerkezete, az elôadásmód, a gazdag látvány, a stílusbeli és mûfaji sokféleség, valamint hogy a historikus felfogás és a modernitás egyaránt jellemzô rájuk, ugyancsak magasan minôsíti a Magyar Állami Népi Együttest.

2006. szeptember 13. 19:00 Fesztivál Színház Magyar Állami Népi Együttes: Táncos magyarok, Tánc-millennium 2006. szeptember 14. 19:00 Fesztivál Színház Magyar Állami Népi Együttes: Földön apám fia volnék… 2006. szeptember 15. 19:00 Fesztivál Színház Magyar Állami Népi Együttes: Pannon freskó, Tánckarnevál

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:27

Page 56

Bozsik Yvette Mozart-évi Varázsfuvola-bemutatója

Pándi Zita írása

A sors

Bozsik Yvette gondolkozás nélkül A varázsfuvola mellett döntött, amikor a Mozart-évre készülôdve a Nemzeti Táncszínház megkereste. Azóta elmélyülten tanulmányozta az operát és sok-sok feldolgozást nézett meg, mert egy új elôadáshoz vezetô úton mindig így teszi meg az elsô lépéseket. Majd elôbb-utóbb megérkezik egy útkeresztezôdéshez, amelyiknél a saját ösvényét választja, hiszen számára az útnak is csak akkor van értelme, ha a végén valami eredetit tud mondani a közönségnek. 56

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:23

Page 57

s sakktáblája B. Y.: Számomra a sokrétûség

B. Y.: Ez abból adódott, hogy az

elsôrendûen fontos, A varázsfuvolában pedig számos fonal követhetô. Mindig is szerettem a mesét, a titkokat, a humort és a mélységet – Schikaneder szövegében pedig mindez megvan. A nagy kérdés tehát az, hogyan tudom majd a különféle rétegeket egyszerre megjeleníteni úgy, hogy megmaradjon közöttük az egyensúly. De az is lehet, hogy a mérleg mégis elbillen, és az elôadás végén egy felkiáltójel vagy egy kérdôjel marad. Úgy látom, hogy a darabban a misztikumon túl ott van a rejtett szexualitás. Az utóbbi végighúzódik az operán, eddig mégis csak ritkán domborították ki. Ahogy más munkáimra is jellemzô, nem félek ettôl a nehéz – mert igencsak közismert – témától.

elôadásban egyfajta szigorúságot és fegyelmezettséget szeretnék éreztetni. A produkció látványos lesz, de nem túlburjánzóan tarka. A varázsfuvola miatt ugyanis elég behatóan tanulmányoztam a szabadkômûves szimbólumokat. Feltûnt, hogy geometrikusan mennyire szabályosak. Ez fôleg a díszletben és a jelmezekben lesz látható, de a mozdulatok formájában is. Így jutottam el a német expresszionizmus elemeihez: erôteljes kontúrok és árnyékok, a fehér és a fekete éles ellentéte. Mint egy sakktáblán, amelyiken a sors mozgatja a figurákat. Természetesen sok minden változhat a próbák folyamán, mert a másik ötletem az volt, hogy cirkuszba helyezem a darabot. Egy pár titok azért még hadd maradjon az enyém…

– A szakirodalom gyakran emeli ki a jó és a rossz küzdelmét mint A varázsfuvola központi témáját. Érdekes, hogy ezt nem említette.

B. Y.: A jó és a rossz küzdelme nem egyszerû dolog. Azt szeretném megmutatni, hogy a kettô között sajnos még nem tanultunk meg különbséget tenni, mert ha erre képesek lennénk, már réges-rég másképp mûködne a világ. Mind a két oldal egyszerre él bennünk, és gyakran nem mi döntjük el, hogy egy adott pillanatban melyik domináljon. Ki vagyunk szolgáltatva. Nekem például az Éj Királynôje rokonszenves, mert emberi problémái vannak. Felveti bennünk azt a kérdést, hogy van-e egyáltalán bátorságunk az ôszinteséghez, vagy inkább álarc mögé bújunk, mert úgy könnyebb. Azt nem fogom kimondani az elôadásban, hogy mi a jó és mi a rossz, de azért megpróbálom kellô átgondoltsággal elmondani a véleményem.

– A programfüzetben az olvasható, hogy a koreográfia német expresszionista filmek stílusából merít ihletet.

– Sok szó esett már arról, hogy az egyes hangnemeknek milyen jelentése van Mozart zenéjében. A tánc nyelvére fordítva lesznek-e olyan mozdulatok, amelyek meghatározott karakterekre vonatkoznak, illetve meghatározott szimbólumokat rejtenek?

B. Y.: Biztosan lesznek. A táncosokat eleve úgy választottam, hogy az általuk ábrázolt karakterek egyes vonásai a személyiségükben is meglegyenek, vagy legalább harmonizáljanak azokkal. A három hölgy például magasabb lesz, keményen fognak mozogni. A három fiút viszont szôke, hosszú hajú, angyalszerû lányok alakítják. Az is biztos, hogy a Papagenót alakító Vati Tamás groteszken fog mozogni, Góbi Rita pedig apró termetével, göndör, vörös hajával egyszerûen született Papagena. Elsô olvasatra nôgyûlölô darabnak tûnhet föl A varázsfuvola, de ebben a kérdésben is szeretnék meglepôen állást foglalni. Ne feledje, semmi sem egyértelmû!

Díszletek a Varázsfuvolához

Érdekes lenne megszámolni, hogy eddig világszerte hány Varázsfuvola-feldolgozást vittek színre az 1791. szeptember 31én megtartott ôsbemutató óta. Vagy azt, hogy hány tanulmány keletkezett a daljátékról, mi mindent fedeztek fel a partitúrát elemzô zenetudósok és a szimbólumokat kutató történészek, irodalmárok. Mozart csupán két hónappal a bemutató után halt meg, de azt még megérte, hogy mûvét egyre nagyobb sikerrel játsszák. Bozsik Yvette most egy új fejezetet nyit a közönség eme kedvencének meseszerûen végtelen történetében. 2006. október 6., november 25., december 5. és 28. 19:00 Fesztivál Színház Bozsik Yvette Társulat: A varázsfuvola

Zene: W. A. Mozart Koreográfia: Bozsik Yvette Km.: Bozsik Yvette Társulat, Közép-Európa Táncszínház, valamint szabadmûvészek

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:23

Page 58

Bódy Gábor, 1946-85

Kezdetben

Dobai Péter írása

„Az igazi múzeumok a föld alatt vannak. Az igazi képeket bemeszelte a tisztaság. Az igazi észak nem olvad. Az igazi dél halálos napszúrás.” Régen nem él már Bódy Gábor és már régen nem halott. Egykor úttörô, sôt megütközést keltô mûvei immár a filmkultúra szerves részévé váltak. Nem hiába. Things don’t finish just because they stop happening. (A dolgok nem fejezôdnek be pusztán azáltal, hogy megszûnnek történni.) Mi több: amikor egy alkotó végleg elválik mûveitôl, azok attól kezdve igazán az övéi, nincs több beavatkozás, a beavatás veszi kezdetét. Bátor lehetne ezt az emlékezést Ady egyetlen verssorával nyitni, miképpen zárni is, Gábornak bizonyára tetszene: „Ah, be minden élet mindegy.” Mi történt vele, miközben merészen mást akart? Ama sokat idézett Pasolini-mondat igazolódott volna be barátom sorsán, miszerint: „…az utazás megkezdôdött, az út véget ért…” A kezdetek zarándoka az ember: visszatér régi helyekre, ha elmúlott, „lezajlott” idôkbe – „idôségekbe” – „Gezeiten” –, nincsen és soha nem is lesz visszatérhetése. 1. Egyetemi évek: Bódy filozófiatörténelem szakra, én filozófia és általános nyelvészet szakra jártam, 1965ben láttuk egymást elôször ifjú Lukácstanítványok harsány kórusában. Mindjárt

két világítótorony mutatta meg nekünk az igaz irányt: Prof. dr. Zsilka János nyelvész, a jelentéstan legkiemelkedôbb tudósa és Prof. dr. Pier Paolo Pasolini, aki sok más alkotótevékenysége mellett ugyancsak nyelvész volt, a szemiotika és a szemantika professzora. Mondhatni: e két nagy férfiú a mi tanulmányainkban, vitáinkban, írásainkban találkozott egymással. Az ôsforrások ôk ketten voltak a hivatalosan, katedrákról oktatott, hirdetett marxista „esztétika”, „etika”, az ún. marxista „filozófiatörténet” pártos–munkásôrös–KISZ-es kényszertanainak vaksötétjében, mindennapi és eszmei világtalanságában. 2. Sok-sok olvasás és szép leányzók koszorúja körülöttünk. Regényes élet… Nem tarthatott sokáig. 3. Aztán lassan-lassan paradigma- és dimenzióváltás: a FILM. 4. A Balázs Béla Stúdió meghódítása: munkával, harccal, az ifjúság rohamával, éppen a Kádár-rezsim immár „irreverzibilis konszolidációjának” szürkehályogos éveiben. Körülöttünk kiváló társak: Erdély Miklós, Hajas Tibor, Szentjóby Tamás, Halász Péter és többen mások. 5. Az Agitátorok címû játékfilm forgatása és azonnali betiltása 1969-ben. E mûben Bódy Gábor forgatókönyvíróként, dramaturgként és színészként egyaránt munkatársa volt a rendezô Magyar Dezsônek.

6. Ha Bódy Gábor egyáltalán valaha is BM-ügynök (besúgó) lett (vagy valamely máig ismeretlen presszióval, zsarolással azzá tették), akkor e fatális lépés ezekre az idôkre tehetô. Oka? Lehet, hogy semmi több, mint az, hogy az amúgy is nárcisztikus Bódy szerette volna megnézni tulajdon arcát a hatalom zavaros víztükrében. Lehet más oka is, kevésbé esztétikai (bár ki állítaná, hogy a hatalom nem szép?!), például az, hogy tudatosan integrálja sokat támadott személyét a hatalomba, onnan nyerjen támaszt, ha okulást nem is. 7. Szép leányzók koszorújából: menekülés a választott társ, a szerelem, a házasság vélt oltalmába. 8. Az alkohol. Bárok, kocsmák: ôsi balkáni inspirációs erôtér. Garázda, tékozló életmód és annak gyors megszokása, beidegzôdése, függés, megbélyegzettség. 9. „Rohanunk” a kompromisszumokba. Körkörös stressz. Az alkohol egyformán oldóan hat az összes receptorra. 10. A „marxista világnézet” erôsebb oldala: önnön nemlétezése. A Vörös Téren végigdübörgô tankok, rohamlövegek, rakéták a „marxista világnézet” gyengébb oldalát jelentik, éspedig azt, hogy anakronisztikusan mégis „létezik” (terhére az emberiségnek…) egy olyan diktatúrafüggô eszmerendszer, amelyben az egyén csupán lánctalp-darab, tervgazdálkodási adat (élô, fogyasztó

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:23

Page 59

volt a halál 13. Kezdetét veszi a veszélyes ingázás Berlin és Budapest között, és nincs „nyomáskiegyenlítés”. Trapéz: immár háló nélkül. Bódy kihívó géniusza mégis megújul és újít, mind az elméleti, mind a gyakorlati filmforgatási munkák egymásutánjában robbanásszerû a kibontakozása. Mindegyre harcol a „privát” világnézetért, a bevallható és vállalható történelemért, miközben egyre tisztábban érzi, hogy immár puszta élete múlik azon, amit családnak, feleségnek, gyermekeknek nevez a legôsibb hagyomány, a világi és az egyházi erkölcstan, az önvédelem, az illem és az Atyaisten is.

Bódy Gábor

tény…), tovatûnô kondenzcsík… Mindennek tudatosítása még nem jelenti mindennek leleplezését is! 11. Érték- és idôálló tv-filmek, experimentális filmek, úttörô szemléletû dokumentumfilmek, videó-bravúrok, színházi rendezések után Bódy a klasszikus játékfilm felé fordul, reményei szerint magát a mûfajt megújítandó. Az idô fogy, de ez a nemzedék nem veszi észre vagy nem

törôdik vele. (Holott az idô, a naptár, a határidô szintén a hatalom része!) 12. Bódy rövidre mért életében politikai „térfélcsere” következik: Berlin! Méghozzá a legendás és mesterségesen legendásított Nyugat-Berlin! Ez a város a hidegháború igazgyöngye, olyan kalózlobogós, régen bolyongó-hánykolódó hajók is révbe érhetnek itt, mint a Bódyé.

14. Észre sem veszi, hogy bizonyos politikai erôk mintegy önmagával öletik meg. Politika és konszenzus helyett: filozófiát akar és ahhoz – mellesleg – új társadalmi rendszert, kifejezetten nem „pártállamit”! Az ilyen tervek mindenhol államellenesek, felforgatóak, a hatalom szempontjából életveszélyesen destruktívak. Bizonyos, hogy Bódy az ôrá igen jellemzô flegmával (amit természetesen csakhamar szorongás és pánik követ) fogja fel, hogy ô sem több, mint a nemzetközi filmindusztria szellemi ágyútölteléke. Folyamatosan pénzre van szüksége, mert a filmkészítés leginkább a háborúkhoz hasonlít. Filmjeinek, videóinak, televíziós alkotásainak száma: 25! Egybegyûjtött filmmûvészeti, esztétikai és szemiotikai írásai három kötetet tesznek ki. Ha erre az életmûre gondolunk, fôhajtással kell elismernünk, hogy Bódy Gábor Pasolini „paradoxonát” annak mindkét értelmében beteljesítette: „Vagy kifejezést nyerni és meghalni, vagy kifejezetlenül maradni és halhatatlanul.”

2006. szeptember 21. 18:00 – október 1. 18:00 Ludwig Múzeum, elôadóterem Hommage à Bódy Gábor

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:23

Page 60

Házról házra

Hal a vízbôl Zsoldos Dávid írása

Európa legfiatalabb mûvészeti megalétesítménye elsô pillanatra sokkolóan modern, a másodikra lenyûgözôen merész, a harmadikra pedig már szemet gyönyörködtetôen barátságos. Valenciai. A Palau de les Arts Reina Sofía jó társaságba született: a valenciai sztárépítész, Santiago Calatrava által megálmodott grandiózus építészeti vállalkozást a Mûvészet és Tudomány Városának ötödik épületeként adták át 2005 októberében. Az épületegyüttes az elterelt Turia folyó kiszárított medrének mintegy három kilométeres szakaszán terül el. A tengerhez legközelebb esô, 2003-ban átadott L'Oceanogràfic Európa legnagyobb tengeri parkja, ahol kilenc tematikus víz alatti teremben több mint 500 tengeri fajt mutatnak be természetes közegükben. A Museu de les Ciènces Príncipe Felipe, amelyet 2000-ben nyitottak meg, a természettudományos múzeumok legújabb, nagymértékben interaktív generációját képviseli, az óriási szemgolyót formázó L'Hemisfèric (1998) tulajdonképpen egy gigantikus, hiper-

modern mozi planetáriummal, IMAXrendszerrel és lézerszínházzal – a L'Umbracle látványos sétányáról pedig csodálatos kilátás nyílik az épületegyüttesre. Mindez azonban még a Palauval együtt is eltörpül az utolsó, még a tervezés fázisában lévô beruházás mellett: a Torre Valencia három toronyból álló, 308 méter magas, 81 emeletes

épületegyüttesére a látványtervek láttán egyetlen jelzô jut az ember eszébe: lélegzetelállító. A negyvenezer négyzetméter alapterületû, 70 méter magas, ovális alaprajzú Palau környezetét és hangulatát mégsem elsôsorban a fent bemutatott épített környezet, hanem az épületet körbevevô 60 ezer négyzetméternyi kert és kivált a 11 ezer négyzetméternyi vízfelület határozza meg – az épületbe való bejutáshoz is egy 56 méter hosszú hídon kell átmenni. A vízbôl kiemelkedô óriási halat – a mozaikmintás tetôt leszámítva – mindenhol fehér beton borítja, a tetôre kupolaszerûen boruló acélszerkezetet pedig egyetlen vasbeton pillér tartja – a keleti végén nem ér le a földig. Az 1700 fô befogadására képes nagyterem kialakításánál elsôsorban az operajátszás szempontjait vették figyelembe, de természetesen szinte minden létezô mûfaj (szimfonikus zenekar, balett stb.) befogadására alkalmas. Valamennyi nézô a saját

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:23

Page 61

székéhez tartozó külön szöveggépen, az általa kiválasztott nyelven olvashatja a librettót, megoldva ezzel a feliratozás örök kérdését: angolul vagy a nemzeti nyelven? A zenekari árok megoldása is különleges: 166 négyzetméterével nem csupán a második legnagyobb a világon (az Opera Bastille mögött, holtversenyben a madridi Teatro Reallal), de elrendezése négy szintben variálható, hogy a különbözô elosztások és magasságok mindig a legjobb akusztikát eredményezzék. A 17 méter széles, összesen 460 négyzetméteres színpad backstagee elegendô akár két opera valamennyi díszletének elhelyezésére. A nagyterem felett, a hal fejében elhelyezkedô auditórium befogadóképessége 1500 fô, a termet a legmodernebb audiovizuális eszközökkel szerelték fel. A többféleképpen variálható színpad nemcsak egy teljes nagyzenekar és egy kórus befogadására képes, de egy zenekari árok is kialakítható. Az épület másik, nyugati felében elhelyezkedô négyszáz fôs kisterem, az Aura Magistral

elsôsorban kamarahangversenyek, elôadások és konferenciák számára alkalmas, felette pedig a próbatermeket és a mûszaki kiszolgáló helységeket találjuk. A lenyûgözô épület persze nemcsak négyzetméterekben, hanem euró-milliókban mérve is tekintélyes vállalkozás: gigantikus hal mintegy 120 millió eurójába került Valenciának, a fenntartási költségek pedig elérik az évi 60 millió eurót. Igaz, zeneigazgatónak nem kisebb sztárt nyertek meg a valenciaiak, mint Lorin Maazelt, aki idén 11 operabemutatóval – produkciónként átlagosan négy-öt elôadással – és számtalan szimfonikus koncerttel örvendezteti meg a nagyérdemût. Mondani sem kell: a legnagyobb szólisták nevei mindenütt. A felmérések szerint a valenciaiak igencsak büszkék a Palau de les Arts-ra – és igazuk is van: ezt a halat jól kifogták.

www.cac.es

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:24

Page 62

Kérések és lehetôségek összehangolója

Kulissza: Nádasdi Csaba Nádasdi Csaba szakmai karrierje 1989. november 18-án indult Debrecenben. Ekkor még a Lili bárónô fejgépese volt, ma pedig a Mûvészetek Palotájában majd’ félszáz embert irányít. A Varázsfuvola- és Hairrajongó fôszcenikust pályájáról, terveirôl és magánéletérôl Papp Tímea kérdezte. - Hogyan került színházközelbe? - Véletlenül. Eredeti szakmám erôsáramú berendezés-szerelô. A debreceni Csokonai Színház világosítói állást hirdetett, én pedig kalandból jelentkeztem. Annyira megérintett és megfogott ez a világ, hogy aztán ott ragadtam, és a Színház- és Filmmûvészeti Fôiskola két szakát elvégezve kelléktárvezetô, majd színpadmester, késôbb pedig mûszaki vezetô lettem a színházban. Itt ismertem meg feleségemet, aki sajtóreferensként dolgozott. Ô Budapesten élt, én pedig követtem ôt a fôvárosba. Néhány hónapig a Vidám Színpadon dolgoztam, ott kisebb volt a tér, a technika is jóval kevesebbet tett lehetôvé, mint a prózai, balett- és operatagozattal rendelkezô debreceni színházban. Ez után a Mûvészetek Palotája akkora kihívást jelentett, aminek nem lehetett ellenállni.

- Szcenikai igazgatóság olvasható a folyosón. Kik dolgoznak itt, és mi a fôszcenikus feladata? - Koordinálom az egyes elôadásokhoz, rendezvényekhez szükséges színpad-, fény- és hangtechnikai elrendezést. Amikor egy produkció ideérkezik, az alkotók és a tervezôk velem veszik fel a kapcsolatot, nekem mondják el, mire van szükség, tôlem tudhatják meg, mire képes a Ház. A konkrét kéréseket közvetítem az egyes tárvezetôknek, ha pedig felmerül valami elsô hallásra kivitelezhetetlennek tûnô ötlet, együtt próbálunk megoldást találni rá. Az itteni technikai arzenál nagy létszámot kíván. 47 kolléga, világosító, hangosító, gépész, díszítô dolgozik egymás keze alá. Szerencsére ez még akkora létszám, hogy mindenkivel napi kapcsolatban tudok lenni, nálunk nagyon jó a csapatszellem. A színházakban szokott apró rivalizálás vagy konfliktus lenni az egyes tárak között, itt azonban ez egyáltalán nem jellemzô.

- Kért már Önöktôl rendezô megvalósíthatatlant?

- Milyen egy könnyû elôadás a szcenikus számára?

- Káel Csaba Orfeója okozott némi fejfájást. Nehézre, több mint háromszáz kilósra sikerült a díszlet, amelyet be kellett kötnünk a húzókba. Lehet, hogy nem minden úgy mûködött, ahogy azt a rendezô megálmodta, de azt hiszem, a nézôk teljes élménnyel távoztak.

- Leterített balett szônyeg, fekete háttér, alapvilágítás, de a díszlet-, jelmez- és világítástervezôk valami miatt viszonylag ritkán gondolkodnak ilyen térben. (nevet)

- A Fesztiválszínház és a Hangversenyterem között nagy a különbség? Lehet azt mondani, hogy az egyikben könynyebb, a másikban nehezebb dolgozni?

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:24

Page 63

- Nem lehet összehasonlítani, mert egészen más célra készültek. Elôbbi egy hagyományos színházterem, takarásokkal, forgószínpaddal, süllyesztôvel és minden egyébbel, ami egy elôadás látványához hozzájárul. Utóbbiban csak félig szcenírozott elôadások láthatók, mert korlátozottak a színpadtechnikai és világítástechnikai effektek, de a terem a lényege, az akusztika – no, az viszont egészen kiváló, mondhatni Európában egyedülálló.

- Irodájában van egy makett, a Hangversenyteremé. Csak díszítésül, vagy praktikus célokat is szolgál? - Bár nagyon szeretem a termet, mégis gyakorlati okokból került ide ez az 1:20 arányú makett. Vannak zenészek, akiknek a vizualitás nem a legerôsebb oldaluk. A világítás kivételével viszont nekik is meg tudjuk mutatni, mit lát majd a nézô. Itt látszik az egyes és kettes zenekari süllyedô, amelyeket igény szerint színpadként vagy nézôtérként használhatunk, a kóruspódium, és kis kockákból kirakjuk az emelvényeket.

- Mögöttünk érdekes mûsor megy: a kamerák éppen azt mutatják, hogyan csiszolják a Fesztiválszínház színpadát. (A beszélgetés a Mûvészetek Palotája nyári felújítási-karbantartási idôszaka alatt készült – a szerk.) Folyamatosan „háttértelevíziózik”? - Mindig be van kapcsolva a készülék, de egyáltalán nem tekintem megfigyelôállásnak. Nézhetôk innen az elôkészületek, de ha valami gond van, akkor inkább szólnak a kollégák, és lemegyek hozzájuk, nem távirányítással intézkedem. Az elôadásokat pedig inkább a nézôtérrôl figyelem, hiszen az ad teljes élményt.

- Más színházak elôadásain tud átlagos nézô lenni? - Elég nehezen. Kell idô, hogy feloldódjak. Elôször óhatatlanul azt veszem észre, ami gyûrött vagy nem stabilan áll. Ha elôl ülök, végigpásztázom a lámpákat, átdíszítéseknél nézem, mennyire pontosak a díszletezôk. A jó, izgalmas elôadás azonban hamar a hatása alá kerít és kikapcsolja a szcenikusi énemet.

- A Mûvészetek Palotájában szakmailag a csúcsra ért? - Azt hiszem, igen. Nehezen tudok elképzelni ennél nagyobb, sokrétûbb feladatokkal járó helyet, más magyarországi színházak nem vonzanak. Gyakran járunk külföldre tapasztalatot gyûjteni, legutóbb az Opéra Bastille-t néztük meg. Lenyûgözött az épület. A méretei, a kiszolgálóterek, a színpad, a technika, a helyszíni díszletgyártás. Talán ez szakmailag még nagyobb kihívást jelenthetne.

- Mi mindenre marad idô még munka után? - A feleségem szerint nagyon keveset vagyok otthon, szerintem azért elég sokat játszom kisfiaimmal, Marcellel és Bendegúzzal, akikben már most érezni a színházi virtust. (megint nevet) Most épp folyik a felújítás, tehát nem mehetek el, de amint a mûvészek és a közönség ismét birtokba veszik a Házat, a családommal Horvátországba indulunk.

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:24

Page 64

Programok a hideg napokra

Téli ajánló Mester és mester Michael Haydn, Joseph öccse majdnem húsz évvel volt idôsebb Mozartnál és tíz évvel élte túl a zsenit. Követte Mozartot az udvari orgonista poszton a salzburgi hercegérseknél. Munkásságának értékeit mostanában kezdik világszerte felfedezni: ebben a magyar zenetörténészeknek, muzsikusoknak is részük van. Vashegyi György és együttesei, az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus nem elôször játszik Michael Haydn-darabot december 2-án. Mégis igen különleges ez a koncert a hangversenyteremben, mert elôször a késôbb keletkezett Requiem, Michael Haydn mûve hangzik el, majd Mozart félbemaradt Requiemje, Richard Maunder zenetörténész rekonstrukciójában. Az özvegy Konstanze Mozart a kompozíció kiegészítésére a zeneszerzô két tanítványát, Joseph Eyblert, illetve Franz Xaver Süssmayrt kérte fel. 1972-ben kelt egy új változat, de Franz Beyer munkája csupán a hangszerelést érintette. Richard Maunder zenetörténész továbbment: kihagyott Süssmayr által írt tételeket, módosította a hangszerelést,

és egyes részeket – például a Lacrymosát – alaposan átdolgozott. Ez a verzió hangzik fel most elôször Magyarországon.

Lenni vagy nem lenni December 15-én tartja a Gyôri Balett budapesti premierjét a Fesztivál Színházban. Az együttes a „tiszta tánc”ok mellett gyakran mutat be dramatikus

táncjátékokat: Shakespeare Rómeó és Júliáját például a kitûnô amerikai koreográfus, Robert North vitte színre Gyôrben. A Macbeth után most a Hamlet balett-változatát a Tani-házaspár önti formába. Egy európai workshopon ismerte meg a dán mûvészpár az együttest, akkor választották ki a gyôri táncosokat, hogy a boszniai háború egy tragikus történetét elevenítsék meg. A két felvonásos balett zenéjét Sosztakovics, Lutosl´awski mûveibôl és tradicionális balkáni népzenébôl állították össze, a díszlet és a világítás Hans-Olof Tani munkája. Brolin-Tani koreográfus szerint a Hamlet a hibátlanul tiszta és abszolút szerelemrôl szóló álom története. A balettet az alkotók kelet-európai kontextusba helyezték, Hamlet világa az ellentmondások – így a legromantikusabb szerelem és a legbecstelenebb árulás – világa.

A legenda hetven éves Az UMZE Kamaraegyüttes és az Amadinda Ütôegyüttes december 6-án a hetven éves Steve Reich amerikai zeneszerzô tiszteletére ad koncertet a

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:31

Page 65

hangversenyteremben. Az ünnepelt idén hatalmas utazásokat tett, és ha fizikai állapota megengedi, Budapestre is eljön, hogy jelen legyen három alkotásának magyarországi bemutatóján. Elôször hangzik el a Variations for Vibes, Piano and Strings, az Electric Counterpoint és a You Are (Variations).

Symphonia Hungarorum 2007-ben is folytatódik a Mûvészetek Palotája páratlan vállalkozása, a Magyar Szimfonikus Körkép. A ház 2005-ös próbaüzeme alatt szinte egymásnak adták a kilincset a hazai szimfonikus együttesek, közremûködésükkel gyorsabban lehetett behangolni a hangversenytermet. Ez adta az ötletet a 2006os sorozat megszervezéséhez, amely nagy közönségsikere mellett komoly szakmai elismeréssel zárult. A jó fogadtatás ösztönözte a palotát, hogy ismét meghívja a zenekarokat és természetesen a közönségüket, bizonyítva, hogy a ház nemcsak a budapesti közönségnek, hanem az egész országnak épült. Január elejétôl csaknem február végéig tart a sorozat részben a tavalyi szereplôkkel, de újak pódiumra lépése is várható.

Másodszor a házban A világhírû brit kamarazenekar, az Academy of St. Martin in the Fields volt a Mûvészetek Palotája elsô külföldi vendége 2005. április 16-án. Az 1959ben létrehozott zenekar 2007. január 15én alapító karmesterével, Sir Neville Marrinerrel lép föl. Programjuk érdekessége, hogy a kezdôdô Kodályévben a magyar zeneszerzô mûvével, a Galántai táncokkal indítják estjüket.

Karácsonyi muzsika A karácsony a Mûvészetek Palotája rövid fennállása alatt igen meghitt ünneppé vált, nemcsak a külsôségeket, hanem a programokat tekintve is. Az ünnepkör zenei tükrét adja a Hangversenyek fiataloknak címû sorozat december 3-i két koncertje. December 15. és 17. között a karácsonyi orgonahangversenyek sorozatában Frescobalditól Bachig a hangszer irodalmának legszebb alkotásai szólalnak meg. December 22-én Händel monumentális oratóriuma, a Messiás hangzik el, mégpedig abban a változatban, amelyet Mozart írt. Gottfried van Swieten, egy zenerajongó bécsi arisztokrata zenebarát-körének nagyböjt vagy karácsony idejére szervezett egyik elôadására készült az átdolgozás. A Linzi Bruckner Zenekar és Színházi Kórus adja elô a Händel-kompozíciót, szólisták: Christiane Oelze, Christa Ratzenböck, Kurt Azesberger és Gustav Belacˇek, vezényel: Dennies Russel Davies. December 23-án a Nemzeti Filharmonikus Zenekar a Brendel-tanítvány Till Fellner felléptével, a Budapesti Fesztiválzenekar pedig 26-án és 27-én Pieter Wispewey csellista közremûködésével ad karácsonyi hangversenyt.

Szilveszter elôtt Ahogy tavaly, idén is évzáró találkozásra hívja barátait a Kispál és a Borz december 30-án, este nyolc órára a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe. Népszerû vendégzenészek közremûködésével hallhatunk Kispál-számokat – más köntösben, bensôséges hangulatot teremtve az ünnepre.

Dvorˇ ák a-moll hegedûversenyének szólistája a litván muzsikus családban született Baiba Skride. Az ifjú hegedûs tehetség 2001-ben elsô díjat nyert Brüsszelben, az Erzsébet királynô versenyen (ekkor kapott Kelemen Barnabás harmadik díjat). Baiba Skride gyakran ad kamaraesteket testvérével, a zongorista Lauma Skride-el.

Bartók a Bécsiekkel, Mozart a Londoniakkal Régen nem járt Budapesten a híreshírhedt zenekar, a Bécsi Filharmonikusok. Február 19-ei koncertjük a Bartók-év méltó fináléjába illik: a Táncszvitet szólaltatják meg, majd a

világszerte ünnepelt kínai zongoramûvész, Lang Lang Bartók második zongoraversenyét játssza. Az estet Daniel Barenboim vezényli, a koncerten Schumann IV. szimfóniája is elhangzik. A népszerû sztáregyüttes hangversenyére alighanem érdemes lesz idôben jegyet foglalni. A hónap utolsó napján, 28-án Sir Colin Davisszel lép föl a Londoni Szimfonikus Zenekar a hangversenyteremben. Az ô programjuk a Mozart-évre utal vissza: a Titusz kegyelme címû opera nyitányával kezdenek. Még sosem járt Budapesten Mitsuko Uchida, aki Alfred Brendel neves tanítványainak egyike. A japán pianista Európában él, lemezre játszotta Mozart valamennyi zongoraversenyét, ezek közül szólaltat meg egyet. A koncertet Csajkovszkij IV. szimfóniája zárja.

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:32

Page 66

Bejegyzések a MÜPA vendégkönyvébôl

Echo

Günter von Kannen, Matti Salminen

Fodor Géza:

Fáy Miklós:

A „jelmezes koncert” dicsérete

Élôk közt élô

(Élet és Irodalom; 2006. Június 23., 25. szám):

(Népszabadság, 2006. május 18.):

„A varázsfuvolát immár több mint 40, a Parsifalt több mint 20 éve nem hallgattam olyan zavartalanul és örömmel, mint most a Mûvészetek Palotájában… Vashegyi György egész interpretációjára erôsen kellett figyelni; tempók, dinamika, intenzitás tekintetében a beidegzett operai ingerküszöb alatt volt. Ám ilyen koncepciózus, átgondolt és kimunkált Varázsfuvola-megformálást még sohasem hallottam idehaza…

„A hang nem olyan nagy, mint képzelni lehetett, nem a nyers ereje a lényeg, hanem a kifejezés pontossága, a kidolgozottság, az erô érzete, hogy a leghalkabb pillanatok mögött, a leghétköznapibb mozdulatok mögött is egy teljes, felelôs mûvészt lehet érezni, féken tartott, uralt, hasznosított energiát, akaratot, hitet. Minden dal, minden sor önmagában is egész, aki csak egy számot hallott, az is Jessye Normant hallotta, a teljes Normant... Akik ott voltunk, úgy halunk meg, hogy láttuk Jessye Normant. De nem jól mondom. Akik ott voltunk, úgy élünk tovább, hogy láttuk Jessye Normant.”

A Parsifalban minden hang akadálytalanul érvényesült. Helyes volt az elôadást a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarára, Énekkarára és Gyermekkórusára, valamint a Nemzeti Énekkarra, nem operai apparátusra alapozni. Ezek az együttesek nem hiszik, hogy eleve tudják a darabot, teljes odaadással kellett meghódítaniuk és úgy is szolgálták a „Bühnenweihfestspiel”, az ünnepi szent színjáték igazi szubsztanciáját, Wagner zenei alkotását. Nagyszerûen!”

(Mozart: A varázsfuvola, Wagner: Parsifal, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2006. június 6., 10.)

Jessye Norman

(Jessye Norman dalestje, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2006. május 16.)

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:32

Page 67

MUPAmagazin20060908

2006/09/09

01:33

Page 68