művészeti
2009 tavasz
folyóirat
VI. évfolyam 1. szám
d e g sze
TARTALOM átplánta
4
Franz Hodjak Vers, telefon nélkül Reggeli vers Iránysáv
látvány
6
Kutyák két farokkal
recenzió
8
Gáspár Ferenc : A péterszög metamorfózisa
hiperspan
10
Székelyhidi Zsolt: HPSP01
nagyevők Kákóczki András: Nagyevők, avagy boldog buffók
12
4
átplánta Franz Hodjak
Vers, telefon nélkül A remény gyalog és mezítláb. Meg se indultál, de ő már megérkezett. Fogadnunk kell őt és támogatnunk. Hogy el ne essen. Lába kisebzett, de ő csak megy, szakadatlan. A legvégsőkig. Hogy te elindulhass.
Reggeli vers
Mihez kezdesz egy őrangyallal, aki reggel, mialatt te kényelmesen kávédat szürcsölöd, és a világot rendezed, amit tegnap összekuszáltál, lezuhan az égből, erkélyedre toccsan, végleg elterül. Először azt hiszed, hál’ istennek, nem ütött agyon. És aztán?. spanyolnátha
5
Iránysáv
Minél jelentéktelenebbek a határok, annál fontosabbak az alibik, főleg, ha más időzónába kell átlépni. Ez a reggel, mely be sem vándorol és nem is emigrál, műanyagfóliákba csomagolja az eső architektúráját, fóliákba, miket valaki ott felejtett. A füstölgő szemétdomb mögött, ott, ahol a posztmodern a halálos csend tökéletes stílusára vált, nyoma vész az üldöző és az üldözött melankóliájának. Az örökség hitkérdés. spanyolnátha
6
látvány Kutyák két farokkal 2006 választási év volt. A várost elöntötték a politikai plakátok. Köztük a Kétfarkú Kutya Pártjának ígéretei: örök élet, ingyen sör, igazmondás. Ezt követően Tóth Zoltán választási szakértő úgy érezte, meg kell védenie kisded demokráciánkat, s kezében karddal kijelentette: „Nyilvánvaló, hogy becsapják az állampolgárokat.” Majd azt is hozzátette: a bejegyzetlen párt, amely ilyen státuszban nem indulhat a választáson, nem csupán becsapja a jó honfiakat, de még a közjogi intézményrendszer tekintélyét is rombolja… Ekkor már a könnyeim is csorogtak, úgy nevettem. Nevettem? Röhögtem, hahotáztam! Aztán lecsillapodván kicsit elszégyelltem magam. Tóth úr helyett. Aki butuska gyerekként kezeli a honfitársainkat. Aki úgy véli, ha ő humorérzék nélkül született, akkor már mindenki híján van ennek a nagyszerű emberi tulajdonságnak. Tóth úr komolyan vette magát — és hülyének nézte az országot. Főleg a szegedieket, hiszen nevezett pszeudo-párt ebben a városban „rombolta demokráciánk tekintélyét”… Ekkor megint röhögnöm kellett… Elmúlt a választás, létrejött a Kétfarkú Kutya Valóságteremtő Központ (vagy már létezett korábban is – ez a rész maradjon homályban!). Szeged utcáin plakátok, szürreális falfirkák és falfestmé-
spanyolnátha
nyek jelentek meg, a Gogol utca egyik utcanévtábláján a közterület elnevezése Googol utcára változott, a csatornaszájak előtti kék tócsákban színes halacskák úszkáltak, a KRESZ-táblák árnyékai önálló életre keltek, és így tovább. Weiner Sennyey Tibor egy interjúban, az Irodalmi Jelen hasábjain azt kérdezte Kovács Gergőtől, a két farokkal bíró kutyák barátjától, hogy utcaművészet-e mindaz, amit a fölös csontokkal megáldott/megvert állatok tesznek, illetőleg ahogyan jelen vannak Szeged utcáin? „A művészet szót szerintem felejtsük el, itt a valóságról van szó. Ezért talán helyesebb utcamódosításról beszélni. Ebben a dologban szerintem ma határtalan lehetőségek vannak, s biztos, hogy még remek dolgok fognak születni.” — hangzott a válasz. (Szegény Tóth úr, ha ezt hallaná!) A határtalan lehetőségekből ez-az azóta is megvalósul. Folyton megvalósulnak. Valóság teremtődik. Mert, miként az egyik falirat mondja: gondolkodni még szabad! (Bizony, bizony, Tóth úr!) És nem csupán gondolkodni, de felvállalni is. Sőt, szemben a bármelyoldali, bármelyországbéli politikával: igazat is lehet mondani. Falon is, oszlopon is. Meg egyáltalán…
CHG
7
spanyolnรกtha
8
recenzió Gáspár Ferenc
A péterszög metamorfózisa „…a jancsiszög kiesik a deszkából, és akkor a deszka lyukas lesz.” — mondja Sebestyén Ferike, Berta Zsolt Jancsiszög című regényének egyik főszereplője, akit hatalmas termete miatt a többiek nemes egyszerűséggel Pöttömnek neveztek el. Természetesen Pöttöm ezt rosszul tudja, hiszen, „A jancsiszög az a kerekfejű szög, amit a bakancsba tesznek”, világosítja föl a jólelkű, de ostobácska Pöttömöt a regény másik főszereplője, a későbbiek során már felnőttként tévés sztárriporter karriert befutó magyar zsidó-menekült görög származású Palankász Konrád; s még hozzáteszi, hogy amiről ti beszéltek, az „péterszög”! A harmadik, az igazi főszereplő, a városmajori focicsapat kapitánya, a rossztanuló, ám már 13 esztendősen szerelmes, és kiváló fogalmazásokat (no meg szerelmes verseket író) Cseke András azonban ra- gaszkodik a Jancsiszöghöz, ez lesz a minden meccsüket elveszítő focicsapatuk neve, hiszen Konrád abszolút tehetségtelen a játékhoz, Pöttöm meg… Pöttöm! De akár a bakancsba belevert Jancsiszög úgy állnak ők hárman egymás mellett a
rendsz-
erváltás előtti és utáni évtizedekben, s ha ugyan ez az egymás-mellett állás nem nélkülözi a súrlódásokat, sőt (!) a komolyabb összecsapásokat sem, hármójuk sorsa örökre összefonódni látszik. Berta Zsolt önéletrajzi elemekkel játszó nagyregénye olyan mű, amely alatt, ahogy mondani szokás, megsüllyed az asztal. Pedig látszólag nem akar sokat, csupán gyermekkori élményeket mesélni, pecázást, balatoni fürdőzést, s bár már a regény elején felvázolódik az apák-nagyapák egykori konfliktusa, a múlt ekkor még csak afféle bevezetésnek, elhanyagolható enumerációnak tűnik. Ahogy azonban bomlik a szövedék, úgy erősödnek a jelentéktelen szálak, robbannak az időzített aknák. Berta mesteri kézzel ragadja meg az évszázados problémát a zsidó származású magyarok és a nem zsidók között, aminek nem teljesen adekvát megjelölése az antiszemitizmus, és egy cikkben csak erőlködve és nyögve nyelősen lehet írni róla, nem úgy, nem olyan elnéző iróniával, mint a Jancsiszög lapjain. Hiszen melyikünk ne találkozott volna az átélt szenvedésektől megcsontosodott idős zsidó asszonnyal (Konrád mamája), aki az egykori feljelentő mit sem sejtő unokájának (Pöttöm) sem tud megbocsátani, vagy idióta, ész nélkül zsidózó, cigányozó szkinhedekkel. (Velük szemben nincs megbocsátás, nincs irónia, csak vitriolos gúny!) Aztán a főhőst egyszer csak behívják katonának, és ott akaratlanul tanúja lesz egy szörnyű gyilkosságnak... Úgy tűnik, egyedül ő tudja, ki az igazi felbujtó, s innentől kezdve, akármennyi irónia, akármennyi csajozás — a gyilkosság szála búvópatakként tör elő a történetben. A jólmenő, majd befuccsoló Balaton-parti vendéglő sztorija mögül szintén a gyilkos árnya kandikál elő. Az utolsó száz
oldal gyakorlatilag a főhős bosszújáró szól egy olyan rettentő csavaros krimiben, melynek fordulatait a szerző bevallása szerint saját maga is nehezen tudta követni. A végén azért minden jóra fordul, s mégis van egy olyan furcsa, keser-édes érzésünk, mint egykor, James Jones Most és mindörökké című regényének olvasásakor. Ott a történet végén a főszereplő saját kezűleg késeli meg a gonosz börtönőrt, s az amerikai szerző szinte a szájunkba rágja a tanulságot, hogy ölni bűn, s a rosszul működő rendszert, gonosz gépezetét nem változtattuk meg, nem szüntetjük meg a gyilkossággal. (Sőt, megerősítjük!) Berta Zsolt esetében ez az érzés sokkal áttételesebben működik, úgy véljük, vidám regényt olvastunk, jó befejezéssel, s mégis az utóbbi évtizedek furcsa légköre, elveszített munkahelyekkel, válásokkal, alkoholizmussal, megromlott és mégis működő barátságokkal át-meg átszövik a sztorit; a lepedéke „mindig fölfeslik valahol.” Berta Zsolt műve a Magyar Napló 2007es regénypályázatán különdíjat nyert.
spanyolnátha
9
10
hiperspan Székelyhidi Zsolt
HPSP01
A HiperSpan a hipertextualitás alapelvét használja fel különböző alkotások egymáshoz kapcsolásához. A hipertext az alább olvasható főszöveg (jelen esetben egy felkérés része) és a hozzá linkkel kapcsolódó szövegek, képek és zenék összessége, melyek azon túl, hogy bizonyos szavakkal, kifejezésekkel utalnak az alapszituációra, egymással is kontaktusba kerülnek. A HiperSpan a linkelés és a hiperszöveg művészi átgondolása, a Spanyolnátha reflexiója az internet egyik igen fontos vívmányára, a virtuális viszonyok közt működtetett gondolkodás serkentő szerepére.
kék szeme rózsaszínű szikrákat hányt a telefonomba, letettem, a csók is csak virtuális maradt a vonalszakadás miatt. Na de a Kékvírus tovább folytatta. Szövegkapcsolót iktatott be a szövegszerkesztőkbe, a wordbe, a texteditekbe, az ó betű lett a vírushordozó. Ez bénította le végül a világosságot, kapcsolta ki a program és elrontja az egész eddig begépelt soraimat, a szövegemet, nem tudok kommunikálni, megszűnik minden kapcsolatom az árammal… Betűt írni, mert felugrik egy sort a szövegír Nem tudok többé
A képernyő kéken világít. Végzetes információtámadás ma 18.26-kor CET szerint, azóta kék, egy pillanatig sem zöldült fel, zördülni nem szokott, a kék űr nem jelent többet önmagánál, önmagányos, önnetes, öntudatra görbült, világoskékre. Beírom a keresőbe, hogy vírus, hogy támadás, hogy kék, hogy nem tudok nézni, csak írni, írni még tudok, azt írom be, hogy „aki ezt érti, aki az üzenetet fogja, fel, aki vissza tud, aki ír, aki, az írjon be, a kék monitorba, ha persze tud, ha megkapom, reagálok, kék betűk kéken, kék ímélcím kék mezőben, egy kék hadszíntéren, egy kék üzenőfüzetbe pingálva virtuálisan, ha olyan még van”. A Kékvírus a kék monitorokkal kezdődött, leblokkolta az üzenetküldéseket és -fogadásokat, sakk, mondtam, matt, mondtam, a szexuális partnerem is mondta és hazaviharzott, bekapcsolta az ő kék monitorát, spanyolnátha
A modern A link megmaradt, a hiperizáci---o, a jövő tudománya, a csatolt kép-, szöveg-, videoanyag, csatolt szerelem és cset — csetelés és botlás — bármit csatolni, fűzni, linkelni, hozzáadni, az új értelmezés szerint az élet… A link az egyetlen világos cselekvésformátum, a linkelés, a linkelt szöveg még nem fertőződhetett meg, az én eredeti mondatadolásimat átlinkelem a kék montiron át, a kék másik világ másik kék szövegébe, a dek---dolás, látod már --- írok az — betű helyett, de a szövegszerkesztő hosszú — jellé alakítja, --- ilyen a vírushatás, a szövegkapocs, a vírusbetű, csak remélni merem, hogy nincs még egy szint, még egy betű, még egy kékebb szín, másik roham, gépleállás, trafóadaptált és elemmel működő virtualitás, dinam—val üzemeltetett… Szexuális partnerem hívását vízszintesen várom világoskék pipacsos térkijelölésben. Kékvírusmentes övezett özvegyi őzszexuál tanácsadomány — világos mező aktív. Háromra kérem túlélni, az előző mondat tartalmát meghiúsítottam, mert nem illik a szövegbe. Nem il-
lik transzuális, virtuálmechanikai, űrmagányos, nem veszi fel a telefont, nincs is telefonhang a vonalban, nem tudok kikapcsol—dni ma. K sugárzása tilos A szöveg megzavarodott. Kétes értelmű informáci..k sugárzása megszű(r)ntetve, befagy, letol, kékszem effektus — az emlék felhasználása hat-ásilag tilos. Minden életjel berekeszt, szignálmonitorozás 0, jelllegtelen vonal alakú, nulla per perc, halott kérdés Kérem, aki ezt olvassa, küldjön linket! Bármilyen linkre szükség lehet, az újrakezdés linkelt monotipikus, monoszférikus, a link szükségeltetik az életbenmaradáshoz, vagy az újrakezdéshez, a kommunik és ezáltal az ismerkedési fázis, ezen lépjünk túl, kérem… És írjon linkszöveget, víruselkerülő, szövegkapcsol--d---- kapcsolatos szöveget, felvehetjük a kapcsolatot, a kék monitor nem = kékhalál, vind—z a csodák csodája (errordája). Nagy, virtuális ímélközeli segítséggel, ha kicsi, vagy szöveg, vigyázzon az – betűre, annak megemlítése végzetes következőkkel járhat… NO virus a : www.spanyolnatha.hu -n
11
12
nagyevők Kákóczki András
Nagyevők, avagy boldog buffók A miskolci Színészmúzeumban, egy miskolci színháztörténeti állandó kiállítás terében — Mikita Gábor és Urbán Tibor szervezésében, rendezésében — időszaki tárlatokat is rendeznek. A Szín-KépIdő kiállítás-sorozat harmadik állomásaként a két kurátor ismét egy hétköznapi tárgyat adott a képzőművészek kezébe, hogy „a színházi világ életigenlő korhelyeit, Falstaffot, Böffen Tóbiást és társaikat idézzék meg”, a farsang, a tél vége, a jókedv, a szórakozás és a szórakoztatás jegyében. Tányérok, evőeszközök kerültek a piros abrosszal megterített asztalra, minden kellemüktől, csinosságuktól, sőt tartósságuktól is megfosztva. Papírtányérok a képzőművészek kezében, műanyag villák, kések a „keretükben”. Az alapkérdés változatlan: kinek mit mond a szcenikai nagy zabálás, a valós jókedv, az életöröm. A művészet attól az, ami, hogy például ebben az esetben a profán és csak zárójelesen mondva gusztustalan nagy zabálást, a nagy böfögést, a nagy jókedvet és végül a nagy sza…. nem elhagyva, de kissé kendőzve valami olyat csinált, ami bemutatható, nézhető, normális keretek között élvezhető. A törté-
spanyolnátha
nészek sokszor mondják, hogy a nagy dolgok a fehér asztal — és nem a tárgyalóasztal mellett — dőlnek el. Fennkölt és igen magasztos az asztalt meghitten, türelemmel és teljes átéléssel körülülni. Megélni az együttlétet, annak boldogságát vagy esetleg a tragédiát — mint egy Utolsó vacsorát. Az összeállítás nem visz minket ilyen bibliai távlatokba, csak a telet akarja elűzni, és azt, hogy ebben a se nem tél, se nem valami más időben az emberek jól érezzék magukat, felszabaduljanak a napi gondok, fáradtságok alól.
www.spanyolnatha.hu