Dűlő 2016023 — Szöveggyár 2016

2016023

Szรถveggyรกr 2016

A Műút Szöveggyár 2016-os tábora (Miskolc, Vasgyár, 2016. július 3–6.) résztvevőinek írásai Szövegek: Fülöp Barnabás | Hegedüs Benjámin Jutas | Horváth Eszter | Imre Ábris | Kiss Lóránt | Maier Péter | Miklya Csanád | Purosz Leonidasz | Rákóczi Zoltán | Szurdi Panni | Vas Máté | Vida Kamilla Nyilas Atilla | Sopotnik Zoltán Fényképek: Szöveggyár archívum dűlő a műút irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat önálló tartalmú digitális melléklete szerkeszti: kabai lóránt kkl@muut.hu logo, layout, design: Tellinger András telli@chello.hu kiadja a Szépmesterségek Alapítvány Miskolcon felelős kiadó: Kishonthy Zsolt a megjelenést támogatja a Nemzeti Kulturális Alap ISSN 2062-4409 http://www.muut.hu/dulo http://www.facebook.com/muutfolyoirat http://twitter.com/muut_folyoirat

„Itt vannak, itt, a Gömbnél, itt, ahol legbensőbb kívánság teljesül, ahol nincs hazugság, csak az egyetlen, világos és tiszta vágy.

Még nincsenek benne a Húsdarálóban, vagy már el is kerülték azt.

A Zóna maga a Húsdaráló látványa, tájköltés.”

(Zemlényi Attila: Gömbhalak a hálóban, Litera, 2016. július 4.) „hajnali három, nekiülök a naplónak. a távolból valahol a fizetésnap című szám szól a bëlgától. meg kell állapítanom, hogy ez egy roppant jó társaság, roppant jó aranyköpésekkel, és sok rossz szóviccel, amikért alkalmanként 100 forintot kell fizetni a kijelölt rendőrségi alakulatnak. csak remélni tudom, hogy a srácoknak is akkora élmény marad ez a tábor, mint amekkora nekem volt gimis koromban. legyen sok első szerelem, sok ros�szalkodás, jelentős irodalmi sikerek. (tényleg öreg vagyok én már, elfogadható az elérzékenyülés.) jövőre ugyanitt, »mert rossz volt a gyerekkorom, és mert írok«.”

(Borda Réka: a szöveggyárban kidőlnek a fiatal költők, Litera, 2016. július 5.) „Az ebéd elfogy, lassan indulunk tovább a zárófelolvasára. Pedig vagány srácok vagány szövegeiről van szó, de kicsit jó lenne kitolni ezt a formális búcsút. Végül megtörténik, és megint eszembe jut, hogy milyen jók ezek a szövegek. Nincsen mindenkiben visszaköszönő, unalmas zsáner, csak csomó érdekes hang, csomó eltérő felfogás. Jó érzés hallgatni őket, jó érzés velük lenni.

Esteledik, Miskolcon az egy főre jutó vagányság kicsit lecsökken, ahogyan fokozatosan dobbantanak vissza Szegedre, Balatonalmádira, Budapestre és mindenfelé a srácok.

Kevesen maradunk, együtt sörözgetünk a veteránokkal. Békés együttlét, újratalálkozások: akár karácsony is lehetne.”

(Polák Péter: Vagány srácok, Litera, 2016. július 6.) „Szeretem a kommenteket. Szeretem a hosszú, sehová nem tartó fröcsögést. A muszályt és a Magyart. Azt is, ha zsidóznak. Szeretem, hogy hazudsz. Amikor ros�szul mesélnek viccet, azt is eléggé. Persze legjobban a jó kommenteket szeretem — a humorosakat, a jól megfogalmazottakat, az elgondolkodtatóakat. A Szöveggyár egy olyan hely, ahol jó kommentek vannak.

A Szöveggyár legnagyobb húzása ugyanis a kéziratfal. A palánták (sicc!) szövegei a gyár egyik belső terében kerülnek kiállításra nagy, összekommentelhető fehér lapokra nyomtatva. A lapokra mindenki írhat (és illik is írnia) – a vers egészéről éppúgy, mint az egyes részletekről. Aztán egymás meglátásairól. Egyszerű, de baromira működik: hogy értetted azt, hogy pongyola a mondatgrammatikám?

— a kocsmában is műről és befogadásáról folyik diskurzus.”

(Purosz Leonidasz: A +1 én vagyok, Litera, 2016. július 7.)

„Harmadik éve a nyár első felét a Szöveggyár teszi kellően szálkássá, az utolsó nap mínusz-tartományában Vida Kamilla felveti a tábor utáni depresszió fogalmát, erre és a déli verőfényben tobzódó világvége-variánsokra fogom, hogy a buszpályaudvaron később egy hirtelen támadt, viharos széláram is még mindig olyan kérdéseket próbál megfogalmaztatni velem, mint hogy egy atomvillanás alkalmával ki pislog, és hány ezren bírhatják egy ilyen tekintet nyomát. Mintha már sok is lenne az ellátmány: anekdoták, abszurdan vicces és egymás tudásanyagából állványozott viták, élmények, a szökevény alkotói készség, jó dumák, kéziratfalon egymást faragó művek vonulása, a társalgások gráfja, amit akár csak passzívan hallgatni is érdemes, információjunkie-k lépéselőnyben.”

(Vas Máté: Évszakos, belélegzett zaj, Litera, 2016. július 8.) „Valakinek bélyeg-, másnak matrica-, nekem mondatgyűjteményem van (ha egyáltalán szabad így hívni a telefonom „feljegyzések”mappáját, amibe rendszeresen írom azt, amit olvasok vagy hallok és nem akarom elfelejteni, újra akarom dolgozni, akár sajátomévá tenni). Ilyen esetekben a mondat talál meg engem és nem én őt, ez is egyfajta öröm. Nincs értelme a csereberélésnek, nincs árfolyam. Mindenki csak a saját mondatgyűjteményét gyarapíthatja, úgy, hogy megtanulja, hogyan álljon a szélben, melyik irányba nézzen, hol keressen, hogyan helyezze magát ahhoz, hogy ezek a mondatok megtalálják őt. A tehetséggondozás számomra mindig is ezt jelentette, hogy finoman jelzik nekem, hogy valószínűleg merről fúj a szél majd, merre keressek; illetve maga a felszólítás, hogy keressek egyáltalán.

Kontextusteremtés. Ilyenek.”

(Vida Kamilla: Posztmodern felelet, Litera, 2016. július 9.)

A 2016-os Szöveggyár-tábor programja Július 3. (vasárnap) 12:00: Tábornyitás; a kéziratfal elkészítése 14:00: Terepbejárás, műhelymunka, kreatív szövegírási feladatok 16:00: Jenei László előadása Július 4. (hétfő) 10:00: Filmvetítés — Christopher Nolan: Memento Műhelymunka, kreatív szövegírási feladatok 14:00: Nyilas Atilla előadása 16:00: Sopotnik Zoltán előadása és műhelyfoglalkozása Július 5. (kedd) 10:00: Filmvetítés — Terry Gilliam: 12 majom Műhelymunka, kreatív szövegírási feladatok 14:00: Lenin Kohászati Slam (Bájer Máté, Bánóczi Bea, Kajati Bálint Hyka, Maier Péter; moderál: Barcsai László) 16:00: Gaborják Ádám előadása 17:30: Lakatos István műhelyfoglalkozása Július 6. (szerda) 10:00: Filmvetítés — Barbet Schroeder – Charles Bukowski: Barfly Műhelymunka, kreatív szövegírási feladatok 14:00: Táborzáró felolvasás a Szöveggyár-veteránok jelenlétében

Kéziratfal Még 2012-es táborunkban alakítottuk ki azt a gyakorlatot, hogy a résztvevők jelentkezéskor beküldött szövegeit A/3 méretben kinyomtatva a projektszoba falaira ragasztjuk, s innentől mindenki szabadon véleményezheti, jegyzetelheti, kommentálhatja azokat. Ennek előnye egyfelől a viszonylagos időbeli szabadság: nem azonnal kell reflektálni az olvasottakra-hallottakra, a tábor teljes időtartama rendelkezésre áll, így akár többször vissza lehet térni egy-egy íráshoz, lehet egymás kommentárjaira reagálni; másfelől a szóban nehézkesebben megnyilvánulók is teret kaphatnak így. Mindemellett természetesen további személyes megbeszélések, konzultációk, élő műhelymunka is folyt a táborvezetőkkel, illetve a korábbi táborok résztvevői közül meghívott mentorokal, Borda Rékával és Polák Péterrel.

Az alábbiakban a kéziratfal „eredményei”, a táborban kapott vélemények, tanácsok, javaslatok nyomán újraírt versek olvashatók.

Fülöp Barnabás

alvajárók a szőlőhegyre viszel fel én a nyakadban ülök elrohan mellettünk a tavasz-könnyű tér a távolban akár a Balaton még csendesek és szelídek a kérdések azért írhatom le mindezt mert éppen akkor tanítasz meg emlékezni mondataidnak inkább levegőjük van mint súlyuk miközben beszélsz nem nézel rám a túlpart felé fordulsz csukott szemmel úgy a legkönnyebb büszkének lenni A családi birtokot benőtte a gaz az emlékeim pedig csak az álmaid Mikor reggelente felébredek belőlük elsötétített szobákat és bereteszelt ajtókat találok csak a lenémított tévé villanásaiban tapintható még ki az otthon Hónapokat akarnál átaludni így ha ügyetlen lépteim nem riasztanának fel Beszélni akarok hozzád de kérdéseimtől megrettensz mint aki először hallja meg erősítőn keresztül a saját hangját majd nyöszörögve a fal felé fordulsz Közben lekapcsolják a fűtést és az áramot a levegőben ritkul az oxigén Mire betöltöm a tizennyolcadikat, már alvajáróvá képeztem magam. Járásom nesztelen, emlékek és álmok nélkül a nyelv is fölösleges. A túlélés tárgya ismeretlen, formája viszont tanulható.

Turulfészek Csivitelő gyerekkorodban még nem gondoltál a jövődre.

Anyád félig megemésztve töltött beléd mindent, így könnyű volt jóllaknod, önfeledten nézhetted, ahogy a nagyok kitárt szárnnyal suhannak az égen és leszállás után rendületlen oszlopokként állnak körül.

Beletörődni képtelen vagy, hiszen a csontokon átszűrődő napfényben még látod a tájat. A hangod elfojtják a tápláló csőrök. Dallal nem lehet jóllakni, neked pedig ilyen korban nagynak és erősnek kell lenned, mondják, és rá is vagy szorulva, hiszen ahogy repülni, úgy vadászni sem tanított meg senki.

Mikorra a szárnyaid megerősödtek, addigra a levegőben lévő toxintól — amit csak átoknak vagy láthatatlan ellenségnek szabadott hívni — a többiek izmai elsorvadtak testük röpképtelen lett, csak a körülötted álló csontvázak tartása maradt példaként.

Az égtől akartak óvni így, nehogy te is megbetegedj vagy a gyávákkal együtt délre költözz.

A sötétet szereted. A külvilág összemosódik a kalickáddal, ilyenkor a szökésről álmodsz, a foszlányokból összerakod a hegyeket, a tavakat és a napfényt, mikor hirtelen gerincek roppanására riadsz fel, lábad alatt az éjjel kihullott tollaid.

Hegedüs Benjámin Jutas

Visszaszámolás Mereven nézek egy bokrot, különféle sárga széleket, itt-ott előtűnik a zöld is, levelek rejtett címere, s egy másik látvány emögött: összehajló fák tövében drótkerítésbe fut eperbokor-övezte fehér.

Nem válnak-e a lombok hulladékká, mint ágán megbuggyanó szilva, ha újra itt nyaralsz, apám, s rendezkedni támad kedved, csinosítani az udvart tönköket hagyva hátra többségi részeden, mit nyaralóidényen kívül nemigen látogatsz, mert második családod a fővárosban él, ott telnek mindennapjaid postázási céged élén.

Ha lehetne, se tennék panaszt semmilyen hivatalnál, mint tetted egykoron esővízzel telt úthorpadás okán, de máig meg nem értem, az ecet-, ha megmaradt, a meggyfa mért szúrt szemet, hogy parkolási célból kivágtad egészen, hiszen szélvédődet félted, pedig lett volna munkás, aki baráti áron lombkoronát metsz. És a későn érő barack?

Betegnek nevezted.

Minek is tagadjam, persze asszisztáltam gallyakat kötözve, te megfizetted árát sörrel és tüzelővel.

Akkoriban könnyen berúgtam, nem kellett órákon át innom, s el nem keveredtem a város forgatagában, mikor kapuk zárnak aluljárót megtartva hőjét hajnalig.

Este érthetted meg, közös részegség alkalmán, hogy számomra az istenfélelem nem az Úrba vetett hitet, hanem lététől való félelmet jelent.

Horvรกth Eszter

Reváns Csak én bocsáthatom meg, amit magammal tettem.

Hasadék tátong bűneim térkövén.

Testem hátat fordít, macskakő borításán rövid kopogás és teavíz sistergése visszhangzik.

A vonagló hús lassan mindent beborít, ahogy szétmállik, égése lélegzik forró víz bilincsétől.

Isten koplal a zsigereimben.

Térköveimet megméri, majd epét hány.

Borításom felrepedése közben érzem csókjai kérgét moccanni.

Hogy elhallgattasd a testem, kenyeret kell törnöd értem.

Szárazan vijjog megmaradt részem.

Hamummal jóllakik az Isten.

Rituálé „Fáj a szívem.

Itt meg itt.”

Édesanyám, nem borítottál végig fekete fátyollal, mint a tükröt letakarják babonából arra az esetre, ha a szellem visszajárna még vagy negyven napig.

De a bútorokat azért felborogattad és bensőd is kellőképp lila, úgy látom.

Bénán lógó végtagjaid koporsómat átfonják, közben a búzakalászt kezedben szorongatod, amivel áldást hintesz lényem hűlt helyére testemben. Üres mellkasom a legcsikorgósabb öregasszony-hangokat kongja, zsoltárok koldulnak könyörületet lelkemnek.

Valójában idegenként hatnak egy katolikus temetésen, mégis legjobban egyszerű, elnyújtott hangzásukat kedvelem.

És egy zoboraljai siratót, megszabadultam már én a testi haláltul és megmenekedtem minden nyavalyáimtul.

Elképzelem, ahogy egyszerre vet keresztet a tömeg, koszorúktól mocskos sírom felett.

A keresztvetés egy kifejezés, hiába öntudatlan,védelemmel ruház fel.

De gondolkodom, ha nem az ásók kemény koppanását és a száraz föld hangját hallanám magamra zúdulni, miféle világrend lehetne az?

Ezért most is rajtam a felelősség, meghalni és temetődni is úgy kell és olyankor, hogy a tükröket magamtól letakarjam, és legyen fizetett parcellám katolikus földbe szentelve. „Fáj a szívem.

Kívül-belül.

Bánat szorítja kétfelől.”

Imre Ă bris

Hullamosó Mondják, hogy a temetők melletti kocsmákat nevezik így. De ez csak akkor volt érdekes, amikor szivattyú hiányában a pincédben lapátolom a leszivárgott vizet egy piros felmosóvödörbe. A tüdőd váladékkal telt meg — így mondták anyámék —, egy alkoholista, aki felszökő gyomortartalmát állandóan félrenyeli, a szervezet úgy töltötte fel a mellüreget újra és újra. Görcsösen markoltam a nyelet, májfoltos ujjak a talpas poharat. Minden egyes lapáttal közelebb vittelek a fulladáshoz.

Nem tudtam elképzelni, hogyan ölheti meg egy test önmagát. Viszont az esőzésekkor folyton beázó pince kézzelfoghatóbbá tette, amit a kórtermek vegyszerszaga még csak sejtetett. Egy emelettel feljebb most már csak az üres fotel marad érthetetlen, meg hogy a proszektúrán arra ébredtél, ma már nem fogsz.

zúgás vonatkerekek alá gyűrődött altest. konzervnyitású hajnal. pályaudvar. mentők. kávé az asztalon. lakótelepi öregasszonyok magasított talpú edzőcipőkben. elmállott arcú járókelők. gyűlnek a hústömegre. peronra hányó férfi. vágányokra csorgó sárga lé. nejlonzacskóba horpadt légvételek. csövesek hallgatják recsegő rádión a what is love-ot. anyám végig nevetett, mialatt szült. könyvlapsárga szájjal. hamutartóból kéne ennem a parazsat. megtapogatom az orvos hátát a sztetoszkóppal. félrever a szíve. minden rendben van.

Kiss Lรณrรกnt

Egy négyszög határai Egy négyszög lehetőségeit számba véve a tökéletes megismerésig juthatunk.

Egy négyszög körülírható, mérhető, mint a világ. Egy menetoszlop legvédettebb helye, kegyhely nélküli zarándoklat. Egy értéktelen terület a sivatagban.

Egy négyszög: pontosan x számú homokszemből áll, a tér tökéletes modellje, egy négyszög: a Föld középpontja felé egy hasáb, de csak a felső lapja látszik, egy négyszög a sivatagban, elhagyhatatlan, egy négyszög határán állni és próbálni kilépni rajta, legyőzni a teret, csak úgy nő a távolság, ahogy nő a lábnyomok száma, távolodik a történelem, egy négyszögön belül állni és nézni, hogy távolodnak az oldalak.

Éjjel a Central Park Nappal a híg vidámságban hullámzottak a levelek, a padok a sugarak rajtkövei lettek, valami gömbölyű görgött a fák közt, a hidakon a graffitik tűnődve nézelődtek, az egész látványt birtokba sem lehet venni, mozgó rendszer, mindenki csak egy-egy kis buborékjában gyönyörködhet, vagy csak a gondolatban, hogy ő is része a tájnak, és csak magát képzeli el, hogy milyen békebeli, milyen nyugodt lehet kívülről azon a padon, vagy bárhol, ahol ül.

Éjjel valami sűrű fojtogatja a fákat.

Aki a padokon marad, megfullad, vagy a nagy nyomás pusztítja el, a sűrűség agyonnyomja a nappali táj zsongó résztvevőit, a bogarakat, mókusokat, galambokat, a kenyérmorzsák, mint egy baleset roncsai, úgy hevernek szanaszét, a hajléktalanok, mint a mélytengeri halak, hozzászoktak a szélsőséges viszonyokhoz, nappal ijesztőnek tűnnek, de éjjel, abban a sűrű valamiben, épületek szegélyezte árokban övék a dicsőség, övék a táj, ami éjjel csupaszodik le az igazi valójáig, nappal pedig újra felhígul.

Maier PĂŠter

Hajnalban a fával Hazafelé tartottam, hosszú éjszaka után.

A tanácskertnél vastag törzsű fa feküdt az úttesten.

Mellé feküdtem, átkaroltam, forgatni próbáltam, ölelkezve gurulni vele a betonon.

Nehézkes volt, tudattalanul visszautasító.

Akarta, hogy mozgassam, de nem őszintén.

Az arcomat a kéregbe nyomtam.

Fájt. Üreget nem találtam a testén.

Akkor döntöttem úgy, inkább csak melléfekszem.

Majd csöndben figyeltük az eget, egymás mellett elterülve a földön a kora nyári másnapos reggelen.

Tartozik hozzám a 13 friday, a szerencsés napok. hozzám a fluorescent adolescent, a gördeszka, szolidan guruló tizennyolc év. apámék hajnali népdalai omladozó, reformkor-szagú épületekben. hozzám a hagyomány. sváb meg magyar, román és székely, majd egyik se. .................. hajszál csak a kötődés a gyerekkel, aki hozzám

Miklya Csanรกd

korrózió villamosnak üvöltesz harmadik birodalmat. Wehrmachtsadlernek hívod, pedig tudod, hogy egy négyeshatos nem tehet semmiről. a körút helyett arcod nézem, ablakra feszített árnyjáték. végül háttal ülsz le, hogy még véletlen se láthassam a szemed, miközben taknyos zsebkendőt veszel elő, remegő kézzel belecsomagolod a nyolcadik kerületet, és farzsebedbe csúsztatod élére hajtogatva, hogy kilógjon az összes utcasarok, amit valaha miattad szerettem.

lapockádat tarkómhoz támasztva nyomkodod a leszállásjelzőt, hogy érezhessem, távolságon több mindent lehet érteni. számodra egy jobb oldalon nyíló ajtóban nyer majd értelmet a Rákóczin. mint állatok, ha megjelölik területüket, hagyod ott a kapaszkodón körmöd nyomát. túl erősen szorítottad, a vas felszínre kerül, hogy utána vízzel és oxigénnel érintkezve korrodálódni kezdjen. a képződő vas-oxid kívülről befelé haladva emészt fel mindent, ami útjába kerül.

Purosz Leonidasz

Nem írja alá Isten, a fény a hűtőben nem írja alá a felkínált szerződéshosszabbítást.

Hiába nyit a gazda napi ötször ajtót, Istennek ez nem elég: szerepelni vágyik.

Ilyenkor mint hűséges, szomorú feleség, teszi a dolgát: világít. A gazda nem hisz benne, a technika vívmányának gondolja őt.

Múltkor is hogy jött haza! — Isten elszörnyedve néz.

A gazda nem tudja, hogy Isten nem hibásodik meg soha. Ha a segítségét kérik, segít; ha nem hívják, készenlétbe helyezve várakozik.

Eljön majd a nap — gondolja —, mikor kilép a testéből, és ledobja magáról az öreg hűtőt.

Álmában Isten rendőrlámpa fénye — éjszaka közepén a gazda szemébe világít.

Ez egy szexuális álom: a gazda térdre rogy, könyörögni kezd, a rémülettől habzik a szája.

Bár Isten izgalomba jön, végül győz benne a gondoskodni vágyás.

Mégis: ha egyszer észreveszik, nem írja alá a szerződéshosszabbítást — így fogadkozik magában. Ekkor már ébren van, a gazda lépteit hallja. A hűtőben még csend, a csendben karaj, mustár, végbélkúp.

Nyílik az ajtó: a gazda kivesz valamit.

Rรกkรณczi Zoltรกn

Papírmunka A döntés mindkét felén én ülök: azt hittem, könnyű meghozni.

Az egyik fél csak aláír, miatta megy ilyen nehézkesen.

Ha nem lógna ki a vonalról, lehetne nyomtatni kézjegyét, és nem kellene asztalhoz ülni.

Akkor lehetne ésszerű, de így sem zavar, mert a kézírásom mutatja, ki vagyok.

Fokozatosan Halvány bőrrel születtem, rajtad állt, mennyit barnulok, te vittél játszani a napra.

Akkor szoktam meg, hogy otthon vagyok.

Későn égtem le először, végre nem védtem a számat naptejjel, próbáltam beszélni.

Azóta bőrömön érzem a kisgyereket, ahogy menne ki focizni, de csak üres kapura rugdosná a labdát.

Szurdi Panni

temetkezni jöttem bocsánat a megváltó sírját keresem hallottam hogy ma van a feltámadás napja nem nem nem neki viszem a virágot csak mi is ott szokunk eltemetve lenni hazudtam a karbantartónak azt a sok fekete egyenhantot körülötte már feltúrtam mind az éjszakák során lehet hogy rossz helyen keresek mert soha nem találom őket nem ismerem a nevüket vagy a halálukat de a csontjaikból majd meglátom hogy az enyéimhez hasonlóan fehérek befekszem melléjük és köztük leszek temetkezni jöttem ide tényleg de előbb meg kell tudnom hogyan haljak meg ideiglenesen nem szabad beszélnem álmomban rá ne jöjjetek hogy csak színlelem

városotok láttam élni a városotok lakóit láttam a koldusaitokat elhagyni reggel a házaikat eggyel több lábbal és eggyel jobban fésülten, mint máskor háborúba indultak — sorkatonaságba — ebédidőre nyomorult lett belőlük láttam őket délután is: pszichiáterhez járnak kideríteni, valóban tébolyultak-e vagy csak ti látjátok őket annak a tejútrendszer alól költöztek ide birtokba venni a kongó betontömböt, amiről hallottak aztán láttam őket csalódni, mert itt éjszaka sötét van lámpafénynél aludtak és várták hogy felnőjetek hátha megmásszátok a várost és éket vertek a tetejébe de ti most nyugatról beszéltek, még magasabb házakról ők meg várják a reggelt, és remélik, hogy ha vidékről a városba, onnan minél nyugatabbra akkor nyugaton biztos az égbe vágynak pedig úgysem kapni levegőt

Vas Máté

Rend (1) megnyitva hagyta a válópert, én mentettem el. ezután teljen így minden nap, szobortisztán és vésőktől mentesen. előástam a ládát, amibe múltunk gyűjtögettük: papír szerint is a fele engem illet. amikor hatéves voltam, a náthás öcsémnek a nappaliban akartam hóembert építeni. azóta minden szándékot többszörös szkennelés előz meg. javíthatatlan vagyok. egész nap húsz másodpercen töröm magam. hogy tesz engem ez az instant leves boldoggá? milyen tájakon, kikkel és mi legyen az a három szó? a férjem előzékenyebb lesz, mint valaha, esténként ráncossá álmodja a díványt. egy ideig olyan érzés kerülget, mintha azt a gyermeket feküdné el, akit úgy szerettem volna tőle.

(2) a kávét teára cserélem, újra kocogok. azt hiszem, mindennek van egy átlaga, amit tiszteletben kellene tartanunk. a kapcsolatoknak, filmeknek és zeneszámoknak is. nyújtás, derék és karok. miséről szivárgók, dohányzó adománygyűjtők, lustán pislogó diákok. az eleven hordalék közt ott égnek izmaim. ismét eltelt egy év. mennyi energiám van. micsoda távlatok.

Kényszerpályán Minden éjjel tizenkét angolnává hullok össze.

Egy tartályban biztatjuk egymást, ezután leúszunk a folyón ívni.

Végül asztalodra kerülünk, hosszan füstölt órák után.

Mintha toborzás folyna, témák után lestek. Ünnep van, idén is a megszokás diktál: valahogy ki kell tölteni a csend üres vásznait.

A hármas metrón úszok fel hozzád.

Szemben vonulás. Reklámkaraván.

Ezeket az alakokat nem azért fotózták, hogy valaki hosszan az arcukba nézzen.

Fokozottan természetellenes.

Felhasítasz, még emlékszünk a fagyasztóra, a türelem vermeire. Egyszerre egyet. Én megmondtam, hogy tápláló vagyok.

Vida Kamilla

nem csak a hetedik Kuruc Eszternek és Fülöpp Beatrixnak „…mert nem élhet az egyik, míg él a másik” (J. K. Rowling)

I. tegnap este visszakerestem a levelezéseimet a lánnyal, aki a közös játékunkban hermione volt. óvodától egészen addig játszottuk, míg hatosztályos gimnáziumba nem írattak; azt mondtuk, hogy útra kelek horcruxokat keresni, bujdosnom kell, sűrű erdő a kémiaszakkör és rejtekhely a leánykar. kis időre rá azonban ő is elköltözött messzire a családjával, ron pedig maradt bólyban, a szülőfalunkban, ezt már nem tudtuk hogyan feloldani, végleg elszakadtunk. néha még intünk egymásnak a karácsonyi misék után, vagy ha épp hazautazom és összefutunk a postára vagy a takarékszövetkezetbe menet. nem esik szó közöttünk arról, hogy egy apró baranyai település hogyan bírhat el két nagy mágusfamíliát, diszkrécióból muglik maradtunk.

II. ők ketten — ron és hermione — most fiúkba szerelmesek az egyetemeikről, egymásnak nem hiányoznak és ez mégiscsak engem zavar. utolsó üzenetemben erőtlen próbálkozásként még „minden jót, granger” formulával köszöntem el a lánytól, de akkor már nem pisiltem állva én sem és nem karcoltam faággal sebhelyet a homlokomra. ha bemutatkozom, ezt az idegen, anyakönyvezett nevem mondom, a füzeteim címkéjén is ez áll, — bár a pizzát még mindig potter névre kérem.

III. hős vagyok, kiválasztott, a hetedik horcrux. ilyeneket meséltek nekem. és ilyeneket meséltem én is másoknak, egy ideig sokan voltak, ültek körülöttem és hallgatták, hosszú és nehéz munkával valóságot csináltunk belőle. évekig attól rettegtem, hogy nemcsak a hetedik, hanem akár mind a hét; egy nemlétező világ megváltásáról morfondírozom, ha pedig unatkozom, újraszámolom, hányan vagyok.

Nyilas Atilla

A kép ereje a költészetben

1

1 Elhangzott a Műút folyóirat 2016-os Szöveggyár-táborának második napján, július 4-én. E kis előadást beszélgetés követte, amely során megfogalmaztam: talán nem kerülte el hallgatóim figyelmét, hogy itt alapvetően nem a költői kép (trópus) szakkifejezés jelentésében, hanem mindennapi értelemben használtam a kép szót.

„Tizenöt éve írok költeményt és most, amikor költő lennék végre, csak állok itt a vasgyár szegletén s nincsen szavam a holdvilágos égre.”

(József Attila)2

A hintás példa „Hogy elmentek az évek! Mennyivel öregebb lettem! De szomorú!” — ugye, milyen semmitmondónak tud ez hallatszani?

Ha azonban azt mondom, elvetődvén a gyerekkor terére, gondoltam, felülök a régi hintára, de hiába tuszkolom, már nem fér bele az ülepem — ezzel talán már könnyebb együttérezni. Így mindenesetre kifejezőbb.

Ezt a példát nem én találtam ki, Röhrig Gézától hallottam úgy negyedszázada, és azóta sokszor fölemlegettem.3 De miért fogott meg ennyire?!4 Ennek egyik oka minden bizonnyal az a kép, amit bennem idéz föl. Nem azokat a tereket, amelyeken talán több időt töltöttem, és többet hintáztam, hanem egyértelműen ezt az egyet. Két panelház közé esik, lombokkal és árnyakkal, oldalt-hátul fölsejlik a piros hinta is, és az egész képet áthatja valami bensőségesség, aminek fő forrása, úgy vélem, hogy a határoló házak egyikében lakott egy lány — akibe gyermekként szerelmes voltam —, és a két óbarátom egyike is.

Másban ugyanazok a szavak természetszerűleg más hinta képét eleveníthetik föl. És a kép erejének korlátja lehet, ha valaki úgy nőtt föl, hogy nem is látott hintát.

A fehér árnyék Mégpedig hóárnyék. Ez Gyukics Gábor szava, kis kezdőbetűvel szolgál versének címéül. Maga a minimalista jellegű vers tulajdonképpen a címbe foglalt kép kifejtése csupán: fémlábon álló bádogtábla a hó hullatta téren a havat felissza a nap a téren ott marad a tábla árnyékát fűre rajzoló hó5

Ravasz kifejezés ez a hóárnyék. Először is oximoron, mivel a hó a világosság, az árnyék a sötétség fogalomkörébe tartozik, míg ez a fehér, amaz a fekete színhez kötődik. Azután mint összetett szó, az összetételi tagok grammatikai viszonyának jelöletlensége folytán, többféle értelmezést is lehetővé tesz: hóárnyék mint „a hónak az árnyéka” (fényjelenségként) és hóárnyék mint „hótól árnyékolt, azaz hótól mentes, a hó útjából kieső hely” (a szélárnyék mintájára). A versben azonban a szó egyértelműen egy harmadik jelentésben szerepel: hóárnyék, azaz „a hó mint árnyék, az árnyék, amelyet hó alkot”.

Az összetett szó tagjai tehát itt úgynevezett teljes metaforát alkotnak, és a fölmerült jelentések közül — a már említett ellentmondásszerűség miatt is — az aktualizálódik, amely a legváratlanabbnak tűnt föl: maga a hó az árnyék.

2 Töredék az 1930-as évek elejéről, amelyre Parcz Ferenc hívta föl a figyelmemet. Szövegforrás: Magyar Elektronikus Könyvtár, József Attila összes költeménye, http://www.mek.oszk.hu/00700/00708/html/kolto00000/kotet00001/ciklus00394/cim00406.htm (2016. június 30-i hivatkozás).

3 „Nem fér a seggem a játszótéri hintába” — idézi a sort Röhrig Géza (levélben), s két helyen is Peer Krisztián: http://www.litera.hu/hirek/ faraszto-lehet, http://allegoria-portal.blogspot.hu/2013/01/kritika_6259.html (2016. augusztus 16-i hivatkozások).

4 (Túl a vulgáris szóhasználat és az érzület együttállásán.)

5 Irodalmi Jelen (Budapest–Arad), VII. évfolyam, 73. szám (2007. november), 17, az interneten: http://www.irodalmijelen.hu/digital/73/index. html?pageNumber=17 (2016. július 3-i hivatkozás).

Van olyan képem, hogy ahol hőt kibocsátó csővezeték fut a föld alatt, útját jelölve megolvad a hó. És van olyan is, hogy valami a szél útját állja, és így nincs mögötte hó. Gyukics Gábor képe más, mindkettőnek az ellentéte. Ahhoz, hogy megmaradjon az emlékezetemben, a referencialitás helyett itt éppen annak tüntető hiánya működhetett közre.

Bársonylapozás Fény és árnyék egymásra hozva. Mintha az ég bársonyt lapozna. Fakó bársonyt és könnyű vásznat. Aranyszivacs a koromtajték, sárga habhálón kék szemcse-mezők. Ében legyezők, cinóber söprűk, zöld villanás széthasadozva, fehér szivacsok, kék lepedők, szilárd aranyfüst törik puha hasábokra. Csodálkozik a gyűrődés a fényben, lila háborgás habzik a feketében.

Ezüst zúzódás szilánkhullása, ezüstös hártyaszakadás, ezüst szilánk-hullámok ájulása.

Viola, kármin, hullaviola, cián fénylemezkeveredése az árnyékhiány. Enciánkék a himlőfekete tajtékban a jég. Aranyszita-csönd a növényi büszkeség. A madarak alusznak lombok közt, faágon.

Meggyszínű márványparázs tokapihéjük borzoltan piheg. […]

Juhász Ferenc 1985-ös, Sárga fénykristály című versének kezdőrészlete ez,6 első szerkezeti egysége. A fenti kép fényjelenségek, színhatások leírása-érzékeltetése. Az élőlények megjelenése, a „növényi büszkeség”, lomb, faág és a madarak a vége felé már az átvezetést is szolgálják a következő részbe, amely „lenti”, és a rothadást, a temetői föld alatt való létet taglalja.

Két-három nyitómondata szó szerint, s homályosan az egész vers megragadt az emlékezetemben, nemcsak mert akkortájt ismerkedtem Juhász Ferenc költészetével, hanem valószínűleg a miatt a hullámzó hatás miatt is, amit a belső rímek és a sorvégek általi tagoltság kettőssége kelt. Így történhetett, hogy évekkel később, amint egyszer abban a természeti jelenségben gyönyörködtem, ahogy a fény a valahogy talán sávokba rendeződő felhők közül áradva viszonylag sűrűn egymásra következő, váltakozva világos és sötét, hasábszerű részekre bontja a teret, sőt ezek mintha egymással párhuzamosan mozognának, úgy is, hogy azonos mértékben változik lassan a dőlésszögük, és úgy is, hogy együtt haladnak egy irányba, akárha egyforma erővel tolnák őket, egyszóval amint ezt a hihetetlenül plasztikus fényjátékot szemléltem, rácsodálkoztam: „Hát ez lenne az! Fény és árnyék egymásra hozva, mintha az ég bársonyt lapozna!” Fakó bársonyt és könnyű vásznat…

Emlékeztem szavakra, és egyszer csak fölfedezni véltem a képet, amire vonatkoznak.

Egy ünnepi szólam Hasonlóan jártam Babits Mihály Húsvét előtt című versével. Utolsó versszakát idézem:7 Ó, béke! béke! legyen béke már!

Legyen vége már!

Aki halott, megbocsát, ragyog az ég sátra.

Testvérek, ha túl leszünk, sohse nézünk hátra!

Ki a bűnös, ne kérdjük, 6 Először az Élet és Irodalom 1985. augusztus 9-i számában jelent meg, majd A csörgőkígyó hőszeme című kötetben, innen idézem (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1987, 77[–79]; az interneten, a Digitális Irodalmi Akadémia szövegtárában: http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayX html?docId=332&secId=30644 [2016. július 3-i hivatkozás]).

7 Ebből a kötetből: Babits Mihály: Húsvét előtt: Válogatott versek, a válogatás és az utószó Keresztury Dezső munkája, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1983, a vers a 90–93., utolsó versszaka a 92–93. oldalakon.

ültessünk virágot, szeressük és megértsük az egész világot: egyik rész a munkára, másik temetésre: adjon Isten bort, buzát, bort a feledésre!

Ebből a versszakból annak idején, amikor először találkoztam vele, talán az a sor mondta a legkevesebbet, hogy „ragyog az ég sátra.” Most pont fordítva van. Ez egy ünnepi kép. A sátor szó — a húsvéttal összefüggésben — fölidézheti a vallási asszociációs mezejű sátoros ünnep kifejezést. Az Ószövetségben a frigysátor kultikus központ, amelyet a bizonyság, a megnyilatkozás vagy találkozás sátrának is neveznek.8 Máté evangéliumának 17. fejezete szerint Péter apostol — bizonyos fordításban — három sátrat ajánlkozik emelni: egyet Jézusnak, egyet Mózes, egyet pedig Illés prófétának.9 Azt, hogy „az ég sátra”, lehet úgy érteni, hogy az ég maga a sátor, amely a földet védi, otthonossá teszi, illetve — gondolva a biblikus vonatkozásokra — megszenteli, kapcsolatba hozza Istennel. A sátor a Jelképtár szócikke szerint korábban — „főleg a szibériai népeknél” — amúgy is „az égbolt jelképe volt”.10 Tananyagszerű ismeret, hogy Babits verssora és az azt követő Testvérek megszólítás idézi Friedrich Schiller (magyarul) Az örömhöz című ódáját, és így Beethoven IX. szimfóniájának IV. tételével is szoros kapcsolatban áll.11 Ám amíg Schillernél a visszatérő Sternenzelt („csillagsátor” jelentésű) szó12 inkább éjszakai égboltra utalhat, a „ragyog az ég sátra” bennem jóval könnyebben társul nappali képekkel. Különösen amióta szemtanúja voltam, hogy — ha jól gondolom, heves eső után — a teljesen borult ég felhőrétegének szűk nyílásán áttörő napfény kúpszerű formát, valamiféle fenséges égi sátrat vetített a táj fölé. Ez a kép is revelációszerű volt a számomra.

Mondhatni megvilágító erejű.

Sport Most belső tekintetem ismét a föld felé fordítom, pontosabban valamivel a föld fölé: az ivópultra szegezem. Dukay Nagy Ádám verse következik: Eredő odds Ha egy kötés elszakad, az a többit is lenullázza — szorozhatod bármennyivel.

Nyeretlen szelvény a nap, pohárnyomok ötkarikája — cetliken nyújtózó hitel.

Kiborult fényképdoboz, összerakhatatlan történet — a szemnek a kívül ennyi.

8 Magyar Katolikus Lexikon, szent sátor, http://lexikon.katolikus.hu/S/szent%20s%C3%A1tor.html (2016. július 4-i hivatkozás).

9 A fejezet 4. versében, olvasható például itt: http://szentiras.hu/UF/Mt17 (2016. július 4-i hivatkozás).

10 Hoppál Mihály – Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadám György: Jelképtár, Helikon Kiadó, 1990, 188.

11 http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/magyar-nyelv-es-irodalom/irodalom/irodalom-11-osztaly/babits-beke-es-haboru-kozt-cimu-kotete/babitsmihaly-beke-es-haboru-kozt-cimu-kotete-husvet-elott (2016. július 4-i hivatkozás).

12 http://www.magyarulbabelben.net/works/de/Schiller,_Friedrich/An_die_Freude/hu/11597-Az_%C3%B6r%C3%B6mh%C3%B6z (2016. július 4-i hivatkozás).

Közel a határodhoz, titokban hagyod el földrészed — még neked sem fogsz feltűnni.13

Ebben a — Dukay Nagy Ádám jellegzetes tagolásával négy háromsoros szakaszból álló — versben szerepel az egyik legkedvesebb költői képem, a„pohárnyomok ötkarikája”. Mintaszerűen kapcsolódik itt össze megfigyelés, mikrorealizmus, pszichológiai hitelesség és lelemény. A belső vizualizáció felől indulva, a műmárvány vagy ki tudja, milyen anyagú felületen kivehetőek a hagyományos fröccsöspoharak nyomai, némelyik határozott kört alkot, egy-kettő viszont elhalványul. Ezek metszegetik egymást, ahogyan a halmazábrázolásokban szokták, és ha talán torzítva is, de kirajzolják az olimpiai ötkarikát, amely jelképezi az úgynevezett modern világ teljesítmény- és haladás-központúságát. A sportfogadásra utaló kifejezések előkészítik, motiválják a szimbólum fölbukkanását, rajzoló anyaga, a pohár oldalán végigfolyt borital14 viszont relativizálja az említett eszményeket. Fölsejlik az ivás, tágabb értelemben az önpusztítás mint valamiféle sportteljesítmény, és a gondolat, visszafordítva a hivatalos sporttevékenységek felé, azokat is az önpusztítás módozataiként állíthatja elénk.

13 A vers előbb a Literán jelent meg 2009. október 30-án (ott sajnos a szakaszokat elválasztó térközök nélkül: http://www.litera.hu/hirek/ eredo-odds [2016. július 3-i hivatkozás]), majd a szerző Titokbhakta című verskötetében (TIT Kossuth Klub – L’Harmattan Kiadó – Könyvpont Kiadó, Budapest, 2015, 40).

14 Vagy az üvegedények falán lecsapódó pára.

Sopotnik Zoltán

Bólya Péter az íróját ugratja

Bólya Péter író. Az író. A nagybetűs. A konok. A végtelenül cinikus — így ironikus. A cinizmus alatt síró, az embert féltő, az erkölcsöt az emberre uszító író. Keserves ember- és íróutálata ne tévesszen meg senkit, értünk volt geci, nem ellenünk. A magyar posztmodern első nemzedékének Péterei közé tartozott: Esterházy, Nádas, Hajnóczy… és Bólya — így, kicsit lehagyva, igen, mert posztmodernnek is máshogyan volt posztmodern: Krúdy volt neki az origó, a hivatkozási és mentális alap. Ja, és a morál. És történt az Úrnak bizonyos irodalmi idejében, hogy a morál mint olyan, kitagadtatott és kinevettetett az irodalomban, -ból: azt mondták, nem kell, már meghaladtuk, a morál dobbantójáról ne rugaszkodjon el a bölcs elme, mert beüti az kérges fejit. A posztmodern nem ismerte el azt a morális alapállást, amit Bólya képviselt. Az irodalomtudomány vagy -kritika ezért (is) a mai napig nem vesz róla tudomást, régebben kismesternek titulálták, most már annak sem: valamit nem tudnak megbocsátani neki. A nagyon sok dolog közül az irodalmi élet kritikáját például, azt a számonkérő attitűdöt, amely jellemezte, és a maró gúnyt, ahogyan az írókról, és az irodalmi életről tudott írni. Ne szarj arra az asztalra, ahonnan eszel, van egy ilyen mondás, de Bólyát ez nem érdekelte. A külföldi irodalomban nagyobb hagyománya van ennek az reflektált őszinteségnek, a magyar irodalom nemcsak a lírában merev bizonyos kontextusokban, de a próza sem jutott még el erre a szintre, az irodalomkritikáról nem is beszélve. A mai napig vannak tabuk, el- és letagadások, népi–urbánus-ellentét például. Az írók csak a kocsmaasztaloknál merik megmondani a frankót, a művekbe nem merik beletenni, csak a píszít, csak az illendőt. Ezért a legtöbb író, de mondhatunk értelmiségit is, nem szabad: saját közege fosztja meg a szabadságtól. Bólya szabad volt. A független értelmiségi szerepért küzdött: a szocializmusban, ezt azért tegyük hozzá. Az elsők között tematizálta az értelmiség problémáit, egyáltalán a szocialista polgár (micsoda feloldhatatlan ellentét) szerencsétlen képződményének kísértetszerűségét. Azóta már annyi minden átpolitizálódott: a kilencvenes években még a tévében is vitáztak a független értelmiségi szerepéről, mára ez már elképzelhetetlen, ugyanis nincs független értelmiségi, megszűnt létezni, megszüntették, mi magunk szüntettük meg. Mindenki áll valamilyen politikai oldalon, és íróként, költőként onnan beszél, bár azt is hozzá kell tennünk, ma nem nagyon tehet, tehetünk mást. Azt viszont tehetnénk, hogy nem fogadjuk el azt például, hogy a másik oldalon nincsenek tehetségesek, műveltek, őszinték, mert ez sosem igaz. Ha jobban belenézett volna az irodalom a bólyai tükörbe, sokkal árnyaltabb lenne a kép. Ő volt a magyar Bukowski, érdekes, hogy Bukowskinak mekkora rajongótábora van, addig Bólya sztenderre téve. Talán mert túl közel volt, van hozzánk, és így már nem olyan trendi a kegyetlen irónia. Hatott rá a beatirodalom, nem is kicsit, ezt fel is rótták neki, míg például Orbán Ottónak, Eörsinek nem. Nem volt beleilleszthető a Balassa Péter nevével fémjelzett kánonépítő vonalba sem, a szövegirodalom nem érdekelte igazán, történeteket mesélt inkább, abban az időben mosolyogtak a történeten. A mondat viszont ugyanúgy érdekelte, akár a posztmoderneket: a bólyai mondat: hol költői, krúdys lebegésű, hol rövid, szikár és nagyon pontos, a köznyelvből ő is külön univerzumot tudott építeni. Legjobb példa erre Az udvar közepe című novellája. Egyszerű, hétköznapi mondatok, nagyon egyszerű történet naplószerűen megírva, mégis, ahogy elolvasod, nagyon mélyre jutsz, túl mélyre is. Egy ember vesz egy házat és ez mindennél fontosabb lesz a számára, ennyi. És mennyi minden van beletéve mégis. A főhős elvált, elfáradt, akár a kapcsolata, a többi emberben való hite. Sétáltatja a fiát, írja, akárha kutya lenne. Mániásan takarít, tisztaságmániás (na, kinek ismerős?), el akar rejtőzni az embertársai elől, száműzni magát. Tele van parákkal, komplexusokkal. Addig takarít, míg az udvar közepére szorítja ki magát, egy sátorba.

Szikár, egyenes mondatokkal pszichologizál itt Péterünk. Semmi ájult meg- és belemagyarázás, csupán a kemény valóság. Egyszerre paródiája egy egész generációnak, amely majd csak Bólya után jön: a mindenáron házat építő és abba belerokkanó otthontalanoknak, egyszerre társadalmi látlelet a szoci kisember magányosságáról, a bezárkózásról, ahonnan már csak az alkohol visz tovább. Esetleg az őrület. Esetleg mindkettő.

A Vasgyár közepe Sopotnik Zoltán Bólya-esszéje, illetve Bólya Péter Az udvar közepe című novellájának felolvasása után azt a feladatot adta táborozóinknak, hogy írjanak e novella stílusában A Vasgyár közepe címmel egyhétnyi naplószerű szöveget.

Fü lö p B a r n a b á s

július 2. Újabban vonatokra járok aludni. Nincsenek nagy igényeim. Intercity-járat négyórás menetidővel. Körülöttem műbőr ülések. Megteszi. A műbőr beveszi az izzadságszagot.

Ez az otthonosság érzetével tölt el. Tényleg nincsenek nagy igényeim.

vóhelyet. Valami rámpa van előttem. Felkapaszkodom rá, de a végén zuhanni kezdek. Puhára érkezem. Nagyon puhára. Körülöttem mindenhol szivacsok. Soha semmi nem volt még ennyire puha. Egyszer hallottam olyanról, hogy tenger. Így képzelem el. Lehunyom a szemem. Itt akarok élni. Bár az igaz, hogy nincsenek nagy igényeim.

július 3.

A végállomáson szállok le. Pontosabban kirúgnak. Ez történik, ha az ember kialvatlan. Mindegy. Hajnali három van.

Elindulok az úton. Mindig arra tartok, amerre a legerősebb a fény. Két órás séta után egy gyárhoz érek. Nincsenek nagy igényeim. Portás sehol. Úgy döntök, itt várom meg a reggelt. A falhoz simulva próbálom kitapogatni az ajtót.

Orra esem. A földön fekve meglátom, miben. Egy óriási műanyag sárkány. Kitárom a száját. A fogai sárgák és kicsit repedezettek. Fázni kezdek. Ez egy szimpatikus sárkány. Úgy döntök, bemászom.

július 5.

Fiatal srácok ordítoznak. A magamra pakolt szivacsokon van egy rés. Kinézek rajta. Egy zuhanó biciklit látok. Nem érdekel. Soha semmi nem volt még ennyire puha. Rec�csenés. Fájdalom. Nehezedő légzés. Nem baj. Nincsenek nagy igényeim. Csak aludni akarok, és azt hiszem, most már végre sikerül.

július 4.

Gyereksírásra ébredek. Egy kislány az. Halottnak hisz. Az apja vigasztalja. Az anyja a rendőrökkel ordibál telefonon.

Próbáltak ébreszteni. Nem reagáltam, csak lógtam ki a sárkány szájából. Pár perc múlva már nem hallom őket.

Kimászom. Látom, hogy a gyár ajtaja nyitva van. Nem akarom hallgatni a rendőrszirénákat. Keresnem kell egy bú-

H e g ed ü s B e n já m i n Ju t a s

Július 2.

Megjöttek a táborozók. A helyemen ülök. Elkérem a személyiket. Felveszem az adatokat. Visszaadom a személyiket. A táborvezetőknek átadom a karszalagokat. Nézem a falat. Már harmadik éve minden nap. Eluntam magam.

Nézem a falat. A falat, a falat. Kibaszottul elegem van. Miért lettem portás? Nézem a falat. Kimennek és bejönnek a kapun. Ellenőrzöm a karszalagokat. Kimennek és bejönnek. Ellenőrzöm a karszalagokat. Mindenkinél van. Felhív telefonon a főnök. Megint késik a bérezésem. Mért nem lettem biztonsági őr? Megkapnám a fizetésem. Nem lenne semmi gondom. Járkálnék fel-alá a Vasgyár közepe és széle közt. Hazamegyek. Megiszom öt sört. Elalszom.

Július 3.

Ki-bejárnak a kapun. Nem szeretem őket. Mindenki hülye, csak én nem. Úgy nézném a falat. Percenként ellenőriznem kell a karszalagokat. Megint hív a főnök. Megint nem kapok pénzt. Leordítanám a főnök fejét. Nem tehetem meg. Legszívesebben letépném a fejét. Leteszem a kagylót. Végre nyugalom. Nézhetem a falat. A falat, a falat.

Megszerettem a kibaszott falat. Az asszony hív. Beteg a gyerek. Menjek már haza. Nekem nem lehet. Kötelességeim vannak. Nézni a falat, a karszalagokat, a falat, a karszalagokat. Végre vége van a napnak.

Július 4.

Nézem a falat. Megint elegem van. Unom magam. Meg akarok halni. A gyerek kórházban van. Bevitte a Gyula. A vén szarházi a feleségemre pályázik. Elképzelem, ahogyan megbassza. Kinyírom ezt az idiótát. Hív az asszony. A gyerekem meghalt. Utoljára Gyulával beszélt. Nem velem. A feleségem válni akar.

Július 5.

Elhagyott ez a hülye kurva. A munkám mindennél fontosabb. Nézem a falat, a karszalagokat. Ma nincs nagy jövésmenés. Titokban egész nap ittam.

Július 6.

Nézem a falat. Ittam a söröket egymás után. Felhív a főnök. Megkapom a bérem. Szeretem a munkám.

Július 7.

Nézem a falat.

Július 8.

A fal mindennél fontosabb.

H or vá t h E sz te r

Július 2.

Oxigénömlés volt ma ideiglenes lakhelyemen, a miskolci Vasgyárban. Pedig ki van téve a tábla. Oxigénömlésre figyelmeztet. Tegnap hajnalban költöztem ide. Bemásztam. Az erőfeszítéstől megrándult a vállam. És másnapos is vagyok. Pulzál a fejem. Ezért csak holnap indulok majd megszemlélni, milyen károkat okozott lakhelyemen az oxigénömlés.

Július 3. Újabb éjszaka itt. Emberfiával még nem találkoztam, így nem tudom, ki okozhatta a balesetet. Szörnyű a bűze. Érzem, hogy az oxigén a tüdőmet marja. Szeretnék tőle megszabadulni. Megpróbálom kinyomni teljes tüdőkapacitásommal, de még mindig mar. Ezután találok egy feszítővasat a Vasgyár közepén. Az oxigénömlésre figyelmeztető tábla közelében. A károk felmérésével egyelőre nem foglalkoztam.

Július 4.

Megéhezem. Az oxigénömlés okozta károk megfigyelése közben faleveleket rágcsálok. Úgy érzem, ők nem fertőződtek meg. Zöld szagúak, és nem kesernyés oxigén, mint ami a légcsövemet átjárja. Hatásait még nem tudom pontosan, vizsgálódom. Úgy gondolom, vörös elszíneződést okoz vastárgyakon. Elvégre ez egy Vasgyár. És az oxigénömlés óta minden vas vörös színűre váltott.

Július 5.

Ma éjjel felébresztett egy ember. Vita néhány szóban, azután a feszítővasam. Sikerült megóvnom a férfit, mielőtt megfertőződhetett volna az oxigéntől. A testet átdobtam a kerítésen, mivel az ömlés nem jutott azon túl. Másnap már nem volt ott.

Július 6.

Terepszemlém befejeztem. A károkat fölmértem. Ruhámon is észrevettem a vörös foltokat. Valószínűleg nincs már sok hátra. De nem baj. Itt lesz vége, az új lakhelyemen. Eddig mindenkit megóvtam az oxigénömlés káros hatásaitól. Egyre jobban érzem azokat a tüdőmben. Köhögök. Egyre gyakrabban.

Július 7.

Este vörös porfelhő szállt fel. A köhögés rohamokban tör rám. Megpróbálom megkeresni az oxigénömlés forrását.

Azt hiszem, hogy még mindig ömlik. Vagy mintha újrakezdte volna. A marása lassan elviselhetetlen. Az „oxigénömlés” tábla alatt kuporgom a feszítővasammal.

Július 8.

Megtaláltam ezt a füzetet a Vasgyár közepén egy halott mellett. Már csak a feszítővasat szorította görcsösen. Furcsa, kesernyés szagú a levegő. A hulla fölött egy tábla oxigénömlésre figyelmeztet.

I m re Á b r i s

Hétfő Ma anya napközis táborba vitt. Megígértem, hogy megeszem az ebédet. Nem ismerek senkit. Van gördeszkapálya és pingpongasztal. Joli néni és Béla bácsi a táborvezetők.

Béla bácsi ebédkor a megafonba üvölt és összegyűlünk.

Ebéd előtt kezet kell mosni. Joli néni nem mos kezet, ebédet oszt. Kezemet a nadrágomba törlöm. Orrot túrok az asztalnál. Rám szólnak. Édes ízű a taknyom. Amíg a többiek játszanak, kapargatom a falról hámló vakolatot. Pisilés után kezet kell mosni. Néha a perem mellé találok. Nem látszik, úgy hagyom. A többieket már elvitték a szüleik.

Joli néni vár velem a padon. Amikor anya megjön, elküld kezet mosni, mielőtt indulnánk.

Kedd Reggel nem akartam kikelni az ágyból. Anya megfenyegetett. Beültem kelletlen a kocsiba. A táborban én voltam az első. Utálok első lenni. Marcival később elbújósat játszunk. Mindig megtaláljuk egymást. Évit rávesszük, hogy mutassa meg, mi van a nadrágja alatt, cserébe mi is megmutatjuk a magunkét. Lehúzza, nincs ott semmi. Üres. Ravasz nők, gondolom.

Szerda Marci beteg lett. Irigyeljük, mert hazamehet. Ezentúl ebéd után is kezet kell mosnunk. Joli néni azt mondja, hogy ezzel elpusztítjuk a baktériumokat, pedig én nem akartam megölni senkit. A szivacsok közt ugrálunk Évivel délután.

Húzom a haját ő meg a fülemet. Valaki darts-nyíllal szemen dobott egy másikat. Szirénáznak a mentők.

Csütörtök Nem eszem meg az ebédet. Utána így is kezet kell mosni. Julival kártyázunk, de mindig ő nyer, inkább abbahagyom. Földvárat építek. Nem elég tömör, göröngyökre esik szét folyton. Joli néni elküld kezet mosni. Sikálom le a

sarat a körömkefével. Petivel felfedezünk egy lyukat a falban. Ki tudnánk szökni a telep más részeire is. Expedíciót tervezünk, de a szülei érte jönnek. Egyedül nem merek.

Joli nénivel várakozom a padon.

Péntek Reggel anya ideges volt. Azt mondta, el fog késni a munkából, pedig a felnőttek úgyis csak egész nap otthon játszanak, amíg én szenvedek. Focizunk délelőtt Petivel.

Jönnek mások is. Megunom. Ebéd alatt kenyérgolyót gyúrunk és dobáljuk a másik asztalnál ülőket. Béla bácsi a megafonba üvölt. Abbahagyjuk. Délután a rámpák mögött Petivel megkóstoljuk a fülzsírunkat. Joli néni észreveszi.

Leszid és kezet kell mosnunk.

Szombat Bodobácsokat gyűjtök. Pár össze van ragadva. Szétválasztom őket. Peti azt mondja, csókolózott Julival. Nem hiszek neki. Az expedíción jár az eszem. Egyedül félek kimenni. Csocsózhatunk ebéd után, előtte kezet kell mosni.

Elöl szeretek lenni, de Peti is, ezért inkább hátul maradok.

Utána kimegyünk. Csalánnal csapkodni vicces, de nekem is fáj. Hangyabolyba öntünk vizet. Nézem, hogy úsznak a fekete tetemek.

Vasárnap Elfelejtettem otthon pisilni. Alig bírom ki a táborig. Berohanok a vécére. Megkönnyebbülés. Miután kilépek, meglátom a lyukat a falon. Idelátszik a régi gyárépület. Elindulok a telep közepe felé. Kezet kellett volna mosnom.

K is s Ló r á n t

Hétfő Reggel jött Márk. Délután csoport jön. Takarítanom kell.

Ez a szar abban, hogy gondnok vagy. Van hol laknod, de ha a főnök mondja, pakolhatsz meg takaríthatsz. Persze csak ideiglenesen. El is kezdtem. Nem mondta, mennyire kell tisztának látszania. Úgyhogy abbahagytam. Nem akartam túlzásba vinni. Épp annyira csináltam tisztaságot, mint a hét többi napján. Mint magamnak, lakni. Az üres üvegeket kidobtam, az ágyam, azt a kurva sok szivacsot félredobtam a sarokba. Márk azt mondta, délután jönnek. Átmentem Attilához, neki van lepedője. Kölcsönkértem.

Leszúrtam egy rudat a gyárudvaron, és ráterítettem a lepedőt. Körberaktam kövekkel, hogy ne fújja el a szél.

Csütörtök Márk keltett megint. Segítettem neki arrébb baszni a vasakat hátul. Nyílt egy ösvény. Már az egész gyár körbejárható. Márk mondta, hogy holnap jön is egy csoport túrázni, költözzek el a gyárból egy napra. Átmentem Attilához, de nem nyitott ajtót, úgyhogy beszöktem a kertbe. Van föld, felállítottam a sátrat.

Kedd Márk ébresztett. Amíg itt van a csoport, ne legyek szem előtt. Fogtam a sátrat, és elmentem a régi csarnokba. Kaptam egy zseblámpát, hogy éjszaka el ne essek az üvegcserepekben. Visszafeküdtem aludni. Aztán kimentem Attilához meccset nézni. Meg inni. Mikor visszajöttem, a kapunál Jolika beengedett, és kipróbáltam az új zseblámpát. Jól működik.

Szombat Reggel arra keltem, hogy rám esett egy szilva. Megettem.

Aztán többet. Eszembe jutott, hogy később ennyivel kevesebb pálinka lesz. Abbahagytam. Hullik a vakolat a házán. A szőlője rohad. Szar gazda ez az Attila, de a pálinkája kurva jó!

Szerda Márk ébresztett. Ma jön csoport a csarnokba paintballozni. Átmentem a traktorokhoz. a régi parkolóba. Itt nem volt sár a földön, nem tudtam leszúrni a rudat. Befeküdtem egy traktor alá. Kimentem Attilához inni, aztán éjjel visszafeküdtem. Jolika engedett be.

Péntek Délben ébredtem. Kimentem inni az öltözőbe. Ott volt Attila. Itt segít a sok csoport miatt. Van forgalom. Azt mondta, nem zavarja, ha a kertjében alszom, csak ne egyek a szilvából. Úgy nézett ki, mint aki megfürdött. Ijesztő volt.

Vasárnap Márk keltett, hogy menjek. Azt hittem, elment a csoport.

Aztán megláttam, hogy kurva sötét van. Éjszaka. Kivéve a gyárnál. Az ég. A tűzoltók már locsolták. A szivacsoknál cigiztek, és felgyulladt. Megbaszhatják. Már ágyam sincs.

M ik ly a C s a n á d

1.nap Ma újabb csapatot tanítok be. Elegem van belőlük. Jönnek. Nem értenek semmit. Van köztük egy lány. Etelnek hívják. Talán. Igen. Többször rám nézett. Ő érti a helyzet komolyságát.

2.

Nyugalom. Senki nincs. Csak én. És a terem. Délután megjöttek a megrendelt karabinerek. Holnap megint Etel csoportjával foglalkozok. Remélem, tudok beszélgetni vele.

3.

Nem tudtam Etellel beszélni, mert egy öreg folyton segítséget kért. De megtudtam, hogy a kedvenc söre a Löwenbrau. Az oktatás után első dolgom volt beszerezni négy dobozzal.

4.

Megkérdeztem Etelt, hogy van-e kedve holnap meginni egy sört velem. Igent mondott. Az öregúr még mindig túl sok figyelmet vesz el tőle. Délután táborozók jöttek a gyárba. Költők. Azt hiszem. Este megnéztem, hogy rendben vannak a sörök, és átolajoztam a karabinereket.

5.

Az öregúr balesetet szenvedett. A karabinerekkel volt probléma. Legalább több időm lesz Etellel. A sörnek sincs semmi baja.

6.

Etel telefonon értesített, hogy nem jön többet, és az öregúr az apja. Eltűnt három sör, később visszahozta egy lány, egy lófejű és egy göndör.

7.

Mára minden eltűnt a hűtőből reggelre. A göndört találtam előtte. Aludt. Elegem van. Fáradt vagyok.

Pu ro s z Le o n i da sz

Hétfő Egy hétig dolgozom a gyárban. Egy hét, de ha jól dolgozom, visszahívnak később, mondták. A munka nem nehéz, csak hosszú. Készenlétben kell lenni. Sok itt az ember, mondták, éjszaka is járnak. Aludjak bent, ne hagyjam ott a gyárat. Hozzak magammal, amennyi ételre szükségem van, mondták. Ez az első napom. Be kell osztani, ami van.

Van egy kiló kenyér és egy nagy rúd kolbász, reggeli egy hétre. Van hét konzerv, ez lesz az ebéd. Hét paradicsom: uzsonna. Mirelit pizza, ugyanennyi, este. És van még tizennégy sör is. Vacsora után iszom, egy napra jut kettő. Az első nap könnyen eltelt. Az étel, a sör elég volt és finom. A gyárban nem történt lopás.

Kedd Felkeltem korán és körbejártam a gyárat. Csak pár óra alvásra jut időm, de ez nem baj. Ha vége a hétnek, lesz idő pihenni. A munkások udvariasak, illetve inkább csak nem vesznek tudomást rólam, de ez sem baj. A lényeg, hogy ne történjen lopás. Jó nagy a gyár, nehéz szemmel tartani. Van, ahol kamera működik, de vannak eldugott részek is. Félóránként körbejárom a gyárat. Szerencsére megvan minden, ami kell. Ebédre babfőzelék-konzervet ettem. A vacsora után jólesett a két sör. Két sör az ideális, ellazulok tőle. Három sör már elálmosítana, nekem pedig nem szabad sokat aludnom, mert éjszaka is én vigyázom a gyárat.

Szerda Reggelre eltűnt két sör a hűtőből! Úgy látszik, túlzottan hittem a munkások jóságában. Elhittem, hogy kollégák vagyunk, ők pedig elárultak engem. Mától fogva gyökeresen megváltoznak a dolgok. A hűtőt őrizni kell. Két lakattal zártam le a hűtőt, ám nyilvánvalóan nem elégedhetek meg ennyivel. Amíg körbejárom a gyárat, a lakat könnyedén feltörhető. Egyedül vagyok, sebezhető. A gyár körüli séták számát le kell csökkenteni. A gyár körüli sé-

ták idejének egybe kell esnie a munkások szünete utáni első félórákkal. Nem vehetik észre, hogy ellenőrző körútra mentem. Vissza kell érnem, amint csak tudok. A mai napon megváltoztak a dolgok. A ma estére szánt két söröm idegen kezek martaléka lett.

Csütörtök Éjszaka a hűtő mellett aludtam. Rosszul és keveset, de legalább könnyű volt az ébredés. Figyelem a munkásokat. Dolgoznak. Tizenkétóráznak. Nekik dolgozik az idő. A mozdulataik nyugodtak és kemények. Látszólag nem tudnak semmiről. Látszólag ártatlanok. Tegnap azonban nem tudtam sört inni. Tegnap nem tudtam sört inni, és ezt egy darabig nem felejtem el. Délután körbefutottam a gyárat, de a hűtőből ezalatt nem tűnt el semmi. Úgy látszik, kivárnak. Ma nem történt lopás.

Péntek Végkimerülésben szenvedek. Elhatároztam, hogy többé nem hagyom el a hűtőt. Elég élelmem van, hogy kihúzzam vasárnapig. Ha szorosan átkarolom a hűtőt, talán alhatok végre. Másképp nem megy. Egyszer megloptak, de tanultam a hibámból. Azóta minden a tervek szerint halad. Képes vagyok irányítani az életem. Valódi gondnokká értem.

Szombat Kirúgtak a gyárból. A tegnapi napon komoly lopások történtek, mondták. Nem hiszek nekik. A hűtőben kenyér, kolbász, két konzerv és két mirelit pizza. Két paradicsom.

Négy sör. Hiány nincsen. Hazudtak nekem.

S z u rd i Pa n n i

A vasgyár közepe üres. Végre. Egy hónapja készülök az öntöde bontására. Megbízást kaptam a tulajdonostól a betelepítésére. Akarnak oda egy kis kertet. Amolyan látványosságnak. Huszonöt éve húzom itt az igát, végre hasznomat veszi majd a társadalom. Azelőtt is érdekelt a környezetvédelem. Csak aztán megvastagodott a szemöldököm. Azt mondták, ettől szigorú az arcom. Így lettem karbantartó, nem ez volt az álmom. Véletlenek kereszteződése. Persze a rendszerváltás környékén ilyesfajta társadalmi érzékenységre nem is volt talaj. Most már van.

Illetve lesz.

Ma felbontottam a betont, és húztam egy ideiglenes kerítést. Most állok, és elképzelem a kis pálmákat meg futórózsákat. Holnap szállítják ki az összes növényt. Ez lesz a város legpatinásabb füvészkertje, és én vagyok a megbízott. Ki lesz írva. Táblára. Jó kis hírem lesz, anyámhoz is eljut talán. Elfeledteti vele, hogy nem keresem sokszor. Hős leszek.

Ma elkezdtem szelektíven gyűjteni a hulladékot. Külön a papír és a műanyag. Ez nagy mértékben csökkenti az ökológiai lábnyomomat. Állítólag. Anyám ma kórházba került, de épp a tujákat ültettem. Nem volt időm bemenni hozzá. Küldetésben vagyok.

Ma nem autóval mentem a gyárba. Ez hasznos a környezetünkre nézve. Nem hagyhatom, hogy a gonddal ültetett növényeim éppen miattam pusztuljanak el. Kiderült, hogy anyámnak szívrohama volt. Valamikor meglátogatom.

Az éjjel látomásos álmot láttam. Ha igazi környezetvédő akarok lenni, teljességgel le kell mondanom az autómról.

Beálltam a garázsba, letakartam a kocsit. Mostantól biciklivel járok. Így legalább az aprómtól sem kell megszabadulnom a pirosnál. Csak elhajtok a kéregetők mellett.

Jópofa lesz. És nem mellesleg környezettudatos. Ez már azért igazán nagy áldozat. Tudatos, rendes emberre vall.

Anyám állapota rosszabbodik. Küldött üzenetet állítólag, de én már kidobtam a telefonom. Ezek az elektronikus kütyük nincsenek jó hatással az ózonrétegre. Kitaláltam, hogy lekövezem a füvészkertem körüli részt. Gyönyörű lesz. Hétfőn nyitunk.

Szinte kész a kert. Már csak az utolsó simítások vannak hátra. Épp csak bimbódzik a rózsa, pont fantasztikusan fog kinézni a nyitásra. Napelemes lámpákat rendeltem.

Ma megérkeznek azok is. A vasgyár hőse lettem. Jóravaló karbantartó. Anyám mégsem fogja tudni. Az éjjel meghalt.

Va s M áté

Hétfő Reggelente a gyár megtelik gyerekkel, majd kiürül. Iszok és józanodom. Gondolok valamire, majd gondolok semmire. Álmos vagyok.

Kedd Egészen beborult, egy srác a deszkáján ülve tekeri be gézzel a horzsolásait, addig én flexszel egy vasrudat csiszolgatok. Mintha háborúba mennénk, mintha lenne mit visszafoglalni.

Szerda Egészen kivirult az ég, követi a kedélyállapotom is. Majd veszek valami finomat, a felét mégis a macskáknak vetem.

Csütörtök Hamarabb lelépek a munkából, otthon három különféle szekta röplapját találom a postaládában. Ha egyetlen problémára ennyi megoldást kínálnak fel, akkor mindegyik választás hamis.

Péntek A munka után a műszakvezető félrehívott, semmitmondó csevellyel indít, utána szóba hozza a hangulatingadozásaimat is. Mivel nem tett fel kérdést, ezért meséltem neki egy viccet, csattanó nélkül. Jófej, nevetett rajta, feszülten figyelek. Meg szeretnék tanulni udvariasságból örülni.

Szombat Felhívott este a testvérem, ha nem tudnám, hogy elvont fasz, azt hinném, részeg. Megkérdezte, hogy mit jelent számomra a középpontban lenni. Hallgatok egy darabig.

Azt, hogy mindentől ugyanannyira távol vagyok. Ennek megörül, megszakítja a vonalat.

Vasárnap Felhőtlen az ég. Azt hiszem, holnap felszámolják a gyárat.

Kétségbeesésemben visszahívom a testvéremet. Tudom, hogy megint beleírtál valamelyik elcseszett novelládba.

Engem nem érdekel, mától egy sör egy mondat, és napi kétszeri étkezésért korrektúrát is vállalok. Megegyezünk a díjazásban, másnap valóban mind utcára kerülünk. Vigasztalnak, pedig nem szorulok rá. Ők még nem tudják, hogy én holnaptól ugyanúgy hegeszteni fogok.

Vi d a K ami lla

Hétfő Zolinak hívnak. 18 éves vagyok és most tettem le az érettségit. Átvettem a bizonyítványt.

Nagyon figyeltem arra, hogy a nyakkendőmet pontosan középre kösse anyám. Meg kellett igazítanom, aggasztott volna, hogy mit szólnak az emberek.

A bizonyítványomban középre szedték a nevem. Tetszett ez a megoldás, elégedettség töltött el. Anyám nevét balra zárták. Ez már nem tetszett.

Terveim vannak. Szociológus leszek.

Nagyon szeretek átlagot számolni. Azt hiszem, ezt szeretem a legjobban.

Kedd Táborba fogok menni. Egy vasgyár területén alszunk majd. Tavaly is voltam már itt. Verseket írok (és mások is). A többieké általában nem tetszik, ahogy a viselkedésük sem.

Nem figyelnek arra például, hogy középre gombolkozzanak, ahogy arra sem, hogy a sört a pohár közepénél emeljék fel. A verssoraik hosszúsága sem a lap közepéig tart. Általában rövidebbek.

Vagy hosszabbak.

Azt hiszem, nem gondolnak az olvasóra. A kritikusokra sem.

Egyáltalán nem foglalkoztatja őket, hogy az emberek mit fognak szólni.

Szerda Megérkeztem.

Ebben a városban két villamos van. Az egyes és a kettes számú. A kettessel kellett jönni.

Ha lett volna ezenkívül egy hármas villamos is, akkor jobb kedvvel utaztam volna a kettes villamossal, mint így, hogy nincsen.

A jegy háromszáz forintba került. Az előzőek fényében ezt sokalltam.

Ezek miatt a bonyodalmak miatt kissé felmérgelődtem.

A város közlekedéssel foglalkozó szakemberei nem gondoltak az utazóközönség nyugalmára.

Ez a fővárosra is igaz, ott lakom.

Senki nem figyel arra, hogy az emberek mit fognak szólni.

Csütörtök Van itt egy lány, aki középen választja el a haját. Ismerkedek vele.

Csak olyan lány lehet a feleségem majd, aki középen választja el a haját, és erre nem kell nekem külön figyelmeztetnem.

Az ilyen lányok figyelnek arra, hogy az emberek mit fognak szólni.

Lehet, azt megemlítem neki, hogy túl rövidek a verssorai, de nem biztos. Félek, hogy utána nem fog beszélni velem és itt nincs több olyan lány, aki középen választja el a haját.

Péntek Inkább azt mondtam a lánynak, hogy nagyon tetszenek a versei. Utána sokat beszélgettünk még. Elmondtam neki a tervemet. Meg akarom keresni a Vasgyár közepét, ott kell lennie a kincsnek.

Régen az emberek figyeltek arra, hogy a többi emberek mit fognak szólni.

Ezért rejtették el a kincset a Vasgyár közepére.

Holnap a lánnyal közösen kitaláljuk az expedíciót, vasárnap pedig útnak indulunk.

Este korán elvonulok a szobámba, hogy lefekvés előtt még átlagot számoljak.

Nem szabad hibát ejteni, nagyon félek attól, hogy az emberek mit fognak szólni.

Szombat Ma elkészítettük a tervet a lánnyal. Egy tincse a szél miatt a szemébe lógott, emiatt nyugtalan lettem, és nem tudtam egy ideig koncentrálni.

Estére elkészültünk.

Felhívtam anyámat. Elmondtam neki a tervet és a lányt is. Sokat kérdezett a lányról, mondtam neki, figyel arra, hogy az emberek mit fognak szólni. Anya ennek örült. Aztán megkérdezte, hogy hová akarok menni nyaralni. Azt válaszoltam, amint mindig: mindegy, csak az autóban én ülhessek középre, ne a nővérem.

Anya beleegyezett. Ennek meg én örültem.

Vasárnap Ma van a nagy nap.

Megkeressük a lánnyal a kincset.

Aggódom, hogy bajok lesznek. Ma nem választotta el középen a haját, veszekedtünk. Arról is beszélt, hogy a Vasgyár közepét kutyák őrzik és fél, hogy megharapják.

Nem érzi a helyzet súlyosságát. Már nem figyel arra, hogy az emberek mit fognak szólni.

A legjobb barátommal telefonáltam, és azt mondta, hogy ez természetes, ilyenek a lányok.

Csak az elején figyelnek arra, hogy az emberek mit fognak szólni.

Ez aggodalomra ad okot.

Inkább azt fogom mondani neki, hogy ne jöjjön velem.

Mindjárt indulok.

Meg kell találnom a kincset.

Karakterrajzok Lakatos István interneten talált fotókat hozott magával — az azokon látható figurák karakterrajzait kellett táborozóinknak megírniuk.

Keresztes Miklós 1940-ben született. A fogalom születése előtt elhatározta, hogy DJ lesz belőle. Húszéves korában sem sikerült bejutnia egyetemre. Elment kőművesnek. Foglalkozását idővel megunta. Egy Audi-gyárban helyezkedett el. Lopott alkatrészekből DJ-pultot épített magának. DJ K3r3szt3s néven lépett fel 2015-ben a Szigeten.

(Hegedüs Benjámin Jutas)

Jano és Stefanka Jano és Stefanka világéletükben mindent megosztottak egymással. Testvérek, Ipolyságon élnek nagyszüleik mellett, akiktől eddig nem sikerült megszabadulniuk. A szüleik korán meghaltak egy disznóvágás okozta balesetben, mivel a hajnali tivornyáját az áthívott rokonokkal töltő nagyapa az első lövést a sörétes puskával nem a disznóra adta, hanem idősebb Janóra. Anyjuk bánatában akkor már a szomszéddal kefélt. Az őt ért lövés már nem véletlen volt a nagyapa részéről.

Ez a tragédia azonban nem akadályozta meg a testvérpárt a disznóvágás iránti szenvedélyük kiélésében, hogy egész Ipolyságnak maguk vágják az állatokat, és minden alkalom után összetartásuk jelképeként egy hosszú, általuk töltött szafaládét elrágva adjanak csókot egymásnak.

Stefanka a közeljövőbeli terveit illetően családot alapítana, mivel az anyakoca megellett, és példája inspirálólag hat rá akár disznókkal, akár emberekkel való közösülés ügyében. Jano keményebb természet, nem kötődik a kismalacokhoz, felhízlalásuk után a legnagyobb disznóvágást rendezné, amit Ipolyság valaha látott.

(Horváth Eszter)

George Wiesel alias Őszülő Bika, a ,,Szolidaritás a sziú indiánokért!” mozgalom tüntetése előtt kampányfilmet forgat. Ehhez a csoportosulás attribútumának számító sárga bicikliskesztyűt, túrahátizsákot és persze az indián viselet elmaradhatatlan jelképét, gorillás pólót visel. Wiesel felszólítja a lakosságot, hogy ugyanezen ruhadarabok viselésével fejezzék ki szimpátiájukat a mozgalom iránt. Azt mondja, az ünneplő tömeg a sziúk kitűnő rejtőzködési módszerei miatt nem látszik. Civilben villany- és vízvezeték-szerelő.

Gyerekei nincsenek. Szereti késének élével barátai fejbőrét körkörös mozdulatokkal vakargatni, ezen kívül a szupermarketek húsrészlegében bölényre vadászni. Hobbija a villamossíneken sétálás, ezzel fejezi ki individualitását.

A különleges divatágazat, a sziú hipsztérizmus megalapítója. Futóhomok nevű áruházláncának boltjaiban a gyémántberakásos fejdíszektől a wigwam márkájú óvszerekig minden kapható.

(Imre Ábris)

Szonja Pjeljanova 1979-ben született Vlagyivosztok külterületén, Gorkij városrészben. Édesapja karbantartó a helyi gyárban, édesanyja egy könyvtárban segéd. Ő maga is érdeklődést mutat a könyvek iránt kislány korában, mikor is vadul falja Puskint, Tolsztojt, mert a szomszéd kisfiú azt mesélte, az ő apja kamionos, és hozott neki pattogatott kukoricát, ami olyan ízű, mint a papír.

Az iskolában nem különösen tűnt ki, bár az otthonra feladott értekezéseket édesanyja mindig megírta neki.

Stabil kettes, de nem bukott semmiből. Osztálytársai mindig hülyének csúfolták. Édesapja meggondolatlan kijelentése miatt, miszerint bármelyik hülyéből lehet kurva, kerek fél napig hirdette büszkén Gorkij városrészben, hogy bizony ő kurva. Táblára írta, és hordozta magával.

Miután a rendőrök bevitték (gyanús elemként), megfogalmazódott benne, hogy a számára lehető legmegfelelőbb munkakör: a rendvédelem. A vlagyivosztoki őrsön ülve ugyanis sem tollakat, sem táblákat, sem könyveket nem látott, csak ebédelő embereket.

Szonja imád enni. Bármi bántja, eszik. Ha rossz jegyet kap, eszik. Szülei saját maguktól vonják meg a falatot, csak hogy Szonja örök hiányérzetéből fakadó étvágyát kielégítsék.

Ez a sikertelen rendészeti felvételi után olyannyira fellángolt, hogy el kellett adni a házat. Ezt követően egy hajléktalanszállóra költöztek. Szonja itt dolgozik ellátásért cserébe. Biztonsági őr. Titkon szerelmes a portásba, Vlagyimir Kerjacsinba, de túl bátortalan, hogy közeledjen hozzá. Egyenruháját maga vette, imád benne fel-le sétálni a szerzetesek által fenntartott intézmény előtt, és néha megpofoz egy-két hajléktalant. Sajnálja, hogy nincsen fegyvere.

(Kiss Lóránt)

Újházy Rómeó — 28 éves; — kiugrott jogászhallgató; — jelenleg a MOME fizetős médiadizájn szakos hallgatója; — gyerekkorában bokszoló akart lenni, de végül nem ment el egy edzésre sem; — hobbija a kondizás és az extrém sportok; — egyszer szerepelt egy Jäger-reklámban; — itt fedezte fel a Családi titkok című reality-sorozat, amelyben mellékszerepet játszott; — a forgatáson ismerte meg barátnőjét, a 18 éves modellt; — ez a második komoly kapcsolata, igyekszik nagyon odafigyelni a lányra; — imádja a szobanövényeket; — imádja a sorozatokat; — imádja a dizájndrogokat.

(Purosz Leonidasz)

Hősünk egy nemesi család utolsó sarja. Birtokait visszakapta, de nem tudta túltenni magát kiváltságai elvesztésén. Bánatában a pogány bálványimádás felé fordult, istene Maca. Pipájába növényi eredetű kutyakaját tesz, ennek ájtatos elszívásával mutat be áldozatot. Nézetei köré saját egyházat épített abban a reményben, hogy így állami támogatást kap, és visszaszerzi családja régi dicsőségét.

(Rákóczi Zoltán)

Ő itt Jekatyerina, egy pétervári nyugdíjas, aki végrendeletében saját szentté avatását kérvényezte. Egy helyi általános iskolában tevékenykedett mint matektanár, és egy idő után arra lett figyelmes, hogy százalékos arány áll fenn az alvási periódusa és a hírekben közölt úttesti balesetek között. Bár inszomniája és ebből fakadó szorongása miatt házassága felbomlott, és hamarosan munkahelyéről is menesztették, évek múltán megtudta, hogy férje élete kiteljesedett, rátalált az ideális partnerre, továbbá az őt váltó pedagógus több országos versenyt is nyert a Jekatyerina alatt még bukdácsoló diákokkal. Az utóbbiak a kérvényben is szentségét alátámasztó érvekként szerepelnek, ugyanis ekkor vált egyértelművé: számára az egyetlen elfogadható társas kapcsolat a virrasztás.

(Vas Máté)

Molnár Magdolna Nyugdíjas, özvegy. Stressztűrő képessége rendkívül alacsony, szociális készségei fejletlenek, rendszeresen keveredett emiatt mind régi munkahelyén (fonalgyár), mind később a kézimunkaszakkörben és kedvenc kioszkjánál is botrányokba. Az általa hergelt politikai viták miatt egy ideje csak egy vödörrel a fején mer saját otthonának környékén közlekedni, ha egyedül van. Három fia közül Károllyal maradt szoros viszonyban.

Hisz a szocializmus feltámadásában.

(Vida Kamilla)

Jelenetek Lakatos István második feladatában az előzőleg megrajzolt karaktereknek kellett találkozniuk adott szituációban, párbeszédbe elegyedniük és néhány kötelező mondatot kimondaniuk.

Csillagbarátok közt Műsorvezető: Üdvözlöm a kedves nézőket! Ez itt a Csillagbarátok közt második adása. A televíziózás történetének első szupraorbitális valóságshowja! A C-Centaurióból jelentkezünk. Az előző adásban már megismerhették az állomás lakóit, kapcsoljuk a zéró gravitációs szobát.

Madame Kytos: Mi ez a szag? Ti is érzitek? Wiesel, értem én, hogy ez az őszülő indiános dolog az imidzse, de az inkontenincia talán egy kicsit sok.

Enikő: A modern orvostudomány legújabb kutatásai szerint a lebegő fekália kifejezetten jó hatással van a hörghurutra és az űrbélféreg megtapadásának kockázatát is csökkenti.

Madame Kytos: A szálingozó szar szerintem viszont kifejezetten nem esztétikus, ráadásul könnyen elkenheti a sminkem és tiszta fos leszek, kérem. Én modell vagyok, ügyelnem kell a külsőmre.

Enikő: Mind a 130 kilóra?

Madame Kytos: Ne feleseljen velem, kérem, maga kis bakfis. A múlt éjjel is halálra ijesztett, amikor elkezdett hadonászni azzal a rohadt kaszával.

Enikő: Tódor nem bánt senkit. Ő a leghűségesebb barátom. Nagyon békés és odaadó eszköz. csak néha karcol, de akkor is véletlenül.

Madame Kytos: Ezt a testnedvektől tocsogó alpári hangot kikérem magamnak. Wiesel, azonnal jöjjön ki és takarítsa fel ezt a mocskot. Ne akarja, hogy kegyetlen legyek egy ilyen érdemes és köztiszteletben álló úriemberrel szemben, mint ön.

Ebben a pillanatban Wiesel egy LCD képernyőn megjelenik.

Wiesel: A bölénybőr csőnacim épp a bokámig le van tolva, ezért nem mozdulok sehová.

Madame Kytos: Mit keres Ön a technikai központ számára fenntartott mellékhelységben immáron két órája?

Wiesel: Ahogy a dakota mondás tartja, a barna medvének jó, ha barlangja nyílása túl szűk már, lelkében a nagy Manitou áldásával várja a feloldozást.

Enikő: Tehát beszorultál a vécébe, kedves?

Wiesel: Bizonyos szemszögből nézve… Igen.

Madame Kytos: Bizonyos szemszögből nézve pedig a széntabletta jobb társa volna, mint Enikő, maga vén kéjenc.

Wiesel: Nem lesz nekem már több társam ezen a világon, Madame.

Enikő: Ezt mégis hogy gondolod? Amikor megláttam ezt a sziú hipszter fejdíszt, ami szakasztott olyan volt, mint az őszülő Corey Tayloré, egyből tudtam, hogy nem lehetek másé.

Wiesel: Az érzelem kölcsönös, gyermekem, de nekem már csak az örök vadászmezőkön lehet társam. Ez az állomás nemsokára a bitorló, csillagos-sávos sas birodalmába ütközik. Emellett a villámcsapás veszedelme nemcsak a magasba nyúló fákat és épületeket fenyegeti, hanem kisebb-nagyobb mértékben a közlekedési eszközeiket: a hajót, a vasutat, sőt az úton csendesen haladó szekeret is.

Műsorvezető: Micsoda izgalmak, kedves nézőink! Tartsanak velünk holnap is 20 órától, és megtudhatják, hogy Wiesel ördögi terve sikerül-e vajon avagy sem. Addig is szavazhatnak a www.csillagbaratok.hu weboldalon és SMS-ben a 06-2046464646-en. Mára megköszönöm a figyelmüket, holnap újra jelentkezünk innen, a C-Centaurióból. Viszontlátásra!

(Fülöp Barnabás – Imre Ábris – Maier Péter)

Autósüldözés egy Puerto Rico-i autópályán Két férfi kuporog a csomagtartóban.

Keresztes Miklós: (kiszól a csomagtartóból) Várjatok, a ballonos fickó egy viking?

Stefanka: Nem, egy tenyészállat. Szüksége van rá az anyakocának, meg nekem is.

B. József: Anyád a tenyészállat!

Stefanka: Kussolj!

Szirénázás hangzik fel mögöttük, egy rendőrmotor dübörgése. A kisbusz gyorsít.

Jano: Ez most komoly? Csak ez hiányzik nekem, egy forróvérű, felbaszott ricói zsaru!

Stefanka: Taposs a gázba, húsom!

B. József: (nevet) A rohadt geci mindenetek, úgyis elkapnak!

Keresztes Miklós: De hát én leszek Puerto Rico legnagyobb DJ-je, ha átcsempésztek. Én nem megyek vissza abba a pöcegödörbe!

Jano: Stefanka, én nem viszem a balhét a tenyészállat miatt! Csak mert az én spermám nem felelt meg neked, és azt akarod, hogy a malacok meg a kölykeid testvérek legyenek. Na, ez a beteg. Amit én akartam, azt már a nemesek is csinálták, hogy tiszta maradjon a vérvonal.

B. József verni kezd a csomagtartó hátulját.

B. József: Maguk betegek! Kibaszott vérfertőzők!

Stefanka: Márpedig így lesz. A családunkat végre összekötjük a disznókkal.

Jano: Akkor inkább mind megdöglünk!

Jano eltéríti a kisbuszt, ami nagy robajjal egy fának csapódik.

(Bánóczi Bea m. v. – Hegedüs Benjámin Jutas – Horváth Eszter)

A liftben Jekatyerina, a tanárnő és Szonja az igazgatóhoz mennek a suli liftjében. Egyszer csak egy öregúr, a nemes rohan be a liftbe, és egy összekötözött költőt hurcol be, aki épp rendhagyó irodalomórát tartott.

— No, te akasztófavirág! — szólt költőnkhöz. — Szóval csavargó akarsz lenni?

Választ nem kap, a költőnek be van kötözve a szája.

— Akasztófavirág? Nincs is itt növény! — kiált fel Szonja.

— Maradj csöndben, megtalálnak!

Hirtelen csikorgást hallani. Beragadt a lift. Jekatyerina felismeri a nemest, és levágja a szakállát.

— Így jár minden bojár!

— Maca verjen meg, te komcsi patkány!

— Miért van megkötözve az az ember? Őt is az igazgatóhoz viszik? — értetlenkedik Szonja.

— Őt fogom feláldozni! Értse meg, csak így kapok az egyházamnak állami támogatást! A bálványimádásra megvonták.

— A bálványok hallgatnak.

— Ne viccelj ilyenekkel, ez szörnyű! Miért pont ezt a szegény embert? — kiált fel Jekatyerina.

— Nem mindegy? A költők úgyis haszontalanok.

(Kiss Lóránt – Rákóczi Zoltán – Vas Máté)

A temetkezési vállalkozónál Rómeó, aki a MOME és a Nefelejts Temetkezési Vállalkozás közös projektjének keretein belül dizájnkoporsókat készít, sorban kapja a megrendeléseket. Kedd délutánra két embert vár: Gyulát és Magdolnát, akiknek nemrég hunyt el közös rokonuk, Károly — Gyula édesapja és Magdolna szerető férje.

Rómeó: Jó napot kívánok, Molnár Magdolnáékhoz van szerencsém?

Magdolna: Igen, igen, fiacskám, a férjem temetésének ügyében jöttünk.

Gyula: Nagyon régóta járunk ám temetkezési vállalatról temetkezési vállalatra.

Magdolna: Nehezen találni megfelelő minőségű nyughelyet a drágám számára!

Gyula: Apám egy éve le van már fagyasztva, képzelje!

Magdolna: Hát igen, ezektől a rohadt kapitalistáktól már meghalni sem lehet rendesen, van pofájuk annyit elkérni…

Gyula: Nyugi, mama, nyugi, ha rajtam múlik, már nincsen sok hátra!

Magdolna: Remélem, maga rendes fiatalember! Dicső proletár!

Rómeó: Természetesen, asszonyom, ha a szükség úgy kívánja, hatalmas proli vagyok!

Gyula: Na azt remélem is, mert a többi temetkezési lófasz már rendesen kibaszott velünk!

Magdolna: És egy másik parazita is megnehezítette az életünket: az aszfalttolvaj.

Gyula: Ne simicskázz, mami!

Magdolna: Ebben az országban már simicskázni se lehet?

Rómeó: Nálam mindent lehet. Mik az elképzeléseik?

Gyula: Hát az van, hogy a mama azt szeretné, hogy rábasszanak a koporsóra egy kurva nagy vörös csillagot!

(Rómeó bedob egy gondolkodó-tablettát.)

Gyula: Az micsoda?

Rómeó: Egy új cucc. Az a neve, hogy System.

Gyula: Akkor nem kérek.

Rómeó: Na de az van, hogy eszembe jutott egy megoldás. Van egy spanom a Converse-nél, na azoknak van ilyen vörös csillagos logójuk, tetszik ismerni?

Magdolna: Tessék mondani, azok nem a szabad versenyt támogatják?

Rómeó: A legtávolabb álljon tőlük. Na, akkor rárakjuk a logót, és csillag megoldva, jó?

Gyula: Jó, kösz, hála, a faszom, meg minden. Még a gyászzenével is volna valami. Át kéne verni a rendszeren az Internacionálét, megoldható?

Rómeó: Nagy szerencséjük van, nem akarok kérkedni, de az én nagymamám temetésére is olyan Szomorú vasárnapremixet dobtam össze, csak úgy mulatott a gyásznép! Ha nagymamám megérte volna…

Magdolna: Nézd meg, Gyulám, megpróbálsz más témát bedobni, de a fiú hirtelen felpattan és a nagymamájáról kezd el gagyogni valamit.

Rómeó: Nem, nem, félre tetszik érteni! Az van, hogy én mellékállásban temetkezési lemezlovas vagyok, nem is rossz, azt mondják. Ha gondolják, rakom az Internacit, alányomok egy-két tüptüpöt, úgy, hogy mikor leereszkedik a koporsó, megnyalják mind a 10 ujjukat, na mit szólnak?

Magdolna: Végre egy tisztességes fiatalember! Ilyenek kellenének az állam felvirágoztatásához!

(Purosz Leonidasz – Szurdi Panni – Vida Kamilla)

Titkos naplรณk

H e g ed ü s B e n já m i n Ju t a s

1.nap Életem első hajnali vonatozásán vagyok túl. Nagy örömömre elállt a vihar, ami besárgította az általam belátható eget, és esőfüggönnyel borította az erkélyt, így semmi nem gátolt meg abban, hogy elinduljak otthonról az állomásra, és felszálljak a Budapestre tartó vonatra.

Amíg ébren voltam, néhány részegnek köszönhetően megismertem az „albinó migráns” és „albinó cigány” kifejezéseket, bár szívesen megúsztam volna ezt a tapasztalatot. A Déliben egy helyi dolgozó keltett. A Keletitől kezdve Esztivel és Rákóczi Zolival utaztam együtt. Fülöp Barni és Csanád is feltűntek a vonaton. Rákóczi Zoli újra kifejtette, milyen verseket nem tart jónak. Nem igazán értem, mit akart mondani.

A Tiszaiban minimálisan bővült a társaság, majd megérkeztünk a Gyárba. Mindenki megérkezett. Csanád és Barni felfedezték gyermeki énjüket egy túlméretezett padnak köszönhetően.

Jenei László tartotta az első előadást, hogy bevezessen minket a kritikusi szakma, az elitizmus és a stílusirányzatok figyelmen kívül hagyásának összefüggéseibe.

Az Öntödébe mentünk. Visszaérkezésünk után néhányan áttelepültünk a szivacstengerbe. Barna elkeseredett utóvédharcba kezdett egy pajzsként használt szivacs segítségével a rázúdulók ellen.

2. nap A szivacstengerben ébredtem hajnali hat körül. Nem emlékszem, hogy aludtam el. Utólag tudtam meg, hogy ez micsoda teljesítmény: bár a tízfős mentőexpedíció nem talált meg, nem estem egyetlen belémhuppanó bicikli áldozatául sem.

Nyilas Atilla előadása a képeket állította középpontba, mindenkinek mondania kellett egy költői vagy egyéb képet irodalmi emlékei közül.

Sopotnik Zoltán bemutatta Bólya Péter munkásságát,

illetve a szerző Az udvar közepe című novelláját. Kreatívírás-feladat következett: naplószerűen írni A Vasgyár közepe címmel. A kiválasztott narrátorok a hűtőt és söreit féltő gyári munkástól a szimmetriamániás Zoliig terjedtek.

3.nap Lóri rákérdez, hogy állok a naplóírással. Mondom, hogy az első nap feléig vagyok meg vele. Elhatározom, hogy befejezem végre, de a közeli kisbolt 140 Ft-os söre jobban megmozgatja a fantáziámat.

Gaborják Ádám könyvajánl, beszél a zenéről, és arról, bármennyire is előtérbe került az internet, az emberek még mindig gondolkoznak könyvben, és könyvben gondolkoznak.

Lakatos István fotókat hoz. Karaktert kell alkotni hozzájuk és párbeszédes történeteket róluk megadott helyszínekkel. A vérvonalát a disznóktól féltő családapa nekimegy egy fának, csomagtartójában egy hetvenéves DJ és egy kigyúrt férfi kuporog. A kommunista érzelmű nyugdíjas megfelelő kriptát keres elhunyt párjának. A nem is olyan távoli galaxisban rendezett valóságshow az emberiség kihalását idézheti elő.

Vége felirat, stáblista, Öntöde.

S z u rd i Pa n n i

július 3.

Mindig is a helytakarékos pakolás avatatlan királynője voltam, és most azon kapom magam, hogy hárman ülünk a szabvány négyszemélyes kocsiban és nem férünk el a csomagoktól. Végül valahogy még így is befér Vas Máté, akit a Búzán veszünk fel. Együtt érkezünk a gyárba. K-val — aki igazából Krisztián, úgyis tudjuk, nem kell betűnek nevezni, csak ki akartam próbálni — éppen egy éve találkoztunk, éppen itt. Azóta sok víz lefolyt a Sajón, és nagyon nehéz ez a sok cucc, minek hoztunk ennyi ruhát három napra, ilyesmiken gondolkodom, amikor feltűnik Csanád a lombok alatt, a jól ismert rozsdás sínek közt, tiszta idill; végre itt. Ahogy közelebb érünk, látjuk, hogy az ismerős arcok sörpadokon ülnek a deszkáshangár előtt, felettük sátor, semmi nyoma a tavaly bevett síneken hentergésnek, ami következtében, egyébként fogadni mernék, hogy eg�gyel laposabb lett mindenki farcsontja. Ebédre végül nem marad időnk, indul a körbevezetés a gyár területén, a mi épületünknél hátrébb csak biztonsági őr kíséretében lehet járkálni. A tavaly még álló öntödét lebontották (erre néhányan felkapják a fejüket, Zöme azonban gyorsan tisztázza, hogy egy valódi vasöntödéről van szó, nem pedig a Szöveggyár-táborok esti törzshelyéről). A méretük miatt monumentális, anyaguknál fogva mégis kisstílűnek ható vaslemez-hangárok tetején növénysor burjánzik, Lóri szavaival élve: a természet visszafoglalja a jelenleg gyakorlatilag kihasználatlan területet. Emlékszem, tavaly ilyenkor leginkább megilletődve nézelődtünk: szinte mindenkinek új volt a hely. Most viszont oldottak vagyunk, ebből azokra is ragad, akik most jöttek először, felszabadultan beszélgetünk és nevetgélünk, néha elgondolkodunk, Lórinak hány, különböző időben készült képe lehet már mindarról, amit most újból lefotóz. A hatalmas, nyakatekert épületek funkcióiról különböző teóriák születnek: kilátó, csúszda, sárkányfuttató. Abban viszont mind egyetértünk, hogy a Szárnyas fejvadász több részét is le lehetne

forgatni a Vasgyár területén, és hogy a szembejövő növények latin neveit Polák Peti csak improvizálja.

A kéziratfal, és vele együtt mi is az épület másik végébe lettünk száműzve, Jenei László itt tartja nekünk az első előadást a délután folyamán. Beszél általánosságban a kritikáról és a kritikarovatról, annak szerkesztéséről, így szűkül a perspektíva a Műútra. Szóba kerül a folyóiratok kánonképző szerepe és feladata, a szerkesztő teljhatalma, a véresszájú és a csak alkalomadtán véresszájú kritikusok kezelése.

A súlyos szomjúságban szenvedő társaság aztán egy emberként tevődik át a méltán híres Öntöd-ébe. A csocsóasztalnál melegítünk az esti meccsre, újrajátsszuk a magyar–belgát: Leonidasz szórakoztató jellegű szakkommentárja, a nézők hiánya és az irreálisan magas hazai győzelem együtt teremtik meg a Pancsó Aréna meleg atmoszféráját. Kétszer tizenegy műanyag bábuval olyan izgalmas meccsre kerül sor, amit ha megszakad, se tud hozni az Izland–Franciaország. Szurkolói láz, szerelmi vallomás, hosszú és rövid kötőjel, kultúrpolitikai vita (vagy inkább hosszan vitatott egyetértés), sörrablás, szivacstenger, helyreálló rend. július 4.

Leonidasz angol monológja még háromkor is tart, átszűrődik a szomszéd szobából és álomba ringat.

A hosszú estét a deszkáshangárban zárjuk, Leó szerint Maier Peti jobb pingpong-játékos, mint amilyennek elsőre kinéz, ezt nem pontosan tudjuk, hogy érti, de ezután mémekből és YouTube-videók címeiből tanult angolra vált, és mivel ez önmagában elég ahhoz, hogy megnevettessen minket, nem is hagyja abba. Így térünk lassan nyugovóra.

Háborúba azért nem mennék ezzel a társasággal, tekintettel arra, ahogy az idő múlásával fogyatkozunk. A látszat kedvéért néha valaki bekiáltja, hogy „nem voltunk

eddig ennél többen?”, amit azonban általában egy közmegnyugvást nyújtó „nem” követ. Ha mégis kiderül, hogy hiányzik valaki, azt majd reggel megkeressük a szivacstengerben.

Tűkön ülve várjuk a másfél órája rendelt pizzáinkat, hogy időben visszaérjünk az Öntöd-éből, és ne kelljen másfél kilométert sétálnunk a gyár másik, éjszaka nyitva tartó kapujáig. Ebben a sietségben, azt hiszem, azért benne van Lórinak az az aggodalma is, hogy néhányan a séta helyett inkább a bemászást és a kutyák elől futást választanák. Egyébként én még nem láttam azokat a kutyákat, és nem is hallottam őket ugatni; nem lennék hiteles forrás, ha ezt nem szögezném le. De Lóri szava szent, kivéve most, hiszen Ancsa rejtélyes módon elintézi, hogy tovább maradhassunk.

Távolról úgy tűnhet, az esték múlásával egyenesen arányos a táborozók beszédtémáinak minősége, ám ha közelebb megyünk, a zajos massza három különböző beszélgetéssé válik, és egyértelműen csak a leghangosabb asztalnál kontráznak egymás halott csecsemős vicceire. A neoklasszicista és az eklektikus pornó különbözőségéről szóló vitába azért már azok is bekapcsolódnak, akik addig a másik két asztalnál a kultúrtörténet vagy a metafizika bugyraiban tunkoltak. Átlagszámítás, sörrablás, kézmosás. Sopotnik Zoli műhelyfoglalkozásának keretein belül változatokat írunk A vasgyár közepe címre Bólya Péter Az udvar közepe című minimalista prózája után szabadon. Szót kap a szövegekben egy csavargó, egy portás, egy táborozó kisfiú, sörétől megfosztott tisztes dolgozó ember kétszer, de még a vasgyári beton is. Rákóczi Zolival összenézünk, és én látom rajta, hogy a szövegek átlag 62%-a végződik tragédiával.

A mai nap előadását Nyilas Atilla tartja. A kép erejéről beszél a költészetben, és arra kér minket, hogy az ő példái alapján hozzunk egy-egy olyan képélményt, amit erősnek találunk.

A napirendhez képest késve esünk be Kamillával, mégis elsőként érkezünk a reggeli gyanánt felszolgált Mementóra.

július 5.

A kéziratfalnál kezdem a reggelt, hasznossá akarom tenni magam, de alig maradt hely, ahova írni tudok, minden szöveg szanaszét van műhelyezve. Csúszik a napirend, aggodalomfoszlányok hangzanak el tízpercenként azzal a félelemmel kapcsolatban, hogy így kevés időnk marad este az Öntöd-ére.

Háromkor kezdenek a meghívott slammerek, Barcsai Laci kicsit ironizál vagy kérkedik az egyedülálló miskolci költő–slammer-barátsággal, aztán két kör nagyon sokszínű slamet hallunk. Őket Gaborják Ádám előadása követi a különböző médiumok változásairól. Ezt az ez évben és tavaly megjelent könyvekből készített válogatás bemutatásával egészíti ki és illusztrálja.

Plussize-szépségkirálynők az űrben, disznók és emberek keresztezése, dizájnkoporsók és akasztófavirág-költők. Lakatos Pisti műhelyén azt a feladatot kapjuk, amit tavaly: külföldi (szerintem főleg orosz) társkeresőkön talált képeire kell karaktereket írni, majd csapatonként egyegy jelenetben szerepeltetni őket, megadott helyszín és mondatok nehezítik helyzetünket.

Az Öntöd-éből visszaérve végre előkerül egy gitár, és Rákóczi Zoliról kiderül, hogy a The Freys énekese. Fáradtságra hivatkozva néhányan bojkottálják a közös éneklést, de akkor Kamilla feltámad poraiból, és minden rendbe jön: váltunk harmincipszilonra mindhalálig.

Most Polák Peti úgy horkol, mintha az élete múlna rajta, Réka pedig valószínűleg rájött, hogy a napló befejezésén dolgozom ilyen serényen hajnali ötkor a szobájában.

A hortyogástól és a klaviatúrák feszes pattanásaitól eltekintve nyugalom és csend van. Nappal deszkák csattognak és alja popzene szól, de éjszakánként ez még mindig egy vasgyár. Haszontalanságában is méltóságteljes, azt hiszem, így kell megöregedni.

Résztvevők

Fülöp Barnabás

1997-ben születtem Veszprémben, jelenleg is ide járok gimnáziumba, Balatonalmádiban élek. Írással körülbelül három éve foglalkozom.

Hegedüs Benjámin Jutas

1996. december 2-án születtem Marcaliban. Három éve írok verseket. Először egy iskolaújságban publikáltam.

Balatonlellén élek, Budapesten tanulok. Tanulmányaim szeptembertől az ELTE magyar szakán folytatom, ha nem győzedelmeskedik felettem a bürokrácia valamely útvesztője.

Horváth Eszternek hívnak, 1998-ban születtem Rév-

komáromban. A Pápai Református Kollégium Gimnáziumának végzőse vagyok, a koleszban tanultam meg egy májkrém felhasználásának ezer módját, és úgy általában a jég hátán élni. Most volt a jövőképemnek egy megvilágosodása, úgy döntött, hogy dramaturg lesz. Remélem, jövőre nem egy pesti mekiben találkozunk.

Imre Ábris

1998-ban születtem Budapesten. Jelenleg is itt élek és tanulok. Versek mellett slam poetryvel is foglalkozom.

Kiss Lóránt

1998 nyarán születtem Szegeden, jelenleg az SZTE (valaha Ságvári Endre) Gyakorló Gimnáziumba járok humán tagozatra. Verseket tízéves korom óta írok. Az irodalmon kívül a történelem és a filozófia érdekel leginkább, de a legjobban az, ha a három találkozik. 2016-ban Sárváron vers kategóriában bronzéremmel jutalmaztak.

Maier Péter

’97-ben születtem Nagykárolyban. Azóta éltem olyan településeken, amilyenekről senki nem hallott soha. Miskolcon végeztem a Zrínyiben. Ősztől ELTE. Focistának, gitárosnak meg színésznek készültem. Most már inkább medve szeretnék lenni.

Miklya Csanád

1998-ban születtem Szegeden, jelenleg Kiskunfélegyházán élek és tanulok, bár ha tehetem, inkább Budapesten lógatom a lábam és számolom a bárányfelhőket. Verseket kétezertizenöt tavasza óta írok, ebben az évben publikáltam először.

Purosz Leonidasz

1996-ban születtem Szegeden, középiskolai tanulmányaimat a szentesi HMG irodalmi-drámai tagozatán végeztem, 2014 óta az ELTE magyar szakos hallgatója vagyok.

Verset és slamszöveget írok, de érdekel a próza, a dráma is. Első kötetem az idei Könyvhétre jelent meg a FISZ gondozásában A városnak meg kell épülnie címmel.

Rákóczi Zoltán

1998-ban születtem, Budapesten élek. Szociológiára járok, később kutató szeretnék lenni társadalmi hálózatok témában. Örülnék, ha lenne három életem, akkor mindennel tudnék foglalkozni, amit szeretek.

Szurdi Panni

1997-ben születtem, Budapesten és Beatlesen nőttem fel, itt éldegélek, írogatok, slammelgetek. Kiskoromban pilóta szerettem volna lenni, meg balkezes. Jelenleg nincs ilyen határozott jövőképem.

Vas Máté

1996, Szentes.

Vida Kamilla

1997-ben születtem Pécsen. Budapesti és bólyi lakos vagyok. Az ELTE BTK-n hallgatok magyart és szerkesztői ismereteket.