A PécsiBölcsész 2012. novemberi száma

munka-helytelenítve I Mikor szokás lemondani?

császára I Vissza 2007-be I Interjú a Szenes klub motorjaival I Végzett bölcsészek:

Jubilál a bölcsészkar I Demokratának lenni I Belép a kertembe és lelövöm I Amerika

Fenntartható?

VI. évfolyam 1. szám

BÖLCSÉSZ KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS PERIODIKA

Bölcsészkar gyerekcipőben - Lenthár Balázs - 4 Az egykor „tejjel-mézzel folyó magyar Kánaán” - Nagy Éva Anna - 5 Jubilál a bölcsészkar - Lenthár Balázs - 6 „Belép a kertembe, és lelövöm...” - Árvai Péter - 8 Végzett bölcsészek: munka - helytelenítve - Bálint Dávid - 12 Az új felsőoktatási törvény börtönének rácsairól - Hajdu Mariann - 13 Demokratának lenni… - Árvai Péter - 14 Mikor szokás lemondani? - Lenthár Balázs - 15 Kik azok a zöldek? - Árvai Péter - 16 Ladik a fenntarthatatlanság mocsarában? - Háromszéki Markó Péter -– 17 Egyéni szén-dioxid fejadag - Háromszéki Markó Péter - 18 Tűrhető festő vagyok, de hihetetlen pókember - Schmidt Barbara - 22 Hiszek abban, hogy van szerethető reklám - Gyuricza Gergely - 23 Jelenünkről Jövőnkért - Várnagy Szabolcs - 24 Sajtószabadság-fesztivál a Zsolnay Negyedben - Tatay Eszter - 25 „Egyszerre építsünk és romboljunk…” - Kovács Anna Dóra - 26 Oktatói Munka Hallgatói Véleményezése - Vancsik Péter - 30 A „lusta serpa” esete a plüssmacikkal - Kovács Anna Dóra - 49 Interjú a Szenes klub vezetőivel - Hajdu Mariann - 32 Campus Rádió - Várnagy Szabolcs - 34 Karnevál háborús övezetben - Várnagy Szabolcs - 35 A sharpsburgi csata - Lenthár Balázs - 38 Nikola Tesla és a „halálsugár” - Schmidt Barbara - 40 Amerika császára - Schmidt Barbara - 42 A csendes dühtől a radikális mozgalmakig - Hajdu Mariann - 43 Vissza 2007-be? - Borsik Tamás - 46 Punnany Massif Orchestra - Miklán Bianka - 47 Irány a moziba be! - Hajdu Mariann - 48 A szoborról, amit mindenki látott, de senki sem ismer - Árvai Péter, Matuz András, Richolm Orsolya - 49 „Gólya ír” - Matuz András - 50

Pécsi Bölcsész - bölcsész kulturális és közéleti periodika Kiadja a PTE BTK Hallgatói Önkormányzata.

VI. évfolyam 1. szám - 2012. november 5.

Felelős kiadó: Gulyás Tibor Főszerkesztő: Várnagy Szabolcs Főszerkesztő-helyettes: Lenthár Balázs Olvasószerkesztő: Mészáros Gabriella Tördelőszerkesztő, arculat: Barabás Norbert Íróink: Nagy Éva Anna, Hajdu Mariann, Kovács Anna Dóra, Schmidt Barbara, Miklán Bianka, Richolm Orsolya, Árvai Péter, Matuz András, Borsik Tamás, Gyuricza Gergely, Háromszéki Markó Péter Borítótervv: Csortos Szabolcs (Univ Pécs) fotóit felhasználva Lugosi Tamás készítette Grafikák: Lugosi Tamás Cím: 7624. Pécs, Ifjúság útja 6. - Diákcentrum Telefon: +36 (72) 503 600 / 24235 Fax: +36 (72) 503 613 Honlap: www.pecsibolcsesz.hu, szerkesztoseg@pecsibolcsesz.hu

KAPTÁR LENTHÁR BALÁZS

BÖLCSÉSZKAR GYEREKCIPŐBEN » INTERJÚ DR. MÜLLER PÉTER DÉKÁNHELYETTESSEL 30 éve történt, hogy a Pécsi Tanárképző Főiskola helyén megnyitotta kapuit a Janus Pannonius Tudományegyetem. Ennek okán Müller Péter dékánhelyettessel beszélgettünk, aki itt volt a kezdetektől, tehát végigkísérte karunk első 30 évét.

PécsiBölcsész: Hogyan nézett ki 1982-ben ez az intézmény, amely később a Pécsi Tudományegyetem lett?

Hogyan álltak neki az átalakításnak?

Müller Péter: Én ennek a folyamatnak tulajdonképpen mellékszereplője voltam, a nagy átalakítók itt Szépe György, Ormos Mária, Bécsi Tamás és Horányi Özséb voltak, akik a hajdani bölcsészkar fő szakjainak az alapozását kidolgozták. Én 1982-ben egyetemi gyakornokként kerültem az irodalomtudományi tanszékre, Bécsi Tamás hívott, aki engem még a tanárképző főiskolán tanított. Tulajdonképpen rajta keresztül láttam ezt a folyamatot igazából. Ő a nagy presztízsű angliai elitegyetemeknek a modelljét szerette volna megvalósítani, ahol a kimenet és nem a bemenet felől van megragadva a rendszer, tehát nem a megtanítás volt a lényeg, hanem, hogy mit kell tudni a végzéshez.

Az évfolyam-előadások mellett tutori műhelyfoglalkozásokra épült a rendszer, ami azt jelentette, hogy 5-6 fővel a szemináriumi foglalkozásoknál jóval intenzívebb, tudományos mélyfúrások zajlottak. Abban az időszakban a magyar szellemi élet színe java fordult meg itt Pécsett: Csepeli György, Horváth Iván, Veszeli Anna, Vidrányi Katalin, Kisbali László, Tatár György, Geréb György, szóval hihetetlenül komoly indítólökést adott az egész folyamatnak, hogy csatlakoztak hozzá a magyar humán tudományoknak a kiválóságai.

Ezt csakis helyi erőből, tehát kizárólag a tanárképző főiskola személyi állományára támaszkodva, nem lehetett volna ilyen rövid idő alatt, ennyire magas színvonalra felhozni. Illetve ekkor indult el az a folyamat, amelynek a célja az volt, hogy a saját utánpótlásunkat kineveljük.

Például akik az egyetemi képzést 1983-ban első évfolyamon elkezdték, közülük mondanék pár embert. Hor-

4

váth Károly az esztétika tanszékről, Jankovics László a klasszikus irodalomtörténeti tanszékről, Erdős Márta a szociális munka tanszékről, ők mind voltak tanszékvezetők, dékán-helyettesek, tehát a kar különböző lényegi funkcióiba kerültek be, és saját nevelések. Ez nagyon fontos dolog, hiszen egy intézmény integritását és az intézmény iránti lojalitást többek között az tudja kialakítani, ha saját maga képes kitermelni a jövendőbeli munkatársait.

PB.: Ha a dékánhelyettes úrnak ki kellene ragadnia valamit, amiért igazán büszke a bölcsészkarra, mi volna az?

MP.: Tavasszal tartottunk itt egy konferenciát színházas témában, és voltak itt kollégák Szegedről. A mi színházas programunkat ketten visszük, és érdeklődtek, hogy ki van még a tanszéken rajtunk kívül. Amikor elkezdtük sorolni, hogy Thomka Beáta, Bókay Antal, Orbán Jolán, majd elállt a lélegzetük, hiszen gyakorlatilag elmondtuk a szegediek szakirodalom polcát, amiből ők tanítanak.

Ezeknek az embereknek hihetetlenül nagy presztízsük van az irodalomtudományi szakmában. Nyilván belülről ez annyira nem látszik, de ha azzal találkozunk, hogy egy kívülálló el van ájulva attól, hogy kik oktatnak ezen a karon, az a mi önbecsülésünknek is használ.

PB.: Ha néhány szóban kellene összefoglalnia az elmúlt 30 év oktatói pályafutását, melyek volnának azok?

MP.: Mind a kar, mind a saját pályafutásom szempontjából ez egy folyamatos építkezés volt. Nyilván voltak benne különböző hullámhegyek, hullámvölgyek, de ezek nagyrészt külső tényezők változásainak tudhatók be. Ha ezt a kart békén hagyják, akkor azt gondolom, hogy egy nagyon színvonalas tudományos és oktatói munkát tud végezni. Tudjuk, hogy a körülmények nem mindig kedveznek a bölcsészetnek, de mi azon vagyunk, hogy tartsuk a frontot és mindazt az értékrendet, szellemiséget, kreativitást, amit a bölcsészet jelent, tovább adjuk az itt tanuló hallgatóknak.

KAPTÁR NAGY ÉVA ANNA

AZ EGYKOR „TEJJEL-MÉZZEL FOLYÓ MAGYAR KÁNAÁN” » CSUKOVITS ENIKŐ ELŐADÁSA A BÖLCSÉSZ AKADÉMIÁN Csukovits Enikő, az MTA BTK Történelemtudományi Intézetének tudományos munkatársa Magyarországról és magyarokról címmel tartott előadást a Bölcsész Akadémia hallgatóinak. A rendelkezésére álló közel egy órában arra kereste a választ, hogy a középkorban mi, magyarok milyen szerepet játszottunk Nyugat-Európa életében, és hogy hol is helyezkedtünk el az országok „hierarchia-létráján”.

Ahhoz, hogy a témához közelebb kerüljünk, vissza kell térnünk a középkori királyságok korába és elképzelni annak hétköznapjait. Mivel – mint annyi másról a történelemírás előtti korszakokból – nincsenek részletes feljegyzések, így az előadó a sokszor szubjektív jellegű forrásanyagokra támaszkodott, melyek közül többel részletesebben is megismertette a hallgatóságot.

Ezek a források több különböző helyről származtak, így voltak kalandozásokról szóló feljegyzések, Zsigmond nyugat-európai forrásai, melyek magyar királyi mivoltáról tesznek említést, a nagy csatákról szóló tudósítások vagy éppen a szomszédos országok írásos anyagai.

Emellett, ha a magyar seregek külföldön jártak, vagy ellenkezőleg, külföldi jött hozzánk látogatóba, vagy valamely komolyabb csapás érte hazánkat (tatárjárás, törökök), arról beszéltek, és le is jegyezték azt. Mindben találunk magyarokról szóló állításokat.

Az első és talán legörömtelibb információ hazánk akkori állapotáról az, hogy mindenben gazdagok voltunk: „tejjel-mézzel folyó Kánaán” volt a magyar föld. Ennek egyik legszembetűnőbb bizonyítéka, ahogy e korban beszélnek rólunk: sokkal többször szerepelünk a térképeken, mint más országok.

Ezt támasztják alá azok a Descriptio Europae Orientalisból származó feljegyzések is, amelyek ilyen vagy olyan okból említik hazánkat: szinte kivétel nélkül pozitívan nyilatkoznak a magyarokról szomszédjaink (amire azóta sem találunk példát).

Megtekintettük a különböző korokban népszerű regények, lovagregények leírásait is, melyekben bár azt írják, hogy nem ismerik jól a Magyar Királyságot, keveset tudnak róla, mégis nagy tisztelettel viseltetnek iránta.

Királyainkat annyira tisztelték, hogy ha csak meghallották valakiről magyar nemesi származását, azonnal barátsággal fogadták, és gondoskodtak róla. Dicséretes volt magyarnak lenni, vagy ha valaki nem is volt az, akkor az szeretett volna lenni. Volt, hogy az elbeszélésekben valakit csak azért neveztek meg magyarnak, hogy ezzel növeljék rangját.

A királyok mellett a korban mindig nagy szerep jutott a hadseregnek is, így nem csoda, ha a tanárnő ennek részletezésével zárta az előadást. Nagy Lajos nápolyi hadseregei sokszor szerepelnek a korabeli forrásokban, az eddig megszokott módon, nem rossz színben feltüntetve hazánkat. A magyarok harcmodoráról szóló beszámolókban mindig előkerült egy nyíl vagy egy íj, amelyek egy-egy fantasztikus történet keretében kontextualizálódtak. Aki akkoriban rólunk olvasott, biztosan nem csalódott. (Bár itt érdemes megjegyezni, hogy a kalandozások, amelyeket a mi történelemkönyveinkben a legnagyobb jóindulattal ábrázolnak, bizony az elszenvedő alanyok országaiban nem kaptak ekkora korrektúrát.)

Aki ezt a csütörtök estét Csukovits Enikőre áldozta, egész biztosan pozitív identitásformáló gondolatokkal tért haza. Jó volt hallani arról, amikor még dicsőséges benyomást tudtunk kelteni a körülöttünk élőkben, és a krónikások nem folyamatos bukásokról számoltak be. Érdekes volt az akkori történeti forrásokba betekinteni, amikor még egészen máshogy álltak hozzá a történetíráshoz. A királyok és lovagok időszakának stilizált legendái nagyszerű terepet nyújtottak egy tiszteletre érdemes magyarságkép befogadására, amely, ha csak egy estére is, de büszkeséggel tölthetett el mindenkit, aki végighallgatta az előadást.

5

5

KAPTÁR LENTHÁR BALÁZS

BTK 30/20 » JUBILÁL A BÖLCSÉSZKAR A PTE BTK évfordulós ünnepségsorozatáról, és elsősorban a Bölcsész Akadémiáról beszélgettünk dr. Müller Péter dékán-helyettessel és dr. Fedeles Tamás egyetemi docenssel.

PécsiBölcsész: Hogyan vetődött fel az ötlet, hogy csinálni kellene egy Bölcsész Akadémiát?

Müller Péter: Fedeles Tamás az ötletgazda, tehát erre a kérdésre neki kell válaszolnia. A kar vezetése befogadta az elképzelést, nagyon jó időpontban született meg ez a gondolat, hiszen éppen akkor készültünk az évfordulós rendezvénysorozatunkra, melybe a Bölcsész Akadémia mind tartalmilag, mind koncepcióját tekintve tökéletesen beleillik.

Fedeles Tamás: A kérdést elsősorban a tehetséggondozás felől közelítettem meg, ugyanis egy TÁMOP pályázat keretein belül valósíthatjuk meg a rendezvénysorozatot. Volt egy olyan vízióm, hogy jó volna egy a diszciplínák közötti kohéziót felmutató kurzust létrehozni, amelyen a TDK-zni kívánók, aztán majd az OTDK-n az egyetemünket, karunkat képviselő hallgatók számára egyrészt a saját tudományterületük elismert szakemberei tartanak előadást, illetve nagyon fontos, hogy a diszciplínák érintkezési felülete, metszéspontja is bemutatásra kerüljön. Tehát elsősorban kurzusként fogalmazódott meg a terv, aztán a dékánhelyettes úrral továbbgondolva, hogy nagyobb dimenziót kapjon a program, nyitni kívántunk a középiskolák felé is, hadd nyerjenek bepillantást a diákok és tanáraik is a tudomány mélyebb rétegeibe. Ettől kezdve tehát inkább a tudományos ismeretterjesztő műfaj felé kezdtük elvinni az alapötletet. Az előadássorozat legfontosabb célja, hogy olyan tudományos igényű előadásokat tárjunk a publikum elé, amelyek a laikusok számára is érthetőek és élvezhetőek, ugyanakkor a kollégáknak is újat tudnak nyújtani.

PB.: Dékán úr említette a megnyitó beszédében, hogy a Bölcsész Akadémia egy hosszabb távra tervezett része lesz a kar életének, tehát nem csak ebben a szemeszterben rendezik meg. Hogyan lesz tovább? Meddig tervezik folytatni?

FT.: Két félévre terveztünk. A következő szemeszter során hasonlóan tíz előadásra kerül sor, tehát a jubileumi esztendőt végig tudjuk kísérni. Egyébként úgy vélem, hogy ha a Bölcsész Akadémia megmozgatja a hallga-

6

tókat, oktatókat és az érdeklődő laikusokat (a középiskolák mellett a város polgársága felé is nyitni kívánunk), akkor érdemes lesz elgondolkodni a rendezvénysorozat folytatásán. Természetesen ennek a financiális feltételeit is meg kell teremteni.

MP.: Mivel ez kifelé a BTK 30/20 egyik programelemeként jelenik meg, mely ünnepségsorozatot mi 2013. végéig tervezzük, ezért úgy gondolom, hogy a Bölcsész Akadémia valamilyen formában még a következő őszi félév során is működni fog.

PB.: Milyen anyagi feltételei vannak egy ilyen kaliberű rendezvény megszervezésének?

FT.: Elsősorban, ha egy bizonyos szint fölött hívunk el előadókat, akkor illik valamifajta honoráriumot felkínálni.

Emellett az a körülmény sem mellékes, hogy az előadások késő délután kezdődnek, este érnek véget, és mivel előadóink nem pécsiek, ezért számukra szállásról is gondoskodnunk kell. Ezt szerencsére a kar átvállalta, ugyanis a szervezést végző Kari Tudományos Diákköri Tanácsnak nem lettek volna meg az ehhez szükséges forrásai.

MP.: Többes finanszírozásban zajlik a program, de ez az egész jubileumi rendezvénysorozatra igaz, például most készítünk egy dokumentumkötetet, amelyet a levéltárral közös projektben valósítunk meg. Tervezünk pályázatot kiírni, ahol a jutalmakat támogatói felajánlások formájában fogjuk meghirdetni. A kar önmagában, tartalékok hiányában nem volna képes egy ilyen volumenű programsorozatot megszervezni és lebonyolítani.

PB.: Dékánhelyettes úr említette, hogy a jubileumi ünnepségek, programok másfél éven át fognak tartani.

Amolyan szemelvény jelleggel tudna párat ajánlani, melyeket ön szerint érdemes volna meglátogatni a három szemeszter alatt?

MP.: A Bölcsész Akadémián felül a különböző szervezeti egységeink konferenciái, melyekből csak ebben a félévben tizenhat lesz például. Tervezünk ősszel kiírni egy pályázatot, melyre nagyon jó fórum lesz a PécsiBölcsész is. A címe: „Miért szeretek/szeretnék pécsi bölcsész lenni?”. A pályázat célja, hogy karunk jelenlegi és leendő hallgatói írásban, képanyagban fogalmazzák meg az elképzeléseiket a pécsi bölcsészkarról, amiért természetesen különböző díjakat fogunk felajánlani. Szeretnénk továbbá ennek a pályázatnak az anyagait, tehát a képeket, a szövegeket felhasználni a kar promóciójához. Amikor diákok mondják el, hogy miért jó pécsi bölcsésznek lenni, az mindig hitelesebb, mint, amikor oktatók magyarázzák, hogy miért érdemes itt tanulni.

KAPTÁR LENTHÁR BALÁZS

eljöjjön a hozzájuk kapcsolódó rendezvényünkre. Ennek a sorozatnak az első szereplője Nyáry Krisztián lesz, aki 1990-95 között hallgatónk volt, és a Facebookon publikált, írók szerelmeiről szóló történeteivel sok ezres olvasótábort tudhat magáénak. Természetesen fontos leszögezni, hogy az illető tevékenységének valamelyest azért kötődnie kell a bölcsészettudományhoz, tehát mondjuk egy „világhírű” rúdtáncosnő nem biztos, hogy belefér a képbe.

PB.: A Bölcsész Akadémiával kapcsolatban még milyen további terveik vannak?

FT.: A közismert latin eredetű közmondást, miszerint „A szó elszáll, az írás megmarad” (Verba volant, scripta manent.) ide is adekvátnak érzem. Az előadások hanganyagait archiváljuk, és arra gondoltunk, hogy jó lenne az írott változatokból egy kötetet összeállítani. Ez természetesen elsősorban az előadók elfoglaltságától függ. A cél természetesen az volna, hogy a jubileumi ünnepségsorozat időintervallumán belül tudjuk publikálni ennek a húsz vagy akár csak tíz előadásnak az anyagát.

30 éve alakult meg a Pécsi Tanárképző Főiskolából a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Kara, ehhez kapcsolódóan éppen most indítjuk el egy dokumentum- és interjúkötetnek az előkészítését, melyben azok fognak megszólalni, akiknek ebben az átalakulásban szerepük volt. Továbbá azokkal beszélgetnénk, akik az első időszaknak, hogy úgy mondjam, „kísérleti alanyai” voltak, tehát az átalakulást követően kezdték meg tanulmányaikat karunkon. Szeretnénk elindítani egy olyan programot is, melynek a címe „A pécsi bölcsészkarról indultak” lesz. Ebben meghívunk olyan egykori hallgatókat, akik a saját területükön ismertté váltak, és akiknek van annyi hírnevük, hogy a városi közönség is

M.P.: Fontosnak tartom hozzátenni az elhangzottakhoz, hogy a Bölcsész Akadémia mellett a többi jubileumi programunkat is hirdetjük különböző internetes felületeken. A kari honlapon is nyitottunk egy BTK 30/20 menüpontot, ahol folyamatosan frissülő információkat találhatnak az érdeklődők a soron következő rendezvényeinkről. A Facebookon is nyitottunk két oldalt, az egyik kifejezetten a Bölcsész Akadémiának az oldala, és hangsúlyoznám, hogy ezeket a megjelenéseket mi is interaktívan kezeljük, tehát a különböző posztok alá várjuk a visszajelzéseket, kommenteket. Nagy sikere volt például a közelmúltban Weöres Sándor két világháború közötti indexének, nagyon sokan reagáltak erre az információra. A hétvégén került fel egy akkori kari tanácsi jegyzőkönyv. Mai tudásunk szerint a kornak a legnagyobb koponyái ültek abban a pécsi bölcsészkari kari tanácsban. Weszely Ödön, Nagy József, Thienemann Tivadar – elképesztő nagy figurák, akikre büszkék vagyunk, hiszen mi látunk jogfolytonosságot a két háború közötti bölcsészkar és a ‚83-ban tanárképző karrá vált intézmény között. Mert a szellemiségében, azt hiszem, hogy kellett a 20-as, 30-as évek bölcsészete itt Pécsett, hogy ebből ilyen gyorsan a nagy vidéki bölcsészkarokkal – Szegeddel, Debrecennel – azonos fajsúlyú kar tudjon válni.

7

7

KAPTÁR ÁRVAI PÉTER

„BELÉP A KERTEMBE, ÉS LELÖVÖM...” » INTERJÚ A MAGYAR BÍRÓI EGYESÜLET ELNÖKÉVEL Dr. Makai Lajossal, a Magyar Bírói Egyesület és a Pécsi Ítélőtábla elnökével beszélgettünk a 2013. július elsején hatályba lépő új büntetőtörvénykönyvről.

Pécsibölcsész: Új büntetőkódexet nem négy-ötévente hoznak létre. Mi indokolja a mostani újítást?

Dr. Makai Lajos: A jelenleg hatályos Btk. az 1978 évi IV-es törvény, amelyet hatályba lépése óta több mint száz alkalommal módosítottak, tehát már annyira cizellált a módosítástól, hogy ez indokolhatja az új büntetőtörvénykönyv születését, mint ahogy ez meg is történt.

PB: Tehát akkor a rengeteg módosítás teszi szükségessé a váltást?

ML: Leginkább a rengeteg módosítás, valóban, illetve az, hogy ’78 óta alapvetően változtak meg az életviszonyok, volt egy rendszerváltás, satöbbi. Nem beszélve arról, hogy az új kormánynak van egy szigorító irányába ható jogpolitikája, miszerint a szigorúbb büntetésektől nagyobb visszatartó hatást vár.

PB: Egy kicsit térjünk vissza a megalkotáshoz. Mennyi időbe telik egy új törvénykönyv összeállítása?

ML: Ez, véleményem szerint, viszonylag gyorsan történt meg, hiszen az új kormány hatalomra jutásakor már deklarálta, hogy új törvénykönyvet fog alkotni. Tehát gyakorlatilag az előkészületek már 2010 nyarától elindultak, de, szerintem, a konkrét munkák csak a múlt évben kezdődtek, és a tervezet egy év alatt került olyan állapotba, ahogyan ezt most elfogadták.

vényt, a Csemegi-kódexet több éves előkészületek után fogadták el. Egyébként ’90-től kezdődően folyamatosan voltak elképzelések, születtek is koncepciók az új Btk.ra, de eddig egyik kormány sem vállalta fel, hogy azt a parlament elé vigye.

PB: Szó volt arról, hogy a kormány a szigorúbb büntetésektől várja a bűncselekmények számának csökkenését, illetve Répássy Róbert igazságügyért felelős államtitkár is úgy fogalmazott, hogy a szigor az egyik legfontosabb elvárás az új kódexszel kapcsolatban. Ön szerint valóban helyes ez a gondolat?

ML: Az én olvasatomban nem. Én azt vallom, hogy a bűncselekmények megelőzésénél nem a büntetés a legfontosabb tényező, hanem annak elmaradhatatlansága. Magyarul az, hogy amíg Magyarországon száz bűncselekményből mondjuk a felének se derítik ki az elkövetőjét, addig okkal hiheti azt az elkövető, hogy ő abban az ötvenben van, akit nem kapnak el. Nyilván a büntetésnek is van visszatartó ereje, de korántsem akkora, mint a büntetés elmaradhatatlanságának.

PB: Ha már szigorításról beszélünk: az elmúlt hónapokban nemcsak a Jobbik, de a kormánypártok képviselői is több fórumon felvetették a halálbüntetés visszaállításának kérdését. Mennyire reális ez?

ML: Semennyire. A halálbüntetés ugyanis az európai normákkal is ellenkezik, az Európai Unió egy tagállamában sem alkalmazzák. Időnként fellángolnak ezek a hangok, többnyire akkor, amikor egy olyan súlyosabb bűncselekményt követnek el, amely a közvéleményt felkavarja, de szerintem reális esélye nincs a visszaállításának.

PB: Nem lehet baj ebből a nagy sietségből?

PB: De hatása volna? Hiszen a kormány szigorításpárti logikájába beleillik…

ML: Ez valóban gyorsnak számít. Hiszen azért ilyen nagy jelentőségű törvényeket, amelyek „alaptörvény”nek nevezhetők, mint a büntetőtörvénykönyv vagy a polgári törvénykönyv, sokkal hosszabb ideig szokták kidolgozni. Például annak idején az 1878-as büntető tör-

ML: A halálbüntetést addig, amíg volt, a legsúlyosabb életellenes bűncselekményeknél alkalmazták. Az eltörlését követő időszakok statisztikai adatai azt bizonyítják, hogy nem növekedett azoknak az életellenes bűncselekményeknek a száma, amelyek miatt korábban ki-

8

KAPTÁR ÁRVAI PÉTER

szabták a halálbüntetést. Magyarországon a befejezett emberölések száma évi kétszáz körüli. És ez most az utóbbi egy-két évben valamelyest csökkent is. Tehát ez azt látszik igazolni, hogy nem annak volt visszatartó ereje, hogy akkor kiszabták.

PB: Ezek szerint tényleges életfogytiglan mint csúcsbüntetés jól működik?

ML: Ez vitatott ma is a büntetőjog-tudomány képviselői között. Mert azt mondják, hogy ez egy nagyon embertelen büntetés, hiszen arra van ítélve az illető, hogy teljesen kilátástalanná váljék a sorsa. Éppen ezért nincs is sok országban tényleges életfogytiglan. Lásd a norvégiai tömeggyilkost, aki 21 évet kapott, mert az a kiszabható maximum. Én azt gondolom, hogy szükség van erre, mert vannak olyan személyek, akiktől a társadalmat nem lehet másképp megvédeni, mint hogy véglegesen izoláljuk őket.

PB: A másik, mostanában a parlamentben és a közbeszédben is nagy vihart kavart téma, a családon belüli erőszak mint önálló büntetési tétel megjelenése, amely nyilvánvaló politikai nyomásra történt. Erről mi a véleménye?

ML: Igen, ez nyilván társadalmi nyomás nyomán került be. De az a baj ezzel, hogy a gyakorlat számára okoz majd nehézséget azt bebizonyítani, hogy mi is az a családon belüli erőszak. Ugyanis ez gyakorlatilag nem is büntetőjogi fogalom, hanem kriminológiai és ez alatt sok mindent ért a jogtudomány is. A családon belüli erőszak különböző, önállóan szabályozott bűncselekmények elkövetését jelenti, de egy meghatározott mikroközösségen, jelen esetben a családon belül. Ez lehet testi sértés, lehet szexuális bűncselekmény, lehet bármilyen fizikai, vagy pszichikai kényszerrel elkövetett bűncselekmény, tehát bizonyos bűncselekmények összessége, amelyre jellemző, hogy családon belül követik el, de ez máshol is megtörténhet. Én ennek nem látom nagy jövőjét.

PB: Szót ejtettünk arról, hogy a politikai osztálynak kifejezett szándéka volt a szigorítás. Ez, és úgy általában az új törvénykönyv, az európai trendekbe mennyire illik bele?

ML: Nem feltétlenül ebbe az irányba halad az európai büntetőjog fejlődése. A magyar büntetőtörvénykönyvet úgy szokták jellemezni, és ez még mindig igaz, hogy szigorúbb, mint a tőlünk nyugatra lévők, és enyhébb, mint a tőlünk keletre lévők. De a szigorodásnak lesznek olyan következményei, hogy nőni fog a börtönpopuláció, hiszen a jogalkalmazónak bizonyos esetekben meg lesz kötve a keze. Például a három csapás intézményé-

nél a törvény kizárja a mérlegelést. Na most, ez nyilvánvalóan a börtönnépességet is növeli, és előreláthatólag új börtönöket is kell létesíteni. Mert most is tizenkétezer személy befogadására van lehetőség a börtönökben, és ezzel szemben folyamatosan tizenhatezer fogvatartott van, ebbe beleértve az előzetes letartóztatás alatt levőket és az elítélteket is, persze. Tehát ez így nyilván nem tartható.

PB: De akkor nem is feltétlenül baj, hogy nem illik bele a nyugati trendekbe, vagy igen?

ML: Nem. Az Unión belül a büntető jogalkalmazás az a terület, amely az állam szuverenitásának az egyik legérzékenyebb területe, ahol minden államnak több száz éves hagyományai vannak, amin nem feltétlenül akarnak változtatni. Ezért nem tudott létrejönni még közös európai büntetőjog vagy közös eljárásjog, mert az államok számára ez az a pont, ahol a privilégiumaikat nem szeretnék csorbítva látni.

PB: De akkor mennyire nevezhető előremutatónak vagy naprakésznek az új büntetőtörvénykönyv?

ML: Azt nem tudni, hogy előremutató-e. Egy biztos: kezel bizonyos olyan kérdéseket, vagy másképp kezel olyan kérdéseket, amelyek problematikusak voltak, például a jogos védelem körében. Sokkal nagyobb teret ad az állampolgárnak a saját személye és vagyona megvédése terén, mint az eddigi szabályozás. Ugyanakkor orvosolja a jelenleg hatályos törvény bizonyos ellentmondásait.

PB: Ez jó? Mert a másik oldalon mindig az amerikai példával riogatnak…

ML: Igen, hogy „belép a kertembe, és lelövöm”. Az új szabályozás az egyén számára a jelenleginél szélesebb körben biztosítja a jogszolgáltatás lehetőségét, ha annak feltételei fennállnak. A törvényi feltételek fennállásának megállapítása olykor még a jogalkalmazó számára is fejtörést okoz, ezek mérlegelését az új törvény az állampolgárra bízza. Nem biztos, hogy ezzel a lehetőséggel egy átlag ember megfelelően élni tud, a szabályozás lehetőséget ad a visszaélésre.

PB: Tehát akkor összességében a jelenlegi kihívásoknak megfelel? Hiszen mégiscsak ez lenne a cél.

ML: Igen, valamelyest a társadalmi kihívásokat megpróbálja követni.

PB: És tudja követni?

ML: Hát ez majd elválik az alkalmazásakor…

9

9

10

11 11

KAPTÁR BÁLINT DÁVID

VÉGZETT BÖLCSÉSZEK: MUNKA » HELYTELENÍTVE Önlenullázásaink és továbblépéseink életnek nevezett karneváli darwinizmusában (umore o morte) hazánkban talán az egyik legrosszabbul felbecsült terep a munkaerőpiacra történő belépés. Itt az eleinte barátságosnak tűnő három „M” – megfelelő, munkahely, megtalálása – végül könnyen a pusztulás szélére sodorhatja a halandót, főleg ha olyan ködös fogalmakat is társít a munka világához, mint szerencse vagy tehetség. Hasznos tippek következnek tehát a munkakeresés rítusának túléléséhez.

A SZERENCSE NEM LÉTEZŐ FOGALMA „De szerencsés vagy, azt csinálod, amit szeretsz!” Nehezen megmagyarázható, hogy miért gondolja manapság embertársaink zöme, hogy a szakmájában – amit szeret – sikeres ember valamiféle egyszerű és kényelmes utat választott. Valójában annak, hogy egy elképzelést megvalósítsunk, olyan szakmában dolgozhassunk, amit szeretünk, a szerencsével közös pontját nem igazán lehet kimutatni, ellenben találkozhatunk a következőkkel: nélkülözés (ameddig elérjük, amit akarunk), kitartás (mert a sikerrel csak a kudarcok kontrasztjában találkozhatunk), szorgalom (felmérjük, mit kell magunkon fejleszteni a céljaink érdekében, és teszünk érte).

A dolgok között kóborolva maximum szerencsétlen vagy kitartó emberekkel találkozhatunk, a „szerencsés” meg vagy sértés, vagy ábránd.

TOBOZ ÉS SZENTHÁROMSÁG Az eddigi fejtegetésünk egyébként igazán közel vitt a cégeknél tevékenykedő HR-esek (akik eldöntik, hogy felvesznek-e minket vagy sem) szentháromságához, melynek meg kell felelnünk: tudd, hogy mik a céljaid, tudd, hogy mik a képességeid, tudd, hogy mik az elvárásaid. Persze az sem árt, ha ez belevág a cég/meghirdetett állás profiljába.

12

Ezek nélkül egy bölcsész diploma úgy aránylik egy jó álláshoz, mint három toboz egy karácsonyi koszorúhoz. Értsd, kell hozzá, de magában még nem ér semmit.

Meg kell tervezni, össze kell rakni. Ebbe beletartozik, hogy már az egyetem alatt szakmai tapasztalatot szerzel a területen, amit választottál. (Ekkor még a család támogat a lakhatásban, van meleg étel otthonról, hihetetlen segítség.)

Amennyiben ez megvan, diploma a kézben, jöhet a nagy keresés. Erre nyugodtan számolj rá 4-6 hónapot manapság. Magyarország recesszióban van, a munkahelyek inkább megszűnnek, mint teremtődnek, és a piac tele 3-6 év munkatapasztalattal rendelkező, professzionális munkaerővel. Megoldás? Vér, verejték, kapcsolatok. Első lépésben persze egy jó CV sem árt, PDF és nem .doc formátumban, Europass mintákat átvéve, de egyedi tartalommal, magyar és idegen nyelven egyaránt.

Kreatív munkakörben tevékenykedőknek egy angol portfólió mondjuk a kropp.comon vagy a behance.neten (szakmai portálok). Profil a linkedinen (a szaknévsor Facebook-formátumban). Az sem árt, ha regisztrál az ember a nagy online állásportálokon: CV-online, Profession.hu, Workania, Jobline, Monster.hu. Ezeknek a feltöltése elsőre könnyednek tűnhet, de fontos, hogy pontosan, hibátlanul tegyük, így jobb egy-két napot csak erre szánni.

Nem árt egy jó motivációs levél (melyben leírod, hogy milyen munkavállalói erényeid vannak, milyen munkakörben, és miért szeretnél dogozni) vagy cover letter sem (ez ennek kb. az angol nyelvű verziója). Az embernek érdemes továbbá egy kört áldozni fejvadász cégek megkeresésére is: Randstad, Kelly Srvices, Adecco, Exact Solutions stb.

Ami még nagyon fontos: nem szabad elkeseredni, ha egy álláspályázatnál nem vesznek emberszámba. A magyar cégek általában nem jelzik, hogy megkapták jelentkezésed, se azt, hogy elutasítanak. Nem tartják a megígért határidőket, alapvetően megbízhatatlanok.

Normális válaszokra, határidők betartására, egyáltalán válaszra igazából csak a külföldi tulajdonú cégek esetében számíts, itt is mondjuk ötből egy vagy kettő esetében. Szóval nem szabad csüggedni, add el magad írásban és szóban, kilincselj, legyél aktív, amennyire lehet lazább, de nem tolakodó, figyelj a testbeszédre és az öltözködésre, és az sem baj, ha van egy adag normális személyes névjegykártyád. Persze a két legfontosabb dolog továbbra is: tudd, hogy mihez kell a toboz, illetve hogy szerencse nem létezik.

KAPTÁR HAJDU MARIANN

RABOK LEGYÜNK, VAGY SZABADOK? » AZ ÚJ FELSŐOKTATÁSI TÖRVÉNY BÖRTÖNÉNEK RÁCSAIRÓL A 2012/13-as tanévre felvételiző, leendő elsőéveseknek nem csak az egyetem, a kar és azon belül is a legszimpatikusabb szakok kiválasztása és sorrendbe állítása okozott nagy fejtörést még februárban. A hatályba lépett új felsőoktatási törvény több, sokak számára kedvezőtlen változtatásokat vont maga után. Közülük a két legfontosabb a keretszámok drasztikus csökkentésével jár kéz a kézben: a diákhitel 2.0 és a hallgatói szerződés.

Idén augusztustól a felsőoktatásban tanuló hallgatók a klasszikus, szabad felhasználású Diákhitel mellett a kötött Diákhitelt is igénybe vehetik, mely azonban csak képzésük költségének finanszírozására fordítható. Az idei államilag támogatott helyek alapos megmetszésével a támogatott képzésekbe be nem jutott hallgatók számára csak a részösztöndíjas, illetve az önköltséges képzések maradnak. Ebben az esetben a kérdés az, hogy ki engedheti meg magának, illetve családjának az önköltséges tanulást. Hiszen a két diákhitelt természetesen együtt is fel lehet venni, azonban tanulmányaink végeztével könnyen tetemes adósságot halmozhatunk fel az állammal szemben, igaz a jövedelemarányos törlesztéssel „ráérünk” egészen a 35. életévünk betöltéséig.

tik meg. Az állam a hallgató képzésének költségeit állja, a másik félnek viszont ennek tükrében sokkal többet kell vállalnia. A röghöz kötés, mely tulajdonképpen kötelezi a hallgatót, hogy a diploma megszerzését követő húsz éven belül a képzése alatt elhasznált féléveinek dupláját magyar joghatóság alatt álló munkáltatónál dolgozza le, vagy vállalkozásba kezdjen.

Megkérdeztünk néhány, jelenleg a Bölcsészettudományi Karon tanuló elsőéves hallgatót, hogy mégis mit szólnak a hallgatói szerződéshez, azon belül is a röghöz kötéshez. Voltak olyanok, akik egész egyszerűen arra sem vették a fáradtságot, hogy kicsit részletesebben is átnézzék, vagy egyáltalán elolvassák a szerződést. Számukra inkább csak plusz papírmunkát jelentett, amit egy gyors aláírás után csak kötelező volt hozzácsatolni a regisztrációs nyomtatványokhoz. Azonban bármilyen meglepő, a legtöbb elsősnek nem volt különösebb problémája a szerződéssel. A röghöz kötés sem tántorította el őket a jelentkezéstől, hiszen sokan tökéletesen meg vannak elégedve a jelenlegi honi helyzettel. Annak tükrében főleg, hogy elvileg, amennyiben a hallgató a diploma kézhezvételétől számított öt hónapon belül nem talál vagy kap munkát, az állam köteles számára megfelelő állást biztosítani.

Míg a diákhitel felvétele szinte minden hallgató számára inkább kikerülendő, anyagilag sem túl pozitív lehetőségként marad fenn, a hallgatói szerződés megítélése egyénfüggő. Ezért különösen fontos, hogy átgondolják az egyetem és szak választásánál, hiszen az aláírásukkal nemcsak a későbbi munkavállalásuk feltételeit és helyét predesztinálják, hanem azt is, hogy tanulmányaik alatt már nem változtathatnak a tanult szakon, nem járhatnak át szabadon az egyetemi karok között. Legalább is, a szerződés szerint, komolyabb következmények nélkül biztosan nem.

Sokan, akik az államilag támogatott képzésbe nem fértek be, érthetően ódzkodhatnak a hitelfelvételtől, emiatt akár nem is jelentkeznek a későbbiekben egyetemre, főiskolára, hanem itthon vagy inkább külföldön keresnek maguknak munkát. Legtöbben a szomszédos Ausztriát, Svájcot, Németországot, illetve Angliát választják.

A másik, legtöbbünket foglalkoztató változás egyértelműen az államilag támogatott képzésben való felvételhez csatolt hallgatói szerződés, mely a leendő hallgató és az állam nevében eljáró Oktatási Hivatal között kötte-

13 13

KAPTÁR ÁRVAI PÉTER

DEMOKRATÁNAK LENNI… Amikor mi magunk akarjuk a demokráciánkat csorbítani, akkor ott valamit nagyon nem értünk. A nem értésben pedig az a legszebb, ha magabiztossággal párosul. „A választási rendszer átalakítása során eljöhet az a helyzet, hogy a demokratikus ellenzéknek meg kell fontolnia a választástól való távolmaradás lehetőségét.”

– legalábbis Kolláth György alkotmányjogász szerint.

Anélkül, hogy kezünkre vérhólyagokat oktrojálva ásnánk mélyre a választási rendszerben és annak jogszabályi változásaiban, érdemes ezen a kijelentésen más szempontból is elidőznünk, és csak remélni tudom, hogy Kolláth úr sem haragszik meg, hogy vitába szállok vele.

Annyit érdemes leszögezni, hogy az új választási rendszer minden kétség felett állóan demokratikus.

Ugyanakkor kár lenne tagadni, hogy kormányoldalról leplezetlen a szándék, hogy a számukra legkedvezőbb választási rendszer alapján folyjon a voksolás 2014ben. Ez pedig finoman szólva sem elegáns. Viszont erre a „gesztusra” a választási passzivitás ösztönzésével válaszolni szintén nem elegáns, és ami még nagyobb probléma, a legkevésbé sem megoldása semminek.

Tessék már felnőni, kedves Urak, és alkalomadtán tessék elmenni szavazni! Mégpedig azért tessék elmenni szavazni, mert szavazás nélkül nincs demokrácia. Demokrácia nélkül meg nincs semmi. Illetve van: gyűlölet, félelem meg szögesdrót. És itt most ne is beszéljünk arról, hogy egy ilyen akció sikertelensége esetén a másik oldal a szavazatok 90%nak begyűjtésével fog kormányt alakítani, tehát maga a megvalósítás kontraproduktív lesz. Beszéljünk inkább arról, hogy egy olyan országban, ahol a közelmúltban több mint negyven évig nem volt demokrácia, egy alkotmányjogász előáll azzal, hogy önként mondjunk le demokratikus jogunkról, és a politikába való beleszólásunk legfőbb alkotmányos eszközéről. Nem, nem lehet, hogy annyi szív…

Ez persze nem azt jelenti, hogy Kolláth György javaslata ne lenne demokratikus, sőt. A választástól való távolmaradás alkotmányos joga mindenkinek, továbbá szíve joga is mindenkinek így kifejezni a véleményét. Ugyanakkor választói passzivitásra buzdítani hatalmas felelőtlenség. Felelőtlenség, mert ez a hozzáállás semmivel sem különb, mint az, amit a kormányoldal tanúsít akkor, amikor torzítja a választási rendszert.

14

És ami a legfontosabb, gyávaságnak is tűnik ez a hozzáállás. Aki arra buzdít, hogy ne vegyünk részt a választásokon, az fél annak kimenetelétől. Fél attól, hogy a választók, ha elmennek szavazni, nem úgy fognak dönteni, ahogy azt ő szeretné. Fél attól, hogy az új választási rendszer ellehetetleníti a mostani úgynevezett „demokratikus ellenzék” győzelmét. Ezt a vélelmet azonban el kell utasítani. Egyrészt azért, mert valódi demokráciát csak akkor lehet építeni, ha kitartunk az értékeink mellett, és nem engedünk a „könnyebb út” csábításának. Másrészt pedig azért, mert hinni kell Bibónak, aki, mikor a félelem és a demokrácia kapcsolatáról beszél, a következőt mondja: „Demokratának lenni annyit tesz, mint nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek az által válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük.”

Ilyenformán tehát demokratának lenni annyit tesz, mint demokratának lenni mindenáron. Demokratának lenni nem csak akkor, mikor az könnyű, de akkor is, mikor körülöttünk látszólag senki nem törődik a demokráciával.

Ekkor kell igazán demokratának lenni. Ekkor kell nem elfordulni a választásoktól, de kitartani mellette. Persze lehet ezt értelmetlennek titulálni és más eszközökhöz nyúlni, mondván, hogy majd a cél szentesíti azt, de nem fogja. Hiszen a valódi demokratát az áldemokratától a célok látszólagos egyezése ellenére pont a módszerek különböztetik meg. Mert a megtisztuláshoz vezető út első lépcsőfoka az, hogy ne kenjünk össze magunkat.

KAPTÁR LENTHÁR BALÁZS

MIKOR SZOKÁS LEMONDANI? Az utóbbi hetek történései egészen érdekes helyzetet teremtettek az oktatási államtitkárság környékén. A kéttannyelvű oktatással kapcsolatos, a legnagyobb jóindulattal sem túlzottan átgondolt kirohanás fölötti össznépi polemizálást csakhamar váltotta, a legújabb megszorító csomag okán, a pedagógusok életpályamodelljéhez fűződő vérmes remények ikaroszi bukása. A többi néma csend.

Legalábbis az államtitkárság szerint. Bár Hoffmann Rózsa kiadott egy közleményt, amelyben próbálja magyarázgatni, hogy nem csinált ő semmi olyasmit, amiért le kellene mondania, azt azért mindenki érzi, hogy némiképpen kilóg az az ominózus páratlanujjú patás végtag a történetből. Mert nem kell valakinek készakarva nemzetére rontani ahhoz, hogy utána távozni kényszerüljön, elég, ha nem politizál szerencsésen, például amikor az általa gründolt irányvonal látványos kudarcba fullad.

Példának okáért Winston Churchill-nek is távoznia kellett a tengerészeti miniszteri posztról, miután a brit vezérkar elügyetlenkedte a gallipoli partraszállást. Pedig, azon túl, hogy ő volt az akció ötletgazdája, egyáltalán nem terhelte felelősség a hadvezetés baklövéseiért.

Persze itthon egy kicsit másképpen mennek a dolgok.

Nagyon sokan, nagyon sok helyen, számtalanszor leírták már pártállástól függetlenül adott magyar politikusokról, hogy annak, amit tettek, a töredéke is elég lenne a lemondáshoz bizonyos, valamivel szerencsésebb történelmi helyzetben lévő országokban. Arról ne is beszéljünk, hogy a kevésbé szerencsés szituációban lévő nemzeteknél ilyenkor mi szokott következni.

A pedagógusoknak 2008. óta nem változott a bérezése.

2010-ben kaptak egy ígéretet arra nézve, hogy ez az áldatlan állapot hamarosan javul valamennyit. Hoffmannék a szakmai alapon is rengeteget támadott életpályamodellel próbálták ezt a problémát orvosolni, amely most az enyhe kormánypárti eufemizmussal egyenlegjavító csomagnak nevezett megszorítás következtében kútba esni látszik. Persze a hivatalos szöveg az, hogy csak néhány hónapot csúszik, de tudjuk nagyon jól, hogy ez a magyar politikai szlengben mit szokott jelenteni.

Természetesen vannak, akik ezt a folyamatot létezi amolyan technokratább módon közelítik meg, melynek lényege az, hogy a pedagógusok száma majd, hogy nem változatlan az elmúlt tizenöt évet vizsgálva, míg a diákok száma lényegesen csökkent ugyanezen idő alatt. Tehát, miért ne lehetne – egy nagyobb elbocsátási hullámmal egybekötve – a fölöslegesnek bizonyult tanerők addigi béréből a megmaradtak életkörülményein javítani? Ugyan politikus legyen a talpán, aki ezt le tudja nyomni a szakszervezetek torkán, azonban valami megoldást erre találni kell, mivel hosszútávon nem csak tarthatatlanná, de a társadalomra nézve kifejezetten károssá válhat ez a tendencia. Százhúsz bruttóért robotolni a közoktatásban kezdő tanárként – a néhány szent őrültet leszámítva – vélhetőleg nem a pályára legalkalmasabbak mennek el. Ezt az életpályamodell sem befolyásolta volna komolyabban, hiszen hosszú éveknek kell eltelnie ahhoz, hogy az oktatásban az arra hivatottak elválasszák az ocsút a búzától, és itt most ne beszéljünk az ehhez hasonló válogatások során rendre előkerülő móriczi urambátyám relációk befolyásoló erejéről.

Térjünk vissza azonban a lényeghez. A tanárok kaptak egy ígéretet, amit a kormány nem képes betartani. Ha csak egy fikarcnyit komolyan gondolta bárki is a nagyhangú „elmúltnyolcévezést”, akkor kezdhetnénk ott, hogy a pozícióval felelősség is jár, és amennyiben a dolgok lukra futnak, akkor a felelős személynek vennie kell a kalapját. Meg lehet érteni Hoffmann Rózsát is, hogy nem mondott le a felsőoktatási, illetve a közoktatási törvényt övező heves viták kereszttüzében, mert okkal mondhatta, hogy legalább szabtak egy irányt a dolgok menetének, amihez tartani kívánják magukat, és most vonatkoztassunk el attól, hogy ez az út hova vezet. Más azonban a helyzet akkor, amikor az Orbán-kormány oktatáspolitikájának egyik sarkalatos pontjáról, a pedagógusi életpályamodellről derül ki, hogy a túlfűtött szónoklatok és dagályos megnyilatkozások ellenére, per pillanat, megvalósíthatatlan. Ilyenkor szokás lemondani tisztelt államtitkárasszony.

15 15

KAPTÁR ÁRVAI PÉTER

KIK AZOK A ZÖLDEK? Az elmúlt évtizedekben egyre többször és több helyen lehet hallani olvadó jégtakaróról, üvegből készült házakról, és azok hatásairól, de igazából a „zöldek” fogalma még mindig pontosítás után kiált. A terminus technicust persze nem mi fogjuk megalkotni, de azért próbálunk némi segítséget adni.

Itt és most megkíméljük az olvasót Lyotard, Habermas vagy Parsons idevágó gondolatainak ismertetésétől.

Ennek egyik oka a helyhiány, a másik pedig saját könyörületességünk. Ugyanakkor nem tekinthetünk el egy minimális elméleti bevezetőtől, de becsszó: nem fog fájni.

A második világháborút követően az újjáépítésből és a fasizmus legyőzéséből származó eufória a ’60-as évek végére elfogyott, illetve világossá vált, hogy a jóléti állam koncepciója nem képes megoldani a társadalmi igazságtalanság és a szegénység problémáit, sőt, a háborúk és terrorcselekmények továbbra is ugyanúgy zajlottak. Így érkezünk el 1968-hoz, ami sok más mellett a különböző ökológiai jellegű politikai mozgalmak kiindulási ideje is.

A pártok ideológiáját a posztmateriális értékek védelme adja. Nem egyszerűen anarchistákról van szó, akik a status quo megbontásán fáradoznak, de nem is csak környezetvédőkről, akik négy bogár és három giliszta miatt autópályákat terelnének el. Egy merőben új világrend, új társadalom felépítése a céljuk, új hitet kell találni az emberiségnek. Ez viszont még nem magyarázza, hogy miért a környezetvédelem az, amivel ezek a mozgalmak a legszorosabban összefüggnek. A válasz abban keresendő, hogy miközben az ember a tömegtermelés eszközével élve próbált jólétet teremteni, másodállásban túlterhelte a Földet, és elherdálta a természet és kultúra kincseit.

Ha szeretnénk a zöld politikai gondolkodást elhelyezni a politikai palettán, akkor azt kell megállapítanunk, hogy ezek a mozgalmak sokkalta inkább egy harmadik erőt képviselnek, mintsem a bal-jobb skála valamelyik oldalának új elhajlását. Mivel újdonságról beszélünk, kétségtelen, hogy egyaránt hordoznak magukon a balés jobboldali motívumokat, ugyanakkor mélységesen el is határolódnak a két klasszikus irányvonaltól.

Történeti értelemben a ’68-as megszületést követően két felívelő szakaszt tart számon a politikatudomány.

Egyrészt a ’70-es, 80’-as éveket, aminek csúcsa a Zöldek 1983-as németországi sikere volt a Bundestagba

16

kerüléssel. Ezt követően aztán egy ereszkedő időszak volt megfigyelhető: a tradicionális gyűjtőpártok átemelték a zöld gondolkodást saját programjaikba, ezzel a valódi zöld mozgalmakat kiszorították a politikából. A második felívelő szakasz a ’90-es évek második felétől tart. Természetes módon a volt vasfüggöny két oldalán eltérő mértékű az ilyen kezdeményezések sikere (nyilván nem összehasonlítható az osztrák zöldek stabil 10%-a a bolgárok 0,5% körüli eredményeivel), de kár lenne tagadni, hogy a zöld gondolkodás ma már jószerivel minden európai államban jelen van.

Ahhoz viszont, hogy a már említett rendszert átalakító céljaikat elérjék, legalábbis minősített többségre lenne szükségük. Már amennyiben ezt a célt a most ismert és érvényben lévő társadalmi-politikai kereteken belül akarják elérni. Mert, visszautalva a korábban leírtakra, az ökopártok, zöld szervezetek, és tágabb értelemben véve a fiatalabb generáció nagyobbik része az új hitet keresi, ami felválthatja majd a korlátlan fogyasztói társadalom korát. Viszont az ilyen nagy váltások általában komoly gazdasági-társadalmi megrendülés, akár háború következményeként jönnek létre. Hogy ez a nagy megrendülés a 2008 óta tartó gazdasági válság lehet-e, azt még nem tudjuk, mint ahogy azt sem, hogy lesz-e ilyen egyáltalán. Ami viszont biztos, hogy a zöld mozgalmak által képviselt ökológiai, természeti, gazdasági, társadalmi kérdések és problémák valósak és sú

KAPTÁR HÁROMSZÉKI MARKÓ PÉTER

FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSÉRT SZAKKOLLÉGIUM » LADIK A FENNTARTHATATLANSÁG MOCSARÁBAN? A Pécsi Tudományegyetem történetében a Fenntartható Fejlődésért Szakkollégium a legelső olyan szervezet, amely szakkollégiumi szinten foglalkozik a fenntartható fejlődés valamennyi részterületével. A lassan két éves múlttal rendelkező szakkollégium vezető tanárával, Glied Viktorral beszélgettünk, aki emellett a Politikai Tanulmányok Tanszék oktatója is.

PécsiBölcsész: Mesélnél róla, mi volt a szakkollégium megalakításának célja?

Glied Viktor: A szakkollégium azzal a céllal jött létre, hogy teret és lehetőséget adjon, valamint tudományos keretet biztosítson a PTE környezetpolitikai kutatásokkal foglalkozó hallgatóinak. Segít rendszerbe foglalni, értelmezni a különböző kutatási és tanulási módszereket, ezzel mintegy biztosítva a különböző diszciplínák közti átjárhatóságot.

A szakkollégium ezt a szellemiséget képviselve a PTE valamennyi karát összefogja, valamennyi hallgatója számára hátteret biztosít a tudományos kutatásokhoz, a szakmai fejlődéshez és a tanulmányi előmenetel elősegítéséhez. A szakkollégisták szakmai fejlődését, közösségi életmódra nevelését és közéletre való felkészítését a szükséges infrastruktúra megteremtésével, szakmai támogatásával, előadási és publikálási lehetőség nyújtásával, valamint kulturális és közösségi programok szervezésével segíti elő.

PB.: Ezek szerint már folyik a kutatás javában. Hány főt számlál a lelkes gárda?

G.V.: Igen, mindenki teszi a dolgát, szerencsénkre vagy szerencsétlenségünkre van mit. Jelenleg kb. 14 hallgató egészíti ki egyetemi tanulmányait szakkollégiumi tagságával. A szakkollégisták között találhatóak politológusok, szociológusok, környezetmérnökök, jogá-

szok, közgazdászok, építészmérnökök, geográfusok.

Mindenkinek van egy saját kutatási területe, amelyen belül munkálkodik, és ehhez minden segítséget megkap a tanároktól. Kezdve azzal, hogy ha kell, akkor személyesen leülünk, és foglalkozunk a témával, segítünk szakirodalmat keresni, átnézzük a publikációkat, tehát a tanári vezetés és a diákok teljes mértékben együttműködnek. Van olyan hallgatónk is, aki a „terepen” van, és beszámolókat ír egy népszerű blogra a tapasztalatairól.

PB.: A szakkollégium berkein belül hogyan zajlik a munka?

G.V.: Az üléseinket igény szerint szervezzük, rugalmasan. A légkör mindig oldott, beszámolókat tartunk az adott területen elvégzendő feladatokról, és megbeszéljük az elkövetkezendő hetek, hónapok ütemtervét.

A hallgatók mindig prezentálják az eddig elkészült kutatásuk új elemeit, valamint minden alkalommal bemutatunk egy, a fenntarthatósághoz szorosan kapcsolódó szakirodalmat. Így mindenki a saját idejének és ritmusának megfelelően tud haladni a kutatásával amellett, hogy új ismeretekkel gazdagodik.

PB.: Mi az, amire az eddigiek alapján a legbüszkébbek vagytok?

G.V.: 2011 októberében volt egy konferenciánk a Tudásközpontban „Tudomány a fenntartható fejlődés szolgálatában” címmel. Itt a meghívott előadók mellett a szakkollégistáink is lehetőséget kaptak arra, hogy kutatási témájukat 15 percben bemutassák. Nagy örömünkre az egész konferencia alatt tömve volt az előadóterem, és számos oktatótól, hallgatótól és szakembertől kaptunk elismerő szavakat. Ez a bemutatkozás nagy lökést és elismerést adott a szakkollégium számára a kezdeti időkben.

PB.: Hogyan lehet hozzátok csatlakozni?

G.V.: Minden szemeszterben hirdetünk felvételt. Röviden el kell küldeni a glied.viktor@pte.hu címre a kutatási terv vázlatát, egy motivációs levelet és egy önéletrajzot. Nyilván elsősorban olyan aktív jogviszonnyal rendelkező hallgatók jelentkezését várjuk, akiknek a kutatási anyaguk bármilyen szinten kapcsolódik a fenntartható fejlődéshez. A tervek beérkezése után kitűzünk egy elbeszélgetési időpontot, és ott azonnal el is dől, hogy az illető felvételt nyert-e a szakkollégiumba vagy sem. Jelentkezni most is lehet.

17 17

KAPTÁR HÁROMSZÉKI MARKÓ PÉTER

EGYÉNI SZÉN-DIOXID FEJADAG A klímaváltozás réme egyre jobban fenyegeti civilizációnkat. A következmények mérséklése és a további hőmérsékletemelkedés kiküszöbölése érdekében számos alternatíva látott már napvilágot, sajnos túlnyomó részben sikertelenül. Idén lejár a Kiotói Jegyzőkönyv, és úgy tűnik, hogy újabb klímavédelmi keretegyezmény hiányában vágunk bele a jövőbe. A károsanyag-kibocsátás viszszaszorítására talán megoldást jelenthetne egy kvótarendszer bevezetése, amelyben minden embernek szerepe lenne.

Hosszan tartó háborúk idején a hátországban súlyos gazdasági és politikai problémák jelentkeztek, mint például a megfelelő élelmiszer- és egészségügyi ellátás hiánya. (A világháború alatti ellátási zavarok miatt már 1941-től fokozatosan be kellett vezetni hazánkban a jegyrendszert.) Most egyetlen, az egész glóbuszra kiterjedő, az emberiség és az ökoszisztéma legnagyobb veszteségeit követelő háború folyik, nagyából a XVIII. század második felétől kezdve. Ebben a már gyarmatosításnak nevezhető tevékenységben a szembenálló felek a profitorientált ember és az oly sokszínű földi élet.

Ezt a háborút a történelemkönyvek klímaváltozásként fogják definiálni. „A vezető tudósok előrejelzései szerint a jövőben a Föld legnagyobb problémája az üvegházhatás fokozódása, illetve következményeinek súlyosbodása lesz. Az ipari forradalommal robbanásszerűen terjedő gyárak és üzemek kéményei, gépjárművek kipufogócsövei annyi mérgező anyagot juttatnak a légkörbe, amely a Föld és vele együtt az Ember biológiai egyensúlyát is veszélyezteti.”

– írja Béres Blanka 2009-ben megjelent tanulmányában. A jelenlegi üvegházhatású gázkibocsátási adatok szerint, ha a jelenlegi emissziót vesszük alapul, a klímaváltozás kritikus pontja 2015-ben következik be. Ha addig nem tesszük meg a szükséges lépéseket, akkor garantált és visszafordíthatatlan a +2 °C-os globális átlaghőmérséklet emelkedése. A légkör földközeli átlaghőmérséklete 1905 és 2005 között már 0.74 C°-kal (± 0,18 C°-os tűréshatáron belül) emelkedett, derült ki az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC)

18

egyik jelentéséből. Ennek az az oka, hogy több milliószor gyorsabban használjuk fel a fosszilis tüzelőanyagokat, mint ahogyan azok megújulnának, és ezáltal szennyezzük a légkört különféle üvegházhatást kiváltó gázokkal. Az olaj esetében már elértük a kitermelési csúcsot: 2010-ben 5,7 %-al nőtt a Földön élők energiaigénye és 6 %-kal a károsanyag-kibocsátás.

A kritikus pont átlépése drasztikus események láncolatát, s egyúttal egy öngerjesztő folyamat létrejöttét vonja maga után. Az éghajlatváltozás az aktuális időjárási körülményeket még szélsőségesebbé teszi, így a csapadék eloszlása mennyiségileg és területileg is radikálisan megváltozik. Az üvegházhatás következményeként a gleccserek és hósapkák soha nem látott mértékű olvadásnak indultak. Ha továbbra is ilyen ütemben folytatódik a jég olvadása, a tengerszint-emelkedés katasztrofális következményekkel jár majd a part menti városokra nézve, mint New York vagy akár London, de az olyan alacsonyan fekvő területek is víz alá kerülhetnek, mint Hollandia, amely tengerszint feletti „magassága” -2m. A csapadék eloszlásának szélsőséges átrendeződése hol özönvízszerű áradásokat, hol aszályokat és szárazságot okoz. Emellett a tengerek és óceánok vízhőmérsékleteinek emelkedése egyre több pusztító hurrikánt fog táplálni, melyre kitűnő példa a 2005-ös Katrina.

Ha jelenlegi életmódunkon nem vagyunk hajlandóak változtatni, akkor számolnunk kell a közeljövőben olyan égető problémák felbukkanásával, mint több millió klímamenekült megjelenése, növény- és állatfajok sorozatos kipusztulása, felkelések és járványok kitörése, az ivóvíz és az alapvető élelmiszerek hiánya, valamint az ezekért kitört fegyveres konfliktusok és nemzetközi feszültségek.

MIRŐL IS VAN PONTOSAN SZÓ?

A kutatók meg tudják becsülni, hogy a megmaradt foszszilis tüzelőanyagokból mennyit tudunk „biztonságosan” felhasználni, azaz meghatározható a globális kvóta. A

KAPTÁR HÁROMSZÉKI MARKÓ PÉTER

világ kormányai kötnének egy kötelező érvényű egyezményt, amely kifejtené, hogy a globális kvóta hogyan osztható el az egyes országok között.

Nincs több elvesztegetni való idő, azonnal cselekedni kell, hiszen az egyezmény megszületése is kényes és időigényes folyamat. Erre kitűnő példák a sorozatosan kudarcba fulladó klímakonferenciák.

A teljes globális kibocsátást az első évben, mondjuk 2012-ben, a jelenlegi szinten tartanánk, aztán minden évben lineárisan csökkenne, amíg kb. 2060-2070 környékén elérné a nullát. Kezdetben minden ország akkora sapkát kapna, mint amilyen a jelenlegi kibocsátása, de ez az idő előrehaladtával természetesen csökkenne.

Ennek elengedhetetlen kritériuma, hogy a Föld összes országa magáénak érezze a gondokat és kivegye részét azok orvoslásából. Az amerikai országok egytizedére csökkentenék a kibocsátásukat a jelenlegi szintről.

Európa és Kína is masszívan csökkentene, de India és Afrika növelne kb. 2025-ig, a jelenlegi rohamos fejlődésükből kifolyóan. Minden ember egyenlő jogokkal bírna a Föld erőforrásaihoz, ez az egyetlen opció, hiszen a fejlődő országok nem fogják kevesebbel beérni. A teljes kibocsátás ezután fokozatosan és stabilan csökkenne, amíg a XXI. század közepére teljesen leszoknánk a fosszilis energiaforrásokról, és mérsékelnénk a klímaváltozás legrosszabb következményeit. Más szóval 2050-re a szén-dioxid kibocsátásunkat 80-85%-al csökkentenünk kell(ene).

A megoldás kulcsa abban keresendő, hogy minden felnőtt kapna egy bizonyítványt, amely feljogosítja, hogy az egyenlően elosztott részekből megkapja a rá eső részt. A jogosultságokat havonta vagy évente osztanák ki, természetesen csökkenő értékekkel, amelyekhez adott mennyiségű nem megújuló, azaz fosszilis forrást rendelnének. Ezáltal biztosítható lenne a társadalom és egyben az ipar számára is a megújuló energiatermelésre való fokozatos áttérés.

HOGYAN CSÖKKENTHETNÉNK 80%-AL SZÉN-DIOXID KIBOCSÁTÁSUNKAT? Az egyéni szén fejadag elmélete nem azonos a jelenlegi, az Egyesült Nemzetek Szervezete által meghatározott kvótával. Létezik egy úgynevezett kvótakereskedelem és kvótakereskedelmi piac, angol nevén Cap & Trade. Ennek ötletét a Wall Street befolyásos szereplője, a világot átfogó pénzügyi szervezetként ismert Goldman Sachs Group vetette papírra, hiszen az ő dolga az, hogy új piacokat hozzon létre. Az elképzelés szerint egy új szén-dioxid kereskedelmi részvénypiac kialakításával redukálható a károsanyag-emisszió. Ehhez a világ kormányainak meg kell egyezniük az éves kibocsátási arányszámukban, majd a cél teljesítése végett felhatalmazásokat adnak ki államaikban a meghatározott mennyiségű szennyezésre. A remeknek tűnő rendszer hátterében azonban komoly érdekek húzódnak meg, tehát ahogyan az lenni szokott, egyesek nagyon jól járnak. Ilyen jelenség például a kompenzációs engedély, melynek lényege, hogy egy cég megszünteti vagy csökkenti a kibocsátását, ezért cserébe kap egy engedélyt, amelyet eladhat egy másik szennyezőnek. Elméletileg a két tevékenység kompenzálja egymást, hisz a kibocsátás ugyanannyi marad.

Zárszóként a szén-dioxid fejadag gondolatának létjogosultságát, a már megszűnt Környezetvédelmi Minisztérium 2008-as szavaival szeretném alátámasztani: „Az egyéni karbon használat visszaszorításának szükségessége egyre esedékesebbé válik. Jelenleg ott tartunk, hogy a Klímaváltozás Számla célja a kibocsájtások 80%-os lecsökkentése 2050-ig, a Stern jelentés alapján. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, nagy változásokra lesz szükség nemcsak a vállalatok, de a háztartások részéről is.”

19 19

20

21 21

KÖZTÜNKSZÓLVA SCHMIDT BARBARA

GYURICZA GERGELY » TŰRHETŐ FESTŐ VAGYOK, DE HIHETETLEN PÓKEMBER Egy brazil kávéültetvény éves termését egy nap alatt elfogyasztja, ezen kívül tanul, tanít, fest, blogol. Egyébként pedig ő Gyuricza Gergely, másodéves PhD hallgató a Pszichológia Tanszéken.

Mi a szakterületed, milyen kutatásokkal foglalkozol?

A szakterületem az alkalmazott pszichológia, ezen belül pedig reklámpszichológiával foglalkozom. A fő kutatási területem a közösségi marketingtevékenységek támogatása alkalmazott pszichológiai eszközökkel, ami remélhetőleg elég rentábilis, és jelentős piaci igény lesz rá.

Miért pont az alkalmazott pszichológia, a reklámpszichológia?

Sosem akartam intrapszichés szinten foglalkozni az emberekkel, én a közösségekben látok fantáziát. Az érdekel igazán, hogy hogyan lehet a jó ötleteket a megfelelő emberekhez eljuttatni, hogyan lehet egy közösséget úgy formálni, hogy az jelentős változásokat eredményezzen.

Hogyan képzeled el a jövődet?

A nagyvállalati szféra távol áll tőlem, szerintem megváltoztatja az embereket. Az üzleti életbe maximum tanácsadás szintjén szoktam belefolyni. Egyszóval ez nem olyan karrier, amilyet magamnak választanék. Mindenképpen a PTE-n szeretnék maradni tudományos pályán (és a hallgatókat terrorizálni). A tudományos munka mellett pedig a festésre is mindig jut majd időm.

Ha már így szóba hoztad, hogy került a képbe a festészet?

Mondhatjuk, hogy a festés a te saját terápiád? Így van, és működik. Bár az elején nem hittem az ilyesmiben, aztán rádöbbentem, hogy a festészet nagyon primitív, archaikus szinten szólítja meg az embereket.

Amit festek, annak a jelentése mások számára is egyértelmű.

Mi a véleményed a pszichológia és a festészet kapcsolatáról?

A festészet számomra kizárólag a pszichológiáról szól: nem azok a dolgok fontosak, amiket el lehet sajátítani – a gyakorlat, a technika. A festészet nekem az egyén személyiségének kifejezéséről szól, azokról a traumákról, megrázkódtatásokról, örömökről, amiket átél, majd megjeleníti a vásznon. Ehhez nincs szükség egyetemi szakképzésre, csak arra, hogy az egyénnek legyen valamilyen integráláshoz kötődő identitás-fragmentuma, amit utána vizuálisan meg tud jeleníteni.

Milyen eredményeket értél el eddig a festészettel?

Több kiállításom volt már Pécsett és Budapesten, megnyertem jó néhány pályázatot. Idén például a POSZT pályázatát is én nyertem, egy képemet pedig sikerült publikálni egy antológiában. Igazából nem a győzelem motivál, én csak élvezem, hogy festhetek.

Mesélj egy kicsit a Just do artról!

Hiszek abban, hogy a művészet nem egy individuális folyamat, hanem egy közösség. Ennek tükrében indítottam egy közösségi oldalt a Facebookon Just do Art (facebook.com/gyuriczart) címen, ahol próbálok dialógust folytatni olyan emberekkel, akik ugyanazokban a dolgokban hisznek, mint én. Ezen felül elkezdtem egy olyan közösségi alapú festészeti projektet, ahol az emberek által adott érdekes történeteket, kreatív ötleteket festem meg, és ezt megosztom egy érdeklődő youtube-közösséggel (http://www.youtube.com/user/ TheJustdoArt). A támogatásukért cserébe a kéthetente elkészülő képek mindegyikét kisorsolom azon emberek között, akik megosztanak, kommentelnek, részt vesznek a folyamatban, megosztják a látásmódomat.

Mi az élet értelme?

Alapvetően érdekelt a vizuális kultúra, de komolyabban csak a BA képzés alatt kezdtem el foglalkozni vele.

Akkoriban olyan dolgok történtek velem, amik nem kifejezetten mutattak jó irányba, így korrektív jelleggel nekiálltam rajzolással, festészettel foglalkozni. Teljesen autodidakta módon, youtube-os és egyéb online gyakorló feladatok segítségével tanultam meg festeni.

22

Az élet értelme önkifejezés, az alkotás maga. Semmi más nem számít. Csináld azt, amit szeretsz, mondd azt, amit gondolsz. Válassz olyan karriert, amiben hinni tudsz. „A pszichológia intézet egy olyan intézmény, ahol koffeint alakítanak át tudományos eredményekké.”

(Gyuricza, 2012)

KÖZTÜNKSZÓLVA GYURICZA GERGELY

HISZEK ABBAN, HOGY VAN SZERETHETŐ REKLÁM. Hiszek abban, hogy a reklámkultúra lehet más, több, jobb az emberek életébe tolakodásnál és elárasztásuknál. Hiszek az emberi kapcsolatokban, hiszek az őszinte kommunikációban, ezért is lettem pszichológus.

A reklám nem szól másról vagy többről, mint azon emberek közösségéről, akik vallják, hogy eljött az az idő, amikor a reklámoknak már nem az emberek befolyásolásáról kell szólniuk, hanem egy olyan gondolkodásmódról, amely segít eljuttatni azokat az ötleteket, amelyek számítanak, azoknak az embereknek, akiket ez érdekel.

A technológiai fejlődés megváltoztatta gondolkodásunkat arról, hogyan lehet ötleteket megoszthatóvá tenni, és ehhez adaptálódnia kell a reklámiparnak is. Nem tarható tovább az az elképzelés, hogy a termék mint király, tömegesen kommunikál, monológot folytat a fogyasztóival. Egy kétirányú, őszinte párbeszéd kora érkezett el, amikor a hangsúly nem a tolakodáson van, hanem azon, hogy tudjunk egy lépést hátrálni és teret engedni a fogyasztónak. A barátnak.

Ebben az inerciarendszerben elhanyagolhatatlan az olyan humán tényezők jelentősége, melyeket eddig a szervezetek figyelmen kívül hagytak. Tagadhatatlan a technológiai feltételek fontossága abban, hogy az ember üzenetét megoszthatóvá tegye, viszont a folyamatos fejlődés miatt az egyetlen állandó motívum ezekben a rendszerekben az emberi psziché. Ennek a vizsgála-

tával foglalkozom a Pécsi Tudományegyetem Pszichológia Doktori Iskolájában.

A reklámpszichológia milyen mértékben képes nevelni az üzleti élet szereplőit egy humanisztikusabb kommunikáció irányába? Úgy gondolom, jelentős mértékben, mint ahogy azt is, hogy ez alapvetően a mi generációnk specifikuma.

Mi működteti ezeket a rendszereket? A technológiai háttér önmagában szükséges, azonban közel sem elégséges feltétele annak, hogy fenntartsunk olyan kolosszális hálózatokat, mint a Facebook, Youtube, Twitter. Ezek a jelenségek azért léteznek, mert kielégítenek bizonyos specifikus igényeket, mint például a „valahová tartozás” igénye. Már Maslow is definiálta ezt a jelenségkört, és a tudományos korrektség teljességére való törekvés nélkül azt mondhatjuk, ez egy igény egyfajta stabil, erős, kölcsönös és intim viszonyra. Megkérdőjelezhető, hogy a Facebookon ennek a megjelenése mélységében és minőségében eltér attól, amit a személyes interakcióinkban tapasztalhatunk, de mégis vágyunk rá. Szükségletünkké vált, hogy megjelenjen az a kis „like” ikon, hogy valaki reflektáljon a gondolatainkra, hogy valakitől kapjunk visszacsatolást, hogy valaki, önmagában elismerje létezésünket.

Ez pedig elvisz minket a virtuális identitás kérdésköréhez. Nyilvánvaló, hogy minden egyes megnyilvánulásunk a facebookon valahogy a személyiségünk vetülete, de mindamellett, hogy küldünk egy üzenetet, hogy kik vagyunk, ezzel együtt alakítjuk is szemléletünket és önmagunkat. Azáltal, hogy bemutatunk egy olyan valós vagy vágyott énállapotot, amely minden esetben közelebb hoz ahhoz a válaszhoz, amely mindenkit érdekel: „Ki vagyok én?”

Többről szól már a reklámkommunikáció, mint hogy befolyásoljunk. 2012-ben azt mondhatjuk, hogy az igazi változások korába érkeztünk. És ebben a technológia minket minden szinten támogat, mivel a reklám már nem csak egy szűk elit privilégiuma. A reklám mindannyiunké.

Hiszel valamiben? Zavar valami? Változtasd meg, és ennek nincs semmilyen korlátja. Úgy érzed a történeted említésre méltó? Úgy érzed, ezzel változást tudnál hozni egy rendszerben? Van olyan pont a világon, amely mellett ki tudsz állni, amely szerinted fontos? Ha igen, akkor nincs más dolgod, mint hogy elmondd az embereknek a történetedet. Nyújtsd ki a kezed, és kerülj kapcsolatba azokkal, akik pontosan ugyanazokban a dolgokban hisznek, és indítsatok el együtt egy változást. Képes vagy rá.

23 23

KÖZTÜNKSZÓLVA VÁRNAGY SZABOLCS

JELENÜNKRŐL JÖVŐNKÉRT » NEMZETKÖZI IFJÚSÁGI KONFERENCIA HALLGATÓKTÓL HALLGATÓKNAK A Kárpád-medence minden régiójából érkeztek résztvevők és érdeklődők a Jelenünkről Jövőnkért című Nemzetközi Ifjúsági Konferenciára, mely a hallgatói önkormányzatunk egyik nagyszabású szakmai programja volt ebben a szemeszterben. Gulyás Tiborral beszélgettünk a program főbb céljairól, a szervezésről és a fogadtatásáról.

A HÖK választási programjában szerepelt a konferenciák kiemelt támogatása, melyre jópár példát fel lehet hozni, azonban a Jelenünkről Jövőnkért kitűnik közülük, hiszen pályázatok és több bekapcsolódó szervezet segítségével valósítottuk meg. „Szerettünk volna egy ifjúsági konferenciát, melyen elsősorban a hallgatóké a főszerep és emellett tervbe vettük, hogy a határon túli felsőoktatási intézményeket és más felsőoktatási intézményeket is megszólítjuk.” – mondta Gulyás Tibor. „Elsősorban pályázati forrásokra próbáltunk támaszkodni, valamint több partnerrel együttműködve valósítottuk meg a rendezvényt. A Human Exchange Emberi Erőforrás Fejlesztő és Tanácsadó Alapítvánnyal, a Magyar Szociológiai Társaság Kárpát-medencei Társadalomtudományi Szakosztályával, Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Kari Tudományos Diákköri Tanácsával és Sensus-csoporttal együtt dolgoztunk az eseményen. Egy olyan tematikus rendezvényt képzeltünk el, ami napjaink problémáit dolgozza fel, inter-

24

diszciplináris tekintetben pedig vonzza azokat a fiatal kutatókat, akik ezen problémák feldolgozásához hozzá járulhatnak, közös párbeszédet teremtve.” – folytatta Tibor.

A szóban forgó területek így lefedték az oktatást, a gazdasági és szociális kérdéseket, valamint a kulturális területeket. A cél az volt, hogy minél több tudományágból érkezzenek kutatók, akiknek alkalmat teremthetünk arra, hogy két nap erejéig egy asztalnál ülve, közösen dolgozhassanak, gondolkozhassanak..

Az előadók több mint a fele a határon túlról érkezett, melyben meghatározó szerepe volt az együttműködők körének. „Az indulást mindenképpen kiemelném, hiszen az első lépcső ami meghatározó volt, hogy sikerült pályázati forrásra építkeznünk, ami megerősítette a rendezvényt és minket. Ez nagyon fontos, hiszen egy hallgatói önkormányzatnak feladata és felelőssége egy ilyen programot támogatni, viszont ez egy jóval meszszebb menő vállalkozás volt annál, mint amit kizárólag a saját forrásainkból finanszírozni tudtunk volna.” – részletezte Tibor.

Maga a konferencia pedig a várakozásokat is jóval felülmúlta. Az első pillanattól kezdve a társaság teljesen együtt mozgott, mindenki kíváncsi volt mindenkinek a területére és előadására, függetlenül a témától. Bizonyos nehezebb társadalmi problémák feldolgozásánál pedig igen komoly viták alakultak ki. A konferencia fontos része volt, hogy lehetőséget biztosítsunk a kikapcsolódásra és a kapcsolatépítésre. Így este egy, a régió borait bemutató borkóstolót szerveztünk a vendégeknek, a második napon pedig városnézést, melyeken nagyon összerázódott a társaság. Tehát összességében egy roppant jól sikerült kezdeményezés első állomásának lehettünk tanúi.

Adja magát a folytatás, azonban a konkrétumokról Tibor túl sokat nem árult el – „Nagyon szeretném, hogy ez ne csak egy egyszeri rendezvény legyen, de hogy hol és mikor lesz a következő állomása, azt még nem tudni. A szervezőknek és résztvevőknek hagyunk egyelőre egy kis időt, hogy feldolgozzák a tapasztalataikat. Az is lehet, hogy jövőre egy másik városban folytatódik majd a Jelenünkről Jövőnkért konferencia, de persze az sem kizárt, hogy Pécsre fogjuk visszahívni az újdonsült barátainkat”.

KÖZTÜNKSZÓLVA TATAY ESZTER

SAJTÓSZABADSÁG » FESZTIVÁL A ZSOLNAY NEGYEDBEN A PTE BTK Kommunikáció és Médiatudományi tanszéke adott otthont a Mérték Médiaelemző Műhellyel közös szervezésben megvalósuló Mérték Médiafesztiválnak. A Zsolnay Negyedbe meghívott vendégek workshopok és kerekasztal-beszélgetések keretében folytattak diskurzust egymással és a programok iránt érdeklődőkkel, többek között az újságírói szakma esélyeiről és karrierlehetőségekről.

A 2010-ben elfogadott médiatörvények, valamint az ezeket követő további médiapolitikai döntések elemzését tűzte ki céljául a Mérték Médiaelemző Műhely, amely nem csupán jogi és újságírói, hanem közgazdasági, valamint szociológiai szempontokat is figyelembe véve és felhasználva igyekszik a sajtószabadság érvényesülésének ügyét és a nyilvánosságról szóló vitákat felszínen tartani. Munkájuk eredményét hazai és nemzetközi szinten is reprezentálják, ezzel is elősegítve egy, a demokrácia fogalmi kereteinek megfelelő nyilvánosság működését. A MéM vezetője Polyák Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi docense, aki a Bölcsészettudományi Karon is rendszeresen tart előadásokat médiajog és informatikai jog tárgykörében.

A sajtószabadság-fesztiválra szakmájukban ismert és elismert emberek kaptak meghívást, hogy megvitassák véleményüket és nézeteiket a nyilvánosság jelenlegi helyzetéről, az újságírás mai és jövőbeni kilátásairól.

A nap első felében workshopokon vehettek részt az érdeklődők, ahol lehetőség nyílott az előadókkal közösen gondolkodni aktuális, a média világát érintő problémákon. Weyer Balázs – az [origo] egyik alapítója, 2000-től 2011 őszéig főszerkesztője, jelenleg pedig a Főszerkesztők Fórumának elnöke – olyan sajtóetikai dilemmákra kereste a választ, mint például a köz és a privát szféra elválasztása. A vázolt esetekben sokszorosan árnyalt helyzetek merültek fel, amelyekben egy újságírónak mérlegelnie kell a tisztesség és a nagy sztori között: „Attól, hogy valami érdekes és izgalmas, még nem feltétlenül való újságba” – figyelmeztetett Weyer.

A szekcióbeszélgetések szintén színes palettát képviseltek mind a témák, mind a vendégek tekintetében.

Guld Ádám, a Kommunikáció Tanszék oktatója Pécsett végzett újságírókkal beszélgetett. Az Új Dunántúli Napló dolgozója, Fülöp Zoltán szavaival az egyetemista hallgatóságot célozva kiemelte: azzal, ha valaki nem élvezi az előadásokat, szemináriumokat, nincsen semmi gond – ami viszont nagyon fontos, hogy aki nem jár be az óráira, az is töltse hasznosan az idejét. „Lehet 11-ig aludni, csak aztán ne csodálkozz, ha nem lesz munkahelyed” – mondta. Időben el kell kezdeni keresni a lehetőségeket, hiszen hiába szerez valaki csak ötösöket, és jegyzetel mindig szorgalmasan, ha nem aktív, nagy csalódás fogja érni, amikor majd kapcsolatok és tapasztalatok nélkül egyedül bolyong az álláskeresés vérmezején. Arra a kérdésre, hogy mi kell ahhoz, hogy valakiből a pályára való újságíró legyen, Szabadfi Mónika a Blikk Nőktől sorolta az elengedhetetlen kellékeket: alázat, kitartás, szorgalom, talpraesettség, na és persze a tehetség, ami viszont az előbbiek nélkül mit sem ér.

A délután folyamán a PTE oktatói értekeztek elméletileg „Médiaszabadság 2012” címszó alatt, a gyakorlatban azonban jóval nagyobb hangsúlyt fektettek a diákság kritikai hozzáállásának hiányára, és az aktualitásokból való felkészületlenségükre való rámutatásra. Az újságíró szakma esélyeit többek között a Figyelőtől érkező Brückner Gergely, és a TV2 hírműsorainak főszerkesztője, György Bence latolgatta rádiós és online sajtós kollégáival.

A napot Beck Zoltán és Háy János anarchista, ugyanakkor Artner Sissoval kiegészülő, és egyben általa moderált irodalmi-zenés Szentháromsága zárta, majd közösen búcsúztatták el a re:public galériában végéhez ért Rocklitera kiállítást és egyben a Mérték Médiafesztivált is.

25 25

KÖZTÜNKSZÓLVA KOVÁCS ANNA DÓRA

„EGYSZERRE ÉPÍTSÜNK ÉS ROMBOLJUNK…” » INTERJÚ MÁRTA ISTVÁNNAL Márta István február óta tölti be a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. ügyvezetői posztját. Feladatai közé tartozik többek között a Zsolnay Kulturális Negyed és a Kodály Központ programjainak szervezése is, miközben egyre több projektbe próbálja bevonni az egyetem hallgatóit. Az igazgatóval személyes élményeiről és a jövőre vonatkozó tervekről beszélgettünk.

Mik voltak az első benyomásai, amikor találkozott a Zsolnay Kulturális Negyeddel?

A tavalyi POSZT idején jártam itt először, amikor lehetséges új helyszíneket keresve Hoppál Péter, a Kulturális Bizottság elnöke körbevezetett az akkor még építési területen. Egyből éreztem, hogy különleges atmoszférája van ennek a területnek, egyedi, sajátságos arculattal rendelkezik, ami csodálatos dolog.

Ezek után mennyire lepte meg Páva Zsolt felkérése?

Az előbbi látogatás júniusban volt, Páva Zsolt októberben, a közismert Új Színházzal kapcsolatos események idején hívott fel, hogy nem vállalnám-e el a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. ügyvezetését. Gondolkodási időt kértem, mert az újszínházi események akkor még nem értek véget. Az utolsó pillanatig harcoltam, hogy az elmúlt 13 év munkája és a 21 fős társulatom, a nagy sikerrel játszott repertoárunk ne menjen tönkre.

Nem sikerült. Decemberben mondtam igent, és a közgyűlés nagy többséggel megszavazott.

Mennyire kapott szabad kezet a városvezetéstől?

A 6 éves előkészítő munkában és az indulásban még nem vettem részt, a menedzsment esetleges átalakításában és a tartalmi kérdésekben teljesen szabad kezet kaptam a város vezetésétől. Egy júniusi közgyűlési határozat után jelenleg kisebb szervezeti átalakítás előkészítésén dolgozunk.

26

Ez mennyire jelent új kihívást?

A „racionalizálás” – többek között – leépítéssel is jár.

Ez nehéz feladat, hisz emberi sorsokról, egzisztenciákról kell döntenem. Ez is eléggé megterhelő feladat, mert egyszerre kell „termelnem”, gondolkodnom a jövőn, és – az EU-s előírásnak eleget téve – 150 ezer fizető látogatót kell behoznom a Negyedbe és 50 ezret a Kodályba. Új utakat kell találnom, ellátni a pécsi, Pécs környéki és országos közönséget programokkal. Egyfajta szakrális környezetbe kerültem. Hogy ebből mit látok, az egy dolog, a másik dolog az, hogy ezt ésszerűen és racionálisan tudnom kell működtetni is.

Mennyire különbözőek a látogatók igényei, figyelembe véve sokféleségüket?

A prioritást fel kell állítani: kinek szól a Zsolnay Kulturális Negyed? A közönség melyik szegmensének? Az oktatásnak, a tudománynak, a kultúrának? A magas művészeteknek, a közművelődésnek, a popkultúrának?

Ezt próbálgatjuk, kísérletezünk, persze egy határozott értékrendet követve. Szándékosan nem mondok sem műfajt, sem neveket, de azért ide nem mindenki jöhet be. A Zsolnayak által mutatott példa és ránk hagyományozott örökség a minőségre kötelez.

A Kodály Központ esetében milyen tartalommal kapcsolatos feladatai vannak?

A Pécsi Filharmonikus Zenekar itt mint rezidens zenekar van jelen, ami azt jelenti, hogy 42 estén ők szolgáltatnak programot. Kapnak próbatermet és irodahelységeket is.

Ezen kívül a Dél-Dunántúli Filharmónia is kap 8 estét, a többi a mi szervezésünk. Mivel a komolyzenei területet lefedi a két említett zenekar, mi más területeken érvényesülhetünk, ezek közé tartozik a folk, a crossover, a világzene, a jazz és esetleg a rock. De sajnos az épület és adottságai miatt néptáncot nem vihetünk be, mert nem bírja el a színpad.

Akik eddig látták, hogyan reagáltak a Zsolnay Negyedre?

Eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy bárki, aki először lép be ide, „dob egy hátast”. Hiába a televízió, hiába a sajtó, hiába bármi, mert ha valaki nem a saját szemével látja, nem hiszi el, hogy egy kicsiny „minőségi Európába” érkezett. Például az a nagyszabású projektünk, amely a horvátok jövő évi uniós csatlakozásával kapcsolatos. A pécsi és az eszéki kórusok szerettek volna ennek kapcsán egy koncertet adni itt és egyet ott. E helyett inkább azt javasoltam, és ezen dolgozom, hogy a csatlakozás napján, július 1-jén – a Zsolnay szervezésében – zárjuk le a drávai hidat, tegyük oda a

KÖZTÜNKSZÓLVA KOVÁCS ANNA DÓRA

szimfonikus zenekart, a közös kórusokat, és oratórium-, illetve operarészleteket adjanak elő június 30-án éjjel. A karmesteri dobogó úgy lenne kialakítva, hogy az egyik lába Magyarországon, a másik pedig Horvátországban legyen… Ez egy idealista megközelítés, egy álom. De szeretem az álmaimat megvalósítani.

A pécsi egyetemistákkal milyen együttműködések várhatók? Éppen ma ültünk össze – többek között - a Jelenkor főszerkesztőjével, az építészek közül a Bachmann Bálint-féle csapattal, Colin Fosterrel, a Művészeti Kar vezetőjével, valamint Doboviczki Attilával, a Kommunikációs Tanszék oktatójával és a Közelítéssel. Pályázatokat fogunk kiírni gyerekeknek, középiskolásoknak és egyetemistáknak. A „pályázatok” valószínűleg tematikusak lesznek, amelyekre nagyon várom az egyetemistáktól érkező projekteket is. De ez csak az egyik része a dolognak.

Természetes az, hogy ha a Művészeti Kar a negyeden belül van, akkor a különböző rendezvényekbe is bevonjuk őket, amit már a Zsolnay Fesztiválon el is kezdtünk.

De állandó kiállításokat is szeretnénk a DLA-s művek-

ből. Ez azért is nagyon fontos, mert itt a negyedben egy komoly Zsolnay branddel dolgozunk, de épp a Zsolnayak innovatív, kreatív, a világra nyitott gondolkodása késztet arra, hogy egyszerre építsük és „romboljuk” ezt a csodálatos brandet, hisz a 19-20. század után már a 21. század kemény világában járunk. A zene, a képző- és iparművészet, az irodalom, a közművelődés már újabb és újabb utakon jár, ezt nem figyelembe venni butaság lenne.

ZSKN-programok az év minden napján A Zsolnay Kulturális Negyedbe az év minden napján érdemes ellátogatni, hiszen különleges környezet, érdekes kiállítások és remek kávézók várnak titeket. Ez utóbbiak terén a Bóbita Bábszínházban működő Café Griffben kóstolhatjátok a város egyik legjobb kávéját, de egy rövid séta közben a cukorka manufaktúrába is betérhettek a Boltok utcájában, ahol a nosztalgikus élmények hatására biztosan a táskátokba kerül némi selyemcukor. A Negyed területén található állandó kiállításokkal és a legjobb programokkal kapcsolatban érdemes megnézni a hivatalos weboldalt (www.zskn.hu), de a teljesség igénye nélkül néhány izgalmas program az év végéig:

27 27

28

29 29

KÖZTÜNKSZÓLVA VANCSIK PÉTER

OKTATÓI MUNKA HALLGATÓI VÉLEMÉNYEZÉSE Immár 2007-óta, azaz 5 éve kérjük a hallgatókat az oktatóik véleményezésére. Az alapelv egyszerű: mi is kapunk jegyet, miért ne osztályozhatnánk az oktatóinkat. Komolyra fordítva a szót: az Oktatói Munka Hallgatói Véleményezése, azaz az OMHV lényegében kvantitatív adatok alapján rendel minőségi mutatót előbb az oktatott kurzushoz, majd az alapján az oktatóhoz, végül az oktatók alapján a tanszékhez.

Az oktatóknak is fontos, hogy egy általános véleményt lássanak, hogy tudják, kell-e változtatniuk a kurzusokon, merre haladjanak tovább. Valamint fontos a karnak, hogy tudja, elégedettek-e a hallgatók az oktatókkal, és ezáltal magával egyetemmel. Van, ahol az oktatók véleményezése az első számú minősítési rendszer. Törekednünk kell arra, hogy ez nálunk is hasonlóképp legyen.

Népszerűségének és jelentőségének gyermekkorát éli a felmérés, de már nemcsak kúszik, hanem szalad. A legutóbbi félévben elértük az eddigi legmagasabb kitöltöttséget, 10%-ot, ami első ránézésre csekélynek tűnhet, de az előző félévek kitöltési arányának duplája.

Miről szól pontosan az OMHV? A kérdőívben 10 szemeszterre visszamenőleg lehet elsősorban kurzusról, másodsorban a kurzus oktatójáról összesített véleményt mondani: fejlődött-e, ugyanolyan jó, mint volt, vagy nem. Természeresen mindez az ETR felületén történik, ami a legkézenfekvőbb és legbiztonságosabb hely egy ilyen felmérés lebonyolítására.

Akár tetszik, akár nem, az OMHV eredménye nem lehet valóban meghatározó addig, amíg el nem érjük a 30 %-os kitöltöttséget. Az elmúlt hónapokban nagyon sokat dolgoztunk a felmérés fejlesztésén.

Olyan kérdéseket boncolgattunk, mint hogy hogyan tehető a kurzusalapú véleményezés végül oktatóalapú véleményezéssé, hogyan növelhető – túl a marketingfogásokon és a kitűzőkön – az OMHV presztízse, vajon megállná-e a helyét egy kari szintű kimutatásban, illetve hogyan publikálhatóak az adatok.

30

Nos, jelenleg a 25% alatt véleményezett kurzusok irrelevánsak az értékelés szempontjából, hiszen csak a többség szava lehet hiteles, és így összevethetőek lennének az egyes kurzusok, és az oktatók is. Ugyanakkor sok esetben mi, hallgatók, amikor a kurzust véleményezzük, valójában az oktatói munkát értékeljük. A személyes szöveges értékelések kapcsán viszont már személyiségjegyekkel találkozunk javarészt. Ez egy másik kritikus pont. A szöveges véleményezést ettől a félévtől kaphatják meg az oktatók. Természetesen, ahogy a legtöbb véleménynyilvánítási felületen, itt is alkalmaznunk kell moderátort.

Az adatok nyilvánosságra hozatala sokkal egyszerűbb, mint azt bárki gondolná. Ha valaki kíváncsi az értékelt adatokra, összeredményekre, nyitva tartási időben bármikor megtekintheti azokat a Diákcentrumban.

Ugyanezek az értékelések megtalálhatók az OMHV standoknál, az adott félév véleményezésének kezdetén. Jelenleg azon dolgozunk, hogy az ETR-ben külön felületen jelenhessenek meg az adatok, így mindenki néhány kattintással megtekinthetné azokat, ami komoly segítséget jelentene annak eldöntésében, hogy kinél vegyünk fel órát.

A legfőbb kérdés egy ilyen kényes témánál persze az anonimitás. „Azért nem töltöm ki, mert az oktató látja, hogy mit írok!” – hallhatjuk sokszor a kibúvóként használt mondatot, amely egyszerűen nem igaz. Olyan excel adattáblát látunk a véleményezés végén, amelyben a hallgatók személyes adatai nem szerepelnek.

A legnagyobb érdeklődésre az OMHV-val kapcsolatban vélhetően az év oktatójának megválasztása fog számot tartani. Az elmúlt két félév összesített adatai alapján a legjobbnak értékelt és a legeredményesebb oktatót jutalmazza a hallgatói önkormányzat. Hogy ki lesz a PTE BTK 2011-2012-es tanév oktatója? Mindenki megtudhatja a gólyabálon!

KÖZTÜNKSZÓLVA KOVÁCS ANNA DÓRA

A „LUSTA SERPA” ESETE A PLÜSSMACIKKAL Sok-sok évvel ezelőtt a Ferencesek utcájában, a valamikori rendőrségi panasz- illetve később ügyvédi irodában plüssmackók jelentek meg, akik azóta is szorgosan követik figyelemmel az arra járókat a kirakat mögül.

A Brummogdába betérve egy új világba tévedhetünk, ahova sokan a macijukat hozzák gyógyulni, vagy csak egyszerűen macilevegőt szívni. Közben pedig maguk is gyógyulnak.

Az üzletben régen állítólag egy egész szakkollégiumi csoport is elfért, ez ma már nehezen lenne elképzelhető. Mondták is, hogy nagyobb helyre kéne költözni, de Horváth Annamari szerint ahhoz is bátornak kell lenni, hogy az ember kicsi maradjon. Kár is lenne ezért a birodalomért, ami egyszerre tűnik végtelennek és mégis kicsinek és otthonosnak.

Maciterápiával rajta kívül senki nem foglalkozik a világon, ő találta ki, amikor 30 éve művészetterápiával kezdett foglalkozni. Akkor a Gyerekklinikára járt tartósan beteg gyerekekhez. Itt szembesült azzal, hogy milyen nehéz ezeknek a betegeknek a kórházi élet. Ekkor találta ki a babakészítést, amelyet a klinika akkori igazgató-professzora örömmel fogadott és támogatott. Olyan „emberformájú figurát” keresett, amit fiúk és lányok egyaránt szeretnek, így esett a választás a babák mellett a macikra is.

A Brummogda falán és kirakatában semmi nem utal arra, hogy művészetterápiás műhely a fő profilja. Annamari nem akarja behatárolni a tevékenységét. Van, aki játszani jön, van, aki macit varr, de sokan „csak” beszélgetni szeretnének, gyerekek és felnőttek egyaránt. Van olyan gyerek, aki a mai napig nem tudja, hogy terápiás órákra jár. A macivarrás egy jó katalizátor a gyerekekkel való gyógyító beszélgetésekhez, lelkesen, és örömmel mesélnek, ez egy hely, ahol megnyugszanak, felszabadulnak, könnyebben megnyílnak.

Miközben Annamari a Brummogdáról mesél, sok-sok történetet kerül elő azokról, akik itt indultak el gyógyulásuk útján. Volt, akiket egy bátorság maci segített át szorongásukon, de volt olyan fiú is, aki sok év választott némaság után itt szólalt meg újra. Van, aki teljesen a

macis terápia gyógyított vagy vígasztalt meg, de sokszor egy állomás volt, ahol kiderült, hogy pontosan hol találhatnak a gyerekek további megfelelő segítséget.

Hogy miért pont a macik ilyen népszerűek? Erre a kérdésre Annamari sem tudja a választ, ő maga is kutatja a macik kultúrtörténetét, de az biztos, hogy ezek a játékaink, úgynevezett átmeneti tárgyaink segítenek a gyerekkori nehézségeink átvészelésében. Jusson eszünkbe az első napra az oviban, amikor az anyukájuk után síró gyerekek kedvenceiket ölelgetve nyugszanak csak meg. „Ha nem is tudatosan, de őrizzük az összes korú gyerekünket, akik voltunk. Sokszor pedig vissza is csúszunk valamelyik gyerekkori énünkbe, de erre szükségünk is van. Jobban megértenék az emberek egymást, ha ezt tudnák.”- mondja Annamari, aki nyitott arra, hogy minden találkozás alkalmával kapjon valamit a másiktól. Éppen ezért mondhatja el magáról, hogy soha nem volt még elege a munkájából. A nyitottság mellett pedig gondosan figyel saját belső békéjére. Bajok őt is érik, de ahogy mondja, mindig csak azzal foglalkozik, amin változtatni is tud. Azt pedig önmagában nagy ajándéknak éli meg, hogy tudhatja, mi a dolga. „Lusta serpa vagyok, aki nem viszi fel a csomagot, csak megemeli kicsit a hátizsákot és így segít a hozzá fordulóknak feljutni a hegyre.”- mondja. A hasonlat rendkívül kifejező, az alázat, a csupán segítő jelenlét is benne rejlik, ami éppen a serpák sajátja. Sok gyereket és felnőttet kísért fel a völgyből a hegyre, fordult vissza, és indult a következő útjára. De Annamari a saját érdemeiről nem szívesen beszél.

Beszélnek helyette a macik, akik körbevettek minket, és akik a következő betérő vendéget is várják, érkezzen akár pár percre, vagy ragadjon ott több órára.

31 31

KÖZTÜNKSZÓLVA HAJDU MARIANN

„OTTHON NEM HALLGATOK ZENÉT” » INTERJÚ A SZENES KLUB MOTORJAIVAL A bölcsész szívek egyszerre dobbannak, ha az egyetemi körökben egyedülálló Szenes Klub kerül szóba, mely az elmúlt közel negyven évben az épület funkcionális széntárolójából sikeresen változott át a hallgatók szeretett búvóhelyévé. Pécs két legmeghatározóbb könnyűzenei importcikke, a 30Y és a Kispál és a Borz is innen indult – nem csoda, hogy az itt dolgozók családias csapata különösen büszke arra, hogy valamilyen formában részt vehet a klub működtetésében. Bokor ’BZ’ Zoltánnal és Schmidt ’Csillag’ Attilával a Szenes ellenállhatatlan bájáról, fesztiválszervezésről és a csendes pihenőről beszélgettünk.

PécsiBölcsész: Kevesen tudják, hogy kerültetek enynyire bensőséges viszonyba egy széntárolóval. Miként szippantott titeket magába a klub?

Csillag: 1997-ben nyertem felvételt a PTE-re, és pont ekkor, egy nagyobb felújítás után nyitott ki újra a Szenes. Anno még a C épület volt az egyetemi kollégium, és az egész helynek olyan igazi campus jellege volt.

Minden egy helyen volt, kisbolttal, mindennel.

Gyakorlatilag itt leélhettél úgy laza öt évet, hogy ki se kellett tenned a lábad az Ifjúság útja 6.-ból. Ennek az életérzésnek pedig nagyon fontos eleme volt a Szenes klub. Olyan négy-öt évig teljesen önkéntes alapon dolgozott mindenki, anyagi támogatás nélkül, hiszen akkor még nem a HÖK-ök üzemeltették, hanem az itt dolgozó hallgatók.

BZ: Én két évvel később kerültem a BTK-ra. Már a gólyatáborban megragadott az akkori Szenes brigád. Nagyon sokáig a klub plakátoló fiúja voltam, vagy ha kellet, takarítottam. Kicsit később újra bezárták a klubot, de így is itt maradtunk néhányan. Viszonylag sok fiatal keresett

32

meg minket azzal, hogy hallottak a Szenesről, esetleg még buliztak is itt régebben, és szerették volna, hogy újra kinyissunk. Volt az akkori csapatban annyi erő, hogy valóban elkezdtünk tenni érte, és ugyan a karok dékánjai elég komoly feltételeket szabtak meg, mi mindegyiknek megfeleltünk.

PB: Az eredeti állapotához képest milyen változásokon esett át a Szenes?

BZ: Szinte majdnem mindent, ami igazán meghatározta a klub hangulatát, külalakját, még Csillagék szereztek, festettek, fúrtak fel a falakra. Azóta ezt a kialakítást próbáljuk megőrizni, igyekszünk hűek maradni a régi dolgokhoz.

Cs: Régen a klub valóban az egyetem széntárolójaként üzemelt a gázfűtés bevezetéséig, így meglehetősen sajátos adottságokkal rendelkezik. A legrosszabb ezek közül, hogy nincsenek ablakok, ergo rossz a szellőzés – elég csak bejönni egy buli utáni kedd reggel. A BTK és TTK HÖK mégis látott benne potenciált, és beszálltak a hely üzemeltetőiként, mivel tudták, hogy az emberek szívesen járnak ide napközben és a bulikra is egyaránt.

2011 óta egyedül a BTK HÖK üzemelteti a helyet, ők foglalkoznak a hivatalos ügyek intézésével is, illetve sokat segítenek a dékánokkal való kapcsolattartásban és kommunikációban, engedélyek beszerzésében.

PB: Régóta terveztek már egy nagyobb felújítást. Mikorra várhatóak a munkálatok, illetve milyen változásokkal fog ez járni?

Cs: Szerintem a legoptimálisabb az lenne, ha a komolyabb munkálatokat decemberben, a vizsgaidőszak kezdete után egy-két héttel letudnánk. Lehetséges, hogy az őszi szünetben is dolgozunk rajta egy keveset.

Igazából az a lényeg, hogy ez a hallgatókat minimálisan se korlátozza a klub látogatásában.

A világítás az egyik gyenge pont, évente 30-40 izzót cserélünk ki, mivel az esti bulik alatt a zene rázza a rácsot, amin a lámpák is helyet kapnak. Egyszerűen ez nem tesz jót nekik, arról nem is beszélve, hogy rettentő gazdaságtalan. Elsődlegesen ennek állnánk neki először, és a szellőzés alapvető problémáit szeretnénk a továbbiakban megoldani.

KÖZTÜNKSZÓLVA HAJDU MARIANN

Ebben a kérdésben szerintünk a kevesebb néha több, ezért döntöttünk úgy, hogy csökkentjük a bulik számát.

Probléma ma már az is, hogy a Szenes mindig egy alterosabb, rockosabb hely volt, olyan zenekarok indultak innen, mint a Kispál vagy a 30Y.

BZ: Mindenki, aki az egyetemen dolgozik, tudja, hogy elég hosszú idő az, amíg egy nagyobb átalakítást végig lehet vinni, ami jó a hallgatóknak, jó nekünk, és persze amihez az egyetem is hozzájárul. A tervek már megvannak arról, hogy pontosan mit és hogyan szeretnénk, bár nem volt ez egyszerű eset.

Folyamatosan konzultáltunk egy belsőépítésszel, akinek voltak jó ötletei, csak mondjuk nem szokott ide járni, így nem fűzik érzelmek a klubhoz, ami valahol jó, mert objektív tud maradni. Itt vagyunk azonban mi, akiknek elég komoly kötődése van a klubhoz, így sok dologban nehezen tudtunk közös nevezőre jutni. A lényeg mindenképpen az, hogy aki bejön ide akár bulizni, akár tanulni, vagy épp az órák között csak beszélgetni, az jobban érezze magát, és egy otthonosabb közösségi térben tölthesse el a szabadidejét.

PB: Idén milyen programok csábíthatják be a diákokat az alagútba?

Cs: Természetesen ebben az évben is lesznek hétfő esti Szenes partik. Ezeken a rendezvényeken kívül pedig a nálunk megtartott szakestekhez is párosítunk egyegy tematikus bulit. Sajnos az élőzene viszont kihalt a klubból. Mindenki tudja, hogy más rendezvényeinken, fesztiváljainkon az élőzene az, amit preferálunk. A Szenes háromszáz fős befogadóképességgel rendelkezik, és ezért éppen nem éri meg. Hiába hívunk amatőr bandákat, a járulékos költségek – a világítástól elkezdve a ruhatáros fizetéséig – megegyeznek, mondjuk egy Heaven Street Seven koncertével.

Fontos, hogy az anime vetítések ebben a félévben nem csütörtökön, hanem kedden lesznek megtartva, délután klip- és sorozatvetítésekkel kiegészítve. A Szenes Filmklub is beindul, október közepétől szerdánként 18 órától várjuk az érdeklődőket, a grafológiai szaktanácsadás pedig ismét pénteken lesz látogatható.

Az elektronikus zene térhódításával viszont egyre nehezebb egy ilyen jellegű helyre becsalogatni az embereket. Ezért is hívunk, amikor lehet, olyan első kategóriás DJ-ket, akik az alter-pop-rock vonalban és a modernebb elektronikus zenében is otthonosan mozognak. Ettől is komoly változásokat várunk.

PB: A klub vezetése mellett különböző fesztiválok szervezésében és lebonyolításában is közreműködtök, nem is beszélve a fél éve újjászületett Urániáról. Mesélnétek a nyaratokról?

CS: Mindkét fesztiválunk (Fishing on Orfű, Rockmaraton – a szerk) sikeres volt, komolyabb problémák nélkül.

Ezeket még mindig egy baráti társaság csinálja, épp ezért is érzi inkább magáénak az ember, mint például a Szigetet. Ezeken nemcsak a pénzért tesznek a fesztiválért a dolgozók, hanem mert szeretik ezt az egészet.

BZ: Az Uránia koncepciójában pedig megvalósíthatjuk azt, amit a Szenesnél nem lehet. Szeptember végétől rendszeresen szervezünk élőzenei koncerteket. Meglátjuk, hogy ez gazdaságilag miként fog alakulni. Az egyértelmű, hogy nem nagyon működik a csak koncert vagy csak disco koncepció, valami pluszt is oda kell tenni. A filmvetítések is beindulnak szép lassan, a ZEN egyik kurzusához kapcsolódóan lesz filmklub havonta egy alkalommal, amelyekhez az előadások is kapcsolódnak majd.

PB: Szabadidőtökben mivel foglalkoztok szívesen?

BZ: Körülbelül kétévente van időnk nyaralni egy hetet, azt is együtt. Második világháborús tankokkal fotózkodunk, meg ilyenek.

CS: Sokan voltak a csapatból, akik később külföldre mentek dolgozni. Őket egy idő után random felhívjuk, hogy figyelj már, nincs véletlenül egy üres szobád? Így voltunk idén is Belgiumban. Amikor pedig otthon vagyok, nem hallgatok zenét.

BZ: A bulikon igyekszünk kedvezményeket biztosítani a hallgatóknak, mivel ma már mindenki komolyan megfontolja azt, hogy mire költ, és inkább mire nem.

33 33

KÖZTÜNKSZÓLVA VÁRNAGY SZABOLCS

„FALAKAT BONTUNK LE” » CAMPUS RÁDIÓ A KÖZGÁZON Kissé szkeptikusan hallgattam a nyár elején Szabó „Portugal” Ádámot, amint a leendő rádió részleteit ecsetelte – „... ez a fal itt ki lesz bontva, üvegfal fogja a rádiót elválasztani, erre pedig egy közösségi tér lesz”. Két hónap elteltével pedig már összeállt a stáb, és van heti négy saját készítésű műsorunk.

Elindult a Campus Rádió a közgázon.

Persze nem egy hagyományos rádióadóként kell a kezdeményezésre gondolni, hiszen egyrészt csak a neten fogható – a campusradio.ktk.pte.hu címen –, másrészt a műsorok csak a teljes terv egy részét teszik ki. A Campus Rádió inkább egy médialabor, ahol a közösségi kommunikáció iránt érdeklődő nem-csak-közgazdászok összegyűlhetnek. Így a mostani stábot a műsorvezetők mellett DJ-k, marketingesek és videózással foglalkozó hallgatók alkotják. Egy ilyen csapatnál pedig elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb kitörjenek a stúdióból. „Azért szerettem volna egy rádiót, mert rengeteg potenciál van benne, amit ezidáig senki sem használt ki az egyetemen. Szeretnék a hallgatóknak lehetőséget biztosítani arra, hogy kreatív ötleteiket megvalósíthassák, és szerencsére ebben a kari vezetés is teljes mértékben támogat, így jöhetett létre a Campus Rádió. A zenei műsorokkal és a szakmai műsorokkal, reméljük, a tanulni és a szórakozni vágyók igényeit is ki tudjuk elégíteni. Ha pedig valaki úgy érzi, hogy valami nagyon hiányzik a kínálatunkból, keressen meg minket, és valósítsuk meg!”

– mondta Szabó Ádám, a rádió vezetője.

A rádión egész nap szól a zene, hétfőtől csütörtökig este 6 és 7 között pedig a saját készítésű műsorokat hallgathatjátok meg. Hétfőn az UniVitalis adásában az egészséges életmódé a főszerep. Minden héten más vendéggel, városi trénerekkel mutatnak be egy sportágat, mozgási formát vagy épp egy finom, de egészséges receptet. Keddenként a Pécs City Life főleg az egyetemi életet veszi górcső alá, szólva mindazt, ami érdekes és aktuális.

A hét második fele MaMival kezdődik – azaz hosszabb nevén a Marketing és Miegymás című műsorral. Reklámokról, kampányokról, brandépítésről és sikeres in-

34

gerküszöb-átlépésről hallhattok benne érdekes és néha vicces információkat. A hét utolsó élő műsora pedig csütörtökön a Heti Campus Gazdaság, melyben befektetési, tőzsdei és gazdasági híreket hallhattok, valamint rendszeresen hívnak elismert szakembereket, cégvezetőket a műsorba egy rövid beszélgetés erejéig.

Persze ez a struktúra változhat, az egyetlen feltétele, hogy a vállalkozó kedvű egyetemisták bekopogtassanak az ötletükkel. Nehéz eltéveszteni a rádiót, hisz a közgázra beérve, ha felmentek a lépcsőn, rögtön szembe találjátok magatokat vele. Célszerűbb viszont, ha előtte e-mailben veszitek fel a kapcsolatot a radio@ktk. pte.hu címen.

A közeljövőben érdemes lesz a rádióra figyelni. A tervek között szerepel egy közösségi tér kialakítása a közgázon, mely elsősorban az ott tanulókat fogja érinteni, de az arra tévedők is kényelmesen eltölthetnek majd egy kellemes fél órát kényelmes babzsákokon, az épp aktuális műsorunkat hallgatva. A Cyranóban találkozhattatok már pár bulira hangoló, bemelegítő műsorral kedd és szerda este, de előbb-utóbb az is elkerülhetetlen lesz, hogy egy Campus Radio All Stars buli keretén Portugal, deadhead és SerJoe bevegye a Pécsi Est Cafét.

A többi pedig csak a hallgatókon múlik. A rádió pusztán egy lehetőség, hogy valami olyat alkothassanak a tenni akaró egyetemisták, ami ezidáig nem volt. Az infrastruktúra adott, most már csak azt kell elérni, hogy minél kevesebbet álljanak használatlanul a profi AKG mikrofonok.

KÖZTÜNKSZÓLVA VÁRNAGY SZABOLCS

és a városi vezetés támogatását is élvezte, valószínűleg csak ennek volt köszönhető, hogy este 10-ig kitarthattak a Sound Systemek.

KARNEVÁL HÁBORÚS ÖVEZETBEN Kettős élmény volt a Pécs City Karnevál.

Egyik részről eszméletlen volt, mindenhol jó zene szólt, rengeteg szórakozó diák, külföldiek, megannyi DJ, színes jelmezek, mármár olyan volt, mintha egy külföldi városban lettünk volna. Aztán mondták, hogy halkítsuk le a zenét.

A Karnevál egy remek kezdeményezés, mely igényes zenével és már-már PEN-es magasságokba emelkedő csapatokkal árasztotta el a belvárost. A tízfős brigádokból akadt majdnem negyven, mind jelmezben, vidáman. Ők adták a jelenség magját, ahogy bő három órán át végigtáncolták a belvárost, meglátogatva mind a tizenhat Sound Systemet. Külön öröm volt, hogy újra együtt bulizhattak a külföldi és a magyar diákok, hisz a csapatversenyre jócskán érkeztek az International Studentek közül is jelentkezők. Tehát a résztvevők szempontjából ez egy igazán felejthetetlen élmény volt. Pláne a bölcsészeknek, akik megnyerték a legszexibb csapat kitüntető címét, melyhez nem győzünk elég helyen gratulálni!

Pedig bejelentésekből nem volt hiány. Szól a zene kéremszépen, hát mi ez a zsibongás szombat délután?!

A Space Inhalerz standja a Király utca végén, a Lyceum utcai kereszteződésnél volt, ahol a furcsa pillantásokhoz hamar hozzászoktunk. A környéken lakó, bevásárlásból szatyrokkal hazafele menetelő nénik és bácsik gondterhelten kérdezték előttünk elhaladva, hogy mi ez itt és legfőképp meddig fog tartani. „Este 10-ig” – mondtuk és nem láttuk az öröm fényét felcsillanni a szemüvegek mögött.

Ezzel szemben a járókelők imádták az eseményt. Kopaszodó, kisgyerekeket maguk után cibáló apukák álltak meg a standnál, hogy elmeséljék, mekkora élmény a nap számukra, hisz amerre jártak, mindenhol olyan stílusú számokat hallottak, amit korábban máshol nem nagyon, pláne nem ilyen közelségben egymástól.

Az összes DJ számára az volt nyilvánvalóan a nap fénypontja, amikor a karneválozó tömeg eléjük ért. Mi sem voltunk ezzel másképp, ritkán vesznek minket körbe űrlények, dobosok és pantomimesek, meg még vagy kétszáz ember, akiket már nem is látunk a tömegtől. Sajnos a rendőri kíséret hamar tovább terelte a bulizókat.

Alig tomboltak negyed órája az arcunkban, amikor egy sziréna túlharsogott minket, nomeg a hangosbeszélő, ami tájékoztatott mindenkit arról, hogy „a rendezvény a Széchenyi téren folytatódik”. Minden zenész álma, hogy a fellépéséről úgy kelljen elterelni a bulizókat, de azért nem bántuk volna, ha kicsit még várnak. Persze, akkor

A városban pedig szólt a zene. Ez egy olyan utópisztikus gondolat, amit Pécsett ezidáig nehezen képzeltem el. Elvégre a csend mediterrán városában élünk, ahol mindenki jól érezheti magát addig, amíg ezt mások nem hallják. Persze javallott, hogy ne is lássák. Egyszerűen nem vagyunk vidámak, nincs mit tenni. Természetesen minden szükséges engedéllyel rendelkezett a Karnevál

35 35

valakinek egy mellékutcát meg kellett volna kocsival keAGYRESZELÉK BALÁZS rülni, úgyhogy megértjükLENTHÁR az intézkedést.

A törvények bizarr volta leginkább a Punnany Massif koncertje után mutatkozott meg. Mintegy tízezer embert program nélkül hagytak este 10-kor a téren. Persze, voltak afterpartik és a belvárosban minden hely megtelt, de ez még mindig csak töredéke annak, amit ezen a napon ennyi emberrel művelni lehetett volna. Ilyenkor kell mérlegelni, hogy mi a fontosabb a városnak? Az, hogy egy szombat éjszakán turisztikai látványosság lehessünk – meg sem említve, hogy egy ekkora tömeg mennyi pénzt költhet el mulatozás közben – vagy, hogy mindenki aludhasson, mint az év maradék 363 napján – hiszen egy éjszaka akad, amikor szabad vidámkodni, Szilveszterkor, de akkor meg kötelező.

150 ÉVE TÖRTÉNT » A SHARPSBURGI CSATA Az észak-amerikai polgárháború egyik legvéresebb összecsapását vívták meg 1862. szeptember 17-én a Maryland állam területén található Sharpsburg városa mellett és az Antietam patak mentén. Ez volt az első nagyobb csata, amelyet az unionisták területén vívtak – csaknem 23 000 ember került a veszteséglistára, mire véget ért a nap –, de azt is ez az ütközet mutatta meg először, hogy a déliek – minden kitartásuk, hősiességük ellenére – képtelenek legyőzni a jelentős számbeli és anyagi fölényben lévő északiakat.

1862 szeptemberében már vagy másfél éve tartott a polgárháború anélkül, hogy bármelyik félnek is komolyabban kedvezett volna a hadiszerencse. Ez persze nem azt jelenti, hogy a főhadiszállásokon a stratégiai tervezést felváltotta volna a popcorn, sör, rablóulti kombó. Egyszerűen arról volt szó, hogy a háború kirobbanása óta megvívott több mint száz kisebb-nagyobb összecsapás ellenére a mérleg első blikkre döntetlenre állt. Természetesen itt is, ott is születtek sikerek – az északiak jól szerepeltek a nyugati fronton, bevették New Orleanst, a déliek bravúrosan megvédték Richmondot, és per pillanat nekik állt a zászló a főhadszíntéren –, azonban a harcterek geográfiai jellegükből, továbbá

38

széttagoltságukból adódóan, alkalmatlanok voltak a napóleoni elvek szerint vívandó háborúra. Magyarán egyik oldal sem tudta volna a másikat egy nagy döntő csatában leradírozni a földgolyóról, majd diadalmenetben bemasírozni az ellenfél fővárosába. Lassanként kezd leesni a tantusz a népeknek, hogy ez egy minden eddiginél keményebb és kimerítőbb háború lesz, hiszen addig fog tartani, amíg valamelyik félnek el nem fogynak az erőforrásai, amíg valamelyik ki nem vérzik teljesen.

Természetesen egy ilyen anyagháborúban a számottevő iparral nem rendelkező, gyéren lakott Délnek elég pocsék kilátásai voltak.

Robert E. Lee tábornok, a déli konföderáció Észak-Virginiai Hadseregének frissen kinevezett parancsnoka azzal, hogy megvédte Richmondot északi kollégájának, George B. McClellan tábornoknak a támadásától, lényegében tálcán nyújtott egy lehetőséget a megoldásra.

Jefferson Davis, a lázadó államok elnöke és tanácsadói úgy látták, hogy esély nyílt csapást mérni az unióra, és ennek megfelelően egy minden frontra kiterjedő támadás tervében állapodtak meg.

Davis, maga is katonaember lévén, minden bizonnyal tisztában volt azzal, hogy a konföderáció nem rendelkezik azzal a katonai potenciállal, amellyel térdre tudná kényszeríteni Északot, azonban egy-két látványos győzelmet simán arathat az ellenség fölött, amelyek végre meghozhatnák azt, amire a lázadóknak mindennél jobban szükségük volt. Ez pedig az európai nagyhatalmak elismerése lett volna. Ha Anglia, esetleg Franciaország hajlandó volna felvenni a diplomáciai kapcsolatot a Déllel – magyarul elismerni szuverén államként –, az komolyan megváltoztatná a konföderáció számára hoszszútávon nem túl rózsásnak ígérkező erőviszonyokat.

A főfrontvonalon való támadásnak a politikai okokon kívül megvoltak a stratégiai és logisztikai kényszerítő körülményei is. A legfontosabb ezek közül az a tény, hogy Észak-Virginia gyakorlatilag a háború kezdete óta hadszíntér volt, és Lee tudta nagyon jól, hogy a lakosság nem képes ilyen sokáig ekkora hadsereget élelmezni.

Tehát a szituáció adott volt. Volt egy felsült, visszavonulóban lévő Potomac sereg, vele szemben egy jó morállal rendelkező, győztes déli ármádia. A csillagok együttállása nem is lehetett volna kedvezőbb (értsd: egyetértett a politikai és a katonai vezetés – ritka az ilyen), ennél jobb esély a sikeres támadásra nem lett volna.

Lee 55 000 emberével üldözőbe vette a nálánál lényegesen nagyobb, de hátráló unionista hadsereget, majd meg is verte azt 1862. augusztus 30-án a második Bull Run-i csatában. Ennek az ütközetnek az eredménye-

AGYRESZELÉK LENTHÁR BALÁZS

ként az Észak-Virginiai Hadsereg 1862. szeptember 3-án betört az unió pártján maradt Maryland államba.

Itt azonban történt egy nagyon súlyos baklövés. Az indianai 27. önkéntes gyalogezred északi katonái ráleltek Lee 191-es számot viselő bizalmas parancsára, amelyet valaki valamiért nem semmisített meg, hanem szivarokat csomagolt bele, majd elhagyta. Ez az írás a legkisebb részletekbe menően tartalmazta a lázadók csapatmozgásait, például megtudható volt belőle, hogy az Észak-Virginiai Hadsereg két részre oszlott, és egymástól akkora táv választja el a seregrészeket, hogy egyenként meg lehet őket verni, ha időben cselekszenek az unionisták.

A történelem sok nagy lehetőséget látott már elúszni az emberi tehetetlenség okán, a fentebb taglalt sansz is ezek közé tartozik, ugyanis George B. McClellan tábornok mellett még egy lajhár is kapkodó idegbetegnek tűnhetett. Az északi oldal „Napóleonja” (szerette, ha a néhai francia császárhoz hasonlították hadvezéri képességeit) elméletben a legfelkészültebb, legtehetségesebb katonája volt az uniónak. Valamicskét rontott az összképen, hogy a gyakorlatban teljesen alkalmatlannak bizonyult bármiféle hadvezetési tevékenységre.

Szentül meg volt róla győződve, hogy Lee-nek legalább 100.000 katonája van – McClellan életében ez egy bűvös szám volt, mindig azt hitte, hogy ennyi emberrel áll szemben, holott a déli sereg sosem tudta még csak megközelíteni sem ezt a mennyiséget –, és egyre másra írogatta Washingtonba az erősítésért könyörgő leveleit.

Lee szeptember 15-től Sharpsburg mellett újra koncentrálni kezdte erőit, felkészülendő a csatára, ám már másnap északi csapatok vonultak fel ellene. McClellan némiképp túlbecsülvén ellenfele erejét – 100.000-en vannak – úgy döntött, hogy bevárja maradék csapatait, és nem kezd harcba 50.000 katonájával Lee mindössze 18.000 embere ellen. Ez alatt a két nap alatt a lázadók megerősítették állásaikat, és a többi seregrész is megérkezett a táborba, mindez azonban az erőviszonyokon nagyon nem változtatott. Szeptember 17-én, reggel fél hatkor, a nagy csata kezdetén 38.000 déli nézett farkasszemet 75.000 északival.

Tizenkét órán át tartott az öldöklés, a déliek és az északiak is 3-3 tábornokot vesztettek, illetve több embert, mint akármelyik Sharpsburgot megelőző csatában az amerikai nemzet addigi történelme során. A Potomac sereg 25%-os, a konföderációs csapatok 31%-os veszteséget szenvedtek. Lee számára nyilvánvalóvá vált, hogy az ütközetben tanúsított minden zsenialitása ellenére nem maradt elegendő ereje a hadjárat folytatásához, így a Virginiába való visszavonulás mellett döntött. McClellan pedig elmulasztotta a félig-meddig kivéreztetett lázadó sereg üldözését, sőt a csatát követő egy hónapon keresztül nem volt hajlandó lényegibb hadmozdulatot sem tenni, csapatai kimerültségére és a már megszokott létszámhiányra hivatkozva. Lincoln elnöknél itt telt csordultig a pohár, és az északi „Napóleont” 1862. november elején felmentette a parancsnokság alól.

Lee-t sikerült megverni Sharpsburgnál, azonban legyőzni még koránt sem. McClellan totojázásának kö-

39 39

szönhetően újjászervezte seregét, védelmi pozíciókat AGYRESZELÉK épített ki, majd az év végén az BARBARA elődjéhez hasonlóan SCHMIDT mérsékelt hadvezetési képességekkel rendelkező Burnside tábornok támadását verte vissza fényesen Fredericksburgnél, ahol a déliek gyakorlatilag – az offenzíva gyatra előkészítése és dilettáns kivitelezése miatt – halomra lőtték a Potomac sereget.

A sharpsburgi csatának az unió számára több gyakorlati hozadéka is volt. Egyrészt a konföderáció veresége miatt egy darabig nem kellett tartani annak európai elismerésétől, továbbá kiderült, hogy Lee-t meg lehet állítani, illetve talán a legfontosabb, hogy Lincoln elnök bejelenthette azt, aminek a bejelentéséhez elengedhetetlen volt egy komolyabb északi győzelem. Ez az 1863. január elsejével hatályba lépő Emancipációs Nyilatkozat volt.

kás Tivadar ajánlásával a párizsi Edison Companyhoz került. Edison nemsokára Amerikába hívta Teslát, ám nézeteltéréseik miatt hamar szétváltak útjaik.

A következő években Tesla szerteágazó tudományos kísérleteket folytatott. 1891-ben feltalálta a róla elnevezett tekercset (Tesla-tekercs), és szintén róla nevezték el a nagyfeszültségű és nagyfrekvenciájú váltóáramot, amelyet a Tesla-féle transzformátorral generált.

A váltóáramú rendszer felépítésének gondolata kocogás közben jutott Tesla eszébe, és rögtön rajzolta is hirtelen támadt ötletét Budapest egyik parkjának porába. A nevéhez fűződik még az első radarrendszer, egy vezeték nélküli rádióadó torony, több erőmű és távirányítású hajó.

Teslának rengeteg ötlete még életében megvalósult, voltak azonban olyan (kissé elrugaszkodott) elképzelései, melyek csak ötletként maradtak fenn. Tervezett többek között antigravitációs léghajót, ionnal hajtott repülőgépet (Tesla-repülő). Foglalkoztatta az időutazás gondolata, vizsgálta a fény tulajdonságait is. Dolgozott egy egész Földet körülölelő gyűrű ötletén is, amely lehetővé tette volna, hogy egy nap alatt megkerüljük a bolygót. Terveket készített az óceánok megvilágítására, és kifejlesztett egy metódust, amellyel energiát lehetne nyerni az űrből.

NIKOLA TESLA ÉS A „HALÁLSUGÁR”

1899-ben, Colorado Springsben a drótnélküli energiaátvitellel kísérletezett. Többszázezer volt feszültséget hozott létre, amellyel mesterséges villámokat is elő tudott állítani.

A villámok melléktermékeként pedig rendkívül alacsony frekvenciájú rádióhullámok, úgynevezett ELF-hullámok jöttek létre, amelyek szinte akadálytalanul képesek a földfelszínbe hatolni. Tesla így képes volt 40 km távolságból, vezeték nélkül, 200 izzót működtetni, és 400 méter hosszú villámokat létrehozni.

Munkássága a mai napig hatással van a tudomány szinte minden területére. Szentül hitte, hogy a jövőben a nők fognak uralkodni a világon, és azt is, hogy az agy által rögzített emlékeket a retinán keresztül meg lehet majd nézni, akárcsak egy filmet. Ki volt ő?

Minden bizonnyal a világ egyik legzseniálisabb és legőrültebb feltalálója.

Életének utolsó éveiben feltalálta a „halálsugarat”. Még sajtókonferenciát is összehívott, hogy megszerezze az építéshez szükséges 2 millió dollárt, ám sem tudományos berkekben, sem társadalmi körökben nem kapott támogatást a projekt. Pedig állítása szerint: „olyan hatalmas energiával rendelkezik, hogy a védekező ország határától 200 mérföldre is képes elpusztítani 10 ezer ellenséges repülőt és a hadseregeket.”

Tesla 1856. július 10-én született Smiljanban, édesapja pap volt. Prágában és Bécsben járt egyetemre, anyagi gondok miatt azonban nem tudta befejezni tanulmányait. A budapesti Ganz gyárban szerzett állást, majd Pus-

1922-től visszavonultan élt olcsó hotelszobájában, rossz anyagi helyzete miatt már kutatni sem tudott.

1943-ban halt meg szegényen, eladósodva. Halála után az FBI minden kutatási anyagát lefoglalta és titkosította.

40

AGYRESZELÉK SCHMIDT BARBARA

Amit eddig biztosan nem tudtál Tesláról: Teslát egész életében kényszerbetegségek és fóbiák gyötörték. Betegesen rajongott a hármas számért, a gyöngyfülbevalókért, a higiéniáért és a galambokért (sokszor még hotelszobájába is magával vitt néhányat). Ki nem állhatta viszont a kerek tárgyakat, a kámfor illatát, a túlsúlyos embereket, a nem divatos öltözködést és mások hajának tapintását.

Mindig megbecsülte az ételek térfogatát, fejből tudta az összes Bibliai zsoltárt, számolta a lépteit, és ami a legszörnyűbb, cölibátust fogadott. Ha egy folyadékkal teli edénybe négyzet alakú papírt dobott, rendkívül rossz ízt érzett a szájában. Noha kilenc nyelven beszélt, nem volt társaságkedvelő ember. Ebben közrejátszhatott az is, hogy időről időre hallucinációk törtek rá – helyszínek, fények, amelyeket nem tudott megkülönböztetni a valóságtól.

Tesla és Edison vitája Edison hatalmas pénzösszeget ígért Teslának, ha újratervezi elektromos motorjait és áramfejlesztőit. Tesla eleget is tett a kérésnek, Edison azonban nem fizetett. Útjaik szétváltak, és versengésbe kezdtek. Edison az egyenárammal, míg Tesla a váltóárammal kísérletezett. Edison mindent megtett, hogy lejárassa Tesla váltóáramú rendszerét.

Többek között kutyákat lopatott, majd váltóárammal megölte őket, és visszadobta gazdájuk telkére. Létrehozta a világ első villamosszékét is, ám a technikusok rosszul állították be a gépet, és így az sajnos nem végzett az elítélttel. Válaszként Tesla a váltóáramot saját testén vezette át, ezzel bizonyítva a megfelelő körülmények közötti veszélytelenségét.

HAARP - „HALÁLSUGÁR” TESLA NYOMÁN SZABADON A HAARP elméleti alapjait Tesla fektette le, a megvalósításig azonban nem jutott el. Tesla kutatásait felhasználva Bernard Eastlund, texasi fizikus megtervezte a HAARP-ot. Eastlund elsődleges célja az időjárás befolyásolása volt. A HAARP segítségével szeretett volna csapadékot előidézni a szárazságtól szenvedő országokban. A hadsereg azonban felvásárolta a terveket, így a projekt egészen más irányt vett.

A HAARP a High Frequency Active Auroral Research Program (Magasfrekvenciás Aktív Sarki-Fény Kutató Program) nemzetközileg ismert rövidítése. Az USA haditengerészetének és légierejének (és persze néhány

jelentős egyetemnek pl. MIT) 2007-ben elkészült közös projektje az alaszkai Gakona közelében található. A HAARP tulajdonképpen egy nagyfrekvenciájú adóberendezésből és egy antennamezőből áll. Az adóberendezés teljesítménye 3,6 Megawatt, az antennamezőt pedig 180 darab, 21 méter magas, derékszögben felállított antenna képezi. A komplexumhoz hozzátartozik még egy kerítéssel elzárt kutató bázis is.

A projekt hivatalosan az ionoszféra és az abban mesterségesen keltett változások vizsgálatára szolgál. Az ionoszféra egy adott területére magasfrekvenciájú rádióhullám-nyalábot bocsátanak, az ott végbemenő elektromágneses folyamatok további, felerősödött rádióhullámok keletkezéséhez vezetnek. A létrejövő rádióhullámok egy csoportja a rendkívül alacsony frekvenciájú (ELF) hullámok közé tartozik, amelyek akadálytalanul tudnak áthatolni nagy mennyiségű vízen vagy a földfelszínen.

Egyes tudósok szerint a HAARP nem csak az ionoszféra vizsgálatára szolgál. Felhasználható az időjárás befolyásolására, természeti katasztrófák okozására, ellenséges földalatti bázisok feltérképezésére és tengeralattjárókkal való kommunikációra is. Alkalmazható fegyverként, védőpajzsként, elektromossággal működő

41 41

rendszerek befolyásolására vagy kiiktatására, sőt egyeAGYRESZELÉK sek szerint, bizonyos körülmények között, az agy maniSCHMIDT BARBARA pulálására is alkalmas.

Ez utóbbinak lehetőségét 1952-ben J. M. Delgado, a Yale Egyetem professzora bizonyította be. Delgado először majmokon, majd embereken kísérletezett. Rájött, hogy bizonyos frekvenciájú sugárzással emocionálisan befolyásolni lehet az egyéneket, tartós kezeléssel pedig maradandó változást is el lehet érni anélkül, hogy ennek bármilyen fizikai jele lenne az agyban.

Dr. Nick Begich kutató szerint a HAARP képes hangüzenetek továbbítására az agyba, illetve hangulati befolyásolásra: pl. agresszió, depresszió, lehangoltság előidézésére. A kérdés az, vajon alkalmazzák-e effajta célokra?

I. NORTON, AMERIKA CSÁSZÁRA » AZ ÉLET KIRÁLYA Az Amerikai Egyesült Államok császára volt, mégsem írtak róla egyetlen sort sem a történelemkönyvekben. I. Norton, minden kétséget kizáróan, a 19. század egyik legkedveltebb és legfurább uralkodója volt.

Nem örökléssel, ármánykodással, véres harcok közepette került hatalomra, egyszerűen csak kinevezte magát császárrá.

Joshua Abraham Norton 1819-ben, Londonban született, majd Dél-Afrikában nevelkedett. Apja földművesből lett kereskedő, és jelentős vagyont halmozott fel, halála után pedig Norton mindent eladva Brazíliába ment, majd 50 ezer dollárjával San Franciscóba költözött. Különböző telekspekulációs üzletekkel mintegy 250 ezer dolláros vagyonra tett szert. Élete üzletét szerette volna megkötni, amikor a San Franciscóba érkező összes rizsszállítmányt felvásárolta. A termény ára felszökött, Norton azonban még mindig nem volt hajlandó eladni, így amikor beérkezett a kikötőbe egy újabb rakomány, a piac összeomlott és Norton mindenét elveszítette.

A csőd után új életet kezdett, kikiáltotta magát az Amerikai Egyesült Államok császárának, és I. Norton néven megkezdte 21 éves uralkodását. 1859-ben tette közzé proklamációját a San Francisco Bulletin címlapján, és

42

a lapot azonnal elkapkodták. Második dekrétumával feloszlatta a Kongresszust, de parancsát nem teljesítették, így utasítást adott a Kongresszus épületének kiürítésére. A császárnak meggyőződése volt, hogy Mexikó nem képes saját ügyeinek intézésére, így Mexikó Védelmezőjévé nyilvánította magát.

I. Norton San Francisco kedvence lett, a rendeleteit címlapon hozó újságokat pillanatok alatt elkapkodták hűséges alattvalói. Délutánonként peckes léptekkel sétált a város utcáin, fogadta a járókelők köszöntéseit, ellenőrizte a csatornák állapotát, a közalkalmazottak munkáját, és néhanapján benézett egy-egy közintézménybe is. Jó császárhoz híven támogatta a vallást, minden vasárnap más templomban ülte végig az istentiszteletet. I. Norton még adót is bevezetett, amelyet a helyi boltokra és bankokra rótt ki, hetente 25-50 centet kért a boltosoktól, és 3 dollárt a bankoktól. A tulajdonosok nevettek, de a legtöbben fizettek.

A császár mindig rangjához illő öltözetben jelent meg alattvalói előtt: kék katonai uniformisához sétapálcát vagy esernyőt hordott. Fényűző udvartartását egy csúnya szürke épületben rendezte be, amelynek falait Napóleon és Viktória királyné portréi borították.

I. Nortont a város tartotta el, ingyen lakást, étkezést, utazást biztosítottak neki, még a színházak is ülőhelyet tartottak fent a számára. Ha I. Norton megjelent egy előadáson, a közönség csendben felállt, és csak akkor foglalt újra helyet, amikor a császár leült. Egy alkalommal még tüntettek is az uralkodóért. Egy túlbuzgó fiatal rendőr ugyanis csavargás miatt letartóztatta a császárt.

I. Nortont maga a rendőrfőnök engedte ki a cellájából, és hivatalos bocsánatkérésben részesítette.

A császár gyakran intézett dörgedelmes hangvételű leveleket a Washingtoni szenátushoz az ország problémáit és a korrupciót illetően, azonban a fővárosban nem vettek róla tudomást. Uralkodásának 21 éve alatt ugyan 3 elnök is követte egymást, de egyikük sem ismerte el

I. Nortont uralkodónak. A brit Viktória királynő azonban rendszeres levelezésben állt Amerika császárával, II. Pedro brazil király pedig még el is látogatott hozzá.

AGYRESZELÉK HAJDU MARIANN

I. Norton császár 1880. január 30-án távozott az élők sorából, temetésén San Francisco majdnem egész lakossága megjelent, még a hivatalok és a boltok is bezártak. Az uralkodó halálhíre pedig az egész USA-t bejárta a napilapok címoldalán. Sírján az alábbi felirat látható: „Itt nyugszik I. Norton, az Egyesült Államok császára, Mexikó védelmezője.”

Mi volt népszerűségének titka? Talán az egyik San Franciscó-i lapban megjelent nekrológ fogalmazza meg a legjobban: „Norton császár senkit nem ölt meg, senkit nem rabolt ki, senkit sem fosztott meg a hazájától, s ez már önmagában több, mint amit a hasonló foglalkozású emberek bármelyikéről el lehet mondani.”

A CSENDES DÜHTŐL A RADIKÁLIS MOZGALMAKIG’ » A FEKETÉK JOGAI KRITIKA Az idén végre a hazai mozikban is bemutatott The Black Power Mixtape 1967-1975 (Feketék jogai) a tavalyi év egyik nemzetközi kedvence volt, a Sundance Filmfesztiválon be is zsebelt egy díjat a dokumentumfilmes szekcióban. A film érdekessége nem csak abban keresendő, hogy végre nem egy játékfilmes feldolgozását láthatjuk a feketék polgárjogi mozgalmának, hiszen dokumentumfilmről beszélhetünk. Ami igazán különlegessé teszi, az maga a tény, hogy kívülálló, az eseményektől teljesen független nézőpontból mutatja be azt a nyolc évet, melyet a címben jelölnek.

A hatvanas évek végén egy svéd forgatócsoport utazott Amerikába, hogy az afroamerikai közösség polgárjogi mozgalmáról, és az azt meghatározó vezetőkről, sze-

repvállalókról készítsen 16 mm-es dokumentumfilmet.

A csoport olyan világszerte ismert emberekkel készített interjút, mint például a Black Power egyik fő aktivistája, Stokely Carmichael, illetve Martin Luther King, Malcolm X és Angela Davis is többször látható a felvételeken. A képkockák alatt még ma is élő akkori aktivisták és fiatalok narrációját hallhatjuk, akik személyes tapasztalataikat és történeteiket mesélve elevenítik fel a hatvanashetvenes évek eseményeit. A rengeteg felvétel sokáig felhasználatlanul hevert a svéd televízió archívumában, míg az eddig is hasonló tematikájú dokumentum- és rövidfilmeket készítő Göran Olsson elérkezettnek nem gondolta az időt az anyag felkutatására, feldolgozására és újraértelmezésére.

Martin Luther King halálát követően a Nobel-békedíjas lelkésztől tanult békés ellenállást felváltotta a Malcolm X nevéhez kapcsolható radikálisabb gondolkodás és hozzáállás. Halála jelentősen befolyásolta a fejlődő Black Power mozgalmat, mely nem főként az asszimilációért, hanem a plurális társadalomért küzdött. A film több kulcsfontosságú kérdést is feszeget, például hogy meddig lehetséges egy ügy mellett „csak” békés eszközökkel felszólalni, tiltakozni, és mikor válik kikerülhetetlenné az esetleges erőszakos önvédelem vagy megnyilvánulás.

Az elmesélt, általában megrázó, a polgárjogi mozgalmak idejében mégis egészen hétköznapi történetek végül mindkét fogalom, a tisztelet és a tolerancia fontosságára vezeti vissza a nézőket. Ezek érzékeltetésére és az interjúk átkötésére jellegzetes harlemi utcaképekkel és igazán autentikus zenével operál a rendező.

Olsson filmje tisztán, szenzációhajhászás nélkül igyekszik bemutatni a hatvanas-hetvenes évek eseményeit.

Európai dokumentumfilm-készítőként, megfelelő háttéranyaggal és eredeti filmkockával ez talán nem nevezhető igazán nagy kihívásnak, hiszen nemcsak az amerikai független filmesek, hanem természetesen Hollywood egyik kedvenc, szinte már agyonrágott témájának is nevezhetjük az afroamerikai közösség elnyomásának, megszégyenítésének, illetve felemelkedésének történeteit. Ebből a szempontból teljesen lényegtelen, hogy egy nagyobb csoportra vagy kifejezetten egy karakterre

43 43

helyeződik-e a hangsúly.KULTÚRSOKK BORSIK TAMÁS

A független filmesek közül egy rendezőt mindenképp kötelező kiemelni, aki a nyolcvanas évek óta folyamatosan dolgozza fel filmjeiben az afroamerikai közösséget és nációkat érintő problémákat, kérdéseket. Spike Lee az elmúlt közel harminc év, mondhatni, legmeghatározóbb alkotója a témakörnek. Nevéhez köthető például a Denzel Washington főszereplésével készült Malcolm X, amely a címszereplő polgárjogi vezető mozgóképes biográfiájának is tekinthető.

Lee filmjei és a hollywoodi futószalagról precízen az Oscar szezonban érkező, egyértelműen a lelkiismeretfurdalásra és empátiára játszó hányattatott sorsú, majd abból később kiemelkedő feketéket középpontba állító filmek közt elég éles határvonalat húzhatunk. Míg két éve a Szív bajnokai, tavaly pedig A segítség elnyerte az aranyszobrocskát egy-egy kategóriában, a fekete közösség által leginkább megbecsült és elismert rendező díja azonban még mindig várat magára.

VISSZA 2007-BE? Sokaknak meglepő lehet, de az electro stílus gyökerei egészen a 80-as évek USA-jára vezethetőek vissza. Azóta persze számtalan más műfajjal keveredett, hogy kialakuljon az az egyveleg, amely nagyjából a 2000-es évek elején tört be Európába.

megfeledkezni a Daft Punkról sem, akik bár mindig is a finomabb house területén mozogtak, erősen befolyásolták az electro szcénát is akkoriban. 2007-ben megjelent a Justice bemutatkozó lemeze – Cross címen –, amely hatalmas sikert könyvelhetett el, alapjaiban meghatározta a stílus vonásait, mondhatni definiálta, hogy akkoriban mit neveztek az emberek electronak.

Az új irányzat rohamtempóban tört felfelé, a bulik egyre több embert mozgattak meg, és a külön az elektronikára kihegyezetteken túl a könnyűzenei fesztiválok fellépő sorában is egyre gyakrabban találkozhattunk olyan nevekkel, mint Boys Noize, a Bloody Beetroots, Steve Aoki vagy éppen a már említett Justice.

Rengeteg új alfaj vágott magának szeletet a képzeletbeli tortából. A trash az electrot minden addiginál erősebben keverte a rockkal, létrehozva egy fejeket leszakító, laikus fülnek meglehetősen nehezen befogadható elmebetegséget, a fidget pedig a dubsteptől csent el elemeket. Érdemes még a complextroról is szót ejteni.

Mint az elnevezésből azt sejteni lehet, erre a stílusra a szinte követhetetlenül gyorsan váltakozó hangminták és a hasonlóan komplikált bassline jellemző. A trükkös elnevezéssel a műfaj csodagyereke, a már 17 évesen nemzetközi hírnévre szert tevő Porter Robinson állt elő, miután tudatosult benne, hogy nem tudja meghatározni, milyen műfajba is tartozik a zenéje.

120-130 BPM (beats per minute) körül mozgó sebesség, A sort még lehetne folytatni (a hollandoktól útjára indult dutch irány is meglehetősen jelentős, ott a basszus helyett inkább a magas hangokon van a hangsúly, és a „trópusi” hangulatú ütemen), ami viszont kezdett globálisan észrevehetővé válni, hogy egyre hígabb az electro mezőny. Fogytak az eredeti ötletek, és bár minden kialakult műfajon belül születtek igényes darabok, egyre inkább a hatásvadász, kifinomultságot nélkülöző zenék árasztották el az étert, illetve a szórakozóhelyeket. A szomorú tendencia ellenére az emberek kíváncsisága egyre csak nőtt, és az addig inkább csak Európát lázba hozó őrület mára elérte az elektronikus zenével ridegebb kapcsolatot ápoló Egyesült Államokat is.

a hagyományos house-nál jóval keményebb, agyontorzított basszus – ennél persze összetettebb a képlet, de így lehetne a legtömörebben jellemezni az electrot. Legtöbben a legendás francia producer, Mr. Oizo 1999-ben elkövetett Flat Beatjét, és honfitársa, Benny Benassi 3 évvel később piacra dobott Satisfactionjét tekintik a műfaj első olyan alkotásainak, amelyek szélesebb tömegekkel is megismertették az új őrületet. Nem szabad

46

Ezzel eljutottunk napjainkhoz, az EDM – Electronic Dance Music, ahogy az amerikaiak szeretik hívni, ebbe nem csak az electro, hanem a többi manapság népszerű elektronikus műfaj is beletartozik – meghódította az egész világot, közben a „nagy öregek” pedig viszszasírják a pár évvel ezelőtti zenéket és az akkori bulik hangulatát.

Nagyon nem kell elkeseredniük, hiszen akad még pár producer, akit nem ragadott el egyik új vonulat sem.

Boys Noize a műfaj egyik úttörője volt 2006-7 környékén, Out Of Black című új lemezével pedig visszanyúl a gyökerekhez, és szinte ugyanazt a hangzást hozza, ami jellemezte akkoriban is. A német páros saját kiadóval rendelkezik – hagyományápolása egyébként abban is megnyilvánul, hogy a Boys Noize Recordsnál megjelenő összes alkotás bakeliten is napvilágot lát – ahol csak olyan előadókat találunk, akik a klasszikus electro, techno vagy a két műfaj fúziójában (erre manapság az electro techno, future techno és a new techno nevet szokták aggatni) alkotnak. Szintén ismerős lehet a régi motorosoknak Vitalic és Proxy neve, mindketten hosszú kihagyás után térnek vissza új albummal a közeljövőben, az előzetesek alapján a régi időkhöz hű stílusban. „Semmi sem lesz olyan, mint régen...” – használhatnánk ezt az elcsépelt frázist, de mint ebből a rövid áttekintésből is kiderülhetett, a skála rendkívül széles manapság, a műfajok kavalkádjában pedig csak rajtunk és az ízlésünkön múlik, hogy felismerjük-e az igényes munkákat, vagy sodródunk a tömeggel.

PUNNANY MASSIF ORCHESTRA » A CSELLÓ INNENSŐ FELÉRŐL Kapcsolatom a Punnany Massiffal nem indult túl rózsásan, ugyanis sokáig egyáltalán nem szerettem a zenekart. A dolgok azonban 180 fokos fordulatot vettek, és úgy alakult, hogy pár koncert erejéig a csellistájuk lettem, ami, mondanom sem kell, nem volt egy unalmas dolog. Élményeim kiegészítését Meszes Balázs ’Meszi’, a banda énekese vállalta magára.

Valószínűleg nem létezik olyan fiatal Pécsett, aki ne tudná, hogy mi is az a Punnany Massif. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy a PM Live és DJ Set mellett 2011 tavaszán létrejött a Punnany Massif Orchestra nevű felállás is. „Kaptunk egy lehetőséget a Kodály Központtól, hogy egy könnyűzenei programsorozat keretein belül a Zagastic és a Zuboly társaságában egy egyedi hangzású koncertet adjunk” – mondta el Meszi.

KULTÚRSOKK MIKLÁN BIANKA

Így kerültünk a képbe mi, vendégzenészek is. Az akkor még 9 fős alapzenekar így egy hónapra több mint 30 főssé dagadt. A Kodály Központos produkció igencsak nagyszabásúra sikeredett, hiszen a zenekar mellett színpadra lépett a Babits kórusa, break-esek, néptáncosok, valamint cigánytáncosok is – volt, hogy közel 100-an álltunk a színpadon. Mindezek mellett a zenekartól egy teljesen szokatlan és egyedi hangzást hallhattak a nézők. „Az orchestrás számok áthangszerelését Máté (frontember, MC) és Deepy (billentyűs) végezték. A megfelelő embereket Deepy találta meg a zenész kapcsolatokon keresztül” – és Meszi állítását alátámasztandó, így kerültem én is a képbe.

A zenekarról alkotott véleményem az első, akkor még a ZION-ban tartott próbán már megdőlni látszott. Bevallom őszintén, nagyon sokáig azt gondoltam, ez egy túlhype-olt zenekar, akiknek nagyobb a híre, mint a tehetsége, de onnantól kezdve, hogy beleláttam a zenekar életébe és munkájába rájöttem: ezek a srácok tudnak zenélni.

Intenzív volt a próbaidőszak, 4 héten keresztül, heti 2-3szor 5-6 órákat gyakoroltunk, amire szükség is volt, hisz össze kellett csiszolódnunk. Voltak ugyan kották, de a számok javarészt a próbák alatt formálódtak véglegessé, így lapokra, kottafüzetekbe skicceltük nagyrészt.

Tulajdonképpen ez a zenekar és a mi részünkről is egy kísérleti időszak volt.

Munkánkat nemcsak a kevés idő, hanem a létszám is nehezítette, ugyanis rendkívül összetett volt a felállás.

Vonósok, fúvósok, cimbalom, kórus. Mivel minden egymásra épült, a legapróbb részletekig ki kellett dolgozni a számokat. Maximális teljesítmény mellett is nehéz dolgunk volt a színpadon, hisz a kiváló hangosítás ellenére is résen kellett lennünk a koncert alatt. Sokszor például egyáltalán nem hallottunk magunkból semmit. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz kihangosítva játszani.

A fogadtatás a közönség részéről a vártnál, ha lehet, még jobb volt. Azt hiszem, ezzel a produkcióval sikerült valamelyest felráznunk a pécsi zenei szcénát, valamint ez a koncert tette lehetővé, hogy 2012 nyarán, a Veszprémi Utcazene Fesztiválon is játsszunk. Ekkor már va-

47 47

lamennyire ismertük ugyan egymást, de a dolgunkat KULTÚRSOKK ez sem könnyítette meg, ugyanis a fesztiválszezon HAJDU MARIANN miatt csupán másfél hetes próbaidőszak előzte meg a koncertet.

Veszprémben változott a formáció, az énekkar helyett 4 vokalista lány lépett a színpadra, a táncosok már nem jöttek, de kiegészültünk új hangszerekkel, mint például a kaval. Személy szerint én a veszprémi fellépésen jobban éreztem magam. Az kötetlenebb volt, valószínűleg a helyszín miatt is, amiben Meszi is egyetértett: „Azt gondolom, hogy a Kodály Központos koncert megtalálta a célját, Veszprémben azonban volt egy kis kontraszt a zenekar és a közönség között, ugyanis a veszprémi közönség bulizni akart, így hajtotta a zenekart.”

Mondanom sem kell, sokat köszönhetek ennek az időszaknak, ugyanis nemcsak zeneileg fejlődtem – hisz komolyzenészként egészen más volt ebben a közegben játszani, mint intézményes keretek között – hanem új barátokat ismertem meg, és nem utolsó sorban játszhattam 3-4000 ember előtt, ami mindig hatalmas élmény.

IRÁNY A MOZIBA BE! » MÁR FÉL ÉVES A MEGÚJULT URÁNIA Még március végén, egy Rage Against The Machine tribute koncerttel nyitott az újjászületett Uránia. Az új üzemeltetők célja, hogy a korábban a legendás Kino Cafénak is otthont adó mozi a város egyik legnagyobb kulturális központjává váljon. Ez, a sokrétű programfelhozatalt látva, nem is tűnik olyan távolinak.

A Weichinger Károly által tervezett Bauhaus stílusú épületet 1936 szeptemberében adták át, így az Uránia a város második legrégebbi mozija (ugyanis az Apolló Mozit 1912-ben nyitották meg). Filmszínházként elsődleges funkciója természetesen az aktuális filmek vetítése volt, általában napi két alkotással: délután gyermekeknek szóló műveket játszottak, míg a késő délutáni, esti időpontokban az aktuális premiereket tekinthette meg a mozgóképre éhes közönség.

Az előtérben működött a Kino Café, mely olyan zené-

48

szeknek nyújtott kezet, mint a ma már külföldön is turnézó Psycho Mutants vagy a két éve első buliját itt tartó Space Inhalerz. Tulajdonosváltás miatt a Kino már 2010 júniusában kénytelen volt bezárni. A mozi bő másfél évig bírta még, azonban tavaly novemberben a vetítőgép is végleg leállt.

A mozi üzemeltetésére kiírt pályázatot végül a Fishing on Orfű főszervezője, Kálócz Tamás és a FOO és Rockmaraton szervezőiként, illetve a Szenes Klub vezetőiként is ismert Bokor Zoltán és Schmidt Attila projektje nyerte meg. Kezdő lépésként a megváltozott elsődleges funkcióhoz igazították a hely arculatát. Csak a páholyban hagyták meg a székeket, a nagyteremből mind eltűnt, hogy egy kényelmes, nagy tánctér váltsa fel a korábbi nézőteret, hatalmas színpaddal és pulttal.

A fekete és a piros szín dominanciája a festésben és a bútorokban egyértelműen megadja az alaphangulatot a csendes-beszélgetős és az ittas-pogózós estékhez is.

A falakon látható zenészlegendák inspiráló idézetekkel felturbózott plakátjai, illetve a kül- és belterekben is megtalálható Supernem idézetek is nagyban hozzájárulnak a hely rock’n’rollos varázsához.

Programok tekintetében természetesen prioritást élveznek az élőzenei koncertek. Az elmúlt néhány hónapban olyan zenészeket láthatott a közönség az Uránia színpadán, mint a magyar könnyűzene krémjébe tartozó Quimby, Budapest Bár, a „hazai” Punnany Massif vagy éppen örökös francia kedvenceink, a bolondos La Fanfare en Pétard.

A koncertek mellet azonban számos különböző korcsoportot és társaságot érintő programokkal is találkozhatunk a kínálatban. Nívósabb sportesemények kapcsán is számíthatunk az Urániára – a nyáron zajló labdarúgó Európa-bajnokságot óriás vásznon követhettük végig a kinti elviselhetetlen forróság elől a páholyra menekülve. Ősszel a foci szerelmesei bajnokok ligájának mérkőzéseit, míg az amerikai futball hívei az NFL vasárnap

éjjeli közvetítéseit követethetik figyelemmel egy igazi KULTÚRSOKK moziszékben hátradőlve. A vetítéseket legtöbbször ital- MATUZ ANDRÁS, RICHOLM ORSOLYA ÁRVAI PÉTER, akcióval vagy értékes nyereményeket felvonultató játékokkal vegyítik, ezért különösen érdemes figyelemmel követni a facebookos eseményeket.

Az üzemeltetők kifejezetten fontosnak tartják, hogy a különböző nonprofit kezdeményezéseknek, programoknak is helyet tudjanak biztosítani. A már végső álomra szenderült ZION-ból például idén átkerült az október elején megtartott városismereti játék, a második City Adventure.

Végül az Uránia, annak ellenére, hogy elsődlegesen már nem filmszínházként funkcionál, szívesen használja ki adottságait. Szeptemberben a Kiddo című interaktív film vetítését óriási érdeklődés övezte, a Zenélő Egyetemmel karöltve indított ZEN Filmklub pedig csütörtökönként vetíti a kurzusokhoz kapcsolódó tematikus filmeket, a belépés természetesen mindenkinek ingyenes. Szóval a jelszó még mindig: irány a moziba be!

Kővirág című 1978-as alkotása, hasonlóan a japán képzőművész, Issei Amemiya Párbeszéd című művéhez, egy különleges betontechnológiai eljárással készült, melyet Amemiya a Szilárd Leó parkban felállított monumentális szobrával honosított meg Pécsen. A technika lényege, hogy az adott fémvázat dróthálóval beborította, majd a művész erre halmozta több rétegben a speciális összetételű, könnyen alakítható cementet.

Az egyik nézőpontból tulipánra emlékeztető Kővirág kicsit arrébb lépve már rózsaszerű formát ölt, de igazából minden irányból más-más képet mutat. A matematikusok szerint egy Möbius-szalagot ábrázol, tehát egy olyan kétdimenziós (jelen esetben természetesen három dimenzióban bemutatott) felületet, amelynek különlegessége, hogy csak egyetlen oldala és egyetlen éle van.

A SZOBORRÓL, AMIT MINDENKI LÁTOTT, DE SENKI SEM ISMER

Ilyen sokat és ilyen körülményesen ritkán beszélünk olyasmiről, ami sokak szerint egy pinát ábrázol, de Kígyós Sándornak ezt is sikerült elérnie. Erről a jelenségről meg kellett kérdeznünk az utca emberét is.

Van, aki kartondoboznak látja, és van, aki rajzfilmszereplőnek. Van, aki virágosládát látna a helyén, és van, aki kosárlabdapályát.

Mit ábrázol valójában, honnan jött, és mit akar? A Rókus Sétányon található Kővirág szobor története dióhéjban.

Ha azt mondjuk, hogy Kővirág szobor, nem hiszem, hogy sok pécsi bölcsész elméjében gyúl világosság, erre elég korrekt összeget mernénk tenni. Ezért kicsit sajnáljuk Kígyós Sándort, de bizonyos szempontból irigyei is vagyunk.

A nagyrészt 21-24 éves korosztály szinte ugyanúgy vélekedett a sétány hírhedt szobráról. Kezdetben nem merték kimondani, ami minden fejben ott motoszkált.

Volt, aki bátortalanul „összehajtott kartondoboznak”, míg más rajzfilmbe illő „robotboynak” nevezte a művet.

A kérdésünkre, miszerint gusztusos-e a szobor, és beleillik-e a panelok védelmével körülvett lejtős utca látványába, a járókelők egyhangú igennel feleltek. Meg voltak elégedve a műalkotással, kijelentették, olyannyira a szívükhöz nőtt, hogy nem tudnának mást elképzelni a helyére. Persze, a férfiúi vágyak csak kibuktak megkérdezettjeinkből, az egyik egyetemi hallgató határozottan kérte, építtessünk ide egy kiülős kocsmát (persze, megtartva a múltra utaló jeleket, a bárszékek kis Möbiusszalagok legyenek).

Kígyós Sándor a hazai modern szobrászat jeles képviselője volt, Pécsváradon kezdte, és ott is fejezte be pályafutását. 1984-ben bekövetkezett haláláig jelentős kulturális központtá szervezte a pécsváradi művelődési házat, illetve alkotó munkája mellett esztétikát tanított a Pécsi Tudományegyetemen.

Beszélgettünk továbbá egy házaspárral, akik másfél éves kislányukkal játszottak a szobor körül. A kérdéseinkre nagyon segítőkészen válaszoló anyuka mosolyogva ecsetelte, hogy szebb lett volna valami magyarosabb ide, mondjuk egy Kossuth-szobor, de mivel a mostani remek mászóka a kisgyerekeknek, őt nem nagyon za-

// A szerkesztőség munkáját egy napra megakasztotta az előbbi bekezdés, de végül úgy döntöttünk, hogy némi esetleges pironkodást bevállalunk, és nem áldozzuk fel a cikk dinamikáját és poénját... így a PécsiBölcsész történetében először és most másodszor leírtuk, hogy pina. – a szerk //

49 49

varja az ittléte. Megjegyezte a beszélgetésünk végén, KULTÚRSOKK hogyha Kossuth-szobor MATUZ lenne ANDRÁS itt, nem engedné meg a kislányának, hogy felmásszon rá. Ez biztosan még nyugodtabb létre szenderítette Magyarország hajdani kormányzóját.

A tömeg véleménye tehát alapvetően pozitív a Kígyósszobor láttán. Egy fiú úgy érvelt, a Széchenyi térhez képest még ez is jobb, a „miértre” pedig szomorúan válaszolt, miszerint kevés a pénz, és szerinte a felújítások a főtéren félresikerültek; inkább költöttek volna hasznosabb dolgokra a környéken.

ketten, de ez még belefért a humor kategóriájába.

Az persze nem tisztünk, hogy ítéletet mondjunk a szobor felett, és ennek több oka is van. Kezdjük a közhelyessel: az esztétika jelenlegi állása szerint műalkotás az, amit az alkotója annak szán. Másrészt pedig, csak hogy már-már valóban coelhoi mélységekig süllyedjünk a semmitmondásban: szép az, ami érdek nélkül tetszik.

Nekünk viszont valóban tetszik ez a szobor. Jó érzés elmenni mellette, megmászni, meg ki tudja, mit csinálni még vele, amiket aztán másnap győzünk letagadni.

Szeretjük ezt a szobrot. Illetve, ha nem is szeretjük, de hiányozna, ha nem lenne.

Nagyepikai tulajdonságokat is hordozott a gólyatábor: sokkal több mint 250 szereplő, számos cselekményszál, melyek közül természetesen egy fővonal emelkedett ki, a többit pedig fedje jótékony homály. Még az olimpián sem lehettünk részesei olyan kiélezett küzdelemnek, mint amilyen a BTK táborában zajlott. Patakokban folyó fröccs és sör, hagymát rágcsáló rágógumi-vadászok, gargalizáló énektehetségek, lelkes sztriptíztáncosok, zsűri vesztegetése alkohollal és testi adottságokkal, sok mindent látott narancssárga hosszabbító és egy bugyi a pszichósok zászlóján. Szerencsére fordulatokból sem volt hiány. Még matematikai fordulatra is találunk példát, ha felidézzük a „Mission possible”-re keresztelt programot. Tízszer 360° egy műanyagpohár fölött, melynek tartalmát már elfogyasztottad, noha nem paradicsomlé volt. Aztán fuss, és ne ess el. Impossible.

„GÓLYA ÍR”

Epikai fordulatok is gazdagították az eseményt: a Facebook-on megismert, kedves seniorokról kiderült, hogy inszomniások, rekedtek, különböző élvezeti cikkek és a tapsolás megszállottjai, valamint hogy nagyon sokat fáj a fejük. Az étkezésünkben viszont kellemes fordulat állt be. Az első reggel ízlelt „virsli” után mindenki fogadkozott, hogy ezentúl sörön és vodkán fog élni, de a harmadik nap olyan székelykáposztát kaptunk, melynek elfogyasztása után még az öreg székely bácsi a viccből is megnyalta volna mind a tíz bajszát!

Hősünk keményen küzdött a leragadó szemhéjak és az elalvás ellen. A „Bevezetés az irodalomtudományba” című óra nem megfelelő hely az előző napi Szenes-buli kipihenésére. No, de az a buli… Perceken belül az asszociációk sora eljutott a gólyatáborig.

Nem szabad. Most az irodalmi műnemekre, műfajokra kell koncentrálni. A szemek szépen lecsukódnak, hősünk felváltva motyogja a következő szavakat: irodalom, gólyatábor, műnem, buli. Végül a biológiai szükséglet nyer: emberünk mély álomba zuhan.

2012-es BTK-s Csapatépítő Tréning Sikondán. A gólyatábor kevert műfaj, ugyanis mindhárom műnem jellegzetességeit magában hordozza. A lírai rész először akkor mutatkozott meg, amikor verset kellett tanulnunk.

Jobban mondva dalt egy nyúlról, aki elment a bálba.

Később új helyzetbe kerültünk: saját kreativitásunkat élhettük ki, amelyre lehetőséget a csapatinduló megírása adott. A líra az egyén belső érzéseire fekteti a hangsúlyt, mint például a szerelem. Ebben nem volt hiány; láthattunk középkori lovagokat megszégyenítő udvarlásokat és úriemberekhez nem méltó násztáncot a par-

50

A drámai műfajok párbeszédeken alapulnak. A gólyatáborban ez orvosilag nem tanácsolt hangerővel történt a fent említett seniorok és gólyáik között. A párbeszédek mondanivalója hagyott némi kivetnivalót maga után, és számomra rendszeresen elmaradt a shakespeare-i katarzis. Állításomat egy példával szeretném érzékeltetni: Senior: - PTE! Gólyák: - Aha-aha.

A tragikomédia sajátosságai az utolsó napon jelentkeztek. Tragikus volt, hogy ott kellett hagynunk frissen kötött barátságainkat és Sikondát, de ugyanakkor komikus is volt látni azokat az alapvető életfunkciókra képtelen egyetemistákat, akik négy napja ugyanabban a pólóban járnak-kelnek.

- Ébredj már – a padtárs rántotta vissza hősünket a valós világba. – Vége az előadásnak.

Ezt a történetet a kollégium liftjében hallottam, de az is lehet, hogy én találtam ki. Teljesen mindegy. A lényeg,

Feltöltőkártyások:

Beszéljetek korlátlanul minden Vodafone-ossal Válts VitaMAX Tuningra, ha 26 év alatti vagy és telefonálj 0 Ft-ért belföldi hálózatunkon! Havi 5 000 Ft-os feltöltéssel, lakossági használat esetén.

Az ajánlat 2012. október 15-től december 15-ig érhető el, csak lakossági használatra. A VitaMAX Tuning 14 - 26 éves kor közötti magánszemélyek számára érhető el, tarifakedvezmény esetén mindig az utolsó feltöltés összege határozza meg a díjakat, 30 napon belüli többszöri feltöltés esetén a felhasználási idők nem adódnak össze. Amennyiben a feltöltés 3 000 Ft alatti összeggel történik, a kedvezmény elveszik, az Ügyfél perc-és SMS-díja 46,5 Ft lesz. A percdíjak normál díjas belföldi hívásokra érvényesek, a számlázás egyperces egységekben történik. A VitaMAX Tuning tarifát használó Ügyfeleinknek a VitaMAX Jutalom (a Jutalom SMS és a Jutalom Perc) valamint az 5 Szám Féláron és a Románia Kedvezmény szolgáltatások nem érhetőek el. A Jutalom Net előzetes regisztráció után, belföldi adatforgalomra használható fel, az aktiválástól számított 7, illetve 30 napig. Regisztrálni díjmentesen, a 1270-re küldött JutalomNet szó elküldésével lehet. Amennyiben az Ügyfél a felhasználási időn belül ismét feltölti egyenlegét, az addig fel nem használt adatforgalom összeadódik az új feltöltéshez járóval, egészen 1 GB-ig. A felhasználási idő újra kezdődik az új Jutalom Net aktiválásától számítva. A 3G lefedettségi terület naprakészen megtekinthető a www.vodafone.hu/lefedettseg oldalon. A 3G/HSDPA/HSUPA-technológiával lefedett területeken az internet szolgáltatás általánosan elvárható le- és feltöltési sebessége 2/1 Mbit/s; a garantált sebesség az új szabályozásnak megfelelően az esetek 100%-ára vonatkozóan adandó meg, ennek értéke 0/0 Mbit/s. A VitaMAX Tuning tarifa egyéb szolgáltatásaira a VitaMAX Standard tarifa díjszabása érvényes. 28 évesen átváltjuk az Ügyfelet a Vodafone legkedvezőbb lakossági kártyás tarifacsomagjára. A Vodafone a nyomdahibákért nem vállal felelősséget. További feltételek és információk az üzletekben, a belföldi hálózaton díjmentesen hívható 1270-es telefonszámon, valamint a www.vodafone.hu/tuning weboldalon.