Példaképp by Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

„Dolgozni csak pontosan, szépen, ...”

„... ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.”

József Attila

„... ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.”

József Attila

Példa képp

Megjelent a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara kiadásában Felelôs kiadó: dr. Síkfôi Tamás A könyv kiadásában közremûködött: Katona Petra, Rabb Szabolcs Felelôs szerkesztô: Kaszás Endre Szöveg: Kis Tünde, Kaszás Endre Fotó: Hatházi-Müller Andrea Kézirat leadás: 2016. augusztus Megjelent 500 példányban

Példa képp Pécs, 2016

Tartalom

Elôszó

Arató Márton

Dr. Benyeda János

Bock József

Csorbai Ferenc

Déri János

Gasz Zoltán

Dr. Göndöcs István

Gulácsi János

Hárs József

Hesz János (✝)

Higi Gyula

Hirth Ferenc

Dr. Horváth Gyula (✝)

Horváth László

Katona Lajos

Dr. Kállai Sándor

Dr. Kéri István

Dr. Kiss Endre

Kleisz József

Kohlmann Ferenc

Kresz Erika

Lakics László

Léderer Vilmos (✝)

Dr. Lustyik György

Mannó Pál

Marczi Mihály

Maszler József

May András

Dr. Mészáros Vilmos

Molnár László

Nagy Tibor

Németh Jenô

Orlovics Gyula

Papp Béla

Pálinkás István

Pintér György (✝)

Polgárné Kaulics Katalin

Rabb Péter

Id. Rajnai Attila

Sárdi János

Seres László

Somosi László

Suvák György (✝)

100

Szabó László

102

Szántó Dezsô (✝)

104

Dr. Szekeres György

106

Szentiványi László

108

Szentklárai Gabriella

110

Szûcs Csaba (✝)

112

Szûcs István

114

Vétek Jánosné

116

Wéber Ádám

118

Elôszó Amikor megkérdezik az iskolapadból kikerülô fiatalokat, mit terveznek az életben, a szakmunkások elsô helyen hazájuk elhagyását, a nyugati munkát említik, míg a diplomások emellett még állami köztisztviselôként vagy multinacionális cég alkalmazottjaként képzelik el életüket. Az elmúlt negyedszázad komoly értékrendi problémákat okozott, amelyekkel bizony csak hosszú távon lehet megküzdeni. Egyre kevesebben vállalják az önálló életút kihívását, az alkotás szabadságát. Egy-egy ország versenyképessége, a társadalom stabilitása jórészt attól a középosztálytól függ, amely jelentôs részét az önálló, másoknak megélhetést, munkát biztosító vállalkozók alkotják. Ôk azok, akik saját egzisztenciájuk mellett egyre több társadalmi felelôsséget is felvállalnak, és ehhez képest egyre kevesebb figyelmet kapnak. A példák mindig meghatározóak. Manapság a globalizált világ fetisizált mintái korántsem a család, a települések, vagy akár a munkaközösségek, vállalkozások világából kerülnek ki. Hatalmas erôk fordítják el a fiatalok figyelmét a tradicionális értékektôl. A baranyai üzleti közösséget képviselô kamara célja éppen az volt e kötettel, hogy bemutassa a társadalomban meghatározó szerepû pozitív életutak sorával, van alternatíva. Igaz, ez nehéz és kemény munkával, de az alkotás örömével kikövezett út, amely sikerei nem csak forint fillérre számított eredményben mérhetôk. 52 életutat adunk közre, amelyek mind példaértékûek. A Rabb Szabolcs kollégám ötlete nyomán kidolgozott projekt azonnal zöld utat kapott a kamara elnökségétôl. Terveink szerint a kötet online verziója – évente bôvített változatban – folyamatosan elérhetô lesz a kamara honlapjáról, és idôrôl idôre ismét kiadjuk azt. A Példaképp kötetet eljuttatjuk iskoláknak, pályaválasztó gyerekeknek, és a kamara felhasználja munkakapcsolataiban is a megyét, a helyi gazdaságot bemutató anyagaival együtt. Ezúton szeretném megköszönni a kötet alkotói stábjának munkáját, elkötelezettségét. Kívánom, hogy az olvasó megtalálja az életét segítô tanulságokat a bemutatott személyiségek munkásságából, tapasztalataiból! DR. SÍKFÔI TAMÁS a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara titkára

â&#x20AC;&#x17E;Dolgozni csak pontosan, szĂŠpen, ahogy a 14

csillag megy az égen, úgy érdemes”

József Attila

ARATÓ Márton A kis- és nagykereskedô

Ha valaki tudja a kis- és nagykereskedelem csínját-bínját a megyében, akkor Arató Márton az. Irányítása alatt a kisboltok megbecsülésével, a kiskereskedelem fejlesztésével nôtt naggyá a Mecsekfüszért. Az üzletember nyugdíjba vonulása után sem pihent meg. 16

Arató Márton szakmai pályafutása szorosan összefügg a Mecsekfüszért történelmével, hiszen munkássága alatt csak ezt a céget szolgálta. Ô így emlékszik erre vissza: — A céget 1949-ben hozták létre, Fûszer és Gyarmatárú Értékesítô Vállalatként. Rövidesen az édesség- és a só nagykereskedelemmel bôvült a profil, majd 1966-tól ide tartozott a vegyianyag-kereskedelem is. A két megyényi területre, Baranyára és Tolnára kiterjedô körzettel rendelkezô vállalat felett 1986-ban szûnt meg a Belkereskedelmi Minisztérium fennhatósága. Az akkor megalakuló Vállalati Tanács választott meg a cég vezetôjének, és kollégáimmal együtt akkor kidolgozhattuk a cég új, saját üzleti stratégiáját. Ez – a nyugati országokban tett, kamarai támogatásokkal megvalósuló utazásokon megszerzett tapasztalatok alapján felismert folyamatoknak megfelelôen – három fô pilléren nyugodott. A nagykereskedelmi ágazat megtartása mellett döntöttünk, de ugyanakkor saját kiskereskedelmi hálózat kiépítését kezdtük meg, miután úgy véltük, hogy a nyugaton már elterjedt fiókhálózatos kereskedelmi rendszer terjedésével csak így maradhat fenn a nagykereskedelmi szegmensünk. Végezetül, harmadik „lábként” saját C+C áruházakat hoztunk létre, ahol az 1-2 személyes, családi vállalkozások tudják beszerezni a mûködésükhöz szükséges termékeket. A siker alapját mégis a cégben dolgozó emberek tették le, ebbôl túlnyomó részt vezetôi szinten vette ki a részét Arató Márton. — A sikeres mûködés kulcsfontosságú eleme volt az a felismerés, hogy csatlakoznunk kell egy kereskedelmi szövetséghez. Ezt megelôzte a ’90-es évek elsô felében egy olyan privatizáció, mely megalapozta a cég jövôjét. Az akkor még hangsúlyos nagykereskedelmi ágazatunknak biztos

... az út bármennyire

piacot szerezve tôke- és szakmai társaknak csatlakoztak a dél-dunántúli ÁFÉSZ-ek. A Mecsek Füszért a Coop beszerzési és értékesítési szövetség mellett tette le voksát, amit a Coop Hungary Rt. koordinál. A gyümölcsözô kapcsolatban cégünk megtartotta szervezeti és döntési önállóságát, ugyanakkor a csatlakozást követôen a társaság részesült mindazon elônyökbôl, amelyet a közös beszerzés, a bôvülô üzletlánc nyújtani tudott. Ilyenek például a szállítókkal szembeni kedvezô tárgyalási pozíció, a bôvülô és minôségi termékkör, az országos és régiós akciók, a márkatermékek gyarapodó köre. Ezek a cég versenyképességén túl mindazon embereket szolgálják, akik betérnek üzleteinkbe – beszél a siker összetevôirôl Arató Márton.

Bármekkora is volt a verseny a kereskedelem területén, Arató Márton mindig ragaszkodott elveihez. — Természetesen a piacot folyamatosan figyelemmel kísérve soha nem foglalkoztam a másikkal. Ebben az értelemben nem figyeltem a másik cégeket, nem is feladatom ez. Én azzal törôdtem, hogy a magunk útját járjuk és ez az út bármennyire is rögös, a több évtizedes tapasztalat azt mutatja, hogy jó irányt választottunk.

Ha egy üzlet beindul — Több mint két évtizedes vezetôi munkám során valahogy mindig úgy alakult, hogy a különbözô kitüntetések és elismerések adományozásakor nem rám gondoltak. A jeget a ’90-es évek derekán az Év Üzletembere Díj törte meg, amelyet a helyi gazdasági élet szereplôinek elismeréseként értem meg. Nem sokkal ezután az egyik legrangosabb szakmai díjat, a Szövetkezeti Érdemrendet is átvehettem, ami számomra azt jelentette, hogy a szûkebb gazdasági környezetemben értékelik a munkámat. Ennél is nagyobb megtiszteltetés 2003-ban ért, amikor a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Gazdaságért Díját ítélték oda nekem, ami megmutatta, hogy az üzleti élet egyéb területein is figyelnek a munkámra. Az elismerések fontos állomása a kamara által adományozott Baranya Gazdaságáért Díj: ez a kitüntetés ugyanis újra azt jelezte, hogy a számomra legfontosabb területen, Baranya megyében tartják fontosnak a tevékenységemet – von mérleget Arató Márton.

is rögös, de jó irányt választottunk.

Dr. BENYEDA János Vakcina elôállításához szükséges steril tojások Mohácsról

Spanyolországtól Dániáig, Skóciától Ausztriáig alkalmazzák a Prophyl Állategészségügyi Diagnosztikai Kutató és Szolgáltató Kft. telephelyein termelt tojásokat. Az ún. SPF tojást hazánkban egyedül dr. Benyeda János mohácsi vállalkozásánál állítják elô. A világszínvonalú, teljesen automatizált létesítményben az európai szükséglet 60 százalékát, a globális termelésnek pedig a 15 százalékát biztosítja a termékük. 18

— Cégünk egyrészt oltóanyag-alapanyagokat termel, ezek egyike az SPF tojás, azaz egy minden kórokozótól mentes tojás, melybôl humán- és állatgyógyászati oltóanyagot készítenek vagy az embrionált tojáson, vagy az abból kialakított szövettenyészeten – foglalja össze röviden dr. Benyeda János az általa irányított vállalkozás különleges tevékenységét. — Az SPF tojás segítségével emberek számára többek között influenza, kullancs encephalitis és veszettség elleni vakcinákat állítanak elô, az állatgyógyászati oldalon pedig elsôsorban baromfi vakcinákat. A mohácsi steril tojások gyakorlatilag Európa minden olyan országába eljutnak, ahol állatgyógyászati- vagy humánoltóanyag-termelés folyik. Mint Benyeda doktor mondja, sikerük titka az, hogy a mai minôségbiztosítási, humánvalamint állategészségügyi biztonsági okok miatt csak olyan tojások használhatók, amelyek nem hordoznak veszélyt sem emberre, sem állatra. Mohácson képesek megfelelni a szigorú elôírásoknak, a tojások elôállításának ugyanis nagyon komoly technikai háttere van: szûrt, steril levegô, steril takarmány, steril ivóvíz, valamint steril ruhába öltözött dolgozók. — A kockázat óriási, mert ha akár egy betegséggel megfertôzôdik az állomány, akkor nem használhatók fel tovább erre a célra a tojások, akkor már nem beszélhetünk SPF tojásokról. Ennek a terméknek az elôállításához megfelelô tudás, ismeret, technikai háttér kell, és ezt nem vállalja föl a

vállalkozások többsége, hiszen óriási buktatói vannak a tevékenységnek. Korábban mint virológus és mikrobiológus megismertem a kórokozói oldalt, késôbb megtanultam a baromfitenyésztést, a baromfi állategészségügyet, a baromfitartást, aztán ezeket a dolgokat ötvözve volt bennem kellô bátorság vagy meggondolatlanság, hogy hozzáfogjak a saját vállalkozás megteremtéséhez. A siker abban mérhetô, hogy mûködik. Ehhez természetesen hozzájárult az is, hogy létre tudtunk hozni egy olyan csapatot, amely meg is valósítja az elképzelésünket. A munkatársaim megértették, hogy mit kell csinálni, hogy a tevékenységnek mekkora és milyen kockázatai vannak – ez egy nagyon komoly összmunka. A mintegy százhúsz dolgozó

közül huszonnyolc diplomás – állatorvosok, agrármérnökök, biológusok, gépészmérnökök, villamosmérnökök, közgazdászok, vegyészmérnökök – munkája járul hozzá a Prophyl Kft. sikeréhez. Az eredményt nagymértékben köszönhetem a családomnak, hiszen a legbiztosabb háttért állatorvos feleségem és három lányom jelentik számomra. Egyik lányom tudományos fokozatot szerzett állatorvos, a másik gyógyszerész, a harmadik közgazdász lett, s mindhárman dolgoznak a vállalkozásban. Az oltóanyagok fejlesztésében, új védekezési technológiák kidolgozásában, továbbá állatgyógyászati oltóanyagok kutatásában, fejlesztésében is aktívan részt veszek munkatársaimmal. E tevékenység a vállalat jövôbeni lehetôségeinek ad reményteljes távlatokat.

Dr. Benyeda János már gyermekkorában is állatorvosnak készült. Kiskunhalason mezôgazdasági technikumot végzett, ahol országos tanulmányi versenyt nyert állattenyésztésbôl. Budapesten, az Állatorvos-tudományi Egyetemen szerzett diplomát, itt került közelebbi kapcsolatba a vírusokkal. Oktatott az egyetemen, közben kutatásokat is végzett. Ennek során több új betegség felismerésében, valamint védekezési módszerek kidolgozásában vett részt. A Bólyi Mezôgazdasági Kombinát baromfitelepén állatorvos feleségével 12 éven keresztül végzett gyakorlati munkát, elméleti kutatást és irányította az általuk létrehozott laboratóriumot. 1991-ben alapították meg a Prophyl Kft.-t állategészségügyi diagnosztikai, kutatási munkák végzésére, valamint állatgyógyászati oltóanyagok elôállítására alkalmas tojás termelésére. Az állatgyógyászati kutatási és fejlesztési tevékenységet ma is magas színvonalon folytatják. 2007-ben Olasz községben új tojástermelési egységet hoztak létre, amelyet 2014-ben nagymértékû beruházással bôvítettek. Ma már 18 európai, valamint néhány tengerentúli és távolkeleti országba szállítanak oltóanyag alapanyagot. Dr. Benyeda János szabadidejét szívesen tölti a természetben, emellett a színház, a képzômûvészet és a hangversenyek tartoznak kedvenc idôtöltései közé. 2012-ben a Köztársasági Elnök Magyar Arany Érdemkereszttel tüntette ki, 2015-ben pedig megkapta a kamara Az Év Üzletembere elismerését. Több más szakmai és társadalmi elismerésben is részesült: köztük a Derzsy-Díj, Hutyra Ferenc emlékérem, Dr. Fáy Mihály Díj és Mohács Város Tisztelete Jeléül Díj.

A siker abban mérhetô, hogy mûködik.

BOCK József Márkanév borban, szállodában Bock József volt már hazánkban az Év bortermelôje (1997), elnyerte az Év pincészete díjat (2006), legutóbb (2014) pedig az Év legszebb szôlôbirtoka címet kapta meg.

Bock József neve egybeforrt a Villányi Borvidékkel. Rendszerváltó borászként is szokták emlegetni, hiszen munkássága, birtokának felvirágzása egybeesik nemcsak a hazai politikai változások korával, hanem a minôségi szôlô- és bortermelés újbóli kialakulásával is. 20

— Imádom a szôlôt, a nyári idôszakokban sokat vagyok kint a természetben és figyelemmel kísérem a szôlô növekedését, érését, de nagyon szeretem a szüreti idôszakot is – beszélt a szôlôvel, borral való kapcsolatáról Bock József. A neves borász édesapja halála után, 1981-ben kezdett el önállóan bort készíteni, de már 1958 óta kapcsolatban van a szôlôvel, hiszen édesapja ekkor vásárolta vissza a Jammertál dûlôben lévô ôsi családi birtokot. Egy évtizeden át még másodállásban volt bortermelô, és 1976–1981 között szôlôoltvány-termeléssel is foglalkozott. A szüleitôl tanulta meg a munkaszeretetet, amit folyamatosan hasznosított a szôlôben és a pincében is. Ennek a háttérnek köszönhetôen jól vizsgázott elsô önállóan készített bora. Eredményesen szerepelt a helyi és országos borversenyen (arany). Ez további erôt és lelkesedést adott számára a munkához. A növekvô terület és a sikerek hatására úgy döntött, hogy fôállásban foglalkozik a szôlôvel és a borral. — A családnak 1850 óta van a villányi Jammertál dûlôben földje. A II. világháború után államosították a területet, majd 1958-ban sikerült visszavásárolni. A rendszerváltás elôtt a földet megdupláztam, így lett egy hektárnyi, ám akkor ezzel is a legjelentôsebb magántermelôk közé tartoztunk. Jelenleg 71 hektárnyi szôlônk van Siklóstól Villányig harminc helyen, s ugyanekkora részen felvásárlóként is ott vagyunk. Ebbôl évente 6500 hektó bor lesz, 800 ezer palackban. Hogy ez borvidéki szinten mit jelent? A Villányi Borvidéknek 2700 hektár a nagysága, s nem egészen az ötöde a

közvetlen villányi, a teljes termésen pedig mintegy negyven borászat osztozik. Ahogy a neves borász vallja, munkássága sikerét a hagyományok tisztelete, ugyanakkor a szakmai újdonságokra, a piaci kihívásokra való nyitottság, az ezeket kielégítô innovációs készség adja. Mindennek köszönhetôen a Bock név nemcsak borban cseng jól a hazai és nemzetközi piacokon, messze földrôl járnak csodájára a Bock-féle ültetvényeknek is. — Megismerhetô mindenütt a mûvelési módról, a különleges támberendezésekrôl. Az egységes képet németes alaposság és magyar virtus alakította ki. Azt tanultam a szüleimtôl, hogy a szôlôben rendet és tisztaságot kell tartani, s ezt várom el a dolgozóimtól is. Ez a fajta alaposság jellemzi minden tevékenységét. 1996 óta a szôlészet és borászat mellett vendéglátással és panzióval is rendelkezik Bock József vállalkozása. A panzió 2013 óta négycsillagos szállodává vált és a Bock Hotel Ermitage nevet kapta.

Igazi családi vállalkozást épített Villányban a borturizmusra nagy hangsúlyt kell fektetni, ezért mind a borai, mind a vendéglátás terén a minôségre törekszik Bock József. Ebben családja és munkatársai nagy segítséget nyújtanak. A sikerek mögött egyértelmûen egy megértô feleség és stabil család áll. Bock József felesége korábban tanítóként dolgozott, de az egyre növekvô családi vállalkozás kedvéért felhagyott hivatásával, mára a családért él és tevékenykedik. — Nagyon örülök, hogy annak idején így döntöttem. Hála Istennek a lányom és a fiam is a gazdaságban dolgozik. Bock József máig szívesen bújja a szôlészettel, borászattal kapcsolatos szakkönyveket. Szabadidejében – már ha van ilyen – vadászni szokott.

... a szôlôben rendet és tisztaságot kell tartani!

CSORBAI Ferenc „A legfontosabb a megrendelôk maximális kiszolgálása” tulajdonosát, Csorbai Ferencet úgy ismerik, hogy munkája és egyéb tevékenysége során mindig figyelemmel van a város gazdaságára. Cége alkalmazottait Mohácsról, illetve vonzáskörzetébôl foglalkoztatja, minden esetben arra törekszik, hogy a vállalkozásnak ítélt megbízások teljesítésébe elsôdlegesen a helyi vállalkozókat vonja be. Elôsegítve ezzel a helyi foglalkoztatás javítását, a térség és Mohács városának gazdasági fejlôdését. Csorbai Ferencet határozott, energikus, munkájában megbízható és precíz szakembernek ismerik. A Korrekt hûtô- és klímaszerviz 1993-ban alakult elôször betéti társaságként, 1997-ben lett kft. Az elmúlt évek alatt a régió számos nagyáruházában végeztek hûtéstechnikai kivitelezést, a hûtô- és klímaberendezések szerelését, karbantartását. Több vágóhíd hûtôkamráit, konzervgyárak zöldség-gyümölcs tárolóit, vagy borkészítéssel foglalkozó gazdaságok borhûtôit telepítették. Mint Csorbai Ferenc mondja, fontos számukra, hogy minden esetben precíz, pontos munkát végezzenek, hiszen tudják, hogy csak ilyen feltételekkel lehet megrendelôik, üzleti partnereik bizalmát elnyerni, illetve a már megszerzett bizalmat meg is tartani.

A kereskedelmi egységekben található hûtôberendezések telepítésével és szervizelésével, klíma- és légtechnikai berendezések, napkollektoros rendszerek forgalmazásával és telepítésével, háztartási gépek és gázüzemû berendezések javításával foglalkozó mohácsi Korrekt Hûtéstechnikai Kft. 22

— Számomra fontos, hogy a cégünk alkalmazásában álló szakemberek valamennyien rendelkezzenek a környezetvédelmi tanfolyam elvégzését igazoló arcképes zöldkártyával, közegészségügyi méregkezelôi szakvizsgával, ipari-hûtôs, klímás vagy háztartási gépszerelô vizsgával és több éves szakmai tapasztalattal. Ez garantálja munkánk minôségét – fogalmaz a cégvezetô, majd hozzáteszi: nagy segítség szá-

mára, hogy fia, ifj. Csorbai Ferenc egyre nagyobb részt vállal a cég vezetôségében. Már több éve dolgoznak megrendelôik megelégedésére Ausztriában és Németországban is. — Sikerünk abban áll, hogy nagy gondot fordítunk a partnercégekkel való jó kapcsolatokra, a velük való kommunikációra. A munkánk során legfontosabb a megrendelôk

maximális kiszolgálása, a precíz és pontos munkavégzés, de sokat adunk munkatársaink megjelenésére és viselkedésére is. Emellett kiemelt jelentôségû, hogy szerszámállományunk, amellyel dolgozunk, korszerû legyen, hiszen csak így végezhetünk minôségi munkát – foglalja össze az eredményes mûködés feltételeit Csorbai Ferenc.

Csorbai Ferenc érettségi után a jászberényi hûtôgépgyárban folytatta tanulmányait. Amikor 1968-ban végzett, a Dél-Dunántúl akkor legnagyobb szervizében, Pécsett, a Villgép Szövetkezet hûtôgépszerelô szervizében helyezkedett el, ahol kijáró szerelôként mindenféle géppel és hibával találkozott. 1990-ben egy kollégájával és két osztrák hûtôgépszerelôvel együtt kezdték az Élker boltok átalakítását. Egyedi aggregátos hûtôk helyett korszerû, csoportaggregátos rendszert szereltek be, az ott elsajátított magas szintû szerelési tudás segített a késôbbiekben a vállalkozása sikerre vitelében. Született mohácsi lokálpatriótaként az éremgyûjtés mellett mohácsi relikviákat gyûjt, ezeket két barátjával évente egy-két kiállításon mutatják be. Csorbai Ferenc 2010-ben megkapta a kamara Dr. Fáy Mihály Díját.

... a már megszerzett bizalmat meg is kell tartani.

DÉRI János A kesztyûk mestere Ünnepélyes keretek között mutatták be a közelmúltban (2016) a pécsi Várostörténeti Múzeumban a Kesztyûkönyv címû kötetet, amely a Janus Pannonius Múzeum gondozásában jelent meg. Az unikális, hiánypótló mû egyaránt szól a kesztyûk világában búvárkodni vágyó érdeklôdôknek, a kesztyûgyártásban jeleskedô mestereknek és a szakma fogásaival még csak most ismerkedô fiataloknak. A kötet egyik szerzôje Déri János, akinek érdeme, hogy a Pécsi Kesztyûgyár megbízásából (a gyár marketing vezetôjeként) létrehozta azt a kesztyûgyártástörténeti, divattörténeti gyûjteményt, amely 2006 óta a Janus Pannonius Múzeum kezelésében áll. A sok-sok képpel illusztrált könyv a kesztyûviselet és a kesztyûgyártás történetét is felvillantja, megismertet a technológia fogásaival, praktikus ismereteket is adva az olvasónak, s elsôsorban a híres pécsi kesztyûgyártás történetét követi nyomon egészen a jelenkori kesztyûgyártó cégek bemutatásáig. A Pécsi Kesztyûgyár múzeumban ôrzött gazdag ipartörténeti gyûjteményének legszebb darabjai is helyet kaptak e különleges kötetben.

Déri János neve egyet jelent a pécsi kesztyûkészítéssel. A szakmát nemcsak a gyakorlatban, kesztyûkészítôként „ûzte”, sokat tett a kesztyûsség népszerûsítéséért, az ágazat elismertségéért is. Archív fotók: Laufer László

Mindenki a

Archív fotó: Haraszti Gábor

„Ez mind, mind pécsi kesztyû...” Ma már talán kevesen tudják, de a hazai reklámszakma korai éveinek egyik legjobban sikerült szlogenje fûzôdik Déri János nevéhez. — Egy jó iparosnak tudnia kell, hogy hol él, a vevônek pedig azt, hogy honnan, milyen kultúrával a háta mögött készült az a termék, amit meg akar venni. Én minden „étlapon”, minden gyári katalóguson megírtam a város és a Hamerli gyár történetét, s igyekeztem a kesztyûk mellé e vidékre is felhívni a figyelmet. Elvégre lokálpatrióta voltam egész életemben. Aki már beszélgetett Déri Jánossal, az tudja, hogy a jó kesztyû finom báránybôrbôl készül. De azt is tudhatja, hogy miért nem kellett tragédiaként megélni a nagy pécsi kesztyûgyár felbomlását. — Mint a fônixmadár, úgy éledt újra több kisebb kesztyûs cégben. A szakma ismerôi közül sokan tudtuk, hogy csupán a nagyüzem bukott a piaci viszonyok változása, a banki hitelezés-finanszírozás miatt, és nem a dolgozók szakértelmében, hozzáállásában voltak a gondok. A munkások szakmai tudása, a szabászaink receptjei nem csak könyvbôl

valók. Mindenki a szívében is hordoz valamit, ami a termékbe kerül. Csodákra képesen. Az életemet itt éltem le, s nagy örömöm, hogy mindvégig a szakmával foglalkozva öregedhettem meg. A gazdag szakmai életút élményei, tapasztalatai nemcsak a magyar emberekhez jutottak el. — Valamikor az ezredforduló táján megkeresett egy angol kiadó. A világ különleges múzeumairól készítettek könyvet. Értesülve a siklósi várban lévô kesztyû kiállításról, kértek, írjak róla egy fejezetet. Ugyanis ilyesmi nincs másutt. Nemcsak írni kell róla, hanem vigyázni is rá.

„A pécsi kesztyûsök világa vonzott“ Déri János, a pécsi kesztyûs szakma nagy öregje 1925-ben született Dunaföldváron, de már 1938-tól Pécsett él. Kesztyûszabászként kezdte, s lett belôle mûszaki fejlesztô és marketing szakember. Már nyugdíjas, de ma is dolgozik. Pécs város ipartörténetének kutatója, ismerôje. Múzeumalapító. — Ifjú koromban beutaztam a környezô országokat a feleségemmel, sokat diáztam, s beszámoltam a látottakról olykor a TIT rendezvényein. Levéltárban kutattam a város ipartörténetét, a kesztyûgyárról írt könyvem forrásmunka lett. De mindenek felett a pécsi kesztyûsök világa vonzott. Köztük lenni alkotó módon a mai napig a legnagyobb öröm, ami egy ilyen, magamfajta embert érhet.

szívében is hordoz valamit, ami a termékbe kerül.

GASZ Zoltán A távfûtés menedzsere lelnie, melyet sikeresen oldott meg. A munka jelentôs eredménye számos mûszaki fejlesztés, valamint a távhôszolgáltatási díjak jelentôs csökkenése. Elkötelezettsége és munkája elismeréseként a kamarától 2009-ben Angster József Díjban (Pécs Gazdaságáért Díj) részesült Gasz Zoltán. Szakmai sikereit nem utolsó sorban annak a felismerésnek köszönhette, hogy a cég élén is vallotta: a távhôszolgáltatás nem monopólium, a távhôszolgáltató társaságoknak keményen meg kell küzdeniük a versenytársakkal a fogyasztóikért. — A távhô rendszerekrôl mindig is le lehetett válni a törvényes szabályok betartása mellett, ezen szabályokat a távhô törvény és a helyi rendeletek tartalmazzák. Annak a ténynek, hogy Pécsett a fogyasztók nem éltek ezzel a lehetôséggel, az az oka, hogy alapvetôen elégedettek a távhôszolgáltatás nyújtotta komforttal és költségével – vélekedett a siker kulcsáról Gasz Zoltán.

Gasz Zoltán több mint egy évtizeden át volt a PÉTÁV Pécsi Távfûtô Kft. ügyvezetôje. Szakmai tevékenysége során mindig igyekezett a tulajdonosi és a fogyasztói érdekek korrekt összehangolására. A pécsi távfûtési hálózat bôvítési feladatainak az energiapolitika kihívásai közepette kellett megfe26

A szakmai újdonságokra nyitottan sikerrel pályázhatott a Gasz Zoltán vezette Pétáv Kft. a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Innovációs Díjára is. 2006-os pályázatában a cég bemutatta azt az évek óta tartó fejlesztô munkát, melyet az energiahatékony és energiatakarékos gazdálkodás érdekében fejtettek ki. Technológiai és szolgáltatásfejlesztési programjuk eredményeként megvalósult az 1800 lakást érintô fogyasztói tömbhôközpontok szétválasztása. A távhôszolgáltatók közül elsôként vezették be a fogyasztói igényeknek megfelelô komplex szerzôdési rendszert. A Városi Környezetvédelmi és Energiahatékonysági Közalapítvány létrehozásával pedig megoldást kínáltak arra a kényes

... mûszaki fejlesztések

problémára is, melyet a hôtermelô, hôszolgáltató és fogyasztó eltérô érdekei jelentenek. — Felelôs városi szolgáltatóként a PÉTÁV a Városi Környezetvédelmi és Energiahatékonysági Közalapítványon keresztül több tízezer lakás fûtési és használati melegvíz rendszere korszerûsítését segítette, aminek eredményeként már akkor a legtöbb lakás költségmegosztás alapján számolt el, és elkezdôdött az egyedi mérôk felszerelése is. A fûtéskorszerûsítési programot még sikeresebbé tette, hogy Pécs a panelszigetelések tekintetében is az élen járt, az önkormányzati és állami támogatással hozzávetôlegesen 18 ezer lakást befogadó épület hôszigetelése történt meg, mely által a fogyasztóknak lehetôségük nyílt jelentôs mértékû hôenergia, így távhôszolgáltatási költség megtakarítására. Pécsett a lakóközösségek már akkor hatféle fûtési és négyféle használati melegvíz elszámolási mód közül választhatták ki a legmegfelelôbbet, egyéni igényeik szerint – emlékezett vissza a fejlesztések eredményeire Gasz Zoltán.

Sikerekben gazdag szakmai életút Gasz Zoltán 1952-ben született Komlón. A Pollack Mihály Mûszaki Fôiskolán szerzett épületgépész diplomát. Elsô munkahelye a Dél-Dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat volt, majd 1976 óta nyugdíjba vonulásáig a Pécsi Távfûtô Vállalatnál dolgozott. Kezdetben a beruházási osztályon, 1992-tôl pedig a cég mûszaki igazgatóhelyetteseként. Az ügyvezetô igazgatói feladatokat 1998 óta látta el. Alelnöke a Magyar Távhôszolgáltatók Szakmai Szövetségének és az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület Hôszolgáltatási Szakosztályának. Tagja a Pécsi Akadémiai Bizottság Épületgépészeti Munkabizottságának. Gasz Zoltán eddigi munkáját Pécs városa Mûszaki Díjjal, a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara pedig Innovációs Díjjal ismerte el. 2009-ben az Angster József Díjat vehette át.

csökkentették a távhôszolgáltatás díjait ...

Dr. GÖNDÖCS István Vállalatvezetôbôl területfejlesztô

Dr. Göndöcs István neve a Mecseki Szénbányák vezérigazgatójaként vált ismertté a megyében. Az ezredforduló éveitôl azonban már saját cége, az Eco-Cortex Kft. élén tesz sokat a megye fejlôdéséért. 28

Az 1998-ban alapított cég a régió tanácsadással foglalkozó meghatározó vállalkozása. A cég fô tevékenységei: pályázatírás, projektmenedzsment, stratégiai tervezés, közbeszerzés, megvalósíthatósági tanulmányok és fejlesztési koncepciók készítése. Referenciáik között mikro- és nagyvállalatok, továbbá szinte minden hazai megye és település megtalálható. — Annak idején, már a mecseki bányavagyon kezelôjeként is foglalkoztatott a dolog, tenni valamit a régió felemelkedése érdekében. Most saját cégem élén valósíthatom meg az akkori terveket, szeretnék látható eredményt, eredményeket elérni a térségfejlesztésben – fogalmazta meg a maga elé állított elvárásokat dr. Göndöcs István. Hogy a célkitûzés egyáltalán nem volt vágyálom, azt számos elôkészített, illetôleg megvalósult program bizonyítja. Az Eco-Cortex nevéhez fûzôdik többek között a siklósi és szigetvári városfejlesztési terv kidolgozása, a Cella Septichora üzemeltetésének megvalósítási tanulmánya, számos turisztikai, illetôleg regionális humán fejlesztési stratégia és konkrét pályázat kidolgozása. Mind közül talán a legnagyobb Pécs város komplex fejlesztési stratégiájának kialakítása. — Munkánk alapvetôen megkívánja, hogy munkatársaimmal mindig képesek legyünk beleélni magunkat a megrendelô helyzetébe. Elengedhetetlen a kialakult állapot, probléma ôszinte és hiteles feltárása, és ebbôl kiindulva a megoldás keresése. Munkánkat minden esetben politikamentesen, szakmai alapon végezzük. Alapelvem, hogy a problémák megoldásában, a fejlesztési elképzelések megvalósításában mindig reális célokat kell kitûzni, olyanokat, amik valóban elérhetôk, megvalósíthatók. Ezért számunkra

egyértelmû, hogy a stratégiában, pályázati tervekben leírtak megvalósítását, irányítását is elvállaljuk – avatott be a siker alapjaiba dr. Göndöcs István, aki 1999-ben kapta meg a Baranya Gazdaságáért Díjat a kamarától. A vidékfejlesztés küldetésében a cégvezetô meggyôzôdése, hogy nem elszigetelt helyi programokkal, hanem a megyeszékhelyet, kistérségeket, szakmai vagy társadalmi közösségeket érintô programok összehangolásával lehet átütô eredményt elérni.

— Az adottságokra épülô, komplex, rendszerszemléletû és nem kampányszerû, hanem szívós fejlesztési tevékenység vezethet eredményre. Alapvetô, hogy a fô szereplôknek (város, egyetem, vállalkozói szféra) szorosan együtt kell mûködniük. Szükség lenne egy ütôképes gazdaságfejlesztô szervezetre, amely nem egy rossz hivatal módjára végzi a dolgát. Nem a pénz az elsôdleges, hanem a felkészült, motivált emberek. Ôk majd megszerzik a pályázati és banki forrásokat, meggyôzô projekteket készítenek elô a kockázati tôke, a befektetôk számára.

„Pályám paradoxona a bányabezárás” — Nem vagyok tüke, de a megyében, Kékesden születtem és Vasason, bányászok között nôttem fel. A Nagy Lajos Gimnáziumban, majd a pécsi közgázon tanítottak gondolkodni tiszteletre méltó tanáraim. A szénbánya berkeiben fônökeim lehetôvé tették, hogy ez a tanulás folytatódjon, majd kamatoztassam is különbözô gazdasági beosztásokban. A pályám paradoxona, hogy miközben mindig a fejlôdés és a jövô érdekelt, a Mecseki Szénbányák felszámolóbiztosaként kellett pontot tennem a mecseki bányászatra. A Bányavagyon-hasznosító Rt. keretében kollégáimmal mindent megtettünk azért, hogy új gazdasági struktúrát hozzunk létre, ezt a folyamatot azonban adminisztratíve megakadályozták. Ma köszön vissza az a súlyos hiba, hogy a bányabezárásokat nem követte érdemi gazdasági szerkezet-átalakítás – idézte fel pályafutása meghatározó momentumait dr. Göndöcs István.

... tenni valamit a régió felemelkedése érdekében.

GULÁCSI János Toronyóra-szerkezet aktatáskában – a pécsi mester épített elôször toronyba kvarcórát

Gulácsi János villanyszerelô mester a pécsi kézmûvesség prominens alakja, a hagyományos kézmûvesség értékrendjének markáns képviselôje. Egyedi munkái – toronyórák, haranghajtómûvek, ipari órarendszerek – révén széles körben ismert, a városban több helyen találkozhatunk keze nyomával a belvárosi templomtól kezdve a zsinagógáig. 30

Országszerte számos helyen ott hagyta névjegyét. Nincs párja például a pécsi, Széchenyi téri dzsámi mögötti „liftezô” harangozó berendezésnek, de a zsinagóga két naptárrend szerint egy szerkezetben mûködô órája is egyedülálló a világon. Különlegesség a pécsi Bóbita Bábszínház órája. Ilyen óriás bábok egyedül itt vannak az országban, egyenként több mint 100 kg-ot nyomnak, méretüket tekintve pedig elfoglalják az egész homlokzatot: 4 méter magasak és összesen 14 métert tesznek ki egymás mellé állítva. Több tonna anyagot kellett megmozgatni beépítésükhöz, és össze kellett hangolni a szerkezet mûködését. Gulácsi mester berendezései minden esetben egyediek, még nem volt két egyforma az általa építettek között. — Talán túlzás órásnak nevezni engem, mert az órások nem igazán tartják órának a toronyórát. A toronyórához nem szükségesek az órás mesterség jellegzetes eszközei: a nagyító, a miniatûr szerszámok, amik elférnek egy retikülben. Azok az órák, amiket én építek, ipari berendezések és legtöbbször terjedelmükben, méretükben, megjelenésükben, tartalmukban egészen más kategóriát képviselnek, mint általában az órák. Mutatják az idôt, a sporteredményeket, de ezek nem azok a tipikus órák – fogalmaz Gulácsi János.

Még a ’70-es években kapott egy kvarcórát, nyugatról, ami nagyon más volt, mint az addig látott karórák, ez felkeltette a fiatalember érdeklôdését. Abban az idôben finommechanikát és elektronikát tanult, így ezt a technológiát ültette át makró méretekre, például tornyokra. Ezt Európában ô valósította meg elôször. — A kvarcóra nagyon érzékeny szerkezet, nem mûködik olyan helyen, ahol villámok csapkodnak és durvák a körülmények. Valamikor a tornyokban olyan órák jártak, amelyek háromajtós ruhásszekrény méretûek voltak és több száz kilót

nyomtak. Amiket pedig én elôször legyártottam, belefértek egy aktatáskába. Nagyon jó kapcsolatom volt a Tihanyi Apátsággal, ott próbáltuk ki élesben a kvarcvezérlésû toronyóra mûködését, ez volt Európában az elsô plébánia, ahol ilyen toronyóra mutatta az idôt. Egy televíziós riport után aztán számos megrendelésem lett, de arra ügyeltem, hogy minden megrendelôt kikérdezzek a kívánságáról, és azt beépítettem a berendezésbe. Ha kialakul a megrendelô és a kivitelezô között a kölcsönös egyetértés és bizalom, akkor az elkészült alkotásban a mester is fellelhetô – foglalja össze munkássága esszenciáját a kézmûves mester.

Gulácsi János iskolái elvégzése után a Mecseki Szénbányáknál dolgozott villanyszerelôként, majd 1964-ben a város legfiatalabb villanyszerelô mestereként vehette át mesterlevelét. Egy évvel késôbb a pécsi Zipernowsky Károly technikumban erôsáramú, majd mûszertechnikusi képesítést szerzett. Dolgozott a Magyar Postánál. Kisiparosként kezdett foglalkozni a toronyórák és templomi harangok villamos- illetve elektronikus mûködtetésére való átalakításával. Saját tervezésû és gyártású harang hajtómûvei és toronyórái hazánkban és a határokon túl 400-nál is több toronyban mûködnek, évtizedek óta hibátlanul. Munkáját ma már fiával közös vállalkozásában végzi. 1972 óta tagja a KIOSZ pécsi szervezetének, majd jogutódjának, a Pécsi Ipartestületnek. 2012 óta az Ipartestület alelnöke. 1994-ben jelen volt a Baranya Megyei Kézmûves Kamara létrehozásánál. Elnöke a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Villanyszerelô Mestervizsga Bizottságának. Gulácsi János kiváló munkájáért 1993-ban, 1995-ben, 1997-ben és 2002-ben is elnyerte a Pécs Expo vásári különdíját. 2004-ben megkapta a kamara Az Év Kézmûvese Díját, 2007-ben pedig a Magyar Kézmûves Remek Díjat. 2009-ben a Pécsi Egyházmegye Püspöki Elismerésben részesítette, 2011-ben ismét a PBKIK Az Év Kézmûvese Díj kitüntetettje lett. 2015-ben Tüke-díjban részesült. Többszörös Kiváló kisiparos.

... az elkészült alkotásban a mester is fellelhetô.

HÁRS József Menedzserként vezeti városát Rendhagyó esztendô volt megyénkben a 2015. év. A Baranya Gazdaságáért Díj kitüntetettje Hárs József, Bóly város polgármestere volt. Az indoklás szerint Hárs József több évtizedes lendületes, vállalkozó szellemû városvezetésének, következetes munkájának eredményeként fejlôdik Bóly város, valamint annak ipari parkja. A város üzemeltetése során a fenntartható fejlôdés gyakorlatát honosították meg. A vállalkozások igényeinek, érdekeinek megfelelô rugalmas intézkedéseknek köszönhetôen folyamatosan nô a beruházások száma, fejlôdik a város infrastruktúrája és gazdasága. Hárs Józsefet feltétlen tisztelet övezi szûkebb és tágabb környezetében. Ismeretei széleskörûek, melyeket a konkrét projektek menedzselése során partnerei maximálisan értékelnek és elismernek. — Annak idején a városban hoztunk egy döntést: az iparûzési adóból származó bevételeket minden forintig visszaforgatjuk a helyi gazdaság fejlesztésébe. Ennek módját pedig úgy találtuk meg – és a mai napig tartjuk –, hogy az ipari parkunkban korszerû, olcsó üzemeltetésû csarnokokat építünk, és adunk bérbe a betelepülô vállalkozásoknak. Ez nagy segítség a tôkehiányos helyi kisvállalkozások számára, de komoly vonzerô a külföldi betelepülôk szempontjából is – beszél a siker nyitjáról Hárs József. A polgármester büszkén hangoztatja, hogy mára már közel 30 betelepült cég mintegy 800 embernek ad munkát a 3400 lelkes kisvárosban, a foglalkoztatottak egyharmada bólyi. — A rendszerváltás után fél hektáros területtel kezdtünk, ma már 55 hektáron mûködik ipari parkunk – ebbôl 15 hektárnyi a most kiajánlott területünk –, a megépített, és az em32

lített módon hasznosított csarnokaink száma pedig már eléri a tízet. Az elvünk az, hogy a bólyiak találják meg helyben a számításukat. És ennek megvalósításában nagy segítség számunkra, hogy a betelepülô cégek nemcsak nagy számban foglalkoztatnak embereket, hanem a munkaerôigény ma már a kvalifikált, magasan képzett szakemberek körében is megjelenik. A polgármester a folyamatosan újító szellemet otthonról hozta, a családban egyértelmû volt: a sikerért, a pénzért meg kell dolgozni. Hárs József épületgépészként végzett a pécsi Pollack Mihály Mûszaki Fôiskolán, ezt követôen 15 évig volt tervezô a Bólyi Mezôgazdasági Kombinátnál. Elmondása szerint ennél a cégnél csak ráerôsítettek arra a szemléletre, amelyet a szülôktôl kapott: a pénzt meg kell keresni és

jól be kell osztani, innovatívan és gazdaságosan felhasználni. Ennek és az épületgépész vénának köszönhetô, hogy Bólyban az elmúlt években kiépítették a termálvízre alapozott fûtésrendszert, amelyre elôször a közintézményeket kapcsolták rá, ezután pedig a lakosság számára is elérhetô lesz ez a gáznál jóval olcsóbb fûtési mód. A megújuló energiát az áramellátásban is használják, a megtakarításokból pedig újabb beruházásokat indítanak.

„Azért nekem is van egy kisvállalkozásom” — A rendszerváltozás óta állok a város élén, a 90-es években nagy gondot jelentett számomra, hogy meg kell tanulnom a közigazgatást. Az önkormányzat a versenyszférától teljesen eltérô szemlélettel kell, hogy rendelkezzen és én nem is nagyon tudtam ezt átvenni. Hála Istennek találtam egy ipari parkot, termálvizet, stb., ami gazdasági szempontok alapján mûködik, a kettôt pedig megpróbáltam ötvözni magamban. Az a baj, hogy már 60 éves vagyok és nem valószínû, hogy elindulok a vállalkozói úton. Azért nekem is van egy kisvállalkozásom, ami a mezôgazdasághoz és a pincészethez kötôdik, a bátyámmal együtt „nagyon zöldek” vagyunk, azaz biogazdálkodást folytatunk. Ezt a mezôgazdasági termékfeldolgozást szeretnénk bevinni az ipari parkba, ahol már készen van és termel egy fûszerkeverô üzem.

... a bólyiak találják meg helyben a számításukat!

HESZ Jรกnos A fodrรกszmester

Hesz János neve nemcsak választott szakmájában, a fodrászatban vált fogalommá. A mester gyakorlatilag élete végéig (2009) aktív tagja volt a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamarának. Tisztelettel emlékezünk rá. — Ami a dolog manuális részét illeti, nem a versenyeredmények töltöttek el igazi elégedettséggel, nem is az, ha a vendég dicsérte a munkámat. Nekem az okozott igazán örömet, ha magamban azt mondhattam: na ezt most jól eltaláltad – fogalmazta meg egykor munkája mottóját Hesz János. „Kisfiam, legyél te borbély. Az az elsô naptól pénzt keres, az a háborúban és a börtönben is úr.” Apjának ezt a filozofikus jótanácsát követve döntött életérôl a pécsi fiatalember. — Tanulóéveimet 1950-ig egy nagyon derék, idôs mesternél Pécsett, a Bajcsy-Zsilinszky utcában töltöttem. Egy kis kényszerû kitérô – építôipar, szénbánya – után 1955-ben felvettek a Pécsi Fodrászipari vállalathoz. Egy kitûnô szakemberekbôl álló kollektívába kerültem. Ma is nagy szeretettel gondolok rájuk mindazért az emberi, szakmai útravalóért, amit tôlük kaptam. Itt indult el versenyzôi pályafutásom. A 60-as években az azóta sajnos elhunyt ifj. Rónai Lászlóval vidékiként elsôként törtük meg a buda-

pesti hegemóniát, bekerültünk a magyar fodrászválogatottba. A nemzetközi versenyeken elért eredmények, az ott kialakult szakmai, baráti kapcsolatok igen jó hatással voltak nemcsak a pécsi, hanem az egész magyar fodrásziparra – emlékezett vissza pályája indulására, majd kiteljesedésére még aktív éveiben Hesz János. A fodrászmester sok mindent megért élete során. Az 50es években munkaszolgálatosként, majd a bécsi hölgyek kedvelt fodrászmestereként számos tapasztalatot gyûjtött. A szakmai utánpótlás fáradhatatlan szervezôje volt, nevéhez fûzôdik a Hair&Beauty kiállítássorozat sikeres rendezésétôl a szakiskolai tanulók németországi tanulmányútjaiig sok-sok eredményes kamarai aktivitás. Számtalan díj, elismerés birtokosa volt már életében. A teljesség igénye nélkül íme egy röpke felsorolás: megkapta a Felsô-Ausztriai Ipartestületek aranyjelvényét, birtokosa a Szászországi Ipartestületek aranyjelvényének, IPOSZdíjban részesült, Pécs Város Napja alkalmából Pro Communitate kitüntetést kapott. Hesz János fodrász aktivitását mindvégig megôrizte. Élete utolsó napjaiig dolgozott, 2009-ben az akkor alig egy hete zajló Kézmûvesség 1000 éve kamarai rendezvény szervezésében is jelentôs részt vállalt.

„Egy munkát abba lehet hagyni, de befejezni soha” — Mindig is az volt az elvem, hogy egy munkát abba lehet hagyni, de befejezni soha. Ennek jegyében jött az a mottóm is, hogy már bôven a 70-en túl sem mondtam azt, hogy tudok, hanem azt, hogy tanulok. Az igazi örömet ugyanakkor a szakmázás mellett az oktatás okozza. Tanultam pedagógiát, retorikát, pszichológiát, módszertant. Egy kicsit azt is mondhatom, hogy pályatévesztett vagyok. Nekem a tanítás adja az igazi szakmai, szellemi kielégülést. Nem túlzás azt mondani, hogy a szakmám az életem. Ma is tagja vagyok a Magyar Fodrász és Kozmetikus Egyesületnek, alakítottunk Pécsett egy fodrász-kozmetikus klubot, sokat járunk külföldre, elsôsorban német, horvát, szlovén, finn kapcsolataink révén – fogalmazta meg szakmai sikereinek titkát Hesz János. A városban (Pécs) mindenki által kedvelt fodrászmester családjában is talált szakmai követôkre. Lánya, Csilla és unokája, Máté is ezt a mesterséget választotta.

Kisfiam, legyél te borbély!

HIGI Gyula „Erôs vállalkozás akkor lehet, ha a többi környezô vállalkozás is erôs”

„Ha semmit nem teszünk, mi is okai vagyunk a régió lemaradásának.” Ezt a mondatot a Regionális Területfejlesztési Tanács alelnökeként mondta Higi Gyula az 1990-es évek elején, de ez a józan gondolkodás és tettrekészség jellemzi egész pályafutását. Elôbb az informatikai fejlesztéssel 36

foglalkozó vállalkozásaiban, majd a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara elnökeként, valamint a területfejlesztésben elért eredményei mind azt erôsítették meg benne, hogy az összefogással, az „együtt dolgozva” megszületett sikernek van igazán értéke. — 1972-ben egy kutatóintézetben dolgoztam számítógép-üzemeltetô mérnökként, ahol a végén már fejlesztési fôosztályvezetô volt a beosztásom. A hardverfejlesztés nemcsak a munkám, hanem a hobbim is volt – eleveníti fel a pályája kezdetén megélt sikereket Higi Gyula. Az elsôk között volt Magyarországon, aki 1988-ban az új Társasági Törvény megjelenését követôen önálló útra lépett, ekkor alapította meg máig mûködô vállalkozását, a High Computer Kft.-t. Ez az „elsôség” aztán több területhez is kötôdött szakmai pályafutása során: munkatársaival cégek sorát hozták létre, ezek mindegyike a számítástechnika egyegy részterületén végzett fejlesztô munkát. Az országban az elsôk között foglalkoztak a vonalkódos kereskedelmi rendszerekkel és alakították ki a gyógyszertári rendszereket, de cégek és egyetemek könyvviteli rendszerének létrehozása is ôket dicséri, csakúgy, mint a tömegközlekedési eszközökre kifejlesztett fedélzeti számítógéprendszer. — Az eredményekhez kitartás és hatalmas hit kellett. Hinni kellett elsôsorban magamban, hogy meg tudom csinálni, a társakban, hogy velem tartanak a cél érdekében, és hinni kellett, hogy az aktuális törvényhozóink nem tudnak annyi maflaságot csinálni, ami még bennünket is tönkretesz. Erôs vállalkozás akkor lehet, ha a többi környezô vállalkozás is erôs – vélekedik Higi Gyula, és talán ez is szerepet

játszott abban, hogy a rendszerváltozás után megválasztották az újjáalakult Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara elnökének. Ezt a posztot 6 évig töltötte be. Mint mondja, munkatársaival sikerült a vidék legerôsebb területi kamaráját létrehozniuk. Az új szervezet akkori tekintélyét jellemezte, hogy rendszeresen beszámolt tevékenységérôl a kamarában az összes területi országgyûlési képviselô. Késôbb megválasztották a Regionális Területfejlesztési Tanács alelnökének, és tagja volt az Országos Területfejlesztési Tanácsnak is. E korszak eredményességét bizonyítja, hogy sikerült elérniük: helyben történjen az OMFB fejlesztési támogatásainak odaítélése, emellett azt is, hogy vállalkozási övezetté váljon a mohácsi és a barcsi kistérség.

— Pécsett születtem, és hiába voltak máshol jobb lehetôségek, itt maradtam. Mindig az az elv mozgatott, hogy – bár sajnos már nem divat – célszerû mindig az igazat mondani, mert akkor nem kell gondolkodni, hogy tegnap mit is mondtam. Szem elôtt tartottam azt is, hogy a veszekedôk közül az a gyôztes, aki kevesebb pofont kap, de ne feledjük azt sem, hogy a gyôztest is pofonvágták. Mint a Magyar Innovációs Szövetség Regionális Igazgatója a saját példámon keresztül is hirdetem, hogy csak az a vállalat marad hosszú távon életben, amely állandóan meg tudja újítani termékeit, struktúráját, értékesítését – összegez Higi Gyula. Higi Gyula a pécsi Széchenyi Gimnázium után rádió- és tévészerelô szakmát szerzett, majd a Közlekedési és Távközlési Mûszaki Fôiskolán elvégezte a Tv-mûsorszórás szakot. A szófiai Lenin Egyetemen diplomázott számítógép szakmérnökként. 1972-tôl egy kutatóintézet számítógép-üzemeltetô mérnöke, késôbb fôosztályvezetôje. 1988-ban alapította meg a High Computer Kft.-t, amelyet nyugdíjba vonulásáig irányított. 1990 és 1996 között a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, és a Regionális Területfejlesztési Tanács alelnöke. Jelenleg a Magyar Innovációs Szövetség regionális igazgatója. 2000-ben Pécs Város Millenniumi Díjban, 2002-ben a kamara Baranya Gazdaságáért Díjban részesítette. Szabad idejében szívesen tartózkodik vidéki házában, amely egy vízimalom, és foglalkozik unokáival.

... célszerû mindig az igazat mondani.

HIRTH Ferenc „Tégláról téglára gyarapodott vállalkozásunk”

Mûködése során folyamatos fejlôdés jellemezte az egyik legmarkánsabb, több mint három évtizedes múltra visszanézô baranyai kisvállalkozást, az elektronikai készülék- és berendezésgyártással, komplex kivitelezéssel, ágazati innovációval foglalkozó Kontakt Elektro Kft.-t. A cég sikerei összeforrtak alapítója, Hirth Ferenc pécsi vállalkozó érdemeivel. — Lépésrôl lépésre, úgy is mondhatnám, hogy tégláról téglára, de folyamatosan gyarapodott vállalkozásunk. 38

Mindennek alapját az adta, hogy a megtermelt jövedelem jelentôs részét mindig beruházásra, fejlesztésre fordítottuk. Ennek köszönhetôen bôvült telephelyünk, gyarapodott gépparkunk és vált mindig modernebbé az alkalmazott technológiánk – beszélt a siker kulcsáról Hirth Ferenc ügyvezetô. A néhány fôs gmk-ból mára közel negyven fôt alkalmazó stabil vállalkozás lett, amely nemcsak termelô tevékenységével, hanem folyamatos innovációval hívja fel magára a hazai és nemzetközi piaci figyelmet. — 1982-ben alapított cégünk ismert iparvállalatok beszállítójává vált az elektrotechnika ipar speciális területein. Vállalkozásunk a folyamatos beruházások következtében egészen az elmúlt évig 7000 négyzetméteres telephelyén 1000 négyzetméteres korszerû mûhelyépületekben termelt, és végezte állandó jelleggel termék- és technológiafejlesztéseit. Tevékenységünk stratégiai területe az ipari létesítmények és berendezések villamos automatizálásához szükséges készülékek és berendezések tervezése, gyártása és helyszíni szerelése. Erôsségünk a megrendelôkkel való együttgondolkodás képessége, a minôség iránti igényesség, a szállítási határidôk szigorú betartása, a rugalmasság és a teljes üzleti korrektség. Ennek a sokrétûségnek köszönhetôen nemcsak termékeinkkel, hanem kivitelezô tevékenységünkkel is a világ számos országába jutottunk már el, munkánk jelentôs része az exportpiacokra irányul – mondta az ügyvezetô. A vállalkozás mintegy 250 millió forintos ráfordítással – ebbôl 100 millió volt az elnyert uniós és állami támogatás – építette fel az 1600 négyzetméteres új létesítményt. A modern, szociális blokkokkal is ellátott csarnok a jövôben a cég gyártási folyamatainak biztosít korszerû teret.

— Az új üzemcsarnokunkban kapott helyet a hidrogénüzemû tüzelôanyag-cellák mint komplett berendezések gyártása. A tüzelôanyag-cellák értékesítésének megkezdését jövô év elejétôl tervezzük. Kisebb eladásaink már évek óta vannak. Jelenlegi fejlesztéseink célja különbözô teljesítményû berendezések prototípusainak elkészítése, valamint a tüzelôanyagcellák elemeinek fejlesztése és gyártásának elôkészítése – beszélt a tervekrôl Hirth Ferenc ügyvezetô igazgató. Az új fejlesztésnek köszönhetôen a válság ellenére nemcsak termelékenységén, de dolgozói létszámán is bôvíteni tudott a vállalkozás. — Mindig is nagy hangsúlyt fordítottunk a humánerôforrás tudatos építésére. Míg korábban ez elsôsorban a jó szakemberek alkalmazására koncentrálódott, most már mérnökcsapatunkat is erôsíteni tudjuk. A korábbi két-hárommal szemben jelenleg már tizenkét magasan képzett mérnököt alkalmazunk. Egy részük az új profilként felvett PLC-programozással foglalkozik, másik felük pedig a tüzelôanyag-cellával kapcsolatos állandó fejlesztéseken.

— Hetvenhez közeledve néha azt érzem, hogy a korábbi, aktív idôszakhoz képest már nagyobb terhet jelent a cég vezetése, a fejlesztések elôkészítése és menedzselése, új piacok feltárása és üzletek kötése. Szerencsés helyzetben vagyok, mert Olivér fiam immár közel 10 éve dolgozik mellettem, és lassan megérik a helyzet, hogy teljes egészében átvegye tôlem a cégvezetés eddig megosztott napi teendôit – mondta Hirth Ferenc. Édesapja elmondása szerint a 35 éves Hirth Olivér minden grádicsot meglépve szerezte ismereteit, tapasztalatait a cégnél. Villamos mérnökként végezve mûszaki elôkészítôként a mûhelyben kezdett el dolgozni, majd tervezô lett. Néhány éve már az operatív irányításba, a cég külsô kapcsolatainak tartásába, piacépítésébe is bekapcsolódott. Az egyre jelentôsebb nemzetközi kapcsolatokban, a növekvô exporttevékenységhez már nem nélkülözhetô a jogászi támogatás, melyet az idôsebb fiú, Markus Hirth Ügyvédi Irodája biztosít. A fiúk tevékenységében már alapvetô a német és az angol nyelvtudás.

Hirth Ferenc és a nevével fémjelzett pécsi Kontakt-Elektro Kft. tevékenysége során számos díjban és elismerésben részesült: 2003. Hirth Ferenc Kiváló Kamarai Munkáért Díj (PBKIK), 2013. Kontakt-Elektro Kft. Baranya Megyei Export Díj (PBKIK), 2014. Hirth Ferenc Életmû Díj (PBKIK). Legutóbbi kitüntetése során Hirth Ferenc, a Kontakt-Elektro Kft. ügyvezetô igazgatója és tulajdonosa a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata elismerést kapta, mely díjat 2016. augusztus 20-án vett át Varga Mihálytól, Áder János köztársasági elnök megbízásából.

... rugalmasság és teljes üzleti korrektség.

Dr. HORVÁTH Gyula A regionalitás elkötelezett híve, a hazai regionális kutatás megalapozója

A magyar regionális tudomány nemzetközileg elismert vezetô egyénisége, dr. Horváth Gyula 15 évig volt fôigazgatója az MTA Regionális Kutatások Központjának. Az MTA KRTK tudományos tanácsadója, a PTE egyetemi tanára, az MTA doktora kutatásainak középpontjában az európai, a hazai és a kárpát-medencei térformáló folyamatok feltárása állt. Szakértelmét a baranyai gazdaság képviselôi is igénybe vették. 40

Horváth Gyula Pécsett végzett közgazdászként 1974ben, ettôl kezdve negyven éven át szakmai pályafutása az MTA Dunántúli Tudományos Intézetéhez, majd annak átalakulása után az MTA Regionális Kutatások Központjához kötôdött. 1997 és 2011 között az MTA Regionális Kutatások Központjának fôigazgatója volt. A regionális tudomány hazai mûhelyének vezetôjeként mindent megtett a különbözô hazai és nemzetközi akadémiai posztokon a regionális tudomány elfogadtatásáért, szervezeti, szakmai rendszerének kiépüléséért. Nemcsak sikerrel vezetett egy országos hálózattal kiépülô társadalomtudományi mûhely-együttest, hanem szervezte a szakterület oktatását, doktori programjait, törôdött a fiatalokkal, szakmai szervezetet alapított (MRTT), emellett tudományos bizottságot (MTA RTB) is irányított. Nagy kedvvel és lelkesedéssel segítette kiépíteni a határon túli magyar regionális tudományi mûhelyeket, kutatói közösségeket. Rendkívül termékeny tudós volt, tudományos eredményeit több tucatnyi monográfiában, szerkesztett kötetben, sok száz tanulmányban adta közre itthon és külföldön. Tudását a hazai területfejlesztési tervezésben, a jogalkotásban és a nemzetközi szakértôi testületekben a regionális fejlesztéspolitika szereplôi is gyakran vették igénybe.

— El kell fogadni azt a tételt, hogy a régió csak erôs központtal képes autonóm fejlesztéspolitikát megvalósítani. Pécsnek nyugat-európai színvonalú gazdaságfejlesztési stratégiára és merôben új módszerekre van szüksége – nyilatkozta 2007-ben.

Igazi iskolateremtô tudós volt, alapítója regionális doktori iskoláknak, egyetemi képzési programoknak, segítségével szervezôdtek meg a regionális tudomány határon túli magyar mûhelyei. Meghatározó személyisége volt a tudományos közéletnek. A Magyar Regionális Tudományi Társaság alapító elnöke volt, a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság Építészeti és Területfejlesztési Albizottságának tagja. Az MTA Regionális Tudományi Bizottság elnöke, az Academia Europaea (London) és az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság tagja. Tagja volt az Európai Tervezési Iskolák Európai Társasága végrehajtó tanácsának és az Európai Unió K+F Keretprogram regionális politikai értékelô bizottságának, hazai és külföldi folyóiratok szerkesztôbizottságainak. Munkatársai szerint Horváth Gyula a nagy generáció vezéralakja volt, akiben a hivatástudat és az alkotói kreativitás együtt élt és sikerrel munkálkodott. Szorgalmas és termékeny tudós volt, 384 publikációja jelent meg, 25 könyvet írt, ebbôl 15 idegen nyelven, 10 magyar nyelven jelent meg, 31 könyv szerkesztését végezte. Mûveit itthon és külföldön egyaránt forgatják, hiszen eddig közel 1900 hivatkozást regisztráltak alkotásaira. Dr. Horváth Gyula 2015-ben hunyt el, Pécsett nyugszik.

Dr. Horváth Gyula 1974-ben végzett a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaság-tudományi Karán okleveles közgazdaként. 1977-ben egyetemi doktor, 1987-ben a közgazdaság-tudomány kandidátusa, 1999-ben az MTA doktora lett. 2000-ben habilitált Pécsett. 1974-tôl dolgozott az MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézetében, elôször tudományos segédmunkatársként, majd a ranglétrát végigjárva 1992-tôl igazgatóként. 1997-ben nevezték ki az MTA Regionális Kutatások Központja fôigazgatójának. 2001-tôl a PTE Közgazdaságtudományi Karán egyetemi tanár, 2012-tôl az MTA KRTK RKI Dunántúli Tudományos Osztályán tudományos tanácsadó volt. Tanított a Debreceni Egyetemen is. Számos tudományos, szakmai közéleti tevékenységet folytatott, itthon és külföldön is. 1978-ban és 1982-ben Akadémiai Ifjúsági Díjat, 1995-ben a Baranya Megyei Közgyûlés Területfejlesztési Díját kapta meg. 1998-ban a Pécsi Akadémiai Bizottság Tudományos Díjában, 1998-ban Pro Régió Díjban, 2000-ben Pécs Megyei Jogú Város Város Milleniumi Díjában részesült. 2000-ben átvehette a Miskolci Egyetem Pro Facultate Oeconomica Díját, valamint a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Baranya Gazdaságáért Díját, 2001-ben Pécs Megyei Jogú Város Pro Communitate Díját és az Akadémiai Díjat, 2002-ben a Kaposvári Egyetem Doctor Honoris Causa elismerését és a Széchenyi-díjat. 2005-ben a Debreceni Egyetemért Emlékérmet, Széchenyi-díjat kapott. 2011-ben a Román Regionális Tudományi Társaság Jubileumi Emléklapja, 2012-ben a Magyar Regionális Tudományi Társaság Regionális Tudományért Díja birtokosa lett.

A nagy generáció vezéralakja volt.

HORVÁTH László Építkezések, török konzul, kamarai városi elnök, sportszakosztály

Jó értelemben „álláshalmozónak” is titulálhatnánk Horváth Lászlót, aki Szigetváron a térség meghatározó építési vállalkozását, a generál kivitelezéssel, mélyépítéssel, betongyártással foglalkozó Melio-Start Kft.-t vezeti, emellett húsz évig látta el a Török Köztársaság tiszteletbeli konzuli teen42

dôit, de a PBKIK Szigetvár városi kamarai elnöke és a helyi kézilabda szakosztály mûködtetésében is aktív szerepet vállal. Fô mozgatórugója a közösséghez tartozás, illetve az, hogy ha megteheti, miért ne segítsen. Horváth László már gyerekként eldöntötte, hogy házakat szeretne építeni, ezért lett kômûves, majd kômûves mester. A Szigetvári Állami Gazdaságnál dolgozott csoportvezetôként, amikor 1990-ben többedmagával megszûnt a munkaviszonyuk. Néhány munkatársával úgy gondolták, hogy kamatoztatni tudják azt a tudást, tapasztalatot, kapcsolati tôkét, amivel rendelkeznek, így önálló vállalkozásba kezdtek. Megalapították a Melio-Start Kft.-t, amelyben Horváth László mára egyedül maradt a többi tulajdonosok közül. — Mindig is vonzottak a kihívások és nem szerettem két egyforma dolgot csinálni. Minden érdekel, ami új, emellett ha az ember felelôsséget vállal a saját vállalkozásáért, és ad a környezetére, akkor ebbôl biztosan lehet profitálni – foglalja össze azokat a mozgatóerôket a cégvezetô, amelyeket az elmúlt 25 év sikere igazol. — Nagyon sok olyan kivitelezési munkát végeztünk, amely kihívást jelentett számomra, az életem fordulópontjaként nevezhetô megbízás 1994-ben talált meg, amikor elnyertük a szigetvári Török-Magyar Barátság Park építésének munkáit. Az akkor létrejött kapcsolatok pedig azt hozták, hogy – az országban elsôként – felkértek Törökország tiszteletbeli konzuljának. Ezt a tisztséget közel húsz évig láttam el. Mint mondja, egy számára teljesen új területen kellett bizonyítania, de sikeresen vette az akadályokat. Emellett az építési vállalkozásban is szép eredményeket értek el. Véle-

ménye szerint a sikerben jelentôs szerepet játszott a háttér, azaz a családja. — Azt gondoltam, hogy ha nem a család rovására, hanem a családért vagy a közvetlen környezetemért vállalom az újabb kihívásokat, amelyeket magam elé támasztottam, akkor érdemes belevágnom. Mindig is érdekelt, hogy mi zajlik körülöttem, hiszen az rám is hat, a sikereimet abban a közegben érem el. Ezért fontosnak tartom, hogy a többi vállalkozótársammal figyeljünk egymásra, fogjunk össze. A saját vállalkozásban jól kell tudni megválasztani a munkatársakat, velük együtt kell mûködni, tudni, hogy milyen problémák foglalkoztatják ôket és lehetôségeink szerint segíteni azok megoldásában. Ahhoz, hogy az ember talpon tudjon

maradni az üzleti életben, de egyáltalán a mindennapokban, szavahihetônek kell lennie, akkor – véleményem szerint – bármit el lehet érni. Azt vallom ma is, hogy a tisztesség hosszú távon kifizetôdik. Horváth László közösséghez tartozásának fontosságát kamarai megbízatása is kifejezi: már a harmadik ciklusban látja el a városi elnöki teendôket. Mint mondja, megtiszteltetés számára, hogy megbíznak benne. Azt vallja: ha valamiben sikeres volt, azt a környezetében érte el, amiért felelôsséget érez. „Valamit vissza kell adni abból, amit kaptam.” Horváth László az érettségi és a kômûves szakma megszerzése után kômûves mestervizsgát tett Pécsett. Elvégezte a középfokú munkavédelmi szakot és a közbeszerzési referens képzést. A szigetvári építôipari szövetkezetnél kezdte a pályafutását, majd megszûnéséig a Szigetvári Állami Gazdaság meliorációs fômérnökségénél dolgozott mûvezetôként, elôkészítési csoportvezetôként. 1990-ben több társával alapították meg a Melio-Start Kft.-t, amelynek ma is ügyvezetôje. A kamara Szigetvári Városi Elnökségének elnöke, a PBKIK elnökségi tagja. Húsz évig a Török Köztársaság tiszteletbeli konzuljaként segítette az idelátogató politikusok, üzletemberek, turisták útjait, a két ország kapcsolatának elmélyítését. Évekig a szigetvári kézilabda szakosztály elnöke volt, a Székelyföld Szerelmesei Egyesületben alelnök. 2002-ben és 2006-ban megkapta a PBKIK Szigetvár Gazdaságáért Díját, 2003ban Zrínyi Emlékplakett, 2004-ben Szigetvári Városfejlesztési Díj elismerésben részesült. 2007-ben a kamara Baranya Megyei Környezetvédelmi Díját, 2008-ban Kiváló Kamarai Munkáért Díjat vehetett át. Tulajdonosa a Biedermann Rezsô Díjnak, a VOSZ 2012-ben Az Év Vállalkozója Díjjal tüntette ki.

... a tisztesség hosszú távon kifizetôdik.

KATONA Lajos A cementgyáros értékû beruházást adtak át Beremenden. Nem véletlen, hogy szakmai pályafutásából is ezeket az éveket idézi fel legszívesebben. — A klinkerégetés teljes rekonstrukciójára – amely két évig tartott – 2007-ben került sor. Ennek eredményeként a korábban mûködô két kemencét egy jóval nagyobb teljesítményû és kisebb energiafogyasztású kemence váltotta fel, melyhez új hôcserélô torony is épült. Nagyon fontos megjegyezni, hogy a teljes körû felújítás, amely a gyár területén zajlott,Û környezetvédelmi szempontból sem volt elhanyagolható. A korábban használt úgynevezett fosszilis energiahordozók mellett alternatív tüzelôanyagokat (például gumigranulátum, biomassza) is hasznosít a gyár. Ezek több szempontból is takarékos energiaforrások a cement-klinker gyártása során. Ez a nagy léptékû szakmai fejlôdés természetesen örömmel tölt el. Aktív tevékenységem az üzembe helyezés idôszakában ért véget 2009-ben, 38 év szolgálat után nem sokkal ezt követôen nyugdíjba vonultam. Pályafutásában kiemelt szerepet kapott a szakmai utánpótlás szervezése.

Katona Lajos közel négy évtizedes – a beremendi cementgyárban töltött – munkaviszony után 2010-ben ment nyugdíjba. Stílszerûen abban az esztendôben, amikor munkája és a gyár fejlôdését megkoronázó több mint 15 milliárd forint 44

— Mindig fontosnak tartottam a szakma megújulását, a jó szakembergárda kiválasztását, a hatékony csapatmunkát. Ezért is örülök annak, hogy idôközben lehetôség nyílt arra, hogy a fiatal, mûszaki végzettségû, tehetséges kollégák képezzék magukat. A folyamatos tanulás, azaz a szakmai fejlôdés – ha nagyon szigorú akarok lenni – akkor részünkrôl nem is elvárás, hanem követelmény volt. Hajdanán száz fölött volt beremendi tanmûhelyünkben a tanulók létszáma. Nagyon hasznosnak tartottam, hogy mérnökeink az egyetem és fôiskola után Veszprémben végeztek cementipari szak-

mérnöki szakon, a legkiválóbbak egyéves tréninget teljesítettek a Heidelbergerzement kijelölt gyárainál, intézeténél. Munkaadóként, gazdasági szereplôként végzett tevékenysége mellett nagyon fontosnak tartotta és aktívan gyakorolta a társadalmi felelôsségvállalást: a környékbeli települések oktatási intézményeinek, civil szervezeteinek támogatását, a közösségi terek, épületek, infrastruktúrák fejlesztését, valamint az ifjúsági tömegsporthoz kapcsolódó célok megvalósítását és nem utolsósorban a kultúra felkarolását.

Büszke arra, hogy a társaság a mai napig évente hárommillió forint összegben támogatja azokat a Beremend környékén élô tehetséges diákokat, akik a tanulmányaik mellett kiemelkedô szakmai teljesítményt mutatnak fel más területeken is. A szakember élet- és szakmafilozófiájának sarkalatos pontja mindig is a megújulás, a fejlôdés támogatása volt. Katona Lajos 2010-ben Életmû Díjat kapott, az elismerés annak a munkásságnak szól, amelynek során maradandót és példaértékût alkotott.

Elismerések kísérték pályafutását Katona Lajos pályakezdôként került az épülô beremendi cementgyárba, ahol 38 évig dolgozott, végigjárva a szakmai ranglétrát 1986-ban fômérnök, majd 1987-tôl nyugdíjba vonulásáig gyárigazgató volt. A csaknem négy évtizedes munkásságát miniszteri elismerô oklevelekkel, Beremend és Old község díszpolgári címmel, a Magyar cementiparért kitüntetéssel ismerték el. Kamarai tagvállalkozás vezetôjeként és nyugdíjba vonulása után is számos területen vett részt aktívan a PécsBaranyai Kereskedelmi és Iparkamara életében. Az Innovációs Bizottság elnökeként, a kamara alelnökeként, legutóbb a Választási Bizottság elnökeként végzett elkötelezett munkát. Munkája elismeréseként 2006-ban a Baranya Gazdaságáért, 2010-ben a Siklós Gazdaságáért kamarai díjat kapta, 2013-ban Életmû Díjban részesült.

A folyamatos képzés és tanulás követelmény.

Dr. KÁLLAI Sándor A vállalkozó oktató

Dr. Kállai Sándor az a vállalkozó, akinek a gazdaság mûködtetésére, élénkítésére tett törekvései legaktívabb évei után is megmaradtak. A sikeres cégvezetô ma tapasztalatai továbbadásával szolgálja a helyi gazdaság érdekeit. 46

Dr. Kállai Sándor a Rokána Kft. egyik tulajdonosa, a cég tanácsadója régóta részt vállal a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara életében. Egy évtizeden át az ipari tagozat elnöke, két cikluson keresztül tagja volt a Kisvállalkozói Bizottságnak is. Munkájával elhivatottan segítette a testületek tevékenységét, ezért érdemelte ki 2006-ban és 2013-ban is a gazdasági önkormányzat testületétôl a Kiváló Kamarai Munkáért Díjat. Pályafutása során több vállalkozást is vezetett, ezekben a tudatosan építkezô munka híve volt. Üzleti sikereinek gazdag tapasztalatait ma már nemcsak vállalkozóként hasznosítja, hanem szívesen tovább is adja azokat a jövô vállalkozói számára. Ezért volt nyitott arra, hogy középiskolai, illetôleg munkaerôpiaci kurzusokhoz kapcsolódjon, és azok keretében ossza meg tapasztalatait. — Magam is indítottam vállalkozásokat, ötletbôl terméket készítettem, majd erre céget alapítottam. A megélt tapasztalataim alapján nagyrészt elôre tudható, hogy mikor, milyen lelki állapotban van az induló vállalkozó, miben kell neki segíteni. A legfontosabb az, hogy a kitûzött célt ne veszítsék szem elôl. Hatalmas segítség számukra a „nem vagy egyedül” érzés tudatosítása. Ez az egyik legnagyobb motivációs erô. Új, felkészítô, tanácsadó profiljában is komoly szakmai sikereket ért el az elmúlt években. Hogy miként motiválja a résztvevô fiatal vállalkozókat, a következôkben összegezte: — A programban résztvevôk induláskor nagyon lelkesek, de már az elméleti képzés során is találkoznak olyan problémákkal – például a kötelezôen elvégzendô adminisztratív feladatokkal –, amire nem számítottak, így a kezdeti lendület hanyatlani kezd. A mi feladatunk – egyebek mel-

lett – az, hogy a felmerült nehézséget a súlyának megfelelôen kezeljük, illetve megoldásokat találjunk a problémára. Vállalkozói lelkesedése a fiatalok felkészítésére irányuló program során sem lankadt. — Egy ilyen programnak csak sikeres kimenetele lehet! Olyan jelentkezôkön segít, akiknek van ötletük, akik akarnak valamit és ezért hajlandóak is tenni, a finanszírozó oldaláról pedig a legjobb befektetés, mert adófizetôket, foglalkoztatókat „hoz létre”. Úgy vélem, hogy ezt a programot folyamatossá kellene tenni és minden megyében (más-más prioritásokkal) el kellene indítani – osztotta meg tapasztalatait jelenlegi tevékenységével kapcsolatosan dr. Kállai Sándor.

Átadja tudását, társadalmi szerepet is vállal Dr. Kállai Sándor a kamara ipari tagozatának elnökeként és a kisvállalkozói bizottság tagjaként folyamatos nyitottságot mutat nemcsak a vállalkozások menedzselése, a cégek sikeres vezetése területén felbukkanó új ismeretek iránt, hanem az új tudás továbbadása terén is. — Megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek a jövô nemzedék vállalkozóinak kompetencia vizsgálatában. Szerencsére eljutottam már odáig, hogy az idômet magam oszthatom be, nem vagyok a vállalkozás rabja. Az olyan programokon pedig mindig szívesen részt veszek, amiben örömömet lelem. Csakúgy, mint társadalmi funkcióimban: a Magyar Vízilabda Szövetség Ellenôrzô Testületének vagyok az elnöke, és tagja vagyok a Magyar Iparszövetség Felügyelô Bizottságának.

... a kitûzött célt ne veszítsék szem elôl.

Dr. KÉRI István Elnök kulcsszerepben

Dr. Kéri István élete az elmúlt három évtizedben összeforrt a baranyai gazdaság fejlesztésével. Elôbb kamarai titkárként, majd a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara elnökeként számos kulcsfontosságú program indítását kezdeményezte, amelyek egyik kiemelkedô mottója az együttmûködés volt. 48

Dr. Kéri Istvánt 2000-ben választották meg a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara elnökévé. A három alkalommal is újraválasztott elnök irányítása idején a baranyai gazdasági önkormányzat nemcsak megfelelt a mindig soron következô kihívásainak, hanem úgymond „mintakamaraként” emlegették az országban. Mindezek alapja a pontos helyzetértékelés, az életképes tervek, és a már említett együttmûködés. — Tömören fogalmazva kissé álmos helyben járásként értékelhetô környezetünk gazdasági teljesítménye. Idônként biztató jelekkel, de valójában az összteljesítmény nem versenyképes. Egyes vállalkozásokról elmondható még a nemzetközi helytállás is, de sajnos a nagyságrendjük nem éri el a kívánt mértéket. Akad tehát kihívás még bôven. A kamara elnökeként dr. Kéri István úttörôként hangsúlyozta a tudásalapú gazdaság kiépítésének fontosságát. — Azt hiszem, ezen a téren kiléptünk az adminisztratív dokumentálási körbôl. Az egyeztetések és kemény tárgyalások után körvonalazódhat egy olyan felület, amelyben helyet találhat a helyi tudomány néhány szegmense, és a helyi gazdaság kielégíthetô igénye. Ez elsôsorban az innováció és a duális képzés területe, valamint a biotechnológiai ipar bázisának kiszélesítése. Az már természetes, hogy rendezvényeinken felkért elôadóinkkal, kompetens szakemberekkel képviseltetjük magunkat. Néhány konkrétumot kiemelve: a PTE alapító tag a Dél-Dunántúli Gépipari Klaszterben, a PTE ipari tanácsadó testületében 3 kamarai vállalati vezetô van, a DesignPécs program közös szervezése a várossal együtt, a South East EVLIA projektben közös részvétel, a TAMOP 4.1.1. F közös duális képzésfejlesztési projekt, a Tudáspark projektben a kamara konzorciumi tag, a kamara

... a klaszterekben

3 megbízást adott a PTE számára. Ezekbôl is látszik, hogy az együttmûködés nem ma kezdôdött. De nemcsak ettôl kapott új lendületet a kamara az elmúlt másfél évtizedben. — Annak idején az Ércdúsító Üzemben kezdtem pályámat. Ott nagyon szigorú, feladatorientált és a problémák megoldására irányuló volt a munka. Ezt a szemléletet hoztam magammal és érvényesítettem késôbb a kamarában is, legyen a terület kapcsolatépítés, külgazdaság, érdekérvényesítés, vagy gazdaságmarketing – ismertette bevált munkamódszerét dr. Kéri István. A kamara az elmúlt években kiemelt hangsúlyt fektetett szolgáltatásainak fejlesztésére. De vajon hozott-e változást az elmúlt idôszak a gazdasági önkormányzat érdekérvényesítô erejében, lobbitevékenységében, helyi, országos és nemzetközi kapcsolatrendszerében? — Jelentôs változások voltak, hiszen az alapfeltételek sem ugyanazok. A magyarországi reformok beindulásával célszerûbb érdekharmonizálásról beszélni. Ugyanis ma már nincs arra idô, hogy a meghozott kormányzati döntések ex post érdekérvényesítô folyamatokat indítsanak be. Már az idô is igazolta, hogy országos szinten a legfontosabb az MKIK részvétele az Államreform Bizottságban, az egyeztetésekben. Nemzetközi vonalon sajnos a közelmúltban a politikai dominancia került elôtérbe, és ez visszafogta a gazdasági aktivitásainkat. Helyi szinten – ugyan lassabban, de – az országos gyakorlat kezd meghonosodni. Kamarai elnökként dr. Kéri István közvetlen betekintést nyert a baranyai vállalkozói, cégvezetôi kultúra, aktivitás alakulásába.

— A 90-es évek vége felé, az uniós csatlakozás elôtt a vállalkozók, cégvezetôk tudatos felkészülése volt megfigyelhetô. Ezt szorgalmazta és segített minden eszközével a kamara is, ugyanakkor igyekeztünk felhívni minden szereplô figyelmét az EU-val érkezô piaci kihívásokra is. Ez a szemlélet a Pólus Program kialakítása, tartalommal való feltöltése idején csúcsosodott ki, amikor minden aktív szereplô azt kereste, hol tud csatlakozni a közös munkához, emlékszem, 70-80 induló projektet csatoltunk a dokumentációhoz. Sajnos csalódást hozott az elsô pályázati ciklus, amiben az elôkészített projektek kétharmadára nem volt címke, forrás. Azóta is gyakran találkozom azzal a vállalkozói véleménnyel, hogy az elosztást a bürokrácia, a korrupció hatja át, mindez alapjaiban befolyásolja a szereplôk aktivitását, sôt versenyképességét is. Dr. Kéri István szerint a jövô komoly új kihívásokat tartogat a baranyai vállalkozók, cégvezetôk számára is. — Az már az elsô másfél évtizedben is megmutatkozott, hogy a 21. század az üzleti szemlélet és a hálózatosodás dominanciáját hozza a gazdaságban. Mindez igazolja azokat a törekvéseinket, amikkel a klaszterekben történô együttmûködésre hívtuk, hívjuk a szereplôket. Napjainkban már két, nemzetközi szinten is komolyan jegyzett klaszterrel, a gépipari és a kreatív klaszterrel rendelkezünk, amelyek példája azt is mutatja, hogy az együttmûködés sikerét a megfelelô vezetôk kiválasztása nagyban elôsegíti.

Stratégiai pozíciók, publikációk Dr. Kéri István 1943-ban született Pécsett. Végzettségei: szervetlen vegyipari szakmunkás, villamos üzemmérnök, okleveles közgazda. Munkahelyei: MÉV Ércdúsító üzemrész vezetô, Pécs MJ Város VB Ipari Osztály ov., Magyar Kereskedelmi Kamara Dél-Dunántúli Bizottság titkár, MKB Pécsi Fiókigazgató. Publikációk: A kiegészítô gazdaság szerepe a szükségletek kielégítésének rendszerében; Változásmenedzselés a gyakorlatban; Mit kezdjünk a globalizációval?; Baranya gazdaságának fejlôdési feltételei; A gazdaság átalakulásának megyei és regionális lehetôségei; A tudomány és a gazdaság kapcsolata; A tudásgazdaság alapjai a Dél-Dunántúlon; „Pécs az Életminôség Pólusa“ c. Stratégia társszerzôként.

történô együttmûködésre hívtuk, hívjuk a szereplôket.

Dr. KISS Endre A sokoldalú üzletember

Ha egy személyben kellene sikeres üzletembert, felelôs döntéshozót, odaadó lokálpatriótát, sportmecénást, szimpatikusan sokoldalú társasági partnert, gyakorló sportembert megnevezni a megyében, bizonyára nagyon sokaknak eszébe jutna dr. Kiss Endre, a Szigetvári Takarékszövetkezet elnöke. 50

Dr. Kiss Endre évtizedeken át irányította a Szigetvári Takarékszövetkezetet. Hódmezôvásárhelyen született, 1943-ban. A pécsi Nagy Lajos Gimnáziumon át jut el a Pécsi Tudományegyetem jogi diplomájához. Az egyetem elvégzése után jogi elôadó, majd a Pécs-reménypusztai Mezôgazdasági Termelôszövetkezet jogásza, késôbb kereskedelmi fôágazatvezetôje. 1984-ben pályázat útján a Baranya megyei MESZÖV titkárságvezetôje. 1991-ben megválasztják a Szigetvári Takarékszövetkezet elnök-ügyvezetôjének, nyugdíjba vonulásáig tölti be ezt a tisztet. Azóta elnökként vesz részt a bank munkájában. Szakmai és közösségi tevékenységét számos országos és helyi elismeréssel méltatták. — Hároméves korom óta élek Pécsett. Itt végeztem minden iskolámat, ifjúságom minden pillanata, de a jelenem is a városhoz köt. Mégis a Szigetvári Takarékszövetkezet vezetôjeként egy érdekes kétlakiság jött be az életembe, hiszen mivel nagyon sok barátom, kapcsolatom van a cégközpont városában is, részben szigetvárinak is vallom magam. Úgy vélem, ez sok szempontból segít a lakóhelyem, Pécs problémáinak meglátásában, megítélésében. De abban is, hogy az ember a megoldásokat keresse – beszélt speciális helyzetérôl dr. Kiss Endre. A takarékszövetkezeti bankvezetô életét mindig ezek a gondolatok vezérelték. Együttmûködô magatartása, segítô keze nemcsak nagy programokig (EKF), neves cégekig (Zsolnay) ért el, a lokálpatrióta, ugyanakkor hiteles üzletember számtalan üzleti és civil kezdeményezés mellé állt. Mindezek kapcsán dr. Kiss Endre üzleti tevékenysége széleskörû elismerését és megbecsülését jelzi, hogy a Vállalkozók Országos Szövetségének döntése alapján három ízben is elnyerte az „Év Vállalkozója” címet (2003, 2006,

2009). 2013-ban pedig a Nemzetgazdasági Minisztériumban vehette át a Köztársasági Elnök Magyar Érdemrend Lovagkereszt (polgári tagozat) kitüntetését a Szigetvári Takarékszövetkezet elnök-ügyvezetôjeként a társadalmi felelôsségvállalás terén, a helyi közösség építésében és a takarékszö-

vetkezeti szektor fejlôdésében vállalt áldozatos munkájáért. A számos szakmai és civil díj mellett – ahogy vallja – szívéhez az egyik legközelebb álló elismerés a Tüke-díj. — Pécsi lakosként a pécsi polgárok által javasolt és megszavazott díjat átvenni hatalmas megtiszteltetés. Amikor megkaptam, a következô tavasszal ültettem is a kertembe néhány szôlôtôkét, hogy minden tekintetben megfeleljek a tükeségnek – osztotta meg érzéseit az elismerésrôl dr. Kiss Endre Tüke-díjas.

Ezer szálon kötôdött Pécs gazdaságához A szövetkezeti bankárt 1995-ben az „Év üzletembere”, 2008-ban és 2012-ben pedig Pécs gazdaságának fejlesztéséért Angster József díjjal ismerte el a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara. Utóbbi évben Jánosi Engel Adolf díjat is kapott. A díjak odaítélésének indoklása méltán támasztja alá az elismeréseket. Dr. Kiss Endre a Szigetvári Takarékszövetkezetbôl az ország legnagyobb szövetkezeti pénzintézetét fejlesztette ki munkatársaival. A takarékszövetkezet a megyei kis- és középvállalkozások egyik legnagyobb banki szolgáltatója. Kiss Endre alapítóként kezdeményezte a Baranya megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány létrehozását, amely a vállalkozói központ munkáját irányítja, lehetôvé téve kisvállalkozói szolgáltatások biztosítását, többek között a sikeres mikrohitel programot. A gazdaság és vállalkozásfejlesztés terén minden arra érdemes kezdeményezést, programot támogat, elkötelezett a térség fejlôdése iránt. Emellett a helyi kultúra és civil kezdeményezések fontos mecénása. Szoros kapcsolatokat ápol az önkormányzatokkal, a kamarákkal, segíti gazdaságszervezô munkájukat. Az EKF program melletti markáns kiállása pozitívan befolyásolta a széthúzó közvéleményt.

... az ember a megoldásokat keresse.

KLEISZ József „Örök érvényû, hogy csak jót szabad csinálni”

Bár a Dél-Dunántúl meghatározó gépipari vállalkozása, a MATRO Kft. alapítása 25 évre nyúlik vissza, az a szakértelem és tudás, amely a ma 280 fôs középvállalkozás létrehozóját, Kleisz Józsefet jellemzi, sokkal korábbról ered és egész életét elkíséri. A nemzetközi viszonylatban is elismert 52

pécsi középvállalkozás a gépipari technikumban mûszaki szakoktatóként is dolgozó Kleisz József családi házának pincéjében indult. Az újító szellemû szakember már a hatvanas évek végén gépeket újított fel, alkatrészeket gyártott és konstruált. Amint lehetôség adódott az önállósodásra, gmk-t alapított, amely 1991-ben alakult át kft-vé. A vállalkozás jelenleg három pilléren alapszik: a haszongépjármûvekhez gyártott alkatrészeken, a személygépjármû-iparhoz kötôdô, valamint a klasszikus gépgyártáson. — Mindig észrevettem, hogy mit lehet változtatni egy berendezésen ahhoz, hogy jobban mûködjön. Az vitt elôre, hogy olyat csináljunk, amit nem tud mindenki. Egész életemben az újdonságot kerestem, talán ez a kíváncsiság is közrejátszott abban, hogy sosem kerestük a munkát, mindig a megrendelôk jöttek hozzánk – fogalmazza meg a kezdeti siker titkát az alapító, Kleisz József. A ’70-es években többször járt Németországban, ahol a szülei rokonai éltek, az utakról számos szakfolyóirattal tért haza. Ezekben látott elôször cikket a CNC-technológiáról és a CAD/CAM-rendszerekrôl, ez a tudás aztán jó alapot teremtett a késôbbi vállalkozáshoz. Egy volt munkatársával gmk-t alapított, gépek felújításával foglalkoztak. Az eredményt mindig visszaforgatták, így jutottak elôre. 1991-ben aztán lehetôség nyílt kft alapítására, akkor jött lére a jelenlegi cég, a MATRO. Néhány géppel alkatrészgyártással kezdték. Az igazi sikert egy német szerszámgyártó vállalattal való együttmûködés hozta meg, majd sorra olyan munkákkal keresték meg ôket, amelyekhez kiváló mûszerekre és innovatív gondolkodásra volt szükség.

— A cég építésében nem az volt a szándékunk, hogy nagyra nôjünk, inkább a szakma iránti elkötelezettség, az érdeklôdés, a fejlôdésre való igény. Így nem volt minden döntésünknek pozitív hozadéka, de összességében mindig jó lett a végeredmény. Engem elsôsorban nem a pénz motivált, hanem a technikai kihívás. Mára ez sokat változott, mert a cég

jelenlegi méretében már fontos, hogy gondoskodjunk a nálunk dolgozók megélhetésérôl. Az viszont örök érvényû, hogy csak jót szabad csinálni – mondja a ma már nyugdíjas cégtulajdonos. A vállalkozást a következô generáció, a fiú, Kleisz Zoltán viszi tovább. Az elmúlt években számos sikeres pályázattal termelés kapacitásbôvítô beruházásokat hajtottak végre, modernizálták az eszközparkot – mindezt a megnövekedett vevôi igények kiszolgálása érdekében. Létrehoztak az egyik német partnerrel egy közös céget, amely gépipari termékek gyártását és összeszerelését végzi. Ez jelentôs számú új munkahelyet teremt a régióban. A MATRO új, elnyert projektjei okán új üzemcsarnokot épít, amely mintegy 3000 m2-rel növeli meg a jelenlegi gyártófelületet.

Kleisz Józsefet már 7-8 évesen izgatta a gépek mûködése, a mechanikai megoldások megértése, ehhez jó indíttatást kapott kovács mesterséget ûzô édesapja mûhelyében, valamint egy mûszaki érdeklôdésû tanítótól. 15 éves korában a bonyhádi gépállomáson látott elôször esztergagépet, ez az élmény aztán végképp meghatározta a jövôjét. 17 éves volt, amikor már saját esztergapadon – amit igen hamar korszerûsített – formázta meg az elsô munkadarabokat. Beiratkozott a pécsi Zipernowsky Károly gépipari technikumba, hogy az elméleti ismereteket is megszerezze a már meglévô gyakorlati mellé. A technikum után egy évtizedet töltött a pécsi gabonaforgalmi vállalat központi javítómûhelyében, ahol számos újítását fogadták el. Ilyen volt például az Országos Mezôgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon aranyérmet nyert gabonafelszedô gép, amit ô konstruált. A gabonaforgalmiból aztán elhívták tanítani egykori iskolájába, a pécsi gépipariba, ahol húsz évet töltött szakoktatóként. Az ô nevéhez kötôdik az elsô dél-dunántúli iskolai CNC-tanmûhely létrehozása. A ‘80-as évek elején egy volt munkatársával gmk-t alapított, amit 1991-ben a MATRO Kft. követett. A jelenlegi gyártócsarnokot a 2000-es évek elején építették, a gyártókapacitás növekedésével új csarnok építése elôtt állnak. A vállalkozást a fia, Kleisz Zoltán viszi tovább. Kleisz József 2011-ben a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Életmû Díját vehette át. A MATRO Kft. 2013ban megkapta a kamara Baranya Megyei Szakképzési Díját.

... de összességében mindig jó lett a végeredmény.

KOHLMANN Ferenc „Fontos volt, hogy két irányban legyek lojális: a tulajdonos és az embereim felé” Már az is véletlen, hogy az eredetileg orvosnak készülô Kohlmann Ferenc a pécsi gépipari technikumba felvételizett, ahová az egyik osztálytársa invitálta. Az iskola egész életére hatással volt: megtanulta, hogy megalapozott elméleti tudás nélkül nem lehet gyakorlati tudást szerezni. A Budapesti Mûszaki Egyetem általános gépész szakán kifinomult, speciális tudást szerzett, majd visszajött Pécsre. Az Épgépnél olyan tervezési munkát végezhetett, csúcstechnológiával, amely akkor világszínvonalat jelentett. Itt került kapcsolatba nyugati cégekkel, itt vette hasznát a német nyelvtudásának. Rendszerváltáskor elhívták a szállítótartályok gyártásával foglalkozó Spitzer cég vezetôjének, majd öt év múlva a gépgyártással foglalkozó Hauni vezetése kérte fel, dolgozzon náluk.

Látszólagos véletlenekkel volt tele a szakmai pályafutása, de mindig kiderült, hogy ezek a „véletlenek” a jó irányba vezették Kohlmann Ferencet. A gépészmérnök végzettségû szakember évekig irányította a dohányipari gépek gyártásával foglalkozó pécsi Hauni vállalatot, az ô – sokszor merész – intézkedésének is köszönhetô, hogy a vállalat a baranyai megyeszékhelyen maradt. 54

— Egy fejlesztési koncepciót kellett kidolgoznom a cégre vonatkozóan, ami egy azonnali beruházásra adott javaslatot. Ezt rögtön elfogadták és indulhatott a megvalósítás. Ekkor jöttem rá, hogy míg a rendszerváltás elôtt akkor kezdtek beruházást, amikor volt rá pénz, a rendszerváltás után pedig akkor, amikor a piac és egyéb tényezôk alapján optimálisnak látták az idôpontot a tulajdonosok – számol be Kohlmann Ferenc a Hauninál elért elsô sikereirôl. Ez az újszerû gondolkodás és átlátási képesség hozzásegítette ahhoz, hogy elôször a berendezés- és gépgyártásnak lett a vezetôje, majd az egész pécsi vállalat ügyvezetô igazgatója. Nagy esély volt rá, hogy a Hauni elviszi Pécsrôl a gyártást, de az új vezetô tevékenységének köszönhetôen erre nem került sor.

— A sikerem titka nagyon egyszerû volt, fontosnak tartottam, hogy két irányban legyek lojális: a tulajdonos és az embereim felé. A vezetésben a legnehezebb kihívás az, hogy az ember középen van, meg kell felelni lefelé is és felfelé is. A másik dolog, amit a zászlómra tûztem: én nem mindenkiért, én a többségért vagyok. Emellett ha én áldásomat adtam egy döntésre, a munkatársam tudta, hogy mögötte állok úgy, hogy meghagyom az önállóságát. Itt láttam meg a nyugati cégek egyik pozitív sajátosságát: hagyják az embert dolgoz-

ni, így engem is hagytak. Amikor kineveztek ügyvezetônek, a korábbi határozott idejû szerzôdéseket határozatlan idejûre változtattuk, aminek hatására meredeken emelkedett a teljesítmény és a minôség. A másik ilyen kockázatos lépésem pedig a CNC-technológia gyártásba integrálása volt – foglalja össze vezetôi sikerének titkát Kohlmann Ferenc. Mint mondja, csak akkor vállaljon vezetôi megbízatást valaki, ha van olyan terület, ahol szakmailag megkerülhetetlen, mert ez nagy biztonságot ad, van visszaút a szakmába. Emellett olyan szintû idegennyelv-tudásra van szükség, amely által érvényesíteni tudja az ember az érdekeit az adott nyelven anyanyelvi szinten beszélôvel szemben. Kohlmann Ferenc azt mondja, büszke arra, hogy egész pályafutása alatt megmaradhatott mérnöknek, azt csinálhatta, amihez ért. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy eredményes pályafutást tudhat maga mögött. Kohlmann Ferenc a pécsi Zipernowsky Károly Gépipari Technikum elvégzése után a Budapesti Mûszaki Egyetem általános gépész szakán szerzett diplomát, majd hegesztô szakmérnöki és hidraulika szakmérnöki végzettséget. Elsô munkahelye a pécsi Mezôgépnél volt, majd az Épgépnél dolgozott fejlesztési mûszaki osztályvezetôként. Az 1990-es évek elején a tartálygyártással foglalkozó Spitzer céget vezette öt évig, majd a Hauni gépgyárba hívták, ahol távozásáig ügyvezetôként irányította a pécsi vállalat munkáját. Nyugdíjba vonulása elôtt aktív élete utolsó éveit a Pécsi Tudományegyetemen töltötte az ipari lézer osztály vezetôjeként. Évekig volt tagja a PBKIK innovációs bizottságának, jelenleg a Pécsi Tudományegyetem társadalmi szenátora. Megkapta a Kiváló Ifjú Szakember országos második díjat, valamint a Kiváló Dolgozó elismerést, 2001 óta a kamara Angster József Díjának tulajdonosa.

... én nem mindenkiért, én a többségért vagyok.

KRESZ Erika Egy lépéssel a konkurencia elôtt

„Az innováció több mint új technológia. Számunkra sokkal inkább olyan hagyományt jelent, ami arra késztet, hogy a vevô érdekét szem elôtt tartva fejlesszünk, és gördülékenyebb üzletmenettel támogassuk ügyfeleinket. Ezáltal biztosítjuk azt, hogy megrendelôink versenyelônyhöz és új piaci lehetôségekhez jussanak” – ez áll a pécsváradi Kresz & 56

Fiedler Mûanyagfeldolgozó és Szerszámkészítô Kft. honlapján, és az 1990-ben alapított vállalkozás – amely mára az iparág egyik legmeghatározóbb gazdasági szereplôjévé érett Baranyában – ennek köszönheti hosszú távú sikereit. A több mint 100 fôt foglalkoztató, fröccsöntéssel és szerszámkészítéssel foglalkozó, családi tulajdonban lévô vállalat a kezdetektôl nagy hangsúlyt fektetett a legmodernebb gyártási technológiákra. A cég vezetése idôben észlelte, hogy az állandó jó minôség biztosításához, a piaci elvárásoknak való megfeleléshez folyamatos innovációra van szükség, emellett elengedhetetlen a munkatársak szaktudása, elkötelezettsége, megbecsülése. — Azt vallom, hogy egy lépéssel a konkurencia elôtt kell járni, ha versenyképesek szeretnénk lenni! A minôségi és hatékony gyártáshoz szükség van a megfelelô technológiára is, ezért számunkra fontos a folyamatos fejlesztés, a modernizálás, a naprakész tudás, mely piaci elônyt jelenthet. Mindig visszaforgattuk a megtermelt nyereséget azért, hogy megfeleljünk partnereink egyre magasabb elvárásainak – fogalmazza meg a siker egyik tényezôjét a tulajdonos-cégvezetô, Kresz Erika, majd hozzáteszi: folyamatosan keresik a kitörési lehetôsségeket és azokat a folyamatokat, amelyeket kevesen tudnak vagy akarnak végezni, illetve a mind komplexebb vevôi kiszolgálásra törekednek. — Mi már 1994-ben elköteleztük magunkat a minôségbiztosítási rendszer mûködtetése mellett, és az ISO 9001 rendszer szerint tanúsíttattuk a vállalkozást, amikor Baranyában még csak két cég élt ezzel a lehetôséggel. A minôségirányítás számunkra több mint kötelezô elôírásoknak való megfelelés. Minôségorientált vállalatirányítási szemléletünk nem csak az állandó minôség fenntartását garantálja,

Kresz Erika azt mondja, a vállalkozás sikerét a vele együtt gondolkodó, elkötelezett dolgozó csapatnak is köszönheti, amely mindig mellette állt. A mai napig kikéri kiváló vezetô munkatársai véleményét, csakúgy, mint a fiaiét, hiszen ma már két felnôtt fiával – tulajdonostársaival – együtt dolgoznak a vállalkozásban. Nekik szeretné majd átadni a cég irányítását. — Nem tanultam iskolában a vállalatvezetést, de mindig nyitott voltam az új dolgokra, az vitt elôre, hogy kerestem, miként tudom a tudásomat bôvíteni. Hol a tapasztalatcserék, hol az ösztöneim segítettek, emellett fontos volt számomra a munkatársak önálló gondolkodása, érdekelt a véleményük. Most újabb kihívást jelent az utánunk jövô generáció megértése, motiválása, a vállalati „hadrendbe” állítása. A régi struktúrák ma már nem mûködnek. Aztán a közösséget említi a sikeres üzletasszony. Mint mondja, fontos számára, hogy tegyen valamit a közösségért – így lett alapító tagja például a pécsváradi Család és Közösségi Alapítványnak –, és ezért kezdett el a kamarában is dolgozni. Igazi lokálpatriótának vallja magát, elsôsorban a saját környezetének szeretne visszaadni abból, amit ô kapott. Véleménye szerint a közösség ereje abban is rejlik, hogy tanulhatunk egymástól.

hanem a fejlôdést, a folyamatos elôrelépést is biztosítja. Nem dôlhetünk hátra, nem állhatunk meg, állandóan figyelni kell az újabb és újabb lehetôségekre, változásokra.

Kresz Erika sikeres életútjához, az üzleti életben elért eredményeihez jelentôsen hozzájárult a családja is. Megemlíti a társát, aki kiegyensúlyozott hátteret biztosít számára ahhoz, hogy ilyen magas szinten tudja végezni a munkáját.

Kresz Erika a komlói Steinmetz Miklós Egészségügyi Szakközépiskolában érettségizett és az egészségügyben dolgozott 15 éven keresztül, ahol már vezetôi képességeit is kipróbálhatta. 1989-tôl a saját családi vállalkozásukat építették férjével. 1990-ben alapították magyar-német vegyes vállalatként a Kresz & Fiedler Kft.-t, amelyet 1993 óta vezet önállóan. Az eltelt évek alatt számos tanfolyamon, képzésen gyarapította tudását annak érdekében, hogy magas szinten végezhesse vezetôi feladatait. Többször megválasztották a PBKIK kamarai küldöttének, volt a Kisvállalkozási Bizottság elnöke, jelenleg második alkalommal tölti be az alelnöki tisztet. Alapító tagja a pécsváradi Család és Közösségi Alapítványnak, aktívan részt vesz a pécsváradi Várbaráti Kör programjain. A Kresz & Fiedler Kft. 2002-ben elnyerte a Dél-dunántúli Minôségi díjat, Kresz Erika pedig a cég ügyvezetô igazgatójaként kétszer, 2000-ben és 2008-ban megkapta a kamara „Az Év Üzletembere Díj“ kitüntetését. 2010-ben a megye egyik legdinamikusabban fejlôdô kisvállalkozásaként vehették át a Baranya Megyei Innovációs Díjat. Tulajdonosa a pécsváradi önkormányzat által 2001-ben adományozott „Pécsváradért” díjnak.

Nem dôlhetünk hátra, nem állhatunk meg ...

LAKICS László „A cég a családom nélkül nem lenne ennyire sikeres”

350 dolgozó, 2 gyártó telephely, 16 000 m2 gyártási alapterület – ez csak három, de nagyon fontos szám a korszerû hegesztett acélszerkezetek gyártásával foglalkozó Lakics Kft. életébôl. A családi középvállalkozást, amely nemzetközi piacra dolgozik a szélenergia ágazatban, Lakics László alapította 1985-ben. A Komlón, Kaposváron és Dombóváron 58

több száz család megélhetését biztosító cég ma már európai szinten is elismert, saját fejlesztésû termékeivel jelentôs piaci sikereket ér el. Lakics László máig egyik tulajdonosa a vállalkozásnak, hitvallása szerint a piaci és technológiai ismereteknek komplex technológiafejlesztéssel kell párosulniuk. A mára sikertörténetté érett krónika a ’80-as években kezdett íródni, amikor Lakics László otthoni mûhelyében egy olyan munkadarabot készített el, amelynek legyártását senki nem vállalta az országban. A sikernek híre ment, ami folyamatos megrendeléseket eredményezett. A fémiparban dolgozó szakember csak több ember betanításával volt képes teljesíteni a felkéréseket, így hamarosan a saját vállalkozás váltotta fel az alkalmazotti létet. A cég lépésrôl lépésre haladt elôre, jó érzékkel kicsíptek a gépiparban egy olyan területet, amihez ész, tehetség és ügyesség kell: a legbonyolultabb forgácsoló gépek, az ún. horizontok irányát. 1995ben Komlón vásároltak üzemcsarnokot, 2002-ben Dombóváron egy céget, 2010-ben pedig Kaposváron építették fel modern gyárüzemüket. — A sikert talán azzal a képpel tudom érzékeltetni, hogy amikor bemegyek a modern kaposvári gyárunkba, ahol egy 10 000 m2-es csarnok van, és odaállok a közepére, még magam is meglepôdöm, hogy ezt én hoztam létre. A fiaim számára, akik mára átvették a cég irányítását, megfogalmaztam a siker összetevôit: dolgozni, dolgozni, és még egyszer dolgozni. A vezetô azért van, hogy észrevegye a hibákat, azokra reagáljon, javítsa ki. Arra buzdítom ôket, hogy legyenek ott, lássanak, merjenek beleszólni a dolgokba és változtassa-

nak. Járják a világot, nézzék meg, hogy mások miként csinálják, folyamatosan tanuljanak. Én is így jutottam egyrôl a kettôre – fogalmaz a cégalapító. Lakics László szerint a siker egyik fontos eleme a megfelelô kommunikáció, de a szerencsének is szerepe van. Azt mondja, mindig azt csinálta, amirôl azt gondolta, hogy jó. Próbált elôre tekinteni, hogy milyen folyamatok zajlanak a gazdaságban, honnan lehet több munkát, nyereséget várni. Mivel

könnyen teremt kapcsolatokat, az is hozzájárult a sikerhez, hogy a partnerekhez olyan hangon tudott szólni, ami bizalmat keltett bennük. Szem elôtt tartotta, hogy folyamatosan fejleszteni kell, ezért a megkeresett pénzt visszaforgatta a vállalkozásba. Ismerte a szakmát, a szakembereket, tudta, hogy adott feladattal kit kell keresni, emellett mindig kiváló szakemberekkel dolgozott együtt. Azt mondja, az is igaz, hogy a cég a család nélkül nem lett volna ennyire sikeres.

Lakics László esztergályos szakiskolát végzett Kaposváron, majd az iskola után a somogyi megyeszékhely legjobb vasas cégénél, a Mezôgépnél kezdett dolgozni, ahol rövid idô alatt a fejlesztôrészleghez került. Már felnôtt fejjel végezte el a pécsi Zipernowsky Károly Mûszaki Szakközépiskola gépipari technikumát. Mûvezetô lett a kaposvári gyárban, ahonnan sikerült egy leselejtezett esztergagépet vennie, ezzel alapozta meg 1985-ben a Lakics Kft.-t Sántoson, saját garázsában. Az acélipari vállalkozás eleinte antennaorsókat gyártott, majd egy osztrák céggel került üzleti kapcsolatba. 1995-ben megvásárolták az egykori komlói bányagépgyárat, 2002-ben egy dombóvári céget, 2010-ben pedig Kaposváron építettek új gyártócsarnokot. Ma hegesztett és forgácsolt motor- és generátorházak, motorok, valamint generátorok egyéb acélszerkezetû részegységeit gyártják. A cég a szélenergia-iparban szerzett erôs pozíciót, újabban pedig háztartási méretû szélerômûveket fejleszt. A vállalkozás számos elismerése mellett Lakics László 2010-ben Somogy Polgáraiért Díj, 2010-ben fiával, Lakics Péterrel a kamara Az Év Üzletembere Díj, 2012-ben Komló Város Pro Urbe Díj, valamint Az Év Üzletembere Példakép díj elismerésben részesült. 2015-ben Címzetes Gépészmérnök kinevezést vehetett át és 2015-ben megkapta a PBKIK Életmû Díját.

A vezetô azért van, hogy észrevegye a hibákat ...

LÉDERER Vilmos A bútorok öltöztetôje — Nem készültem kárpitosnak, az édesapám választotta nekem ezt a szakmát. Nem gondolta akkor még egyikünk sem, hogy ez a mesterség egyszer nemcsak megélhetést jelent majd, de a szenvedélyem is lesz – emlékezett vissza aktív pályafutása idején a kezdetekre a kárpitos mester.

Léderer Vilmos neve évtizedeken át jelentett egyet Pécsett a minôségi kárpitos munkákkal. A 2014-ben elhunyt mester munkássága nyomán nemcsak a város intézményei, otthonai gyarapodtak, sokan tanulták tôle a szakmát. Tisztelettel adózunk emlékének. 60

Kisebb munkákkal kezdte, mert mindig is vallotta: a kicsi hozza meg a nagyot. Eleinte a bútorok mellett autókárpitozással is foglalkozott, a kettô jól kiegészítette egymást. Aztán egyre érdekesebb feladatokkal bízták meg. Mindig szerette a kihívásokat, ezért örömmel vette ezeket. Mind többen keresték fel, hogy újítsa fel antik és stílbútoraikat. Dolgozott a megyei múzeumnak, de az MTA Jurisics utcai székházának dolgozó- és vendégszobáiba is ô készítette el a bútorokat. A Pécsi Faipari Szövetkezet egyedi, kisszériás bútorainak kárpitozása is a mûhelyükben készült. A Pécsi Harmadik Színház nézôterének átalakítására volt a legbüszkébb, ahol nemcsak a kárpitozást kellett megcsinálnia, hanem a nyikorgó székeket is csendessé kellett varázsolnia. A Pécsi Nemzeti Színház nézôtere is az ô keze munkáját dicséri, ugyanúgy, ahogy a Hunyadi úti házasságkötô terem különleges megoldású székei. Máté András belsôépítésszel 1985-ben kezdtek el egyedi – garnitúrákat és elemes – bútorokat készíteni, amelyeket zsûrizés után a Mûcsarnok boltjaiban lehetett megvásárolni hosszú éveken át. Emellett több bank bútorait is közösen alkották meg. Az elkészült darabok új megrendeléseket hoztak: varázsolja újjá a Várostörténeti Múzeum Zsolnay-szobájának bútorait, s a Városházán a polgármesteri iroda szalongarnitúráját, az Egyetemi Könyvtár igazgatói irodájának bôr fo-

teljeit és kanapéját, vagy az egykori megyei könyvtár vezetôi szobájában álló szalongarnitúrát, a Mûvészetek Háza festett szobáinak antik bútorait. Rendszeresen dolgozott a Pécsi Dohánygyárnak, de az Autóközlekedési Tanintézet két oktatótermét is ô rendezte be. Ugyan 2007-ben nyugdíjba, de nem nyugalomba vonult, s már nyugdíjasként ô húzta át az Iparosház nagytermének székeit, valamint 2008-ban Horváth Olivér Adolf zirci apátságbeli – a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma igazgatói szobájába kerülô – ülôgarnitúráját újította fel.

Vallotta és hangoztatta, ahhoz hogy valaki ezt a szakmát jól megtanulja, sok kitartás és egy kis plusz tehetség is kell. A közéletbôl is kivette a részét, ennek elismeréseként a PécsBaranyai Kereskedelmi és Iparkamara Életmû Díjat, az Ipartestületek Országos Szövetsége pedig IPOSZ-díjat adományozott neki.

Sok tanítványa indított önálló vállalkozást. Folyamatosan fejlesztette a mûhelyét, s képezte magát, hogy lépést tudjon tartani a megrendelôk igényeivel és a szakmában bekövetkezett változásokkal egyaránt. A megszerzett ismereteket, tapasztalatokat azonban szívesen át is adta követôinek. 1980-ban fogadta az elsô tanulóját, s 2005-ig több mint százan fordultak meg a keze alatt. Volt, hogy 4-5 tanuló is dolgozott a mûhelyében. Azokkal, akiken látszott, érdekli ôket a szakma, külön is foglalkozott. Arra különösen büszke volt, hogy közülük többen a Szakma Kiváló Tanulója versenyen szép eredményeket értek el, volt, aki az elsô négy közé is bekerült. A legjobbak nála maradtak a végzést követôen is, közel húszan pedig – ezt a mester mindig szívesen és büszkén hangoztatta – szerte az országban, önálló vállalkozást indítottak.

... a kicsi hozza meg a nagyot.

Dr. LUSTYIK György Biofizikusból vállalkozó

Dr. Lustyik György a megye gazdaságának egy olyan területén tevékenykedik, ami kevésbé látványos. A biotechnológiai kutatások nincsenek reflektorfényben, fontosságuk viszont egy-egy nagy üzlet, egy-egy gyógyításban elért átütô eredmény kapcsán megmutatkozik. Dr. Lustyik György évtizedeken át volt a Soft Flow Kft. ügyvezetô igazgatója. A korábban a POTE Biofizikai Intézetében vezetô beosztású elméleti szakember a speciális 62

szaktudásra alapozva vezette sikeres vállalkozását. Cége a terület elismert szakembereit tömörítve évrôl évre olyan biotechnológiai újdonságokkal rukkol elô, amelyek nemcsak a hazai vagy az európai egészségiparban keltik fel a szakma figyelmét, hanem a tengerentúlon is keresettek. A dr. Lustyik György irányította cég több ízben részesült megyei, régiós és országos innovációs elismerésben, a szakember karrierjét is szakmai tudományos és gazdasági elismerések fémjelzik. — Az elért eredményeink a csapatmunka sikerességét igazolták. Az olyan belsô együttmûködést, amelyben mindenki a maximumra törekszik saját területén, és ez mindenképpen megmutatkozik a végeredményben – elemezte a siker egyik titkát a szakember. A régió innovációs szereplôinek együttmûködésén alapuló Tudás-Park projektet indított a Pécsi Tudományegyetem, a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Pécsi Városfejlesztési Zrt. A projekt lehetôséget teremt az egyetemi – versenyszféra – állami szféra – civil társadalom közötti együttmûködés erôsítésére annak érdekében, hogy a tudományos kutatások választ adhassanak a valós társadalmi-gazdasági problémákra, kihívásokra. Természetesen ez a nagyszabású, jövôt formáló együttmûködés sem indulhatott a Lustyik György vezette Soft Flow nélkül. — A pécsi Soft Flow Hungary Kft. a Tudás-Park projekt indítását megelôzôen is több eredményes együttmûködést valósított meg az egyetemen mûködô kutatócsoportokkal – fogalmaz dr. Lustyik György cégvezetô. — Több tízmillió forint értékben egyetemi szolgáltatásokat is igénybe veszünk, a leglényegesebb, jelenleg is futó projektjeink célja azonban termékfejlesztés. Olyan analiti-

Az elért eredményeink

kai eljárások és kitek kifejlesztése, amelyek alapját egyetemi kutatások eredményei képezik. Az Orvostudományi Kar elméleti intézeteinek többségével volt kapcsolatunk az elmúlt egy-két évben. Az együttmûködést segíti az is, hogy az úgynevezett HCS mikroszkópiával mi is tudunk olyan szolgáltatásokat nyújtani az egyetemi kutatásokhoz, amelyekkel a Dunántúlon csak mi rendelkezünk. A Tudás-Park legfontosabb hozadéka az lehet, hogy hatására az egyetemi kutatócsoportok terveiben és értékrendjében prioritást kap az eredmények hasznosítása és a gazdasági szereplôkkel való együttmûködés.

Egy világcég figyelme hozta a nemzetközi elismerést A kutatás-fejlesztési ágazat egyik európai nagyágyúja, a dán Foss cég vásárolta meg a pécsi székhelyû Soft Flow Hungary Kutató Fejlesztô Kft.-t. A pécsi székhelyû Soft Flow a nemzetközi mezônyben is vezetô pozíciót szerzett a flow citometriás és az élelmiszerbiztonsági felhasználású analitikai és informatikai fejlesztések területén. A dél-dunántúli régió legerôsebb biotechnológiai vállalkozása olyan sejtanalitikai fejlesztésekben ért el kiemelkedô eredményeket, amelyek a mezôgazdasági termékek analízisében is új lehetôségeket teremtenek. Ezek egyike a takarmányés élelmiszerbiztonságban komoly kockázatot jelentô mikotoxinok, penészgombák által termelt mérgek kiszûrését elôsegítô mérési eljárás. Dr. Lustyik György leköszönô ügyvezetô kiemelte, hogy cége tudományos kutatómunkáján túl büszke arra, hogy teljesítményük egy terjeszkedô világcég érdeklôdését is felkeltette, és minden munkatárs megtartásával tovább folytatódhat a színvonalas kutatómunka Pécsett.

a csapatmunka sikerességét igazolták.

MANNÓ Pál „Cégünk végterméke nem a hordó, hanem a benne érlelt kiváló minôségû bor”

A borászati technológia sokat fejlôdött az elmúlt évtizedekben, a hordókészítés viszont nem követte ezt a folyamatot. A szigetvári székhelyû, hordók gyártásával foglalkozó Trust Hungary Zrt. 45 országra kiterjedô üzleti kapcsolatokkal rendelkezik, és olyan termékfejlesztésre koncentrál, amivel magas szinten tudja kielégíteni a vevôk igényeit, illetve a bor minôségét tudják javítani. A magyarországi hordópiac 64

legjelentôsebb barrique hordót gyártó cége sikerét Mannó Pál cégvezetônek is köszönheti, aki szerint a magyar tölgybôl készült hordókat meg kell ismertetni a világgal, mert kiválóak. A több mint két évtizede folyó munka eredményeként a cég forgalmának 90 százaléka a külpiacok felé irányul. A cégvezetô szerint sikerük titka az, hogy legfontosabb céljuk a mai napig változatlan: minden tekintetben megfelelni az üzleti partnereik magas szintû elvárásainak, teljesíteni az egyedi kéréseket, s ezek alapján szállítani a kiváló minôségû hordókat. — Munkánk során a legmodernebb amerikai, illetve francia gyártási technológiát alkalmazzuk, amit természetesen kiegészítünk saját fejlesztéseinkkel, tapasztalatainkkal. Vállalatunkra jellemzô a folyamatos innováció, fejlesztés, és törekvés a minôség állandó javítására. A donga alapanyagát a legjobb hazai erdôkbôl választjuk, a minôséget a termelés minden szakaszában ellenôrizzük. Munkatársaink folyamatos szakmai képzését francia partnereink üzemeiben, az ottani szakemberek végzik. Üzletpolitikánk másik fontos eleme, hogy a Trust Hungary Zrt. minôség iránti elkötelezettsége nem ér véget a hordóüzem bejáratánál. A hordó elkészítését és értékesítését nem lehet csak üzletként kezelni, ez csak a borász és a kádár között létrejövô különleges kapcsolat kezdete. Ennek pedig elsôdleges mozgatórugója az a folyamatos kommunikáció, illetve egymás megértése, amely végül megalapozza a bizalmat és a tiszteletet. Mi ugyanis hisszük, hogy a cégünk végterméke nem a hordó, hanem a benne érlelt kiváló minôségû bor – foglalja össze a Trust Hungary sikerének

... a borász és a kádár között

esszenciáját Mannó Pál. Ahogy mondja, üzletfilozófiájukat tulajdonosuktól, Molnár Lászlótól tanulták. A már sokszor emlegetett, egyenletes és folyamatosan javuló minôség mellett nagyon fontos a gyártó, illetve a képviselôk és a borászok közötti személyes kapcsolat jelentôsége. A cég feladata az, hogy segítse partnerei munkáját (mûvészetüket) és termékeivel járuljon hozzá sikereikhez.

Mannó Pál a pécsi Pollack Mihály Mûszaki Fôiskolán végzett, szilikátgépész szakon. Ezt követôen helyezkedett el a Zsolnay Porcelángyárban. 1999-ben végezte el a PTE Közgazdaságtudományi Karán az MBA szakot. Dolgozott egy évet az Alföldi Porcelángyárban, majd egyéni vállalkozóként Pécsett egy kávépörkölôt mûködtetett. Néhány újabb zsolnays évet követôen kerestek a Trust Hungary Zrt.-nél termelési gyakorlattal rendelkezô szakembert, így került a faipari üzemhez. Mivel a „fás gyakorlat” nem volt kitétel, a feltételeknek megfelelt, így lett üzemvezetô a dongagyártásban. 1999 tavaszán a hordógyártás már az ô közremûködésével indult. Több feladatot is ellátott, majd 2005-tôl bízta meg a tulajdonos a cégvezetôi feladatokkal. Hobbija a kertészkedés, utazás, és figyeli a világban folyó eseményeket. Mannó Pál 2007-ben megkapta a kamara Szigetvár Gazdaságáért Díját, 2014-ben a VOSZ által alapított Év Vállalkozója címet.

létrejövô különleges kapcsolat.

MARCZI Mihály A jó kesztyû titka a kiváló alapanyag és a szaktudás nyitotta a Pécsi Kesztyûs Múzeumot. A minôségi kesztyû iránt elkötelezett szakember szakmai pályafutása azonban ennél sokszínûbb és kihívásokkal teli volt. A frissen érettségizett fiatalembert albérleti lakótársa beszélte rá, hogy menjen a kesztyûgyárba dolgozni. Amikor a Pécsi Kesztyûgyárban mûszaki vonalra jelentkezett, azonnal felvették. Ott sajátította el a szabászat alapjait, közben elvégezte a bôripari technikumot. 1964-ben felkérték az 1. számú üzem vezetésére. Ez az üzem szoros kapcsolatban állt a Honvédelmi Minisztériummal, ugyanis a Marcaliban és Nagyatádon állomásozó katonák feleségeinek biztosítottak munkát. 500 emberrel dolgoztak és évente félmillió pár kesztyût gyártottak. 1977-ben adták át a Hunor Pécsi Kesztyû és Bôrruházati Vállalat Vadász utcai 2. sz. gyárát, ami Európa legkorszerûbb gyára volt, évente 1 millió pár kesztyût készített ott 1000 munkatárs. Új technológiát is bevezettek a szabászaton, de meghagyták a hagyományos, a Hamerli János idejébôl származó technológiát is. Marczi Mihály itt gyárigazgatóként dolgozott.

Nem készült kesztyûsnek, mégis kiváló szakember és gyárigazgató lett Marczi Mihály. Majd amikor váltani kényszerült, a volt pécsi kesztyûgyár legjobb szakembereit alkalmazva létrehozta a Gant Pécsi Kesztyû Kft.-t. 2015-ben pedig a világhírû kézmûves szakmának emléket állítva meg66

A következô nagy fejezet a rendszerváltás után íródott a szakember életében, miután privatizálták a céget és megváltak a vezetô munkatársaktól. Ekkor döntött úgy Marczi Mihály, hogy önálló útra lép. A pécsi kesztyûgyárban töltött évek alatt nagyon jó kapcsolatot épített ki bôrgyárakkal, kereskedôkkel, közülük az egyik német partnerrel hozták létre 1993-ban a Gant Pécsi Kesztyû Kft.-t. Mára 100%-ban a család a cég tulajdonosa, a fia ügyvezetôként, a lánya pedig a technológiáért és a dizájnért felelôs vezetôként dolgozik. Kezdetben évi 50-60 ezer pár kesztyût gyártottak, majd 2002-ben 130 fôs létszámmal 130 ezret, fôleg amerikai megrendelésre. 2010-ben megerôsödött a kínai piac, ennek hatására visszaesett a kereslet. Ma 30 ezer pár kesztyût készítenek a Gantban. — Egész életemben fontos volt számomra a közösség, a közvetlen munkatársak, akikkel rendezvényeket szerveztünk, élénk volt a sportélet. Mindig tenni akartam a közösségért. Nagyon szerettem dolgozni, úgy érzem, következetes voltam a munkámban, és meg tudtam találni a hangot az emberekkel. Erre is tudtam támaszkodni, amikor létrehoztuk a saját vállalkozásunkat. A legjobb minôséggel és a legpontosabb szállítási fegyelemmel tudtuk és tudjuk a mai napig fenntartani a cégünket – foglalja össze Marczi Mihály, milyen tényezôk voltak számára fontosak pályafutása során. Véleménye szerint a jó kesztyû titka az, hogy jó alapanyagból készüljön, és a gyártási folyamatban, amikor 15-20 ké-

zen keresztülmegy, minden fázisban a legjobb szaktudásukat tegyék hozzá a szakemberek. — A siker titka az, hogy eredmény is legyen. A Hunor Kesztyûgyárban nagyra becsültek bennünket az állami, politikai vezetôk, külföldi vevôink, akik gyakran meg is látogattak bennünket. Az, hogy a szakemberek elismerôen nyilatkoztak rólunk, inspiráló volt mindannyiunk számára. A 2. sz. gyár kiváló szakembereit hívtuk el a Gantba dolgozni, akik tisztában voltak a követelményrendszerrel, a megfelelô kapcsolatunk révén kiváló kollektívát hoztunk létre. Bár ma már a napom nagyobb részében a kesztyûs múzeumban fogadom a vendégeket, minden reggel a Gantban kezdek, és ahol kell, besegítek. A bôrös szakma maga a csoda. Nagy önállóságot igényel, és nincs is annál szebb, mint amikor egy bôrdarabból az ember szeme láttára kesztyû lesz – vallja Marczi Mihály.

Marczi Mihály 1956-ban, friss érettségi vizsgával kezdett el dolgozni a Pécsi Kesztyûgyárban kesztyûszabászként. Nyolc évvel késôbb üzemvezetôként kialakította a gyár egyik több telephelyes, 500 fôs üzemét. 1976tól a Pécsi Kesztyûgyár egy új gyárának építését, szervezését irányította. Hamarosan a több mint 1000 fôvel évi egymillió pár kesztyût elôállító gyár igazgatásával foglalkozott. 15 évig volt felelôs vezetôje ennek a gyáregységnek. A Pécsi Kesztyûgyár megszûnése után 1993-ban külföldi és magyar partnereivel új céget alapított Gant Pécsi Kesztyû Kft. néven, a cég ma már 100%-ban a család tulajdonában van. Marczi Mihály 1961-ben, a Hamerli kesztyûgyár 100 éves évfordulóján rendezett ünnepségen fizikai munkájáért Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesült, erre nagyon büszke. Tulajdonosa a Haza Érdemrendnek, a Könnyûipar Kiváló Dolgozója elismerésnek, valamint megkapta a Munka Érdemrend Ezüst fokozatát. A ‘70-es évek végén vásárolt szôlôjében tölti szabadideje jelentôs részét, de az unokáival is szívesen foglalkozik.

A bôrös szakma maga a csoda.

MASZLER József „A legnagyobb elismerés az elégedett vendégek dicsérete” A Tettye Vendéglô fogalom Pécsett. A Tettyén található éttermet 1986 óta mûködteti a Maszler család. Étlapjuk gazdag kínálatában sváb specialitások is fellelhetôk, mint például a peisli, a toros leves és a töltöttes. A vendéglô nemcsak konyhájáról nevezetes: igazi vendéglátás zajlik itt, hiszen Maszler József tulajdonos és családja akkor elégedett, ha a náluk étkezôk is azok. Talán nem túlzás a vendéglôt a tulajdonos életmûvének nevezni.

— Büszkeséggel tölt el életpályám minden egyes állomása. Bárhol is dolgoztam a múltban a Tettye vendéglôs idôszakot megelôzôen, az aktuális beosztásom vagy vállalati megbízásaim mind olyan kihívások, feladatok voltak, amelyekre szívesen emlékszem vissza. Egytôl-egyig minden, a szakmában eltöltött hónap vagy év rengeteg tapasztalattal és örömmel gazdagított. Büszke vagyok az Olympiában átélt idôszakra, ahol vezetô-helyettesi beosz-

tásban számítottak rám, de ugyanez igaz az orfûi és abaligeti egységek rám ruházott vezetési jogára is. Természetesen a legnagyobb egyéni kihívást és kalandot a Tettye jelentette. Kezdetben mint bérlô, majd a késôbbiekben már mint tulajdonos vezethettem. Itt tudtam megvalósítani saját elképzeléseimet és megnyithattam egy addig páratlan sváb vendéglôt. A legnagyobb sikereket a Tettyén töltött évek alatt értem el. A legmagasabb elismerés az elégedett vendégek dicsérete, de nagy büszkeséggel tölt el, hogy átvehettem már a Millennium Díjat és a Tüke Jubileumi Emlékérmet is munkám elismeréseként – foglalja össze szakmai élete fontos állomásait Maszler József. Mint mondja, a siker titka az emberség, a becsületesség, a tisztesség, a megbízhatóság, a figyelem, a szakmaszeretet, az alázat – mind a vendégekkel, mind a munkatársakkal

szemben. Gyermekként még nem szerepelt az álmai között a vendéglátás, de egy barátja ajánlására és bátorítására jelentkezett a vendéglátóipari szakiskolába. Nagyon hamar megszerette a szakmát és felfedezte a benne rejlô lehetôségeket. Ott és akkor fogalmazta meg magában a vendéglátós álmokat: saját és sikeres üzletet akart vezetni, ahová szívesen járnak a vendégek és mindig szeretet veszi körül ôket. Ezt sikerült megvalósítania a Tettye Vendéglôben, amelyet ma már fiai visznek tovább.

Maszler József véméndi sváb családból származik, szülei kérésére tanult tovább. A pécsi Zrínyi Miklós Szakközépiskolában végzett tanulmányai után egy iskolai felhívásnak köszönhetôen szerzett felszolgáló képesítést. Üzletvezetôi és felsôfokú áruforgalmi végzettséggel is rendelkezik. Elôször a pécsi Olympia étteremben dolgozott, ahol hamar kitûnt szorgalmával és fôpincér lett. Nemsokára önálló egység vezetésével bízták meg. Elismerték vezetôként is, így az akkori Vendéglátó Vállalat ajánlatát elfogadva a gyengén mûködô Tettye étteremhez került. Felelôsséget érezve a gyönyörû kerthelyiség hangulatának megôrzéséért is, egy igazi svábos jellegû vendéglô létrehozása volt a terve. A megvalósítás tökéletesen sikerült, a mára családi tulajdonban lévô vendéglôt a legnépszerûbbek között tartják számon Pécsett. Maszler József aktívan részt vett a tanulók gyakorlati oktatásában és nevelésében is. Maszler József 2013-ban Tüke Emlékérem elismerésben részesült, 2014-ben megkapta a kamara Életmû Díját.

... ahová szívesen járnak a vendégek.

MAY András A lakatosmester

May András bólyi lakatosmester. Az az iparos, aki nemcsak vállalkozása bôvítésén, gyarapodásán fáradozott az elmúlt évtizedekben. Büszkén vállalja, hogy a mai napig szívesen beáll a gépek mögé is. — A nagyapám kovács volt, de csak nyáron lehettem mellette a mûhelyben, sok mindent láttam ott is, de én még gyerek voltam, amikor ô meghalt. Az édesapám szíjgyártóként dolgozott. A szakmai fogásokat innen-onnan lestem el. 70

Egyedül kezdtem, a házunk alagsorában. A vállalkozásomat a nulláról indítottam, s fokozatosan jutottam el a mai szintre. Az egész országban ismerik a termékeimet, külföldre – Ausztria, Németország – is gyártok megrendelésre, de saját alapanyagból. Több mint tíz alkalmazottam van, de mind a mai napig magam is részt veszek a tényleges munkában – beszélt vállalkozása sikerének alapjairól May András. May András a gépész üzemmérnök diploma megszerzését követôen egy évtizeden át állami vállalatoknál dolgozott. Részt vett a beremendi cementgyár építésében, mint a Gépés Felvonószerelô Gyár munkatársa, innen a Mohácsi Vasöntödébe vezetett az útja, de helyi mezôgazdasági nagyüzemben is dolgozott, az ott 1981-ben végrehajtott átszervezéseket követôen döntött úgy, önállósítja magát. Már korábban is foglalkoztatta a gondolat, hogy magánvállalkozásba fogjon. A kezdetektôl termékeket gyártott, a piac igényeihez igazodva. Az eltelt évek alatt a baranyai városka központjától alig néhány utcányira található mûhelyét folyamatosan fejlesztette üzemmé, amit annak idején egy esztergályos barátjától vásárolt meg. Porszóró üzemrészt is létrehozott benne, hogy késztermékekkel jelenhessen meg a piacon. Kerti ruhaszárító gyártásával kezdte, késôbb ez kiegészült zuhanyfüggönytartó, valamint szerelvényekhez tömí-

... a termelés kiszámíthatóbb,

tések készítésével. Ezek most is megtalálhatók a cég gyártmányai között. Jelenleg egyebek mellett csatorna lefolyócsô bilincseket, a szintén bólyi tetôcserépgyártó cégnek a tetôkhöz szükséges fémkiegészítôk teljes skáláját, valamint biztonsági rácsokat gyárt, mert vallja: a termelés kiszámíthatóbb, mint a kereskedelem, vagy a szolgáltatás. A cég filozófiája a magas minôségi színvonalú, a piac igényeinek megfelelô termékek elôállítása. — Dinamikusan fejlôdô cégünk családi vállalkozásként indult, mára már 12 fôt foglalkoztatunk – mondta méltán büszkén May András.

Meghatározó szerep az utánpótlás nevelésében — Annak idején a mohácsi Radnóti Miklós Szakközép- és Szakiskolától kerestek meg, hogy nem vállalnék-e tanulókat. Igent mondtam a felkérésüknek, mert bíztam benne, hogy lesznek olyanok, akik nálam maradnak közülük. Abban az idôben Bólyban, a Kolping által mûködtetett Montenuovo Nándor Szakközép- és Szakiskolában is képeztek lakatosokat, onnan is fogadtunk tanulókat. Jelenleg is elsôsorban ezekben a hiányszakmákban – ipari gépész és alkalmanként hegesztô – folyik gyakorlati képzés nálunk. Most is van egy másodéves ipari gépész és egy harmadéves hegesztô tanulónk. Egyébként legfeljebb hármat vállalunk egyszerre, mert ennyivel tudunk egy idôben az általunk felállított elvárásoknak megfelelôen foglalkozni, ugyanis valljuk, a szakma tiszteletére, becsületére kell nevelni ôket, mert ezek nélkül soha nem válnak jó szakemberré. Az iskolai tanmûhelyben a szakma alapjait sajátítják el, nálunk már a tényleges munkában vesznek részt. Ráadásul mesterek irányításával, amit nagyon jó kezdeményezésnek tartok – formált véleményt az utánpótlás kinevelésérôl May András.

mint a kereskedelem, vagy a szolgáltatás.

Dr. MÉSZÁROS Vilmos A bólyi cserépgyártó

Talán maga dr. Mészáros Vilmos sem gondolta annak idején, hogy cserépgyártó vállalkozása egykor a multinacionális cégek legnagyobb vetélytársa lesz. 72

— Én a cserépben vagyok igazán otthon, a tetôfedésben. Fiatal koromban nyilván én is keresgéltem a stílusok között, azután, amikor lenyugodtam, láttam, hogy a több száz éve kialakult hagyományoknak mindig megvan a miértje. Az itteni klíma, az itteni életviszonyok viszonylag nagy változást hoztak az elmúlt idôben. Mi leginkább a tetôfedés jövôjében hiszünk – fogalmazta meg filozófiáját dr. Mészáros Vilmos. — 1920-ban édesapám, egy vállalkozó kedvû ember, Mészáros Kálmán tetôcserépgyártásba kezdett a Felvidéken. Ekkor még nem sejthette, hogy a kis vállalkozás, amely egykét alkalmazottat foglalkoztatott csupán, kinövi a családi kereteket, és 2010-re egy közel 250 embernek munkát adó, nyolc országban jelen lévô, európai színvonalú vállalattá fejlôdik. Annak is biztosan örülne, ha tudná, hogy a számára oly fontos küldetés – ha a tetôk tartósságának biztosítását annak tekinthetjük – tovább öröklôdött generációról generációra, és a vállalkozás továbbra is a családja kezében van. A ma több országban gyárral, kiterjedt exportkapcsolatokkal rendelkezô cég felépítése érdekes történet. — 1973-tól a szülôi hagyományokat, a vállalat irányítását a család legfiatalabb tagjaként vettem át. A kezdetben manufakturálisan mûködô üzemünk teljesítménye jelentôsen akkor növekedett, amikor 1993-ban egy folyamatosan üzemelô gyártósort vásároltunk, amely még kézi kiszolgálású volt ugyan, de már évi egymillió jó minôségû beton tetôcserép gyártását tette lehetôvé. A kor igényeit tükrözô, igazán gyors technológiai fejlesztés 1997 után indult el, amikor a harmadik generáció is belépett a családi vállalkozásba. Az utolsó évtizedben a család három, a legmodernebb gyártási technológiákat alkalmazó, teljesen automatizált üzemet épített Bólyban, Kunszentmiklóson, illetve a szlovákiai

... védelmet nyújtunk az embereknek,

fogva a folyamatos innováció, valamint a fenntartható minôség, termékeink, és partnerkapcsolataink tekintetében egyaránt. Mindig is hittem, hogy nem csupán betoncserepet gyártunk és árulunk, hanem védelmet nyújtunk az embereknek, biztosítjuk otthonuk melegét, valamint díszítjük házaikat, amellyel visszatükrözzük ízlésvilágukat is, hogy még inkább otthon érezzék magukat a világban.

Farkasdon. A 2012-es évben Bólyban egy új gyártócsarnok építésébe kezdtünk, ahol azóta már a régió egyik legmodernebb gépsorát üzemelték be. Napjainkban pedig Kolozsvár körzetében valósul meg új beruházásunk. Dr. Mészáros Vilmos így fogalmaz a vállalkozás filozófiájáról: — Cégünk értékrendjének alapja már a kezdetektôl

Fontos a család, két szempontból is — Nagyon fontos a példa, amit nyugaton is látunk. Nem minden a multi, egész komoly méretû, családi hátterû vállalkozások is vannak. A válság megmutatta, hogy ahol a család benne maradt a termelésben és a közvetlen irányításban, azok vészelték át könnyebben a krízist. Ahol a menedzser-menedzserek mondták ki a végsô szót, de közben a saját zsebüket tömték, ott a cég csôdbe ment. Más az érdekeltség. Nekem nagyon jó az utolsó emberem is. Az alkalmazottaink is egy nagy családot alkotnak, mi kétszázan vagyunk, de figyelünk egymásra és meghagyjuk mindenkinek az alkotás érzését. Ezáltal mindenki magáénak érzi a sikert. Nem is mûködik másképp. Ez nagyon fontos motiváció, amivel sokan nem élnek, és akkor leszakadnak, lemaradnak az emberek. Amikor egy villanyszerelô fiú eljut oda, hogy programot tud írni, bele tud nyúlni a rendszerbe, és jól tudja irányítani, akkor tudtunk adni neki is valami fontosat.

biztosítjuk otthonuk melegét.

MOLNÁR László „Mindig keresni a lehetôséget és a lehetô legjobb eredményt elérni” Számos gazdasági siker, egy nemzetközileg elismert ipari vállalkozás létrehozása és mûködtetése – ez a mérlege annak az aktív pályafutásnak, amelyet a pécsi Fekoral International Kft. korábbi vezetôje, Molnár László tudhat maga mögött. A belföldi és külföldi élelmiszergazdaság, a vegyipar számára gyártott króm tartályaival hírnevet szerzett nemcsak vállalkozásának, hanem Pécsnek is. A gépésztechnikus-közgazdász végzettségû szakember 1999-ben lett a 100%-os német tulajdonban álló pécsi Fekoral ügyvezetôje. A cég tulajdonosa több mint 60 évvel ezelôtt indult egy kádármûhelybôl, ebbôl nôtte ki magát korrózióálló bortartályok, valamint a vegyiparban, gyógyszeriparban, söriparban használatos fém tartályok gyártásával foglalkozó vállalkozássá. A Fekoral a rendszerváltás után nagy szerepet játszott az itteni borászati és élelmiszeripari üzemek megfelelô technológiával való ellátásában. Rendszeresen részt vettek hazai és külföldi szakmai kiállításokon, talán ennek is köszönhetô, hogy míg a társaság exportja 1993-ban 30%, a belföldi termelése 70% volt, ez a 2010-es évekre megfordult, és az export elérte a 90%-ot. – Ez annak köszönhetô, hogy sikerült egy ütôképes csapatot összehozni, amely megtanulta azt a minôséget, amit a nyugati világ preferál és elvár. A legnagyobb vevôink német, osztrák, dán cégek voltak, 2002-ben Ukrajnába, Odesszába szállítottunk nagy volumenû megrendeléseket. Érdekesség, hogy a borászat és a söripar területén Románia felé is nagy beszállítók voltunk 2002-ig. De Szerbiába is 74

Törvénytisztelô

gyártottunk bor- és gyümölcsfeldolgozó berendezéseket – foglalja össze üzleti sikereit Molnár László, aki azt is hozzáteszi, milyen elvek, szempontok alapján végezte a munkáját: – Törvénytisztelô állampolgárként az egyenes utat betartva mindig megkerestem azt a lehetôséget, ami a legideálisabb a munkatársaim és a cég számára, és ebbôl a lehetô legjobb eredményt próbáltam kihozni. Az exporttevékenység irányába is a belföldi piac szûkülése, a támogatások csökkenése mellett az vitte a gazdálkodásunkat, hogy meg-

bízható körülményeket biztosítsunk a munkatársainknak, a beszállítóinknak és annak a 100 családnak, akiket mi foglalkoztattunk. Mint a tulajdonos képviselôjének azt tartottam a legfôbb feladatomnak, hogy a tulajdonos elvárásait a tôlem telhetô legmagasabb szinten kielégítsem, emellett garantáljam a munkavállalók megfelelô biztonságát. Ez volt az alapja a minôségi termékek gyártásának, ami pedig a dolgozóink hozzáállásán múlt. Mindig e szerint dolgoztam, és ha újrakezdeném, most is ezt tartanám szem elôtt.

Molnár László 1963-ban végzett a pécsi Zipernowsky Károly Gépipari Technikumban gépésztechnikusként. 1989-ben, a rendszerváltozáskor a gazdasági helyzet kikényszerítette a változást, ehhez alkalmazkodva közgazdász végzettséget és mérlegképes könyvelôi képesítést szerzett. A technikum után a pécsi Mezôgép villányi gyáregységében kezdett dolgozni lakatosként, ahol végül mûszaki termelésirányító lett. Azt követôen Drávaszabolcson gyáregység-vezetô volt, mezôgazdasági traktorokat és egyéb berendezéseket javítottak, alkatrészeket gyártottak. 1974-tôl a pécsi Mezôgép gyáregységeként exportra szállítottak berendezéseket az NDK-ba, majd környezetvédelmi berendezéseket a nyolcvanas évektôl már nyugatra is. Német és szerb, horvát nyelven tárgyalóképesen beszél, ez is hozzásegítette ahhoz, hogy 1999 óta a pécsi Fekoral Kft. ügyvezetôje lett. Innen vonult nyugállományba 2015-ben. Az általa irányított vállalkozás többször részesült elismerésben, 2005-ben Dél-Dunántúli Regionális Minôségi Díjban, 2010-ben a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Környezetvédelmi Díjában, 2011-ben pedig az Export Díjában. Ô maga 2014-ben megkapta a kamara Életmû Díját.

állampolgárként az egyenes utat betartva ...

NAGY Tibor „Én szeretem a vendégeket, a vendég meg szeret engem” illetve a hazai gasztronómián hagyta rajta örökre szakmai kézjegyét, de a kamara munkáját is hosszú éveken át elkötelezetten segítette. Azt mondja, minden esetben úgy kell szeretni és kiszolgálni a vendéget, ahogy azt ô megkívánja. És akkor a vendég is szeretni fogja azt a helyet, ahol mindig szívesen látják. Nagy Tibort gyermekkorában lenyûgözték a polgári világot idézô olvasmányélmények, a pécsi Nádor Szállóban dolgozó elegáns, kulturált megjelenésû és viselkedésû pincérek – ez határozta meg pályaválasztását. Szakmai pályafutása 1957-ben kezdôdött, tanulóéveit a harkányi Baranya Szállóban, Katona József igazgató vezetésével és a legendás pécsi Nádor Szállóban töltötte, Kis Karcsi bácsi szakmai felügyelete mellett. Ez idô alatt rengeteget tanult a „valódi” vendéglátásról. E kollégáktól leste el a szakma alapfortélyait, a vendégvárás és -fogadás alapvetô szabályait és etikettjét. A szorgalmas, törekvô és kitartó fiatalembert aztán kiemelték, elôször Mohácson a Török presszóban, egy év múlva pedig már a mohácsi Béke Szálló helyettes üzletvezetôjeként dolgozhatott. A mohácsi Halászcsárda élére úgy került, hogy a város „kikérte”, így 1968 óta ott dolgozott.

Szakmai tudás, szorgalom és alázat – ez a mindig mosolygó Nagy Tibor hitvallása. A mohácsi Halászcsárda étterem korábbi üzemeltetôje nem csak a legendás vendéglátóhelyen, 76

— Nyolc betelt és féltve ôrzött vendégkönyvünkben ott sorakoznak a neves mûvészek, írók, szobrászok, sportolók nevei, kedves bejegyzései, köszönetei. Nagyszerû emberekkel találkozhattam, ez pedig ösztönzôen hatott a munkámra. Sikerként éltük meg, hogy nincs az az öt csillagos, „száz csilláros” fôvárosi szálloda, ahol a mohácsi Halászcsárda ne „vendégszerepelt” volna az ételeivel. Nem beszélve a szá-

mos külföldi szakmai útról, amelyek közül az Egyesült Államokhoz fûzôdnek a legkedvesebb élmények: nyolc alkalommal vettünk részt a Super Bowlon. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy Mohácsról felfedeztek. A neves Dunaparti étterem kínálatában a magyaros ízvilág dominált, elôtérbe helyezve a hazai konyhamûvészet remekeit. A hal- és vadételek, egyéb gasztronómiai különlegességek mellett a legendás hírû vendéglôs nevéhez fûzôdik a ropogós haltepertô és helyi specialitásként a busó pálinka is. Évekig látogatták jugoszláviai vendégek az éttermet, kifejezetten azért, hogy egy jó mohácsi halételt, halászlét ehessenek. Nagy Tibor aktívan részt vett a szakképzésben is, szakmai mûhelyében számos diák tanult, belôlük jó néhányan ma már kiváló vendéglátósok. A szakmájában megbecsült vendéglôs kezdetek óta aktív tagja a kamarának, éveken át segítette tapasztalataival, javaslataival a Mohácsi városi elnökség munkáját. Nyugdíjba vonulása után szakmai tanácsaival támogatja a jelenkor vendéglátósait. Ahogy mondja, a siker titka egyszerû: „Én szeretem a vendéget, a vendég meg szeret engem.”

Nagy Tibor Pécsett végezte el a Vendéglátóipari Szakközépiskolát az ötvenes évek második felében. Dolgozott a mohácsi Ó Kék Duna éjszakai bárban, a Török presszóban és a Béke Szállóban, majd a mohácsi Halászcsárdában, amelyet 44 éven át, 1968 és 2012 között vezetett. Számos komoly szakmai elismerés tulajdonosa, tevékenységét például az ECA és az Alpok-Adria védnöki tábla adományozásával ismerte el. Emellett meghívást kapott a Chaine de Rotisseurs Egyesületbe, tagja a Magyar Vendéglátósok Ipartestületének, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetségnek, a Magyar Szállodaszövetségnek, a Magyar Turisztikai Egyesületnek, az Éttermi Szövetségnek. 2000-ben a „Snitta Sámuel Díjat”, a „Mohács Tisztelete Jeléül“ kitüntetést és 2008-ban a „Mohácsért” aranygyûrût, valamint a Magyar Országgyûlés Elnökének Ezüst Érmét vehette át. 2012-ben a kamara Életmû Díjjal tüntette ki, 2013-ban megkapta a mohácsi Pro Urbe Díjat, 2016-ban pedig az I. Magyar Fehérasztal Lovagrend nagyarany keresztet adományozott Nagy Tibornak.

Nagyszerû emberekkel találkozhattam ...

NÉMETH Jenô „A talpon maradás záloga a folyamatos szakmai önképzés, a versenyképes, magas színvonalon végzett munka” Németh Jenô esztergályos kisiparos, kézmûves vállalkozó, mûszaki oktató. Szigetvári mûhelyében alkatrészeket készít, munkáját a precizitás mellett az innovativitás jellemzi. Részt vesz a tanuló- és mesterképzésben, valamint a szakmai vizsgáztatásban is. Aktív szerepet vállal Szigetvár és a megye szakképzési platformjain, tagja a kamara Szakképzési Bizottságának, valamint a Szigetvári Városi Elnökségnek. Németh Jenô iparos dinasztia leszármazottja, a nagyapja gépész-kovács, míg édesapja gépész volt. Mint mondja, kézenfekvô volt, hogy folytatja a hagyományokat, apai felmenôi például 19 fôbôl álló ipari vállalkozást mûködtettek. Ô maga a nagybátyjától tanulta meg az esztergályos szakma alapjait. — A szakmunkás-bizonyítvány megszerzését követôen Szigetváron, a Mezôgépnél helyezkedtem el esztergályosként, majd a gépipari technikum elvégzése után rám bízták a Mezôgép alkatrész részlegének irányítását. Itt nagy szükség volt az innovatív szemléletre, ami aztán egész pályámon elkísért. Fontos volt számomra, hogy újabb és újabb ismereteket szerezzek a szakmámmal kapcsolatban, ehhez jó hátteret biztosítottak azok a tanulmányutak, amelyeket Németországba tettem. De tanultam a mestervizsgákon is, ahol vizsgáztatóként vettem részt, ezeket az ismereteket is nagyon jól tudtam használni a munkámban. A munka mellett mûszaki oktatói képesítést is szerzett, éveken át tanított a helyi szakiskolában. Azért vállalkozott 78

a fiatalok oktatására, mert örömöt jelentett számára átadni a tudást, a tapasztalatot. Több száz tanulóval ismertette meg a fegyelem, a pontosság, a precizitás és a balesetmentes munkavégzés fókuszával a szakmát. — Szerettem és a mai napig szeretek fiatalemberekkel dolgozni, frissességet hoznak, és új dolgokra ösztönöznek. Meg tudom mutatni nekik, hogy a munkánkban maga az alkotás jelenti a szépséget, no meg az innovatív szemlélet, ami engem is inspirál, ez visz elôre. Létrehoztam egy olyan mozgáskoordinációs, ügyességfejlesztô berendezést, amellyel le lehet mérni a fiatalok kézügyességét. Sokszor használjuk a pályaválasztásnál. A siker kitartó, szívós munka eredménye, kell hozzá az életút alatt megszerzett tapasztalat, és akkor a tudás meghozza a gyümölcsét – állítja a kézmûves szakember. De az életében elért sikereket nem tulajdonítja csak magának, azt mondja, mindig állt mögötte egy csapat, amelynek tagjaival egyetértenek abban: mûszakilag megbízható hozzáállással és az elvárásoknak magas szinten való megfeleléssel érdemes végezniük mindennapi munkájukat.

— Mindig a szakmai alázat és a szerénység dominált a munkámban, emellett az egymás iránti bizalmat említhetem, amely fontos helyen áll az értékrendszeremben – foglalja össze Németh Jenô, milyen gondolkodásmód vezérelte szakmai pályafutása során. — Ezért aztán soha nem alkalmazottaim voltak, hanem kollégák és szaktársak. Ôk is azt vallották, amit én: a talpon maradás záloga a folyamatos szakmai önképzés, a versenyképes, magas színvonalon végzett munka.

Németh Jenô a pécsi 500-as Szakmunkásképzô Intézetben végzett esztergályosként, a Zipernowsky Gépipari Technikumban gépésztechnikus, a Dunaújvárosi Nehézipari Mûszaki Egyetem Fémipari Fôiskolai Karán mûszaki oktató végzettséget szerzett. Évekig gyakorlati szakoktatóként tanított a szigetvári 509. sz. Szakmunkásképzô Iskolában. A családi tradíciót követve, nagybátyja gondolkodásmódjának hatására lett önálló vállalkozó. 1980-ban mint esztergályos kapott mûködési engedélyt, 1982-ben pedig kiváltotta az ipari igazolványt. Dolgozott innovációs cégeknek is, a gépi forgácsolással készült alkatrészek gyártása kiegészült a dugattyú beépítéssel kombinált hengerfúrással. Jelentôs szerepet töltött be a megye szakképzésében, évekig volt bizottsági elnök a mestervizsgáknál. Tagja a kamarai mesterklubnak és a Szakképzési Bizottságnak, valamint a Szigetvári Városi Elnökségnek. 1981-ben pedagógiai oktató munkájáért miniszteri kitüntetést vehetett át, 2001-ben a kamara Az Év Kézmûvese Díjjal, 2011-ben Szigetvári Szakképzési Díjjal ismerte el munkáját. Hobbija a szakmájához kapcsolódó szakkönyvek gyûjtése, szabad idejét szívesen tölti unokáival és a szôlôjében, ahol borászkodik.

... a munkánkban maga az alkotás jelenti a szépséget.

ORLOVICS Gyula „Az emberi vonatkozás nagyon fontos eleme a sikernek”

Az ország egyik leghátrányosabb kistérsége, az Ormánság építôiparának meghatározó szereplôjévé vált az O és R Építôipari Kft., amely jelentôs mértékben hozzájárul a térség gazdaságának fejlôdéséhez, a szakember-utánpótlás nevelé80

séhez. A középvállalkozás vezetôi, Orlovics Gyula és Répás József ma is aszerint végzik a munkájukat, ahogy az 1995ös megalapításkor: elsôdleges a minôség, ehhez pedig a jól felkészült szakembereket helybôl, illetve a környezô településektôl foglalkoztatják, ezzel is csökkentve a térség munkanélküliségét. A generálkivitelezôi tevékenységet végzô O és R Építôipari Kft. a székhelyén mûködött nagy múltú építôipari vállalatok megszûnése után jött létre Sellyén. A szintén felszámolt víztársulat és költségvetési üzem dolgozóit foglalkoztatták tovább, közülük többen a mai napig is a vállalkozás alkalmazásában vannak. — Az építôiparban mondhatni ritkaságnak számít, hogy a munkákat saját szakembereinkkel végezzük el, és a velünk együttmûködô épületgépész, villanyszerelô alvállalkozók is több évtizede a partnereink – fogalmazza meg a sikeres mûködés egyik feltételét a cégvezetô. Ma már a minôséghez elengedhetetlen a képzett munkaerô, ezért a szakmával nem rendelkezô dolgozóik részére a munkaügyi központtal együttmûködve kômûves és ács OKJ-s képzést szerveztek, az ehhez kapcsolódó gyakorlati oktatás a cégnél folyt. A gazdasági környezet kedvezôtlen változása, a beszûkült építési lehetôségek ellenére az O és R évrôl évre növelte befolyását, a sikeres pályázatoknak köszönhetô gép- és eszközfejlesztés révén bôvült a tevékenységi köre, ezáltal hatékonysága is. A 85-90 fôt foglalkoztató vállalkozás telephelyén lakatosüzem, gépjármûszerviz, raktárbázis és üzemanyagtöltô állomás, valamint egy nagy kapacitású betonkeverô telep található.

— Mûködésünkre olyan üzleti gondolkodás jellemzô, ami nemcsak egy évre, hanem hosszabb távra határozza meg az utat, és ehhez igazítjuk az életünket. Nagyon takarékosan, gondosan, hatékonyan végezzük a munkánkat, egy stabil banki háttérrel, ami rendkívül fontos a finanszírozás szempontjából – sorolja Orlovics Gyula a siker további összetevôit, majd hozzáteszi: — Ma csak úgy lehet sikeresen mûködtetni egy vállalkozást, ha nem feledkezünk meg az emberi vonatkozásokról sem. Elsôdleges az emberi odaadás és a tisztesség, hogy ezeket szem elôtt tartva akarjuk a munkánkat végezni. Természetesen nem hanyagolható el a megrendelô elvárásainak való megfelelés, a kor kihívásaira való reagálás pl. a technológiai színvonalat illetôen. Fontos a vállalati struktúra mûködtetése, amelyben meg kell találni az egyes szereplôk helyét. Végül pedig a mi cégünk egy olyan cég, ahol még na-

gyon sokat számít az emberi arc: hogy ki az ügyvezetô, a fômérnök, az építésvezetô. Azt gondolom, hogy nem egymással szemben, hanem más vállalkozásokkal együttmûködve lehetünk sikeresebbek a piacon.

Orlovics Gyula a bajai Tóth Kálmán Vízügyi Szakközépiskolában szerzett vízgazdálkodási technikus végzettséget, majd mûszaki elôkészítôként dolgozott elôször a Drávamenti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulatnál, majd a Siklós Járási Tanács Költségvetési Üzemében Sellyén. Hat évig volt a Harkányi Nagyközségi Tanács Költségvetési Üzemének igazgatója, majd a Sellyép Bt. üzletvezetôje. Egy volt kollégájával közösen hozta létre 1995-ben a magasépítéssel foglalkozó O és R Építôipari Kft.-t, amelynek azóta ügyvezetôje. A vállalkozás sellyei és huszonhét környékbeli településen élôknek ad munkát a térség legnagyobb foglalkoztatójaként. Orlovics Gyula 2003-ban megkapta a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) az Év Vállalkozója Díját, 2006-ban a Baranya megyei Építôipari Egyesülés Baranya megye Építôiparáért életmûdíjjal tüntette ki. 2012-ben a kamara Than Károly Díjjal ismerte el munkáját.

Elsôdleges az emberi odaadás és a tisztesség ...

PAPP Béla A reptérépítô politikus

A Pécs-Pogányi Repülôtér létrehozásának és beruházásának aktív szereplôjeként kapott Angster József Díjat 2003-ban Papp Béla, Pécs korábbi alpolgármestere. Politikus ritkán részesül gazdasági témájú elismerésben, Papp Béla a kivételeket erôsíti. — Az 1990-es évek közepén járunk, amikorra már megszûnt mindaz a gazdasági tevékenység, ami Baranya és Pécs számára a korábbi prosperálást jelentette. Mint tudjuk, 82

bezárt a szén- és uránbánya, az agrárium – a jól ismert okok miatt – egyszerûen elolvadt, a még megmaradó délszláv bevásárlóturizmusnak pedig egy csapásra véget vetett a háború. Ez az elkeserítô gazdasági helyzet pedig egy olyan elszigeteltséget eredményezett a ráadásul megfelelô úthálózat nélküli délvidékre, amelybôl akkor úgy tûnt – bármivel is próbálkozunk – egyszerûen nem lehet kimozdulni. Nos, e depressziós idôszakban vetôdött fel a pogányi repülôtér fejlesztésének a koncepciója – emlékezett vissza a kezdetekre Papp Béla. A reptér iránt már korábban is volt érdeklôdés német illetve svájci befektetôk részérôl, ám amikor a beruházni szándékozók meglátták a tulajdonviszony rendezetlenségét, azonnal elköszöntek. A helyi érdekek érvényesítése mentén azonban Papp Béla csapata nem adta fel ilyen könnyen. — Miután megszületett 1999 júliusában a számunkra zöld utat jelentô kormányrendelet, végre el tudtunk indulni: egy hónapon belül már megbíztunk egy tervezôt, aki elkészítette számunkra az úgynevezett master-plant. Ez valójában egy olyan elvi építési engedélyt elôkészítô tervezet volt, amely sematikusan tisztázta például a repülôtér építés szakmai elveit, körvonalaiban felvázolta a terület adottságát, stb. Nos, ezt a szakmai anyagot aztán elküldtük Budapestre a Ferihegyi légügyi igazgatósághoz, ahol nyolc hónapot ültek rajta. Majd az egész folyamat mintegy „végtermékeként” az akkori miniszter egy négysoros levélben engedélyt adott a repülôtér fejlesztésének a megkezdésére.

A tervek, a szervezés mellett az igazán nagy teljesítmény a beruházás anyagi hátterének elôteremtése volt. — E tekintetben számunkra segítséget jelentett, amikor megkezdôdött a regionális tanácsok támogatása: ekkor úgy döntöttünk, hogy velük megfinanszíroztatjuk meg a beruházás egy részét. A közös megállapodás 2000 decemberében meg is született Baranya, Pécs és Kaposvár elsô emberének aláírását követôen. Erre a „kézfogóra” azóta is jó szívvel emlékszem, mert annak minden pontját betartottuk a mai napig, függetlenül a politikai hovatartozástól. Megegyeztünk tehát abban, hogy a pogányi fejlesztés kap egymilliárd forintot, Kaposvár pedig megépíti Taszáron a polgári terminált. Emellett Tolna megyének is jutott fejlesztésre 400 mil-

lió forint. Ennek ellenére persze adódott némi gond, ugyanis idôközben módosították a központi büdzsét, így a harmadik évre szóló aktuális pénzösszeg – 250 millió forint – már nem is érkezett meg. A forrásokat át kellett ütemeznünk. Ám a pályázatokat meghirdettük, a beruházás pedig 2003 áprilisában elindult.

„Rendkívül jól esett az elismerés” Papp Béla, Pécs korábbi alpolgármestere 2012 óta nyugdíjas, de részmunkaidôben még évekig dolgozott utolsó munkahelyén, a Biokomnál mûszaki ellenôrként. 2008-tól volt a közmûszolgáltató cég a munkahelye, miután a Mecsekérc Zrt.-tôl távozott. A Mecsekérc élére 2002 szeptemberében nevezték ki, hat évet töltött a cég vezetôjeként. — A kamarával az alpolgármesterségem egész ideje alatt rendkívül jó volt a kapcsolatom, hiszen sokat tettek és tesznek e város fejlôdéséért. Ennek ellenére ôszintén állítom: akkor és ott egyáltalán nem számítottam a kitüntetésre. Persze nem tagadom, és ez az érzés most is megvan bennem, rendkívül jól esett az elismerés – mondta az Angster József Díj kapcsán Papp Béla.

A helyi érdekek érvényesítése ...

PÁLINKÁS István Kitartás, hûség és csapatmunka a siker kulcsa

Hûséges volt évtizedeken keresztül szakmájához, munkahelyéhez és a kamarához Pálinkás István, aki 36 évig dolgozott a mohácsi Épgép-Duna vállalatnál elôször mûvezetôként, a végén cégvezetôként, és aki több mint két ciklusban vezette a kamara Mohácsi Városi Elnökségét. Mint mondja, sikerei annak a kollektívának, annak a csapatnak köszönhetôk, amely mindig ott állt mellette. 84

Pálinkás Istvánt már gyermekkorában is a mûszaki dolgok érdekelték, a játék komolyabbra fordult, amikor a gépipari technikumban tanult tovább. Ez a kíváncsiság, a gépek mûködésének megértése, jobbá tétele egész pályafutására jellemzô. Ugyan elvégezte a villamosmérnöki kart, mégis egész életében a gépész vonal volt meghatározó. Mint mondja, a technikumban varázsolta el igazán az esztergálás, a kovácsolás, a gépszerelés, az acélszerkezeti munkák, ezzel párhuzamosan nagy érdeklôdéssel fordult az elektronika felé is. A Mezôgép villányi gyáregységében kezdett dolgozni gépésztechnikusként, majd 1977-tôl nyugdíjba vonulásáig az építôiparban alkalmazott gépek, berendezések létrehozásával, javításával foglalkozó mohácsi Épgép vállalatnál volt elôször mûvezetô, majd a létra különbözô fokain feljebb jutva 1989-tôl 2013-ig vezette a céget. — A Mezôgépnél mindenféle meghibásodott alkatrész helyett le kellett gyártanunk a megfelelô új darabot, a kezembe adott alkatrészt úgy kellett lerajzolni, hogy az alapján el lehessen készíteni a pótalkatrészt. Ez komplex ismereteket igényelt, amibôl késôbb nagyon sokat profitáltam. Cégvezetôként fontosnak tartottam, hogy olyan komplex szolgáltatást nyújtsunk, amilyet a vevô igényel. Ezek általában összetett feladatok voltak. Sok kudarcot éltem meg addig, amíg rá nem jöttem arra, hogy hiába tudom a feladat 90%-át kifogástalanul elkészíteni vagy elkészíttetni, ha van két-három olyan apróság, ami nem igazán megy, vagy nem az elvárt színvonalon. Sokat kellett fejlôdnünk annak érdekében, hogy a rendszerváltás idején külföldre szállított termékeinket a vevô által kijelölt helyszínen megfelelô kom-

munikáció mellett össze tudjuk szerelni. A felismerések vittek bennünket elôrébb – foglalja össze cégvezetôként megélt legfontosabb tapasztalatait Pálinkás István, aki hozzáteszi: a szakmai életútján elért sikerek jelentôs részét nem magának köszönheti, hanem annak a csapatnak, amely ott állt mögötte. A siker egyik összetevôje az volt, hogy meg kellett keresni a megfelelô helyre a megfelelô embereket, akik a rájuk jutó feladatokat magas színvonalon tudták ellátni, és a részek összehangolásával születhetett meg a közös siker. De a csapatban való mûködést nem csak az általa irányított cégre érti a volt cégvezetô. — Akkor lehet egy vállalkozás sikeres, ha tartozik valahová, ha másokkal összefogva végzi a munkáját – véli Pálinkás István, akit elôször felkértek, majd kétszer megválasztottak a kamara Mohács Városi Elnökségének elnökévé. — A kamarához való tartozást azért is tartottam fontosnak,

mert 1989-ben kezdtünk el önálló jogon külkereskedni, és a különbözô okmányok elkészítéséhez igénybe kellett vennünk a kamara segítségét. A külföldi kapcsolatoknak köszönhetô, hogy életben maradt a cégünk. Az eltelt évek alatt természetesen több alkalommal (üzleti kapcsolatok létesítéséhez, különféle információk megszerzésében, stb.) kaptunk segítséget a kamarától. Mindezek együttesen eredményezték azt, hogy a kezdetben csak a közvetlen termelésirányítást végzô gyáregységbôl olyan önálló gyár fejlôdött ki, amely saját üzletkötésben, tervezésben, gyártásban, szerelésben teljesítette a vevôi követelményeket belföldön és külföldön egyaránt.

Pálinkás István a pécsi Zipernowsky Károly Gépipari Technikumban végzett gépésztechnikusként, ebben a szakmában kezdett dolgozni a Mezôgép villányi gyáregységében. Késôbb elvégezte a Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Karát, de ezen a területen nem végzett munkát. 1977-ben került a mohácsi Épgép Vállalathoz, ahol elôször mûvezetô volt, majd végigjárva a ranglétrát, cégvezetô lett. 1989-tôl 2013-ig (2008-tól nyugdíjasként) irányította a céget. Harmadik ciklusban a kamara Mohácsi Városi Elnökségének elnöke. 2003-ban a gazdasági testület Dr. Fáy Mihály Díjjal ismerte el munkáját. Szabad idejében szívesen utazik, vagy unokáival közös programot szervez.

A felismerések vittek bennünket elôrébb ...

PINTÉR György A Mecsekaljai vendéglátás megtestesítôje

A vendéglátás kiemelkedô egyénisége, a tudás, a minôség és az igényesség, a szakmai alázat példaképe volt a 2013 nyarán elhunyt Pintér György. A HungarHotels és a Danubius Zrt. pécsi szállodáinak éttermi igazgatója mindig sokat vál86

lalt a bel- és külföldi gasztronómiai szakmai rendezvények szervezésében és lebonyolításában. Kiváló szakemberek segítségével, emberi kapcsolataival, tudásával segítette, támogatta a fiatal szakembereket. Arról, hogy ki is volt „Pintérgyuri”, a Herczig Zsófia és Sz. Koncz István által írt Vendégkönyv is megemlékezik: „Ez a kis-nagy ember maga a pécsi vendéglátás. ...ami a vendéglátásban embernemesítô, ami derûs, mégis elhivatottan szakmai, ami igazán sportszerû, azt számomra Pintérgyuri testesíti meg, amíg él. Mert úgy akarja megoldani a rendezvényeidet, hogy nem vág meg, hogy nem kell tönkremenned bele, hogy nem kell elszegényedned ahhoz, hogy a legjobbat kapjátok. ... ha már nem lesz tevékeny, még mindig ô jelenti majd a Mecsek alján a vendéglátást.” Pályatársai szerint Pintér György szakmai és emberbaráti szeretetével ôszinte kapcsolatápoló volt. Sokoldalúsága meghatározó volt élete során, a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara vendéglátó tagozatának vezetôjeként, a Pécsi Kereskedelmi, Idegenforgalmi, Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola óraadó szakoktatójaként közkinccsé tette tudását. Jó szándékú bírálataival szakmai vizsgaelnöki tevékenysége során több száz pályakezdô fiatalt bocsátott útjára, akik közül sokan ma már országos tekintélyû szakemberek. Pécs volt Pintér György világa, itt volt otthon, nem vágyódott el innen. Itt teremtett egzisztenciát, itt voltak a barátai, itt érezte magát biztonságban, a zselici kis faluból elindulva, itt teljesedett a ki az élete. Itt érte el sikereit, itt lett az, akinek tartást adott a munkája. Pintér György egy paradox világ embere volt, egy igazi kávéházi debattôr, aki az elveiért mindig úgy állt ki, hogy az

emberi méltóság soha ne sérüljön. Úgy szocializálódott, hogy a Nádor világában fogant polgári értékeket soha nem veszítette el. S megérhette, hogy egy letûnt politikai kultúra megtûrt értékrendje újra társadalmilag vállalható értékké magasztosuljon. S minô fintora sorsnak, hogy amikor már kiteljesedhetne, a kávéház már a múlté. Nehezen szembesült ezzel, és valahol mindig reménykedett abban, hogy az egykori kávéház újra a pécsi polgári lét kikezdhetetlen színteré-

vé válik. Megôrizte, ereklyeként kezelte annak a világnak egynémely darabját, amely mindig is viszonyítási pontot jelentett az életében. A vendéglátás volt az élete, pontosabban, ez is volt az élete, hiszen teljes életet élt, imádta szeretteit, boldog volt családja körében. Pintér György a Pécs és Vidéke ÁFÉSZ-nél kezdte pályáját felszolgálóként. A szakmai ismeretek megszerzése után végigjárta a vendéglátás valamennyi stációját. 1970 óta a HungarHotels pécsi önálló egységénél dolgozott: a Nádor Szálloda éttermi igazgatója, majd a Pannónia Szálloda területi igazgatója lett. 1990–1995 között egy kis kitérô következett, kibérelte a Minaret éttermet és belekóstolt a vállalkozói világba. Aztán visszatért a „gyökerekhez”, majd tíz évig volt a Danubius Sz. Sz. Rt. Palatinus és Pátria éttermének rendezvényigazgatója. Tanított a Pécsi Vendéglátóipari Szakközépiskolában, valamint a pécsi József Nádor Gimnázium és Szakképzô Iskolában. Szakmai képzésekben oktatóként, vizsgabizottsági tagként, elnökként haláláig részt vett. A kamarák szervezôdése óta dolgozott a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara vendéglátós és idegenforgalmi tagozatának munkájában, az elnökségnek tagja, elnöke is volt. 2008-ban a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség „Gasztronómiánkért“ kitüntetést adományozott számára, emellett megkapta a Belkereskedelem kiváló dolgozója, a Kiváló Éttermi Szakember, a szakmai utánpótlásért kiváló oktatói díjat, a TIT Baranya megyei díját is. A kamara 2013-ban posztumusz Életmû Díjjal ismerte el tevékenységét.

... akinek tartást adott a munkája.

POLGÁRNÉ KAULICS Katalin „Ahogy egy bölcs embernek, a bornak is mindig van valami mondanivalója” elôállítása során semmiféle káros anyagot nem alkalmaznak, a nemes italok klinikailag bizonyítottan pozitív hatással vannak az élô szervezetre. Az optimális termôhely kiválasztásával, terméskorlátozással, gondos szürettel és a legkorszerûbb feldolgozással a pincészet kimagasló minôséget ér el. Ennek elismeréseként Polgár Zoltánt 1996-ban az „Év Bortermelôjévé” választotta a Magyar Bor Akadémia és a szakmai közvélemény. — Mindenki jó bort készít Villányban, és aki konyhát vezet, jó ételeket fôz. De ennél sokkal többet kell adni a vendégeknek: családias hangulatot, élményt – foglalja össze röviden Polgárné Kaulics Katalin tulajdonos, mi a Polgár Pincészet sikerének titka. — Nálunk a vendégek mindig találkozhatnak valakivel a családból, mert valamelyikünk biztosan a panzióban van, így közeli kapcsolatot tudunk kiépíteni velük. Fontos a személyes törôdés, ezt az is igazolja, hogy vendégeink mintegy 60%-a visszatér hozzánk. Nálunk a borbemutatás abból áll, hogy részletesen, játékosan, vidáman, ha kell, anekdotázva mesélünk, hogy rávezessük a kóstolókat a bor szeretetére, a bor igazi ízére és értékére.

A Polgár Pincészet neve több mint 25 éve egyet jelent a minôségi borokkal. A Polgár család hitvallása a tradíciók tisztelete – a szôlôfajták kiválasztásától a borkészítésig. A Pécsi Tudományegyetem analízisei tanúsítják, hogy a Polgár borok 88

Mint Katalin mondja, nagyon sokat építenek a tradíciókra, fontos a hagyományaik ápolása, a boraikban benne van a szakértelmük. Folyamatosan képezik magukat, hogy minél magasabb színvonalon tudják ellátni a feladataikat. — Én nagyon szeretem a bort! Mint italt tisztelem, hisz több ezer éves kultúrához kötôdik, megjelenik az ember minden pillanatában, a születéstôl az életbôl való távozásáig, végigkísérve az egész emberi létet. Én egy bigott bor- és szôlôhívô ember vagyok. Nagyon fontosnak tartom, hogy megosszam és tovább adjam másoknak ezt a hitet. Mondhatom, hogy a családunkban egyfajta küldetéstudat uralkodik a borral kapcsolatban. Amikor én belecsöppentem a bor világába, többen diplomáztunk lányok. Korábban a férfiak ne-

hezen tûrték meg a nôket ezen a területen, de ma már egyre több a hölgy. Amíg élünk, mindig lehet új dolgokat tanulni a borról. Legalább annyira komplex, mint maga az ember, az élet. Ahogy egy bölcs embernek, a bornak is mindig van valami mondanivalója, amit érdemes meghallgatni, csak meg kell tanulni odafigyelni rá, ugyanúgy, ahogy a társunkra vagy más emberekre. Szeretni kell a bort, mert ez egy izgalmas tevékenység. Jó dolog jó bort csinálni és jó dolog megosztani másokkal, hiszen a bor nem egy egyszemélyes ital, a bor barátságokat hoz létre és összeköt. Rengeteg barátunk lett azáltal, hogy borbemutatókat, borkóstolókat, elôadásokat tartunk – vallja az egész életét meghatározó nedûrôl Polgár Katalin.

Polgárné Kaulics Katalin kertészmérnökként dolgozó édesapjától örökölte a föld, a növények szeretetét. Kertészmérnökként végzett ô maga is, férjét, Polgár Zoltánt az egyetemen ismerte meg. Zoltánt még hallgatóként megkeresték egy Villányba szóló állásajánlattal, ekkor vásároltak itt egy kisebb területet, ahol szôlôt telepítettek. 1990-ben kezdtek önálló vállalkozásba, kezdetben mintegy 12-15 ha szôlôterületen gazdálkodtak. A cég székhelye elôször Villánykövesden volt, majd késôbb Villányba telepítették át és ott vásároltak meg pincéket. Jelenleg a vállalkozás 62 ha szôlôterülettel rendelkezik. Az országban elsôként 1996-ban létrehozták a Bortrezor Pincét, és szintén az elsôk között építették fel mediterrán hangulatú panziójukat Villányban. A családi vállalkozás a szôlôtermesztéstôl a palackozásig és borkereskedelemig, a borra épülô vendéglátással foglalkozik. Polgárné Kaulics Katalin 1996-ban alapító tagja az Elsô Magyar Borbarát Hölgyek Egyesületének, ami 2002-ben átalakult Lorántffy Zsuzsanna Borrenddé. 2006-ban megkapta a kamara Than Károly Díját. 2012-ben Az Év Vállalkozója Díjjal tüntetik ki, 2012-ben a BGF címzetes fôiskolai docenssé nevezte ki.

Fontos a személyes törôdés ...

RABB Péter „A legjobbnak kell lenni, másként nem érdemes csinálni”

A hazai épített örökség megóvásában kimagasló munkát végez az építôipari tervezéssel, szakértôi feladatok ellátásával, faanyagvédelmi szakértéssel és mûemléképületekkel kapcsolatos komplex szolgáltatással foglalkozó pécsi Bartal és 90

Rabb Kft., amelynek ügyvezetôje, Rabb Péter rendelte el annak idején a pécsi magasházzal kapcsolatos elsô vizsgálatokat, miután észlelte az épületek hibáit. Az okleveles építômérnök, faszerkezetek szakmérnök, statikus több együttmûködô partnerével világelsô lett a rétegelt ragasztott fa anyagú tartószerkezetek tönkremenetelét és a lamella szétválását elemzô vizsgálatokkal, de a szintén a vállalkozásban dolgozó egyik fiával az ormánsági református templomok megmentésén is fáradozik. — Ami érdekel, annak igyekszem a mélyére ásni, így jutottam el a barokk templomok ferde felkötött vonórudas, gyámboltöves, barokk fedélszékkel egybeépített szerkezetének alapos ismeretéig. Munkámban a kezdetektôl fogva törekedtem a maximalizmusra, mindig is magas mércét állítottam magam elé, mert csak jó munkát érdemes végezni. A mi szakmánkban is a partneri kapcsolat a legfontosabb. Azt mondják, az építész és az építômérnök gondolkodása egészen más, az építész egyre több dologról tud egyre kevesebbet (hiszen komplex a mû, amit létrehoz, tehát számtalan tudománnyal kell megismerkednie), a mérnök pedig egyre kevesebb dologról tud egyre többet – foglalja össze röviden a szakmai munkához való hozzáállását Rabb Péter. A Bartal és Rabb Kft.-t Bartal Tamással alapították 1996-ban a „ha nincs munkahelyed, teremts magadnak” vezérelv alapján. Ma hatan dolgoznak az irodában, de nem a létszám, hanem az általuk nyújtott teljesítmény a mérvadó. — A hivatásomban a mai napig megtalálom a szépséget. Sokkal több régi épülettel foglalkozom, mint újjal, igazi szellemi kihívás megismerni a régi korok építômestereinek

szándékait, megoldásait. Ha pedig egy újabb épület hibáit keresem, olyan, mint egy kirakós játék, igazi kaland, és ha a végén tudom, mi az összefüggés, örömmel tölt el. A kollégáimmal megterveztük a bátaszéki templom 83 méter magasságig nyúló sisakját, a megépítését is mi vezettük, és amikor az utolsó tagot is beemelte a daru, megszólaltak a harangok, a városlakók pedig éljeneztek. Szép és megható pillanat volt, olyan, amiért úgy gondolom, megérte. A siker nagyon relatív és szubjektív dolog. Sok munka és szerencse is kell hozzá, meg egy csapat. Korábban két cégünk is tönkrement, talán néha kudarcok is szükségesek, hogy azokból tanuljunk. Nem elegendô a középszer, a legjobbnak kell lenni, másként nem érdemes csinálni – foglalja össze Rabb Péter, mit gondol a sikerrôl.

Rabb Péter a pécsi Pollack Mihály Építôipari Technikum elvégzése után a BME Építômérnöki Kar Szerkezetépítô Ágazatán szerzett okleveles építômérnöki diplomát. Statikus mesteriskolai és faszerkezetek szakmérnöki végzettséggel is rendelkezik. A Nógrád Megyei Tanács Tervezô Vállalatánál statikus tervezôként kezdett dolgozni, ezután került a Baranya Megyei Tervezô Vállalathoz elôször statikus tervezônek, majd vezetô mérnöknek. Több állami vállalatnál és magáncégnél dolgozott különbözô beosztásokban, a Bartal és Rabb Kft.-t 1996-ban alapították meg egy kollégájával, azóta itt statikus tervezô és szakértô. Az Elsô Angster orgonáért Alapítvány kuratóriumának a titkára, eredethû restaurálással mentették meg a Pécsi Zsinagógában lévô elsô Angster orgonát. 2010-ben a vállalkozás megkapta a Podmaniczky-díjat hazánk épített öröksége megóvásában végzett kimagasló munkájáért, Rabb Péter mint statikus elsôként vehetett át 2014-ben a Forster Gyula emlékérmet. 2016-ban az „Év mérnöke” kitüntetést adományozta számára a Baranya Megyei Mérnöki Kamara.

... ha nincs munkahelyed, teremts magadnak.

Id. RAJNAI Attila „Nem csak a verejtékünket, a gondolatainkat is értékesítjük”

Gazdasági és foglalkoztatási szempontból mára megkerülhetetlenné vált Komlón a Ratipur Kft., amelyet 1989 óta módszeresen és tudatosan épített a vállalkozás korábbi tulajdonosa, id. Rajnai Attila. Most már múlt idôben beszélhetünk a tulajdonos státuszról, mivel a cégben lévô üzletrészét a közel92

múltban eladta, de a korábban többségi magyar tulajdonban lévô vállalkozást a saját fejlesztésû poliuretán-feldolgozással elôállított autófelszerelési cikkek piaci sikereivel Rajnai Attila alapozta meg. Az európai színvonalon dolgozó üzem tevékenységével a bányavidéken új iparágat honosított meg. A termékpaletta zömét az autóipari, jármûipari beszállítás teszik ki, de a cég stratégiájában egyre jelentôsebb részt képviselnek az egyéb piacok (pl. játékipar) és a saját fejlesztésû termékek. Amíg Rajnai Attila irányította a Ratipurt, mûködésében a vevôk elégedettségét és a környezetkímélô gazdaságos termelés kulcsát a minôség jelentette. A vállalat fô alapelve azt volt: folyamatosan fejleszteni termékeik, szolgáltatásuk minôségét és munkatársaik képességeit, emellett erôsíteni a környezettudatos gondolkodást. Fontos volt a vállalkozás számára az innováció, kutatás-fejlesztési feladataikat a Budapesti Mûszaki Egyetemmel, valamint más hazai és külföldi kutatóintézetekkel szoros együttmûködésben végezték. — Tudjuk, hogy az autóipar húzóágazat, a német autóipar egyre nagyobb teret szentel annak, hogy Magyarországon bôvítse beszállítói bázisát. Mi két jelentôs autógyári beszállítói céget hoztunk létre, a Ratit és a Ratipurt, mind a kettô fô erôssége, hogy közvetlenül bekapcsolódik az autógyárak fejlesztô munkájába is. Tehát nem csak a termékek gyártását, hanem részben a fejlesztését is magunkra vállaltuk, ami a jelenkor egyik legnagyobb kihívása és feladata. Véleményem szerint azok a vállalkozások tudnak hosszú távon igazán jól prosperálni és sikereket elérni, amelyek ezt komolyan veszik, számítanak a munkatársaik kreativitására,

Rati Kft.-ben, a családi vállalkozásban Attila képviseli a második generációt, az apa szemléletét a sajátjával, valamint a megélt tapasztalásokkal ötvözve a régió egyik igen sikeres vállalkozását hozta létre. Ahogy édesapja, úgy ô is azt vallja, hogy egy üzleti vállalkozás sikere nagy részben attól függ, hogy az emberben megvan-e a szenvedélyes elkötelezettség, szereti-e, amit csinál. Emellett fontos, hogy a legjobbak akarjunk lenni abban, amibe belefogunk, harmadrészt pedig szükséges, hogy olyan profit legyen a tevékenységben, ami lehetôséget teremt a folyamatos fejlôdésre.

innovációs képességeire, és hagyják ôket teremteni, alkotni. Nemcsak a verejtékünket, hanem a gondolatainkat is értékesítjük, és a világ ezt értékeli. Ez a jövô útja. A fiam és kreatív csapata teljes egészében már csak a saját fejlesztéseiket valósítja meg és szállítja be a vevôinek – fogalmazza meg a siker titkát id. Rajnai Attila. A „Rati-vonalat” a fiú, ifj. Rajnai Attila viszi tovább. A cég vállalatvezetôi székét 2001-ben foglalta el, és néhány év múlva úgy döntött, hogy a jövôben kizárólag saját fejlesztésû termékek gyártására, új piacok keresésére, valamint egy, a legkorszerûbb autók felszerelésére alkalmas, saját fejlesztésû márkacsalád építésére koncentrálja a cég erôforrásait. A

Rajnai Attila a pécsi Zipernowsky Károly Gépipari Technikumban végzett, pályafutása során dolgozott pedagógusként, nevelôtanárként, tanmûhely-vezetôként, rajzfilmstúdióban rajzolóként, majd rádió-televízió mûszerész végzettséget szerzett és kisiparos lett. 1978-tól kis mûhelyében egyedül gyártott autóalkatrészeket, felszereléseket. 1989-ben, érzékelve a rendszerváltásnak köszönhetô piaci változásokat, elérkezettnek látta az idôt egy korszerû technológiára épülô termelôüzem felépítésére. Tekintettel arra, hogy a szükséges tudást csak nyugatról, történetesen Ausztriából lehetett megszerezni, egy vegyesvállalat létrehozása látszott a legjobb megoldásnak, amelyben a Rajnai család volt a többségi tulajdonos. Ekkor jött létre a Ratipur Kft. Mindkét cég 1994-tôl beszállítója lett a Suzuki, majd néhány éven belül több autógyárnak is. A beszállítói státusz megszerzése az akkori gazdasági környezetben nagyon komoly kihívást jelentett, amelynek csak kevés magyar cég tudott megfelelni. Id. Rajnai Attila több éven keresztül a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Innovációs Bizottságának tagja volt. Birtokosa a Komló Város Díszpolgára és a Komlói Pro Urbe Díjnak, 1997-ben megkapta a kamara Az Év Üzletembere Díját, 2006-ban Életmû Díját, 2013-ban pedig Baranya Gazdaságáért Díjjal ismerte el tevékenységét a kamara.

... erôsíteni a környezettudatos gondolkodást.

SÁRDI János „Kékfestônek lenni Isten áldása” Sárdi János 13 éves korában határozta el, hogy szívesen lenne kékfestô. Bólyban, Auth Rezsô kékfestô mûhelyében sajátította el a mesterség alapjait, az inasévek letelte után Újpestre jelentkezett az olaszországi és németországi tapasztalatokkal rendelkezô Nagy József kelmefestôhöz segédnek, ahol a vegytisztítást is megtanulta. Itt ismerkedett meg feleségével, akivel a háborúban szerzett sebesülése után visszajöttek a szülôfalujába. 1947-ben kelmefestô mestervizsgát tett Pécsett. Ezután váltotta ki az iparengedélyt, de mivel a környékbelieknek nem volt bizalma a fiatal kékfestôhöz, Nagybaracskára vitte eladni az árut. 40 évig járt a Duna túlsó oldalára, ahol örültek a festett kelmének. Sikerét egy újításnak is köszönhette: más mesterekkel ellentétben többször mártotta a festékbe az anyagot, amely ezáltal hosszabb idôt töltött a levegôn oxidációval, így nem színezte kékre viselôje bôrét. Ezért szívesen vásároltak tôle az asszonyok. Késôbb a megye értékeit védô néprajztudós szakemberek segítségével elkezdte zsûriztetni a munkáit a Népi Iparmûvészeti Tanáccsal. 1982-ben megkapta a Népi iparmûvész címet, 1988-ban a Népmûvészet Mestere lett. Mintakincsét az idôs vagy elhunyt mesterek nyomódúcaival gya-

Ritka népi iparos mesterséget ûz mintegy hét évtizede Sárdi János nagynyárádi kékfestô. Az országban már csak néhányan mûvelik ezt az egykor nagy becsben tartott szakmát, köztük a Népmûvészet mestere címmel, valamint a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével is kitüntetett kékfestô mester, akinek alkotásai bemutatására évrôl évre fesztivált szerveznek Nagynyárádon. 94

... újítani

rapította, de maga is készített a piaci igényeknek megfelelô mintákat. Számos kiállítást is rendeztek Sárdi János munkáiból, és egyre többen keresték fel a mûhelyét a világ számos országából. Így lassan kialakult a mûhelylátogató turizmus, ami jó alapot adott az I. Nagynyárádi Kékfestô Fesztiválnak 1999-ben. A rendezvényt azóta minden nyáron megszervezik. — Nagyon sok sikert megéltem a munkámmal kapcsolatban, számos díjat kaptam, még külföldön is elismerték a tevékenységemet. Minden nehézség ellenére, ha újra választanom kellene, megint csak a kékfestô szakmát választanám. Mindig figyeltem az anyagokat, a kirakatokat, hogy mi a divat, mit viselnek szívesen az emberek. Így új mintákat találtam ki, mintegy 50-55 olyan minta van, ami a saját tervezésem. De azt tudni kell, hogy újítani csak úgy szabad, hogy a jó ízlésen belül maradjunk. Számos szabályt is be kell tartani: a szélminta harmóniában legyen a terítô középmintájával, ne legyen túlmintázva, mutatkozzanak meg benne a régi jellegzetességek, de feleljen meg a mai kor igényeinek is. Csak így tudjuk eladni a kékfestôt – tárja fel sikerének titkát Sárdi mester, akinek a legnagyobb újítása a divatossá vált bordûrös kékfestô volt. Azt mondja, csak úgy lehet elôrejutni, ha becsülettel és szeretettel végezzük a munkánkat, mind a felhasznált anyagokban, mind a befektetett munkában a legjobb minôségre törekedve.

Sárdi János 1920-ban született, nagyszülei jómódú földmûvesek voltak. Nagyanyja javaslatára választotta a kékfestô mesterséget. Inaséveit Auth Rezsô bólyi kékfestô mesternél töltötte, ahol három év alatt sajátította el kékfestés mesterséget. Segédévei során Budapesten a kelmefestô és vegytisztító, valamint fonalfestô szakmákat is kitanulta. 1947ben mestervizsgát tett, majd a következô évben kiváltotta az iparengedélyt és létrehozta mûhelyét Nagynyárádon. 1979-ben megkapta a Kiváló Kisiparos kitüntetés arany fokozatát, 1985-ben elnyerte a Népi iparmûvész címet, ‘88ban a Népmûvészet mestere lett. 1994-ben a Baranya Megyei Közgyûlés mûvészeti díjjal tüntette ki, 2004-ben a Magyarországi Német Önkormányzat Aranytû elismerését, és a kamara Az Év kézmûvese elismerését kapta meg. 2015ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést vehette át.

csak úgy szabad, hogy a jó ízlésen belül maradjunk.

SERES László A tudatosan építkezô üzletember Seres László büszke vállalkozására és munkatársaira is. Azt vallja, hogy sikerük egyik titka a rugalmasság: a nagyvállalatokkal ellentétben a Seres Kft.-nél rövid idô alatt képesek reagálni a kihívásokra, emellett nagyon fontos a bizalom, a partnerekkel évtizedek óta tartó kiegyensúlyozott kapcsolat. Az üzletember 1990-ben alapította mûszaki vállalkozását, szinte a nulláról indult. Kezdetben alkatrész-kereskedelemmel foglalkoztak, de a korábbi munkahelyi tapasztalatokra építve néhány év múlva elkezdték a kommunálisgép-felépítmény gyártást. Eleinte egyszerûbb alkatrészeket, gépeket gyártottak egy kis mûhelyben, amely fokozatosan gyarapodott: nôtt az alapterület, a berendezések száma, mindez az új technológiai fejlesztéseknek köszönhetôen. A gyártmányfejlesztés mindig is a vállalkozás tevékenységének középpontjában állt, ez volt és ma is ez a záloga a talpon maradásnak. Több mint 10 évvel ezelôtt a barcsi telephely mellett megépítették a pécsit is, ahol kisebb részegységeket állítanak elô és itt mûködik a hidraulika- és gépszerviz is. A Seres Kft. gépeit az ország különbözô pontjain vásárolják olyan cégek, amelyek környezetvédelemmel, szállítással, hulladékgyûjtéssel és ártalmatlanítással foglalkoznak. A 2014-es esztendô kiemelkedôen sikerült a Seres Kft. számára. Ebben az évben a cég ötvenhét hulladékszállító jármûvet adott át a Mecsek-Dráva Hulladékgazdálkodási Program keretében.

Somogy megyébôl, Barcsról indult, de rövid idô alatt Baranyában is letette névjegyét gépipari vállalkozásával Seres László. Cége tipikus mintája a tudatos építkezésnek, a kitartó munka megbecsülésének. 96

— A fejlesztés kapcsán büszkeséggel tölt el bennünket, hogy a tömörítô autók jelentôs része és az edénymosó autó is Pécsett, a Seres Kft. üzemcsarnokában készült. A jármûvek összértéke meghaladta az egymilliárd forintot – hangsúlyozta Seres László.

... a munkatársaknak legyen meg a komfortérzetük

Az akkurátusságáról, következetességérôl ismert üzletember nemcsak a kitartó munka sikerességébôl építkezik, tisztában van azzal is, hogy a siker egyik kulcsa az, hogy kikkel dolgozik együtt. — Nagyon nagy szükség van jó szakemberekre mind a fizikai állományt, mind a középvezetôket tekintve. Sok kollégámmal évtizedek óta dolgozom együtt, de szükséges fiatalítani is, addig kell a fiatalokat bevonni ebbe a munkába, amíg az idôsebb szakember át tudja adni a tudását, tapasztalatát. Emellett oda kell figyelni a szakmunkásképzésre is, amivel kapcsolatban az államnak és a cégeknek is felelôsséget kell vállalniuk. A Seres Kft. gyakorlati képzôhelyéül szolgál a lakatos- és hegesztô tanulóknak. Számomra ki-

emelten fontos, hogy a munkatársaknak legyen meg a komfortérzetük és reggel jó kedvvel menjenek be dolgozni. Emellett büszkék legyenek arra, amit csinálnak.

2015-ben az Év Üzletembere Díj kitüntetettje lett Seres László. A kamarai indoklás szerint az üzletember vezette tisztán magyar tulajdonú vállalkozás nemcsak a Mecsek-Dráva Hulladékgazdálkodási Program keretében átadott speciális jármûveivel érdemel elismerést. Eszközei a legmodernebb környezetvédelmi elôírásoknak is megfelelnek, csúcstechnológiát képviselnek. A pécsi vállalkozás a hazai piacon kívül külföldre is szállít. A cég tagja a Dél-Dunántúli Gépipari Klaszternek és a Magyar Környezettechnológiai Fejlesztô és Gyártó Klaszternek is. Tevékenységére az együttmûködés, a helyi vállalkozások partnerként történô bevonása jellemzô.

és reggel jó kedvvel menjenek be dolgozni.

SOMOSI László A kihívások menedzsere A nagy kihívások sora 1993-ban az erômû-bánya integrációt elôíró állami döntéssel kezdôdött, majd a gazdálkodás stabilizációjával, az eredményes privatizációval, a közel 3000 munkahelyet érintô bányabezárás gazdasági és humán oldali levezénylésével folytatódott. Az ezredforduló a cég életében is új fejezetet nyitott.

Somosi László egy olyan idôszakban irányította a Pécsi Erômûvet, amikor két évtized alatt több korszakos változás is történt a cégnél. A bányabezárások levezénylése, a többszöri tüzelôanyag-váltás, majd a biomassza-program elindítása nemcsak kihívást, komoly felelôsségvállalást is jelentett. 98

— Számomra is roppant izgalmas feladat volt a modern üzleti vállalkozás, az egymásra épülô, de önállóan is mûködôképes üzletágak, új kereskedelmi és térségi kapcsolatrendszerek kiépítése, ugyanakkor ezzel párhuzamosan hosszabb távon távlatokat nyitó technikai korszerûsítés végrehajtása. Azt, hogy a gáz alapú, kombinált ciklusú kapcsolt hô- és villamosenergia-termeléssel, illetve a biomassza megújuló energiaforrásként való hasznosításával jó úton járunk, egyre inkább bizonyította a projektjeink iránt megnyilvánuló élénk hazai és nemzetközi szakmai, illetve gazdasági érdeklôdés. Késôbb aztán az eredmények is minket igazoltak – beszélt a kihívásokról és azok kezelésérôl Somosi László. Irányítása idején nemcsak szakmai téren ért el figyelemre méltó sikereket az erômû, majd a Pannonpower cégcsoport. A Baranya gazdaságában meghatározó szerepet betöltô nagyvállalat rövid idô alatt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara innovációs, a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara szakképzési elismerését nyerte el, környezetvédelmi törekvéseiért „Ökoprofit Vállalat” címet kapott. Azt követôen pedig két egymást követô évben a Pannonpower lett „A legjobb munkahely” Magyarországon, majd pedig a közép-kelet-európai régióban nagyvállalati kategóriában.

... nem kizárólag

— Cégünknél több évtizedes múltra tekintett vissza a tudatos humánerôforrás-gazdálkodás, a fegyelmezett munkakultúra. Az évek során rájöttünk arra, hogy nem kizárólag a béremelés biztosítja a dolgozók kötôdését a céghez. Annál többet is elérhetünk azzal, ha nem csak a szakmai kérdésekrôl, hanem mindenrôl nyíltan és világosan beszélünk az alkalmazottakkal – fogalmazta meg az utóbbi siker alapját Somosi László.

A szakmai díjak egész sorával rendelkezô cégvezetô számára igazán kedves eseményt és elismerést hozott a 2007-es esztendô, amikor Tüke-díjban részesült. — Nagy örömmel fogadtam az elismerést. Életutam során több szakmai, társadalmi és állami kitüntetésben részesültem, a Tüke-díj mégis megkülönböztetetten kedves nekem. Fôként azért, mert ez egy olyan elismerési forma, amelynek odaítélôi a pécsi polgárság szellemiségének ápolását, értékének építését és közvetítését tûzték zászlajukra. Ehhez csatlakozva szeretném, ha pécsi polgárként, mint a Mecsek Egyesület tagja természetszeretô emberként is sokat tehetnék még a városért – fogalmazott a díj átvételekor Somosi László.

Díjak kísérték szakmai pályafutását Somosi László 1971-ben végzett okleveles gépészmérnökként a Nehézipari Mûszaki Egyetemen, energiagazdálkodási gazdasági mérnöki tanulmányait 1979-ben zárta a Budapesti Mûszaki Egyetemen. Elsô munkahelye a Pécsi Erômû volt, ahol 1983-ban már gazdasági igazgatóhelyettesként dolgozott. Két év után 1985-tôl lett a Pécsi Hôerômû, majd Pécsi Erômû Rt. vezérigazgatója, késôbb a Pannonpower Zrt., majd a Pannonpower Holding Zrt. elnök-vezérigazgatója. 2007 szeptemberétôl nyugdíjba vonulásáig a Dalkia Energia Zrt. igazgatóságának elnökévé nevezték ki. Számos szakmai, közéleti szervezet tagja, elnöke, Komló és Pécs díszpolgára. Munkásságát 1997-ben Magyar Köztársasági Érdemrenddel, 2003-ban Eötvös Loránd Díjjal honorálták. Az innovációs munkásságának elismerésére 2005-ben Gábor Dénes Díjban részesült, Pécs város lakóinak kezdeményezésére pedig 2007-ben Tükedíjas lett a baranyai megyeszékhelyen. 2008-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.

a béremelés biztosítja a dolgozók kötôdését a céghez.

SUVÁK György A kisiparos Suvák György a pécsi iparosság régi vezéregyénisége volt, hosszú ideig vezette a Pécsi Ipartestületet, képviselve a kisipart. Eredményes munkát folytatott a szakmunkás utánpótlás terén. Életútja követendô példa a fiatal kézmûvesek elôtt. Suvák György fél évszázaddal ezelôtt jegyezte el magát az építôiparral, ugyan nem kômûves, hanem ács szeretett volna lenni. A technikusi oklevél megszerzését követôen több cégnél is dolgozott, majd úgy határozott, önállósítja magát. Mestervizsgát tett, s kiváltotta az ipart. — A Baranya Megyei Építôipari Vállalathoz kerültem. Uránváros építése abban az idôben indult, a kispiaccal szembeni épületek már álltak, ott kezdtem. Hárman voltunk egy brigádban, frissen végeztünk mindannyian, ketten egy osztályba jártunk – emlékezett vissza a kezdetekre Suvák György. Mint mondta, késôbb az Uránbánya 1. számú üzemének építésére helyezték át, egy budapesti cég alkalmazásába került. Azonban mielôtt elvitték volna katonának, ismét a BÉV-nél dolgozott. Szentesen, a hídépítô mûszaki alakulatnál szolgált, a leszerelés után az Építôipari Ktsz.-nél helyezkedett el. — Itt már irodában dolgoztam, s jártam ki ellenôrizni az építkezéseket. Minden vágyam azonban az volt, hogy ismét kint dolgozhassak az építkezéseken, nem szerettem a papírmunkát. Amikor a legidôsebb mûvezetô nyugdíjba ment, engem neveztek ki a helyére. — A Surányi úton kisiparosok is dolgoztak mellettünk, s akkor határoztam el, önállósítom magam. Kiváltottam az 100

iparengedélyemet, a mestervizsgát 1970. januárjában tettem le, s áprilistól már mint önálló iparos vállaltam munkát. Mint mondta, akkoriban egy héten át tartott a vizsga, a munkafolyamatokat a legapróbb részletekig el kellett sorolni, az írásbeli vizsga része volt a tervrajz készítése is. Egy idôs mester, Áspán László volt a KIOSZ részérôl a szakmai vizsgáztató. Korábbi munkahelyén a ktsz-ben is járta a várost, az építkezéseket, jól ismerte a maszek kômûveseket, jó kapcsolatot alakított ki velük. Hamar befogadták maguk közé. Néhány év után az ipartestületben már szakosztályi elnöknek választották meg, amikor a korábbi elnök, Várdai László nyugdíjba vonult, sôt átvette tôle a gépeit és az egyik alkalmazottját is. A kamarai mestervizsgáztatásban csaknem 30 évig vett részt, a kômûves mestervizsga-bizottság elnöke is volt. A pécsi kômûves mester elsôsorban családi házakat épített. Részt vett a belvárosi rekonstrukcióban és hosszú éveken át az UNIBER-nek dolgozott. 1989 után az egyházaktól is egyre több megrendelést kapott. Többek között a Mindenszentek Templomát, a Karmelita rend kolostorát, a Kálvária kápolnát, a belvárosi iskola udvarában álló kerti pavilont újította fel Pécsett. A baranyai kistelepüléseken pedig több református templom helyreállítására kérték fel. Nyugdíjba vonulása után a vállalkozását állvány-kölcsönzéssel bôvítette ki. 2010-ben hunyt el.

A fiai is a követôi lettek Az eltelt évek alatt negyvenöt tanulója volt. Több közülük iparos lett, mestervizsgát tett, nem egy emelt szintût a Hanns Seidel Alapítványnál, de voltak olyanok is, akik a végzést követôen más szakmát választottak maguknak. Amit csak lehetett, igyekezett a tanulóinak megtanítani, egyebek mellett azt is, miként kell az ügyfelekkel tárgyalni. Szakmai és közéleti tevékenysége elismeréseként IPOSZ-díjat kapott. Pécs városa a mûemléképületek helyreállításában végzett munkáját és a tanulóképzésben elért eredményeit ismerte el a Millecentenáriumi Díjjal. A kamara 2008-ban az Év Kézmûvese Díjjal tüntette ki. Nagyon büszke volt arra, hogy a két fia is ezen a pályán találta meg a számítását, közös építôipari vállalkozásuk volt.

... nem szerettem a papírmunkát.

101

SZABÓ László „Le kell gyôzni a nehézségeket, nincs olyan, hogy nem lehet”

Bátran lehet azt állítani: Szabó László, a pécsi Szalafa Kft. alapítója mindent tud az ajtógyártásról. Az asztalos, faipari technikus végzettségû szakember és csapata több mint 20 éve készíti kiváló minôségben ajtóit többféle stílusban. A vállalkozást ma már fia irányítja és hamarosan az unoka is követi a felmenôk hivatását. 102

Szabó László már gyermekkorában kipróbálhatta ügyességét otthon, ahol építômester nagyapja és bognár nagybátyja szerszámaival megismerhette az alkotás örömét. Családi házuk építésénél tetszett meg neki az asztalosok munkája, így döntötte el, hogy ô is ezt akarja tanulni. Kiváló mesterektôl tanulta meg a szakma alapjait, a gépek használatát. A szakmunkásvizsga letétele után a Faipari Szövetkezetben helyezkedett el, itt lett 30 évesen üzemvezetô. — Számtalan újítással, gépesítéssel, szervezéssel jelentôsen megnöveltem az üzem termelését. Néhány év múlva felkértek termelésirányítónak, majd részt vettem Pécsett a központi tanmûhely beruházásában, ahol éves szinten 100120 tanuló képzését végeztük. 1986-ban úgy határozott a család – mivel a fiam is bejelentette, hogy asztalos szeretne lenni –, hogy az otthoni mûhelyre építve rátérünk a saját utunkra – eleveníti fel alkalmazotti pályafutásának fôbb sarokpontjait Szabó László. Már az induláskor annyi munkájuk volt, hogy segédeket vettek fel, a mûhelyt és a gépeket is fejleszteni kellett, ez a folyamat a mai napig tart. Mint a cégvezetô mondja, a beruházásoknál a fokozatosság a legfontosabb szempont, mindig csak annyit szabad fejleszteni, amennyit a teherbíró képesség megenged. — A nyereség visszaforgatása nem kérdés. Ha nem fejleszt a cég, akkor nem lesz versenyképes és lemarad a versenytársakkal szemben. Cégünk három fô alapelve: a technológiafejlesztés, termékfejlesztés-innováció, valamint a kereskedelmi fejlesztés. A siker mindig fejben dôl el, leginkább fegyelmen, akaraton, lelkiismeretességen múlik.

Egy vállalkozónak soha nem szabad feladni, le kell gyôzni a nehézségeket, nincs olyan, hogy nem lehet. Pozitív, elôrelátó gondolkodással kell tervezni és végezni a munkát. Emellett folyamatosan ellenôrizni, felügyelni a munkatársak tevékenységét, mert a dolgozóban meg lehet és meg is kell bízni, de az ellenôrzés nélkül elvégzett munka kudarcra van ítélve – foglalja össze a szakmai siker titkát a cégalapító. A Szalafa Kft. a kezdeti idôkben szinte mindent gyártott, de ez a sokrétû tevékenység nem volt igazán gazdaságos. A számos hazai és külföldi kiállításon, vásáron szerzett tapasztalat a magas minôségû beltéri ajtókra irányította a figyelmet, ami jó döntésnek bizonyult. A piac jól reagált a kínálatra, a megrendelések kielégítése mind a telephellyel, mind a gépekkel, berendezésekkel kapcsolatban folyamatos fejlesztést kíván a cégtôl. 2006-tól beindult az osztrák, majd az angol export, mára a külföldi megrendelésre szállított termékek a vállalkozás termelésének több mint felét teszik ki. — A 2007-es nyugdíjba vonulásom óta fokozatosan lépek vissza az üzemi feladatoktól, a céget a fiam – és várhatóan a most asztalos tanuló unokám – viszi tovább. A vezetôi egyeztetések mellett így is van bôven munkám, hisz a mûhely és a több mint egyhektáros üzemi terület gondozásából is kiveszem a részem – foglalja össze a családi vállalkozásban betöltött jelenlegi szerepét Szabó László. Szabó László az 501-es iskolában szerzett szakmunkásvizsga után dolgozott a Sásdi Építôipari Szövetkezetnél, majd egy kitérôt követôen visszatért mesteréhez a Pécsi Faipari Szövetkezet Sásdi Üzeméhez, ahol 1976-ban megbízták az üzem vezetésével. Pozícióját erôsítette, hogy ekkor már faipari technikusi iskolába járt. 1982-tôl a Pécsi Faipari Szövetkezet termelésirányítója, aktív részese a központi tanmûhely beruházásának, majd a tanmûhely vezetôje. 1986-ban családi döntésre kezd önálló vállalkozásba, amelyben fia is vele dolgozik. 1993-ban alapítja meg a Szalafa Kft.-t, amely mára nemzetközi hírû beltériajtó-gyártó céggé fejlôdött. 2002-ben jelentôs telephely-fejlesztést hajtanak végre. A vállalkozás számos szakmai elismerésben részesült az elmúlt évtizedekben, Szabó László 1998-ban megkapta a Kézmûves Kamara különdíját, 1999-ben és 2001-ben a Mérnök Kamara különdíját, 2001-ben a Pécs Expo PBKIK különdíját. 2002-ben a kamara Az Év Kézmûvese díjban, 2010-ben Baranya Megyei Export Díjban részesítette. Birtokosa az IPOSZ díjának, az Országos Asztalos és Faipari Szövetség munkásságáért elismerô oklevelet, 2016-ban pedig az IPOSZ Munkásságért Díjat adományozott. Szabó László tagja a Pécsi Ipartestületnek, 2012–2016 között alelnöke. Alapítója és tagja az Országos Asztalos és Faipari Szövetségnek, tagja a Baranya Megyei Kézmûves Kamarának, ahol elnökségi tag, szakosztályelnök, mestervizsga bizottsági tag, szakmunkásvizsga bizottsági tag pozíciókat töltött be. Szabad idejében szívesen kertészkedik és unokáival szervez programokat.

A nyereség visszaforgatása nem kérdés.

103

SZÁNTÓ Dezsô A helyi ipar elkötelezett híve Szántó Dezsô céltudatos és kitartó munkájának köszönhetôen még ma is olyan iparág mûködik Mohácson, amelyhez hasonlók a kedvezôtlenül magas költségstruktúra, a szigorodó környezetvédelem és a kíméletlen piaci verseny miatt már be kellett hogy fejezzék termelésüket szerte Európában. A sokoldalú cégvezetô fáradhatatlanul kereste a farostlemezgyártó szakma megújítási lehetôségeit, amely eredményeképpen a vezetésével mûködô Kronospan-Mofa Kft. az elérhetô legjobb technológia alkalmazásával versenyképes terméket állít elô. Szántó Dezsô 1991-tôl haláláig dolgozott a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Mohács Városi Testületének elnökeként. Munkája során Mohács város polgármesterével és a város nagyobb létesítményeinek vezetôivel összefogva segítették egymás tevékenységét a régió gazdasági fellendülése érdekében. Tisztsége révén minden egyéb szinten elkötelezetten képviselte a térségben lévô kamarai tagok érdekeit. Számos elismerést kapott. Hazánk épített örökségének megóvásáért, védelméért 2000-ben Podmaniczky Díjat, a MOFA vezetôjeként elért eredményeiért MOFA díjat, 2006ban a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Dr. Fáy Mihály Díját (Mohács Gazdaságáért Díj) vehette át. 2003ban Mohács város díszpolgárává választotta. Az elismerésekrôl a rá jellemzô szerénységgel nyilatkozott akkor Szántó Dezsô. Lokálpatriótát, lelkes innovatôrt, céltudatos cégvezetôt vesztett el Mohács városa 2007 telén. Szántó Dezsô életútja és munkássága egybeforrt a Dunaparti várossal, annak faiparával. 104

— A kitüntetéseket, úgy érzem, több tevékenységem együttes elismeréseként kaptam. A döntéskor a legnagyobb súllyal bizonyára a MOFA Rt. élén töltött évek számítottak: a város egyik legnagyobb üzemének vezetését nehéz idô-

szakban vettem át, de sikerült megôriznem és továbbfejlesztenem. Ugyanakkor a korábban társadalmi értelemben a várostól elszigetelt vállalatot próbáltam közelebb hozni a mohácsiakhoz: a gyár életében történt események nagyobb nyilvánosságot kaptak és igyekeztünk segítséget nyújtani a városnak azokon a területeken, ahol az szükségesnek lát-

szott. Szerintem ez is közrejátszott a díjak odaítélésében, ahogy talán a kamarai szerepvállalásom is számított. A Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara mohácsi elnökeként mindig is küldetésemnek éreztem a mohácsi vállalkozások segítését és összefogását annak érdekében, hogy a város cégei együtt tudjanak dolgozni Mohács fejlôdéséért.

Sokat tett városáért, munkatársaiért is Szántó Dezsô 1951-ben született Mohácson. A Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán szerzett diplomát, erôsáramú szakon. 1978 óta dolgozott a Mohácsi Farostlemezgyárban. 1990-tôl a MOFA igazgatója, 1992 óta vezérigazgatója volt. Nevéhez fûzôdik a MOFA sikeres privatizációja, számos fejlesztés és a környezetbarát technológiákra való áttérés. Kiváló szakemberként sokat tett a munkatársaiért, a farostlemezgyártás fejlesztéséért és hûséges mohácsiként városáért is. Kiváló elôadó volt, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Karának meghívott oktatója. Kutatómunkájára publikációi: könyvfejezetek, tudományos és népszerûsítô tanulmányai emlékeztetnek. A Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Mohácsi Elnökségének elnökeként is segítette szeretett városát. A Nyugat-Magyarországi Egyetem c. egyetemi docensi kinevezését már nem tudta átvenni. 2007-ben hunyt el.

... a város cégei együtt tudjanak dolgozni ...

105

Dr. SZEKERES György „A zseni egy százalék inspiráció és 90 százalék perspiráció”

Ez a Thomas Alva Edisonnak tulajdonított mondás a dr. Szekeres György vezette pécsi Hisztopatológia Kft. mottója. Az orvosi biotechnológia, immunhisztokémia területén mûködô, hisztokémiai és immundiagnosztikai reagensek, vala106

mint laboratóriumi mûszerek fejlesztésével, gyártásával és forgalmazásával foglalkozó 22 éves vállalkozás több mint 10 éve saját termékeivel van jelen a piacon a világ számos országában. Mint a kutató-cégvezetô fogalmaz, minden kutatás-fejlesztés célja az eredmények hasznosítása, az egészségiparban ez kiegészül azzal, hogy a kifejlesztett termékek a betegek érdekében hasznosuljanak. Több mint 30 évvel ezelôtt Párizsban, majd Marseilleben tanított egyetemeken az általános orvos végzettségû, kórbonctan-kórszövettan szakképesítésû Szekeres György, ott vett részt orvosi kutatásokban és azok ipari hasznosításában. Ezekre a tapasztalatokra építve hozta létre 1994-ben saját vállalkozását. Az eltelt évek alatt több nemzetközi szabadalmi és védjegy oltalmat is jegyzett. Kutatásaik során olyan vegyületeket hoznak létre, melyek fénymikroszkóppal láthatóvá teszik az ép és kóros sejteket alkotó szerves molekulákat és így megmutatják, hogy egy sejt milyen állapotban van, mire érzékeny, milyen a kapcsolata a környezetével. — A sikerhez egy kicsit mérnöknek, egy kicsit közgazdásznak és marketingesnek is kell lenni. De nincs sikeres kutatás magas szintû oktatás nélkül sem, ezért örömmel veszek részt a medikusok akár idegen nyelvû képzésében is, ha hívnak, de nagyon megtisztelô, hogy a közgazdászképzésben is számítanak rám. Több népszerû saját szervezésû továbbképzésünk is van. Emellett laborunkban fiatal kutatók készülnek a PhD-re, már többen is eredményesen védték meg így a címüket – fogalmaz tömören a sikerrôl a cégvezetô.

... nincs sikeres

Dr. Szekeres György egyik alapítója volt a dél-dunántúli Biotechnológiai Innovációs Bázis Klaszternek, amely 2005ben jött létre és 2008-ban – a régióból elsôként – szerezte meg az akkreditált klaszter státuszt. Szekeres úr a Pécs-

Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Innovációs Bizottságában óriási energiákat fordított a Pécs Pólus Program egészségipari pillérének szervezésére, kiterjesztésére és a program nemzetközi kapcsolatainak megteremtésére. Személyiségébôl fakadóan képes volt dinamizálni egy olyan szakterületet, melyre nem volt jellemzô az erôs gazdasági kötôdés. Emellett a kamara képviselôje volt a Dél-Dunántúli Regionális Innovációs és Gazdaságfejlesztési Bizottságban. Munkássága messze túlmutat vállalkozása keretein, jelentôs hatású a tudás-intenzív gazdaság megteremtésében.

Dr. Szekeres György Fonyódon érettségizett, a POTE-n szerzett diplomát 1978-ban. Patológiából szakvizsgázott, majd hat évet Franciaországban dolgozott. Pécsett részt vett az egyetem Immunológiai Intézetének megalapításában, közel negyven éve egyetemi oktató. 1994-ben alapította meg az orvosi biotechnológiai diagnosztikai szolgáltatásokat és kutatásokat végzô Hisztopatológia Kft.-t, melynek napjainkban is az ügyvezetôje. 2002-ben megkapta a kamara Baranya Megyei Innovációs Díját, 2006-ban Kiváló Kamarai munkáért, 2008-ban Baranya Gazdaságáért Díjat vehetett át. 2015-ben Vilmos Püspök-díjban részesült.

kutatás magas szintû oktatás nélkül.

107

SZENTIVÁNYI László Az órásmester Szentiványi László. Az órásmester. Neve, személye gyakorlatilag egybeforrt a pécsi belvárossal, hiszen immár több mint harminc éve fogadja az embereket a Jókai tér sarkán lévô üzletében. Az évtizedes múlt és a jelen kapcsán formál véleményt az órások, a város helyzetérôl. Szigetváron született, s már kisgyermekkorában gyakran járt be nagybátyja órásmûhelyébe. Tizenhárom évesen tudott ébresztôórát javítani, és soha nem jutott eszébe, hogy más legyen, mint órás. Elvégezte a közgazdasági technikumot, érettségi után a szigetvári szakiskolában tanulta a mesterséget, de a szakmát igazából a nagybátyjától leste el. Ahogy visszaemlékszik, akkoriban, az ötvenes években persze nem volt olyan hatalmas a választék, mint manapság. Mint mondja, néhány nyugati márka mellett fôleg szovjet és NDK-órák kerültek forgalomba, a Pobjeda, Rakéta, Lucs, Poljot, Ruhla, Glashütte és társai, bár olykor régi zsebórákkal is dolga akadt. Rövid budapesti kitérô után Pécsre került vissza, s végül is a Pécsi Vegyesipari Vállalatnál kötött ki, amely az órajavítást mûködtette a városban. Tizenöt évig mûvezetôként te-

108

vékenykedett mint az órásrészleg vezetôje, késôbb pedig üzemvezetôként még a fotó- és villanyborotva, továbbá a kapcsolóóra javító üzemet is irányította. A ’70-es években aztán megjelentek a kvarcórák, amelyek kevesebb munkát adtak, elkezdôdött tehát a lemorzsolódás. Szentiványi László azonban inkább elment egy

kvarcóra tanfolyamra Budapestre, eltöltött egy hetet az egyik németországi gyárban is, érdekelte az új technika. S miután látszott már, hogy jövôje a magánszektornak van, elbúcsúzott a cégtôl, s a Centrum Áruházban bérelt egy placcot. Négy évig javította ott az órákat, majd megüresedett egy kis üzlet a Jókai utcában, aminek évtizedekkel ezelôtt átvette a bérleti jogát. A javítás mellett elkezdett foglalkozni az órák kereskedésével is, azóta párhuzamosan folytatja e két tevékenységet. Aki igényes – tartja a mester –, az órásnál vásárol. És hogy mi a titok nyitja, arról így vélekedik az órásmester: — A képlet nagyon egyszerû: meg kell becsülni a vendégeket, és nem kell túlárazni a minôségi termékeket.

Van ötlete a pécsi belváros megmentésére is Kreatív kereskedôként, a kiutat keresô vállalkozóként Szentiványi Lászlót most a pécsi belváros kereskedelmének helyzete is foglalkoztatja. — A gazdasági helyzettel, az Árkáddal igazán nem tudunk mit kezdeni, ugyanakkor biztosan kevesebb üres üzlet lenne a bérleti díjak csökkentésével. Naponta emlegetett kérdés: hol van ma az a kezdeményezés, ami egy kisbusz bevezetését helyezte kilátásba a Széchenyi térre. Ami a parkolást illeti, megoldást jelenthetne a díjak csökkentése, vagy az elsô félóra ingyenessé tétele, hogy egy gyors vásárlás, ügyintézés beleférjen. De kulcskérdés a kereskedôk viszonyulása is. Mondjuk a nyitvatartási idôk összehangolásában, a szombati nyitva tartás szorgalmazásában és megszervezésében, ami bevonzaná, segítené a vevôt. Az órásmester érdekes ötletként vetette fel, hogy a gyakran emlegetett mediterrán titulus kapcsán érdemes lenne megfontolni az üzleteknél nyaranként a délutáni szieszta, utána pedig az esti nyitva tartás bevezetését. Egy másik lehetséges út a kereskedôk számára a specializálódás, a márkákra koncentráló kínálat kialakítása.

... meg kell becsülni a vendégeket.

109

SZENTKLÁRAI Gabriella Háromgenerációs kozmetika, magas szintû tanulóképzés kötelezôdtek a folyamatos szakmai megújulás, a továbbképzés, a professzionális kezelések és alapanyagok használata mellett. Anya és lánya, Szentklárai Jenôné kozmetikus mester, valamint Szentklárai Gabriella kozmetikus szakoktató szívügyének tartja a szakmabeliek összefogását, a szakképzést, Gabriella mestervizsga elnök is. Szentklárai Gabriella már gimnazista korában bejárt édesanyja munkahelyére, a Baranya Megyei Fodrászipari Szövetkezethez, ahol segített krémeket fôzni, pakolást keverni. Mégis az édesanya Franciaországban élô kozmetikus barátnôje játszott szerepet a végleges döntésben, így Gabriella édesanyja tanulója lehetett az elsô vidéki testkultúrás szalonban, ahol nemcsak az arc-, hanem a legmodernebb testkezeléseket is megtanulta. — Nem esett nehezemre, hogy szakmunkás-bizonyítványom megszerzése után két évvel elvégezzem az elektrokozmetikusi tanfolyamot, sôt minden lehetôséget megragadva tovább képeztem magamat, így letettem a mestervizs-

Talán az országban egyedülálló az a háromgenerációs kozmetika, amely Pécsett, a Tettyén fogadja vendégeit. A szalon nemcsak azért nevezetes, mert anya-lánya-unokája dolgozik együtt, hanem azért is, mert mindhárman el110

gát is. Idôközben édesanyám nyitott egy kozmetikai szalont, amelyben én is dolgoztam – foglalja össze a siker elsô összetevôjét, a szakmai tudás folyamatos elmélyítését Szentklárai Gabriella, aki nem elégedett meg ennyivel: elvégezte a kozmetikus szakoktatói fôiskolát is. Szakdolgozatát a „forgószínpad” elvbôl írta. Ez a módszer azt takarja, hogy a különbözô gyakorlati helyeken tanuló diákok körülbelül 3 hetente az iskolai tanmûhelyben töltenek egy napot, ahol kiegyenlítôdik a külsô oktatóhelyek különbözôsége, illetve megismerhetik és kipróbálhatják a legújabb kozmetikai gépeket és terméksorokat. Gabriella elképzeléseire építve alakították ki a pécsi Simonyi Károly szakiskola kozmetikus tanmûhelyét, ahol a mai napig is dolgozik. — Oktatói tevékenységemnek több alappillére is van: a gyermekszeretet, a szakmaiság, a szakmai alázatosság és a következetesség. Elsôdlegesen ezeket a számomra fontos alapelveket tartom szem elôtt oktató munkámmal kapcsolatban. Kozmetikánkban a szakmai elhivatottság, a természetesség és a vendég igényeinek felelôs kiszolgálása a cél. Minden vendég, minden bôr egy-egy újabb szakmai kihívás, hiszen meg kell találni, hogy milyen eszközökkel, hatóanyagokkal lehet elérni a várt eredményt. Mindez töretlen szakmai felkészülést kíván. Az innovatív eljárások megismerése mellett pedig az emberi oldalt is figyelembe kell vennünk, mert nem egy bôrrel, hanem az egész emberrel kell foglalkoznunk a tökéletes eredményért. Mindhárman szakmai tudásunkat egyesítve végezzük hivatásunkat – foglalja össze a családi kozmetika és a saját sikerének alapköveit a kozmetikus mester.

Szentklárai Gabriella továbbra is édesanyjával együtt fogadja a vendégeket saját szalonjukban. 2002-ben lánya, Loósz Nóra is kozmetikus végzettséget szerzett, emellett pedikûrös és manikûrös képesítése is van. Így együtt dolgozik a három generáció, ami kuriózumnak számít a szakmában. — Mindkét munkahelyemen szívvel-lélekkel igyekszem helyt állni, egyikrôl sem tudnék lemondani, hiszen olyan jó látni a hálás diákokat, illetve a megelégedett vendégeket. Szeretnék minél tovább dolgozni és ismereteimet átadni ezen a gyönyörû pályán – fogalmazza meg életcélját Szentklárai Gabriella.

Szentklárai Gabriella a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, ezután végezte el a kozmetikus képzést. Két évvel késôbb elektrokozmetikusi végzettséget szerzett, 1986-ban kitûnô eredménnyel mestervizsgázott. 2004-ben kozmetikus szakoktatói képesítést szerzett, majd a pécsi Simonyi Károly Szakközépiskola és Szakiskolában kezdett tanítani, ahol a mai napig oktat. Szakmaszerkezeti váltás miatt elvégezte a kézápoló szakmát, melynek gyakorlatát és elméletét is tanítja az iskolában és a kozmetikában. Szintén kozmetikus mester édesanyjával, valamint kozmetikus, pedikûrös, manikûrös végzettségû lányával együtt saját szalonjukban dolgoznak. A kamarán belül mûködô Hair&Beauty Klub társelnökeként szakmai programokat, tanfolyamokat szervezett a kozmetikusok részére, és egyik fôszervezôje volt a kamarai Hair&Beauty Fesztiválnak. Többször részesült elismerésben, a kamara Év Kézmûvese díját 2005-ben, a MOSZI ezüstkoszorús kozmetikus mester oklevelét 2009-ben vehette át.

... az egész emberrel kell foglalkoznunk.

111

SZÛCS Csaba A fáradhatatlan vállalkozó — A gazdasági önkormányzat feladata a fejlôdési irányok kidolgozása mellett a vállalkozások összefogása is. A szigetvári fürdô-, vár- és kórházfejlesztés területén örvendetes fejlemény a konzorciumi együttmûködés kezdeményezése. A szigetvári építôipari vállalkozások számára komoly megrendeléseket tartogathatnak az induló nagyobb pécsi és megyei beruházási projektek. A sikerhez azonban a vállalkozásoknak új szemléletet kell magukévá tenni: nem a közszféra támogatására, hanem a saját kezdeményezô készségükre és a vállalkozások közötti kooperációra kell támaszkodniuk. A szigetvári vállalkozók a fejlôdés egyik legfôbb gátjának tartják az infrastrukturális problémákat: megfelelô autóút nem éri el Szigetvárt a közeljövôben, a városon keresztül áramló forgalom nagysága pedig már most is az utak nagymértékû leterheltségét okozza – mondta a ma is komoly aktualitással bíró észrevételeket Szûcs Csaba, a kamara szigetvári városi elnöke. A teljes igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a kritikai megállapítások 2005-ben hangzottak el. Abban az esztendôben, amikor a vállalkozói együttmûködés és a közlekedési infrastruktúra hiányossága mellett leginkább a multinacionális cégek okozta kihívások, illetôleg az adóterhek aránytalan alakulása okozta a legnagyobb problémákat a szigetvári vállalkozók számára. Talán mondani sem kell, hogy Szûcs Csaba természetesen ott volt a megoldást keresô és szorgalmazó helyi vállalkozók között.

Bár már több éve nincs közöttünk, ha gazdaságélénkítésrôl, vállalkozói érdekérvényesítésrôl van szó Szigetváron, mégis sokaknak Szûcs Csaba jut az eszébe. 112

Mindezek a példák is jól mutatják, hogy Szûcs Csaba nemcsak vállalkozóként kötôdött Szigetvár gazdasági életéhez. Legyen szó helyi kezdeményezésrôl, összefogásról, jótékony célú támogatásról, a neve szinte mindenhol ott sze-

... a vállalkozások

repelt. Így emlékeznek rá a gazdaság élénkítését célzó aláírásgyûjtési akció elindítójaként, a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara helyi elnökeként, a Szigetvár és Környéke Vállalkozók Klubja alapítójaként, a Zrínyi Napokhoz kapcsolódó vásárok szervezôjeként – rendszeres résztvevôje volt vállalkozásával a Pécs Expónak is –, vagy a szigetvári zenei élet önzetlen támogatójaként is.

Nevéhez fûzôdik Szigetvárról a magyar-török üzleti kapcsolatok fejlesztésének gondolata, de hogy nemcsak a gazdasági életben vállalt felelôs és tevékeny úttörô szerepet, azt jól bizonyítja, hogy megalakulása óta az alapítvány kuratóriumának elnöki tisztét töltötte be a Szigetvári Ifjúsági Fúvószenekarnál.

Díjak a kamarától és a várostól A kamara Szigetvár város gazdasági fejlôdését elôsegítô munkásság elismerésére „Szigetvár Gazdaságáért Díjat“ adományozhat. A díjat, az egyes gazdasági szervezetek érdekén túlmutató, a város gazdaságának egészét szolgáló tevékenység elismerésére alapította a kamara. Fáradhatatlan tenni akarása, lokálpatriotizmusa az évek során számos elismerést hozott Szûcs Csaba számára. A szigetvári vállalkozó legnagyobb ilyen jellegû sikereit 2003-ban és 2004-ben érte el, amikor egymás után kapta meg a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Kiváló Kamarai Munkáért elismerését, majd a Szigetvár Gazdaságáért Díjat, vállalkozó tevékenységének színhelyén, Szigetváron pedig Városfejlesztési Díjjal ismerték el erôfeszítéseit.

közötti kooperációra kell támaszkodniuk.

113

SZÛCS István Bánya, Carbon, kamara – egy kiteljesedett vezetôi életút Szakmai pályafutását tekintve szinte mindig vezetô beosztásban dolgozott. Elôször a Mecseki Szénbányáknál, majd a komlói Carbon Könnyûipari Vállalatnál, és ugyanez jellemzô társadalmi megbízatására is: a Magyar Gazdasági Kamara Dél-dunántúli elnökeként a rendszerváltás idôszakában segítette a vállalkozások és a köztestület munkáját. Ebben az idôszakban alapozták meg az 1994 óta mûködô köztestületi kamarai szervezetet is. Szûcs István 25 évesen, geológus-mérnökként került Komlóra, ahol a Mecseki Szénbányáknál, Béta-aknán helyezkedett el. Üzemi, majd fôgeológusként tizennégy évig irányította a szénkutatásokat, ezek egyikét, a róla elnevezett gazdag szénvagyonú „Szûcs-területet” ma is megtalálhatjuk a térképeken. A mecseki széntermelés fénykorában, a ’70-es évek elején Zobák-aknán volt üzemvezetô-helyettes, mint mondja, fiatal vezetôként sok tapasztalatot szerzett a vállalati irányítás során. Büszke arra, hogy sok millió tonna szén kitermelésével járultak hozzá az akkori, növekvô társadalmi energiaigényekhez. Késôbb a bányát felcserélte a bányászfeleségeket foglalkoztató könnyûipari vállalatra, a Carbonra, amelyet mintegy húsz éven át irányított vezérigazgatóként, és ahol korábbi vezetôi tapasztalatait kamatoztathatta. A kimagasló sikerekkel büszkélkedô, csúcsidôszakában 2600 dolgozót foglalkoztató nagyvállalat szerteágazó tevékenységet folytatott, bútor-, konfekció- és cipôgyártása a ’80-as években világhírûvé tette Komlót a keleti és a nyugati piacokon egyaránt. 114

— Négy világrész: Észak-Amerika, Nyugat-Európa, Ázsia és Afrika harminchét országába exportáltunk cipôket, divatcsizmákat, öltönyöket, dzsekiket, a hazai piacra pedig bútorokat gyártottunk. Sikerünket számtalan minôségi díj, illetve az évente elnyert „Kiváló Vállalat” címek igazolták vissza – emlékszik vissza a Carbon vezérigazgatójaként nyugállományba vonult Szûcs István.

1989-ben felkérték a Magyar Gazdasági Kamara Dél-dunántúli elnöki posztjára, amelyet szívesen vállalt. Azt mondja, abban az idôszakban a kamarának stratégiai szerepe volt a gazdaság, a vállalkozások és az állam közötti információáramlásban, és úgy érezte, hogy korábbi vállalatvezetôi tapasztalatait jól tudja hasznosítani a munkában. — Nagy volt a bizonytalanság a rendszerváltás körüli idôkben, a vállalkozók örültek, hogy a kamarához fordulhatnak, mi pedig sok hasznos információt és tanácsot tudtunk adni nekik. Regionális kamaraként elsôként nyitottunk a külföldi piacok és együttmûködések felé, így többek között az Alpok-Adria Közösség, Olaszország, Horvátország vagy Szlovénia felé. Azt gondolom, hogy a sikeres együttmûködéshez hozzájárultak azok a kitûnô munkatársak és jó vezetôk, akiktôl mindig lehetett tanulni. Szûcs István nyugdíjasként is részt vállalt Komló, Baranya és a Dél-Dunántúl életében. Korábbi kapcsolatait, szervezôkészségét, széleskörû ismereteit felhasználva író-olvasó és színésztalálkozókat szervezett, dolgozott újságíróként a helyi lapban és a kamarai kiadványokban. Emellett Pernyét fújnak a szelek címû önéletrajzi mûvében változatos életútjának legfontosabb állomásait is megírta. Munkássága szép társadalmi, kulturális és emberi kapcsolatainak emléke, hogy Veres Péter, Illyés Gyula, Baranyi Ferenc, Végh Antal, Göncz Árpád köztársasági elnök, Németh Miklós miniszterelnök írásaiban és személyesen is barátjának nevezte ôt, de örömmel tölti el, hogy a Carbon kiváló kômûvese barátságára is számíthat.

Szûcs István 1957-ben szerzett geológus-mérnöki diplomát Miskolcon, majd Komlón, a Mecseki Szénbányáknál kezdett el dolgozni. Üzemi, majd fôgeológusként irányította a szénkutatásokat, ezt követôen négy évig Zobák-aknán volt üzemvezetô-helyettes. Ezután a komlói Carbon Könnyûipari Vállalatot irányította vezérigazgatóként mintegy húsz éven keresztül. 1989–1994 között töltötte be a kamara elnöki tisztségét, éppen abban az idôszakban, amely új mérföldkônek számított a kamarák történetében. 1990-ben ugyanis a Magyar Gazdasági Kamara szövetségi kamarává alakult, és a kamarai közösség bázisává a hat regionális szervezet vált. A rendszerváltás idôszakában jelentôs kihívásokkal szembesült a testület, amelyet vezetésével rendre megoldott. Szûcs István „carbonos” munkásságáért Munka Érdemrend arany fokozatot kapott, 2009-ben több évtizedes szakmai-közéleti tevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkereszt polgári tagozata kitüntetést vehette át. Megkapta Komló város Pro Urbe-díját, a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara tiszteletbeli elnökét a kamara 2010-ben Életmû Díjjal tüntette ki.

... világhírûvé tette Komlót.

115

VÉTEK Jánosné Élteti Pécs, Baranya turizmusát

Vétek Jánosné, vagy ahogy szinte mindenki ismeri, Vétek Emi neve összeforrt a város idegenforgalmával. Ô az az ember, aki nemcsak sokat tett a vendégek idevonzásáért, de mindig markánsan véleményt is formált a szakma, a város érdekében. 116

— Egyszer érdemes lenne minden pécsinek felülnie a Széchenyi térrôl induló kisvonatra, és mint idelátogató turistaként meghallgatnia az idegenvezetést, út közben pedig rácsodálkoznia városunk szépségére. Nagy népszerûségnek örvend a belvárosban közlekedô jármû a hozzánk érkezôk körében, tavasztól ôszig szállítja az utasokat nem csak a belvárosban, hanem már a Zsolnay Negyed felé is – mondja Vétek Jánosné, és üzenetébôl egyaránt kiszól az idegenforgalmi szakember és a városa iránt elkötelezett lokálpatrióta. Vétek Jánosné, ahogy ô fogalmaz, egy kiváló csapat élén, évtizedek óta mûködteti sikerrel vállalkozását, a Tensi Utazási Irodát (korábban Lenau Reisen) az utaztatási piacon. A megye és Pécs városának szeretete kapcsán egyértelmûvé vált, hogy nemcsak a helyi emberek külföldi útjainak szervezésében lát fantáziát, legalább ennyire fontos számára a Baranyába irányuló idegenforgalom fejlesztése. A PécsBaranyai Kereskedelmi és Iparkamara általános alelnökeként évtizeden keresztül a kereskedelemfejlesztés, az idegenforgalom képviseletében kapcsolódott a gazdasági önkormányzat munkájába. Kamarai alelnökként sem szakadt el tehát hivatásától, az idegenforgalomtól, azon belül szívügyétôl, a pécsi, baranyai turizmustól. Tanácsadóként több helyi kezdeményezés támogatója. Az innovációra való nyitottságát mutatja a városi kisvonat elindítása, a korábban mûködô mohácsi vízi tematikájú kishajós vállalkozása. Máig tartó örök szívügye az idegenforgalom élénkítésében érdekelt szereplôk együttmûködésének serkentése, az azt szolgáló marketing katalizálása. És hogy mi kell a hatékony marketinghez? A szakember így látja, és sokat tesz is érte:

— Elsôsorban rengeteg pénz, azon túl pedig az, hogy kevesebbet beszéljünk, inkább tegyünk a város népszerûsítéséért. Hévíz – ahol évente 100 milliós a városmarketing büdzséje – példája mutatja a helyes irányt. A különlegeset nyújtó célpontok, a kitartóan, jó értelembe véve agresszíven reklámozók lehetnek a verseny nyertesei. Az kell, hogy a

csapból is Pécs folyjon. Szívem szakad, hogy a város egyre inkább lemarad. Mintha állóvízben dagonyáznánk. Értékeinket nem tudjuk promotálni. Nem tudunk megújulni, zavar a provincializmus. Hol vannak a szakemberek? Nem nagy szavak kellenek, hanem tettek!

„A városba mindig nagyon jó hazajönni” — Pécsinek lenni mindig egyfajta büszkeséget jelentett a számomra. A világon nagyon sokfelé jártam, de csak kevés helyen éreztem azt, amit a mi városunkban: Pécs egy tarka, sokszínû, ugyanakkor nyugalmat árasztó város, történeteivel, épületeivel, hírességeivel is az egyetemes történelmet adja vissza az idelátogatóknak. Bárhova mentem, utaztam, mindig nagyon jó érzés volt hazajönni – fogalmazta meg a várossal kapcsolatos érzéseit. A kérdésre, hogy mit vizionál, ha a 20-30 évvel késôbbi Pécsre gondol, meglepô választ adott. — Vizionáljanak a fiatalok. Mindig, a mai napig szívesen mondok véleményt, adok tanácsot, állok a jó ötletek mellé. Az én generációmat a múlt korlátozza, a fiatalok számára ez könnyen átléphetô. Nagyon fontos viszont, hogy a sok remek ötlet megvalósításához legyen kitartása az új generációnak. Akkor nem következik be, amit felrovok a mindenkori város- és megyei vezetésnek, hogy tömegesen hagyják el Pécset a tehetséges fiatalok. Ha megvalósulnak a jó ötletek, akkor 20-30 év múlva is sokan lesznek majd, akiknek nagyon jó érzés lesz Pécsre hazajönni.

... kevesebbet beszéljünk, inkább tegyünk!

117

WÉBER Ádám Szükséges valahová tartozni A Wéber Villany Kft. neve ma már szinte minden mohácsi elôtt ismert, hiszen a vállalkozás – amelyet három villamosmérnök alapított 1991-ben – azóta is a Dunaparti városban mûködik. A ma már teljes egészében a Wéber család tulajdonában lévô cég villamos hálózatok tervezésével és kivitelezésével foglalkozik, speciális szakterületük a komputervezérlésû folyékony sertésetetô rendszerek telepítése. A cégvezetô, Wéber Ádám hosszú utat tett meg odáig, hogy mára állandó beszállítói és alvállalkozói körrel, magas szintû szakértelemmel és tapasztalattal, megbízható módon mûködtesse sikeres vállalkozását. A cégvezetô folyamatosan képezi magát, tervezôi jogosultsága mellett felelôs mûszaki vezetô, energetikai biztonságtechnikai szakértô, építményvillamossági tervezô. A vállalkozás sok városi, önkormányzati beruházásban vett részt tervezôként Mohácson. Nevükhöz fûzôdik a Déli és a Millenniumi Lakópark, a budapesti országúti ipari park valamennyi villamos tervezése, de büszkék lehetnek számos

118

más, önkormányzati beruházásban létesült épület mellett a több lépcsôben elkészült egyes kórházi beruházásokra is. — Jó együttmûködésekkel pozitív dolgokat hoztunk létre. Amióta az eszemet tudom, azóta itt élek Mohácson, itt dolgozom, és mindig részt vettem a közösségi életben. Korábban létezett a KIOSZ, ahol elnökségi tag voltam több cikluson keresztül, aztán a rendszerváltás után a kezdeteknél én is részese voltam a helyi politikai életnek. Képviselôként vagy külsô tanácsadóként évekig segítettem a mohácsi önkormányzat gazdasági bizottságát, de dolgoztam a megyei önkormányzat gazdasági bizottságában is. Az összes gyökerem itt van Mohácson, szeretek itt élni. Ez egy kis város, minden kellemes oldalával, nyûgével, bajával, és most már látom, hogy a pozitív változásokban, amelyek tendenciózusan megfigyelhetôk a városban, abban az én munkám, az én

szellemi hozadékom is benne van. Ez büszkeséggel tölt el. Persze, ehhez jó munkatársak is kellenek, nekem pedig, szerencsére, kitûnô kollégáim vannak – szól a városhoz való kötôdésérôl, felelôsségérôl és a megélt sikerekrôl Wéber Ádám. A cégvezetô kiemelt figyelmet fordít arra, hogy átadja tudását a következô generációnak. Úgy véli, hogy a mai mérnököknek szükségük van az idôsebbek tanítására, ezért minden évben náluk tölti nyári gyakorlatát néhány fôiskolás hallgató. Emellett Wéber Ádám több éven keresztül tapasztalataival, javaslataival segítette a kamara Mohács Városi Elnökségének munkáját. Mint mondja, szükséges valahova tartozni, és a kamara látja a legjobban a vállalkozók gazdasági környezettel kapcsolatos problémáit, ez a szervezet képviseli az érdekeiket.

Wéber Ádám 1970-ben itt érettségizett a Kisfaludy Károly Gimnáziumban, majd 1973-ban szerzett villamos üzemmérnöki diplomát a pécsi Pollack Mihály Mûszaki Fôiskolán. 1978-ban villanyszerelô mestervizsgát tett. Elôbb állami munkahelyeken, majd 1980–1984-ig fôállású villanyszerelô kisiparosként dolgozott. 1984-tôl a DRV Mohácsi üzemvezetôségén elektrikusként, majd villamosmérnökként, végül a víztisztító üzem vezetôjeként volt alkalmazásban 1991-ig, a Wéber Villany Kft. alapításáig. 1992-ben szerzett vezetôtervezôi jogosítást épületvillamosság tárgyban. Ma már fôállású nyugdíjas, saját vállalkozásában mint tulajdonosi közremûködô tevékenykedik. Több cikluson keresztül volt a KIOSZ elnökségi tagja, 1998-tól önkormányzati képviselô Mohácson, késôbb külsô tanácsadó a mohácsi önkormányzat gazdasági bizottságában. 1994 és 1998 között Baranya megyei önkormányzati képviselô, a megyei gazdasági bizottság tagja. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület és a Mérnök Kamara tagságában is szerepel. 2012-ben a kamara Dr. Fáy Mihály Díjjal ismerte el munkáját.

Az összes gyökerem itt van Mohácson ...

119

ISBN 978-963-12-6584-2 A könyvet Bognár József és Harnóczy Örs tervezte Nyomdai elôkészítés: Tér Nyomdai és Grafikai Stúdió, Pécs Megjelent: 10,7 (A/5) ív terjedelemben Nyomda: Molnár Nyomda és Kiadó Kft. Felelôs vezetô: Molnár Csaba

Nevek, arcok, teljesítmények ... Ahogy minden kornak megvannak a legismertebb arcai, úgy adják meg egy-egy időszak gazdasági fazonját az adott területen működő vállalkozók, menedzserek, cégvezetők. Pécs, Baranya komoly hagyományokkal büszkélkedhet az utóbbi téren is, hiszen a gazdasági élet mindenkori szereplőit olyan nagy elődök, történelmi példák motiválhatják, mint Zsolnay Vilmosé, Hamerli Jánosé, Hirschfeld Sámuelé. E kötet olvasói a rendszerváltás óta eltelt időszak, a gazdasági szerkezetváltás idején bizonyító vállalkozókról szóló összeállítást tartják a kezükben. Ötvenkét név, ötvenkét arc, ötvenkét kiemelkedő teljesítmény. Ötvenkét példakép, amit egykor talán ugyanúgy emlegetnek majd, mint az iparosodás során sikereket elért nagy elődökét.