2015020
szüts Miklós és vojnich Erzsébet képeire
Sajó László: Nekropolisz (széthullott szonettkoszorú a romokra) Képek: Szüts Miklós (www.szm.hu) Vojnich Erzsébet (www.vojnich.hu) Az első borítón: Szüts Miklós: Utcasarok (2005, olaj, vászon, 110×130 cm; Bakonyi Ágnes és Koltai Ferenc tulajdona) A hátsó borítón: Vojnich Erzsébet: Fekete ajtó sötét szobában (2005, pasztell, olaj, papír, 61×43,5 cm; magántulajdon) dűlő a műút irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat önálló tartalmú digitális melléklete szerkeszti: kabai lóránt kkl@muut.hu logo, layout, design: Tellinger András telli@chello.hu kiadja a Szépmesterségek Alapítvány Miskolcon felelős kiadó: Kishonthy Zsolt a megjelenést támogatja a Nemzeti Kulturális Alap ISSN 2062-4409 http://www.muut.hu/dulo http://www.facebook.com/muutfolyoirat http://twitter.com/muut_folyoirat
(Szüts Miklós képei)
Dankó utca
Felhúztuk neked a sorompót, már vártunk rád, ne félj, gyere. A kapu előtt a kórboncnok a rendész, finom a keze, befelé a testi motozás, sajnos, elkerülhetetlen, de rendes, a két keze csodás, nem érzel semmit, míg benned turkál — ne szégyelld, mutasd magad! és mindened kipakolja, megvan, gyönyörű agydaganat! majd orvostanhallgatóknak mutogatják — s ha visznek el, a portán isten tiszteleg.
Dankó utca (2004, olaj, vászon, 110×140 cm; Morcsányi Géza tulajdona)
4
Megálló
Feltételes megálló. Itt még az életben vonat nem állt meg. Sín, kerítés. Két lámpa hint fényt a peronra. Messze talán hegy, vagy fák, vagy az éjszaka maga. Itt már nem vár semmire senki. Nincs otthon, nincs távol, nincs haza. Senki sem indul megérkezni. Testekkel zsúfolt váróterem, Itt mindenki a semmit várja. Kint örök világosság dereng, Két kandeláber, ostorlámpa. Halálpontos, jelzi a tábla, s mindenki felszáll vonatára.
Megálló (2004, olaj, vászon, 100×140 cm; Szigeti László gyűjteménye)
5
Orlay utca; Csokor utca; Kobánya, gyalogút; Utcasarok; Az út vége; Vészkijárat
Az Orlay utcában a fa árnya, árnyéka: gyökere. Ha most indulsz, nem találsz haza. Nincs hova. Ide ne gyere. A labdát a Csokor utcában estig kőfalnak rugdalod. A vacsorával meg nem várnak. Mindenki mindent úgy hagyott. Kőbánya, gyalogút, ide nézz, utcasarkon ég a lámpa. Az út vége a semmibe vész. A semmibe vészkijárat. EXIT. Menj. Meghalni sincs hol. Hullákkal teli a lichthóf.
Orlay utca (2001, olaj, vászon, 100×85 cm; Szüts Anna tulajdona)
6
Városmajor utca; Párizs, kilátás a busz ablakából; Rue de Jouy; Fo út II; Budaörs, vihar; Káposztásmegyer; Rue de Turenne; Napsugár utca; Béke tér
Figyelem! Értesítjük a várost, megkezdődött az utolsó óra! Semmi pánik és semmi poggyász! Most az óra nagy árnyékmutatója a Városmajorban jár! Figyelem! Földi riadó! Párizs! Rue de Jouy! Fő út! Budaörs! Káposztásmegyer! A legjobb, ha anyádba visszabújsz. Patkányok a Rue de Turenne-en elmozdították az aknafedőt, a Napsugár utcában keresztek a póznák, keresd a lapos tetős proszektúrát, halálbiztos bunker, már itt van a város, ide bújj el.
Párizs, kilátás a busz ablakából (2004, olaj, vászon, 110×140 cm; magángyűjtemény, Austin, Texas)
7
Aluljáró
Elcsattog fölöttem egy vonat. Jó hosszan, tehát teher lehet. Tehát élek, nézem, nem rohad, nem lepik férgek a testemet. Na, ti jól itt, élve hagytatok, bűzlő földhányás, higiénia, letakartatok, szarkupacot, ez van, nincs, így kell történnie. Két oldalon betonkerítések, magasan, megmászni nem tudom, a szögesdróton túl az élet! A vak, végtelen alagúton végre Fény! Világosan lássam, a halálban csak a halál van.
Aluljáró (2004, olaj, vászon, 100×140, a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona)
8
Boulevard Richard Lenoir
Kitűztük a város zászlaját, egy házzal beomlott lichthóf kilőtt, sötét kamraablakán győzelmünk hirdetve itt lóg, lobog, időnk végezetéig, a város rég szétlövetett, idegen kezek le nem tépik, se szívünkről a csöveket, szürke, nem fekete, nem fehér a zászló, nincs halott és nem adjuk fel soha, boldogan él mindenki túlélő gépen, nem harmad-, tízezer napja már legyőztük az életet, halált.
Boulevard Richard Lenoir (2001, olaj, vászon, 85×80; Szüts Nóra tulajdona)
9
Gyozelem útja (Boulevard de la Victoire); Budaörs, Szabadság út; Budaörs, csend
Ez aztán a fényes győzelem! Sok-sok hátat fordító tábla mutatja az utat, ez vezet az élet Megapoliszába. Mintha lenne innen visszaút. Van itt egy útkereszteződés, Szabadság útja! Mintha csak úgy kóborolhatnál! Ablak-lőrés, villanypóznán géppuskafészek. Vigyázzban álló panelházak. Hiába szöksz távvezetéken, túloldalon is ezek várnak. Nincs ki út. Zsákutca a körforgalom. Hegyekbe dezertált a forradalom.
Budaörs, Szabadság út (2002, olaj, vászon, 85×100; Ferge Zsuzsa tulajdona)
10
Szüts Miklós: kobánya; Vojnich Erzsébet: csönd; a hetedik
Ne sírj, az élet nem siralomház. Hajnalban nem téged akasztanak. S hogy nincs remény, váljék vigaszoddá. Tér van, nincs idő. De kint napra nap jön, hétfő, kedd, nem hallod, de zajlik az ittésmost, a harminchetes megáll a temetőkapunál, van kint, míg bent örökös előzetesben, te, tényleges életfogytra ítélt, járkálsz, faltól-falig, befalazva, mint az ablak, priccs, szék, kübli, itt élsz, lavór, szappan, törülköző, asztal. Vasárnap van, a hetedik napon mint sírt, rád nyitják fönt az ablakot.
Kőbánya (2003, olaj, vászon, 100×140 cm, Halász Iván tulajdona)
11
Csönd (1986, olaj, vászon, 144×152 cm)
(Vojnich Erzsébet képei)
Pénteki diadal
Vágóhíd véres vastraverzein nagy kampók himbálóznak üresen. De ma végre szállítmány érkezik! Már fenik késüket a hentesek, fogukat a vágóhíd macskái. Slaggal lemosva ragyog a mészárszék, most Ábel érkezik vagy Káin? Mindegy, ne legyen benne sok bélsár. Röhögnek a mészárosok, látszik, éles a foguk, akár a bárd — ám jön egy segéd, nincs Ábel, se Káin, csak egy csontsovány, vérefolyt bárány. Boldogok a macskák, egészen övék lehet, és boldogok a kampók, üresen lengenek.
Pénteki diadal (olaj, vászon, 152×200 cm)
13
Szentély
Nincs semmi dísz a Szentek Szentjében, kép, mirha, tömjén, új és óarany, boldog, ki reggel magára ébred, s tapasztalja, újra meg újra: van. A Szentek Szentjébe belépni nem lehet. Elbújt, szörnyű, sötét titok. Őt persze nem láthatja senki sem, csak nyálas nyomát a mozaikon. A Szentek Szentjében él a Féreg. Pillanatok hullnak, a szőrei. Nem emészt, ürít, s az ürességet, mi Ő, azonnal meg kell tölteni. A Szentek Szentjébe csak az léphet, kit fölfal. Megláthatod, ha téged.
Szentély (1998, olaj, vászon, 152x132 cm; a Pannonhalmi Apátság gyűjteménye)
14
Fönt kis vakablak, a fény a nyitott ajtón túlról árad a terembe. Nincs is ajtó, nincs túl, és nincs titok. Nem szólnak, tudod, mikor mehetsz. De nincs senki benn, látod, fényes ajtó nyílik egy halvány terembe, onnan vörös ajtón lépsz rózsaszín padlós szobába, szürke ajtó, most hol vagy, átjáró, az utat ne jegyezd meg, hideg kályhák, hörgő csap, falikút, itt a lépcsők a falba vezetnek, lejárat vízhez, nincs víz, ha kijutsz, fekete ajtós sötét terembe. Nem szólnak, tudod, mikor mehetsz. De
Szoba mosdóval (1999, pasztell, pác, papír 30×40 cm; dr. Budai György tulajdona)
15
Chicagói hotelszoba; Európa II; Mufény; Kórház; Fehér mosogató, vörös fal
Csupasz vaságy, ágynemű lehúzva, teraszon szellőznek a matracok, felszárad verítéked, a hulla eltakarítva, nincsen csak szagod, mint zsúrkocsin, tolnak a sötétbe, anyád kitolt, tolnak a világból, tálalnak a boncnokok ebédre, nem világít, csak egy radiátor hideg fénye, kattog, nem melegít, fürdetnek hullamosogatóban, slaggal, újjászülettél, élsz, megint! Vörös falak, jól nézz körül, most vagy, hozzádlátnak, isten is besegít, kesztyűt húz, vág, varr, mossa kezeit.
Kórház (2008, olaj, vászon, 94×134 cm; magántulajdon)
16
Reneszánsz; Mennyezeti üzemablakok; Csarnok billenoablakokkal
A sarokban az örökös sötét hideg szenén fényhasáb. A padlás fekete-fehér mozaikkövén fűrészporban puhán fut a patkány, zajtalan, csak mi halljuk, hogy motoz bennünk. Elérhetetlen magasban a mennyezet. Fa tartóoszlopok és a patkányok velünk rohadnak. Vagy nem is padlás ez, hajógyomor? Medencében tenger, sötét a víz. Ez itt a mennyország és a pokol. Senki a korlátnál, sehova visz. Mentsétek meg lelkeink! Billen az ablak, kirepül a remény koszlott vakgalambja.
Mennyezeti üzemablakok (2007, olaj, vászon, 155×59 cm; magántulajdon)
17
Kis Szénhányó; Szürke vaskapu; A nagy szellozo; Fekete hármaskép; Kokád
A Kis Szénhányó, így becézitek (a Nagy Szénhányó odalenn vár rád) tömbje, mint a szén, sötét és hideg. Mint nőt, közelíted meg a bányát, előtte a kantinban két feles, tilos, de szabad, most, neked, mindent, indulsz, még van levegő, lélegezz, csend, egymásra se néztek a liftben, csak fölfelé, fáradtan, röhögtök egy már ezerszer hallott, rossz viccen, feketék vagytok, mint az ördögök, akiknek lent megjelent az isten. Lefürdesz, a kantinban négy feles, négy sör. Míg van levegő, lélegezz.
Fekete hármaskép (2007, olaj, vászon, 185×66 cm)
18
koszorúdarabok
Felhúzták neked a sorompót, Feltételes megálló. Itt még Az Orlay utcában a fa Figyelem, értesítjük a várost, Elcsattog fölöttem egy vonat. Kitűztük a város zászlaját, Ez aztán a fényes győzelem! Ne sírj, az élet nem siralomház! Vágóhíd véres vastraverzein Nincs semmi dísz a Szentek Szentjében, Fönt kis vakablak, a fény a nyitott Csupasz vaságy, ágynemű lehúzva A sarokban az örökös sötét A Kis Szénhányó, így becézitek.
19