HOSSZÚTÁVÚ TERVEZÉS OLDHATJA MEG A PAPÍRHIÁNYT

A papírhiány akkora méreteket öltött, hogy annak biztosan súlyos következményei lesznek a nyomtatott termékek kínálatában, ezáltal szinte minden gazdasági szegmensben – tette közzé aggodalmait a Nyomdaipari és Kommunikációs Világfórum (WPCF). A szervezet szakértői megjegyezték: mindez komoly kerékkötője lehet annak a fellendülésnek, amiben az ágazat a COVID után reménykedett. Mivel a WPCF az Egyesült Államoktól Európán, Indián, Nepálon, Dél-Koreán és Japánon át Ausztráliáig mindenhol jelen van, jó okunk van odafigyelni az aggódó szavakra. És azokból aztán nincs hiány: miközben az igények lassan újra elérték a járvány előtti szintet, hatalmas fennakadásokat okozott a finnországi sztrájkhullám és az orosz-ukrán háború, ami nemcsak Európára, hanem Észak-Amerikára is hatással van, és akkor még nem beszéltünk a bő fél éve szárnyaló energiaárakról.

A WPFC szerint világosan és durván látszanak a papír- és kartonkínálattal kapcsolatos bizonytalanságok, az ügyfelek pedig egyre emelkedő árakkal szembesülnek. A skandináviai munkabeszüntetések nagyon sokat ártottak az ellátási láncoknak: a nyomdák készletei a több hónapos sztrájk április végi lezárásáig sem tartottak ki. Ez sok nyomdaipari üzemben megtörte, vagy egyenesen le is állította a termelést, és tovább mutat az anyagi veszteség eleve súlyos következményeinél, hiszen a végfelhasználó szintig megingott a bizalom az ellátási láncok iránt.

A Világfórum azt jósolja, hogy számtalan nyomtatott fogyasztási cikkből lesz hiány a közeljövőben, az elmaradások pedig kihatással lesznek az élelmiszerpiacra vagy éppen az egészségügyre és minden olyan ágazatra, amelynek termelése a papírtól is függ, mert a termékeit csomagolás nélkül nem lehetséges forgalomba hozni. A háború pont ezért növelte a feszültséget a várhatónál is nagyobbra: sokan épp Ukrajna vagy Oroszország erdőgazdaságaitól szerezték be a papírgyártáshoz szükséges fát.

A helyzet befolyásolja olyan alapvető eszközök árfolyamát is, mint a nyomtató. Kamal Chopra WPCF-elnök nemrég azzal a kijelentéssel sokkolta az ágazatot, hogy a papíranyagok drágulása nem áll meg, és a jelenség a négyszeresére fogja növelni a nyomtatók árát. Már ha egyáltalán lesz mit feldolgozni velük.

Bár a finn papíripari sztrájk nagy fennakadásokat eredményezett a globális piacon, társadalmi szinten komoly nemzetközi szolidaritást élve-

zett: az emberek örömmel emelték piedesztálra az UPM vállalat trükkjeivel szemben a végsőkig kitartó szakembereket. A szakszervezeti jogok semmibevétele és a rossz munkakörülmények miatt 2.200 dolgozó függesztette fel a munkát, összesen 112 napra. A leállással csak foglalkoztatójuknak kb. 300 millió eurós (közel 113,5 milliárd forintos) kárt okoztak. Nekik megérte kitartani: öt különböző területen kötöttek új szerződést az UPM-mel, amely vállalta a fizetések kétévenkénti újratárgyalását is.

De mi történik itthon? Tóth Gábor, a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület ügyvezetője szerint világosan látszik, hogy a papírválság hazánkat sem kerülte el – ami aligha meglepő annak ismeretében, hogy a magyarországi vállalatok gyakorlatilag csak importra támaszkodnak a nyersanyagbeszerzésben. A külföldre hagyatkozó cégeknek megnövekedett, akár több hónapos szállítási határidőkkel és dinamikusan emelkedő árakkal kell számolniuk, miközben a drágulás a tavalyi évhez viszonyítva már most is gigászi: papírtípustól függően akár 40-90 százalékos lehet.

A szakértő úgy véli, a hiányt valószínűleg csak a kereslet csökkenése állíthatja meg – addig is a nyomdaipari szereplőknek nagyobb előrelátással kellene felmérni és előrendelni a szükséges papírmennyiségeket, miközben elsődlegesen a már meglévő, hűséges ügyfeleiket szolgálják ki belőle. Akadnak persze alternatív nyersanyagforrások, fűzte hozzá, de ezeknek ugyanúgy nagy a kitettsége a globális folyamatok felé, szóval jobb, ha mindenki időben gondolkodva rendeli meg a raktárkészlet utánpótlását.

Dobozi Sándor, az Europapier Group beszerző menedzsere megerősítette: nem tudjuk magunkat függetleníteni a globális piactól, így valóban jellemzővé váltak a hosszabb szállítási határidők, de ezzel együtt azért vannak olyan nagykereskedők, akiknél a termékeknek legalább egy része folyamatosan, raktárról elérhető. A visszaesésért ő is a finn cellulózipari sztrájkot, illetve az azt megelőző COVID-ot és most az ukrajnai harcokat okolja, bár nem elhanyagolható előzmény, hogy a környezetvédelmi elvárások is az utóbbi időszakban kezdtek minden korábbinál jobban felerősödni, és ez csak tovább fokozta főleg az újrahasznosított papír iránti keresletet. Azon pedig már meg sem kell lepődni, hogy a fokozott érdeklődés miatt utóbbi termék is sokat drágult.

Az árak a menedzser szerint aggasztóan alakulnak, hiszen a fentebb soroltak mellett még ott vannak az energiaköltségek is, és ezekkel ugyanúgy számolni kell, ha el akarjuk engedni a távol-keleti forrásokat. Nem mintha ők sokkal olcsóbbak lettek volna az utóbbi időben – nemrég konténerhiány okozott náluk szállítási nehézségeket, ergo: magasabb költségeket. Az európai cégek inkább le is szoktak az ázsiai importról, és abban bíznak, hogy az öreg kontinens gyártói majd összekapják magukat, és megoldják a kiesést, de vannak bizonyos korlátok, amiket egyik napról a másikra biztosan nem lehet ledönteni, ezért papírból továbbra is csak korlátozott mennyiségek állnak rendelkezésre.

A Távol-Kelet a drága szállítás, Oroszország az uniós korlátozások miatt nem lehet alternatív forrás – magyarázta Dobozi Gábor, megjegyezve: ezzel a segédanyagok ellátási láncán szintén óriási hézagok keletkeznek. A maga részéről arra számít, hogy a hiányt az európai kereslet csökkenése számolhatja fel, vagy az, ha megindulnak a távol-keleti szállítások. Addig marad a jól bevált hosszútávú gondolkodás, hogy az akár hónapokig húzódó szállítások se okozzanak nagyobb leállást. Arra a kérdésünkre, hogy az áldatlan állapot még meddig állhat fenn, még becslésekbe sem bocsátkozott, mondván: az elmúlt egy év változásai után senki nem tudja megmondani, milyen újabb nehézségek állhatnak elő a világpiacon.

Gábor János, Print&Packtech