Émile ajar • Salamon király Szorong
Romain GaRy (1914–1980) litván származású francia regényíró. Gyermekkorát moszkvában, Wilnóban és Varsóban töltötte. 1928ban a dél-franciaországi nizzába költözött édesanyjával. Jogot végzett, a második világháborúban repülőtisztként harcolt a németek ellen, később megkapta a legfontosabb háborús kitüntetéseket. Írt regényt, drámát, esszét, forgatókönyvet (A leghos�s�abb nap), két filmjét ő maga rendezte. Több álnéven is publikált, így fordulhatott elő, hogy kétszer kapott Goncourt-díjat – a legrangosabb francia irodalmi díj csak egyszer ítélhető oda egy szerzőnek. Garyt 1956-ban A� ég gyökerei, majd 1975-ben az Émile ajar álnéven publikált Előttem a� élet című művéért is kitüntették.
A címadó nem Dávid és Betsabé bölcs fia, hanem a párizsi illetőségű, nyolcvanöt éves Salomon Rubinstein, visszavonult nadrágkirály, aki a konfekcióiparban szerzett vagyonából ajándékküldő és lelkisegély-szolgálatot finanszíroz, sőt álmatlan éjszakáin maga is odaül a telefonhoz, enyhíteni halálfélelmét, illetve tagadni annak elkerülhetetlenségét. Ez a Salamon király rokon lélekre talál Jeanban, a huszonöt éves taxisofőrben, aki elkeseredett küzdelmet folytat a természet törvényei ellen, és egyáltalán, minden állatért és emberért, amelyet vagy akit kihalás vagy meghalás fenyeget. Veszélyeztetett egyed például Madame Cora Lamenaire, az egykor szebb napokat látott, hatvanöt éves sanzonénekesnő, aki a német megszállás alatt egy gestapós szépfiúra cserélte Rubinstein urat, és a hetvenes évekre már nagyon mélyre süllyedt, egészen egy söröző alagsoráig, vécésnéninek. Jean nem személyre szóló, hanem általános humanizmusból felkarolja, és táncolni, majd ágyba viszi Madame Corát, ami bizonyos megaláztatásokkal és igen áldozatos kompromisszumokkal jár, de végül minden jóra fordul…
Émile Salamon ajar király Szorong
„A dolgok jó oldalát érdemes nézni, Cora kisasszony, igaz, nem mindig lehet tudni, hogy melyik a jó oldal. Nem nagyon feltűnő.”
a Park Kiadónál eddig megjelent: A virradat ígérete (2012) isbn 978-963-355-045-8
3500 Ft www.parkkiado.hu facebook.com/parkkiado
Ajar_SalamonKiralySzorong_20140723_01.indd 1
Park Könyvkiadó
2014.07.23. 16:08:31
salamonKiraly beliv
11/19/13
9:05 AM
Page 18
2
Elmentem. Az Haussmann úton volt az utcára nézô lakás egy aránylag régi házban, amelyen látszott, hogy még nagyon is jól tartja magát. Kopogás nélkül belépve egy ötkészülékes telefonközpontban találta magát az ember, az S. O. S. önkéntesei ott fogadták a hívásokat. Egy-ketten mindig szolgálatban voltak, mert lelki válság esetén nincs annál rosszabb, mint ha kicsöng, de nem veszik fel, vagy ha nem csöng ki, mert foglalt a vonal. Még egy helyiség állt rendelkezésükre, egy kávézós-szendvicsezôs. Salomon úr lakott a lakás fennmaradó részében, teljes összkomfortban. Nem derogált neki személyesen is beülni telefonosnak, különösen éjszaka, mert akkor van csúcsformában a szorongás meg a pánik. Amikor elôször mentem oda, éppen mindenki beszélt a telefonba, kivéve egyet, aki éppen befejezte, egy vörös hajú, szemüveges langaléta. Lepelletier volt a neve, amikor aztán már összeismerkedtünk. – Parancsoljon! – Salomon Rubinstein Esq. úrhoz jöttem. – Új ember? – Már nyitottam a számat, hogy nem, én csak taxis vagyok, Salomon úr azért vett fel, hogy szállítsak és – 18 –
salamonKiraly beliv
11/19/13
9:05 AM
Page 19
intézzek ezt-azt, de nem hagyott idôt. – Nem könnyû, majd maga is tapasztalni fogja. Tulajdonképpen minden visszavezethetô arra, hogy túl sok az információnk tulajdon önmagunkról. Azelôtt megtehette az ember, hogy nem vesz tudomást magáról, még lehetett némi illúziója. De manapság, hála a tömegkommunikációnak, a hordozható rádiókészülékeknek és kivált a televíziónak, az egész világ láthatóvá vált. A modern idôk legnagyobb forradalma pontosan ez: a világ hirtelen támadt vakító transzparenciája. Az elmúlt három évtizedben többet tudtunk meg magunkról, mint elôtte évezredek alatt, és ez óriási trauma. Ha nem szajkózzuk tovább, hogy nem én voltam, hanem a nácik, a kambodzsaiak, a mit tudom én, kicsodák, akkor bizony egyszer csak rájövünk, hogy de bizony, igenis mi voltunk. Hogy mindig mindenütt rólunk van szó. Ebbôl jön a bûntudat. Most beszéltem egy fiatal nôvel, aki közölte, hogy úgy döntött, tiltakozásul felgyújtja magát. Azt nem mondta, mi ellen óhajt tiltakozni. Egyébként nyilvánvaló. Az undor hajtja. A tehetetlenség és a kirekesztettség érzete. A felháborodás és a szorongás. Láthatóvá váltunk, és csak nézzük magunkat, nézzük engesztelhetetlenül. Brutálisan kirángattak bennünket a fénybe, és ez nem tréfadolog. Megmondom, én mitôl félek, attól, hogy a szenzibilitás ellenhatásaként, ezt a fajta érzékenységet letörendô vagy meghaladandó, a Vörös Brigádok mintájára bekövetkezik a deszenzibilálás processzusa. A fasizmus mindig is efféle deszenzibilizációs folyamat volt. – Bocsánat, én nem ezért jöttem Salomon úrhoz, hanem mert taxizom. – Arra tessék! Lábujjhegyen haladtam el a kapcsolótábla elôtt, mint a kórházban, vagy ha tiszteletet parancsoló halott van a háznál, – 19 –
salamonKiraly beliv
11/19/13
9:05 AM
Page 20
és egyenesen bementem Salomon úrhoz, aki mindennap átadott egy listát az intéznivalókról, a kiszállítandó ajándékokról, mert akárhány humanitárius esetet jelentettek neki, ô mindet elhalmozta jósága megannyi jelével, ellentétben egy bizonyos Valakivel, akit nem ismerek, úgyhogy nem is foglalok állást, nehogy meg találjak sérteni egyes hívôket, amúgy egyébként a Taxi G7-nél volt egy sofôr, aki az Yvette utca és a Docteur Blanche utca sarkán egyszer csak minden elôzmény nélkül rájött, hogy de hiszen ô mégiscsak hisz Istenben.