PécsiBölcsész 2011 március

PB 2011 marcius.indd 1

2011-03-20 10:28:01 AM

A fiozófüs-ügy emberi oldala I Állóháború FTV foronton I Népek tele ÉszakAfrikában I Kihalóban lévő szakmák I Üdv újra Vonnegut!

Épp csak a lényeg hiányzik IV. évfolyam 4. szám

BÖLCSÉSZ KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS PERIODIKA

PB 2011 marcius.indd 2

2011-03-20 10:28:05 AM

Lassan helyreáll a rend - Debreczeni Ágota 4 Lámpaláz és sorban állás - Hajdu Mariann 5 Filozófus ügy - Bálint Dávid 6-7 Mégsem leszünk otthon karácsonyra - Lenthár Balázs 8-9 Vélemények által homályosan - Nagy Éva Anna 10-11 PAX-100, és ami mögötte van - Vidó Gábor 12-13 Közel kelet - Egyiptom, Tunézia, Líbia - Lenthár Balázs 14-15 Közel kelet - A Nagy Piros Gomb Árnyékában - Bán Attila 16 „A golyó mindenkit fog” - Zsótér Viven 17 A magyar államférfi ideál vagy csak vad geszti bolond? - Lenthár Balázs 18-19 Egy dolog, amit szívből kell csinálni - Takács Gábor 20-21 A szigor nem megoldás a felsőoktatás problémáira - Takács Gábor 22 A hagyományok útján újítva - Bán Attila 23 Ösztöndíjjal Japánban - Kovács Réka 24 Tavaszi Egyetemi Fesztivál - Idén sem kell unatkoznunk - Várnagy Szabolcs 25 Cselekedj lokálisan, avagy Zöld Campus a PTE-n - Szántó Renáta 26 Közérthetően közvetíteni a kultúrát - Vidó Gábor 27 Az EKF szellemi öröksége: a ZsolnayKulturális Negyed - Szántó Renáta 28-29 Visszhang nélkül maradt Pécs - Vidó Gábor 30 A suszter maradjon a kaptafánál? - Tatay Eszter 31 Üdv újra, Vonnegut! - Nagy Éva Anna 32 A király beszéde - Hajdu Mariann 33 Puli az űrben - Miklán Bianka 34 Pécsi Bölcsész - bölcsész kulturális és közéleti periodika Kiadja a PTE BTK Hallgatói Önkormányzata.

Megjelenik havonta - IV.évfolyam 4. szám 2011. Március14.

Felelős kiadó: Gulyás Tibor Főszerkesztő: Bálint Dávid (pecsibolcseszinfo@gmail.com); Korábbi főszerkesztőnk: Stemler Miklós Főszerkesztő-helyettes: Várnagy Szabolcs Lapszerkesztő: Rákos Blanka Olvasószerkesztő: Mészáros Gabriella Tördelőszerkesztő, arculat: Barabás Norbert Borítóterv: Lugosi Tamás (scham) Grafikák: Hetsch Ferenc Szerzőink: Debreczeni Ágota, Göbl Zsombor, Kovács Réka, Lenthár Balázs, Pál Balázs, Priskin Zsófia, Takács Gábor, Vidó Gábor, Nagy Éva Anna, Pachner Orsolya, Tatay Eszter, Miklán Bianka, Zsótér Vivien Fotó: Iváncza Boglárka, Szita Tamás, Taragyia Tomiszláv, Borbás Mátyás PécsiStop Cím: 7624. Pécs, Ifjúság útja 6. - Diákcentrum Telefon: +36 (72) 503 600 / 4235 Fax: +36 (72) 503 613 Honlap: www.pecsibolcsesz.hu, pecsibolcseszinfo@gmail.com

3 PB 2011 marcius.indd 3

3

2011-03-20 10:28:07 AM

KAPTÁR DEBRECZENI ÁGOTA

» KÉSZEN LESZ-E VALAHA A TUDÁSKÖZPONT? Szerencsétlen volt 2010 decembere a Tudásközpont számára, hiszen egymást követően két jelentősebb problémával is meg kellett birkózniuk a műszakiaknak. A 6 m2nyi üvegtábla szétmorzsolódása mellett egy csőtörés is súlytotta az alig fél éves épületet.

Szerencsére a meghibásodásokat rövid időn belül helyrehozták, majd a biztonság kedvéért teljes körű kivizsgálásba kezdtek. „Egy épületet körülbelül egy év alatt üzemelnek be.” – kezdte Morvai Lehel, a Tudásközpont KFT. ügyvezető igazgatója, amikor az utóbbi hónapokban történt meghibásodásokról érdeklődtünk. Az eddig eltelt fél év során körülbelül 350 hibát nyugtáztak. Bár elsőre nagynak tűnik ez a szám, de eltörpül, ha egy 13 000 m2-es területhez viszonyítjuk. „Az átadás óta elég sok kisebb-nagyobb gond merült fel, ezek elsősorban gépészeti, épületvezérlési, műszaki problémák voltak.” – Morvai Lehel hangsúlyozta, ennek a számnak a jelentős részét egészen apró hibák adják, mint például a laminált parketta repedése. Ezeket rögtön jelezték a kivitelezőknek, akik folyamatosan dolgoznak a helyreállításon. „Karácsony előtt három nappal vették észre a könyvtárosok, hogy a mennyezet vizesedik.” – így kezdődött az a bizonyos csőtörésként elhíresült „tragédia” december 21-én reggel. A plafonon látott vizes foltot jelentették a karbantartónak, majd a gépészmérnöknek, akik megállapították, hogy fűtési probléma lehet. Ahhoz, hogy a probléma okát megkereshessék, kénytelenek voltak áttörni az álmennyezetet, ahonnan ekkor nagyobb víztömeg zúdult ki. Bár a könyvekben és az elektronikai cikkekben nem esett kár, a víz lefolyt az alsóbb szintre, és befolyt a villamoselosztó szekrénybe. Így élet- és balesetveszély miatt lekapcsolták az áramot és lezárták az épületet. „Jeleztük a kivitelezőknek a helyzetet. Ők megállapították, hogy a hibát a fűtési rendszer légtelenítő szelepének rossz illesztése okozta, ami kivitelezési hiba. Ennek köszönhetően vállalták, hogy kijavítják, ami körülbelül 2-3 órán belül meg is történt. Ezután kezd-

ték helyreállítani a mennyezetet, ami egy napig tartott.”

Bár felreppentek olyan hírek is, hogy indokolatlan volt a hat napos zárva tartás, ez sokkal inkább a körülmények szerencsétlen összjátékának tudható be, hiszen az ünnepnapok miatt egyébként is három napig zárva tartott volna a könyvtár. Ez idő alatt viszont a kivitelező más gépészeti, garanciális hibát is kijavíthatott.

Nem ez volt az egyetlen látványos meghibásodás az épület átvétele óta. Egy decemberi hajnalon 6 m2-nyi szétmorzsolódott üveget találtak az épület északi és déli oldalán. A szakértői vizsgálatok ugyan nem tudták megállapítani az épületet fedő üvegtáblák szétdurranásának pontos okát, de a legvalószínűbb, hogy a termikus törés mellett, a szélsőséges időjárási viszonyok okolhatók az üveg megrepedéséért. A kivitelező ezt a problémát is garanciálisan javította, majd mindezek után alapos és átfogó kivizsgálást ígért a Tudásközpont vezetőségének, ami azóta is folyamatban van.

Az épület beüzemeltetése viszont nemcsak kisebb-nagyobb meghibásodások felbukkanásáról szól, időközben új ötletek is megvalósításra várnak. Ilyen például az északi bejárat mellett lévő biciklitároló kialakítása is. Az étterem megnyitását március elejére tervezik. A fiatalos lendületet mindig előtérbe helyező vezetőség ezekkel az apró változtatásokkal igyekszik még inkább az hallgatók kedvében járni, ideális környezetet teremtve a tanulásra, és a két könyv közötti kávézásra is.

fotó: Taragyia Tomiszláv

LASSAN HELYREÁLL A REND

4 PB 2011 marcius.indd 4

2011-03-20 10:28:07 AM

KAPTÁR HAJDU MARIANN

LÁMPALÁZ ÉS SORBAN ÁLLÁS

fotó: Taragyia Tomiszláv

» ÚJ BIZTONSÁGTECHNIKA A BOSZIBAN Minket, egyetemistákat három csoportra lehet osztani szaktól, érdeklődéstől és kortól függetlenül: otthon, albérletben vagy kollégiumban élőkre. Azonban e három közül egy csoport, lakóhelyének profilja miatt, valamelyest kevesebb szabadsággal bír, mint a másik kettő.

A kollégisták nemcsak fizetnek szállásukért, de a többemeletes közösség érdekében néhány alapvető normához és szabályzathoz is igazodniuk kell. Ezek betartatásának és további idegenkezű bűntények elkerülése érdekében lépett életbe az új biztonságtechnika a Boszorkány Kollégiumban.

Az elmúlt hónapok „bűnügyi” trendje a Boszorkány úti kollégiumban egyértelműen a televíziók lopkodása volt: december közepétől kezdve négy plazma készülék tűnt el az épület közös tereiből. A tettesek pontos kilétéről nem tudunk, azonban a körülményeket tekintve belsős is lehetett az elkövetők között. „Mindegyiket a hajnali órákban vitték el, és a körülmények ismeretében valószínűnek tartjuk, hogy a tolvajok között kollégisták és a kollégiumban nem regisztrált tartózkodók is voltak.”

– tudtuk meg Kresák Gergelytől, a kollégiumi főosztály osztályvezetőjétől, aki azt is elárulta, hogy azoknak a portásoknak, akik szolgálati idejük alatt elszunyókáltak, az események fényében távozniuk kellett. Ezért, és a különböző, szinte rendszeressé váló rongálási ügyek miatt vezették be és építették ki az új biztonságtechnikai rendszert az épületben. A kamerarendszer a koli 32 pontján igyekszik meggátolni az esetleges rongálásokat, lopásokat, viszont kényelmetlenné is teszi a szabálytisztelő lakók korábban Nagy Testvér-mentes életét.

A lakótérbe történő bejutást is újragondolták az illetékesek: egy forgóvillás, mágneszáras beléptető rendszert vezettek be, mely elvileg csak a kártyával rendelkező, regisztrált lakókat engedi be. Az érintettek szerint azonban több ponton is kijátszhatóak a fémrudak a sportosabb „ugrásos” és a klasszikus „megkerülős” technikával. „Így csak szenvedés az egész, néha sorban állás, papírmunka dögivel.” – mesélte egy pollackos diák.

A főosztályvezető szerint a kollégium dolgozói viszont gyorsan kibékültek az újonnan kialakult helyzettel. A hallgatók viszont, legalábbis eddig bárkinél érdeklőd-

tünk, nem fogadták szívükbe a rendszert. „Senki nem szeret még egy azonosító kártyát kapni, és nyilvánvalóan senki nem szeret még egy nyilvántartásban szerepelni.” – fogalmazott egy hallgató. Azonban hiába minden ellenkezés, a rendszer – visszáságai mellett – tökéletes szolgálatot tesz az egyetemnek: életbe lépése óta több csínytevőt is be tudtak azonosítani és tetteikkel szembesíteni az illetékes szervek.

Az azonban elég furcsa fényt vetett a hol dicsért, hol szidott és kényelmetlennek titulált rendszerre, hogy nem sokkal életbe lépése után, a decemberiekhez hasonlóan, január végén is mínusz egy televízióval kellett elszámolnia a Boszinak. Ezek után valószínűleg jogosan merül fel a kérdés: vajon hogyan lophattak el ismét egy készüléket a szinte még masnival átkötött, majd 10 millió forintos beruházás után? Erre egyszerű és biztonsági okokból szűkszavú választ kaptunk: a kamerák holtteréből sikerült elcsenniük. Furcsának hat azonban, hogy az ilyen esetek megelőzése miatt élnek kamerák kereszttüzében a fiatalok, s mégis a drága, közös használatú elektronikai tárgyak maradnak ki a lencsék látószögéből.

Akár egyik vagy másik oldalról nézzük, be kell látnunk, hogy a pozitív életkörülmények alapját egyszerre képezi környezetünk biztonságban tudása, a kényelmes, akadálymentes közlekedés és a privát tér megléte. Az alapvető biztonság érdekében jelenleg ezekből az egyik félnek „engednie” kell – az pedig sohasem a házinéni.

5 PB 2011 marcius.indd 5

5

2011-03-20 10:28:08 AM

KAPTÁR BÁLINT DÁVID

ÉPP CSAK A LÉNYEG HIÁNYZIK » A „FILOZÓFUS-ÜGY” EMBERI OLDALA A tudomány és a közélet ritkán fonódik öszsze annyira látványosan, mint ahogy az az elmúlt pár hónap során történt. Mind a bal, mind a jobboldali média hangzatos szalagcímekben foglalkozik a filozófus-ügyként elhíresült botránnyal. Az egyik oldal politikai leszámolásról beszél, míg a másik százmilliós sikkasztásokat emleget. Egyetlen dologról feledkezett el mindenki, mégpedig arról, vajon mi lehet a véleménye erről egy filozófusnak? Szerkesztőségünk hiánypótló anyagában Dr. Bagi Zsolttal, a PTE Filozófia Tanszék adjunktusával beszélgettünk.

PécsiBölcsész: Milyen érzéseket váltott ki benned a Magyar Nemzet cikksorozata?

Bagi Zsolt: Meglátásom szerint ennek az ügynek nem volt köze a tényújságíráshoz, pusztán uszítás volt a filozófusok ellen. Személyesen nem mindenkit ismerek a megtámadottak közül, de nagy részüket igen. Nem azért, mert egy „hálózat” tagja vagyok, hanem egész egyszerűen filozófus, és Magyarországon azért nincs rengeteg belőlünk. A filozófiai élet máshogy szerveződik, mint egy gazdasági társaság vagy érdekszféra, ez egy komplex egész. A legtöbbjük barátjának is vallom magamat. Nem állíthatom biztosan, hogy semmiféle gazdasági szabálytalanság nem volt a pályázatokban, de biztosan állíthatom, hogy azokban, amelyeket ismerek, nem a nyerészkedés volt a cél.

Kulcsár Szabó Ernő, mikor az ügy már őt is elérte, mondott egy nagyon fontos dolgot: „fogadjuk el azt, hogy aki közpénzeket használ fel, annak válaszolnia kell a kérdésekre.” A közpénzfelhasználásnak átlátszónak kell lennie, választ kell adnunk minden azzal kapcsolatosan felmerülő kérdésre. A probléma az volt, hogy itt senki nem tett fel semmilyen kérdést. Ha az ügyet tisztán szubjektív szempontból nézzük, akkor azt kell mondanom, először életemben érezhettem, milyen, amikor az ember ellen uszítanak. Egyszer csak azt veszed észre, hogy az óvodában máshogy néznek rád a szülők, mikor mész a gyerekért. A filozófus szakmának volt presztízse az em-

berek és az értelmiség körében is, ami most megingott.

PB: Hogy érted?

BZS: Sose néztek Krőzusnak, se befolyásos embernek, de amikor tolvajnak néznek, az igen kellemetlen.

Ez nem csak a filozófusokra vonatkozik, általában véve az értelmiség ellen is nagyon komoly a támadás. Olyan dolgoknak ment neki a Magyar Nemzet, amelyek a humán tudományosság alapjait alkotják: mi a bölcsész munka értelme, ha egyszer „senki nem olvassa” a tanulmányokat, és az ezzel összefüggő pénzfelhasználás, hogy miért is fizessenek „felesleges” munkát közpénzekből. Személy szerint ugyan nem vagyok érintett ilyen jellegű pályázatokban, ez az ügy mégis kihatással volt a legintimebb magánéletemre.

PB: Tekintsünk el egy pillanatra az ügy által kiváltott érzelmektől. Milyen szakmai kifogásolni valót találtál a Nemzet cikkeiben?

BZS: Ha csak a Magyar Nemzet cikksorozatát nézzük, végig komoly szakmai hibákkal találkozhatunk. Ezek a mérhetetlen tudatlanságon túl egyetlen célt látszanak szolgálni, hogy a humántudományosságról keveset tudó embereket manipulálhassák. Vegyünk egy példát: magyarról fordítottak magyarra. Steiger Kornél pályázatát támadták meg ezzel a címmel, aki újrafordított olyan Platón műveket, melyeknek már volt magyar fordítása. Aki csak egyetlen évet is járt bölcsészkarra, tudja, hogy a fordításokat mindig újra kell fordítani, és mennyi mindent köszönhetünk egy jó fordításnak. Arról van szó, hogy Platónt eredetileg nem filozófusok, hanem irodalmárok fordították magyarra. Ez az első szakmailag gondozott és valóban pontos Platón fordítás. A nyugati kultúra egyik alapvető dokumentumának a fordítását nem gondolom, hogy jogos ilyen alapokon és stílusban megtámadni.

PB: Miként vélekedsz az ügy nemzetközi visszhangjairól?

BZS: Közkeletű tévedés, hogy a filozófusok az ügy kirobbanását követően Brüsszelbe szaladtak panaszkodni. Nonszensz, hogy Heller Ágnesnek bárhová rohangálnia kellett volna, hiszen az egyik legjelentősebb kortárs filozófus, akire odafigyel a szakma. Az is ugyanilyen tévedés, hogy e filozófusok olyasmit írtak alá, amihez nem értenek, nem ismerik a magyar viszonyokat.

Elég egyetlen bekezdést lefordítani ezekből a cikkekből, hogy bárki, aki a szövegekkel hivatásszerűen foglalkozik, lássa, hogy mi folyik itt.

Az ügy további nemzetközi vonatkozásához hozzátartozik Dr. Pálinkás József, az MTA elnökének kiadott állás-

6 PB 2011 marcius.indd 6

2011-03-20 10:28:09 AM

KAPTÁR BÁLINT DÁVID

foglalása, illetve nyílt levele. Állásfoglalásában kifejtette: ne csináljunk hecckampányt, legelőször vizsgáljuk ki az ügy részleteit. A nyílt levél már ellentmond az elsőnek, ebben ugyanis azt állítja, hogy félrevezették a nyugati filozófusokat, holott a tiltakozások szövegéből kiderül: a nemzetközi szakmának első körben nem az elszámoltatással, hanem az azt kísérő minősíthetetlen hangnemmel szemben voltak kifogásai.

PB: Te belelátsz a humántudományi finanszírozás rendszerébe. Mit lehet tudni az ott felmerült kritikákról?

BZS: A nagy csúsztatás, hogy úgy lett bemutatva a pályázati finanszírozás, hogy ha valaki megkapott egy öszszeget, azt személyesen ő kapta, és biztos zsebre ment az egész. A valóság ezzel szemben az, hogy a pályázati pénzeket nem a pályázó kapja, hanem az egyetem.

Ebből az összegből első lépésben 30%-ot le is von, amit intézményi fenntartásra fordít. Egyébként a humántudományos kutatások esetében az intézmények fennmaradása részben ezen a forráson múlik. A maradék felett sem a pályázatvezető rendelkezik, hanem egy szigorúan ellenőrzött rendszeren keresztül használhatja fel azt.

lis kérdés, mellyel egyetlen médium sem volt hajlandó érdemében foglalkozni, legyen az jobb vagy baloldali.

Dr. Bagi Zsolt „A pécsi filozófia tanszék oktatója vagyok, közvetlen munkatársa az egyik megtámadottnak, Weiss Jánosnak, aki egyben mesterem is. Ismerem az érintettek nagy részét. Három egyetemre jártam, ebből fakadóan egy részük értelemszerűen tanárom is volt. Tanulmányaimat Pécsett végeztem, az ELTE-n PhD-t, Franciaországban DEA fokozatot szereztem. Akkori professzoraim többsége aláírta a nemzetközi tiltakozást. Római katolikusnak kereszteltek, de ateista vagyok. Politikai nézeteim: antiliberális baloldali.”

PB: Mit lehet tudni azokról az esetekről, melyekben konkrét feljelentés született?

BZS: Ahol feljelentésekre került sor, ott elmondható, hogy nem azért tették a feljelentést, amit a Magyar Nemzet a címlapon közölt. A címek és a fő vádak mindenki számára érthetőek voltak, a feljelentések – amennyire látom – technikai részletekre irányulnak. A bt.-ken keresztül bonyolított pályázatokat kezdték el vizsgálni, ezek azonban a bölcsészetben legtöbbször nem a klasszikus értelemben vett profitorientált társaságok. Ilyen például az Atlantisz Kiadó, amely elképzelhető, hogy lehúzza a rolót, pedig az egyik legjelentősebb humántudományos kiadó a rendszerváltás óta.

A kiadványaik nélkül elképzelhetetlen a hazai bölcsészettudomány.

Ami a munkák kiszervezését illeti, közalkalmazottként arra a munkára nem vehetsz fel további pénzeket, melyek bennfoglaltatnak a munkaköri leírásodban. Nem hiszem, hogy bármelyik munkaköri leírásban szerepelne, hogy a dolgozónak könyvet kell írnia vagy munkacsoportot kéne szerveznie. Ha ez így volna – ahogy arra Steiger Kornél is rámutatott –, az egyetemi oktatók semmilyen szakmájukat érintő kérdésben nem pályázhatnának.

Az alapvető probléma ezzel az, hogy míg a humántudományoknak égető szüksége volna a finanszírozási keretek megreformálására, hogy munkáját ne kiskapukon keresztül kelljen végezniük, addig pont ez az a kardiná-

7 PB 2011 marcius.indd 7

7

2011-03-20 10:28:09 AM

KÖZTÜNK SZÓLVA LENTHÁR BALÁZS

MÉGSEM LESZÜNK OTTHON KARÁCSONYRA » ÁLLÓHÁBORÚ FTV FRONTON Megmerevedni látszanak a frontok a Felsőoktatási Törvény tervezett reformja kapcsán. Mint kiderült, a korábban üdvrivalgással beharangozott újdonsült egyetértés keretében elfogadott dokumentumok – alapelvek és problématérkép – semmilyen gyakorlati megoldással nem szolgáltak a ténylegesen vitákat kirobbantó, szakmailag is kritizált pontokon.

Az ügyben előállt információhiányt szerkesztőségünk az illetékesek felé intézett nyílt levéllel próbálta feloldani, később a vitában részt vevő felek is jelezték nyilatkozataikban, hogy a neuralgikus pontok tényleg nem kerültek elő az eddigi megbeszélések folyamán. Amint azt a kormany.hu-n február 9-e óta elérhető felsőoktatási alapelvekkel és problématérképpel foglalkozó anyagból és az azt felvezető szövegből megtudhattuk, mindenki egyetértett abban, hogy „a magyar felsőoktatás a közjót szolgáló intézményrendszer, a minőségi felsőoktatás az ország versenyképességének hajtóereje. Küldetése a nemzet szellemi és gazdasági fejlődésének megalapozása, célja a versenyképes tudás átadása, az emberiség tudásának gyarapítása, az egyén és a köz boldogulásának elősegítése” „Az oktatás színvonala általában csökken, az oktatói és hallgatói teljesítmények színvonala egyenetlen.” További megállapítások, hogy a fejkvóta alapú rendszer negatívan befolyásolja az oktatás színvonalát, illetve hogy a bolognai rendszer bevezetése átgondolatlan volt.

KIDERÜLT, HOGY EGY ORSZÁGBAN ÉLÜNK Az egyetértés ennek függvényében nem tekinthető meglepőnek, pusztán arról van szó, hogy a felek megállapították, hogy ugyanazon ország felsőoktatásának megreformálása a cél. Szerkesztőségünk nyílt levelében mi is hangsúlyoztuk, hogy a magyar felsőoktatásnak tényleg szüksége van változásra, azonban nem

mindegy, hogy milyen irányba, milyen megoldások mentén. A vita ezen állt és áll, érdemben a helyzet nem változott.

Nyílt levelünk kérdésével konkrétan arra szerettünk volna választ kapni, hogy a jogalkotó szándéka szerint a vizsgaalkalmak száma és az érdekképviseletek kérdése beletartozik-e a tárgyalások során elfogadott alapelvek egyetemi autonómiára vonatkozó passzusába. Ez azért volt fontos, mivel Nagy Dávid HÖOK elnök úgy nyilatkozott, hogy őket arról biztosították: „a hallgatók által korábban kifogásolt kérdéseket várhatóan intézményi hatáskörben rendezik, a részleteket a további egyeztetéseken finomítják.” Ezzel szöges ellentétben áll Dr. Hoffmann Rózsa államtitkárasszony február elseji nyilatkozata az mno.hu hírportálon: „Határozottan ellenzi, hogy ezt a kérdést az egyetemi autonómia keretei közé helyezzék. Ahol ugyanis erős a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) a lazaságot állandósítani akaró álláspontját osztó hallgatói lobbi, ott nem a minőséget szolgáló megoldás születne.”

A HÖOK INKÁBB A KIM-EL TÁRGYALNA Ezen ellentét feloldásának reményében fordultunk az illetékesekhez, a kérdésben a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) sajtóosztályától a következő válasz érkezett: „A megállapodás a problématérképet és a változtatások alapelveit érintette. A levélben megfogalmazott probléma nem esik ezen tárgykörbe. Ennek, illetve az autonómia tartalmi kereteinek egyeztetése még ezt követően fog lezajlani.”

Az ügyben meghirdetett egyetértéshez további érdekes adalékot szolgáltat a HÖOK válasza, melyből kiderül, a további egyeztetések során elsődleges partnernek nem a NEFMI-t, hanem a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot tekintik, illetve készen állnak a határozottabb érdekképviseletre: „A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium által kezdeményezett találkozók és az azok alapján született dokumentumok mindenképp előremutatóak hallgatói szempontból. 2010 decemberében az oktatásért felelős államtitkársággal folytatott tárgyalások megrekedtek, azt az információt kaptuk, hogy nem lesz már érdemi lehetőségünk a koncepció további alakítására.

Nagy várakozásokkal álltunk tehát a januári egyeztetések elé. Az alapelveket tartalmazó dokumentum és

8 PB 2011 marcius.indd 8

2011-03-20 10:28:09 AM

KÖZTÜNK SZÓLVA NAGY ÉVA ANNA

VÉLEMÉNYEK ÁLTAL HOMÁLYOSAN » HALLGATÓK A KÖZÉLETRŐL Fontosnak tartottuk képet alkotni arról, hogy az egyetemisták hogyan viszonyulnak a közéletet jelenleg foglalkoztató aktuális kérdésekről. Kíváncsiak voltunk, milyen forrásokra támaszkodva, mennyire részletesen mélyedünk el egy-egy témában, mielőtt véleményt formálnánk. A hallgatókat a médiatörvényről, a felsőoktatási törvényről, illetve a magánnyugdíjak körüli vitáról kérdeztük – a tájékozottság eltérő mértékű volt.

Aki egy kicsit is nyitott füllel és szemmel jár, nem tudott elmenni amellett, hogy az említett három kérdés milyen nagy visszhangot kapott az elmúlt hetekben, hónapokban. Új kormány, új szelek, új intézkedések, folyamatos megszorítások, melyek már a legelképesztőbb területekre is kivetették hálójukat (lásd hamburgeradó). Politikai pártokkal való szimpatizálástól függetlenül majdnem minden megkérdezettünk állást foglalt az ügyben, ám egyes esetekben a tájékozatlanság nagymértékben megnehezítette a véleményezést.

A három intézkedés közül a magánnyugdíjpénztárak körül kialakult vitában a legkevésbé jártas a hallgatóság. Legtöbbünk még nem rendelkezik önálló keresettel, állandó munkahely nélkül pedig nincs értelme a nyugdíjazáson törni a fejünket.

Azonban családtagjaink és ismerőseink már érintettek az ügyben, és ha másért nem, miattuk érdemes utánanézni a dolgoknak. A legtöbb megkérdezett hallgató számára az egyetlen biztos információ a kérdéssel kapcsolatban az állam szerepe a dologban, azaz az állam minden magánnyugdíjpénztár-tagot döntésre kényszerít: marad vagy átpártol. Általánosságban csak annyit érzékelünk, hogy az állam olyan keretek közé szorítja a nyugdíjpénztárak létezését, melyek alapján nem igazán éri meg tagnak maradni. Vannak egészen szélsőséges meglátások is a hallgatók körében, melyek szerint az állam kizsákmányolja

a nyugdíjasokat, ellehetetleníti a megélhetést, a nyugdíj néhány év múlva kenyérre sem lesz elég. De e mögött egy picikét több húzódik. Ahogy a beszélgetésekből kiderült, nem mindenki jár ugyanis rosszul a maradással (rövid élettartam esetén ugyanis nincs mit veszteni), és amilyen szeszélyes időket élünk, nem biztos, hogy sokáig maradnak érvényben ezek a rendelkezések.

A vélemények tükrében biztos, hogy az ügyfél húzza a rövidebbet – ha megy, ha marad. Dönteni kellett, aztán majd kiderül, hogy ki mekkorát koppan. A felsőoktatási törvénnyel kapcsolatban igen cifra meglátásokkal találkoztunk.

A teljes mértékű tájékozatlanságtól a pontokat felsoroló hallgatókig mindenki véleményt formált. Hiszen ez az a törvény, amely mindenképpen érint minket, és nem mindegy, hogy mi lesz velünk. Általános véleményként összefoglalható, hogy a hallgatók szerint a felsőoktatási reformok már az elmúlt években is hihetetlenül gyorsan követték egymást, a mostani azonban teljes káoszt ígér. Logikusan az oktatás mindhárom szintjén módosítanak, de nem biztos, hogy az eddig működőképesnek ítélt rendszert valami egészen

10 PB 2011 marcius.indd 10

2011-03-20 10:28:10 AM

KÖZTÜNK SZÓLVA NAGY ÉVA ANNA

újra kell cserélni, pusztán azért, hogy a kormány megmutassa, ő figyel az utánpótlásra.

A felsőoktatás még a Bologna-rendszert sem szokta meg, mégis kénytelen továbblépni. A legtöbb hallgató szerint bizonyos fokú szigorítás (emelt szintű érettségik, nyelvvizsgák kötelezővé tétele) a felvételi rendszert illetőleg elengedhetetlen és szükséges, legtöbbünk ugyanis fel tud sorolni olyan csoporttársakat, akiket egész biztosan nem helyezne el a végzettségében.

A vizsgarendszer szigorítása azonban már jobban szórja a népet. Sokan érezzük ugyanis félévről félévre, hogy szorul a hurok a torkunk körül egy-egy tárgynál, minden szaknak megvannak a maga mumusai mind tantárgy, mind vizsgáztató szempontjából. Egyik oldalról ott vannak az emlékezetes 3/3-as átcsusszanások, másik oldalon azonban elgondolkozunk, hogy mi történne, ha egy olyan orvos kése alá kerülnénk, aki éppen csak átcsúszott a vizsgáin.

Alapvetően mindennel kapcsolatban van véleményünk, ám a lendület néha nagyobbnak mutatkozik a tudásnál.

Ritka, hogy valaki teljesen beleássa magát a közügyekbe, inkább az elejtett morzsákból csipegetve igyekszik csillapítani éhségét. De olyat sem találni, akit hidegen hagynának az aktualitások. Mindettől függetlenül az a fontos, hogy hallathassuk a hangunkat.

Az értelmiségi rétegbe betörni készülő egyetemisták lehet, hogy most még két korsó sör mellett vitatják meg a kérdéseket, de készek ezt komolyabb körülmények között is vállalni. Mert nem mindegy, hogy milyen életbe lépünk majd az egyetem elvégzése után.

Arról, hogy a hallgatói képviseletet csökkenteni szeretnék, ezáltal a hallgatói önkormányzatok döntési jogait bizonyos szempontból korlátozni kívánják, nagyon kevesek nyilatkoztak. A pedagógusképzés visszaállításáról szintén kevesen hallottak. Annyi biztos, hogy a felháborodás megvolt mindenkiben, teljes mértékben pártolót azonban nem találni. A legelkeserítőbb a mostani bolognások helyzete: elképzelhető ugyanis, hogy az így végzett pár évfolyam a kezdeti nagy igyekezet lendületétől megszédülve két szék között a pad alá esik majd.

A médiatörvénnyel kapcsolatban a hallgatók többségéhez a nemzetközire duzzadt botrány szele ért el csupán, a pontos tervezetről és a megvalósításról alkotott kép némelyeknél erősen sántít. A diktatórikus elhallgattatástól bizonyos műsorok korlátozásáig ugyanis sok mindent gondolunk (vérmérséklettől függően), míg a valóság némiképp árnyaltabb ennél.

A felháborodás jogos, a sajtószabadságot igencsak megnyirbálják, ugyanis nem lehet államilag irányítani egy ország összes médiumát – Magyarország esetében sem. Azzal sokan egyetértenek a hallgatók közül, hogy a kulturális programok előnyt élvezzenek olyan „ópiumokkal” szemben, mint a különböző talk- vagy valóságshow-k, és a reklámokkal is ideje kezdeni már valamit. Mindenkinek kellemetlen, ha a kedvenc műsorunkat nézve mondjuk egy tampon reklám ordító képei miatt kell felocsúdnunk.

Némely pontban tehát jogosak a módosítások, de állami döntésnek alávetni a tartalmakat sokak számára vérlázító.

11 11 PB 2011 marcius.indd 11

2011-03-20 10:28:10 AM

KÖZTÜNK SZÓLVA VIDÓ GÁBOR

PAX-100 ÉS AMI MÖGÖTTE VAN Szűken véve múlt év szeptemberétől tart a Pécsi Egyházmegye fennállásának botrányokkal és feljelentésekkel tarkított legsötétebb fejezete, melynek során az eddigi megyéspüspök lemondott, a gazdasági igazgatót felmentették, több százmilliós hiányra derült fény, jelenleg pedig a pápa által kinevezett ideiglenes apostoli kormányzó vezeti a püspökséget.

Az első „bombát” Dr. Wildmann János, az Egyházfórum című folyóirat főszerkesztője robbantotta, mikor 2010. szeptember 17-én leközölte lapjában – meg nem erősített forrásokra hivatkozva –, hogy az egyházmegye gazdasági igazgatójának, Wolf Gyulának felmentése összefügghet a Szentszék által vizsgált gazdasági és szexuális visszaélésekkel. Ezen vizsgálat meglétét határozottan cáfolta a Pécsi Egyházmegyei Hatóság, ők egészségügyi okokra hivatkoztak Wolf felmentése kapcsán (érdekes, hogy az egyházmegye gazdasági ügyeit intéző kft.-nél viszont vezető beosztásban maradt), Mayer Mihály püspök úr pedig személyes ellentétekkel magyarázta Wildmann szembenállását.

Az ügy 2006-ig vezethető vissza – mondta el lapunknak Wildmann János, aki 2009-ig a PTE BTK-n volt oktató –, ugyanis a főszerkesztő ekkor már egyszer személyesen a püspök tudomására hozta a különböző viszszaélésekről szóló híreket, azonban Mayer ezekről tudomást sem vett. Wildmann ezután Ternyák Csaba érseknek írt levelet, aki akkoriban Rómában volt a papi kongregáció titkára. Érdemi választ erre sem kapott, helyette megtudta, hogy az érsek figyelmeztette személyével kapcsolatban az egyházmegye vezetőit. Ezt követően írt több vatikáni kongregációnak is, míg végül 2009-ben tudta meg, hogy a Szentszék irányából folyik egy vizsgálat, melynek végeredménye 2010 őszére volt várható. Wildmann szerint ez az eredmény éppen Wolf Gyula 2010. szeptemberi felmentése volt.

Október végén azonban egy ismeretlen személy 40 rendbeli feljelentést tett Mayer és Wolf ellen a megyei főügyészségnél és a Nemzeti Nyomozó Irodánál, többek közt gazdasági, szexuális visszaélésekkel és zsarolás elkövetésével vádolva őket. Erre válaszul a püspökség kiadott egy közleményt, melyben kijelentették: „… az Egyházmegye vezetése bűnt nem követett el.” A megyei főügyészség már másnap – október 27-én – elrendelte a nyomozás megkezdését, azonban a Baranya

Megyei Rendőr-főkapitányság a püspökséggel fennálló jó kapcsolatokra hivatkozva nem vállalta a megbízatást, így ezt a Legfőbb Ügyészség a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársaira bízta. A november 9-ei bejelentésig az MTI szerint nem történt nyomozati cselekmény.

A kialakult ügy kapcsán a helyzet tisztázását kérve írt nyílt levelet november elején Dr. Papp Lajos, a szívcentrum korábbi igazgatója a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának, azonban a testület válaszában kijelentette, vizsgálatra ők nem, csak az Apostoli Szentszék jogosult. November végén két újabb feljelentés érkezett (az egyik az egyházon belülről), amelyekben állami támogatások visszatartásával, valamint egy paksi ingatlan jogtalan és ellentételezés nélküli átvételével vádolták meg a püspökséget és a Fény Kft.-t. A társulásba az egyházmegye szervezte ki gazdasági tevékenységét még 1993-ban. A kisebbségi (4%) tulajdonos Wolf Gyula volt, a többségi (96%) tulajdont egy alapítványon keresztül (az egyházmegye által 1992-ben létrehozott és közhasznú minősítést kapott Gaudium Nostrum alapítvány) áttételesen Mayer Mihály bírja. Azért áttételes a rendszer, mivel Mayer az alapítvány kuratóriumi elnöke, így ő véglegesít mindenfajta műveletet a Gaudiumnál, amely többségi tulajdonosa a Fény Kft.-nek, ergo: ő a fő döntéshozó. Bár a szárnyra kapott – több éves – szóbeszéd szerint gazdasági ügyekben Wolfé volt az utolsó szó a püspökségben.

Wolfot a beadványban – több más közt – homoszexuális zaklatással is megvádolták, ezt jelentősen árnyalja az a két, az Egyházfórum 2010/4-5., és 6. számában megjelent nyílt levél valamint riport, amelyeknek szereplői anonim, a megyében szolgáló katolikus papok voltak. Ők mindketten kijelentették, hogy a püspökségen már évek óta napirenden voltak pedofíliával kapcsolatos, illetve zaklatási ügyek, azonban ezek meglét-

12 PB 2011 marcius.indd 12

2011-03-20 10:28:10 AM

KÖZTÜNK SZÓLVA VIDÓ GÁBOR

fotó: Szita Tamás

ét a megyéspüspök rendre elutasította. Ezen ügyekben többször is érintett volt a gazdasági igazgató.

Idén január 19-én Mayer XVI. Benedek pápánál lemondott tisztségéről, helyére ideiglenesen Veres András szombathelyi püspök került apostoli kormányzóként. Veres februárban megvált több munkatársától, majd felméretve az egyházi vagyont, a kihasználatlan ingatlanokat és használati cikkeket (többek között Mayer PAX-100 rendszámú szolgálati BMW-jét, és Wolf Alfa Romeo-ját) árverésre bocsátotta. Az intézkedés oka az volt, hogy az egyházmegye volt könyvelője is feljelentést tett sikkasztás, nagy értékű csalás ügyében. A tavalyi költségvetésben 203 milliósra rúgott a hiány, a volt vagyonigazgató alatt pedig hamis könyvelést, úgynevezett „feketekasszázást” alkalmaztak.

Február végén minden baranyai templomban felolvasták az apostoli kormányzó levelét a hívőknek, amelyben kijelentette: „a sajtóban is tárgyalt esetek nem mindegyikében ért bennünket alaptalanul a vád”. A kedélyek megnyugvását nagyban befolyásolhatja azonban, hogy Mayer püspök, két hónappal csöndes lemondása után, március elején kizárólagos interjút adott a HírTV Célpont című műsorának. Ebben kifejtette, hogy ellene „médialincselés” folyik, ahol az ártatlanság vélelmét sem adják meg neki, és őt, mint püspököt, „lehet-e bármikor, bármivel vádolni, bármivel rágalmazni, vagy van-e személyi méltósága” és „ezt a személyi méltóságot becsülik-e”. Wolf Gyulával kapcsolatban elmondta, már kispap korától személyesen ismeri. Hozzátette még: „soha nem vettem észre, hogy Wolf Gyula az egyházmegye pénzét saját célra használta volna fel, vagy eltette volna, vagy elrakta volna.”

A gazdasági visszaélésekkel kapcsolatban viszont azt nyilatkozta, hogy azokat neki mint megyéspüspöknek lenne jogosultsága kivizsgálni a hivatalos szerveken túl, mivel minden egyházmegye önálló. A fiktív számlák és hamis bizonylatok kérdéséhez csupán ennyit fűzött hozzá: „Nem tudok ilyenekről.” A szexuális zaklatások kapcsán pedig csak annyit mondott, mivel nem kíván senkit rágalmazni, hogy: „Tessék bizonyítani!” Arra a riporteri kérdésre, melyben azt firtatták, ki kereste meg őt azzal, hogy az egyházmegyében problémák vannak, ez volt a válasza: „Ezt a nevet nem mondom ki. Mindenki tudja, de én nem mondom ki.”

A helyzetet talán az új megyéspüspök kinevezése enyhítheti, azonban arra a döntésre, hogy a három esélyesnek tartott jelölt közül (Bíró László tábori püspök, Székely János és Udvardy György esztergomi segédpüspökök) ki lesz az egyházmegye új feje, a legóvatosabb becslések szerint is csak tavasszal derülhet fény.

13 13 PB 2011 marcius.indd 13

2011-03-20 10:28:10 AM

KÖZTÜNK SZÓLVA LENTHÁR BALÁZS

NÉPEK TELE ÉSZAK-AFRIKÁBAN » ZAVARGÁS VAGY FORRADALOM? Az utóbbi hónap eseményei tükrében nem csoda, hogy a világ közvéleménye fokozott érdeklődéssel fordult Észak-Afrika felé. A figyelem középpontjában álló három országban – Tunéziában, Egyiptomban és Líbiában – felkelésbe átcsapó hatalmas tömegtüntetések rendítették meg a több évtizedes múltra visszatekintő hatalmi elit pozícióit. Írásunkban kísérletet teszünk a néhol még most is igen zavaros állapotok áttekintésére, valamint megnézzük, hogyan reagált a hatalom egyes országokban a nép megmozdulásaira.

A közös vonás ezekben az országokban az, hogy a féldiktatórikus eszközökkel kormányzó hatalmi elit mindhárom esetben a hidegháború hevében kialakult szovjetellenes légkörnek köszönhette uralmát. A nyugati blokkban ugyanis hajlamosak voltak szemet hunyni a nem túl demokratikus eszközökkel operáló helyi erők tevékenysége felett, bizonyos kedvező gazdasági szerződések, valamint a Szovjetuniótól való elhatárolódás fejében. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy az általunk vizsgált három állam erős emberei közül kettő, Zín el-Ábidín ben Ali, valamint Moammer alKaddzáfi valamelyik nyugati országban is folytatott tanulmányokat. Előbbi a tunéziai hagyományoknak megfelelően Franciaországban, míg utóbbi az Egyesült Államokban. Érdekességképpen megemlíthető, hogy ebben az időszakban történetünk harmadik kulcsfigurája, Muhammad Hoszni Szajjid Mubárak a moszkvai Frunze Katonai Akadémián gyarapította ismereteit.

Közös pont az is, hogy nem látható egyértelműen, merre mozdul a rendkívül ingatagnak tűnő politikai közvélemény a frissiben kirobbant népi megmozdulások következtében beállt átmeneti időszak során. Abban ugyanis mindenki egyetért, hogy ami eddig volt, az rossz, ám a „hogyan tovább” kérdésköre felvet néhány igen kínos, a régió történeti és kulturális sajátosságaiból egyene-

sen következő problémát. Ilyen például az a tény, hogy az „elkergetett” rendszer működtetői voltak azok, akik országaikat történelmük során a legközelebb vitték a nyugati mintájú parlamentáris demokrácia eszményéhez. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a fentebb említett kulturális sajátosságoknak köszönhetően ezeknek a látszat-parlamentáris fél-diktatúráknak születésük óta a legbefolyásosabb, legnépesebb ellenzéke nem valami zavaros anarcho-kommunista jelszavakat hangoztató baloldali vagy szélsőséges nacionalizmuson alapuló jobboldali platform, hanem a radikális iszlamisták (újra) gyarapodó tábora. Mindezekhez érdemes hozzávenni a különböző forradalmak törvényszerű radikalizálódásának elméletét (vö. a forradalom felfalja gyermekeit), és némi sarkítással már állíthatjuk is, hogy a nagy népi megmozdulások és Facebook-forradalmak következményeiként csak két forgatókönyv létezik. Az egyik egy, a korábbi rendszerhez rokonítható tisztekből álló, a nyugat támogatását élvező katonai junta színre lépése, a másik pedig a saría bevezetése.

A tüntetések kiváltó oka mindhárom esetben a belterjes, korrupción alapuló rezsimek tevékenysége következtében előállott nyomor és gazdasági kilátástalanság volt – lássuk mindezt országonként.

TUNÉZIA A fent említett kiváltó okok legtalálóbb igazolása Tunéziában történt, ahol a tüntetések az után kezdődtek meg, hogy tavaly decemberben egy utcai gyümölcsárus Szidi Búzidban felgyújtotta magát, miután a rendőrség elkobozta portékáit. A kilátástalan szociális helyzet következtében (óriási munkanélküliség) ez az eset egyfajta stresszorként hatott a tömegekre, és alig egy hónap alatt söpörték el az évtizedek óta uralmon lévő kormányzatot. Nem használt sem a karhatalom bevetése, sem a rendőri túlkapások, sem a független források szerint 60-nál is több halálos áldozat, az elégedetlenkedőket nem lehetett eltántorítani szándékuktól, ami Zín el-Ábidín ben Ali megbuktatása volt. Az elnök ezt átlátva január közepén megszökött Tunéziából. Komolyabb mérvű változással azonban nem kecsegtetett az a tény, hogy utódja, Mohammed Gannusi, a ben Ali nevével fémjelzett rendszer régi, kipróbált embere alakított ideiglenes kormányt a kiírandó választásokig. Gannusi intézkedéseivel megpróbálta kifogni a szelet a demonstrálók vitorlájából – például az elnöki család letartóztatásával –, viszont hamarosan egyértelművé vált, hogy a tüntetők elsődleges célja nem ben Ali eltávolítása, hanem az egész addigi rendszer totális megdöntése. Így a tüntetések tovább folytatódtak, Gannusi is megpróbálkozott a karhatalom bevetésével, de elődjéhez hasonlóan eredménytelenül, így ben Ali menekülése után

14 PB 2011 marcius.indd 14

2011-03-20 10:28:12 AM

KÖZTÜNK SZÓLVA LENTHÁR BALÁZS

alig másfél hónappal neki is kitelt a becsülete, le kellett mondania.

EGYIPTOM Egyiptom helyzete annyiban különbözik Tunéziától, hogy ott a kiváltó ok a tuniszi tüntetéssorozat hírei, valamint Mubárak elnök dinasztiaalapítási kísérlete volt. Az észak-afrikai dominójáték második versenyzőjeként az itteni hatalom már felkészültebben szállt szembe a demonstrálókkal. Alexandriában és Kairóban komoly utcai harcokat vívott a rendőrség a tüntetőkkel, valamint ezzel egy időben Mubárak mérsékelt reformokkal próbálta csillapítani a kedélyeket, majd belátva ennek sikertelenségét a hadsereg bevetése mellett döntött. A katonai vezetés azonban egy rövidebb, kivárásra alapozott időszak után inkább úgy határozott, hogy megbuktatja Mubárakot, és a kitűnő izraeli és amerikai kapcsolatokkal rendelkező, nagyhatalmú Omár Szulejmán tábornok mögött sorakozott fel, aki főtitkosszolgai minőségében méltán volt nevezhető Mubárak jobbkezének is. Összességében vizsgálva itt is ugyanaz a helyzet, mint Tunéziában. A tüntetőknek sikerült kikényszeríteniük a rezsim arcaként megtestesülő Mubárak megbuktatását, viszont az általuk kifogásolt rendszer korábbi haszonélvezői és fenntartói a katonaság hathatós támogatásával meg tudták őrizni hatalmukat, így a tömegek rendszerváltó igénye egyelőre kielégítetlen marad.

LÍBIA Líbiában Bengázi az epicentruma a megmozdulásoknak. Itt kezdődtek tüntetések az országot már negyven éve irányító Moammer al-Kaddzáfi rezsimje ellen, aki régi hírnevét igazolandóan szinte azonnal a hadsereg bevetése mellett döntött. Ezen döntésében nyilvánvalóan közrejátszot a korábban lezajlott tunéziai és egyiptomi események tanulsága is. Líbia mégis más egy kicsit, mint szomszédjai, hiszen al-Kaddzáfi rendszerének szép számmal akadnak támogatói is, így mára Líbiában gyakorlatilag polgárháborús állapotok uralkodnak, és az ország kettészakadására is komoly esély van. Már csak azért is, mert itt a hadsereg sem egységes, sok a dezertálás, parancsmegtagadás, sőt, vannak, akik egyszerűen átállnak a felkelők oldalára. A lázadók több helyen szabályos ütközeteket vívnak a hadsereggel, viszont elhamarkodott volna leírni al-Kaddzáfit azzal, hogy majd kollégái sorsára jut. Líbia nagyon komoly olajbevételekkel rendelkezik, így a kormányzat végszükség esetén olyan, minden területet átfogó – igaz, csak ideiglenes hatású – reformok bevezetésébe kezdhet, amelyekről Mubárakék álmodni sem mertek volna. Al-Kaddzáfi pozícióját erősítheti az a tény is, hogy az utcákon de-

monstráló ellenzék korántsem egységes. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a napokban néhány óra különbséggel jelentették be két líbiai ellenkormány megalakulását. Persze a dolog pikantériája, hogy a feljebb vizsgált sémának megfelelően itt is a korábbi rezsim működtetésében érdekelt politikusok próbálják a hatalmukat átmenteni egy al-Kaddzáfi-mentes Líbiába. Összefoglalva a történteket, Észak-Afrikában jelenleg igen képlékeny helyzet uralkodik, és mindenféle teátrális túlzás nélkül állítható, hogy még korántsem értünk az események végére.

15 15 PB 2011 marcius.indd 15

2011-03-20 10:28:12 AM

KÖZTÜNK SZÓLVA BÁN ATTILA

A NAGY PIROS GOMB ÁRNYÉKÁBAN A 2010 decemberétől fokozatosan kibontakozó közel-keleti események egyik legnagyobb port felvert történéseként tartható számon a január 27-én – az internet történetében először – bekövetkezett egyiptomi, országos szintű lekapcsolás. Történelmi jelentősége mellett egyben precedens értékűnek is tekinthetjük az esetet, amely a közeljövőben számos, a totalitárius diktatúrától pár lépésre álló állam vezetőinek okozhat kellemesen viszkető érzést a tenyerében.

Mint sokak számára ismeretes, 2011. január 27-én Egyiptomban a Mubárak-rezsim utasítására lekapcsolták az internetet és a nagyobb mobiltelefon-hálózatokat, ami országos szinten 97 százalékos forgalomcsökkenést eredményezett. Elsődleges célja a tüntetők Facebookon és Twitteren szerveződő csoportjainak ellehetetlenítése volt. A fentiekből kiderül, hogy a lekapcsolás csak középszinten valósult meg. Ki kell jelentenünk, hogy az internet sem Egyiptomban, sem a világon máshol nem kapcsolható le csak úgy, egyetlen gombnyomással.

tal elindított kormányzati titkok kiszivárogtatásán át, túl sok támadási felületet kínál az általa „kiberharcosoknak, kiberterroristáknak és kiberkémeknek” nevezett egyéneknek – kockára téve ezzel az ország gazdasági és nemzetbiztonsági stabilitását.

A dolog magyarországi vetületének elsőként az Index próbált utánajárni, de ők sem tudtak számottevő eredményt felmutatni. Annyi bizonyos, hogy Magyarországon az internetforgalom a BIX-en, a központi budapesti adatcserélő központon keresztül halad át, viszont a BIX kiiktatása sem okozná az internetelérés teljes megszűnését, csak jelentősen lecsökkentené az adatforgalmat.

További kérdéseket vethet fel, hogy a BIX jogi ügyekben illetékes munkatársa elmondása szerint nincs olyan törvény vagy jogszabály, amely alapján kikapcsolásra lehetne kötelezni az adatcserélő központot. Az egyetlen internettel foglalkozó jogszabály a 4/2010. (III. 26.)

MeHVM rendelet, amely kijelöli a Magyarország védelmi feladataiban részt vevő elektronikus hírközlési szolgáltatókat. A „kijelölt” szolgáltatók kötelesek a minősített időszak alatt védelmi feladatok végrehajtására. Mivel a rendeletben nincs pontosan meghatározva, hogy rendkívüli helyzetekben milyen elégséges szolgáltatásra jogosultak a polgárok, ezért a hatóságok a teljes sávszélességet is leköthetik. Összességében egyelőre nincs értelme a nagy piros gombra tenyerelő kezeket vizionálni, azonban – a precedens értékű egyiptomi eset okán – még számos kétes kimenetelű vita forrása lehet a téma, nem beszélve a jogszabályi hiányosságokról, vagy éppen a meglévő jogszabályokban található kiskapukról.

Az első internetleállásról tudósító hírek után a nyugati országokban egyből megindult a spekuláció, hogy az egyiptomihoz hasonló eset vajon náluk is megtörténhet-e. Felmerült az a kérdés is, hogy egy ilyen lépés az információs forradalom kellős közepén vajon menynyiben csorbítja a véleménynyilvánításhoz, valamint a szabad kommunikációhoz való alapvető emberi jogokat.

Természetesen egyből megjelentek a kérdést újszerű módon értelmező, magukat a téma szakavatott ismerőjének tekintők is, nem éppen meglepő módon az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Hivatalánál talált különösen pozitív fogadtatásra az ötlet. Az amerikai kongresszus elé kerülő első konkrét javaslati terv Joe Lieberman független amerikai szenátor, valamint a nemzetbiztonságért és kormányzati ügyekért felelős szenátusi bizottság elnöke nevéhez fűződik. Ez dióhéjban egy tavaly decemberben elutasított indítvány újragondolása, amely egy kormányzati ellenőrzésű internetkapcsoló létrehozását szorgalmazta. Indoklása szerint ez azért szükséges, mert az internet nyilvánvaló előnyei ellenére is igen veszélyes közeg: a személyes adatokhoz való hozzáféréstől kezdve, a WikiLeaks ál-

16 PB 2011 marcius.indd 16

2011-03-20 10:28:12 AM

KÖZTÜNK SZÓLVA ZSÓTÉR VIVIEN

„A GOLYÓ MINDENKIT FOG”

fotó: Borbás Mátyás (pecsistop.hu)

» A G. ÁKOS PER RÉSZLETEI Előre kitervelten, több ember sérelmére elkövetett, sok ember életét veszélyeztető emberölés kísérlete miatt emelt vádat a Baranya Megyei Bíróság G. Ákos ellen a 2009. november 26-án, a PTE ÁOK-n elkövetett tette miatt.

Az előzetes vizsgálatok alapján a vádlott beszámítható, de hazánkban hasonló esetre még nem volt precedens, így egyelőre nem tudni a kiszabható büntetés mértékét. A tárgyalások decemberben kezdődtek, áprilisban újabb szakértők bevonásával folytatódnak. Az utólagos vizsgálatok egyértelműen bizonyították – személyes tárgyait, számítógépét lefoglalták –, hogy G. Ákos a történtek előtti este fegyverekről, ámokfutásokról, tömegmészárlásokról olvasott az interneten, alátámasztva cselekedete tudatos voltát. Három elmeorvosi szakértő több hónapig tartó, részletes vizsgálatokat követően megállapította, tudata valóban zavart volt, de nem olyan mértékben, hogy ne lett volna tudatában tetteinek.

A bírósági tárgyalás során elsők közt azok álltak a tanúk padjára, akik ténylegesen egy teremben tartózkodtak G. Ákossal azon a bizonyos napon. Elbeszéléseik alapján megtudtuk, hogy az aznapi órára késve érkezett, többször elhagyta a labort, és mikor utoljára viszszatért, már fegyverrel a kezében támadt társaira. A sértettként megjelent csoporttársak vallomásai alapján rekonstruálni lehetett az eseményeket: eldörrentek az első lövések, kitört a pánik. Többen az asztalok alatt kerestek menedéket, de akadt olyan is, aki próbálta rábeszélni, hogy adja fel, meg tudják oldani másképp.

A lövöldözésben három ember megsérült, egy pedig életét vesztette. Többek beszámolójából kiderült, hogy higgadtnak látszott, míg fegyverét használta, ezt a kijelentést később a biztonsági kamera felvételei is alátámasztották. Fény derült arra is, hogy visszahúzódó, csendes diáknak ismerték meg, barátai nemigen voltak, a közeledést sokszor nem vette jó néven. Egyszer együtt nevetett a többiekkel a vicceken, másszor magába fordult hasonló eseteknél.

G. Ákos szóban egyik alkalommal sem tett vallomást, így az ő szájából nem hallhattuk az indokokat. Annyi biztos, hogy gyógyszeres kezelés alatt állt, rendszeresen járt pszichiáterhez, gyógyszereiről – melyeket nem

mindig akart bevenni – megpróbált leszokni, de korábbi agresszív viselkedése visszatért a gyógyszerek elhagyásával. Önértékelési problémákkal küzdött, mint kiderült, szeretett volna közelebbi kapcsolatot kialakítani édesapjával, de próbálkozásai sikertelennek bizonyultak, beszélgetéseik alkalmával csak felszínes témákat érintettek.

A tárgyalás során megtudtuk: november 26-a előtt nyilvánosan megfenyegette egy csoporttársát, melyet nem vettek akkor komolyan. G. Ákos egy sikertelen dolgozat után sérelmezte, hogy ő megbukott, míg puskázó társai átmentek. Akkor a következő szavakat használta: „A golyó mindenkit fog.” Édesanyja is vallomást tett. Beszélt fia kamaszkorában kezdődött tisztálkodási kényszerbetegségéről, ismerte – bár nem támogatta – vonzódását a fegyverekhez, ahogy azt sem, hogy fia mindig is gyógyszerész szakra szeretett volna járni. Azt is elmesélte, hogy gyermeke úgy véli, kamerákkal figyelik. Pár órával a tragédia előtt még beszéltek telefonon, anyja érezte, hogy valami nincs rendben, még azt is felajánlotta fiának, ne menjen aznap egyetemre.

Kezelőorvosainak G. Ákos az oktatást kritizálta, melyet még a Természettudományi Karon tapasztalt. Mesélt arról, hogy nem érti, miért nem megy át a teszteken. Vizsgák alkalmával gyakran leblokkolt, nem tudott teljesíteni, bármennyire is felkészült volt.

Hogy áprilisban születik-e ítélet, egyelőre kérdéses.

Nem lenne meglepő, ha akár évekig is elhúzódna a tárgyalás.

17 17 PB 2011 marcius.indd 17

2011-03-20 10:28:12 AM

KÖZTÜNK SZÓLVA LENTHÁR BALÁZS

MAGYAR ÁLLAMFÉRFI IDEÁL » VAGY CSAK VAD, GESZTI BOLOND? A XX. századi magyar történelem ellentmondásos politikusairól indított portrésorozatunk második részében gróf Tisza Istvánt fogjuk bemutatni. Megnézzük, hogyan válik a jobboldalon a baloldal elleni küzdelem mártírjává az az ember, akit az ellenoldal véleménye szerint a legsúlyosabb felelősség terhel Trianon miatt.

GRÓF TISZA ISTVÁN HÁBORÚ ELŐTTI TEVÉKENYSÉGÉNEK MEGÍTÉLÉSE A BALOLDALON Amekkora hévvel és odaadással a baloldali gondolkodók védeni szokták gróf Károlyi Mihályt, legalább akkora engesztelhetetlenséggel támadják Tiszát. Már életében megosztotta a közvéleményt, és ebből a baloldallal többször közösséget vállaló „nyugatosok”, élükön Ady Endrével (neki köszönhetjük a „vad, geszti bolond” elnevezést), alaposan kivették a részüket. Tisza közismerten megalkuvásmentes, az 1867-es alapokra helyezkedett dualista szemléletmódja sok ellenséget szült. Ezek között természetesen a különböző baloldali platformok képviselői is jelen voltak, akiknek szemében Tisza politikájában a legnagyobb szálkát az általános választójog elvetése jelentette. Lényegében a szárnyait bontogató proletariátus és a századelőre egyre inkább politizálni kezdő parasztság nagy tömegeit kizárta az ország ügyeinek alakításából, magyarán soha nem is akart a nép érdekében kormányozni.

Tiszára nem vetett jó fényt az obstrukció letöréseként az ellenzék parlamentből való többszörös kivezettetése sem, olyannyira, hogy egy ellenzéki képviselő a Justh-frakcióból többször rálőtt a teremben, mely golyónyomok máig látszanak az Országház elnöki emelvényén. A parlamenten kívüli baloldali ellenzék Tisza legnagyobb bűneként könyvelte el, hogy következetesen szétveretett minden szocialisták által szervezett sztrájkot és tüntetést, mely akcióknak több halálos áldozata

is volt. A szociáldemokraták Tisza-gyűlölete teljes mértékben érthető, hiszen egy olyan pártról van szó, amelyik kis sarkítással a Bethlen-Peyer paktumig a legalitás határán táncolt, így országgyűlési jelenlétre esély sem volt, így parlamenten kívüli eszközökkel kellett képviselniük politikai akaratukat (ezek voltak azok a munkástüntetések, sztrájkok, amiket Tisza rendre szétveretett).

A HÁBORÚ ALATT ÉS UTÁN A kortárs baloldali média elhallgatva azt a tényt, hogy Tisza sokáig ellenezte a háborút, összemosta alakját a háborúval. Jelenkori kritikusai hivatalban maradását kérik rajta számon, hiszen ha nem ért egyet valamivel, miért nem mond le? Ehelyett Tisza miniszterelnök maradt egészen 1917 közepéig. Ebben az időszakban már-már túlnő Ferenc Józsefen és IV. Károlyon, hiszen a baloldalon tudni vélik, ő volt az, aki megakadályozta IV. Károly különbékéjét 1917-ben.

A kiugrás megtorpedózásán túl a magyar szupremácia végsőkig való védelme, illetve az általános választójog bevezetésének ellenzése torkollt a háború elvesztésébe és a trianoni békeszerződésbe. Nem is csoda, ha ezek hatására néhány, a háború borzalmaitól elkeseredett kiskatona az őszirózsás forradalom győzelme után meggyilkolta. A baloldal Tisza István személyét, nacionalizmusát és konzervativizmusát támadva, nem nézve az általa képviselt liberális gazdaságpolitikát, egyszerűen csak prefasisztának könyveli el. „Minden a Sorsé, szeressétek,

18 PB 2011 marcius.indd 18

2011-03-20 10:28:15 AM

KÖZTÜNK SZÓLVA LENTHÁR BALÁZS

Őt is, a vad, geszti bolondot, A gyujtogató, csóvás embert, Úrnak, magyarnak egyként rongyot.

Mert ő is az Idők kiküldöttje S gyujtogat, hogy hadd hamvadjon össze Hunnia úri trágyadombja, Ez a világnak nem közösse.”

(Ady Endre: Rohanunk a forradalomba)

TISZA ISTVÁN A JOBBOLDALON A jobboldali közemlékezet elsősorban gróf Tisza István markáns antikommunista életfelfogását szokta kidomborítani, valamint, amit a baloldal bűnként a fejére olvasott, a különböző szocialisták által szervezett tüntetések szétveretését. Ez érthető, hiszen a későbbi 1905-ös majd 1917-es oroszországi események a tiszai politikát igazolják azok szemében, akik nem voltak elragadtatva a társadalom rohamos balratolódásától. Többen kiemelik Tisza előrelátását, mert a kerékkötő ellenzék minden obstrukciójának dacára keresztül tudta vinni a véderőreformot, melynek következtében – igaz, már csak a huszonnegyedik órában – a Monarchia hadseregét megerősítették és modernizálták. A demokratikus hatalomgyakorlás nem túl odaadó hívei az obstrukció csendőrség által való letörését is érdemei között tartják számon (akkoriban nem volt szabályozva a képviselők felszólalásának időtartama, így az ellenzék azzal próbálta a kormány határozatképességét csorbítani, hogy az üléseket „agyonbeszélték”). Tisza ódzkodását az általános választójogtól pedig azzal magyarázzák, hogy a nemzetiségi tömegeket, valamint a felforgató baloldali eszmerendszerek képviselőit próbálta távol tartani a politikától.

A HÁBORÚ ALATT ÉS UTÁN Jobboldali tisztelői objektívebben vizsgálják világháborús szerepét, mint kritikusai. A baloldali támadásokkal szemben igyekeznek hangsúlyozni, hogy Tisza István magyar miniszterelnök volt és nem az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója, tehát a háborúba lépés felelősségét nem túl sportszerű ráhárítani. Kiemelik a háború idején Tisza következetes magatartását a birodalomban található fogyasztási cikkek (élelem, tűzifa stb.) elosztásának területén, melynek hatására Ausztriában az elégedetlenkedők hajlamosak voltak „magyar uralomról” beszélni. A jobboldali vélekedés nyilvánvalón abszurdnak tartja azt a vádat is, hogy Tisza lett volna az

az ember, aki megakadályozta IV. Károly béketapogatózásait, már csak azért is, mivel pont ő javasolta Lengyelország Németországhoz való csatolását (kárpótlásként Elzászért), amiről a király biztosította a franciákat, hogy amennyiben rajta áll, úgy azt megkaphatják.

A miniszterelnöki posztról való távozása után Tisza nem vonult vissza duzzogni valamelyik birtokára, hanem ezredesi rangban a frontra indult. A jobboldali értelmezésben ez úgy köszön vissza, hogy amíg Károlyiék a parlamentben támadták a háború intézményét, illetve az antant barátságukkal kérkedtek, addig Tisza hajlandó volt életét is kockáztatni a haza érdekében.

TISZA ISTVÁN HALÁLA A baloldal Tisza meggyilkolását igyekszik szűkszavúan elintézni annyival, hogy a frontról hazatérő elkeseredett katonák csoportja végzett vele. Ez az állítás már a maga korában sem állta meg maradéktalanul a helyét, és a jobbról jövő vélemények egész sora igyekszik rávilágítani a merénylet szervezettségére. A gyilkosok minden mozdulatukat kiszámították, gyorsan és hatékonyan cselekedtek, a merénylet napján terepszemlét tartottak, meggyőződtek arról, hogy Tisza otthon van-e.

Szem előtt tartva azt a tényt is, hogy a merényletet az őszirózsás forradalom győzelme napján hajtották végre, valamint, hogy Tisza Károlyi legkérlelhetetlenebb ellenfele volt, kijelenthető, hogy a spontaneitáson alapuló elmélet lukra futott.

A jobboldalon tapasztalható Tisza kultusznál – főleg a szélsőjobb esetén – az embernek óhatatlanul olyan érzése támad, hogy Tisza úgy került a jobboldali Pantheonba, mint Pilátus a krédóba: Károlyival való kemény szembenállása és meggyilkolása juttatta oda. A jobboldal szemében tagadhatatlanul előnyös jellemvonásain és politikai elképzelésein túl határozottan liberális bevándorlási és gazdaságpolitikát képviselt, amit érdekes módon mindkét fél igyekszik figyelmen kívül hagyni.

“Sohasem voltam az ancien régime feltétlen híve, de kérdéses számomra, hogy a politikai bölcsesség jelének tekinthető-e, hogy a sok gróf közül a legokosabbikat (Tisza Istvánt) meggyilkolják, a legbutábbikat (Károlyi Mihályt) pedig megteszik miniszterelnöknek.”

Sigmund Freud

19 19 PB 2011 marcius.indd 19

2011-03-20 10:28:15 AM

HÖK TÁJÁN TAKÁCS GÁBOR

EGY DOLOG, AMIT SZÍVBŐL KELL CSINÁLNI December 15-én bizalmatlansági indítványt terjesztettek elő az EHÖK vezetésével szemben. A szavazás során a vezetést a döntéshozók visszahívták, ennek indokaként többszörös vezetői felelőtlenségre hivatkoztak. Az esetet követően január 7-re időközi választásokat írtak ki. Ennek győztese a korábban szakfeladati alelnöki pozíciót betöltő Zag Gábor lett. A Pécsi Tudományegyetem Hallgatói Önkormányzatának új vezetőségével a közeljövővel kapcsolatos tervekről beszélgettünk.

Pécsi Bölcsész: Először Gábortól kérdezném, hogy mik voltak azok a mérföldkövek, amelyek végül elvezettek az EHÖK elnöki székéhez?

Zag Gábor: 2007 áprilisában előbb szakos képviselőnek választottak meg hallgatótársaim, majd 2008 márciusában a Természettudományi Kar általános tisztújító választásán tanulmányi referens posztot nyertem el. Ezt követően szabályzatmódosítás történt a TTK Hallgatói Önkormányzatánál, ami után oktatási és gazdasági alelnöki feladatot töltöttem be.

Müller Csaba HÖK-elnök távozását követően én lettem a kar Hallgatói Önkormányzatának ügyvivő elnöke, majd 2009 szeptemberében kineveztek az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat térítési és juttatási ügyekkel foglalkozó szakfeladati alelnökének. Most, 2010. december 15-én előbb ügyvivő elnöknek, majd 2011. január 7-én a Küldöttgyűlés bizalmának köszönhetően az EHÖK elnökének választottak meg.

PB: Január 19-én megválasztották melléd az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat vezetőségének további tagjait. A pályázatot követően új általános alelnöke, szakfeladati alelnöke és titkára lett az EHÖK-nek. Bemutatnád őket pár szóban?

ZG: Bálint Szabolcs a Bölcsészettudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának volt elnöke 2007-től. Jelenleg általános alelnökként tevékenykedik az EHÖK-nél.

Sebrek Zsuzsanna szakfeladati alelnök a Pollack Mihály Műszaki Kar hallgatója, ezen kívül ő volt a kari Diák-

juttatási és Kollégiumi Bizottság elnöke. Dr. Gaál Márton titkár az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat ellenőrző bizottságának volt tagja, korábban pedig az Állami és Jogtudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának rendezvényszervező referenseként tevékenykedett.

PB: Ha már így szóba került, mit lehet tudni a várható programokról?

Dr. Gaál Márton: Véleményünk szerint a hallgatói önkormányzatok első és legfontosabb feladata a hallgatók érdekképviselete. Viszont a hallgatói érdekképviselethez aktívan hozzájárul a hallgatói élet szervezése is, hogy minél több rendezvény legyen számukra. Azért, hogy ténylegesen olyan egyetemi szintű programokra tudjanak eljönni a hallgatók, és hogy ott jól tudják érezni magukat, külön Rendezvényszervező Bizottság jött létre a közelmúltban.

A Tavaszi Egyetemi Fesztivál, a PTE Szépe verseny, a Beach Party és a sok más egyéb esemény mellett szeretnénk egy álarcos bált szervezni március végén a POTE aulában, ami reményeink szerint hagyományteremtő rendezvénye lesz a Pécsi Tudományegyetemnek.

PB: A tervek szerint jelentős szerkezeti átalakítások fognak történni, vagy már el is kezdődtek a hallgatói vezetésben. Ezekről mit kell tudni?

Bálint Szabolcs: Úgy vagyunk vele, hogy egy akkora egyetemen, amely harmincötezer hallgatóval büszkélkedhetik, szélesebb körű küldöttgyűlésnek kell képviselnie a hallgatóságot. Ennek egyik alapköve, hogy több, úgynevezett szakbizottság jöjjön létre „több szem többet lát” alapon. Van két állandó testületünk, ehhez jött most hat új bizottság.

PB: Miért van szükség az apparátusnak ilyen jellegű bővítésére?

BSz: Nem az apparátus bővítését szeretnénk ez által elérni, hanem azt, hogy a küldöttgyűlés elé olyan szakmai anyagok kerüljenek, amelyek segítségével rutinszerűbben mennek majd a napi munkafolyamatok. Ez alatt azt értem például, hogy amikor egy gazdasági ügyet tárgyalunk, akkor az már maximálisan előkészítve kerüljön elénk, így nem kell kéthetente összeülnie a küldöttgyűlésnek.

PB: Szó esett arról, hogy a jövőben mindenki számára nyilvános lenne az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat költségvetése.

BSz: Az EHÖK költségvetése gyakorlatilag most is nyilvános, az egyetemi polgárok bármikor megtekinthetik.

20 PB 2011 marcius.indd 20

2011-03-20 10:28:15 AM

HÖK TÁJÁN TAKÁCS GÁBOR

fotó: Csortos Szabolcs (UnivPécs)

Belépnek a Pécsi Tudományegyetem oldalán az EHA-kódjukkal, jelszavukkal, és a szenátus munkaanyagai között megtalálhatják a PTE és az EHÖK teljes büdzséjét. Az új költségvetést márciusban fogjuk elfogadni, akkortól láthatják tehát a hallgatók, idén mennyiből is gazdálkodunk. Év végén szeretnénk majd egy olyan táblázatot beszámolóként a szenátus elé terjeszteni, amelyben egyértelműen látszik, hogy ebből a pénzből mennyit, és pontosan mire költöttünk.

PB: Felmerült továbbá az elnöki programban, hogy a hallgatókhoz közelebb kellene hozni az EHÖK-öt annak érdekében, hogy ne legyenek üresek azok a fórumok, amikor lehetőség van a felszólalásra. Hogyan kívánjátok elérni a hallgatók aktivizálását?

ZG: Amikor feldobtunk valami olyan témát, ami tényleg érintette a hallgatókat, akkor azt vettem észre, hogy elég sokan jöttek el. Például tavaly a jogi karon szerveztünk beszélgetést arról, hogy pontosan miként is számolják az ösztöndíjakat. Egy negyvenfős előadóban voltunk, de még az ablakpárkányon is ültek. Én, mint említettem, elég régóta vagyok benne a rendszerben, így még azt is megéltem, amikor a tandíj ellenes tüntetések voltak.

Akkor is elég sok hallgatót megmozgatott a közös ügy.

Szeretnénk egy olyan új netes felületet létrehozni, amin keresztül mind munkánkat, mind személyesen a stábot jobban megismerhetik az egyetemisták. Tervezzük továbbá egy körlevél elindítását is, amit kifejezetten az EHÖK-től kapnának a hallgatótársak, és pontosan láthatnák, hogy mivel is foglalkoztunk az adott időszakban érdekvédelmi, hallgatói szervezetként. Reméljük, hogy az új kommunikációs platformokkal sikerül mindezt elérnünk.

PB: A hallgatókkal való kommunikáció és ügyintézés egyik fontos pillére lehet a digitális pályáztatás beindítása? Mit is takar ez pontosan?

Sebrek Zsuzsanna: Itt főleg a digitális szociális támogatási igénylésre és a digitális kollégiumigénylésre kell gondolni, hogy a hallgatónak ne kígyózó sorokba kelljen beállnia a XXI. században. A tervek szerint majd a Modulo rendszeren keresztül – az e-felvi struktúrájához hasonlóan – a hallgatók előbb kitöltenek egy sab-

lon űrlapot, majd ehhez hozzácsatolják a beszkennelt igazoló dokumentumokat.

A végén már csak egy hitelesítő adatlapot kell kinyomtatni és beküldeni a diákjuttatási bizottságok részére. Itt a bizottságok a vonalkódok segítségével leellenőrzik az adatokat és a dokumentumokat. Abban az esetben, ha minden rendben, a pályázó azonnal láthatja az elért pontokat, illetve a szétosztást követően a számára megítélt összeg nagyságát. Nagyon remélem, hogy ez a következő évtől már el fog indulni.

PB: Végezetül még egy kérdés Zag Gáborhoz. Újdonsült elnökként milyen tapasztalataid vannak?

ZG: Ez egy olyan dolog, amit úgy isten igazából, szívből kell csinálni. Rettentően szeretem azt a munkát, amit csinálok, igaz, gyakorlatilag napi 10-12 órát töltök benn az irodában általában szombat-vasárnap is, de ez ezzel jár.

Tényleg nagyon boldog vagyok, hogy ezt tehetem, nagyon köszönöm a bizalmat mindenkinek és bízom benne, hogy azt, amit a programomban leírtam, ez alatt a kilenc hónap alatt meg is tudom valósítani.

21 21 PB 2011 marcius.indd 21

2011-03-20 10:28:15 AM

HÖK TÁJÁN TAKÁCS GÁBOR fotó: Szita Tamás

A SZIGOR NEM MEGOLDÁS A FELSŐOKTATÁS PROBLÉMÁIRA Változás állt be a BTK HÖK elnökségében: január 19-én a Bölcsészettudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának elnökét, Bálint Szabolcsot az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat általános alelnökévé választották meg. Ezt követően az ügyvivő elnöki posztot Gulyás Tibor, a HÖK korábbi alelnöke vette át, akit többek között a közelgő hallgatói önkormányzati választásokról kérdeztünk.

Pécsi Bölcsész: Azok kedvéért, akik kevésbé ismernek, mióta vagy az egyetem hallgatója?

Gulyás Tibor: Végzős hallgató vagyok a PTE politológia szakján, valamint 2010 augusztusában felvételt nyertem a BTK szociológia szakjára is. Itt azonban még nem aktiváltam magam. Ennek oka az, hogy az előző szemeszterben a szakmai programok szervezése teljesen elvitte az időmet, ebben a szemeszterben pedig az ügyvivő elnöki pozíció nem tette lehetővé azt, hogy teljes erővel megkezdjem tanulmányaimat a szociológia tanszéken.

PB: Január 19-én választották meg Bálint Szabolcsot, a BTK HÖK korábbi elnökét az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat általános alelnökévé, innentől számítjuk ügyvivői megbízásodat. Meddig tart ez a kinevezés?

GT: A kinevezés határozatlan időre szól, a következő elnök megválasztásáig. Legjobb tudomásom szerint hamarosan kiírásra kerülnek majd a hallgatói önkormányzati választások.

PB: Lehet-e tudni valamit a jelöltekről?

GT: Jelenleg annyit tudok biztosan, hogy a Pécsibölcsész2011 csapatával indulunk a választásokon.

PB: Valami konkrétumot tudsz mondani azzal kapcsolatban, hogy jelenleg mik a BTK legnagyobb, megoldásra váró problémái?

GT: Nagyon sok problémával találkozunk nap mint nap, melyekre programunkban szeretnénk megoldásokat nyújtani. Például tanulmányi területen megoldásra vár a minor-major órák összeegyeztetése, az órafelvétel egyes kérdései és olyan mindennapos dolgok, amelyek hátráltatják a hallgatók tanulmányi előmenetelét.

PB: Politológus hallgatóként mi a véleményed a felsőoktatási törvénytervezetről?

GT: Kiemelten kell kezelnünk ezt a kérdést, hiszen olyan területről van szó, amely mindannyiunk életét érinti. Értetlenül álltunk az egyetemi autonómiát érintő támadások előtt, ugyanúgy, ahogy a hallgatói érdekképviseletet érintő korlátozásokkal sem tudunk egyet érteni. Úgy gondoljuk, hogy ha a felsőoktatás ténylegesen a hallgatókról szól, senkinek az érdekét nem szolgálhatja, hogy ez az arány csökkenjen. Nem hisszük, hogy ez a fajta szigor lenne a megoldás a felsőoktatás jelenlegi problémáira.

PB: Milyen szakmai kihívásokkal találkozol jelenlegi munkád során?

GT: Egy hallgatói érdekképviseleti szervben minden nap szembesülünk olyan kihívásokkal, melyek során alkalmunk nyílik megszolgálni a bizalmat, mellyel a bölcsészek kitüntettek minket megválasztásunkkor. A diákság érdekképviselőiként lehetőségünk van arra, hogy komolyabban részt vállaljunk a hallgatói élet fellendítésében. Ahhoz, hogy kitűzött céljainkat elérhessük, számtalan különböző munkaterületen kell napi szinten helytállnunk. Ilyenek például a szervezet gazdasági, kommunikációs feladatainak ellátása, a közösségi munka, rendezvényszervezés, továbbá tudományos konferenciák lebonyolítása szervezőként vagy kapcsolattartóként.

PB: Az utóbbi időben a BTK HÖK egyre nagyobb szerepet vállal a környezettudatos életmód népszerűsítéséhez kapcsolódó programok szervezésében. Honnan jött ez az ötlet, és milyen céljaitok vannak ezzel?

GT: A jövőben bekapcsolódunk a most induló Zöld Campus programba, melynek keretében mi is kivennénk a részünket egy élhetőbb egyetemi környezet kialakításában. Gondolok itt például biciklitárolók, szelektív hulladékgyűjtő pontok kihelyezésére és a papír újrahasznosítás támogatására.

22 PB 2011 marcius.indd 22

2011-03-20 10:28:16 AM

KERÉNYI BÁN ATTILA

A HAGYOMÁNYOK ÚTJÁN ÚJÍTVA » A KERÉNYI KÁROLY SZAKKOLLÉGIUM ÚJ FÉLÉVE Az idei félévben is változatlanul folytatja megkezdett tudományos munkáját a Kerényi Károly Szakkollégium. Az alábbiakban egy rövid áttekintést nyújtunk a tervezett eseményekről és egyéb szakkollégiumi programokról.

Tisztújítással indult a félév a szakkollégium keretein belül. Szigeti Eszter fősenior helyét Égő Áron vette át, akit Márjánovics Diána váltott seniori posztján, Balassa Zsófia megtartotta tisztségét. Hasonló változások történtek a szakkollégiumi tanácson belül is, ahol a szintén leköszönő tanácstagok helyére – mintegy vérfrissítésként – első-, másodéves kerényis hallgatók kerültek.

A szakkollégium hagyományosan jó kapcsolatokat ápol a pécsi szakkollégiumokkal, ezen belül érdemes megemlíteni a tavalyi Janus Szakkollégiummal közösen megrendezett Nyári Szakkollégiumi Találkozót (NYATA).

Az együttműködés a félévben is folytatódik: márciusban rendezik meg a magyarországi szakkollégiumok akkreditációjával foglalkozó konferenciát, illetve az Országos Szakkollégiumi Találkozót is. Említést érdemel még a szakkollégium szervezésében április 27-ére tervezett Kultúrakutatás és interpretáció című konferencia, valamint a Szakkollégium hagyományos éves konferenciáját is áprilisban tartják – a szokásoknak megfelelően neves vendégelőadó közreműködésével.

Várhatóan márciusban jelenik meg a szakkollégium tanulmánykötetének – az AnnonaNovának – a 2010es kiadása, amely a szakkollégisták évente megírandó, máshol eddig nem publikált dolgozatait, valamint az éves Kerényi-konferencián elhangzott előadások szerkesztett változatait tartalmazza. A kiadvány kiemelten

fontos összefoglalója a hallgatói tudományos közéletnek, hiszen olyan műveknek ad teret, melyek már bizonyították tudományos színvonalukat a szerkesztői bizottság előtt. A szakkollégium intézményének fő küldetése, hogy magas színvonalú kritikai közegben támogassa a következő kutatói nemzedék kibontakozását.

Ez a támogató erő az AnnonaNova lektori közössége karöltve az olvasói közösséggel, mely további kritikával illetheti a megjelenő műveket. A kiadvány terjedelme 200-250 oldal, körülbelül 15-17 tanulmányt tartalmaz.

A szintén hagyományos szakkollégiumi nyitott diszkuszsziós esteket – ahol a szakkollégium hallgatói számolnak be kutatásuk addigi periódusáról – a szokott időben, azaz keddenként 18:30 órától rendezik meg a BTK A épületének E/527-es termében, ahová minden érdeklődőt szeretettel várnak a szakkollégium tagjai. A tervezett előadásokról és előadókról a Pécsibölcsész online felületén kaphatnak heti rendszerességgel hírt a tudományok iránt érdeklődők.

Prof. Dr. Kerényi Károly (Temesvár, 1897. január 15.

– Ascona, 1973. április 10.) magyar származású, svájci állampolgárságú klasszika-filológus, vallástörténész, egyetemi tanár.

Szerb Antal róla mintázta az Utas és holdvilág című regényének Rudi Waldheim professzorát. 1948 nyarán Lukács György a fasizmus szekértolójának nevezte, ezzel svájci emigrációba kényszerítve őt. Számos hazai és külföldi tudományos és akadémiai testület (a Magyar Tudományos Akadémia, a Norvég Tudományos Akadémia, a firenzei Instituto di Studi Etruschi, a frankfurti Forschunginstitut für Kulturmorphologie) tagja, az uppsalai egyetem teológiai karának tiszteletbeli doktora. 1936-tól a Pécsi Tudományegyetemen oktatott klasszika-filológiát, majd a PTE jogelődjeként létező Erzsébet Tudományegyetem dékánja. 1944 és 1947 között a baseli egyetem vendégtanára volt, ahol magyar nyelv és irodalmat oktatott. 1948 és 1966 között a zürichi C. G. Jung Intézet kutatásainak irányítója.

23 23 PB 2011 marcius.indd 23

2011-03-20 10:28:16 AM

KULTURSOKK KOVÁCS RÉKA

ÖSZTÖNDÍJJAL JAPÁNBAN Az animékkal, sógunokkal, szamurájokkal, gésákkal és zen kertekkel teli Japán, akár érdeklődünk kultúrája iránt, akár kevésbé, legtöbbünk számára mégis mindig az ismeretlen szinonimája lesz. Vajon milyen élményekkel és tapasztalattal gazdagodhat az, aki részt vesz az ottani felsőoktatásban? Két angol szakos egyetemista beszámolóira hagyatkozva próbáljuk meg összefoglalni, milyen is egy japán egyetem.

Történetünk informátorai – Kovács Júlia és Kovács Kinga – a PTE partneregyetemére, az Akita Nemzetközi Egyetemre (Akita International University, azaz AIU) kaptak egy éves ösztöndíjat. Júlia már egy éve itthon van, Kinga félidőnél tart Japánban. Az ösztöndíj nem kifejezetten angol szakosoknak szól, a program keretében japán kultúrát és nyelvet, vagy üzleti ismereteket lehet tanulni – tandíjmentesen. Alapvetően Japánban még az állami főiskolákon és egyetemeken is van tandíj, így kivételes helyzetben vannak ösztöndíjat megnyert hallgatóink.

Egy egyetemi évben három félév van, két szemeszter és egy téli program. A tanév áprilisban kezdődik és júliusig tart. A második félév szeptember elején indul és december végéig tart. A vizsgaidőszak rendszerint egy hetes. Márciusban szünet van, a januárt és a februárt viszont kitöltheti az önként vállalt intenzív téli program, amely az idő rövidsége miatt valóban zsúfolt. A japánok gyakran azért vállalják a programot, hogy minél gyorsabban elvégezhessék kötelező óráikat. „Én azért vállaltam, hogy ne unatkozzak” – foglalja össze döntése hátterét Kinga. A „ne unatkozzak” problémára Japánban bevett megoldás a délutáni klubokhoz csatlakozás, ilyen például a kalligráfia-, fotó-, aikido-, ikebana-, tea-, filmés kimonóklubok.

a japánok számára pedig kötelező egy évet valamelyik partneregyetemen tölteni, hiszen az AIU célja, hogy elősegítse a nyelvtanulást és egymás kultúráinak megismerését.

A campus Akita város peremén helyezkedik el, a központba csak busz és vonat kombinációjával vagy taxival lehet eljutni. Az egyetemen viszont tényleg minden egy helyen van: kollégiumok, sportpálya, menza, bolt, könyvtár. Az egyik kollégiumot például csak néhány függőfolyosó választja el a termektől és a könyvtártól. A kollégiumok különböző árkategóriákba tartoznak. Az elsősök mindig a legolcsóbb szállásra kerülnek, ahol nem szabad alkoholt tartani, illetve tíz után ellentétes nemű látogatót fogadni. A könyvtár hatalmas, jól felszerelt, és éjjel-nappal nyitva van. „Vicces, de ki van írva, hogy a könyvtárban tilos enni, inni és aludni. Ennek ellenére mindig van valaki, aki ott alszik.” – mesélte Kinga. „A japánok egyébként tényleg agyonhajszolják magukat, aztán pedig mindig, mindenhol alszanak, ha van egy kicsi idejük. Egyszer láttam valakit, aki az étteremben is elbóbiskolt, amíg arra várt, hogy megüresedjen egy asztal”.

Ha az alvás szabályait nem is, de a szerzői jogok védelmét valóban nagyon komolyan veszik. Egy könyvből egyszerre legfeljebb tíz oldalt szabad fénymásoltatni.

Persze, egy akkora könyvkészlettel rendelkező könyvtárban nem lehet komoly probléma, hiszen arrafelé az „egypéldányos, olvasótermi könyv” létezésében talán nem is hisznek.

A japán felsőoktatás is kreditalapú és kétlépcsős, vagyis Bologna rendszer működik. Az osztályzatok az angol és amerikai gyakorlatból ismert betűk „A”-tól „F”-ig.

Az USA nemcsak a formaságokban van jelen: „a japán nyelvkönyvben csak amerikai cserediákok beszélnek.

Véletlenül sincs egy svéd barát, vagy utazó, ha európai arcod van, akkor is rendszerint amerikainak néznek” – idézi fel Kinga. Akitában egyébként a csereprogram miatt tényleg sok az amerikai. Az ösztöndíjprogramban résztvevő egyetemek közel fele az Államokban vagy Kanadában található. Az AIU hallgatóinak fele külföldi,

24 PB 2011 marcius.indd 24

2011-03-20 10:28:17 AM

KULTURSOKK VÁRNAGY SZABOLCS

TAVASZI EGYETEMI FESZTIVÁL ÉS PÉCSI EGYETEMI ZENEKAROK FESZTIVÁLJA » IDÉN SEM KELL UNATKOZNUNK A kezdeti félelmek szerencsére alaptalannak bizonyultak, így idén tavasszal sem kell otthon gubbasztanunk. Két EHÖK-ös rendezvényre is várhatunk: a Pécsi Egyetemi Zenekarok Fesztiválját áprilisban, a Tavaszi Egyetemi Fesztivált pedig május elején rendezik majd meg. Csapatvetélkedők, koncertek, DJ-k és gasztro-kulturális különlegességek szerepelnek a palettán.

Az EXPO Center ad otthont május 3-a és 6-a között a Tavaszi Egyetemi Fesztiválnak. A kezdeti terveknek megfelelően az EHÖK visszatért a PEN kétévenkénti megrendezésére, ám ez nem jelenti azt, hogy nagyszabású hallgatói fesztivál nélkül maradunk 2011-ben. Január óta tudni lehetett, hogy valami szerepel az EHÖK terveiben, ám a konkrét programot még most is titokza-

tosság lengi körül. Ami biztos, az EXPO Centerben egy olyan rendezvényre látogathattok majd el, melynek célja, hogy egy országos méretű és szintű fesztivál után is színvonalas rendezvény jöjjön létre, középpontjában a PTE hallgatóival.

A hagyományokhoz híven a főszerep az élőzenei koncerteké lesz, ám a felhozatalban a megszokottnál nagyobb szerepet kap az elektronikus vonal is, a második színpadon kizárólag DJ-k fogják váltani egymást. A színpadokon több lesz a pécsi fellépő, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy szélesebb körben ismert, elismertebb zenészekre ne számíthatnátok. A teljes programot a hónap folyamán hozzák nyilvánosságra a szervezők.

Az esti koncertek és bulik mellett számos érdekesség kap még helyet az EXPO Centerben. A civil szervezeteknek is lehetőségük lesz a bemutatkozásra, de ha le szeretnétek ülni, egy kicsit szusszanni és felfrissülni, ezt a sörsátorban vagy a gasztro udvarban is megtehetitek majd. Természetesen a csapatvetélkedők is elmaradhatatlan részét képezik a fesztiválnak, melynek középpontjában az extrém parkok által kínált, valamint a gólyatáborból megszokott vetélkedők állnak. A Tavaszi Egyetemi Fesztivál keretein belül erre több helyszínen kerül sor, az eredményekbe a hallgatók is beleszólhatnak. A könnyebb kijutás érdekében pedig külön buszjáratokat indítanak a helyszínre és vissza a rendezvény ideje alatt.

A Tavaszi Egyetemi Fesztivál felvezetőjeként április 6-7én a Pollack B klubban a helyi illetőségű bandák sorakoznak majd fel. A Pécsi Egyetemi Zenekarok Fesztiválján 6-6 formációnak nyílik majd lehetősége a bemutatkozásra. A megmérettetésre a legalább egy PTE-s hallgatót a tagjai között tudó zenekarok jelentkezhetnek, kartól és zenei stílustól függetlenül. A produkciókat a helyszínen szakmai zsűri fogja elbírálni, de a rajongótábort se hagyjátok otthon, hiszen a közönség voksai is beleszámítanak majd a végső eredménybe. A három legjobbnak bizonyuló zenekar nyereménye pedig fellépési lehetőség a Tavaszi Egyetemi Fesztiválon.

A jelentkezéshez szükséges űrlapot a pecsiehok.hu weblapon találjátok, amit a dernagyz@gmail.com-ra kell elküldeni. Mellékelni kell a PTE-s hallgató(k) hallgatói jogviszony igazolását, valamint egy legalább két számot tartalmazó demóanyagot, illetve annak linkjét. A leadási határidő március 19., a beérkezett anyagokat március 23-ig bírálják el, ezután a zenekarokat levélben értesítik az eredményről.

25 25 PB 2011 marcius.indd 25

2011-03-20 10:28:17 AM

KULTURSOKK SZÁNTÓ RÉKA

CSELEKEDJ LOKÁLISAN, AVAGY ZÖLD CAMPUS A PTE-N Te mit teszel a környezetedért? Tudatosan használod a berendezéseidet? Milyen ötleteid vannak, hogy a PTE még környezettudatosabbá váljon? Többek között ezekkel a kérdésekkel foglalkozott a Zöld Campus sajtókonferencia, melyet a Pécsi Tudományegyetem Fenntartható Fejlődésért Szakkollégiuma szervezett annak érdekében, hogy bemutassák az egyetem új környezetvédelmi elképzeléseit, stratégiáit.

Az érdeklődőkkel megtelt Kari Tanácsteremben a környezettudatosság fontosságát kiemelve beszédet mondott Dr. Fischer Ferenc, a Bölcsészettudományi Kar dékánja, aki a megnyitót követően a kar teljes körű támogatásáról biztosította az újonnan induló hallgatói kezdeményezést, a Zöld Campus programot.

A projekt lényegét Glied Viktor, a szakkollégium vezetője, Horváth Norbert, a szakkollégium titkára és Gulyás Tibor, a PTE BTK HÖK ügyvezető elnöke ismertette. A zöld programsorozat egy 2011 tavaszától folyamatosan, több lépcsőben megvalósuló, komplex kampánynak tekinthető. Legfontosabb része az „Újrapapír” program, amely az egyetemen felhalmozott, felesleges papírhulladék összegyűjtését és visszaforgatását – újra felhasználását – célozza meg. Segítségével csökken a hulladéktermelés és a gazdaságtalan felhasználás.

További (tavasztól megvalósuló) elképzelés az egyetemi épületek virágokkal történő ellátása, ezzel a természetes növényvilág iránti felelősségvállalásra hívják majd fel az egyetemi társadalom figyelmét. A középtávú tervek között szerepel az Ifjúság úti campus területén a szelektív hulladékgyűjtés megvalósítása, és a tetőfelületek hasznosítása környezetvédelmi, energetikai szempontból. Napkollektorok felszerelését és élő (zöld) tető telepítését tervezik, melynek segítségével energiát és pénzt spórolhat meg az egyetem.

A program keretében olyan tervek is megvalósításra várnak, mint például az „Utazzunk együtt!” kezdeményezés. Ennek keretében a Zöld Campus honlapján (zoldcampus.pte.hu) kialakítanak egy olyan interaktív felületet, ahol a hétvégére személyautóval hazautazó hallgatók utastársakat kereshetnek maguk mellé, ezzel csökkentve a költségeket és a környezetszennyezést.

További újítás a Zöld Campus keretében a „Bringázz a BTK-ra”, mely az egyetemi polgárok egészséges mozgáskultúrára való segítését helyezi előtérbe. Ezt a programot célozza meg az új kerékpártárolók létesítése az épületek környékén.

A fejlesztések mellett elméleti-gyakorlati képzés és tudományos munka is szerepet kap a projektben. A tervezett kurzusok és tréningek a fiatalok életmódját hivatottak zöldebbé tenni. Ennek kapcsán elméleti és gyakorlati tanácsokkal látják el a hallgatókat, hogy tudatosan vezessék háztartásukat, kezeljék életterüket, pénzügyeiket. A 2011 őszén lezajló nagyszabású fenntartható fejlődés konferencia és kiállítás, melynek a PTE ad otthont, szintén bekapcsolható a projektbe.

A sajtótájékoztató után egyetemi oktatók, országosan elismert szaktekintélyek mutatták be a Függésben – Kényszerpályán a jövő? című ökopolitikai tanulmánykötetet, amely a PTE Fenntartható Fejlődésért Szakkollégium és a kutatók között létrejött együttműködés első jelentős állomása. A könyv számos perspektívából próbálja meg értelmezni a függés kontextusát, többek között politikai, közgazdasági, energetikai és nemzetközi összefüggésekre rávilágítva ad képet környezetünkről.

26 PB 2011 marcius.indd 26

fotó: Taragyia Tomiszláv

2011-03-20 10:28:17 AM

KULTURSOKK VIDÓ GÁBOR

KÖZÉRTHETŐEN KÖZVETÍTENI A KULTÚRÁT

fotó: Szita Tamás

Hosszas, a jelöltek megválasztása körül kialakult hercehurca után, idén januárban a városi közgyűlés egyhangúlag Rázga Miklóst választotta a Pécsi Nemzeti Színház új igazgatójává. A direktorral nézőszám növeléséről, az egyetemisták színházhoz való hozzáállásáról, valamint a teátrum kultúrateremtő értékéről beszélgettünk.

PécsiBölcsész: 1993-tól a színház társulatának tagja volt, 2011. február 16-tól pedig 5 éven keresztül Ön tölti be a Pécsi Nemzeti Színház igazgatói posztját. Mi változott Ön szerint az elmúlt időszakban?

Rázga Miklós: Minden színházban van egy természetes fluktuáció, és most szembesülök azzal, hogyha egy igazgató belép egy új helyre, akkor szellemi örökséget talál az adott helyen. Én ’93-ban szerződtem ide, akkor, amikor Balikó Tamás lett a direktor. Nyilván ő is örökölt valamit az előző vezetésből, ami természetesen az évek során változásokon esett át, mindenesetre elég jó hangulatú színház volt.

Az utóbbi pár évben viszont azt érzékeltem, hogy a lendület megtorpant. Ez statisztikai adatokban is megnyilvánul: az elmúlt években fokozatosan csökkent a nézőszám, különösen a bérleteladások tükrében (2008-ban közel 78 000 néző volt, 2010-ben viszont csak 64 500).

Ezzel ellentétben áll például Győr, amely egy 130 000 lelket számláló város – tehát kisebb, mint Pécs –, ahol 2008-ban 144 000 néző volt. Ilyen szempontból a vidéki színházak között Pécs sajnos az utolsó helyek egyikén áll, ebben szeretnénk változásokat elérni.

PB: Több Önnel készült interjúban lehetett olvasni, hogy szélesebb rétegek felé kíván nyitni, amolyan népszínházi jelleggel. Hogyan kell ezt elképzelni?

RM: Az a baj, hogy a „népszínház” szóról sokan a népszínműre asszociálnak, bajszos, népiesen beszélő tarisznyás emberekkel. Maga a Pécsi Nemzeti egy népszínház, hiszen egy épülettel kell kiszolgálnia a városi közönség minden igényét.

pertoár, és ezzel kell kielégíteni az igényeket. Budapesten az, hogy egy-egy rétegszínház meg tudja találni a maga művészi koncepcióját (és ezáltal a közönségét), nagyon kényelmes helyzet, de hogyha bárki színvonalas művész-színházat hoz létre, amit utána senki nem néz meg, annak semmi értelme. Számomra alapvetően az a művészet, hogy közérthetően közvetítsünk kulturális értékeket, ne dramatizált rock-koncerteket, amire a szappanoperák közönsége és az eltompuló szellem jelenleg fogékony. Mi azt szeretnénk elérni, hogyha egy ember, még ha fáradtan is, részt vesz egy programon, az számára felüdülést jelentsen.

PB: Az egyik interjúban elhangzott, hogy „bevinné” a színházat a középiskolákba beavató színház jelleggel.

El tudna képzelni hasonló együttműködést az egyetemistákkal, az egyetemmel kapcsolatban is?

RM: Tapasztalatom azt mutatja, hogy az egyetemista alapvetően már felnőtt réteg, nem szereti, ha irányítják, ilyen téren „öntörvényű”. Viszont megkerülhetetlenek, hiszen harmincezres létszámról beszélünk, tehát feléjük is nyitnunk kell, bár nehezebben szólíthatók meg, mint a középiskolások rétege.

Meg kell találnunk azt a fórumot, ahol úgymond „betörhetünk” az egyetemre. Az utóbbi években azt láttam sajnos, hogy az egyetemisták eltűntek a belvárosból, mert például a ’90-es években még sokkal több tanuló mozgott itt.

Azt szeretnénk elérni, hogy – csúnya szóval élve – „jófejség” legyen hozzánk járni, ne csak legyintsenek ránk. Természetesen tervezünk kísérletező stúdió-előadásokat is, hiszen a népszínházi létből fakadóan széles a paletta. Talán ezzel megfogható ez a réteg.

Emiatt van ugye a három tagozat (opera, balett, prózai), ez önmagában is meghatározza, hogy széles a re-

27 27 PB 2011 marcius.indd 27

2011-03-20 10:28:18 AM

KULTURSOKK SZÁNTÓ RÉKA

AZ EKF SZELLEMI ÖRÖKSÉGE: A ZSOLNAY KULTURÁLIS NEGYED

fotó: Iváncza Boglárka

Az Európa Kulturális Fővárosa cím – a Ruhr-vidék és Isztambul mellett – Pécset illette 2010-ben. A város egy évre az európai érdeklődés középpontjába került, ennek kapcsán számos program, kulturális esemény és beruházás valósult meg. Lehetőség nyílt a környék rehabilitációjára, a baranyai régió felvirágoztatására. De felmerülhet a kérdés: 365 nap elég volt-e a fejlesztésekre, vagy tovább él az EKF szellemisége 2011-ben is? A témát Dr. Merza Péter, a Pécsi Városfejlesztési Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatójának segítségével jártuk körbe.

Kulturális léptékben mérve itt a tavalyi fejlesztések folytatása: a Zsolnay Kulturális Negyed beruházás. A még készülőfélben lévő komplexum célja, hogy a számos beköltöző kulturális intézmény révén a város folyamatosan alakuló, egyik meghatározó kulturális centrumává váljon, és egész esztendőben vonzó programsorozatot kínáljon minden korosztály számára.

A Zsolnay Kulturális Negyed „Magyarország legnagyobb, sőt Közép-Európa legnagyobb barnamezős beruházása. Olyan egyedülálló vállalkozás, melyben korábbi ipari műemlékek és ipari épületek átalakítása és újrahasználása a cél.” – fogalmazott az ügyvezető igazgató.

A fejlesztések költségvetése 11 milliárd forintra tehető, mely a jelenleg futó európai kulturális projektek között is egyedülálló mértékűnek számít. Dr. Merza Péter továbbá kifejtette: „A pécsi kulturális negyed kialakítása 85 %-ban uniós támogatás segítségével valósulhat meg, a városnak 15 %-os önrészt kell biztosítania a beruházás kivitelezéséhez.”

A Zsolnay Negyed kialakítása több beruházással összhangban valósul meg. Többek között a Balokány liget sétányának kiépítésével, amely összekötő kapocsként fog funkcionálni a KTK-ÁJK, a Művészeti Kar és a BTK beköltöző két tanszéke között. Mindemellett fontos

megemlíteni az Universitas utca felújítását, a 48-as tér rekonstrukcióját, illetve a közpark kialakítását is a ZSKN központjában, mely több bejáraton keresztül válik elérhetővé. Kiemelendő továbbá, hogy a megépült Tudásközpont és Kodály Központ is hozzájárul a Zsolnay Negyed későbbi kulcsszerepének megvalósításához.

Az ügyvezető igazgatóval folytatott beszélgetésből kiderült, hogy az épülő házakat, tereket funkciók szerint csoportosítják, témák alapján sorolják rendszerbe. Ezek alapján elkülöníthető egy egyetemi rész, egy kultúrára, kreatív iparra és szórakoztatásra fókuszáló második blokk, egy alapvetően önkormányzati szolgáltatásokra építő családi negyed, illetve egy vendéglátást és turisztikát előtérbe helyező rész. „Négy tematikus negyedből áll a Zsolnay Kulturális Negyed.

Az Egyetemi Negyed a 35°000 m2-es területnek kicsit több mint az egyharmadát jelenti. Nagyságrendileg körülbelül 12-13°000 m2-ről beszélhetünk, mely alapvetően a déli részt foglalja magába. Itt rendezik be azt a felsőoktatási funkciókat ellátó terület, amely a PTE hallgatóinak áll majd rendelkezésére.

Ehhez a negyedhez szorosan kapcsolódik az Alkotó Negyed, amely a korábbi Ifjúsági Ház, jelenleg Pécsi Kulturális Központ ifjúsági szolgáltatásait, a korcso-

28 PB 2011 marcius.indd 28

2011-03-20 10:28:20 AM

KULTURSOKK SZÁNTÓ RÉKA

portot megcélzó kulturális programokat testesíti meg.

A harmadik tematikus rész a Családi és Gyermek Negyed, mely a Bóbita Bábszínházat, a Pécsi Galéria új épületét, a Varázslabor tudományos-technikai kiállítását és a planetáriumot foglalja magában.

keretein belül valósul meg és kerül ismét a köztudatba. A terület rekonstrukciója a korabeli fotók és tervek alapján valósult meg, érdemes tehát egyszer megtekinteni a Pécs történetében meghatározó szerepet játszó Zsolnay Vilmos síremlékét is.

A negyedik rész a Míves Negyed címet viseli, melyben a legdíszesebb épületek (a Zsolnay család volt lakóháza) és a Sikorski-házban bemutatott Gyugyi-gyűjtemény, a Mauzóleum épülete és a Felsővámház utcai épületek (ahol a kézművész utcát alakítják ki) kapnak helyet.”

A Bóbita Bábszínház kellemes időtöltést jelent a betérő gyermekeknek és szüleiknek egyaránt. A harminc férőhelyes kézműves helyiségben bábokat készíthetnek a családok, a Mesekuckóban a kicsik diavetítéseken vehetnek részt vagy meséket hallgatnak, a drámateremben zenét, táncot, mozgásművészetet tanítanak a gyerekek csoportjainak. A Varázslabor természettudományos, technikai kiállítása szintén sok érdekességgel várja a kíváncsisággal megáldott látogatókat.

Idegenforgalmi szempontból is meghatározó a Zsolnay Kulturális Negyed megvalósulása, hiszen a Pécsre látogató turisták akár egy teljes napot is eltölthetnek a létesítmény területén. Számos program és látnivaló várja őket, garantált a 24 órás kikapcsolódás lehetősége. Az igények kielégítése minden korosztály számára hasznos és szórakoztató közegben jöhet létre.

A város vonzerejét várhatóan jelentős mértékben befolyásolja a most zajló beruházás, ezt bizonyítják a Zsolnay Negyed által kínált programok is, melyekből érdemes szemezgetni az érdeklődőknek: A Zsolnay Kulturális Negyed állandó kiállítása, a Gyugyi-gyűjtemény, érdekes programnak ígérkezik a látogatók számára. Gyugyi László magángyűjteménye az 1870-es évektől az 1910-es évekig tartó időintervallumot felölelve a Zsolnay „aranykor” művészeti és kézművességi csúcseredményeinek bemutatására fókuszál. A Zsolnay-mauzóleum felújítása szintén az EKF program

Az interaktív „játszóház” célja, hogy a gyerekekben és felnőttekben is felkeltse és kielégítse a furcsa, nem hétköznapi jelenségek iránti érdeklődést. A kiállítás nemcsak a fizika, a kémia és a biológia szokatlan eseteire fókuszál, a kreatív művészetek is helyet kapnak benne. Itt fontos szerep jut valamennyi érzékszervnek, tehát a kiállított eszközöket, játékokat a látogatók birtokba vehetik, mi több, a jelmondat: „A kiállított tárgyakhoz nyúlni kötelező!”

További kellemes időtöltést jelenthet a Pécsi Hangzás Fesztivál, mely 2011 februárja és áprilisa között a legkülönbözőbb műfajok megszólaltatására tesz kísérletet (komolyzene, könnyűzene, népzene, világzene stb.) a nemrég megnyílt Kodály Központban. A Zsolnay Negyed ősszel saját rendezvénysorozatot indít, mely a Zsolnay-fesztivál keretében teljesedhet ki. A programsorozatban a Zsolnay értékeket helyezik középpontba, és eszerint töltik meg tartalommal a programokat. Ezt követően a tavasz a zárt koncerttermi programok időszaka lesz, nyáron a szabadtéri fesztiválok kerülnek terítékre, az ősz pedig a hagyományos fesztiválok jegyében telik majd. Az éves programsorozat összeállításakor kiemelt szerepet kap a balkán színes kultúrájának megjelenítése is.

A városban rendezik meg továbbá a korábban hagyományossá vált fesztiválokat is. Idén is lesz Sétatér Fesztivál, ICWiP és Örökség Fesztivál. A kulturális rendezvények mellett a sportkedvelők is találhatnak megfelelő időtöltést, ugyanis július 14-16. között a Mecsek Rallye veszi át a szerepet a fesztiváloktól, szeptember 9-11. között pedig a Mecsek Rallye IRC futamát nézhetik meg az érdeklődők. Programokban tehát nem lesz hiány, ismerje meg mindenki Pécs új arcát, és váljon az újdonságok részesévé a Zsolnay Negyedben!

fotó: Iváncza Boglárka

PB 2011 marcius.indd 29

29 29 2011-03-20 10:28:22 AM

KULTURSOKK VIDÓ GÁBOR

VISSZHANG NÉLKÜL MARADT PÉCS Tizenhárom év után, éppen csak egy kicsivel túlélve az Európa Kulturális Fővárosának évadát, végleg elhallgatott az Echo, a város egyetlen kritikai szemléje. A megszűnésről Balogh Robertet, a lap utolsó főszerkesztőjét kérdeztük.

PécsiBölcsész: Mesélj, kérlek, az Echo helyzetéről!

Balogh Robert: Nincs mese: a lap megszűnt. Egy 13 éves folyamat végére került pont. Az Echot létrehozó közösség s a közeg is átalakult. Talán az eredeti szándék mára vesztett frissességéből, de a legfőbb baj az, hogy régóta nincsen meg a kellő anyagi támogatás. A lap alapító-főszerkesztője dr. Aknai Tamás volt, majd őt P. Müller Péter követte.

Mindketten jelenleg is tanítanak az egyetemen, én pedig író volnék, emiatt mindannyian más szeletét láttuk fontosabbnak a kulturális szcénának. De hiába a változó koncepció, ha országos pályázatokon „lokális” célokra nem kaptunk támogatást, és a város sem tudott/akart annyit adni, hogy tovább működjünk. P. Müller Péter lemondása után 2010-re még megvolt a költségvetésünk, ezért is vállaltam el a főszerkesztőséget, a mecénásunk még a tavalyi évet tudta finanszírozni.

Pécs önkormányzatától éves szinten összesen 800 ezret kaptunk, viszont ez egy lapszám költségeit sem fedezte, nemhogy egy egész évét. Az Echo kritikai keretek közt tárgyalta a pécsi építészeti, színházi, zenei, képzőművészeti eseményeket és nagyobb összefüggésekben a kulturális várospolitikát. A művészet az elmúlt bő másfél évtizedben a közbeszéd perifériájára került, a kritika még inkább.

Ma marketing és reklámcélra jut pénz, de az, amit a kritika magával hoz, nevezetesen, hogy értelmiségiként értékelünk köröttünk zajló művészeti eseményeket, folyamatokat úgy, hogy az szakmailag is megállja a helyét, de még közérthető is…

PB: A túléléshez, folytatáshoz a financiális segítség lenne a legégetőbb?

BR: Nem tudom, hogy érdekes volna-e egy ilyen komolyságú vállalkozás Pécsett, de érzek magamban erőt arra, hogy egy ilyet levezényeljek, viszont azt a tőkét, ami ehhez szükséges, elő kell teremteni.

Nagyobb érdeklődésre lehetne szert tenni, ha fiatalosabb, dinamikusabb, netes tartalommal töltenénk meg azt a fórumot ami az Echo után létre jön. Egy alapvetően kritikai folyóirat netes működéséhez is infrastruktúra kell (mármint a munkatársak kifizetéséhez, például), és tőkével mi nem rendelkezünk.

Egy komolyabb, nívósabb lapra ma Magyarországon, Európa egyik volt kulturális fővárosában nincs pénz, holott az országban – Budapestet kivéve – ilyen mértékű kulturális életre nincs példa. Az önkormányzat deficittel működik, lassan elkészül a Zsolnay Negyed, inkább a hiteleket törlesztik, mint a kritikát támogatják.

Az első három milliót kell megszerezni ahhoz, hogy működhessen egy kritikai lap, nos, én ezen elakadtam.

Bölcsész vagyok, író, egy regényt könnyebb létrehozni, mint a pénzt megszerezni.

Viszont kritikára szükség lenne, mert a komolyabb háttéranyagok nélkül nyomtalanul tűnik el a pécsi kulturális átrendeződés, a programokról nem is beszélve.

A lényeg a lényeg: egy történet befejeződött, és egy másiknak kell elkezdődnie.

Ezt ma kevesen értékelik, illetve kevéssé dotálják. Az érdeklődés a lap irányába nem az elmúlt egy évben apadt el. Ez egy hosszabb, globális folyamat eredménye, a megszűnés ténye pedig sajnálkozást váltott ki, de az élet – nagyon helyesen – megy tovább.

30 PB 2011 marcius.indd 30

2011-03-20 10:28:23 AM

KULTURSOKK TATAY ESZTER

A SUSZTER MARADJON A KAPTAFÁNÁL? Miközben évről évre több ezer fiatal szerez a munkaerőpiacon használhatatlannak bizonyuló diplomát, folyamatos a küzdelem a szakmunkás utánpótlásért. Hiába azonban a magas ösztöndíj, sok szakma lassan kihalni látszik. A teljesség igénye nélkül az elkövetkezendő hónapokban sorra veszünk néhányat ezen foglalkozások közül.

Több tízezer forintot is kaphatnak azok a diákok, akik valamilyen, az adott régióban a gazdaság által igényelt szakmát tanulnak, tanulmányi eredményük meghaladja a 2,5-ös átlagot, nem hiányoznak tíz óránál többet igazolatlanul, ráadásul fegyelmi eljárás sincs folyamatban ellenük. Ezzel szemben különböző rendeletekkel és törvényekkel egyre csökkentik a felsőoktatásba felvehetők számát, a már hallgatói jogviszonnyal rendelkezőket pedig vizsgalehetőségek redukálásával ijesztgetik.

Minden jelentkezési ciklusban igyekeznek lebeszélni a fiatalokat a különböző bölcsész és gazdasági képzésekről, ugyanakkor az ösztöndíjjal támogatott szakmák mellett akadnak olyanok is, melyek területén tíz éve egyszerűen nem indul utánpótlásképzés.

fotó: Iváncza Boglárka

Volt idő, mikor a leggyakoribb foglalkozás nem az ügyvéd, tanár vagy a közgazdász volt, hanem a cipész.

Számtalan mester dolgozott a falvakban, városokban,

munka pedig akadt is bőven. A helyzet aztán szép lassan megváltozott a tömeggyártás megjelenésével, az emberek a boltokba mentek, hogy silányabb, de olcsóbb termékeket vásároljanak. Maradt a javítás, amire továbbra is volt kereslet a könnyen elhasználódó cipők miatt. A rendszerváltás után kialakuló fogyasztói társadalom azonban már nem javíttat, inkább vesz egy újat, ami még inkább csökkentette az aktív suszterek számát.

Manapság könnyebb a tűt megtalálni a szénakazalban, mint egy 60 évesnél fiatalabb cipészt. Tahi Béla is ötvenöt esztendeje van a pályán, harminc éve ugyanabban a kis üzletben működteti vállalkozását. Mostohaapja nyomdokain lépkedve azzal kell szembenéznie, hogy nincs kire hagynia a boltot. Ez vár az egész szakmára: teljesen eltűnik, mivel a következő generációk már nem képviseltetik magukat ezen a területen.

Pedig a jó – és ritka – szakembert még mindig megbecsülik. Az idősebb korosztály megszokta, hogy ha valami elromlik, nem azonnal a kukába kell dobni. Tahi Béla is azt mondja: megéri dolgozni a nyugdíj mellett, mivel megrendeléseket folyamatosan kap. Ezért is áll értetlenül az előtt, hogy már jó ideje nem indítanak suszterképzést a szakiskolák. Ugyanakkor a lehetőségek meglehetősen korlátozottak még a régóta dolgozó mesteremberek számára is. Általában csak javításra szólnak az iparengedélyek; cipőfűzőt sem árulhatnak, mivel az már kereskedelemnek minősül.

Viszonylag egészségkímélő foglalkozás ez: a legnagyobb veszélyforrás a ragasztóból párolgó benzolgőz, amelyet azonban komoly hiba lebecsülni. Nem egy suszternek kellett feladnia szakmáját a benzol káros hatása miatt. De nincsenek akkora ártalomnak kitéve, mint a hatalmas és zajos munkagépekkel dolgozók, akiknél gyakori a halláskárosodás, vagy az órások, akik idős korukra sokszor küzdenek különböző mértékű szemtengelyferdüléssel.

Elgondolkodtató, miért ítéltek kihalásra egy ilyen fontos szakmát. Mi lesz, mikor az utolsó cipészmester is elhagyja kaptafáját? Maradnak az olcsó, pár alkalom után elhasználódó lábbelik? Eldobható fényképezőgép, eldobható borotva, eldobható cipő. Talán még nincs késő észbe kapni, és újraindítani a képzést. Mert hiába jutalmazzák ösztöndíjjal a karosszérialakatosnak tanuló fiatalokat: a szerényebb körülmények között élők inkább vágynak arra, hogy legyen, aki visszaragasztja a levált cipőtalpat, hogy ezzel még egy szezonnal elodázza a cserét, mint hogy az autó fényezéséről tökéletesen eltüntessék a kavicsfelverődés okozta karcolásokat.

31 31 PB 2011 marcius.indd 31

2011-03-20 10:28:23 AM

KULTURSOKK NAGY ÉVA ANNA

ÜDV ÚJRA, VONNEGUT! » A REPÜLŐ MACSKA Már az ókorban is úgy tartották, hogy ha meg kell halni, úgy az igazi dicsőség, ha a név fennmarad. Kurt Vonnegutnak ez annyira jól sikerült, hogy halála után alig három évvel kiadatlan műveiből már a második kötet jelenik meg, és készülőben van a harmadik is.

A repülő macskában az író 14 novelláját olvashatjuk, melyek némelyike a rárakódott porréteget meghazudtoló módon friss lendülettel szól az olvasókhoz, és vonneguti módon izgalmas időtöltés gondolatával kecsegtet. Aki még életében nem fogott Vonnegut-kötetet a kezében, talán kicsit megtorpan a könyv előszavát olvasva, azonban az edzettebbek rutinosan falják az oldalakat, és emésztik a sokszor emészthetetlennek tűnőt. Vonnegut páratlan egyéniség volt, sajátos humorral nézett szembe a mindennapokkal, az emberek felé maximális kíváncsisággal fordult, és a legnagyobb jóindulattal közelített feléjük. Optimizmusát sokszor vegyítette a fantasztikummal, melynek sikerét óriási rajongótábora bizonyítja.

A repülő macska történetei jórészt a múlt század első felében játszódnak tipikus amerikai városokban, annál is tipikusabb amerikai polgárokkal. A legtöbb novella antihősökkel operál, a szerencsétlen, túlontúl naiv kisember mindennapjait írja le és színezi ki – nem mindig vidám színekkel. Akadnak közöttük olyan történetek, melyek tanulsága a mai vértől és erotikától megedzett ingerküszöbünknek kevésnek bizonyulhat (Meghalló, A világmindenség királya és királynője), de olyan gyöngyszemek is rálelhetünk, amelyek után muszáj megállni egy időre (A repülő macska, Kedves kicsi emberkék).

A sorozatgyilkos hipnotizőrről (Tükörterem) és az iskolai tévesen használt „zseni - nem zseni” sztereotípiákról szóló írások (Selma dala) egész biztosan hatásuk alá vonnak mindenkit.

Akinek csömöre van a szeretettől és a bárgyú mosolygástól, a Kőbe zárt hangyák című novellán érdemes átrágnia magát. A szocializmus működéséről olyan finom és tiszta képet kapunk, hogy megkérdőjelezzük Vonnegut szinte szünet nélküli amerikai tartózkodását.

A két orosz mirmekológus (mert ilyen is van, ők a hangyakutatók) a hangyák életmódjának kutatása közben olyan régi leletekre bukkan, melyek egészen fantasztikus módon egy, az emberéhez rettentően hasonló ci-

vilizációra engednek következtetni. A gazdag kultúrával rendelkező hangyák azonban az elnyomásnak köszönhetően szépen lassan elaljasodnak. Az emberi társadalommal való tagadhatatlan párhuzam a szovjet vezetőket cselekvésre ösztönzi – a két kiváló tudósember Szibériában végzi. A történet egyszerre naiv, humoros és megdöbbentő, emellett tökéletesen rávilágít a rendszer működésére: „vigyorogj, és tégy úgy, mintha mindennel egyetértenél!”, akkor túlélheted.

Ha nem lenne elég bizarr így is a kötet, minden novella előtt találunk egy eredeti Vonnegut-grafikát, melyeket az író utolsó időszakában alkotott. A fantáziavilágát hitelesen tükröző képi világtól a pszichoanalitikusokat egész biztosan kisebb gyönyörhullám töltené el, de a mezei olvasó számára inkább ijesztőnek hatnak. Az, ami Vonnegut írói sokoldalúságában megnyerő, képi adaptációban sokaknak már kevésbé emészthető.

Vonnegutot olvasni meghatározó élmény, akár első ízben, akár többedszerre tesszük meg. Kicsit bizarr, kicsit megmosolyogtató, de mindenképpen jó. Kellemesen bódult állapotot eredményez, és a legjobb, hogy vény nélkül kapható.

32 PB 2011 marcius.indd 32

2011-03-20 10:28:24 AM

KULTURSOKK HAJDU MARIANN

A KIRÁLY BESZÉDE » „…AZ IDŐZÍTÉS NEM AZ ERŐSSÉGEM.” Az elmúlt filmidény egyik legmeghatározóbb alkotása brit földről származik, az angolok pedig két témában egyértelműen a legjobbak: a huliganizmussal tarkított társadalomkritikában és a királyi család ábrázolásában.

A király beszéde – néhol akadozó angollal és az uralkodók stresszes hétköznapjait könnyed humorral és némi drámával keverve – mindenképp említésre és elismerésre méltó film.

A király másodszülött fiaként Albert yorki hercegnek sosem volt igazán esélye a koronára, így csak kisebb eseményeken kellett reprezentálnia az uralkodót. De ezt a helyzetet, különös problémája miatt, sem ő, sem a család nem bánta. Gyerekkora óta ki nem gyógyított dadogása miatt a nyúlfarknyi beszédek tűntek számára az élet legnagyobb kihívásainak, emiatt a hallgatóság, azaz az angol nép csak szánni tudta a herceget. Számos logopédus elfogyasztása után hercegünk (felesége segítségével) még egy utolsó esélyt ad a gyógyulásnak, és Lionel Logue beszédfejlesztőt keresi fel a problémával. Már jól haladnak a különleges „ausztrál” mód-

szerekkel, mikor egy tragédia, majd egy ritkán fellépő esemény teljesen felforgatja „Bertie” herceg életét, aki dadogásával együtt kénytelen VI. György királlyá válni.

Az alkotók igyekeztek minél hitelesebben visszaadni a valóságban történteket, azonban egy-két ponton (például Churchill megjelenítésében, a cselekmény idején) művészi és drámai okokra hivatkozva változtattak.

A korrajz, a tökéletes ruhákkal és látványvilággal ismét meggyőzhetett minket arról, hogy az angolok páratlan esztétikai képességekkel rendelkeznek a kosztümös filmek terén. A zenét jegyző Alexandre Desplat is hozta a kötelezőt. Elmondása szerint a film a hanggal való küzdelemmel foglalkozik, ezért a fő karakter érzelmi hullámvasútjához simuló zenének is meg kell harcolnia a hanggal, a csenddel és az idővel egyaránt.

A végleges forgatókönyv közel négyhónapnyi kutatómunka eredményeként született meg. Néhány héttel a forgatás előtt viszont váratlan, de egyben kedvező fordulat ajándékozta meg az alkotókat. Sikerült kézhez kapniuk a beszédfejlesztő noteszét, így felturbózhatták a már amúgy is remek szövegkönyvet némi eredeti Logue szösszenettel.

A rendezést jegyző Tom Hooper eddig főként a televíziónál serénykedett, de két átlagos (vagy inkább azon aluli) film után megalkotta élete eddigi főművét. Ugyanez mondható el a film forgatókönyvének írójáról, David Seidlerről is, aki személyes okok miatt választotta a dadogós király történetét. Seidler gyerekként szintén dadogott, s előszeretettel olvasott és kutatott a hasonló „hibával” bíró királyról. Felnőttként már komolyabban kezdett foglalkozni egy, a VI. György király beszédhibájával foglalkozó film ötletével, és Hooperben lelkiismeretes társra lelt. A logopédiai problémával megáldott király szerepét Colin Firth pályafutása legnagyobb sikereként könyvelheti el. Eddig 26 filmes fesztivál legjobb férfi főszereplőjének járó díjat nyert el, a tavalyi akadémiai jelölés után pedig idén az aranyszobrot is átvehette.

Helena Bonham Carter felséghez méltó diplomatikus játéka és Geoffrey Rush kissé bohókás tanári szerepe is sokat hozzátesz a filmélményhez.

Az utóbbi évek sikeres királynői trendje után (2006 - A királynő, 2007 - Elizabeth: Az aranykor) úgy tűnik, a férfi szakasz sem kívánt lemaradni. Komoly és szórakoztató egyben, és persze épp annyi mesés sémát használ fel, amelyet mindegyikünk képes akár naponta is kényelmesen megemészteni, hiszen a dadogásával küzdő herceg belső harcának és királlyá való felemelkedésének története Firth tolmácsolásában minket is a kor britjeivé tesz. Először talán szánjuk, majd nem tudjuk nem szeretni.

33 33 PB 2011 marcius.indd 33

2011-03-20 10:28:24 AM

KULTURSOKK MIKLÁN BIANKA

PULI AZ ŰRBEN » ŰRKUTATÁS-TÖRTÉNET MAGYAR PERSPEKTÍVÁBÓL Az űrkutatás szerves részét képezi az emberi érdeklődésnek. Az ismeretlen feltérképezéshez szükséges eszközök kifejlesztése már a 19. században megkezdődött, ám csak a 20. század eleje hozott a kísérletezők elképzeléseit igazoló gyakorlati sikereket. Megépítették az első folyékony hajtóanyagú rakétákat, valamint kidolgozták stabilizálásuk módszereit is. Mostani cikkünkben Jurij Gagarin és Farkas Bertalan űrrepülésével, valamint a magyar űrkutatással foglalkozunk.

Az űrkutatást a 20. században elsősorban nem az univerzum megismerésének vágya vezette, sokkal inkább a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok rivalizálása. Ennek köszönhetően korábban sosem látott mennyiségű pénz és energia özönlött ebbe a területbe. A szovjetek az űrutazások megkezdésében tetemes előnyre tettek szert, amikor Jurij Alekszejovics Gagarin 1961. április 12-én, a Vosztok 3KA-3 fedélzetén első emberként repült az űrbe. Amerikai társa, John Glenn, majd egy évvel lemaradva, 1962. február 20-án követte őt a Mercury-6 fedélzetén.

Az űrkutatásból és az űrutazásból mi magyarok sem maradtunk ki. Honfitársaink közül 1980. május 26-án, a Szojuz 36 fedélzetén az első és máig egyetlen magyar űrhajós, Farkas Bertalan indult az űrbe. Társa a feladat elvégzésében a szovjet Valerij Kubaszov volt. Egyhetes küldetésük alatt több kísérleti programot is végrehajtottak, melyek közül talán a legnevezetesebb az Interferon-kísérlet volt. Ennek lényege, hogy megvizsgálták az immunrendszer interferon sejtjeinek súlytalanságban való működését. Ez volt az első olyan világűrben végzett kísérlet, amely sejtbiológiai folyamatokat vett szemügyre súlytalanságban, így megtudhattuk, hogy az űrhajósok sejtjei akár nyolcszor több interferont termelnek nem földi körülmények között. Farkas Bertalan utazásának egy másik célja a Doza kísérletben való részvétel volt, amelynek keretén belül az űrhajósokat érő sugárzást mérték Pille termolumineszcens sugárdózis mérővel. Azóta a magyar kutatók a legnagyobb sikert talán a VEGA szondával érték el. A KFKI és a BME szak-

emberei együttműködésük során elkészítették annak az űreszköznek a televíziós elektronikáját és vezérlő számítógépét, mely a Vénusz bolygót és a Halley üstököst vizsgálta.

1988-ban indították útjára a Fobosz-1 és 2-t, melyek a Mars és holdja, a Phobos vizsgálatára készültek. A magyar gyártmányú műszerek közül a két szondára a leszállóegység számítógépe, sugárzás-analizátor, részecskedetektor, valamint részecske-spektrométer került. Már az 1980-as években is együttműködött Magyarország a nyugati űrszervezetekkel, ezek közül is főként az ESA-val (European Space Agency). Hazánkban az MTA Csillagászati Kutatóintézetében 1992 óta működik a NASA planetáris adatbázisainak európai alközpontja, mely a Naprendszer apróbb égitesteinek adatait tartalmazza. 1993-ban a Távérzékelési Központ kapott egy munkaállomást az ESA-tól az ERS távérzékelési műhold adatainak feldolgozására.

Napjainkban is egyre több kezdeményezés indul útjára hazánkban, ilyen például a Google Lunar X Prize pályázatára épülő Puli. A verseny szabályai kikötik, hogy egy 90%-ban magánpénzből finanszírozott csapatnak kell sikeresen eljuttatnia egy automata egységet a Hold felszínére, amelynek a leszállási helytől számítva legalább 500 métert kell megtennie, és elküldenie egy „Mooncast”-ot a Földre. Ennek 360 fokos panorámaképet kell adnia a Holdról, felvételeket a járműről és útjáról, valamint az új információk mellett egy előre tárolt adatcsomag Földre sugárzását is meg kell oldania.

A remények szerint ezen kutatások jelentősen kibővítik az emberek világűrrel kapcsolatos ismereteit, és elősegítik azon kezdeményezéseket is, amelyek azt vizsgálják, hogy lehetséges-e az ember számára megfelelő életkörülményeket teremteni a Földön kívüli bolygókon.

34 PB 2011 marcius.indd 34

2011-03-20 10:28:25 AM

PB 2011 marcius.indd 35

2011-03-20 10:28:25 AM

PB 2011 marcius.indd 36

2011-03-20 10:28:26 AM