Muravidék Hunyadi Péter, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa
A népi tudás jó eszköz a nevel neve Hunyadi Péter a Nemzetpolitikai Államtitkárság szórványmagyarságot segítő programja, a Petőfi Sándor Program keretében érkezett a Muravidékre. Tevékenységeit – elsősorban a magyar népi kultúra bemutatása és oktatása, valamint különböző közösségépítő tevékenységek folytatása – az MMÖNK koordinálja. A népzenész, népzeneoktató és etnográfus kilenc hónapig marad a muravidéki magyarság körében. Farkas Brigita brigita.farkas@nepujsag.net
– Az, hogy milyen tevékenységi kört alakítok ki az ösztöndíjam során, az nagyjából háromtényezős dolog. A Petőfi Sándor Program (PSP) célkitűzéseinek, a személyes kompeten-
lett közművelődési eseményeket is szervez majd. A legközelebbi a magyar szórvány napja alkalmából rendezendő közösségi est lesz a Bánffy Központban, ahová erdélyi vendégeket is meghívott. Már szeptemberben felvette a kapcsolatot a jelentősebb muravidéki
a ljubljanai József Attila Egyesület szervezésében veszek majd részt egy első világháborús emléktúrához kapcsolódó rendezvényen. Ezenkívül a Muravidéki Magyar Rádióban népzenei adást szerkesztek – sorolja eddigi muravidéki tevékenységét és a terveit Hunyadi
Hunyadi Péter a néprajzi gyűjtéseken már egyetemista korában kapcsolatba került a határon túli magyarsággal Moldvától a Drávaszögig. Most a Muravidéken van, az őszi szünidőben a dobronaki alkotótáborban mesélt a gyerekeknek a népi hangszerekről. ciáimnak megfelelő és a régió közösségei számára hasznosítható tevékenységi területek azok, amelyek mentén megalkottuk az előzetes munkatervet. Természetesen ezek irányvonalak és majd a gyakorlatban alakul ki igazán a program – mondta a gyöngyösi születésű népzenész, aki a Muravidéken eddig csak külső szemlélőként járt. Hozzátette, hogy a hangszeres népzeneoktatás, az óvodai, iskolai népzenei órák, táncházzenélés mel-
4
magyar tanintézményekkel, együttműködési ajánlatát az MNMI továbbította az intézményvezetők felé. – Eddig Lendván, Göntérházán, Do monkosfán és Dobronakon tartottam órákat, foglalkozásokat, sőt Dobronakon szeretném a hangszeres népzeneoktatást is elindítani a Kézművességek Házával együttműködve. A Ljubljanai Liszt Intézet is foglalkoztatott már táncházzenélés és iskolai népzenei bemutatók keretében. A közeljövőben
Péter, aki egy ilyen jellegű közösségi munkában az első néhány hetes időszakot tartja kulcsfontosságúnak. Véleménye szerint minden lehetséges irányba el kell indulni és ki kell használni a kezdeti lendület adta erőket, amire a későbbiekben építkezni lehet. Ahogy mondja, eddig már sokfelé és sokféle tevékenységei voltak az egész magyar nyelvterületen, a Lajtától a moldvai Szeret folyóig. 2018-ban az Erdélybe került PSP-
Hunyadi Péter: – A muravidéki táj nem teljesen idegen számomra, hiszen többször jártam már itt, de a szemlélődés és a közösségi életben való részvétel két különböző dolog. ösztöndíjasokkal megalapította a Lajta–Szeret Egyesületet, melynek célja az PSP-ben végzett tevékenységeik folytatása egyesületi keretek között. Pécsen zenésztársaival megalapította a Mecsek Táncegyüttes akkori kísérőzenekarát, a Tenkes zenekart, amely még ma is működik, tevékenysége keretében ifjúsági ismeretterjesztő népzenei előadásokat és egy határon átívelő táncházsorozatot is működtetnek „Baranyától Baranyáig” címmel. És milyennek értékeli szakmai szempontból a Muravidéken töltött idejét? Mennyire más (például a kétnyelvűség miatt) az itteni gyerekekkel dolgozni? – Természetesen teljesen más a tapasztalatom Lendván, mint vidéken, ahol egy rendhagyó ének-zene órán még úgy érzem magam, mintha egy magyar iskolában lennék. Bevallom, a magyar tannyelvű oktatási intézmények hiánya nagy csalódást okoz. Az iskoláknak ugyanis óriási jelentőségük van a kulturális kötődések kialakulásában. A nyelv nem csak egy kifejezésmód, hanem egy kultúra, egy gondolkodásmód is. Egy kiindu-
lópont, amelynek a talajáról a világra tekintünk. Nem értem, hogyan lehet két kiindulóhelyzetből szemlélni a világot. Persze ha a lehető legbékésebb eszközökkel végrehajtott nyelv- és identitásváltás három-négy generáción keresztül való végrehajtása a cél, akkor mindent értek – mondta őszintén az eddigi muravidéki tapasztalatairól Hunyadi Péter, aki kezdetben három hétig Domonkosfán lakott, utána pedig a Lendva-hegyre költözött. A muravidéki táj nem teljesen idegen számára, hiszen többször járt már itt korábban is, de a szemlélődés és a közösségi életben való részvétel két különböző dolog – vallja. Ugyanakkor a muravidéki magyarság valódi megismerése csakis a résztvevő jelenlétével képzelhető el. – Remekül érzem magam a baráti környezetben változatos teendőim közepette. Magam is borvidékről való vagyok (Mátraalja), a borkultúra rajongója. De amikor a Lendva-hegyet megláttam, szinte szerettem volna „belekóstolni”. Ez a vágyam gyorsan teljesült, mert több szüreten is részt vehettem ősszel.
N É P Ú J S Á G 2 0 2 2 . n o v e m b e r 10 .
