Zeneakadémia – Nagyterem
Liszt Academy – Grand Hall
Bartók: Rapszódia zongorára és zenekarra • Rhapsody for Piano and Orchestra, op. 1
Bartók: Scherzo zongorára és zenekarra • Scherzo for Piano and Orchestra, op. 2
szünet • interval
Bach: 3. (G-dúr) brandenburgi verseny • Brandenburg Concerto No. 3 in G major, BWV 1048
I. [tempójelzés nélkül • no tempo indication]
II. Allegro
Beethoven: 7. (A-dúr) szimfónia • Symphony No. 7 in A major, op. 92
I. Poco sostenuto – Vivace
II. Allegretto
III. Presto – Assai meno presto
IV. Allegro con brio
Közreműködik • Featuring: VÁRJON Dénes – zongora • piano, Concerto Budapest
Vezényel • Conductor: KELLER András
A koncert a Bartók Tavasz keretében a Zeneakadémiával közös programként, a Müpa szervezésében valósul meg. • This concert of the Bartók Spring is presented by Müpa Budapest as a joint event with Liszt Academy.
For the English version see page 5.
Bartók Béla: Rapszódia zongorára és zenekarra, op. 1
Az 1904-ben (eredetileg szólózongorára) írt Rapszódiához Bartók komoly reményeket fűzött. 1905-ben zongoristaként és zeneszerzőként nevezett be a párizsi Rubinstein Versenyre, ám ott pusztán egy oklevéllel „honorálták” teljesítményét, az első és a második díjat ki sem osztották. Budapesten 1909-ben mutatta be a darabot, a zenekart Hubay Jenő vezényelte. A mű szerkezete követi a 19. században megszilárdult formát, a lassú szakasz után egy gyorsabb, virtuóz rész következik. „A második részben – írta egy korabeli napilap kritikusa – az eleven erő lüktet, és különösen a zenekari kíséret bizarr hangszerelésében nyilatkoznak meg az oroszlánkörmök. A közönség lelkesen ünnepelte az ifjú zenei Titánt, akinek főereje a féktelen temperamentum és dicsérendő tulajdonsága a magyarosság. Levetette már ugyan a magyar zsinóros ruhát, de a szívében gyökeret vert a magyar érzés.”
Bartók Béla: Scherzo zongorára és zenekarra, op. 2
Bartók fiatalkori zongoraverseny-tétele – talán nem függetlenül Richard Strauss ugyancsak fiatalkori, hasonló apparátust foglalkoztató művétől – eredetileg a Burleszk feliratot viselte volna. Bartók később Scherzo címmel tervezte bemutatni és közreadni, ám mind a bemutató (a zenekar felkészületlensége miatt Bartók megtagadta a darabot az együttestől), mind a mű publikálása elmaradt, maga a zeneszerző pedig el is szerette volna felejteni. A tétel kottája több mint fél évszázaddal később került csak elő, s ma már egyértelműnek látszik, hogy a korai Bartók-kompozíciók közül épp a Scherzo tartalmaz igen sok előremutató elemet. A világhírű Bartók-kutató zenetörténész, Somfai László így írt róla: „Nyilvánosságra kerülése óta többen megírták, hogy a »poco variato« rész egész sor későbbi Bartók-partitúra előfutára. A Két képben a Falu tánca robusztus jelenetei, az 1. román táncból hangszerelt zenekari változat, a Négy zenekari darab scherzója, de legfőképpen A fából faragott királyfi fabáb-karaktere és táncanyaga új megvilágításba kerültek azóta, hogy tudjuk, már 1904–1905ben »feltalálta« Bartók művének ezt a rendkívül jellemző barbaro-hangját. Ő bizonyára tisztában volt jelentőségével, s alkalmasint ez magyarázza, hogy megtiltotta a rendetlennek ígérkező bemutató előadást. Hiszen nem a maga pianista képességeinek csillogtatását szolgálta a partitúra! Jószerivel meg sem menthette volna a produkciót, mert a zenekar mellett eltörpült a zongora szerepe.”
Johann Sebastian Bach: 3. (G-dúr) brandenburgi verseny, BWV 1048 Bach 1721-ben Keresztély Lajos brandenburgi őrgróf számára komponálta hat concertóból álló sorozatát (Six concerts à plusieurs instruments). A „különféle hangszerek” (plusieurs instruments) megjelölés „nagyon is szerény megfogalmazás a valósághoz képest, mivelhogy Bach a zenekari hangszerek elképzelhető legszélesebb választékát alkalmazza. A cím nem is sejteti, hogy a merész kombinációk milyen fokú újító kedvről tanúskodnak, hiszen Bach itt is fehér foltot térképez föl. Mind a hat versenymű precedenst teremtett a hangszerelésben – és hozzájuk fogható máig sem született.” (Christoph Wolff) A 3. concertót kizárólag vonósokra írta, három azonos triócsoportra (hegedű, brácsa, gordonka). A lipcsei időszakban, a Collegium lehetőségein felbuzdulva e tisztán vonószenekari concerto első tételét pazarul feldúsította: többek között két kürtöt, három oboát, vonós szólistákat, fagottot írt elő, és a tételt a 174. kantáta elé illesztette.
Ludwig van Beethoven: 7. (A-dúr) szimfónia, op. 92
Anton Schindler, Beethoven titkára említi, hogy a zeneszerző kedvenc olvasmányai közé tartozott Homérosz Odüsszeiája, 1812-ben egy operalibrettóról is tárgyalt Theodor Körner költővel, melynek témáját az eposzból merítették volna. Ugyanebben az időben – vázlatkönyvének tanúsága szerint – a görög időmértékes verselés megzenésítésének problémája foglalkoztatta. A szimfóniavázlatok pedig elárulják, hogy a zenei anyagból elsőként a metrikus lüktetésre vonatkozó ideák kristályosodtak ki, a dallamanyag későbbi fejlemény. S valóban, a szimfónia valamennyi tétele görög verslábakon „áll”. A különösen népszerűvé váló második tételben például egy daktilusból és spondeusból álló adoniszi sor képlete vonul végig. A kortársi beszámolók és a szembetűnő stiláris jegyek együttesének köszönhető, hogy a mű legtöbb elemzése az antikvitáshoz köti a szimfónia eszmei programját.
Bartha Dénes szerint a 7. szimfónia „a felfokozott, szenvedélyes ünnepélyességnek, a szinte árnyékmentesen fénylő ragyogásnak minden addigit felülmúlóan merész zenébe öntése. Tematikája szenvedélyesebb, sodróbb lendületű, hangszerelése fényesebb, színesebb, harsogóbb minden addigi zenekari művénél! Annak idején Mendelssohn is fenntartás nélkül megcsodálta hangszerelésének csodálatos pompáját. Nemhiába mondta egyszer Beethoven, hogy zenéjével megtanítja az embereket a szellem isteni őrjöngésére; ha valaha, úgy ebben a szimfóniában sikerült ezt a célt elérnie.”
Várjon Dénes
Tökéletes technikája, mély zeneisége, sokoldalú érdeklődése révén Várjon Dénes a nemzetközi zenei élet egyik legizgalmasabb és legelismertebb résztvevője. Igazi univerzális művész: kiváló szólista, elsőrangú kamarazenész, fesztiválok művészeti vezetője, elismert pedagógus. Kamarazenészként a legnagyobbak között tartják számon, olyan partnerekkel dolgozik rendszeresen, mint Tabea Zimmermann, Kim Kashkashian, Jörg Widmann, Leonidas Kavakos, Schiff András, Heinz Holliger, Perényi Miklós, Joshua Bell. Szólistaként rendszeres meghívottja a nagy koncertsorozatoknak, a New York-i Carnegie Halltól a bécsi Konzerthauson át a londoni Wigmore Hallig, de ugyanilyen szívesen látott vendég vezető zenekaroknál is (Budapesti Fesztiválzenekar, a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekara, Szentpétervári Filharmonikus Zenekar, Kremerata Baltica, Academy of St Martin in the Fields). Volt és jelenlegi karmesterpartnerei között olyan muzsikusokat találunk, mint Solti György, Végh Sándor, Fischer Iván, Fischer Ádám, Heinz Holliger, Horst Stein, Leopold Hager vagy Kocsis Zoltán. Rendszeres résztvevője a nagy nemzetközi fesztiváloknak az amerikai Marlborótól a Salzburgi Ünnepi Játékokon át az Edinburghi Fesztiválig. Munkásságát Liszt-, Veress Sándor- és Bartók–Pásztory-díjjal, majd 2020-ban Kossuth-díjjal ismerték el.
Keller András
Keller András Liszt-, Kossuth- és Prima Primissima díjas hegedűművész, karmester, a Keller Quartet alapítója a legnagyobb mesterektől tanult, számára a Weiner–Kurtág–Rados-iskola egyet jelent a zene lényegével. 2007 óta a Concerto Budapest zeneigazgatója, irányítása alatt az együttes Magyarország egyik vezető – szenvedélyes és mindig örömteli játékáról ismert – nagyzenekarává vált. Keller András világszerte tart mesterkurzusokat, többek között a New York-i Carnegie Hallban, a Yale Egyetemen, a montreali McGill Egyetemen, a londoni Royal Academy of Musicon, a firenzei Accademia Fiesolén és az Aix-en-Provence-i Fesztivál Akadémiáján. Több mint tíz éve a világhírű IMS mesteriskola egyik vezető tanára. A közelmúltban a bázeli, a berlini, a hannoveri és a lübecki zeneakadémián, illetve a Verbier-i Fesztiválon tartott mesterkurzust. 2016 óta a londoni Guildhall School of Music and Drama kiemelt hegedűprofesszora, 2018-tól a Béla Bartók International Chair birtokosa.
Concerto Budapest
A Concerto Budapest Magyarország egyik vezető nagyzenekara. Egyéni hangzásával, nagy ívű műsorszerkesztésével különleges és meghatározó szereplője a magyar és nemzetközi zenei életnek. Széles repertoárja a jól ismert klasszikusoktól napjaink kortárs darabjaiig terjed. Az együttes visszatérő vendégei olyan világhírű művészek, mint Gidon Kremer, Heinz Holliger, Isabelle Faust, Borisz Berezovszkij, Jevgenyij Koroljov, Mihail Pletnyov és Khatia Buniatishvili. Az elmúlt években számos nemzetközi fesztiválra, Európa, Amerika és a Távol-Kelet rangos koncerttermeibe is meghívást kapott.
Béla Bartók: Rhapsody for Piano and Orchestra, Op. 1
Bartók had high hopes for the Rhapsody he wrote in 1904 (originally for solo piano). In 1905, he entered the Rubinstein Competition in Paris as a pianist and composer, but his performance was ‘rewarded’ with only a diploma, while the first and second prizes were not even handed out. Its first performance in Budapest was in 1909, with Jenő Hubay conducting. Structurally the work follows the form established in the 19th century, with a slow movement followed by a faster, virtuoso section. “There is raw power throbbing in the second movement,” wrote a contemporary reviewer, “and the lion’s claws become manifest especially in the bizarre instrumentation of the orchestral accompaniment. The audience enthusiastically celebrated the young musical titan, whose main strength is his unbridled temperament and whose Hungarian quality is praiseworthy. He has shed the braided Hungarian suit but the Hungarian feeling has taken root in his heart.”
DÉNES VÁRJON
Béla Bartók: Scherzo for Piano and Orchestra, Op. 2
Bartók’s youthful piano concerto movement was originally to be called Burlesque – perhaps not independently of another youthful work with a similar performing force, by Richard Strauss. Bartók later planned to premiere and publish the work under the title Scherzo, but both the performance and the publication were cancelled (he refused to grant performance rights to an ill-prepared orchestra), and subsequently the composer preferred to forget about it. The score of the movement only surfaced more than half a century later, and it now seems clear that, of Bartók’s early compositions, it is the Scherzo that abounds in progressive elements. Since the piece has come to light, “many have written that the ‘poco variato’ part prefigures a number of Bartók’s later scores,” said world-famous Bartók scholar László Somfai. “A new light has been thrown on the robust scenes of the Village Dance in Two Pictures, the orchestral version of the 1st Romanian Dance, and especially the wooden puppet character and dance material of The Wooden Prince, since we learned that Bartók had ‘invented’ this signature barbaro sound back in 1904‒1905. He must have been aware of its importance, and this may explain why he banned what promised to be a sloppy premiere, because the score was not to show off his own skills as a pianist. He could barely have saved the performance because the piano was dwarfed by the orchestra.”
Johann Sebastian Bach: Brandenburg Concerto No. 3 in G major, BWV 1048
Bach composed the collection of six instrumental works (Six concerts à plusieurs instruments) for Christian Ludwig, Margrave of Brandenburg-Schwedt in 1721. The “several instruments” (plusieurs instruments) is a considerable understatement, thinks Christoph Wolff, because Bach used “the widest spectrum of orchestral instruments. The title does not even hint at the innovative spirit behind these daring combinations, when Bach was in fact exploring an uncharted area. Each of the six concertos created a precedent in orchestration, the like of which has not been created ever since.” Concerto No. 3 was written exclusively for strings, for three identical trio groups (violin, viola, cello). During his Leipzig period, inspired by the possibilities of the Collegium, Bach lavishly enriched the first movement of this concerto for string orchestra: he added two horns, three oboes, string soloists and a bassoon, among others, and inserted the movement before Cantata 174.
Ludwig van Beethoven: Symphony No. 7 in A major, Op. 92
According to Anton Schindler, Beethoven’s secretary, Homer’s Odyssey was one of the composer’s favourite reads; in 1812 he even discussed the possibility of a related opera libretto with poet Theodor Körner. His sketchbook also bears evidence to his interest at the time in the problem of setting Greek metrical verse to music. In turn, the sketches of the symphony show that the first ideas to crystallize were those related to the metric pulse, while the melodic material came only later. And indeed, all the movements of the symphony “stand” on Greek metrical feet. For example, in the second movement, which has become particularly popular, the formula of an Adonic line composed of dactyls and spondees is used. The accounts of contemporaries and the striking stylistic marks have caused most analysts to ground the programme of the symphony in antiquity. “There had never been such a bold musical rendering of heightened, passionate solemnity, of an almost completely shadowless glow, as this symphony,” said Dénes Bartha of the Seventh. “Its themes are more passionate, more soaring, its orchestration brighter, more colourful and booming, than in any of his former orchestral works. At the time, Mendelssohn did not hesitate to praise the splendour of the orchestration. It was for a reason Beethoven once said his music was to show humanity what the divine rage of the spirit was like; if anywhere, in this symphony he attained this goal.”
Dénes Várjon
His perfect technique, deep musicianship and open-mindedness have made Dénes Várjon one of the most exciting and most widely recognized figures in international musical life. A truly universal artist, he is an accomplished soloist, a first-class chamber musician, the artistic director of festivals, and an acknowledged educator. He is considered one of the greatest chamber musicians, who regularly collaborates with such partners as Tabea Zimmermann, Kim Kashkashian, Jörg Widmann, Leonidas Kavakos, András Schiff, Heinz Holliger, Miklós Perényi and Joshua Bell. As a soloist, he frequently performs at the great
concert series of such venues as New York’s Carnegie Hall, the Viennese Konzerthaus or the London Wigmore Hall, and he is the featured guest performer of the world’s leading orchestras, including the Budapest Festival Orchestra, the Berlin Radio Symphony Orchestra, the Saint Petersburg Philharmonic Orchestra, Kremerata Baltica and the Academy of St Martin in the Fields. Georg Solti, Sándor Végh, Iván Fischer, Ádám Fischer, Heinz Holliger, Horst Stein, Leopold Hager and Zoltán Kocsis were some of the conductors he has partnered with. He regularly participates at such major international festivals as those of Marlboro, Salzburg and Edinburgh. His work has been recognised with the Liszt, Veress Sándor and Bartók-Pásztory Prizes, and in 2020 with the Kossuth Prize.
András Keller
András Keller is a Liszt, Kossuth and Prima Primissima Prize laureate violinist and conductor, the founder of the Keller Quartet. He studied with the greatest masters, and the school of Weiner, Kurtág and Rados is identical for him with the most essential music. He became music director of Concerto Budapest in 2007, and the ensemble has since become one of Hungary’s leading symphony orchestras, known for its passionate and joyful performances. András Keller holds masterclasses all over the world, including at such places as New York’s Carnegie Hall, Yale University, the McGill University of Montreal, the London Royal Academy of Music and the Accademia Fiesole in Florence and the Festival d’Aix en Provence Academy. He has been one of the principal instructors of the world-famous IMS master school for over ten years. He held masterclasses at the music academies of Basel, Berlin, Hannover and Lübeck, and at the Verbier Festival. Since 2016 he has been professor of violin at the London Guildhall School of Music and Drama, in 2018 he was appointed as Béla Bartók International Chair.
Concerto Budapest
Concerto Budapest is one of Hungary’s leading orchestras. With an individual sound and ambitious programming, it is a special and distinguished presence in the Hungarian and international music scene. Its wide-ranging repertoire runs from well-known classics to contemporary pieces. The ensemble has such world-famous artists for returning guests as Gidon Kremer, Heinz Holliger, Isabelle Faust, Boris Berezovsky, Evgeny Korolev, Mikhail Pletnev and Khatia Buniatishvili. Over the recent years they have been invited to numerous international festivals, and the acclaimed concert halls of Europe, America and East Asia.
A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek ingyenes kiadványa
Kiadja: Müpa Budapest Nonprofit Kft.
Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató
Nyomdai kivitelezés: Pátria Nyomda Zrt.
Szerkesztő: Molnár Szabolcs
A szervezők a szereplő- és műsorváltoztatás jogát fenntartják.
A címlapon: Concerto Budapest
Címlapfotó: Felvégi Andrea / Müpa