PécsiBölcsész 2011. október

Országos tüntetésen innen, demonstrációkon demons túl I Temetni jöttem az FTV-t, mert nincsen rajta semmi dicsérnivaló I Pécsi bölcsész, a veszélyeztetett állatfaj Ki vizsgál kit? A kulturális antropológia buktatói

Hullámvölgyben IV. évfolyam 10. szám

BÖLCSÉSZ KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS PERIODIKA

Búcsúzóul - Bálint Dávid 4 Jó dolgokról jókat írni - főszerkesztői beköszönő - Várnagy Szabolcs 5 Pécsi bölcsész, a veszélyeztetett állatfaj - Stemler Miklós 6 Ave FTV morituri te salutant - Lenthár Balázs 7 Országos tüntetésen innen, demonstrációkon túl - Bálint Dávid, Lenthár Balázs 8 A minor képzés kihívásai - Németh Klaudia 9 Ép testben ép bölcsész - Szántó Renáta 10 A digitalizált tananyagoké a jövő - Tatay Eszter 11 A fokozódó szakkollégiumi helyzet margójára - Égő Áron 12 Ki vizsgál kit? A kulturális antropológia buktatói - Szigeti Eszter 13 Akik megálmodták a Tudásközpontot és a Zsolnay-negyedet - Stemler Miklós 14-15 Az elfelejtett aradi vértanúink - Lenthár Balázs 16-17 Az európai szélsőjobboldal ideológiai viszonyai ... - Vidó Gábor, Mészáros Gabriella 18-19 A szíriai tavasz - Bán Attila 20 A magyar filmgyártás rövid története - Zakar Sándor 21 Az élőhalottak fejlődése és megjelenítése - Hajdu Mariann 22-23 Isteni inváziók - Philip K. Dick munkássága - Pál Balázs 24 Philip K. Dick: Timothy Archer lélekvándorlása - Pál Balázs 25 Hová bújt a gyilkos, kedves Sztálin? - Szántó Renáta 26 Andrej Csikatilo, a rosztovi hasfelmetsző - Kovács Réka 27 Sípok rengetegében - Tatay Eszter 28 Mindent a kulturális turizmusért? - Zakar Sándor 29 Gólyatábor , avagy „Ez jó volt, ez jó volt, ez fantasztikusan jó volt!” - Schmidt Barbara 30

Pécsi Bölcsész - bölcsész kulturális és közéleti periodika Kiadja a PTE BTK Hallgatói Önkormányzata.

Megjelenik havonta - V.évfolyam 1. szám 2011. október 20.

Felelős kiadó: Gulyás Tibor Főszerkesztő:; Várnagy Szabolcs; korábbi főszerkesztőink: Stemler Miklós, Bálint Dávid Főszerkesztő-helyettes: Lenthár Balázs Lapszerkesztő: Mészáros Gabriella Borítóterv: Lugosi Tamás (scham) Grafikák: Hetsch Ferenc Szerzőink: Bán Attila, Hajdu Mariann, Kovács Réka, Pál Balázs, Takács Gábor, Nagy Éva Anna, Tatay Eszter, Szántó Renáta, Vidó Gábor , Németh Klaudia, Mészáros Gabriella, Bálint Dávid, Zakar Sándor, Égő Áron, Szigeti Eszter, Schmidt Barbara Fotó: Iváncza Boglárka, Taragyia Tomiszláv Cím: 7624. Pécs, Ifjúság útja 6. - Diákcentrum Telefon: +36 (72) 503 600 / 4235 Fax: +36 (72) 503 613 Honlap: www.pecsibolcsesz.hu, btk.karilap@gmail.com

3

3

KAPTÁR BÁLINT DÁVID

BÚCSÚZÓUL „Ahhoz, hogy az ember szabad legyen, először is embernek kell lennie.”

– Antoine de Saint-Exupéry Nehéz búcsúzni valamitől, ami az ember szívének választottja, valamitől, ami élete mindennapjait kitölti. Szerencsémre az írás és az újságírás mindig a legaktuálisabb idősíkom lesz, hiszen egyrészt írásjeleink nem bonyolódnak bele az ember lineáris idővel vívott csatájába, így egy részem független magamtól, másrészt remélhetőleg a szakma a jelenem marad.

Igazából a Pécsi Bölcsész és a volt De Facto szerkesztőségének, akkori és mostani kollégáimnak és a DC kommunájának egyrészt életem egyik legjobb közösségét, egy második családot köszönhetek, másrészt a szerkesztőségi munka alapjaiban változtatta meg a személyiségemet, a világhoz való hozzáállásomat.

Nagyon sokat tud adni egy, a Föld bolygóra szakadt humanoidnak, ha olvas, ír, közössége mindennapjaival, eseményeivel foglalkozik, illetve rákényszerül a véleményalkotásra. Ezek az apró éles helyzetek szép lassan megtanítják a felelősségvállalásra, a szavak és tettek következményeinek elviselésére. Illetve a saját bőrén, de lassanként megtanulja az alaptételt: kételkedj mindenben. Szerencsés esetben az élet nagy játszótere még egy szakmával is megajándékozza, amely egyben a szórakozása is.

2006 óta voltam munkatárs a Pécsi Bölcsésznél. Olyan emberekkel dolgozhattam együtt, mint Stemler Miklós, volt főszerkesztőm, akinek nem lehetek elég hálás a barátságáért, és hogy a sok hülyeségemmel együtt segített ezen a pályán. De ott volt a csapatban Nógrádi László, Kovács István, Harci Andor az öregek közül (remélem ezért nem ölnek meg), akikkel szintén öröm volt együtt dolgozni. Miután főszerkesztő-helyettesként, majd főszerkesztőként bolyongtam a sűrűjében, szerencsémre igazi jó barátként és munkatársként mindig számíthattam Harta Viktor és Várnagy Szabolcs kollégámra, akikkel reményeim szerint méltóképpen ápoltuk mindazt, amit ez az újság jelent. Az olvasók ezt jobban látják, de szerintem sikerült lelkünket is beleadva, külsőleg-belsőleg megreformálva továbbvinni, mind nyomtatva, mind a neten.

Az újságíró jobb esetben becsületes, az elvakultabbja pedig hajlamos azt hinni magáról, hogy objektív. A Bölcsész munkatársaként, szerkesztőjeként az elvünk mindig csak annyi volt, hogy becsületesen adjuk vissza a történéseket. Aki ebben a szakmában dolgozik, valamilyen hatást szeretne kiváltani az írásaival, az általa összegyűjtött adatokat is ennek mentén fűzi össze, ezt mint író sosem hagyhatja figyelmen kívül. Csak nagyon

4

okos állatok vagyunk valahol a Tejútrendszerben, az igazság is csak ennyire magától értetődő. De véleményünknek nemcsak kell, hanem kötelező lennie, anélkül a társadalom, amiben élünk, darabjaira hullik. Ezért fontos elv a becsület, mert kötelesség. De e tekintetben Nietzsche jobb forrás.

Ez a periodika és az online felület remélhetőleg mindig azért lesz, hogy a szabad véleménynek teret engedjen.

Szerencsémre Várnagy Szabolcs és Lenthár Balázs kollégáim személyében erre látok is garanciát, akiknek sok szerencsét és kitartást kívánok az előttük álló munkához. Olyan pillanatban távozok, amikor a felsőoktatás egésze drasztikus átalakítások elé néz, így mindennél jobban szükség lesz a szerkesztőség munkájára és odaadására, hogy a kihívásoknak meg tudjon felelni.

Végezetül szeretném megköszönni mindenkinek, aki az évek során segített minket, a lapot, a munkámat: volt és jelenlegi HÖK és EHÖK munkatársaknak (kiemelném itt Bálint Szabolcsot, Gulyás Tibort és Szabó Gábort), barátoknak és az olvasóknak, de legfőképpen mindenkinek a szerkesztőségből (bár mint főnök nem az érzelmek nagy mestere kellett, hogy legyek, de tényleg szeretlek benneteket, remélem, ezt tudjátok).

Ha ez a lap hosszabb volna, ide is biggyesztetnélek mindannyiótokat, de hát a lapok már csak ilyen véges lények. Tényleg mindenkinek köszönöm, és hajrá.

Bálint Dávid volt főszerkesztő

KAPTÁR VÁRNAGY SZABOLCS

JÓ DOLGOKRÓL JÓKAT ÍRNI » FŐSZERKESZTŐI BEKÖSZÖNŐ Mégsem viselhetünk szemellenzőt, és nem írhatunk csak arról, hogy a csatamező felett milyen szép a szivárvány anélkül, hogy az alant kiontott beleket is megemlítenénk. Így a nem túl bonyolult célkitűzés – jó dolgokról jókat írni – rögtön kiegészül azzal, hogy „ha pedig rossz dolgokról kell írnunk, azt legalább tegyük jól”. Várnagy Szabolcs vagyok, az új főszerkesztő.

Mielőtt bármit mondanék az újság alakulásáról, első körben inkább a stábról beszélek. Mert szép dolog, hogy van egy főszerkesztő és egy főszerkesztő-helyettes, akik a cikkek mindenható uraiként megszülik a lap várható tartalmát, és alkalmazzák a terror rózsaszín szövegbuborékjait, hogy a nekik nem tetsző mondatokat kijavíttassák a szerzőkkel, de a mi munkánk csak egy csekély része annak, amit a kezetekben fogtok vagy épp a neten olvastok. Egy egész stáb áll mögöttünk, és ha mi – szívünk nem lévén – maximum a gépezet eszét szolgáltathatjuk, akkor az íróink, fotósaink, grafikusaink azok, akik a lelket adják az újságba, a lapszerkesztőnk pedig őrködik felettünk, hogy a mondatainknak értelme is legyen.

Tehát amíg a stáb a helyén, az újság is megy tovább, én csak a prioritásokat tudom némiképp módosítani, amelynek a konkrét megvalósulását látni fogjátok. Általánosságban szeretném, hogy minden oldalról süssön, hogy bölcsészek vagyunk. Nehéz ezt a bekezdést úgy megírni, hogy ne tűnjön úgy, mintha a Bölcsész Büszkeség Napjának nyitóbeszéde lenne, de elkerülhetetlen, mivel az elmúlt évek során hagytuk magunkat lebecsülni, így a bölcsész önérzetünk sincs a legjobb állapotban. Pedig 2011 van, nincsenek már tarisznyák, mérnöktől és közgazdásztól is vehetsz sajtburgert, a talpraesett BTK-sok pedig tettre készek.

Mi, bölcsészek, valójában értelmezni tanulunk. Az öszszes szak összes kurzusán erre megy ki a játék, és ha ehhez hozzáadjuk azt a rengeteg olvasmányt, amely megfordul a kezünk között a félévek során, mindez egy meglehetősen sajátos világlátást eredményez. Innen már csak egy lépés, hogy a tanulóban a két könyv között összepréselt pókmaradványon elmélázva, vagy hajnali háromkor a monitorból felbámulva, esetleg a kocsmaasztal körül a második sörnél fogant világmegváltó ötletet valóra váltsuk.

Mert ötletekből nincs hiány, csak a tettekben szűkölködünk. Álszent hárítás a lehetőségek hiányára fogni bármit, felelősséget kell vállalni a meg nem valósított tervek temetőjének gyarapításáért, és meg kell tenni azt, ami után megkérdőjelezhetetlenné válik a létezésünk fontossága. Vagy a másik esetben feltehetjük a kérdést: kérsz hozzá sültkrumplit is? Produktum nélkül nincs érték, üdv 2011-ben.

Milyen irányban fog haladni az újság? Nem egy bonyolult alapelv, hogy jó dolgokról szülessenek jó írások, hisz rossz dolgokról szóló rossz cikkekből van már elég, ám a jelen helyzetben még itt is kompromisszumot kell kötni. Pedig jobban szeretném, ha az újságírás ismertető, színes-szagos, érdekes dolgokat felvonultató oldalára helyezhetnénk a hangsúlyt. Hisz ez a világ alapvetően tök jó hely, de mégsem viselhetünk szemellenzőt, és nem írhatunk csak arról, hogy a csatamező felett milyen szép a szivárvány anélkül, hogy az alant kiontott beleket is megemlítenénk.

Tehát igyekszünk belőni az arany középutat, hogy legalább jól írjunk a rossz dolgokról, amik elöntenek minket. Nem is tehetnénk másképp, mert nincs annyi lónyugtató a Földön, hogy a szerkesztőségben néha eluralkodó forradalmi hangulatot elcsitítsa, így az önkényesen magunkra vállalt kultúrmissziót is felfüggesztjük néha egy-egy kénsavval átitatott publikáció erejéig.

Majd miután ez kikerült a szervezetünkből, visszatérünk a vidámabb témákhoz.

5

5

KAPTÁR STEMLER MIKLÓS

PÉCSI BÖLCSÉSZ, A VESZÉLYEZTETETT ÁLLATFAJ Ha nem állunk ki saját és mások jogaiért, bármit, bármikor megtehetnek velünk, függetlenül attól, épp ki van kormányon. A felsőoktatási törvény elleni tiltakozás nem a hallgatói önkormányzatokról és nem a Fideszről szól, hanem rólunk: arról, hogy milyen felsőoktatásban szeretnénk tanulni és dolgozni, és milyen országban szeretnénk élni.

Bő öt évvel ezelőtt, 2006 szeptemberében a zsúfolásig megtelt 48-as téren mintegy 2500 egyetemi hallgató és szimpatizáns tüntetett az akkori kormány által bevezetni kívánt tandíj ellen. Minden túlzás nélkül történelmi időket éltünk: a tüntetés előtt egy nappal került a napvilágra az őszödi beszéd, aznap este pedig először hitetlenkedve, majd egyre sápadtabban hallgattuk a híreket az égő tévészékházról Budapesten a Tandíjtalan partyn.

Mindez aztán a következő hetekben el is terelte a figyelmet a tandíjról, de a 2006-os, majd 2007-es tandíjellenes megmozdulások így sem maradtak következmény nélkül, hiszen ezek nélkül a tandíj kérdése jó eséllyel fel sem merült volna a 2008. tavaszi népszavazáson. Az, hogy most ugyanaz a párt próbálja visszavezetni némileg más formában a hallgatói sarcot, amelyik az ellene való harc révén vadászott szavazatokat, túl sok szót nem érdemel: egy újabb generáció tanulja meg, hogy Magyarország mind szellemileg, mind erkölcsileg egyre lerongyolódottabb politikai elitje megérett a süllyesztőre.

A bizonyos feltételek és körülmények között (mondani sem kell, hogy ezek most sem állnak fent) akár elfogadható tandíj azonban csak részletkérdés most. A valóban szükséges átalakítások (korábban a modernizálás és a reform volt a trendi szó, mostanság a nemzeti és újjászervezés kifejezéseket erőszakolják meg a kormányzati kommunikátorok) ürügyén olyan felsőoktatás készül, amelyet az állam kézivezérel, ahol veszélybe kerül a tudomány politika- és pártsemlegessége, ahol a hallgatókat nem tekintik nagykorúnak. Ráadásul ez a nemzetinek csúfolt felsőoktatás egyre kevesebbeknek lesz elérhető a racionalizálás jegyében, egész szakok és karok szűnhetnek meg, köztük a pécsi bölcsészkar.

6

Az elmúlt másfél évben megszokott, sajátos kormányzási módnak megfelelően a kormányzati szereplők most sem hagyják zavartatni magukat a szakmai kritikáktól, és úgy általában a valóságtól, ökörszerű kitartással mennek előre. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne tiltakozhatnánk, és ne kelljen tiltakoznunk a ránk és a jövőbeli hallgatókra, egyetemi dolgozókra erőltetett, sok helyen a pártállami időket idéző diktátumok ellen, hiszen, bár választások csak négyévente vannak, a döntéshozók minden egyes pillanatban elszámolással tartoznak döntéseikért azok számára, akik őket megválasztották és akiknek pénzével és egész életével gazdálkodnak.

A hallgatók közéleti aktivitása és egyáltalán a közélet iránti érdeklődése hosszú ideje mélyponton van mind Pécsett, mind az egész országban. Mindennek sok oka van: rengetegen undorral fordulnak el attól a nehezen minősíthető gánytól, amelyet ma politika néven művelnek Magyarországon, sokan okkal-joggal elégedetlenek a hallgatói önkormányzatok teljesítményével, és egyáltalán nem használt a Bolognai rendszer sem, amely hatékonyan verte szét az egyetemi közösségeket. Ha a most történő eseményeknek bármilyen kedvező hatásuk lehet, az éppen az, hogy az egyetemi hallgatóság öntudatára ébred, és azt mondja, hogy vele sem lehet megcsinálni mindent. Ígéretes jelek már akadnak: több száz hallgató vonult ki szeptember végén egy alulról szerveződő, a Facebookon meghirdetett demonstrációra. Mindez remélhetőleg csak a kezdet.

Könnyen lehet persze, hogy bármit is teszünk, a törvénytervezetet változatlan formában fogadják el, és jövő szeptembertől életbe lép a Nemzeti Felsőoktatás Rendszere. Ekkor sem kell azonban elkeserednünk.

Ha most kiállunk jogainkért, az messze hangozhat, és előbb-utóbb lesz olyan politikai erő, amely meghallja.

Ehhez csupán az kell, hogy ne birkaként viselkedjünk, ami pedig egyszerű, hiszen nem birkák vagyunk, hanem magyar állampolgárok, leendő értelmiségiek.

Stemler Miklós Pécsi Bölcsész főszerkesztő 2004-2009

KAPTÁR LENTHÁR BALÁZS

AVE FTV MORITURI TE SALUTANT » TEMETNI JÖTTEM AZ FTV-T, MERT NINCSEN RAJTA SEMMI DICSÉRNIVALÓ Értem én, hogy most jól meg lehet mondani, hogy az egyetemisták buliznak ahelyett, hogy tanulnának, és ezért most megkapják, mindazonáltal próbáljuk értelmes emberként megközelíteni a problémát. Reformra égető szükség van, és ezzel mindenki egyetért, aki az elmúlt évtizedben akár csak betette a lábát egy felsőoktatási intézménybe. Ezt a reformot viszont nem úgy kell végrehajtani, hogy eredményeképpen a felső tízezer privilegizált joga legyen a diplomaszerzés. „Végzetes tévedés azt hinni, hogy a kultúra hajlamossá tesz a revolúcióra, a tudatlanság pedig immúnissá a forradalom ellen.” (gróf Klebelsberg Kunó) Mindenkinek vannak történetei debil, nyálcsorgató, műveletlen, idióta egyetemistákról. Miért nem lehet azzal kezdeni, hogy a régi, bevált felvételi rendszert visszaalítva, a megszerzett tudás és felkészültség szerint, a korábbinál szigorúbb kritériumok alapján szűrik meg a felsőoktatásban részt venni kívánókat? Miért a pénztárca súlya és nem az intelligencia a mérvadó?

Nyilván lehet erre azt válaszolni, hogy nem szüntetik meg teljesen az állami támogatást, viszont csak azok kaphatják meg, akik aláírnak egy – nevén nevezve a gyereket – röghöz kötési szerződést, melyben vállalják, hogy a diplomájuk kézhezvételét követően akár 15 évig itthon fognak dolgozni. Természetesen az állam semmilyen garanciát nem vállal a megszerzett képesítéshez méltó elhelyezkedésre, már csak azért sem, mivel a jelenlegi diplomás túlképzés folyományaképpen a szakágak dugig vannak értelmiségi aspiránsokkal. Ennek megfelelően csak töredékük tud előrehaladni, és ők is kizárólag kihalásos, egyes esetekben pedig a nem túl elegáns, de annál célravezetőbb szociáldarwinista alapon.

Én úgy gondolom, hogy 15 évig utcát seperni a hazáért, mondjuk történészi diplomával a zsebemben, egyenesen az ostobaság csimborasszója, ezzel szemben az oktatási államtitkárság kötelezni szándékozik, hogyha nem teszek így, akkor fizessem vissza a képzésem költségeit, ami egy bölcsészhallgató esetében usque 5.000.000 magyar forintra taksálható.

„Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik.” (gróf Széchenyi István) Semmi ok az aggodalomra, a legfrissebb hírek szerint ugyanis a bölcsészeknek, jogászoknak, közgazdászoknak állami finanszírozására nem is gondolt senki. Közérthetőbben ez annyit tesz, hogy Magyarországon a bölcsészet mint tudományág lehúzhatja a rolót, ennyi, viszlát és kösz a halakat.

Persze a felsőoktatás reformjáért felelős önjelölt Mekk Elek munkabrigád kitalálta a „mindenkinek jó megoldást”. A komoly eladósodási válság kellős közepén sikerült előrukkolniuk a Diákhitel 2.0 névre hallgató intézménnyel, melyen belül azoknak is lehetőségük nyílik majd finanszírozni tanulmányaikat, akik amúgy nem kerülnének be a fenntartott keretbe. Ezért annyit kell csak tenniük, hogy 20 évre eladják a lelküket az államnak, és fizetik, mint a katonatiszt a havi 20-30 ezer forintos törlesztőrészleteket.

Emellett olyan dolgok, mint hogy a 2.5-ös átlag alatt teljesítőket átsorolják önköltségesnek, csak hab a tortán.

Valljuk meg, hogy nekünk, bölcsészeknek azért ez sosem jelentett túl nagy kihívást, ellenben számos műszaki, esetleg természettudományi karon tanuló kollegánkkal. Fogalmazzunk úgy, hogy egynémely tantárgyban ott megszerezni a 2-est van akkora fegyvertény, mint nálunk 4-esre, 5-ösre teljesíteni a vizsgát. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a tervezetben megjelölt 2.5-ös átlagért már igen vaskos ösztöndíjak repkednek arrafelé.

Lényegét tekintve, ha nem akarjuk, hogy bedarálják, ellehetetlenítsék a felsőoktatást, tennünk kell valamit. Innentől kezdve az események passzív szemlélése olyan luxus, amit senki nem engedhet meg magának, aki jövőjét egy gróf Széchenyi Istvánt, gróf Klebelsberg Kunót ismerő és tisztelő kulturált Magyarországon képzeli el.

7

7

KAPTÁR BÁLINT DÁVID, LENTHÁR BALÁZS

ORSZÁGOS TÜNTETÉSEN INNEN, DEMONSTRÁCIÓKON TÚL » AMI EDDIG FTV ÜGYBEN TÖRTÉNT Az utóbbi hetek egyik meghatározó témájává vált a felsőoktatás tervezett átalakítása.

Aki követte az eseményeket, az tudja, hogy hallgatói fórum és két demonstráció is volt Pécsett ez ügyben. Következőkben összefoglaló sajtószemle jelleggel elétek tárjuk mindazt, ami eddig történt, és ami eztán várható.

Még a mostani vihart kirobbanása előtt pár nappal született kasszandrai előrelátással a pecsiehok.hu összefoglaló cikke a témában FTV új évad, új epizódok címmel. Az írás annak apropóján értékelte a tavalyi tanév felsőoktatási nagycirkuszának produkcióit, hogy már ekkor sejthető volt, amennyiben a kormányzat tényleg be akarja vezetni ezt a reformot, akkor ehhez a lehető leggyorsabban parlament elé kell vinnie, ergo novemberig bezárólag. A cikk a legnagyobb problémát az azóta semmit sem változott szaktárcai kommunikációban, az információ hiányában, valamint az ígért – de elmaradt – egyeztetés hiányában látta.

Már ekkor szivárogtak a Diákhitel 2.0, valamint a „röghözkötési” szerződésről az információk több internetes portálon is, mint például az index.hu. Ezt követte annak a 25 oldalas koncepciónak a prezentálása, amely magában foglalta in concreto a fentebb kifogásolt téziseket, sőt, több olyan dolgot is tartalmazott, ami halmozottan verte ki a biztosítékot több érdekképviseleti szervnél egyaránt. Erre reagált a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája egy sajtóközlemény formájában, melynek lényege, hogy elfogadhatatlannak tartják többek között a bújtatott tandíjat, növekvő anyagi terheket és a drasztikusan megváltozó képzési feltételeket tartalmazó koncepciót. Magát a közleményt a hook.hu-n olvashatjátok.

Az események kibontakozásával párhuzamosan születtek figyelemfelkeltő, átfogó helyzetelemzések a té-

8

mában, melyek az akkor ismert koncepciót a felháborodáson túl inkább a jog, társadalomtudományok, valamint a filozófia tükrén át vették górcső alá. Ilyen például a pecsistop.hu-n megjelent Az „őszi rózsák háborúja” című írás.

Szeptember 28-ával az események teljesen új fordulatot vettek, hiszen az országban elsőként Pécsett (ami a következő hetekben országos események mintájául is szolgált, ahogy ez a HÖOK honlapján is olvasható) kezdődtek hallgatói megmozdulások, fórumok, demonstrációk a törvénytervezettel szemben. Az események központi szervezését a PTE EHÖK vállalta magára, azonban a hallgatói felháborodás oly mértéket öltött, hogy egyéni kezdeményezések is születtek. A Molnár Kálmán előadóteremben tartott teltházas fórum és véleménygyűjtésről a pecsiehok.hu-n található „Demonstrációk és aláírásgyűjtés követik a »tragikus« törvény fórumát” című cikkben olvashattok. Ezt követte 48-as téri demonstráció és sajtótájékoztató, amelyről szintén a pecsiehok.hu az „Országos hallgatói demonstrációk várhatóak – Pécs szélnek eresztette az FTV-t” cikkében olvashattok.

A fórumot követően aláírásgyűjtés indult a felsőoktatás egyoldalú átalakítása ellenében, melyben az aláírók hangsúlyozzák, hogy nem tudják elfogadni azt, hogy a jelenlegi koncepció veszélyezteti a munkahely (európai integráción belüli) szabad megválasztásához fűződő állampolgári érdekeiket, a felsőoktatás minőségéhez fűződő állami érdeket, a felsőoktatásban végzők munkaerőpiaci lehetőségeinek növekedését, valamint azt, hogy a hallgatóság véleményét teljesen negligálták a kérdésben.

Ezzel párhuzamosan a fórumon és egyéb csatornákon érkezett hallgatói véleményeket összegezték és elküldték a Baranya megyei országgyűlési képviselőknek, a rektornak és a szaktárcának is.

A PTE EHÖK-nek a témában írt minden nyílt levele, dokumentuma, petíciója letölthető az EHÖK honlapról.

Pécsi közgyűlését követően a HÖOK határozatot hozott a helyi tüntetések elindításáról, majd egy nagy országos budapesti tüntetés megszervezéséről is döntött.

Ennek értelmében Sopronban és Debrecenben tüntettek az egyetemisták, és október végén, 27-én egy országos, központi demonstráció is lesz Budapesten, amelyhez a pécsi hallgatók is csatlakoznak.

KÖZTÜNKSZÓLVA NÉMETH KLAUDIA

A MINOR KÉPZÉS KIHÍVÁSAI Nincs olyan hallgató, aki legalább egyszer ne hallotta volna a „minor” szót. Sőt, ahogy közeledik a tavaszi zsongás, argóként dobálóznak vele barátaink az egyetem folyosóján és azon kívül is. Mindezt azért teszszük, mert gyakran adódnak nehézségeink az egyetemi képzésünk e fajtájával kapcsolatban. Huszárné Mánfai Máriával, a Tanulmányi Osztály vezetőjével és Vancsik Péterrel, a HÖK érdekképviseleti alelnökével beszélgettünk a minor képzési program körüli bonyodalmakról.

A minor képzési program, avagy a hallgatók nyelvén minor szak – az 50 kredites képzési program, amellyel a későbbiekben kétszakos tanárként helyezkedhetünk el, vagy tovább bővíthetjük ismereteinket egy másik, általunk preferált szakon. Akinek ez újdonság, annak egy gyors leosztás a tanári képesítéssel kapcsolatban: 180 kredit a teljes BA szint, ez négy részből áll: 10 kredit bölcsész alapozó, amin mindenki túlesik, 110 kredit az első közismereti tanári szakképzettség, 50 kredit a második közismereti tanári szakképzettség = minor, 10 kredit pedagógia. Ennyi.

A szakosodást a második szemeszterben lehet meglépni, majd maga a képzés a harmadik szemesztertől veszi kezdetét. „A szakosodási időintervallumon belül – március-április tájékán – kell az ETR felületén jelentkezni a kívánt képzési programra. A szakosodási eljárás keretén belül a hallgató eldönti, hogy az általa választható képzési programok közül mit kíván felvenni és milyen rangsorban. Két képzés jelölhető meg prioritási sorrendben” – mondta el Huszárné Mánfai Mária, a Tanulmányi Osztály vezetője. – „Azon hallgatók, akik a Természettudományi Kar képzéseire szeretnének felvételt nyerni, kizárólag első helyen jelölhetik meg a másik kar képzését.” És mi a buktató? „Ha valaki meggondolja magát. Persze erre van megoldás. Ha rosszul választottuk meg minorunkat, egyszeri alkalommal a dékán úr és az érintett tanszékvezetők jóváhagyásával módosíthatunk” – említette Vancsik Péter érdekvédelmi alelnök.

Milyen problémákkal jelentkeznek a hallgatók? „Legnagyobb probléma a minor képzéssel az, hogy nagyon nehéz az alapszakos és a minoros órákat összeegyeztet-

ni. Nem minden szak tudja garantálni, hogy a minorosok részére fenntartott „minor sávban”, azaz a délutáni órákban nyújt képzéskínálatot a „kisszakos” hallgatónak. És vannak, akik másik karra jelentkeznek, ahol szinte lehetetlen összhangot teremteni a meghirdetett kurzusok között. Persze ezzel a tanáraink is tisztában vannak, ilyenkor ők is nagyon sokat segítenek, elnézőbbek a késéseket illetően, rugalmasan kezelik az órák időpontjait.”- tette hozzá a HÖK alelnöke. „A kar vezetése különös gondot fordít a tanrend kialakításában az alapszakos és a minoros óraütközések elkerülésére. Olyan minor órasávokat hoztunk létre, melyek figyelembevételével a hallgatók úgy alakíthatják ki az órarendjüket, hogy elkerüljék az óraütközéseket” – mondta el Huszárné Mánfai Mária.

Persze a legnagyobb gondot az egyetem és a hallgató közötti információáramlás hiánya okozza, ha nem tájékozódunk időben. Természetesen a saját érdekünk és felelősségünk, hogy utánajárjunk azoknak a dolgoknak, amelyekről többet szeretnénk tudni, ez esetben a minor képzési program alakulásáról. Emellett a tanszékek többsége a szakosodási folyamat előtt egy rövidebb előadást tart az adott képzési ágról, valamint a honlapokon megtekinthetők a tanulmányok megkezdésének feltételei.

Tehát alapvetően a minor mint fogalom egy jó dolog, hiszen olyan témakörökben is elmélyedhetünk, melyek nem tartoznak a szakterületünkhöz, de mielőtt belevágnánk, célszerű alaposan tájékozódni. Hiszen, bár az egyetem vezetése és a tanrend összeállítói is megtesznek minden tőlük telhetőt, fizikai képtelenség egy olyan beosztást készíteni, amely mindenki igényeit kielégíti.

9

9

KÖZTÜNKSZÓLVA SZÁNTÓ RENÁTA

ÉP TESTBEN ÉP BÖLCSÉSZ » SPORTLEHETŐSÉGEK A BTK-N Hogyan lehetünk fittek az egyetemen? Talán lépcsőzéssel a termeket kutatva vagy esetleg heti háromszori korsóemelgetéssel? Igen, ezek is alternatívák. Azonban van ennél jobb módja is a mozgással egybekötött kikapcsolódásnak. A lehetőségekről és a félév sportprogramjáról Pap Csabát, a PTE BTK sportreferensét kérdeztük.

Pécsi Bölcsész: Milyen sportágakban mérhetik össze erejüket a hallgatók az őszi félévben?

Pap Csaba: A hallgatói önkormányzatok jóvoltából számos sportesemény akad ősszel, melyben az intézmény polgárai kipróbálhatják ügyességüket. A félév során az egész egyetemet megmozgató és csak BTK-soknak szóló programokat is meghirdetünk.

P.CS.: A BTK-n többek között megrendeztük a Rókus Teremlabdarúgó Bölcsész Kupát, kifejezetten a kar hallgatóinak. Továbbá szervezünk Éjszakai Bölcsész Squash Kupát, mellyel szintén a BTK-sokat szeretnénk megcélozni. A december 7-i eseményen 10 csapat versenghet egymással a Mecsek Fallabda Központban.

PB: Esetleg van más alkalom is kipróbálni ezt a sportágat?

PCS: Igen, a bölcsészhallgatóknak az éjszakai kupán túl további lehetőségeik is vannak a squash klubban való sportolásra. A BTK HÖK jóvoltából kedvezményes jegyeket biztosítunk számukra, melyekről a Szolgáltatói Irodában és a Facebook oldalunkon (PTE Bölcsész Sport) tájékozódhatnak. A Fallabda Központ vonzerejét az is növelni, hogy előzetes bejelentkezés után a hallgatók a BTK-s diákigazolványuk felmutatásával ingyen kapják a játékhoz az ütőt.

PB: Kiemelnél néhány rendezvényt, ahol mindenkit szívesen látnak kartól, nemtől és kortól függetlenül?

PB: A Mecsek Fallabda Klub mellett más sporttevékenységek kapcsán lesz lehetőség olcsóbb jegyek igénylésére?

P.CS.: Elsőként a már hagyományosnak tekinthető PTE Teremlabdarúgó Bajnokságra hívnám fel a figyelmet, ami idén 48 csapat indulásával vette kezdetét. A hétről hétre folytatódó rangadók megvívására a TTK csarnokban kerül sor, a hétfőtől csütörtökig tartó mérkőzéseken 10 fős csapatok mérik össze egymással futballtudásukat, kisebb-nagyobb szurkolótábor előtt.

P.CS.: Természetesen. Egy átfogó, egyetemi szintű sportszolgáltatási rendszer kerül a következő félévtől bevezetésre, mely keretében a hallgatók az eddiginél is szélesebb körben válogathatnak Pécs valamennyi sportközpontjának felhozatalából, kedvező áron persze.

PB: Úgy hallottuk, lesz Asztalitenisz Kupa, erről mondanál néhány szót?

P.CS.: A PTE Asztalitenisz Kupát november 16-ára tervezzük az Ifjúság úti „B” tornaterembe, ahol jó lehetőség nyílik a különböző karok hallgatóinak az együttműködésre és a versengésre. További érdekes sportolási lehetőségnek ígérkezik a PTE Streetball Kupa (november 30. TTK csarnok), melyen szintén minden egyetemi polgár jelenlétére számítunk.

PB: Említetted, hogy lesznek csak BTK-soknak szóló rendezvények. Melyek ezek, és mit érdemes róluk tudnunk?

10

PB: Kiemelted, hogy a hallgatók a Facebookon érnek el titeket. Más csatorna is van az információk megszerzésére? Honnan tájékozódhatnak még a bölcsészek?

P.CS.: A hallgatók többsége a közösségi portálokon tölti szabadidejét, így jónak tartjuk online tájékoztatni őket a programokról. Emellett számos hirdetést és plakátot is készítünk és helyezünk el a BTK területén, hogy minél több fiatalt elérjünk és bevonjunk a programokba.

KÖZTÜNKSZÓLVA TATAY ESZTER

A DIGITALIZÁLT TANANYAGOKÉ A JÖVŐ Végéhez közeledik az az Európai Unió által meghirdetett tananyagfejlesztési pályázat, melyen eredményesen szerepelt a PTE BTK két szervezeti egysége is. A Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék és a Politikai Tanulmányok Tanszéke a Gondolat Kiadóval közösen nyújtották be nevezésüket a kiírt tenderre, melynek elnyerésével az elmúlt másfél évben lehetőségük nyílt számos felsőoktatási tananyag digitalizált formában történő megjelentetésére. „A pályázatot alapvetően matematikai és természettudományos területek részére írták ki, humán területről csak nagyon kevés munkát fogadtak be. Többek között ezért is nagy szó, hogy nyertünk” – mondta el a Pécsi Bölcsésznek Glózer Rita egyetemi adjunktus, a projekt szakmai irányítója. A jelentkezőknek szigorú kritériumoknak kellett megfelelni: minden karról csak egy pályázó lehetett, így jött létre a konzorcium a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék és a Politikai Tanulmányok Tanszéke, valamint a Gondolat Kiadó között. Kikötés volt még, hogy a pályázatot egy háromfős menedzsmentnek kell végigvinnie: a pénzügyi és szakmai vezető, illetve a projektmenedzser közösen felelt a sikeres lebonyolításért.

A pályázat megvalósítása 2010. április 1-jén vette kezdetét, időtartama tizennyolc hónap, tehát 2011 őszén zárul. A rendelkezésre álló idő alatt összesen tizenhét tananyagot digitalizáltak, amelyek a www.tankonyvtar. hu weboldalon érhetők el. A megjelenő munkák között az új kutatások publikálása mellett már régebbi, nyomtatásban kiadott írások frissített változatai is felkerültek a weboldalra. A matériák jó része korábban is elérhető volt a Pécsi Tudományegyetem hallgatói számára a CooSpace-en keresztül, sőt, némelyik a diákok kötelező olvasmányai között is helyet kapott. A projekt eredményeként azonban a későbbiekben az ELTE, a Szegedi Tudományegyetem és a Miskolci Egyetem is be fogja építeni ezeket a munkákat a tanmenetbe. „Elmondható tehát, hogy nem csupán egyetemi, hanem országos szintű fejlesztésről van szó” – tette hozzá Glózer Rita.

A pályázaton nyert összeg 33 millió forint volt, mely a konzorcium három tagja között oszlott meg: a két tanszék összesen 17,3 millió forintot, a kiadó pedig 15,6

millió forintot kapott. A pályázat azonban a szükséges összegnek csak 90%-át fedezte, 10%-ot az érintett feleknek kellett állniuk. A folyósítás részletekben zajlott: a kezdő összeg átutalását követően csak negyedéves beszámolók ellenében érkezett meg a pénz, mellyel a megelőző időszak költségeit térítették meg utólag.

A tananyag fejlesztési projekt célja többek között az esélyegyenlőség megteremtése a fiatalok között a kötelező irodalom könnyebb elérhetősége által. Így például elkerülhető az az igen gyakori probléma, hogy a kevésbé szemfüles diákok már csak a hűlt helyét találják a könyvtári polcon a mindenképpen elolvasandó irodalomnak. Emellett növeli az egyetem elismertségét, ha széles körben ismertté válnak, és felhasználják az oktatásban a pécsi tanszékek kutatási és fejlesztési eredményei. A projektet bemutató kisfilm említést tesz arról is, hogy a modern technológia vívmányainak köszönhetően az olvasási szokások milyen reformokon fognak keresztülmenni, ezek tükrében pedig a nyomtatott irodalom elektronizálása kiemelt jelentőséggel bír.

A Társadalom - politika - média. Komplex digitális tananyag- és taneszköz-fejlesztés a társadalomtudományi képzés számára (TÁMOP-4.1.2.-08/1/A-2009-0050) című pályázat az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretén belül valósult meg.

11 11

KÖZTÜNKSZÓLVA ÉGŐ ÁRON

A FOKOZÓDÓ SZAKKOLLÉGIUMI HELYZET MARGÓJÁRA A szakkollégium együtt élő diákok demokratikusan szerveződő öntevékeny köre, olyan felsőoktatási műhely, ahol a színvonalas szakmai munkát a diákok saját igényessége és felelőssége garantálja, melyben a hallgatók nem közömbösek a társadalmi kérdésekkel szemben. Ezt fogalmazza meg a megújított Szakkollégiumi Charta, és erre fektet hangsúlyt a szakkollégiumok belső akkreditációja, ami a szakkollégiumi mozgalom közös munkájának újabb állomása.

A szakkollégiumok helyzetükből adódóan sokfélék, sokféle tudományterülethez kapcsolódnak Az elmúlt egy évben mégis jól összehangolt közös munkát mutattak fel, amelyben úgy látszik, sokan megtalálták a saját helyüket.

A szakkollégiumok újabb nagy egymásra találásának története a múlt év első felsőoktatási törvényjavaslatának első megjelenésével együtt vette kezdetét. Az akkori iratban a szakkollégiumok helyzetére vonatkozó szabályzati lehetőségek voltak azok, amelyek alapján az Interkoll – a szakkollégiumok egyeztető fóruma – először lépett fel közösen. A közös elképzelések minisztérium irányába történő kommunikálására az akkori „Lobbicsoport” volt hivatott. Ez az Interkoll által létre hívott mandátumok alapján feltöltött lobbitevékenységet folytató 7 fős közösség volt, melyben egy helyet foglaltak el a vidéki szakkollégiumok. Ezt, a korábban szegedi Eötvös által betöltött helyet az akkori szakkollégiumi aktivitással összhangban decembertől a pécsi Kerényi töltötte be.

A helyzet a következőképpen állt akkor: a minisztérium azt szerette volna tudni, pontosan melyek is a Kárpát-medence azon diákszervezetei, amelyek nem csak nevükben szakkollégiumok, de indíttatásukban is. Mivel a szakkollégiumi szellemiség a puhább kategóriánál is puhább, és az irányadó elvi nyilatkozat, a Szakkollégiumi Charta sem egy törvényoszlop, nehéz dolga volt az Interkollnak. Hogy tisztázzák soraikat, a szakkollégiumok márciusban (hisz a demokratikus út gyakran lassú,

12

bár, mint látjuk, sokszínű megoldásokhoz vezet) szinte soha nem látott részvételi aránnyal összakkollégiumi fórumot tartottak BME-n, ahol a Charta reformja és a lehetséges szakkollégiumi akkreditáció útja volt a nagy kérdés. Az eseményen 42 diákszervezet regisztrált, 20 fővárosi, 21 nem fővárosi és egy határon túli kollégium. A fórumot Chikán Attila nyitotta meg, a vita pedig több teremben és hosszasan zajlott. Az eredményeket a lobbicsoport feldolgozta, és ezek alapján dolgozott ki két javaslatot a következő, áprilisi Interkollra.

Hogy eredmény-e vagy visszalépés, azt mindenki ítélje meg maga, de a következő esemény alatt nyolc órán keresztül vitáztak az intézmények képviselői az Interkoll számára kidolgozandó működési rendről, a Charta reformjáról és a szakkollégiumok belső akkreditációjáról.

Meglepő módon a Charta körül volt a legkevesebb vita. Úgy látszik, hogy az elvi kérdésekben – és ez igazán megnyugtató – egyetértettek a diákszervezetek.

A működési rend ugyanakkor kemény diónak bizonyult. Éles vita az Interkoll működését koordináló állandó bizottság létéről vagy nem létéről zajlott, ahol végül is a nem lét mellett döntöttek a hallgatók. Ugyanakkor a munkát segítő eseti bizottságok létrehozására továbbra is lehetőséget biztosítanak. Az akkreditációval kapcsolatban a szakkollégiumok azt a döntést hozták, hogy hét „bölcs öreget” kérnek fel, akik „láttak már szakkollégiumot”, hogy végezzék el a munkát az Interkoll által meghatározott elvek alapján, amelyek a Chartára épülnek.

Természetesen az „akkreditátorok” személyének eldöntése a következő, már májusi eseményen történt, ahol szintén nem keveset vitáztak a személyekről. Pécs sikere, hogy a BTK dékánhelyettese, de főképp mint a Kerényi Károly Szakkollégium alapítója, Jankovits László is a bizottságba került, többek között Szendrő Péterrel együtt. A nem budapesti szakkollégiumokat még a debreceni jelölt, Debreczeni Attila képviseli a bizottságban.

A szakkollégiumi akkreditációs pályázatát múlt héten kiírták, október végéig várják a szakkolik pályázatát, így az egy éves eseménysor még csak éppen hogy elkezdődni látszik a hosszú előkészítés után.

KÖZTÜNK SZÓLVA SZIGETI ESZTER

KI VIZSGÁL KIT? » A KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA BUKTATÓI Az antropológiai terepmunka rengeteg buktatót rejt magában, ahol még az is előfordulhat, hogy egy mókás kedvű közösségben a megfigyelő válik a megfigyelés tárgyává.

Ezen probléma körül bontakozott ki a kulturális antropológia történetének egyik legnagyobb vitája, a Mead-Freeman-vita, amely a Szamoa szigetein élő népcsoport vizsgálataihoz kötődik.

Margaret Mead, amerikai származású antropológus, 1925-ben indult a csendes-óceáni Szamoára, hogy az ott élő őslakosok mindennapjait, illetve a fiatalok felnőtté válásának folyamatát tanulmányozza. Mead több hónapos kutatómunka eredményeként megalkotta Coming of Age in Samoa című könyvét, amely átütő erejű, hiánypótló munkának számított, nem mellékesen pedig ezzel a művel Mead az elsők között vonulhatott be női antropológusként a szakma nagyjainak sorába.

Freeman könyve jóval Mead halála után jelent csak meg, így az antropológusnő sajnos nem reflektálhatott a benne felhozott vádakra, legalábbis nyomtatásban, ugyanis halála előtt levélben értekezett erről Freemannel. Mead későbbi bírálói még a tanárával folytatott levelezéseit is áttanulmányozták, amelyből megállapították, hogy a kutatónőt szorították a határidők, így beérte a két lány elbeszéléseivel a széleskörű terepmunka helyett.

Ebben az írásban semmi esetre sem szeretnék egyik kutató pártjára sem állni, az azonban tanulságként mindenképpen levonható, hogy a közösségkutató sohasem lehet eléggé óvatos a vizsgált csoporttal kapcsolatban. Minden megállapítást igen körültekintően alá kell támasztanunk, illetve azzal is számolnunk kell, hogy a csoport tagjai talán már unják a kutatókat, és esetleg tréfás kedvükben találjuk őket.

Szigeti Eszter kommunikáció-német szakon végzett tavaly, a Kerényi Károly Szakkollégium főseniorja volt, OTDK-n második helyezést ért el. Több publikációja is megjelent már, idén pedig az antropológia tanszéken kezdte meg PhD tanulmányait, emellett óraadó a kommunikáció tanszéken.

Mead rendkívül színesen és érdekesen számol be a Szamoa szigetén tapasztalható szexuális szabadságról, illetve a részben ebből is fakadó frusztrációktól mentes társadalomról. A fiatalok szabadabb nevelésének köszönhetően a társadalomban nincsenek elfojtásokból adódó feszültségek, valamint nem jellemző a hierarchiával való visszaélés sem. Szamoa nyitott és toleráns, édeni világnak tűnik, amely igen nagy hatást gyakorolt a mű akkori olvasóira. Az egyetlen dolog, amelyről Mead nem számol be, az a szamoai népek kultúrájába mélyen beágyazott nagyotmondás és viccelődés szerepe. Évekkel később Derek Freeman, Új-Zélandról származó kutató is ellátogatott Szamoa szigetére, ő azonban teljesen más megállapításokra jutott. Többéves terepmunka és rengeteg anyaggyűjtés után megjelentette Margaret Mead és Szamoa – Egy antropológiai mítosz keletkezése és cáfolata című könyvét, amelyben hosszasan taglalja, hogy a Szamoa szigetén élők közel sem élveznek olyan szabad, elfojtások és agreszszió nélküli életet, mint ahogyan azt Mead felvázolta, sőt, a társadalom erősen hierarchikus berendezkedésű.

Egy, a kérdéssel foglalkozó dokumentumfilmes stábnak egy szamoai idős hölggyel is sikerül találkoznia, aki annak idején barátnőjével együtt Mead egyik legfőbb adatközlője volt, és elmesélte, hogy 17 éves lányokként milyen élénk fantáziával találtak ki különböző történeteket, amelyeket aztán a kutatónőnek elmeséltek.

13 13

KÖZTÜNK SZÓLVA STEMLER MIKLÓS

AKIK MEGÁLMODTÁK A TUDÁSKÖZPONTOT ÉS A ZSOLNAYNEGYEDET » INTERJÚ TAKÁTS JÓZSEFFEL, A PÉCS2010 PÁLYÁZAT ÍRÓJÁVAL Dokumentumkötettel jelentkezett nyáron Takáts József, a győztes, ám később igen sajátos formában megvalósuló győztes pécsi kulturális fővárosi pályázat írója, a PTE BTK oktatója. Takáts szerint a pécsi pályázatnak épp a legjelentősebb eleméből, Magyarország decentralizációjából nem lett semmi.

S.M.: Ebből, a szinte teljesen esetleges történetből, amely a Pécs2010 lett, mennyi az, amit magadénak érzel, mennyi valósult meg az elképzeléseidből?

T.J.: Egyrészt hihetetlen mértékben megvalósult. Nemcsak elnyertük a címet, hanem új, nagy épületek épültek meg, a Kodály Központ, az új könyvtár, , a készülő Zsolnay Negyed. Ezek olyan szintű beavatkozások a város szövetébe, amelyekről nem is álmodtam 2003-ban.

Ilyen értelemben majdhogynem félelmetesen megvalósult: borzongással gondolok rá, hogy ezek részben az én írásaim és kollégáim munkája nyomán jöttek létre.

Másrészt az eszmei tartalom szinte teljes mértékben elveszett, a 2005.-ös eszméink feledésbe merültek; mire 2010-ig elért, addigra szellemében kiürült a program. Eltűntek például a pályázatban még kiemelt témák, mint például a kulturális decentralizáció, vagy a szocializmus örökségének kérdése,, illetve a balkáni kultúrák felé történő nyitás – mi úgy gondoltuk, hogy ezek köré szerveződnek majd a megvalósuló események, de ezek szinte mind egy szálig elsikkadtak. Talán a megvalósítás közben a megvalósítók elfeledkeztek arról, hogy pontosan miért is dolgoznak, és mi is az egész célja. A részcélokat látták, de az egészről alkotott képet elvesztették.

Vagy az is lehet, hogy szándékosan hagyták el a 2005ös eszméket, viszont akkor nem tettek újakat a helyükbe. Kissé horizontját vesztett kulturális fővárosi év lett ebből, bár az egyes részei ettől még természetesen lehettek értékesek.

Stemler Miklós: Korábban a pályázat megírásának időszakáról és a Pécs2010 főtanácsadójaként töltött bő fél évről beszélve kísérletként jellemezted a te szerepvállalásodat: lehetséges-e civileknek kívülről nyomást gyakorolni a politikára és átvinni az akaratukat. A győztes pályázattal mindezt sikerre vitted, ám a következő időszak, amikor végül szisztematikusan kiszorítottak benneteket a rendszerből, szintén a kísérlet része volt?

S.M.: A kulturális decentralizáció volt az a gondolat, amellyel lényegében belevetetted magad a pályázat írásába, és ez mai napig visszatérő szlogen a kormányzat részéről is; legutóbb januárban beszélt ennek a fontosságáról Halász János kulturális államtitkár a frissen átadott Kodály Központban. Ehhez képest az épület sorsa fél évvel később sem tisztázott. Ki lehet ebben a hibás?

Takáts József: A pályázat írásakor úgy döntöttem, hogy rászánok erre fél évet az életemből, akkor is, ha sikertelen lesz. Ekkor csak magamon kísérleteztem. A cím elnyerésétől kezdve viszont már nem csak az én sorsom volt a tét, hanem közvetlen munkatársaimé is, akik rajtam keresztül kerültek közel a dologhoz. Innentől kezdve nem kísérletről, hanem inkább ragaszkodásról volt szó; ez úgy működött, mint egy szenvedélybetegség, annyi időt töltöttünk ezzel a programmal, és úgy hozzánk nőtt, hogy függőkké váltunk, és nem akartuk elveszteni. Ezzel együtt már a győzelem pillanatától világos volt, hogy vesztésre állunk.

T.J.: Több szöveg is foglalkozik a könyvemben azzal, hogy a nemzetállami centralizáló képzelet masszív jelenléte figyelhető meg a magyar politikusok és döntéshozók fejében, és nem csak a budapestiekében, hanem vidékiekében is. Ilyen képzelettel csak egy központot lehet elképzelni, decentralizált országot nem. Százötven év alatt kialakult, nagyon erőteljes képzeletvilág ez.

Olyan masszívum, ami csak nagyon nehezen változtatható meg, és ez semmiképpen sem lehetséges anélkül, hogy a regionális decentrumok vezetői, értelmisége ne tennének igen erőteljes lépéseket a változás érdekében.

14

KÖZTÜNK SZÓLVA STEMLER MIKLÓS

S.M.: No de Pécs győzelme nem épp egy ilyen erőteljes lépés volt annak idején?

rófa történik: ez akkor felkelti egy időre a figyelmet, de bonyolult, összetett jelenségek értelmezésére már nem képes, hiszen távol van tőle.

T.J.: Politikai akarat ehhez nem társult. Szerintem is volt lehetőség egy fontos lépés megtételére.; éÉn akkor arra törekedtem, hogy a pécsi önkormányzaton keresztül hozzunk létre egy várospolitikusokból és szakemberekből álló munkacsoportot, amely kidolgoz egy nyilvános javaslatot , hogy hogyan lehetne elképzelni Magyarország lassú, fokozatos kulturális decentralizációját; vegyenek részt ebben győriek, szegediek, miskolciak és természetesen budapestiek, és készüljön el egy dokumentum, amelyet a decentrumok politikai elitje is támogat. Néhány nagyobb város vezetése erre mintha nyitott lett volna, de a pécsi politikusokat ez a legkisebb mértékben sem érdekelte.

T.J.: Ez sem örömteli dolog. Az a sajátos helyzet alakult ki, hogy a pályázat írása és a győzelem idején jobb volt a helyzet, mint ma, akkor ugyanis létezett olyan nyomtatott orgánum, az Echo című kritikai szemle, amely alkalmas volt összetett problémák megtárgyalására, vitatására, ez azonban megszűnt 2010 végén. Nincsenek meg a városi nyilvánosság azon formái, amelyek szükségesek volnának az igényes vitákhoz.

S.M.: Jól értem, hogy pont azokat nem érdekelte, akik ettől a legtöbbet remélhették volna?

S.M.: Sok mindenről beszéltünk, de mi a te személyes történeted a Pécs2010-ben?

T.J.: Őket ez egyáltalán nem foglalkoztatta. Az volt a fontos, hogy megnyerték a kulturális fővárosi címet, és jól van ez így. Arra nem gondoltak, hogy miután a decentralizáció eszméjével is nyertek, esetleg tartoznak annyival a többi decentrumnak, hogy élére álljanak egy ilyen kezdeményezésnek. Ez az esély mostanra elúszott.

T.J.: Életem egyik nagy periódusaként és sikereként gondolok vissza erre az időre – ma mégiscsak egy olyan könyvtárba járok , amit részben én képzeltem el, olyan hangversenyterembe járok, ami részben az én munkám miatt is áll a helyén. Ez fantasztikus élmény.

Sok kiváló emberrel dolgozhattam együtt, ezek a kapcsolatok, barátságok megmaradtak, márpedig negyvenes évei közepén az ember ritkán tesz szert új barátokra. Ráadásul azáltal, hogy részt vettem ebben az EKF-folyamatban, megtanultam egy új, izgalmas szakmát is, a kulturális várostervezést.

S.M.: Ha végignézünk a Pécs2010 történetén, akkor könnyen az a kép alakulhat ki bennünk, hogy ez az értetlenség, a meg nem értés története minden szinten, legyen akár szó a városvezetésről, a kormányról, avagy akár a médiáról, közvéleményről. Miért alakulhatott ez így?

T.J.: Ez fontos kérdés, és pontosan nem tudom a választ, csak közelíthetek hozzá. Egyrészt a magyar médiának sokkal kisebb az érdeklődése és tájékozottsága az európainak nevezhető ügyek iránt, mint az országos, a nemzeti ügyek iránt. A magyar újságírók, politikusok és az értelmiség jelentős része még mindig úgy viselkedik, mintha Magyarország nem lenne az Európai Unió tagja, és az európai ügyek nem mindannyiunk ügyei lennének, hanem valamilyen távoli, nem túl barátságos földrész ügyei, amelyekhez nekünk, magyaroknak voltaképpen semmi közünk. A kulturális főváros is ilyen ügy volt, ami egyszer csak ide is elérkezett. Ráadásul egy vidéki városba, márpedig nálunk az országos média egyben budapesti média is. A fővárosban zajló dolgokat sok médiaszereplő látja, a Pécsett zajlókat csak egy-kettő. Nemigen alakulhat ki országos kulturális vita nem budapesti témáról. Ez szoros összefüggésben van a centralizált országgal és centralizált képzeletvilágával is.. A budapesti média akkor érdeklődik többnyire a vidéki események iránt, ha valami kataszt-

S.M.: Az országos média és közvélemény egy dolog, de mintha a helyi közvélemény sem tudott volna sokat kezdeni a Pécs2010-el...

S.M.: Újra nekivágnál?

T.J.: Ha újra 43 éves lennék, akkor igen. Most 49 vagyok, és már nem vágnék neki újra.

Takáts József 1962-ban született Gyulán, egyetemi tanulmányait Szegeden végezte.

1995 óta a (J)PTE BTK Klasszikus Irodalomtörténeti és Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének oktatója, neves irodalomkritikus. 2005-ben az ő vezetésével készült el a Pécsnek az Európa Kulturális Fővárosa 2010 címet elhozó pályázat, 2006 júniusáig pedig a projekt főtanácsadója volt, ám miután áthidalhatatlan nézetkülönbségbe került Pécs vezetésével, lemondott. Szakterülete a XIX. század második felének magyar irodalma és politikai eszmetörténete.

15 15

KÖZTÜNK SZÓLVA LENTHÁR BALÁZS

AZ ELFELEJTETT ARADI VÉRTANÚINK A világosi fegyverletételt követő felelősségre vonások, hadbírósági eljárások nem képezik a Habsburg Birodalom történetírásának legszebb lapjait. Nekünk, magyaroknak ezzel szemben semmi okunk szégyenkezni, hiszen a tizenhármak halálmegvető bátorsága, hősi kiállása nemzeti panteonunk egyik legdicsőbb momentuma. Éppen ezért furcsa, hogy amíg az október 6-án mártírhalált halt katonatisztek emléke élénken él bennünk, addig négy bajtársukról elfeledkeztünk, csak mert másik időpontban tértek meg teremtőjükhöz. Ez az írás az ő emléküknek szól.

A Görgey Artúr tábornok vezette feldunai hadsereg kapitulációját követően megszűnt a fegyveres ellenállás értelme. Báró Haynau táborszernagy a végletekig el volt szánva, hogy olyan megtorlással éljen, amely mindennemű lázadás lehetőségét legalább száz évre kizárja. Ebben segítségére volt herceg Schwarzenberg, osztrák miniszterelnök is, aki cinikusan így foglalta össze a megtorlás szükségességét: „Az amnesztia jó dolog, de előbb egy kicsit akasztunk.”

Báró Haynau már kinevezése után közvetlenül bizonyította, hogy elkötelezett híve a rendcsinálásnak. Alig egy héttel az után, hogy átvette a magyarországi császári hadak főparancsnokságát, felakasztatta Lipótvár védői közül azt a két honvédtisztet, báró Mednyánszky Lászlót és Gruber Fülöpöt, akik ellenezték a vár feladását. A táborszernagy elképzeléseit a megtorlásról hűen tükrözik azok a levelek, amiket gróf Radetzky marsallnak írt: „… egész Európának példát fogok mutatni, hogyan kell bánni a lázadókkal, és hogyan kell a rendet, nyugalmat és békességet egy évszázadra biztosítani. A magyarok háromszáz év óta mindig lázadók, csaknem valamennyi Habsburg király idején törtek ki forradalmak. (...) Én vagyok az az ember, aki rendet fog teremteni. Nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is, mert szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen mód intő

16

példát szolgáltatni minden jövendő forradalomnak.”

Ebből az alapvetésből kiindulva báró Haynau megkezdte az előkészítését egy olyan vérfürdőnek, mely a törvényességnek még a látszatát is nélkülözte. Ennek kivitelezése pusztán annyiból állt volna, hogy a fogságba esett honvédtiszteknek megállapítják személyazonosságát, majd azt a tényt, hogy a 48-as események előtt szolgáltak a császári-királyi hadseregben, és már viszik is őket akasztani. „… tegnapelőtt megkezdődött a dolog, felakasztattam egy Auffenberg nevű egyént, aki valamikor hadnagy volt a Mazzuchelli ezredben, aztán ezredes és Kossuth segédtisztje. – Kiss, Leiningen, Poeltenberg, Vécsey stb. is követni fogja, mihelyt megérkezik. Az eljárás a lehető legrövidebb lesz, megállapítjuk az illetőről, hogy tisztként szolgált nálunk, és fegyveres szolgálatot teljesített a lázadó hadseregben.” (Haynau levele Schönhals tábornoknak 1849. augusztus 24-én) Az, hogy ez az elképzelés nem öltött tömeges mérteteket, lényegében annak köszönhető, hogy Görgey az oroszok előtt tette le a fegyvert, és a hadifoglyok kiszolgáltatásának volt egy rövid, két hetes átfutási ideje, mely időszak alatt az osztrák kormányra komoly nemzetközi nyomás nehezedett – többek között a szövetséges I. Miklós orosz cár részéről – az amnesztia kihirdetése érdekében. „Most érkezett Grünne gróf Bécsből, egy minisztertanácsi határozatot hozott, hogy a vezérekre, egyéb tisztekre és árulókra kimondott ítéleteket ne hajtsam végre – ha negyven órával később érkezik, a vezéreket már a bitófán találja.” (Haynau levele Radetzky tábornagyhoz, 1849. augusztus 25-én) Történetünk első szereplője báró Ormay Auffenberg Norbert ezredes a világosi fegyverletételt megelőző napon esett osztrák fogságba. Családja a morvaországi német arisztokrácia tagja volt, őt magát pedig a cs.kir. hadsereg hadnagyaként a galíciai lengyel forradalmárokhoz fűződő kapcsolatai miatt tartóztatták le, és 1847-ben tizennégy évi várfogságra ítélték, melyet a munkácsi várban kellett volna letöltenie. Az 1848-as események következtében hatalomra került Batthyány-kormány azonban megkegyelmezett neki, és kinevezték egy önkéntes vadászcsapat századosának. Később Kossuth szárnysegédje lett, végül ezredesi rangban az 1. honvéd vadászezred megszervezője. Hadbírósági tárgyalása a fent leírtak alapján történt, és az ítélethirdetés után néhány órával fel is akasztották Aradon, augusztus 22-én.

KÖZTÜNK SZÓLVA LENTHÁR BALÁZS

báró Ormay Norbert ezredes

Lenkey János honvédtábornok Világosnál került orosz hadifogságba. 1848-ban kapitányként egy galíciai megmozdulás leverése után szökött haza százada élén. Ez a történet képezi alapját Sára Sándor 80 huszár című filmjének is. A szabadságharcban jól megállta a helyét, decemberben ezredes, márciusban tábornokká és a komáromi vár parancsnokává nevezték ki. Tizenhárom bajtársával együtt állították hadbíróság elé, de elhatalmasodó őrülete megakadályozta elítélését. Elborult elmével halt meg az aradi vár börtönében 1850. február 9-én.

Ludwig Hauk alezredest a temesvári csatát követően fogták el az osztrákok. Az ő esetében komoly dilem-

Lenkey János vezérőrnagy

Kazinczy Lajos ezredes

A magyar nyelvújítás apostolát, Kazinczy Ferencet senkinek sem kell bemutatni. A gróf Török Sophie-val kötött házasságából származó legkisebb fiuk, Kazinczy Lajos honvédezredesként tette le a fegyvert Zsibón az oroszok előtt. A tullni utásziskola elvégzése után huszártisztként kereste kenyerét, majd adósságai miatt kénytelen volt kilépni az ármádiából és polgári állás után nézni. 1848-ban újra jelentkezett a seregbe, több csatában is kitüntette magát, majd Perczel Mór tábornok seregében lett ezredparancsnok alezredesi rangban. A tavaszi hadjárat idején a Klapka tábornok által vezetett I. hadtestben lett dandár, majd hadosztályparancsnok, ami meghozta neki az ezredesi kinevezést is, később egy tartalékhadosztály szervezésével bízták meg, és ennek élén kapitulál Grotenhjelm orosz tábornok csapatai előtt. A hadbíróság golyó általi halálra ítélte, melyet október 25-én végre is hajtottak.

ma volt, hogy hol is rendezzék meg a tárgyalását, mivel Hauk korábban mint bécsi újságíró aktívan részt vett az ottani forradalmi megmozdulásokban, ez után Magyarországra szökött, hogy ott beálljon a honvédseregbe, majd hónapokig Bem alatt harcolt Erdélyben, később a temesvári ostromsereghez csatlakozott. Fogságba esése után végül mint honvédtisztet Aradon ítélték el és utolsóként végezték ki 1850. február 19-én.

Természetesen a szabadságharcban való részvételért sokakat sújtottak halálos ítélettel, és ezek közül több mint százat végre is hajtottak. Aradon csak a szabadságharc katonai vezetői fölött ítélkeztek, és a fentebb megemlített négy tiszt semmiben sem maradt el tizenhárom bajtársa mögött, így joggal tarthatnak igényt emlékezetünkre.

17 17

KÖZTÜNK SZÓLVA VIDÓ GÁBOR, MÉSZÁROS GABRIELLA

AZ EURÓPAI SZÉLSŐJOBBOLDAL IDEOLÓGIAI VISZONYAI A NORVÉG MERÉNYLETSOROZAT TÜKRÉBEN „Ne ölj!” Ezt a parancsot akkor is ismeri az ember, ha nem is kapott keresztény / keresztyén neveltetést. Ez olyan régről eredő tudás, amely át- és áthatja világunkat, legfőképp azt a részét, amely a zsidó-keresztény kultúrkör nyomán alakította ki berendezkedését, nem ritkán államiságát. Az olyan ősi elv, mint a talio – azaz „szemet szemért” –, manapság már csak az elmaradottabb, a törzsi kapcsolatokat jobban megtartó területekre jellemző, mint mondjuk Irán vagy Szardínia. Azonban az idei nyár megrázó fordulatot hozott ebben a témában Európa északi részén.

Az Anders Behring Breivik által elkövetett merénylet a nyár legfelkapottabb témája volt. Ennek az az oka, hogy senki nem gondolta volna, hogy pont egy olyan országban történik mindez, mint Norvégia. Az elkövető 1500 oldalas manifesztumában részletesen hivatkozott sokféle szélsőjobboldali szervezetre, tulajdon elkötelezett antiiszlamizmusát megindokoló történeti tényekre (például Hunyadi János az egyik példaképe), azonban tette és írásai rámutattak egy olyan tényre, amit eddig nagyon sokáig figyelmen kívül hagytunk.

SZAKADÁS A SZÉLSŐJOBBON Általános közbeszédünkben hajlamosak vagyunk úgy hivatkozni a szélsőjobboldali erőkre, mintha azok eszmeiségükben, ideológiájukban egy homogén egységet képeznének. A norvégiai események azonban rávilágí-

18

tottak arra, hogy ez tévedés. A III. Birodalom bukását követő évtizedekben a nyugat-európai radikális jobboldalnak drasztikusan átalakult az ellenségképe. A különböző (de jellemzően muszlim) országokból érkező bevándorlók kérdése került előtérbe, és a probléma akutsága viszonylagos gyorsasággal szorította háttérbe az addig domináns antiszemita elképzeléseket. Történt ez már csak abból az okból is, hogy Izrael eszközökben nemigen válogató palesztin politikája miatt a korábbi kizárólagos ellenségből az ellenségem ellenségévé avanzsálódott. Ennek megfelelően a mind kijelentéseikben, mind – ahogy Breiviknél láttuk – módszereikben szélsőséges csoportok egyre inkább barátként kezdték kezelni az iszlamofóbia élharcosának tekintett zsidó államot.

KELETEN A HELYZET VÁLTOZATLAN A nyugati átalakulásokkal szemben Kelet-Közép-Európában mintha konzerválódott volna az 1945. előtti szélsőjobboldali gondolkodás. Ez nagyon sok tényező egyidejű jelenléte befolyásolta. Egyrészt a háborút követő kommunista diktatúra önmagában elintézte, hogy a világégést, valamint az azt megelőző időszakot a megfelelő kritika után a helyére tudjuk tenni. Az antiszemitizmus visszaszorításának nem használt az a tény sem, hogy ezekben a diktatúrákban igen erőteljesen felül voltak reprezentálva a korábbi rendszerek által hivatalból üldözött zsidó állampolgárok. Így a rendszerváltást követően azonnal felszínre kerülő szélsőjobboldal - már ami az ideológiáját, szellemiségét illeti -, gyakorlatilag a két világháború között képviselt vonalat vitte tovább.

Emellett még szükségszerű megemlíteni, hogy a külön-

KÖZTÜNK SZÓLVA VIDÓ GÁBOR, MÉSZÁROS GABRIELLA

böző, szocialista elképzelések által lezüllesztett keleteurópai országok sokáig nem is voltak célpontjai a bevándorlóknak. Ez csak a mostani időkben kezdett megváltozni.

A MAGYAR RADIKÁLISOK IS ELHATÁROLÓDTAK Magyarországon három szervezet lett megemlítve Breivik manifesztumában: a MIÉP – akiknél az is meglepő, hogy még léteznek –, a Jobbik és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. Utóbbi kettő félelmetes gyorsasággal határolódott el a tömeggyilkostól – aki több száz e-mail cím közt a HVIM-nek is elküldte a személyes „meinkampf”-ját. Vona Gábor emberiesség elleni bűncselekménynek nevezte a gyilkosságokat, és részvétét fejezte ki az áldozatoknak, a HVIM pedig elhatárolódásra szólított fel minden, az 1500 oldalas monstreózus corpusban felsorolt szervezetet, pártot.

Valami homályos oknál fogva belevették a Fideszt és az MSZP-t is, mivel „testvér-pártjaik”, a Likud és a Szerb Szocialista Párt is említést nyert a jegyzetben. Sötétben bujkáló rémhír-terjesztőik (a Kurucinfo és a Barikád) hasonló sebességgel vontak kétségbe mindennemű párhuzamosításra okot adó jelleget (a gyilkos nem keresztény, nem jobboldali stb.), nyilatkozataikban hemzsegett a „szabadkőműves” jelző – Breivik állítólag páholytag volt korábban, és írásában rokonszenvezik Izraellel, miközben erőteljesen antiiszlamista. Ez, mint látható, a hazai jobboldalnál egyként verte ki a biztosítékot, hiszen itthon a csapat antiszemita és muzulmán-barát – egy bizonyos fokig. Nos, a Magyar Narancs közlése szerint (Magyar Narancs: Akcióban a szélsőjobb, 2011. júl. 28.) Breivik Izraellel való rokonszenve csupán annyinak köszönhető, hogy az országot tekinti az iszlám elleni globális háború első színterének. Azt a közel sem elhanyagolható tényt, mely szerint Breivik járt Budapesten – egyik médium sem forszírozta.

A VÉN EURÓPA A mészárostól saját, régi pártszervezete, a Siv Jensen által vezetett Haladó Párt is elhatárolódott a Hírszerző értesülése szerint (Hírszerző: Norvégiai mészárlás: elhatárolódott Breiviktől egykori pártja, 2011. aug. 2.), de fenntartották azt a nézetüket, hogy az iszlám térnyerésének veszélye továbbra is számottevő. A többi szélsőjobbos vagy jobboldali szervezet is hamar cáfolta azt, hogy bármi köze lenne a merénylőhöz, ugyanakkor Jean-Marie Le Pen, a francia Nemzeti Front tiszteletbeli elnöke kissé erőteljesebben fogalmazta meg véleményét. Saját honlapján ugyanis azt írta, a norvég kormány naivitása súlyosabb tény, mint Breivik – Le Pen szóhasználatával élve – „balesete”.

ČEŠI, DO TOHO! A cseh szélsőjobb egyik ágának reagálása egész Európát megdöbbentette. A Lidovky hírportál hívta fel a figyelmet pár nappal az eset után a White Media nevű szélsőséges internetes lapra, melyen megjelent egy írás, amelyben a cseh szélsőjobboldali szerzők megköszönték Breiviknek a tettét. „Köszönjük. Sokakat inspiráltál, akik készek az életüket a harcnak áldozni (szánni értelemben, és nem meghalni – a fordító), melynek végén Európa egy erős, egészséges, tiszta, életerős, virágzó és biztonságos hely lesz”. „Anders akciójának jelentősége nemcsak abban rejlik, hogy felkelti az érdeklődést a multikulturalizmus elleni harc iránt, hanem abban is, hogy egész Európában sokkolta a multikulturális baloldali struktúrát.” Ugyan akármennyire is magyarázták, hogy Breivik tette szükségszerű volt, sokan az írás alatti hozzászólásokban éles hangon kritizálták a radikális portál szerzőit: „nem lehet védelembe venni valakit, aki megölt 90 embert. Ezt nem lehet! Rosszul vagyok tőletek”.

A cseh rendőrség természetesen azonnal nyomozásba kezdett, azonban munkájukat nehezítette, hogy magát a szöveget egy kaliforniai gépen tárolták, viszont az Egyesült Államok nem ad ki a cseh hatóságoknak információt valami oknál fogva. Később a honlap üzemeltetői visszakoztak, hogy ők nem úgy gondolták, ahogy írták, és sajnálatukat fejezték ki a hozzátartozóknak, azonban vérlázító módon kitartottak azon álláspontjuk mellett, hogy nem minden áldozat volt ártatlan abban az értelemben, hogy belőlük, ha megérik, ugyanolyan kultúrmarxista politikus válhatott volna, mint Norvégia jelenlegi, kormányon lévő vezetői. ÉS NORVÉGIA? A norvég közhangulatra álljon itt Jo Nesbø, hazája egyik leghíresebb krimiírójának publicisztikájából egy részlet (Magyar Narancs: Jo Nesbø: Az akarat megvan, 2011. aug. 4.). „Tegnap egy dühösen kiabáló férfit hallottam a vonaton. Július 22-e előtt ösztönösen odafordultam volna, talán még közelebb is lépek. Lehet, hogy egy érdekes vitának lettem volna tanúja, amelyben az érvek józan megfontolása után akár állást is foglalok. (…) Most azonban ösztönösen a lányomra pillantottam, felmértem, hogy biztonságban van-e, és mérlegeltem, hogy vész esetén hogyan tudom kimenekíteni. Ez az új automatikus reakció idővel remélhetőleg tompulni fog.

Azzal viszont már most tisztában vagyok, hogy soha, soha nem tűnik el egészen.”

19 19

KÖZTÜNK SZÓLVA BÁN ATTILA

A SZÍRIAI TAVASZ Az Észak-Afrikában és a Közel-Keleten kirobbant „Arab Tavaszként” híressé vált forradalmi megmozdulások sorában a Szíriai Arab Köztársaság az utolsók között vált érintetté. Ugyan már a tunéziai és egyiptomi események kapcsán az ország több pontján békés demonstrációk vették kezdetüket, azonban az események tavasszal véresen komoly fordulatot vettek.

Bassár el-Aszád szíriai elnök már az év elején megkísérelte a békés megmozdulások felkeléssé történő eszkalálódásának megelőzését – többek között átfogó gazdasági és politikai reformokat ígérve –, illetve kinyilvánította rokonszenvét az arab országokban zajló tüntetések iránt, és felszólította az érintett országok vezetőit, hogy tegyenek eleget a tömegek követeléseinek.

Mindezek ellenére a közösségi média segítségével tovább folytatódott a demonstrációk szervezése. A szervezők itt közzétett üzeneteikben kifejtették, hogy nem el-Aszád személye ellen van kifogásuk, tisztelik az elnököt, de elutasítják „az autoriter országvezetési stílust, a korrupciót és az igazságtalan vagyoni viszonyokat”.

Legfontosabb követeléseiket is itt fogalmazták meg.

Ezekben az általános, szabad és titkos választások, a politikai foglyok szabadon bocsátása, etnikai és vallási egyenlőség és az általános szólás- és sajtószabadság is egyaránt nagy hangsúlyt kaptak.

A fokozódó tüntetések csakhamar zavargásokba torkolltak, nem kis részben köszönhetően a karhatalmi szervek Deraa városában lezajlott, több halálos áldozattal is járó tömegoszlató tevékenységének. A város a

felkeléssé fajult konfliktus egyik legvéresebb színterévé és a lázadók fő gócpontjává vált. Itt vetették be először a hadsereget és a haditengerészetet, amely a Líbiában lezajlott forgatókönyvnek megfelelően ugyancsak felemásra sikeredett.

A növekvő halálozási ráta miatt nagymértékű külpolitikai presztízsveszteséget elszenvedett szír államfő személye – eső után köpönyeg jellegű reformintézkedései, valamint az 1963-óta hatályban lévő szükségállapot eltörlése ellenére – csakhamar szinte az egész ország szemében nemkívánatossá vált. Ezt segítette elő az a tény is, hogy az állítólagos reformokat rendre újabb megtorló akciók követték az „iszlamista terroristákként” aposztrofált felkelőkkel szemben.

A nyugati országok a konfliktus kibontakozásával szinkronban egyre élesebb hangú nyilatkozatokban bírálták a szíriai vezetést, de igen hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a Líbiaihoz hasonló NATO-beavatkozás jelen esetben nem fog megvalósulni. Emellett az ENSZ-ben is napirendre kerültek az országban zajló események, azonban a Biztonsági Tanács orosz és kínai nyomás miatt csak nagy nehézségek árán tudta nyilatkozatában elítélni Szíriát és a vérengzés mihamarabbi beszüntetésére felszólítani el-Aszádot.

Mindez azonban nem akadályozta meg az Egyesült Államokat és az Európai Uniót abban, hogy szankciókat vezessenek be az országgal szemben, amely az ilyenkor szokásos beutazási tilalommal, a nagykövetek viszszahívásával, a külföldön elhelyezett kormányzati vagyon befagyasztásával és nem utolsó sorban általános kereskedelmi embargó bevezetésével járt.

A nagyhatalmak mellett több közel-keleti ország is a konfliktus mielőbbi beszüntetésére szólította fel Damaszkuszt, köztük az ország korábbi szövetségesének számító Törökország, aki a nyár végére már katonai beavatkozást helyezett kilátásba, ha a konfliktus belátható időn belül nem rendeződik. Ugyanitt alakult meg a nyár folyamán a Szíriai Nemzeti Tanács is, zömében az országból elmenekült politikusokból. Nem sokkal megalakulásuk után pedig már tárgyalásokat is kezdeményeztek a nyugati országokkal. Ugyanúgy, mint Líbiában.

Bassár el-Aszád ideje tehát meg van számlálva, az egyetlen nyitott kérdés már csak az, hogy a jelenlegi több ezer halott mellé hányan csatlakoznak még, míg ő maga (rosszabb esetben a hadsereg) is rájön, hogy bukása elkerülhetetlen.

20

KULTURSOKK ZAKAR SÁNDOR

A MAGYAR FILMGYÁRTÁS JELENLEGI HELYZETE Egy, már-már keményvonalas drámába illő történetnek lehettek most szemtanúi, amelynek főszerepét a hazai filmkultúrára osztották. A producer szerepében a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) tetszeleg, amely anyagi összeomlását követően feladta a harcot, minek hatására a magyar filmforgalmazók, filmszínházak és filmkészítők élete is megnehezült, hiszen innentől kezdve semmilyen juttatásra nem számíthattak. Ám, ha hinni lehet a szóbeszédnek, akkor már látni a megváltást jelentő fényt az alagút végén.

Májusban megalakult a Magyar Nemzeti Filmalap, melynek élére Andy Vajnát nevezték ki. Ez a szervezet a magyar filmipar legfontosabb állami szervezeteként kíván funkcionálni amellett, hogy az eladósodott MMKA feladatait is átveszi. Miután a közalapítvány forrásait tavaly befagyasztották, nem írtak ki több filmes pályázatot, és cirka egy teljes év telt el anélkül, hogy a magyar filmesek pályázhattak volna bármilyen állami támogatásra. Ezen felül a hazai művészmozik és filmforgalmazók számára beígért juttatásokkal is elmaradoztak, úgyhogy már égető szükség volt arra, hogy valamilyen megoldást találjanak erre a kényes kérdésre.

A hosszas lejtmenet után olybá tűnik, hogy felfelé ível a hazai filmipar sorsa, hiszen Andy Vajna, filmszakmai kormánybiztos által kezdeményezett tárgyalássorozatoknak hála felvásárolták az MMKA banki kötelezettségállományát (kb. 5.1 milliárd forintos tartozásról van szó), amelyben három bank is érintett volt. Ennek értelmében a Magyar Filmalap teljes egészében megvásárolja a bankokkal hitelszerződést kötött producerek tartozásait abból a csaknem 6 milliárd forintból, amit egy kormányhatározatnak köszönhetően szereztek meg. Ez a juttatás költségvetési forrásokból érkezett annak érdekében, hogy meg tudják oldani a filmes tartozások kérdését, és képesek legyenek megújítani a nemzeti filmipart. Amelyre szükség is van, hiszen megannyi projekt várja már, hogy némi állami támogatással karöltve könynyedebben megvalósulhasson.

Ezekkel kapcsolatban Szőcs Géza, kulturális államtitkár nyilatkozott, aki mintegy 700 millió forintos kerettel rendelkezve választja ki a támogatandó filmeket. Állítása szerint, ha a minisztériumi szakértőkkel és a film producerével történő konzultáció után úgy látja, hogy egy filmtervből optimális időn belül, optimális költségvetéssel a lehető legnagyobb értéket lehet kihozni, akkor a film megkapja az állami támogatást. Viszont ezzel is vigyázni kell, mivel szúrópróbaszerűen ellenőrizni fogják a forgatások előrehaladását annak érdekében, hogy belátható időn belül készüljenek el a támogatott alkotások. És ha úgy látják, hogy nem a kellő tempóban halad a film elkészítése, akkor megvonják a juttatásokat. Eme 700 milliós kereten túl van egy filmszakmai támogatásra fordítható keret, amelyet eredetileg filmfesztiválok támogatására tartottak fenn, de ezt is inkább a filmgyártásra kívánják fordítani. A kérdés már csak az, hogy milyen magyar filmek lesznek azok, amelyek igazán meg fogják mozgatni az emberek fantáziáját.

Ebben a felemás helyzetben jelentette be Tarr Béla, hogy egyedülálló módon pénz nélkül fog filmet csinálni. Ennek érdekében felfogadott maga mellé kilenc rendezőt, hogy egy 50 perces alkotást készítsenek „2011 Magyarország” címmel. Tarr nem titkolt célja volt, hogy azokban az időkben is – amikor a filmgyártás hazánkban tetszhalott állapotban leledzik – be tudják bizonyítani, hogy képesek a körülmények ellenére is alkotni. A rendező igaz, önmaga választotta ki rendezőtársait, de azt már rájuk bízta, hogy milyen ötperces filmet fognak csinálni, és azt is, hogy azt milyen stílusban fogják megvalósítani. Ebben a projektben egyébként minden résztvevő ingyen és bérmentve vett részt, amit többek közt úgy tudtak megoldani, hogy minden filmezéshez szükséges eszközt ismerősök által szereztek be.

21 21

KULTURSOKK HAJDU MARIANN

SZEREZZ TÖKÖS TÁRSAT! » AZ ÉLŐHALOTTAK FEJLŐDÉSE ÉS MEGJELENÍTÉSE Az elmúlt közel 100 év alatt nemcsak a vámpírok és vérfarkasok tudták magukra vonni a moziba járók figyelmét, bizony az élőhalottak, közismertebb nevükön zombik is megvívták a maguk harcát a nézők elismeréséért és szeretetéért. Az 1919-es Dr. Caligari óta lényeges változáson mentek keresztül ezek a rothadó lények, és ez idő alatt képesek voltak a róluk készült filmek minden korszak és néző igényének megfelelni.

Az eredeti „zombie” kifejezés a vudu vallás bizonyos szertartásaihoz köthető. A vudu mesterek állítólag képesek voltak ellenségeik hulláját életre kelteni. Ezek saját akarat híján az adott mester szellemi hatalma alatt és szolgálatában álltak, így alkotva meg egy magánhadsereget. Az élőhalottak előállítása több fázisból áll.

Egyrészt ki kell hantolni a szerencsés kiválasztottat, több méreg segítségével feléleszteni egy halálközeli állapotba, majd véglegesen átvenni felette a szellemi hatalmat. A filmgyártásban egészen a hatvanas évekig meg is maradt ez a vonal, az inkább alvajárónak tűnő, karokkal egyenesen előre mutató figurákkal és parancsolóikkal.

Az első, már kimondottan zombikkal operáló film, a magyar kötődéssel is rendelkező White Zombie, mely teljes egészében a haiti vudu kultúrát dolgozza fel. Lugosi Béla (és a már Drakulaként is megszokott bozontos szemöldöke) alakítja a zombik felett uralkodó mestert, aki az egész szigetet rettegésben tartja furcsa alattvalóival.

Ez idáig csak öntudatlan emberekről beszélhetünk, ahogyan már korábban is megemlítettük, azonban az ezután következő évtizedekben már szétmarcangolt, rothadó húsú és szagú lények kerültek a vászonra. Főleg az exploitation fogalmának kialakulásával és az emberek alapvető borzongásra való egyre növekvő igénye miatt terjedtek el ezek az undort keltő és pusztulást hozó lényeket reflektorfénybe állító filmek.

A TÚLÉLÉS 37. SZABÁLYA: BÁRHOL ÉRHET MEGLEPETÉS!

A német expresszionizmus szívesen nyúlt a természetfeletti és egyben ijesztő karakterekhez és történeteikhez. A vámpírfilmek ősatyjával, a Nosferatuval is dicsekedhetnek, melyet 1922-ben mutattak be, de már előtte két évvel Robert Wiene megalapozta az élőhalottak kultuszát. A Dr. Caligari a címben is szereplő orvosról szól, aki egy alvajáró (Cesar) közreműködésével követ el gyilkosságokat.

A vudu zombiktól való elválást egyértelműsíti a tény, miszerint az élőhalottak már nem egy varázsló által kreált és mozgatott lények, hanem egy általában világméretű vírus áldozataiból és az általuk megkóstolt emberekből válnak vérszomjas zombik. A történet alapja innentől kezdve a maréknyi főszereplő túléléséről szól a mutáns betegség sújtotta környezetben.

A turpisságra fény derül, az amúgy is szinte halotti állapotban lévő, öntudatlan, betegesen beesett arcú (amire a korabeli erős smink is rásegít) Cesar-t megölik, a doktort pedig elmegyógyintézetbe zárják. Az alapok tehát ebben a korai filmben is észrevehetőek, hiszen Cesar is csak mestere ráhatásával képes cselekedni, egyébként pedig fizikálisan és szellemileg sincs jelen.

A váltás idején létrejöttek igazi keverék filmek is, melyek a vámpírok és zombik vonásaival egyaránt rendelkező lényeket használtak gonoszként, elég csak megemlíteni az 1964-es The last man on earth-öt (feldolgozását Legenda vagyok címmel mutatták be 2007-ben), melynek főszereplője valóban az utolsó ember a Földön, akinek mindennapjai a hibrid lények előli bujkálással vagy azok megölésével telik.

22

KULTURSOKK HAJDU MARIANN

Ebben az időszakban élte a műfaj igazi fénykorát. Vannak alkotások, melyek meghatározói a hollywoodi filmgyártásnak és a ma is használt sémáknak, illetve vannak, melyeket legszívesebben csak elfelejtenénk nevetséges sminkjük és forgatókönyvük miatt. A ’80-as években igyekeztek minden igényt kielégíteni a zombi filmek terén is. A tini filmek általános hollywoodi térhódítása miatt a rémfilmek sem maradhattak ki a sorból, a Michael J. Fox főszereplésével megjelent Az ifjú farkasember után a zombik sem maradhattak le, ezért 1987-ben bemutatták az I was a teenage zombie-t. Ezek ketten természetesen némiképp barátságosabb hangvételű alkotások. Érdekesség, hogy ugyanebben az évben jelent meg a Redneck zombies, melynek címe elég egyértelmű utalást tesz a valószínűsíthető helyszínekre és szereplőkre. Michael Jackson zombi táncosokban bővelkedő Thrillerje is az évtized és a popzene egyik ikonikus videó klipje.

A TÚLÉLÉS 8. SZABÁLYA: SPORTOLJ! Az elmúlt húsz évben lényegesen megváltoztak a zombik fizikai tulajdonságai is. Egy kicsit talán elcsépelt fordulattal élve, ahogy felgyorsult a körülöttünk lévő világ, és ezzel a mi hétköznapjaink is, úgy gyorsultak fel a filmekben szereplő élőholtak. Az eddigi filmekben csak elvétve találhattunk fürgébb lényeket, általában az embereknél is sokkal lassabbak voltak (köszönhetően a rothadó izmoknak, törött csontoknak stb.), így az egészséges karakterek ügyességén és odafigyelésén múlt csak, hogy táplálékként végzik-e. A vírus jelleg maradt, azonban sokkal gyorsabbak, erőszakosabbak és leleményesebbek lettek, szinte veszett ösztönlényként mutatták be őket.

Napjaink filmjei között már nemcsak a vérfagyasztóan szórakoztató (28 nappal később, [REC]), hanem a humort sem megvető alkotások is szerepelnek. Az angolok egyébként is híresek groteszk, fekete humorukról, melyet a Haláli hullák hajnalának stábja is sikeresen alátámasztott 2004-ben. A Simon Pegg - Nick J. Frost páros együttműködése mindig rém szórakoztató, főleg, ha ezt egy eredeti zombi film paródiában kamatoztatják.

Ezt a gondolatot viszi tovább a „házi” szörnyként kezelt élőhalott, Fido története (2009). Ebben az alternatív ’50es évekbeli kertvárosban a fehér kerítéses házhoz és a háromgyerekes családhoz nem golden retriever, hanem zombi jár, egy különleges nyakörv segítségével ugyanis képesek megszelídíteni az egyébként veszélyes lényeket.

A TÚLÉLÉS 21. SZABÁLYA: KERÜLD A SZTRIPTÍZBÁROKAT! A Grindhouse produkció, azaz Quentin Tarantino és Robert Rodriguez sem maradhatott ki a sorból. Az utóbbi által rendezett, 2007-es közönség kedvenc Terrorbolygóban egy géppuskalábú lány és Rodriguez öcscse próbálják megmenteni a világot a vészesen szaporodó mutáns lényektől. Hamisíthatatlan esettanulmány az exploitation zombi filmjeiről.

A legaktuálisabb lényekkel felsorakozott film viszont kétséget kizáróan az éppen három éves Zombieland. Egyfajta vizuális túlélőkönyvként is funkcionálhatna a vész idején: főhősünk egy zombik lakta világban él saját szabályrendszere szerint, melyet egészen látványosan be is mutat nekünk a film során. Itt már tényleg korunk zombijait láthatjuk: nemcsak, hogy gyorsak és erőszakosak, de már képesek fejlődni a maguk szintjén, illetve az embereket leggyengébb pillanataikban megtalálni (kerüld a mellékhelyiséget!).

Néhány éve már az irodalom is megfertőződött: Jane Austen klasszikusát átírva született meg a Büszkeség és balítélet meg a zombik, melynek – nem meglepő módon – már a vizuális adaptációját is tervezik. A nyár végén pedig Budapesten bárki jelentkezhetett a vonagló, szétrohadt testű szörnyek szerepére: az ősszel Pestre érkező World War Z stábja (Brad Pittel az élen) kereste a vállalkozó szellemű statisztákat.

Nem hivatalos információk szerint majdnem háromezren jelentek meg a toborzón, kortól függetlenül. Akár csak ennek tudatában, egyben biztosak lehetünk: amíg mi lakjuk ezt a bolygót, nem lesz kérdéses a zombi filmek létjogosultsága a filmiparban.

A film minden sémát felhasznál a kultuszból: vírus útján megbetegedett, agyra éhes lassú lények lepik el egész Angliát, Shaun és barátai igyekeznek túlélni a káoszt, egy krikettütő és egy ásó segítségével. Természetesen, ahogyan minden más témába vágó filmnél, az öntudatlan élőhalottakat fejük elvesztésével lehet csak megölni, ami, valljuk be, egy elég nagy paradoxon. Az utolsó jelenet sejtetni enged egy olyan jövőképet, melyben a zombik és az egészséges, élő emberek együtt tudnak majd létezni.

23 23

KULTURSOKK PÁL BALÁZS

ISTENI INVÁZIÓK » PHILIP K. DICK MUNKÁSSÁGA „Egy apró tényt ajánlanék mindenki figyelmébe, aki már teljesen elveszett a modern világ vég nélkül sokasodó valóságaiban.

Emlékezzetek: Philip K. Dick járt ott először.”

A fenti sorok egy Terry Gilliam nevű úriember szájából hangzottak el jó pár évtizeddel ezelőtt, ám mivel ennél frappánsabban azóta sem sikerült senkinek megfogalmaznia a modern science fiction egyik legmeghatározóbb alkotójának jelentőségét, így a mai napig ez az idézet köszön vissza szinte minden Dick kiadvány borítójáról.

A tudományos fantasztikus irodalom Shakespeare-jeként emlegetett Dick hatása a mai science fiction és popkultúrára gyakorlatilag felbecsülhetetlen. Élete során két Hugo- és három Nebula-díjjal értékelték munkásságát, írásaiból olyan kortárs alkotók merítenek bőségesen, mint a Wachoswski testvérek, David Cronenberg vagy Spike Jonze – és több mint valószínű, hogy a tavalyi év slágermozija, az Eredet sem így nézett volna ki egy Phil nélküli világban. Az 1982-ben, kevéssel Dick halála után bemutatott Szárnyas Fejvadász óta nyolc további művét vitték vászonra (ezek közül az ismertebbek: Az emlékmás, Kamera által homályosan, Különvélemény), jelenleg is három írásából forog filmadaptáció.

Egyedi stílusát formai egyszerűség, szikár, kiábrándult hangnem és számos ismétlődő elem teszi összetéveszthetetlenné. Drogok, kémek, csillagközi háborúk, összeesküvést szövő ezo-bio-öko csoportosulások nélkül igen kevés dicki írás képzelhető el, mint ahogy az is biztos, hogyha a kezedben lévő könyv szerint mindöszsze egy valóság létezik, akkor azt biztosan nem Philip K. Dick írta.

Számos írásában előszeretettel kölcsönöz központi figyelmet akár három-négy karakternek is, viszont a klasszikus értelemben vett pozitív tulajdonságokkal rendelkező figurákkal nem gyakran találkozhatunk regényeiben. Ha esetleg ez mégis megtörténne, akkor az illető valószínűleg tönkrement házasságban fuldoklik, gyógyszerfüggő és öngyilkos hajlamú, vagy ha netán mégsem szándékozná megölni magát, akkor a következő ötven oldalon belül a kormány biztosan megteszi ezt helyette.

Vitathatatlan érdemei mellett azonban akad egynéhány (többnyire pszichés betegségeiből adódó) jellegzetes vonása Phil írásainak, amely műveit sok esetben nehe-

24

zen fogyaszthatóvá teszi, és amellyel bizony meg kell birkóznia a kezdő Dick-olvasónak.

Ezek közül talán a legproblémásabb a művek soha véget nem érő csapongása. A magyar nyelven is elérhető, Isteni inváziók címen kiadott (egyébként remek) életrajzából kiderül, hogy amellett, hogy soha nem készített vázlatot írásaihoz, a legtöbb könyvét az alapötlet fogantatásától számítva mindössze egy-két hét alatt be is fejezte. Kényszeresen írt, és mentális állapotából adódó hangulata nagyban befolyásolta, hogy éppen milyen irányba vezette történeteit, így nem ritka, hogy kétszáz oldal alatt a történet akár három-négyszer is teljesen váratlanul irányt vált, melyhez gyakran egészen új hangnem, esetenként új műfaj is társul.

Az, hogy valaki messze meghaladta a korát, mára már igen elcsépelt és könnyedén osztogatott plecsni, tagadhatatlan viszont, hogy Dick művészete az elmúlt két évtizedben reneszánszát éli. Napról napra több témája nyer aktualitást, és egyre többen fedezik fel maguknak.

Ehhez az ismerkedéshez egy kis segítséget nyújtva szeretnék két művet ajánlani. A tudományos fantasztikus irodalmat még csak kóstolgatóknak a Csordulj könynyem, mondta a rendőr címűt – amely tökéletes belépő a szerző univerzumába –, a témában már otthonosabban mozgóknak pedig a Time magazin top százas regénylistáján is szereplő Ubikot, amely kétségkívül a sci-fi műfaj egyik csúcsteljesítménye. Akit esetleg a szerző valóban nem mindennapi élete érdekelne behatóbban, annak a már említett vaskos életrajzi művet tudnám ajánlani Lawrence Sutin professzor tollából.

KULTURSOKK PÁL BALÁZS

PHILIP K. DICK: TIMOTHY ARCHER LÉLEKVÁNDORLÁSA Az Agave kiadó méltán sikeres Philip K. Dick sorozata a nyár folyamán kiteljesedett a szerző életművének utolsó megjelenésével, így majd’ harminc évvel az eredeti kiadás után végre magyar nyelven is olvashatóvá vált Timothy Archer lélekvándorlása Pék Zoltán remek fordításában.

Az először 1982-ben megjelent írás sok szempontból eltér attól, amit akár a klasszikus, akár a kései dicki science fictiontől megszokhattunk.

Leginkább amolyan hosszúra nyúlt szerzői jegyzetként illeszkedik a soha be nem fejezett VALIS trilógia képzeletbeli margójára. Elmélkedés, egy csipet alkotói hitvallás és nagyon sok nyers megmondás, prekogok, telepaták, totalitárius államok és titkos ügynökségeik nélkül.

Aki tehát kőkemény tudományos fantasztikus irodalmat vár galaktikus árulásokkal és hasonlókkal, az bizony ebben a könyvben csalódni fog. Ha mindenképpen el kellene helyeznem a regényt, akkor, azt hiszem, leginkább a spirituális-ezoterikus sci-fi címkéjét aggatnám rá. „Ez az igazi művészet: A világ rémes. Ezért fizetjük a zeneszerzőket, a festőket és a nagy írókat, hogy elmondják ezt nekünk, azzal keresik a kenyerüket, hogy kiókumlálják ezt. Milyen bölcs meglátás. Milyen mélyre hatoló intelligencia. Egy patkány az esőcsatornában meg tudná mondani, ha képes lenne beszélni.”

A történet középpontjában Timothy Archer, az episzkopális egyház kaliforniai püspöke áll, akinek Krisztusba vetett hite fia és szeretője halála után megrendül. Az egykor nagy tiszteletnek örvendő püspök előbb az okkultizmus felé fordul válaszokat keresve, majd tisztségéről való lemondása után az Izraelben felfedezett Holt-tengeri tekercsek és egy Anokhi néven is-

mert csodagomba keresésére ered a júdeai sivatagba.

A regény ugyan megtörtént eseménysoron alapul, valamint a maréknyi központi karakternek is rendre megfeleltethetők a Dick életútja során felbukkanó személyek, ám a könyvet mindvégig narráló Angel Archer karaktere pusztán a fikció szüleménye. Timothy menyeként a sztoriba illesztett, egyértelműen magának az írónak megfeleltethető Angel mindamellett, hogy Dick pályafutásának első hihető női karaktere, kétségkívül a legizgalmasabb is. A berkley-i Kalifornia Egyetem irodalom szakán végzett lányka lemezbolti eladóként tengeti mindennapjait, túlképzettségből adódó frusztrációját napszaktól függetlenül hosszas marihuána szeánszokkal levezetve, melyek során Vergiliustól kezdve Dantén át Yeats-ig idéz és kommentál, hosszasan-búskomoran.

Ezekbe, a többnyire a hit problémakörét körbejáró gondolatmenetekbe Dick páratlan könnyedséggel fűzi bele saját véleményét, elvegyítve őket Angel Archer karakterének bölcsészes pszeudo-lázongásaival.

Ebben hatalmas szerepe van annak, hogy szinte először történik meg Dick írói pályafutása során az, hogy a narrátor csak külső szemlélője azon eseményeknek, melyek során a (többnyire központi) karakter élete eltűnik a lefolyóban. Mivel már a történet hajnalán világossá válik, hogy a narrátoron kívül minden központi szereplő elhalálozik az utolsó oldalakra, így kicsit olyan érzést kelt a mű, mintha a szerző egy füves cigi melletti beszélgetésre invitálna a következő szavakkal: „Figyelj, ez fog történni, majd elmesélem hogyan, aztán beszélgetünk róla…”

A Timothy Archer lélekvándorlása egyértelműen az egyik legérettebb Dick mű. Letisztult, kerek, jól követhető és nem utolsó sorban korrektül befejezett. Pont olyan, amilyennel egy ilyen életművet meg kell koronázni. Nyoma sincs a korábbi Dick művekből már oly megszokott csapongásnak, váratlan irányváltásnak, New Age-es közhelyeknek, biorizsának és ökomaszlagnak. Van helyettük viszont egy nagy adag bölcselkedés bűntudatról, kételyről, reményről egy skizofrén zseni tollából. Az biztos, hogy ha bele kívánunk látni Philip K. Dick elméjének zavaros világába, akkor ennél a könyvnél nem tudunk jobbat választani.

25 25

KULTURSOKK SZÁNTÓ RENÁTA

HOVÁ BÚJT A GYILKOS, KEDVES SZTÁLIN? A Szovjetunióban rend uralkodik. Mindenki boldog, nyugodt. Jólét van és szabadság. Na persze! Utópia és porhintés. A hivatalos dokumentumokban ez áll, a valóság azonban ennél sokkal hátborzongatóbb. A 44. gyermek című regény valós eseményekre alapozott politikai thriller, mely nem fél naturalisztikus képet mutatni a brutalitásról, a fenyegetettség érzéséről, a kínzásokról és a bűnözésről, melyek egytől egyig nem léteznek a Párt álláspontja szerint.

Tom Rob Smith bestseller kötete egy megrázó, ám hihetetlenül izgalmas krimi, melyből képet kaphatunk az 50-es évek szovjet társadalmáról, az ottani hétköznapok kontrasztosságáról. Részesei lehetünk egy beteg korszak könyörületet nem ismerő szeletének, ahol kémek és ügynökök, valamint besúgók figyelik az emberek minden cselekedetét. A politikai perek, a bebörtönzések és a kivégzések mindennaposak. Nem elég a titkosrendőrségtől való félelem, emellett mindenhol az éhínség és a hiány a jellemző. Csak a párt emberei vásárolhatnak kiváltságos boltokban, mindenki másnak nélkülöznie kell.

Ebben a kontextusban játszódik a regény, ahol a diktatúra szabályaira fittyet hányva egy őrült rituális gyermekgyilkosságokat követ el. Természetesen, mivel a Szovjetunióban a bűnözés „nem létezik”, így kegyetlen tetteit büntetlenül folytathatja kedve szerint. Megcsonkítja és megalázza áldozatait a szent cél érdekében, amely nem más, mint hogy nyomokat hagyjon valakinek. Tettének miértje a regény végén válik kézenfekvővé és szinte logikussá, de előtte könnyen elsiklik felette az olvasó tekintete.

26

A gyilkossági szál mellett a filozofikus kérdéseket is boncolgató kötet középpontjában egy titkosrendőrségi nyomozó hétköznapjait ismerheti meg az olvasó. Lev Gyemidov a második világháború hőseként és az Állambiztonsági Minisztérium ünnepelt munkatársaként él a köztudatban. Sikeres és befolyásos ember, aki munkája során emberek százait küldi a halálba abban a hitben, hogy ezzel a szovjet nép javát szolgálja. Lelkiismerete folyamatosan jelzi, hogy valami nincs rendben a hivatásával kapcsolatban, de elnyomja rossz érzéseit. Engedelmeskedik feletteseinek, eltussolja az ügyeket, jelent és vallat, de kételye egyre nő.

Amikor már nem tudja túltenni magát napi feladatain és egy „balesetet” is gyilkosságként kezd értelmezni – mely tudvalevőleg nem létezik a Szovjetunióban – főnöke egy uráli koszfészekbe száműzi egyszerű közrendőrnek. A tiszti pozícióból való eltávolítással Gyemidov gyanúja beigazolódik, hogy a szerencsétlenség mégsem az, aminek látszik. Természetesen Moszkva célja, hogy eltitkolja a gyermekgyilkosságot, hiszen a szovjet népnek nem szabad tudomást szereznie a párt dogmáival szembenálló bűnözésről. Ilyesmi ugyanis csak a kapitalista államokban található.

Gyemidov büntetése tehát az isten háta mögötti városba való kitelepítés, ahol rövid időn belül a moszkvaihoz hasonló esetekre bukkan. Ez nem hagyja nyugodni, így nyomozást indít saját szakállára a gyilkos felkutatására, de hajszája szinte hiábavalónak bizonyul. Ezzel a lépéssel veszélybe sodorja saját, felesége és szülei életét, hiszen Moszkva nem tolerálja az ilyen jellegű „magánvállalkozásokat” – büntet és végez mindenkivel, akinek köze lehet az ügyhöz vagy ez esetben Gyemidovhoz. Mindent kockára téve hajtja a lelkiismerete a volt tisztet a becsületbeli ügy megoldása felé. Akciója az Állam ellenségévé teszi, így mindent titokban kell intéznie.

A 44. gyermek című krimiben megismerhetővé válik, hogy hogyan terrorizálja egy kormány a saját népét, milyen körülmények között kénytelenek tengődni az emberek, és milyen fortélyokkal tudják túlélni a diktatúrát. A Smith által írott regény részletekben gazdag, sokkoló és képtelenség szabadulni a hatása alól. Magával ragad és elborzaszt.

KULTURSOKK KOVÁCS RÉKA

ANDREJ CSIKATILO, A ROSZTOVI HASFELMETSZŐ Huszonkét évig tartó gyilkosságsorozat végére tett pontot Andrej Csikatilo 1994. február 14-ei kivégzése. A férfi Oroszországban garázdálkodott, bűnlajstroma hosszú, kegyetlen és változatos volt. Áldozatai felnőtt nők, kamasz- és gyermekkorú lányok és fiúk; bűnei nemi erőszak, gyilkosság, nekrofilia, a tetemek megcsonkítása és kannibalizmus.

Csikatilo 1936-ban, a nagy éhínség idején született Ukrajnában, egy parasztcsaládba. Abban az időben a környéken a nagy éhezés közepette felütötte fejét a kannibalizmus.

A halottak máját gyakran kivágták, emellett kisgyereket raboltak, hogy megöljék és megegyék őket.

Csikatilo a 30-as évek Ukrajnáját is okolta tettei miatt, a gyilkosságokat azonban valójában szexuális indíttatással követte el.

A rendőrségi nyomozás hemzsegett a baklövésektől. A legnagyobb hibát az első áldozat, a kilencéves Jelena Zakotnova ügyében vétették: meggyilkolásáért Alexander Kravcsenkot tartóztatták le, akit korábban már elítéltek erőszak és gyilkosság miatt. A szocialista légkörben egy eleve bűnös, deviáns és bizonyítottan gyilkos hajlamú személyt kerestek. Épp, mint Kravcsenko, aki a lány megölését hosszú vallatás és kínzás hatására beismert. Tizenöt évet kapott, amelyet a lány családjának nyomására halálbüntetésre módosítottak. Kravcsenkot ártatlanul végezték ki.

A nyomozásban előforduló szarvashibák, a tény, hogy a rendőrök hosszú ideig nem merték sorozatgyilkosságként kezelni az ügyet, mind azt mutatják, mennyire elképzelhetetlennek tűnt egy, a nyugati világra jellemző sorozatgyilkos felbukkanása a Szovjetunióban. A nyomozást vezető Burakov volt talán az egyetlen, aki tud-

ta, hogy külföldi segítség, valamint híres esetek mintáira lenne szükség az eset felderítéséhez. A kor ideológiája viszont ellehetetlenítette munkáját, és a képtelen helyzettől idegösszeomlást kapott.

Ezzel azonban a nyomozás nem maradt annyiban.

1990-ben a rendőrség nagy erőkkel figyelte az eltűnések környékén a vasútállomásokat és a buszpályaudvarokat. November 6-án az egyik kisváros állomását figyelő detektívnek gyanússá vált egy férfi, aki az erdő felől jött. Egy kútnál a kezét és az arcát mosta, kabátja fű és sárfoltos volt, arcán valami vöröslött. Az egyetlen ésszerű ok, amiért az emberek az évnek abban a szakaszában az erdőt járták, a gombászás volt, a piszkos férfi viszont elegánsabb, városi ruhát hordott, és felszerelése sem volt a gombaszedéshez. A rendőr elkérte a papírjait, és feljegyezte Csikatilo nevét.

Lassan kiderítették, hogy sokszor volt adott időben az áldozatok eltűnésének helyén, emellett szerepelt az 1984-es és’87-es gyanúsítottak listáján is. Az iskolából, ahol tanított, a diákok molesztálása miatt bocsátották el. Több napi megfigyelés során látták, amint nőket és gyerekeket környékez meg a pályaudvarokon. November 20-án tartóztatták le harminc gyilkosság vádjával.

Hogy vallomásra bírják Csikatilot, a nyomozók azt ígérték, hogy elmebetegségre hivatkozva felmentést kaphat a vádak alól. Kilenc napig tartó tagadás után a gyilkos végül vallott. Letartóztatásakor a rendőrök 30 gyilkossággal vádolták, ő azonban 56-ot ismert be. 53 áldozatának a holttestét meg is találták, az ő haláluk miatt állították bíróság elé.

A tárgyalások 1991-ben kezdődtek.

A tárgyalóterem tele volt az áldozatok hozzátartozóival, ezért Csikatilot egy vasketrecbe zárták, hogy megvédjék a rokonok dühétől és bosszújától. Többször furcsa, őrült kijelentéseket tett – például, hogy terhes –, amelyekkel talán elmebetegségét akarta igazolni, de nem járt sikerrel. A tárgyalás végén a bíró a halálos ítéletet hirdette ki. A kijelentést a hallgatóság heves tapsvihara követte.

1994-ben visszautasították Csikatilo kegyelmi kérvényét, majd február 14-én egyetlen, a fejét érő lövéssel végezték ki, és ezzel véget ért a Szovjetunió talán legbrutálisabb sorozatgyilkosának története.

27 27

KULTURSOKK TATAY ESZTER

SÍPOK RENGETEGÉBEN Noha igencsak elharapódzott a munkanélküliség hazánkban, érdekes módon bizonyos szakmák – főképp a fizikai erőkifejtést igénylő foglalkozások – szép lassan teljesen eltűnnek. Hosszú sora van a kihalófélben lévő szakmáknak, ezúttal az orgonaépítői mesterséget vesszük górcső alá.

Vajon miért tűnik jobb lehetőségnek sok pályaválasztás előtt álló fiatalnak az, hogy éveken át koptassák valamilyen egyetem vagy főiskola padjait a későbbiekben a munkaerőpiacon értéktelennek bizonyuló diplomáért?

Mindeközben nagy múltra visszatekintő foglalkozások merülnek feledésbe, a minőségi megoldások helyét pedig a silány, ám olcsó változatok veszik át.

Még egy olyan, szerepében helyettesíthetetlennek tűnő hangszer is veszélyben van, mint az orgona. „Több száz templom épült az elmúlt húsz évben, viszont az új építész-generációból nagyon kevés az, akinek fogalma van az orgonákról. Olyan kórusokat terveznek, amelyeken sem statikailag, sem látvány szempontjából nem fér el egy ilyen szerkezet. Már a templom megtervezésekor eldől az, hogy csak egy digitális hangszerpótlékot lehet majd oda bevarázsolni” – részletezte szakmája egyik nagy problémáját Budavári Attila, a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft. egyik vezetője. Munkának azonban szerencsére így sincsenek híján: jelenleg például telephelyük számos termét a budapesti Mátyás templom nagyorgonájának sípjai foglalják el, melyeket itt dolgoznak teljesen át.

Vannak tehát megbízások, ám egyre gyakrabban idegen országokból. „Munkáink 65-70%-ában külföldi megrendelésre készítünk különböző részeket. Ezek a felkérések orgonaépítő cégektől érkeznek, melyek vagy tudás, vagy idő hiányában hozzánk fordulnak segítségért, hogy gyártsunk az ő hangszereikhez klaviatúrát, fa- vagy fémsípot, komplett szélládákat, speciális elemeket” – árulta el az orgonaépítő mester. Néha még az is előfordul, hogy egy teljes szerkezetet építenek, cégük nevét azonban a megrendelők sehol sem tüntetik fel.

Ahhoz, hogy valakiből orgonaépítő legyen, mindenekelőtt elhivatottságra van szükség. A munka ugyanis mindennek nevezhető, csak könnyűnek nem: a pályakezdőknek meg kell birkózniuk a hideg templomokkal és az alacsony fizetéssel. Sokan ezért a könnyebbnek tűnő megoldást választják, és más útra lépnek – például a szolgáltatói szektorban keresnek maguknak ál-

28

lást taxisként, zöldségesként. Évente két-három ember végez a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémia szakirányán, közülük azonban jó, ha egy marad ténylegesen a szakmában.

A tanulási folyamat hosszú: az érettségi megszerzése után lehet jelentkezni a hároméves képzésre. Ezek után még minimum öt év gyakorlat szükséges ahhoz, hogy az illető letehesse a mestervizsgát. Budavári Attila szerint viszont akárcsak a jó pap esetében, aki holtáig tanul, egy jó hangszerkészítőnek is folyamatosan nyomon kell követnie az újításokat, friss adatokat.

Orgonaépítői tanulmányai második évében jár Pickl Theodor, aki az iskola mellett a pécsi manufaktúrában dolgozik. A jogi egyetemen sikeresen teljesített első éve után döntött úgy, hogy inkább olyan szakmát választ, melyet szenvedéllyel űzhet. „Imádom a zenét. Ha pedig profin nem is tudok játszani, legalább hangszert adhatok a zenészek kezébe” – így a fiú. Döntését nem kísérte üdvrivalgás a családjában: felmenői között számos jogász található. Ennek ellenére jelentkezett tanulónak a pécsi műhelybe, majd két hét próbamunka után akadémiai keretek között is megkezdte a képzést. „Ezt a szakmát nem lehet megunni; minden orgona más, nincs két egyforma.”

A mai fiatalsággal elsősorban azt kellene megértetni: nem az a fontos, hogy mi a végzettségük – az maximum egy papír. Az igazán lényeges dolog az, hogy hivatást válasszanak. Mert ha már a képzés során jelentkezik az unalom és a fásultság, a dolgos hétköznapok során sem lesz ez másként.

KULTURSOKK ZAKAR SÁNDOR

MINDENT A KULTURÁLIS TURIZMUSÉRT? A Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. (mostantól ZSÖK) nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy olyan programokat szervezzen a kultúra szerelmeseinek, amelyekre az ország bármelyik részéből szívesen utaznak az emberek időt, pénzt és energiát nem kímélve. Az őszi évadjuk rendezvénykínálatát úgy kívánták kialakítani, hogy a lehető legkeresettebb előadókat tudják Pécsett felvonultatni, amely a néhol horribilis jegyárak miatt elkedvetlenedő kultúrabarátok számára is meggyőző lehet.

A Boban Markovic koncertet megelőző sajtótájékoztatón a ZSÖK ügyvezetője, Bozóky Anita beszámolt a Kodály Központ első félévéről és a jövőbeli tervekről. Mint megtudtuk, már az első szemeszterben 76 eseményt sikerült lebonyolítaniuk, míg a másodikban 64 rendezvény foglal helyet. Ez idáig 44 461 látogató tette tiszteletét a koncertközpontban, és év végéig nem titkolt cél, hogy az ötvenezredik látogatót is elérjék, aki jutalomként egy ingyen koncertjeggyel lesz gazdagabb. Természetesen felmerült a szokásos, mégis lényeges kérdés, miszerint mennyire nyereséges ez a hatalmas beruházás hatására létrejött komplexum, de a válasz sajnos senkit nem nyugtatott meg igazán. Az ügyvezetőasszony kíméletlen őszinteséggel nyilatkozta, hogy ekkora horderejű vállalkozás nem igazán lehet jövedelmező, és már annak is örülnek, ha nullszaldós lesz a történet. Állítása szerint a város képes eltartani a létesítményt, és az mindenki előtt világos, hogy mindenképpen szükség van egy ilyen programstruktúrával dolgozó kulturális helyszínre.

bemászó dallamokkal szórakoztatni a nézőközönséget.

A sorozat befejeztét jelentő utolsó koncertet Lamm Dávid groove bandája szolgáltatja a Zsolnay Negyedben, ami a szervezők elmondása szerint a táncolhatóbb zenei kategóriát fogja képviselni, ezzel is megcélozva a fiatalabb korosztályt.

Most pedig tekintsük át, hogy még melyek azok az őszi programok, amelyeket a Kodály Központ látogatóinak kínálnak. Októberben egyből két programra számíthatunk: október 9-én egy crossover zenei esttel rukkolnak elő, amelyen az egyik legnépszerűbb hegedűművész, Banda Ádám prezentálja Mendelssohn egyik kivételes hegedűversenyét. A műsor második felében a sokak által ismert Hair-musical különleges átiratát élvezhetjük majd a Musica Sonora Kamarazenekar előadásában. A zenei est kellemes kábulatából „ki sem józanodva” már indulhatunk is a következő koncertre, amely Iva Bittová és Vladimír Václavek együttműködésével valósul meg.

Előreláthatólag ez a jazz és/vagy opera szerelmeseinek tetszését fogja a leginkább elnyerni.

A novemberi hónapban ugyancsak két rendezvényre ülhetünk majd be, ebből az egyik a már emlegetett Avishai Cohen Trio, míg a második Presser Gábor, Karen Caroll és a Mississipi Grave Diggers közös koncertje lesz. Az első részben Presser saját előadását fogjuk hallani, míg a második részben az amerikai blues énekes, Jane Caroll fogja zenekari kísérettel szórakoztatni a publikumot. Az este örömzenéléssel zárul, amelyből Presser Gábor is kiveszi a részét.

Az idei év utolsó rendezvénye igazi csemegének ígérkezik – főként a gospel rajongóinak –, hiszen a Harlem Gospel Choir teszi tiszteletét városunkban december 13-án. Őket az Egyesült Államok leghíresebb gospel zenekaraként tartják számon, s immáron 25 éve járják a világot zenéjükkel hirdetve a szeretet, a béke és a harmónia üzenetét.

A kft. programdivízó-vezetője, Kozma Gábor elmondta, nem titkolt céljuk olyan programkínálat kialakítása, amely teljesen összhangban van a város rendezvényeivel. Ezen felül össze akarják kapcsolni helyszíneiket, amely szimbiózis gyermeke a három koncertből álló, EZERARCÚ JAZZ névre hallgató jazzsorozat. Ennek első szereplője a Művészetek és Irodalom Házában tartott koncert Sárik Péter, a magyar jazz egyik kiemelkedő alakjának főszereplésével. A második állomás már a Kodály Központba lesz, ahol napjaink legsikeresebb izraeli jazz zenésze, Avishai Cohen fogja fül-

29 29

KULTURSOKK SCHMIDT BARBARA

„EZ JÓ VOLT, EZ JÓ VOLT, EZ FANTASZTIKUSAN JÓ VOLT!” » GÓLYABESZÁMOLÓ A PTE BTK-TTK-MK Gólyatábor más, mint egy szokványos gólyatábor. Inkább egy zártkörű, 4 napos „fesztivál”, ami nem a szívatásokról, hanem egymás megismeréséről, a jó zenékről, a bulizásról szól. A jelszó pedig, hogy „semmi sem kötelező”.

A gólyatáborba nem muszáj eljönni, ezért ha gólya létedre úgy érzed, hogy már mindent láttál, és szerinted nem vicces a vasútállomástól a táborig vezető 20 perces utat 2,5 óra alatt megtenni, közben mindenféle tréfás népi játékkal és énekléssel megfűszerezni az életed, akkor valószínűleg azt sem találnád szórakoztatónak, ha folpack fóliába csomagolva mosószeres nylonon kellene csúszkálnod (pedig az). Esetleg mindenféle állatok szociális és társadalmi életéről kellene énekelned vagy éppen nyilvános helyeken „közös-ülni”, indokolatlan lelkesedéssel megtapsolni az összes vonatot, artikulálatlanul ordibálni: első nap értelmes dolgokat, utolsó nap bármit. Továbbá zászlót készíteni, indulót írni és a pszichológiai hadviselés szellemében botrányos hamisan előadni naponta 8-10-szer (lehetőleg a többi csapatot túlkiabálva)… akkor otthon maradhatsz, és hátradőlve nyugtázhatod, hogy ez nem neked való szórakozás.

Ha azonban ellenállhatatlan vágyat érzel, hogy ezeken a csapatépítő feladatokon részt vegyél és megismerkedj a többi első évessel, főleg azokkal, akikkel az elkövetkezendő években napi kapcsolatban leszel, akkor mindenképpen neked találták ki a tábort. Barátságokat köthetsz, szobatársat, lakótársat találhatsz, sőt, talán még a „szőke herceg”-gel is összefuthatsz, bár azt meg kell említenem, hogy éjfél után már csak a „Fordított Hamupipőke” felállás szokott előfordulni, amikor a „herceg” veszíti el a fél pár cipőjét.

Nem mellesleg a gólyatábor az a hely, ahol olyan ismeretekre tehetsz szert, amiről a középiskolában biztosan nem beszéltek, de az egyetemi túléléshez elengedhetetlenül szükséges, úgyhogy mindenképpen gyere el:

30

1. Ha nem tudod a kör pontos fogalmát! („A kör azon pontok halmaza a…Pisztácia, Pisztácia, Pisztácia”, de ezt majd Égő Áron, porondmester úgyis megtanítja nektek. Egyébként még örülhettek, hogy nem a paralelepipedon tetszett meg neki.)

2. Ha még sosem próbáltad gyakorlatban bizonyítani a Heineken-féle határozatlansági relációt: „Az ember sosem állíthatja biztosan, hogy hány sört ivott meg előző este.”

3. Ha nem hallottad még a Titanic főcímzenéjét egy megafon előadásában.

4. Ha eddig nem tudtad, hogy a Velorexet 1973-ig gyártották, és ha azt sem tudod mi az.

5. Ha eddig azt hitted, hogy a Balaton-átúszás komoly fizikai teljesítmény (60 m-re a parttól combközépig ért a víz, 80 m-re térdig).

6. Ha nem ismered a sör+nap+alváshiány szentháromság hatásait az élő szervezetre.

7. Ha eddig nem tanultál meg imádkozni. (A táborban olyan volt a kaja, hogy még a mélyen vallásosak is utána imádkoztak, nem előtte.)

8. Ha nem tudod, melyik prominens egyetemi személyiségtől származik, az alábbi idézet: „Apa azért iszik, mert te sírsz!”

9. Ha nem ismered a „fény” élettani hatását a gólyákra, és egyéb halmazállapot változásokkal sem vagy tisztában.

10. Ha nem tudod mi az a „vödrös cucc”, de szeretnéd.

A gólyatábor olyan élmény, amelyre egész életedben emlékezni fogsz, és csak egyszer van rá lehetőséged, hogy mint elsős részt vegyél rajta. Szóval ne hagyd ki, és bármi történjen is a négy nap alatt, nem számít, mert: „A gólyatábor olyan, mint Las Vegas. És ugyebár ami Vegasban történik, az Vegasban is marad.”

Jár neked egy okostelefon és a szupergyors internet!

Válaszd az Évfolyam tarifát, és beszélj 0 Ft-ért PTE-s barátaiddal!

További ajánlatainkért keresd Balázsovics Sándort (Sanya): 70/4273527 A készülékajánlatok új előfizetés vásárlása esetén visszavonásig, kétéves, határozott idejű szerződéssel és kétéves tarifahűséggel, illetve a készlet erejéig érvényesek, PTE Évfolyam tarfa Tudatos csomag esetében a Pécsi Tudományegyetem által kibocsátott és érvényesített diákigazolvánnyal. A Vodafone Matrix fiataloknak szóló kedvezményes ajánlat azon új ügyfélnek érhető el, aki az előfizetői szerződés megkötésekor még nem töltötte be a 26. életévét és egy ügyfél maximum egy darab előfizetői szerződést köthet. Az PTE Évfolyam tarifa Tudatos csomag 500 MB/hó adatforgalmat tartalmaz, amely adatforgalom felett nem számolunk fel túlforgalmazási díjat, viszont az adatforgalom sebességét csökkentjük. A 3G technológiával lefedett területeken a min. le- és feltöltési sebesség az ÁSZF 3. sz. mellékletében meghatározott érték (jelenleg 150/40 kbit/s, a havidíjban foglalt adatforgalom túllépése után 16/16 kbit/s), amelyet Vodafone az esetek 80%-ában garantál. A városra, házszámra lebontott lefedettségi térkép megtekinthető a www.vodafone.hu/lefedettseg weboldalon. A szerződéskötést megelőzően az Előfizető hitelképesség vizsgálaton esik át. A vizsgálat eredményének függvényében a Vodafone jogosult a szolgáltatás igénybevételét előleg vagy egyéb más biztosíték (pl. bankgarancia, kezesség stb.) adásához kötni. Amennyiben a határozott időtartam lejárta előtt min 30 nappal egyik fél sem kéri az előfizetői szerződés megszüntetését, úgy az, a határozott idő lejártával határozatlan idejűvé alakul. Ha a szerződés két éven belül megszűnik, illetve alacsonyabb havi díjra történő váltás esetén az előfizető kötbér megfizetésére köteles. A Vodafone a nyomdahibákért nem vállal felelősséget. A Vodafone fenntartja a jogot az árak és a díjak módosítására. A képeken látható fotók illusztrációk. További információk: www. vofafone.hu/fiataloknak címen és a belföldön, hálózaton belül díjmentesen hívható 1270-es számon.