II.ezerév

II.ezerév A Népújság Szent István-napi melléklete • 2013. augusztus 16.

I I . e ze r é v 2 013 . a u g u s z t u s 16 .

1

Ünnepi előzetes Ne csak néha jusson eszünkbe, kik is vagyunk

Egy nemzeti ünnepről, függetlenül attól, hogy legnagyobb nemzeti ünnepünkről van szó, nagyon nehéz előzetest írni. Hiányzik ugyanis a friss tapasztalat, az ünnepi pillanatok meghittsége, ünnepélyessége, az ünnepnapon elhangzottak, történtek – akár szűkebb pátriánkban, akár a mindig különösen ünnepélyes budapesti ünnepi eseményeken. Nehéz viszonyítani a tavalyi, a Muravidéken a Szent Korona másának felvonultatásával igazán különlegessé vált augusztus 20-át az idei programokhoz, illetve ezek előzeteseihez. Minden évben nem lehet ugyanis különleges az ünnep, végül is különleges napnak számít az magában is.

A magyar államalapítást – néha átnevezve, a rátelepedett politika súlyától sokszor eltorzítva – már több mint ezer éve ünnepeljük, s a Muravidéken akkor is megünnepeltük, amikor az anyaországban névleg még mást ünnepeltek e napon. Az utóbbi évtizedek során nagyjából kialakult nálunk a „vasrepertoárnak” is nevezhető program, amely a Szent István-napi lendvai Halászléfőző Versennyel kezdődik, majd folytatódik a hivatalos ünnepéllyel, a csúcsszervezet díszülésével, az ünnepi szentmisével, s a dobronaki ünnepéllyel zárul. Így lesz ez idén is.

Soha sem árt azonban megemlíteni, hogy kevés olyan nemzet van a világon, amely egy ilyen ünnepet megtarthat, amelynek kisebb-nagyobb megszakításokkal több mint ezer éve van országa, és erre mindannyian büszkék lehetünk. Határon túl mindig furcsa volt egy kicsit a magyar államalapítást ünnepelni, ugyanis a „történelem fintora jóvoltából”, az ünnepelt magyar állam határain kívül rekedve ez sok helyütt lehetett veszélyes, sőt, lehet veszélyes a mai napig. Szerencsére nekünk, muravidéki magyaroknak kevésbé volt részünk hasonló rossz élményekben, szinte mindig nyíltan tiszteleghettünk Szent István még ma is aktuális szellemi öröksége előtt.

Tisztelt Olvasó, azért készítettük el a Népújság Szent István-napi mellékletét, hogy Ön is feltalálja magát az ünnepi forgatagban, hogy megtalálja sajátját az előbb csak dióhéjban leírt programban. Reméljük, a programinformációk mellett az ünnephez fűződő egyéb cikkekkel, beszélgetésekkel mi is hozzá tudunk járulni legnagyobb nemzeti ünnepünk méltó, meghitt megünnepléséhez.

Tomka Tibor a MNTI megbízott igazgatója 2

Amikor még kislány voltam, szüleimmel és a nővéremmel augusztus 20-án mindig felutaztunk családi barátainkhoz Budapestre, és aztán együtt mentünk el megnézni a tűzijátékot. Számomra ez igen érdekes kirándulás, élmény volt, mindig különleges napként tartottam számon: házibulik, tömegrendezvények, cikázó színes csíkok az égen… Ha éppen nem Budapesten voltunk ilyentájt, édesapám éveken keresztül meghallgattatta és megnézette velünk videón vagy a tévében újra és újra az „István a király” című rockoperát, de én sosem untam meg. Mindig azt mondta, ha nem Magyarországon született volna meg a darab, most a Jézus Krisztus szupersztár című amerikai rockoperával emlegetnék egy lapon világszerte. Bizony, nem könnyű manapság magyarnak lenni kisebbségiként, de én nem Magyarországon szeretnék élni. Hálás vagyok azért, hogy ide születtem, hogy magyar vagyok, itt szeretnék maradni, a Muravidéken van küldetésem, úgy érzem. Viszont nem érzek különösebb büszkeséget, mert valamibe beleszülettem, ez nem

az én érdemem. Nem is fogom tagadni, ahogy nem is kérkedek a nemzetiségemmel, még akkor sem, ha erre most sokan fel is kapják a fejüket. Arra büszke lehetsz, amit elértél, amiért dolgoztál, amibe erőt, időt, energiát fektettél, de az csak a szerencsén vagy a Jóistenen múlt, hogy ide születtél, ahova.

De egy olyan nyelvet beszélni, amely a világnyelvek közül egyikhez sem hasonlítható, egy olyan nemzet tagjának lenni, amelynek még csak az eredete sem tisztázott (hiszen számos eredetmítoszt, feltevést és teóriát felállítottak már a magyar nép származásáról, nyelvrokonairól stb.), nem kis dolog.

Egy-egy nemzeti ünnep nem arra való, hogy eszünkbe juttassa azt, kik is vagyunk valójában. Ne csak augusztus 20-án vagy március 15-én vállaljuk fel magunkat (persze sokan akkor sem teszik ezt), ne csak akkor gondolkodjunk el azon, mit jelent mindez, hiszen ahhoz, hogy elérjük céljainkat, először is tudnunk kell, honnan indultunk, honnan származunk.

Bence Szeréna

Az augusztus 20-ai ünnepély mindig pompás tűzijátékkal zárul.

I I . e ze r é v 2 013 . a u g u s z t u s 16 .

Szent István és a mi ünnepünk Egy szép nyári napon, amikor legnagyobb gondom a semmittevés, hirtelen a naptárra pillantok. Augusztus 20.

– és emlékek törnek elő belőlem. Egy csomó embert látok, testőröket, színes szalagokkal díszített koszorúkat, emberek haladnak, s egyre jobban közelednek a lendvai Szent Katalin plébániatemplomhoz. Az ünnepi hangulat a levegőben kézzel fogható. Érezhető, hogy olyasvalami zajlik, ami minden embernek csak egyszer adatik meg az életében. Megpillantom a Szent Koronát, s minden más jelentéktelenné válik...

Bizony, egy évet ugrottam vissza az időben. A tavalyi Szent István-napi megemlékezés jutott eszembe, s csalódottan beismerem magamnak a szomorú tényt: tavaly egy egész hónapot készültünk mi, muravidékiek, erre a jeles napra, míg az idén alig néhány nappal

ezelőtt jutott eszembe, s merem állítani, ezzel nem vagyok egyedül.

A Szent Korona hiteles másolata és a koronaőrök ünnepi látogatása Lendván.

2012. augusztus 20-a felejthetetlen nap volt a muravidéki magyarság számára, hiszen a mi kis városunkban fogadhattuk a Szent Korona hiteles másolatát, illetve a koronaőröket.

Számos fontos ember vett részt az ünnepségen, de ami még ennél is fontosabb, hogy bennünk, egyszerű halandókban is örök nyomot hagyott ez az emlékezetes augusztus 20-a.

Persze máskor is, habár kis számban, de megemlékezünk István királyunkról és az államalapításról egy koszorúzás, majd az azt követő szentmise keretén belül. Vajon tudjuk egyáltalán, mit ünneplünk, vagy csak a hagyományok miatt veszünk részt minden év augusztusában az ünnepélyen? A tavalyi ünnepség biztosan sokaknak hozott új felismeréseket a szent királyról, az államlapításról vagy a magyarországi egyházi rend-

szer létrehozásáról, de vajon valóban értjük-e ma a múltnak üzenetét?

Pedig tudnunk kell megbecsülni a múltat, hogy élni tudjunk a jelenben és készen tudjunk állni a jövőre. Örülnünk kell annak, hogy van mit ünnepelnünk, de mindenekelőtt tudnunk kell, hogy mit is ünneplünk. Voltak emberek, például István királyunk, akik sok-sok évvel ezelőtt nem éltek hiába, s tetteikkel hatottak arra, hogy nekünk ma jobb legyen. Hogy szabadok lehessünk, s félelem nélkül hihessünk abban, amiben akarunk, ahol csak akarunk.

Ne feledjétek: az ünnep bennünk van. Bennünk születik az álmainkból, a vágyainkból. De ha te nem akarsz tudni róla, s nem mész utána, az ünnep nem szegődik senkinek a nyomába... Šabjan Rebeka

30 éves az István, a király rockopera Az István, a király felejthetetlen rockopera 30 éves évfordulójára egy vadonatúj, átdolgozott változattal készülnek a szervezők 2013-as augusztusi nemzeti ünnepünkre. A közönség és a rendező, Alföldi Róbert rója le tiszteletét Szörényi Levente és Bródy János halhatatlan műve előtt.

Az István, a király egy rockopera.

Zenéjét Szörényi Levente szerezte, szövegét Bródy János írta Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája alapján. Első bemutatója 1983 augusztusában volt Budapesten a városligeti szánkózó dombon, ami ekkor kapta a Királydomb nevet és ma már hivatalosan is így nevezik. A mű a Géza fejedelem halála utáni helyzetet, az István, illetve legnagyobb ellenfele, Koppány vezér közötti hatalmi csatározást dolgozza fel.

A darab négy részből, „felvonásból” áll: Az Örökség; Esztergom; Koppány vezér; István, a király.

A harminc évvel ezelőtt bemutatott rockopera igencsak nagy sikert aratott az

I I . e ze r é v 2 013 . a u g u s z t u s 16 .

anyaországban és a határon túl is, az alapverzió többszöri ismétlése után különböző verziókban volt látható a mű már eddig is, most azonban egy új, nagyszabású mű premierjére készülnek Alföldi Róbert rendezésében, először Szegeden, majd Budapesten is.

Alkotók: rendező – Alföldi Róbert, dramaturg – Vörös Róbert, koreográfus – Vári Bertalan, vezényel – Kesselyák Gergely, díszlettervező – Menczel Róbert, jelmeztervező – Nagy Fruzsina.

Szereposztás: István – Feke Pál, Koppány – Stohl András, Krónikás – Blaskó Péter, Táltos – Novák Péter, Asztrik – László Zsolt, Laborc – Szemenyei János, Réka – Tompos Kátya, Gizella – Radnay Csilla, Sarolt – Udvaros Dorottya, Koppány feleségei – Simon Bogi, Bánfalvi Eszter, Csépai Eszter, Főurak – Schneider Zoltán, Hevér Gábor, Znamenák István, Vecelin – Makranczi Zalán, két német lovag – Józan László, Farkas Dénes. A különleges vendégek – Varga Miklós és Nagy Feró.

3

Totić Rozália, a Magyar Arany Érdemkereszt várományosa

„Öregapámnak köszönhetem…”

Augusztus 20-ai nemzeti ünnepünk alkalmából Magyarország köztársasági elnöke Totić Rozália nyugdíjazott hodosi óvónőnek, a hodosi magyar kultúra védelmezőjének Magyar Arany Érdemkeresztet adományoz. A kitüntetés várományosával életútjáról, munkásságáról beszélgettünk.

– Hogyan érte Önt a magas rangú elismerés híre?

– Igencsak meglepődtem. Nagy elismerésnek tekintem és nagyon örülök neki. Életem során az óvónői szakma, a magyar nyelv, a magyar kultúra iránti elkötelezettségem miatt sok mindenről kényszerültem lemondani, különösképpen a családom rovására.

Az említett kitüntetés mindenképp erőt ad a további munkához, illetve valahol egy támpontot jelent, hogy a munkám nem volt hiábavaló, voltak és vannak eredményei, az elvégzett munkát mások is észrevették, sőt jónak tartják.

– Tekintsünk vissza az eddigi életútjára! Mi késztette arra, hogy az óvónői szakmát válassza, hogy a magyar kultúra, hagyományok védelmezője legyen?

– Hodoson születtem egy egyszerű parasztcsaládban, amelyben azonban mindig is fontos helye volt az olvasásnak, a kultúrának, a művelődésnek. Elmondhatom, hogy minden fontosat a családomból merítettem, a szüleimtől, a nagyszüleimtől. Igen sokat beszélgettünk, olvasásra, rádióhallgatásra, kézimunkára késztettek. Már iskola előtt megtanultam olvasni, a téli paraszti munkák elvégzése során én olvastam fel hangosan a többieknek. Leginkább öregapám segített ebben.

4

Hadirokkant volt, így ideje is volt az olvasásra, szerette is. Úgy szokta mondani, háromszor is végigolvasta a hodosi könyvtár könyveit. Az ő példája nyomán nagyon sokat olvastam én is. A gyerekkorom, a lánykorom szinte olvasással telt el, sokat olvastam a későbbiekben is, de leginkább szakmai anyagokat.

– Hol végezte tanulmányait?

– Az elsők között kezdtem óvodába járni – akkor nyitották, amikor ötéves voltam.

Nagyon jó óvónőm volt, Miki Muszter édesanyja, Muszter Jolán, akitől nagyon sokat tanultam, különösképpen a kézimunka, illetve a mindennapi fontos dolgok területén – sajnos erről manapság szeretünk elfeledkezni.

Már akkor eldöntöttem, hogy óvónő szeretnék lenni, azt mondtam, olyan szeretnék lenni, mint Jolán néni. Hodoson kezdtem az iskolát, illetve az utolsó két évet Salban fejeztem be. De lett volna alkalmam más utat is választani. Mégis az óvónői szakma mellett döntöttem. Mariborban fejeztem be az ötéves óvónőképzőt. Ott már akkor is lehetett magyarul is tanulni, de a felvételi után megállapították, olyan szinten van sok más társammal együtt a magyar nyelvtudásom, hogy nincs szükségünk tanulásra. Később kiderült, ennek voltak hátrá-

Totić Rozália nyai is, különösképpen a szakmai nyelv elsajátítása terén. Ezen a téren a munkám során kénytelen voltam képezni magamat, de még ma is utánanézek több dolognak, ha szükséges.

– Az óvónőképző után azonnal sikerült Hodoson elhelyezkednie?

– Nem, az első két évemet Péterhegyen töltöttem el. Kilenc gyermeket bíztak rám, a legnagyobb nehézségem pedig az volt, hogy nemigen ismertem a szlovén tájnyelvet. Aztán sikerült ezt is megtanulnom, leginkább a gyermekek segítségével. A szlovén irodalmi nyelvet igazából Mariborban tanultam meg. Itt is voltak problémáim, ahogy a többi magyar ajkúnak, de hála a befogadó közegnek, különböző beszédgyakorlatokon keresztül a végére kitűnő szintre hoztam a szlovén nyelvtudásomat.

Erre nagyon büszke vagyok a mai napig. Egyébként Magyarországon szerettem volna tanulni, de sajnos akkoriban ez

még nem volt lehetséges.

Kétéves péterhegyi munkám után visszakerültem Hodosra. Közben elhelyezkedhettem volna Domonkosfán is, de ezt visszautasítottam, mivel Kercsmár Géza nagybátyám volt ott az igazgató, és így ezt nem tartottam szerencsés megoldásnak.

Hodoson az előbb említettek miatt épp a magyar nyelv használatával voltak nehézségeim, de ezt napi néhány óra gyakorlással megoldottam.

Huszonnyolc gyermekkel kezdtem Hodoson a munkát. A hetvenes évek végén két csoport is volt a hodosi óvodában több mint 50 gyermekkel. Ez addig tartott, ameddig nem alakultak meg az új községek, mert a sali gyermekek aztán már nem jártak ide óvodába.

Az oktatási reformmal, a kilencéves iskola bevezetésével óvónőként bekerültem az iskolába is. Az akadályokat itt is sikerült átlépnem, igazából az óvónői szakmáért éltem az egész életemet, így ez sem jelentett nehézséget számomra. Mindig is valahol az életre próbáltam tanítani a gyermekeket, ezt teszem a mai napig is, például a művelődési egyesület keretében.

– Több éve vezeti a hodosi „Őrség” ME tevékenységét is. Hogyan látja a község életét ezen a téren?

– Elégedett vagyok az egyesülettel, több szekciónk is van, tevékenyek vagyunk a népdal, a hagyományőrzés, a turizmus terén is. Külön örülök annak, hogy egyesületünk munkájában a fiatalok is részt vesznek, ahogy annak is, hogy

megalakítottuk a gyermek néptánccsoportot.

Van, hogy aktívabbak vagyunk, van, hogy kevésbé, de ez így van rendjén, mivel mindenki önszántából, minden anyagi juttatás nélkül, önkéntesen vesz részt a tevékenységekben.

– Megpróbálkozott a nemzetiségi politikával is, egy mandátumban Ön volt az önkormányzat elnöke, majd nem is indult a választásokon. Miért?

– Az akkori polgármester kérésére indultam a választásokon, ott jól is szerepeltem, majd megválasztottak elnöknek. A munka be is indult, de hamarosan rájöttem, hogy nehezen összeegyeztethető a civil szakmámmal, ami hónapról hónapra nagyobb nehézségeket, terheket jelentett számomra.

Emellett megbizonyosodtam arról is, hogy a politika kemény „férfivilág”, amelyben nőként nehéz létezni. Ennek ellenére sikerült bebizonyítanom, hogy női hozzáállással mindig lehet jó, kompromisszumos megoldást is találni. Mindez azonban túl sok volt már számomra, az elsőbbséget pedig mindig is a szakmám élvezte, így egyszerűen nem indultam el a következő választásokon.

– Szeptemberben vonult nyugdíjba. Hogyan tölti a napjait jelenleg?

– Még mindig nem szoktam meg, hogy nem kell már órarendhez alkalmazkodnom. A mai napig szinte naponta látogatom az óvodásokat, iskolásokat, aktív vagyok az egyesületben, sokat kézimunkázok, talán lesz időm még olvasni is kedvem szerint, illetve többet tudok majd foglalkozni a családommal is.

Tomka Tibor

I I . e ze r é v 2 013 . a u g u s z t u s 16 .

Pro Geographia-díj Gaál Mária földrajztanárnőnek

Nagy lelkesedéssel kezdtünk – Tulajdonképpen, nem is csináltam olyan dolgot, amiért kitüntetés járna – próbálta elhárítani a riport ötletét Gaál Mária földrajztanár, a Lendvai Kétnyelvű Középiskola tanára, amikor ezzel előhozakodtam. Aztán mégiscsak kötélnek állt, s a reggeli hőségben való találkozásnál már kicsit módosult a túl szigorú önértékelés.

– Hát itt ez a hat vaskos tankönyv, ezeket fordítottam le a gimnázium 1., 2. illetve a 4. osztálya számára; sok-e, kevés-e, nem az én tisztem eldönteni – mondja a tőle megszokott kedvességgel, mely mögül sohasem hiányzik egy kis racionális hűvösség.

(Ily rekkenő hőségben ez nem is árt, foghatnám viccesre a beszélgetést, de a téma komolyságához és súlyához ez nem illenék.) Harminc valahány éve együtt kezdtük pedagógiai pályánkat abban az iskolában, melyet az „egyetlen” ilyen jellegűnek próbált beállítani az oktatási politika. De hát akkor még oly szűk volt a világ, akkoriban nem tudtunk a világban hasonló közegekben megvalósuló oktatási kísérletekről, modellekről.

A beszélgetés elején a pályakezdéshez kanyarodunk vissza: – Nagy entuziazmussal, lelkesedéssel kezdtük a kétnyelvű oktatást, a maximumot akarta adni mindenki, egy szakszóért akár 100 kilométert is megtettem, apukám még Zágrábba is elutazott, ha egy újdonság felmerült. Pedagógus szüleim könyvtárának is nagy hasznát vettem.

Még ma is meggyőződésem: jó irányba indult a kétnyelvű modell, s a pedagógusok is mindent megtettek, hogy jól alakuljon. Talán a közpon-

A vietnámi út emléke. tosított oktatásügytől vártunk volna nagyobb elismerést – s itt nem csak a pluszmunka értékelésére gondolok.

Szerencsére vannak olyan egykori diákjaim,

akik ma iskolaigazgatók vagy a média területén is vezető beosztásban vannak. Neveket is említhetnék: Varga Péter, Gönc Katja, Bobovec Petra, akik nemzetközi

versenyeken is megállták a helyüket.

A 90-es évek elején az „új kezdetek” időszaka új hullámvölgyként is jelentkezett a pedagógiai gyakorlatban, bár mindenki próbálta átmenteni a megszerzett tapasztalatokat, továbbépítve azt, amit elkezdett. A kétnyelvű oktatás terminust egyre inkább a többnyelvű váltotta fel, európai tagozatok nyitásának a terve is felmerült, ahol szlovén– angol, illetve magyar–angol nyelvű oktatás folyt volna. Ennek jótékony hatását ma a ljutomeriek élvezik, persze az egész menedzselése magasabb szinten folyt ott. Ezek mellett az országos érettségi vizsgabizottságba is aktíván bekapcsolódtam.

A 2000 utáni években a földrajzi tudományok fejlődése nagy lépésekkel követte a nyugat-európai példákat. A Modrián kiadó és a szerző is beleegyezett abba, hogy a szlovén nyelvű tankönyvek magyar nyelven is megjelenjenek, és mindenben a kezünk alá dolgoztak.

A mai fiatalok vizualitásra vannak „beállva”, sok egyéb segédeszköz, például PowerPoint nélkül nincs óra, de az olvasási szokások is felívelőben vannak. Nem mindegyik tanuló olvas, de vannak egészen kiválóak közöttük.

– S a díj, a Magyar Földrajzi Társaság kitüntetése hogy érintett?

Tudomásom szerint a zalai kirendeltséggel már évtizedekre visszamenő kapcsolatod van…

– Főleg az utazási programjaikon szoktunk részt venni egyénileg, de a diákokkal is. Dr. Gyuricza László, a pécsi egyetem tanára a vándorgyűlésekre is mindig meghív, de előadást is gyakran tart nálunk. A „Hód Napja” versenyen is mindig szerepelnek iskolánk tanulói, egyszer elsők is lettünk.

– S erre jött a Pro Geographia-díj…

– Nagy meglepetés volt számomra, és örültem, hiszen jó az, hogy az ember munkáját így megbecsülik. Tenni kell, amit a szakma megkövetel, és egy erős hivatástudat is ösztönzi az embert. De meghatódtam és nagyon örültem az elismerésnek.

Bence Lajos

Ünnepi megemlékezés Dobronakon A Dobronak Községi Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség ünnepi Szent István-napi megemlékezést tart hétfőn, augusztus 25-én 17.00 órakor Dobronakon a Szent István-szobornál. Ünnepi beszédet mond Cár Anna, a Dobronak Községi Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség Tanácsának elnöke. A műsorban a Dobronaki Nótázók és a helybeli fiatalok szerepelnek.

I I . e ze r é v 2 013 . a u g u s z t u s 16 .

5

Élő kulturális örökségünk A VIII. Nemzetközi Halászléfőző Verseny mellett a szervező, vagyis az LKMNÖK különböző kísérőrendezvényekkel is kedveskedik a látogatóknak. Élő kulturális örökségünk címmel a színpadon hat néptánc-, illetve népzenei együttes is bemutatkozik, híven Lendva város multikulturális jellegéhez.

Nefelejcs Tánccsoport A Muravidéki Pedagógusok Egyesülete keretében 2009-től működik a Nefelejcs Tánccsoport.

Már több sikeres hazai és külföldi – többek közt prágai, dunaszerdahelyi – szereplés van a csoport mögött, amelynek 16 olyan táncosa van, akik

ná­ban, Mariborban, Budapesten, Zalaegerszegen léptek fel. 2013 januárjában kulturális nívódíjban részesültek.

Muravidék Néptáncegyüttes A Muravidék Néptáncegyüttes 1999-ben alakult. Jelenleg 20 tagja

A Nefelejcs Tánccsoport a hosszúfalui Spárganapon. mindegyike valamilyen szinten a gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozik vagy foglalkozott. A tánccsoport eddig a magyar folklór gazdag hagyományából moldvai, kalocsai, somogyi, zalai és sióagárdi táncokat tanult be Szabó Emőke koreográfus vezetésével. Munkájukkal a fiataloknak is példát szeretnének mutatni. A csoportvezető Vörös Piroska.

koreográfus, Gerlecz László végzi. Vezetése alatt a táncosok mára több táncot tanultak meg a történelmi Magyarország különböző tájegységeiről, emellett a muravidéki magyar néptánchagyomány felkutatása is az együtteshez fűződik, hiszen Toplak Alenka és Rudolf Gerlecz László szakmai vezetésével értékmentő kutatást végzett a Muravidék falvaiban.

A táncegyüttes műsoraiban nagyrészt autentikus koreográfiákat visz színpadra, vagyis a Kárpát-medence egyes vidékeinek, falvainak eredeti táncait mutatják be a táncosok. A tánco-

Az Új Muravidéki Citerazenekar fellépése. van a Muravidék hét különböző településéről.

Az együttes szakmai vezetését a kezdetektől a tapasztalt és elismert

már Magyarország és Szlovénia különböző településein, valamint Ausztriában, a Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben és Horvátországban.

Muravidéki Nótázók A Muravidéki Nótázók 2001-ben alakult Lendván a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet együtteseként. A névválasztás

sem véletlen, hiszen a hét tag annak idején a Muravidék hat helységéből verbuválódott össze (Pince, Völgyifalu, Hármasmalom, Lendva, Göntérháza, Dobronak). Cseke József együttesvezető a Nagykanizsa melletti Újudvart képviseli. Igazi őserővel megáldott nyolc hang verődött össze.

2004-ben vettek részt először a Vass Lajos versenyen, ahol a Muravidék történetében először megnyerték a budapesti döntő Nagydíját. 2005 novemberében sikerült

A Muravidéki Nótázók dalolnak a Cuk Borház előtt.

A Pomurje Horvát Kultúregyesület néptánccsoportja.

kat igyekeznek az adott vidékhez hű viseletben bemutatni. Az együttes fennállásának 14 éve alatt a bemutatkoztak

Új Muravidéki Citerazenekar Az Új Muravidéki Citerazenakar 2010 januárjában alakult, vezetője Németh Attila. Az együttesnek 11 tagja van.

Eddig a környező falvakban, valamint Ljublja­

6

A Muravidék Néptáncegyüttes a színpadon.

A Prekmurje Néptáncegyüttes 2001-ben alakult.

I I . e ze r é v 2 013 . a u g u s z t u s 16 .

megjelentetni első önálló CD-jüket pályázati támogatással és a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet segítségével.

Az évek során számos elismerést szereztek a vidéknek. Az együttesnek szoros baráti kapcsolata van több más kórussal.

A közeljövőben szeretnék kiadni második hanghordozójukat.

Pomurje Horvát Kultúregyesület A Pomurje Horvát Kultúregyesület 2005ben alakult. Alapvető célja a horvát nyelv, kultúra és hagyományok megőrzése a Muravidéken. Az egyesület különböző szekcióiban 250 tag tevékenykedik. Lendván önálló helyiségekkel, az úgynevezett Horvát Házzal is rendelkeznek.

Az egyesület népzenei együttese négy évvel ezelőtt alakult 6–8 táncospárból, akik 5–7 tamburazenésszel lépnek fel. Magyarországon, Szlovéniában és Horvátországban gyakran szerepelnek különböző programokkal.

Prekmurje Néptáncegyüttes A Prekmurje Néptáncegyüttes 2001-ben alakult, tagjait a tánc, az ének és a népi hagyomány iránti tisztelet hozta össze. Jelenleg 11 táncospárral rendelkeznek, általában muravidéki szlovén népzenére táncolnak, muravidéki – dr. Marija Makarovič kutatásai alapján – Lendva-vidéki szlovén népviseletben. Az együttes szakmai vezetője Klavdija Žabot. Alkalmanként az együttest hagyományos muravidéki vendéghívó is kíséri. Összeállította: Tomka Tibor

portokon belül természetesen létezik paksi, füredi, lellei, komáromi, szolnoki és még sok más verzió is. A szegedi levének például olyan vörösnek kell lennie, mint a bika vérének, a dunaiba egész paradicsomot kell tenni, a korhely halászlét tejföllel gazdagítják, A Lendva Községi Magyar Nemzeti Önkormányzati Közösség a hagyományos gasztronómiai rendezvényt, a Halászléfőző Versenyt a bajait gyufatésztával vagy paradicsompürével immár nyolcadik alkalommal rendezi meg, az esemény főszervezője készítik, és mivel egySobočan Gabriela, az MNMI Tanácsának tagja. magában nem egy laktató ételről van szó, túrós A versenyt augusztus ugyanis tengeri halakból csuszát tálalnak 17- én, szombaton tartkészült leves. fel utána – vagy ják, harminc-negyven A paprika elterjeakár mellé is. De csoport fogja összemérni dése tette a halászlét létezik savanyú a tudását halászléfőzésoly közkedveltté már káposztás és ben, az első helyet mega 18. század folyamán, káposztás-babos, szerző pedig 150 eurós ekkor már szegények és burgonyás haajándékutalványt kap. gazdagok étrendjében lászlé is, továbbá A versenyt Lendván, a egyaránt megtalálhatjuk. citromlével kéTrgovina pri žagi melletti Ezen nemes étek első szült, mustáros füves területen tartják hiteles leírását Tolnából, és egyéb verziói élőzene kíséretében. a 19. század elejéről egy is fellelhetőek.

A halászlé vizek német nyelvű útinaplóA bajai halászlé specifikuma: Ha a hamelletti vendégeskedéból ismerjük: „… ilyen gyufatésztát főznek bele. lászlé eredetére sek, halfőző mesterek, égő paprikaleveshez az vagyunk kícsárdák, vendégfogadók én ínyemnek nem volt hogy halászlére invitálváncsiak, nem kedvenc fogása volt és kellő fogékonysága” – ták Keszthelyre. A tudó- lesz könnyű dolgunk, maradt is mind a mai idéz Solymos Ede tudós, sításban, amelyet a „Sas” ugyanis nem egyszerű napig. Magyarországon néprajzos egy német című folyóiratban jeleneldönteni, honnan is sokhelyütt főzik még utazót, akinek az étel tettek meg, a meghívott származik valójában az ma is karácsonykor vagy láthatóan nem nyerte el megemlíti, hogy az eleelső ilyen nemű étel; ha vendégeket várnak, a tetszését. Egy 1822-ben delnek feléjük még csak Magyarországon számos tehát ünnepi étekként is írt szerződés szerint a hírét se hallották, sosem tájegység vetélkedik, számon tartják. Viszont halászoknak „halászos evett előtte hasonlót. Az ugyan melyik is a halásznem szabad összekelevet” kellett főzniük, úr leírja a receptet és lékészítés igazi formája. verni a halászlé (vagy a ha az uraság ezt kívánta hozzáteszi, az étek elkéAbban viszont többé„halpaprikás halászotőlük. szítése pofonegyszerű: a kevésbé megegyeznek a san” elnevezést, ahogy Egy kaposvári iskomegsózott haldarabokat receptek, hogy kihagya száz évvel ezelőtti laigazgató, név szerint vöröshagyma közé tehatatlan elemei a több szakácskönyvek emlege- Horváth József Elek szik a bográcsba, sárgás és jóféle édesvízi hal, a tik), valamint a halleves 1832-ben megjelent rántást (!) készítenek, hagyma, a bogrács és fogalmát: az utóbbi tudósításában ír arról, vízzel és vörösborral természetesen még a öntik fel, valamint petre- múlt század folyamán is zselyemmel és kakukk„törökborsként” emlegefűvel fűszerezik. Miután tett paprika. újra felöntötték, hagyják Az ember azt hihetfelforrni, és íme: már né, a halételekhez fehér tálalható is a fenséges bor vagy rozé dukál, hallé! viszont a néphagyoA halászlé készítémány úgy tartja, hogy a sének, összetételének, halléhez vörösbort kell fűszerezésének, tálalásá- fogyasztani. Méghozzá nak ezernél is több válirdatlan mennyiségben: tozata ismert, de három előtte, közben és terméfő csoportra oszthatjuk szetesen utána is. Összeállította: A halászlé nem a laktató ételek közé tartozik, ezért őket: dunaira, tiszaira és balatonira, amely csoBence Szeréna gyakran tálalnak mellé túrós csuszát.

VIII. Halászléfőző Verseny

Halászok, halászok, mit fogott a hálótok?

I I . e ze r é v 2 013 . a u g u s z t u s 16 .

7

16 órakor a Bánffy Központban • A Mikecz Kálmán Hagyományőrző Egyesület huszárkiállításának megnyitója • Díszülés és állami kitüntetések átadása 16.30-kor a Templom téren • Ünnepi megemlékezés és a Szent István-szobor koszorúzása a Templom téren • Horváth Ferenc, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség Tanácsának elnöke köszönti az ünneplőket • Németh Zsolt, Magyarország Külügyminisztériumának parlamenti államtitkára elmondja ünnepi gondolatait 17 órakor a Szent Katalin-plébániatemplomban • Ünnepi szentmise. A szentmise után mindenkit szeretettel várunk a Templom téri fogadásra.

8

Kísérőprogramok • Augusztus 19-én, hétfőn 16 órakorLendván a Templom téren gyermekfoglalkozás • Augusztus 17-én, szombaton 14 órakor Lendván az egykori fűrésztelep melletti füves területen Szent István-napi Találkozó: Halászléfőző Verseny és néptáncfesztivál • Augusztus 18-án, vasárnap 12 órakor Hodoson az Ifjúsági Központnál Őrségi Találkozó •Augusztus 25-én, vasárnap 17 órakor Dobronakon Szent I I . e István-napi z e r é v 2 0 1 3 . ünnepség a u g u s z t u s 16 .