Ruzsa Dénes: HOLDprogram A Magyar Elektográfiai Társaság / MET Téli Tárlata MET Galéria, Budapest, 2019. december 10 – 2020. január 23. 1969-ben, 50 évvel ezelőtt az ember először hagyta el szülőbolygóját, hogy leszálljon egy másik égitesten. A Holdra szállás egy eddig ismeretlen szemszögből mutatta meg végtelennek tűnő világunkat. Tudatosította bennünk, hogy hiába élünk látszólag elszigetelve a kozmoszban, annak mennyire elválaszthatatlan részei vagyunk. Az ember alapvető tulajdonsága a kíváncsiság, az alkotás, az ismeretlen megismerése, a megismerés egyúttal időutazás is. 1969-ben, Forrest Myers kérésére hat művész elgondolkodott, hogy mit vinnének a Holdra. A legenda szerint így született meg, a Hold felszínén, az első holdbéli tárlat Holdmúzeum néven. Most, 50 évvel később, a MET művészeit foglalkoztatja ez a gondolat. HAász Ágnes és Szalai Judit koncepciója alapján, a munkák a kiállítótérben kihelyezett VRszemüvegekkel tekinthetők meg. Kiállításunkon egy videóinstalláció is helyet kapott, egy kinetikus holdkorongra vetülnek ki a művészek munkái. Az installációt, egy hét méter átmérőjű, belülről megvilágított Holdat formázó gömb, Luke Jerram Museum of the Moon objektje ihlette. A művész különböző helyeken és módokon állította ki, például szakrális térben, uszodában, parkokban vagy sugárutakon. A „MET Holdja” (Spitzer Fruzsina és Ruzsa Dénes koncepciója, kivitelezés: Bálint Bertalan) a holdfelszínt utánozza. A forgó, plasztikus felületre vetítés során a fénnyel írt kompozíciók új dimenzióba kerülnek, új asszociációs lehetőségek bontakoznak ki. Az egymást váltó képek dinamikája a különböző alkotásokat egységbe fogja kiemelve a sokféle megközelítés és formavilág gazdagságát. A két installációt objektek kötik össze. Kiállításunk egyben holdutazás is: az alkotók három lazán összefűzött csoportba sorolhatók: 1. Akik Földünkről tekintenek a Holdra. 2. Az épp úton levők 3. Akik a Holdról vagy azon túlról néznek vissza ránk. Mintha többen is osztanák az Ég Királynője szerzőjének, Ponori Thewrewk Aurélnak a véleményét, hogy „A Hold kimondottan poétikus égitest.” Eléggé fényes ahhoz, hogy megvilágítsa esti utunkat, viszontagságos múltja, formája, a légkörön sejtelmesen átszűrődő fénye mai napig nagy hatással van az emberiségre. Felszínén a sok kráter, a felföldek és tengerek számos legendát szültek. Térképet készítettek róla, gondolati tájképünk részévé vált. Emlékek hordozója és sejtelmes események szemtanúja Ázbej Kristóf, Baán Katalin, ifj. Koffán Károly, Stark István, Tellér Mária munkáiban, és Károly-Zöld Gyöngyi világító objektjein. Vörös árnyak törik meg a misztikus, teliholdas éjszaka sötétjét Lux Antal videóművészeti alkotásában. Lassan bontakozik ki előttünk, hogy a Hold udvarában táncosok vannak. Munkáját a realista tájkép és az absztrakt látomás közötti dinamikus váltások jellemzik. A kísérő zene a folyamatos várakozás érzését kelti. Kádár Katalin, Petőcz András, Krnács Ágota alkotásaikban többek között arra utalnak, hogy mindannyiunkban mélyen benne él a felfedezés, a megismerés vágya, mindnyájan egy kicsit csillagászok is vagyunk. Németh-Kassa Gábor objektje révén
egyértelművé válik számunkra, hogy az Univerzum csak egy kis részét láthatjuk, az elektromágneses sugárzás csak egy szűk tartományát érzékeljük. Büki Zsuzsanna, Csízy László, Dávid Vera, Szöllőssy Enikő munkájában az élet jelei is felsejlenek a Hold felszínén. A számos meteorit becsapódás és a kozmikus sugárzás hatására elporlott kövekből álló holdi talaj, a regolit felszínén az emberi jelenlét új réteget alkot. Ugyanez a gondolat jelenik meg Czeizel Balázs szkennerrel készült képén. Kántor József, Olajos György és Sós Evelin digitális kaleidoszkópja, a „szép formákat néző” emberiség rácsodálkozását idézi. Holdunk mindig is foglalkoztatta az embereket, az egyetlen olyan kozmikus égitest, amely alakzatainak egy részét Földünkről szabad szemmel is megfigyelhetjük. Drozsnyik István Hold kép c. munkája sajátosan összegzi az általunk látott és érzett hatásokat. 1946. februárjában, Bay Zoltán és csoportja a Holdra küldött jelek visszaverődését detektálták. A Hold elérésének első próbálkozásai között számon tartott Hold-radar kísérleteket idézi Füleky Adrienn műve, amelyen az elektromágneses sugárzás teljes spektrumát kutató és értelmező ember jelenik meg. Herendi Péter a látható fény spektrumában vizsgálódik, műholdképeket idéző objektjében figuratív természetábrázoló és absztrakt elemek jellegzetességei keverednek. Szalai Judit kozmikus tájképében a különböző hullámhosszokon megjelenő Hold képét sűríti kollázzsá. Koroknai Zsolt a zsámbéki rakétabázison forgatott videójának kezdő képsoraiban a Holdra szállás pillanatait és a bázison lévő rádiólokátor képeit látjuk. A Polaroid-fotó direktpozitív képrögzítési eljárásának köszönhetően az alkotó közvetett módon (reprodukcióban) tűnik fel. Ahogy haladunk tovább a filmidőben, a holdi helyszínt idéző térben Koroknai Zsolt és Ladjánszki Márta akció-performansza jelenik meg. Bodor Anikó a jövőbe tekint, munkáján már emberek sokasága otthonosan mozog a Hold felszínén, amelyre az Apollo-expedíciók címere vetül ki. A művész arra is reflektál, hogy a leszállási helyeket a jövőben védettség alá szeretnék vonni, nehogy megsemmisüljenek, amikor már bázisok épülnek ki. Németh Géza szuperközeli képein számos, a Földről hozott személyes tárgyat jelenít meg. Gábor Enikő munkáiban a valóság és az illúzió keveredik, ahogy az emberiség egész gondolkodásmódjában. A keresztek az Apollo űrhajósainak tudományos értékű fényképeit idézik emlékezetbe, háttérben a víz, hullámmotívum pedig a Marék elnevezésekre utal. Péter Ágnes videójában a Hold, ahogy az antik mitológiában kettős értelemmel bír, az élet és a halál egyenértékű szimbóluma. Munkájában a vizuális illúzió segítségével a valóságtól eltérő reprezentációt látunk. A párhuzamos és ellentétes mozgások erősítik egymást. Ilyen kontrasztos mozgások jelennek meg a Repászki fivérek Béla és Ferenc munkáiban. Barti Magdolna egy régi hiedelmet elevenít fel, amikor még nem tudták, hova tűnnek el a vándormadarak, egy 17. századi tudós azzal állt elő, hogy a madarak télen a Holdra repülnek. Ez akkoriban nem is hangzott olyan hihetetlennek, mivel úgy gondolták, hogy minden égitesten van élet.
Daradics Árpád Bárányok című munkájában Mózes törvényére reflektál, mely szerint holdtöltekor áldozatot kell bemutatni. Kemény György Lucas Cranach parafrázisán Ádám jelenik meg a Holdon. Láng Eszter régi népi hitvilágot idéz: „ha a Hold sárga színű, eső lesz; ha vörös, szél fog fújni, ha pedig tiszta fehér, szép idő lesz." A népi megfigyelés részben igaz is, a vörös szín a távolabbi vidékeken a szél által felkavart pornak a következménye. L. Gácsi Éva a bulvármédia által felkapott szuperhold mítoszt dolgozza fel. Mi utazók, jól tudjuk, hogy csak optikai csalódásról van szó. Olena Golub holdi fájában szinte az egész űrkutatás története felsejlik, a Szputnyikprogramtól kezdve a jövőbe mutató emberi terjeszkedésig, egy égig érő fa, amely egészen a Holdig nyúlik. Enyedi Zsuzsa, Sándor Edit, Szombathy Bálint és Lieber Erzsébet munkáin a gravitációé a főszerep, amely bár a leggyengébb erő, mégis mindenre hatással van, az égitesteket közel gömb formára kényszeríti, pályájukat a körmozgás felé torzítja. Űrhajósaink, kutató robotjaink is a gravitáció törvényeinek ismeretében tudnak közlekedni a világűrben, tudnak eljutni a Holdra is. Bálint Bertalan Holdfelkelte című objektjében a külső bolygók felől jeleníti meg a Föld-Hold rendszert, ezzel kiemelve Holdunk egyediségét. Távolról nézve akár kettős bolygórendszerként is értelmezhetnénk. Eva Kipp végtelenül ismétlődő formáival a világegyetem határtalanságára utal, a cseppekben, mint külön világokban az ember önmagára tekint vissza, ahogy Czető Beaty is teszi ezt Tükröződés című munkájában. Ideje lenne elindulnunk távolabbi világok felé, megkeresni Voyager-szondáinkat! Kelle Antal, a holdfázisokból kiindulva az égi objektumok sebezhetőségét érezteti, a lehetőséget, hogy egy kozmikus ütközés teljesen átformálhatja a világegyetemben száguldó bolygók formáját, gondoljunk csak a nemrég kutatott Ryugu aszteroidára. Egy pillanatra megpihenünk Magén István Űrállomásán, ahonnan egy új és mozgalmas perspektíva nyílik világunkra. Horkay István montázsában Georges Méliès Utazás a Holdba, az első tudományosfantasztikus film képsorait idézi. Művészi eszközére utal az űrhajó, amely átszeli az eget. A kép hármas tagolású állóképe a mozgást és az idő múlását sugallja. A Holdra vezető utunk során Florentia Ikonomidou az első lépéseket idézi fel; a gyermeki képzelőerő látomásaitól vezet el a rakétatechnika kidolgozása után elért első lépésekig a Hold felszínén. Lonovics László munkáján képet kaphatunk arról, milyen a Naptól nyert holdi fény. A holdfázisokat jeleníti meg Koppány Attila, míg Pál Csaba munkája Galilei 1609-ben a Holdról készített vízfestményeit idézi. Szlaukó László erőteljes vörös-fekete színvilágú képei hátterében írástöredékek láthatók. Kecskés Péter forgó bolygója közepéről enigmatikus szem tekint le ránk.
Gábor Éva Mária visszatekint a Holdról. Hiába látjuk a Földről elszigeteltnek bolygónkat, a Világegyetem szerves részei vagyunk. Testünk a csillagok által gyártott atomokból áll, a csillagokban létrejött nehezebb elemekből jöttek létre a minket is alkotó, bonyolultabb felépítésű molekulák. Animációjában megmutatja, hogy az Univerzum bennünk van. Gábos József „KK01” című alkotásában a Hold krátereiben rejtőző vízjég után kutat, címében is utal a katalogizálás, rendszerezés fontosságára. Ország László képzeletbeli expedíciójának egyik fontos célja, hogy holdkőzeteket hozzon a földre, vizsgálatukból számos információt lehet kiolvasni nemcsak a Hold hanem a Föld történetéről is. A Holdon a légkör, az időjárás hiányában az ősi állapotok konzerválódtak. Ezt érzékelteti Lévay Jenő Holdbalom című alkotása is. Syporca Whandal Űrkalandornője az organikus és mesterséges lét határán gyűjti az információkat a Világegyetemről, számos adatot képes feldolgozni, tárolni és előhívni az emberiség számára. Gergely Nóra teljes műtermét viszi magával. A holdbéli tájra nyíló műteremablakok egy új dimenzióba helyezik jövőbeli tájképeink történetét. Saját munkám is erre utal. Az első Holdra szállás tévéközvetítését dolgozta fel Gyenes Zsolt videója, melyben az információ lassan redukálódik, a jel lassan elvész vagy átalakul. Paczona Márta munkájában a földi sokszínűséget állítja kontrasztba a Hold sivár, élettelen vidékével. Ahogy Jim Lovell az Apollo-8 űrhajósa mondta: „Innen nézve a Föld egy hatalmas oázis az űr végtelenjében.” Nem tudjuk, hogy az élet szükségszerűen vagy véletlenül fejlődött ki a Földön, azt még kevésbé, hogy kialakulása az Univerzumban törvény-e vagy kivétel. A Holdnak szerepe lehet az élet kialakulásában és megőrzésében, többek között az ár-apály erők folyamatos fenntartásával. Bátai Sándor ezeket a kérdéseket feszegeti Irányított és véletlenszerű című munkájában. Spitzer Fruzsina figurája szintén elválaszthatatlan kapcsolatban áll a forgó égitesttel, nem tudhatjuk, hogy irányítja-e a mozgást vagy elszenvedi. Pataki Tibor mintha Borges könyvtárának a Holdról szóló köteteit összegezné. A hírek szerint 2024-ben Magyarország is szeretne újra űrhajóst küldeni a világűrbe. A hírre reflektál HAász Ágnes a holdfelszínen az ember lábnyomát idéző alkotása. Címe - Holdra magyar nő! – játékos kérdés: vajon a következő asztronauta férfi vagy nő lesz? A kiállító művészek közül többen humorosan közelítették meg a témát, Tooth Gábor Andor (TGA) leleményesen Büfét vinne a Holdra, Juhász Dorina megdézsmált csokipralinét, Kelecsényi Csilla IC-vel utazna, és Detvay Jenő szerint az Állambiztonság is szerepet kapna a történetben. Vass Tibor a holdi arc jelenségét idézi, mely mindig letekint ránk, akaratlan megfigyelője életünknek, fejlődésünknek, de sosem „l’unatkozik” rajtunk.
Végül F. Farkas Tamás munkájának köszönhetően már galaxisunk széléről pillantunk vissza egykori otthonunkra. Az Androméda-galaxis már a Tejút közelében jár. Mengyán András is már a Világegyetem egészén gondolkodik, elképzelhető, hogy háromnál több térdimenzióban élünk, melyek közül a legtöbb dimenzió rejtve marad előttünk. Wrobel Péter pedig felhívja figyelmünket arra, hogy egész világunk csak átmeneti ebben a formában, ahogy most látjuk. Ahogy Holdunk kezdetben izzott és formálódott feltehetőleg a Föld és egy másik bolygó ütközése során kidobódott anyagból, úgy fog felperzselődni 6 milliárd év múlva a vörös óriássá duzzadó Nap hatására. A visszaszámlálás megkezdődött! Kérjük, kapcsolják be a biztonsági öveiket! Köszönjük, hogy a Magyar Elektrográfiai Társaság járatát választották. Mindenkinek kellemes holdutazást kívánunk!