Müpa Magazin 2006/2007 évad 3. szám by Müpa Budapest

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:21

Page 1

www.mupa.hu

magazin

müpa

Élmény! Minden tekintetben.

Kodály Zoltán

„Elhozta közénk a hegyek szavát...“ Kocsis Zoltán „Engem csak a zene érdekel“

Jazztavasz Jazz a vasfüggöny mögött

Táncfórum 2007 Táncol az egész világ

Határátlépések Hétköznapi mûvészek

ingyenes idôszaki kiadvány • II. évfolyam 1. szám • 2007. március/április

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:21

Page 2

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:22

Page 3

Nyitány Sohasem felejtem azt az izgalmat, amit 2005. január 8-án az elsô „teszt-koncert”, majd március 14-én, a hivatalos megnyitó elôtt éltem át munkatársaimmal. Több hónapos megfeszített munka állt mögöttünk, elôttünk pedig megannyi kérdôjel: vajon mindent átgondoltunk-e, mûködik-e majd minden, elfogadja-e a közönség ezt az új létesítményt. Az elsô napi nyitás elôtt fél órával még az utolsó simításokat végezték a munkások az épületen, a bejárathoz vezetô ideiglenes lépcsôn az este hat órás nyitás elôtt ütötték be az utolsó szöget. Szerencsére a közönség akkor és késôbb sem érzékelt sokat abból, hogy a Mûvészetek Palotáját tényleges próbaüzem nélkül nyitottuk meg, és az elsô hónapokban a koncertek lebonyolítása mellett magunknak is meg kellett tanulni az épület mûködését. Izgalmunk és kezdeti lendületünk még sokáig megmaradt, a kérdôjelek pedig sorra megoldódtak: az épület mûködik, a közönség és a közremûködôk is megszerették, megannyi sikeres koncert, elôadás van már mögöttünk. Még alig nyitottunk ki 2005-ben, máris jöttek a megmérettetések. A Chicagói Szimfonikus Zenekar például még azt is elôírta a szervezôknek, hogy milyen maximális hômérséklet lehet a színpadon, amikor elkezdik a koncertet. 2007-ben már a harmadik tavaszt várjuk: úgy telt el mindannyiunk számára ez az idôszak, hogy kívül estünk a normális idôszámításon. Most már bármilyen igényt ki tudunk elégíteni, amivel élnek is a nálunk fellépôk; elsôsorban a Fesztivál Színházban kerülnek majd sorra olyan produkciók, amelyek maximálisan igénybe veszik a rendelkezésre álló technikát. A Mûvészetek Palotájába látogató közönség – tapasztalatunk szerint – nem törôdik azzal, hogy a koncert, amelyre ellátogatott, kinek a szervezésében, finanszírozásában kerül bemutatásra, viszont elvárja, hogy az a kezdetektôl megszokott, magas színvonalú legyen mind mûvészi tekintetben, mind a kiszolgálást illetôen. Miután a Müpa befogadó helyszín és koncertszervezô is egyben, ezért a saját szervezésû és a más partner által bemutatott koncertek, elôadások esetében is alapkövetelményként támasztjuk a magas színvonalat. Szerencsére ebben kitûnô partnereink vannak, akik egyformán érdekeltek a közönség maximális kiszolgálásában. Valljuk, hogy a kultúra az együttmûködésen alapul: itt alapvetôen mindenki azonos célért küzd. Ezért is igyekszünk minél több együttmûködést kialakítani, közösen dolgozni azon, hogy sikeres elôadások szülessenek a Mûvészetek Palotájában. A Müpa mindig változásban van, szinte minden nap történik valami új. Nemrég újult meg a honlapunk, az elôcsarnokban található információs paneleken hamarosan több ezer órányi zene válik hallgathatóvá, nemsokára az egész épületben szabadon csatlakozhatnak az internetre wifi segítségével, egyre több ingyenes koncertet szervezünk, bôvítjük ifjúsági programjaink körét. Vagyis lendületünk még tart, de most már nem azon izgulunk, hogyan teremtünk megfelelô hômérsékletet a színpadon, hanem azon, miként tartjuk meg és bôvítjük látogatóink körét – mindazokét, akik már megismerték a Müpa-színvonalat.

Csonka András vezérigazgató-helyettes, Mûvészetek Palotája

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:22

Page 4

2007. március/április

Tartalom 20

Nyitány

Hírhozó

Társasjáték 12 Budapesti Tavaszi Fesztivál „Engem csak a zene érdekel...“ Kocsis Zoltán

Gondolatok a tehetségrôl Akadémisták

Müpa Magazin

Fôszerkesztô: Zsoldos Dávid

Jazztavasz Jazz a vasfüggöny mögött

Felelôs szerkesztô: Csonka András Szerkesztô: Kádár-Csoboth Judit Szerkesztôség: Fidelio Média 1088 Budapest, Rákóczi út 19. Tel./Fax: (1) 476-03-20, 21 e-mail: mupamagazin@fidelio.hu Felelôs kiadó: a Fidelio Média Kft. ügyvezetôje

Táncfórum 2007 Táncol az egész világ

Grafikai tervezés és nyomdai elôkészítés: Práczky István A Mûvészetek Palotája fotóit Petô Zsuzsa, Pólya Zoltán és Csibi Szilvia készítette. Nyomda: COMORN Kft. HU ISSN 1788-439X www.mupa.hu

Akademie für AlteMusik

Rózsa Miklós

Oroszok nyugaton

João Maria Pires

Pannon Filharmonikusok

BBC Philharmony

Erdélyi Trubadúr 30 A Kolozsvári Magyar Opera

Alapító: Mûvészetek Palotája Kft. Kiss Imre vezérigazgató

Passiók

Kocsis Zoltán 20 „Engem csak a zene érdekel...“

A Mûvészetek Palotája ingyenes magazinja

Kodály Zoltán 14 „Elhozta nekünk a hegyek hangját...“

Hétköznapi mûvészek Határátlépések

Akadémisták

Áttekintô

Jazztavasz Kis magyar jazztörténet

Cesaria Evora

Marianne Faithfull

Csillagok, bizony Az erdélyi Buena Vista

Celtic Spring Festival

Snétberger Classic

Georges Dalaras

Táncfórum 2007 Táncol az egész világ

Határátlépések

Házról házra Teatro alla Scala

Kulissza A Hrotkó-testvérek

Nyári ajánló

Echo

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:22

Page 5

3 6 12

14 át...“ 18

20 .“

hirdetés

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:22

Page 6

Hírhozó

Hírek, érdekességek

A Müpa a Nemzetközi Elôadómûvészeti Társaság (ISPA) tagja 2006. szeptember 21-23. között a Mûvészetek Palotája rendezte az ISPA (International Society for the Performing Arts – Nemzetközi Elôadó-mûvészeti Társaság) regionális konferenciáját, 2007-re pedig teljes jogú tagként csatlakozott a társaság munkájához.

Szakmai nap a Mûvészetek Palotájában A Mûvészetek Palotája a sikeres 2006-os elôadássorozat után 2007-ben is folytatja szakmai napjait, ebben az évben az elôadó-mûvészetek népszerûsítésének, az új közönség építésének gondolatára helyezve a hangsúlyt. Elsô alkalommal – február 17-én – a Berlini Filmfesztiválon díjnyertes Rhythm is it! címû dokumentumfilm megtekintése mellett a filmben érintett Berlini Filharmonikus Zenekar Oktatási Részlegének projektvezetôje tartott tájékoztatást a világhírû zenekar szakirányú projektjeirôl, mindennapi munkájáról. A Rhythm is It! címû dokumentumfilm (legjobb fordítása: A ritmus ez!; R: Thomas

Az ISPA New York-i székhelyû non-profit nemzetközi szervezet (alapítva: 1949), amely több mint 600 igazgatót, menedzsert és mûvészt jegyez a világ 50 országából, az összes mûvészeti ágból. Az elôadó-mûvészet ügyét közel hatvan éve rendkívül nyitott szellemmel és szakértelemmel képviselô szövetség tagjai magánszemélyek, szakmai szervezetek és mûvészeti intézmények a

Grube és Enrique Sánchez Lansch) a Berlini Filharmonikus Zenekar – vezetô karmestere Simon Rattle – és egy angol tánctanár közös kezdeményezését mutatja be: a világ egyik leghíresebb szimfonikus zenekara szolgáltatja a zenét egy olyan elôadáson (Stravinsky: Tavaszi áldozat), ahol a táncosok a külsôbb, kevéssé elegáns berlini kerületekbôl összeverbuvált diákok, akiknek életében a magaskultúra és a mûvészet addig vajmi kevés szerepet játszott. A film a felkészüléstôl az elôadásig követi nyomon az iskolások életét a próbákon keresztül, bepillantást engedve ugyanakkor a Berlini Filharmonikusok mindennapjaiba is. További szakmai napok e sorozat keretében a tavasz folyamán havonta várhatóak, tervezzük meghívni a Drezdai

Föld minden tájáról. Képviseltetik magukat koncerttermek, fesztiválok, társulatok és zenei versenyek; állami kulturális tisztségviselôk, mûvészeti menedzserek és más szakmabeliek, akik elkötelezettek az elôadó-mûvészetek iránt. Választott vezetôi között található a londoni Barbican Centre, a Párizsi Opera, a szingapúri Esplanade Mûvészeti Központ igazgatója, valamint táncmûvészek, színészek, zenészek. A társaság célja kiépíteni, gondozni, fenntartani és fejleszteni egy olyan, kulturális vezetôkbôl és szakmabeliekbôl álló nemzetközi hálózatot, amely az elôadó-mûvészetek ügyét megfelelô fórumokon képviseli. Mint szervezet, számtalan szolgáltatást nyújt a tagok közti információcsere, a két- és többoldalú programok segítése, valamint a kollegiális kapcsolatok kiépítése érdekében. Ez év elején New Yorkban Csonka András vezérigazgató-helyettes képviselte intézményünket a szervezet közgyûlésén. Jó hír a magyar kulturális élet számára, hogy ezen az ülésen választották be az ISPA elnökségébe Kovács Gézát, a Nemzeti Filharmonikusok fôigazgatóját.

Thomas Grube, a film egyik rendezôje

Filharmonikus Zenekar intendánsát, a Londoni Szimfonikus Zenekar igazgatóját, továbbá egy nagyobb európai mûvészeti központ szakreferensét.

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:22

Page 7

hirdetĂŠs

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:22

Page 8

Hírhozó Várjuk a jövô közönségét A Mûvészetek Palotája fontos feladatának tekinti, hogy minél több érdeklôdô számára tegye lehetôvé az épület és a rendezvények megismerését. Ennek érdekében meg kívánja könnyíteni a pedagógusok koncertlátogatási lehetôségeit: a számukra indított speciális program keretében valamennyi budapesti és vidéki oktatási intézmény tanári karát meghívta egy-egy hangversenyre, amelyet a Palota munkatársai által vezetett házlátogatás és az épületen belüli étteremben egy kedvezményes vacsora egészít ki. A 2007 márciusától másodszor meghirdetett Pedagógus Programot az elsô sikerére való tekintettel állította össze az intézmény. A Mûvészetek Palotájának nem titkolt célja, hogy programjai látogatói körét szélesítse, és a pedagógusokon keresztül elérje az ifjúságot, a jövô koncertlátogató közönségét. A pedagógusok számára kínált programok között a komolyzenei,

jazz és világzenei produkciók egyaránt megtalálhatók, köztük világhírû elôadókkal, együttesekkel.

A programokra a jelentkezéseket érkezési sorrendben fogadja az intézmény.

A Palota napja

A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar Kocsis Zoltán vezetésével próbája a március 16-i koncertje programját a Kodály Zoltán születésének 125., halálának 40. évfordulója alkalmából összeállított mûsorral. A próba e kivételes alkalommal nyilvánosan látogatható. Lehetôvé teszi, hogy szakavatott kísérô segítségével végigjárják az épület kulisszáit is, de ez a lehetôség csak a március 10-ig elôzetesen bejelentkezôk számára áll nyitva. Ezen a napon nyílik meg a Kodály Zoltán életét és munkásságát bemutató kiállítás, valamint a Mûvészetek Palotájában az elmúlt egy évben megrendezett emlékezetes hangversenyekrôl készült fotókiállítás.

Ha lehet azt mondani egy esemény másodszori megrendezésérôl, hogy hagyományos, akkor mint a Mûvészetek Palotája tradicionális rendezvényrôl tudósíthatunk március 14-rôl. 2005-ben ezen a napon nyílt meg hivatalosan a Mûvészetek Palotája a Nemzeti Filharmonikus Zenekar által játszott ünnepi hangversennyel. Ebbôl az alkalomból egész napos, ingyenes programokkal várja immár a második évben az érdeklôdô közönséget a Palota. Az ünnepelt igyekszik „gazdagon terített asztallal” fogadni a születésnapi köszöntésre érkezôket. Hogy mit is kínál? Olyasmit természetesen, amirôl úgy gondolja: szívesen fogyasztják a meghívottak. Ami a Ház specialitása, és amit másutt nem kaphat meg a vendég. Reprezentálja azt a mûfaji sokszínûséget, amellyel a Mûvészetek Palotája várja a közönséget. Zeneakadémista növendékek segítségével, több helyszínen különbözô típusú hangversenyeket hallhatnak az érdeklôdôk.

Az intézmény programjainak szerves részei a családi programok, amelyek elengedhetetlen része a kisgyermekek szórakoztatása. Ez sem maradhat el március 14-én, mint ahogy a „szülinapi buli” részét képezik a Ludwig Múzeum és a Nemzeti Táncszínház meglepetései.

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:22

Page 9

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:22

Page 10

Hírhozó A Müpa – a számok tükrében Egy régi vicc szerint vannak egyszerû hazugságok, bonyolult hazugságok – és statisztikák. Most mégis számok következnek, amelyek bár lélektelenül, ám objektíven vonják meg a Mûvészetek Palotája elsô teljes évének mérlegét. 2006-ban a Müpa összesen 772 rendezvénynek adott otthont – és ebben az elképesztôen nagy számban még nincsenek benne a különbözô próbák, forgatások. Nem tartalmazza azt a 18, az elôcsarnok különbözô részein rendezett kiállítást sem, amelyek tavaly összesen 207 napon át voltak látogathatók. A legtöbb rendezvény klasszikus zenei hangverseny és táncelôadás (158-158) volt, a képzeletbeli dobogó második fokán a családi és ifjúsági programok (135), a harmadikon pedig a múzeumi rendezvények (74) végeztek. 2006-ban 36 világzenei, 35 könnyûzenei és 31 jazz-

Elhunyt Jávori Vilmos jazzdobos A Magyar Jazz Ünnepén, március 22-én adták volna át a legrangosabb hazai jazzdíjat, a Szabó Gábor-díjat Jávori Vilmosnak több évtizedes kimagasló mûvészi munkájáért. Sajnos a nagybeteg zenész, aki a kezdetektôl a Tánclépés programunk közremûködôje volt, ezt már nem érhette meg – február 20-án elhunyt.

Jávori Vilmost a Mûvészeti Szakszervezetek Szövetsége, az MZTSZ Kôbányai Stúdió Szakiskolája, a Hungária Jazz Alapítvány és a Dzsesszmély Alapítvány saját halottjának tekinti. Temetésérôl késôbb intézkednek.

koncert, valamint 22 opera- és színházi elôadás volt a Müpában. A programok közül 292 valósult meg a Müpa saját szervezésében, további 31 közös szervezésû volt, 449 pedig külsô szervezô

befogadott produkciója: ez utóbbi adat jól mutatja, hogy a Müpa már mûködésének elsô teljes évében elnyerte a rendezvényszervezôk bizalmát.

A Magyar Jazz Szövetség csak pár nappal a szomorú eset elôtt, február 17-i közgyûlésén döntött úgy, hogy az idén Jávori Vilmos dobos kapja a Szabó Gábor-díjat. A legrangosabb jazzkitüntetést minden évben a hazai jazz egyik jelentôs képviselôje kapja. Ami a díjat illeti, a Magyar Jazz Szövetség és a Magyar Jazz Alapítvány 1992-ben hozta létre. Az elnevezéssel az alapítók a kiváló jazzgitáros, Szabó Gábor emlékének kívántak adózni. A díj odaítélésérôl a tagság évente egy alkalommal, titkos szavazással dönt. A díjat elsôként Kovács Gyula kapta meg (posztumusz), majd évenkénti sorrendben Gonda János, Szakcsi Lakatos Béla, Kôszegi Imre, Garay Attila, Lakatos „Ablakos“ Dezsô (posztumusz), Berkes Balázs, László Attila, Vukán György, Tomsits Rudolf, Babos Gyula és Berki Tamás volt az egyesület választottja.

Szabados György együtteseiben dolgozott. 1966-ban a Pege Trióval fellépett a Stockholmi Jazz Fesztiválon. Késôbb számos nemzetközi fesztiválon, így Montreux-ben, San Sebastianban is díjazott volt. 1972-ben megalakította a Rákfogót Szakcsi Lakatos Bélával, Babos Gyulával, Ráduly Mihállyal és Lakatos „Bögöly“ Bélával. A hetvenes évek közepén a Csík–Fogarasi–Jávori trió új ízt hozott a magyar zenei világba. 1980-ban a Pege Trióval fellépett Indiában a Jazz Yatrán. A nyolcvanas évek elején megalakította a Jávori Kvartettet Snétberger Ferenccel, Torma Rudolffal és Csiszár Péterrel, akikkel swing és latin zenét játszott. 1987-ben a Magyar Jazz Quartettel eMeRTon díjat nyert. Számos filmzenében játszott, közülük is a legsikeresebb az Oscar-díjas Mephistóban elôadott dobszólója. 2001ben pedagógiai munkájáért Weiner Leódíjat kapott. 2003-ban fiatal tehetséges muzsikusokkal létrehozta a Jávori Sound Machine-t. Zenéjük a magyar népdalra épül, lemezük a Szivárvány havasán. Az albumon hét régi ismert népdal hallható egészen új feldolgozásban. A lemezen közremûködik Tony Lakatos világhírû szaxofonmûvész is.

Jávori Vilmos 1945-ben született Budapesten. Ha igazak a hírek, az édesanyja is dobos volt. A konzervatórium elvégzése után Garai Attilával kezdett játszani, majd Fogarasi, Pege, Vukán, Tomsits, Szakcsi és

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:23

Page 11

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:23

Page 12

Budapesti Tavaszi Fesztivál 2007

Társasjáték Kvartettek A sort az 1990-es években ismertté vált s azóta sikert sikerre halmozó kanadai St. Lawrence Vonósnégyes nyitja március 17-én: Haydn, Bartók és Franck egy-egy kvartettjét hallhatjuk majd tôlük. Haydn és Bartók mûvei szerepelnek a 2007-ben 50. születésnapját ünneplô Bartók Vonósnégyes március 28-i

Fotó: Anthony Parmelee

A Budapesti Tavaszi Fesztiválnak mindig is erôssége volt a kamarazene: 2007-ben sem lesz ez másként. Minden napra jut valami különlegesség a legbensôségesebb mûfaj szerelmeseinek, olykor egy napra több koncert is, mégpedig olyan fellépôkkel, mint Maxim Vengerov, Kocsis Zoltán, Dmitrij Baskirov, a Bartók Vonósnégyes vagy Perényi Miklós, hogy csak néhányat említsünk.

St. Lwrence String Quartet

hangversenyén is, Franck helyett azonban Schumann Esz-dúr zongoraötösét választották. Utóbbit nem kisebb elôadó, mint Kocsis Zoltán közremûködésével adják elô. Vonósnégyes és zongora találkozására kerül sor másnap, március 28-án is: a Kodály Vonósnégyes Haydn, Mendelssohn és Kurtág kvartettjei mellett Brahms f-moll zongoraötösét tûzte

A Bartók Vonósnégyes egykor...

mûsorára a legendás hegedûs fia, Jeremy Menuhin közremûködésével. A nagyszerû belga Danel Vonósnégyes Bartók 5. kvartettje mellett Schubert C-dúr kvintettjét adja elô Metz István csellómûvész közremûködésével. A március 25-i est különlegessége, hogy a világhírû Kurtág-elôadóként ismert Metz István adja elô Kurtág szólócselló darabjait.

... és ma

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:23

Page 13

Triók A 2007-es fesztivál lehetne akár a triók és duók fesztiválja is: nem kevesebb, mint öt trió- és nyolc duó-koncertre kerül sor bô két hét alatt. Március 18án Stuller Gyula hegedûmûvész, Perényi Miklós csellómûvész és Rohmann Imre zongoramûvész ad klasszikus trió-koncertet Haydn, Mendelssohn és Dvorˇ ák mûveibôl válogatva. Március 20-án a Magyar Zongorás Trió valódi kuriózummal kedveskedik a romantikus zene rajongóinak: a Christian Palmer (18111875) trióiból készített „World Premier Recording” lemezbemutató koncertjén elfeledettnek hitt 19. századi kamarazene kel újra életre. Nem kevésbé izgalmas a Gerencsér Cimbalomtrió március 26-i estje, amelyen Johann Sebastian Bach monumentális variációsorozata, a Goldberg-változatok szólalnak meg csembaló vagy zongora helyett ezúttal három cimbalmon. Másnap az ország talán legszebb koncerttermében, a Festetics Palota Tükörtermében ad kamarakoncertet Szenthelyi Miklós (hegedû), Faludi Judit (cselló) és Kiss Gyula (zongora): a Rudolf fôhercegnek ajánlott op. 97-es Beethoven-trió mellett Kodály kamaramûvei lesznek hallhatók elôadásukban. A Festetics Palotában lép fel a Hungaria Zongoratrió is március 31-én. (Tagjai: Zádory Édua Amarilla zongoramûvész, Varga Tamás, a Bécsi Filharmonikusok szólócsellistája, valamint Szokolay Balázs zongoramûvész.) Francia mûvekbôl válogattak: Debussy két kései szonátája mellett Gabriel Fauré ritkán hallható d-moll és Maurice Ravel ugyancsak kevéssé ismert a-moll triója szerepel mûsorukon.

Duók A fesztiválon a legfiatalabb tehetségek éppúgy helyet kapnak a programban, mint a legnagyobb világsztárok. Március 19-én lép fel a tavalyi Fringe Fesztiválon feltûnt Gyôri Noémi–Füzi Nóra fuvola-zongora duó, március 24én Szabadi Vilmos hegedûmûvész Homor Zsuzsanna közremûködésével vezeti be a közönséget Vecsey Ferenc életmûvébe egy kizárólag Vecseymûvekbôl összeállított hangverseny

Maxim Vengerov

során. Másnap egy különleges zongora-tánc duóra kerül sor a Thália Színházban Vásáry Tamás és Tunyogi Henriett elôadásában. A két nagyszerû mûvész már számtalanszor elbûvölte közönségét, aligha lesz ez másképp ezúttal. A fesztivál talán legjelentôsebb (és legörömtelibb) eseménye Maxim Vengerov visszatérése Budapestre: tavaly Beethoven Hegedûversenyével ôrjítette meg a publikumot, idén Mozart és Beethoven egy-egy szonátája mellett Prokofjev- és Sosztakovicsdarabokkal érkezik Magyarországra. A Fesztivál utolsó napjaiban még két fergeteges duó-koncertre kerül sor: a Duo KlaviArt március 30-án lép fel a zeneirodalom legjelentôsebb kétzongorás és négykezes mûveivel, ôk a Fringe fesztiválon valósággal letaglózták a szakmai zsûrit és a közönséget. Április 1-jén pedig a Carnegie Hallban hatalmas sikert aratott Katona Duó lép fel: mûsoruk két város zenei világát idézi meg: Buenos Airest Piazzolla, Velencét Vivaldi fogja képviselni.

Szóló Három szóló-zongoraest is szerepel a 2007-es Tavaszi Fesztivál programjában. A többszörös versenydíjas fiatal zongorista, Hlavacsek Tihamér kizárólag Liszt-

mûveket tûzött március 21-i koncertjének mûsorára. Két nappal késôbb, március 23-án Moldávia legújabb csodája, a 20 éves Maria Sumareva ad áttekintést a zongorairodalom történetébôl Bachtól Schumannon és Szkrjabinon át Bartókig. Március 26-án egy valódi „nagy öreg”, a legendás orosz zongoraiskola egyik utolsó képviselôje, Dmitrij Baskirov lesz vendégünk. A világhírû pedagógus Mozart, Haydn, Beethoven, Chopin, Liszt és Rahmanyinov egy-egy mûvét hozza magával: biztosan sokat tanulhatunk majd tôle.

A Tavaszi Fesztivál visszatérô vendége az Amadinda Ütôegyüttes, hangversenyükre március 24-én kerül sor a Zeneakadémián. Ugyanekkor lesz hallható a Magyar Rádió Márványtermében Vukán György és a Bolero Fúvósegyüttes lemezbemutató koncertje. És a fesztivál egyik legizgalmasabb estje minden bizonnyal a három nagyszerû énekes – Meláth Andrea, Molnár András, Bretz Gábor – nevével fémjelzett Hubay-est lesz: a koncerten elhangzik a századforduló egyik legjelentôsebb magyar szerzôjének valamennyi jelentôs dalciklusa Virág Emese zongoramûvész közremûködésével.

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:23

Page 14

„Elhozta k h Mácsai János írása

Mostanra valószínûleg minden zenefogyasztóhoz eljutott a figyelmeztetés: Kodály emlékév van. Valljuk be, nemcsak a tiszteletadás lehetôségét és az átlagosnál többször felcsendülô Kodályzene örömét jelenti ez a naptári adat, hanem lelkifurdalást is kelt bennünk, legalábbis azokban, akik tudják, kirôl nevezték el a Köröndöt. Ha már születésének kissé oválisan kerekded, 125. évfordulóján a kötelezô hírverés felidézte nevét, tegyük meg, hogy nézzünk magunkba! 14

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:23

Page 15

125 esztendeje született Kodály Zoltán

a közénk a hegyek szavát...“ Ugye más érzés fog el bennünket, mint tavaly ugyanilyen apropóból Mozart vagy Bartók kapcsán? Mi tagadás, vannak, akik azonnal becsukják szemüket, befogják fülüket. Akik nem ezt teszik, azokban az ünnep alkalmából óhatatlanul feltolul a kérdések sokasága. Mi jut eszünkbe róla? Milyen emóciót, milyen gondolattársításokat hív elô belôlünk Kodály Zoltán említése? Foglalkoznánk-e vele, ha nem lenne ez az alkalom? Vettük-e magunknak a fáradságot, és megismertük-e Kodály munkáját valamennyire, elolvastuk-e írásait, meghallgattuk-e hozzáférhetô mûveit? Mint muzsikusok vagy legalább a zene sorsáért aggódó hallgatók, ismerjük-e eléggé tanítását, szellemi hagyatékát ahhoz, hogy bármilyen következtetést levonjunk belôle magunkra, s ha tanítunk, tanítványaink sorsára nézve. Formálhatunk-e véleményt zenei életünk állapotáról, megítélhetjük-e mindezek nélkül akár csak egyetlen röpke kijelentés erejéig, mi ebben Kodály szerepe? Megítélhetjük-e, akár csak a magunk számára, hogy mi az ô helye a 20. század mûvészetében?

Napjaink szellemi köz-légköre – ha egyáltalán van ilyen – nem kedvez Kodálynak. Nem illik kedvelnünk a példamutató személyiségeket, nem illik szeretnünk a népnevelô, kiváltképp a nemzetjobbító szándékú „nagy” embereket. Kifejezetten illik viszont elutasítani azt, ha valaki az egyedül üdvözítô, helyes utat kívánja megmutatni mindannyiunknak (vagy legalábbis ezt feltételezzük róla). De divat azt gondolni, hogy senki nem várhatja tôlünk, hogy fáradsággal megemésszünk olyan gondolatokat, amelyeket a maguk nyers valójában tárnak elénk. Feleslegesnek, sôt kivitelezhetetlennek tartjuk, hogy önálló munkával dolgozzuk át magunkat azon a szellemi, ez esetben zenei útvesztôn, amelynek csak keretei adottak. Irtózunk attól, ha valaki lépten nyomon figyelmeztet vértezetlenségünkre, és olyasminek a szépségét dicséri, amit mi nem értünk meg. Ki ér rá arra, hogy olyan dolog után törje magát, amelynek eredménye legfeljebb sok-sok év kitartó munkája után mutatkozik? És egyáltalán, hogy jön ahhoz valaki, hogy megmondja nekünk, mi az igazi, s mi a talmi, és végsô soron mi a jó zene? Két sajtóhasábon, kétezer karakternyi internetes felületen, vagy öt percben a hírek és a reklám között semmilyen használható konkrétum sem fejthetô ki Kodály életmûvérôl. Márpedig ennyi adatik, ha a kicsit is szélesebb nyilvánosság számára mondani akarnánk róla valamit. De a szakemberek szûk köre számára sem jobb a helyzet: a zeneszerzés, a népzenekutatás, a zenepedagógia és a mûvelôdéspolitika négy hatalmas területét kellene ismernünk ahhoz, hogy igaz képet alkothassunk Kodály Zoltán életmûvének mai jelenlétérôl, hatásáról; s ha mindehhez hozzászólni vagy éppen

Kodály Zoltán érettségi képe

kritizálni akarnánk, a felkészülés mellé a intellektuális spiritusz muníciójából is jókora adag kellene hozzá. Ami a zeneszerzô Kodályt illeti: éppen most talán kevesebb ok lesz panaszra, mûvei ebben az évben jóval többször szólalnak majd meg, mint általában, zenekaraink és mûvészeink – bízvást állíthatjuk – felkészültebbek, mint fél évszázaddal ezelôtt. Csak az a kérdés, hogy miként gondozzuk majd fel ezeket az alkotásokat a Kodály-év elmúltával. A népzene ügye mûködô intézmények, kiváló tudósok, nagyszerû elôadók kezében van, az életben tartására szervezôdött mozgalom is létezik még, ha nem is oly virágzó, mint három évtizeddel ezelôtt. „Legfeljebb” a forrást, a nép ajkát zárja be immár végérvényesen az életmódváltás és a felejtés.

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:23

Page 16

Ám ha a zenepedagógiára vagy a mûvelôdéspolitikára gondolunk, elkeseredhetünk. A kodályi mûnek ez a fele dögtemetôre vettetett, ráadásul a halál beállta elôtt, s ha mutat is még halvány életjelenségeket, nem húzza már soká. Talán arról lenne szó, hogy Kodály pedagógiai eszmerendszere, szemlélete elavult volna, s jöttek helyette korszerûbbek, hatékonyabbak? Egyáltalán nem. Semmi sem jött helyette. Ma már legfeljebb csak szigetek vannak, ahol még értéknek tekintik mindazt, amit Kodály is annak tekintett, s hiába jó néhány felkészült, tehetséges tanár (és persze sok akad, aki nem ilyen), nincs többé létezô és széles körben ható zenei közoktatás a hígzenei özönvíz tengerében. De nemcsak az általános zenei mûveltség, zenei írni-olvasni tudás általános megteremtésének illúziója süllyedt el ebben az áradatban: a zenét tanulók sorsa éppúgy szomorúan kudarcos. A hangszert tanulók zöme arra való hivatkozással (vagy ami rosszabb, valóban azért) hagyja abba a zenetanulást néhány év után, mert a zeneórától elkülönített kötelezô szolfézsre kell járnia. Vajon nem ugyanannak a jelenségnek két fokozatae mindez: az életrôl levált zene és a zenérôl levált technika megtanulásának lehetetlensége? Vajon nem kötjük-e össze ezt a jelenséget (nagyon igazságtalanul, hisz épp az ellenkezôjét akarta) Kodály nevével? Csak tovább sorjáznak a kérdések: egyáltalán tudjuk-e, mi az, amit Kodály

munkásságában ünnepelünk, vagy ünnepelnünk kellene. Tudjuk-e, mi az a gondolat vagy éppen zenei emlék, ami agyunkban közvetlenül tôle magától ragadt meg, s mi az, amit jó vagy kevésbé jó szándékú tanítványai, követôi, apostolai vagy ellenfelei közvetítettek számukra? Tudjuk-e, hogy a Kodály emlékén táplálkozó pilótahalak sokasága mit tett magával a mûvel, mit tett hozzá, vagy éppen mit vett el belôle?

gonoszkodón szarkasztikus megjegyzésektôl, amelyek például a Zeneakadémia folyosóján elhangzottak? Vajon nem a feltétlen tekintélytôl való (amúgy pszichológiailag érthetô) félelem, esetleg féltékenység szülte-e ezeket a legendákat? Ezekre nem adható más válasz: ismerjék meg Kodályt, olvassák el írásait, leveleit, s meg fognak lepôdni. Igenis lehetséges volt az emberi tisztaság megôrzése a 20. században.

Kodály pedagógiai és néhány vonatkozásban mûvelôdéspolitikai örökségének nemcsak folytatója, hanem egyik leghivatottabb továbbgondolója, Dobszay László így ír: „Kodály a zenei nevelés kérdéseit az egyetemes kultúra keretében nézi. … A kultúra az emberben jön létre, s ahogy kultúrává asszimilálhatta életének tényezôit a régi kor ma esetleg mûveletlennek látszó embere, úgy viszont csodálatos tájékozottsága ellenére is kultúrálatlan maradhat a modern ember.” A kodályi pedagógia megállapítása szerinte nem elsôsorban módszert jelent, hanem filozófiát. Tisztában vagyunk-e ezzel?

A tanítvány, munkatárs és barát Szabolcsi Bence „Úton Kodályhoz” címû szeretetteljes vallomásában 1972-ben szép összefoglalást adott korábbi kérdéseink nagy részére: „Mire tanít hát Kodály mûvészete és tudománya? A klasszikus formát hirdeti, a mérték, a teljesség és lezártság éber felelôsségét, képzelet és szenvedély fellobogását és megbékülését az élet és valóság harmóniájában… az emberi érettséget és méltóságot: vállalását, elfogadását és teljesítését a történelmi feladatnak és egyéni sorsnak egyaránt. A felemelt homlokot és bizakodó szívet, a soha nem csüggedô bátor öntudatot, az ember helytállását ember és világ elôtt; a nép és az idô színe elôtt, – hiszen ôket fogadta el Kodály Zoltán legfôbb bíráiul, s ôk mondják ki Kodály mûvére ma és mindig, az elhatározó igen-t.”

Néha Kodály személyiségére is megjegyzéseket tesznek („miért volt oly távolságtartó, miért csak szolmizáltatás után adott autogramot” stb.), de megkérdôjelezték már politikai érinthetetlenségét is. S vajon a szakmabeliek nem hagyták-e befolyásolni magukat Kodályról, a személyiségrôl terjedô, sokszor

„Nem kellett volna iskola-szervezôvé, módszeres pedagógussá lennie? Jobb lett volna, ha megmarad káprázatok és fantáziák költôjének, prófétának, álmodozónak? Nem tudom, nem is merném eldönteni: hiszen az egész ország, az egész világ mérhetetlen sokat nyert azzal, hogy Kodály, az álmodó költô, vállalta a nagy Preceptor gondterhes szerepét. Így is elhozta közénk a hegyek szavát: a „Psalmus” meg a Jézus és a kufárok”, a Mátrai képek”, a Marosszéki táncok” meg a „Székely fonó”, a „Hegyi éjszakák” vagy akár a „Nyári este” mindig vallani fognak róla. … Ki tudja, talán több nagy mûvet hagy ránk, ha hegyi tájai fogva tartják és nem engedik be a városba, a hajszába a tömkelegbe. Talán nem történik meg, hogy ez a szellemében olyannyira teljes mû voltaképp példázatoknak, kezdeteknek, felfedezôutaknak és zászlóbontásoknak folytatás nélkül maradt, s nem is igen folytatható tehát alapjában tragikus sorozatává váljék.”

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:23

Page 17

2007. március 3. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának, Énekkarának és Gyermekkarának hangversenye – Emlékhangverseny Kodály Zoltán halálának 40. évfordulójára

Kodály: Nagyszalontai köszöntô; 150. genfi zsoltár; Öt tantum ergo; Pünkösdölô; Missa brevis; Öregek; Jézus és a kufárok; Psalmus Hungaricus; km.: Korondi Anna, Fodor Beatrix, Geötz Judit, Wiedemann Bernadett, Fekete Attila, Szappanos Tibor, Hámori Szabolcs (ének), Deák László (orgona); vez.: Fischer Ádám, Strausz Kálmán, Thész Gabriella, Nemes László Norbert 2007. március 11. 11:00 és 15:00 Fesztivál Színház HANGVERSENYEK FIATALOKNAK Kodály Zoltánra emlékezünk halálának 40., születésének 125. évfordulója alkalmából

Kodály: Háry János – részletek a daljátékból; Gyermekkarok; Marosszéki

táncok; km.: Laczák Boglárka, Szegedi Csaba (ének), a Nyíregyházi Cantemus Gyermekkar, Duna Szimfonikus Zenekar; vez.: Szabó Dénes, Ménesi Gergely 2007. március 16. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar Kodály-estje

Kodály: Húsz magyar népdal – Kocsis Zoltán átirata; Kállai kettôs; Budavári Te Deum; km.: Sümegi Eszter, Wiedemann Bernadett, Brickner Szabolcs, Asztalos Bence (ének), Nemzeti Énekkar (karig.: Antal Mátyás); vez.: Kocsis Zoltán 2007. március 19. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Pávaének – Székelyfonó

I. rész: Pávaének – világzene Kodály Zoltán tiszteletére; km.: Kiss Ferenc és az Etnofon Zenei Társulás, Profán Vonósnégyes, Ágoston Béla és Szokolay „Dongó” Balázs, valamint a magyar népi

A cikkben és a címoldalon látható fotókat a Magyar Fotográfiai Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre.

vokális zenekultúra neves képviselôi Film: Tari János II. rész: Székelyfonó; Háziasszony: Kovács Annamária; Kérôje: Massányi Viktor; Fiatal legény: Cselóczky Tamás; Fiatal leány: Cecilia Lloyd; a nagyorrú bolha: Konkoly Balázs; km.: Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karig.: Balassa Ildikó), Honvéd Férfikar (karig.: Drucker Péter), Honvéd Táncszínház (karvez.: Makovinyi Tibor), Budafoki Dohnányi Zenekar; koreográfus: Szûcs Elemér; rendezô-koreográfus: Novák Ferenc; vez.: Hollerung Gábor 2007. április 1. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Kodály: Háry János

Háry János: Perencz Béla; Örzse: Németh Judit; Marci kocsis: Massányi Viktor; km.: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Énekkara (karig.: Strausz Kálmán), Gyermekkórusa (karig.: Thész Gabriella); vez.: Fischer Ádám

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:23

Page 18

A passió története J. S. Bachig

Passiók

Barta-Gombos Arikán írása

nagyszerdára elôírt Máté-passiót a Lukács evangélista szerinti elbeszélés váltotta fel, nagykeddre pedig a Márkpassió került.

megkülönböztetése, valamint külön énekes bevonása Jézusnak azon szavaihoz, melyeket a kereszten mondott.

A passiók megszólaltatása – a római egyház tradíciójába illeszkedve, az énekelt liturgia részeként – recitált formában, gregorián olvasmány-tónuson történt. Eredetileg egyetlen személy adta elô, és egészen a XIII. századig nincs megbízható adat arra vonatkozóan, hogy a különbözô szerepek megszólaltatásában több elôadó vett volna részt. Ugyanakkor a bibliai történet elôadásának alapvetôen dramatikus elgondolásáról tanúskodnak azok az ún. jelölô-betûk, amelyek az

A XV. század folyamán kialakuló teológiai gondolkodás jellemzôje, hogy Jézus életének fontos eseményeit a maga kézzelfogható valóságában akarta szemlélni. Így a passiójátékok is hosszabbak lettek, megjelentek többszólamú tételek is a turbaszakaszokban a nép szavainak ábrázolására. A következô századokban a passió megzenésítésének különbözô típusai alakultak ki: az egyik típusban az elbeszélô részek egyszólamúak, míg Krisztus és a többi szereplô szövegei lehettek többszólamúak is, a másikban pedig a teljes szöveget – beleértve az evangélista szövegeit – több szólamban zenésítették meg. Ebben az idôben jött szokásba a passió címének, az exordiumnak („Passio Domini nostri Iesu Christi…”) és a passió végén szereplô evangéliumi részletnek, a conclusiónak („Qui passus est…”) többszólamú megzenésítése is, melyek nem részei a szenvedéstörténetnek.

Fotó: Ursola Markus

Krisztus szenvedésére a keresztény egyház a Húsvét ünnepét megelôzô napokban emlékezik az evangélisták írása (Passio Domini nostri Jesu Christi – A mi Urunk, Jézus Krisztus szenvedésének története) szerint. A Jézus életének eseményeit elbeszélô utolsó szakasz (az elárultatástól a kereszthalálig) a böjti idôszak utolsó hetében, a virágvasárnappal kezdôdô nagyhéten hangzik el a misében evangéliumi olvasmányként.

Nemzeti Filharmonikus Zenekar – Schiff András

A Húsvét a keresztény egyházban az ünnepek ünnepe, már a korai századokból maradtak fenn írásos dokumentumok, amelyek megörökítik a nagyheti szertartásokat – s benne a passió felolvasását. Nagy Szent Leó pápa az V. század közepén rendelte el a szenvedéstörténet elhangzásának liturgikus helyét: virágvasárnapra és nagyszerdára a Máté-passiót, nagypéntekre pedig a János-passiót jelölte ki. A X. századra kialakult gyakorlat szerint mind a négy evangélista szövege elhangzik: a

egyes szerepeket hangmagasság, tempó, hangerô szerint megkülönböztetik. A IX. századtól leggyakrabban használt betûk: a szöveg elbeszélô szakaszait jelölô c (celeriter, vagyis gyorsítva), a Krisztus szavait jelölô t (tenere, vagyis visszafogottan) és a harmadik szerepet – a tömeget és a többi szereplôt – jelölô s (sursum, vagyis magasan). A Megváltó szavait néha piros színnel emelték ki. A XIV-XV. századra általánossá vált a szerepek három elôadó közötti elosztása, de néhány esetben megtalálható a tanítványok és a zsidó nép tömegeinek

A protestáns Németországban mindkét tradíció (az evangélista részeit egy szólamban megtartó és a végigkomponált forma) meghonosodott, és egészen a XVII. századig mintául szolgált számos passió kompozícióhoz. Az 1650-es évektôl kezdve, ugyancsak fôként Németország lutheránus területein jelennek meg az itáliai eredetû oratórium jellegzetességeit magukon viselô passió megzenésítések. Míg korábban csupán a bibliai szöveg elmondása volt a cél, hiszen liturgikus funkciója ezt kívánta meg, és a drámaiságot maga a cselekmény hordozta, a barokk kor új zenedrámai formái sokkal tágabb teret engedtek a szövegben rejlô érzelmek kifejezésének és

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:24

Page 19

Collegium Vocale Gent – Philippe Herreweghe

magának a szöveg ábrázolásának is. E mûfajra jelentôs hatással volt az olasz operastílus fejlôdése. Az új stílus hatására a szenvedéstörténet immár basso continuóval kísért recitativók és szemlélôdô karakterû áriák sorozata. A bibliai szöveg mellett megjelenô új, madrigalista költemények többnyire a recitativókban elmondott bibliai szövegre reflektálnak. Esetenként önálló hangszeres tételek is helyt kaptak. Ezek mellett megmaradt a turba részek, valamint a nyitó- és a zárótétel (az exordium és a conclusio) hagyományosan többszólamú kórustételként történô megzenésítése.

A protestáns passió-oratóriumoknak szembetûnô jellegzetessége a korálok használata. A reformáció egyik alapelve volt a gyülekezet bevonása az istentiszteleti éneklésbe. Ezáltal a hívek nem csupán „hallgatói” voltak az istentiszteletnek, hanem annak aktív résztvevôivé váltak. A korálok hivatottak közvetíteni a gyülekezetnek, vagyis Krisztus egyházának gondolati, érzelmi reakcióit az istentiszteleten elhangzottakra, vagy éppen összefoglalni egy-egy teológiai alapvetést. A német passiókompozíciók többsége istentiszteleti használatra szánt liturgikus zene, a korálok beillesztése és a szigorúan megtartott bibliai szöveg így összecseng a lutheránus egyházzene elvárásaival. A mûfaj történetének legjelesebb alkotása kétségtelenül Johann Sebastian Bach két fennmaradt passiója, az 1724ben bemutatott János-passió és a Mátépassió, amelynek elsô elôadása valószínûleg 1727-ben volt, bár errôl dokumentum nem maradt fönn. E két nagyszabású mû a kor teljes egyházi és világi zenéjének formavilágából merít.

Wiener Akademie – Martin Haselböck

Bach mindkét mûvét az egyházi év legfontosabb alkalmára, a nagypénteki vesperára komponálta, amit abban az idôben Lipcsében felváltva tartottak: egyik évben a Thomaskirche-ben, a következô évben pedig a Nikolauskircheben. Mint az köztudott, mindkét templom zenei életének irányítása Bach feladatai közé tartozott. A passió elsô része a prédikáció elôtt, a második része pedig azt követôen hangzott el. A lutheránus istentiszteletnek egyik legfontosabb eleme a prédikáció – az ige magyarázata, e nélkül nem tartottak istentiszteletet. (Bach idejében ez esetenként egy óránál is hosszabbra nyúlt!) A lutheri teológia szellemében az

istentiszteleten elhangzó zene is az igehirdetést szolgálja, így az evangélikus egyházzenének, köztük Bach két passiójának szerepe és fontossága is a prédikációval egyenrangú.

2007. március 26. 19:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL J. S. Bach: Máté-passió, BWV 244 Km.: Andreas Karasiak (Evangélista), Stephen Salters (Jézus), Lynne Dawson, Carlos Mena, Mark Beeke, Klaus Mertens (ének), Wiener Akademie, Musica Angelica Baroque Orchestra (Los Angeles), Chorus Sine Nomine (Bécs); vez.: Martin Haselböck 2007. április 2. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem J. S. Bach: János-passió, BWV 245 Km.: Collegium Vocale Gent, Christoph Prégardien (Evangélista), Konrad Jarnot (Jézus), Camilla Tilling, Ingebirg Danz, Jan Kobow, Peter Kooij (ének); vez.: Philippe Herreweghe 2007. április 6. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem J. S. Bach: Máté-passió, BWV 244 Km.: Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Lothar Odinius, Ruth Ziesak, Monica Groop, Carsten Süss, Oliver Widmer (ének), Nemzeti Énekkar (karig.: Antal Mátyás), a Magyar Rádió Gyermekkórusa (karig.: Thész Gabriella); vez.: Schiff András

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:24

Page 20

Kocsis Zoltán

„Engem csak a zene érdekel...“ Zsoldos Dávid interjúja

Alig két évszázada még magától értetôdô volt, hogy a hangszeres virtuóz zenét szerez, de legalábbis kiválóan improvizál, a zeneszerzô pedig vezényli az udvari zenekart és ha kell, koncertmesterként vagy a billentyûk mellett is boldogul. Bár azóta a specialistákat tenyésztô zeneipar ténykedése folytán a musicus universalis elôkelô helyre került a veszélyeztetett fajok listáján, szerencsére itthon is akad belôle: az alábbiakban nem a zongoramûvészkarmester, hanem a zeneszerzôhangszerelô Kocsis Zoltánt kérdeztük.

– Aki hangszerel, egyúttal zenét is szerez? – Bizonyos szempontból igen, de azért szögezzük le: a hangszerelés még nem zeneszerzés, habár megfelelô hangszerelési készség nélkül aligha fog valaki is jó szimfonikus mûvet írni. Persze kivételek mindig akadnak, például Schumann, aki közel sem bánt annyira ügyesen a zenekarral, mint mondjuk Brahms. Ugyanakkor a legnagyobb opuszok közös ismérve, hogy a hangszerelés elválaszthatatlan a zenei szubsztanciától: minden arra íródott, amire kell, és máshogy hangszerelve már nem

lenne olyan jó. De Stravinskynak is igazat adok, a legjobb hangszerelôk nem feltétlenül a legnagyobb zeneszerzôk is egyben – mondjuk az több, mint furcsa, hogy a fenti kategóriába Ravelt is besorolja.

- Máshonnan nézve viszont úgy tûnik, hogy a legjobb mûvek a legtürelmesebbek az átiratokkal szemben... – … igen, mert a zene lényege, szubsztanciája – Richard Strauss szavaival élve: az „elsôdleges zenei gondolat” – a legfontosabb. Ám ha ez a gondolat nem válik akusztikus élménnyé, hiába minden.

A hangszerek felett álló, abszolút zene talán legismertebb példája Bach mestermûve, a Kunst der Fuge – de nem hinném, hogy Bach ne gondolt volna ennek hangszeres megvalósítására. Rengeteg olyan zene van ugyanakkor, amelynél evidens, hogy jelenleg közkézen forgó formájukba csupán a körülmények vagy a célszerûség követelményei kényszerítették. Ilyenek például azok a zongoradarabok vagy dalkíséretek, amelyek egyértelmûen szimfonikus ihletésûek, vagy azok a fiatalkori mûvek, amelyekben a szerzô még nem elég ügyes a szimfonikus hangzás kezeléséhez. Az

“

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:24

Page 21

elôbbire jó példa Liszt Obermann völgye címû zongoradarabja, amibôl lehetetlen nem kihallani a szimfonikus zenekar színeit: az elsô taktusokban a csellókat, akik késôbb a fuvoláknak adják a dallamot, aztán a rezes állásokat stb. Vagy Ravel Couperin sírja címû zongoramûve, amelybôl késôbb maga a szerzô készített zenekari átiratot és kijelentette, hogy már a komponálás kezdetén hallotta a zenekari színeket. Az utóbbira: Bartók fiatalkori zongoramûveinek jó része – például az elsô Elégia, a Siratók vagy a fiatalkori Négy zongoradarab –, ha igazolhatóan nem is, de érezhetôen szimfonikusak, az elképesztô nehézségû balkéz-szólamok és a sokszor zongoraszerûtlen faktúrák – egy zongorista-zeneszerzônél! – mindenesetre erre utalnak. Rachmaninovnál is hasonló a helyzet: késôi dalaiból azért készítettem annyi hangszerelést, mert oly mértékben megközelítik a zongora lehetôségeinek határait, hogy a kottaszöveg maga zenekarért kiált.

- Mi célból születtek az átirataid? - Az átiratokat elsôsorban a zenekari repertoár bôvítéséért kezdtem készíteni. Olyan játszanivalót akartam adni a zenekar kezébe, amelyet nem terhelnek tradíciók és áltradíciók; így sokkal könnyebben, kisebb felelôsséggel és rossz beidegzôdések nélkül lehet megtanulni egy stílust. Tehát ez a munka kettôs haszonnal jár: egyfelôl új – vagy méltatlanul elfeledett – darabok kerülnek a repertoárra, másfelôl az együttes ezeken a mûveken keresztül sokkal alaposabban megismeri az adott szerzô nyelvét. S még valami: utána a remekmûvekhez is „frissebb füllel” nyúl az ember.

elkapja az embert. Mint a szerelem – kiszámíthatatlan. És van ebben egyfajta ciklikusság is: bizonyos szerzôk, feladatok újra és újra elôkerülnek az ember életében, s újabb és újabb megfejtenivalót, kihívást kínálnak.

- Papíron vagy számítógépen dolgozol? - Tíz évvel ezelôtt, az elsô hangszereléseim készítésekor már elég jól bántam a számítógépes kottaszerkesztôkkel ahhoz, hogy azonnal a végleges kotta elkészítésével kezdjem a munkát. A borzalmas hangú MIDIhangzást ma már megtanultam becsülni: egyrészt fejleszti a hangszínérzéket – épp tökéletlensége miatt –, másrészt hihetetlen kemény diszciplinát nyújt az embernek a különbözô ritmusok halálpontos eljátszásával. Az elsô hangszerelések visszahallgatásának eredménye elképesztô volt: a zene olyan rejtett összefüggései kerültek elô, amelyekre a zongora mellett sohasem bukkanhat rá az ember. Ezen felbátorodva egyre nagyobb kíváncsissággal és gondossággal folytattam...

„ „

Hinni kell abban, hogy a feladatok megtalálnak.

- Hogyan kerül egy-egy mû célkeresztbe?

- A legtöbb hangszerelésed Bartók és a francia impresszionisták – Debussy és Ravel – mûveire készült: miben azonos és miben tér el a fiatal Bartók és Debussy, illetve Ravel hangszerelése?

- Nem keresem, válogatom tudatosan a darabokat – valahogy ugyanúgy, ahogy egy fogadáson sem tudatosan, hanem véletlenszerûen ismerkedem az emberekkel. Fatalista vagyok: azokkal a darabokkal – és emberekkel –, akik fontosak, úgyis egymásra találunk. Hinni kell abban, hogy a feladatok megtalálnak. Néha, egy felvételt vagy egy jól sikerült koncertet követôen, a teremtés másnapján érzi magát így az ember: ilyenkor talán egy-két napig azon aggódik, hogy többé nem talál újabb, méltó kihívásra – de aztán a harmadik napon valami ismét

- Még ez utóbbi kettôé is teljesen más: Debussy partitúrája polifonikusabb, transzparensebb, ugyanakkor bonyolultabb. Ravelé konvencionálisabbnak tûnik, de finomabban kimunkált – és jobban szól. A raveli kottaképre ránézve az ember úgy érzi, hogy minden a helyén van, hogy ô maga is pont így csinálta volna – ha Debussyt vesz a kezébe, nem szûnik meg csodálkozni. Ennyiben több, izgalmasabb számomra, mint Ravel. Nem szégyen bevallani: Bartók eleinte meglehetôsen ügyetlenül bánt ezekkel a zenekari

színekkel, részben valószínûleg azért, mert ô mégiscsak a germán iskola, elsôsorban Strauss örökségét kapta. Érdemes egymás mellé tenni három, hangzásában hasonló mûrészletet: a II. szvit harmadik tételének végét, a Két kép elsô tételének harmadik harmadát és az op. 12 elsô darabját. Az elsô egy önálló hangú, kész zeneszerzôt mutat: ugyan mit kellene tanulnia Debussytôl? A másodikban azt érezzük, hogy de bizony, volna mit tanulnia..., a harmadikban pedig azt, hogy igen, már megtanulta, amit az impresszionistáktól lehetett.

- Mennyiben segíti a zeneszerzô Kocsis a karmester Kocsis munkáját? - Rengeteget – ahogy a zongorista énem is. De téved, aki ezt fedezéknek véli: senki sem áltathatja magát azzal, hogy akár a leggondosabb háttérmunka pótolhatná a koncert pillanatának varázsát, felelôsségét. Ha nem izzik a levegô, ha nincs katarzis, ha nem sikerül átadnom azt az élményt, amit számomra az adott zene jelent, akkor vesztettem. Egy igazi elôadómûvész tehát mindent megtesz a szöveg minél tökéletesebb megismeréséért, de ha a koncert pillanatában még mindig egy koncepciót vezényel és nem a zenét, akkor könnyen analízis jellege lesz az elôadásnak, és szinte törvényszerûen unalomba fullad. Karmesterként soha nem foglalkozom zenén kívüli dolgokkal: ilyenkor érdektelen, hogy mennyire vagyok járatos a mû elôéletében, hogy jó barátom-e a szerzô, vagy hogy az adott gesztusommal, mimikámmal milyen látványt nyújtok A pódiumon engem csak egy dolog érdekel: a zene.

2007. április 7. szombat 19:30 Fesztivál Színház Az UMZE Kamaraegyüttes és Kocsis Zoltán hangversenye

Debussy: Egy faun délutánja – Benno Sachs átdolgozása Schönberg felügyeletével; Schönberg-Kocsis: Zongoradarab, op. 11/2; Stravinsky: Három japán dal; Ravel: Három Mallarmé-dal; Schönberg: Az erdei galamb dala a Gurre-dalokból; Két dal, op. 14; I. kamaraszimfónia, op. 9

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:24

Page 22

Akademie für Alte Musik

Olasz hevület, francia elegancia Scholz Anna írása

„Az olaszok a zenében amennyire tudják, a szenvedélyeket és a lélek, a szellem érzelmeit ábrázolják… mi franciák megelégszünk azzal, hogy a fülnek hízelegjünk.“ Marin Mersenne foglalta össze a fenti szavakkal 1636-ban a zenei barokk két vezetô stílusának jellemzôit. A 21. század elején sem kell csodálkoznunk az elegáns, kissé hûvös francia és az érzelemdús, olykor féktelen olasz stílus effajta szembeállításán – a két nemzet alapkaraktere az eltelt évszázadok alatt sem változott. Ám azt már jóval kevésbé tudjuk elképzelni ma, amikor Európa vagy akár a világ nagy hangversenytermeiben szinte ugyanazt a – fôleg korábban írott mûvekbôl álló – repertoárt hallgathatjuk meg, hogy a 17. század zenei központjaiban a zeneszerzôk elsôsorban saját kortársaiknak komponáltak nemzetükre vagy akár még szûkebb környezetükre jellemzô, teljesen önálló stílusban. Biztosak lehetünk benne, hogy Velencében az 1700-as évek elsô évtizedeiben, az Ospedale della Pietà híres, Antonio Vivaldi (1678-1741) vezette leányzenekarának közönsége egészen mást tartott szépnek és más elvárásokat támasztott zenészeivel szemben, mint

ugyanebben az idôben Párizsban a 24 Violons du Roi hallgatói, akik Jean-Féry Rebel (1666-1747) és társainak hegedûjátékát élvezték. Az olaszok bizonyára mindenekelôtt nagy ívû, operaszerû melódiákat vártak, változatos karaktereket és közvetlenül ható, szélsôséges érzelmeket. A franciák viszont valószínûleg szellemi kalandra is vágytak a finoman artikulált, ízlésesen díszített és kiegyensúlyozott formákba öntött zene hallgatásakor. A mai füllel is jól hallhatóan különbözô két zenei stílus természetesen eltérô elôadásmóddal is párosult. Errôl egy Itáliába látogató francia, François Raguenet így számol be 1702-ben: „Az olasz hegedûst elôadás közben, kikerülhetetlen gyötrôdés keríti hatalmába, kínozza hangszerét, gyötri testét, többé nem is ura önmagának, és olyan izgatott, mintha betegsége lenne az ellenállhatatlan mozgás.“ Raguenet szavaiból világosan érzékelhetô, hogy a franciák túlságosan extrovertáltnak, sôt, olykor vulgárisnak érezték az itáliai mûvészetet, és más honfitársak túl fûszeres ételhez, vagy magát mutogató, kifestett kurtizánhoz hasonlították. Ugyanakkor részükrôl egyfajta irigység is megfigyelhetô: sok francia szerzô tett kísérletet az olasz stílus utánzására, de az sem véletlen, hogy XIV. Lajos itáliai mestertôl, Francesco Cavallitól rendelt operát esküvôjére 1660-ban.

A kortársak számára csaknem kibékíthetetlennek tûnô két zenei idióma kialakulását Nikolaus Harnoncourt egyfajta ok-okozati viszonyban képzeli el, szerinte ugyanis a barokk zene megszületése nem utolsósorban az olasz temperamentumnak köszönhetô, hiszen „a barokk teatralitása, korlátlan formai gazdagsága, fantasztikus és bizarr elemei tökéletesen megfeleltek az olasz ízlésnek.“ A kor francia zenéjét ezzel szemben Harnoncourt ennek az itáliai „zenei vulkánkitörésnek“ az ellenreakciójaként, arra adott válaszként érzékeli. Noha az elképzelés mindenképp találó, a két uralkodó barokk zenei stílus viszonya és kölcsönhatása ennél jóval sokrétûbb. Ebbe a kimeríthetetlen témába enged bepillantást a neves berlini együttes, az Akademie für Alte Musik hangversenye Vivaldi A négy évszak és Rebel Les Éléments címû mûvének egymás mellé helyezésével.

2007. március 24. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Az Akademie für Alte Musik koncertje

Rebel: Les Éléments Vivaldi: A négy évszak

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:24

Page 23

Száz éve született egy világhírû hollywoodi magyar

Rózsa Miklós Molnár Szabolcs írása

Az amerikai filmlexikonok, Oscar-portálok, életrajzi lexikonok bôséges információkkal szolgálnak a száz esztendôvel ezelôtt, április 18-án született zeneszerzôrôl, a filmzene mûfajának meghatározó alkotójáról. Talán az amerikai közönség legendás földrajzi tájékozatlanságának köszönhetô, hogy a Rózsaéletrajzok elsô bekezdéseiben rendre felbukkan Magyarország geográfiai körülírásának egy igencsak sajátos formulája, miszerint Rózsa Miklós Bartók és Kodály hazájából származik. Rózsa, bár nem egy mûve igazolja, hogy hû maradt magyar zenei gyökereihez, elsôsorban mégsem bartóki vagy kodályi alapokon forradalmasította a 20. századi filmzeneírást. Ifjúkorának meghatározó élménye Richard Strauss és Arthur Honegger muzsikája volt, utóbbi szerzô filmzenéje (Les Miserables) akkora hatást gyakorolt a fiatal Rózsára, hogy azonnal felkereste a Párizsban alkotó mestert, aki be is vezette a filmzene-komponálás rejtelmeibe. Persze Rózsa nem Budáról rohant az Eiffel-toronyig: ekkor már évek óta Nyugat-Európán élt, elôször Lipcsében, majd Párizsban. A ’30-as évek közepén áttelepült Londonba és hamar felkeltette Korda Sándor érdeklôdését, aki le is szerzôdtette saját filmgyártó cégéhez, ahol 1937-ben egy Marlene Dietrich fôszereplésével forgatott film (A páncél nélküli lovag) zenéjét készítette el. Ettôl kezdve, közel fél évszázadon keresztül dolgozott a filmgyártásban: 1981-ig kilencven filmzenét komponált. A 13 Oscar-jelölés – amelybôl hármat meg is nyert – halványan ugyan, de jelzi Rózsa filmzeneírói képességeit. Az elsô Oscart 1946-ban kapta Hitchcock legendás,

Spellbound (Elbûvölve) címû filmjéért, ez a munka joggal nevezhetô a lélektani thriller zenei alapvetésének, olyan kompozíció, mely egészen a Psyichóig mutat elôre. Nem sokat váratott magára a következô díj, hiszen 1948-ban George Cukor A Double Life címû filmjének zenéjét ismét jutalmazta az Akadémia. A zeneszerzô késôbb ugyanezen a címen írta meg emlékiratait (1982). A harmadik szobrocskát – talán ez a legismertebb – a monumentális Ben Hur aláfestéséért kapta (1960); az már kevésbé köztudott, hogy Rózsa több mint 160 percnyi zenét komponált ehhez a bibliai meséhez. Különös személyiség volt, soha sem rejtette véka alá, hogy mennyire idegennek érzi magát a filmesek nyüzsgô stúdióvárosaiban, mennyire megveti a fészkelôdô paprikajancsikat és a tehetségtelen zeneiparosokat. Szigorú szerzôdéseket kötött, alkotói függetlenségét rendkívüli módon óvta, senkinek sem engedte, hogy egyetlen hangot is hozzáírjon partitúráihoz. Feltételeit zokszó nélkül fogadta el minden stúdió. Minôségi munkára törekedett, miközben tisztában volt az

alkalmazott zene minden hátulütôjével. Talán ez is egyfajta kettôs élet. Két legendás bon mot-ja így jellemzi szakmáját: „Az elsô és legfontosabb dolog a filmes szakmában egy komoly zeneszerzô számára az, hogy megtanuljon stopperórával komponálni.” E szakmai jellegû megjegyzése mellett idézzük fel Hollywood zenei ízlésére vonatkozó megállapítását is: „Az elfogadott hollywoodi stílus: Broadway-musical plusz Rahmanyinov.”

2007. március 18. 19:30 Fesztivál Színház BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Rózsa Miklós-est

A koncert elsô részében az 1907 és 1995 között élt Rózsa Miklós egyik versenymûve szólal meg, a második részben pedig filmzenéi hangzanak el filmvetítéssel Km.: MÁV Szimfonikus Zenekar

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:24

Page 24

Oroszok Nyugaton

Amnézia Mesterházi Gábor írása

Van valami rejtélyes az orosz (sôt: szovjet) mûvészek 1990 elôtti nyugati karrierjében. Mert az érthetô, hogy a Lajtán túl annak idején tárt karokkal várták a „kiszabadult” zongoristákat, csellistákat, hegedûsöket és – kevésbé – karmestereket, fôleg míg számuk nem veszélyeztette a helyiek megélhetését. Romantikus és megható történetek vannak Slaváról, vagyis Msztyiszlav Rosztropovicsról, akinek – a szabadság hôseként és jelképeként – végül sikerült emigrálnia feleségével, Galina Visnyevszkajával – többek közt azért, hogy megvalósíthassák Sosztakovics „igazi” Kisvárosi Lady Macbeth-jét. Léteznek persze kevésbé romantikus történetek, mint magának Sosztakovicsnak az 1949-es amerikai útja, Gilelsz öngyilkossága és hasonlók. És vannak olyan rejtélyek, mint Richter vagy Ojsztrah, akik – kisebb-nagyobb kényszerek hatására – rendre hazautaztak, miután megmutatták „odaát”, hogy a Vasfüggöny innensô oldalán mi a mûvészi nívó. Talán nekik köszönhetô, hogy a nagy lemezkiadók évtizedrôl évtizedre késôbb is jó fogásnak találták, ha kiadványaik közt ifjú orosz zseniket mutathattak be, nem ritkán a gyermek-rabszolgamunka határait súrolva. Ezekbôl az ügyeletes „bezzeggyerekekbôl” – jelenségük alighanem összefüggésben áll Nyugat-Európa keleti bûntudatával, a posztsztalini szovjet tömb iránti baloldali értelmiségi szimpátiadivattal is – aztán vagy lett valami vagy nem. Volt mindenesetre mintegy két évtized, amikor a nagyorosz kultúrexport remekül mûködött. Jevgenyij Kisszin (vagy – másrészt – a szerb Ivo Pogorelic) nevére talán még emlékszünk. De hányakat elfelejtettünk!

Aztán jött a rendszerváltozás, elvékonyodtak, eltörlôdtek a határok – és egy csapásra megszûnt a szellemi exporttevékenység. Az orosz (cseh, magyar) zenész külföldön ugyanúgy munkavállaló, mint bárki, a lemezkiadók egyre kevesebb mûvészt tartanak el. A lemezkiadók és koncertügynökségek a gyerekrabszolgaság utánpótlását inkább a Távol-Keletrôl nevelik ki. Kelet-Európában pedig idôközben elúrhodik a nagyképûség, a szomszédból jövô vendégmûvész koncertjei nem hozzák lázba a közönséget. Annyira, hogy a „tábor” országai egyszerre elfeledkeznek még azokról is, akik elôzôleg legalább minden második évben felléptek Budapesten (Prágában, Varsóban). Felléptek, mert ôk felléphettek, mások pedig nem. A szelektálásban semmi esztétikai nem volt se pro, se kontra. De szükségszerû-e, hogy elfelejtsük ezeket a neveket? Vagy e nevek magyar helyesírását? Így lett még Gilelszbôl is Gilels, Ojsztahból Oistrakh. Így lesz Arkagyij Volodos „Arkady”, mintha nemesi rangot nyert volna (akárcsak Falla, a spanyol zeneszerzô, akinek a „de” elôtagot minden magára valamit adó magyar megad, szemben például a spanyolokkal). Elfelejtettünk valamit, és ez nem helyesírási kérdés. Vagy másképp fogalmazva: kiesett egy jó évtized vagy másfél. És mintha e tizenöt évben a keleti mûvészexport – különösen az orosz – is eltûnt volna. Aztán helyreállt a rend: ma mindenki ismeri Vengerov vagy Gergijev nevét, Berezovszkijnak valódi rajongótábora van, Szokolov nevével pedig teljes koncertsorozatot el lehet adni. Lassan talán újra felfedezzük Virszaladzét is. Vannak persze szerencsések (nagyon halkan tegyük hozzá: itt sem feltétlenül

Mihail Pletnyev

esztétikai alapon), olyan keletiek, akik sztárok maradtak mindvégig. Akik jó idôpontban jó helyen voltak, akik jókor voltak csodagyerekek, volt állóképességük (könyökük?) ahhoz, hogy ne kerüljenek ki a nagy kiadók katalógusaiból, a nagy impresszáriók pikszisébôl. És mivel Magyarországon (Csehországban, Lengyelországban stb.) sokáig nem léptek fel (lévén ugyanolyan drágák, mint bárki), mai fellépésük az újdonság erejével hat. Nevüket is elfelejtettük: tehát kinézzük a lemezcégek katalógusából és a világ legnagyobb ügynökségeinek honlapjáról, és leírjuk, Pletnev – és elfelejtjük Mihail Pletnyov régi pesti koncertjeit.

2007. március 29. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Az Orosz Nemzeti Zenekar koncertje

Liszt: Orpheus; II. A-dúr zongoraverseny; Haláltánc; Csajkovszkij: IV. f-moll szimfónia, op. 36; km.: Gyenyisz Macujev (zongora); vez.: Mihail Pletnyev

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:24

Page 25

Maria João Pires

Kislányok a zongoránál Zsoldos Dávid írása

„Mellôzzétek a zongorát, ezt a lélekölô idôvesztegetést, melyet félredob az eszes lány, mihelyt férjhez ment. Tanuljon helyette dallani.” E sorokat Teleki Blanka vetette papírra 1848 forradalmi tavaszán – de szerencsére sokan akadtak, akik nem fogadták meg a fenti intelmet. Clara Wieck nevét kevesen ismerik. Az elsô igazán jelentôs nôi zongoramûvész egyszersmind a német romantika két legnagyobb alakjának – Schumannak és Brahmsnak – a múzsája is volt. Apjától, aki a kor egyik elismert zongoratanára volt, oly eredményesen tanulta el a hangszer fortélyait, hogy amikor az ifjú Schumann beleszeretett, már kiváló és sikeres pianista volt – s maradt is élete végéig. Schumann zeneszerzôi sikereiben Clara – aki maga is ügyesen komponált – elvitathatatlanul fontos szerepet játszott azzal, hogy folyamatosan repertoáron tartotta férje mûveit, s mindeközben hét gyerek felnevelésére is maradt ideje. A fiatal Brahms 1853-ban találkozott elôször a Schumann-házaspárral, s míg a férfitól bátorítást és komoly szakmai támogatást kapott, Clarával egy élethosszig tartó barátság – szerelem? – vette kezdetét. Kettejük kapcsolatának valódi mélysége örökre titok marad: a hetvenéves koráig aktívan koncertezô Clara halálát követôen Brahms gondoskodott levelezésük megsemmisítésérôl, és titkukat – ha volt – magával vitte a sírba. A venezuelai Teresa Carreño 1853-ban született Caracasban, Clarához hasonlóan apjától tanult zongorázni, mindössze nyolcéves volt, amikor családjával New Yorkba költözött – s ugyanennyi, ugyanott, amikor elsô koncertjét adta. Négy évvel

késôbb már egy európai turnén találjuk, késôbb sikerrel próbálkozott az operaszínpaddal énekesnôként és karmesterként is, sôt több tucat saját kompozíciója is fennmaradt, köztük két zenekari mû. 1885-ben második férjével – az elsô a hegedûs-zeneszerzô Émile Sauret volt –, az olasz énekes Giovanni Tagliapietrával hazatért Venezuelába egyszemélyes operaházat csinálni. Ám az erôfeszítéseket kevés siker koronázta, s Teresa a kudarcot egy harmadik házasságban, a kor egyik leghíresebb zongoramûvész-zeneszerzôje, a nála 11 évvel fiatalabb Eugen d’Albert oldalán próbálta kiheverni. Ekkor írta egy kritikusa: „Carreño mûvésznô tegnap elsô alkalommal játszotta második férjének harmadik zongoraversenyét a negyedik filharmóniai koncerten...” A két bohém zongoramûvész és a korábbi kapcsolatokból hozott – illetve hamarosan megszületô közös – gyerekek együttélése színpadra való helyzeteket és konfliktusokat teremtett. Végül Teresa négy gyermekével Berlinbe költözött, s 1895-ben a bíróság is kimondta a válást. A következô években az öt nyelven folyékonyan beszélô zongoramûvésznô Skandináviától Amerikán át Ausztráliáig végigturnézta a világot, sôt még egy utolsó házasságra is maradt ideje: negyedik férje korábbi sógora, Arturo Tagliapietra lett. Clara Schumannal ellentétben ô már megérhette, hogy a Welte-gépzongora tekercseire rögzíthessék a játékát: összesen 18 felvétele maradt fenn. Az ô nevét viseli az 1983-ban átadott, 22 ezer négyzetméteren elterülô caracasi Teatro Teresa Carreño is, amelynek 2400 négyzetméteres nagyterme ma a Venezuelai Szimfonikus Zenekar otthona. Szinte bizonyos, hogy sohasem olvasta Teleki Blanka intelmeit – még szerencse, hiszen így egyik lányából

Maria João Pires

Teresita Tagliapietra-Carreño néven szintén neves zongoramûvésznô lehetett. Clara Schumann és Teresa Carreno 20. századi követôit szinte felsorolni is lehetetlen: Wanda Landowska, Myra Hess, Lili Kraus, Fischer Annie, Alicia de Larrocha, Martha Argerich... és Maria João Pires. Itt Budapesten, 2007-ben, a Tavaszi Fesztiválon. 2007. március 27. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Deutsche Kammerphilharmonie Bremen

Liszt-Adams: Gyászgondola; Mozart: B-dúr zongoraverseny, K 595; Haydn: D-dúr „Londoni” szimfónia, Hob. I:104; Kodály: Galántai táncok; km.: Maria João Pires (zongora); vez.: Trevor Pinnock

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:24

Page 26

Pannon Filharmonikusok

Könyvek Rákai Zsuzsanna írása

„Az állatoknak nem a hangjuk, hanem a beleik a fontosak számunkra. S az az állat, amelynek a zene a legtöbbet köszönhet, nem a fülemüle, hanem a birka” – jelentette ki kategorikusan nyers szarkazmussal a tekintélyes bécsi zeneteoretikus és kritikus, Eduard Hanslick a 19. század második felében. Természetesen tisztában kellett lennie azzal, hogy fanyar megjegyzése némiképp egyszerûsíti a zenei inspiráció rendkívül összetett kérdését, az 1850-60-as években azonban olyan könyörtelen csata dúlta fel a zenei közélet viszonylagos nyugalmát, amelyben egy meghökkentô határozottságában könnyen megjegyezhetô mondat többet ért egy háromkötetes tanulmánynál. A kíméletlen, gyakran személyeskedésig fajuló vita középpontjában a zene tartalmának és megjelenési formájának összefüggése, a szerkesztés és kifejezésmód technikai részleteinek megfejthetôsége állt. Az építészettel, a képzômûvészettel vagy éppen az irodalommal szembeállítva Hanslick a tárgyi és nyelvi kötöttségektôl egyaránt független zene felsôbbrendûségének híve volt. Makacs kitartással érvelt azon meggyôzôdése mellett, amely szerint a zene nem több és nem kevesebb, mint hangzó alakjának idôbeli kivetülése. Jelentése a szó köznapi értelmében nincs, mert a hangok összefüggésének szellemi rendje fogalmakkal nem megragadható. Különösnek tûnhet, hogy annyi traktátus és kompozíció után, amelyekben az elmúlt századok komponistái a zene

hangutánzó, hangulatfestô, érzelmeket irányító hatalmát bizonyították, valaki ilyen elszántan szentelje magát mindezek tagadásának, ráadásul szép számmal találjon hozzá követôket is. Valójában azonban a kérdés sosem pusztán az volt, hogy érezhet-e az ember fájdalmat, izgatottságot, örömet zenehallgatás közben, sokkal inkább az, hogy lehetséges-e mindezt olyan erôteljes alapnak tekinteni, amire egy egész kompozíció szerkezete felépülhet.

magaslatokra emeljék, sokszor el is fedte azt a tényt, hogy a programzene eredetileg szabad asszociációk sorának lehetôségét kívánta felvetni, mégpedig – talán a zene idôbeli kiterjedésének köszönhetôen – sokkal gyakrabban történetek, irodalmi inspirációk, mint képek segítségével. A drámai ütközések dinamikáját egyfajta elbeszélô szálra felfûzô megközelítés pedig számtalan interpretációs lehetôséget kínál, egyszerût és bonyolultat egyaránt, és

Hamar Zsolt

Hanslickot nem az zavarta elsôsorban nagy ellenfele, Liszt szimfonikus költeményeiben, hogy programjai zenén kívüli elemeket kevertek a mûvek értelmezésébe, hanem az, hogy külsô inspiráció irányítására bízta a zenei forma megteremtését. A programzene ellenzôinek intellektusát mélyen sértette annak lehetôsége, hogy hangokból álló, absztrakt motívumokat bárki is kizárólag andalító vagy ijesztô hatásuk alapján csoportosítson, egy képes gyerekkönyv bonyolultságával vetekedô szintre szállítva le a mûvek értelmezési lehetôségeinek körét. Igyekezetük, hogy a zene szellemi rangját sosem látott

rendkívül összetett formák kibontakozásának képes teret biztosítani. Ezt a képességet használták ki a Pannon Filharmonikusok „Könyvek” címet viselô, tavaszi koncertsorozatuk mûsorának összeállításakor. Tematikus hangversenyeik címei – a programzene fogalmának 19. századi értelmezését követve – fontos szövegekre mutatnak, anélkül azonban, hogy az ismert témacsoportok bevonásával magyarázni próbálnák a kompozíciókat. Az egyes alkotásokat jelértékû szókapcsolatok vonzáskörébe csoportosítva tágas teret hoznak létre a legváltozatosabb

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:24

Page 27

képzettársítások számára. Peer Gynt szimbolikus alakja Grieg, Sibelius és Mendelssohn mûveinek segítségével bontakozik ki az emberi élet sorsdöntô kérdéseinek, ember és környezete kapcsolatának problémáival foglalkozó gondolatokat inspirálva. A Gogolt idézô cím, a Holt lelkek Rachmaninov, Sosztakovics és Janácˇ ek kompozícióival a halál toposzához fordul, míg az inkább zenei, mint irodalmi asszociációkat ébresztô mottó, A költô szerelme (Schumann Dichterliebe címû dalciklusára utalva) Ravelt, Kurtágot és Schumannt hívja segítségül a hangversenyciklus finom összefüggések lehetôségével átszôtt egészének megalkotásához. A februári hangversennyel a halál sötét és heroikus mélységeibôl induló sorozat a mûvészet és a szerelem elpusztíthatatlan energiáin át a

Teremtésig ível anélkül, hogy enigmatikus zártságát túlságosan nyílt tervezéssel bontaná meg. Az ábrázolással fenntartott, óvatos viszonya Liszt eszméit tükrözi, amelyeket a zeneszerzô szimfonikus költeményeinek elôszavában fogalmazott meg: „Nyilvánvaló, hogy dolgok, amelyek csak tárgyilag jelennek meg érzékelésünknek, semmilyen módon nem szolgáltatnak a zenével egybeesô pontokat; a leggyatrább tájképfestôtanonc néhány krétavonással hûségesebb képet festene, mint a legjobb zenekarok összes lehetôségeivel rendelkezô muzsikus. Ám ha ugyanezeket a dolgokat az álmok, az elmélkedés, az érzelmi lendület területére helyezzük át, vajon nem rokonok-e a zenével, s a zene nem lenne-e képes lefordítani ôket saját titokzatos nyelvére?”

A zenekar Pécs városának zenekara fennállásának csaknem kétszáz éve alatt a magyar kulturális élet elhanyagolhatatlan részévé vált. Történetének utóbbi ötven éve különösen gazdag eseményekben és elismerésekben. Az ötvenes évektôl fogva az együttes jelentôs szerepet vállalt a kortárs magyar komponisták, többek között Farkas Ferenc, Kadosa Pál, Maros Rudolf, Szervánszky Endre, Lendvay Kamilló és Balassa Sándor kompozícióinak bemutatásában. 1989-tôl, Howard Williams irányítása alatt repertoárjuk a századforduló nagy szimfonikus alkotásai felé bôvült, ahogyan ezt Mahler összes szimfóniájának elôadása is tükrözte. Nicolás Pasquet vezényletével 1994-tôl lemezre rögzítették Lajtha László valamennyi szimfonikus zenekari mûvét – a hiánypótló sorozat elkészítéséért az együttes 1998-ban Bartók–Pásztory-díjban részesült. A jelenlegi zeneigazgató és vezetô karmester, Hamar Zsolt a 2000/2001-es évadtól vette át a zenekar irányítását. Munkájának köszönhetôen a 2004 óta Pannon Filharmonikusok nevet viselô együttes mára a magyar zenei élet egyik legérdekesebb színfoltjaként a kulturális élet élvonalába tartozik.

A PANNON FILHARMONIKUSOK HANGVERSENYEI 2007. február 2. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Könyvek I. – Holt lelkek

Rachmaninov: Holtak szigete – szimfonikus költemény; Sosztakovics: I. Esz-dúr gordonkaverseny, op. 107; Janácˇ ek: Tarasz Bulba – zenekari rapszódia; km.: Onczay Csaba (gordonka); vez.: Martin Turnovsky´ 2007. március 9. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Könyvek II. – A költô szerelme

Ravel: Nemes és érzelmes keringôk; Kurtág: A megboldogult

R. V. Truszova üzenetei, op. 17; Schumann: III. Esz-dúr, „Rajnai” szimfónia, op. 97; km.: Váradi Marianna (szoprán); vez.: Hamar Zsolt 2007. április 14. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Könyvek III. – Teremtés könyve

Haydn: A teremtés, Hob. XXI:2; km.: Kertesi Ingrid, Brickner Szabolcs, Kovács István (ének), Nemzeti Énekkar (karig.: Antal Mátyás); vez.: Hamar Zsolt

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:24

Page 28

Rádiózenekar Manchesterbôl

„Angliában minden másképp van...” Könyves Klaudia írása

S nemcsak azért irigykedhetünk, hogy egy közszolgálati mûsorszolgáltató (BBC) több neves zenekart is képes világszínvonalon mûködtetni, hanem azért is, mert (gondoltuk-e volna, dacára az angol egyhangúságnak) a világ legtöbb lemezét éppen egy angol zenekar készítette el, továbbá repertoárjukat tekintve jóval szélesebb skálán mozog, mint bármelyik más

Gianandrea Noseda

Rost Andrea

világhírû zenekaré. De ebben az összefüggésben vajon kinek jutott volna eszébe a BBC Filharmonikus Zenekar, miközben a „nagy” BBC zenekar (vagyis a BBC Szimfonikus Zenekar) mellett csupán a „kis” BBC zenekar jelzôvel illetjük?

Fotó: Jonathan Keenan

De vajon igazak-e ezek a megállapítások a zenei élet területén is? Habár a meglehetôsen gazdag hagyományokkal és kultúrával rendelkezô nagy „európai” országok is megelégednek egy-két világhírû szimfonikus zenekarral, a szigetország ennél jóval több zenekart prezentál a világot jelentô deszkákra (Royal Philharmonic Orchestra, London Symphony Orchestra, London

Philharmoni stb.). Tehát igaznak bizonyul az a megállapítás, miszerint Angliában sok minden másképp van, ez azonban inkább irigylésre méltó, mintsem gúny tárgya. Bár a tökéletes technikai felkészültség, ugyanakkor a túlzott precízség egyhangúsága mutat némi anglomán jellegzetességet, például az olaszok, oroszok vagy a magyarok hevesebb vérmérsékletû elképzeléséhez képest, mégis a hangversenyeken többször visszatapsoljuk az angol zenekarok produkcióit.

Fotó: Tombor Zoltán

- írja George Mikes híressé vált, How to be an alien címû, az angolokat kifigurázó könyvében. „Ott a hétfôi lapok vasárnap jelennek meg, a villát hegyével lefelé fordítják, és az ételt a tetejére tolják. (…) Míg a kontinensen egyetlen témát kell elkerülni minden körülmények között: az idôjárást, Angliában, ha nem kérdezed meg napjában legalább százszor, hogy ›szép idô van, ugye?‹, akkor kissé unalmasnak és egyhangúnak találnak.” Egyszóval: „európai” szemüvegen keresztül nézve az angolok meglehetôsen konzervatívnak tûnhetnek, és nem szívesen változtatnak, még akkor sem, ha az kényelmesebbé tenné az életüket. Még mindig mindenhová, a legegyszerûbb keresztezôdésbe is körforgalmat iktatnak be, s bár a metrikus rendszert már évekkel ezelôtt bevezették, ennek ellenére még mindenki footban, inchben, poundban és Fahrenheitben gondolkodik.

A zenekar múltjában számos olyan eseménnyel találkozhatunk, amely még talán Mikest is zavarba hozhatta volna, ha könyvében írt volna egy fejezetet az angol zenekarokról (különösképpen a BBC zenekarokról… NB. Mikes évekig dolgozott a BBC magyar osztályán). Az együttes elsô karmestereként Sir Charles Grovest tartja számon, aki 1944 és 1951

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:24

Page 29

Rádiózenekarok a nagyvilágban Radio-Symphonieorchester Wien CBC Radio Orchestra Swiss-Italian Orchestra Prague Radio Symphony Orchestra Swiss-Italian Orchestra Hr-Sinfonieorchester (Frankfurt) Rundfunk-Sinfonieorchester Saarbrücken SWR Sinfonieorchester Baden-Baden und Freiburg Radio-Sinfonieorchester Stuttgart des SWR WDR Rundfunkorchester Köln Finnish Radio Symphony Orchestra Orchestre National de France Orchestre Philharmonique de Radio France BBC Concert Orchestra BBC Symphony Orchestra BBC Philharmonic BBC National Orchestra BBC Scottish Symphony Orchestra RAI National Symphony Orchestra Philharmonic Orchestra Luxembourg Netherlands Radio Philharmonic Orchestra Norwegian Radio Orchestra Liszt Ferenc

Polish Radio Symphony Orchestra Romanian Radio Chamber Orchestra

között irányította a zenekart. Kevesen tudják róla, hogy az elsô angol karmester volt, aki bemutatta például Mahler összes szimfóniáját, és aki tudomást sem véve Mikes konzervatív angol képérôl, feltûnôen nyitott volt a kortárs kompozíciók felé. Ez a nyitottság tulajdonképpen a zenekar sikereinek kulcsa, hiszen a számos országban vendégül látott BBC Filharmonikusok mindig igyekeznek a vendéglátó közönség kedvében járni, képesek repertoárjukat a helyi ízlés és a helyi nagy nemzeti zeneszerzôk szellemében kialakítani. Hazánkba idén áprilisban érkeznek, és Schubert „Nagy” C-dúr szimfóniája mellett a számos Mozart-ária sorát – amelyeket Rost Andrea énekel – egy méltatlanul elfeledett Liszt-darabbal nyitják meg, a szenvedélyes és pszichologikus mélységeket ábrázoló Hamlettel. A szélesebb repertoár, a külföldi vendégkarmesterekkel való együttdolgozás és a könnyedebb mûfajok felé való nyitottság a rádiózenekarok esetében egyáltalán nem meglepô, mondhatjuk, hogy a világ rádiózenekarai majdhogynem ennek

köszönhetik létüket. A zenekar jelenlegi vezetô karmestere, az olasz származású Gianandrea Noseda Oroszországtól Amerikáig számos világhírû zenekart irányított, és Mozarttól egészen a kortárs zenéig mindenféle mûfajt vezényelt: szimfóniát, operát, balettet, filmzenét. A zenekar magyar mûvészekkel is rendszeresen ad(ott) hangversenyeket; Széll Györggyel, Solti Györggyel, Szabadi Vilmossal, továbbá repertoárjukon magyar mûvek is szép számmal szerepelnek. Legutóbbi nagyszabású vállalkozásuk Liszt összes szimfonikus költeményének lemezre vétele a Chandos kiadónál. A legjobb Crossover albumnak járó Grammy-díjat Korngold filmzenéinek felvételével nyerték el, és ôk büszkélkedhetnek a 2006-os év legjobb kortárszenei lemezével is (James MacMillan mûvei). Angliában ezek szerint minden másképp van? E feltevés idôszerûségét és kulturális vonatkozásait áprilisban személyesen is megtapasztalhatjuk.

Russian Radio & TV Symphony Orchestra Swedish Radio Symphony Orchestra Slovak Radio Symphony Orchestra

2007. április 21. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A BBC Filharmonikus Zenekara hangversenye

Liszt: Hamlet – szimfonikus költemény; Részletek Mozart operáiból: Don Giovanni – nyitány; „Crudele? Non mi dir, bell'idol mio” (Don Giovanni – Donna Anna áriája, II. felv.); Idomeneo – induló; „Batti, batti o bel Masetto” (Don Giovanni – Zerlina áriája, I. felv.); „E Susanna non vien! Dove sono i bei momenti” (Figaro házassága – a grófné áriája, III. felv.); Schubert: IX. C-dúr, „Nagy” szimfónia, D 944; km.: Rost Andrea (ének); vez.: Gianandrea Noseda

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:24

Page 30

A Kolozsvári Magyar Opera históriája

Erdélyi Trubadúr

A Kolozsvári Magyar Opera – a magyar mûvelôdéstörténet kitüntetett jelentôségû intézménye – történelmi szerepet játszott az operamûfaj meghonosításában. 1792-ben Kótsi Patkó János szervezésében Kolozsvárott jött létre az elsô magyar állandó színtársulat, s ettôl kezdve az operairodalom összes fontos remekmûve itt került színpadra elôször magyar nyelvterületen. A nemzeti opera elsô kezdeményei is Kolozsvárhoz kötôdnek, és a város kisugárzásának köszönhetô, hogy a XIX. században Pesten és más magyar nagyvárosokban is népszerûvé válhatott az opera mûfaja. 1789-ben császári utasításra a Gubernium (Fôkormányszék) Nagyszebenbôl Kolozsvárra költözött. A fôkormányzói tisztet gróf Bánffy György töltötte be, aki vonzáskörébe gyûjtötte az erdélyi magyar arisztokráciát, amely mûveltségénél és neveltetésénél fogva igényt tartott színvonalas szórakozásra, és anyagilag is meg tudta teremteni ennek feltételeit. Erdélyben az 1790-es nemesi ellenállás részeként – a Kolozsvárott összeülô országgyûlés segítségére várva – fogalmazódott meg a magyar nyelvû színjátszás igénye. Az 1790. december 12. és 1791. augusztus 9. közötti diéta még nem foglalkozott ugyan a színüggyel, ám a magyar nyelv kérdésével központi helyen. Aranka György egyik röpiratában olvashatjuk: „Egy magyar játszó színnek felállítását talán legelöl kell vala tennem

Giuseppe Verdi

azok között az eszközök között, melyek anyai nyelvünk gyarapítására és a közönségesítésére szolgálnak. Bizonyos, hogy legfôbb eszköz.” A következô országgyûlés elôtt megélénkült a színházalapítók tevékenysége, és 1792. október 2-án már meg is kapták a nagyfejedelemség egész területére szóló játékengedélyt. Az erdélyi magyar hivatásos színjátszó társulat 1792. december 17-én, a kolozsvári Rhédei-ház színháztermében tarthatta meg elsô elôadását. Kótsi Patkó János, aki képzett muzsikus volt, a kezdetektôl fontosnak tartotta az énekes játékok mûsorra tûzését és betanítását, olykor még maga is írt kísérôzenét egy-egy színmûhöz. A kolozsvári színtársulat 1797-ig csupán egy ízben mozdult ki a városból – 1795 szeptemberében Tordán

Kállay Katalin írása

Medveczky Ádám

vendégszerepeltek –, a XVIII. század utolsó éveire azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar színjátszást „csupán egy helyen fenntartani nem lehet…”, s ezzel kezdetét vette a vándorszínészet gyakorlatának kialakulása. Az 1820-as évek végére már körülbelül tizenöt magyar nyelvû vándortársulat járta az országot, a vezetô szerepet pedig ebben az évtizedben az erdélyi színészek játszották. A magyar nemzeti színjátszásnak Kolozsvár állított elôször hajlékot. Az állandó kôszínház felépítésének kérdése 1793 óta volt napirenden, és 1802-tôl állandóan folyt a gyûjtés az építkezés költségeire, mely 1803-ban végre elkezdôdhetett a Farkas utcában (szemben a Vármegyeházával). 1803 elôtt a társulat nem rendelkezett állandó zenekarral és karmesterrel, így egy új színházi szabályzat

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

21:14

Page 31

kidolgozása is szükségessé vált, mely a zenekar és a karmester jogairól és kötelességeirôl rendelkezett. A Kôszínház 1821. március 12-ei megnyitása óriási jelentôséggel bírt a zenés mûfajok történetében, hiszen szcenikailag is lehetôvé tette az énekes játékok, késôbb az operák bemutatását. Itt vitték színre elôször az elsô magyar történelmi daljátékot, Ruzitska Józseftôl a Béla futását. Az 1820-as években, a lassan javuló kolozsvári feltételeknek köszönhetôen megkezdôdött az opera színjátéktípusának elkülönülése. A szórakoztatás mellett a

operajátszásban. Havi Mihály vállalkozó szellemét a levéltárban ôrzött repertoárja bizonyítja: Donizetti-, Verdi-, Meyerbeer- és Erkel-operák, valamint Offenbach operettjei. Follinus János társulata mutatta be Erkel Ferenc Bánk bánját az 1865/1866os évadban, és ekkor modernizálták elôször a színházépületet. Janovits Jenô nevéhez fûzôdik az európai színvonalú, modern színházpalota felépítése (az egykori Trencsény, ma Hunyadi téren) és számos magyar zeneszerzô (Erkel Ferenc, Goldmark Károly, Szabados Béla, Bródy Miklós, Farkas Ödön, Kacsóh Pongrácz) színpadi mûvének bemutatása.

kortárs magyar operairodalom remekmûveinek színre vitelét, többek között az Ördögváltozás Csíkban címû Vermessyoperát, Erkel összes operáját, Kodály és Bartók mûveit, Vajda Jánostól a Mario és a varázslót és a Leonce és Lénát, Orbán György Pikkó herczegét és Csemiczky Miklóstól A brémai muzsikusokat. Az intézmény 1992-ben ünnepelte a zenésszínpad fennállásának 200. évfordulóját, 1998-ban pedig az államilag támogatott, önálló intézmény, a Kolozsvári Magyar Opera létrejöttének 50 éves évfordulóját.

A Kolozsvári Magyar Opera épülete

nyelvmûvelést is céljának valló opera egyre népszerûbbé vált, 1825-ben Carl Maria von Webertôl mutatták be A bûvös vadászt, 1826-ban Mozarttól a Don Juant, majd sorozatban Rossini mûvei következtek: Tolvaj szarka, Olasz nô Algírban, Tancredi, A sevillai borbély, Otello. Simonfi György, a kolozsváriak színmestere maradéktalanul élt az új színház adta szcenikai lehetôségekkel: A bûvös vadászban röpködô madarak, tüzet okádó vadkan, tüzes kocsi, kígyón lovagló ördög, szélvihar, hegyomlás és mennykôcsapás rémítette a nézôket. A színház történetét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy Havi Mihály, Follinus János, Janovits Jenô, Kemény János direktorsága egy-egy fontos korszakot jelentett a kolozsvári

Kolozsvárott mûködött még Lavotta János, Erkel József és Bôhm Gusztáv is, majd a XX. században Bródy Miklós, Vaszy Viktor és Rónai Antal. Kolozsvár operatörténetét mégis leginkább a nagy énekmûvészekhez lehet kötni: Déryné Széppataki Róza, Szerdahelyi József, Schodelné, Pauli Richárd, Hollósy Kornélia, késôbb Medgyaszay Vilma vagy Neményi Lili adtak rangot a társulatnak, mely a II. világháború után önálló operaházi státuszban folytatta munkáját, bámulatos kitartással a diktatúra ellenére is. A rendszerváltás Simon Gábor igazgatása alatt felszabadulást és egyben új kihívásokat hozott. A ’90-es évek nagy vállalásai mellett – Simon Boccanegra, Macbeth, Carmen, Nabucco – a társulat különösen fontosnak érezte a klasszikus és

2007. április 27. 19:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Verdi: A trubadúr (részben szcenírozott elôadás olasz nyelven, két részben)

Szövegét írta: Salvatore Cammarano; Luna gróf: Renato Bruson; Leonora: Sümegi Eszter; Manrico: Alfred Kim; Azucena: Tichina Vaughn; Ferrando: Szvétek László; km.: a Kolozsvári Magyar Opera Zenekara és Énekkara; vez.: Medveczky Ádám; rend.: Káel Csaba

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:25

Page 32

Gondolatok a (zenei) tehetségrôl

Akadémisták Zelinka Tamás írása

Moholy-Nagy László szerint „minden ember tehetséges”, Petôfi Sándor pedig úgy fogalmazott, hogy „… a világon semmiféle tehetség el nem vesz. Nem olyan bolond a természet, hogy hiába teremtsen erôket. Amit teremt, azért teremt, hogy hasznát vegye.” „Az emberi tehetség legfontosabb természeti kincsünknek tekinthetô”. Ez a megállapítás olvasható A zenei tehetség gyökerei címû könyv fülszövegében, amelyet Czeizel Endre orvos-genetikus és Batta András zenetörténész szerkesztett. Ebben a könyvben található Mihály András (1917-1993) zeneszerzô, karmester témánkhoz illô szellemes hasonlata is: egy gép például azáltal tehetségesebb egy gyengébb gépnél, hogy erôsebb az akkumulátora. Ugyanígy a tehetséges ember is erôsebb, mint a kevésbé tehetséges. Nagyobb a kapacitása, késôbb fárad el, életformája olyan, hogy akkor pihen, ha alkot valamit. Edison szerint „a lángész egy százalék ihlet és kilencvenkilenc százalék verejték.” A tudósok létfontosságúnak tartják a tehetség korai felfedezését, gondozását, amely komoly

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:25

Page 33

felelôsséget jelent a család és iskola számára. A világelsôséget ezen a téren minden bizonnyal W. A. Mozart családja tartja, de Georges Bizet (1838-1875) szüleinek élete is hasonló módon indult. A kis Bizet feltûnôen lelkesen figyelte anyja zongorajátékát, és még játékszereit is otthagyta, hogy beszökhessen apja énekóráira. A két oldalról is örökölt zenei hajlamaira korán felfigyeltek szülei és megkezdték zenei tanítását. Alig múlt tízesztendôs, amikor sikeresen felvételizett a párizsi Conservatoire-ba. A vizsga követelményei ugyanazok voltak, melyeket a tizennyolc évesektôl kértek: hangközök felismerése, összhangzattani ismeretek, a zongorán hallott dallamok visszaéneklése és természetesen zongorázás. A kis Bizet Mozart-szonátái hallatán a zsûri egyik ámulatból a másikba esett. Hiába volt hat-nyolc évvel fiatalabb növendéktársainál, ennek ellenére tanárai gyakran állították példaként évfolyamtársai elé. Szolfézsból már az elsô félév végén osztályelsô volt, s gyors haladását észrevéve tanárai azt javasolták, hogy már tizenegy évesen megkezdheti zeneszerzôi tanulmányait. Charles Gounod leplezetlenül csodálta képességeit.

Hallgatói koncert a Müpa elôcsarnokában

Bizet nemcsak tehetséges, hanem szorgalmas is volt. Attól kezdve, hogy átlépte a Conservatoire kapuját, csaknem teljesen eltartotta önmagát. Pénzkeresô foglalkozásának alapja az volt, hogy nagy szakértelemmel írt át bonyolult zenekari partitúrákat zongorára, amelyeket a zenemûkiadók szívesen megvettek. Megrendelésre készített zongorakivonatot például Gounod D-dúr szimfóniájából. Ez annyira serkentôen hatott rá, hogy tizennyolc évesen ô is komponált egy szimfóniát, amely nem maradt el Schubert és Mendelssohn kamaszkori mûveitôl. Mindössze tizenkilenc éves volt, amikor megzenésítette Halévy A csodadoktor címû komédiáját, amelynek sikere megnyitotta elôtte Rossini szalonját: itt ismerkedett meg késôbb többek között Liszttel és Verdivel is. Bizet ifjúkoráról egy Osvát Ernô-idézet juthat eszünkbe: „Tehetségnek azt nevezzük, aki többet tud, mint amennyit tanult.” A budapesti Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem és a Mûvészetek Palotája 2006 tavaszán együttmûködési megállapodást kötött, hogy a tanintézet hallgatói a Müpa Elôcsarnokában és Üvegtermében heti rendszerességgel koncertezhetnek. A 132 éves Zeneakadémia és az újonnan épült zenepalota együttmûködése nem is

találhatott volna találóbb terepet: a szereplési lehetôséghez jutott növendékek a Müpában koncerttapasztalatokat szerezhetnek, így „éles helyzetben” tehetik próbára tudásukat. Egy profi mûvésznek nem csupán a hangszerrel, hanem a közönséggel is meg kell tanulnia bánni: ki kell alakítania és meg kell ragadnia a kapcsolatot a hallgatósággal, észre kell vennie és tudnia kell kezelni a közönség tetszését és nemtetszését egyaránt. És a pillanat varázsa mellett a zeneszerzô szelleme is jelen kell, hogy legyen: Végh Sándor, a világhírû hegedûmûvész, kvartettprimárius és kamarazene-professzor gyakran emlegette az a bizonyos „hatodik érzéket”, amely a mûvészt összekapcsolja a komponistával; „ez misztikus sugallat, ami a mai, mechanikus, komputerizált világunktól meglehetôsen távol esik.” Aligha vitatható, hogy a legnagyobb mûvészek koncertjein elôadó és zeneszerzô egyenrangú társak. Nem is lehet ez másként, hiszen szükségük van egymásra, egyikük sem létezhetne a másik nélkül. Érdekes érzés az ifjú zeneakadémistákat hallgatni a Müpában: a múlt zeneszerzôinek hangjai szólalnak meg a holnap mûvészeinek elôadásában – a jelen és a jövô falai között.

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:25

Page 34

Áttekintô Március Dátum 1. csütörtök

Karasszon Dezsô orgonaestje Karasszon Dénes, Fábry Boglárka, Danubia Szimfonikus Zenekar / Héja Domonkos Bach, Koloss István, Bossi

Március Idôpont Helyszín 19.30

BBNH

Budapest Táncegyüttes: Fekete piros… tánc

19.00

FSZ

2. péntek

Liszt Ferenc Kamarazenekar Gustav Rivinius Szôllôsy András, Csajkovszkij, Brahms

19.30

BBNH

3. szombat

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Énekkara és Gyermekkara / Fischer Ádám, Strausz Kálmán, Thész Gabriella, Nemes László Norbert; Korondi A., Fodor B., Geötz J., Wiedemann B., Fekete Attila, Szappanos Tibor, Hámori Sz., Fassang L. Kodály-emlékhangverseny

19.30

BBNH

Celtic Spring Festival Hamon–Martin Quintet; Johnny Connolly, Marcus Hernon, Steve Simmonds

19.30

FSZ

KICSINYEK ZENÉS DÉLELÔTTJEI Az aranyszôrû bárány

10.30 12.00

ÜT

ORGONAKONCERTEK FIATALOKNAK – VARNUS XAVÉR SOROZATA Forma és stílus

15.00

BBNH

4. vasárnap

„Cifra Palota”

10–15

ECS

Életek éneke – „Az erdélyi Buena Vista”

19.30

BBNH

6. kedd

Honvéd Együttes Várkonyi Mátyás–Béres Attila: Egri csillagok

19.00

FSZ

Váradi Roma Café „Isten hozott a családban...“ – Lemezbemutató koncert

20.00

BBNH

„Snétberger Classic” Snétberger Ferenc, Danubia Szimfonikus Zenekar / Héja Domonkos

19.30

BBNH

KFKI Kamarabalett – Madách Musical Tánciskola Bogármese

15.00 18.00

FSZ

Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Berkes Kálmán Prunyi Ilona Csajkovszkij-est

19.30

BBNH

Bozsik Yvette Társulat – Varázscirkusz

15.00

FSZ

8. csütörtök

Bozsik Yvette Társulat – Varázsfuvola

19.00

FSZ

Pannon Filharmonikusok – Pécs / Hamar Zsolt Váradi Marianna Ravel, Kurtág György, Schumann

19.30

BBNH

Gyôri Balett – Hamlet

19.00

FSZ

Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus / Jurij Szimonov Wiedemann B., M. Petuhov, a Szt. István Király Szakközépiskola és a Szent István Gimnázium Vegyes Kara Rahmanyinov, Prokofjev

19.30

BBNH

Budafoki Dohnányi Zenekar / Yoav Talmi Érdi Tamás, Nagy László Adrián Yoav Talmi, Chopin, Saint-Saëns

19.30

BBNH

HANGVERSENYEK FIATALOKNAK Kodály Zoltánra emlékezünk

11.00 15.00

FSZ

„Cifra Palota”

10–15

ECS

Marianne Faithfull

19.30

BBNH

HÉTFÔ ESTI JAZZ – Fókuszban: Emilio

19.30

FSZ

13. kedd

ExperiDance: Steel – A fém legendája

19.00

FSZ

14. szerda

Honvéd Együttes Várkonyi Mátyás–Béres Attila: Egri csillagok

19.00

FSZ

16. péntek

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar / Kocsis Zoltán Sümegi E., Wiedemann B., Brickner Sz., Asztalos B. Kodály-est

19.30

BBNH

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván J. Eaglen, R. Dean Smith, V. Pochon, D. Denschlag, V. Condoluci, Zempléni Sz. Richard Strauss-est

19.45

9. péntek

10. szombat

11. vasárnap

12. hétfô

17. szombat

Dátum

Idôpont Helyszín

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Rózsa Miklós-est

19.30

„Cifra Palota”

10–15

ECS

19. hétfô

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Pávaének – Székelyfonó

19.30

BBNH

20. kedd

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Az Északnémet Rádió Zenekara / Christoph von Dohnányi Vagyim Repin Ligeti György, Mendelssohn, Mahler

19.30

BBNH

21. szerda

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Philharmonia Zenekar / Riccardo Muti Mozart, Liszt, Csajkovszkij

19.30

BBNH

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Monte-carlói Balett Rómeó és Júlia

19.00

FSZ

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Concerto Köln / Waltraud Meyer Myslivecˇek, Kraus, Beethoven, Haydn, Mozart

19.30

BBNH

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Monte-carlói Balett Rómeó és Júlia

19.00

FSZ

Verdi: Requiem Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar, a Magyar Rádió Énekkara / Ligeti András

19.30

BBNH

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Monte-carlói Balett Rómeó és Júlia

17.00 21.00

FSZ

24. szombat

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Akademie für Alte Musik Rebel, Vivaldi

19.30

BBNH

25. vasárnap

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL São Pauló-i Szimfonikus Zenekar / John Neschling Ránki Dezsô Camargo Guarnieri, Bartók, Debussy, Alberto Ginastera

19.30

BBNH

KICSINYEK ZENÉS DÉLELÔTTJEI Egyszer egy királyfi…

10.30 12.00

ÜT

22. csütörtök

FSZ

„Cifra Palota”

10–15

ECS

26. hétfô

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Bach: Máté-passió A. Karasiak, S. Salters, L. Dawson, C. Mena, M. Beeke, K. Mertens, Wiener Akademie, Musica Angelica Baroque Orchestra, Chorus Sine Nomine / Martin Haselböck

19.30

BBNH

27. kedd

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Deutsche Kammerphilharmonie Bremen / Trevor Pinnock Maria João Pires Liszt, Mozart, Haydn, Kodály

19.30

BBNH

28. szerda

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL „Márta dalai” Sebestyén Márta és vendégei

19.30

BBNH

29. csütörtök

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Orosz Nemzeti Zenekar / Mihail Pletnyev Gyenyisz Macujev Liszt, Csajkovszkij

19.30

BBNH

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Théâtre Vidy-Lausanne Eraritjaritjaka – Mondatok múzeuma

19.00

FSZ

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Maxim Vengerov hegedûestje Igor Levit Mozart, Beethoven, Prokofjev, Sosztakovics

19.30

BBNH

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Théâtre Vidy-Lausanne Eraritjaritjaka – Mondatok múzeuma

19.00

FSZ

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Nigel Kennedy Quintet „Blue Note Sessions”

19.30

BBNH

30. péntek

31. szombat BBNH

Esemény

18. vasárnap

23. péntek

5. hétfô

7. szerda

Esemény

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:25

Page 35

2007. március - április Április Dátum

Április Esemény

Idôpont Helyszín

1. vasárnap

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL Kodály: Háry János

19.30

„Cifra Palota”

10–15

ECS

2. hétfô

Bach: János-passió Collegium Vocale Gent / Philippe Herreweghe

19.30

BBNH

Budapesti Nemzetközi Kórusverseny 3. kedd

Budapesti Nemzetközi Kórusverseny

4. szerda

Budapesti Nemzetközi Kórusverseny

5. csütörtök

6. péntek

7. szombat

8. vasárnap

9. hétfô

10. kedd 11. szerda

12. csütörtök

BBNH

FSZ

19.30

BBNH

Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar / Ligeti András Christian Lindberg David, Jan Sandström, Sosztakovics

19.30

BBNH

ExperiDance: Steel – A fém legendája

19.00

FSZ

Bach: Máté-passió Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar, a Magyar Rádió Gyermekkórusa / Schiff András L. Odinius, R. Ziesak, M. Groop, C. Süss, O. Widmer

19.30

BBNH

19.30

BBNH

Az UMZE Kamaraegyüttes és Kocsis Zoltán

19.30

FSZ

Cesaria Evora

19.30

BBNH

HANGVERSENYEK FIATALOKNAK Klasszikus? Dzsessz?

11.00 15.00

FSZ

„Cifra Palota”

10–15

ECS

100 Tagú Cigányzenekar

19.30

BBNH

HÉTFÔ ESTI JAZZ Fókuszban: Szabó Dániel

19.30

FSZ

A Magyar Nemzeti Balett színei A klasszikustól a modernig

19.00

Antonsen–Fassang Duó Ole Edward Antonsen – trombita, Fassang László – orgona

19.30

Bozsik Yvette Társulat Varázscirkusz

15.00

FSZ

Bozsik Yvette Társulat Varázsfuvola

19.00

FSZ

13. péntek

Liszt Ferenc Kamarazenekar Benjamin Schmid Haydn, Mendelssohn

19.30

BBNH

ExperiDance: Steel – A fém legendája

19.00

FSZ

14. szombat

Haydn: A teremtés Pannon Filharmonikusok – Pécs / Hamar Zsolt Kertesi Ingrid, Brickner Szabolcs, Kovács István, Nemzeti Énekkar

19.30

BBNH

Honvéd Együttes Várkonyi Mátyás–Béres Attila: Egri csillagok

19.00

FSZ

A 35 éves Jászság Népi Együttes elôadása

19.00

FSZ

„Cifra Palota”

10–15

ECS

18. szerda

Sárosi Dániel orgona-diplomahangversenye

18.00

BBNH

19. csütörtök

Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar / Kocsis Zoltán Sümegi Eszter, Fekete Attila, Fokanov Anatolij, Vagyim Repin Haydn, Brahms, Rahmanyinov

19.30

BBNH

20. péntek

Vukán György és Szakcsi Lakatos Béla zongoraestje Miskolci Szimfonikus Zenekar / Kovács László

19.30

BBNH

TÁNCFÓRUM NO. 7 Táncfesztivál a Tánc világnapja tiszteletére

19.00

FSZ

Essl-díj 2007 Megtekinthetô: május 20-áig

LuMú

A BBC Filharmonikus Zenekara / Gianandrea Noseda Rost Andrea Liszt, Mozart, Schubert

19.30

BBNH

TÁNCFÓRUM NO. 7 Táncfesztivál a Tánc világnapja tiszteletére

19.00

FSZ

19.00

FSZ ECS BBNH

25. szerda

TÁNCFÓRUM NO. 7 Táncfesztivál a Tánc világnapja tiszteletére

19.00

FSZ

26. csütörtök

MÁV Szimfonikus Zenekar / Vetô Tamás Bruckner: VIII. szimfónia - In memoriam Fürst János

19.30

BBNH

TÁNCFÓRUM NO. 7 Táncfesztivál a Tánc világnapja tiszteletére

19.00

FSZ

Verdi: A trubadúr

19.00

BBNH

TÁNCFÓRUM NO. 7 Táncfesztivál a Tánc világnapja tiszteletére

19.00

FSZ

Párbeszédek és állásfoglalások A fotográfia hagyományos mûfajaitól a szerzôi fotográfiáig Megtekinthetô: június 10-éig

29. vasárnap

30. hétfô

FSZ

TÁNCFÓRUM NO. 7 Táncfesztivál a Tánc világnapja tiszteletére

19.30

BBNH

10–15

FSZ

19.00

15.00

„Cifra Palota”

28. szombat

20.00

Idôpont Helyszín

Purcell Kórus és Orfeo Zenekar / Vashegyi György Zádori Mária, Bárány Péter, Julian Podger, Raimund Nolte Bach-est

27. péntek

Cesaria Evora

Esemény ORGONAKONCERTEK FIATALOKNAK – VARNUS XAVÉR SOROZATA Mirôl is szól a zene?

24. kedd

FSZ

A Budapesti Nemzetközi Kórusverseny nagydíjas koncertje

Lerch István: 50. szimfónia

21. szombat

22. vasárnap

FSZ

Budapest Táncegyüttes Fekete piros… tánc

15. vasárnap

Dátum

LuMú

A Honvéd Férfikar és a crossover

20.00

BBNH

TÁNCFÓRUM NO. 7 Táncfesztivál a Tánc világnapja tiszteletére

19.00

FSZ

George Dalaras

19.30

BBNH

TÁNCFÓRUM NO. 7 Táncfesztivál a Tánc világnapja tiszteletére

15.00 18.00

FSZ

KICSINYEK ZENÉS DÉLELÔTTJEI A brémai muzsikusok

10.30 12.00

ÜT

„Cifra Palota”

10–15

ECS

JAZZTAVASZ 2007 Roy Hargrove Quintet

19.30

BBNH

RÖVIDÍTÉSEK:

BBNH FSZ LuMú ECS ET ÜT BÉ

= = = = = = =

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Fesztivál Színház Ludwig Múzeum Elôcsarnok Elôadóterem Üvegterem Bohém Étterem

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:25

Page 36

Jazz a vasfüggöny mögött

Jazztavasz

Máté J. György írása

Milyen volt a jazzélet Magyarországon 30-40-50 évvel ezelôtt? Kik hallgatták e zenét, és melyik külföldi sztárok jutottak el a vasfüggöny mögé? Ezekre és hasonló kérdésekre válaszol az alábbi írás. A szerzô hálás köszönetet mond Szigeti Péternek: az ô emlékeire épült e cikk.

Érdekes módon a többi szocialista országban sokkal jobban tûrt mûfajnak számított a jazz, még a Szovjetunióban is virágzóbb jazzélet folyt. A Rákosi-korszak kultúrpolitikája minden fanyalgása ellenére se szüntette be az élô jazzt, noha „a jazz: imperialista métely” szlogennel minden érintett személy tisztában kellett, hogy legyen. A mûfaj képviselôi többnyire AABA sémájú, 16 ütemes számokat szereztek (akárcsak amerikai kollégáik), nem egybôl sláger lett, holott mozgalmi nótának

semmiképp se voltak nevezhetôk. A korszak nevezetes „jazzközpontja” az Astoria Grill volt, ahol Kertész Kornél kvartettje muzsikált. Sokan a külföldi munkát választották, például óceánjárókon zenéltek évekig. Jó néhányan örökre eltûntek a magyar zenei életbôl. Az Egy pikoló világos címû 1955-ös film kerthelyiség-jelenete, melyben Pege Aladár és Kovács Gyula is látható a Martiny-zenekarban, híven tükrözi a magyar jazz korabeli helyzetét. Két évvel korábban a még sematikusabb

Louis Armstrong és zenekara 1965-ben a Népstadionban

Fotó: Bojár Sándor

A világháború utáni jó másfél évtizedben a magyar jazz kizárólag a vendéglátóiparban létezett. Szállodákban, kávéházakban, mulatókban játszottak a jazzisták, akiknek zenéje már sokkal közelebb állt a mûfaj klasszikus elvárásaihoz, mint a két háború közötti filmekben látható „pszeudo-jazz” együtteseké, illetve a velük éneklô dizôzöké. Az ’50-es évek jazzközönsége pedig elsôsorban értelmiségiekbôl, a „középosztály” tagjaiból, alkalmanként diákokból került ki. Ugyanôk hallgattak jazzt a rádióban, s ôk vásárolták meg azt a néhány jazzlemezt (például His Master’s Voice-t – magyar présben), amely abban az idôben kapható volt az országban. A rádión való jazzhallgatás különösen 1954-tôl vált népszerûvé, amikor megindult a Voice of America Jazz Hour mûsora a legendás Willis Canover konferálásával. E mûsort alighanem ízlés szempontjából már homogénebb közönség hallgatta.

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:25

Page 37

Kiskrajcárban a burzsoá ellenzéket képviselô jazz-zenészek (pl. Kovács Gyula dobos) a vécéablakon bemászva érkeztek a népies TSZ-mulatságra, s kezdtek felháborító amerikai zenét játszani a színpadon. Néhány évvel késôbb, az ’50-es évek végén alakultak ki az elsô ifjúsági klubok, ahol jazzes zenék is megszólaltak. A Pasaréti úti Vasas Klubban és a Közgazdasági Egyetem klubjában nemcsak a korszak népszerû rock’n’roll slágerei, hanem jazzstandardok is hallhatók voltak. Ugyanebben az idôben látogattak Budapestre az elsô külföldi jazzegyüttesek, kezdetben a „baráti országokból”. A korszerû swinges jazzt játszó Karel Vlach zenekar a Károlyi-kert színpadán lépett fel. Nagyzenekari jazzt játszott a zágrábi és a ljubljanai rádió tánczenekara: ôk a Margit-szigeti teniszstadionban léptek fel telt ház elôtt. 1958-ban Gustav Brom zenekara adott hangversenyt. A koncertre az Állatkert szabadtéri színpadán került sor. A Bromnagyzenekar tagjaiból alakult kisegyüttes autentikus dixielandet és West Coast stílust egyaránt magas színvonalon játszott. A combo klarinétos szólistája Edmund Hall volt, aki akkoriban Armstrong zenekarában is gyakran megfordult. Amikor a klarinétos a Sweet Georgia Brown-t kezdte játszani, a magyar közönség elôször hallhatott fekete amerikai szólistát élôben elôadni. Hall egyszerûen lenyûgözte a mûfaj szerelmeseit. A számot egy cseh stúdióban is rögzítették, és Supraphonkislemezen piacra dobták.

Zsilinszky út sarkán. Itt magyar mûvészek szerepeltek az egyetlen Wl´odzimierz Nahorny lengyel altszaxofonos kivételével. Róla nem tudni, hogyan keveredett oda. Az élô zene mellett külföldi lemezeket is bemutattak itt a tulajdonosok. Deseô Csaba például John Coltrane Giant Stepsét ismertette meg a közönséggel. 1956 után egyébként a Bartók-teremben is voltak lemezhallgatások. A közönség áhítattal hallgatta a színpadra állított lemezjátszót. A Dália-klub fél évig üzemelt, majd többször költözött, végül elhalt, és 1969 ôszéig nem alapítottak újabb jazzklubot Budapesten. Viszont megkezdôdött a rendszeresebb jazzkoncert-élet. 1962-ben a Karel Velebny vezette, kamarajazzt játszó cseh SHQ lépett fel a Duna Szálló teraszán. De a nagy áttörést Louis Armstrong hangversenye jelentette 1965-ben a Népstadionban. A szektorok közötti folyosókra póttribünöket kellett állítani: mintegy 120 000 ember volt kíváncsi a rendezvényre. A televízió archívumában megtalálható a koncertrôl készült felvétel. Ugyanebben az évben rendezték meg az elsô magyar jazzfesztivált az

Duke Ellington 1969-es európai körútján

Operettszínházban. A mûsor egyik érdekessége a Kühn-fivérek közös játéka volt: Joachim, a pianista az NDK-ban élt, Rolf, a klarinétos az NSZK-ban; Magyarországra kellett jönniük, hogy személyesen találkozhassanak. Lengyelországot több együttes képviselte, és fellépett Rita Reys énekesnô is. Az egy évvel késôbbi fesztiválon (már a Zeneakadémián) az Albert Mangelsdorff Quintet jelentette a fôszámot.

Pege Aladár

Lengyelországból érkezett Zygmunt Wichary Condon-stílusban játszó zenekara Elisabeth Charles dán énekesnôvel (velük egy 25 cm-es mikrobarázdás lemez is készült a Qualitonnál), majd Jan Walasek mainstream-szaxofonos együttese következett 1963-ban két énekessel. Itt már botrány is támadt az elôadáson: a közönség egyes tagjai gyújtogatni kezdtek, ezzel bizonyítván a jazz romboló jellegét. Az évtized fordulóján Pécsen adott koncertet Chris Barber és zenekara, akik késôbb Budapesten stúdiólemezt is készítettek. Ez a Qualitonalbum ma drága lemezritkaság. Ekkor már üzemelt hetente egyszer a Dália jazzklub az Alkotmány és a Bajcsy-

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:25

Page 38

Kenny Burrell gitározott és Al McKibbon bôgôzött. Az elsô vidéki fesztivált Székesfehérváron rendezték ’67-ben. Az Alba Regia mûsorán kezdetben hazai zenészek, majd külföldiek is szót kaptak. Kiemelkedik e vendégszereplések közül Johnny Griffin kvartettjének 1969-es elôadása. A koncert után Griffin reggelig ült egy parkban, és mesélt életérôl és a zenérôl a köré gyûlt néhány rajongónak. Az 1970-es rendezvény „díszvendége” a John Surman Trio volt. Ugyanekkor adott koncertet Pierre Courbois Free Jazz Quintetje. Ekkor már jam sessionökre is sor került egy éjszakai bárban: a Surman Trio például Champion Jack Dupree blues-zenésszel egészült ki, Courbois két fúvósa és Art Taylor dobos pedig két leningrádi dixieland-zenésszel összefogva adott elô olyasféle zenét, amit az Ornette Coleman Double Quartettôl lehetett korábban hallani.

Roy Hargrove

Szintén 1966-ban kezdôdtek az Erkel Színházban rendezett nagy jazzkoncertek. Az elsô vendég Ella Fitzgerald volt. Ez a sorozat a ’70-es évek közepéig tartott, évente legalább egy hangversenyt rendeztek itt. A telt házak azt bizonyították, hogy a mûfaj iránt immár nem csupán néhány száz ember érdeklôdik Magyarországon. Fitzgeraldot Oscar Peterson követte, s ugyanennek a rendezvénynek a keretében járt Budapesten a Duke Ellington zenekar, a Modern Jazz Quartet, a Jazz Giants szextett, Benny Goodman kisegyüttese, Stan Getz, Teddy Wilson, Stan Kenton, Memphis Slim szólóban, Charlie Mingus és Art Blakey. 1972-ben jutott el Budapestre a George Wein Package Tour elnevezésû kétnapos rendezvény összesen négy koncerttel, ám a délutáni és az esti szetten nem ugyanaz volt a mûsor. Elsô nap az Elvin Jones Quartet mutatkozott be Dave Liebman, Steve Grossman és Gene Perla közremûködésével, majd a Cannonball Adderley Quintet következett, ahol ekkor

George Duke volt a billentyûs. A második nap programján a magyar közönség elôtt már ismert Jazz Giants lépett fel, valamint a Jimmy Smith All Stars. Utóbbi zenekarban csak úgy hemzsegtek a világnagyságok: Clark Terry és Art Farmer trombitált, James Moody és Zoot Sims szaxofonozott, Roy Haynes dobolt,

1972-ben a Keith Jarrett Triót hallhatta elôször a magyar közönség, ami annál is érdekesebb, mivel ez a zenekar nem sokkal korábban állt össze. Két elsô lemezük ismeretlen maradt, az 1971-es The Mourning of a Starral jutottak elôször nagyobb nyilvánossághoz. Nem sokkal a hangverseny után a televízió is leadta Jarrették elôadását, azóta azonban az archívumban pihen a felvétel. Jarrett két muzsikusa, Charlie Haden és Paul Motian kék munkásruhában maga pakolta ki a felszerelést a zenekar furgonjából, elôször alig akarták beengedni ôket a rendezôk. Álmukban se gondolták, hogy az amerikai Randy Brecker és Bill Evans

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:25

Page 39

mûvészek munkaruhában fizikai munkát végeznek. A zenészeket arcról felismerô rajongók magyarázták el a rendezôknek, kikkel állnak szemben. A hatalmas ívû trióelôadás után percekig drámai csend honolt a teremben, s csak azután tört ki a vastaps. Jarrett ezután még többször visszatért Magyarországra: a

közönség, illetve rajongókból álló mag volt jelen, a vidéki fesztiválok törzsközönsége elsôsorban a hátizsákos hipszterekbôl, valamint a helyi értelmiségiekbôl állt. A fiatal közönség egy része mégsem egyetemista volt, mivel politikai okokból nem juthatott be a felsôoktatási intézményekbe. Ugyanôk

Tisza Bea

címû kiadvány rögzítette. Minthogy ebbôl a jazz kimaradt, azt utóbb a Függelék címû írás (Szigeti Péter) ismertette. A Kassák Klub épületét késôbb eladták, ma többek között fitnesz-szalon és szolárium mûködik benne.

JAZZTAVASZ 2007 2007. április 30. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A Roy Hargrove Quintet (USA) koncertje

Km.: Roy Hargrove (trombita, szárnykürt), Justin Robinson (altszaxofon, fuvola), Ronnie Matthews (zongora), Dwayne Burno (bôgô), Willie Jones III (dob) 2007. május 1. 19:30 Fesztivál Színház A Gadó Gábor Quartet (Magyarország-Franciaország) koncertje

Km.: Gadó Gábor (gitár), Matthieu Donarier (szaxofon), Sébastien Boisseau (nagybôgô), Joe Quitzke (dob) 2007. május 2. szerda 19:30 Fesztivál Színház Tisza Bea (ének) és zenekarának (MagyarországNagy-Britannia) koncertje

Zeneakadémián megrendezett szólókoncertje elôtt megállt a forgalom a Király (Majakovszkij) utcában: tömegek hömpölyögtek az Akadémia felé. Amikor a koncert kezdôdött, a színpadon is ültek emberek, mert a nézôtéren semmi hely se maradt. Jarrett combokon és térdeken lépdelt keresztül a zongora felé tartva, s idônként megsimogatott egy-egy fejet. Cegléden rendezte meg egy befolyásos jazzbarát a Róna-jazznapokat fôleg magyar zenészekkel, de id. Jan Hammer és Laco Deczy is felbukkant itt. A késôbbi években Miskolcon, Nagykanizsán, Szegeden és Debrecenben is elindultak a jazzfesztiválok. S míg az Erkel Színházban az elegáns „polgári”

jártak a varsói Jamboree-kra, ôk vásárolták a Jazz Forum angol nyelvû számait a Lengyel Kultúra Boltjában, s ôk vadásztak a Budapesten hozzáférhetô lengyel, cseh, majd kelet-német jazzlemezekre. A magyar jazz 1969 után elsôsorban a jazzklubokban virágzott. Egyetlen példa: a ’70-es évek közepén indult a budapesti Kassák Klub, az avantgarde és alternatív zene egyik korai központja. A külföldi vendégek között szerepelt Anthony Braxton, Tomasz Stan` ko, a Rova Saxophone Quartet, Steve Lacy és George Lewis. Itt alakult meg a Kortárs Zenei Mûhely, mely a rendszerváltozásig mûködött. Törekvéseiket az Ars poetica

Km.: Csepregi Gyula (szaxofon), Nagy János (zongora), Lukács Péter (gitár), Arnie Somogyi (nagybôgô), Winston Clifford (dob) 2007. május 3. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Randy Brecker – Bill Evans Soulbop Band featuring Hiram Bullock (USA)

Km.: Randy Brecker (trombita), Bill Evans (szoprán- és tenorszaxofon), Hiram Bullock (gitár), Dave Kikoski (billentyûs hangszerek), Victor Bailey (basszusgitár), Rodney Holmes (dob)

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:25

Page 40

Cesaria töretlen kultusza Retkes Attila írása

Röviddel a Mûvészetek Palotájának megnyitása után, 2005 áprilisában beigazolódott az, amit korábban is sejteni lehetett: a Zöld-foki Szigetek leghíresebb embere, Cesaria Evora énekesnô kultusza visszavonhatatlanul megérkezett Magyarországra.

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:26

Page 41

A hatvanöt éves Cesaria Evora mûvészete önálló fejezetet nyitott a world musicnak nevezett – minden esetben etnikus gyökerû, de olykor igencsak különbözô stílusáramlatokat magában foglaló, hatalmas földrajzi távolságokon átívelô – mûfaj históriájában. Élettörténete már önmagában kész regény: fiatalon, amikor az Afrika nyugati partjainál, az Atlanti-óceánban található Cabo Verde szigetcsoport még portugál gyarmat volt, Cesaria bárokban énekelt, átutazó üzletembereket, hajósokat szórakoztatott dalaival. Jellegzetes elôadásmódja, illetve az általa képviselt két legfontosabb dalforma, a melankolikus morna és a lendületes coladeira azonban már ekkor kialakult. 1975-ben a Zöld-foki Szigetek független állam lett, de a politikai önállóság szegénységgel párosult. A portugálok elmentek, a bárok bezártak, így nem maradt más, mint a mezôgazdasági munka: több mint tíz éven keresztül Cesaria is egy ültetvényen dolgozott, s legfeljebb a vele együtt hajladozó munkásoknak énekelt. A következô fordulat a nyolcvanas évek végén történt: a zöld-foki születésû, Párizsban élô zenei producer, José da Silva hazalátogatott, és rábeszélte a középkorú énekesnôt, hogy utazzon vele Franciaországba, s készítsen lemezfelvételt. A producer jó érzékkel használta ki a világzenei divathullámot, de maga sem hitte volna, hogy az 1992-ben a portugál nyelvû afrikai muzsikára szakosodott Lusafrica Kiadó gondozásában megjelent Miss Perfumado címû albumot milliós példányszámban vásárolják meg Kanadában, az Egyesült Államokban, Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában és Olaszországban. Ezt megismételte, sôt felülmúlta az 1997-es Cabo Verde, a két évvel késôbbi Café Atlantico, majd az ezredfordulón kiadott Best Of-válogatás, amellyel Cesaria végleg a nemzetközi sztárok sorába emelkedett. Többször jelölték Grammy-díjra, nagy fesztiválokra és nemzetközi turnékra kapott meghívást. Nyilatkozataiban elmondta, nagyon szeret utazni, rácsodálkozni a világ nagyvárosainak szépségére, de ennek ellenére évente legalább négy-öt hónapot otthon tölt – fôleg télen, amikor Európában elviselhetetlennek érzi a hideget.

Cesaria Evorát 2000 novemberében, a bécsi Konzerthaus színpadán láttam elôször élôben. A koncertre tizenegy tagú kísérôzenekarral – négy gitárossal, három vonóssal, két ütôssel, egy zongoristával és egy szaxofonossal – érkezett, és fergeteges lendületû, kétórás mûsort mutatott be pillanatnyi megállás nélkül. Ez a százhúsz perc (akárcsak késôbbi budapesti koncertjei) kizárólag a

Fesztivál meghívására – elôször járt Magyarországon, interjút készítettem vele, amelynek két gondolatát talán most is érdemes felidézni. Kérdésemre elismerte, hogy a portugál hatás vitathatatlanul erôs a dalaiban, de „azért mégis más ez a muzsika, mintha Portugáliában születtem és éltem volna. Azok a tájak, sorsok, életérzések, amelyek kizárólag Cabo Verdére

Cesaria Evora zöld-foki zenekara

zenérôl szólt: tagadhatatlan, hogy az énekesnô megjelenése inkább elônytelen, a külsôségek egyáltalán nem is érdeklik, a színpadon nem mozog, a közönséggel keveset kommunikál. Még az ajándékba kapott virágot is a földre dobta – persze nem udvariatlanságból, hanem azért, mert abban a kulturális miliôben, ahol felnôtt, nem szokás virágot adni és kapni. A hangja, illetve elôadásának ôszintesége, szuggesztivitása azonban lenyûgözô, akárcsak maguk a dalok: a mornák és a coladeirák. A lisszaboni és coimbrai fado százötven éves hagyományával rokonítható, de attól mégis markánsan eltérô kompozíciókat megítélésem szerint nem túlzás az európai mûzene legjobbjaival, Schubert, Schumann, Mahler és Richard Strauss dalaival egybevetni. A ritmika, a harmóniák, a kompozíciós eszközkészlet persze különbözô, de a boldogságot, fájdalmat és szenvedélyt ábrázoló hangfestô eszközök megdöbbentôen hasonlóak. Két évvel késôbb, amikor a nyugati sajtóban „mezítlábas dívaként” emlegetett Cesaria Evora – a Sziget

jellemzôek, idôrôl idôre megfogalmazódnak a melódiákban, ritmusokban vagy akár a szövegekben (…) Bennem ugyanakkor nincs semmiféle nacionalizmus: elfogadom, hogy a zenében is a globalizáció korát éljük, és ezért engem nem nemzeti, hanem world music-elôadóként tartanak számon. Nyitott füllel hallgatom más népek muzsikáját, s az például nagy élmény volt, amikor a kubai Buena Vistasztárral, a kilencven év fölött járó Compay Segundóval énekelhettem egy duettet.” Amikor pedig arról faggattam, hogy tucatnyi CD-je és a repertoárján szereplô százhúsz-százötven dal közül melyik a kedvence, így felelt: „Lemezeim közül talán a Miss Perfumado áll a legközelebb hozzám, abban tudtam leginkább kifejezni az érzéseimet. Dalt viszont nem tudok választani: mindegyik egy darab az életembôl.” 2007. április 7. szombat 19:30 és április 8. vasárnap 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Cesaria Evora (Zöld-foki Köztársaság) koncertje

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:26

Page 42

Végletek között: egy kanyargós pályaív csúcsán

Végsô Zoltán írása

Marianne F

A populáris zenetörténetnek nincsen még egy hozzá fogható alakja! Életpályája során az összes megjelenô stílusirányzat hiteles képviselôjeként a nagy beat nemzedék, a Woodstockgeneráció tagjai közül utolsóként a mai napig is folyamatosan megújuló intenzitással alkot. Az élet annyi sorscsapást mért rá, amennyivel öt életet is nehéz lenne végigküzdeni, és a döbbenetesen fordulatos karrier legszerethetôbb jellemvonása is valahol itt húzódik meg. Marianne Faithfull a harcot soha nem adja fel, a hullámvölgyekbôl rendre megsokszorozott erôvel tör a felszínre: legutóbbi turnéját (beleértve a budapesti fellépést is) súlyos betegség miatt kellett lemondania, de a mûtét után néhány hónappal íme, színpadra áll, és bizonyosan mágikus hatást fog gyakorolni a közönségre legsikeresebb dalainak elôadásával. Az énekesi karrier kezdeti idôszaka erôteljesen kötôdik a Rolling Stoneshoz. 1964-ben Mick Jagger és Keith Richards elsô közös dala, az „As Tears Go By” rögtön a slágerlisták felsô régiójáig juttatta az akkor 18 éves, bársonyosan lágy hangú, üde szépséget. A közvélemény élénk érdeklôdése mellett szinte tinédzserként került a pop-rock biznisz megpróbáltatásokkal erôteljesen feszített világába, ennek megfelelôen a Stones tagjaival, elsôsorban Mick Jaggerrel folytatott intenzív kapcsolatának viharos történései rendre a magazinok címlapjait ékesítették. Ez idô alatt fél tucat albuma jelent meg, de

érdekes módon a „Summer Night”, a „This Little Bird”, a „Come and Stay with me” és mindenekelôtt a „Monday, Monday” populárisan naiv hangzása ellenére kevésbé vált a slágerlisták emlékezetes szereplôjévé, hiszen az elôadói habitus mélységei már a pályaszakasz elsô periódusában megmutatkoztak. 1970-ben szakított Jaggerrel, és a Rolling Stonestól eltávolodva csupán a drogok hatását vihette magával: mélyre sodortatva a Londoni utcákon élt két évig, miközben többen próbálkoztak talpra állításával.

1976-ban készített Mike Leander producerrel egy albumot, amely végül csak 1985-ben jelent meg, míg 1977-ben a punk-zenész Ben Brierly közremûködésével a „Dreaming my Dreams” címû száma az ír listákon bukkant fel. Ám az igazi visszatérést – a közel tízévnyi kihagyás után – a ma már klasszikusként emlegetett „Broken English” album jelentette 1979-ben. Az énekesnô rendkívüli átalakulásának legfeltûnôbb részlete a magasan

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:26

Page 43

Faithfull csengô, gördülékeny énekhangot felváltó, egy oktávnyit mélyült, karcosan rekedt, már-már a beszédhez közelítô megszólalás volt. A lemez más irányból, a mûvészeti alapállást tekintve is újat hozott: Marianne Faithfull elmélyülten gondolkodó, a világ sorsáról megkerülhetetlenül véleményt formáló mûvésszé változott. A címadó dalt Ulrike Meinhof, a Baader-Meinhof terroristacsoport nôi tagjának alakja inspirálta, de a katolicizmus társadalmi szerepérôl („Guilt”), a szexualitásról ("Why D’Ya Do It?") és a kiábrándult középosztályról („The Ballad of Lucy Jordan”) is szólnak a „Broken English” szövegei. Több dalhoz készített videoklipet Derek Jarman, a kísérleti film irányából az éppen akkor a nagyjátékfilm irányába forduló rendezô. A „Broken English” képi megjelenítése nyilvánvaló parafrazeálása a Pink Floyd aktuálisan friss, „The Wall” címû filmoperájának: ennek utóhatásaképpen Marianne Faithfull játszotta 1990-ben a Berlini Fal lerombolásakor a grandiózus rendezésben élôben elôadott zenedarabban a fôszereplô szigorú anyját. A siker ellenére a kábítószerek iránti függôség a nyolcvanas évek közepéig meghatározta Marianne életét, míg nem találkozott Hal Willner

producerrel, aki a Kurt Weill elôtt tisztelgô, „Lost int he Stars” címû gyûjteményes albumot hozta létre 1985ben. A „Ballad of the Soldier's Wife” elôadása revelációszerûen világított rá, hogy Bertold Brecht és Kurt Weill dalainak mai értelmezés szerinti, gondolkodó és nagyszerûen vele együtt élô elôadására Marianne Faithfull a legalkalmasabb. A gyötredelmesen felbolydult világ muzsikáját tükörként helyezi szembe a mai világgal a belsô vívódásokkal sokszorosan telítôdött, díva alkatúvá formálódott énekesnô pokoli mélységekbôl feltörô, mételyezô hangja. Faithfull a kilencvenes években elénekelte még a „Hét halálos bûn”-t, a „Háromgarasos operá”-t, és további teljes albumokat szentelt Weill dalainak. Mindeközben olyan zseniális alkotókkal dolgozott együtt, mint David Lynch házi filmzeneszerzôje, Angelo Badalamenti („A Secret Life”, 1995); a sokak által eddigi legjobb lemezének tartott „Before the Poison”-on (2005) PJ Harvey, Nick Cave vagy a „Kissin’ Time”-on (2002) Beck, Billy Corgan, a Pulp és Dave Stewart szerepelt. Az iránta tanúsított érdeklôdés nem pusztán a tiszteletrôl szól, hiszen olyan alkotók keresik társaságát, akik kompromisszummentes munkáikkal a

modern zenei gondolkodás letéteményesei. Marianne Faithfull több mint negyvenéves pályafutással a háta mögött, így, hatvanévesen is megkerülhetetlen fôszereplôje a zenei világ sodró eseményeinek.

2007. március 12. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Marianne Faithfull koncertje

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:26

Page 44

Életek éneke

Csillagok , Agócs Gergely írása

Zerkula. Csángáló. Dumnyezu. „Csipások”. Kodobák. Csiszár Aladár. Sztárparádé. Bár ez a szó, hogy sztár, nem biztos, hogy illik e nevek mellé. Hiszen ôk a szó multikulti értelmében nem sztárok, nincsenek óriásplakátjaik, a bulvárlapok nem írják meg, hogy milyen márkájú öltönyt viselnek, és a „nagyonnaprakész” képernyôarcok nem vélik tudni az aktuális szívügyeiket sem. Sôt, a „nagyközönség” minden bizonnyal azt sem érti, mitôl bombahír az, hogy ôk most, itt, együtt, egy színpadon mutatják meg az igazit. Pedig olyan elôadókról van szó, akik Párizs, New York, Amsterdam és még ki tudja hány más világváros tekintélyes koncertszínpadain tíz-tizenöt éve, nagy sikereket tarolva fényezik az erdélyi kultúra hírnevét. A beavatottak persze rákérdeznek, hogy Zerkulával ki tud-e jönni Regina is, vagy hogy a Csávásiak most hozzák-e Matyit a falábával, meg hogy Aladárnak lesz-e cimbalmosa most, hogy Bóné Sanyi is meghalt. A beavatottaknak ezek kultusznevek: az erdélyi hangszeres népzene legautentikusabb képviselôi. A magyarországi táncházmozgalom bálványai. A bartóki-kodályi években, melyeket mostanság élünk, valamivel több szó esik a népzenérôl, és még az olyan kiemelt intézmények, mint a Mûvészetek Palotája is befogadnak sok, legalábbis erre a mûfajra rezonáló produkciót. Ezt azért szükséges ma ilyen körülményesen leírni, mert bár a legkülönfélébb zenei irányzatokban egyre többen hivatkoznak a népzenére, valódi zenefolklórral, mondhatni a legbelsôbb, eredeti zenei énünkkel egyre ritkábban találkozhatunk

a koncerttermek pódiumain. Ha idônként mégis sikerül összehozni egy-egy népzenei produkciót, amely a szûk szakmai látóhatáron túl is felhívja magára a figyelmet, a siker szinte biztos. A kritika – ha van ennek a mûfajnak olyanja egyáltalán – méltató dicshimnuszokat zeng, legtöbbször kiemeli a hagyomány fontosságát, elégedetten nyugtázza, hogy ismét eleget tettünk a „múlt tiszteletének”, és újra rádöbbenhettünk, hogy mindez mire kötelez, vagy miben, merre mutat utat. Az igényes szemlélôdô viszont észreveheti, hogy a népzenei koncertek „hagyományôrzô” elôadói személyesen jelen vannak, következésképpen nem a múlt, hanem a jelen képviselôi. Ha sokszor öregecskék is, de itt vannak. A jelenvaló lét (Heidegger) olyan részének az elemei, amelyeket idestova százszázötven éve szorgosan temet a mûvelt

magyar zenei közvélekedés. A magyar népzenekutatás legelsô pillanataiban már testet öltött a huszonnegyedik óra képzete, hiszen a gyûjtôk a terepen rendre a „bezzeg az én idômben” felkiáltásokkal, azaz olyan véleményekkel találkoztak, hogy a pillanatnyi helyzet a korábbi állapotoknak már csak halvány árnyéka lehet. (A múltat a múltban is hajlamos volt szépíteni a „szegény embernek a gyereke”.) Ennek nyomán hamar kialakult a nézet, mely szerint a folklór halálra van ítélve, sôt, tulajdonképpen az már egy letûnt kor attribútuma, és ha mégis, szemtôl szemben szembesülünk valamely szeletével, az csakis a „velünk élô történelem”, az elveszett Éden (Pilinszky) panoptikumának furcsa helyzetébôl adódhat. Mintha történelmünk velejárója lenne az egyes pillanatok megmegmerevedése, vagy mi. Azóta

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:26

Page 45

k , bizony

„Lám, a mi Erdélyünket is meglátják valahára…”

közhelyszerûvé vált a hagyományok pusztulásának artikulálása, és a mai népzenekutatókra ennek nyomán illik ártatlanul rácsodálkozni, majd bociszemekkel feltenni a kérdést: „És még mindig van mit gyûjteni?” Van bizony. Ilyen kérdésekkel a hátukon indultak el az Életek Éneke címû produkció összeállítói is, akik annak idején nem hitték el sem az új szelek mindent elsöprô erejének, sem a történelem végének ideológiáját. Ehelyett hitték a kultúrák folytonosságát, az önazonosság értékét, és gyûjtômunkájuk során felbecsülhetetlen zenei kincseket fedeztek fel. Most, ebben a másfél órás mûsorban Erdély sokszínû zenei világát annak legavatottabb mesterei által, a maga közvetlen természetességében tárják elénk. Az elôadás motorja,

Kelemen László, az utóbbi évszázad legjelentôsebb magyar népzenegyûjtési vállalkozásának, a nagysikerû Utolsó Óra projektnek szellemi atyja a program erdélyi részének szereplôibôl válogatott össze egy „csillaghullajtó” csapatot. Az már rég kiderült, hogy Erdély (és más kárpát-medencei tájak) hagyományôrzô muzsikusai nemcsak a lakodalmakban és a táncházakban tudják lenyûgözni, elvarázsolni a közönséget, hanem ugyanezt a magával ragadó hangulatot a színpadon is elô tudják teremteni. Mert ezek a mesterek nem csupán kiváló muzsikusok, legtöbbször hatalmas „figurák”, vérbeli, profi elôadók a szó színházi értelmében is. Ráadásul olyanok, akiknek mindegy, hogy a porond otthon, egy falusi kocsmában vagy egy külhoni, fôvárosi „musikhalléban” található. Most éppen Pestre, a Bartókról elnevezett Nemzeti

Hangversenyterembe szól a meghívás, hát idejönnek. Az Életek Énekében az elôadók egy olyan, közös zenei nyelvezeten szólnak hozzánk, amely az erdélyi cigányzenészek repertoárjában mindenhol fellelhetô. A zeneszolgáltatás gyakorlatában a magyar, román, szász és zsidó közösségek mulattatása mellett – és tegyük hozzá: mindezen kultúrák erôs hatása alatt – kialakult egy sajátos, erdélyi cigány népzenei stílus. Közös dallamtípusok, hasonló kifejezésmódok és egy viszonylag egységes, semmivel össze nem téveszthetô, virtuóz hangszerkezelési gyakorlat jellemzi. Valójában, mint oly sokszor, sokhelyütt, itt sem az ami, hanem az ahogyan a fontos (Lajtha). Nem a dallam vagy annak vélt esztétikai értékei az elsôdlegesek, hanem az elôadásmód. Az érzés. A koncerten az erdélyi zenészcigányok dallamvilága mellett természetesen felsorakozik az erdélyi magyar és román népzene néhány gyöngyszeme is: Zerkula János gyimesi sebes magyarost muzsikál, Csiszár Aladár marosszéki forgatósokat, a magyarpalatkaiak szökôssel, sûrû magyarral adnak ízelítôt az észak-mezôségi magyar diaszpórák hagyományából, Varga „Csipás” Pisti pedig biztosan elhúz majd egy-két kalotaszegi hajnalit, de megszólal a jellegzetes máramarosi román népi hangszer, a zongura vagy a bihari tölcséres hegedû is. A produkció azonban nem csak instrumentális csemegékkel kecsegtet. A zenészek táncra kelnek és énekelnek is. Magyarul, románul, cigányul. Mikor melyik nóta kerül elô. Örülhet, aki láthatja ôket, így, együtt. Ritka pillanatnak lehet részese. És bármennyire is jelen vannak, a múlandóság azért ott ólálkodik körülöttük is. Én ezért is ott leszek. És hol lesz Kodály meg Bartók? Kiülnek egymás mellé, egy nagy felhô szélére, lenéznek ránk és felsóhajtanak: „Lám, a mi Erdélyünket is meglátják valahára…” 2007. március 5. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Életek éneke – „Az erdélyi Buena Vista”

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:26

Page 46

Kelta zenei ünnep a kôris havában

Celtic Spring Festival

Barbár hordák, akik az ókorban a kincsszerzés vágyától hajtva törtek be a „civilizált” népek földjére, Itáliába, Makedóniába, Hellászba? Ha a ránk maradt ókori görög és itáliai történeti forrásoknak, vagyis ôsi ellenségeinek hiszünk, valami efféle kép rajzolódhat ki a keltákról. Máig élô zenéjük azonban beszédesebb: mélyen megélt érzelmek, az összetartozás ereje, a misztikum iránti vonzódás fénylik át rajta.

Bércesi Barbara írása

Johnny Connolly, Marcus Hernon és Steve Simmonds

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:26

Page 47

Nevük a görög „keltoi” szóból származik, ami „barbár”, „idegen” jelentéssel bír. A kelták az indoeurópai népek családjának tagjaként a Krisztus elôtti második évezredtôl az elsô századig, a mai Németország területérôl a Brit-szigetekig, az Ibériai-félsziget északi részéig, Erdélyig, a Fekete-tengerig és Anatóliáig az egész európai kontinenst benépesítették. Mivel az egymástól független kelta törzsek szervezetlen hódításokat vittek végbe, ezért hanyatlásuk törvényszerû volt. Sok törzsük asszimilálódott a Római Birodalom egyéb népeihez, hatalmuk csak Írországban élt tovább. A kelta nyelvek két fô ágra bomlottak: a szigeti és a kontinentális csoportra, utóbbiak (a gall, a belga, a leponti vagy a keltibér) használói már rég elporladtak. A szigeti nyelvek közül a legtöbb mára szintén kihalt (a man-szigeti nyelv utolsó anyanyelvi beszélôje 1974-ben halt meg), a mai napig az ír, a skót, a walesi és a breton nyelv maradt fenn, de mindegyiket a megszûnés veszélye fenyegeti. A nyelvi kettôsségnek némileg megfelel a kelta zenékre jellemzô csoportokba rendezôdés. Amíg az ír és a skót zenében a dallambeli építkezés több mint két oktávot fog át, addig a breton és walesi melódiák zártabb tartományban mozognak. Elôbbiek jellemzôen pentaton szerkezetûek. A tradicionális kelta zenéket a megszólaltatásukra használt hangszerek definiálják legjobban. A hegedû (fiddle) különösen az ír és a skót zenében használatos. A fuvolát és a bádogsípot (tin whistle, pennywhistle) elsôsorban az írek kedvelik. A dudát általában a skót népzenével azonosítják, ám az íreknél is elterjedt (uilleann pipe), sôt létezik northumbriai, bretagne-i (binou) és spanyol változata (gaita) is. Fontos még a bretagneiak által kedvelt, oboaszerû bombarde, a legtöbb kelta nyelvterületen elterjedt kistestû hárfa, az ír zenébôl hódító útra indult keretdob (bodhrán), az importált bendzsó és gitár, valamint a különféle hangolású szabad nyelvsípos hangszerek egész családja (harmonika, bandoneon, melodeon, koncertina, melyek squeezebox gyûjtônéven is ismertek). A hangszerkíséret nélküli ének a sean-nós (jelentése „régi stílusú”). A zene eredetileg a különbözô jeles alkalmakkor, esküvôkön, szentek napján elôadott táncokat volt hivatott kísérni. A tradicionális táncok közt van a reel, a hornpipe és a jig, s a mazurka és a

Hamon-Martin Quintet

polka szintén importcikként került használatba. Bár egyes területeken a kelta zene megôrizte jelenlétét a mindennapokban, például az ír kocsmákban vagy a bretagne-i fest noz-nak nevezett ünnepségeken, Walesben mondhatni újra fel kellett fedezni a zenei tradíciókat. Ehhez képest Spanyolország egyes területein, például Galíciában és Asztúriában a népzene kelta elemeket mutat, noha a kelta nyelvek ott már rég kihaltak. A kelta népzenei irányzatokkal kapcsolatos tudatosság az 1960-as években erôsödött meg. Újbóli felfedezése szinte egy személyben volt köszönhetô Alan Stivell multiinstrumentalistának, aki breton hárfán, skót dudán, keretdobon, ír fuvolán és bádogsípon is megtanult játszani még tizenéves korában. 1971-ben kezdett lemezfelvételeket készíteni, melyeken az ôsi ír és breton dallamok felelevenítése mellett az autentikus zenei elemek rockzenével való vegyítésére is vállalkozott. Szintén úttörô szerepet vállalt a kelta muzsika életre keltésében Seán Ó Riada és a Chieftains, a Clancy Brothers, a Dubliners, majd a Clannad. Ötödik éve rendezik meg Európa-szerte ezt az eseménysorozatot, amelyen minden évben két-két fellépôt hallhat a nagyközönség. A tradíciókhoz való kötôdés a rendezvény kettôs értelmében is megmutatkozik. A tavaszünnepek – a Szt. Brigittához fûzôdô Imbolc és Szt. Patrik napja – a kelta mitológiában is fontos szereppel bírnak. Idén két zenekar, a Johnny Connolly, Marcus Hernon és Steve Simmonds alkotta hármas, valamint a Hamon–Martin Quintet utazza be Európát mint a kelta zene nagykövetei. Connolly az írországi Connemara szülöttje, aki

gyerekkorában autodidakta módon tanult meg harmonikázni egy szimpla gombsoros hangszeren, a melodeonon. Késôbb a két gombsoros harmonikán való játékot is elsajátította, de a szívéhez máig a melodeon áll legközelebb. Földije, Marcus Hernon nemcsak megszólaltatja, hanem készíti is a tradicionális ír harántfuvolát. Connolly elôszeretettel játszik vele, hiszen ahogy mondja, bármilyen hangnemben is kezdjen egy dalba, Hernon követni fogja ôt. Simmonds ugyan Új-Zélandon él, de szintén ír származású, gitárjátékával és énekhangjával egészíti ki az együttest. A Hamon–Martin Quintet Bretagne-ból érkezik. A Hamon-testvérek közül Mathieu Franciaország észak-nyugati csücskének legkiemelkedôbb énekese. Tehetsége, érett megszólalása 1991 óta kápráztatja el hallgatóit. Testvére, Erwan kilencéves kora óta játszik bombarde-on és harántfuvolán. Janick Martin, a zenekar másik névadója még csak 28 éves, de már húsz éve játszik harmonikán; Anglia, Franciaország, Írország fesztiváljain ünnepelték. Peter Ronan 2002-ben csatlakozott a trióhoz, aki csellón kezdte tanulmányait, ám ír dudán is megtanult játszani, majd a cistre (ír buzuki) mestere lett. A zenekar Erwan Volanttal vált kvintetté, aki elektromos és akusztikus basszusgitáron játszik. A tradicionális kelta zene mellett a jazz is nagy hatással volt rá.

2007. március 4. vasárnap 19:30 Fesztivál Színház Celtic Spring Festival

Km.: Hamon-Martin Quintet (Franciaország); Johnny Connolly, Marcus Hernon, Steve Simmonds (Írország)

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:26

Page 48

Szimfonikus zenekarral lép fel

Snétberger C

H. Magyar Kornél írása

fel

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:26

Page 49

a németországi magyar gitármûvész

r Classic Snétberger Ferenc olyan kincsre lelt gitárjában, amilyenre kevesen: keze alatt a hangszer médiummá válik, amely több szempontból is természetfeletti dolgokra képes. Nevezhetô szemrebbenés nélkül varázslásnak is – nem bûvészkedésnek! – az a jelenség, amikor a legnagyobb hangszeresek pusztán a belôlük áradó színpadi kisugárzással képesek hatást gyakorolni a közönségre. Mellôzik a meglepetések puffogtatását, nem törekednek lélekszakadva újdonságok bemutatására, szinte ugyanazt a megszokott stílust mutatják be minden koncertjükön, apróbb tematikai váltásokkal. A hatás mégis katartikus. Vajon hogyan csinálják? Snétberger Ferenc közel húsz éve a világ egyik legegyénibb stílusával rendelkezô gitármûvésze. Azóta nem lehet szem elôl téveszteni, amióta Dés Lászlóval és Horváth Kornéllal közösen megalapította a Trio Stendhalt: a kamarajazz-formáció a ’90-es évek elején a mainstreamtôl elszakadó, puritán, de szellemes hangszerelésû, különbözô invenciókat egyedi stílusában összeforrasztó muzsikát játszott. Koncertjei sajátos báját az adta, hogy tagjai az elsôk között kapták meg az élettôl azt az ajándékot Magyarországon, hogy jazz-zenészként teltházas, örjöngô közönség elôtt játszhattak. Snétberger – a brazil Egberto Gismontihoz vagy az amerikai Ralph Townerhez, az Oregon együttes mûvészeti vezetôjéhez hasonlóan – évek óta kiforrott, statikus hangzásvilággal rendelkezik. Ezeknek a mûvészeknek a keze alatt a gitár sikeresen helyettesít akár egy kisebb szimfonikus kamarazenekart is. Ennek éles ellenpontjaként virtuóz dinamikai és ritmikai megoldásai jóval túlmutatnak egy kamarazenekar kapacitásán. Nem utolsó sorban Snétberger is – két kollégájához hasonlóan – olyan dolgokról mesél a

klasszikus gitárral, amelyekre szavakat aligha találnánk. Az a fajta poézis, líraiság, amellyel képes szállni témáinak ívén, ritkán hallható más környezetben. Snétberger nemzetközi megítélésére jellemzô, hogy jelenleg is hét önálló lemeze érhetô el az európai jazz egyik fellegvárának számító Enja Records honlapján, legutóbbi koncertjei közül pedig szívesen gondol vissza arra, amelyiken Bobby McFerrinnel zenélt közösen. Saját triójának felvételét, a Nomádot – Arild Andersen bôgôs és Paolo Vinaccia ütôhangszeres közremûködésével – 2005. november közepén mutatta be a Mûvészetek Palotájában. Bár Snétberger szerint a tagok teljes zenei egyenjogúságban képesek harmonikus együttmûködésre és mûhelymunkára, a formáció neve világosan sugallja, hogy a magyar gitáros zenei ötletei alkotják a kiindulópontot a közös kibontakozáshoz. A kortárs kamarazenélésen túl Snétberger szólókoncertekkel is hûséges, visszatérô vendége hazájának. Amikor egyedül lép a színpadra, talán akkor képes igazán megvillantani hangszeres stílusának sokoldalúságát. Pengetésének változatossága közel-keleti ihletettségre utal, ám a lantjátékosoknál bevallottan még nagyobb, eleven hatást gyakorolt rá az indiai klasszikus zene pengetôseinek – szitár-, száród- és vínamûvészeknek – a játéka. Hasonló a helyzet a flamencóval is. Snétbergert olykor flamenco-gitárosnak nevezik – könnyelmûen. Az andalúziai zenei motívumok – hasonlóan az indiai hatáshoz – mély nyomot hagytak ugyan a mûvész zenei egyéniségén és harmonikus módon beépültek játékába: az egyedi stíluspárosítás elemzése közelebb viheti a hallgatót Snétberger mûvészetének titkaihoz. Aztán jön a barokk zene, élén Bach életmûvével, a cigányzene Európaszerte változó arcai, az otthoni vendéglátózás jellegzetes, andalító bája…

Az alkímiát a brazil zene teszi teljessé, amelyet Snétberger gyerekkora óta tanulmányoz szenvedélyesen. A klasszikus értékek iránti érdeklôdés legfontosabb lenyomata Snétberger mûvészetében a szimfonikus kamarazenekarral kísért gitárhangversenyek elôadása. A program sarokköve nem lehet más, mint Joachin Rodrigo Aranjuez concertója: az „örökzöld” darab kitartó mûsoron tartása Snétberger alázatos gesztusa, elkötelezettsége a gitár hagyományos szerepe mellett, amelyet évszázadokon át betöltött az európai zene történetében. Snétberger saját szerzeménye, a Népem emlékezete (In Memory of My People) a roma holokauszt áldozatainak állít méltó emléket. A háromtételes versenydarabot hét évvel ezelôtt a Liszt Ferenc Kamarazenekar közremûködésével vette lemezre a tekintélyes német Enja kiadó. A márciusi Müpa-koncerten Lendvay József hegedûmûvész és a Danubia Szimfonikus Zenekar szólal meg. Lendvay a laza kompozíciós elvek mentén kibontakozó Empathy címû darab magyarországi bemutatóján közremûködik. A Héja Domonkos vezette szimfonikus társulat nemrég komoly tapasztalattal lett gazdagabb gitárkíséret terén, hiszen tavaly novemberben a franciaországi flamenco-virtuóz, Juan Carmona gitárversenyének szimfonikus kíséretét tolmácsolta. A jeles esemény természetesen akkor a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben zajlott le akkora sikerrel, mint amekkorára most Snétberger Ferenc is biztosan számíthat. 2007. március 7. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem „Snétberger Classic” Snétberger Ferenc gitárkoncertje

Manuel de Falla: El Amor Brujo (Pantomim és Tûztánc) Joaquín Rodrigo: Concierto de Aranjuez; Snétberger: In memory of my people – gitárverseny; Empathy – dallam gitárra, hegedûre és vonósokra; Km.: Lendvay József (hegedû), Danubia Szimfonikus Zenekar; vez.: Pejtsik Péter

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:27

Page 50

George Dalaras

Istenkirályság Marton László Távolodó írása

Hazájában stadionok telnek meg a fellépésein. A Mûvészetek Palotája ezzel aligha konkurálhat, de az egészen bizonyos, hogy George Dalaras április 29-ei fellépésével a görög zene kiemelkedô ünnepe elôtt állunk. 50

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:27

Page 51

Görögország zenéjét négy stílusirányzat uralta az utóbbi évtizedekben. A népzenei ihletettség és a közel négy évszázados török uralom nyomát mutató orientális befolyás mindegyikben megmutatkozott, a különbség (sarkítva) leginkább abban ragadható meg, hogy milyen erôsnek bizonyult a nyugati hatás a maga hangszereivel és mindenkori divathullámaival. Mi ez a négy irányzat? A népi hangszerekre (hegedû, cimbalom, lant, duda, töröksíp, dob estébé) épülô tradicionális népzenének dhimotika a neve, a népzenei hangszereket és dallamokat szimfonikus környezetbe ágyazó, „elôkelôbb” formának éntekhnó, a nyugati popzene hatását tükrözô tánczenének laikó – a negyedik pedig a kisázsiai blues, a rembetika, melynek a hetvenes években reneszánsza támadt, s amely azóta is a legtöbbet emlegetett görög muzsika. Hogy miért válhatott azzá, arra visszatérek azonnal, elôtte azonban mást kell leszögeznem. Mégpedig azt, hogy e cikk címében egyáltalán nem túlzás az énekes George Dalaras kapcsán „istenkirályságot” emlegetni. Nemcsak azért, mert Athénben minden további nélkül megtölt egy nyolcvanezres stadiont, hanem mert ô az, aki az imént említett négy irányzat mindegyikében számottevôt, jelképeset, maradandót és egységeset alkotott. George Dalaras 1950-ben született Píreuszban, Athén kikötônegyedében. Apja híres buzukis volt – 1965-ben az ô Wry Thorn címû lemezén debütált Dalaras, de nem kellett sok, két év múlva szólópályára lépett. És 1969-ben, amikor elsô albuma, a George Dalaras kijött, már azt is pontosan lehetett tudni, hogy merre tart: a tradícióhoz mélyen kötôdô, ugyanakkor friss és személyes, buzukialapú városi folkzenét játszott. Színrelépése és rendkívüli sikere a világszerte legismertebb görög zeneszerzô, Mikisz Theodorakisz érdeklôdését is felkeltette. Együttmûködésük több közös turnét és két kiemelkedô albumot eredményezett: az 1974-es 18 Short Songs Of The Bitter Homelanden Yannisz Ritszosz, az 1988as Axion Estin pedig a Nobel-díjas Odysseas Elitis verseit zenésítve meg. De Dalaras nem csak Theodorakisz mellett tündökölt: karrierje során olyan rangú-

„cserevándorlásra” kényszerült: mintegy félmillió muzulmánnal csökkentve és másfélmillió kereszténnyel növelve Görögország népességét. A túlzsúfolttá váló kikötôvárosok közül a legnagyobb nyomás Athénra hárult, ahol még reménytelenebbé vált a munkanélküliség és még kilátástalanabbá a nyomorúság. A török menekültek természetesen magukkal hozták közkedvelt kávéházi muzsikájukat, melyet a Törökországban szabadon fogyasztott hasis még a kávénál is jobban inspirált. S e hagyománnyal mintegy „példát mutatva” a görög kollégáknak, a török-görög muzsikák találkozásából így született meg a rembetika, a görögök bluesa. Ugyanazzal a fájdalommal, érzékiséggel és alámerüléssel, mint ami Argentínában a tangót jellemezte. jelentôségû görög zeneszerzôkkel dolgozott, mint Stavros Kouyioumtzis, Apostolos Kaldaras, Manos Loizos, Christos Nikolopoulos, Yannis Markopoulos és így tovább. Számokban mérve talán még inkább kirívó Dalaras karrierje: miközben beutazta a világot, hatvanöt albumot jelentetett meg, s további ötvenen közremûködött, több mint tizenkétmillió példányt adva el. A Live Recordings albumon Paco de Lucia, az ugyancsak 1987-es Latinon Al di Meola tette tiszteletét, az 1997-es Thessaloniki – Yannena With Two Canvas Shoes Goran Bregovic társaságában (és szerzeményeivel) készült, a 2001-es The Running Roadson Sting is énekel, a 2005-ös 30th-40th Parallel Musical Journey Through The Mediterranean címû koncertalbum pedig többek közt Dulce Pontesszel és Eddy Napolival hozta össze. Mindennek a jelentôsége azonban szinte eltörpül ahhoz képest, hogy a rembetika-revival Dalaras 1975ös platinalemezével, a 50 Years Of Rebeticóval indult. A rembetika történelmi hátterében a görög-török háborút lezáró 1923-as lausanne-i békeszerzôdés állt, amelynek értelmében Törökország visszakapta a négy évvel korábban elveszített KeletTrákiát és Szmirnát, ugyanakkor lemondott az anyaországon kívül esô területeirôl. Mindez azzal párosult, hogy a lakosság vallási alapon

A harmincas évek végén uralomra kerülô katonai diktatúra elfojtotta a rembetikát: Szaloniki kivételével bezárták a „szívós” kávéházakat, cenzúrázták a dalszövegeket s egyáltalán, próbáltak a rembetikából valami „tisztes”, fékezett habzású, polgári irányzatot faragni. Ami akár a végét is jelenthette volna, ha a hatvanas-hetvenes évek világméretû népzenei mozgalmának „vissza a gyökerekhez” attitûdje nem kaparta volna elô a húszas-harmincas évek nagyjainak – Rosa Eskenazi, Rita Abatsi, Marika Papagika, Markos Vamvakaris, Yiorgos Batis – felvételeit. Nos, ennek a revivalnek vált – s maradt – Dalaras kulcsfontosságú szereplôjévé azt tanúsítva, hogy a rembetika személyessége és drámaisága megkerülhetetlen az amúgy finom, meleg szellôktôl átjárt görög melódiák számára. Hát így. Egy ragyogó hang, egy nagyszerû, fôleg akusztikus hangszerekre épülô zenekar, egy hatalmas életmû, rengeteg érzés és közben a görög világzene esszenciája – megismétlem, nem akármilyen ünnep elôtt állunk...

2007. április 29. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem George Dalaras (Görögország) koncertje

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:27

Page 52

A Tánc Világnapján, április 29-én az egész földkerekségen ünnepi elôadásokkal köszöntik a táncmûvészetet, de sehol a világon nem rendeznek e nemes alkalomból több napon át tartó fesztivált. Kivéve persze Budapestet, ahol a pénzhiány ellenszelében a szervezôknek mégis sikerül évrôl évre jobbnál jobb külföldi és magyar produkciókat bemutatni a közönségnek. Április 19. és 30. között a Nemzeti Táncszínház és a Mûvészetek Palotája lesz a helyszíne ennek a nagyszabású rendezvénynek, amely a Táncfórum No. 7 – Táncfesztivál a Tánc Világnapja tiszteletére nevet viseli.

Táncol az egész világ Filip Viktória és Morvai Katalin összeállítása

Táncfórum 2007 Ez a fesztivál nemcsak a magyar táncéletben foglal el kiemelkedô helyet, hanem külföldi viszonylatban is nagy jelentôséggel bír. Mint azt Török Jolántól, a Nemzeti Táncszínház ügyvezetô igazgatójától megtudtuk, a találkozó lényege az, hogy „a magyar együttesek új premierrel készülhetnek, továbbá külföldi együtteseket hívunk meg, és nemzetközileg elismert koreográfusok munkáit mutatjuk be úgy a magyar szakmának, mint a táncot szeretô közönségnek. A Tánc Világnapján kerülnek átadásra a Magyar Táncmûvészek Szövetségének szakmai díjai is.” A közönséggel és a szakmával való találkozás mellett a fesztivál fórum jellegét az is erôsíti, hogy a Táncfórumot szervezô Nemzeti Táncszínház igyekszik cserekapcsolatokat létrehozni vezetô külföldi együttesekkel. Ahogy Török Jolán fogalmazott: „Már felvettünk a kapcsolatot az elkövetkezendô évek kulturális fôvárosaival, ugyanis azt szeretnénk, hogy ott minden évben fogadjanak egy magyar együttest. Mi pedig 2010-ben – amikor egyébként is Pécs lesz Európa egyik kulturális fôvárosa – hívnánk meg ezeknek az

Foto: Kelly Gottesman & Lisa Levart

Bridgman/Packer Dance

2007/02/27

20:27

Page 53

országoknak a vezetô együtteseit. A társulatok produkcióit nemcsak Budapesten szeretnénk bemutatni, hanem Pécsett is, és nem utolsósorban a kétévente Gyôrben megrendezésre kerülô Magyar Táncfesztiválon.” A Nemzeti Táncszínház mûvészeti tanácsa már évekre elôre megtervezi azt, hogy milyen külföldi produkciókat szeretnének a hazai színpadokon látni. A Rambert Dance Companyt, a Merce Cunningham Dance Companyt vagy Hollandia vezetô társulatát, az NDT I.-et ugyanis nem olyan egyszerû elhozni Magyarországra: ehhez komoly és hosszú szervezômunka szükséges, hiszen a világnagyságok naptárában a Tánc Világnapjához közeledve bizonyára nincs sok szabad idôpont. Török Jolán és munkatársai a magas szakmai színvonalon túl arra is ügyelnek, hogy minden évben minél színesebb legyen a Táncfórum mûsora. Idén a magyar társulatok mellett a Ballet Flamenco Sara Baras spanyol táncegyüttes és a New York-i Bridgman/Packer Dance igyekszik elkápráztatni a közönséget. „Sara Baras együttese mûvészien ötvözi a tradicionális és kortárs flamenco elemeket, és Ballet Flamenco címû produkciójával a flamenco sokszínûségét mutatja be a XXI. századi technika és gondolkodás segítségével. A Bridgman/Packer Dance egyedi módon használja a multimédiát; a videotechnika partner a táncban, és úgy tudják ötvözni a táncot és a modern technikát, hogy a virtuális és az élô világ teljesen összeolvad” – emelte ki Török Jolán. A Táncfórum No. 7 a Budapest Táncegyüttes és a Honvéd Táncszínház Monarchia címû bemutatójával kezdôdik április 19-én, amelynek Zsuráfszky Zoltán a koreográfusa. Az idei mûsorban is megtalálható az alternatív mûfaj, amelyet Csabai Attila Társulata képvisel a Carmens címû produkcióval április 30án. Fellép még a Szegedi Kortárs Balett a XX. század-est címû darabbal (április 29.), de a Budapest Táncszínház (április 26., 27.), a Pécsi Balett (április 27.), a Gyôri Balett (április 26.) és az 50 éves Duna Mûvészegyüttes (április 28.) is színpadra lép majd. Mint minden évben, idén is lesznek gyerekeknek szóló produkciók: április 26-

Jean-Georges Noverre, a balett Shakespeare-je (1727-1810) Jean-Georges Noverre százötven balettjének ugyan egyike sem maradt ránk, mégis az 1727-ben született francia férfiút szokták „A balett nagyapjának”, sôt, „a mûfaj Shakespeare-jének” is nevezni, elsôsorban könyvei és eredeti gondolatai miatt. Húszévesen, 1747ben koreografálta elsô balettjét a Opéra-Comique részére, de nem ezzel írta be magát a történelembe, hanem az 1760-ban kiadott „Levelek a táncról” (Lettres sur la danse et sur les ballets) címû könyvével. A mû alapjaiban változtatta és határozta meg a következô másfél évszázad táncról alkotott képét. Ami addig akár bábokkal is eltáncolhatónak tûnt, az Noverre munkássága nyomán drámai fordulatot vett: a tánc immár szólt is valamirôl. Bevezette a „pas d'action”-t, szakított az udvari tánc merev szabályaival, balettjei emberi érzésekrôl, hús-vér emberekrôl szóltak, akik már megjelenésükkel, a kosztümjeikkel sem állítottak mást, mint amirôl táncoltak. Noverre újításait nem mindenki fogadta szívesen. A tehetségesek örültek a friss elképzeléseknek, a valódi játéknak, de sokan támadták a mûvészt, amiért felrúgta a tánc hagyományait. Noverre követôi, hívei közül többeket is érdemes megemlíteni, így Daubervalt, aki 1786-

ban olyan balettet koreografált, amelyet olykor még ma is játszanak: a „La Fille Mal Gardee” ugyanis valós emberek életérôl szól. Aztán ott volt Vigano, aki alatt az olasz balett virágkorát élte. Noverre-t Londonban, Bécsben s végül Párizsban is nemcsak minden idôk legnagyobb koreográfusának, de kiváló tanárnak tartották. Olyan barátai voltak, mint Voltaire vagy Mozart, aki még balettzenét is írt neki (Les petit riens, 1778) s olyan patrónusai, mint Marie Antoinette, akit egykor tanított is. Ám volt idô, hogy befolyásos hívei ellenére is menekülnie kellett. Halála elôtt visszatért Franciaországba, 1807-ben kiadta a Levelek utolsó folytatását, majd végleg visszavonult. Még három évet élt. Az igazi hírnév azonban csak jóval halála után érte el – 1983 óta születésnapját (április 29.) egyben a tánc világnapjaként ünnepeljük.

án a Budapest Táncszínház a Pinokkió címû darabbal, április 22-én pedig a Budapest Táncegyüttes a Tündérmesével várja a kisebbeket. Török Jolán, a Táncfórum fôszervezôje ezt tartja az egyik legfontosabb dolognak: „Nem mindegy, hogy milyen nemzedék nô fel. A mûvészetnek és a mûvészeknek ebbôl a szempontból nagy felelôsségük van. Az oktatás mellett az egyik legfontosabb személyiségfejlesztô eszköz a

Fotó: Dusa Gábor

MUPAmag2007tavasz+

Helyreigazítás: az elôzô számunkban található, "Mozarttól a misztikus álmokig" c. cikk fotóit Kassay Róbert készítette.

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:27

Page 54

Táncfórum 2007

A Táncfórum 2005 óta két helyszínen zajlik: a Várszínházban és a Mûvészetek Palotájában. A Mûvészetek Palotája nemcsak a Táncfórumnak, hanem a Nemzeti Táncszínháznak is új lehetôségeket jelent. „2001 decemberében nyitotta meg kapuit a Nemzeti Táncszínház a Várszínházban, amely egy történelmi épület, így az adottságai is kötöttek. Éppen ezért az alkotóknak maximálisan figyelembe kellett venniük például azt, hogy nincs zsinórpadlása az épületnek. Ennek ellenére nagyon jó mûvek készültek és készülnek napjainkban is. Amikor megnyílt a Mûvészetek Palotája, a színpadméret és színpadtechnika adta lehetôségek új perspektívát hoztak a magyar táncmûvészetnek is, hiszen szcenikailag sokkal gazdagabb darabok jöhettek és jöhetnek létre. Jómagam 15 évig voltam profi táncos, ezért is nagyon jól érzem, hogy mi az, amire egy táncosnak, egy alkotónak szüksége van, és a munkámmal igyekszem mindazt elôteremteni, amivel jól és megfelelô körülmények között dolgozhatnak. Azt szeretném, ha egy széles társadalmi

Fotó: Dusa Gábor

mûvészet és a mûvészek kezében lévô alkotási lehetôség. A táncmûvészet nincs annyira a köztudatban, ezért nagyon fontos, hogy gyerekelôadások is legyenek. A táncnak be kell kerülnie az egyes ember kultúrájába. Így talán felnô az a nemzedék, az a politikus és kulturális vagy gazdasági menedzsment, amely érzelmileg kapcsolódik valamilyen módon a táncmûvészethez, és megfelelô anyagi forrásokat tud biztosítani a mûvészek számára. A magyar táncmûvészet egy olyan fantasztikus kincs, nyelvtudást nem igénylô kommunikációs eszköz, amellyel teljes képet adhatunk a kultúráról. Ennek ellenére nagyon nehéz a mai világban kivívni a magyar tánc elismerését. Holott azt gondolom, hogy ha létezik egy Nemzeti Színház, egy Mûvészetek Palotája vagy egy Operaház, akkor e mellett a Nemzeti Táncszínházat is – amely gyûjtôhelye, bemutatóhelye a magyar táncmûvészet kiemelkedô munkáinak – megfelelôképpen kellene támogatni.”

Murmure de la Mediterrannée

réteg ismerhetné meg az ô munkásságukat.” Április 29-én a táncmûvészet aprajanagyja táncra perdül a Tánc Világnapja tiszteletére hol egy-egy elôadás, hol pedig egy nagyszabású fesztivál keretein belül. Keserédes magyar nemzetünk tagjainak a Nemzeti Táncszínház jóvoltából megadatott a lehetôség, hogy

több mint tíz napon át gyönyörködjenek a hazai és külföldi mûvészek játékában. Ez már önmagában elég indok lenne arra, hogy örömtáncot lejtsünk. Persze ha valaki nem érez elég bátorságot arra, hogy a táncot tánccal ünnepelje – hiszen születtek erre méltóbb és tehetségesebb emberek is –, elég, ha csak a Táncfórumon való jelenlétével hódol e csodálatos mûvészet elôtt.

A hazai táncvilág díjazottai A Magyar Táncmûvészek Szövetségének legutóbbi szakmai díjai, amelyeket 2006. április 29-én, a VI. Táncfórum gálaestjén adtak át a Nemzeti Táncszínházban: Az évad legjobb férfi táncosai: Fodor Zoltán, táncmûvész (Budapest Táncszínház, Szegedi Kortárs Balett) és Kerényi Miklós Dávid (Magyar Nemzeti Balett) Az évad legjobb nôi táncosai: Borbély Beatrix (Magyar Állami Népi Együttes) és Sátori Júlia (ExperiDance) Az évad legjobb végzôs növendékei: Varga Judit (Magyar Táncmûvészeti Fôiskola) és Kertész Suzanne (Gyôri Mûvészeti Szakközépiskola) Az évad legjobb alkotója: Goda Gábor koreográfus, az Artus mûvészeti vezetôje Táncmûvészetért díj: Fenyves Márk és Pálosi István, a Magyar Mozdulatmûvészeti Társulat mûvészeti vezetôi (megosztva) Életmûdíj: Mosóczi István táncmûvész-koreográfus, illetve Roboz Ágnes táncpedagógus mester Posztumusz díj: Dr. Dienes Valéria táncpedagógus, koreográfus, táncteoretikus és Molnár István koreográfus, a Budapest Táncegyüttes megalapítója Imre Zoltán-díj: Juhász Zsolt, a BM Duna Mûvészegyüttes táncmûvészkoreográfusa Fülöp Viktor ösztöndíjak: Balettmûvészet – Schnetz Johanna Kortárs, alternatív táncmûvészet – Szabó Csongor, Várnagy Kristóf Néptáncmûvészet – Poprádi Csaba Koreográfus – Fodor Zoltán, Hámor József Tánctudomány – Böröczffy-Farkas Boglárka, Kádár Ignác Pedagógia – Kazinczy Eszter, Kovács Henrik.

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:27

Page 55

Veretes mondatok „Költészet, festészet és tánc. Uraim, mindez nem más, mint a gyönyörû természet pontos mása – vagy legalábbis annak kellene lennie.” (Noverre) „A koreográfusoknak tanulmányozni kellene a nagy festôk képeit.” (Noverre) „Három percig táncolsz egy férfival, s mindent tudsz róla.” (népi bölcsesség) „A tánc zene nélkül annyi, mint az éneklés

Fotó: Ballet Flamenco Sara Baras

szavak nélkül.” (Noverre) „Örüljetek és táncoljatok együtt, de idônként engedjétek egymást egyedül lenni.” (Gibran) „Amikor valaki szeretne a tánc világába lépni, az elsô szempont mindig a fizikum.” Ballet Flamenco – Sara Baras

(Noverre)

Tánc a hálón

„Nemes légkör, kecses alak, büszke testtartás, fenséges pillantás, ezek

Aki a tánc különbözô mûfajai után kutat, bôven böngészhet a világhálón. Vannak ugyebár a magyar nyelvû, gyûjtô jellegû portálok, mint például a balett.lap.hu vagy a www.tanc.hu. A tancelet.hu-t is jó szívvel ajánljuk. Igazán ízléses és informatív, 2004 óta sok anyag felkerült az oldalra, s a honi táncosok A-tól Z-ig, vagyis Aczél Gergelytôl Zsuráfszky Zoltánig szintén fellelhetôk ugyanitt. Akinek ez nem lenne elegendô és elboldogul az angollal, bátran folytathatja a www.russianballet.com oldalon vagy mondjuk az amerikai Dance Magazin (www.dancemagazin.com) webes változatával. Azok számára, akik a táncban a népit keresik, szintén sok lehetôség áll nyitva: elindulhatnak például a www.tanchirek.hu oldalról, aztán választhatják a salsát, a flamencót, a skót néptáncot vagy akár a hip-hop mûfajt. A rendezvényekrôl, versenyekrôl is sok hasznos információt árul el ez az oldal. A neptanc.lap.hu honlapon azonban hamarabb eljutunk az igazihoz, ha mondjuk a csángó tánc mibenléte izgat minket, vagy például a fényeslitkei Liget Táncegyüttesrôl keresünk anyagot. Egy a lényeg: ne adjuk fel hamar! Ennél már csak egy jobb van, ha élôben tapasztaljuk meg a tánc különbözô ágait. Lehetôleg a saját bôrünkön. Most, hogy a közelmúltban elhunyt a világ legidôsebb

embere, a 115 esztendôs Puerto Rico-i Emiliani Mercado del Toro, megtudtuk, hogy a férfi, aki úgy ment el, akár egy angyal, azzal magyarázta hosszú életének titkát, hogy szenvedélyes táncos volt, s különösen ifjúkorában nagyon sokat mozgott, valamint sok tejet ivott, sok kukoricát és tôkehalat evett.

alkotják a táncos álarcát a komoly stílusban.” (Noverre) „Ha tudsz beszélni, tudsz énekelni.”

(zimbabwei mondás) „A mozgás sok orvosságot pótol, de a mozgást semmilyen gyógyszer nem pótolhatja.” (Hippokratész) „Az alkotó élet titka az, hogy felnôttkorban is megôrizzük a gyermekkor szellemét."

(Huxley) „Ne félj a tökéletességtôl! Úgysem éred el sohasem.” (Dali) „Gyakorlat teszi a mestert.” (Plautus) „Ha egy zöld ágat tartasz a szívedben, elôbb-utóbb rászáll egy énekesmadár.”

(kínai mondás) „Ne fektess annyi energiát az elôadásba, de nagyobb átéléssel csináld azt!”

(Noverre)

2007. április 20-29. 19:00 Fesztivál Színház: Táncfórum No. 7 – Táncfesztivál a Tánc Világnapja tiszteletére

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:27

Page 56

Hétköznapi mûvészek

Határátlépések Timár Katalin írása

Manapság a határról még mindig nagyon sokunknak jut eszébe az országhatár, elsôsorban a saját országunké és az, ahogy évtizedekig átléptük azt. A határ fizikailag választott el minket a másokkal való kommunikáció lehetôségétôl, és ennek szimbolikus szinten is óriási hatása volt elsôsorban a gondolkodásra mind hétköznapi, mind pedig filozófiai értelemben. A határ ebben az értelemben kijelölt két mezôt, amelyek egyértelmû pozitív, illetve negatív tulajdonságok hordozóivá váltak – az egyik terület mindig csak a pozitív, míg a másik kizárólag a negatív jellemzôké. Határátlépések természetesen nemcsak ebben a jogi értelemben léteznek, hanem az élet sok területét jellemezhetik, különösen olyankor, amikor a változás csak egy radikálisabb lépéssel, az eddig megszokottal való szakítás révén képzelhetô el. A képzômûvészetben, különösen pedig a 20. század képzômûvészetének a történetében számos példát találhatunk ezekre a határátlépésekre, amikor a mûvészet addig létezô fogalmának határai túl szûknek, merevnek és a kreativitást korlátozónak bizonyultak. Ilyenkor a hagyomány szempontjából nézve a mûvészek határátlépést követtek el annak érdekében, hogy egy új mûvészeti elképzelést sikerre vihessenek. Ha valamilyen határ átlépése különösen jellemzô a ’90-es évek, illetve napjaink mûvészetében, az épp a hétköznapi és a mûvészeti közötti választóvonalé. Az a fajta elzárkózás és megfejthetetlenség, ami a 20. században és azon belül is

Milica Tomic´ alkotása

különösen az ’50-es években jellemezte az akkori kortárs mûvészetet, mára már végérvényesen a múlté, bár a szélesebb közönség jó része még most is ezen felfogás alapján közelít a mai mûvészethez, vagy éppenséggel utasítja el azt. Manapság a mûvészek a hétköznapi életbôl veszik témáikat, és céljuk – az 1920-as évek avantgárd mûvészetének szellemében – nem az, hogy valami szokatlant, ismeretlent mutassanak a vizualitás eszközeivel, hanem hogy a számunkra ismerôset és megszokottat láttassák oly módon, ahogyan az csak a képzômûvészet eszközeivel lehetséges. Ez a módszer a

mûvészetekben tulajdonképpen nem nevezhetô újszerûnek: Jonathan Swift is például ezt használta a Gulliverben, ahol saját korát, illetve annak számára groteszknek és olykor álságosnak tûnô szokásait mutatja fel a különbözô helyszínek szokatlanságának tükrében. Erre a megközelítésre jó példa Roman Ondák videója. A szlovák mûvész a kiállításmegnyitók sajátos rituáléjának a nem beavatottak számára furcsának tûnô szokásain élcelôdik, amikor a közönség között mozogva – akárcsak egy vásott gyerek – azok cipôfûzôit sorra kiköti. Ennek a gesztusnak természetesen a mûvészeti

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:27

Page 57

világon kívül is van értelmezése: rávilágít minden olyan csoport jellemzôjére, melynek valamilyen speciális érdeklôdés, szakma vagy hobbi adja a kohézióját. Ha bekerül egy kívülálló ebbe a csoportba, és más szabályok szerint kezd el mûködni, mint amik a csoportban eddig elfogadottak voltak, akkor ezzel nem kis zavart képes okozni az addig olajozottan mûködô és soha meg nem kérdôjelezett „gépezetben”. Ennek pedig így kimondva már komolyabb társadalmi vonatkozásai is lehetnek, amelyek napjainkban akár a különbözô marginális csoportoknak a társadalom egészében elfoglalt helyzetét is jellemezhetik. A mûvészet a 20. században nemcsak a hétköznapival való határait, hanem a politikával fennállókat is erôsen feszegette. A kiállításban erre jó példa El-Hassan Róza munkája. El-Hassan a 2001. szeptember 11-i eseményeket követôen egy belgrádi kiállításmegnyitó alkalmával tartott performanszában vért

El-Hassan Róza térkompozíciója

fogadtatásokat. Budapesten a helyi politikai helyzet miatt inkább elutasításra talált a mû, míg Zürichben a politikai felhang szinte teljesen háttérbe szorult,

képzeli el a saját jövôjét, milyen vágyakat vetít elôre, sokkal inkább arról, hogy a mai kelet-európai társadalmi-politikai változások milyen modelleket mutatnak fel, amelyek közül ezek a fiatalok válogathatnak. Mindezek természetesen csak kiragadott példák a kiállításon látható mûvek sokszínû, olykor ironikus, máskor inkább nosztalgikus vagy éppen nagyon is kritikus megközelítési módjaiból. A kiállított munkák megkísérlik a nézôket rábírni arra, hogy saját maguk alakítsák ki véleményüket velük, illetve az általuk bemutatott jelenségekkel kapcsolatban.

Boris Missirkov: Krakow Piknik

adott úgy, hogy közben Jasszer Arafat elhíresült fotóján feküdt, amelyen Arafat látható szeptember 12-én, amint vért ad a Világkereskedelmi Központot ért támadás sérültjeinek. A performansz belgrádi fogadtatását egy olyan politikai közeg határozta meg, ahol a dél-szláv háború miatt kialakult Amerika-ellenes hangulat dominált. El-Hassan a performanszot még kétszer rendezte meg: egyszer Budapesten egy véradó központban, egyszer pedig egy zürichi egyetemen. A kiállításban mind a három performansz dokumentációja látható, ám érdekes megfigyelni a különbözô városok által létrejött eltérô

és a véradás karitatív aktusa került a középpontba. A mûvészet társadalomhoz fûzôdô kapcsolatának egy másik formája van jelen a bolgár Boris Missirkov és Georgi Bogdanov páros fotósorozatában. A két mûvész szófiai fiatalokkal felvett interjúk alapján készítette el azt az ideális felvételt, ahol az interjú alanya egy általa a jövôbe képzelt pillanatban látható. Olyan vágyképek ezek, amelyek személyes vonatkozásai másodlagossá válnak a társadalmi-szociológia vonatkozásokhoz képest. Már nem arról van szó, hogy az egyes személy hogyan

2007. február 23-tól április 15-ig Ludwig Múzeum Határátlépések címû kiállítás

Kiállító mûvészek: Braco Dimitrijevic´ (HR), Milena Dopitová (CZ), El-Hassan Róza (HU), Sanja Ivekovic´ (HR), Oleg Kulik (RU), Boris Missirkov és Georgi Bogdanov (BG), Roman Ondák (SK), Dan Perjovschi (RO), Anri Sala (AL), Ene-Liis Semper (EST), Milica Tomic´ (SCG) (A regensburgi Kunstforum Ostdeutsche Galerie-val együttmûködésben.)

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:27

Page 58

Házról házra – Teatro alla Scala

Olasz módra Zsoldos Dávid írása

Kereken négyszáz éve, 1607. február 24-én került sor arra az eseményre, amelyet ma a zenetörténet az opera születéseként tart számon: Claudio Monteverdi „L’Orfeo, favola in musica” címû opuszának bemutatójára a mantovai udvari színházban. Az elsôség dicsôsége tehát Mantováé, de a folytatás lehetôsége hamar elúszott a lombardiai város számára: a Gonzagák 1627-es eltûnésével, majd három évvel késôbb a német-római zsoldosok pusztításával hosszú idôre hanyatlásnak indult Rómeó és Júlia egykori városa. A súlypont elôször Velencére tevôdött át – Monteverdi is ennek a városnak komponálta két késôbbi operáját –, de bár az 1792-ben megnyílt, késôbb kétszer leégett és

mindannyiszor újraépített La Fenice mindvégig meghatározó színpada maradt az itáliai operajátszásnak, az olasz opera igazi, elsô számú otthonaként Milánó operaházát, a La Scalát tartják számon a zenerajongók. A színház helyét és nevét egyaránt a Santa Maria della Scala templomtól örökölte, az építési terveket pedig Mária Terézia személyesen hagyta jóvá. Az épület alig két év alatt elkészült, az

akkoriban több mint 3000 férôhelyesre tervezett nézôtér pedig nem a megrendelô arisztokrácia megalomániáját mutatja, hanem a kor emberének az opera iránti nagy és egyre fokozódó érdeklôdését. Persze az érdeklôdés már akkor sem volt pusztán zenei: a La Scala hamarosan az elit kedvelt találkozóhelye lett, és a kor szokásához híven az elôtérben kaszinó is üzemelt. A megnyitón, 1778. augusztus 3-án Salieri – tudják, aki NEM mérgezte meg Mozartot, ellenben segítette Beethovent és Lisztet – operája, a L'Europa riconosciuta hangzott el. A 1819. század fordulóján Paisiello és Cimarosa operái voltak a legjátszottabbak, majd 1812-ben, a La pietra del paragone bemutatójával elkezdôdött az ifjú Rossini, egy évtizeddel késôbb pedig Donzetti és Bellini – és persze a Scala – sikersorozata. A Scala igazi zeneszerzô-szimbólumává azonban az 1813-ban született Verdi vált, akit a zenetörténetben szinte példátlanul szoros – talán csak a nagy német kortárs, Wagner Bayreuth-hoz fûzödô viszonyával mérhetô – érzelmi és szakmai kötelék fûzött a Scalához. Itt ismerte meg – miután eltemette fiatal feleségét és két kisgyermekét – Giuseppe Strepponi énekesnôt, akivel végül tizenkét évi együttélés után összeházasodtak, itt érte az elsô kirobbanó siker a Nabucco 1842-es bemutatójával – s közel negyedszázados haragszomrádot követôen ide tért vissza az idôs mester A végzet hatalmának felújításával, az Aida európai bemutatójával, a Requiemmel és a két utolsó remekmûvel, az Otellóval (1887) és a Falstaffal (1893). Az Otelló 1887-es bemutatóján még a zenekari árokban, a csellószólamban ült az a muzsikus, akit a századfordulón

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:27

Page 59

már a Scala rezidens karmestereként, néhány évvel késôbb pedig a New York-i Metropolitan Opera és a New York-i Filharmonikus Zenekar élén a világ egyik elsô dirigenseként tartottak számon. Arturo Toscanini újradefiniálta a vezetô karmester fogalmát és szerepkörét: diktatórikus, ám eredményes módszereivel nemcsak a próbafolyamatok váltak hatékonyabbá, hanem beleszólást követelt az üzemeltetési és marketing-döntésekbe is. A Toscanini-korszakban egymást követték a nagy Puccini-operák bemutatói: Le Villi, Manon Lescaut, Pillangókisasszony, A nyugat lánya. A sort a Turandot 1926-os bemutatója zárta a Milánóba a ’20-as években visszatért Toscanini vezényletével – s ezzel egy újabb nagy korszak zárult le a Scala történetében. Mindeközben a színház épülete is egyre korszerûbbé vált: 1883-ban bevezették a villanyvilágítást, amely a nagyobb tûzbiztonság mellett sok a száz vizeszsák tárolását is feleslegessé tette. 1907-ben pedig teljes egészében felújították az épületet, az átalakítást követôen a nézôtér 2800 férôhelyes lett. A II. világháború légitámadásai a Scalát is megviselték: a súlyosan megrongálódott épületet 1946-ban nyitották meg újból – s a gálakoncerten ki más is vezényelhetett volna, mint a nyolcvan felé járó Toscanini.

A Scala zeneigazgatója azonban ekkor már – 1929 óta – a karizmatikus Victor de Sabata volt, aki egészen 1953-ig vezette a házat. Ôt három évig Carlo Maria Giulini követte, majd Guido Cantelli kapta a minden karmester szívét megdobogtató feladatot. A sors különös kegyetlensége, hogy a mindössze 36 éves novarai dirigens egy héttel kinevezését követôen Párizsban halálos repülôgép-szerencsétlenséget szenvedett. A következô tizenkét évben zeneigazgató nélkül mûködött az együttes, 1968 és 1986 között Claudio Abbado, 1986-tól tavalyelôttig pedig

Riccardo Muti vezette a Scala zenekarát. A botrányos körülmények között távozó olasz karmester helyét kettôs vezetés váltotta fel: Stéphane Lissner összevont ügyvezetôi-zeneigazgatói posztja mellett 2006-tól Daniel Barenboim lett az elsô számú dirigens Milánóban. A 2002 és 2004 között teljesen felújított, a legmodernebb berendezésekkel ellátott Scala így talán ismét régi fényében sütkérezhet.

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:28

Page 60

Kulissza

Összeszokott t

Vannak napok, amikor Hrotkó Eszter és Hrotkó Bálint a Mûvészetek Palotájába nem mint ott dolgozók, hanem mint fellépô mûvészek érkeznek. Az eredetileg olasztörténelem szakon végzett rendezvényszervezôt és az idegenforgalmi közgazdász projektvezetôt „kettôs életükrôl” Papp Tímea kérdezte. - Mióta dolgoztok a Mûvészetek Palotájában? Eszter: Én a kezdetek, 2004 decembere óta. Az elsôk között költöztem be a Házba, azóta elsôsorban a jazz- és világzenei koncertek szervezéséért felelek. A Tavaszi Fesztivál alatt azonban hozzám tartozott néhány táncelôadás is. Bálint: Az elsô munkanapom 2005. április 11. volt. Mindjárt az elsô hétvégén bedobtak a mélyvízbe, ugyanis egy konferencia lebonyolításában kellett közremûködnöm. Másfél évig

foglalkoztam rendezvényszervezéssel, tavaly november óta azonban a marketingcsapatot erôsítem. Projektvezetôként nagy kihívást jelentô feladatokat kapok. Egyrészt a szponzorokkal tartom a kapcsolatot, másrészt pedig részt veszek a kreatív tervezésben. Arculati kézikönyvünk pontosan szabályozza az egységes designelemeket, ám a hirdetések, szóróanyagok és egyéb megjelenések nyomdai elôkészítése és a gyártás, a logisztika koordinálása az én feladatom. Mivel nagyon szeretek fotózni, munkámnak ez a része igen közel áll hozzám. A támogatói kapcsolattartás pedig azért izgalmas, mert a Ház marketingjében is egészen új területrôl van szó.

- És mikor léptetek fel itt elôször? Eszter: Én 2005 áprilisában a Nemzeti Hangversenyteremben, a Budapesti Ifjúsági Egyesített Kórus alapításának húszéves évfordulóján. Orff Carmina Buranáját énekeltük. De a Fesztivál Színházban közösen álltunk a színpadon. Bálint: És egy közös képen is szerepelünk a mûsorkalauzban. Az utóbbi két évben ugyanis itt tartotta évadzáró gáláját a Bihari János Néptáncegyüttes, ahol tízegynéhány évig táncoltunk.

- De ezt az eseményt nem ti szerveztétek? Eszter: Nem, ebben kizárólag fellépôként közremûködtünk.

- Fölmerül egy elôadó neve, elindul a koncert szervezése. Ebbe a folyamatba hol léptek be ti, és milyen szerepet játszotok? Eszter: A meghívás ötlete nem tôlünk indul. Vannak befogadott rendezvények,

amikor csak a helyszínt biztosítjuk. Saját programjaink mûsortervét egy szerkesztôbizottság állítja össze. Én szorosabban Lôkös Csabával, a világzenei koncertek felelôsével és Retkes Attilával, a jazzmûfaj szaktanácsadójával mûködöm együtt. A szerzôdések lebonyolítása vagy az elôadó Magyarországra utaztatása nem a mi feladatunk. Akkor következünk mi, amikor a Házba belép a produkció. Az elôadás elôkészítése rajtunk keresztül történik. A fellépô mûvész menedzsmentjétôl megkapjuk az igénylistát, amelyet átadunk a szcenikus kollégáknak. A feladatunk tulajdonképpen az, hogy a két fél között közvetítsünk. De annyira kiképzôdtünk már, hogy tudunk válaszolni a hangosítást és a világítást illetô alapkérdésekre is. A rendezvény napján kora reggeltôl késô estig felügyeljük a színpadot. Miután hazamegy a közönség és az elôadó, ránk még tetemes mennyiségû adminisztráció vár.

- Állítottak már benneteket elsô hallásra megoldhatatlan feladat elé? Bálint: Sokszor a menedzsment maximalistább, mint maga a mûvész. A szerzôdésekben egyébként nagyon pontosan kikötik a fellépôk, mire van szükségük. Elôre ismerjük az igényeket, ezért be tudunk szerezni mindent. Igaz, amikor Paddy Moloney, a Chieftains együttes tagja az öltözôbe ózongépet kért, nagyon meglepôdtünk. Nem értettük, miért, hiszen az ózon igencsak környezet- és egészségkárosító. De aztán kiderült, hogy fordítási hiba csúszott be, és csak egy párásítót szeretett volna. Eszter: Bár az Alanis Morissette-koncert befogadott rendezvény volt, annál nagyobb felfordulással járt. A teherportából konyha lett, az öltözôket

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:28

Page 61

t testvérpáros keleti anyagokkal burkolták be, és azt is el kellett intéznünk a biztonságiakkal, hogy az énekesnô kutyája a backstage részen sétálhasson. Mindehhez jött még az, amire sem elôtte, sem azóta nem volt példa: egy úgynevezett tomcat állvány felépítése, és arra mindenfélék riggelése… Bálint (csodálkozva): Hogy micsoda kifejezéseket tudsz te! Eszter: Ugye? Akaratlanul is megtanulja az ember!

- A holnapon már a nyári programkínálat olvasható. Ti mennyivel terveztek elôre? Eszter: Átlagosan havi négy koncertünk van, de nincs általános szabály, rendezvénye válogatja. A könnyûzenei koncertek esetében annyira gyakran változnak az idôpontok, hogy viszonylag rövid, néhány hetes határidôkkel dolgozunk. Ezzel szemben például a komolyzenei fellépôk esetében akár egy évre elôre is lehet tudni a mûsort. A mi eseménynaptárunk és a szervezés körülbelül fél évvel elôrébb jár. Ôsszel készült el a tavaszi beosztás, és mostanában kezdünk hozzá az ôszi-téli programok elôkészítéséhez.

- Nem hiányzik, hogy már nem együtt dolgoztok? Bálint: De, nagyon. Ám csak néhány szobával költöztem arrébb, úgyhogy ha hiányzom, bármikor átugorhat. Néhány rendezvénylapon azonban közösen szerepelünk: Eszter rendezvény-, én pedig marketingfelelôsként.

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:28

Page 62

Frankofónia

Nyári ajánló Frankofón Fesztivál Hiteles források szerint Franciaországban kétszáznegyvenféle sajt és nagyjából ugyanennyi tradicionális alapú zene fogyasztható. És ha figyelembe vesszük, hogy a francia nyelvterület messze túlnyúlik az országhatáron, a kínálat szinte beláthatatlan. A Mûvészetek Palotája a legszélesebb földrajzi és stiláris spektrum alapján állította össze a május 17. és június 2. között négy koncerten „kóstolható” frankofón ízelítôjét.

Francia–jiddis–andalúz kávéházi muzsika A kilencvenes évek nagy visszatérôje, az algériai származású, autodidakta zongorista, Maurice El Médioni lesz a fesztivál elsô fellépôje. A zsidó negyedben nevelkedett, hosszú éveken át francia-amerikai katonák lakta övezetben élô Maurice El Médioni számos stílus elemeit ötvözte kávéházi muzsikájában. A boogie-woogie, a népszerû jazz, a lépten-nyomon megszólaló francia sanzonok képezte egyveleget késôbb az andalúziai rumba és rai fûszerezte. A végül Franciaországban letelepedô mûvész hosszas hallgatás után újból hódítani kezdett kávéházi zenéjével, amelynek kubai ritmusa és arab lüktetése újabb rajongókat hódított. A május 17-i est másik szereplôje az 1995-ben alakult bordeaux-i Les Hurlements d’Léo

együttes, amely pályafutása során bejárta az egész világot: a francia populációjú afrikai és dél-amerikai országokon kívül koncerteztek többek között Ausztráliában, Japánban és Szentpétervárott is. A formáció számos hangszert szólaltat meg – trombitát, szaxofont, harmonikát, hegedût, gitárt, nagybôgôt, zongorát, ütôket. E sokféle hangszín, ezek számos variációja, a különleges ritmika, a francia sanzonok bohémsége elsöprô erôvel ragadja magával a közönséget.

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:28

Page 63

A kora ördöge Ha Jimmy Hendrix Afrikában született volna, minden bizonnyal Ba Cissoko lenne a neve. És azt is mondják, ha Eric Clapton korán játszana, mindenki ismerné a fekete kontinens szimbolikus hangszerét. Ba Cissoko lenyûgözô természetességgel szólaltatja meg a korát (a hárfához hasonló huszonegy húros nyugat-afrikai pengetôs instrumentumot, illetve annak elektromos változatát). Szólókoncerteket ad, mint bármelyik „európai” hegedûs vagy zongorista.

A guineai születésû zenész 37 évesen robbant be a zenei köztudatba, amikor a világ vezetô koncertrendezôi lélegzetvisszafojtva hallgatták a Womex Fesztiválon elôadott briliáns összeállítását. Ô volt az esemény felfedezettje, ma pedig – együttesével – a mûfaj legkeresettebb afrikai mûvésze. Május 25-én a 2001-ben alakított nyugat-afrikai zenekarával érkezik a Mûvészetek Palotájába.

A kommunából a csúcsokra 1982-ben kommunába szervezôdtek a Loire-menti Angers határán élô zenészek, költôk, cirkuszosok, filmesek. E „törzs” együtteseként alakult meg a Denis Péan vezette Lo’Jo, amely stílusába építette a tuaregek Európában is elterjedt muzsikáját, a sanzonok, a cigány hegedûsök és a karibiak zenéjét. Az idôk során a tradicionális dallamokat modern kontextusba helyezték, a hangszercsoportot kiegészítették zongorával, harmóniummal, szopránszaxofonnal, basszussal, korával, ütôkkel, hegedûvel, harmonikával. A május 26-i hangverseny közönsége arról is meggyôzôdhet majd, hogy nemcsak ez a sok-sok szín teszi rendkívülivé mûvészetüket, hanem az általuk létrehozott páratlan összkép, a belôlük sugárzó charme és szívet melengetô érzékenység.

Az ôsi breton dallamok találkozása a balkáni hangszeres virtuozitással Ha valaki igazán autentikus forrásból szeretné megismerni a Bretagne-ban mintegy ezerötszáz esztendeje letelepedett kelták muzsikáját, forduljon Erik Marchand-hoz. Nemcsak azt a gazdagságot képes közvetíteni, ami a breton ének sajátja, de kvartettje révén mindezt átszövi a kelet-európai cigányzene virtuozitásával. Jacky Molard hegedûs a breton muzsika újjászületésének kulcsembere. Egyéb

hangszereken is játszik – fidulán, gitáron, bôgôn. Számos együttes létrejöttét segítette Bretagne-ban, több, elsôsorban a kelta muzsikát ápoló formáció tagja. Az Erik Marchand Quartet által szívesen játszott breton táncok egyik elengedhetetlen díszítôeleme a magyar tárogatóval rokon taragot hangja, amelyet a román Costica Olan szólaltat meg. A másik nélkülözhetetlen kolort a szerb Viorel Tajkuna egészen különleges technikájú harmonikajátéka biztosítja. Június 2-án az együttes a Mûvészetek Palotájának vendége lesz.

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:29

Page 64

Orgona nyáron is A tradicionális német orgonamuzsika, Bach, Böhm és Reger egy-egy darabjának megszólaltatása után Karosi Bálint kuriózumokkal várja közönségét június 28-án. A brit Thalben-Ball Paganini-variációinak címe is sokat sejtetôen jelzi, hogy virtuóz hangszerjáték következik. Az „ördög hegedûsét” elsôsorban a különleges pedáltechnikában idézte meg a komponista – nem véletlen, hogy kevesen vállalkoznak ennek elôadására. Az alig harmincéves orgonista-klarinétos zeneszerzô, Karosi Bálint, aki számos zenei verseny gyôzteseként jelenleg az Egyesült Államokban tanul és

koncertezik, nem ismer technikai akadályokat. Sôt, komponistaként saját mûveiben is nyaktörô mutatványokkal kápráztatja el a publikumot. A hangversenyen lesz zenekarra és orgonára írt esszéjének premierje (Consonances). Ezt Horatio Parker késôromantikus stílusban írt Orgonaversenyének magyarországi bemutatója követi. Mindazok, akik szívesen hallgatják régi korok dallamait és kedvelik az új színeket, akik hagyják magukat elvarázsolni egy tehetséges fiatalember lenyûgözô technikai-zenei tudásától, jól fogják magukat érezni Karosi Bálint koncertjén. Karosi Bálint

Világzene – a szó szoros értelmében Palya Bea, a fiatal népzenész-generáció gyönyörû hangú énekesnôje május 13án mutatja be kvintettjével új, francia kiadású lemezét a Nemzeti

Hangversenyteremben. A felvétel anyagában összegzôdik mindaz, ami a mûvésznô énektechnikáját, stílusát, elôadói sajátosságait alakította, mindenekelôtt saját kultúrájának népzenéje, az érzelmeket átélten kifejezô magyar népdalok világa és a Palya Bea

cigányfolklór a maga gyakran élesebb, erôteljesebb hangszínével, humorával, játékosságával. Az énekesnô kifejezési eszközeire erôsen hatott a dallam és ritmus kifinomult kapcsolatára épülô indiai és a negyedhangokat is alkalmazó perzsa zene. A lassan és nyugodtan áramló dallamokban mindenre jut idô: kitartani a hangot, még csavarni egyet a végén, komótosan elhalkulni s felerôsödni a legfinomabb, leglassabb módon. Az énekelt verseknek nemcsak megszólaltatója, de komponistája is ô maga: a klasszikus és kortárs költôk sorainak népzenei dallamokkal való párosításának mûvészetét annak idején Sebô Ferenc együttesében is csiszolta az énekesnô. Palya Bea folyamatosan kísérletezik: hol vannak az emberi hang határai, mire lehetünk képesek? Hogyan tudják éles sípjukat tökéletesen utánozni és abból koherens zenét összeállítani az afrikai repetitív kórusok? Hogyan tud tökéletesen egybeolvadni a bolgár dudás és énekes hangja? Mindez a kutatás, próbálkozás, ismeretszerzés benne van az elhangzó dalokban, amelyek megszületésekor az Artisjusdíjas mûvésznôt egy Budapesten élô perzsa barátja így biztatta: „Bea, sing on your own voice”.

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

21:26

Page 65

Echo Végsô Zoltán

Fassang! Élet és Irodalom, 2006. december 22. Ekkora orgona hetven éve nem nôtt Európában! Van is okunk tehát szépen, jelentôségteljesen, az alkalomhoz illôen némi domborodó mellkasi büszkeséggel figyelni a kor kihívásainak állítólag minden szempontból megfelelô hangszert. A Mûvészetek Palotájának orgonája olyan elementáris építmény, hogy pusztán már a pódium mögött meghúzódó, mindig látható sípsor és az arra merôlegesen ráépített szekció, az úgynevezett spanyol-trombiták látványa megnyugvással tölti el a zenebarátot. Úgy tûnik, fél év alatt sikerült eljutni az orgona elmagyarázásának és bemutatásának végére, így mostantól valódi, a demonstratív szándékot mellôzô koncertek fôszereplôje lehet az öt manuál, a hétezer síp és az instrumentum elôtt helyet foglaló játékos.

Visszhangok a Müpa eseményeirôl

sugárzó szerelmessé válnia. Fakósága eltûnik, a darabbeli színésznôt a kasztingjelenetben humorral, öniróniával ábrázolja, és mivel visszafelé haladunk az idôben, öt év visszafiatalodásra is képes. Bár Kamarás Ivánnak van zenés színpadi tapasztalata és jelent már meg lemeze, elsô hallásra szokatlan, mármár meghökkentô választás Jamie szerepére. Elsô dalában mintha még nem lenne elég magabiztos, keresgélné a hangerôt, ám ahogy „nô az egó, riadó száll benne“, rock and rollra vált a zene, amolyan bergeresen felugrik az asztalra és felkapaszkodik a csillárra – vége a nézô kételyének. Az elôadás során már nincs szükség ilyen külsôségekre, ám finoman, belülrôl építkezve is tud karcos, könnyelmû vagy épp kételyekkel küzdô lenni. Az egyik reggeli televíziós mûsorban feltették a két színésznek a kérdést, vajon van-e ebben az elôadásban öt év. Az biztos, hogy a januári öt elôadásnál nem fognak megállni.

Zsiray-Rummer Zoltán

A zenében erôs év volt a tavalyi Magyar Hírlap, 2007. január 2. A Mûvészetek Palotája tavaly is rendkívül sûrû és rendkívül jó minôségû mûsort állított össze. Hazánkban járt mások között az Accademia di Santa Cecilia zenekara, a Londoni Filharmonikusok, az Angol Barokk Szólisták Sir John Eliot Gardiner vezényletével, a Bécsi Szimfonikusok, az Orchestre des Champs-Élysées, a milánói Scala zenekara, a Chieftains, Stacey Kent, Cesaria Evora, a morna nagykövete a Zöld-foki Szigetekrôl, valamint itt lépett fel Suzanne Vega és a Buena Vista is. Papp Tímea

Tíz perc az örökkévalóság Fidelio, 2007. január 8. Malek Andrea hatalmas energiákkal dolgozik. Egyszerre játszik testével, arcával, gesztusaival és hangszínével. A megzuhant, lelki mélyponton levô, kisugárzásától megfosztatott nôbôl kell

(J. R. Brown: Volt öt évünk, Fesztivál Színház, 2007. január 5., 6., 7., 8.) Katona Márta

Az Academy of St. Martin in the Fields hangversenye Új Zenei Újság, 2007. január 20. A hangverseny valódi csillaga, a 83 éves Sir Neville Marriner valósággal sziporkázott. Az örök aggódóknak pedig, akik már elôre tartottak az idôs mester produkciójától, mondván, hozzánk már csak a valódi karrier befejezése után látogatnak a nagy mûvészek, be kellett látniuk, tévedtek. Marriner kicsattanó energiája és derûje a Mendelssohnszimfónia alatt feltartóztathatatlanul átragadt zenekarára, végül pedig hallgatóira is.

(Az Academy of St. Martin in the Fields koncertje, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2007. január 15.)

Vladimir Ashkenazy

Fazekas Gergely

C-dúrtól C-dúrig Fidelio, 2007. február 5. Ami a mûvek elôadását illeti: Schiff ragyogó formában volt, az együttes pedig valóban a világ legjobb szólistáiból áll. És Schiff kezében a zenekar éppúgy szól, mint a zongora: minden tökéletesen kidolgozott, olykor különleges részletek szólalnak meg, amelyekrôl utóbb kiderül, hogy a kottában valóban ott állnak, csak az elôadói hagyomány kevéssé vette ôket figyelembe; polifon szakaszoknál olykor az ellenszólam és nem a téma kapja a jelentôsebb hangsúlyt, s így került például reflektorfénybe a g-moll szimfónia nyitótélében a visszatérés kezdetén a fagottszólam és az egész koncerten nagyszerûen játszó fagottos, Klaus Thunemann. S ha ôt említem, nem hagyhatom említés nélkül a fafúvós szekciót, akik a legalább annyira a számukra, mint a zongorista számára komponált c-moll zongoraversenyben lenyûgözôen játszottak: mintha egyetlen hangszer szólt volna, amelyben a három vagy négy szólam mégis önálló életet tudott élni. (Schiff András és a Capella Andrea Barca koncertje, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2007. január 30.)

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:29

Page 66

Echo

Bejegyzések a Müpa vendégkönyvébôl

Bóta Gábor

aggódnia, arról az állhatatos munka jó szokása és a kegyes természet gondoskodik. Maratoni koncertnek lehettünk részesei hétfô este a Mûvészetek Palotájában, ahol születésnapi dínomdánomra gyûlt egybe az ünneplô sereg. Zenészek és laikusok, ifjak, idôsek és még idôsebbek dugig töltötték a termet, s derekasan állták a majd négy és fél órás megpróbáltatást a kakasülôn állók is. Volt miért maradniuk. Úgy rajzolódott ki elôttünk Sebô fél élete a tábortûznél ellesett német, szerb és bolgár népdaloktól a mai költôk megzenésített verseiig, mintha a szabályosan, pontos tematikára felépített elôadás minden mozzanata valami hatalmas kirakós játék egy-egy darabja lett volna, amelyet a szakértô kéz magabiztosan, elsôre illesztett a helyére.

Kurt Weill-dalok hét hangra, zongorára, puritán színpadra Magyar Hírlap, 2007. február 8. Az elôadásnak lehetne jóval több groteszk humora – Haumann Péter él is ennek a lehetôségével. Enyhe iróniával kezeli, hogy ennyi nô között parádézhat, könnyed és sármos, nyugodtan beleilleszkedhetne egy laza show-ba, miközben drámaiság is feszül a játékában. Rajta kívül Balla Eszter elôadásmódja a legerôteljesebb. Éneke komoly felkészültségrôl árulkodik, de közben azért rafinált, vad nô is tud lenni. De mindenkinek, Ladinek Juditnak, Malek Andreának, Molnár Szilviának, Oroszlán Szonjának, Várady Viktóriának is vannak nagyon jó villanásai. Szirtes Tamás rendezôként összefogta a kis csapatot. Egyszerûségre törekvése roppant nemes szándék, csak mintha még nem lenne minden ízében kiérlelt a produkció. Ennek ellenére nagyon nagy sikere van. Ez mutatja, hogy nemcsak szirupos, bugyuta dalocskákkal lehet babérokat aratni, hanem klasszikus értékû, nemes számokkal is.

(Kurt Weill: Cabaret, Fesztivál Színház, 2007. február 2., 6., 12., 23.)

Sir John Eliot Gardiner

Sir Neville Marriner

Sashegyi Zsófia

Telt házas diadalmenet Magyar Nemzet, 2007. február 7. A legszebb korba érkezett Sebô Ferenc. Nem húsz-, nem is harmincesztendôs: a hatvanadikat tölti be a napokban. Gazdag termést tudhat maga mögött a csûrben, de rogyadozik az ünnepi asztal is, s hogy a jövôre nézve se kelljen

(Sebô 60, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2007. február 5.)

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:30

Page 67

MUPAmag2007tavasz+

2007/02/27

20:30

Page 68