PécsiBölcsész 2012 május

PB 2012 majus.indd 1

2012.05.24. 3:33:29

közösségi életig I Tarr Béla gonosz ikertestvére, savon I Lápvidékről jelentjük

A internet lázadói I Plágium kisokos - nemcsak kezdőknek I Az elefántcsont Az elefántcsonttoronytól a

Fénymásolt vizsgaidőszak V. évfolyam 1. szám

Bölcsész közéleti és kulturális periodika

PB 2012 majus.indd 2

2012.05.24. 3:33:34

„Azért zenélek, mert sosem akartam vele semmit kezdeni” – interjú Beck Zolival - Stemler Miklós 4-5 És mi a helyzet Istennel? – Lenthár Balázs - 6 Zenélő Egyetem – megvolt az első felvonás - Várnagy Szabolcs 7 „Say It Loud, I’m Black and I’m Proud!” - Boros Gábor 8 Az internet lázadói - Schmidt Barbara 9-11 Az ügynökkérdés inkább politikai, mint értelmiségi belvita - Lenthár Balázs 12-13 Prevenció helyett szigor – pár szó az új drogtörvényről - Várnagy Szabolcs 14 Plágium kisokos – nemcsak kezdőknek - Hajdu Mariann 15 Tisztességtelen másolatok - Tatay Eszter 16-17 „Nem elég, ha sokan eljönnek, a lényeg, hogy jól is érezzék magukat” - Tatay Eszter 18-19 Mindenki a saját szóvivője! - Bagics Zoltán 20 Az elefántcsonttoronytól a közösségi életig - Várnagy Szabolcs 21 Tarr Béla gonosz ikertestvére, savon - Bari Máriusz 22-23 Lápvidékről jelentjük - Várnagy Szabolcs 24 Minden, amit tudni akartál Pécsről, de sose merted megkérdezni - Égő Áron 25 Az újságírás története 2 - Lenthár Balázs 26-27 Egy nap Virginia Woolffal - Kiss Dorka 28-29 Chuk Palahniuk: Kárhozott - Kovács Réka 30 Némafilmes - Németh Klaudia 31 Aki örül, hogyha ketyeg az óra - Tatay Eszter 32 Irodalmi pályázat nyertesei - 33-34

Pécsi Bölcsész - bölcsész kulturális és közéleti periodika Kiadja a PTE BTK Hallgatói Önkormányzata.

Megjelenik havonta - V.évfolyam 3. szám 2012. május 15.

Felelős kiadó: Gulyás Tibor Főszerkesztő: Várnagy Szabolcs Korábbi főszerkesztőink: Bálint Dávid, Stemler Miklós Főszerkesztő-helyettes: Lenthár Balázs Olvasószerkesztő: Mészáros Gabriella Tördelőszerkesztő, arculat: Barabás Norbert Borítóterv: Lugosi Tamás (scham) Grafikák: Lugosi Tamás Szerzőink: Bálint Dávid, Hajdu Mariann, Kovács Réka, Pál Balázs, Nagy Éva Anna, Tatay Eszter, Szántó Renáta, Schmidt Barbara, Horváth Eszter, Németh Klaudia, Kiss Dorka, Boros Gábor, Bagics Zoltán, Bari Máriusz, Stemler Miklós Fotó: Iváncza Boglárka, Taragyia Tomiszláv, Cím: 7624. Pécs, Ifjúság útja 6. - Diákcentrum Telefon: +36 (72) 503 600 / 4235 Fax: +36 (72) 503 613 Honlap: www.pecsibolcsesz.hu, szerkesztoseg@pecsibolcsesz.hu

PB 2012 majus.indd 3

2012.05.24. 3:33:35

KÖZTÜNKSZÓLVA STEMLER MIKLÓS

„AZÉRT ZENÉLEK, MERT SOSEM AKARTAM VELE SEMMIT KEZDENI” » INTERJÚ BECK ZOLIVAL Új dallal jelentkezik a 30Y, és a zenekar hívei által régóta várt Szentimentálé lemez is közeledik. Eközben Beck Zoli, a zenekar frontembere több fronton is aktív: nemrég novellája jelent meg a Jelenkor folyóiratban, márciusban pedig Cseh Tamás dalokat énekelt egy Bereményi Géza esten. Az énekesgitárossal irodalomról, dalszövegekről és Cseh Tamáshoz fűződő viszonyról beszélgettünk.

Pécsi Bölcsész: Elsősorban, zenészként, énekesként, dalszerzőként váltál ismertté, jóval kevesebben tudják rólad, hogy még a 30Y előtt az irodalmi pályával is kacérkodtál, ráadásul az elmúlt hetekben egy új novellád is megjelent a Jelenkorban. Hogyan és miért lettél végül inkább zenész, mintsem író?

Beck Zoli: Igazából nem tartom magam se zenésznek, se írónak. Ez persze így sarkos kijelentés: olyan értelemben nem vagyok zenész, hogy sohasem maga a zene érdekelt. Jóval inkább arról van szó, hogy mióta gyerekkoromban először gitárt fogtam a kezembe, azóta jellemzően dalszerű formákban gondolkodom. Épp ezért is van az, hogy nagyon kevés dalt tudok eljátszani azok közül, amiket nem én írtam. Sosem így viszonyultam a zenéhez, ezért is lehet az, hogy nem is vagyok igazán jó gitáros. Önmagában a zenészség mint szakma nem érdekel, engem a dalok érdekelnek. Ugyanígy nincs szépírói karrierem se, inkább arról van szó, hogy azok a dolgok, amik megfogalmazódnak, azok öntörvényűen keresik a megnyilatkozási formájukat. Ha ezt prózaszövegben találják meg, akkor novella lesz belőlük, én pedig örülök. De ez nem azt jelenti, hogy készülnék a szépírói pályára, vagy valamit kezdeni szeretnék vele, ahogy

valószínűleg épp azért zenélek, mert sosem akartam vele semmit kezdeni. Egyszerűen a dal, a szöveg izgat.

PB.: Ha nem is vagy zenész, a zenélés meghatározó életedben, nagyobbrészt kitölti a mindennapjaidat. Ha nem így lenne, akkor azért jóval többet írnál, ha jól sejtem.

B.Z.: Biztos van ennek egy időtényezője. Sokkal többet olvasnék például, sokkal intenzívebb és nem annyira kampányszerű viszonyom lenne az írott szöveggel.

Most általában igaz ránk a zenekarban, hogy ha mást csinálunk a zenén kívül, akkor azt nagyon kampányszerűen kell tennünk, mert csak így tudunk rá időt szakítani. Nem véletlenül írtam kilenc éven keresztül a diszszertációmat; rengeteg kampányszerű időszak váltotta egymást, amely során írtam és újraírtam a szöveget. Az alkotói ügyekben egyedül a zenének van folytonossága az életemben.

PB.: Ezekhez az alkotói ügyekhez szervesen hozzátartoznak a dalszövegek, amelyek túlnyomó részét te írod. Régi, sok szempontból igen fáradt vita már, hogy mennyire lehet irodalmi alkotásoknak tekinteni a dalszövegeket, de esetedben és a 30Y esetében azért is van ennek relevanciája, mert a nagy kortárs és előd, Lovasi András kapcsán folyamatosan előkerült és kerül ez a kérdés. Mennyire tekintesz irodalomként a saját dalszövegeidre?

B.Z.: Nem gondolok olyan sokat a dalszövegeimről. Jóval inkább arról van szó, hogy ahhoz hasonlóan, ahogy a próbaterembe hozok le vázlatokat, amiket aztán közösen dolgozunk dallá, úgy a szövegeket is jóval előbb elengedem, mintsem késznek gondolnám őket. A lényeg nem az, hogy a szöveg önmagában működjön, hanem hogy dalként. Ha ezek a szövegek túl merevek, akkor eluralják a zenét, és a nyolcvanas évekbeli magyar underground hagyományának megfelelően az történik, hogy egy alanyi költő szaval-énekel, zenei aláfestéssel. Épp ezért tartom egyébként fontosnak Lovasi András szövegeit, amelyek úgy vitték tovább ezt az underground hagyományt, hogy mégis dalként szerveződtek, szerves viszonyban álltak a zenével.

A saját dalszövegeim esetében legalább ennyire fontosnak tartom a hatvanas-hetvenes évek fordulójának beat hagyományát, annak személyességét és történetmesélő jellegét sokkal erősebbnek érzem. Egyébként is sokan mondták már, hogy sok történetmesélő, „epikus” dalunk van, amely révén a gitáros-dalnokok világához lehet minket kötni. Az angolszász zenei hagyományban ilyen Bob Dylan vagy Richard Ashcroft, magyar viszonylatban pedig Cseh Tamás. Ez a személyes, Bereményi

4 PB 2012 majus.indd 4

2012.05.24. 3:33:35

KÖZTÜNKSZÓLVA STEMLER MIKLÓS

történik-e bennük valami, és ez nem csak a koncertekre volt igaz; ez az eseményjelleg a lemezeken is megvan.

PB.: Mennyire érződik mindez a ti zenétekben? Itt most nem elsősorban a „zajos” nagylemezekre gondolok, hanem a jóval bensőségesebb Szentimentálé dalokra és koncertekre.

B.Z.: Ezek a dalok nagyon intimek, és működésük is ezen az intimitáson múlik. Az, hogy ezek a dalok működnek-e egy koncertünkön, nem elsősorban zenei kérdés. Persze számít, hogy hogyan zenélünk, de a fő kérdés az, hogy megtörténik-e velünk valami, aminek meg kell történnie. Enélkül hiába tökéletes technikailag az előadás. A pillanat erejének ezek a dalok sokkal jobban ki vannak szolgáltatva, mint a „zajos” koncertek dalai, ezekben sokkal több a levegő, sokkal több a csend, amiket igaznak kell megélnünk – itt nem a zene a kérdés, hanem a szünet, a csend.

PB.: A kérdés már csak azért is aktuális, mert bár jó ideje szó van róla, idén jó eséllyel el is készül a Szentimentálé lemezetek. Mennyire lehet ezt az intimitást, csendet átmenteni egy lemezre?

Géza-féle szövegvilág nagyon erősen jelen van esetemben.

PB.: Cseh Tamás dalokat korábban is énekeltél, holott nem arról vagy híres, hogy túl sok feldolgozást csinálnál, Bereményi Géza pedig végül nektek „adta” a Cseh Tamás emlékére írt Jó Január herceget. Milyen szerepet játszottak a te életedben Bereményi Géza (Cseh Tamás szövegírója – szerk.) dalai?

B.Z.: Az első ilyen élményem, ami agyonvert, az az Új dalok volt, már csak azért is, mert nagy Ady-rajongó is vagyok, a cím pedig Adyra (Az Új versek című kötet – szerk.) utalt, ahogy a Jobbik részem is ezt a világot idézi meg. Innentől kezdve megvolt az az ismerősségélmény ezekben a dalokban, amelynek köszönhetően teljes otthonossággal bolyonghattam ebben a világban. Szerintem ebben rejlik Cseh Tamás titka és hatása: amennyiben az ember magára ismer ebben, úgy rajongó lesz, azok viszont, akik nem, csupán annyit láttak, hogy van egy fickó, aki összesen három akkordot tud, és eldünynyög dalokat. Épp ezért is kezdtem a zenészség kérdésével foglalkozni. Ha professzionális zenészként néznél Cseh Tamásra, azt kellene mondanod, hogy nem valami jó a szakmájában, mégis zseniális énekes-előadó.

Ha annak idején indulni lett volna kénytelen egy Megasztáron, valószínűleg már a selejtezőn kiesik. Nem az a kérdés, hány akkord van egy dalban, hanem hogy meg-

B.Z.: Nagyon nehezen, de egyben nagyon könnyen is.

A Városemberen már jól hallható annak a módszernek az eredménye, hogy a hangszereket nem egyenként, hanem egyben játszottuk fel, ebben az együttjátszásban történt meg a dal. Ugyanígy rögzítettük most a Szentimentálé kislemezünket. Ehhez persze az kell, hogy megtaláljuk azt a helyet, ahol jól érezzük magunkat, és jól érzik magukat a dalok. Ennek a lemeznek nem az a tétje elsődlegesen, hogy jól szól-e, hanem jóval inkább az, hogy megtörténik-e velünk az, aminek meg kell történnie. Szerintem ez egy nagyon rövid, de intenzív lemezfelvétel lesz majd.

PB.: Az említett, a lemezt felvezető kislemezt mikor és hol lehet hallani?

B.Z.: Egyelőre még sehol. Ezt a dalt, az Egypárt az Abnormál nevű stúdióban vettük fel ezzel a módszerrel, a dalhoz aztán még a tavasz folyamán csinálunk egy kisfilmet. Ez az év számunkra elsősorban a Szentimentáléról szól, még ha a koncertturnén ez még nem is látszik. A fesztiválszezonba több olyan fellépést is időzítettünk, amelyek már a Szentimentálé lemezről szólnak, ezek esetében a megfelelő helyszín megtalálása volt a legfontosabb dolog. Először a Művészetek Völgyében adtunk ilyen koncerteket, aztán 2009-ben már a Művészetek Palotájában játszottunk, amitől először borzalmasan féltünk, de végül a hely hozzánk görbült.

5 PB 2012 majus.indd 5

2012.05.24. 3:33:36

5

KÖZTÜNKSZÓLVA LENTHÁR BALÁZS

ÉS MI A HELYZET ISTENNEL? Az általános vallási érdektelenség meghatározó toposzként van jelen közbeszédünkben. Sokan vélik úgy, hogy a XXI. században, az ember tudományos fejlettsége okán, már semmi keresnivalója nincsen a racionális világképünknek ellentmondó természetfeletti erőnek. A különböző felekezetek és egyházak közösségszervező ereje is sokat fakult az elmúlt évtizedek során, köszönhetően az informatikai forradalomnak, melynek hatására közösséget szervezni lassan egyszerűbb, mint rántottát sütni. Szerkesztőségünk úgy döntött, hogy egy nem reprezentatív közvélemény-kutatás keretében utánajár annak, hogy mit gondolnak az egyetemisták Istenről, vallásról, a világmindenségről meg mindenről.

Ahogy fentebb jeleztük, ez egy nem reprezentatív közvélemény-kutatás eredménye, tehát lényegében arról van szó, hogy egy esős délelőtt sétáltunk egyet a BTK campus területén, és találomra szólítottunk le fiúkat, lányokat, és kérdeztük meg véleményüket az egyházakról, vallásokról és istenekről. Az eredmény némiképp meghökkentő volt, ugyanis semmi módon nem igazolta tételmondatunkat, miszerint az emberek elvesztették volna érdeklődésüket a természetfeletti iránt. Ha fogadni kellett volna, jó eséllyel bizonyos mértékű agnoszticista túlsúlyra tettük volna a pénzünket, de ebben is csalódnunk kellett. Nézzük tehát, hogy az általunk felkeresett mintegy negyedszáz egyetemista miként viszonyult a kérdéskörhöz.

A katolikusok jöttek, láttak és győztek. A megkérdezetteknek csaknem a fele magát gyakorló római katolikusnak vallotta. Páran ugyan megjegyezték, hogy az intézményrendszer iránt nem lelkesednek különösebben, azonban az egyház által közvetített istenhez imádkoznak, valamint betartják a vallási követelményeket (járnak gyónni, áldozni etc.). Mielőtt némi érthető malíciával valaki megjegyezné (egy ilyen eredmény esetén én is ezt tenném), nem, nem futottunk bele semmilyen nagyobb katolikus csoportosulásba, a legnagyobb ilyen csapat egy három főből álló asztaltársaság volt.

A második helyen az agnosztikusok végeztek. Ők azok,

akik hisznek valamilyen formájú természetfeletti szándékban, akaratban, erőben, azonban nehezen tudják elképzelni, hogy ez miben és mi módon érzékelteti hatását életükben. Nem véletlen, hogy ezen meggyőződés képviselőit gyenge ateistáknak szokták nevezni, hiszen az Isten létét firtató kérdésre rendszerint tagadó választ adnak. A további faggatózás során, amikor szóba kerül a lélek esetleges halhatatlansága, a túlvilági élet vagy a reinkarnáció lehetősége, viszont már nem ennyire határozottak, majd végül eljutunk a szó eredeti görög jelentéséhez, az agnosztoszhoz, ami megismerhetetlenséget jelent. Tehát hisznek valamiben, amiről nem tudják, hogy létezik-e vagy sem.

A korábban taglalt két nagy csoport után egy kicsit szétaprózódott a mezőny. Ugyanúgy előfordultak reformátusok, mint baptisták, sőt még egy unitáriust is találtunk.

Az általunk megkérdezettek közül mindössze ketten állították magukról, hogy ateisták, és ezzel, ha ugyan csak házon belül is, de megdőlni látszik az a vélekedés, hogy a fiatalok elfordultak Istentől. Nem fordultak el, pusztán az istentisztelet intézményesített formáit utasítják el nagyon sokan közülük. Ezt kiválóan mutatja az agnoszticisták magas száma, illetve a gyakorló katolikusok egy részének egyházbíráló megjegyzései.

Többször elhangzott már a cikkben, de nem győzzük eléggé hangsúlyozni – mivel ez mindig egy kényes téma – hogy mérésünk nem reprezentatív, viszont a közeljövőben a téma iránti érdeklődésnek köszönhetően terveink közt szerepel egy átfogóbb elemzés készítése is.

6 PB 2012 majus.indd 6

2012.05.24. 3:33:38

KÖZTÜNKSZÓLVA VÁRNAGY SZABOLCS

ZENÉLŐ EGYETEM » MEGVOLT AZ ELSŐ FELVONÁS Mivel egyetemünk az elméleti oktatásra helyezi a hangsúlyt, ritkán lehet olyan érzésünk, hogy a tanultakat a valóságban, bármiféle átvitt kapcsolás nélkül, egy az egyben hasznosíthatjuk majd. A zene iránt bármiféle affinitást mutatóknak pontosan ezt kínálja a ZEN: a tutorok elmondják mindazt, amit örültek volna, ha annak idején nekik is elmondanak, hogy a hallgatók ténylegesen közelebb kerülhessenek a céljuk eléréséhez, legyen szó akár egy banda menedzseléséről, a hangsávok tökéletes lekeveréséről vagy egy szám rádióbarát összerakásáról.

A Zenélő Egyetem palettakurzusa, a bevezetés a populáris zenei kultúrába előadássorozat zajos sikerrel startolt a félév során. Az első alkalmon a zsúfolásig telt te-

remben a közel kétszáz hallgató mellett a média is egy kisebb sereggel képviseltette magát, mely jól jelzi, hogy mekkora az érdeklődés az új kezdeményezés iránt. „Építsd fel a hype-ot, aztán lesz valami!” – mondta Beck Zoltán a zsúfolt teremben, majd rögtön egy anekdotába vágott, melynek tanulsága az előbbit kísérve még két jó tanács: „mindig legyen pót” és „legyenek barátaid, akiknél van az, ami neked nincs, de szükség van rá”. Ez a könnyed hangulat jellemezte az összes előadást, ahol a szakértők nem tankönyvekhez ragaszkodva, hanem a tapasztalataikból merítve osztottak meg olyan tippeket, melyek valamelyike minden bizonnyal rengeteg zsörtölődéstől fogja a jelenlevők egy részét megkímélni.

Kikről van szó pontosan? A tömbösített órák során először mindig egy elméletibb, másodjára pedig egy gyakorlatibb előadásra ülhettünk be, hogy a zeneipar valamennyi aspektusából megcsillantsák nekünk a jéghegy csúcsának legtetejét, hogy a következő félévre már konkrét elképzelésünk lehessen arról, mely szemináriumot szeretnénk a leginkább látogatni.

Dr. Szőke Gergely László a szerzői jogi kérdésekről tartott előadást, Dr. Havasréti József a popzene és kultusz témakörét mutatta be röviden, Dr. Kovács Balázs a szubkultúrákról, undergroundról és ellenkultúrákról beszélt, Dr. Pavluska Valéria pedig a marketingről a populáris zenében. Az elméleti blokkok után pedig nálunk járt Urbán Ernő hang- és fénytechnikus, Takács Zoltán „Jappán”, aki a produceri munka ügyes-bajos dolgairól mesélt, Barabás Lőrinc a megfelelő hangszerelésről, Szepesi Mátyás elárulta, milyen a jó menedzser, illetve Szénássy Alex tartott különórát a dizájn fontosságáról.

Mint ahogy a listából láthatjátok, a legtöbben nem egyetemi oktatóként szereztek hírnevet maguknak, de ez senkinek sem okozott gondot. Jappán meg is jegyezte, hogy egy több ezres tömeg előtt nem izgult úgy, mint amikor az óráját tartotta, miközben a Heaven Street Seven korántsem publikus felvételein keresztül bemutatta a hang útját az első nyers felvételtől a CD lemezekig.

Az órák sikerét jól mutatja, hogy az előadások után sorba kellett állni, hogy pár szóra elkaphassuk a jelenlevő tutorok valamelyikét. Ez persze nem okozott problémát, volt, aki még a Szenesbe is lejött egy kávéra, hogy többet tudjon beszélgetni a diákokkal, tehát teljesen pozitív volt a fogadtatás a tanári asztal mindkét oldaláról nézve is.

A bemelegítés tehát megvolt, a következő félévtől pedig már kereshetitek a Campus kreditek között a szemináriumokat, és beizzíthatjátok saját projektjeiteket, hogy tényleg elkezdjen zenélni az egyetem.

7 PB 2012 majus.indd 7

2012.05.24. 3:33:40

7

KAPTÁR BOROS GÁBOR

„SAY IT LOUD, I’M BLACK AND I’M PROUD!” » AZ AFRIKAI-AMERIKAI POLGÁRJOGI MOZGALOM KULTURÁLIS KAPCSOLATRENDSZERE Segítheti-e egy társadalmi csoport pezsgő kulturális élete, hogy a többségi társadalom elfogadóbb legyen vele szemben? Milyen módon közvetíthet egy művész vagy egy művészeti alkotás politikai ideológiát? Elválasztható-e egymástól a kortárs afroamerikai művészet és az Egyesült Államok közéletének eseményei? Ezek voltak az első kérdések, amelyek felmerültek bennem, mikor évekkel ezelőtt belefogtam a kutatásomba.

Mennyiben művészet és mennyiben történelem? Miben tudhat újat mondani egy európai történész ebben a témában? – bővült tovább a megválaszolandók köre az Interdiszciplináris Doktori Iskola felvételi beszélgetésének során.

Az afrikai-amerikai polgárjogi mozgalom 1955-ben bontakozott ki, a sok esetben már évtizedek óta létező afroamerikai szervezetek együttes erővel igyekeztek felszámolni a feketéket az élet számos területén érintő szegregációt. Rosa Parks nem adta át a helyét egy fehér utasnak a buszon, az ülősztrájkok békés tüntetői nem rendeltek a feketéket ki nem szolgáló éttermekben.

A faji megkülönböztetés ellen tiltakozó freedom-riderek keresztülutazták Amerikát, ami a déli államokban gyakran lángoló buszokat eredményezett.

Martin Luther King mert nagyot álmodni, miközben az ugyanazon forradalmi érme másik oldalaként emlegetett, radikális Malcolm X-nek – ahogyan ő fogalmazott – rémálmai voltak. Az Egyesült Államokra óriási hatást gyakorolt az afroamerikaiak küzdelme a minden embert megillető egyforma jogokért, melynek nyomán a hatvanas évek végére megszülettek a szegregációt

felszámoló törvények. Sok afrikai-amerikai művész polgárjogi aktivistaként tevékenyen is részt vett az események alakításában, de azoknak köre, akik alkotásaikkal támogatták a mozgalmat, jóval szélesebb volt. Nem csupán egyszerű támogatásról beszélhetünk, hanem olyan mértékű művészi aktivitásról, amely szerves részét képezte a polgárjogi tevékenységnek.

Az alkotások egyszerre biztosították az alapvető gondolatiság széles társadalmi nyilvánossághoz való eljuttatását, a polgárjogi eszme továbbélését, kilépését a nemzetközi érdeklődés elé, sőt több esetben új irányokkal és elemekkel bővítették a korabeli politikai gondolkodást. „Ők már halottak!” – mondja Smiley, a Do The Right Thing (Szemet szemért) című film szereplője, Spike Lee alkotásának nyitó képsorában a fotóra mutatva, amely Martin Luther King és Malcolm X egyetlen találkozását dokumentálja. És valóban, kettejük halála egyegy fordulópontot jelentett a korszak történetében. A Nobel-díjas baptista lelkész ellen elkövetett memphisi merénylettel 1968-ban lezárult a polgárjogi mozgalom időszaka, hogy átadja helyét a három évvel korábban Malcolm X meggyilkolása miatt érzett kiábrándultság és elégedetlenség nyomán új életre kapó Fekete Hatalomnak.

A Black Power jelszava alatt számtalan, egymástól sok esetben igen eltérő fekete szervezet egyesült, akik egytől egyig az afroamerikaiak társadalmi, politikai vagy szociális helyzetének javítását tűzték ki célul. A sajtó fekete-fehér fotói itt már nem békés tüntetőket ábrázoltak, akikre Alabama vagy Arkansas állam rendőrei kutyákat uszítanak, hanem a Black Panther Party aktivistáit, akiknek fegyverei sok esetben nem csak radikális ideológiával voltak töltve. A korszak jelszavát pedig egyértelműen a soul keresztapja, maga James Brown mondja ki: „Say It Loud, I’m Black and I’m Proud!” (Kiáltsd hangosan, fekete vagyok és büszke!)

Az afrikai-amerikai polgárjogi mozgalommal kapcsolatos kutatásoknak új lendületet adott Barack Obama 2008-as elnökké választása. Sok kutató ugyanis ezt az eseményt tekinti a mozgalom végső lezárásának. Az Egyesült Államok jelenlegi elnöke pedig maga is igyekszik a kortárs afroamerikai kultúra iránti határozott vonzalmát hangsúlyozni, ami a republikánus sajtó oldaláról sokszor támadásokra ad okot.

A Fehér Házban megrendezett költészeti esten hip-hop előadót látott vendégül (Common), élete egyik meghatározó filmjeként pedig a – New York-i faji feszültségeket bemutató – már említett Do The Right Thinget jelölte meg.

8 PB 2012 majus.indd 8

2012.05.24. 3:33:43

KAPTÁR SCHMIDT BARBARA

AZ INTERNET LÁZADÓI Az információs társadalom még túl se tette magát a Megaupload különös kegyetlenséggel elkövetett likvidálásán, máris a Pirate Bayt gyászolhattuk, és most elérte kis hazánkat a legújabb katasztrófa. Nincs az a valamirevaló torrentező, akinek ne lábadna könnybe a szeme arra a szóra, hogy: ACTA. Az ACTA (Anti-Counterfeiting Trade Agreement) egy olyan nemzetközi, hamisítás elleni megállapodás, amely az internetes kalóztartalmak elleni hatékony fellépést hivatott megteremteni. A fő profilja tehát a kalózkodás, illetve a világszerte egyre nagyobb méreteket öltő hamisítás és szellemi tulajdon lopásának viszszaszorítása. Úgy is mondhatnánk, hogy az ACTA egy globális hatósági ellenőrzési rendszer, amelynek elsődleges feladata a tagállamok közös jogi minimumszabályainak felállítása. A Japán által 2006-ban előterjesztett tervezet hosszas tárgyalások után 2011. novemberére elnyerte végső formáját. Elsőként Japán, Kanada, a Koreai Köztársaság, Marokkó, Új-Zéland, Szingapúr és az Amerikai Egyesült Államok szignálta, január 16-án pedig Magyarország is belépett a tagállamok közé.

Az ACTA nevében lényegében bármely felhasználót megfigyelhetnek, internetes adatait monitorozhatják, amely speciális, jogvédett tartalmak keresésére kifejlesztett szoftverekkel történik. (Ilyeneket használ például a YouTube a szerzői jogvédelem alatt álló videók kiszűrésére.) Ha a program jogvédett tartalmat jelez, akkor akár azonnal megindulhat a felhasználóval vagy az internetes szolgáltatóval szembeni szankció.

mi több, az ACTA idővel „cenzúrázhatná” a YouTube-ot és minden egyetemista legjobb barátját, a Wikipediát is.

ACTA-szelidítés Az ACTA tartalmát 11 tárgyalásból álló procedúra során fogadták el, és a közvélemény nyomására több problémás passzus opcionális besorolást kapott, vagy egyszerűen el lett távolítva a végleges változatból. Az egyezmény számtalan ajánlott, illetve lehetséges szabályozást tartalmaz, aminek bevezetése jogilag nem kötelező, tehát az adott tagállam szuverén döntésén alapszik alkalmazása vagy figyelmen kívül hagyása. Az ACTA egyik kezdetleges szövegének kiszivárgása is sokat finomított az egyezmény tartalmán, hiszen a világszerte kibontakozó hatalmas felháborodás hatására a legtöbb kritikus részt kiszedték a végleges változatból.

Ilyen például az eredeti szövegben szereplő „3 csapás elve”, amelynek értelmében a 3-szor törvény elleni vétséggel megvádolt felhasználót vagy tartalomszolgáltatót egyszerűen „kitilthatták” volna az internetről. További pozitívum, hogy sem az EU-s, sem a magyar jogszabályokat nem kell megváltoztatni az ACTA ratifikálása miatt. Szintén kellemes változás, hogy az ACTA végső szövege nem tartalmazza azt a kitételt, amely szerint a hálózaton átfolyó tartalom szűrése a szolgáltató felelőssége, ami kötelezte volna a szolgáltatót a jogsértő felhasználó szankcionálásra.

MINDENKI EGY ELLEN… Az ACTA még a módosítások után is számos ponton támadható maradt, hiszen a tervezet elkészítésének és tárgyalásának nagy része a nyilvánosság kizárásával

Az ACTA szövegében általában a „hamisított tartalom” frázis szerepel, ami lehetővé teszi a hatóságoknak a szubjektív értelmezést. Így viszonylag szabadon dönthetnek afelől, hogy mit tekintenek illegálisnak, illetve mit nem.

Ha hamisított tartalom helyett szerzői jogokat sértő tartalomról beszélünk, akkor már mindjárt egyértelműbb és egyben szigorúbb is az ACTA. Ebben az esetben akár egy közösségi portál átlagfelhasználója is bajba kerülhet, hiszen az is illegálisnak számít, ha letölti a gépére egy másik felhasználó fotóját. Egyszóval az átlag internetező búcsút mondhat kedvenc elfoglaltságai nagy részének. Az egyezmény ugyanis tiltja a torrentezést, a zeneletöltést, a filmletöltést és egyéb digitális tartalmak letöltését, feltöltését, bármilyen módon való megosztását, illetve elektronikus eszközökön való tárolását. Sőt

9 PB 2012 majus.indd 9

2012.05.24. 3:33:43

9

KAPTÁR SCHMIDT BARBARA

történt, a legteljesebb titoktartási és biztonsági intézkedések mellett.

Több képviselő is aggodalmát fejezte ki az egyezménynyel kapcsolatban. A legbeszédesebb talán az Európai Parlament ACTA-ért felelős előadójának példája: Kader Arif lemondott posztjáról, mivel szerinte az ACTA túl messzire megy, hiszen elvben lehetőséget nyújthat arra, hogy a határátkelésnél a vámosok átvizsgálhassák a laptopokat, zenelejátszó eszközöket torrentezett, illegálisan birtokolt tartalmak után kutatva. Az egyezmény ellen felszólalt egy amerikai szenátor is, Darell Issa, aki szerint az ACTA még a SOPA-nál is veszélyesebb. Szlovénia tokioi nagykövete, Helena Drovsek Zorko pedig elismerte, hogy a szerződést parancsra írta alá, és a ratifikáció elleni tüntetésre szólította fel az embereket.

Több ezer fős tüntetésekre került sor a már tagállammá vált országokban: Ausztriában, Belgiumban, Nagy-Britanniában, Bulgáriában, Csehországban, Franciaországban, Írországban, Luxemburgban, Máltán, Hollandiában, Portugáliában, Romániában, Skóciában, Svédországban, Svájcban és Lengyelországban, ahol ennek hatására leállították a ratifikációs folyamatot.

Magyarországon is több városban szerveztek hasonló megmozdulásokat. A tüntetők a nemzetközi trendeknek megfelelően természetesen Guy Fawkes maszkokkal felszerelkezve vonultak az utcákra. Az ACTA ellen már online is protestálnak, eddig 340 000-en írták alá azt a petíciót, amely az Európai Parlament képviselőit arra szólítja fel, hogy ne engedjék hatályba lépni az egyezményt. Egy másik weboldalon pedig mostanra 1 700 000 szimpatizánst sikerült megnyernie az ügynek.

Noha a legtöbb EU tagállam már aláírta az egyezményt, még nincs minden veszve. Az Európai Parlament még felülvizsgálhatja az ACTA-t, és leállíthatja a ratifikációs folyamatot, illetve hasonló eredménnyel járna a tagállamok tömeges kilépése is. Az egyezmény mindkét esetben elveszítené létjogosultságát.

SOPA (Stop Online Piracy Act): Lamar Smith amerikai képviselő által 2011. október 6-án benyújtott törvényjavaslat, mely óriási felzúdulást keltett az Egyesült Államokban, és a történelem eddigi legnagyobb internetes tiltakozását vonta maga után. A SOPA lehetővé tette volna az igazságszolgáltatás eszközeinek drasztikus bővítését a szerzői jogsértés és hamisítás elleni harcban. A sértett kérésére a bíróság kötelezhette volna az internet-szolgáltatókat a jogsértő oldal elérhetetlenné tételére, az online keresőket, hogy távolítsák el az adott oldalt a találataik közül, illetve a reklám- és online fize-

tési szolgáltatókat, hogy ne utaljanak át pénzt a jogsértő oldal számára. A tüntetések hatására a tervezet megvitatását meghatározatlan időre elhalasztották.

PIPA: (Protect IP Act) Patrick Leahy amerikai szenátor által 2011. május 16-án benyújtott törvényjavaslat, amely tartalmát tekintve nagyon hasonló a párhuzamosan futó SOPA-hoz. A tiltakozások hatására a PIPA megvitatását is elhalasztották meghatározatlan időre.

AZ ANONYMUS SZÍNRE LÉP Természetesen az internet lakói nem hagyják szó nélkül, ha a virtuális otthonukat megbolygatják. Lázadni pedig nem csak az utcán lehet, hanem a világhálón is, melynek legékesebb példája az Anonymus.

Nem tudni, hány tagja van, nem tudni kik azok, nincs vezetője, mégis ez a világ egyik leghatékonyabb szervezete, amely minden eddiginél sikeresebb internetes támadásokat hajt végre, magára vonva ezzel az FBI, a CIA és több kormány haragját.

Az Anonymus a 4chan képmegosztó weboldal közösségéből ered, és különböző internetes chatszobákban szerveződik. A csoport logója egy fej nélküli, babérkoszorúba foglalt öltönyös alak, követőinek védjegye pedig a V mint Vérbosszú című filmből már jól ismert mosolygó Guy Fawkes maszk.

A szervezet nem köthető országhoz, valláshoz vagy politikai irányzathoz, céljukat tekintve fontos és érdekes ügyek mellett állnak ki, mint például a WikiLeaks vagy a Megaupload. Az Anonymus teljesen nyitott, anonim szervezet, nincs belépési díj, tagdíj, regisztráció, nincs semmiféle kötelezettség a tagok számára, még a támadásokban sem kell részt venniük, elég, ha a csoport elveivel és akcióival egyetértenek.

A szervezet nem egységes, sok kis csoport, illetve magánszemély alkotja. Az akciók célpontjairól a tagok döntenek szavazással, és bár vezetőik nincsenek, vannak a csoporton belül jelentős hatalommal bíró személyek.

Ilyenek például a chatszobák karbantartói és moderátorai, illetve azok, akik aktivistaként sokat tesznek a mozgalomért.

A tagok között vannak hackerek, akik a programozás

10 PB 2012 majus.indd 10

2012.05.24. 3:33:43

KAPTÁR SCHMIDT BARBARA

szakértői, és szívügyük az információáramlás szabadsága. Mellettük vannak még az úgynevezett „geek”-ek, avagy kockák, akik az informatika iránt kicsit jobban érdeklődnek az átlagosnál, a legtöbb tag azonban egyszerű, hétköznapi felhasználó, aki egyszerű programok letöltésével tud részt venni az internetes támadásokban.

Az Anonymus jellegzetes támadási formája a „dosolás”, ez a weboldalakat automatikus lekérdezésekkel megbénító, túlterheléses támadás. A végrehajtott akciókról az AnonOps blogon lehet olvasni, ez ugyan nem az Anonymus hivatalos blogja, hiszen a szervezetnek nincs hivatalos hangja, mégis az egyik leghitelesebb forrása az Anonymusról szóló információknak.

TÁMADÁSOK A hackertámadások kiindulópontja a 4chan és a Tumblr felhasználói között kitört „háború” volt. A 4chan felhasználók pornóval (Legfőbb Úr Hadművelet), míg a Tumblr bloggerek cuki macskás fotókkal (Főcica Hadművelet) próbálták túlterhelni egymás szervereit. Az összecsapást végül a 4chan fórumozói nyerték, végrehajtva ezzel az első sikeres Anonymus-akciót.

ig. Legújabb hadműveletük (Operation Global Blackout) keretében március 31-én az internet leállítását tűzték ki célul. Ezt a DNS-rendszer 13 fő szerverének megtámadásával kívánták elérni. A támadás a Wall Street és a világ vezetői ellen irányuló tiltakozás volt, ám mint ahogy azt láttuk, magát a nagybetűs internetet nem sikerült megbénítaniuk.

A sikeren felbuzdulva több kisebb támadást intéztek különböző cégek és szolgáltatók ellen. Megpróbálták pornóval elárasztani a YouTube-ot, kijátszva annak szűrőrendszerét, illetve megtámadták a Minecraft videojáték-gyártó cég szervereit is, mert a cég új fejlesztése nem nyerte el tetszésüket.

A szakértők véleménye alapján az Anonymus támadásai idővel kivédhetőek lesznek, azonban Mikko Hypponen, az F-secure kiberbiztonsági cég vezető kutatója szerint a jelenlegi legbiztosabb védekezési mód a szervezet ellen az, ha nem válnak célponttá.

A gyerekes csínyeket lassan felváltotta a jelentőséggel rendelkező ügyek támogatása. Az Anonymus fellépett a WikiLeakset támadók ellen, illetve támadást intézett a Scientológia Egyház több weboldala ellen. A Megaupload fájlmegosztó bezáratása után több órára elérhetetlenné tették az Amerikai Igazságügyi Minisztérium, az FBI és a CIA honlapját. Az ACTA elleni tiltakozásul túlterhelték a BMI, a Warner Music és a Universal Music weboldalát. Darknet fedőnevű akciójuk keretében pedig több mint 40 gyermekpornó oldal ellen indítottak támadást. Közülük a legjelentősebb a Tor hálózaton működő Lolita City. A Tor olyan hálózati rendszer, amely anonim internetezési lehetőséget biztosít felhasználói számára, tehát lenyomozhatatlan. Az Anonymus hackerei feltörték az oldal adatbázisát, és nyilvánosságra hozták az ott szereplő személyes adatokat.

A szervezet több kormány honlapja ellen is támadást intézett, legutóbb például a szír elnök levelezését megszerezve sikerült még egy államot magukra haragítaniuk. Bár hozzá kell tenni, az elnök jelszavának feltörése egy óvodás számára sem okozott volna gondot, hiszen a 2. legnépszerűbb jelszót használta, a számokat 1-5-

A 4chan Christopher Poole által 2003-ban alapított weboldal. A felhasználóinak egy részéből szerveződött az Anonymus hackercsoport. A 4chan az internet egyik legnagyobb hatású oldala, a japán popkultúrával és a felnőtt tartalmakkal kapcsolatos hozzászólások a leggyakoribbak, az egyetlen tiltott dolog a gyermekpornó. Az oldal teljesen anonim, használatához nem kell regisztráció. A 4chan rengeteg mémet termel ki: innen származnak pl. a lolmacskák (cicás képek vicces szöveggel), a Rickrolling vagy a Pedobear.

Guy Fawkes Katolikus családból származó összeesküvő, aki 1605. november 5-én megpróbálta felrobbantani a Londoni Parlamentet, amit a britek minden évben lelkesen meg is ünnepelnek egy halom petárdával és tűzijátékkal.

11 11 PB 2012 majus.indd 11

2012.05.24. 3:33:43

KAPTÁR LENTHÁR BALÁZS

AZ ÜGYNÖKKÉRDÉS INKÁBB POLITIKAI, MINT ÉRTELMISÉGI BELVITA » INTERJÚ DR. GYARMATI GYÖRGGYEL, AZ ÁLLAMBIZTONSÁGI SZOLGÁLATOK TÖRTÉNETI LEVÉLTÁRÁNAK FŐIGAZGATÓJÁVAL A demokratikus Magyarország 23 éve során többször is előkerült, majd elsikkadt az úgynevezett ügynökkérdés. Politikai oldalak marcangolták egymást kérlelhetetlenül, szidták egymás felmenőit, vádaskodtak. Ügynök volt, nem is, jó, de csak egy kicsit, na és, valamint ehhez hasonló fordulatokkal volt tele – és megnyugtatásul közöljük, hogy lesz is még tele – a magyar közélet. Dr. Gyarmati Györggyel, a Történeti Levéltár főigazgatójával beszélgettünk arról, hogy hol is tart ez a dolog valójában.

Pécsi Bölcsész: Hogyan látja, tanár úr, miben vagyunk mi mások, mint a lengyelek, a csehek, a szlovákok vagy a németek? Ugyanis egyre csak arról hallani, hogy Magyarország az egyetlen olyan volt keleti blokkos, ám jelenleg Európai Uniós tagország, amely nem tudta megnyugtatóan rendezni ezt a problémát.

Dr. Gyarmati György: Ez úgy nem igaz, ahogy a kérdésben állítás van. Odáig igaz, hogy a volt szocialista blokkon belüli minden egyes ország különbözőképpen kezdett hozzá ehhez a dologhoz, de hosszú ideig tar-

tana, ha elsorolnám a különbségeket. Magyarország egy szempontból valóban hátrébb van, mégpedig azért, mert az erre szánt feldolgozó kapacitást túlzottan szűkre mérte. Példaképpen: az egykori NDK-ban – mely 17 milliós lakossággal rendelkezett – a Gauck intézet kezdett foglalkozni a kérdéssel, mintegy kétezer ötszáz fős létszámmal. Azóta ez valamelyest csökkent ugyan, de a lengyeleknél most is kétezer-háromszázan dolgoznak ezen. Egyik ország sem nagyobb annyival hazánknál, hogy hússzor akkorra apparátus végezze ezt a munkát, tehát mondhatjuk, hogy ilyen viszonylatban Magyarország már a startnál lemaradt. Azonban sem a németeknél, sem a cseheknél nem lehet hozzáférni a katonai elhárítás anyagaihoz, nálunk igen.

A lengyeleknél annyiban is más a helyzet, hogy ott öszszekapcsolták a múlttal való szembenézést – az egyéni állampolgári kárpótlást – az intézményes múltfelülvizsgálattal, illetve felelősségre vonással. Sok hasonlóság van közöttünk és a csehek, valamint a szlovákok között, s hármunkhoz viszonyítva is van még behoznivalója a románoknak a fennmaradt iratok hozzáférhetővé tétele tekintetében. A bolgár példa meg olyan, mint egy jelenben játszódó népmese: hol van, „hol nem van”. A szófiai információs kárpótlás intézete most ünnepelte fennállása ötödik évfordulóját, s ez már hosszúnak számít ahhoz képest, hogy a megelőző 20-ból 15 évben rendre létrehozták, majd a következő hivatalba lépő kormány felszámolta azt. Amiben viszont Magyarország egyáltalán nincs elmaradva, sőt a mindig bezzeg példaként említett Németországban sincs ilyen, az a külső akkreditált kutatók hozzáférhetősége az anyagokhoz. A Stasi-iratokat őrző berlini intézetnek van egy száz főt meghaladó történészosztálya, ennek munkatársai kutathatják az ott őrzött iratokat, de külső kutató igencsak nehézkesen juthat hozzá a fennmaradt forrásokhoz.

PB.: Említette a bolgár példát. Nem igazán tudok itt elvonatkoztatni a magyarországi eseményektől, ahol szintén volt Iratfeltáró Bizottság, Mécs-bizottság, Kenedibizottság, most alakul a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, tehát olybá tűnhet, hogy itt is igen komoly a kavarodás.

Gy.Gy.: Kihagyta az iratátadást 2003-2005 között felügyelő Gálszécsy-bizottságot, de ezzel együtt is mintha keveredne a szezon a fazonnal. Németországban, Lengyelországban, Csehországban is volt/van olyan parlamenti bizottság, mely e munkálatokat felügyelni hivatott, de az sehol sem azonos az őrzést-feltárást, illetve az információs kárpótlást ténylegesen végző szervezetekkel, levéltárakkal. Különböző és eltérő funkciójú intézménytípusokról van szó. A felsoroltaknak – az elsőt leszámítva – azt kellett vizsgálniuk, hogy a titkosszolgálatok átadtak-e minden anyagot az intézeteknek.

Eddig minden bizottságnak sikerült megállapítania azt,

12 PB 2012 majus.indd 12

2012.05.24. 3:33:43

KÖZTÜNK SZÓLVA LENTHÁR BALÁZS

hogy a megmaradt iratokat – azokat kivéve, melyeket már az új parlamentáris, demokratikus Magyarország nemzetbiztonsági szempontból aggályosnak minősített – átadták. (A budapesti Történeti Levéltár jelenleg az egykori titkosszolgálatok fennmaradt iratainak a 93 százalékát őrzi.)

PB.: Mennyiben áll meg 2012-ben a nemzetbiztonsági kockázattal való takarózás? Elvégre itt olyan anyagokról van szó, melyek 1989 előtt készültek.

Gy.Gy.: Ez is egy olyan dolog, amelyről viszonylag ritkán van szó a médiában. A visszatartott iratokat folyamatosan, törvény szerint háromévenként kötelezően felül kell vizsgálni. Az elmúlt évek során kis mennyiségben ugyan, de évről évre kaptunk újabb anyagokat, de a „normális ügymenetnek” nincs hírértéke.

PB.: Mi lehetett az oka, hogy 1994-ben egy annyira leszűkített értelmezésű ügynöktörvényt hoztak, mely kizárólagosan a 3/3-as ügynököket érintette?

GY.GY.: Magyarországon, divatos szóval élve a „leglájtosabb” volt az átmenet, ennél talán csak a csehek bársonyos forradalma volt enyhébb. Hazánkban a „rövid huszadik század” (1918-1990) alatt kilenc rendszerváltás történt, és ebből nyolc vérrel, vassal, megtorló számonkérő székekkel és koncepciós perekkel ment végbe. A kilencedikben résztvevők 1990. után törekedtek arra, hogy ezúttal vér nélkül következzen be az átállás, és ennek során szakítsanak a korábbi nyolc azon gyakorlatával, hogy a megelőző rendszerek képviselőinek felelősségre vonásával legalább annyi újabb sérelmet okozzanak, mint amennyit ezen eljárásokkal orvosolni szándékoztak. Ez értelemszerűen következett az átalakulás jellegéből, melyet azóta is békésnek, tárgyalásosnak, sőt „alkotmányos rendszerváltásnak” nevezünk.

PB.: Mit gondol, tanár úr, Kövér László azon véleményéről, miszerint ez az egész ügynökkérdés csupán egy értelmiségi belvita, és a társadalom szélesebb rétegeit nem érdekli ez a kérdés?

Gy.Gy.: Azt kell mondjam, hogy igaza is van, meg nem is. Ez az úgynevezett információs kárpótlás a rendszerváltás egyik deficitjének indult, de mára már a demokrácia deficitje lett. A dolog másik része, hogy 1989. óta eltelt huszonhárom év. Ez egy kicsit olyan, mintha az 1946-ban, vagy 47-ben bíróság elé nem állított Horthy Miklóst 1968-ban, tizenegy évvel halála után akarták volna felelősségre vonni. Nagyon sok mindenről lekéstünk. Azt se felejtsük el, hogy időközben újabb politikai szereplők jelentek meg a közélet színpadán, s úgy tűnik, hogy minden újabb formáció szükségesnek látja

újratematizálni ezt a – közben valóban politikai gumicsonttá vált – kérdést. Ebben az értelemben kénytelen vagyok visszautasítani az elnök úr azon vélekedését, hogy értelmiségi belvita volna. Számomra sokkal inkább politikai indíttatású egyfelvonásos darab ismételt műsorra tűzése, új szereplőkkel és változó szerep(le) osztásban.

Nehéz ugyanakkor említetlenül hagyni, hogy közben érdemlegesen is történt egy s más. Az államszocialista Magyarország időszakából – az iratfeltárás mostani állapotát tekintve – közel egymillió ember számára tudna információs kárpótlást nyújtani a Történeti Levéltár a jelentkezőknek, ha a valóban megfigyeltek-meghurcoltak (illetve jogutódaik) jelentkeznének. Az ügynökügyeknek a politika és a média épp elég propagandát csinált az elmúlt tizenöt év során, ám ennek ellenére eddig mindössze huszonötezren érdeklődtek egykori megfigyeltségük iránt. Hozzáteszem, akikre találtunk információt, azok számára eddig félmillió oldalnyi iratot adtunk át.

A másik félmillió oldalnyi iratmásolatot pedig a nálunk megforduló kutatók vitték el. Sokkal inkább egyetértek Gálszécsy András (az Antall kormány titokminisztere) véleményével, ami bizonyos mértékig összefügg Kövér László vélekedésének a második részével: olybá tűnik, mintha az embereknek lenne egyéb más, ennél aktuálisabb napi gondjuk, problémájuk, amivel foglalkozniuk kell. S ezeket – tehetem hozzá – egyre kevésbé a már letűnt régi rendszer, hanem az elmúlt két évtized produkálta/produkálja számukra.

13 13 PB 2012 majus.indd 13

2012.05.24. 3:33:43

KAPTÁR VÁRNAGY SZABOLCS

PREVENCIÓ HELYETT SZIGOR » PÁR SZÓ AZ ÚJ DROGTÖRVÉNYRŐL A megannyi megszorító csomag, új adónem és felsőoktatási törvényreform mellett jóval kisebb hírverést kapott az új drogtörvény, melyről a Szociális Munka és Szociálpolitika Szaknapok első napján tartott előadást Dr. Szemelyácz János.

Nehéz kérdés előtt álltak a törvényhozók, azonban végül a drogokkal kapcsolatban is hasonló úton haladtak, mint ahogy azt már több esetben láthattuk, akár a felsőoktatási törvény ügyében. Nevezetesen, a társadalmi vita megvalósulása legjobb esetben is csak idézőjelesen érthető. A komoly kérdésekben a szakértők véleményére fittyet hányva hozták meg döntéseiket, melyek visszatérő motívuma a kiadások drasztikus csökkentése. Ha pedig nincs pénz prevencióra, marad az elrettentés, a kriminalizáció, a még nagyobb szigor és legvégső esetben a börtön.

Hogy ez célravezető-e, azt majd csak később fog kiderülni, mivel nincsenek olyan tanulmányok, melyek például előzetesbe került fiatalok életútját kísérnék végig.

Kérdés, hogy valakinek az életére mi lesz pozitívabb hatással, ha gyógykezelésben részesülhet, vagy ha belepillanthat a fogdában az alvilág működésébe. A lényegnek annak kellene lennie, hogy a használók minél kevesebb ártalom elszenvedésével juthassanak túl azon az életszakaszukon, ahol illegális szerekhez nyúlnak – hiszen a függők száma igen alacsony, a füvesek körében 8%, de még a legnagyobb addiktív potenciállal bíró szer, a kokain esetében is csak 30%, a döntő többség tehát sohasem lesz függő, pusztán egy kanyart vesz az életük. Az, hogy a kanyar végül hova lyukad ki, az attól függ, hogy idő közben milyen hatások érik.

kőzése, a jobb memória vagy a jobb szex.

Nehéz erről a kérdéskörről érdembeli vitát folytatni, pedig a fontossága a dizájner drogok előretörésével igencsak esedékes lenne. A dizájner drogok olyan szerek, melyek a számítógépen, kockás papíron születtek. Egy kémikus készít egy vegyületet, majd pár tesztalanyon kipróbálja. Ha jó, gyártani kezdik, ha nem, nem. Ezáltal senki sem tudja igazán, hogy mit vásárolnak, és milyen hosszú távú hatásai lesznek, ami a fogyasztók számára a legrosszabb eshetőség, hiszen így a kezelésük is roppant nehéz. Ám, mivel az összetételük napról napra változhat, betiltani sem lehet őket, hisz egy helyére két új jön, tehát legálisan is hozzáférhet bárki, aki akar.

Hozzájuk kapcsolódik az úgynevezett C lista, mely azokat a szereket tartalmazza, melyek forgalmazása tilos csak. Jellemzően olyan szerekről van szó, melyeknek nincs legális felhasználási módja, tehát nem készül belőle se fürdősó, se műtrágya. Ezeket egy évig a C listán tartják, mialatt károsságukat elemzik, majd vagy veszélytelennek nyilvánítják, vagy felkerül az A listára, azaz a tiltott szerek listájára, mint ahogy az legutóbb a mefedronnal is történt.

Jelenleg azonban úgy tűnik, nem a prevencióra és a párbeszédre fog a hangsúly kerülni. Érdemes észben tartani, hogy például az az ember, aki közintézményben vagy annak közvetlen közelében illegális drogot tart vagy fogyaszt, az 2-től 8 évig tartó szabadságvesztéssel is büntethető. A kollégium pedig közintézmény, hogy csak egy példát mondjunk. Tehát egy füves cigi a Szántó előtt akár a hallgató egyetemi pályafutásának a végét is jelentheti, ami tény és való, igencsak elrettentő.

Persze ahhoz, hogy ilyen kérdéseket felvessünk, egy aktívabb párbeszéd kellene a drogokkal kapcsolatban.

Magyarországon ragaszkodunk egy álszent kettős mércéhez, mely egyik oldalán az alkohol van, amit egyenesen ösztönöznek – hungaricumunk a pálinka, melyet már otthon is lehet főzni. A másik oldalon pedig az illegális szerek állnak, melyek lehet, hogy a politikusok szemében egész másak, de a fiataloknál nem feltétlen.

Bármilyen drogról legyen szó, mindig van egy célja, amiért fogyasztják, legyen az a sikeresebb beilleszkedés, a gátlások kisebb-nagyobb mértékben való levet-

14 PB 2012 majus.indd 14

2012.05.24. 3:33:44

KAPTÁR HAJDU MARIANN

PLÁGIUM KISOKOS » NEMCSAK KEZDŐKNEK Egyetemi hallgatóként különösen fontos, hogy tisztában legyünk a plágium fogalmával, hiszen legyen szó szakdolgozatról vagy egy mezei beadandóról, mindig el kell tudnunk számolni forrásainkkal. A plágiummal gyanúsított szerzőnek nemcsak az ellene folyó eljárással, hanem a tudományos vagy magasabb körökben elszenvedett hitelvesztéssel is számolnia kell.

lyeket szabad felhasználásnak nevezünk, ennek egyik gyakori formája az idézés, és ehhez kapcsolódóan az átvétel. Ez azt jelenti, hogy más műből, a cél által indokolt terjedelemben, az eredetihez híven lehetséges idézni, a forrás és a szerző pontos megjelölésével (azaz a névviselési jog tiszteletben tartásával). A bizonytalanságot általában ez a cél által indokolt terjedelem szokta okozni, ezt leginkább esetről esetre lehet megvizsgálni.

Mindenképp fontos, hogy a másik műből származó idézet semmiképp sem tölthet be főszerepet, inkább egy adott álláspont bemutatására vagy alátámasztására lehet használni.

PB.: Ha egy dolgozat több mint fele nemcsak hasonlít, de szinte teljesen meg is egyezik egy másik művel, és közte sehol sincs megjelölve az eredeti szerző forrásként, akkor ez plágiumnak tekinthető?

Sz.G.: Alapos vizsgálat nélkül nem könnyű ennek a megítélése, mivel ha nincsenek lábjegyzetek, konkrétan nem derül ki, hogy melyik gondolat honnan származik, mi az, ami idézet, és mi az, ami nem. Amennyiben vannak idézetek, akár szó szerintiek, akár tartalmi jellegűek vagy lefordított részek, de ez nem derül ki, a formai követelmények megsértése miatt önmagában jogsértő lehet. Abban az esetben, ha a folyó szöveg alapján (pl. a szövegben való hivatkozással) pontosan kiderül, hogy mi az, ami ténylegesen át van véve és mi az, ami nincs, nem gond, hogy nincs lábjegyzet.

PB: Nem véletlen, hogy ma már a szakdolgozatokat is csak a szerző által aláírt befűzött plágiumnyilatkozattal lehet leadni. Egy ilyen jellegű jogsértés milyen következményekkel járhat?

Nem csoda tehát, hogy a hvg.hu által közölt, a köztársasági elnök, Schmitt Pál doktori disszertációjával kapcsolatos plágium ügy felbolydította az egész országot.

Az ügy kapcsán a plágiumról, a szerzői jogokról, illetve azok megsértésének esetleges következményeiről beszélgettünk Dr. Szőke Gergely médiajogásszal.

Pécsi Bölcsész: Először is fontos lenne tisztázni a fogalmat: pontosan mi számít plágiumnak?

Dr. Szőke Gergely: Plágiumnak legáltalánosabban azt lehet tekinteni, amikor egy szerző a saját művében más szerzőnek az alkotását olyan módon használja fel, hogy nem tünteti fel ezt a forrást és a szerzőt megfelelően. Tulajdonképpen a sajátjaként használja fel más szerző alkotását. Ez szerzői jogi értelemben elsősorban a névviseléshez való jog megsértését jelenti. Emellett sértheti a szerző ún. vagyoni jogait is, hiszen bármilyen szerzői alkotás felhasználásához szükséges az adott szerző engedélye. Ez alól létezik néhány kivétel, ame-

Sz.G.: Vannak egyrészt jogszabály által előírt következmények: a szerzői jog megsértése. Itt alapvetően két típusú szankciót lehet megkülönböztetni: a polgárjogi és a büntetőjogi szankciókat. Előbbi lehet például nyilvános elégtétel (pl. bocsánatkérés) vagy kártérítés követelése, utóbbi viszont csak vagyoni hátrány esetében alkalmazható Megjegyzendő, hogy egy idő után e jogkövetkezmények elévülnek. Emellett belső szabályzatok, mint a különböző egyetemeké is előírhatnak szankciókat. Ebben az esetben nemcsak a szerzői jogok megsértése lehet a baj, hanem az, hogy egy mű az egyetemi szakdolgozatokkal, doktori dolgozatokkal, stb. kapcsolatos, szabályzatban leírt követelményeknek sem felel meg.

Hiszen ha nagy mennyiségű plágiumról beszélünk, nem teljesül az a kritérium, miszerint a műnek saját szellemi produktumnak kell lennie. Amennyiben ez pl. szakdolgozat esetén beigazolódik, a PTE szabályzata alapján a dolgozatot elégtelenre kell értékelni, és fegyelmi eljárást kell indítani a plagizáló személy ellen.

15 15 PB 2012 majus.indd 15

2012.05.24. 3:33:44

KAPTÁR TATAY ESZTER

TISZTESSÉGTELEN MÁSOLATOK Január elején robbant a hír, miszerint Magyarország köztársasági elnöke, Schmitt Pál, doktori disszertációjában saját szellemi termékeként tüntetett fel több mint 180 oldalnyi írást, melyet egy bolgár, valamint egy német tudós tanulmányából emelt át. Az eset meglehetősen kínos, azonban korántsem egyedülálló a történelemben: plágiumvádak régtől fogva kísérik a különböző ember alkotta műveket.

Plágiumról abban az esetben beszélhetünk, ha valaki egy idegen szellemi alkotást részben vagy teljes mértékben eltulajdonít, és saját neve alatt hoz nyilvánosságra. A plágiumvétség mindazonáltal nem összekeverendő a szerzői jogok megsértésével – noha vékony a határvonal és igen könnyedén előfordulhatnak átfedések a két eset között, de utóbbi elsősorban az alkotó azon jogának csorbítása, mely a mű terjesztéséről, másolásáról, forgalmazásáról való önálló rendelkezését biztosítja, és rendszerint ebből a szerzőnek vagyoni előnye is származik.

Nagy port kavart tavaly februárban az akkori német védelmi miniszter, Karl Theodor zu Guttenberg ügye.

A politikus ígéretes jövő előtt állt: fiatal kora ellenére meglehetősen magasra jutott a szamárlétra megmászásában, noha túlzottan alacsonyról nem is kellett kezdenie előkelő származása révén. Az alig negyvenéves báró bokros hivatali teendői és mesébe illő családi élete mellett 2007-ben még arra is időt tudott szakítani, hogy doktori címet szerezzen. A Bayreuthi Egyetem kiváló minősítéssel fogadta be dolgozatát, mely az „Alkotmány és alkotmányos szerződés: alkotmányfejlődés az USA-ban és az EU-ban” címet viselte. Egy német lap, a Süddeutsche Zeitung indította el a lavinát, mikor leközölte, hogy a disszertáció jelentős része más szerzők munkáiból származik, erre utaló hivatkozás azonban sehol sem található, továbbá a bevezető teljes egészében egy újságcikkből lett átemelve. Guttenberg kezdetben abszurdnak és zavarosnak nevezte az őt ért vádakat, ám az egyre sokasodó bizonyítékok hatására először megvált doktori címéről, majd lemondott védelmi miniszteri tisztségéről. Az ekkor a sajtóban már csak Googlebergként vagy Copy-Paste báróként emlegetett férfi nyilatkozatában végül elismerte: túlságosan kevély

volt, mivel azt gondolta, össze tudja egyeztetni a családi, tudományos és politikusi életet, ám utóbb kudarcot vallott. Néhány hónappal később a Bayreuthi Egyetem vizsgálóbizottsága negyven oldalas jelentést adott közre a plágiumgyanú beigazolódásáról.

A német politikus és a magyar államfő esete közti hasonlóság, hogy a tudományos fokozatukat kiadó felsőoktatási intézmény summa cum laude minősítéssel illette munkájukat. A latin kifejezés jelentése „a legnagyobb dicsérettel”, tehát a bíráló bizottság kiemelkedően jónak titulálta az alkotásokat. Hogyan lehetséges, hogy egy négy-ötfős testület minden tagja alaposan megvizsgál egy dolgozatot, azonban figyelmüket mégis elkerüli a hivatkozások hiányossága, illetve az egyezés más írásokkal?

Az elmúlt év októberében Viktor Janukovics ukrán elnököt is érték támadások. Opportunity Ukraine címmel publikált könyvében különböző folyóiratokból származó újságcikkekre, képviselői beszédekre és egy főiskolai szakdolgozatra is ráismertek a vizsgálók. A vádakat ez esetben is elutasította az érintett, majd a művet angol nyelven közvetítő fordító vállalta a felelősséget azt állítva, hogy ő törölte a lábjegyzeteket tévedésből.

Nem kell messze utaznunk plágiumügyek kapcsán, ugyanis nem Schmitt Pál az első ember a magyar történelemben, aki koppintás gyanújába keveredett. A Debreceni Egyetem 2009-ben vonta vissza Gabódi Béla beregszászi főiskolai pedagógiatanár doktori fokozatát, miután bebizonyosodott, hogy nem csupán saját kútfőből dolgozott.

A magyar irodalomtörténet első plágiumügye 1826-ban az Élet és Literatura című folyóirat oldalain zajló úgynevezett Iliász-pör volt. Kölcsey Ferenc elküldte Kazinczy Ferenc számára Homérosz eposzának fordításdarabjait, azonban nem sokkal ezután egy erdélyi költő, Vályi Nagy Ferenc neve alatt jelent meg a trójai háborúról szóló mű magyar nyelvű kiadása, benne a Himnusz szerzőjének fordításrészleteivel – személyének említése nélkül. Kölcsey nehezményezte ezt, a Széphalmon élő nyelvújító viszont semmi kivetnivalót nem talált az átvételben. Az eset következményeként a korábban szoros barátságot ápoló Kazinczy és Kölcsey elhidegültek egymástól, bár ebben egyéb tényezők is közrejátszottak.

1936-ban a Nemzeti Színház igazgatóját vádolták meg tisztességtelen kölcsönzéssel, Dr. Németh Antal pedig talán nagyon okosan a hallgatást választotta. A módszer olyannyira bevált, hogy szép lassan mindenki megfeledkezett az ügyről. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyrészt komoly politikai háttérrel rendelkezett,

16 PB 2012 majus.indd 16

2012.05.24. 3:33:45

KAPTÁR TATAY ESZTER

másrészt a világban és az országban zajló események elhomályosították a „A színjátszás esztétikájának vázlata” című disszertáció eredetiségének kétségbevonhatóságát és hasonlatosságát egy négy évvel korábbi, Lorenz Kjerbüll-Petersen német esztétikus által közreadott tanulmányhoz.

A felsőoktatásban résztvevő diákok között rendszeresen akadnak olyanok, akik megkockáztatják a másolást annak ellenére, hogy a lebukásnak komoly következményei vannak. A Budapesti Corvinus Egyetemen egy vizsgázó vesztét okozta, hogy dolgozatát az a személy bírálta, akinek értekezéseiből hivatkozás nélkül merített – az eset következtében eltanácsolták az intézménytől a csalni próbáló fiatalt.

A tudományos munkák világa mellett jellemző, hogy minden nagyobb sikert befutó terméket másolatnak titulálnak, legyen szó bestsellerről vagy akár mágnesvasútról.

A hatalmas népszerűségnek örvendő Harry Potter könyvsorozat szerzőnőjét, Joanne Kathleen Rowlingot több ízben is bíróság elé kívánták citálni, méghozzá egy 1987-ben megjelent „Willy, a varázsló kalandjai” című írás miatt. A felperes állítása szerint több részlet is visszaköszön a Harry Potter és a Tűz Serlegében, úgy mint a mágustanoncok viadala, valamint a Roxfort Expressz – a diákokat a bentlakásos iskolába szállító vonat – ötlete. Az írónő és a sorozat kiadója elzárkó-

zott a vádaktól, végül pedig a bíróság is elutasította a keresetet.

Hasonló helyzetbe került Dan Brown is: A Da-Vinci kód papírra vetőjét két brit történész kiáltotta ki plagizálónak, mondván, ők álltak elő Jézus és Mária Magdolna eltitkolt gyermekének ötletével még 1982-ben „A szent vér és a szent Grál” címet viselő kötetükben. A bíróság ebben az esetben sem adott helyt a vádaknak, ráadásul a veszteseknek 1 millió fontot is fizetniük kellett a perköltség számlájának kiegyenlítése végett.

A technika vívmányait sem kerüli el az ármány és a koppintás. Német tervezők szerint Kína az ő ötleteik alapján hozott létre saját gyártású mágnesvasutat. A kezdetben közös vállalkozásnak induló projektet az ázsiai ország olcsóbban kívánta megvalósítani, így mialatt a Siemens és a ThyssenKrupp alkotta konzorcium megépítette a Sanghaj belvárosát és repülőterét összekötő 35 kilométeres pályát, a mérnökök ellesték a fortélyokat. Peking természetesen tagadott, a németek pedig bosszankodnak, mivel egy komoly pénzösszegeket megmozgató vállalkozástól estek el.

A másolók listája tehát hosszú, és ki tudja, hány doktori disszertáció és alkotás lapul még a szekrényben porosodó csontvázként.

17 17 PB 2012 majus.indd 17

2012.05.24. 3:33:45

KAPTÁR TATAY ESZTER

„NEM ELÉG, HA SOKAN ELJÖNNEK, A LÉNYEG, HOGY JÓL IS ÉREZZÉK MAGUKAT” Az előző félév bizonytalansága, a homályos kormányrendeletek és különböző megszorítások roppant módon megnehezítették munkáját, és ez az új év megérkeztével mit sem változott. Nagy Zoltánnal, a BTK HÖK kulturális referensével beszélgettünk a programszervezés körülményességéről, az első munkájáról, paradicsom termesztéséről és furcsa sztárallűrökről a színfalak mögött.

Pécsi Bölcsész: Hogyan tévedtél a rendezvényszervezés talajára?

Nagy Zoltán: Ez kicsit legendaszerű, de tényleg így történt: az egyik kollégiumi szobatársam nagyon kedvelte Gion Nándor újvidéki irodalmár műveit. Amikor azonban egyszer elment volna Budapestre, egy személyes találkozóra, az író pár nappal az esemény előtt meghalt.

Ahogy beszélgettünk, szóba került, hogy még valaki van az országban, aki szívesen találkozik a közönségével, az akkor már 90 felett járó Faludy György. Úgy gondoltuk, nem ártana sietni, nehogy kifussunk az időből, és megismétlődjön a korábbi eset. Hosszas utánajárás után sikerült felvennünk a kapcsolatot a költővel, és meghívtuk ide, az Ifjúság úti aulába. Ez volt az első nagyobb dobás, amit teljesen autodidakta módon hoztunk össze, abszolút amatőr szinten. Mégis hatalmas siker volt, tele volt az aula.

PB.: Miképpen kerültél a HÖK-höz?

N.Z.: Nem a szokott metódus szerint, hogy előbb hallgatói képviselő lettem volna, vagy dolgoztam volna a Hallgatói Önkormányzatnak. Átlag mezei történelem szakos diákként kezdtem különböző rendezvényeket tető alá hozni: kezdetben felolvasóesteket, közönségtalálkozó-

kat, majd a Jakabhegyi Kollégiumban már koncerteket, szakesteket is. A 2008-as BTK HÖK választáskor az akkori elnök-alelnök páros úgy döntött, átalakítja a struktúrát, és új feladatköröket hoznak létre. Így született meg a kulturális referensi tisztség. Megkerestek, hogy vállalnám-e, és azóta is én töltöm be a posztot.

PB.: Mit takar a munkád?

N.Z.: Szervezéstől a lebonyolításig gyakorlatilag mindent: a dátum és a helyszín kiválasztásától kezdve a hivatalos ügyek intézésén át a fellépők megkereséséig.

Nagyon sok emberrel dolgozom együtt; nyilván nem én írom meg a promó szövegeket és készítem el a plakátokat, de az alapinfókat nekem kell megadni hozzájuk.

Beadom a költségtervezetet, de nem én számolok el, hiszen azt a gazdasági referens végzi.

Ahhoz, hogy minden működjön, elengedhetetlen egy népes stáb, akikkel vice-versa segítjük egymás munkáját. Annak pedig külön örülök, hogy a hallgatói képviselőink közül egyre többen vállalnak szerepet a rendezvényeink tervezésében és lebonyolításában.

PB.: Melyik az a rendezvény, amelyre a legbüszkébb vagy, amelyik érzésed szerint a legjobban összejött?

N.Z.: Nem szoktam különbséget tenni, de ez nem büszkeség kérdése. Amelyik jól sikerült, az mindig más miatt tetszik: vagy azért, mert minden klappolt a háttérben, és minden úgy ment, ahogy annak mennie kellett, vagy mert nagy nézőszámot produkált, és a látogatók még jól is érezték magukat.

De visszafelé is működik ez a dolog: esetleg azt gondoltuk, hogy rengetegen eljönnek, és azután mégsem.

Sokszor kell rögtönöznünk; a közönség talán észre sem veszi, hogy mekkora rohangálás zajlik a színpad mögött.

PB.: Mi alapján állítjátok össze egy esemény programtervét?

N.Z.: A legfontosabb tényező az anyagi korlát. Szívesen hívnánk sok mindenkit, de egyrészt nem tudnánk az irgalmatlan összegeket kifizetni, mert ugye egy ismertebb ember többe is kerül, másrészt a szabályváltozások is kereteket adnak. Általában figyelünk arra, hogy ki a népszerű közéleti személyiség vagy előadó az adott időszakban, de megesik, hogy ez nem elég ahhoz, hogy sok embert vonzzon.

Már tevékenységem kezdete óta azt látom, hogy az internet komoly ellensége a kultúrának. Sokan azt gondolják, hogy noha nem járnak színházba, koncertekre

18 PB 2012 majus.indd 18

2012.05.24. 3:33:45

HÖK TATAY ESZTER

vagy előadásokra, a számítógép előtt mégis ugyanazt az élményt fogják kapni – ami természetesen nem így van. Elindítanak egy YouTube videót, ami se pénzbe, se fáradságba nem kerül nekik, és ezzel meg is elégszenek. A sport és a kultúra között az egyik nagy különbség, hogy a sportot mégiscsak át kell élni.

Vegyük például a squash-t: ha megnézel otthon egy kisfilmet, az azért nem olyan érzés, hogy „hú, de jó, squasholtam”. Ezzel szemben meg tudsz nézni egy beszélgetést akármelyik előadóval, akit akár én is meghívhatnék, és ugyanahhoz az információhoz fogsz hozzájutni.

PB.: Hallgatói részről szoktak érkezni kívánságok, hogy milyen programok legyenek, kiket hívjatok meg?

N.Z.: Valahogy azt veszem észre, hogy nem igazán mernek a diákok ilyen kérésekkel hozzánk fordulni. Inkább a sportesemények, kulturális pályázatok kapcsán vannak megkeresések. Sokszor csinálnak maguktól is rendezvényeket, amikről mi nem is tudunk, pedig szívesen segítenénk, amiben csak tudunk.

PB.: Előfordul, hogy egy-egy fellépővel probléma adódik?

N.Z.: Embere válogatja, több kategóriájuk van. Az igazi nagy sztárok, már amennyire ebben az országban léteznek ilyenek, egyértelmű követelményrendszer alapján dolgoznak, melyet a menedzsmentjük tart kézben.

A szerződésben rögzítettek alapján profi körülményeket kérnek, és ők is ennek megfelelően, ehhez igazodva végzik a feladatukat. Nem találkoztam még olyannal, aki nagyképűsködött volna; például ugyanúgy tudnak örülni a sörnek, mint akárki más.

Persze akadnak veszélyesebb figurák is, ők jellemzően az első sikerek környékén járók, akik éppen csak túl vannak a saját baráti körükön. Ha viszont az ember higgadtan letisztázza velük a helyzetet, ők is hamar megszelídülnek. Ilyenkor egyébként soha sem a technikai háttérről van szó – ha azzal lenne probléma, az teljesen jogos. Inkább amolyan allűrként felfogható dolgok: miért nincs négy lámpa az öltözőben, vagy miért italbónt kapnak ahelyett, hogy felszolgálnák nekik az innivalót. Szerencsére viszont ez elenyésző százalékban fordul csak elő.

PB.: Mivel foglalkozik egy kulturális referens a szabadidejében, már ha egyáltalán van neki?

N.Z.: Kertészkedem. Teljesen belebolondultam az utóbbi időben. Tavaly találtam ki ezt mint hobbit, mert a Marokkóból importált paradicsom valahogy nem volt az igazi. Van egy kis konyhakertem, amiben fűszer- és gyógynövényeket, valamint zöldségeket termesztek, illetve a gombászat alaplépéseit igyekszem elsajátítani.

Főztem már többek között zöldparadicsom-lekvárt és házi ketchupot, készítettem befőttet. Néha eljutok egyegy koncertre is, de már nem igazán járok szórakozóhelyekre, bőven elég annyi buli, amennyire hivatalból el kell mennem.

Persze nem mindig volt ez így, rengeteget mulattunk, de ha az embernek reggel kilencre be kell mennie dolgozni, és már nehezebben megy a regenerálódás, akkor azért meggondolja azt az esti csapatást a Szenesben.

PB.: Mik a terveid a jövőre nézve?

N.Z.: Egy darabig még szívesen maradnék a HÖK-ön, aztán majd meglátjuk. Ha úgy hozza az élet, hogy váltanom kell, akkor akár más területen is szívesen kipróbálnám magam. Történelem tanár azonban biztosan nem leszek.

19 19 PB 2012 majus.indd 19

2012.05.24. 3:33:45

HÖK BAGICS ZOLTÁN

MINDENKI A SAJÁT SZÓVIVŐJE! A ritkábban használt rövidítéseink közé tartozik az OMHV, mely ugyan félévente csak egyszer esedékes, de jelentősége mégis nagy. Az Oktatói Munka Hallgatói Véleményezése nevet takarja, mely alkalmat ad arra, hogy névtelenül és őszintén értékelhessük tanárainkat. Az OMHV a 2007/2008as tanévben indult útjára, és azóta minden évben elvégzi a felmérést a Hallgatói Önkormányzat, így lassan egy generációkon átívelő adatfolyam birtokában leszünk.

szemben, de az éremnek két oldala van.

Legelőször azt kell őszintén bevallanunk, hogy az órák hány százalékán vettünk részt, mely nem egy elhanyagolható tényező a véleményünk kialakítása szempontjából.

Az OMHV célja persze nem az, hogy bosszúállási felületet biztosítsunk azon diákoknak, akik valamelyik tanárukkal szemben sértve érzik magukat. A felmérést azért is töltsd ki, hogy a kedvenc előadóidat közelebb juttathasd az Év Oktatója cím elnyeréséhez.

A tanév mindkét félévének összesített eredményei adják majd ki azt a számot, amely alapján összeállítjuk a kar legjobb oktatóinak listáját, és persze díjazzuk is őket.

A véleményezéshez nem kell mást tenned, csak lépj be az ETR-be, és keresd az OMHV menüpontot!

Mi a felmérés szerepe hallgatói és oktatói szempontból? Az OMHV egyaránt fontos mindkét félnek.

Hallgatóként egyszerre jogunk és kötelességünk is a véleményezés, hiszen így elősegíthetjük az oktatásszervezés minőségének fejlesztését.

Oktatóink pedig visszajelzést kaphatnak óráik minőségéről, erősségeikről és a fejlesztendő készségeikről.

Felvetődhet a kérdés: „Az oktatók láthatják, hogy kitől milyen pontot kaptak?” Természetesen nem. Az ETR felületén senki sem láthatja a személyes adatainkat, még akkor sem, ha nem vagyunk megelégedve oktatóink egyikének előadásmódjával.

Minden tanár csak a vélemények összesített eredményét kapja meg, amely az ETR felületén keresztül elérhető kérdőív kitöltésének átlagait tartalmazza.

A mostani rendszer 13 kérdése – az eddigi hallgatói visszajelzések alapján – jól lefedi az oktatók előadói kompetenciáját, mind formai, mind tartalmi szempontból.

Ezek pontosan három területre térnek ki: az oktató személyére, az oktató és a tananyag „kapcsolatára”, illetve kiemelt fontossággal az oktatók és a hallgatók közt kialakított kapcsolatra.

A felmérésben többek között pontozhatjuk, mennyire következetes az oktató, mennyire követhető, ahogy a tananyagot leadja, mennyire tartja magát a meghirdetett ütemtervhez, és mennyire segítőkész a hallgatókkal

20 PB 2012 majus.indd 20

2012.05.24. 3:33:49

HÖK VÁRNAGY SZABOLCS

AZ ELEFÁNTCSONTTORONYTÓL A KÖZÖSSÉGI ÉLETIG » A KERÉNYI KÁROLY SZAKKOLLÉGIUM ELMÚLT ÉVEINEK RÖVID ÁTTEKINTÉSE A Kerényi Károly Szakkollégium leköszönő főseniorával, Égő Áronnal és utódjával, Szatmári Áronnal beszélgettünk a Kerényi Szigeten, a tavasz első napján a szakkoli átalakulásáról, hiszen roppant sok változás történt az életükben a legutóbbi cikkünk óta. Új helyre költöztek, a Kerényi Szigetbe, megkapták a hivatalos szakkollégiumi akkreditációt, alapítottak a szokásos kiadványuk, az Annona Nova mellett egy folyóiratot, bevezették a mentor rendszert, elindítottak egy új konferenciasorozatot, csak hogy a legfontosabbakat kiemeljem. Ám mindez évekkel korábbra eredeztethető vissza, a változások nagy része reakció az egyetem átalakulására.

A BA/MA oktatási rendszerre való átállás a szakkollégiumokra is nagy hatással volt, mely most kezd érződni igazán. „Korábban harmad-negyedéves hallgatók jöttek inkább, hogy a már meglévő kutatásukat folytassák, ám ez most már nem lenne tartható. Több a fiatal, de ezzel együtt a szakkoli is lejött az elefántcsonttoronyból” – mondta el Égő Áron. Ahogy az egyetemen, úgy annak minden intézményében megváltozott a hallgatói összetétel, ami nem feltétlen rossz dolog, azonban sokkal nehezebb a folytonosságot megőrizni és a szakkollégium történetét ápolni, ha ilyen gyorsan cserélődnek a tagok. Így a prioritásokat is át kell rendezni.

Korábban a kutatások voltak a központban, mely nem csúszott lejjebb a fontossági listán, az azonban kiegé-

szült másfajta elemekkel: pár éve azt tűzték ki célul, hogy pezsgő közösségi életük is legyen a tagoknak, valamint hogy újra bekerüljenek országos szinten is a szakkollégiumok élbolyába. Mindkét célt sikerült elérni: „Megkaptuk a szakkollégiumi akkreditációt három évre, valamint a Kerényi visszakerült az ország 15 legjobbnak számító szakkollégiumai közé” – mondta el a korábbi fősenior. „Nekünk, bölcsészeknek általában más a világlátásunk, így a pesti, főként közgazdászokból álló szakkollégiumok szívesen kérik ki, sőt, kíváncsiak a véleményünkre, ami remek dolog” – tette hozzá Szatmári Áron, aki idén lépett főseniori tisztségbe.

Nagy hangsúlyt fektetnek a folytonosságra, a korábbi tagok bevonására és ezzel a Kerényi szellemiségének ápolására. Ennek egyik fontos mozzanata a mentor rendszer kialakítása volt. „A mentorok volt kerényisek, akik a BTK valamely doktori iskolájának résztvevői. A feladatuk, hogy segítsék a tagok munkáját. Rendszeresen leülnek mentoráltjaikkal, nyomon követik a kutatásuk alakulását, tanácsokat adnak” – mesélte Égő Áron. „A Pro Collegio díjat is megalapítottuk, melyet azok kaphatják meg, akik sokat tettek a szakkollégiumért, illetve elindítottuk az Alumni konferenciasorozatot, melyen a volt kerényis tagok adnak elő. Mindezek célja, hogy az új tagok mellett a régiekkel is kapcsolatban maradjunk, és alkalmat teremtsünk arra, hogy egymással megismerkedhessünk, így a szakkollégium egy élő közösséggé váljon, ne csak magányos hajtógépek gyülekezete legyen” – részletezte Szatmári Áron. „Nem bezárkózott kutatókat keresünk, hisz rendszeresen vannak gyűléseink, előadásaink. A szakmaiság mellett a közösség a Kerényi nagy előnye. Van egy sajátos hangulata és ritmusa a szakkollégiumnak, melybe ha valaki belerázódik, rengeteget profitálhat szakmailag és emberileg egyaránt” – mondta Égő Áron.

A szakkollégiumnak jelenleg 44 tagja van, de mivel mindenkinek felvételiznie kell minden évben, így bárkinek lehet esélye, hogy bekerüljön. Nem kell hozzá más, csak egy kutatási terv, majd hogy jól szerepeljetek a szóbeli meghallgatáson. A kétrészes felvételi eljárásra a vizsgaidőszakban fog sor kerülni, melyről a honlapjukon – kerenyi.btk.pte.hu – tájékozódhattok!

21 21 PB 2012 majus.indd 21

2012.05.24. 3:33:53

KULTURSOKK BARI MÁRIUSZ

TARR BÉLA GONOSZ IKERTESTVÉRE, SAVON A galaxisok egyedfejlődésük során ugyanolyan kiszámíthatatlanok, kanosak és agresszívek, mint a tinédzserek. (Mint te.)

2030-ra az oroszok kolonizálják a Holdat és teleszemetelik szenzorokkal a Marsot. Robbanó trágya tartja rettegésben az amerikai disznófarmokat. Kiborgizált csigákból csinálna nyálcsíkon csúszó eleven szenzort a Pentagon. Önmagától ír játékokat egy brit mesterséges intelligencia. Új békafajt találtak New York guberáló hajléktalanjai között.

244 év presztízsépítés után megszűnik az Encyclopaedia Britannica tiszteletet parancsolóan hosszú és vastag nyomtatott változata. Ami amúgy egy lutraalbum. Welcome to another day in the life of.

Pontosan ilyen, amikor bukkakét tartanak az internetek a koponyafedőtlenített intelligenciádra, vagy inkább annak abszintlekváros hiányára, én meg lecsapom gyorsan a labdát, ha nem akarsz sokat olvasni: akármilyen jövőt képzeltünk el magunknak, olyan lett, mint amikor Tarr Béla gonosz, inverz ikertestvérét hagyjuk lizergsavat beszélni a szemünkbe.

Pármillió új inger után (mindez általában belefér egy iparstandard három és fél perces slágerbe) talán feltűnik, hogy minden képkockán volt egy ló, de nem feltétlenül.

A bevezető a cikk születése előtti 24 órában megjelent cikkekből tallóz, Szabi pedig azt kéri tőlem az internetek bugyraiban, hogy nyissam meg a jövőről és a jövő alakulásáról szóló cikksorozatot, és ezt félig-meddig azért teszi, mert tudja, hogy a jövőt legalább egyszer fogom orgiához, alberthoffmanni főzőkatlanhoz (erre külön rákerestem, extra BDSM tartozék az emellé érkező rendfa) és egy végtelen gokartpályához hasonlítani.

Igen, gyakorlatilag ez volt a lényeg, a nyitást azonban örömmel.

ELTŰNT AZ EGY-IGAZ-ÚT 01. Beborítottuk a gimnáziumi órákat, főiskolai előadásokat és egyetemi szemináriumokat meg laborokat egyaránt. Sem a tanárok, sem a papírformában azonnal elévülő könyvek nem tudnak lépést tartani a heti rendszerességgel breakthrougholó tudományos élettel, a kvantumtudományok meg úgy tekerik meg a világ mozdíthatatlanságába vetett hitedet, mint jobbfajta spliffet.

02. Eltűnt a tankönyvi eztörtént és ígyvan hagyománya, nincsenek már olyan stabil és biztos megélhetési ösvények, amikben a szülők meg a nagyszülők hittek.

Megszületett az Ezer Autoriter Hang fightclubja, ahol történelmek, eszmék és magyarázatok küzdenek egymással a fennmaradásért és az átöröklődésért. Eddig az uralkodó réteg írta a történelmet, most a legszegényebb legkisebbkirályfi, és küzdhet a fórumok trolljaival a világ igazságairól, legyen szó fizikáról, filozófiáról vagy történelemről.

03. A világ eddigi legerősebb fegyvere a NEM volt. A NEM új értelme a kikapcsológomb. Az internetek eddig azért okoztak adrenalinrohamot, mert annyi információt kaptunk rajtuk keresztül, most meg már menőbb kikötni magunkat a kábelről pár napig, mint leszokni a cigiről. És könnyebb is. Mert az adat egyszerűen túl sok. És túl édes.

04. Minden utánakereshető, minden megnézhető, minden megtanulható a YouTuberól vagy a lewarezolt tankönyvekből, és pontosan ezért semminek sincsen tétje és semmi sem fontos igazán.

05. Olyan intenzitással érkezik az adat, hogy a toleranciaszintünk kritikusan magasra ugrott. Rákgyógyszer? BITCH PLEASE, a kínaiak megcsinálták már opensourceban két hete, ja hogy nem olvasod a titkos biopunk fórumokat. A világ legnagyobb, több száz fős gruppenje? UNALMAS, csinálják meg ezt VISSZAFELÉ egy benzolgyűrűben, akkor talán letöltöm. Forradalom két utcával arrébb? Akkor valószínűleg nem megy a Netpincér. YouTube van róla? Nincs? Akkor komolytalan. Akkor mégis rendelek valami pizzát. Semmi sem új és ezt mondja ki a harmincnégyes szabály is: ha van, akkor már pornó is van belőle. (Tehát bármi, amit emberi lény elképzelhet, abból már volt pornó is. De hagyjuk a lételméletet.)

06. Mindennek legvegytisztább párlatát Ray Kurzweil futurista adja, aki szerint annyira unni fogjuk magunkat, hogy élő számítógépeket fogunk magunk körül gyártani mindenből, mondjuk a környező galaxisokból

22 PB 2012 majus.indd 22

2012.05.24. 3:33:53

KULTURSOKK BARI MÁRIUSZ

(jólnevelt amerikai módjára nyilván leszarjuk, hogy az őslakos, sokdimenzióban csavarodó, hányingert és orgazmust egyszerre okozó színekben beszélő betűk erre mégis mit lépnek, ha amúgy nem villantanak porrá minket karmikus elővigyázatból még a találkozó előtt), aztán megvalósítunk mindent, amit el tudunk képzelni, aztán azt is, amit nem. Na, általában ilyenkor nem vesznek már fel minket a taxisok.

Mindehhez képest eltörpülnek a hátra szerelhető jetpackek, a repülő autók, a kozmoszban shuffle-öző öntudatos űrhajósok és a darázscsípte pénisz ihlette fegyverekkel és ruhákkal parádézó szkafanderes filozófusok utópiái. Ezeket a stílusrendőrség (vagy Will Smith) törölte ki az eljövendő lehetséges univerzumok listájáról, a nyolcvanas évek Blade Runner-Akira-Tron cyberpunk disztópiáját pedig a mesterséges intelligenciákat leszámítva megvalósítottuk. Évekkel vagy évtizedekkel hamarabb. Én is mondok egy tippet. Kevesebb gomb, több pornó.

Most mosolyogsz. Én is.

“Az innovációirodalmi kokettálás egészen jól lefedi az évezredfordulós erőviszonyokat: Verne legyártotta évtizedekre előre az európai innovációs katalógust cikornyázott művészi stíllel, Anglia hozzádobta mindehhez a diktatúrát, a borongós gót időt meg az úgyismeghaltokot, Japán mindeközben az oldalszélen már gyakorlatilag megnyerte a versenyt és a második kört futja már teljesen egyedül, vad versenyt kopfkinózva a magának gyártott ellenfelekkel, Amerika meg megköszönte mindezt és a világ legrosszabb turistájaként a mindenhonnan ellopkodott asztalszéli maradékoktól felhízva szalad mindenki előtt, nem csoda, hogy az írók meg a fejlesztők egymással ujjbáboznak, hogy most mi legyen? na és most mi legyen? és most szerinted?

Kulturális gráfkövetés van ilyenkor nedves ujjakkal, semmi kellemetlen nincs ebben, a szupermarketekben is kapcsolnak le néha túlbuzgó, többsebességes turmixokra maszturbáló technofileket, a savanyú szájíz is csak akkor csorog be, ha a prófécia pontosságát nézzük. Pontosat ugyanis csak egyszer sikerült eddig és azt is csak azért hívjuk sci-finek, mert Sir Arthur C. Clarke, a 2001 Űrodüsszeia és HAL szülőatyja írta 1945 októberében (Extraterrestrial Relays: Can Rocket Stations Give World-Wide Radio Coverage?) arról, hogy milyen jól be lehetne takarni a bolygót három geostacionárius műholddal, ‚46-ban már a V2-es szuperfegyverrel szaladtak neki a projekttel a nácik, mégis az oroszok valósították meg mindezt a Szputnyikkal ‚57-ben. Ami nem csoda, végülis az oroszoknál a hidegben minden sokkal jobban megy.”

“Hogyan képzeltük el a jövőt – és mi lett helyette?”

A DAMAGE REPORT a kettőezertízes évek kordokumentuma az életünkről, kapcsolatainkról, internetekről, értékrendekről, szexről, technológiai újdonságokról és régiségekről, egy szóban: rólunk.

Hogyan képzeltük el a jövőnket? És mi lett helyette? Hogyan működnek a jövőkutatók? Mik azok, amiket nem jósoltak meg, de megkaptunk? Milyen egy közösségi oldal az üzemeltetők oldaláról? Hogyan értjük a zenét, más kultúrákat és egymást?

Milyen kulturális mozgalmak vannak a Tron és a Mátrix mögött? És tényleg van internetkapcsolat a Föld és a Mars között? Ezek a könyv legártatlanabb kérdései.

A DAMAGE REPORT 2012 áprilisában jelent meg a MangaFan Kiadó gondozásában.

Bari Máriusz (Damage) újságíró, blogger, kulturális interrupt, koffeint alakít át bármivé, azt meg még több koffeinné. Volt már forgatókönyvíró (nyocker. hu), sajtótájékoztatókról menekülő, tudományos rovatba szorult újságíró (hvg.hu), alapított közösségi oldalt alternatív fiataloknak (ld50.hu), majd gyártott magazint azoknak, akiknek az alternatív már nem volt elég (thedosemag.com), fertőzött főiskolai agyakat közösségi médiával (IBS), korábban rádiós (EstFM, ParaRadio), szövegíró, partiszervező és DJ. Saját bevallása szerint: Kiolthatatlan szerelem a furcsaságok, ázsiai konyha, popkultúra, energiaitalok, kávé, pupillapornó és Japán iránt. Bármi jöhet, ha mérhető a Scoville-skálán. Vagy van frekvenciája.

23 23 PB 2012 majus.indd 23

2012.05.24. 3:33:53

KULTURSOKK VÁRNAGY SZABOLCS

LÁPVIDÉKRŐL JELENTJÜK A Kolin énekesének állkapcsára mért ütés rengései még a Pest-mindenkimás közötti kedélyállapotot is felbolygatták. Amellett, hogy egy roppant ízes, mocsári szörnyekkel tarkított sárdobálásnak lehettünk szemtanúi, egyben újabb példáját láttuk annak, mennyire nehéz dolog a kommunikáció, ha azt valaki váratlan helyzetekben is jól akarja csinálni.

Kezdjük az elején. A pécsi fellépésén a Kolin zenekar megejtette a szokásos show-elemét, azaz egy lányt a színpadon lesmárolt az énekes. Amit a hölgy exétől egy pofon követett. Az énekesnek felrepedt a szája, abbahagyták a koncertet, aztán először az index zenés blogját, majd az országos csatornák híradóit, esti- és reggeli műsorait is bejárta, hogy elpanaszolja, őt bizony bántották a bunkó vidékiek.

Ugyan lerendezhetnénk annyival a történetet, hogy aki a közönséggel átlép egy határt, sőt, fizikai kontaktusba kerül velük, ráadásul még testnedvet is cserél a színpadon, az ne lepődjön meg ezen. Hisz a pofon és a csók egyazon érzelemnek a két oldala, a show-elem pedig azért show-elem, mert hatása van az emberekre. Tehát ha valaki ismeretlen nőkkel cserél nyálat, akkor bizony pofán vághatják, ez benne van a pakliban. Az énekesünk azonban másképp gondolta, így nem készítettek forgatókönyvet erre az eshetőségre. Ha pedig valaki a nagy nyilvánosság előtt átgondolatlanul nyilatkozik, annak meglesz a maga eredménye.

eljusson a zenekar híre, akik amúgy nem is hallottak még róla, de hogy ezek után nem fognak elmenni a koncertjükre, az is biztos.

“LIKE A BOSS” Nyilvánvalóan megkapta az adag savat a klub is, ahol az atrocitás történt. Ilyenkor roppant nehéz helyzetbe kerül egy szórakozóhely, hiszen a többi potenciális fellépőt meg kell valahogy nyugtatni, a másik oldalról viszont reagálni kell az őket ért sértésekre. Így született meg a “Hivatalos elnézéskérés a KOLIN zenekartól, és még néhány sor a sajnálatos füles és az azt követő példátlan sajtóhiszti margójára!” kezdetű gyöngyszem. Gyönyörű olyan bocsánatkérést olvasni, ahol a helyén kezelik a történteket – nem is mennek le kutyába, egy picit igazat is adnak, de azért nem is hunyászkodnak meg, s teszik ezt kellő humorral, elvégre mégis csak egy pofonról van szó, legyen az bármennyire is eltúlozva. A „Tényleg bocs, de mi valószínűleg a saját hererákunkból is viccet csinálnánk” mondat pedig úgy, ahogy van eszményi.

TANULTUNK VALAMIT? Mint ahogy nálunk lenni szokott, az esetnek valószínűleg nincs tanulsága. Ugyan a nyári orfűi fesztiválról lemondták a zenekart, de a szervezők ezt nem a viselkedésükre hivatkozva tették, hanem azért, hogy megvédjék őket a nép haragjától. Pár hét leforgása alatt pedig, mint ahogy az lenni szokott, már senki sem emlékszik az esetre, így hiába kapott egy unalmas hétvégén hatalmas visszhangot, a sárdobáláson túlmutató párbeszéd nem indult el… mint ahogy az lenni szokott.

AKIK MEGBUKTAK VÁLSÁGKOMMUNIKÁCIÓBÓL Jelen esetben az énekes a vidékieket mocsári tahóként Európába nem valóknak titulálta egy hiszti keretében.

Az az ember ősemberezte le a vidékieket, aki minden egyes fellépésén, show-elem gyanánt demonstrálja a nők feletti dominanciáját, ami alsó hangon is homlokráncoltató. Meg sem kérdezem, ki a nagyobb paraszt, aki vidékizik vagy aki vidéki? Jelen esetben mindketten, mert megütni valakit pont annyira tuskó dolog, mint ahogy a zenekar viselkedett. Kommunikáció szempontjából azonban egyértelműen nem az indulatos lovagunk húzta a rövidebbet.

Mi lett az ügy eredménye? Úgy általában mindenki egy síró seggdugasznak véli most már a Kolin énekesét, aki pityereg egy pofon miatt. Katona dolog – mondják legtöbben, de hát az ország nagy része vidéki, mit is várnánk. Ugyan azt elérte, hogy több ezer olyan emberhez

24 PB 2012 majus.indd 24

2012.05.24. 3:33:54

KULTURSOKK ÉGŐ ÁRON

MINDEN, AMIT TUDNI AKARTÁL PÉCSRŐL, DE SOSE MERTED MEGKÉRDEZNI Március közepe óta szervez László Eszter városesztéta, helytörténész, urbanblogger túrákat Pécs ismertebb és ismeretlenebb városi tereire, helyszíneire vagy talán még inkább színtereire. A „Pécs urbán” séták célja kettős: megismerni a városunkat, és megismerni az „ő városukat” is. Pécs időben és térben sok keresztmetszettel bőségesen ellátott település, ahol mindig valaki jobban otthon érezheti magát, sokszínűségében elmerülve.

Aki sokszor végigsétált a Király utca környékén, az unalomig ismert belvárosban és később a Mecsek oldalán is, először a Bauhaus mozgalom remekeit vagy éppen titkolt féltestvéreit fedezhette fel. Persze, csak ha tudja, merre kell nézni. Precíz és felkészült vezetéssel sokkal könnyebb a dolgunk, egy érdekesség mellett sem ment el a városnéző csapat. Volt lehetőségünk megismerni a 20-as, 30-as évek Pécsét, valahogy úgy, ahogy Forbáth Alfréd láthatta. A múlt ködében persze a nüansznyi különbségek elmosódva vesznek el, de a túrán kicsit elforbáthosítva láthattuk a világot, élesebben a kor belügyi helyzetét és az itthonában hanyagolt építész küzdelmein keresztül azt, mit is jelenthetett neki az akkori Pécs.

architektúrájának vízszintes mása, az üdítő meglepetések egyike volt. Azt is megtudtuk, miért járnak az Apolló mozi homlokzatának csodájára. De más érdekességek is kiderültek a városról, pl. hogy melyik törökkori fürdő volt ciki, vagy hogy hogy hova lettek a Dzsámi tornyai, és mikor bukkantak elő a szamárhátívek.

A bauhaus persze nem csak a városban jelent meg, bevette magát az akkori hegyoldalba is, így a Mecsek első, hajdani szőlőhegyre épült nyaralói ebben a stílusban bukkantak fel a dombon. Az apró villák szintén elrejtve bújnak meg a későbbi épületek nagy tömegei között.

Itt egy-egy háznál elidőzve kiderült, hogy az építészeti funkcionalizmus nem csak a 10x10-es kubusokat jelenti. Az épületek részletes ismertetése során olyan bravúros megoldásokkal találkozhattunk, mint az ablak feletti párkány, melynek árnyéka nyáron az ablak vonala alá, télen az ablak vonala fölé esik, vagy a zenész házaspár nyaralójának alaprajzába rejtett basszuskulcs vidám esete.

László Eszter jól ismeri a várost, és azt is tudja, mit akar róla elmondani, még ha néha el is kalandozik, a búvópatak visszatér a fősodorba. Bár az eddigi „Pécs urbán” séták inkább lehettek volna „Forbáth, és ami mögötte van” címmel hirdetve, ez csak színesíti a programot. Így férhetett bele a zsidó származású művésszel kapcsolatban a zsinagóga és környékének szemrevételezése, így kerülhetett szóba a század eleji iparoscsaládok helyzete vagy épp a Tettye patak vizének története.

Szóval urbán-séták továbbra is lesznek, város továbbra is van, és ha annyi séta nem is lesz, mint ahány várost rejt magában Pécs, érdemes csatlakozni valamelyikhez – bármelyikhez. Vagy a saját városunk ismerhetjük meg jobban vagy egy másik várost, vagy az is lehet, hogy mi tudjuk bemutatni azt, amit még a többiek sem

A körtúrák középpontjában ez az időszak állt, ez volt az a vezérfonal, amelyen haladtunk, mélyebb ismeretek felé (is). Hogy a bauhaust nem kell szeretni, az világos volt, és nem is igyekeztek meggyőzni minket az ellenkezőjéről. Viszont hogy egy drezdai funkcionalista hogyan szemléli a világot, az talán szerethetővé, érthetővé, érezhetővé vált.

A PÉCS2010 logótól kezdve szinte naponta találkozunk észrevétlenül is a Bauhaus kéznyomaival, amelyek Pécs rejtett foltjai. Hogy a Széchenyi téren látható „kutyatemető” négyzetrácsa valójában Breuer Marcell

25 25 PB 2012 majus.indd 25

2012.05.24. 3:33:55

KULTURSOKK LENTHÁR BALÁZS

AZ ÚJSÁGÍRÁS TÖRTÉNETE II. Az előzőekben valahol a 17. század elején hagytuk abba sajtótörténeti barangolásunkat. Eljutottunk az asszír oszlopoktól az első újságnak nevezhető, már néminemű rendszerességgel megjelenő kiadványokig, és beszéltünk arról is, hogy milyen eszközökkel próbálta ezeket az aktuálisan regnáló hatalom ellenőrzése alá vonni.

Angliában a század eleje óta alakultak a különböző politikai tartalmú hírlapok, melyeket rendre Mercuriusról neveztek el. A római istenség – csakúgy, mint görög kollégája, Hermész – az istenek hírnöke volt. Ugyan a lapok ekkor még előzetes cenzúra nélkül jelenhettek meg, azonban a Parlament 1643-ban egy sokkal szigorúbb szisztéma alapján képzelte el a megjelenő sajtótermékek ellenőrzését.

A törvény kimondta, hogy ezentúl minden nyomtatott kiadványt engedélyeztetni kell, illetve regisztráltatni a Cenzori Hivatalnál, feltüntetve a szerző, a kiadó és a nyomda nevét. Rendelkezett továbbá minden kormányt kritizáló mű elkobzásáról és megsemmisítéséről, valamint kilátásba helyezte az ellenzéki írók, kiadók elfogását és bebörtönzését.

Ez az intézkedés sarkallta Miltont egyébként arra, hogy kiadja 1644-ben híres Aeropagiticáját, mely címében az ókori görög szónok, Iszokratész egy beszédére utalt.

Művében Milton határozottan kiállt a sajtószabadság mellett, bár a becsületsértő vagy istenkáromló kitételeket tartalmazó kiadványok megsemmisítését ő is szükségesnek tartotta.

Ennek ellenére a törvény 1689-ig érvényben maradt, és még további hat évet kellett várni Angliában a sajtószabadság deklarálásáig. Mindettől eltekintve a 17. század második felében nagyon komoly fejlődésnek indult az angol sajtó.

1655-ben hetente kétszeri megjelenéssel indult a The Oxford Gazette, az első formailag is újságszerű kiadványt pedig 1665-ben adták ki, ez volt a The London Gazette.

1680-tól már könyvajánlók is megjelentek, sőt itt közöltek le először olvasói leveleket is, de a magazin őse is innen származik, az 1692-ben napvilágot látott Gentleman’s Journal, mely inkább az érdekességek bemutatására törekedett.

A vezércikk is angliai találmány, először a Robinson Crusoe történetét is jegyző Daniel Defoe lapjában, a The Review-ban lehetett ilyet olvasni a 18. század elején.

Mindazonáltal személyes kedvencünk az 1702-ben útjára induló londoni Daily Courant, melynek szerkesztői azon az állásponton voltak, hogy a híreket kommentár nélkül érdemes közölni, hiszen aki tájékozódásra, információszerzésre adja a fejét, attól elvárható annyi ész, hogy véleményt tudjon nyilvánítani az általa olvasottakról. A ma is sikeres Times 1814-ben indult útjára, míg a filléres lapként induló Daily Telegraph 1855-ben, ára mindössze egy penny volt.

A nyomtatott sajtó gyors elterjedésének számos oka volt: egyrészt az Európában egyre szélesebb néprétegeket érintő alfabetizáció, másrészt az urbanizáció, továbbá a nemzeti és nemzetközi piacok kialakulása.

Ennek megfelelően már 1612-ben létrejött Franciaországban az első hirdetőügynökség, majd 1631-ben elindult a Richelieu bíboros által felügyelt Gazette, melyet egy párizsi orvos T. Renaudot alapított.

Az ő nevéhez fűződik a világ első hirdetési irodájának megszervezése is. Ebben az időszakban a szerzői jogok még nem érvényesültek túlzottan, így az újságok viszonylagos gyakorisággal másolták egymás jobban sikerült írásait. Hogy le ne maradjanak az angoloktól, a franciák nevéhez is fűződik több komoly újítás.

Náluk írtak először tárcát (feuilleton), amely 1800-ban jelent meg először, a Journalo des Debats című lapban.

Ugyancsak frankföldi vívmány a divatlap is, melynek első képviselője az 1829-ben indított La Mode, melynek többek között Balzac is munkatársa volt.

1827-ben jelent meg a Le Figaro első száma, valamint egy évre rá az első tallózó jellegű lap (egy-egy oldalakat vett át más újságokból) is megalakult le Voleur (a Tolvaj) néven. Francia eredetű az élclap is, melynek úttörője az 1830-ban alapult Caricature, de a vitriolos francia gúnyt európai etalonná a Charivarit (macskazene) tette. Szintén a francúzok találmánya a hírügynökség is. 1832-ben alapították meg a későbbi AFP elődjét, melyre 1850-re minden magát valamire is tartó európai orgánum előfizetett.

Az első napilap Lipcsében indult 1650-ben, ez volt az Einkommende Zeitung, de ugyancsak német földön jelent meg az első sajtóelméleti értekezés is 1695ben. Kaspar Stiller munkájában, a Zeitungs Lust und Nutzban megírta, hogy az újságíró feladata lényegében a tényekről való tudósítás, se több, se kevesebb.

26 PB 2012 majus.indd 26

2012.05.24. 3:33:55

KULTURSOKK LENTHÁR BALÁZS

Az új kontinensen ennek megfelelően a hírlapok funkciója is más volt, mint Európában. Itt a vezéranyag nem valami színes, szagos sztori volt, ehelyett arról tudósítottak, hogy milyen portékákkal megrakott hajó érkezett melyik kikötőbe, mit visz vissza, hol lehet olcsóért rabszolgát venni, mennyi a gyapot napi ára, hogyér az arany etc. 1801-re már vagy húsz darab napilap működött Amerikában.

A bulvár elődjét is itt találták fel, ez az 1833-ban induló New York Sun volt. Ez volt az első sajtótermék, amely már nem egyes társadalmi rétegegeket célzott meg, hanem kifejezetten tömeglapként funkcionált. Alig két év alatt elérte a 15.000-es példányszámot, és csakis a kor alacsony technikai színvonala miatt nem tudott tovább növekedni. Példányait rikkancsok árulták az utcán, megfizethető áron. A bulvárosodást jelzi, hogy legfőképpen bűnügyekkel foglalkozott.

Az amerikai, de úgy általában véve az egyetemes sajtótörténetben is gyökeres változásokat hozott a XIX. század második fele. 1877-ben indul a Washington Post.

A magyar származású Joseph Pulitzer 1878-ban alapította meg a St. Luis Post-Dispatch-et. Ő vezette be a feltűnő, vastag betűs címek és leadek alkalmazását, valamint ő állította fel az első újságíró-iskolát is, de szintén Pulitzer volt az, aki az első képregényt elindította (the yellow kid), továbbá helyet biztosított lapjában női és sportrovatoknak is.

Az európai sajtóláz a tengerentúlon is éreztette a hatását. Az első amerikai újságot 1690-ben alapították, ez volt a bostoni Public Occurrences both Foreign and Domestic. A lap nem futott be túl fényes karriert, ugyanis első hírének megjelenése után – melyben megkeresztelkedett indiánokról tudósított – kiderült, hogy hiányzik valamilyen engedélyük, úgyhogy a tulajdonost lecsukták, a lapot meg bezúzatták. Tizennégy évnek kellett eltelnie, hogy újra újságkiadással próbálkozzon valaki.

Ezen felül természetesen tekintélyes mennyiségben volt jelen az újságban az erőszak és a szex is. Mindezek következtében a yellow kid után a szenzációhajhász újságírást egy ideig sárga újságírásnak nevezték. A század végére orgánuma elérte az egymilliós megjelenést, és ezáltal valódi tömegújsággá vált.

A gyarmati státuszban lévő amerikai államokban egy kicsikét másképp mentek a dolgok, mint Európában. Itt például a gazdasági témájú hírek, a hirdetések vezették a népszerűségi listát, sőt 1785-től kezdve a New York Daily Advertiser csakis hirdetésekből állt. Tehát elmondhatjuk, hogy Amerikában előbb alapítottak hirdetőlapot, mint politikait. Természetesen ebben közrejátszott az a tény is, hogy a koloniális függésből kifolyólag az angoloknak is lett volna pár szavuk egy politikai témájú újság indításához.

27 27 PB 2012 majus.indd 27

2012.05.24. 3:33:55

KULTURSOKK KISS DORKA

EGY NAP VIRGINIA WOOLFFAL Kerek 130 éve született a XX. századi angol irodalom egyik legkiemelkedőbb nőalakja, Virginia Woolf. Neve összefonódik a feminizmus fogalmával, a tudatfolyam technikával, a Bloomsbury-körrel, és mellesleg az elmebajjal is. Mrs. Dalloway című regényében egy napba sűrítve mutatja be egy nő életét – lapról lapra előrehaladva telnek az órák, miközben a múlt emlékei alapján értjük meg, mi is zajlik valójában a jelenben.

Adeline Virginia Stephen néven született 1882. január huszonötödikén, Londonban. Előkelő családja az irodalmi élet középpontjában állt, már apja, Leslie Stephen is író és szerkesztő volt. A szülők a viktoriánus kor szellemében nevelték gyermekeiket, ám Virginia és húga már gyerekkoruktól kezdve lázadtak, hogy fivéreikkel szemben ők nem járhattak iskolába. Virginia viszonylag korán elhatározta, hogy író akar lenni; dolgozatok, feleltetések nélkül is kivételes műveltségre tett szert az apja könyvtárában olvasgatva. Huszonhárom éves korától rendszeresen megjelentek írásai, ám első jelentős regényét, a Jacob szobáját (Jacob’s Room) csak 1922ben publikálta.

A Bloomsbury-körbe elsősorban a prűd viktoriánus korral szemben ellenérzéseket tápláló, azt kifigurázó radikális értelmiségiek tartoztak. Tagja volt többek közt a négy testvér: Virginia, Vanessa, Thoby és Adrian Stephen, valamint Leonard Woolf és Clive Bell. A régi baráti társaság, egyetemi klub 1905-ben vált irodalmi körré, miután a fiúk cambridge-i diákévei véget értek.

Virginia 1912-ben házasodott össze az újságíró Leonard Woolffal, akivel négy évvel később saját nyomdát és kiadót alapítottak Richmondban. A Hogarth Press támogatta a pályakezdő írókat; itt jelentek meg Virginia első írásai is, valamint kezdő írók karcolatait, novelláit és verses köteteit publikálták. Olyan hírességek művei kerültek ki a nyomdából, mint például T.S. Eliot, Freud, Gorkij, Rilke, igazi kuriózum a magyar olvasók számára, hogy Angliában elsőként itt jelent meg Az ember tragédiája.

Virginia rendszerint állva dolgozott, egy külön számára készített speciális írópultnál. Annak ellenére, hogy

egész fiatal korától kezdve íróként munkálkodott, első regényét, a Messzeséget (The Voyage Out) csak 1915ben publikálta, ugyanis minduntalan finomított rajta. Műveiben gyakran szót emelt az angol társadalom nőkkel szembeni igazságtalansága ellen, feminista írásai közül a Saját szoba (The Room of One’s Own) a legkiemelkedőbb írása.

Forradalmasította a modern regényt a tudatfolyam technikájával. Műveiben azt írta meg, amit a szereplők nem mondanak el egymásnak, ami valóban a fejükben jár.

Párbeszédeket alig használt, a dialógusok kiváltotta reakciókat írta le. A gondolatok áramlása viszi előrébb a történetet, így a regény végül asszociációs láncok mentén épült fel. A tudatfolyam módszerét először Joyce alkalmazta Ulysses című nagyszabású művében, valamint Proust is élt vele Az eltűnt idő nyomában című regényében.

Virginia szerint az ember kettős életet él, egyet kívül, a világ konvencióihoz és kényszereihez igazítva, egyet pedig belül, minden kényszer nélkül, pillanatnyi lelki diszpozíciók szerint. A belső áramlás szüntelen folyamat, nincs se eleje, se vége, sőt egyes elemeinek, a torlódó gondolatfoszlányoknak nincs állandósága. Az ember nem a külvilággal megosztott cselekedeteiben és kapcsolataiban él, hanem abban a folytonos áramlásban, melyet a külvilág a lelkében ébreszt. Éppen ezért a jelen minden pillanatában benne van az egész múltja és a jövője is – azokban a gondolatokban, emlékekben, amelyek úgy rakódnak le rétegesen benne, ahogy az avarban a levelek egymásra hullanak.

Virginia elmebetegsége először édesanyja halála után jelentkezett, egyik pillanatról a másikra az egész világ teljesen valószerűtlenné vált számára. Depresszió, álmatlanság, fejfájások, hangulat-ingadozások és furcsa hangok kísértették egész további életében. A második világháború idején teljesen feleslegesnek érezte magát – ugyan mit számít ilyenkor egy író? Végül kegyetlen halált szabott ki magának: mivel kiváló úszó volt, kabátzsebét megpakolta kővel, majd belesétált az Ouse folyóba, 1941. márciusában.

A Mrs. Dalloway című regénye kísérlet a jelen és a múlt eggyé tételére, képek és emlékek felidézésére, melyek egy megfelelő pillanatban összefonódnak. Virginia Woolf kedvelt eszköze a „flâneire”, céltalan kószálás és kiváló alkalom az elmélkedésre. Ahogy az ember gondolatai elkalandoznak néha, és hirtelen arra eszmél, hogy már nem is emlékszik, honnan is indult pontosan – így jut el Clarissa Dalloway is egy virágbolt kirakatának látványától a fiatalkori bourtoni nyárig.

A regényben egy középkorú angol úrinő egyetlen napja

28 PB 2012 majus.indd 28

2012.05.24. 3:33:55

KULTURSOKK KISS DORKA

jelenik meg, ez a nap azonban az egész életét, lényét tárja elénk. Az események csupán megindítják a gondolat belső áramlását, amely aztán a szabad asszociációk útján, időtől, tértől függetlenül, a maga korlátlan törvényei szerint folyik tovább.

Az ötvenes éveiben járó úrinő, Clarissa Dalloway London belvárosában sétál. Estélyt készül adni, melyre meghívta többek közt régi barátait, akikkel együtt töltötte ifjúkorát. Nem csak Clarissa emlékei, észlelései alapján ismerhetjük meg őket – belebújhatunk mindegyikük bőrébe.

Mrs. Dalloway számára az egyik legfontosabb szereplő Septimus, a hivatalnok. Feleségével – Clarissához hasonlóan – ő is a belvárosban sétálgat, de ők nem virágokat vásárolnak, hanem a férfi napi terápiás kezelésébe tartozó kötelező métereket róják, Septimus ugyanis idegösszeroppanást kapott az első világháborús harctéren átélt borzalmaktól. Clarissa életének egy másik fontos szereplője Peter Walsh. A férfi nemrég tért vissza Indiából, meglepő módon ő is a belvárosi parkokban ücsörög, tűnődik a régi időkön, és rágódik házaséletének problémáin.

Clarissa, Septimus és Peter sorsa összekapcsolódik az érzésekből, érzékelésekből és emlékekből szőtt regény sajátos világában. Párbeszédek híján a fejükben cikázó gondolatok alapján áll össze az a kép, ahogy egymást látják. Gyakoriak a félreértések, és annak ellenére, hogy nem ismernek valakit, beskatulyázzák egy-egy szerepbe. Senki nem ismer igazán senkit, de talán nem is kíváncsiak a másik véleményére. Érzéseikből kiderül, hogy mennyire elégedetlenek, féltékenyek, boldogtalanok és olykor gyávák is. Időnként ugyan boldognak tűnnek, de később gyakran kiderül, hogy valójában csak a megszokás keltett bennük kellemes érzéseket.

Egyéni véleményük megszólaltatása és emlékeik felidézése ellenére a fő téma azonban Mrs. Dalloway – a mű Clarissa alakja köré szerveződik. Mindenki egy kicsit másként látja őt: van, akit reménytelen szerelem fűz hozzá, más számára vaskalapos, a konvenciókhoz végsőkig ragaszkodó, makacs nőként jelenik meg, megint csak más sznob, ám felejthetetlen barátnőt lát benne, de van, akinek ő az életnek értelmet adó erő.

Mrs. Dalloway egyetlen napjában kiteljesedik a múltja, jelene és a jövője. Egy ember életének bármely pillanata végtelenül rétegzett, és benne rejlik az illető életének egésze.

A Virginia Woolf-féle új regénykoncepció szerint tehát a regény tárgya a tudattalan világa, feladata pedig a benyomások hatására pillanatról pillanatra változó tudatfolyam megragadása, illetve ábrázolása. Ezzel Vir-

ginia Woolf olyan áramlások elindítójává vált, amelyek végiggyűrűznek a XX. századi európai regényeken. A Mrs. Dalloway című munkája mutatja, hogy egy ember egyetlen egy napja is témája lehet az irodalomnak.

Woolf úgy képzelte, a szereplők gondolatainak, érzelmeinek, észleléseinek megjelenítésével sokkal többet tud elmondani, mintha csak beszéltetné őket. Ezzel a technikával barlangokat váj az emberek mögé, melyeket emberségük, érzéseik, csapongó gondolataik, emlékeik töltenek meg. Ezek a barlangok azonban nem különálló eldugott kis zugok, hanem összeköttetésben állnak egymással, és mindegyikük napvilágra nyílik a jelen pillanatában. Így lehetséges, hogy az emberi élet, a barlangok mélységei egyetlen egy nap történésein keresztül is bevilágíthatóak.

Az írónőnek ez a műve ihlette Az órák című nagysikerű regényt és filmet. Mindhárom főszereplőben felfedezhető Virginia Woolf és Mrs. Dalloway alakja. A párhuzamos sorsok három egybefonódó idősíkon bontakoznak ki: Virginia Woolf az 1920-as és 1940-es években, míg Laura Brown a második világháborút követően, végül Clarissa 2001-ben álmodja meg és éli újra Mrs. Dalloway életét.

29 29 PB 2012 majus.indd 29

2012.05.24. 3:33:55

KULTURSOKK KOVÁCS RÉKA

CHUK PALAHNIUK: KÁRHOZOTT „A föld csak attól olyan, mint a Pokol, és a Pokol is attól olyan, mint a Pokol, ha azt várjuk, hogy olyan legyen, mint a Mennyország.”

Chuck Palahniuk stílusát a minimalizmus, gótika és poszt-gótika mentén szokás jellemezni. Nem a szörnyes-véres, szenvedő hősnőkről, kegyetlen férfiakról szóló vonulatot képviseli, a természetfeletti sem feltétlenül jelenik meg műveiben. Regényeit a pszichológiai feszültség, a társadalmi, erkölcsi és természeti normák és határok megsértése teszi gótikussá.

Bár Palahniuk karakterei néha szembekerülnek a természetfelettivel, alapvetően nem ez határozza meg a történeteit. Szereplői mindig valamilyen tiltott, tabunak számító területre tévednek: nem-átalakító műtét, csalások, öncsonkítás, céltalan ökölharc, terrorizmus és hasonló extrém megnyilvánulások fordulnak elő könyveiben. A műfajt, amelyben alkot, ezért is nevezik „transzgresszív fikciónak.” Legegyszerűbben ez olyan irodalmat jelent, amelyben a szereplők rosszul, helytelenül viselkednek és cselekszenek, megsértve az emberi és erkölcsi szabályokat. Ezzel tulajdonképpen a gótika határait súrolja.

A gótikus irodalom egyik alapvető jellemzője, hogy a megengedett, a normális és a tabu határait feszegeti. A vámpírok élet és halál közötti, természetellenes állapotban tengődnek; Frankenstein az emberi világ határait átlépve istent játszik, hogy legyőzze a halált; Dr. Jekyll egyszerre lép túl önmaga, a társadalmi szabályok és a tudományos etika határain.

A Kárhozott – Palahniuk legújabb könyve – viszont a természetfelettibe kalauzol, a Pokol bugyraiba vezet, a démonok és halottak világába. Narrátora a frissen elhalálozott, tizenhárom éves Madison Spencer, aki az alvilágban kénytelen megkezdeni a halál utáni létet.

Ebben az értelemben a témaválasztás klasszikusan gótikus: az ismeretlen, rettegett világába visz, ahol élő és letűnt civilizációk, vallások istenei és rémei kínozzák a holtakat. Madison folyamatosan alkalmazkodik az új létformájához, miközben az elmúlt életét is próbálja újra összerakni. Valamiféle értelmet kihozva belőle rájön, hogy a pokol nem teljesen „élhetetlen” hely, csupán a dolgokhoz való teljes hozzáállását kell megváltoztatnia.

Addig viszont hosszú út vezet, amelyhez önmaga gyászolásán és személyiségének átalakításán át vezet az út.

Palahniuk 2009-ben, mellrákban elhunyt édesanyját gyászolja a könyvvel. Éppen ezért reméltem, legyen bármennyire is lelketlen, elmebeteg elvárás, hogy egy, az édesapa elvesztését feldolgozó Altatóhoz hasonló remekhez lesz szerencsém. A regénnyel kapcsolatban viszont vegyesek az érzéseim: a nyelvezete, és a pokoli törvények természete frappáns és élvezetes. Kifejezetten vicces olvasni, hogy ötszázegy dudálás, százegy eldobott cigaretta vagy az elmulasztott kézmosás is pokolra juttathat bárkit. Vagy, hogy a halottak tüsszentéssel, édesség utáni vággyal vagy popszámokkal üzennek az élőknek, folyamatosan megsértve a két létezés közötti határt.

Egy pontig a cselekmény is rendben van, minden fejezet újabb érdekes adalék. De a történet kimerül, erőltetetté válik, majd lezáratlan befejezésben végződik. A „nagy csattanó” valóban földbe döngöli Madison világképét, és habár a lány kétségbeesett személyiség-keresése, valamint a mű posztmodern, utalásokban gazdag jellege valamelyest előkészíti, és indokolttá teszik a könyv utolsó egynegyedét, az mégis kissé sántít.

A Kárhozott nem rossz regény, de nem is Palahniuk legjobbja. A 246 oldal leköti az ember figyelmét, és talán felébreszti benne, hogy „végre el kellene olvasnom a Jane Eyre-t/Üvöltő szeleket/Tom Sawyer kalandjait”.

30 PB 2012 majus.indd 30

2012.05.24. 3:33:56

KULTURSOKK NÉMETH KLAUDIA

A FILMVILÁG NÉMA KORSZAKA Elmúlt már a némafilmek fénykora, viszont ebben az évben, ha nem is tartósan, de egy film erejéig újra átélhetjük a csendes mozgóképek varázsát. Az Oscar-díjas The Artist – A némafilmes visszaránt bennünket abba a korszakba, amikor az új technológiáknak köszönhetően a némafilmek hanyatlani kezdenek, majd szinte végérvényesen eltűnnek a mozikból.

cselekmény megértésében. A színészek kifejező, túlzott arcjátéka, mimikája sokban hozzájárult a némafilm stílusához, hiszen ezek helyettesítették a szavakat a filmvásznon. A hangtalan világban a zenének nagyobb szerep jutott, általában a filmek alatt zongorakíséretet hallhattak a jelenlevők.

Az Egyesült Államokban készült filmek fő célja a szórakoztatás volt, hogy a közönség közül azok is, akik nagyrészt szegény, műveletlen munkásokból és bevándorlókból álltak, részesülhessenek ebben az élményben.

Az európai közönség inkább a magasabb színvonalú szórakozást kereste, melyet többnyire könyvekben és a színházban lelt meg.

Habár már a korszak elején gondoltak a hangosfilmre, a technika fejletlensége miatt ezt nem tudták kivitelezni. Később, az 1920-as évek elején lehetőség lett volna ennek a bevezetésére az Edison-féle szerkezettel, amely egy fonográfot szinkronizált össze a vetítővel, de a stúdiók csak fél évtizeddel később kezdtek bele a mozik új technikával való felszerelésébe. Ennek hatására a filmszínház még jobban vonzotta a közönséget, egy új korszak kezdett kifejlődni. 1930-ra közvetlenül a filmszalagra rögzítő hangsávos-rendszer vált szabványnyá a stúdiók körében, így beindulhatott a ma is ismert filmgyártás.

A némafilm fénykora az 1895 és 1928-as évek közé tehető. Az első filmnek nevezhető képsorokat a Lumiére testvérek alkották meg, melynek bemutatója 1895 végén volt Párizsban. Az első képkockák főként egyszerű történetekről szóltak, mint például egy vonattal való utazás bemutatása vagy egy kisbaba reggeli etetése.

1903-ban Edwin S. Porter által rendezett western filmet, A nagy vonatrablást tartják az első amerikai kasszasikernek. Porter előtt senki nem rendezett még westernt, így technikájában is sok újdonságot hordozott magában. A korszak végére nemcsak a western fejlődött ki, hanem néhány ma is népszerű műfaj, illetve filmtípus, és szintén kialakult a napjainkban is hatékony filmgyártás. Ebben az időben vált a mozizás a század izgalmas, jellegzetes tömegszórakoztató iparágává.

A némafilmek felvételekor a színészek hangos jeleneteket játszottak el, amelyeket a munkálatok végén feliratoztak. Ezeket a jelenetek közé beillesztett feliratokat inzerteknek nevezték, melyek segítettek a nézőknek a

A némafilmes korszak jellemző műfaja a burleszk volt, melynek kimúlását végül a hangosfilm okozta. A műfaj egyik legjellegzetesebb figurája Charles Chaplin, aki filmjeiben nemcsak főszereplő volt, hanem sokszor ő írta, rendezte őket, máskor zenét szerzett vagy producerként működött közre. Chaplin élete során végig hitt abban, hogy a némafilmmel mindent ki lehet fejezni, sokszor ellenszenvet mutatott a hangosfilmmel szemben. Sokat töprengett, belevágjon-e a hangos műfajba, majd 1940-ben elkészítette első igazi hangosfilmjét, A diktátort. Chaplin mellett Buster Keaton volt a némafilmek másik híres színésze, filmproducere, forgatókönyvírója és filmrendezője. Nem hiába hívták a kor egyik legnagyobb nevettetőjének, hiszen poénjait rezzenéstelen egykedvű arccal, hanyagul félrecsapott szalmakalapjában adta elő.

A némafilmek sohasem tűntek el a mozi világából. A korszak után is készültek ilyen alkotások, bár korántsem olyan nagy számban, mint korábban. De a technika a rendezőket, producereket is magával ragadta, megjelentek a 3D animációk és a számítógépes grafikák által létrehozott filmek. Viszont egy új világban a némafilm hagyományait megőrizve, illetve klasszikus vonásaival ugyanúgy megállja helyét a modern művészet világában, mint a századforduló elején.

31 31 PB 2012 majus.indd 31

2012.05.24. 3:33:57

KULTURSOKK NÉMETH KLAUDIA

AKI ÖRÜL, HOGYHA KETYEG AZ ÓRA Kevés nyomasztóbb dolog van az életben, mint az idő múlása. Ritkán vagyunk teljes mértékben tudatában, valahogy mégis állandóan ott lebeg a fejünk felett, mint Damoklész kardja. Épp csak a másodpercmutató kattogását nem halljuk – mert a mobiltelefonok már csak annyit mutatnak a kijelzőn, hogy „pálcika-pálcika-kisszék-hóember”.

Aki pedig a leginkább érzékeli, hogy az idő mennyire összefonódik a pénzzel, az az órás, aki szép lassan munka nélkül marad.

Az első órák már az ókorban megjelentek: az emberek a Nap járásából hozzávetőlegesen meg tudták állapítani, mennyi idejük van hátra sötétedésig. Borult ég esetén azonban ez a módszer meglehetősen problémás volt.

A 15. század végén megszülettek az első mechanikus órák, melyek feladata inkább a státusz szimbolizálása volt. Ahogy terjedni kezdtek a különböző zseb- és karórák, egyre fontosabb szerepet játszott a társadalmak életében a pontos idő. Az új eszköz pedig egy új szakmát is életre hívott: az órásmesterséget.

Studer László hatvannégy éve foglalkozik különböző időmérő szerkezetekkel. Ízig-vérig órás család az övék: ükapja is e tevékenységet végezte egy svájci kisvárosban, nyomdokaiba pedig fia lép majd, akinek továbbadta a hosszú évek alatt megszerzett tudását. Korábban iparos tanulók képzését irányította, Magyarország főváros-központúsága azonban az ő szakmájára is hatással volt. Pécsett megszűnt az utánpótlás-oktatás, az egyetlen lehetőség a foglalkozás elsajátítására Budapesten adott. Azonban az ezzel járó összes költség a mestereket terhelné, így a mára igencsak beszűkült mozgástérrel rendelkező órásvilágban nem éri meg diákokat kinevelni. „Egy tanuló elvállalása nagyon körülményes, ráadásul évekig tartó kötelezettségekkel jár, így senki sem akar ekkora terhet a nyakába venni” – ecseteli a szomorú valóságot Studer László. Friss munkaerő híján pedig szépen lassan kiöregszik a szakma.

A másik nagy érvágást a mesterek számára a kvarcórák és mobiltelefonok egyre határozottabb térnyerése jelentette. „Korábban havonta akár öt-tíz vekkert is behoztak javításra, mostanra azonban ez teljesen megszűnt.” Az emberek szívesebben kelnek egy általuk kiválasztott,

az édes álomból kíméletesen kicsalogató dallamra a mobiltelefonjuk tolmácsolásában, mintsem az ébresztőóra kegyetlen és szívtelen csörgésére. A karórákat pedig csupán elemcserére viszik a műhelybe, mert ha komolyabb helyrehozatalra szorul az időmérő, inkább vesznek egy újat, mondván, úgy jobban megéri. A régi, felhúzós változatok már igazi ritkaságszámba mennek, főként az idősebb korosztály hord csak ilyeneket. „Ha valaki hozzám hasonlóan nem foglalkozik árusítással is, kizárólag óraszerelésből nem lehet megélni.”

– mondja a nyolcvanéves mester, aki nyugdíj mellett viszi még mindig a boltot, ahol azonban minden, ketyegőket tartalmazó vitrinen a „dekoráció” felirat olvasható. „Koromból kifolyólag nem értek a számítógépekhez, így pénztárgépem sincs. Egyszer meg is büntettek többtízezer forintra, miután nem adtam blokkot egy szíjcseréről. Azóta külön engedélyt szereztem, hogy a javítómunkákról kézzel írt számlát állíthassak ki, kereskedelemmel azonban az elemcserén kívül nem foglalkozhatok.”

Viszonylag nagyobb bevételt csupán az ingaórák szerelése jelent – ehhez ugyanis kevesen értenek manapság. A kellő szakértelem megszerzéséhez rengeteg idő és annál is több fáradozás szükséges. A szerkezetek helyreállítása félig lakatosmunka, a feladat akár hetekig tartó elfoglaltságot is jelenthet. Dunát azonban az ilyen megbízásokkal sem lehet rekeszteni, így éves szinten maximum százötven-kétszázezer forint folyik be fizetségként.

Mégis mi tartja a pályán több mint hat évtizede Studer Lászlót? „Szeretem csinálni. Gyakran megesik, hogy szombat-vasárnap is bejövök a műhelybe, és csak úgy, saját élvezetemre öreg órákat szerelek. A fiókom tele van velük, nem fognak egyhamar elfogyni.”

32 PB 2012 majus.indd 32

2012.05.24. 3:33:57

KULTURSOKK

A JELENKOR » PÉCSIBÖLCSÉSZ IRODALMI PÁLYÁZAT NYERTESEINEK ÍRÁSAI A Jelenkor – PécsiBölcsész Irodalmi Pályázatot immáron másodjára rendeztük meg.

Szeretnénk megköszönni minden jelentkezőnek a részvételt és a beküldött munkákat, valamint szeretnénk még egyszer gratulálni a helyezést elért versenyzőknek. Az alábbiakban olvashatjátok a három díjazott műveit.

Az első helyet Kovács Réka nyerte novellájával, majd Tóth Barbara és Vincze Zoltán versei következnek.

KOVÁCS RÉKA: TÖBBGENERÁCIÓS ÁTOK Amikor az ügy elején a tó körül járkáltam a rendőrrel, kétségbeesetten keresve a testet, amely bárhol lehet, eszembe jutott a korábbi, két évvel azelőtti esetem. És most is eszembe jut. Az első hulláját nehezen felejti el az ember. Az a nyár volt, amikor az első évet befejeztem a főiskolán. Még messze voltam attól, hogy médium legyek. A bátyámmal és a néhány barátunkkal mentünk ki a tóhoz, fürödni és napozni. Meleg volt, mégsem volt rajtunk kívül senki a közelben, csak mi hatan heverésztünk fűre terített pokrócokon, a kiépítetlen strandon, magazinok, törölközők és szendvicsek között. A tó nagyon kicsi, körbe lehet sétálni negyed óra alatt.

A nádas mellett álltam és néztem magam elé. Intettem a testvéremnek.

Egy hulla van a tóban.

Mi? Mi van, te ezt innen látod?

Nem, nem látom, csak érzem. Mondja nekem, a fejemben. Valahol arrafelé, ott – kinyújtottam a kezemet és egy pontra mutattam tóban.

Nem egészen a túlsó partra, de nem is messze tőle.

Kicsit beljebb, a tó közepe felé. A bátyám sóhajtott.

Mi legyen akkor most? – körülnézett.

Körülnéztem én is és láttam, hogy a lányok már megint a hátizmait nézik. A hajamból még csöpögött a mocsárszagú víz. Most ő sóhajtott egy nagyot – azt hiszem épp pokolba kívánta látnok húgát, engem.

voltunk. Nem mertünk szólni nekik sem, ezért inkább sürgettük, hogy hazamenjünk. Csak haza akartam érni.

Valamikor az autóban gondoltam bele, hogy halottas vízben fürödtem. Vízben, amelyben éppen egy ember rohad. Már azt a gondolatot is utálom, hogy döglött halak és hasonlók lehetnek a vízben, vagy hogy bármikor ráléphetek egy vízi csigára. Ma elvileg akár ráléphettem volna egy emberi szemre vagy karra is…. Harminc fokban a hideg rázott.

Otthon - hányás, alapos zuhanyzás és hajmosás után - tovább tanácstalanodtunk a bátyámmal. „Hívd fel azt a kövér tanárnőt, kérd meg őt, hogy beszéljen a rendőrökkel!” A „kövér tanárnő” a főiskolai mentorom, Dr. Chebella volt, egy negyvenvalahány éves médium és tanárnő, nagydarab, nagymellű és festett szőke, aki szeretett a fiáról beszélni, és kizárólag hosszú, vékony „nőies” cigarettát szívott, amelynek dobozát is kacskaringós virágminta díszítette. Mint minden fiús anya, szerelmes volt a fiába és rettenetesen büszke rá, az egyetlen „kisbuddhájára”, aki tizenkét éves kora óta annyi bosszúságot okozott neki. Minden másban rettenetesen cinikus volt. Viszont bármikor szívesen segített a rendőrségnek és hosszú ideig ő volt az egyetlen médium a környéken, akitől a nyomozók ezt el is fogadták. Akit néha önszántukból fel is kértek erre. A bátyám szerint, talán az ő ajánlásával nekem is hisznek majd. Ez egészen jó ötlet volt.

Chebella telefonon valóban meggyőzte a nyomozót, akivel dolgozni szokott. Másnap kivonultam a rendőrökkel, és a búvárok megtalálták a tetemet. Azóta van, hogy a nyomozó az én segítségemet is kéri. Leginkább persze akkor, ha mentorom nem ért rá, például, mert tizenhat éves fiát kísérte osztálykirándulásra.

Csípnek a szúnyogok, a gazok is szúrják a lábamat.

Haza kellene mennem. Már világos, hogy nem gondoltam komolyan én ezt az öngyilkosságot, csak hát — nem is tudom, mit akartam pontosan. Talán csak elkezdeni, hogy biztosan tudjam, képtelen lennék végigcsinálni.

Vagy sajnálni akarom magam. Ragaszkodom az ördögi körhöz és a kozmikus összeesküvés-elméletemhez.

Betegesen próbálom cáfolni, vagy igazolni az istenverte átok-teóriámat. De most jobb, ha hazamegyek és viszszateszem a fegyvereket.

A rendőröknek nem mertünk szólni. Körbesétáltuk a tavat és semmit sem láttunk. A többiek kíváncsian néztek felénk. Nem tudták mit művelünk, miért hajigálunk köveket, és miért túrjuk botokkal a vizet. Nevetségesek

33 33 PB 2012 majus.indd 33

2012.05.24. 3:34:00

KULTURSOKK TÓTH BARBARA: KICSIK, SZERELMESEK

VINCZE ZOLTÁN: ÁRNYJÁTÉK

1.

Váróteremben Állok, és amíg nem jössz Úgy múlik el az

Felfeslett alakzat Az ég vásznán: kacsint, Majd fehérbe borit.

Megnyugtat, kacagtat.

Élet, ahogy a Kijelzőn átkattog az Euregio

Megfolyt kissé a tus, Örökre szabad már.

Kémleli távolát A mennynek. Te fuss,

Tatabányán át Nemdohányzó kocsikkal Győri személlyé.

2.

Csak annyi, hogy... napról-napra illegalitásba kényszerítesz én pedig könnyedén plagizálom magam neked, ahogy te is mosolyt [i]csalsz[/i] a távolság meg közelebb[i]lop[/i]. ...gyakorlatilag minden közegen át(-)tetszel.

3.

Bekopog az ablakon a magány és a bánat, Hogy elkergessem őket, lopok gyorsan párat A pitypangok közül, amik a szemedben nyílnak, Ezek a huncut virágok mindig kinyírnak 4.

Ha olyan lennél ma, mint mi, És én nem volnék Maminti Ha elhinném, hogy a nincs van igazán: Pontok lehetnénk a valós számok halmazán.

Rohanj az igazak felé Álmaid egy szebb hazába hívnak! Érzed a hóvihar szelét?

Fordítsd arcod tűzbe, csillagFormád szénné szilárdul.

Halni tanít. Csalárdul VINCZE ZOLTÁN: REDUNDÁNS KISSÉ. HABÁR...

Vers vagyok.

Ezért Mélyebben érzem át: Uram az ember, Létem a véletlen, hogy Mondom, s visszafelé is igaz.

Igaz is! Vissza, felé, s mondom, hogy Véletlen a létem, Ember az uram, Átérzem mélyebben.

Ezért Vagyok vers.

TÓTH BARBARA: SZOMBATON LASSAN… Habár kissé redundáns. …down tempo az ősz, a fürdőkádban narancs és zöld led-lámpák (lap-top) világítanak habfoltokat a bőrömre. csend van, sötétbe bújtat ez a minimálfény (el-lop) csak a csempe csöpög, csuklik a vízbe, nem én. a remény szerény hangja hagyja hátha a pára (kigőzöl belőlem most a nátha). odapislog rám a kád (a káva) hé, árny-lány kell-e a kávé? biccentek neki: add csak bátran elszürcsölöm még itt a kádban, szöszi-köszi.

VINCZE ZOLTÁN: LECSENGÉS AZ ÁZOTT RÉTEKEN Mesterségem álmodása Bátorító pillanat Eszed veszted, merengve szólsz, Sorsod vállán elpihensz.

Fájdalmadra Lopva-kúszva telepszik rá sár-homály, Békéd talpán útilapu, Otromba, süvöltő Talány.

Talpfámon majd Két szó lészen; Borzongás és ‚Magányom’ A bor kevés a víz meg sok ás az is inkább Kóla már.

Magukba hulló szavaidnak Nyugágyként szolgált vendéged, a kábulat, s a tollpihén ülő este szárnya Csendben festegetett egy Vázlat ívében Szebb képet a máról.

34 PB 2012 majus.indd 34

2012.05.24. 3:34:01

PB 2012 majus.indd 35

2012.05.24. 3:34:01

VF_Kredit_B5_KANYAR.indd 1

PB 2012 majus.indd 36

2012.05.03. 12:19:03

2012.05.24. 3:34:01