Szemjon Bicskov és a Cseh Filharmonikusok
A Bartók Tavasz nyitókoncertje
The opening concert of the Bartók Spring
Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Müpa Budapest – Béla Bartók National Concert Hall
Bartók: A csodálatos mandarin – szvit • The Miraculous Mandarin – suite, op. 19
Thierry Escaich: Études symphoniques (Szimfonikus etűdök • Symphonic Etudes)
– magyarországi bemutató • Hungarian premiere
1. Dérives (Származékok • Drifts)
2. Furtif (Lopakodás • Furtive)
3. Mirage (Káprázat • Mirage)
4. Toccata
szünet • interval
Stravinsky: Petruska – Burleszkjelenetek négy képben (1946-os, átdolgozott verzió)
• Petrushka – Burlesque in four scenes (1946 revised version)
Közreműködik • Featuring: CSO Szongdzsin – zongora • piano, Cseh Filharmonikusok
• Czech Philharmonic
Vezényel • Conductor: Szemjon BICSKOV
For the English version see page 5.
Bartók Béla: A csodálatos mandarin – szvit, op. 19
A csodálatos mandarint maga a zeneszerző is egyik legfontosabb művének tekintette. A pantomim cselekményét Lengyel Menyhért írta. Az 1926-os kölni ősbemutató óriási felháborodást keltett, a város polgármestere, Konrad Adenauer letiltotta a darab további előadásait. A mű cselekménye, Bartók szavaival: „Egy apacstanyán három apacs kényszerít egy fiatal lányt, hogy csábítson fel férfiakat magához, akiket ők aztán kirabolnak. Az első egy szegény legény, a második sem különb, de harmadik egy gazdag kínai. A fogás jó, a leány tánccal mulattatja, és a mandarinban felébred a vágy, a szerelem hevesen fellobban benne, de a leány irtózik tőle. Az apacsok megtámadják, kifosztják, a dunyhába fojtják, karddal szúrják keresztül, felakasztják, mindhiába, a mandarinnal nem bírnak. Ő szerelmes és vágyakozó szemekkel néz a leányra. Az asszonyi invenció segít, a leány eleget tesz a mandarin kívánságának, mire az holtan, élettelenül terül el.” A szvit hűen követi a balett cselekményének első felét, a gyilkossági kísérletek és a mandarin halálának zenéje viszont már nem szerepel benne, a koncertváltozat az úgynevezett Hajsza-zenével fejeződik be.
Thierry Escaich: Études symphoniques – magyarországi bemutató
A Szemjon Bicskov és a Cseh Filharmonikus Zenekar felkérésére, zongorára és zenekarra írt kompozíció négy, tanulmányjellegű tételből áll, mindegyik középpontjában a szólista és a zenekar dialógusának különböző lehetőségei állnak. Bizonyos esetekben a zongora és a nagyegyüttes a lehető legszorosabb együttműködése, máskor az ellentétek maximális kiélezése a meghatározó. A darab egészén végigvonuló zenei alapgondolat bachi asszociációkat kelt. A nyitótétel (Dérives) passacaglia. A szólista barokkos, arabeszkszerű arpeggióival táncosabb karakterű zenei anyag kialakítására törekszik, ám a makacsul visszatérő passacaglia-anyag újra és újra közbeszól. A második tétel, a Furtif élénk, játékos scherzóként indul, melyet különleges hangulatú dallamok térítenek el. A zongora szólamában improvizatív, jazzre emlékeztető elemek is feltűnnek. A harmadik tételben a zenei anyag komplex kánonokba szerveződik, maga a hangzás azonban kiegyensúlyozott, harmonikus, már-már statikus. A zongora „énekének” lírai karaktere dramaturgiai ellensúlyt képez. Az utolsó szakasz (Toccata) pregnáns ritmikával és fokozódó dinamikai intenzitással csendíti ki a darabot.
Igor Stravinsky: Petruska (1946-os, átdolgozott verzió)
A Petruska című balett – vagy ahogy a címlapon szerepel: Burleszkjelenetek négy képben – eredetileg zenekari kompozíciónak készült. Stravinsky olyan darabot képzelt el, melyben „a zongora játszaná a legfontosabb szerepet – afféle Konzertstück. Komponálás közben egy bábu határozott képe járt a fejemben, hirtelen életre kelt, arpeggiók pokoli zuhatagával téve próbára a zenekar türelmét. A zenekar fenyegető trombita- rohamokkal állt bosszút. Az eredmény iszonyú lárma, amely a bábu szomorú és panaszos összeomlásával éri el tetőpontját, egyszersmind végét.” A darab
befejeztével a megfelelő címet keresve talált rá Petruskára, „a világ minden vásárának halhatatlan és boldogtalan hősére”. Amikor 1910 nyarán Gyagilev felkereste Stravinskyt, meglepődve tapasztalta, hogy a zeneszerző nem a Tavaszi áldozat vázlatain dolgozik, hanem egy hangverseny-előadásra szánt zenekari darabon. Stravinsky eljátszott néhány részletet – Petruska panaszát és az Orosz táncot –, Gyagilev pedig azonnal meglátta a zenében a drámai adaptáció lehetőségét, és rábeszélte Stravinskyt, hogy a darabot dolgozza át baletté. A táncjátékot 1911 júniusában nagy sikerrel mutatták be a párizsi Châtelet Színházban.
A kompozíció hangszerelését Stravinsky 1946–47-ben valamivel kisebb zenekarra
dolgozta át. Ahogy Eric Walter White írja: „Az eredeti partitúra szerzője elsősorban a balett fogalmaiban gondolkodott, az új változat komponistája láthatólag hangverseny- előadást tartott szem előtt.”
Cso Szongdzsin
A koreai zongoraművészre, Cso Szongdzsinra 2015-ben figyelt fel a nemzetközi zenei világ, amikor megnyerte a varsói Nemzetközi Chopin Versenyt. Karrierje azóta gyorsan ível felfelé, 2016 januárjában exkluzív szerződést kötött vele a Deutsche Grammophon. A rendkívül keresetté vált művész a világ legnevesebb zenekaraival dolgozik, köztük a Berlini Filharmonikusokkal, a Bécsi Filharmonikusokkal, a Londoni Szimfonikus Zenekarral, az Orchestre de Paris együttesével, a New York-i Filharmonikusokkal és a Philadelphiai Zenekarral. Olyan karmesterek partnere, mint Csong Mjonghun, Gustavo Dudamel, Yannick Nézet-Séguin, Andris Nelsons, Gianandrea Noseda, Sir Simon Rattle, Santtu-Matias Rouvali és Esa-Pekka Salonen.
Szemjon Bicskov
A kiváló dirigens Európa és az Egyesült Államok nagy zenekarainak és operaházainak visszatérő vendége, a BBC Szimfonikus Zenekar tiszteletbeli művésze, a Royal Academy of Music tiszteletbeli doktora. 2015-ben az International Opera Awards
„Az év karmestere” címmel tüntette ki. 1989 óta készít rendszeresen lemezfelvételeket, mások mellett a Berlini Filharmonikusokkal, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarával, a Concertgebouw Zenekarával, a Philharmonia Orchestrával, a Londoni Filharmonikusokkal és az Orchestre de Paris együttesével. A WDR Kölni Szimfonikus Zenekarával a Brahms-szimfóniák teljes ciklusa mellett Richard Strauss, Mahler, Sosztakovics, Rachmaninov, Verdi, Glanert és Höller műveit rögzítette. Bicskov 1952ben született Szentpéterváron, 1975-ben emigrált az Egyesült Államokba, és az 1980-as évek közepe óta él Európában. A Cseh Filharmonikusokkal, melynek vezető karmestere és zeneigazgatója, 2018 óta áll szoros kapcsolatban, ebben az évben Csehszlovákia függetlenségének 100. évfordulójára emlékezve Prágában, Londonban, New Yorkban és Washingtonban koncertezett a zenekarral.
Cseh Filharmonikusok
Az együttes története 1896-ig nyúlik vissza, a zenekar első koncertjén Antonín Dvořák vezényelt. A Cseh Filharmonikusok vezető karmesterei között legendás muzsikusokat találunk, a vendégművészek listája pedig különösen imponáló. Csak néhány név a hosszú sorból: Martha Argerich, Claudio Arrau, Jevgenyij Kiszin, Erich Kleiber, Leonyid Kogan, Erich Leinsdorf, Lovro von Matačić, Szvjatoszlav Richter, Msztyiszlav Rosztropovics, Wolfgang Sawallisch, Széll György, Bruno Walter és Alexander Zemlinsky. A zenekar a cseh repertoár mellett Brahms, Csajkovszkij és Mahler zenéjében mozog különösen otthonosan. Az együttes 2022/23-as évadának rezidens művészei Sir Simon Rattle és
Magdalena Kožená, de olyan művészek is fellépnek az idei szezonban, mint Sir John Eliot Gardiner, Daniel Harding, Giovanni Antonini, Manfred Honeck, Juanjo Mena és Makszim Emeljancsev.
Béla Bartók: The Miraculous Mandarin – suite, Op. 19
The composer himself considered The Miraculous Mandarin one of his most important works. The script of the pantomime was written by Menyhért Lengyel. The Cologne premiere (1926) was a big scandal, and the city’s mayor, Konrad Adanauer prohibited further performances. The plot, in Bartók’s words, is as follows: “Three thugs force a beautiful young girl to seduce men and lure them into their den, so they may be robbed. The first turns out to be poor, the second likewise, but the third is a wealthy Chinese, a good catch, as it turns out. The girl entertains him with her dancing, stirring the Mandarin’s desire to flaming passion, but the girl recoils from him. The thugs attack the Mandarin, rob him, smother him with a quilt, stab him with a sword, but in vain, because the Mandarin continues to look longingly, amorously at the girl. Finally feminine instinct comes to the rescue: the girl satisfies the Mandarin’s desire, and only then does he collapse and die.” The suite faithfully follows the first half of the ballet’s plot, while the music of the assassination attempts and the death of the mandarin is not included, as the concert version ends with the so-called Chase Music.
Thierry Escaich:
Études symphoniques – Hungarian premiere Commissioned by Semyon Bychkov and the Czech Philharmonic, this composition for piano and orchestra consists of four study-like movements, each focusing on different possibilities of a dialogue between the soloist and the orchestra. Sometimes the piano and the large ensemble work together as closely as possible, at other times the goal is to maximize the contrast. The musical idea that runs through the whole piece evokes associations of Bach. The opening movement (Dérives) is a passacaglia. With baroque, arabesque-like arpeggios, the soloist strives to create music with a more danceable character, but the stubbornly recurring passacaglia material interferes again and again. The second movement (Furtif) starts out as a lively, playful scherzo, which is diverted by tunes with a special atmosphere. Improvisational, jazzy elements pop up in the piano part. In the third movement, the musical material is arranged into complex canons, but the sound itself is balanced, harmonious, almost static. The lyrical character of the piano’s “singing” provides a dramaturgical counterbalance. The final section (Toccata) brings the piece to a close with a pregnant rhythm and increasing dynamic intensity.
Igor Stravinsky: Petrushka (1946 revised version)
Petrushka, the ballet that is called a “Burlesque in four scenes” on the title page of the score, was originally meant to be an orchestral composition. Stravinsky envisioned “an orchestral piece in which the piano would play a most important part. I had in my mind a distinct picture of a puppet, suddenly endowed with life, exasperating the patience of the orchestra with diabolical cascades of arpeggios. The orchestra in turn retaliates with menacing trumpet blasts. The outcome is a terrific noise which reaches its climax and ends in the sorrowful and querulous collapse of the poor puppet.” It took quite some time to
find a title for the completed piece, until Petrushka cropped up, “the immortal and unhappy hero of every fair in all countries.” When in the summer of 1910 Diaghilev visited Stravinsky, he was surprised to find him at work not on The Rite of Spring, but on an orchestral piece meant for concert performance. Stravinsky played him some excerpts –Petrushka’s Lament and the Russian Dance –, and Diaghilev immediately recognized the potential of the music for dramatic adaptation, and persuaded the composer to make it suitable for the stage. The ballet had its very successful premiere in June 1911, at the Paris Théâtre du Châtelet.
In 1946–47, Stravinsky prepared an arrangement for a slightly smaller ensemble. Eric Walter White thinks the original score was informed primarily by the concepts of ballet, while the later version was written with a view to concert performance.
Seong-Jin Cho
South Korean pianist Seong-Jin Cho stirred international interest in 2015, when he won the first prize at the International Chopin Piano Competition in Warsaw. Since then, his career has taken off, and in January 2016 he signed an exclusive contract with Deutsche Grammophon. The highly sought-after artist has worked with some of the world’s most renowned orchestras, including the Berlin Philharmonic Orchestra, the Vienna Philharmonic, the London Symphony Orchestra, the Orchestre de Paris, the New York Philharmonic Orchestra and the Philadelphia Orchestra. He has partnered with conductors like MyungWhun Chung, Gustavo Dudamel, Yannick Nézet-Séguin, Andris Nelsons, Gianandrea Noseda, Sir Simon Rattle, Santtu-Matias Rouvali and Esa-Pekka Salonen.
Semyon Bychkov
The distinguished conductor is a regular guest with major orchestras and opera houses in Europe and the United States, holds an honorary title with the BBC Symphony Orchestra and is an Honorary Doctor of the Royal Academy of Music. In 2015, he was named “Conductor of the Year” by the International Opera Awards. Since 1989, he has regularly recorded with the Berlin Philharmonic, the Bavarian Radio, the Royal Concertgebouw, the Philharmonia Orchestra, the London Philharmonic Orchestra and the Orchestre de Paris. He recorded Mahler’s complete symphonies with the WDR Symphony Orchestra Cologne, as well as the works of Strauss, Mahler, Shostakovich, Rachmaninoff, Verdi, Glanert and Höller. Born in St Petersburg in 1952, Bychkov emigrated to the United States in 1975 and has lived in Europe since the mid-1980s. He has been closely associated with the Czech Philharmonic, of which he is Principal Conductor and Music Director, since 2018, the year when he performed with the orchestra in Prague, London, New York and Washington DC to commemorate the 100th anniversary of Czechoslovakia’s independence.
Czech Philharmonic
The history of the orchestra goes back to 1896, when Antonín Dvořák conducted it at its first concert. The Czech Philharmonic has had legendary musicians for principal conductors, and boasts a particularly impressive history of guest musicians, with Martha Argerich, Claudio Arrau, Yevgeny Kissin, Erich Kleiber, Leonid Kogan, Erich Leinsdorf, Lovro von Matačić, Sviatoslav Richter, Mstislav Rostropovich, Wolfgang Sawallisch, George Széll, Bruno Walter and Alexander Zemlinsky on the list. In addition to the Czech repertoire, the orchestra is particularly at home in the music of Brahms, Tchaikovsky and Mahler. Sir Simon Rattle and Magdalena Kožená are the orchestra’s artists in residence for the 2022–2023 season, when they also feature artists like Sir John Eliot Gardiner, Daniel Harding, Giovanni Antonini, Manfred Honeck, Juanjo Mena and Maxim Emelyanchev.
