PécsiBölcsész 2012. december

PB december.indd 1

2013.01.03. 10:36:56

Szégyelld magad I már megint diszkóztál! I Az őrület határán I Jetpacket mindenkinek

Armageddon I Kicsi ország nagy mellénnyel I Fel a fejjel I Uncle Sam és az akasztófa

Halálraítélt felsőoktatás VI. évfolyam 1. szám

BÖLCSÉSZ KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS PERIODIKA

PB december.indd 2

2013.01.03. 10:37:04

Armageddon - Stemler Miklós - 6 Fondorlatos összeesküvés vagy szimpla rövidlátás? - Várnagy Szabolcs - 7 Ennyire kérik a pofont? - Lenthár Balázs - 8 Szavazz, magyar! - Árvai Péter - 9 Kicsi ország nagy mellénnyel - a magyar külpolitika botladozásai 2000-től napjainkig - Árvai Péter - 10 Szégyenszemle - Matuz András - 12 Ha kell az X… - Háromszéki Markó Péter - 13 “Az én citációs indexeim azok a volt tanítványaim, akik mára már kollégáim” - Lenthár Balázs - 16 Interjú Bontovics Balázzsal - Várnagy Szabolcs - 17 Mikor jön a pénz? - a leggyakrabban feltett kérdések, amelyekre a DJKB válaszol - Várnagy Szabolcs - 18 Az vagy, amit megeszel - Matuz András - 19 Damjanich koli - Nagy Éva Anna - 20 Olvasói levél - 21 „A karriered létrejöhet vagy elhullhat percek alatt” - interjú Veres Attilával - Lenthár Balázs - 22 Cannes és a Nemzetközi Filmfesztivál történetéről - Hajdu Mariann - 25 Fel a fejjel - Árvai Péter - 28 Le a fejjel - Árvai Péter - 29 Kivégzési módszerek régen és ma - Schmidt Barbara - 30 A halálbüntetés Magyarországon - Lenthár Balázs - 32 A nők és a halálbüntetés - Kovács Réka - 34 Uncle Sam és az akasztófa - Árvai Péter - 36 Halálbüntetés keresztény szemmel - Nagy Éva Anna - 37 Hóhérszerepben a nézőközönség - Cziszer Marietta - 38 Táncos a sötétben - Borsik Tamás - 39 Máriás - Richolm Orsolya - 42 Tudósok koncert az Akváriumban - Richolm Orsolya - 43 „Kemény zenét akarunk csinálni, aztán kész” - The Talking Horse - Lenthár Balázs - 44 Népesednek a Kristálypaloták - Borsik Tamás - 45 Szégyelld magad, már megint diszkóztál! - Cziszer Marietta - 46 Tiltott szavak és kifejezések listája, avagy mikor sír egy szerkesztő - Várnagy Szabolcs - 49 Az őrület határán - Matuz András - 50 Jetpacket mindenkinek - Schmidt Barbara - 52 Fél-igaz történetek alapján - Matuz András - 54

Pécsi Bölcsész - bölcsész kulturális és közéleti periodika Kiadja a PTE BTK Hallgatói Önkormányzata.

VI. évfolyam 1. szám – 2012. december 9.

Felelős kiadó: Gulyás Tibor Főszerkesztő: Várnagy Szabolcs Főszerkesztő-helyettes: Lenthár Balázs Olvasószerkesztő: Mészáros Gabriella Tördelőszerkesztő, arculat: Barabás Norbert Íróink: Nagy Éva Anna, Hajdu Mariann, Kovács Anna Dóra, Schmidt Barbara, Miklán Bianka, Richolm Orsolya, Árvai Péter, Matuz András, Borsik Tamás, Háromszéki Markó Péter, Kovács Réka, Stemler Miklós Borítóterv: Lugosi Tamás Grafikák: Lugosi Tamás Cím: 7624. Pécs, Ifjúság útja 6. – Diákcentrum Telefon: +36 (72) 503 600 / 24235 Fax: +36 (72) 503 613 Honlap: www.pecsibolcsesz.hu, info@pecsibolcsesz.hu

PB december.indd 3

2013.01.03. 10:37:07

4 PB december.indd 4

2013.01.03. 10:37:08

5 PB december.indd 5

2013.01.03. 10:37:09

5

KAPTÁR STEMLER MIKLÓS

ARMAGEDDON » „WHERE WILL YOU BE WHEN THE BOMBS FALL?” (FALLOUT) Gratulálunk kedves elsőéves hallgatók! Bár ezt eddig talán nem így gondoltátok, ti vagytok a világ, de legalábbis Magyarország legszerencsésebb emberei, hiszen – bár az a szívatás sem volt egyszerű, amit a kormány veletek művelt – mégis volt esélyetek bejutni a magyar felsőoktatásba, még ha kevesebben is, mint elődeiteknek. A jelentkezésre készülő utódaitok túlnyomó része viszont nem ismerheti meg a vizsgaidőszak kétes élvezeteit, illetve a diploma felett érzett valódi örömöt, hacsak nem dúsgazdagok, avagy adósítják el magukat egy egész életre.

A december ötödikén bejelentett felsőoktatási keretszámokkal, amelyek értelmében 10500 elsőéves kap állami ösztöndíjat (értsd: finanszírozzák a képzését), ezek közül 550 bölcsész, 1150 pedagógus, és szevasztok, két vita is lezárult. Az egyik arról szólt, hogy menynyi diplomás szükséges egy fejlett társadalomban, és mennyit kell költenie egy országnak a felsőoktatásra: a jelenlegi magyar kormány szerint minél kevesebb, költeni meg úgy egyáltalán nem kell. A másik pedig arról szólt, hogy melyik eddigi magyar kormány volt a legkárosabb a magyar felsőoktatás, és ezen keresztül az ország jövője számára, és bár eddig is akadtak ezen a téren erős versenyzők, a versenyt most toronymagasan a második Orbán-kormány nyerte meg. Bőven voltak eddig is megkérdőjelezhető, esetenként óriás károkat okozó döntéseket meghozó oktatási miniszterei is Magyarországnak, elég csak Pokorni Zoltánra gondolnunk, aki mindenféle előkészítés nélkül nyitotta meg az egyetemek kapuit, avagy Magyar Bálintra, aki teljesen szétzilálta a magyar felsőoktatási rendszert a kétszintű bolognai képzés idő előtti áterőltetésével. A célok azonban becsülendőek voltak, bármennyire is kétesek lettek az eredmények: minél többen szerezhessenek diplomát, és közelítsük a magyar felsőoktatást a nyugati trendekhez. Most ehelyett csak agyatlan rombolást látunk.

hogy mégis honnan lenne pénze a magyar családoknak egyetemekre küldeni gyermekeiket, miközben immár hat éve kivéreztetik őket, először a klasszikus „elkúrás”, aztán a gazdasági világválság, végül az úgynevezett unortodox gazdaságpolitika következtében? A másik pedig, hogy mégis miért fizetünk mi és a szüleink adót?

Futballstadionokra? Kormányközeli vállalkozók felhizlalására? A belterjes (párt)elit továbbtenyésztésére?

Most nem arról van szó, hogy kell-e tandíj a magyar felsőoktatásba, mint amiről a 2006-2008 közötti vita szólt a néhai fejlesztési részhozzájárulás kapcsán. Ez a mindenféle előkészítés nélküli keretszámcsökkentés és a hozzá társuló brutális tandíj, amelynek a fele is megfizethetetlen a legtöbbek számára, aljas merénylet Magyarország jövője ellen a nép által megválasztott és a nép által fizetett vezetőktől.

Ezen a ponton szót kell ejtenünk a hallgatói érdekvédelem felelősségéről, amely egészen eddig bénultan figyelte a felsőoktatásban zajló őrült pusztítást. Tegyük hozzá, hogy ezt a hibát más, rutinosabb versenyzők is elkövették már, gondoljunk csak a Bankszövetségre, avagy a Magyar Rektori konferenciára: civilizált tárgyalófélnek tekintették a jelenlegi magyar kormányt. Magyarország jelenlegi vezetői (avagy vezetője) azonban jóval inkább hasonlítanak erőszakos, hazudós óvódásokra, mint felnőtt, civilizált emberekre, akikkel szót lehetne érteni. Ők ugyanis a tárgyalási készséget a gyengeség jeleként értelmezik. Az ilyenekkel egy dolgot lehet tenni: a sarokba állítani őket.

Kedves hallgatók és oktatók, nincs tovább. A szakadék szélén állunk, és ne bízzunk abban, hogy míg a többiek alázuhannak, mi megúszhatjuk a dolgot. Ha most sem csinálunk semmit, bűnrészesek leszünk országunk jövőjének tönkretételében. Ellenkező esetben bármi is lesz a vége, mi legalább megpróbáltuk.

A szerző a Pécsi Bölcsész alapító főszerkesztője (20042009), a hvg.hu újságírója

Koncepció persze most is van, ez lenne az Orbán Viktor által még nyáron bejelentett „önfenntartó felsőoktatás”, amely még jól is hangozna, ha nem feledkezett volna el a kedves miniszterelnök úr két apróságról. Az egyik,

6 PB december.indd 6

2013.01.03. 10:37:10

KAPTÁR VÁRNAGY SZABOLCS

FONDORLATOS ÖSSZEESKÜVÉS VAGY CSAK SZIMPLA RÖVIDLÁTÁS? Nem szerezhetett senki sem diplomát az elmúlt években úgy, hogy közben ne lett volna legalább pár hónapnyi forrongás, tüntetés, keretszám- és támogatáscsökkentés.

A felsőoktatásban részt vevő fiatalok és a tanárok ugyanúgy pórul jártak, az oktatás színvonala pedig értelemszerűen így nem tud javulni. Ilyenkor már-már az összeesküvés-elméletek ingoványába tévedünk, hogy értelmes magyarázatokat tudjunk találni a történtekre.

Talán rájött a Fidesz, hogy már nem is fiatalok, és az elmúlt két éves kormányzásuk alapján úgy tűnik, nem is annyira demokraták, így elkezdtek attól tartani, hogy az új ifjak előbb-utóbb az életükre fognak törni? Ez esetben érthető, hogy mindent megtesznek az oktatás szétbombázásra, hiszen ha nem áll a kellő tudás az emberek rendelkezésére, akkor könnyebb lesz megfékezni őket. Pofon egyszerű tehát a képlet, valószínűleg Dr. Államadósság még gonoszabb ikertestvére áll az oktatási reformok hátterében.

A Bokros-csomag valószínűleg nem él élénken a mai egyetemisták emlékezetében, 2006 azonban igen. Rengeteg MA-s vagy friss diplomás gondolhat vissza a 48as téri tüntetésre: „Mondj NEM-et a tandíjra”, „Pécs nem fizet” és hasonló transzparensek lobogtak, valamint a jelenlegi vezetőink is más álláspontot képviseltek akkoriban. Roppant könnyű dolgunk lesz az idei tüntetések

propagandaszövegeinek megírásakor, hisz elég lesz leporolni a kormányunk pár évvel ezelőtti jelmondatait. „A tandíj bevezetése a kormánypártok által a magyar fiatalok ellen indított büntetőhadjárat része” – olvashatjuk a fidesz.hu 2007. szeptember 17-én kelt bejegyzésében. „Bármi is fog történni, a következő polgári kormány el fogja törölni a tandíjat, bárhogyan is fogják nevezni azt” – ez volt még 2008 áprilisában is az álláspont, aztán eljött az a bizonyos polgári kormány.

Hatalomra kerülésüket követően folyamatos elvonások, zárolások és reformok sújtották az oktatást. A tanároknak ígért életpályamodellt parkolópályára állították, bevezették a röghöz kötést, csökkentették a keretszámokat, és bevezették a tandíjat. Persze nem így hívják, hiszen a „tandíj” szót senki sem ejtheti ki, de ha az egyetemistáknak fizetniük kell azért, hogy tanulhassanak, akkor „költségtérítés” vagy „részösztöndíj” helyett mi akár megmaradhatunk ennél az egyszerű és jól bevált szónál.

További furcsa jelenség, hogy az a párt, melynek vezetői javarészt jogi képzésekből kerültek ki, most azt állítják, hogy jogászokra nincs szükség. Követhetjük a paranoid nézőpontot, és feltételezhetjük azt a gondolatmenetet, hogy „ha nem lesznek új jogászok, akkor nem lesz, ki átvegye a jelenlegiek helyét”. Ebben az esetben valószínűleg ördögi kacaj kísérte azokat a híreket, melyek arról számoltak be, hogy vidéken egyáltalán nem indul ilyen képzés államilag finanszírozott formában.

Az okok azonban valószínűleg sokkal egyszerűbbek az összeesküvés-elméleteknél. Szimplán az a helyzet, hogy az oktatás lerombolásának rövid távon nem lesznek drasztikus következményei – hacsak az egyetemisták az utcára nem vonulnak. Vízvezetékszerelőkre, vasutasokra és tűzoltókra minden nap szükség van, így az államháztartási hiányt velük már nem foltozhatják be jobban. Nem mondhatják, hogy ötödére csökkentik a foglalkoztatott rendőrök számát, hisz akkor kitörne a káosz, arról pedig ne is beszéljünk, hogy miben állnánk nyakig, ha otthon maradnának a vízvezetékszerelők.

Az oktatásból azonban egy hentesbárddal is lenyeshetnek nagy szeleteket, az élet ettől nem fog megállni, csak épp az ország jövőjét teszik ezzel tönkre. A mostani intézkedések hatásai az elkövetkezendő kormányok problémáit fogják gyarapítani, ami egy nagyon kényelmes álláspont, csak épp felelőtlen... vagyis unortodox, a 2012-es szóhasználati trendeket követve, de ami a legfontosabb: elfogadhatatlan.

Tehát, be kell látnunk, hogy elemi érdekünk aktivizálni magunk, hisz csak akkor változtathatunk a jelenlegi helyzeten, ha együtt hallatjuk a hangunkat!

7 PB december.indd 7

2013.01.03. 10:37:10

7

KAPTÁR LENTHÁR BALÁZS

ENNYIRE KÉRIK A POFONT? Az elmúlt napok legidegborzolóbb kormányzati lépése kétségtelenül a felsőoktatásban résztvevő államilag finanszírozott hallgatók keretszámának drasztikus megvágása volt.

A helyzet már szeptemberben sem volt irigylésre méltó, azonban jövőre harmadannyi hallgató kezdheti meg az állam által támogatott felsőoktatási tanulmányait, mint idén.

Mi is történt? Az, hogy a kormány a szakmai szervezetekkel és a hallgatói képviselettel való egyeztetés helyett ismét úgy döntött, hogy nála van a bölcsek köve, és azzal veri szét mindenkinek a fejét, aki nem hajlandó neki bólogatni. Az elmúlt évek során a „magas ló” a kormányzati kommunikációs eszköztár legfontosabb darabjává avanzsált, ami különösen humorossá teszi Orbán Viktor kormányfő azon bejelentését – a választások megnyerését követően –, hogy a következő évek során számukra a szerénység és az alázat lesznek a legfőbb értékek. Most éppen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes áll tök szerényen és alázatosan a kamerák előtt, és hajtogatja, hogy aminek nincs jogi következménye, az súlytalan. Hoffmann Rózsa néni pártelnöke – akinek hívő keresztény emberként aztán igazán tudnia kéne a morális és a jogi felelősség közötti fogalmi differenciákat – inkább karaktergyilkosságról és keresztényüldözésről hebeg ahelyett, hogy levonná a konzekvenciát, és ha nem is emelt fővel, de legalább erkölcsileg nem totálisan megsemmisülve – á la Pali bácsi – tudna távozni a közéletből.

sére áll asszonyom. Nyomja meg a piros gombot, és nyugodjon békében. Egyébként tényleg nagy ötlet. Gátat szabunk az elvándorlásnak állami férőhelyen a hallgatói szerződéssel, máshol meg a gazdasági időzített bombaként ketyegő Diákhitel 2-vel. Persze már nagyon sokan megírták, hogy az új hitelszisztéma 2%-os kamata tarthatatlan, és gyakorlatilag csak az államadósság mértékét növeli, azon túl persze, hogy taníttatásodért cserébe az állam ellehetetleníti az életedet.

A másik igazán vérforraló vonatkozása a történetnek, hogy ugye emlékszünk mi történt, amikor kiderült tavaly, hogy összesen 100 államilag finanszírozott hallgató vehet részt jogi képzésben? Megkapta mindet a főváros.

Szerintetek mi lesz akkor, amikor az egész országban kell elosztani 550 bölcsészférőhelyet? Ezt is befelezi az ELTE és a Pázmány, a vidéki egyetemek meg mennek a levesbe? Nagyon úgy tűnik. Ha azonban az egyetemeknek kongatnak, akkor az értelemszerűen nem csak a hallgatókat érinti. Pécsett például az egyik legnagyobb munkáltatóhely a PTE. Vajon hányan kerülnek utcára, oktatók és dolgozók vegyesen, ha le kell húzni a rolót?

Elég volt. A kormányzat bebizonyította, hogy nem ért a szép szóból, most rajtunk a sor. Ki kell állnunk a felsőoktatásért, annak megmaradásáért és legfőképpen azért, hogy az általunk alma maternek tisztelt intézmény ne degradálódjon milliomos gyerekek játszóterévé.

Egyébként a legfelháborítóbb, hogy az a politikai „elit” gusztustalankodik bele rendre a felsőoktatás témakörébe, melynek berkeiből rendre felröppenek olyan hírek, hogy „most ez lopott nyelvvizsgát”, „most az plagizálta a szakdolgozatát/doktoriját, de nem is, mert nincs is meg”. Közben elhagytunk egy köztársasági elnököt, mert vállalhatatlanná vált, ugyancsak bebizonyosodott plágiumvád miatt.

Tehát ez az illusztris társaság döntött úgy, hogy 2013 nyarától csak 10480 államilag támogatott hallgató kezdheti meg felsőoktatási tanulmányait. Lesz még ugyan mellettük negyven-párezer részösztöndíjas hely, de látván annak idei kitörő sikerét (feléig sem tudták feltölteni) én nem dédelgetnék vérmes reményeket. A többi tanulni vágyónak meg marad az önköltség. Persze nem kell ezért egyből a szénbányába loholni, hogy két óra között megrakjunk egy csillét, hiszen el is adhatjuk magunkat állami rabszolgának. A Diákhitel 2 mindig rendelkezé-

8 PB december.indd 8

2013.01.03. 10:37:10

KAPTÁR ÁRVAI PÉTER

SZAVAZZ, MAGYAR! Fontos leszögezni, hogy az új választási rendszer a demokratizmus minden elemének megfelel – a választás ezentúl is egyenlő, titkos, általános és közvetlen lesz –, de az előkészítés és elfogadás módja korántsem volt egy tanmese.

November 26-án, hétfőn tartották a választási eljárási törvény zárószavazását a parlamentben. Nem meglepő módon a kormány magabiztos többsége ezúttal is csont nélkül vitte keresztül a tervezetet a Tisztelt Házon.

Bár ez még korántsem jelenti a történet végét, hiszen a kampányfinanszírozás újraszabályozása még várat magára, és az eddigiekből kiindulva joggal gondolhatjuk, hogy lesz itt még módosítás dögivel. Érdemes egy pillantást vetni a mostani állapotokra.

Egy választási rendszer megváltoztatásáról szóló írást általában a változtatáshoz vezető okok említésével szokás kezdeni, de sajnos itt most ilyenek nincsenek. Az előző választási rendszer minden jogi és politikatudományi kritériumnak megfelelt, így nem volt valódi kényszer a törvényhozón. Okot természetesen lehet találni: a Fidesznek már ellenzéki erőként is (2002 és 2010 között) állandó témája volt a kisebb parlament létrehozása, és ezt most, kormányra kerülve, a programjába is beemelte. Ez indokolja a választási rendszer bizonyos mértékű átszabását, de teljesen új törvény megalkotását nem igazán. Ugyanakkor remek alkalmat teremtett a kormánypárti többségnek arra, hogy (demokratikus keretek között) a maguk képére alakítsák a voksolások menetét, ami ugyan nem elegáns, de a politika maga sem a szép gesztusokról szól.

1989 óta Magyarországon egy alapvetően német mintát követő, kétfordulós, vegyes választási rendszer működött. Ezt most egy egyfordulós, bizonyos elemeiben a brit, más elemeiben az amerikai, a francia és az olasz választási rendszerekre hajazó modell váltja le. Jóhiszeműen azt hihetnénk, hogy törvényhozóink más országok rendszereinek pozitívumait egybegyúrva egy minden eddiginél demokratikusabb és jobb választási szisztémát dolgoztak ki, de ez a valóságban sajnos nem pont így alakult. Sokkal inkább az látszik, hogy az új rendszer ezer sebből vérzik, a sokféle elméleti forrás miatt nincs egységes logikája.

További problémát jelent, hogy a törvény megalkotását a borzalmas kapkodásból és sietségből adódó pontatlanság kísérte. Többször előfordult, hogy kormánypárti politikusok egymásnak ellentmondó módosító indítvá-

nyokat nyújtottak be, a szövegekben rendszeresek voltak a helyesírási hibák, amik miatt folyamatos javításra szorult a tervezet. Ráadásul pont a végiggondolatlanságból fakadóan a Fidesz sokszor nem épp a legudvariasabb módszereket választotta akarata érvényesítéséhez – így például a parlamenti vitát késő estére időzítették, vagy az ellenzéki pártoknak egy órát adtak arra, hogy elolvassanak és értékeljenek egy 65 oldalas módosító indítványt.

Alapvetően határozza meg az új választási rendszer karakterét, hogy az előbbivel ellentétben a győztest (és úgy általában a nagy pártokat) favorizálja. Így a győztesnek a jövőben könnyebb lesz minősített többséget szereznie, ebből adódóan csökken a koalíciók szüksége, aminek következménye lesz a stabilabb kormányzás, az erősebb kormányerő létrejötte. Ez persze nem feltétlenül rossz dolog, viszont azt is jelentheti, hogy az a párt, amely az előző struktúrában mondjuk 45% körül teljesített volna – tehát a győzelme kérdéses, és még ha nyer is, koalícióra kényszerül –, az az új szabályok szerint simán nyeri a választásokat, ez pedig nem feltétlenül jó irányba mozdítja a rendszert. További változás, hogy a választókerületek átrajzolásával a mindenkori jobboldali pártokat hozták helyzetbe. Tökéletesen lehet tudni, hogy a rendszerváltás óta megtartott hat parlamenti választáson melyik térségek hogyan szavaztak.

Ennek megfelelően úgy alakították át a választókerületek határait, hogy egy-egy kerületen belül minél könynyebb legyen az aktuális jobboldali formáció dolga.

A köztársasági elnök előzetes normakontrollt kért az Alkotmánybíróságtól a törvénnyel kapcsolatban, tehát az ügy még korántsem tekinthető lezártnak. Döntés legkorábban 2013. januárjában fog születni.

9 PB december.indd 9

2013.01.03. 10:37:11

9

KAPTÁR ÁRVAI PÉTER

KICSI ORSZÁG NAGY MELLÉNNYEL » A MAGYAR KÜLPOLITIKA BOTLADOZÁSAI 2000-TŐL NAPJAINKIG Már a 2010-es kormányváltás előtt deklarálta Orbán Viktor, hogy a rendszerváltás időszakát lezárva új korszakot kívánnak nyitni Magyarországon. A külpolitika terén azonban – már ami a bakikat illeti – ez kevéssé látszik.

Kár lenne tagadni, hogy a cikk apropóját a Ramil Szafarov kiadatása körüli hercehurca adta. Az azeri fiatalember 2004-ben azzal vált ismertté, hogy baltával lefejezte egy alvó katonatársát annak örmény származása miatt. Tettéért 2006 tavaszán a bíróság előre kitervelt módon, különös kegyetlenséggel és aljas indokból elkövetett emberölés bűntettéért legkorábban 30 év múlva felülvizsgálható életfogytiglanra ítélte. Azóta Azerbajdzsán többször is kérte a gyilkos hazaszállítását, de a magyar kormányok ezt rendre elutasították, egészen idén augusztus 31-ig, amikor is hazánk váratlanul változtatott álláspontján, és beleegyezett Szafarov kiadásába.

A következményeket mindenki ismeri. Az könnyen lehet, hogy ilyen mértékű közfelháborodást nem váltott még ki magyar külpolitikai aktus, azonban hiba volna azt gondolni, hogy a magyar politika eddig a diplomácia Peléje lett volna. Ennek bizonyítására szedtünk össze néhány példát az elmúlt bő tíz évből.

Ha már bűnözők kiadásával kezdtük, érdemes megjegyezni, hogy nem mi vagyunk az úttörői ennek a műfajnak: az 1988-ban történt Lockerbie-i katasztrófa során felrobbantott repülőgép 243 utasa és 16 fős személyzete közül nem maradt túlélő. A gépen vesztette életét négy magyar ember is, köztük egy ötéves kisfiú.

A merényletért életfogytiglanra ítélt al-Megrahi líbiai állampolgárt 8 év börtön után 2009-ben adta ki Skócia hazájának. Hivatalosan al-Megrahi egészségi állapotára hivatkozva, nem nehéz azonban a két ország közti gazdasági érdekeket sem megtalálni az ügyben.

Kanyarodjunk azonban vissza Magyarországhoz. Idén

tavasszal Nyirő József székelyudvarhelyi újratemetése borzolta a kedélyeket román-magyar fronton. Az erdélyi író és katolikus pap finoman szólva is megosztó személyiség, hiszen az 1944-es magyarországi nyilas hatalomátvétel után is tagja maradt a parlamentnek, végig kitartott a Németországba menekülő kormány mellett, és nyíltan antiszemita, illetve fasiszta nézeteket vallott.

Ugyanakkor a magyar kormány támogatta az újratemetését. A román hatóságok viszont megakadályozták az újratemetést, így csak megemlékezésre került sor, amin azonban részt vett Kövér László házelnök is, aki szerint külön kell választani Nyirő irodalmi és politikai munkásságát. Ennek kapcsán Izrael lemondta Kövér László Jeruzsálembe szóló meghívását.

Ennél jóval kisebb volumenű esetnek számított egy tavalyi államfői baki. A norvégiai tömeggyilkosság miatt küldött köztársasági elnöki részvéttáviratban ugyanis rosszul írták le a norvég király nevét. Schmitt Pál hivatala aztán jelezte, hogy csak az internetre felkerült szöveg volt hibás, a valódi táviratban állítólag nem volt gépelési hiba.

Néhány hónappal korábban, 2011 májusában kétszer is robbant a diplomáciai bomba Fehéroroszországban: először a magyar nagykövetség egyik tanácsosát kellett hazarendelni, miután kiderült, hogy teherbe ejtett egy fehérorosz nőt annak ellenére, hogy felesége és gyermekei is vannak.

De itt még nem állt meg a móka. Pár nappal később olyan hangfelvételek szivárogtak ki, amelyeken a minszki magyar nagykövet felesége olasz szeretőjével beszél.

A magyar kormány a hangfelvétel nyilvánosságra hozását durva provokációnak értékelte, nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy mindez a soros magyar EU elnökség ideje alatt történt.

Egy ilyen listából nem lehet kihagyni az előző alkotmány rendíthetetlen őrét, Sólyom Lászlót sem. Ő a szlovákiai (majdnem) látogatásával érdemelte ki helyét. 2009 nyarán történt ugyanis, hogy az akkori köztársasági elnök Révkomáromba szeretett volna eljutni, hogy ott beszédet mondjon egy Szent István-szobor avatásán. Szlovákia azonban jegyzékben értesítette hazánkat, hogy biztonsági kockázatok miatt él azzal a lehetőségével, hogy megtagadja Sólyom László belépését. Erre válaszul Sólyom a révkomáromi híd közepén látványosan viszszafordult, és így tett eleget a jegyzékben foglaltaknak.

A magyar kormány aztán Brüsszelhez fordult, de az Európai Bizottság szerint Szlovákiának, mint minden más országnak is, megvan a joga arra, hogy eldöntse, beenged-e egy államfőt a területére, vagy sem. Mondani sem kell, hogy a szlovák-magyar viszony ennek hatá-

10 PB december.indd 10

2013.01.03. 10:37:11

KAPTÁR ÁRVAI PÉTER

csúnyán gúnyolta a japánokat a lófogúvá maszkírozott Stahl.

Az időben visszafele haladva így jutunk el a 2001. szeptember 11-i terrortámadáshoz. Bár elsőre úgy tűnhet, hogy egy ilyen egyértelmű diplomáciai helyzetben nem lehet hibázni, de az országgyűlés patkójában ülő fiúk ekkor is megmondták a tutit.

sára sem változott szivárványokkal és vattacukrokkal övezetett pihe-puha boldogsággá…

2008-ban a TV2-n sugárzott Senorita Szöszi című műsor okozott feszültséget, a kolumbiai kormány a magyar külügyminisztériumnál is panasszal élt. Szerintük ugyanis a címszereplő gyakran hamis megjegyzésekkel keltette az országuk jó hírét, például azzal, hogy Kolumbiát a világ legveszélyesebb országaként említette.

A következő, hasonlóan derűs történet Gyurcsány Ferenccel esett meg 2007-ben. Az akkori kormányfő Pekingben vallott kudarcot, amikor vendéglátóinak próbálta elmagyarázni, hogy mi az a Gömböc (Gömböc alatt persze ne a kis gömböc meséjére tessenek gondolni, hanem egy magyar találmányra, melynek lényege, hogy az egyetlen ismert homogén test, amelynek összesen két egyensúlyi pontja van. Olyan ez, mint a keljfeljancsi: akárhogyan tesszük le, mindig ugyanabba a pozícióba fog visszajutni. Csak amíg a keljfeljancsi ezt egy nehezékkel oldja meg, addig a Gömböc egyetlen anyagból készült, és a formája teszi képessé erre.). A tolmács azonban képtelen volt lefordítani a szót, amire a miniszterelnök az MTI beszámolója szerint „színlelt ingerültséggel” mondogatta, hogy „Gömböc”.

Szintén Gyurcsány Ferenchez kötődik egy 2005-ös elszólás is. Egy rendezvényen a volt szocialista politikus a Szaúd-Arábia ellen játszó magyar labdarúgókról azt mondta, hogy „halált megvető bátorsággal küzdöttek az arab terroristák ellen”. Erre a kedves megjegyzésre válaszul az Arab-félszigeten fekvő ország hazahívta magyarországi nagykövetét, és lemondta Szili Katalin akkori házelnök meghívását. Az ügy végül is többszöri bocsánatkéréseket követően különösebb probléma nélkül rendeződött.

Nevezetesen Csurka Istvánnak, a MIÉP akkori elnökének sikerült megütnie a nem pont odaillő hangnemet.

Felszólalásában ugyanis, bár jelezte megrendülését, kifejtette, hogy a terrortámadásért az Egyesült Államok a felelős, hiszen „a világ elnyomott népei nem tűrhették válaszcsapás nélkül a globalizmus által rájuk rótt megaláztatásokat, a kizsákmányolást és a Palesztinában folyó tervszervű népirtást”.

Az ügy valódi problémáját nem is maga a felszólalás adta, hanem az, hogy Orbán Viktor akkori kormányfő nem határolódott el egyértelműen a Csurka-féle kijelentéstől, ezzel pedig jó időre elmérgesítette az amerikaimagyar viszonyt.

A végére pedig következzék egy példa a rendszerváltozás hajnaláról, 1991-ből. Már csak azért is érdemes visszautazni ennyit az időben, hogy lássuk, a magyar politikai elit nem az ezredforduló után szokott rá az infantilis diplomáciai megoldásokra.

A történet a következő: 1991 elején kiderült, hogy Magyarország fegyvert szállított egy akkori Jugoszláv tagköztársaságnak, Horvátországnak. Tízezer géppisztolyt és majd’ kétmillió darab lőszert adtunk el a válságövezetben lévő déli szomszédunknak. És ha ez még nem lenne elég, a vámosok a szállítmányt rakéta porszívóként könyvelték el. A botrány kirobbanásának hatására felállított parlamenti vizsgálóbizottság kormánypárti vezetője szerint mi ezzel az üzlettel a „béke megteremtéséhez járultunk hozzá”…

2003-ben is a TV2 okozott bonyodalmakat. A csatorna egyik műsora ugyanis kiverte a biztosítékot a japán nagykövetségen: a Micuko nevű produkcióban Stahl Judit magát japán riporternőnek kiadva készített interjúkat hazai hírességekkel. A nagykövetség szerint azonban

11 11 PB december.indd 11

2013.01.03. 10:37:11

KAPTÁR MATUZ ANDRÁS

SZÉGYENSZEMLE „A kormányzás túlságosan is komoly és fontos feladat, hogy a politikusokra bízzuk” – hallhattuk egykor Chester Bowles amerikai demokratától. A mai fiatalok többsége tartózkodik a politikától, ami bizonyos szempontból érthető is, de mi megmutatjuk, hogy van a diplomáciának humoros oldala is. Következzen a TOP 10 legkínosabb diplomáciai baki.

10. Listánk tizedik helyén a nemrégiben újraválasztott Barack Obama bakija áll, mellyel 39 millió lengyelt sértett meg. Egy kitüntetés átadásakor mondott beszédében „náci” helyett „lengyel haláltáborról” beszélt, ami történelmi szempontból egy igencsak súlyos elszólás volt.

9. A lakosság nagy része a 2012-es amerikai választások kapcsán ismerte meg Mitt Romney, a Republikánus Párt elnökjelöltjének nevét. A humor kedvelői azonban már korábban hallottak a politikusról, aki részvétét fejezte ki a wisconsini szikh templomban történt lövöldözés áldozatainak hozzátartozói felé, csak sajnos „sejk” templomról és „sejk” emberekről beszélt.

8. Életben van az a sztereotípia, mely szerint a nőket nem érdekli a foci. Valószínűleg ennek alátámasztására törekedett Angela Merkel német kancellár is, amikor a német-holland Európa-bajnoki mérkőzés napján narancssárga, azaz „hollandszínű” viseletben jelent meg.

7. Valljuk be, a földrajz nem a legkedveltebb tárgy a pécsi bölcsészek körében. Nyilatkozatai alapján arra következtethetünk, hogy Traian Basescu román elnök sem szíveli a tantárgyat, ugyanis a romániai Craiovát Horvátországgal, Cahul városát az afganisztáni Kabullal keverte össze.

6. Komoly anyagi gondokkal küszködött, vagy csak a török szokásokkal nem volt tisztában 2007-ben Paul Wolfowitz, a Világbank elnöke. Törökországi útján ellátogatott egy mecsetbe, ahol kiderült, hogy mindkét zoknija lyukas. A kellemetlenséget nehéz volt elfelejteni, hiszen a világsajtó az eset után még hetekig élcelődött rajta és túl nagyra nőtt lábkörmein.

Cavusoglu helyett.

4. Zavarba ejtőbb, ha az illető nem csupán a nehezen ejthető külföldi nevekkel, hanem saját nyelvével is bajban van. Rachida Dati francia igazságügyi miniszter a Canal+ tévécsatorna műsorában „infláció” helyett véletlen „fellációt”, azaz orális szexet említett. Hát igen, kínosak azok a freudi elszólások.

3. Képzeletbeli dobogónkra elsőként egy honfitársunk, Ottlik Károly, az Országgyűlés protokoll-tanácsadója (!) áll. Abban a megtiszteltetésben részesült, hogy maga Tenzin Gyatson, vagyis a 14. dalai láma kereste telefonon, de a beszélgetés nem indult zökkenőmentesen, ugyanis Őszentsége bemutatkozására ez a válasz érkezett Ottliktól: „Én meg II. János Pál pápa vagyok.”

2. Ezüstérmesnek a komplett Londoni Olimpiai Szervezőbizottság (LOCOG) választottuk fatális bakijuk miatt. Még a hivatalos nyitány előtt került sor néhány női labdarúgó mérkőzésre, köztük a Kolumbia - ÉszakKorea meccsre, amely egy órás késéssel kezdődhetett el, mert a szervezők összekeverték a két Koreát, és az északi delegáció játékosai a déli zászló mellett lettek feltüntetve.

1. Jóval humorosabb baklövést követtek el Kuvaitban, egy nemzetközi lövészversenyen. A házigazdák nem készültek fel kellően a kazah győzelemre, ezért az internetről töltötték le a kazah himnuszt. Azaz szerették volna letölteni, ugyanis a hivatalos verzió helyett a Borat című filmben elhangzó himnusz-paródiát játszották az éremátadáskor, melyben többek közt az is előkerül, hogy a kazah örömlányok a legtisztábbak a térségben.

5. Szintén török vonatkozású a francia nemzetgyűlés elnökének, Bernard Accoyer-nek esete az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének török elnökével 2010 szeptemberében. A bakit ezúttal a nevek hasonlósága okozta: Accoyer Mevlüt Ceausescut üdvözölte Mevlüt

12 PB december.indd 12

2013.01.03. 10:37:11

KAPTÁR HÁROMSZÉKI MARKÓ PÉTER

HA KELL AZ X… „Alapvetően az a ház, amit fel lehet gyújtani, az a mi közös házunk, és hogyha megmérgezzük magunkat, akkor közösségileg mérgezzük meg magunkat, és egyetlen egy kibúvási lehetőség van: az a létmód váltás.”

– ezekkel a szavakkal vezette be prezentációját tavaly novemberben az Ökopolisz alapítvány által megrendezett pécsi konferencián Bencsik János, volt klíma- és energiaügyi államtitkár. Előadásában az atomenergia kérdéséről beszélt, de emellett szót ejtett a legfenyegetőbb globális környezeti kihívásokról is, amelyek egyre jobban befolyásolják életünket, ha jobban tetszik, pénztárcánkat.

Ha egy minden tekintetben élhető világot szeretnénk utódainkra hagyni, ahhoz cselekednünk kell, hiszen így is már 30 év csúszásban vagyunk. A Római Klub a ’80-as évek közepére kvalifikálta azt a pontot, amikor az emberiség átlépte a rendelkezésére álló erőforrások mértékét. Magyarán szólva, ma a túllövés állapotában vagyunk, több élelmiszert, több energiát, több nyersanyagot fogyasztunk, mint amennyi rendelkezésünkre állna. Így a jövő generációja elől vesszük el a javakat, s emellett egy ökológiai katasztrófa felé robogunk.

Ahhoz, hogy megállítsuk ezt a folyamatot, soha nem

látott politikai paradigmaváltásra is szükség van. Ideális körülmények között, ha egy (új) politikai erő versenyképes színekben szeretné magát feltűntetni a választók előtt, akkor ahhoz tennie is kellene, ugyanis nem lesznek elegendőek a retorikai szójátékok. Felnövekvőben van egy fiatal, önmagáért kiálló és a környezetére egyre jobban odafigyelő generáció. De természetesen nem általánosíthatunk, hogy minden egyes 18 és 29 év közötti választópolgárnak ugyanazok az értékek és erkölcsi normák a legfontosabbak.

A zöld gondolatok Magyarországon is egyre többekhez jutnak el, igaz, még nem oly mértékben, mint Európaszerte. Bár ez nem is várható el attól a magyar társadalomtól, amely végre magáénak tudhatja a rendszerváltozás előtt hőn áhított fogyasztási vágyat, és amely a feudális és kapitalista struktúra vegyes maszlagában keresi saját helyét.

A hazai zöldülési tendenciát felemás hitelességgel tükrözi az elmúlt húsz év. Míg a környezetvédő, zöld civil szervezetek formálisan a fejlődés útjára léptek, addig társadalmi igényük alábbhagyott, politikai súlyuk leértékelődött. Ez a trend az akkori rezsimek akaratának és egy önálló, a cél iránt elkötelezett politikai erő hiányának volt köszönhető. 2009-ben azonban komoly változás történt, amely bebizonyította, hogy a Föld szennyezéséből adódó gondokhoz való hozzáállás igenis lehet más.

Az elhatalmasodó ökológiai és környezeti problémákra adott valós válaszok és reakciók lehetnek azok a kulcsfontosságú elemek egy-egy párt programjában és munkájában, amelyek jelentős mennyiségű (többlet) szavazatot, támogatottságot és szimpátiát hozhatnak az addigi mediánszavazóktól is.

Milyen energiaforrásokra alapozza az ország vagy a város szükségletét? Milyen pályázati eszközökkel és milyen minőségű jogalkotással igazítja ki a gazdaságot? Hogyan viszonyul az üvegházhatású gázkibocsátáshoz, stabilizáláshoz? Milyen intézkedéseket tesz a biodiverzitás megőrzése és a fogyasztás visszafogása érdekében? Hogyan integrálja a fenntarthatóság elvét az oktatásba?

Az idő előrehaladtával a pártoknak, ha más nem kényszerből, egy minden társadalmi csoportot bevonó, markáns, zöld vonalat is bele kell építeniük a politikájukba.

Az a párt fog rengeteg X-et bezsebelni, amelyik a leghatásosabb figyelemfelkeltő retorikával bír. A legjobb persze az volna, ha nemcsak a szavak lennének hangzatosak, de emellett komolyan foglalkoznának a változó éghajlat, valamint a környezeti degradáció okozta szélsőséges kihívásokkal.

13 13 PB december.indd 13

2013.01.03. 10:37:11

14 PB december.indd 14

2013.01.03. 10:37:12

15 15 PB december.indd 15

2013.01.03. 10:37:13

KÖZTÜNKSZÓLVA LENTHÁR BALÁZS

„AZ ÉN CITÁCIÓS INDEXEIM AZOK A VOLT TANÍTVÁNYAIM, AKIK MÁRA MÁR KOLLÉGÁIM” » INTERJÚ DR. RÉVÉSZ GYÖRGGYEL Bizonyára sokaknak ismerős lesz az Oktató Munka Hallgatói Véleményezése program, amelynek keretében idén az év oktatója címet dr. Révész György, a Pszichológia Intézet oktatója nyerte. Ennek apropójából ültünk le egy rövid beszélgetésre.

Pécsi Bölcsész: Mi a titka annak, hogy az ember sikeres előadó/oktató legyen?

Révész György: Számomra különösen nagy meglepetés volt ez az elismerés, azóta nagyon sokat gondolkodtam ezen, és valószínűnek tartom, hogy titok, az nincs benne. Nem hiszem, hogy volna ennek receptje, ugyanis nagyon sokféle tanári karakter létezik. Én magamat is inkább tartom tanárnak, mint kutatónak. 1975 óta vagyok itt, és az elmúlt évtizedek alatt olyasmit taníthattam, amiről büszkén mondhatom, hogy nagyon szerettem, és szeretek a mai napig. Mondhatjuk tehát, hogy a munkám a hobbim. Amikor az osztott képzés beindult, az némiképpen kibillentett minket az egyensúlyunkból, hatalmas hallgatói tömegekkel kellett foglalkoznunk.

Mindemellett láthattuk, hogy az érdeklődésnek az átlagos színvonala is jelentősen alacsonyabbá vált. Ebből persze az következett számomra is, hogy sokkal többet kell tenni, sokkal jobban, sokkal nagyobb erőfeszítéssel kell megmutatni azt, hogy ez egy gyönyörű dolog.

PB.: Mivel tudja megfogni a hallgatókat?

R.Gy.: Nagyon könnyű helyzetben vagyok, ugyanis pszichológiát oktatok. Mindenféle szakmai sovinizmus nélkül állíthatom, hogy kevés érdekesebb, izgalmasabb dolog van annál, hogy az ember lelki jelenségei hogyan

ismerhetőek meg, hogyan is „működünk” mint emberek.

Ennek megfelelően rengeteg olyan példával élek, amikor elmondom a hallgatóknak, hogy adott jelenséget mennyire könnyű vizsgálni a mindennapi életünkben.

Ha csak kimennek az utcára, már egy laboratóriumban találják magukat. Ami biztos, hogy amit csinálok, azt élvezettel csinálom, és valószínűleg ez látványos, vagy legalábbis valahogyan megérzik ezt a hallgatók, és ez lehet az oka ennek a meglepetésnek.

Ami még nagyon fontos, hogy keresni kell azokat, akiket a téma jobban megfog az átlagnál. Én mondjuk nem panaszkodhatom, mindig sikerült megtalálnom ezeket az embereket, és jóval korábban, minthogy az hivatalosan is fontos lenne. A jelenlegi kollégáim közül ötnek a TDK témavezetője én voltam, és ennek nagyon örülök, ami a korábban emlegetett tanári identitásnak egy egészen nyilvánvaló jele, ugyanis citációs indexeket nem nagyon tudok felmutatni, az én citációs indexeim azok a volt tanítványaim, akik mára már kollégáim.

PB.: Mi változott a hallgatók számának megugrása által?

R.Gy.: Pár évvel ezelőtt felmerült a kérdés, hogy mit fogunk mi kezdeni 80 emberrel, amikor anno mi csak húszan voltunk, és mindenkit ismertünk név szerint.

Majd az az álláspont kerekedett felül, hogy „akkor is pszichológust csinálunk belőled, ha beleszakadunk”.

Csakhamar azonban váltani kellett arra, hogy ha valaki nem akar velünk jönni, akkor annak elengedjük a kezét.

Ezt nagyon nehéz volt kimondani, ugyanis az ember valamilyen módon mégiscsak felelősséget érez azok iránt, akik ide bekerülnek.

PB.: Milyen hatással van/lehet az ön munkájára ez az elismerés?

R.Gy.: Kicsit szorongok. Kérdeztem is a kollégáimat, hogy ezután nekem hogyan kell viselkednem? Ugyanis az előadást én világéletemben úgy éltem meg, hogy ott a hallgatóimmal magunk vagyunk, a rivalda ellenben kifejezetten zavar. Amúgy persze, igyekszem méltó maradni hozzá.

16 PB december.indd 16

2013.01.03. 10:37:14

KÖZTÜNKSZÓLVA VÁRNAGY SZABOLCS

INTERJÚ BONTOVICS BALÁZZSAL, A SZOLGÁLTATÁSI REFERENSÜNKKEL A tisztségviselőinket bemutató sorozatunkban már szinte mindenkivel találkozhattatok, ám Bontovics Balázs, a szolgáltatási referensünk ezidáig hiányzott a sorból. Ezt pótlandó a Szolgi ügyes bajos dolgairól, PhD tanulmányokról és a nem létező szabadidő produktív eltöltéséről beszélgettünk Balázzsal.

PécsiBölcsész: Kezdjük az egyetemi tanulmányaiddal.

Mivel foglalkozol jelenleg, ha nem a Szolgi ügyeit intézed?

Bontovics Balázs: Hat éve vagyok a PTE hallgatója.

Tavaly végeztem romológia és tantervfejlesztő tanár szakon, majd felvettek az „Oktatás és Társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskola levelezős PhD-re, ahol nevelésszociológiával foglalkozom. A hozzám legközelebb álló témakör korántsem meglepő módon a romológia, a cigányság társadalmi helyzetéhez fűződő kutatásokkal töltök még sok időt.

PB.: Mikor kerültél a Hallgatói Önkormányzathoz?

B.B.: 2007-ben, ekkor lettem gépterem-felügyelő a Hallgatói Önkormányzatban. Tehát a ranglétránk legalján kezdtem. Először a „B” épület géptermébe, majd a Rókus utcai hallgató irodába kerültem. Mohos Milán távozása után, az övéhez képest kibővített szerepkörben vettem át a helyét: a géptermek és a szolgáltatói irodák felügyelete lett szolgáltatási referensként a feladatom.

PB.: Hogyan alakul egy napod?

B.B.: Elhatároztam, hogy ha a világ leszakad, 7 előtt akkor sem fogok felkelni... kivéve, ha az egyetemről keresnek. Napi 24 órában be van kapcsolva a telefonom, hisz ahhoz, hogy gördülékenyen haladjon minden, elérhetőnek kell lennem, bármilyen furcsa probléma is

üti fel a fejét. Reggel 8-ra az irodában vagyok, ellenőrzöm a két gépterem és a két szolgáltatói iroda tevékenységét, illetve ellátom a napi adminisztrációs feladatokat. 20 ember tartozik a szolgáltatásokhoz, és folyamatos ügyelés van négy különböző helyen, tehát elég sok logisztikát igényel, hogy minden flottul működjön.

Mivel, mint ahogy a HÖK-ön mindenhol, nálunk is hallgatók végeznek közéleti tevékenységet, szem előtt kell tartani a tanulmányaikat, és úgy kell minden hétre az ügyelési rendet kialakítani, hogy órákat, pláne vizsgákat ne kelljen senkinek se kihagynia miattunk, ami néha nem egyszerű feladat. Rám tartozik továbbá a gazdasági tevékenységeink ellenőrzése, az anyagbeszerzés, a levelezés és az ezekből adódó esetleges problémák kezelése.

PB.: Mi alapján dől el, hogy kik csatlakozhatnak a Szolgi életéhez?

BB.: Amikor idejöttem, az volt a célom, hogy olyan emberekkel működjek együtt, akikkel minőségi produktumot tudunk kiadni a kezünkből, és jó dolgokat tudunk létrehozni. Ez szerencsére sikerült, és azt kell, hogy mondjam, nagyon elégedett vagyok a csapatommal.

Felvételire azonban minden félévben számítani lehet, hiszen szerencsére mindig akadnak olyanok, akik megszerzik a diplomájukat, és elhagyják az egyetemet. Tehát célszerű februárban és szeptemberben a PécsiBölcsész honlapján a pályázati kiírást megkeresni.

PB.: A tanulmányaid és a HÖK mellett jut időd még bármire?

BB.: Hogy őszinte legyek, nem nagyon. A hétvégéket igyekszem a párommal tölteni, illetve két kis földterületen facsemetéket gondozgatok, ami még kikapcsolódást jelent. Hét közben pedig edzőterembe járok... és sajnos ezzel ki is merült a jelenlegi hobbijaim listája.

Nagyon sajnálom, hogy a diplomám megszerzése után már nem lehettem a Szántó Kollégiumi Bizottságának elnöke. Tavaly sikerült elérnünk, hogy remek legyen a közösségi élet a koliban. Ha lenne még napi nyolc extra órám, ezt is biztos folytatnám.

17 17 PB december.indd 17

2013.01.03. 10:37:14

KÖZTÜNKSZÓLVA VÁRNAGY SZABOLCS

MIKOR JÖN A PÉNZ? » A LEGGYAKRABBAN FELTETT KÉRDÉSEK, AMELYEKRE A DJKB VÁLASZOL A DJKB irodába roppant sok telefonhívás érkezik, ám a feltett kérdések meglepő hasonlóságokat mutatnak. Mondhatni mindenki ugyanazt akarja… és ez a Diákjuttatási és Kollégiumi Bizottság esetén nem a szex, hanem a pénz. Persze ennél egy kicsit bonyolultabb a dolog. Az alábbiakban azokat az információkat találjátok, amiket a leggyakrabban hiányoltok.

Kezdjük egy praktikus kérdéssel: „hol van a DJKB?” A „D” épület felett, a DiákCentrumban, balra a második ajtó, a DJKB a legjobb szolgáltatást nyújtja. Miután lokalizáltuk a pályázatok benyújtásának helyét, nyilvánvalóan a legfontosabb, hogy „mikor utalják a támogatásokat?”. Ahhoz, hogy ezt megválaszolhassuk, ismerni kell a pályázatok során használatos ügymenetet: 1. beérkezik az összes pályázat, 2. összesítjük, elbíráljuk, majd pontozzuk, 3. egy héttagú bizottság dönt az eredményekről (kettő oktatói taggal), 4. a Központi Tanulmányi Iroda (KTI) ellenőrzi az eredményeket, 5. a KTI kiküldi az ösztöndíjakat. Tehát erre a kérdésre csak azt tudjuk válaszolni, hogy „minden esetben máskor”, mi sem látjuk előre mindig, hogy mikorra ér végig a pályázat a rendszeren.

Ha pénzünk már van, lakhatunk is valahol. Például kollégiumban. Amennyiben a szemeszter előtt nem adtuk le a jelentkezésünket, semmi baj, ezt a félév során bármikor meg lehet tenni. Tehát a „hogyan lehet évközi kollégiumi férőhelyet szerezni?” kérdésre a válasz: a DC-n a DJKB irodában kitölthettek egy nyomtatványt, ahol tanulmányi eredményre, szociális helyzetre vagy kiemelkedő közéleti tevékenységre hivatkozhattok. A helyek korlátozottak, tehát ilyenkor már nem lehet szabadon válogatni a kolik között, csak abba költözhettek, amelyikben épp van szabad hely. A jelentkezéskor természetesen alá kell támasztani a hivatkozási alapot a szükséges papírokkal.

a kenyérben a liszt, a rakott krumplin a tejföl vagy a perecen a só. A szociális helyzet igazolásának alappillére a munkáltatói igazolásokkal együtt, hisz az egy főre jutó jövedelmet belőlük számolják. Igényelni a lakóhelyen levő önkormányzatnál lehet. „Miért hiányos a pályázatom?” – halljuk szintén sokat. Minden pályázathoz mást kell leadni. Az adott űrlap alján, a kitöltési útmutatón található egy lista a csatolandó dokumentumokról, ha ezek valamelyike hiányzik, a pályázat nem fogadható el. Gyertek fel a DC-be, hogy együtt átnézzük, amit benyújtottatok, és kiderítjük, mi az, ami hiányzik.

Minden rendben van, de mégsem jött meg az utalás?

Gyakran előfordul, hogy nem adtatok meg az ETR-ben bankszámlaszámot, ez esetben hiába várjátok az ösztöndíjat. Erre a sebre a gyógyírt a TO-n kell keresni, ott regisztrálhatjátok a számlázási adatotokat. „Kik azok, akik a pályázatok sorsáról döntenek?”

Heten illetékesek a kérdésben, ebből kettő oktatói tag – Dr. Beck Zoltán és Pótó Zsuzsanna. Az öt hallgatói helyre pályázat útján lehet bekerülni. Önéletrajz és motivációs levél benyújtása után elbeszélgetünk a hallgatókkal, majd szociális érzékenységük, a jogszabályokra vonatkozó ismeretük és az ügyfélfogadáson tanúsított talpraesettségük alapján döntünk felvételükről. Figyeljétek a pecsibolcsesz.hu-t, ott lehet majd a pályázatot fellelni.

A DJKB ügyfélfogadási ideje hétfőtől csütörtökig reggel 9-től délután 3-ig tart, pénteken pedig 9-től délig. Ekkor jöhettek be személyesen a DiákCentrumba, illetve ezekben az intervallumokban érdemes telefonálni a 72/503 600-as szám 24238 mellékén, hiszen később a tagok hazaszállingóznak az irodából, így a készülék csak a sötét falak magányában fog csipogni, a szomszéd szobában ülő szerkesztőket idegesítve. E-mailben pedig a djkb@pecsibolcsesz.hu címen tehetitek fel kérdéseiteket.

Minden pályázat elhagyhatatlan eleme a népességnyilvántartói igazolás. Ez a legalapvetőbb dolog, ami nélkül okafogyottá válik a DJKB vegzálása, olyan, mint

18 PB december.indd 18

2013.01.03. 10:37:14

KÖZTÜNKSZÓLVA MATUZ ANDRÁS

AZ VAGY, AMIT MEGESZEL Állsz a sorban, szurikátaként nyújtogatod a nyakad. A fejedben nagyjából már összeállt a kép, számolgatod, mennyibe is kerül az uzsonnád, de amikor a pult másik oldaláról a hölgy kedvesen megszólít, úgyis megint pogácsát kérsz, melynek árát még mindig nem tudtad megjegyezni. Ismerős? Akár igen, akár nem, mi most eldöntjük helyetted, hol mit rendelj ezer forintból az egyetemen.

Fektessük le az alapokat. Az átlagos, valamilyen szinten egészséges uzsonna tartalmaz egy szendvicset, üdítőt, gyümölcsöt és az elengedhetetlen kávét. Persze senki nem haragszik meg, ha kiegészíted egy kis csokoládéval.

Elsőként dobjuk a boncasztalra a főépület szívében elhelyezkedő Pacsirta éttermet. A figyelmes üzemeltetők segítenek nekünk a döntés megszülésében azzal, hogy különböző menüket ajánlanak. Mi a rántott szeletes zsemle menüt választottuk, amely egy rántott húsos szendvicset és egy fél literes üdítőt (esetünkben Sprite-ot) kínál 650 forintért.

A napi C-vitaminfogyasztásunkat egy 100 forintos almával, koffein adagunkat pedig 250-es cappuccinoval fedeztük. Rövid számolás után boldogan konstatálhatjuk, hogy ez pontosan annyi, mint a tervezett összeg.

Mint azt a mellékelt ábra is mutatja, a zsemle igencsak válogatós pékáru, két fele közt nemigen tűr meg más élelmiszert nagy mennyiségben. Egy-egy szelet zöldségnek, illetve a forró olajat megjárt lisztes-tojásoszsemlemorzsás sertéshúsnak azért sikerült a bravúr. A cappuccino összhatásán kicsit rontott a műanyagpohár, de a kellően édes alma kárpótolt érte.

Már a nevével megnyeri karunk néhány hallgatóját a Rókus utcai Egyetemi bölcsész büfé. A növényekkel kellemes atmoszférát teremtő vendéglátó egységben sonkás-sajtos szendvicset, Mars szeletet, hosszú kávét tejszínnel és szilvás Nesteát rendeltünk. Gyümölcsevő szenvedélyünknek sajnos nem hódolhattunk, ezért édességgel feledtettük bánatunkat. A tartalmas sonkássajtos kiflit szívesen fogadta a gyomrunk, az éhséget is

sikerült hosszú időre elűznie. A Corso Veronás csészében elegánsan felszolgált gőzölgő kávé a jó beszélgetés egyik kulcsa volt.

Ilyen pozitív kritika után joggal támadhat a kedves olvasó azzal, hogy mi bizony átléptük a megbeszélt keretet. Mi is meglepődtünk, de még kevéske aprónk is maradt az étkezés után.

Szendvicset 290, Mars csokit 190, jeges teát 280, kávét 210 forintért kaptunk.

Utolsó állomásunk a nemrégiben felújított Zsolnay Negyedben található Zona büfé. Első észrevételem a sör jelenléte volt, ami kicsit megakasztotta a kutatás menetét, de szerencsére a fényképész kollegina visszarántott a valós világba. Ezúttal már tehettünk egy lépést az egészséges életmód felé egy szép piros almával. A fehérjeadagot egy megrakott hamburger, a folyadékbevitelt egy fél literes kóla biztosította. Nem tudtunk ellenállni az espressonak és a Boci Napolininek sem. A hús kissé furcsa állagú volt, de cserében annyi ketchupot és majonézt tehettünk bele, amennyi jól esett.

Nehéz elhinni, de itt fizettünk a legkevesebbet, holott 5 tételből állt az uzsonnánk.

955 forinttal lett könnyebb a tárcánk, amit most nem is bántunk annyira. A hamburger 350, a kóla 240, a csoki 150, az espresso tejszínnel 95, míg az alma 120 pénzért lett a tulajdonunk.

A rövid összehasonlításunk persze csak a kínálatok egy kis szeletére korlátozódott, tehát könnyedén előfordulhat, hogy más szempontokat figyelembe véve már nem így alakult volna a rangsor az egyetemi büfék körében.

19 19 PB december.indd 19

2013.01.03. 10:37:15

KÖZTÜNKSZÓLVA NAGY ÉVA ANNA

KOMFORTOS NOSZTALGIA, AVAGY A DAMJANICH KOLLÉGIUM RÖVID TÖRTÉNETE Aki lakott már a Damjanichban, tudja, hogy mit jelent a komfortos nosztalgia érzése, a többiek pedig kénytelenek elképzelni. A kollégium története nem tekint vissza sok évtizedes múltra, de az épület maga bőven tud mesélni a szocializmusról. A kolit majdnem bezárták az idén, de szerencsére nem került lakat az ajtajaira, nekünk pedig remek alkalmat adott, hogy a történetéről beszélgessünk egy kicsit.

Kresák Gergelynek, az orvostudományi kar ügyvivő szakértőjének, volt kollégiumi osztályvezetőnek, valamint Szabó Gábornak, az orvostudományi kar pályázati osztályának ügyvivő szakértőjének közös beszámolója alapján minden szempontból bejártuk az épületet. A ház a ’60-as évek elején épült, és az MSZMP pártépületéül szolgált. A raktára még ma is tartogat olyan kincseket, melyeket a szocializmus hagyott hátra, így a szemfüles kollégista találhat akkori címkével ellátott étkészletet vagy széket a konyhákban. Színészek és párttagok is megfordultak ekkor is az épületben (talán maga Kádár János is), melyről még ma is keringenek legendák az ott lakók között.

Az épületet 1985-ben vette át a PTE, személyzetét megtartotta, és továbbra is alkalmazta. 1991-1995 között még mindig vendégházként funkcionált az épület, és 2003-ban merült csak fel először, hogy kollégiummá kellene alakítani azt. Így az akkori 100 fős épületből 150-fős lett, és a kényelmes 1-2 ágyas szobák még egy ággyal gyarapodtak. 2008-ban végül központi irányítás alá vették a kollégiumot, és Marika nénit, a sokat tapasztalt gondnokot nyugdíjazták.

Azóta a kollégium teljes kihasználtsággal és nyereségesen működik, ami az egyetem többi kollégiumához

képest egyedülálló. Fenyő nyílászárók, tágas szobák, családias hangulat és alacsonyabb kollégiumi díj: a komfortra nincs panasz. A rendelkezésre álló összegből minden évben a felújítanak valamit, így a csatornázás és a fűtéskorszerűsítés is megvalósult. A folyamatosan növekvő igényeknek megfelelően idővel lett edzőterem, fotólabor és társalgó is. A konyha is közös, mindenki köszön mindenkinek, és a portások is ismerik az ott lakókat. Lényegében egy nagyra nőtt család éldegél a Boszorkány Kollégium és a volt Művészeti Kar között meghúzódó, aprócskának épületben.

Hogy némiképp kikerüljünk a giccses hangulatból, elég, ha összehasonlítjuk a Damjanichot más, új építésű kollégiumokkal. Hideg fényű folyosók, fehér falak, műanyag és szürke nyílászárók, legószerű panelekből felépített fürdők, közösségi terektől mentes emeletek… és még sorolhatnánk az ellentéteket. Nemhogy mindenkit, még a szomszédjait sem ismeri az ember. Ezeket átgondolva talán nem bűn a Damjanichra a nyugalom nosztalgikus szigeteként gondolni, amely a pletykákkal ellentétben még mindig biztos pontként várja az oda visszatérőket.

A kollégium bezárásának pontos okáról és történéseiről az EHÖK-öt is megkérdeztük, amire Pintér Mihálytól kaptunk választ. A nagy felújítási láz miatt a kollégiumok időszakos bezárásai visszaszorították a kollégiumi elhelyezésre pályázók számát, így hiába álltak már tavaly szeptembertől rendelkezésre a megújult Jakabhegyi és Szántó kollégiumok is, a hallgatók csak 80%-osan töltötték fel a szabad helyeket.

Az amúgy is veszteséges kollégiumok még kevesebb bevételt hoztak, így az egyetem vezetősége arra jutott, hogy a legkisebb kollégiumot kell bezárni ahhoz, hogy az arányszámok növekedjenek. Az EHÖK igyekezett kompromisszumot kötni ennek érdekében, így például a kollégiumi díjak nem emelkedtek a tavalyi évhez képest, minden áron az egyensúly megtartására törekedtek a hallgatóság és az egyetem vezetősége között.

Mivel az idei évre mindenki számára világossá vált, hogy az új kollégiumok valóban jók és használhatóak, túljelentkezést hozott a nyár, és a minél nagyobb igényeket figyelembe vevő bizottság mégis a Damjanich kollégium nyitva tartása mellett maradt.

20 PB december.indd 20

2013.01.03. 10:37:20

KÖZTÜNKSZÓLVA

OLVASÓI LEVÉL Olvasói levelet kaptunk, mely a tanári pálya árnyékosabb oldalába enged bepillantást. A cikk provokatív felhangja tökéletessé teszi vitaindítói szerepére. Szeretnénk, ha ebben a témában több anyagunk is születhetne, tehát a kérdés adott: megéri-e ma Magyarországon tanárnak tanulni? Válaszaitokat, véleményeiteket várjuk a szerkesztoseg@ pecsibolcsesz.hu címre. Tehát következzen az írás teljes terjedelmében, a levelesládánkból: A tanár tanít, a tanuló tanul, mondá az Isten. Egyszer régen. Ma már inkább a tanulók tanítják egymást, a tanár csak terelget, olykor nevel. Pásztor a sok birka között. A szalonna meg már kezd elfogyni a spájzból.

Tanár szakos hallgatóként elkeserítő olvasni, látni és megélni a jelenlegi oktatásügyi helyzetet. Kevés a fizetés, úgy látszik, nem is lesz egyhamar emelés, ellenben az elvégzendő tanári feladatok száma emelkedni látszik. Valószínűleg óraszámnövelésre is számíthatunk.

A helyzet az egyetemen, a pedagógus hallgatók körében sem Rózsás. Egyrészt aluljelentkezés van, nem sokan kívánják az Y generáció elméjét felszabadítani a tudatlanság béklyója alól. Másrészt aránytalannak és rendezetlennek tűnik a képzés.

rendszerben, az már valószínűleg a kiégés állapotában vagy ahhoz közel áll. Nem akar, nem fog vagy nem is tudna a jelenleginél többet foglalkozni a diákokkal vagy további képzésekre járni. Hiszen ő tanár, mi szüksége van még tanulásra? De a béremelés, az kell, végül is megérdemlik, rengeteget javultak a diákok oktatási eredményei az utóbbi években is. Aki meg a rendszerbe kíván lépni, nem sok ígéretes lehetőséggel kecsegtetik.

Sőt, még az egyetemi oktatás során is a sárba tiporják az önérzetét, személyét, csak azért, mert nem tud olyan tényeket, amiről ő azt hitte, hogy majd a mesterképzésen megtanulhatja.

Tehát a másik oldalra is be kell lesni, mert nem minden tanár hozzáértő vagy elég nagy szaktudású, toleráns, megértő, segítőkész. Minden iskolában rohangálnak olyanok, akik inkább megnyomorítják a tanulókat – és a pedagógus hallgatókat is, akik pedig az utódjaik, gyerekeik – sem mint tanítanák vagy nevelnék. A plusz kávézásért meg aktatologatásért meg miért adnának fizetésemelést.

Az meg már tényleg érdekes kérdés, hogy mennyire (nem) támogatja az állam a következő nemzedék oktatását és nevelését, azokét, akik majd a nyugdíjunkért felelnek.

Tanár akarok én még lenni?

Több kurzuson csak eljátszogatunk a kooperatív módszer erdejében, rajzolgatunk csapatzászlót, beszélgetünk a diákok kompetenciafejlesztéséről. Az agyunkba vésik, hogy minden diák egyedi foglalkozást igényel, de közben mégis csoportos foglalkozással kell nevelni.

Egy pillantásából meg kell ismernünk rejtett gondolatait, élettörténetét, tehetségét és félelmeit, a harminc diáknak, negyvenöt percben. Emellett a szaktudományos kurzusok mintha háttérbe szorulnának. Egy év múlva a farkasok elé vetnek, mégsem érzem úgy, hogy elegendő képességem és tudásom lesz addig, hogy elbírjak velük... Tegyük hozzá, hogy kötelezően kétszakosnak kell lennünk, ami azt eredményezi, hogy az egyik szakommal, mivel nem minoros vonatkozású alapszakra jártam, most ismerkedem csak.

Tehát, fejlesszem magam a Superman-képzőben azért, hogy egy társadalmilag lenézett, alulfizetett állásban foglalkozzam olyan gyerekek nevelésével, akik – ha hihetünk a híreknek – a totális érdektelenség posványában dagonyáznak. És nem én vagyok az egyedüli, aki hasonlóan gondolkodik.

Szóval jelenleg állunk a poshadt vízben. Aki benn van a

21 21 PB december.indd 21

2013.01.03. 10:37:20

KÖZTÜNKSZÓLVA LENTHÁR BALÁZS

„A KARRIERED LÉTREJÖHET VAGY ELHULLHAT PERCEK ALATT” » INTERJÚ VERES ATTILÁVAL „Amíg nem vagy Cannes-ban, addig nem vagy a szakmában, és nem érted, hogyan működik a filmgyártás” – mondta el nekünk Veres Attila script doctor, aki 2010-ben filmmagyar szakon diplomázott egyetemünkön, jelenleg pedig egy norvég cég számára ír és elemez forgatókönyveket. Ilyen minőségében járt a filmek fővárosában is, immáron másodjára.

PécsiBölcsész: Röviden mondd el nekünk, hogyan sikerült bekerülnöd a filmes szakmába. Gondolom, nem kaptál névre szóló meghívót a diplomádba rejtve.

Veres Attila: Diplomázás előtt ösztöndíjjal fél évet Norvégiában töltöttem – bár ennek még semmi köze nincs a későbbi elhelyezkedésemhez –, aztán mikor hazajöttem, és Pestre költöztem, mindenféle munkákat elvállaltam, csak hogy fenn tudjam tartani magam. Ez még a záróvizsga előtt volt.

PB.: Milyen jellegű melók voltak ezek?

Eléggé be voltunk rúgva, úgyhogy beszélgetni kezdtünk, mire kiderült, hogy producer, és egy magyar-svéd koprodukció miatt van az országban. Ez persze rögtön érdekelt, kiderült, hogy egy forgatókönyvet kéne neki elemezni, mert összeveszett a magyar rendezővel, ugyanis az nem akarta elhinni, hogy rossz a forgatókönyve – ez egyébként egy sajátosan magyar hozzáállás a szakmában –, Eldar erre meg azt mondta neki, hogy megnézeti egy elemzővel. Persze blöffölt, nem volt elemzője, tehát amíg a magyar rendező és a stáb várta az elemzést, addig ő megfelelő szakember hiányában szomorúan ivott a kocsmában. Mondjuk addig még életemben nem csináltam ilyet, de gondoltam, ennél rosszabb, mint ami most van, úgysem lehet. Mondtam neki, hogy elvállalom, és meg is csináltam angolul és magyarul. Ami meglepett, hogy utána ki is fizette, sőt el volt tőle ájulva, hogy ez mennyire profi munka.

PB.: Ha nem vagyok indiszkrét, mennyit ér egy ilyen elemzés?

V.A.: Nem annyit, amennyit ő akkor fizetett. Normális esetben a piacon 800 eurót ér egy ilyen, én kaptam tőle egy húszast, de az az igazság, hogy még ha tudtam is volna ezt a különbséget, akkor is elvállaltam volna.

Ugyanis az történt, hogy a magyar rendező ennek hatására jött rá, hogy tényleg nem működik, amit elképzelt, és emiatt nem omlott össze a projekt rögtön. Gyakorlatilag a producer és a rendező közös nevezőre jutott, és tudtak tovább dolgozni. Egyébként meg kell jegyezni, hogy a producer a későbbi munkáimat már tisztességesebben honorálta. Amúgy meg kiderült, hogy amit csináltam, arra van külön szakma, aminek a létezéséről addig nem is tudtam. Reader vagy script doctor néven fut, a magyar a dramaturgot használja rá, bár az nem teljesen ugyanaz.

PB.: Szóval megvolt az első közös munkátok. Hogyan jött a folytatás?

V.A.: Próbáltam először bolti eladó lenni, de oda nem vettek fel, úgyhogy chatpornó operátornak álltam két hónapig. Nekem kellett tartanom a kapcsolatot az előfizetők és a csajok/párok között, meg beszélni emberekkel három nyelven, de borzalmas volt, amint tudtam, eljöttem.

V.A.: Ezen a könyvön még két évig dolgoztam, Eldar meg közben úgy döntött, hogy felbérel, segítsek neki a saját forgatókönyveivel. Egy nyarat Svédországban töltöttem, ezalatt megírtunk két könyvet, meg készítettünk egy rakás szinopszist.

PB.: Mi történt ezután?

PB.: Összesen hány forgatókönyvvel volt dolgod eddig?

V.A.: A felmondásom éppen a Filmszemle idejére esett, és gondoltam, lemegyek a Vittula nevű pincekocsmába kiinni magamból a kilátástalanságot. Ott találkoztam ezzel a nagyon fura figurával szőrmekucsmában. Hallottam, hogy ismerős nyelven beszél, de nem tudtam eldönteni, norvég-e? Megkérdeztem, kiderült, hogy Svédországban élő norvég, Eldar Einarsonnak hívják.

V.A.: Körülbelül százötvenet elemeztem, írtam három olyat, ahol az én nevem is van a borítón, és volt még egy csomó, ahol más emberekkel dolgoztam együtt szellemíróként, tehát ezért nem jár kredit.

PB.: Mit lehet/kell elemezni egy forgatókönyvön?

22 PB december.indd 22

2013.01.03. 10:37:20

KÖZTÜNKSZÓLVA LENTHÁR BALÁZS

százra. Azonkívül a forgatókönyvben csak az lehet benne, ami a vásznon is lesz. A szereplők nem „éreznek”, „tudnak”, csak a párbeszéd, csak az akció létezhet.

Ennyi a könyv, és mégis benne kell lennie mindennek, amitől a sztori több lesz, mint amit a vásznon látsz. Ez a szépsége a dolognak, és ez adja a nehézségét is.

PB.: A tanulmányaidból mennyit tudtál hasznosítani?

V.A.: Amit tanítottak, az arra elég, hogy egyetemi karriert építhess, ha nagyon jó vagy benne, mehetsz PhDképzésre. Majdnem ezt csináltam amúgy: felvettek az ELTE-re doktorira, de nem kezdtem el. Amit adott az egyetem, az nem más, mint az analitikus szemlélet, meg az, hogy ne bízzak senkiben, még akkor sem, ha felettem áll pozícióban. Emellett nem a tanulmányok voltak hasznosak, hanem az idő, amit azzal tölthettem, hogy filmeket néztem, és könyveket olvastam. Magamat tanítottam arra, amit fontosnak gondoltam, és most azt használom. Egyébként fontosabb volt az a két félév, amikor tanítottam, mint az a 6, amíg engem tanítottak.

Olyan könyveket olvastam, olyasmiket néztem, amik nem voltak a curriculum-listán, azért, mert érdekelt, miért mesélünk történeteket, miért létezik a művészet.

Szerintem ez egyfajta világmagyarázat, és a tanítás segített ezt a feldolgozott információt szintetizálni. Rengeteg önbizalmat adott, hogy tökmindegy, hogy érzed magad, ki kell állni egy csomó ember elé, és beszélni.

Ha nem lett volna tanítás a munkában, a tárgyalásokon sem lennék sikeres.

PB.: Hogy kerültél Cannes-ba?

V.A.: Mindent. Az első lépés, hogy kideríted, mit akar a forgatókönyv elérni, mi a célja. Aztán, hogy ezt elérte-e. Általában nem, szóval ki kell derítened, hogy miért nem, hol a hiba a folyamatban. Ezeket feltárod, és megoldásokat javasolsz rá. Az általam elemzett 150-ből eddig egy olyan könyv volt, ami tökéletesen jó volt, hozzá sem kellett nyúlni.

PB.: Ekkora baj van az írókkal?

V.A.: Az írás egy bonyolult és kemény szakma, amikor írsz, akkor teljesen elnyel a világ és a karakterek, amiket teremtesz, és nagyon nehéz ebből az erdőből kilátni, mert benne vagy a sztoriban. A végére rendszerint elfáradsz – ez az első ok, amiért a legtöbb könyv nem működik. A másik, hogy a forgatókönyv különösen nehéz műfaj, komoly formai megkötései vannak, tehát a könyv egyféle módon tud csak kinézni. Ami még bonyolít a dolgon, hogy van 90-120 oldalad, nem több, arra, hogy elmesélj mindent. Nagyon pontosan kell tudni, hogy mit csinálsz, különben elveszíted a fókuszt. Ez a magyar könyv, amin először dolgoztam, 220 oldalas volt, ami egy 4 órás film. Két év alatt tudtuk lefaragni

V.A.: Csináltam mindenféle elemzéseket, és ezeket természetesen megkapta mindenki, akit érintett. Egyszer jött egy mail a Filmhuset nevű norvég cégtől, hogy csináljak nekik is egyet. Megcsináltam, szerették. Mondták, hogy menjek három hónap próbaidőre, mentem.

Mondták, hogy menjek Cannes-ba, hogy beszéljünk, mentem, és ott véglegesítettek. Nagyon teátrális módon, amúgy. Amíg nem vagy Cannes-ban, nem vagy a szakmában, és nem érted, hogyan működik a filmgyártás. Pont azért sem ér semmit az osztálytermi spekuláció, mert Cannes a véres valóság.

PB.: Ennyire más világ Cannes?

V.A.: Nagyon más. Eddig kétszer voltam, az első tisztán rémálomszerű volt, a másodiknál már tudtam, mire számítsak. Nem hibázhatsz, soha. Mindenki, aki számít, ott van, minden találkozó fontos, még akkor is, ha épp csak egy pohár vizet iszol, mert azonnal megtudja mindenki. Nem lehetsz udvariatlan, nem tolhatsz ócska ötletet, nem lehetsz a legjobbnál gyengébb, mert akkor neked lőttek.

23 23 PB december.indd 23

2013.01.03. 10:37:21

KÖZTÜNKSZÓLVA LENTHÁR BALÁZS

PB.: Kicsit paranoid hozzáállásnak tűnik, amit mondasz...

PB.: Ez gondolom nem a Tescós filmes kosár, hanem forgalmazási jogok meg ilyenek cserélnek gazdát, nem?

V.A.: Az, de amikor ott vagy, már nem. Elég azt elmesélnem, ahogy véglegesítettek. Az úgynevezett skandináv standon volt, ez egy hotel a tengernél, amit a skandináv forgalmazók bérelnek ki, a fesztiválpalotától két percre.

A magyar film kapcsán találkozott mindenki: a magyar, a svéd, a norvég, a német és még valamilyen producer.

Ezek nem magányosan mászkálnak, hanem csapattal (asszisztens, házi reader, ilyenek) egy nagy asztal köré ült mindenki, én akkor nem tudtam, hogy akkor most lesz-e munkám, vagy sem, mivel nem mondták el. Szóval a magyarokhoz ültem, ment a találkozó, a pénzről beszéltek, aztán a könyvre került a sor. A svéd fél mondta, hogy kéne még egy átírás, és hogy reméli, hogy tovább dolgozom velük. Mondtam, ha mindenki elégedett, persze. Erre a mostani főnököm megszólalt, hogy ezt velük kell megbeszélni, mert én mostantól nekik dolgozom, és intett, hogy üljek át oda hozzájuk. És ez csak egy találkozó.

V.A.: Így van. Területekre lebontva mindent itt adnak el, a Film+-os szeméttől a Tarr Béla filmekig. Nagyjából 40 teremben mennek a vetítések, reggeltől estig.

Minden pillanatban változik a helyzet Cannes-ban, minden az erődemonstrációról szól, nem mindegy, ki kivel lát téged ebédelni. Fura, durva hely, a karriered létrejöhet vagy elhullhat percek alatt. Amúgy hőség van – kivéve idén, mert most zuhogott –, de reggeltől inni kell. Minden találkozón lecsúszik egy üveg bor legalább.

Innod kell, mert udvariatlan, ha nem teszed, de nem rúghatsz be, mert pengének kell lenned, hiszen ezért fizetnek. Még a buszon, hajnalban is névjegykártyákat kell cserélgetni.

PB.: Hogy néznek ki ezek az összejövetelek?

V.A.: Mókás, mert alapvetően háromfajta parti van. A házibuli: ők általában a lúzer filmesek, akik a szobáikban isznak. Ők a tengerparti partikra vágynak. A tengerparti partik a céges bulik, ott a profik találkoznak. Vicces, hogy ott vedelsz a tengernél, közben fegyveres kutyás őrök védik a partvonalat. Biztos a konkurens partiktól...

Aki itt van, az a luxus tengerjárós partira vágyik. A nagy stúdiók kivesznek egy-egy tengerjárót, és ott buliznak a nagyon nagy sztárok és stúdiófőnökök.

PB.: Mennyibe kerül egy film?

V.A.: A filmtől függ, és a területtől, ahová veszed, meg attól is, hogy csak mozis, csak videós, csak tévés vagy mindhárom jogot veszel. Pl.: Németországba drágább a jog, mint Hollandiába, mert nagyobb a közönség. Mondjuk, hogy Norvégiába átlag 100-200 ezer euró a mozis, videós jog, de hangsúlyozom, ez változik.

PB.: Amikor nem filmekkel foglalkozol, mi tölti ki az idődet?

V.A.: Sokáig zenéltem, most novellákat meg regényt is írok. Egyébként tök érdekes, hogy amit annak idején úgy utáltam, a chatpornó operátorkodás, az most igen kemény inspirációként van jelen az életemben. Nagyon fura emberek vannak a világon. A napokban fog indulni a blogom is (http://pornoejfelutan.tumblr.com/), ahol majd el lehet olvasni ezeket a novellákat.

PB.: Mit üzennél a mostani bölcsészeknek?

V.A.: Ne hagyatkozzanak csak a tanáraikra, tanuljanak maguktól, próbáljanak meg gondolkodni önállóan is. Fogadják el a hibáikat, és próbáljanak javítani rajta.

Tanuljanak nyelveket, és ne várják a véletlenszerű megváltást, mert nem lesz. Aki pedig a filmes szakma felé kacsingat ha nincs kapcsolata, meg se próbáljon itthon a dolog kreatív részébe kerülni.

PB.: Mi a legmeghökkentőbb dolog Cannes-ban?

V.A.: Természetesen a filmpiac. Amíg nem láttad a filmpiacot, nincs fogalmad arról, mi mozgatja a filmvilágot.

Szokás azt mondani, hogy Cannes a világ legnagyobb presztízsű fesztiválja, de azért az, mert itt van a világ legnagyobb filmpiaca. Több ezer filmet adnak-vesznek egy hét alatt, és olyan, mint egy piac, fizimiskára is: standok, rajta poszterek és eladók. Lehet alkudozni a filmekre.

24 PB december.indd 24

2013.01.03. 10:37:22

KÖZTÜNKSZÓLVA HAJDU MARIANN

CANNES ÉS A NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁL TÖRTÉNETÉRŐL A Francia Riviéra – vagy ahogy a helyiek hívják, az Azúr-part – nemcsak az üdülni vágyó gazdag családok és sztárok egyik legkedveltebb partvidéke, hanem Európa egyik kiemelkedő kultúraközpontja is. A partvidék kifejezetten két városnak köszönheti kiemelt vonzerejét: a szerencsejáték európai paradicsomaként elhíresült Monte Carlo az egyik, azonban a filmőrültek, filmkészítők és teoretikusok csak egy városra tudnak asszociálni: a világ egyik legnagyobb filmfesztiválját elszállásoló Cannes-ra.

Cannes ma körülbelül 70 000 fős népességgel büszkélkedhet. Azt már viszont kevesebben tudják, hogy a város a 19. század elejéig kifejezetten szegény volt, főleg fölművelésből és halászatból tartották el magukat az itteniek. A fordulat tulajdonképpen 1834 decemberében következett be, amikor Anglia főkancellárja, Lord Henry Brougham szerette volna lányát nyaralni vinni, méghozzá Olaszországba, azonban Franciaországban rekedtek, amikor a kolerajárvány miatt lezárták a határokat. Kénytelenek voltak tehát Grasse-ba indulni, viszont útközben megálltak pihenni egy cannes-i fogadóban. A környék és hangulata annyira megtetszett a brit lordnak, hogy nem sokkal később egy villát építetett a falu területére, melyet lányáról nevezett el. Ezután az ő példáját követve a legtöbb brit, illetve francia előkelőség is elkezdett építkezni, így változott át fokozatosan az évszázadok során szegény halászfaluból méregdrága üdülőhellyé.

kápolnára, illetve a város előtt a tengerben fekvő híres Lérins-szigetekre. Azonban mégis egy rendezvény miatt figyel különösen Cannes-ra a világ.

Most már évtizedek óta minden év májusának közepén rendezik meg a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivált a város legmitikusabb helyének tartott fesztiválpalotában.

A fesztivál ötlete az 1938-as Velencei Filmfesztiválon vetődött fel, ahol az amerikai, brit és francia zsűritagok sorra vonultak ki a rendezvényről az egyértelmű és nem túlságosan tiszta náci filmes nyomás miatt. Az ezt követő évben a francia kormány választotta a várost a fesztivál megrendezésére, melynek első zsűrielnöke Louis Lumiére volt. A filmfesztivál konkrét megalapítása 1946-ban történt, az akkori francia közoktatási és szépművészetügyi miniszter, Jean Zay nevéhez fűződik, és 1977 óta Gilles Jacob tölti be a fesztivál elnöki pozícióját. A ma is ismert Arany Pálma-díjat 1955-ben hozták létre, melyet azóta is az aktuális év legjobb alkotásának ítéli oda a zsűri.

A cannes-i filmfesztivál igazi sikere abban rejlik, hogy kifejezetten ügyelnek a filmek művészeti kvalitásának és eladhatóságának egyensúlyára. A versenyprogramok mellett komoly figyelmet fordítanak arra, hogy megfelelő minőségű és vonzerejű programokat látogathassanak az érdeklődők, hiszen a fesztivál ideje alatt a város népessége közel a háromszorosára nő. A szerencsések ilyenkor az év legkiemelkedőbb alkotásai mellett ellátogathatnak például az 1959 óta megrendezett Filmvásárra, vagy a hét nagyjátékfilmet és hét rövidfilmet kínáló és azokat elbíráló mini fesztiválra, a Kritikusok hetére is.

Cannes elsődleges báját felesleges másban keresni, mint természetes szépségének és az ember alkotta környezetének kölcsönhatásában. Erre tökéletes példa a város ismert sétánya, a puha homokú tengerpart mellett húzódó, pálmafákkal szegélyezett Croisette körút, melyet a látnivalók között elsőként szoktak emlegetni. Ne feledkezzünk meg a történelmi épületekről sem, hiszen érthetően büszkék a város lakói az óvárosban található 11. századi őrtoronyra, a gótikus (Notre-Dames de l’Espérance) templomra és román stílusú (Sainte-Anne)

25 25 PB december.indd 25

2013.01.03. 10:37:22

26 PB december.indd 26

2013.01.03. 10:37:22

27 27 PB december.indd 27

2013.01.03. 10:37:24

HALÁLBÜNTETÉS ÁRVAI PÉTER

FEL A FEJJEL! A halálbüntetés eltörlése évszázados harc eredménye, élő példája annak, hogy az emberiség igenis képes az erkölcsi fejlődésre.

Olyan érték ez, amit a legnagyobb elkeseredettségünkben sem dobhatunk ki az ablakon. Akinek meg nem tetszik, az mehet lakni Minszkbe.

A halálbüntetés körüli vita egyáltalán nem az objektivitás medrében, száraz tényeket figyelembe véve zajlik, sokkal inkább az érzelmek mentén, ezért most mi is ezzel kezdjük. Az érzelem kérdése pedig elvezet minket az első érvünkhöz: a halálbüntetés vágya a társadalomban természetes dolog, aminek alapját az indulat képezi. Nincs ezzel semmi gond, teljesen érthető, hogy egy kegyetlen gyilkosság után sokan az elkövető fejét követelik. Ez a követelés azonban indulati, érzelmi alapú, és az igazságszolgáltatás nem dönthet érzelmi alapon. A gond persze, hogy pont a büntetőjog az, amely a legközelebb áll az érzelmi faktorokhoz.

Ráadásul bármennyire is megérthető az áldozat családjának elkeseredett dühe, nem szabad elfelejteni, hogy végső soron az elkövető, a gyilkos is ember. Ő is valakinek a fia, valakinek az apja, valakinek a szerelme.

Egy esetleges kivégzéssel nem csak őt, de minden hozzátartozóját is büntetnénk, akik pedig épp annyira nem érdemlik ezt meg, mint az áldozat hozzátartozói. Ebből fakadóan süllyedne a halálbüntetéssel az igazságszolgáltatás a bosszúszomjas gyilkos szintjére. Érdemes az egyéni tényezőkre is kitérni. A halálos ítéletet egyetlen személy, a bíró mondja ki. Egyszerűen nem lehet senki kezébe ekkora hatalmat adni, mert aki közvetlenül dönt élet és halál fölött, az „Kotyvaszt, s magát Istennek képzeli”. Ugyanezt el lehet mondani a hóhérról is, aki bármennyire is kész ítéletet kap, mégiscsak ő húzza meg a kart, ő öl. Olyan erkölcsi teher ez, amit senkire nem lehet kiróni.

Egy modern demokráciának egész egyszerűen túl kell tennie magát a halálbüntetésen. Meg kell értenie, hogy az emberi társadalom és kultúra fejlődése megköveteli tőlünk, hogy korlátozzuk a saját ösztöneinket. Mert azzal, hogy nem végzünk ki valakit akkor sem, mikor legszívesebben megtennénk, saját emberi nagyságunkról teszünk tanúbizonyságot. Ez pedig egyáltalán nem gyengeség, ez sokkal inkább erő. Ezerszer könnyebb a láthatatlan igazságszolgáltatás névtelen hóhérait utasítani arra, hogy saját kicsinyes bosszúvágyunkat kiéljük, minthogy ezen felülemelkedve kiálljunk a humanitás és az emberi jogok mellett.

Térjünk át a tényekre. Az amerikai büntetőjog szerint a halálbüntetésnek két célja van, az elrettentés és a megtorlás. Utóbbiról fentebb már szóltam bőven, előbbire pedig most fog sor kerülni. A kivégzésnek önmagában nincs elrettentő ereje. Ennek bizonyítására zsákszámra készítettek statisztikákat, itthon és külföldön egyaránt.

Ha pedig egy büntetési forma nem hatásos (tehát felesleges), akkor annak alkalmazása nemhogy hiba, de bűn. Érdemes szót ejteni arról is, hogy a halálbüntetés viszszafordíthatatlan tévedésekhez vezethet, ami nemcsak önmagában borzasztó, de az igazságszolgáltatásba vetett állampolgári hitet is erősen csorbítja, ami már komoly veszélyeket rejt magában.

Végül pedig: a halálbüntetés nem olcsó. A halálbüntetés jelentősen megdrágítja a büntetőeljárást, mert rengeteg plusz bürokratikus és eljárásjogi „kör” beépítését követeli meg, pontosan azért, hogy az esetleges tévedések esélyét a minimálisra redukálják. Ezzel viszont az eljárás jóval hosszabb ideig is tart, ami az esetleges büntetés össztársadalmi hatásait is rontja. Összességében tehát a halálbüntetés nem elrettentő, nem hatékony, nem korszerű és modern társadalomhoz nem méltó büntetési forma, amelynek visszaállítása minden nemzet szégyene lenne.

28 PB december.indd 28

2013.01.03. 10:37:25

HALÁLBÜNTETÉS ÁRVAI PÉTER

LE A FEJJEL! A halálbüntetés egyértelmű társadalmi támogatottságot élvez, egyidős a jogszolgáltatással, mindig is része volt, és ideje lenne, hogy újra a részévé váljon, nézzük is meg, hogy miért.

Egyrészt a halálbüntetés nem más, mint egyfajta „társadalmi önvédelem”. Ha létezik, és legális az egyéni önvédelem, akkor ez kiterjeszthető és kiterjesztendő a teljes társadalomra is. Vannak ugyanis olyan bűnözők, akik puszta létükkel és szabad mozgásukkal veszélyt jelentenek, és mivel előre kiszámíthatatlan, hogy kiben, hol és mikor akarnak kárt tenni, mindenkire veszélyesek.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy még a jogtudomány populáris képviselői is elismerik, hogy az ilyen bűnözőkkel csak egy dolgot lehet tenni: izolálni minél hosszabb időre. Ezzel pedig elérkeztünk a második fontos érvhez, miszerint egyáltalán semmi értelme hosszú időre bebörtönözni ezeket az embereket. Nincs értelme, mert ez már-már jutalom számukra: elkövetnek egy borzalmas bűntettet, és cserébe az állam – természetesen közpénzen – életük végéig, de legalábbis évtizedekig eteti-itatja őket, szállást és fűtést biztosít. Azok, akik erkölcsileg ilyen súlyos bűntettet követnek el, egyszerűen nem érdemelhetik meg, hogy jobb körülmények között éljenek, mint számtalan magyar család, köztük idősek és gyerekek.

ahol emberek döntenek, ott a tévedést sosem lehet kizárni, és ilyen alapon egy ajtót sem lenne szabad kinyitnunk, mert bármikor előfordulhat, hogy rossz helyre nyitunk be. Igen, a tévedés része az igazságszolgáltatásnak, de ezzel a gondolkodással életben hagyunk 999 olyan bűnöst, akik nem érdemlik meg, hogy éljenek (és ki tudja, hogy hány ember életére törnek még), csak azért, hogy elkerüljük egy ártatlan kivégzését.

Arról is szót kell ejteni, hogy a halálbüntetés kivezetése a jogrendszerekből inkább csak az elmúlt fél évszázad trendje, Európán kívül alig néhány országra igaz. Ebből adódóan hibás dolog azt az érzetet kelteni, hogy ez egy visszafordíthatatlan és megkérdőjelezhetetlen kérdés volna. Különösen akkor, mikor sok helyütt láthatjuk, hogy a „nyugati világrend” gazdasági, társadalmi, politikai és mindezek együtteséből fakadóan morális válsággal küzd. Ebben a szituációban érdemes újragondolni mindent, amire az elmúlt évtizedekben evidenciaként tekintettünk. Összességében tehát nincs komoly érv a halálbüntetés ellen, a világ nem lett jobb attól, hogy eltörölték ezt a büntetési formát. És mint azóta kiderült, nincs még egy olyan büntetés, amivel a társadalmi igazságérzetet vissza lehetne állítani, ezért a halálbüntetés helyén űr tátong a büntetőjogban, amit csakis az annak visszaállításával lehet betömni.

Továbbá minden kegyetlen bűncselekmény után vissza kell állítani a társadalom igazságérzetét. A teljes társadalomnak ki kell állnia az igazságosság és az emberiesség mellett, és minden ilyen alkalommal a lehető legerősebb módon hitet kell tennie az erőszakos bűncselekmények ellenében. A halálbüntetés pedig mint az igazságszolgáltatás végső kardcsapása (akár szó szerint is), az egyetlen megfelelő eszköz erre.

Szót kell ejteni arról is, hogy Magyarországon a halálbüntetés helyett a csúcsbüntetés szerepét jelenleg a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés tölti be.

Ugyanakkor ez a fajta büntetés semmivel sem humánusabb, mint a kivégzés, hiszen a bűnöstől még a szabadulás reményét is elveszi, évtizedeket fog céltalanul vegetálni. A tényleges életfogytiglan semmi másra nem jó, mint hogy az igazságszolgáltatás leveszi a saját válláról a terhet azzal, hogy a kivégzést eltussolja, és a felelősséget „szétossza” a büntetés-végrehajtásban dolgozók között, hiszen nincs egy darab hóhér, ellenben egy kicsit mindenki az.

Gyakran hozzák fel érvként, hogy a végrehajtott halálbüntetés visszafordíthatatlan, egy esetleges tévedést lehetetlen orvosolni. Ez kétségtelen tény, ugyanakkor

29 29 PB december.indd 29

2013.01.03. 10:37:25

HALÁLBÜNTETÉS SCHMIDT BARBARA

KIVÉGZÉSI MÓDSZEREK RÉGEN ÉS MA A halálbüntetést már az őskortól fogva alkalmazzák, jelenleg a világ több mint 100 államában a kiszabható büntetések között szerepel. Az ókorban a halálbüntetésnek inkább vallási vonatkozása volt, a bűnös testét emberáldozatként felajánlották az istenek számára engesztelésül. A középkorban és az újkorban jellemző volt a társadalmi hovatartozástól függő ítélet: a nemeseket általában lefejezték, míg a közrendűeket inkább felakasztották. Különösen súlyos esetekben került sor különböző kínzóeszközök által közvetve vagy közvetlenül végrehajtott halálbüntetésre.

Az ókor és a középkor embere kifejezetten kreatív volt a halálos ítélet végrehajtásának tekintetében. Kedvelt és viszonylag kíméletes kivégzési módszer volt a lefejezés, a nyaktiló, a lenyilazás, a méreg általi halál (ami különösen a görögöknél volt jellemző), a halálra éheztetés és a máglyahalál, amely gyakran társult fojtópánt alkalmazásával. A büntetés enyhítéseként a máglyahalálra ítélt rabot megfojtotta a hóhér a fojtópánt segítségével, még mielőtt nagyon súlyos égési sérüléseket szenvedett volna. Ezt a módszert önmagában csak akkor használták, ha gyorsan meg akartak szabadulni valakitől. Máglyahalállal jellemzően a boszorkányokat büntették, ahogy a vízbefojtást is általában az ő esetükben alkalmazták.

Különösen súlyos bűncselekmények esetén kerültek elő a kínzással egybekötött módszerek. Ezek közé sorolható a keresztre feszítés, a Damnatio ad bestiarium, a vasbika, a rózsakoporsó, a vasszűz, a kínai harang, a megkövezés, a karóba húzás, a kerékbe törés, az olajban kisütés, a megnyúzás, a felnégyelés, a fűrész és az inga.

Keresztre feszítéskor az elítélt kezeit és lábait egy fakereszthez szögelték, a keresztet felállították, és az áldozatot órákig, napokig szenvedni hagyták. A halál oka ebben az esetben az elítélt tüdejében összegyűlő víz volt, amely lassan megfojtotta.

A Damnatio ad bestiarium módszer során a rabokat

nyilvános rendezvény keretében az arénában kiéheztetett vadállatok elé vetették. A Római Birodalomban kedvelt kivégzési mód volt.

A vasbika feltalálója és a legenda szerint első áldozata is az athéni Perillosz volt. Az elítéltet bezárták a vasbikába, majd tüzet gyújtottak alatta. Speciális kialakításának köszönhetően az áldozatok kiáltozása a bika bőgéséhez hasonlított.

A rózsakoporsó jellegzetes középkori kivégzési módszer volt. A halálra ítéltet egy mérges kígyókkal és rovarokkal teli koporsóba fektették, majd megvárták, míg az elítéltet halálra marják az állatok.

Szintén a középkorban kitalált szerkezet volt a vasszűz, amely nem más, mint egy ember alakúra formázott, kinyitható fémtartály. A tartály csak kívülről volt nyitható, belsejébe különböző helyeken különböző hosszúságú fém tüskéket tettek aszerint, hogy a cél kínzás vagy kivégzés volt. A vasszűz ajtaját nagyon lassan zárták le, így a tüskék a kivégző célja szerinti sorrendben fúródtak az áldozat testébe.

A kínai harang nevéből is kikövetkeztethetően Kínában használatos büntetési forma volt. Az elítéltet egy harangba ültették, majd kalapáccsal ütni kezdték a harangot. Az áldozat megsüketült, különböző idegrendszeri károsodásokat szenvedett, elharapta a nyelvét, vagy saját maga ellen fordult. Ha a büntetés után még élt az elítélt, lefejezték.

Megkövezéskor az elítéltet ökölnyi kövekkel halálra dobálták, ügyelve arra, hogy az minél tovább életben maradjon. A megkövezés igen fájdalmas, akár órákig tartó szenvedéssel járó halálnem. Néhány országban még ma is alkalmazzák.

Karóba húzáskor az elítélt végbelébe egy kihegyezett 2,5-3 méteres nyársat, karót helyeztek (eleinte kézi erővel, később állatok segítségével), majd óvatosan manőverezve elvezették a gerincoszlop mellett, nem sértve egyik létfontosságú szervet sem. A megfelelő anatómiai ismeretekkel rendelkező hóhér által karóba húzott elítéltnek a karó a száján távozott. A karó természetesen szétroncsolta az áldozat beleit, elképzelhetetlen kínokat okozva, ám a halál esetenként csak hosszú órák vagy napok alatt következett be. Súlyosabb esetben a felállított karó alá egy keresztrudat helyeztek, ez megakadályozta az áldozatot abban, hogy lecsúszhasson a karón és így azonnal meghaljon. A halál oka ebben az esetben a testet ért sokk, a folyamatos vérveszteség vagy vérmérgezés volt.

30 PB december.indd 30

2013.01.03. 10:37:26

HALÁLBÜNTETÉS SCHMIDT BARBARA

Az ingát leginkább eretnekségért elítélt személyeken alkalmazták. A lemeztelenített eretneket hanyatt fektetve egy padhoz kötözték, majd beindították a felette lévő ingát. Az inga egy mereven rögzített, borotvaéles bárd volt, amely ingamozgással ereszkedett az elítélt felé. A bárd lassan, fokozatosan elvágta a nyaki bőrt, a légcsövet, a nyaki ütőereket, végül a fej levált a testről.

A kerékbe törésre ítélt személyt a földön karókhoz rögzítették, ízületei alá faékeket tettek, majd egy nehéz öntöttvas kerékkel a teste legtöbb részét összetörték.

A legtöbbször a végtagokkal kezdték, a sokk miatt az áldozat általában eszméletét vesztette. A hóhér fellocsolással igyekezett az eszméletvesztés határát minél jobban kitolni. A kivégzés végrehajtása után a testet felkötözték a kerékre és a magasba húzták.

Olajban kisütéskor a halálraítéltet egy kötélen forró olajba eresztették, és csak akkor húzták ki, miután meghalt.

A halál általában néhány percen belül beállt.

Napjainkban a civilizált világ területén ezek a módszerek a gyakorlatban már nem lelhetők fel. A legelterjedtebb kivégzési módok az akasztás, a villamosszék, az agyonlövés és a méreginjekció. A villamosszék és a méreginjekció jellemzően az Egyesült Államokban használt módszerek. A gázkamra általi kivégzés során az elítéltet egy hermetikusan zárt helységbe kísérik, amelyet mérges gázzal árasztanak el. A villamosszék alkalmazásakor az elítéltet egy székbe szíjazzák, testére elektródákat tesznek, majd több fázisban különböző feszültségű váltóáramot kapcsolnak rá. A manapság leggyakrabban alkalmazott módszer a méreginjekció.

Az elítéltbe három lépésben különböző halálos mérgeket (nátrium-pentotál, pancuronium bromid, kálium-klorid) juttatnak. Sokan humánus kivégzési módszernek tartják, ám bizonyos kutatások ezt cáfolni látszanak.

A megnyúzás vitathatatlanul az egyik legkegyetlenebb kivégzési módszer, mivel az emberi bőrben rengeteg érzőideg található. Megnyúzáskor általában csak a hátról vágták le késsel vagy más éles tárggyal a bőrt, nem pedig az egész testről. Sok esetben a bőrt csak elvágták, majd kézzel lefejtették az elítéltről, aki általában belehalt a bőr eltávolítása okozta sokkba, vagy valamilyen fertőzést szenvedett el. Súlyosabb büntetésnél a folyamatot lassan végezték, még nagyobb szenvedést okozva ezzel az áldozatnak.

A felnégyelésre ítélt embernek mind a négy végtagját levágták, ha ezt követően még mindig élt, akkor a fejét is lecsapta a hóhér. Gyakran kizsigerelték előtte az elítéltet. A felnégyelés speciális formája volt a lovak általi felnégyelés. A halálra ítélt kezeit és lábait négy lóhoz rögzítették, majd a lovakat egymással ellenkező irányba elhajtották. Az áldozat végtagjai leszakadtak, pillanatok alatt beállt a halál.

A fűrész általi halálra ítéltet a hóhérok fejjel lefelé egy hintára hasonlító szerkezetre vagy gerendára akasztották, majd egy hatalmas fűrésszel pont a lábai között elkezdték kétfelé vágni a testét. A fejjel lefelé függés miatt az agy vérellátása sokáig ép maradt, így előfordult, hogy az elítélt még akkor is tudatánál volt, amikor a fűrész már a mellkas magasságában járt.

31 31 PB december.indd 31

2013.01.03. 10:37:26

HALÁLBÜNTETÉS LENTHÁR BALÁZS

A HALÁLBÜNTETÉS MAGYARORSZÁGON A halálbüntetés kérdése itthon is megosztja a társadalmat, ennek okán egy rövid öszszeállításban emlékezünk meg annak hazai történetéről. Terjedelmi okokból kifolyólag nem lesz lehetőség a jelenség teljes magyar történelmét felölelő bemutatására, többnyire inkább újkori és modernkori alkalmazásáról lesz szó.

A halálbüntetés válfajainak a középkor és koraújkor során „megszokott” széles tárháza – mostani terminussal élve a nemzetközi trendeknek megfelelően – az újkorra egészen leszűkült. A korábban mindennaposnak tűnő kivégzési módok, mint a karóba húzás, megégetés, vízbefojtás vagy az 1525-ben csak a lutheránusok „kedvéért” bevezetett tagok szétszaggatása, illetve a megkövezés a felvilágosodás emberközpontú tanainak megfelelően a múlt rezervájába került. A nyomozati fázisban alkalmazott szokatlan kínzásokat még Mária Terézia szüntette be 1755-ben, majd fia II. József odáig ment, hogy az új idők szellemében 1787-ben el is törölte a halálbüntetést, helyette a hajóvontatást jelölte meg, mint legsúlyosabb büntetési formát.

Ez talán így is maradt volna, ha nem jön közbe a Martinovics-féle összeesküvés, melynek hatására 1795-ben visszaállították, majd azon melegében alkalmazták is a halálbüntetést a lebukott konspirátorokon. Ekkoriban kezdett véglegessé válni az a gyakorlat, hogy a korábban jog szerint minősített kivégzési módoknak tekintett végrehajtási válfajoktól (pl. kivégzés előtt az elítéltet lóval húzzuk a vesztőhelyre, kibelezzük, majd aztán akasztjuk etc.) eltekintettek, és helyettük egységesen bevezették a fővesztést, illetve az akasztást. Lefejezés járt a rossz útra tért nemesembernek csakúgy, mint a nőknek, míg a közrendűeket akasztották. Harmadik kivégzési formaként a XIX. században megjelent a lőpor és a golyó általi halál, amely a katonák kiváltsága volt. Mondjuk ott sem minden alkalommal. Gondoljunk a kilenc, Aradon kötél által kivégzett tábornokunkra, bár őket lázadás és felségárulás bűntette miatt ítélték el, melyek a korszak legsúlyosabb vádpontjai voltak.

1848 egyébként is vízválasztó dátum, ugyanis a polgári törvénykezés alapjai és a társadalmi osztályok közötti relatív büntetőjogi egyenlőség is elhatároztatott ekkor.

Ez azt jelentette, hogy a fővesztés pro forma is kiment

a divatból, amit addig se nagyon alkalmazták, mivel a nyaktilóhoz képest igen kegyetlen büntetési tételnek számított. Guillotine doktor találmányát a francia forradalom egyéb vívmányaival szembeni ellenérzés okán nem vezették be, tehát maradt a magyar hagyományoknak jobban megfelelő akasztás.

Az 1848-as szabadságharc kulcsfigurái közül témánk szempontjából külön figyelmet érdemel még Szemere Bertalan személye, hiszen ő volt az első, aki Magyarországon még 1841-ben „A büntetésről, s különösebben a halálbüntetésről” című munkájában szót emelt a halálbüntetés ellen, azt anakronizmusnak minősítette, és helyette az „örökfogságot” ajánlotta, ám javaslatát elvetették.

A XIX. század közepére az ítélet végrehajtásának metodikájában is változás állt be, ekkoriban kezdtek ugyanis áttérni a bitófa alkalmazására. Mi a különbség az akasztófa és a bitó között? Mivel Magyarországon nem volt ismert az angolszász vidékekre jellemző csapóajtós módszer – az akkoriban egyébként is még gyerekcipőben járt arrafelé is, és korántsem volt megbízható –, míg a kirúgjuk alóla a stokit, és hadd lógjon elképzelés felvetetett bizonyos humanitárius kérdéseket, ezért egy teljesen másik metódust találtak ki. Ehhez az elítélten felül kellett egy hóhér és két hóhérsegéd. A bitófa maga nem az ismert fordított L alakú képződmény volt, hanem egy egyszerű facölöp. Egy ehhez támasztott létrán állt az ítéletvégrehajtó. A hóhérlegények a delikvenst háttal a bitónak felléptették egy kis sámliszerűségre, a lábaira kötelet hurkoltak, majd azt átvezették az elítélt lábai alatt lévő csigán. A hóhér jelzésére megemelték

32 PB december.indd 32

2013.01.03. 10:37:27

HALÁLBÜNTETÉS LENTHÁR BALÁZS

a halálraítéltet – közben arrébb rugdalták a sámlit – ekkor került a nyakába a hurok, majd egy következő szignálra a segédek teljes erejükből elkezdték húzni a kötelet, melynek következtében a test a gerincoszloppal párhuzamosan megfeszült. A csigolya már ekkor elpattanhatott, de a teljes kifeszülés pillanatában a hóhér egyszerűen fogta a fejet, és leemelte a gerincoszlopról (kitekert az elítélt nyakát). Így olvasva ez egy borzalmas tortúrának tűnhet, azonban a tényszerűség végett meg kell állapítani, hogy a művelet nem vett igénybe többet pár másodpercnél, és a kiemelés pillanatában beáll az eszméletvesztés. A halálbüntetés 1990-es eltörléséig érvényben maradt ez a kivégzéstechnika.

A XIX. század második felében, a kiegyezést követően került sor egy polgári büntetőtörvénykönyv megalkotására, melyet a 48-ban még zászlóaljparancsnokként szolgáló Csemegi (Nasch) Károly készített el, ez lett a híres 1878-ban bevezetett Csemegi-kódex. A törvénykönyv különös része (ebben találhatóak a halálbüntetésre vonatkozó cikkelyek) kisebb-nagyobb módosításokkal egészen 1962-ig volt érvényben. Csemegi a legsúlyosabb büntetési formát emberölés, illetve az uralkodó elleni merényletkísérlet esetén tartotta alkalmazhatónak. Érdekes, hogy a halálbüntetést annak ellenére, hogy volt rá törvény adta lehetőség, ebben az időszakban csak a legritkább esetekben hajtották végre. A törvényszékek 1881 és 1898 között első fokon 223 halálos ítéletet szabtak ki, ebből a Kúria mindössze 34-et hagyott jóvá, sőt 1896-tól 1900-ig egyáltalán nem

is történt kivégzés az országban.

A Csemegi-kódex rendelkezéseit még a boldog békeidők alatt egyszer módosították 1908-ban, amikor belekerült az 1908.évi XXXVI. törvénycikk, mely a fiatalkorú elkövetők esetében nem engedélyezte a halálbüntetés kiszabását. Ez azt jelentette, hogy azokat a gyilkosságban bűnösnek talált fiatalokat, akik még nem töltötték be 20. életévüket, kivégzés helyett tíztől tizenöt évig terjedő fegyházbüntetésre ítélték.

A korszakra jellemző liberális büntetéspolitikának aztán nagyon gyorsan véget vetett az első világháború kitörése. A háború alatt a gazdasági, illetve hadi teljesítőképességet aláásó bűncselekményekért (feketekereskedelem, spekuláció stb.) is siralomházba kerülhetett az ember, a háborút követő vörös-és fehérterror időszakában pedig könnyen előfordulhatott, hogy anélkül kerültek emberek bitófára, hogy egyáltalán bírót láttak volna.

A Horthy-rendszer idején a törvénykönyv leglényegesebb módosítása az állami és társadalmi rend hatékonyabb védelméről szóló 1921.évi III. törvénycikk volt, mely kimondta, hogy „aki az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalommal vagy szervezkedéssel összefüggően bűntettet vagy vétséget követ el, annak a büntetése halál”. Nyilván nem kell rutinos sorok közötti olvasónak lenni ahhoz, hogy megállapíthassuk, az ekkor illegalitásban működő kommunistáknak szólt ez a kiegészítés.

A második világháborút követő népbíróságok legnagyobb jóindulattal szólva is fura ítélkezési gyakorlatára, a többnyire jó sztálinista hagyományként koncepciós perekkel machináló Rákosi-rendszerre és az 1956-ot követő megtorlásokra karakterhiány okán nem térnénk ki.

Az 56-os forradalom miatt 1961-ben hajtottak végre halálos ítéletet. Az ezt követő időszakra már nem volt jellemző, hogy politikai ügyek miatt szabtak volna ki halálbüntetést (Hamusics János ügyét kivéve 1967-ben), ettől kezdve a büntetési forma eltörléséig már csak köztörvényes bűntettekért kerültek siralomházba a bűnözők. Különös, de a korszakra jellemző adalék, hogy a „szocialista erkölcs” már a Rákosi rendszer idején elítélte a halálbüntetést, és ez a felhang megtalálható volt a legtöbb ezzel kapcsolatos törvényrendeletben is azzal a kikötéssel, hogy éppen az adott pillanatban nem tartják kivitelezhetőnek vagy aktuálisnak annak eltörlését. Az utolsó kivégzés Magyarországon 1988. július 14-én volt, amikor a 28 éves Vadász Ernő különös kegyetlenséggel elkövetett gyermekgyilkosság miatt került hóhérkézre.

33 33 PB december.indd 33

2013.01.03. 10:37:27

HALÁLBÜNTETÉS KOVÁCS RÉKA

A NŐK ÉS A HALÁLBÜNTETÉS Bár néhány évszázaddal ezelőtt boszorkányság vagy akár házasságtörés, esetleg méregkeverés vádja miatt is törvényesen végeztek ki nőket, mára a végrehajtott halálos ítéletek száma a nők esetében elenyésző a férfiakéhoz képest. Lehet társadalmi oka annak, hogy jelenleg kevesebb nő van halálsoron, mint férfi?

Jelenleg az Amerikában élő halálraítéltek csupán 2,1 százaléka, vagyis ötvennyolc személy tartozik a gyengébbik nemhez. A halálbüntetés 1976-os visszaállítása óta az Államok egész területén összesen tizenkét nőt, míg egyedül Texas államban 491 férfit végeztek ki. 1632 óta összesen 571 nőn hajtották végre a halálos ítéletet a mostani USA területén.

Szintén amerikai adatok szerint a nők az összes elkövetett gyilkosságnak csupán tíz százalékáért felelősek.

Ezért kézenfekvő, hogy a férfi vádlottak és elítéltek száma eleve magasabb. Mégis vannak a tiszta matematikánál komplikáltabb okok, amelyek miatt a nők elítélése más megfontolás alá esik, mint a férfiaké.

Az egyik ilyen ok az, hogy a női elkövetők általában alapvetően különböznek a férfiaktól: nagyon ritka esetekben válnak sorozatgyilkosokká, legtöbbször valamely hozzátartozójukkal, ismerősükkel végeznek, áldozataik szinte sosem idegenek. Céljuk rendszerint egyetlen személy kiiktatása, ezért nagyon kicsi a kockázata annak, hogy újból öljenek.

Ha mégis sorozatgyilkosokká lesznek, akkor a férfiaktól merőben eltérő módszerekkel vagy éppen egy férfi bűntársaként tevékenykednek. Vizsgálatok szerint ezek közül a nők közül sokan betegesen vágynak a figyelemre. Míg ezt a jelenséget egyes szakértők pszichológiai betegségekre vezetik vissza, mások elképzelhetőnek tartják, hogy a női nemi szerepeknek, a társadalmi elvárásoknak is köze lehet a sorozatgyilkos női jellem kifejlődéséhez. Érdekes, hogy szexuális gyilkosságokat szinte kizárólag egy ellentétes nemű partnerrel karöltve követnek el.

Bár a nők által elkövetett emberöléseket általában valamilyen pszichológiai indíttatás vezérli, igen gyakori motiváció a nyereségvágy, és természetesen találunk példát a féltékenységből vagy hirtelen felindulásból elkövetett tettre is. Ez a cikk azonban a sajátosan női motivációkat és elkövetési módokat veszi sorra.

Egyik nyilvánvaló ok, amiért ritkán szabnak ki halálos ítéletet nőkre, hogy az elkövetők gyakran családanyák.

Családanyákat pedig senki sem küld könnyű szívvel a vesztőhelyre. Kiváltképpen akkor, ha az anya gyermekei testi és lelki épségét igyekezett megóvni a gyilkossággal.

Sok esetben ugyanis a pszichológiai ok, amiért egy nő végül megöli partnerét, az az éveken át elszenvedett bántalmazás – testi, lelki, szexuális –, amelynek esetében nem ritkán gyermekei is áldozatok. Ezek az asszonyok éveken keresztül fenyegetve érzik magukat, és rendszerint nem ismernek eszközt, amellyel a bántalmazásokat kivédhetnék. Így amikor végül sor kerül a partner életének kioltására, azt egyfajta önvédelemnek tekintik akkor is, ha a férfit nem támadó helyzetben, hanem váratlanul, esetleg álmában ölik meg. Annak ellenére, hogy ezek az esetek nem kezelhetőek klasszikus önvédelemből vagy hirtelen felindulásból elkövetett emberölésnek, a bírák az ítélet meghozatalakor általában kimondatlanul is mérlegelik, hogy mekkora veszélyt és lelki terhet jelenthetett az áldozat saját családja számára, és hogy bizonyos szempontból a gyilkos is áldozat volt. Mivel ezeknek az elkövetőknek egyetlen célja az életveszélyesnek ítélt férfi eltávolítása, nagyon kicsi a kockázata annak, hogy újabb gyilkosságokat is elkövetnek. Ezért elfogadott az a nézet, hogy büntetésük letöltése után ezek a nők biztonsággal visszahelyezhetőek a társadalomba.

A sorozatgyilkos nők profilja már egészen más. Tetteiket

34 PB december.indd 34

2013.01.03. 10:37:28

HALÁLBÜNTETÉS KOVÁCS RÉKA

pénz, figyelem vagy hatalomvágy motiválja, így a társadalomba való visszailleszkedésük is jóval kétségesebb, szabadlábra helyezésük kockázatos.

Ezen sorozatgyilkosok egyik csoportját az egészségügyben dolgozó „halál angyalai” alkotják, akik önkényesen végeznek beteg és idős ápoltakkal könyörületességből vagy hatalomvágyból. Bár a kategóriában férfiakat is találni, a leghíresebb esetek nőkhöz kötődnek. Jane Toppan a tizenkilencedik és huszadik század fordulóján nővérként dolgozott. Életcélja az lett, hogy több gyilkosságot kövessen el, mint bárki más – tizenhármat sikerült is.

Egy másik, speciálisan női sorozatgyilkos szerepkör a fekete özvegyeké. Ők azok az asszonyok, akik élettársaikat, férjeiket, rokonaikat ölik meg anyagi haszon reményében. Egyes pszichológusok úgy tartják, hogy ez a viselkedési forma valójában a nők ösztönös biztonságra való törekvésének extrém megjelenése, nem rideg kapzsiság. Akárhogy értelmezzük is indítékaikat, közös jellemzőjük, hogy rendszeresen új áldozatokat, partnereket keresnek. A gyilkosságot igyekeznek természetes halálként leplezni, ezért eszközük általában valamilyen méreg, amelyet fokozatosan adagolnak.

Sok esetben viszont egy nő csak egy férfival párban válik sorozatgyilkossá. A nők által elkövetett szexuális gyilkosságok legtöbbje valójában férfi-nő párok által elkövetett bűntény. Az ilyen típusú gyilkosságoknál a női szereplő feladata általában az, hogy elnyerje a fiatalabb, jellemzően lány áldozatok bizalmát. Rosemary és Fred West tizenegy fiatal lányt erőszakolt, kínzott és gyilkolt meg. A lányok többsége stoppos volt, akik azért mertek beszállni a pár autójába, mert Rosemary is benne ült.

Rosemary a kínzásban is aktívan részt vett. Bár az ebbe a kategóriába tartozó gyilkos nők rendszerint eleve magukban hordoznak valamiféle bűnözésre és brutalitásra való hajlamot, a szakértők úgy tartják, hogy a megfelelő férfi társ nélkül sosem követtek volna el életellenes bűncselekményeket, még akkor sem, ha a bántalmazásban és az ölésben szerepet is vállaltak, akárcsak Rosemary.

Mások úgy vélik, hogy ezek az asszonyok éppen annyira bűnösök és felelősek tettükért, mint bűntársuk.

1976 óta kivégzett nők egyike, hanem azért is, mert inkább egy férfi sorozatgyilkos jellemzőit viselte magán.

Egyedül cselekedett, és hét, számára ismeretlen férfit ölt meg félreeső helyszíneken. Míg a férfi erőszaktevők és gyilkosok jelentős számban támadnak meg idegen, megfigyeléssel vagy véletlenszerűen kiválasztott személyeket, a nőkre ez szinte sosem nem jellemző.

Wuornos saját elmondása szerint önvédelemből cselekedett. Gyermekkora rendezetlen volt, és rendszeresen elszenvedője volt szexuális bántalmazásoknak. Megrázó története ellenére halálra ítélték, és 2002-ben kivégezték. Általában véve el lehet mondani, hogy a tipikus női gyilkos tettét, így vagy úgy, alapvetően meghatározza a férfiakkal való kapcsolata. Halálos ítéletük kimondását – az anyaság mellett – ez is nehezíti. Szinte lehetetlen objektíven meghatározni, hogy egy félelemmel teli életben hol van a választóvonal áldozat és bűnös között, egy párban ki a vezető, és ki a követő, egy bűntárs mikor lép elő bűnössé. Természetesen a nők bűneiért nem lehet az ellentétes nemet okolni, sokkal inkább arról lehet szó, hogy mivel kevés a női elkövető, esetükben automatikusan nagyobb hangsúlyt kapnak a pszichológiai tényezők. Mivel pedig bűnözői profiljuk nagyban eltér a férfiakétól, bizonyos fokú különbségtétel a nemek között ésszerűnek és indokoltnak hangzik.

A kriminológia történetében azonban néha találni egyegy példát a magányosan tevékenykedő, szexuális indíttatású női sorozatgyilkosra is. 1954-ben Jancsó Ladányi Piroska öt kiskamasz lánnyal végzett, testükön nekrofíliát követett el. Piroskát kivégezték.

A női sorozatgyilkosok esetében azonban van egy, a szokásos női profilba aligha beilleszthető elkövető.

Aileen Wuornos nemcsak azért érdekes eset, mert az

35 35 PB december.indd 35

2013.01.03. 10:37:28

HALÁLBÜNTETÉS ÁRVAI PÉTER

UNCLE SAM ÉS AZ AKASZTÓFA Ha halálbüntetésről, kivégzésről esik szó, nem lehet megkerülni az Amerikai Egyesült Államokat, de természetesen a képlet itt sem ilyen egyszerű. Michigan állam például az első angolul beszélő állam volt, amely betiltotta a halálbüntetést 1846-ban, ettől függetlenül persze az USA többnyire alkalmazza ezt a büntetési formát. Van viszont két olyan ügy, amely merőben meghatározta a halálbüntetéshez kapcsolódó amerikai igazságszolgáltatást a második világháború után.

Az 1972-es Furman v. Georgia ügyben az áldozat éjszaka arra ébredt, hogy William Henry Furman betörést hajt végre a lakásában. Az áldozat megpróbált közbelépni, de Furman lelőtte. Első (nem eskü alatt tett) vallomásában Furman azt állította, hogy a fegyvere menekülés közben, véletlenül sült el. Ezt később úgy módosította, hogy szándékosan ugyan, de vaktában lőtt, célzás nélkül. Mindkét esetben, mivel a lövés bűncselekmény elkövetése közben történt, Furmant gyilkossággal vádolták, és halálra is ítélték. Ugyanakkor a legfelsőbb bíróság bírói tanácsa 5-4 arányban leszavazta a halálbüntetést. Döntésüket azzal indokolták, hogy ebben az esetben a halálbüntetés kiszabása megszegné a „kegyetlen és szokatlan” büntetés alkotmányi tilalmát. Időzzünk el e fölött egy kicsit. A kegyetlen és szokatlan büntetés (cruel and unusual punishment) az amerikai alkotmány nyolcadik kiegészítésének része (Bill of Rights, eighth amendment). Pontosan ezek a szavak szerepeltek az 1689-es angol Bill of Rightsban (kb. „Jogokról szóló nyilatkozat”) is. A nyolcadik kiegészítés szerint „kegyetlen és szokatlan” a büntetés, ha:

megengedhető a halálbüntetés kiszabása egy olyan jogrendszerben, ami ilyen felelőtlen és bizarr módon alkalmazza ezt a különleges büntetési formát”.

Ez a döntés aztán a halálbüntetés de facto moratóriumához vezetett az Egyesült Államokban. 37 államban új törvényt hoztak azzal a céllal, hogy kiszűrjék a halálbüntetés kiszabásakor megjelenő esetleges rasszista elhajlásokat (ez volt az egyik mentsvára Furmannek, hiszen statisztikailag jól kimutatható a fehér népesség alulreprezentáltsága a halálbüntetésekben). Más államok pedig csökkentették a halálbüntetés kiszabhatóságának körét.

Aztán jött az 1976-os Gregg v. Georgia, amely az újabb mérföldkő volt. Troy Leon Gregget fegyveres rablással, és a rablás során elkövetett két rendbeli emberöléssel vádolták. Ugyanakkor itt a vádlott tovább ment, mint az a Furman-ügyben történt, és azt kérte, a bíróság mondja ki, hogy a halálbüntetés úgy általában alkotmányellenes, hiszen „kegyetlen és szokatlan” büntetési forma.

A bíróságnak ebben az ügyben a célja az volt, hogy a Furman-ügy nyomán iránymutatást adjon. A legfelsőbb bírósági döntés kimondta, hogy a halálbüntetés összhangban áll a nyolcadik alkotmány-kiegészítéssel és az emberi méltóság eszméjével. Ugyanis a halálbüntetés nem más, mint a társadalmi morál megjelenésének egy erőszakos formája. Azonban ez az erőszak csakis szabályozott jogi úton következhet be. A megtorlás összhangban áll az emberi méltóság eszméjével, mert a társadalom hisz abban, hogy bizonyos bűntettek anynyira súlyosan sértik az emberiesség eszméjét, hogy csak halállal büntethetők.

• sérti az emberi méltóságot, • egyértelműen önkényes módon lett kiszabva, • a társadalom által egyértelműen és teljes mértékben elutasított, • nyilvánvalóan felesleges.

A Furman v. Georgia ügyben az egyik többségi véleményen lévő bíró, Potter Stewart úgy fogalmazott, hogy „a halálbüntetés ezekben az esetekben épp anynyira kegyetlen és szokatlan, mint villámcsapásba belehalni”. Továbbá azt is mondta, hogy „Egyszerűen az a következtetésem, hogy az alkotmány nyolcadik és tizennegyedik kiegészítése alapján egyszerűen nem

36 PB december.indd 36

2013.01.03. 10:37:29

HALÁLBÜNTETÉS NAGY ÉVA ANNA

HALÁLBÜNTETÉS KERESZTÉNY SZEMMEL Ahhoz, hogy a halálbüntetés megítéléséről érdemben beszélni tudjunk, szükség van egy olyan fél meghallgatására is, aki alapvetően az élet védelméből indul ki: a katolikus egyházéra. Előzményeiként számba vehetőek a Szentírásban fellelhető változatos kivégzési módok, úgy mint kövezés, fojtás és lefejezés, az Újszövetségben azonban megindul a változás.

A katolikus egyház hivatalos dokumentumában így nyilatkozik a büntetésről: „A büntetés azon felül, hogy védi a közrendet és óvja a személyek biztonságát, gyógyító célzatú is: amennyire lehetséges, hozzá kell járulnia a vétkes megjavulásához. […] Az Egyház hagyományos tanítása – a tettes kilétének és felelősségének teljes bizonyítását föltételezve – nem zárja ki a halálbüntetéshez folyamodást olyan esetekben, amikor ez az egyetlen járható út az emberek életének hatékony megvédésére a jogtalan támadóval szemben.” Tehát amellett, hogy nem tiltja a halálbüntetést, hozzáteszi, hogy ma már az állam megfelelő eszközökkel rendelkezik a hatékony büntetéshez, így nagyon kevés azon esetek száma, amikor elképzelhető a kivégzés.

Ahhoz, hogy egészben lássuk a képet, megkérdeztük a pécsi ifjúsági referenst, Nagy Norbert atyát a témával kapcsolatban. Szent Pál egyik levelére hivatkozva elmondta, hogy az állam nem véletlenül visel kardot, ugyanis neki van hatalma a társadalom megvédésére, akár halálbüntetés kilátásba helyezésével is. Azonban az már kérdés, hogy ki dönti el, és ki hajtja végre a halálbüntetést, s az is, hogy ez lelkileg mennyire megterhelő neki, tehát mit kezdjünk a hóhérokkal.

A halálbüntetések esetén az élet védelme sokszor kerül szembe az igazsággal, melyre az atya Jézus példájával válaszolt. Ő nem tiltakozott a rómaiak kivégző hatalma ellen, sőt, amikor a jobb latorral beszélgetett a kereszten, akkor sem szólalt fel, hogy jogosnak vagy jogtalannak tartja a halálbüntetést. Túlnézett ezen, és az igazságot az örök élet fényében többre tartotta, mint a földiében. Továbbá ott van a bűnös nő esete is, akit meg akart kövezni a társadalom – itt sem tiltakozott Jézus, de felhívta a figyelmet arra, hogy az vesse rá az első követ, aki bűntelen. Ha nem citálják oda Jézushoz

a nőt azzal a kérdéssel, hogy szabad-e megölni, Jézus nem ment volna tüntetni ellenük, hogy ne tegyék.

Arról az esetről sem szabad megfeledkezni, amikor személyes érintettségűvé válik a dolog, és mi leszünk a gyászoló családtagok, vagy ami még rosszabb, a mi fejünk felett hozzák meg a halálos ítéletet. Ilyenkor fontos, hogy ne a bosszú vezérelje a hozzátartozókat vagy az ítélethozókat, ugyanis az már kilép a jogos büntetés kontextusából. Nem hangulati/indulati alapon kell meghozni az ítéletet, hanem az egyetemes jog, erkölcs, filozófia vagy éppen a teológia alapján. Kérdés, hogy le lehet-e egyáltalán választani ezt az ember érzéseiről, érintettségéről.

Záró gondolatként Nagy Norbert elmondta, hogy a büntetés kiszabásától annak elvégzéséig tartó úton az elítélt lehetőséget kap a megtérésre, lélektanilag minden eddiginél jobban alkalmassá válik arra, hogy személyes kapcsolatba kerüljön Istennel (lásd jobb lator). Ahogy ez egy életfogytig tartó büntetés esetén is fennáll – teszi hozzá a Pécsi Hittudományi Főiskola rektora –, elég büntetés az, hogy az elkövetőnek együtt kell élnie a bűneivel, és a börtönben új értelmet kell találnia az életének. Mindenki tud ugyanis valamennyit változni. Az élet pedig érték, még az övék is, és ezt nem szabad elfelejteni. A probléma itt is a társadalom: fel tudja-e vállalni azokat a terheket, amelyek egy-egy bűnös ellátásával járnak, illetve ha kiszabadul, vissza tudja-e fogadni magába.

Elmondható tehát, hogy az egyház sem mond rögtön nemet a halálbüntetésre, csupán olyan egyetemes erkölcsi értékeket tart szem előtt, amelyek nem mindig egyeznek meg a személyes véleményekkel.

37 37 PB december.indd 37

2013.01.03. 10:37:30

HALÁLBÜNTETÉS CZISZER MARIETTA

HÓHÉRSZEREPBEN A NÉZŐKÖZÖNSÉG Ahogy változik a halálbüntetés módja és megítélése a nyilvánosság átalakulásával a különböző századokban, úgy változik ennek a témakörnek a feldolgozása a fikciós filmekben is. A brutalitás éltetésétől a büntetési mód létjogosultságának megkérdőjelezéséig futó folyamatot tekintjük át három alkotás segítségével.

A 18. században játszódó Parfüm – Egy gyilkos története című film (Tom Twyker, 2006) tökéletesen mintázza, hogy a halálbüntetés hivatalos végrehajtása átfordulhat az igazságszolgáltatás eszközéből szórakoztatóipari látványosságba. A parfümkészítő tanoncot, Jean-Baptiste Grenouille-t sorozatgyilkosság miatt ítélik halálra, a bíróság pedig nem akármilyen módon kívánja a túlvilágra küldeni: „Keresztre feszíttetik arccal a menynyek országa felé. Még legyen életében, midőn tizenkettőt vernek rá vasrúddal, ily módon eltörvén a karját, vállát, csípőjét és lábát. Eztán köttessék fel a bitóra, hogy lógjon, míg meg nem hal. És mindennemű irgalmas cselekedetet szigorúan megtilt a kivégző.”

A kivégzés minden egyes kegyetlen lépésének hallatán az összegyűlt csőcselék helyeselve felbődül, és dühödten kívánja a szörnyeteg gyötrelmes halálát. Bár a nyilvános kivégzésnek eredetileg az elrettentés lett volna a célja, jelen esetben a tömeg élvezettel várja a véres véget. Nem az elkövető halálában, hanem szenvedésében lelnek megnyugvást. Ezzel maga a társadalom válik barbárrá, főszerepben a sztárként megjelenő hóhérral. Érdekes fordulat, hogy miután a fiú a parfümjével gerjesztett orgia közben csendben elslisszol, a városi tanács új nyomozást indít a gyilkosságok ügyében. Letartóztatnak, kínvallatással beismerésre késztetnek egy ártatlan férfit, majd őt akasztják fel, lezárva az ügyet.

A tökéletes trükkben (Christopher Nolan, 2006) két bűvész életre szóló párharca fajul egyikük kötél általi haláláig a másik meggyilkolásának vádja miatt. A 19-20. század fordulóján játszódó történetben a bűneset után kivizsgálás, majd bírósági tárgyalás következik. A vádat és a védelmet is az állam által kinevezett ügyvédek képviselik. A tárgyalás nyitott, csendes nézőként részt vehetnek rajta érdeklődők. Az ítéletet végül közvetett bizonyítékok és kettejük korábbi trükkmesterének feltételezéseken és helytelen következtetéseken alapuló,

akaratlanul elferdített tanúvallomása alapján hozza meg a bíróság. Az ítélet kihirdetése és végrehajtása között nem évek, csupán néhány nap telik el, melyet a gyanúsított börtönben, a többi rabtól nem elkülönülten, de fokozott figyelemmel övezve – mégiscsak bűvészről van szó – tölt el. Nincsenek embertelen körülmények vagy fegyőri bántalmazás. A kivégzésnél nem jelenik meg kitüntetett szerepű hóhér vagy a nyilvánosság közönsége.

A halálbüntetés kérdését a 21. században leginkább az ellenzők és támogatók csoportjának küzdelme jellemzi, amit jól példáz a David Gale élete (Alan Parker, 2003), amely érveket sorakoztat fel ellene és mellette is. A média által uralt hétköznapokban a halálbüntetés csak egy téma, amely ürügyet szolgáltat szenzációhajhászásra. A férfi kivégzése médiaeseménnyé válik, hátteréül szolgál a riporterek fellépésének, akik folyamatosan tájékoztatják az embereket. Közreadják a kivégzés pontos költségeit (87 dollár), az utolsó vacsora tételeit. Tárgyilagos stílussal eltávolítják a halál tényét, a közönség nem is az embert, csak a bűnét látja, amivel szemben viszont agresszívan reagál. A néző megismeri a hétköznapi ember vélt, halálbüntetést támogató átlagvéleményét („Megszúrják egy tűvel és elszundikál? Inkább fejbe kellene verni egy csákánnyal.”), amellyel megnyugtathatja saját lelkiismeretét. A film reprezentálja azt is, hogy a kivégzettek nem érdekelnek többé senkit, csak a szeretteiket: ők szenvednek igazán az ítéletek miatt.

38 PB december.indd 38

2013.01.03. 10:37:30

HALÁLBÜNTETÉS BORSIK TAMÁS

TÁNCOS A SÖTÉTBEN Lars von Trier munkáit sosem volt egyszerű megítélni – legalább annyi üdvrivalgást váltottak ki a nézők, illetve a szakértők körében, mint homlokráncolást.

Már a ’80-as években letette névjegyét a dán rendező, a Bűn lélektana és a Járvány című munkái kivívták Cannes elismerését. Az igazi hírnevet hazájában azonban az 1994-ben megjelentetett nyolcrészes TV film, a Birodalom hozta meg számára. Az eredetileg csak Dániába szánt minisorozat sikere miatt végül több országba is eljutott. A Hullámtöréssel, majd a Dogma95 mozgalom bejelentésével tovább ívelt felfelé a rendező pályája: a stílus fő elvei az individualizmus elhagyása (a rendezőnek nem szabad feltüntetni a nevét) és a teljes hitelességre való törekvés voltak. Meglepő módon az Idióták volt az egyetlen olyan film, amelyet e szellemben készített el von Trier, a Táncos a sötétben, bár halványan emlékeztet a Dogma-filmekre, legtöbb elemében visszatért a megszokott formulához.

A világhírű énekest, Björköt főszerepben felvonultató zenés dráma egy Csehszlovákiából az Egyesült Államokba emigráló, gyengénlátó és egyre súlyosabb állapotba kerülő anya történetét meséli el, akinek fő célja, hogy az öröklődés miatt szintén beteg fiának öszszegyűjtse a szemműtétre elegendő pénzt, megmentve őt a megvakulástól. Ennek érdekében bármire képes, manipulálja a szemvizsgálatot, hogy munkát vállalhasson, majd állapotából adódó alkalmatlansága ellenére is dolgozik éjjel-nappal egészen addig, amíg a történet csúcspontját jelentő gyilkosságra sor nem kerül.

Nem próbál menekülni, így hamar a bíróság előtt találja magát, ahol a védtelen (több értelemben is, hiszen saját kiszolgáltatottságán túl az őt védő kihelyezett ügyvéd sem szakad meg kliense megmentéséért) nőt halálra ítélik.

A fegyházban eltöltött idő alatt utolsó szalmaszálként megjelenik egy új ügyvéd, aki a büntetés enyhítését ígéri Selmának, a gond csak az, hogy fizetségül a fia szemműtétjére félretett pénz elszállna. Ironikus a helyzet: az ügyvéd az anya áldozathozatalának tényét felhasználva mentené meg Selmát a haláltól, viszont ebben az esetben – műtét hiányában – a fiú visszafordíthatatlanul elindulna a megvakulás felé vezető úton, ezzel éppen értelmetlenné téve az anya áldozathozatalát. Egy percig sem kérdéses, hogy mi lesz a döntés, az akasztás pedig sokkoló módon – egy utolsó musicaljelenet keretében – jelenik meg.

A film megosztotta a közvéleményt. Főleg a forgatókönyvet érték támadások, ugyanakkor a díjátadókon jelentős sikereket könyvelhetett el. Cannes-ban Björk megkapta a legjobb színésznőnek járó szobrot a film Arany Pálmája mellett, illetve Golden Globe és Oscarjelölésekkel is kitüntették von Trier művét. Ami biztos, témája és a tálalása miatt szinte lehetetlen semlegesnek maradni, éppúgy elképzelhető, hogy valakinek örök kedvencévé válik, mint az, hogy fél óra után otthagyja.

Morálisan hihetetlenül zavarba ejtő az a helyzet, amelybe a rendező helyezi a nézőt. Selmánál ártatlanabb, tisztább lelkű karaktert nehéz elképzelni, Björk alakítása pedig olyan erős, hogy végig együtt élünk a főhőssel.

A monoton hétköznapokban a nő számára az egyetlen örömforrást fián kívül a zene nyújtja. A musicalek az életet jelentik számára, álmodozásaiban pedig ő is musicalsztár. Elég egy kis zeneiség a környezetben, és rögtön Selma fantáziájában találjuk magunkat, ahol mindenki táncol és énekel.

Maga a gyilkosság sem fekete-fehér szituáció, a bonyodalmat egy barát árulása, önzősége adja, ezzel lehetetlen helyzetbe kényszerítve a főhőst, a bűntett pedig olyan hirtelen és abszurd módon történik, hogy a néző csak kapkodja a fejét. Még a meglehetősen nyersen ábrázolt haláleset után sem tudunk kegyetlen gyilkosként tekinteni Selmára, inkább aggódunk érte, hiszen már érezni lehet, hogy a végkifejlet nem lesz túl szívderítő.

39 39 PB december.indd 39

2013.01.03. 10:37:30

40 PB december.indd 40

2013.01.03. 10:37:31

41 41 PB december.indd 41

2013.01.03. 10:37:32

KULTÚRSOKK RICHOLM ORSOLYA

MÁRIÁS Végtelen nagy tiszteletemet szeretném kifejezni Dr. Máriás Béla előtt, amikor a mosdó fölött kuporogva egy görbe este után öklendezni próbálok a gyanúsan olcsó, ház borából készült kisfröccs után, s eszembe villan a Lomtalanítás¹ ezerarcú alakjainak bája és csodálata, s szervezetem páni könnyedséggel taszítja ki magából a rossz anyagot. A fehér mosdókagyló vakító tisztaságát a zöld és barna árnyalatai csurogva lefestik, és a kellemesen csúszó pacákban megelevenedik Törpe és Kata arcképe, s a herét majszoló hajléktalan asszony mellett keserűen konstatálom, az én elmosódott tükörképem gödrei is ott virítanak az aberrált családi fotókönyv mosdóbeli lapjain. Nincs rosszabb érzés, mint amikor ráeszmélünk, mi is abban a lebontandó mocsokban hempergünk. Megmeredt testtel dőlök el a kemény burkolatra, íriszem kiakad. Lelkem egyre fényesebb, és tompa agyamban a Lipót² fáradhatatlan hőseként mentem meg az elmegyógyintézet elveszett, magára hagyott tagjait, jelenlegi társadalmunk emberhalmazát.

Istenem, mennyire szép. Balabáli erővel harcolni fogok, hogy megmenekítsek mindenkit, ebből a mocsokból, de a kétségbeesett próbálkozás akarata gyorsan elmúlik, akár a rossz darab után a vastaps.

Aki próbált már lenyűgözőt alkotni szerelméről, jól tudja, az eredmény csak giccs, túlzás és kristálytisztaság. drMáriás képes olyan panírban írni, amely nem keltet allergiás rohamot a túlérzékeny szervezetben, tartalma mégis őszinte. Antihősei és megelevenedett élőholtjai egyszerű tükrök, amelyek mindenhol megtalálhatóak – akár a Pécsi Tudományegyetem folyosóin vagy a Rókus sétány aljában. A Széchenyi tér zümmögő tömegéből húzódó Király utcában aranyosan díszített keretben köretként vigyorognak Máriás alakjai vaníliás érzéki tekintetünkbe.

Bárcsak mindenki így maradna, nyers és puha, születése pillanatától. Gyermekesen oda nem figyelve a kényszeresen betanított spontaneitásra és tudásra, a magunkra hagyatkozott zene, írás, festészet bűvöletében. Igazából alkotni. Fogni a szaxofont és ordítani a mikrofonba. Felemelő érzés. Felemelő és csodálatos.

De az emberi félelem a szabadság nagyságától begubódzik, alapja lesz a betanult művészet.

Most tudatlanul lázad a mester, lázad az író és zenész, a celebekről készült ironikus portréábrázoló. A vízfesték lassan szárad a szobában. Az íróasztalon egy szemüveg, mellette üvegpohár. A telefon néma. A szomszéd most ölte meg a macskát. És Máriás ül. És Máriás alkot. dobolok dobolok a gerincemen sikolyt lövök ki a fülemen meredekre fújom az eget zongorává szerelem a testemet dobolok a gerincemen arcom a kártyalapom sikolyommal ablakot betörök üstökösön üvöltök dobolok a gerincemen fűrész hegedül a fejemen beleimen gitározok gerincemen dobolok gerincemen dobolok gerincemen dobolok szállnak ki a sikolyok szállnak ki a sikolyok drMáriás űrboksz madrigálok drMáriás a nyolcvanas évek szürrealista, avantgard, pop-art stílusában kibontakozó zenészíró-festő maradandó alakja, kinek elborult művészete ma már kultikusnak számít. Tudósok néven ismert zenei formációja az underground legmélyére túr, az agyakban matatva tépi ki a hallgató szívét és eszét. Műveinek alaptémája gyakran a szexualitás és a politika meztelen leplezetlensége. Ironikus világszemlélete maradandó tintafoltként hirdeti, az elkorcsosult emberi jellemek tárháza végtelen, s a szép hazugságok hullámait felkavarja a szörnyű valóság.

¹drMáriás Lomtalanítás, Konkrét Könyvek, 2004 ²drMáriás Lipót, Noran-Kiadó Kft., 2007

42 PB december.indd 42

2013.01.03. 10:37:33

KULTÚRSOKK RICHOLM ORSOLYA

TUDÓSOK KONCERT AZ AKVÁRIUMBAN Amikor zenéről van szó nagybetűkkel, általánosságban az épp aktuális egyszámos kedvenc vagy a diákkorunkban apánk által játszott Pink Floyd jut az eszünkbe. A dubstep, elektro és a mai pop mögött azonban megbújva robbantgatja földalatti bunkerében aknáit a 80-as évekből megmaradt magyar underground, dadaista zenekar, a Tudósok.

Sokak számára első hallásra felmerülhet a kérdés, ez valóban egykoron egy generáció meghatározó új hullámának együttese volt, vagy csak a helyi olvasóklub nickneve. A Tudósok hallgathatatlannak minősítő kritikája nem ritka a friss fül részéről. A dalszöveg apránként való befogadása azonban egy pillanat múlva már lebilincselő impresszióra válthatja az elhamarkodott véleményt. Ez a zene olyan, mint a buzgó művész a középiskolában, egy bizonyos társaság odaadóan őrjöng érte, de a maradék nagy rész kiveti magából. Megosztó jelenség.

A zenekar tavaly ünnepelte 25 éves fennállását. Akkortájt adta ki Máriás a „Nem élhetek Milosevic nélkül” életrajzi könyvét, amely részletes leírást ad a Tudósok megalakulásától napjainkig. Az igen tartalmas kiadást olvasva betekintést nyerhetünk Bada Dada önmagával folytatott harcába, s mosolyogva (vagy megdöbbenve) olvashatjuk, ahogyan az anarchista egy szarral teli zacskót akaszt a mikrofonra, s ott hagyja lógni a következő fellépőknek. A könyvben található képek pedig könnyedén visszaringatnak minket az akkori időkbe.

Idén október ötödikén ismét fellépett az együttes a volt Gödör Klub helyén, melyet most Akvárium néven ismerhet a pesti élet. A koncert drMáriás Béla, a zenekar énekes-fúvós szekciójának könyvbemutatójával nyitott.

Miután a (sajnos) csekély létszámú embertömeg meghallgatta a körülbelül egyórás beszélgetést a fekete linóleumos színpadon, eltűntek a szereplők, majd 10 perc elteltével, fehér orvosi köpenyben beálltak, és már hallgattuk is a Ne vágd le a farkadat teljes pompájában.

Az Endrei Dávid (basszusgitár), Jeli Gergely (dobos), Tövisházi Ambrus (billentyűs) és Máriás Béla négytagú Tudósok feelingje úgy járta be a helyet, hogy még a hozzá nem értők is elkezdték érezni azt a bizonyos bizsergést, ami egy jó szex után árad át az emberen.

Minden fellépésüknél törvényszerű az a 6-7 huszon-

éves fiatalból álló lelkes csapat, akik az ácsorgó-topogók elé törve, sörrel kezükben hangosan énekelnek és cigarettával kínálják a basszusgitárost.

A Tudósok mindig kész élményt állítanak a néző elé.

Ez nem csupán zene, a hangok és emberek tökéletes megerőszakolása. Jó értelemben. Ne várjon az ember izgalmas látványt és stroboszkópot, a kiváló előadásmód Máriás hihetetlen energiájával boldog párkapcsolatban pofon üti a koncertezőt, hullámszerűen ugrik le a színpadról, szaxofon szólamai pedig visszaringatják az embert a hamis nyugtalanság érzetébe. Pedig ki ne ismerné a ma már kultikusnak számító Apa kocsit hajt, vagy a Boltban cseppet sem átlagosnak mondható számait. De ezen az október közepi koncerten lehetőségünk nyílt meghallgatni új lemezüket is. Kifejezetten jó.

A régebbi, első korszakos számaiktól hangszerelésben eltér, de tényleg hallgatható, és profizmusra hajaz. Az előtérben rakásban állt a megvásárolható CD tömeg, Bocs, megölhetlek? mindent elmondó címmel. Tényleg megérdemelték, hogy a kiszállingózó nézők megszponzorálják őket egy CD árával.

A Tudósok az a fajta zene, amelyre nem tudunk ép választ adni, ha megkérdezik, ez mégis mi volt. A Tudósok egy életérzés, amit nem fognak elfelejteni, amíg lesz olyan 6-7 fős, folyton váltakozó társaság, akik a színpad elején állva hangosan ordítják, összeolvadva Máriással a Gyere be a diszkóba zenei orgazmusát, néha kidőlve, majd egy adag underground sound löket után ismét talpra állva.

43 43 PB december.indd 43

2013.01.03. 10:37:33

KULTÚRSOKK LENTHÁR BALÁZS

„KEMÉNY ZENÉT AKARUNK CSINÁLNI, AZTÁN KÉSZ” » THE TALKING HORSE A pécsi The Talking Horse jelenlegi felállása 2011 tavasza óta létezik. Balvin Leventét (basszus), Balvin Nándort (gitár), Bodó Rezsőt (dobok), Egervári Zoltánt (ének) és Pórszász Balázst (gitár) egy próba során sikerült elkapnunk, és egy rövid, de izgalmas beszélgetést folytattunk velük zenéről, kilátásokról, tervekről, a világmindenségről, meg mindenről.

Próbáltuk feszegetni az esetleges közös pontot a zenekar neve és a Melvins szám címe között, de egyértelmű választ nem kaptunk, azt azonban sikerült tisztázni, hogy nem akarják azt a stílust képviselni, amit az említett banda, és eszük ágában sincs olyan hajat kreáltatni maguknak, mint amilyet King Buzzo.

Kísérletet tettünk a csapat zenéjét elhelyezni valamilyen skálán. Ez nem könnyű, mert a legtöbb stílusjelzőt olyannyira elkoptatták már, hogy azok hallatán egyből bandákra fókuszálunk, és nem foglalkozunk a megjelölés jelentéstartalmával. Ennek megfelelően a „hard rock”, ahová legszívesebben kategorizálták volna magukat a fiúk, a 80-as évek sminkelt, tupírhajú rémségei miatt viszonylag gyorsan kiesett. Az ezt követő ötletbörze során felmerült a rock-core, a harder/hardest rock, majd ezt koronázta a „hardest rock ever core” elnevezés – tehát már a szavakkal való játék is tökéletesen bizonyítja, hogy nem egy adott stílusba kíván beletemetkezni a zenekar, hanem céljuk az egyedi hangzás kialakítása, amely a mai „remake” világban igen becsülendő hozzáállás.

Arra a kérdésre, hogy mi az, ami megkülönbözteti őket a többi bandától, azt felelték, hogy kemény zenét akarnak csinálni, aztán kész. Nem érdeklik őket az épp aktuális irányvonalak, egyszerűen csak zúznak. Saját bevallásuk szerint a közönséget rendszerint sokkolják a zenéjükkel, ami érthető, hiszen az tele van energiával, ügyesebbnél ügyesebb zenei megoldásokkal, melyekre az ember csak kapkodja a fejét, és mire felérné ésszel,

hogy mi történt a színpadon, már vége is a műsornak.

Ezért is érdemes rendszeres The Talking Horse koncertjárónak lenni, ugyanis a második alkalommal már felkészülten érkezünk, tudjuk, mi vár ránk, és képesek leszünk azt egyből befogadni.

Elismerésnek nincsenek híján, a szakma is felfigyelt rájuk: az A38 tehetségkutatóján metal kategóriában övék lett az első hely, és az R33 tehetségkutatóján is a döntőben végeztek. A kredit mellett természetesen gyakorlati hozadéka is volt a díjazásnak, többek között felléphettek a hajón egy neves külföldi banda előtt, illetve az R33 stúdiójában készíthették el legújabb EP-jüket. A helyezés szülte figyelemnek köszönhetően a The Talking Horse havi, másfél havi rendszerességgel lép fel fővárosunkban. A közeljövőben többet szeretnének vidéki városokban is koncertezni, de távlati tervként szerepel tavasszal egy 6-7 állomást tartalmazó horvátországi turné is.

A turnéval kapcsolatban elmondták, hogy mindennek az önmenedzselés a lényege. Nem érdemes arra várni, hogy majd csak elvisz valaki koncertezni, hanem saját kézbe kell venni a dolgok irányítását, klubokat, helyszíneket kell megkeresni – nem csak az országhatáron belül –, hanganyagokkal elárasztani őket, aztán akinek szimpatikus a banda, az úgyis fellépteti őket. A legnagyobb probléma az, hogy nincs még meg az a nagyobb zenekar, akivel össze tudnának állni egy komolyabb turnéra. A lehetséges csapat(ok) kilétét firtató kérdésre apróbb vita kerekedett arról, hogy ki kivel mennének szívesen turnézni, majd a Blind Myselfben megállapodtak.

A The Talking Horse legközelebb december 13-án lép színpadra és bontja majd le a Zsolnay Negyedet, szóval vizsgaidőszak előtt még lehet egy utolsót zúzni. A zenekar új EP-jét ezen a linken lehet meghallgatni: http:// thetalkinghorse.bandcamp.com/. További infók a banda Facebook oldalán olvashatók: https://www.facebook. com/thetalkinghorse

44 PB december.indd 44

2013.01.03. 10:37:33

KULTÚRSOKK BORSIK TAMÁS

NÉPESEDNEK A KRISTÁLYPALOTÁK Az interneten közmegegyezéssel hipszternek kikiáltott Crystal Castles harmadik albumával már átlépett a „híres” kategóriába, ami jókora fejtörést okozhat a banda eredeti rajongóinak. Mitől lesz valami hipszter, és mi az a pont, ami után az elkötelezettek hátat fordítanak? No és persze milyen lett a III. névre keresztelt zenei kísérlet? Az alábbiakban egy rövid összefoglaló keretében elolvashatjátok.

A hipszterek irtóznak mindentől, ami mainstream, legyen az az öltözködés, a preferált szórakozóhelyek vagy a zenei ízlés kérdésköre. Utóbbi területen széles a skála, az indie rocktól kezdve a dubstepen át a hip-hopig bármi előfordulhat egy hipszter zenetárában, a lényeg, hogy egyedi legyen, és minél kevesebben ismerjék. Az experimental electro területén mozgó Crystal Castles szárnypróbálgatása idején kedveltté vált a szcénában, azóta viszont változott a helyzet: a zenekar híres lett.

Ethan Kath és Alice Glass közös sikertörténetét a vak szerencse indította útjára: a duó egyik próbáját a hangmérnök tudtukon kívül rögzítette, ebből lett 2006-ban az Alice Practice, a duó első hivatalos megjelenése. Azóta két sikeres albumon vannak túl a kanadaiak, most pedig a harmadik is kikerült a laborból. Cím tekintetében ezúttal is megmaradtak a jól bevált formulánál, a Crystal Castles nevet sorszámmal látták el, így lett III. a legújabb kiadvány neve.

Kath a munkálatok megkezdése előtt száműzte a számítógépeket a stúdióból, és a régi szintetizátorok és egyéb célhardverek helyére is újak kerültek, mondván, friss hangzás kell. A terv sikeres volt, ugyanis a III. sokkal kiforrottabb anyag, mint az előző két munkájuk. A sötét, borongós atmoszféra továbbra is jellemző, viszont a korábbi lemezeken előforduló agresszívabb, agyreszelő számok (mint a Doe Deer vagy akár az Alice Practice) ezúttal kimaradtak, így könnyebben emészthető az egész. Alice túltorzított hangjának hallatán még mindig a hideg futkos a hátunkon – pozitív értelemben persze –, a számok pedig energikusabbak, mint valaha. A kettős legnagyobb erőssége talán ez: egyszerre adnak át egy depresszív hangulatot, ugyanakkor mégis táncra ösztönzőek. A jelentős kritikai oldalak közül az Allmusic,

a The Guardian, és a The Independent is fejlődésként értékelte a zenekar életében a III-t.

Attól még mindig messze állunk, hogy mainstream formációnak nyilváníthassuk a Crystal Castlest, de tény, hogy a befogadhatóság egyszerűbb lett. Ilyen esetekben mindig kérdéses, hogy a régebbi rajongók miként reagálnak. Hiszen hiába az Alice-éket körüllengő, picit misztikus, rendkívül karakteres hangulat, egy olyan zenekar, amely emberek ezrei előtt lép fel hétről hétre, már nem rúghat labdába a hipszter stílust ténylegesen életformaként űzők körében.

A témáról Szigeti Eszterrel, karunk PhD hallgatójával beszélgettünk, aki kortárs közösségkutatással, azon belül többek között a hipszterekkel foglalkozik. „Amikor a kortárs hipszterekről beszélünk, egy olyan fogyasztásorientált csoportra gondolunk, amely az ezeredforduló környékén terjedt el az Egyesült Államokban, Nyugat Európában most éli virágkorát, hazánban pedig éppen kibontakozóban van. A stílus képviselői számára egy adott termék mindenki másnál előbb való fogyasztásán van a hangsúly, legyen szó öltözködésről, irodalomról vagy zenéről. Amint egy szeretett termék vagy zeneszám elkezd leszivárogni a mainstreambe, a hipszterek azonnal elvetik azt.” – mondta el Eszter. És hogy mi a helyzet honfitársainkkal? „Nem feltétlenül a stílus vagy a hangzás a lényeg, hanem az exkluzivitás. Ebben a tekintetben a külföldi és a magyar hipszterek között nincs különbség.” Tehát hiába jár még gyerekcipőben a stílus hazánkban, a szcéna legbelsőbb rétege valószínűleg lemondott az együttesről. Aminek viszont mi, földi halandók kifejezetten örülhetünk, hogy a Crystal Castles zenéje egyre minőségibb, és tetézve az örömöt, saját szemünkkel, illetve fülünkkel is megbizonyosodhatunk erről, ugyanis 2013. február 26-án Budapesten az A38 hajón lépnek fel Kathék, előreláthatólag az év egyik legnagyobb durranását szolgáltatva fővárosunkban.

45 45 PB december.indd 45

2013.01.03. 10:37:33

KULTÚRSOKK CZISZER MARIETTA

SZÉGYELLD MAGAD, MÁR MEGINT DISZKÓZTÁL! Vagy talán mégsem kell, ha Irodalmi Diszkóról van szó. De azt hogyan képzeljük el?

Valaki a táncparkett közepén könyvet olvas, demonstrálva nemtetszését? Közel sem.

Az Irodalmi Diszkó az a programsorozat, amely miatt a pécsi irodalmárok és művészek kimerészkednek az íróasztalok mögül a kocsmába, konkrétan a Ti-ti-tába, hogy zenei estekkel, felolvasásokkal és beszélgetésekkel hozzák vissza a hétköznapokba az irodalmat.

Mert az irodalom nem valami kulturális sznobéria kirekesztő társalgási és önfényezési eszköze, hanem éppen ellenkezőleg, egy lehetséges módszer az emberek mindennapi problémáinak kezelésére, gondolatok ébresztésére, kikapcsolódásra, melyet bárki – arra fogékony – szabadon kiélvezhet befogadói vagy akár alkotói oldalról is. Erre nyújt lehetőséget a pécsieknek az Irodalmi Diszkó, mely a havonta néhány alkalommal megrendezett esti programokkal vonja be az érdeklődőt ebbe az értelmiségi szférába.

Az Irodalmi Diszkó programsorozatot Csordás Kata és Kiss Tibor Noé hozta létre 2012 tavaszán. Helyszínnek a Pécs belvárosában megbújó Strausz Ti-ti-tát választották, mely romkocsmás, szedett-vedett hangulatával tökéletes környezetet nyújt a programoknak. Nincs dress code, nem kell feszengeni steril előadótermekben, mindenki nyugodtan hátradőlhet, és egy korsó sör mellett az elhangzottakra összpontosíthatja figyelmét. Ebben a szituációban bárki személyesen is megismerkedhet a meghívott „helyi hírességekkel”, nincs meghúzott határvonal a két oldal – közönség és előadó – között.

Megalakulás óta széles skálán mozognak a programok, de többnyire egy-egy koncepció köré összpontosulva.

Ilyen például a Jönnek a könyvek elnevezésű sorozat, amely természetesen könyvbemutató esteket rejt. Először Szabó Róbert Csaba Fekete Dacia című novelláskötetét ismerhette meg a nagyérdemű, de a fantasy rajongók körében jelenleg legnépszerűbb könyvsorozatot, George R. R. Martin A tűz és jég dala ciklusának ötödik

darabjáról (Sárkányok tánca) is értekezhetett a Ti-ti-tá közönsége annak szerkesztőjével, Stemler Miklóssal és fordítójával, Novák Gáborral. A populáris kultúra slágere után a nehézsúlyú szépirodalmi kategóriában indult és nyert az idén új kiadásban megjelent Ulysses. James Joyce művéről Kiss Gábor Zoltántól és Szolláth Dávidtól, a PTE két oktatójától tudhattunk meg érdekességeket, hiszen többek között ők ültetették át újból magyar nyelvre Leopold Bloom történetét.

A legizgalmasabb sorozat az Irodalmi Diszkón belül a szintén beszédes nevű IroDiscó lehet abból a szempontból, hogy résztvevői másfajta oldalukról mutatkoznak meg, mint ami alapvetően a hivatásuk. Ugyanis ilyenkor a DJ pult vagy éppen a számítógép billentyűzete mögül saját kedvenceikkel szolgáltatnak zenei betétet az egybegyűltek szórakozásához. A sorozatban először Beck Zoltán osztotta meg az összegyűltekkel az MTV EMA díjátadón megélt tapasztalatait (idén a 30Y nyerte az MTV Europe Music Awards regionális versenyét), de megtudhattuk azt is, hogyan is jött létre a 30Y Pólógyár. Amikor még Riadt háziállatok munkacímen futott a Városember lemez, Zoli kitalálta, hogy a zenekarnak egyenpólóban kellene koncerteznie, amire különböző állatok rémült képeit nyomatnák.

A meghiúsult ötlet azóta átalakult egy szerinte „béna kampánnyá”, mellyel a fiatalok figyelmét az irodalom felé lehet irányítani. Megkérdezte a zenekar tagjait, hogy „Ha halott író lennél, ki lennél?”, így az állatok helyett az ő kedvenc magyar íróik, Ady Endre, Csáth Géza és Dsida Jenő portréi kerültek Bodó Márton grafikájával a pólónyomatokra. Az este folyamán mindenkinek lehetősége nyílt arra, hogy a 30Y tagjaival nyomtassa az írók valamelyikének képét az ezzel a szándékkal hozott vagy helyben szerzett felsőjére.

A sorozat másik estjén Havasréti József irodalomkritikus, kommunikációkutató, a PTE Kommunikáció és Médiatudomány tanszékének oktatója hozta el kedvenc funky és soul lemezeit, hogy egy estére nyolcvanas éveket varázsoljon. A lemezlovassá válása előtti beszélgetésen főleg zenehallgatási szokásokról esett szó. Kiderült, hogy csak akkor vásárol meg egy lemezt, ha azt tényleg meg akarja hallgatni, nem pedig kultikus lemezgyűjtő, aki lefóliázva tartja a szerzeményeket egy otthoni oltáron. Számára nem létezik olyan, hogy háttérzene vagy nárcisztikus zenehallgatás – amikor valaki a saját hangulatának tükörképét keresi egy dalban –, mert ha zenét hallgat, akkor arra koncentrál, komolyan veszi azt.

Egyedülálló közösség verődik össze ezeken az ese-

46 PB december.indd 46

2013.01.03. 10:37:34

KULTÚRSOKK CZISZER MARIETTA

sorozatainak meglétét? Miért pont a Ti-ti-tá a helyszín?

ményeken, ahol a PTE oktatói és hallgatói, művészek, előadók, zenészek és irodalmárok egy folyton változó összetételű, de sziporkázó masszává olvadnak össze.

Minden alkalommal értelmiségi diskurzus alakul ki, de egy olyan szinten, amely még a laikusok számára is érdekessé és érthetővé teszi a tárgyalt témákat. A véletlenül becsúszó bakik – mint amikor Bagi Zsolt könyvbemutatóján nagy ricsajjal leesett a polcról a diszkógömb – és a közvetlen stílus miatt nemcsak intellektuális, de szórakoztató élménnyé is válik az Irodalmi Diszkó.

Hogy ne csak a befogadói oldalról ismerjük meg ezt a különleges kezdeményezést, hanem az ötlettől a megvalósulásig tartó folyamat hátterébe is betekintést nyerhessünk, a PécsiBölcsész Kiss Tibor Noéval és Csordás Katával, az Irodalmi Diszkó életre hívóival is beszélgetett.

PécsiBölcsész: Kérlek, meséljetek magatokról! Hogyan jutottatok odáig, hogy most itt ültök az Irodalmi Diszkó létrehozóiként?

Kiss Tibor Noé: Évek óta újságíróként dolgozom, majd elkezdtem írni egy önéletrajzi regényt, amely az Alexandra Kiadónál jelent meg 2010-ben. Ez volt az Inkognitó. Így kerültem közelebb az irodalmi élethez, és mivel régóta szerettem volna valamiféle klubot szervezni, létrejött az Irodalmi Diszkó nevű rendezvénysorozat.

Csordás Kata: Jómagam esztétika-magyar szakon végeztem, majd kiadói szerkesztőként dolgoztam – szóval mindig is irodalommal foglalkoztam. Jelenleg otthon munkálkodok szabadúszóként.

PB: Minek köszönhetjük az Irodalmi Diszkó program-

K.T.N.: Számomra ez személyes történet. Eredetileg budapesti vagyok, de a kétezres évek fordulóján Pécsett jártam egyetemre. Rövid pesti kitérő után 2009 decemberében vissza is költöztem a városba. Úgy éreztem, Pécs emberléptékű, élhető, áttekinthető város, ahol lenne helye valamilyen kulturális akciónak, amely nem veszne el egy hatalmas masszában. Többször is nekifutottam a szervezésnek, de sokáig semmi sem történt.

A nagy lökést az adta, hogy 2012 tavaszán megismerkedtem Kovách Katával, a Ti-ti-tá társtulajdonosával, aki irodalmi programokat szeretett volna szervezni a helyre.

Vagyis összeértek a szálak, május óta pedig sorozatban zajlanak a rendezvények. Sokat köszönhetünk Katának és Luinak (Strausz Lajos, a másik tulajdonos), el sem tudok náluk jobb házigazdákat képzelni.

PB: Milyen arculatot terveztetek eredetileg az Irodalmi Diszkónak? Változott a kezdetek óta, a közben megélt benyomások alapján?

CS.K.: Szerettünk volna színes, izgalmas, sokak számára vonzó arculatot, de nem voltak határozott elképzeléseink. Nagy szerencsénk volt, mert Babarci Bulcsú, aki a plakátjainkat tervezi, rögtön ráérzett arra, hogy mit akarunk, azóta nem variálunk. Kezdetektől fogva ugyanazt a vagány színvilágot használja a plakátokhoz, bizonyos motívumok visszatérnek, ami azért is jó, mert így már első ránézésre lehet tudni, hogy diszkós plakátról van szó, egységes az arculat.

PB: Meghatározott célközönségnek szánjátok a programokat?

K.T.N.: A Ti-ti-tá „irodalmár” törzsközönsége szinte minden rendezvényünkre ellátogat. És vannak olyanok is, akik csak egy-egy esemény kedvéért jönnek le. Célközönségben nem gondolkodunk, szeretnénk érdekes programokat szervezni, az pedig úgyis megtalálja a maga közönségét.

PB: Zene, irodalom, költészet is fel-felbukkan a programokon. Mennyire volt cél egy „népnevelő funkció”?

K.T.N.: Nem hiszek a népnevelésben. Az Irodalmi Diszkó nem kulturális misszió. A célunk elsősorban a közösségépítés volt. Azt szeretnénk, ha havonta néhányszor lenne apropója az együttlétnek, az emberek találkozzanak, ismerkedjenek, barátkozzanak egymással. S ha emellett még érdekes programokon, beszélgetéseken, felolvasásokon is részt vehetnek, az bónusz.

47 47 PB december.indd 47

2013.01.03. 10:37:34

KULTÚRSOKK CZISZER MARIETTA

CS.K.: Állandó sorozataink vannak. A Jönnek a könyvek címet viselő esteken könyvbemutatók zajlanak. A Mi a pálya, fiatalok? rendezvényein kezdő írókat, költőket mutatunk be a közönségnek. Az IroDiscóban ismert pécsi írók, irodalmárok hozzák el kedvenc számaikat.

Tervezzük még egy dokumentumfilm-klub elindítását is.

PB: Melyik esemény aratta a legnagyobb sikert?

Cs.K.: Érdekes módon a két leginkább különböző program volt a legsikeresebb. Nagyon sokan voltak a Mi a pálya, fiatalok? című esten, amelyen két fiatal pécsi költő, H. Molnár Ákos és Mohácsi Balázs mutatkozott be. Nagy siker volt az IroDisco Beck Zolival, amikor a beszélgetés után a 30Y kedvenc zenéi szóltak, és a kertben a zenekar tagjai gyártották a pólókat.

PB: Régen sokszor nyújtottak hátteret a kocsmák, presszók az irodalomnak. Mára mintha ez már nem így lenne. Erről mit gondoltok?

K.T.N.: Száz éve így volt. Aztán jött a kommunizmus, amely minden fajta alulról szerveződő mozgalmat, közösséget gyanúsnak tekintett. S bár az emberek mentalitása még most sem mondható túlzottan „nyugatiasnak”, egyre gyakoribb, hogy az irodalom a kocsmákba, presszókba vonul. Kapásból eszembe jutnak a miénkhez hasonló kezdeményezések Szegedről, Révkomáromból vagy Marosvásárhelyről, pedig nem vagyok tájékozott ezen a téren. És akkor Budapestről még nem is beszéltünk.

CS.K.: Talán annyi a különbség, hogy míg mondjuk a két világháború között spontán módon alakult az irodalmi élet a kávéházakban, ma mindez inkább szervezett programokon történik.

PB: Volt beszélgetés ismert pécsiekkel aktuális olvasnivalóikról, könyv- és lapbemutató, fiatal írók bemutatkozása. Kutattátok a futball és az irodalom kapcsolatát, sőt, sárkányok táncoltak, és Ulysses is látogatást tett a magyarokhoz. Milyen elgondolás alapján állítjátok öszsze a programokat?

K.T.N.: Fontos, hogy az eseményeknek legyen aktualitásuk. Azt is lényegesnek tartom, hogy olyan vendégeket hívjunk el, akik valamiért érdekesek, eredetiek, van mondanivalójuk. Inkább legyen kevesebb program, de azok hozzanak egy színvonalat. Szeretnénk, ha a programok nemcsak az irodalmárokhoz, hanem az irodalmat kedvelőkhöz is szólnának, amelyhez szerintünk más helyszín, más körítés és egy másfajta nyelv kell.

Ezt nyújtja az Irodalmi Diszkó.

PB: Nektek volt kedvenc estetek?

K.T.N.: Nekem a második, amikor Szabó Róbert Csaba volt a vendégünk. Bemutattuk a frissen megjelent könyvét, a Fekete Daciát. Legalább ötvenen eljöttek, pedig Robit Pécsen addig gyakorlatilag senki sem ismerte.

Számomra ez nagyon kellemes meglepetés volt, akkor éreztem először azt, hogy van igény az Irodalmi Diszkóra.

CS.K.: Én nagyon élveztem a focis beszélgetést, a két meghívott vendég, Szombathy Pál és Gazdag József olyan beleéléssel beszéltek a futball és a társadalom kapcsolatáról, olyan sok mindent tudtak a témáról, hogy az még számomra is nagyon izgalmas volt, pedig nem vagyok focidrukker.

PB: Milyen összbenyomásotok van az eddigiek alapján? Pécs vevő az ilyen programokra?

Cs.K.: Általában pozitív visszajelzéseket kapunk a közönségtől, és persze néhány építő kritikát a barátoktól.

Szerencsére eddig még senki sem mondta, hogy hülyeség, amit csinálunk.

K.T.N.: Egyelőre úgy tűnik, hogy az embereket érdekli az Irodalmi Diszkó. Sokan kérdeznek arról, hogy mi lesz a következő programunk, szóval zajlik az élet. Ennek nagyon örülünk.

Aki kedvet kapott a rendhagyó diszkózáshoz, az figyelje az Irodalmi Diszkó facebook oldalát, hogy elcsípje a soron következő programokat. https://www.facebook.com/ IrodalmiDiszko

48 PB december.indd 48

2013.01.03. 10:37:34

KULTÚRSOKK VÁRNAGY SZABOLCS

TILTOTT SZAVAK ÉS KIFEJEZÉSEK LISTÁJA, AVAGY MIKOR SÍR EGY SZERKESZTŐ A szerkesztőségünkben gyakran emlegetett dolog, a „Tiltott szavak és kifejezések listája”. Ez a mi kis házi gyűjteményünk, melyet a cikkek esetében szoktunk alkalmazni, ám úgy gondoljuk, mindenki hasznára válhat.

Segítségével a Facebook bejegyzésekben vagy akár a szigorlati dolgozatokban elkerülhető az elcsépelt közhelyek használata, vagy az, hogy tuskónak nézzék az írót. Következzenek tehát a kedvenceink, amiket ha leírva látunk, végigfut a hátunkon a hideg, és reméljük, hogy valahol szomorúan nyávogni kezd egy kiscica.

tű szavakra, nehogy túlzottan megmegragozzátok őket.

Pohárba vs. pohárban. Ugyan nem feltételezzük, hogy a bölcsészkaron ne lenne mindenki tisztában a -ba -be és -ban -ben ragok jelentései közti különbséggel, ám figyelmetlenségből gyakran az „n” betű lemarad. Ilyenkor pedig többnyire parasztnak nézik az embert.

Feltesszük az „i”-re a pontot? Nem, nem tesszük fel az „i”-re a pontot. A szerencsétlen „i” betűt annyiszor fosztották már meg a felsőbb részétől, hogy utána visszahelyezhessék, hogy már úgy vigyáz rá, mint a hajléktalan a koccintós borára. Minden „i” betű nevében könyörögve kérjük: hagyjátok ezt abba, szegények nem ártottak senkinek, és ezt a fajta abúzust nem érdemlik meg.

Nézzük meg közelebbről! Olvassunk tovább! Ne téveszszünk szerepkört, kérem szépen, az író az nem az olvasó anyukája, hogy megfogja a kis kezét, és a betűk rengetegében tovább vezesse. Ha némi beharangozót szeretnétek arról, hogy mi lesz ezután, nyugodtan írjátok le: „a továbbiakban a vízilovak párzási szokásait elemezzük”. Szerintem. Véleményem szerint. Tudjuk, nem kell az orrunk alá dörgölni. Ha írtok valamit, az nyilván a ti véleményetek, azt kell feltüntetni, ami nem az. Szépen, forrással, idézőjellel.

Lerántjuk a leplet, leleplezzük az igazságot, fényt derítünk az „i”-n a pontra. Nem. Az ominózus lepel már cafatjaira bomlott, hisz folyamatosan cibálják. Ezek azok a tipikus töltelékmondatok, amelyek teljesen feleslegesek, és csak azt érik el, hogy hiteltelenné váljon az írás.

Hacsak nem celebhíreket akartok közölni, és a témátok súlyosabb annál, mint hogy „Jimmy fia Krisztiánt” állítólag örökbe fogadták, és ezért nem tud énekelni, ne használjatok ilyen felesleges helykitöltőket.

Meginvitál, ledegradál, beinvesztál, leredukál és úgy általában az idegen szavak + magyar igekötők kombó problematikája. Az invitál szó jelentése az, hogy meghív.

A degradálé az, hogy lefokoz. Az invesztálé az, hogy befektet. Ebből következik, hogy a meginvitál magyarra fordítva megmeghív, a ledegradál pedig lelefokoz. Nem kell ezt tovább ragozni, figyeljetek oda az idegen erede-

F*szt. P***a. T***************g (erre a megoldásokat várjuk) vagy bármi, ami azzal kezdődik, hogy „hogy az a”. A káromkodás attól még káromkodás marad, hogy csillag van benne. Döntsétek el, hogy csúnya szavakkal élni akartok-e vagy sem – ha beadandóról van szó, akkor nyilván nem –, és ha igen, akkor írjátok le rendesen vagy sehogy. Egy csillag nem teszi szalonképesebbé a mondandótokat, sőt, így még rosszabb, hiszen ne ti mondjátok ki, hanem az olvasóitokkal mondatod ki a saját gondolataikban, mint egyfajta trágár Inception (… aminek a magyar címe Eredet, de kétségeink vannak afelől, hogy ezt így bárki értené és használná).

Valaki valaki más valamijével valamit csinált valahol, valahogyan. Ha túl sokat akartok egy mondatba sűríteni, akkor bizony egyszerű mondatból pillanatok alatt egy többszörösen összetett mondatban találjátok magatokat. Ekkor pedig minden egyes raggal nagyobb esély lesz arra, hogy magyarról goa’uld nyelvre váltsatok, akaratotok ellenére. Célszerű a hosszú mondatokat több kicsire bontani, továbbá arra kell törekedni, hogy a mondandótokat a lehető legkevesebb szó használatával közöljétek. Ennek módja nagyon egyszerű: olvassátok el a mondatot, majd nézzétek meg, hogy van-e olyan szó benne, amelynek az eltávolítása a mondat jelentésén nem változtat. Ha találtok ilyet, töröljétek. Voálá.

49 49 PB december.indd 49

2013.01.03. 10:37:35

KULTÚRSOKK MATUZ ANDRÁS

AZ ŐRÜLET HATÁRÁN Igazi művésznek hívjuk azt az embertípust, amely a leghitelesebben képes egy érzés vagy akár érzések egész csoportjának kifejezésére, legyen az tánc, festmény, vers.

Teljesen mindegy, hogy melyik műfajt tökéletesítik zsenialitásukkal, egy valami közös bennük: embertársaik nem tartják őket normálisnak. Vajon van összefüggés kreativitás és mentális zavar közt?

Természetesen nem elfogadható az a sztereotípia, amely szerint a művészek őrültek. A cikk célja sem az, hogy ezt alátámasszuk, csupán körüljárjuk a feltevést, és bemutatunk néhány kirívó példát.

Nemrégiben megalkotott svéd kutatások bebizonyították, hogy a társadalomhoz képest az írók körében kétszer gyakoribb az öngyilkosság. Sőt a táncosoknak, fotóművészeknek is szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy a közeljövőben nagy valószínűséggel valamilyen bipoláris zavar fogja hátráltatni őket. Mindezek ellenére a konklúzió azt mutatja, hogy csoportként a művészek nem hajlamosabbak a pszichiátriai zavarokra. Családjukban viszont nagyobb valószínűséggel fordul elő mentális beteg.

A történelmi áttekintést kezdjük az ókornál. Szókratész úgy vélte, hogy a költőnek nem bölcsessége, hanem természeti képessége, és isteni lelkesültsége sugallja művét. Tanítványa, Platón így folytatta a gondolatot: a lelkesültséget, mint a mániának egy faját, az istenek küldik a költőnek ajándékul. Ez azonban nem azonos a mánia másik megnyilvánulásával, amely közönséges betegség. „A költőnél a megfeledkezés a valóságról, a víziószerű állapot az elragadtatás még nagyobb foka, mert ő közelebb van az istenséghez.”

Ernst Kretschmer német pszichiáter a 20. században megállapította, hogy a zseniális emberek között gyakoribb az elmebeteg, ám szerinte ők nem őrültek vagy ahhoz hasonlók, inkább az emberi faj lelkileg érzékenyebb változatai. Szerinte a mentális megbetegedést meghatározza a géniusz testalkata, vérmérséklete. Az epikus írók zömök, jól táplált külsővel, rövid végtagokkal rendelkeznek. Vizsgálatai alapján azt találta, hogy az ő elmebetegségük a mániás depresszió, holott személyüket a bővérű humor jellemzi. A romantikus lírikusok soványak, végtagjaik megnyúltak, gyakran ironikus hangvétellel beszélnek, s rendkívül kritikusok. Az ő kórságuk

a skizofrénia.

Pszichológiai témájú cikkből nem hiányozhat a lélekelemzés legismertebb módjának gondolata, a pszichoanalitikus megközelítés. Hogyan vélekedik minderről Sigmund Freud, aki több műalkotást és azok alkotóit is vizsgálta?

Szerinte a művész felfokozott ösztönélettel rendelkezik, és ezáltal képtelen elfogadni a tapasztalati valóságot.

Számára az a megoldás, ha a képzelet világa felé fordul, ahol vágyai kielégülésre lelnek. Ezeket az abszolút irreális vágyakat az ún. szublimálás folyamatával teszi elérhetővé, tehát átváltoztatja azokat alkotássá, így menekül meg a manapság oly sokat említett elfojtás miatti betegségtől. A rendszer hibája azonban az, hogy a művész egy elképzelt világba jut, közel a neurózishoz (szorongással járó mentális kór). A valóságtól ugyanúgy elszigetelődik, mint az elmezavarban szenvedők, azzal a különbséggel, hogy ő magától képes visszatalálni a valóságba, nem esik az illúziók örök rabságába.

A továbbiakban kiemelünk néhány meghökkentő példát a művészek furcsaságai közül. A cikk ezen részének célja a olvasás szórakoztató értékének növelése, nem a már említett általános tévhit bizonyítása.

Kezdjük a felsorolást Joan Miró katalán festővel, aki a szürrealizmus képviselője volt. Az irányzat fontos stílusjegye, hogy az álmokból, látomásokból építkezik. A kettő közül az utóbbi hatásosabb, nagyobb ihletet képes adni, ámde elérni nem egyszerű ezt az állapotot. Miró úgy hidalta át a problémát, hogy szándékosan napokig éhezett. Az éhség, a teljes fizikai gyengeség nyújtotta víziók lettek festményeinek alapjai. A történetet még különösebbé teszi a tény, hogy alapvetően Joan Miró egy önzetlen, jótékony ember volt. 1956-ban házát, stúdióit,

50 PB december.indd 50

2013.01.03. 10:37:35

KULTÚRSOKK MATUZ ANDRÁS

s vele számos alkotását (mintegy 2500 műtárgyat és dokumentumot) Palma városára hagyta, majd egy múzeumi célokat szolgáló alapítványt hozott létre.

A cikk magyar vonatkozását Csontváry Kosztka Tivadar képviseli. Patikusnak tanult, de 1880 októbere mindent megváltoztatott. Egy meleg délutánon – önéletrajza szerint – a tenyerében megjelent egy fényes háromszög, és a feje fölött hangot hallott: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél!”. Ezt követően befejezte tanulmányait, és külföldi utazásokra indult. Mindössze 150 koronával a zsebében a Vatikánba látogatott, hogy Raffaello munkásságával ismerkedjen.

Az irodalom minden bizonnyal első számú rosszfiúja (kicsit vulgárisabban fogalmazva: huligánja) Francois Villon, tizenötödik századi francia költő. Az előbbi állítást mi sem bizonyítja jobban, mint hogy életéről mindösszesen hat forrásunk van, és azok bírósági ítéletekkel kapcsolatos adminisztratív jellegű dokumentumok.

Többször volt börtönben, kitiltották Párizsból, és évekig rablásból élt. Ezenkívül megölt egy papot, majd kegytárgyat lopott a templomból. Az állandó tivornyázás és a bűnözés azonban mégis az emberi értékek fejlesztésének szolgálatában álltak, hiszen Villon ebből a szélsőséges életformából merített ihletet.

Babits Mihály Szagokról, illatokról című művében olvashatunk az Örömóda szövegének megalkotójáról. „Friedrich Schillert esztétikai tevékenységre hangolta egy oly illat, mely az átlagembernek ellenszenves, mert érdekeivel nem egyezik.” Ez a számunkra antipatikus inger a rohadt alma bűze, amely nem engedte elkalandozni Herr Schiller gondolatait. (Megjegyzés: lehetséges, hogy a jövőben lefolytatunk, illetve közlünk egy tanulmányt, mely Schiller módszerének hatékonyságát vizsgálja. A kísérleti személyek vizsgákra készülő egyetemisták lesznek.)

Noha kérdéses a sérülések eredete, ismertetjük Robert Schumann, német zeneszerző esetét is. Annyi bizonyos, hogy húszas éveiben pár hónapig képtelen volt a zongorajátékra. A meghökkentőbb – és ezáltal népszerűvé vált – elképzelés szerint Schumann elvágta az ujjai között a bőrt, annak érdekében, hogy azok még mozgékonyabbak legyenek.

Végül vegyünk szemügyre egy, az előbbiektől eltérő művészeti ág személyiségét, Sarah Bernhardt színésznőt. A lapok számára mindig pletykákkal szolgáló, gátlástalan életimádó hírében állt. Eljátszott minden korabeli nagy főszerepet, turnéival beutazta a világot.

Az ihletszerzés érdekében egzotikus állatokkal vette körül magát: pumával, aligátorral, majommal, valamint egy tigrissel, mellyel rendkívül bensőséges kapcsolatot ápolt. Fiatal szeretőinek száma nagyobb volt, mint az elit körökben vállalható, szexuális étvágya csillapíthatatlannak látszott. Él egy legenda, mely szerint koporsóban aludt, mivel korai halált jósoltak neki. A közönség rajongott érte, de a kritikusok utálták.

Levonva a konklúziót arra juthatunk, hogy – pár példától eltekintve – helytelen azt gondolni, művésszé válni egyenlő a bipoláris zavar rozsdás vágányára való tévedéssel. Nyugodtan alkossunk tehát.

51 51 PB december.indd 51

2013.01.03. 10:37:35

KULTÚRSOKK SCHMIDT BARBARA

JETPACKET MINDENKINEK A levegő meghódítása már régóta foglalkoztatja az emberiséget, évszázadokon át próbálkoztak tudósok különböző repülésre alkalmas eszközök létrehozásával. A középkorban például nagy divatja volt a madárszárnyakhoz hasonlító, testre erősíthető szerkezeteknek. Az önjelölt feltalálók rögzítették mesterművüket, majd rendszerint levetették magukat egy toronyról vagy egy szikláról. Meglepő tény, hogy néhányan még túl is élték a mutatványt.

A méltán híres XV. századi polihisztor, Leonardo da Vinci feljegyzései között is találtak olyan tervrajzokat, amelyek arra utaltak, hogy a tudós behatóan foglalkozott a repülés témakörével. Kortársaival ellentétben arra a következtetésre jutott, hogy az emberi testre erősített szárnyak alkalmatlanok a repülésre, hiszen az emberi kar ehhez túl gyenge. Da Vinci azonban nem adta fel ilyen könnyen, úgynevezett ornithoptereket tervezett, amelyeket azonban soha nem épített meg. (Valószínűleg rájött, hogy nem lennének képesek a repülésre, mivel abban az időben még nem álltak rendelkezésre az ehhez szükséges könnyű anyagok.)

Néhány száz évvel később feltalálták az első hőlégballont, majd 1903-ban a Wright fivérek megalkották az első működőképes repülőgépet, amelyet Wright Flyernek neveztek el. A Wright Flyer első szárnyalásakor Orville Wright volt a pilóta, 39 métert repült 12 másodperc alatt. Nem sokkal később megjelentek az első helikopterek és az egyre fejlettebb repülőgépek.

mája is volt, nevezetesen, hogy többször zuhant le, mint ahányszor nem, és vezetésére csak a legtapasztaltabb pilóták voltak képesek. A hibákat akkoriban nem tudták vagy nem akarták – nagy valószínűséggel anyagi okokból – kiküszöbölni, így a projektet az 1960-as években felfüggesztették. Az Aerocycle-t természetesen nem az utca emberének szánták mindennapi közlekedés céljából, hanem hadászati, felderítési célokra használták volna.

Az új évezredben a feltalálókat már egészen más tényezők motiválják, találmányaikkal a közlekedés megreformálására törekszenek. Erre kiváló példa a Kanadában nagy népszerűségnek örvendő, ám egyelőre korlátozott rétegek számára elérhető Mosquito, mely egy nagyon könnyű, egyszemélyes, egyszerűen kezelhető mini helikopter.

Szintén az új évezred vívmánya az első, akár sorozatgyártásra is esélyes repülő autó. A holland PAL-V cég One névre keresztelt földön és levegőben egyaránt használható autója a girokopterekhez hasonlóan repül.

Végsebessége a levegőben kb. 180 km/óra, a földön pedig kevesebb, mint 8 másodperc alatt gyorsul 100 km/órás sebességre. A One vezetéséhez a tervek szerint elég lesz egy 20-30 órás tanfolyam elvégzése. A gyártó elmondása alapján a legtöbb piac légi és közúti előírásainak megfelel, így ha a cégnek sikerül befektetőket találnia, akkor megkezdhetik a sorozatgyártást.

A repülés sokáig az elit kiváltsága volt, az új évezredben azonban már szinte mindenki számára elérhető szolgáltatás. Sőt, hamarosan megjelenhetnek a piacon a mindennapos közlekedésre alkalmas egy- vagy többszemélyes repülő szerkezetek. Az 1950-es évektől egészen mostanáig számos találmány született, amely forradalmasíthatná a közlekedést, ám közülük sajnos eddig egyetlen egy sem terjedt el széles körben.

Az egyik legkorábbi próbálkozás az amerikai hadsereg fejlesztése, a HZ-1 Aerocycle volt. Az Aerocycle egy kör alakú talapzaton szállította pilótáját és hajtóművét.

Közvetlenül a talapzat alatt két 4,5 méter hosszú rotor forgott, ami lássuk be, nem feltétlenül a legmegnyugtatóbb dolog, amit az ember el tud képzelni maga alatt. Az Aerocycle-nek ennél azonban sokkal nagyobb problé-

Addig is, amíg a repülő autóra várunk (és vannak elkölthető millióink), áthidaló megoldásként vehetünk magunknak Jetpacket vagy JetLevet. A Jetpack Glenn Martin új-zélandi mérnök hátra erősíthető szerkezete, mely 1,7 km magasságba képes emelkedni. Egy tankolással 50 km-t tud megtenni, és kb. 100 km/óra végsebességre képes. Nagy előnye, hogy szinte bármelyik

52 PB december.indd 52

2013.01.03. 10:37:35

KULTÚRSOKK SCHMIDT BARBARA

benzinkútnál megtankolható, ám széleskörű elterjedésére még várni kell. Egyelőre 50 ezer dollárba kerül.

Martin szerint a találmány kiválóan alkalmazható lesz nehezen hozzáférhető helyekre való eljutáshoz, illetve mentési munkálatok során.

Aki nem tudja kivárni a Jetpack magyarországi megjelenését, annak jó alternatíva lehet a Raymond Li kanadai feltaláló által megépített vízsugár meghajtású találmány, amelyet Németországban 35 millió forintért árulnak. A JetLev névre keresztelt szerkezet két részből áll: egy hátizsákból, amelyből távozik a két vízsugár, és egy kicsi anyahajóból, amely tartalmazza az üzemanyagot és azt a nagy teljesítményű szivattyút, amely felpumpálja a pilótához a vizet. A JetLev 10 méter magasra tud emelkedni, és óránként 35 km-t tesz meg.

A környezetbarát alternatív közlekedés fénykorát hozhatja el a Massaud Studio projektje, a Manned Cloud.

Külsőleg leginkább egy hatalmas fehér bálnára hasonlít, befogadóképessége azonban csupán 40 utas és 15 fő személyzet. A 210 m hosszú, 82 m széles és 52 m magas gépezet első fedélzetén lesz majd étterem, konditerem, könyvtár és egy hatalmas közös helyiség.

A második fedélzeten 20 szoba, gyógyfürdő, bár és teraszok találhatóak majd. A Manned Cloud a repülve utazás új formájának kialakítására megálmodott projekt, amelynek utasai jelenleg repülőgéppel elérhetetlen helyekre juthatnak el. Végsebessége 170 km/óra, lomhaságáért azonban minden utast kárpótol majd a látvány.

Várhatóan 2020-ra készül el.

Ha mindez esetleg nem lenne elég izgalmas, 2012 novemberében a Diderot Egyetemen egy valódi, lebegő „gördeszkát” mutattak be, amelyet Magsurf névre kereszteltek. A Magsurf néhány centiméterrel egy mágneses sín felett lebeg, emberek szállítására is alkalmas. A találmány azonban még kísérleti fázisban van, addig be kell érni a Mattel által elkészített Marty McFly légdeszka utánzattal, amelynek dobozára a készítők ráírták, hogy vízen nem működik… nos, máshol sem.

Végezetül következzen két, ugyan még csak tervként létező, de a közeljövőben várható érdekes repülő szerkezet, a Manned Cloud és az Excursion.

Az Excursion a Berven és Brodreskift által tervezett elektromos kisgép. A 6 méter hosszú, elektromos motorral meghajtott masina maximum két utas szállítására alkalmas, súlya mindössze 690 kg. A teszteket már elkezdték, ha minden jól megy, első verziója már 2013ban kapható lesz.

Sajnos egyelőre nem kell attól tartani – bármennyire is szeretnénk –, hogy néhány éven belül azt is elfelejtjük, mit jelent a forgalmi dugó szó vagy, hogy milyen egy olyan távolsági buszon zötykölődni, amely félúton szétesik. Ahhoz meg még több időnek kell eltelnie, hogy a gyerekek iskolatáska helyett Jetpacket hordjanak a hátukon.

53 53 PB december.indd 53

2013.01.03. 10:37:35

KULTÚRSOKK MATUZ ANDRÁS

FÉL-IGAZ TÖRTÉNETEK ALAPJÁN A 2012-es BTK-s gólyabált a Zsolnay Negyed E78-ra keresztelt termében rendezték meg. Ez a helyszín. Sacc per kábé 20 órától hajnalig zajlott. Ez az idő. Dékáni köszöntő, tánc, eskü, tombola, ivás, alvás stb. Ez a cselekmény. Pár száz bezsongott diák, zenészek, alkalmazottak, egyetemi dolgozók. Ők a szereplők. Három számjegyű egyéni, saját, külön történet. Emeljünk ki néhányat a tömegből.

Egy fiú szemszögéből: Kényelmetlenül éreztem magam, amikor az órám 20:33-at mutatott, de mi még mindig a koliban mérgeztük magunkat a Tescoban leárazott vodkával. Szintén felért egy élveboncolással a buszsofőr tekintete, amikor három züllött idióta kólának álcázott „vébékával” a kezében taknyozva röhögött a képébe. Lelkiismeretem azóta emlegeti a pillanatot, amikor az E78 előtt őszinte véleményt nyilvánítottam a lányok ruhájáról. A gólyaeskün sem kellet volna „büszke egyetemista” helyett „szürke fegyelemi listát”, az „ösztönző szellemben” helyett „a fröccsöntő szellentett”-et mondani. Felteszem, a gólyatánc szépen öltözött előadói nem örültek annak, hogy intim zónájukba lépve hevesen dicsértem a koreográfiát.

Tánc közben. Kínoz a bűntudat, amiért a tombolasorsoláson elgáncsoltam egy srácot, és a kezében szorongatott papírt eltulajdonítva rohantam fel a színpadra, hogy átvegyek egy kéthetes aerobic-bérletet. Ezek persze jó poénnak tűntek, mert vagy 300 g alkohol volt bennem.

Megismerkedtem egy lánnyal is.

tak, de az egyik tökkelütött betántorgott közéjük, és hozzájuk simulva ordibálta: „Hát ez … jó!” Igen, azt mondta, amire mind gondolunk. Kicsit rossz volt folyton váltogatni a táncparkettet, de diszkózni és „elegánskodni” is akartunk. Nem én lettem a bálkirálynő, és a tombolán sem nyertem, ám végül felkért a bunkó srác, és bocsánatot kért. Megadtam neki a telefonszámom.

Egy biztonsági őr szemszögéből: Az egyetemi bulik mindig durvák, ez is az volt.

Egy zenész szemszögéből: Még csak öt perce kezdtük el, és már tomboltak. Pia az egyik kézben, nő a másikban, azt’ hadd szóljon. Őszintén szólva kételkedtünk kicsit, mivel bölcsészekről volt szó, de ezek tudnak élni. A táncversenyen négy különböző műfajt játszottunk, amire rögtönözniük kellett. Nem egyszerű feladat, de kiválóan helytálltak. A szünetben ittunk kicsit a pultnál, ahol egészen elfogadható árak voltak. Visszatértünkkor a lassú számokat preferáltuk a bimbózó kapcsolatok megsegítésére. Még egy fülig részeg csávónak is összejött valami, ha jól láttam.

Egy takarító összeválogatott gondolatai a bálban: Ennyi vadbarmot… Csinos mindegyik, de annyit iszik, mint egy finn formaegyes sofőr. A sminkes asztalt használhatnák kulturáltabban is. Alig múlott fél kilenc, és már összedisznólkodták. Még a fiúk is kenik magukat. Úristen. Az ököreszűnek most pont a virágtartóba kellett hánynia. A kidobó ránéz, de nem csapkodja meg, pedig kijózanodna. A zenészek döntik a piát magukba és a földre. Mennyi meló lesz, atyaég. Milyet esett a gyerek.

A sminkelt liba és a hányós csibész haverja dörgölőznek a tánctéren. Az emelet szabályosan rezeg.

Egy lány szemszögéből: 20:27, vidáman ballagtunk be barátnőimmel az épületbe. Váltottunk pár huncut pillantást a felsőbb évesek néhány tagjával, majd besiettünk a vécébe, hogy mindezt megtárgyaljuk. A sminkasztalnál eltöltöttünk egy fél órácskát. Vagy többet. Mindez feleslegesnek bizonyult, mert a bejárat előtt a bunkó pszichósok lehordták a koktélruhámat. Inkább visszamentünk a terembe, hogy figyelmesen végighallgassuk a mélyen tisztelt dékán úr beszédét, és lelkiismeretesen ismételjük a gólyaesküt.

A fiúk ezt is elrontották. Ugráltunk kicsit a Ska-Pécsre, aztán átadtuk a terepet a gólyatáncnak. Gyönyörűek vol-

54 PB december.indd 54

2013.01.03. 10:37:36

PB december.indd 55

2013.01.03. 10:37:37

43 200 díjmentes perced van egy hónapban!

Töltsd meg szavakkal!

26 év alatt VitaMAX Tuning tarifával, 5 000 Ft feltöltés esetén, belföldi hálózatunkon, lakossági használatra.

A Vodafone Nagy Ötlet kreatív GL NYHUVHQ\ J\é]WHV WHUYHL DODSM Q Az ajánlat 2012. október 15-től visszavonásig érhető el, új, 14-26 év közötti egyéni, előre fizető ügyfeleink részére, csak lakossági használatra. A tarifacsomag üzleti célra, illetve olyan eszközzel nem használható, amely nem rendelkezik saját kijelzővel, hangszóróval, mikrofonnal és billentyűzettel, ilyen pl. az adapter, modem. Egy Ügyfélnek maximum egy VitaMAX Tuning tarifája lehet.

A kedvezmény mértékét mindig az utolsó feltöltés összege határozza meg, 30 napon belüli többszöri feltöltés esetén a felhasználási idők nem adódnak össze. A kedvezményes díjak a feltöltéstől számított 30 napig érvényesek. Amennyiben a feltöltés 3 000 Ft alatti összeggel történik, a kedvezmény elveszik, az Ügyfél perc-és SMS-díja 46,5 Ft lesz. A percdíjak normál díjas belföldi hívásokra érvényesek, a számlázás egyperces egységekben történik. A VitaMAX Tuning tarifát használó Ügyfeleinknek a VitaMAX Jutalom (a Jutalom SMS és a Jutalom Perc, kivéve Jutalom Net) valamint az 5 Szám Féláron és a Románia Kedvezmény szolgáltatások nem érhetőek el. A VitaMAX Tuning tarifa egyéb szolgáltatásaira a VitaMAX Standard tarifa díjszabása érvényes. 28 évesen átváltjuk az ügyfelet Vodafone legkedvezőbb lakossági kártyás tarifacsomagjára. A Vodafone a nyomdahibákért nem vállal felelősséget. A képek illusztrációk. További feltételek és információk az üzletekben, a belföldi hálózaton díjmentesen hívható 1270-es telefonszámon, valamint a www.vodafone.hu/tuning weboldalon.

Tuning_Nagyotlet_hird_175x245.indd 1

PB december.indd 56

11/29/12 10:55 AM

2013.01.03. 10:37:38