Az 1955-ben Írországban született Colm Tóibín hét regény, köztük a rangos Man Booker-díjra fölterjesztett The Black-water Lightship és a The Master, valamint két elbeszélésgyűjtemény, a Mothers and Sons és a The Empty Family szerzője. A Brooklyn a Booker-díj 2009-es hosszú listájára került fel, és ugyanabban az évben elnyerte a rangos Costadíjat. A Park Könyvkiadónál megjelent: Mária testamentuma (2015)
PARKKIADO.HU
„Tóibín nemzedéke legtehetségesebb írója, ami a szeretet ellentmondásos ábrázolását illeti.” Los Angeles Times
B R O O K LY N
© Steve Pyke
Az 1950-es évek Írországában vagyunk, és Eilis Lacey sok fiatal ír lányhoz hasonlóan nem dúskál a lehetőségekben. Ezért amikor a nővére elintézi, hogy kivándorolhasson New Yorkba, Eilis tudja, hogy mennie kell, s első ízben kell maga mögött hagynia a családját és az otthonát. Amikor megérkezik a zsúfolt brooklyni albérletbe, csak arra tud gondolni, mit áldozott föl. Távolra került az otthonától – és honvágya van. Aztán amikor az első tapogatózó lépéseket teszi a barátság és talán valami más felé is, olyan hírt kap, ami miatt vissza kell térnie Írországba. Ott szörnyű dilemmával néz szembe: a kötelesség és a nagy szerelem közti rettenetes választással.
COL M TÓ IBÍN
B R O O K LY N
COL M TÓ IBÍN
„Tóibínnak különös tehetsége van ahhoz, hogy a felszínen lévő egyszerűséggel leplezze (egy darabig) az érzelmi és lélektani bonyolultság beláthatatlan mélységeit.” John Lanchester, The Guardian
„– Azon tűnődöm, hogy meg kéne számolnod az ezüstneműt, hogy kiderüljön, elegendő-e – mondta a férfi. – Különben szereznünk kell még valahonnan. – Hány emberre számít? – Tavaly kétszázan voltak. Átjönnek a hidakon, némelyik még Queensből meg Long Islandről is. – Mind írek? – Azok, fölösleges írek, akik az alagutakat, a hidakat meg az utakat építették. Némelyiket csak évente egyszer látom. Isten tudja, miből élnek. – Miért nem mennek haza? – Vannak köztük, akik már ötven éve itt vannak, és mindenkivel elvesztették a kapcsolatot – magyarázta Flood atya. – Az egyik évben elkértem az otthoni címét néhánytól, akikről azt gondoltam, hogy leginkább segítségre szorulnak, és írtam helyettük Írországba. Többnyire nem kaptam választ, de az egyik szegény ördög kapott egy elutasító levelet a sógornőjétől, amelyben az állt, hogy a gazdaság vagy a tanya vagy akármi nem az övé, és ne higgye, hogy valaha beteheti oda a lábát. Már a kapuban lelövi. Erre emlékszem. Ezt írta.”
3490 Ft
9 789633 552667 FACEBOOK.COM/PARKKIADO
Toibin_Brooklyn_vedo-ny.indd 1
A TWENTIETH CENTURY FOX NAGY SIKERŰ FILMJE ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ BESTSELLER
03/10/16 14:22
„Komoly emberismeret, vicces, megrendítő, ügyes kézzel felrajzolt mű… pompás teljesítmény.” P ETER K EM P, The Sunday Times „A Brooklyn minden más könyvnél jobban megindított idén.” N ICHOLAS H YTN ER , Observer „Mesterien megírt mű, amely a hétköznapi életeket rendkívülivé változtatja.” The Daily Telegraph „Idén egyetlen könyv sem okozott nagyobb örömöt.” N ELL F R EU DEN BERGER „Minden mondat és gondolat a helyén van. A szerző eddigi legjobb műve.” The Irish Times „Üde, közvetlen, könnyed mestermű.” Daily Mail „Velőkig hatoló történet arról, hogy csendben, váratlanul és visszavonhatatlanul miképp romolhatnak el a dolgok. Tűpontos pszichorealizmus.” SAM LEITH, Daily Mail „A Dublini emberek méltó párja.” PAU L M U LDOON , TLS
Toibin_Brooklyn_beliv-ny.indd 1
23/09/16 17:05
„Tóibín figyelemre méltó erejű narratívát teremt, olyan szikáran és intenzíven ír, hogy az a legapróbb érzelemárnyalatot is hatalmas emocionális töltéssel ruházza fel.” New Yorker „Gyönyörűen megvalósított, kételyekkel teli, lélektanilag agyafúrt, nagy érzelmi bonyolultságú mű.” GQ „A varázslatosan csendes regények egyike, mely behálózza az olvasót és megragadja a képzeletét. A történet Tóibín diadala, a Brooklynban a fi kció legtisztább formáját teremti meg.” USA Today Egy fiatal nő lenyűgöző és megindítóbb ábrázolása, hosszú ideje nem olvastam ilyet.” Z OË H ELLER , The Guardian „E mesteri, visszafogott és agyafúrtan szórakoztató mű beleveszi magát az ember életébe.” A LI S MITH , TLS
Toibin_Brooklyn_beliv-ny.indd 2
29/09/16 09:27
Nem volt nap, amely esemény nélkül múlt volna el. A követségről érkezett nyomtatványokat kitöltötte és visszaküldte. Vonattal Wexfordba utazott egy gyors orvosi vizsgálatra, és az orvos elégedettnek tűnt, amikor megtudta, hogy a családjából senki nem szenvedett tuberkulózisban. Flood atya még részletesebben beszámolt arról, hogy Eilis hol fog lakni, miután megérkezik, és az milyen közel lesz a munkahelyéhez. Megjött a New York-i jegye, és kiderült, Liverpoolból indul majd a hajó. Rose adott neki egy kis pénzt ruhára, és megígérte, hogy vesz neki cipőt meg egy teljes készlet alsóneműt is. A ház, gondolta Eilis, szokatlanul, szinte természetellenesen boldog, s az étkezések során egyfolytában beszélgettek és nevettek. Erről az az előtti hetek jutottak eszébe, hogy Jack elindult Birminghambe, amikor mindent elkövettek azért, hogy eltereljék gondolataikat a fiú majdani hiányáról. Egy nap, amikor beugrott egy szomszéd, aki leült velük a konyhában teázni, Eilis ráébredt, anyja és Rose mindent elkövet, hogy leplezze érzelmeit. A szomszéd szinte félvállról, csak a beszélgetés kedvéért így szólt: – Gondolom, hiányozni fog, amikor elmegy. – Bele fogok halni – felelte az anyja. Az arca sötétbe borult, Eilis nem látta ilyennek az apja halálát követő hónapok óta. Aztán a következő pillanatokban, mintha a szomszéd megrökönyödött volna anyja hangsúlyától, mert arckifejezése szinte mintha még sötétebb lett volna, az anyjának fel kellett állnia, hogy némán kimenjen a szobából. Eilis tudta, hogy sírni fog. Meglepődött, hogy nem megy utána az előszobába vagy az étkezőbe, hanem tovább cseveg a szomszéddal abban a reményben, hogy az anyja nemsokára 40
Toibin_Brooklyn_beliv-ny.indd 40
23/09/16 17:05
visszatér, és ők folytathatják a hétköznapinak tűnő beszélgetést. Még akkor sem engedte meg magának a következtetést, hogy ő nem szeretne menni, amikor éjszaka felébredt, és eszébe jutott a délutáni jelenet. Inkább végigcsinálta az összes előkészületet, és azon aggódott, hogyan viszi majd minden segítség nélkül a két bőröndöt az összes ruhájával, miközben a Rose-tól kapott retikült is igyekszik nem elveszíteni, hol tartja majd az útlevelét, a brooklyni címeket, ahol lakni meg dolgozni fog, és Flood atya címét arra az esetre, ha a férfi nem várná, ahogy megígérte. Meg a pénzt. Meg a neszeszszerét. És talán egy kabátot is kell majd vinnie a karján, bár persze fel is vehetné, gondolta, hacsak nincs túl nagy meleg. De szeptember végén még lehet meleg, figyelmeztették rá. Már bepakolt egy bőröndöt, és amikor fejben végigment a tartalmán, azt remélte, nem kell újból kinyitnia. Egy ilyen éjszakán, miközben ébren feküdt, arra döbbent rá, hogy amikor legközelebb kinyitja ezt a bőröndöt, egy másik szobában, egy másik országban lesz, aztán az a kéretlen gondolat ötlött fel benne, hogy boldogabb lenne, ha valaki más nyitná ki, aki megtartaná és mindennap viselné a ruhákat meg a cipőket. Jobban szeretne itthon maradni, a szobájában aludni, ebben a házban élni, meglenni a ruhák meg a cipők nélkül. Jobb lenne, ha ez a sok lótás-futás meg beszéd valaki más érdekében történne, gondolta, olyasvalakiért, aki hasonlít rá, ugyanolyan korú és magasságú, sőt aki talán ugyanúgy fest, mint ő, amennyiben az, aki most gondolkodik, minden reggel ebben az ágyban ébredhetne, a nap előrehaladtával ezeken az ismerős utcákon 41
Toibin_Brooklyn_beliv-ny.indd 41
23/09/16 17:05
járhatna, és ebbe a konyhába térhetne haza anyjához és Rose-hoz. Bár hagyta, hogy e gondolatok olyan gyorsan szaladjanak, amilyen gyorsan csak tudnak, így is elakadt, amikor elméje a valódi félelemhez vagy rettegéshez, sőt ami még rosszabb, azon gondolathoz ért, hogy örökre elveszíti ezt a világot, hogy soha többé nem lesz egy rendes napja egy rendes helyen, hogy most már egész életében az ismeretlennel kell küzdelmet vívnia. A földszinten Rose és anyja társaságában persze gyakorlati dolgokról beszélt és derűsen viselkedett. Egy este, amikor Rose behívta a szobájába, hogy válasszon néhány ékszert, amit magával visz, valami új dolog jutott Eilis eszébe, ami meglepte erejével és tisztaságával. Rose már harmincéves, és mivel nyilvánvaló, hogy anyjuk soha nem élhet egyedül, nem csupán a kevés nyugdíja miatt, hanem azért is, mert magányos lenne nélkülük, Eilis távozása, amelyet Rose oly alaposan megszervezett, azt jelenti, hogy Rose nem mehet férjhez. Az anyjával kell maradnia, ugyanígy élnie, mint most, a Davis irodájában dolgoznia, hétvégenként és nyári estéken golfoznia. Rose, ébredt rá Eilis, amikor megkönnyítette az ő távozását, minden lehetőségét feladta annak, hogy elhagyja ezt a házat, és saját otthont teremtsen saját családdal. Eilis, miközben a fésülködőasztal tükre előtt ülve nyakláncokat próbált, látta, hogy amikor az anyja egyre öregszik és gyengül, Rose-nak még többet kell majd gondoskodnia róla, mennie föl a meredek lépcsőn az ételes tálcákkal, takarítania és főznie, ha az anyja már nem képes rá. Az is felötlött benne, miközben fülébe tett egy függőt, hogy Rose mindezt szintén tudja, tudja, hogy 42
Toibin_Brooklyn_beliv-ny.indd 42
23/09/16 17:05
vagy neki, vagy Eilisnek távoznia kell, és úgy döntött, hogy Eilis menjen. Amikor megfordult, és a nővérére nézett, szerette volna azt javasolni, hogy cseréljenek, mert Rose, aki annyira szeret élni és mindig új barátokat szerez, szívesebben menne Amerikába, ő, Eilis pedig beérné azzal, hogy otthon marad. Rose-nak azonban állása van a városban, neki meg nincs, úgyhogy Rose könnyen áldozta fel magát, mert úgy tűnik, valami mást csinál. Ezekben a pillanatokban Eilis, miközben Rose néhány brosst ajánlott fel neki, mindent odaadott volna azért, hogy kereken megmondja, ő nem akar menni, inkább Rose menjen, ő pedig boldogan itt marad, gondoskodik az anyjukról, majd meglesznek valahogy, és talán ő is talál munkát. Azon tűnődött, az anyja is azt hiszi-e, hogy nem a megfelelő lány távozik, és megértette Rose indítékait. Úgy vélte, az anyja tud mindent. Annyi mindent tudnak mind a ketten, gondolta, hogy mindent meg tudnak csinálni, kivéve azt, hogy kimondják, amire gondolnak. Miközben visszatért a szobájába, elszánta magát, hogy elkövet értük mindent, amit csak lehet, és folyton úgy tesz majd, mintha csupa izgalom lenne a nagy kaland miatt, amelyre indulni készül. Ha tudja, elhiteti velük, alig várja, hogy Amerikába menjen, és első ízben elhagyja az otthonát. Megfogadta magában, hogy soha a legkisebb utalást sem teszi arra, amit érez, és maga előtt is titkolja, ha kell, amíg messze nem lesz tőlük. Elég szomorúság van már a házban, gondolta, talán több is, mint képzeli. Minden tőle telhetőt megpróbál majd, hogy ne tegyen hozzá még többet. Anyját és Rose-t nem lehet lóvá tenni, ezt biztosan tudta, de így csak még nyomósabbnak találta az okot, hogy ne sír43
Toibin_Brooklyn_beliv-ny.indd 43
23/09/16 17:05
jon indulása előtt. Nem kellenek a könnyek. A távozása előtti napokban és indulása reggelén mosolyognia kell, hogy emlékezhessenek a mosolyára. Rose kivett egy napot a munkahelyén, és elkísérte Dublinba. A Gresham Szállóban ebédeltek, majd eljött az ideje, hogy taxival a hajóhoz menjenek, amely Eilist Liverpoolba viszi, ahol Jack várja, és vele tölti a napot, mielőtt ő elindul hosszú útjára New York felé. Ezen a dublini napon Eilis tisztában volt vele, hogy az amerikai munkavállalás egészen más, mint ha csak elhajózik Angliába. Amerika talán messzebb van, és nagyon idegenek a szokásai meg a szabályai, ezeket mégis szinte ellensúlyozza a ragyogás, amely övezi. Még az is, hogy egy brooklyni boltban dolgozik, és néhány utcával odébb lakik az áruháztól – egy papnak hála –, olyan romantikusnak tűnik, hogy azt ő is, Rose is teljes mértékben érzékelték, amikor megrendelték ebédjüket a Greshamben, miután a csomagokat a pályaudvaron hagyták. Ehhez képest egy birminghami, liverpooli, coventryi, sőt londoni boltban vállalt munka maga a tömény unalom. Rose szépen kiöltözött erre a napra, és Eilis is megpróbált a lehető legjobban kinézni. Rose mintha pusztán egy mosolyával rá tudta volna venni a hotelportást, hogy álljon ki az O’Connell Streetre, és kerítsen nekik taxit, míg ők a hallban várakoznak. A kikötőben jegy nélkül senkit sem engedtek egy bizonyos ponton túl, Rose azonban elérte, hogy kivételt tegyenek velük, méghozzá egy jegyvizsgáló segítségével, aki odahívta egyik kollégáját, hogy segítsen cipelni a hölgyek bőröndjeit. Azt mondta Rose-nak, a hajón maradhat fél órával az indulás előttig, amikor majd érte jön, vissza44
Toibin_Brooklyn_beliv-ny.indd 44
23/09/16 17:05