A világ egyik első régésznője

fedezésekre jutott. Torma

Torma Zsófia 1832ben született az erdélyi Csicsókeresztúron. Nem túlzás azt állítani róla, hogy már szinte az anyatejjel szívta magába a tudást. Nemesi származású családjában apja, Torma József történészként tevékenykedett, míg testvére, Torma Károly régészként és országgyűlési képviselőként. Zsófia, aki korán árvaságra jutott, már kiskora óta kutatott és lenyűgözték a különféle leletek.

Torma Zsófia később Szászvárosban telepedett le, így Hunyad vármegye csigatelepeit kezdte tanulmányozni. Az 1875ös budapesti ősembertani kongresszuson hangzott el Rómer Flóris felhívása, így Tordos őstelepét kezdte ásatni, ahol meglepő fel -

Zsófia ugyanis a sumér kultúra emlékeit tárta fel Erdélyben, Tordos őstelepén. A Maros partfalából kerültek elő olyan cseréptöredékek és egy sírhely, amelyek komolyabb feltárást tettek szükségessé. Zsófia több ezer leletre bukkant, amelyekből azt a következtetést vonta le, hogy a képírásos jelek Európa legrégebbi írásos emlékei lehetnek, amelyek kapcsolatban állnak az asszír-babilóniai és sumér írásbeliséggel. Azt állította, hogy a turáni nyelvű sumérok jelen voltak a Kárpát-medencében, mert régészeti emlékeik hasonlítanak Mezopotámia korai kultúráira. Rávilágított az ősi székely–magyar rovásírás jegyeire is, amelyek feltételezése szerint azt mutatják, hogy a magyarok elődei sokkal korábban a Kárpát-medencében élhettek, mint addig gondolták. Tudományos nézetei alaposan megzavarták a tudományos berkeket és a magyarság finnugor erede- tének akkoriban domináns tanát.

A szerencsés kezdet tovább inspirálta, és a Déva közelében lévő NándorVálya barlang őstelepeinek kutatásába kezdett. 1876ban külföldi tanulmányutakat tett, kétszer is részt vett a német antropológusok gyűlésein, ahol kiváló szakemberekkel konzultált, főként a szimbolikus díszítésű edények jelentőségéről. Első felolvasásait az Erdélyi Múzeum-Egyesület, majd az 1881-ben Déván létrejött Hunyadvármegyei Történelmi és Régészeti Társulat gyűlésein tartotta, és e két társulat évkönyveiben közölte értekezéseit. 1899-ben királyi engedélylyel kutatási tevékenysége elismeréseként a Kolozsvári m. kir. Ferencz József Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara tiszteletbeli doktorává választotta őt, igaz, halála előtt csak néhány hónappal.

Életrajzírói szerint 25 férfi is megkérte a kezét, de soha nem ment férjhez, ő a régészetet választotta. A vagyonát arra használta, hogy a segítségre szoruló üldözötteket és árvákat támogassa és hogy hazai régészeti felfedezéseket tegyen. Bár nagyon sok gúnyolódással kellett szembenéznie, kitartóan állta a sarat, s olyan támogatókat tudhatott maga mellett, mint a már említett Rómer Flóris bencés szerzetes, a magyar régészet atyja. Torma Zsófia 10 ezer 387 darabból álló régészeti gyűjteményét 1899-ben bekövetkezett halála után Kolozsvárott, az Erdélyi Nemzeti Múzeumban, a dévai, a nagy- enyedi, a nagyszebeni és a sepsiszentgyörgyi helyi múzeumokban, valamint egyéb európai, budapesti, mainzi, müncheni és berlini múzeumokban őrzik. Torma Zsófia bizonyos értelemben méltó a világ első régésznője címre is. S hogy miért nem állíthatjuk mégsem teljes bizonyossággal, hogy Torma Zsófia volt a világ első női régésze? Az 1800-as évek végén ugyanis már egyre több nő foglalkozott az archeológiával, de még nem kaptak lehetőséget arra, hogy önállóan a világ elé állhassanak tudományos eredményeikkel. Torma Zsófia neve ott szerepel az angol Mary Anning fosszíliagyűjtő, kereskedő és paleontológus, a német Johanna Mestorf régész, a Porosz Királyság első női múzeumigazgatója és az 1869-es születésű angol Maud Cunnington mellett, aki egyebek között a Woodhenge rituális építményt kutatta. Az vitán felül áll, hogy az 1832-ben született Torma Zsófia a magyarság első régésznőjeként vonult be a történelembe.