Nálam Alice Munro a befutó a legnagyobb kortárs észak-amerikai író címére – Jonathan Franzen
2013 IRODALMI
Park Könyvkiadó
Alice Munro Drága élet
Park Könyvkiadó
Munro Draga elet
5/20/14
4:01 PM
Page 92
Kavics
Akkoriban egy kavicsbánya mellett laktunk. Nem volt olyan nagy, mint amilyet a gépszörnyetegek vájnak, csak egy kisebb, valaha nyilván egy vállalkozónak hajtott némi hasznot. Voltaképp olyan sekély volt a gödör, hogy azt lehetett hinni, valami más célja volt vele valakinek – egy ház alapozása talán, ami valahogy félbemaradt. Anyám ragaszkodott hozzá, hogy felhívja rá a figyelmet. – A régi kavicsbánya mellett lakunk, a benzinkúthoz vezetô úton – közölte mindenkivel, és nevetett, annyira boldog volt, hogy a régi életével együtt mindent eldobott, ami a házhoz, az utcához – a férjhez – tartozott. Én alig emlékszem arra az életre. Vagyis néhány részletére tisztán emlékszem, de hiányoznak azok az átmenetek, melyek egy rendes kép kialakításához nélkülözhetetlenek. A városi házból nem ôriztem meg mást az emlékezetemben, mint a régi szobám plüssmackós tapé92
Munro Draga elet
5/20/14
4:01 PM
Page 93
táját. Ebben az új házban, ami igazából lakókocsi volt, a nôvéremmel, Caróval egy szûk emeletes ágyon osztoztunk. Mikor beköltöztünk, Caro egy csomót beszélt nekem a régi házunkról, azt akarta, hogy emlékezzek erre-arra. Mindig olyankor kezdett ilyesmirôl beszélni, amikor lefeküdtünk, és a társalgás általában azzal ért véget, hogy én nem tudtam valamit felidézni, ô meg dühös lett. Néha úgy éreztem, emlékszem, de dacból vagy félelembôl, hogy valamit rosszul tudok, úgy tettem, mintha mégsem. Nyáron költöztünk a lakókocsiba. A kutyánk is velünk volt. Sipirc. – Sipirc imád itt lenni – mondta anyám, ami igaz is volt. Melyik kutya nem cserélne el boldogan egy városi utcát, bármilyen nagy gyepek és házak tartoznak is hozzá, a vidék végtelenségéért? Minden elhaladó kocsit megugatott, mintha az egész utca az övé lenne, néha meg hazahozott egy-egy mókust vagy mormotát, amivel végzett. Caro eleinte nagyon kiakadt ezen, és Nealnek fel kellett világosítania a kutya természetérôl meg a táplálékláncról, amelynek lényege, hogy egyik állat megeszi a másikat. – De ô kap kutyakaját – vitatkozott Caro, mire Neal azt felelte: – És mi van, ha nem? Mi van, ha egy nap mind eltûnünk, és neki kell gondoskodnia önmagáról? – Én nem – mondta Caro. – Én nem tûnök el, mindig vigyázni fogok rá. – Gondolod? – kérdezte Neal, de anyánk közbelépett, és témát váltott. Neal bármikor képes volt belekezdeni az amerikaiak és az atombomba témájába, és anyánk úgy érezte, mi 93
Munro Draga elet
5/20/14
4:01 PM
Page 94
még nem állunk erre készen. Nem tudta, hogy amikor Neal szóba hozta, én azt hittem, valamilyen atomgombáról beszél. Tudtam, hogy valami gond van ezzel az értelmezéssel, de nem voltam hajlandó kérdéseket feltenni, hogy aztán kinevessenek. Neal színész volt. A városban volt egy profi nyári színház, akkoriban újdonságszámba ment, néhányan lelkesedtek érte, mások tartottak tôle, féltek, hogy odavonzza a csôcseléket. Anyám és apám pártolták, anyám aktívabban, mert több ideje volt. Apám ügynök lévén sokat utazott. Anyám mindenféle adománygyûjtô ötlettel állt elô a színház érdekében, és felajánlotta jegyszedôi szolgálatát. Csinos volt és elég fiatal, hogy színésznônek nézzék. Úgy is kezdett öltözködni, stólákat, hosszú szoknyát, lengô nyakláncokat hordott. A haját hagyta szabadon szállni, és nem sminkelte többé magát. Persze én ezeket a változásokat akkor nem értettem, és nem is nagyon vettem észre. Az anyám az anyám volt. De Caro természetesen észrevette. És apám is nyilván. Bár ahogy a természetét és az anyám iránti érzéseit ismerem, szerintem még büszke is lehetett, hogy milyen jól áll neki ez a szabadabb stílus, és milyen jól beilleszkedik a színháziak közé. Mikor késôbb errôl az idôrôl beszélt, azt mondta, ô mindig elismerte a mûvészetet. Most már el tudom képzelni, milyen kínos lett volna anyámnak, össze is rezzent volna, aztán nevetéssel leplezte volna az összerezzenést, ha apám a színházi barátok elôtt ragadtatja magát ilyen kijelentésre. Hát, aztán jött a bonyodalom, amit elôre lehetett volna látni, és talán lehetett is, csak nem apámnak. Nem tudom, a többi önkéntessel is így alakult-e. Azt viszont tudom, bár emlékezni nem emlékszem rá, hogy apám 94
Munro Draga elet
5/20/14
4:01 PM
Page 95
sírt, és egy álló napig követte anyámat a házban, nem engedte szem elôl, és nem volt hajlandó hinni neki. És anyám ahelyett, hogy mondott volna neki valamit, amitôl jobban érezheti magát, olyasmit mondott, amitôl rosszabbul érezte. Azt mondta, a gyerek Nealé. Biztos? Teljesen. Odafigyelt. És aztán mi történt? Apám abbahagyta a sírást. Vissza kellett mennie dolgozni. Anyám összecsomagolta a holminkat, és elvitt, hogy Neallel éljünk a lakókocsijában, amit vidéken talált. Késôbb azt mondta, ô is sírt. De hozzátette, végre úgy érezte, él. Hogy életében talán elôször igazán él. Úgy érezte, kapott egy esélyt, és új életet kezdett. Szépen otthagyta az ezüstöt és a porcelánt, a lakberendezési elképzeléseit, a virágoskertjét, sôt a könyveit is a polcon. Most majd él, nem olvas. A ruháit a szekrényben hagyta beakasztva, a magas sarkú cipôit meg az állványon. A jegygyûrûjét és a karikagyûrûjét az öltözôasztalon. A selyem hálóingeit a komódfiókban. Úgy tervezte, vidéken majd meztelenül járkál, legalábbis néha, amíg jó az idô. Ez az álma nem valósult meg, mert mikor megpróbálta, Caro fogta magát, és bebújt a paplan alá, és Neal se rajongott az ötletért. Mit gondolt az egészrôl? Neal. A filozófiája, ahogy késôbb kifejtette, abból állt, hogy mindent jól fogad, bármi is történjék. Minden ajándék. Adjuk, vesszük. Nekem mindig gyanúsak azok, akik így beszélnek, bár nem állítom, hogy ez jogos. 95