PécsiBölcsész 2013. december

PB 2013 december.indd 1

2013.12.07. 14:29

I Utat nyitunk a jövőbe I A Vidámpark halála

Cthulhu kedvenc zenekara

A sajtó tehetetlensége I Az Öt Szem mindent hall I Nincs hús, ami akadályt szabna

Egy generáció médiahasználatáról

Comedia finita est VII. évfolyam 4. szám

Bölcsész közéleti és kulturális periodika

t&pub

t s i k

ran restau

r e y n a PB 2013 december.indd 2

2013.12.07. 14:29

04 - Bakuretz Bonnie - Egy pompás bál 05 - Bogdán Erik - Első nap a médiadzsungelben 06 - 07 - Cziszer Marietta - Egy generáció médiahasználatáról 08 - 09 - Cziszer Marietta - A deportálásnál hatásosabb hatalomgyakorlási módszerekről 10 -11 - Lenthár Balázs - „Nem felzárkózunk Nyugat-Európához, hanem leszakadunk tőle” 12 - Keresztes Dániel - Kína, geopolitika és foci - Interjú Vörös Zoltánnal 13 - Vörös Zoltán: Kína legfőbb tengeri kereskedelmi útvonalának biztonsági kockázatai 14 - Stemler Miklós - Utat nyitunk a jövőbe 15 - Richolm Orsolya - A Vidámpark halála 16 - 17 - Harta Viktor - Mint a lucaszék, úgy készül az egyetemi bicikliút 18 - Árvai Péter - A sajtó tehetetlensége 19 - Keresztes Dániel - Az Öt Szem mindent hall 20 - 21 Lenthár Balázs - Orosz polgárháború 22 - Borsik Tamás - 50 éves a Doctor Who 23 - Richolm Orsolya - Dalok régről és nemrégről 24 - Richolm Orsolya - A szerelem jó a szerelem csúnya 25 - Árvai Péter - A fiúknak is jár egy Coelho 26 - Borsik Tamás - A depresszív francia riviéra - megjelent Gesaffelstein új lemeze 27 - Várnagy Szabolcs - Cthulhu kedvenc zenekara 28 - Keresztes Dániel - Nemzetközi politika és a Z Világháború + vámos eszti grafika 29 - Borsik Tamás - Sátánizmus, a tévhitek vallása 30 - Bakuretz Bonnie - Mayhem- a pokol dallama 31 - Borsik Tamás: Focusban a jövő 32 - Vidó Gábor: A sötétség mélyén a fény sem szabadít fel 33 - Cziszer Marietta - Az vagy, amit megeszel - vagy még annál is rosszabb 34 - 35 Cziszer Marietta - „Minden egyes három perc egy külön zenei világ” 36 - Vámos Eszti egész oldalas grafika 37 - Bakuretz Bonnie - Fogyócska 38 - 39 - Árvai Péter - Mókuspörkölt és bikahere 40 - Bogdán Erik - Nincs hús, ami akadályt szabna 41 - Árvai Péter - Kutyából is lehet szalonna 42 - Harta Viktor - Jávorszarvas vagyok, alkoholista Pécsi Bölcsész - bölcsész kulturális és közéleti periodika Kiadja a PTE BTK Hallgatói Önkormányzata.

VII. évfolyam 4. szám, december 2.

Felelős kiadó: Vancsik Péter Főszerkesztő: Lenthár Balázs Főszerkesztő-helyettes: Várnagy Szabolcs Olvasószerkesztő: Mészáros Gabriella Tördelőszerkesztő, arculat: Barabás Norbert Íróink: Richolm Orsolya, Árvai Péter, Matuz András, Borsik Tamás, Cziszer Marietta, Keresztes Dániel, Bogdán Erik, Vörös Zoltán, Bakuretz Bonnie, Stemler Miklós, Harta Viktor, Vidó Gábor Fotó: Taragyia Tomiszláv, Pálvölgyi Panna, Simor Kamilla, Grósz Judit, Cziszer Marietta Grafikák: Lugosi Tamás, Vámos Eszter Cím: 7624. Pécs, Ifjúság útja 6. – Diákcentrum Telefon: +36 (72) 503 600 / 24235 Fax: +36 (72) 503 613 Honlap: www.pecsibolcsesz.hu, szerkesztoseg@pecsibolcsesz.hu

PB 2013 december.indd 3

2013.12.07. 14:29

KAPTÁR BAKURETZ BONNIE

EGY POMPÁS BÁL Az este, amikor az összes táncos lábú zseni egy helyen van. Az este, amikor nem a zh-ra készülés jelenti a kellemes szórakozást, hanem egy bál, amelyre a csinos hallgatók csillogó szemmel indulnak a Pollack aulája felé.

Idén a Pollack és a BTK együttműködésében jött létre a gólyabál, ami egy remek ötletnek bizonyult. Az úri muri nagy siker volt a sok szempillát bodorító lány és cipőjüket tisztogató fiú körében. Bevált trükk, hisz mindenki szereti a gólyákat és a nem gólyákat. Magunkat és egymást ünnepelni pedig jó buli.

riszálhatta tovább a nagyteremben, így visszanyerve az életkedvét. Mivel több tombolasorsolás nem is volt, így már csak a jó állóképességűek maradtak, mert a nagy táncolás folytatódott egészen hajnalig. Megérkezett Zagar és Dj Portugal is, remek hangulatot biztosítva a talpalávalóikkal. Eközben fogytak az italok, és kígyózott a sor a hotdog-árus lánynál, új ismeretségek születtek, és kialakult egy szorosabb kötelék a két kar között.

Az idei gólyabál remélhetőleg kedves volt mindazoknak, akiket ünnepeltünk, azaz az elsőéves gólyáknak és odalátogatónak. A szervezők pedig örömittas tekintettel nyugtázták, hogy milyen színvonalas estét varázsoltak nekünk. Ezek után, mikor elfogyott a virsli, az ingyen sör, üresedett a táncparkett, és egyre több taxi állt sorba odakint, mindenki hazament sajgó lábain, levette cipőjét, nyakkendőjét, karszalagjára hajtotta fejét és tovább mulatott a tollasbálban.

Kedves beszédek szólnak a világbékéről és a szeretetről, viccekkel mulattatnak, táncosokat hoznak, és ezek után még az Afrika című örökzöld, nagy kedvencre is lehet szórakozni a Perfect Zenekar jóvoltából. Ilyenkor esnek be azok, akik pontosak akartak lenni, csak nem sikerült első körben a smink, vagy nem hűlt le időben a pezsgő. Ami ez után jön, az kicsit amorf vagy vicces, de roppant bájos, hisz ki nem tűnik furcsának magas sarkúban csápolva vagy nyakkendőben szökdelve? Mulatni minden esetben tudni kell, mert hiába van valaki frakkban, ha helyben futni a PASO-ra így is lehet. Nem csak mi, de Krsa is hozta kedvenc öltözékét, a fehér öltönyt, így a bálozók hamar azonosultak a helyzettel.

Remélhetőleg ez a kis technikai nehézség a lányoknál se volt a későbbiekben gond. Voltak bálkirály és bálkirálynő címért táncoló párok, a győztes szalagot is kapott ennek fényében. De persze tudjuk, az összes fiú igazi bálkirály volt aznap este, és az is tény, hogy mi, lányok, mind gyönyörű bálkirálynőnek születtünk. Mi sem igazolná ezt jobban, mint a kismilliárd szebbnél szebb kép, amely elárasztja a közösségi oldalakat.

Aztán folytatódott a pompás bálozás. Közben, ha valaki elfáradt, koktélok, pálinkák, sörkóstolók szolgáltak frissítőül, de egyszerű indok volt azért is abbahagyni időnként a báli fitneszt, mert arra futott egy tombolás lány, és persze mindenki nyerni akart. A Pannonia Allstars Ska Orchestra után ki is derült, hogy ki nyerte a fődíjat és minden egyéb nyereményt, nekik ez úton is gratulálunk!

Mivel én sem nyertem, és sokan mások sem, ennél a résznél abba is hagyhattuk volna a mókázást. Reméljük, mindenki túltette magát az ügyön. Jobb esetben nem változott át a sulibuli egy szomorú kiöltözős estévé, mert miután mindenki eldobta vagy szétszórta jó pár vesztes tombolaszelvényét, átfuthatott Space-re, vagy

4 PB 2013 december.indd 4

2013.12.07. 14:29

KAPTÁR BOGDÁN ERIK

ELSŐ NAP A MÉDIADZSUNGELBEN A Mérték Médiafesztivál két napon át tartó előadássorozat volt, melynek a Zsolnay Negyed adott otthont. Az érdeklődők betekinthettek a média működésének kulisszái mögé, és megismerkedhettek az ott operáló szakemberekkel. Az eseményt a Mérték Médiaelemző Műhely rendezte a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék tanárainak közreműködésével.

A fesztivál november 9-én, csütörtökön, délelőtt tíz órakor vette kezdetét. A látogatók workshopokon és kerekasztal-beszélgetéseken vehettek részt. Egy időben több programot is indítottak, így mindenki kiválaszthatta a neki legszimpatikusabbat. A reggeli programok közül a rádiós piac címűt választottam, ahol bemutatták az analóg közvetítés problémáit, valamint betekintést nyerhettünk a Médiatanács működésébe és a rádióadók terjeszkedési stratégiáiba.

Kétfajta terjeszkedési stratégia létezik Magyarországon, az egyik a vételkörzet-bővítés, a másik pedig a hálózatba kapcsolás. Az első verzió frekvenciáról frekvenciára lépkedve bővíti a hálózatot, a második pedig kisebb, távoli rádióadókat kapcsol össze a saját adásával.

Miután átvettük a „játékszabályokat”, egy Monopolyszerű játékkal zártuk a workshopot, ahol megtervezhettük a saját rádióbirodalmunkat.

Végül a közönség is kérdezhetett a szakemberektől. Az egyik legérdekesebb kérdés a civil szervezetek lázadó mivoltával volt kapcsolatos. Ezt a témát Szuhay Márton fejtette ki, aki szerint nem feltétlenül rendszerbontó vagy kormányellenes lázadókra kell gondolni, ha civil csoportokról beszélünk. Ilyenek azok a nénik is, akik horgoló klubot alapítanak, és minden pénteken lemennek a művelődési házba, ahelyett, hogy a televíziót néznék.

A következő előadás az európai polgári kezdeményezésről szólt. Az európai polgári kezdeményezés jogalkotási javaslat előterjesztésére kéri az Európai Bizottságot olyan ügyekben, amelyekkel kapcsolatban az Unió hatáskörébe tartozik a jogszabályok alkotása. A beszélgetés témája a média sokszínűségének érdekében indított kezdeményezés volt. Arról beszélgettünk, hogy a gazdaság vagy a politika befolyásolja-e jobban a médiát, majd hogy miért a politika? Középpontban az európai országok médiaszabadsága állt. Megtippelhettük, hogy kiknél a legjobb és legrosszabb a helyzet, aki eltalálta az kapott valami ajándékot. Svédország áll a lista élén, Görögország pedig a legalján. A bónuszkörben Magyarország helyét saccolhattuk meg, amit eltaláltam és nyertem vele egy bögrét. Mi a 15. helyen állunk a rangsorban, ami nem túl jó hír. A panel arra hívta fel a figyelmet, hogy csakis a mi segítségünkkel lehet Magyarországot az élvonalba juttatni Az előadások után benéztem a 001-es terembe, ahol reggeltől kezdve olyan filmeket vetítettek, amelyek a médiáról szólnak, mint például a Good Night and Good Luck és a The Social Network.

Egy kis mozizás után kiállításmegnyitóval zártam a fesztivál első napját. Csősz Géza nyerte az Alliance Française amatőr fotóversenyét, akinek A nők világa című kiállítását tekinthettük meg.

Ezután a Civil szervezetek szerepe című szekcióbeszélgetés mellett döntöttem, ahol négy civil szervezetet képviselő szakember vitatta meg az ezekkel kapcsolatos kérdéseket egymással és a közönséggel. Ilyen téma volt például a rendszerváltás óta történt sok változás.

Szabó Máté, a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) képviselője például arról beszélt, hogy az aktivistaviselkedés és a médiaanyag készítésének fontossága megnőtt. Már nem csupán a jogfejlesztés az elsődleges feladatuk.

Ezután megpróbáltuk definiálni a civil szó jelentését.

Móricz Ilona, a Független Médiaközpont igazgatója szerint mindenki civilnek számít, aki jót akar tenni a köz érdekében. Hangsúlyozta az együttműködés fontosságát is.

5 PB 2013 december.indd 5

5

2013.12.07. 14:29

KAPTÁR CZISZER MARIETTA

EGY GENERÁCIÓ MÉDIAHASZNÁLATÁRÓL » INTERAKTÍV KONFERENCIA A ZSOLNAY NEGYEDBEN A médiaerőszak kapcsán kialakult morális pánik lecsengése után a társadalom- és médiatudományi szakemberek homloklebenyén neonszínben az a fő kérdés villog, hogy a Z generáció tagjai milyen módon használják a médiát. Vajon hogyan éli meg egy tizenéves, hogy édesanyja csókja helyett Facebook pittyenés ébreszti fel reggelente? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszegetett az „Egy generáció médiahasználatáról” elnevezésű konferencia. Az alábbi cikk egy szubjektív gondolatmenetre fűzte fel a meghallgatott előadások egy részét.

Egyetemistaként hajlandóak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy a középiskola nem szűnt meg, miután könnyes szemmel intettünk búcsút a tizenkét évnyi gyermekkornak. A közoktatás ugyanúgy (?) folyik tovább, tanulók jönnek és mennek, tanárok idegei mondják fel a szolgálatot, vagy birkóznak meg az újabb kihívásokkal. A jelen középiskolás tanulóinak minden percét áthatja az egyre fejlettebb információs és kommunikációs technológia, így digitális bennszülöttekként (Marc Prensky megfogalmazását használva) már máshogy élik meg a hétköznapokat, más módon gondolkoznak és tanulnak.

Ez nem ördögtől való dolog, hiszen az előző generáció hagyományozta ezt a mediatizált világot rájuk (ránk), ezért fontos ennek következményeire is odafigyelni.

Nemcsak az számít, hogy mára egy képernyőről vezérelhetővé váltak otthonunk elektronikus kütyüjei, hanem az is, hogy ez például milyen változásokat indukál a gyermekek kognitív fejlődésében, az emberi kapcsolatokban.

Hogy milyen médiafogyasztási szokásai van a Z generációnak, azaz az 1995 után születetteknek, hogyan értelmezik a tudományt, miképpen reagálnak a szülők

és az oktatási intézmények a változásokra? Ezekre a kérdésekre adott választ – és említett más hiánypontokat és irányokat – a TÁMOP projekt keretében indított kutatások első szemléjét jelentő „Egy generáció médiahasználatáról” elnevezésű konferencia a Zsolnay Kulturális Negyedben. A kétnapos előadásdömpingen határon túli és magyarországi egyetemek (PTE, az SZTE, a Sapientia EMTE, az ELTE, a DE és a BBTE) professzorai és hallgatói szólaltak meg.

Szijártó Zsolt (PTE) bevezető előadásában egy kisfilmmel érzékletesen mutatta be a Z generáció portréját, melyben a fiatal fiú világának határai szinte megegyeznek képernyőjének határaival (a kameraszem mint az emberi tekintet). Pontosan ezért van szükség a megváltozott médiakörnyezethez igazodva a médiakutatás újragondolására, hogy a valóságnak megfelelően árnyalhassuk a fiatalokról alkotott véleményünket. A megismert kutatások az igazi valóság egy-egy szeletét mutatták be.

Fontos azzal kezdeni, hogy már a kisgyermekek életében is egyre nagyobb szerepet játszanak a digitális eszközök. Csizmadia Csilla (SZTE) kutatásából kiderült, hogy a szülők pontatlanul ítélik meg óvodáskorú gyermekeik viszonyát a digitális eszközökhöz (többet, jobban használják, mint gondolnák). Érdekesség még, hogy több megkérdezett óvodás tudja használni az okostelefont, mint bekötni a cipőfűzőjét. Horváth Nikolett (SZTE) előadásában kifejtette, hogy a korai tapasztalatok és érzelmi kapcsolatok döntő hatással vannak az agy struktúrájára, ezért lenne fontos, hogy a gyermek, amennyire csak lehet, kihasználja testét és elméjét, amit viszont a digitális média túlzott használata megakadályoz. A Z generáció életében egyre meghatá-

6 PB 2013 december.indd 6

2013.12.07. 14:29

KAPTÁR CZISZER MARIETTA

rozóbbak az online identitásépítés és kapcsolatok, az interneten keresztül élik meg a valahová tartozás élményét, szükségleteik kielégítésére azt használják. Mindezek miatt most kiemelkedően fontos a tudatos, éber és megfontolt szülői szerepvállalás és családi kapcsolatok kialakítása, illetve az élményközpontú oktatás (Flowélmény – Csíkszentmihályi Mihály), hiszen a legjobb teljesítmény mindig élményekhez társul.

Ehhez közvetlenül kapcsolódik Szanyi-Nagy Judit (PTE) előadása, amely a digitális (vagy interaktív) táblák használatát vizsgálta az általános- és középiskolákban, és megállapítást nyert, hogy ez a technológia – eltekintve a magyarországi kihasználatlanságától – elősegíti a Z generáció eredményes tanulását, akik előnyben részesítik a képeket a szövegekkel szemben, azonnal információhoz akarnak jutni, és a játékos tanulást preferálják. Az interaktív tábla több érzékszervünkre hat egyszerre, kreatív alkalmazási lehetőségeket nyújt, mellyel megnő a diákok aktivitása és a tanórai idő kihasználtsága. Mindezek miatt van szükség arra, hogy Magyarországon elterjedjenek a tanulóközpontú és interaktivitásra épülő pedagógiai módszerek, hiszen már nem a tanár és a könyvek jelentik a diákok egyedüli információforrását, ahogy azt Duga Zsófia (PTE) is elmondta. A tanárnak mentorrá, digitális bevándorlóvá kell válnia (Prensky).

Fontos megjegyezni, hogy a digitális média nem mindenhova szüremlik be elsöprő erővel, így például Gagyi József (Sapientia EMTE) előadásában kifejtette, hogy Csíkfalva községben (Románia) annak ellenére, hogy egyre több család szerez be számítógépet, és tanulja meg használni azt, számukra az nem egy ablak a világra, csak egy archívum, egy újabb gép, amelynél sokkal nagyobb értékűnek számít egy autó.

Egy nemrég elindított, a dél-dunántúli régióra vonatkozó

kutatás arra kereste a választ, hogy a Z generációnak milyen a mindennapi médiahasználata. A fiatalok körében a legtöbbet használt eszköz természetesen a telefon és a számítógép volt, legritkábban használt pedig a rádió és az újság. Átlagosan napi 6,4 órát töltenek médiahasználattal, de egyénileg egymástól merőben eltérő válaszokat is kaptak (1-2 és 8-9 óra) a kutatók. Érdekes adalék, hogy speciális érdeklődés esetén a megkérdezettek még mindig a szöveget és a könyveket preferálják az internet és a televízió helyett (Guld Ádám – PTE). Németh Boglárka (ELTE) a roma fiatalok kommunikációs eszközhasználatával kapcsolatban készített interjúkat, amelyből megtudtuk, hogy ők is tisztában vannak azzal, hogy a sok televíziónézés negatív megítéléssel jár együtt. Hátrányos helyzetükből adódóan körükben a mobiltelefonnak van kiemelt szerepe, utána következik a televízió, de azt sem aktívan használják, inkább a társadalmi élet hátteréül szolgál. Csoportosan tekintik meg a műsorokat, amit azonnal meg is beszélnek, viszont a tudatos, kritikus attitűd csak keveseknél jelenik meg.

Több szekcióban is fiatalok által kedvelt kommunikációs formák kerültek középpontba. Maksa Gyula (PTE) a képregények ismeretterjesztő mintáiról beszélt, mely , megszüntetve a pedagógiai hierarchiát, közelebb hozza az adót és a vevőt.

A képregény felidézhet szubjektív szerzőn keresztül egy történelmi múltat, mintát mutathat a szabadidő eltöltésére, de jogi, vallási, politikai vagy akár természettudományi ismeretterjesztésre is alkalmas. Glózer Rita (PTE) Pempi példáján keresztül mutatta meg, hogy a YouTube, amely a társadalmi, kulturális és technológiai trendek metszéspontjában van, a szórakoztatáson keresztül, a populáris kultúra és például a média szereplőinek remixelésével képes a közügyekhez is közelíteni a Z generációt.

Biokibernetikus adathordozóként köldökzsinórral csatlakozunk az Anya számítógépre, lehívjuk az élethez szükséges információkat. A biztonságos burokból kikerülve magunknak építünk tűzfalat, és igyekszünk minél több alkalmazással színesíteni az élet nevű játékot. Ez a tény – még ha nem is ennyire sarkítva – így van az emberiség kezdete óta. Ma annyival nehezebb a Z generációnak, hogy több a forma, az eszköz és az információ, amiből fel kell építenie saját egyedi rendszerét.

Ez a konferencia egy jó kiindulópont ahhoz, hogy mint tapasztalt rendszergazdák, kiutat mutassunk az esetleges szerverleállásoknál.

7 PB 2013 december.indd 7

7

2013.12.07. 14:29

KAPTÁR CZISZER MARIETTA

A DEPORTÁLÁSNÁL HATÁSOSABB HATALOMGYAKORLÁSI MÓDSZEREKRŐL Magyarországon alig több mint húsz éve beszélhetünk demokráciáról, így nem meglepő azt állítani, hogy a közvélemény vagy akár a történettudomány iránt elhivatottak alig tudnak valamit a korábbi rendszerekben történt ügyekről. Ungváry Krisztián a kádárizmus világába nyújtott betekintést mindazoknak, akik részt vettek a Bölcsészakadémia november tizennegyedikei előadásán.

Dr. Ungváry Krisztián, az OSZK 1956-os Intézetének történésze Kádárizmus és állambiztonság – Hatalomgyakorlási módszerek a pártállamban című előadása elején elmondta, hogy a kádárizmus ugyanolyan intézményi háttérrel működött, mint a Rákosi-rendszer vagy a sztálinizmus bármely megvalósult rendszere: a politikai bizottságok, a hatalomgyakorlás fő eszközei és csatornái ugyanúgy működtek. Egy párt határozta meg, hogy mi történjen, és mi nem. Az ugyanolyan struktúrák mögött azonban más tartalmak rejtőztek. A nyolcvanas évek végén az NDK-ban például posztsztálinista rezsim működött, politikai gyilkosságokkal, melyeket a titkosszolgálat rendelt és hajtott végre, míg ez a magyar kádárizmusban fel sem merült ekkoriban, mert nem volt rá szükség.

Egy érdekes anekdotával folytattuk az értekezést. A hatvanas években egy rendőr állattal folytatott nemi viszonyt, rajtakapták, majd a tárgyalás során megkérdezték tőle, „Miért nem kért segítséget a párttól?”. Ebből látszik, hogy abban a korban a párt jelentett mindent, hiszen a pártbizottság tagjai azt gondolták, egy ilyen ember betegségéhez is segítséget tud nyújtani.

A párthatásköri listák ismerete nélkül nem értelmezhető a szocializmus. A pártbizottságok hierarchikusan épültek egymásra, legfelül az MSZMP Központi Bizottsága

állt, alatta voltak a megyei jogú, a városi, a járási és a kisebb pártbizottságok. Ezek megalakulásakor készítették el a hatásköri listát, melyek megszabták az egyes pártszervezetek jogosítványait. Ezekből kiderül, hogy a pártbizottságok például állást foglalhattak személyi ügyekben, előzetesen véleményezhették az egyes posztokra jelölteket, minősítették a vezetőség munkáját. Gyakorlatilag nem nagyon volt olyan funkció, ami ne tartozott volna valamilyen pártbizottság hatáskörébe.

Ez volt a kontroll egyik legfontosabb és leghatásosabb eszköze.

Az állam és a párt a demokratikus centralizmus elve alapján kapcsolódott egymáshoz, minden állami szervnek volt pártmegfelelője, amelyek a fenti listák alapján működtek. A legfelső szinten a politikai bizottságok álltak, melyek szerepe nagyjából megegyezett a miniszterekével. Ezen túl egy alsófokú párt valamilyen tisztségére csak olyan személyt jelölhettek, akit előtte a felsőfokú pártszerv jóváhagyott, önmagában ez nevetségessé tette a választásokat. A rendszer ezzel kizárta, hogy bármelyik pontján az alárendelt állami hivatal olyasmit tegyen, amit a pártbizottság nem hagyott jóvá. Abban az esetben, ha zavar támadt a gépezetben, instruktorokat hívtak, akik a pártállam legfontosabb, teljhatalmú képviselői voltak.

A gyakorlatban mindez állambiztonsági szempontból információáramoltatással valósult meg, melyekről a levéltárakban lévő, különböző jelentések tanúskodnak.

Rengeteg embernek bepoloskázták a telefonját, majd az összefüggéstelen beszélgetésekből fél éves, narratív, átfogó elbeszélést írtak, mely történeti vagy irodalmi szempontból is elképesztő kihívás. Ezek többsége írásos formában fennmaradt az utókor számára, míg a megrendeléseket többnyire nem dokumentálták.

Az összes információnak a hálózati személy csupán

8 PB 2013 december.indd 8

2013.12.07. 14:29

KAPTÁR CZISZER MARIETTA

körülbelül a tíz-tizenöt százalékát adta, a hivatalos társadalmi és alkalmi kapcsolatok majdnem ugyanannyi információt adtak, a pártszervek szintén, és más forrásokból is érkeztek adatok. A kádárizmus hazai sajátosságként azt vallotta, hogy „aki nincs ellenünk, az velünk van”, ebből adódóan kialakult egy olyan laza együttműködési rendszer, amelyben az érintetteknek nem volt fedőneve, nem voltak ellenük terhelő adatok, az együttműködést mellérendeltségi alapon vállalták, sőt, adott esetben bizonyos dolgokról tájékoztatták őket az állambiztonsági tisztek.

Három ilyen típusú együttműködés létezett, az alkalmi, a társadalmi és a hivatalos kapcsolat. Alkalmi kapcsolat a temető melletti virágárus, akit egy konkrét operatív ügyben arra kérnek, hogy figyelje meg, kik látogatják meg mondjuk Kovács János sírját. A társadalmi kapcsolat olyan személyt jelent, aki társadalmi funkciójából adódóan folyamatosan olyan helyzetbe kerül, amikor jelenteni tud: kocsmában, az utcán, bárhol. A hivatalos kapcsolat pedig mindig olyan személy, aki valamilyen hivatal vezetője, így automatikusan vált ügynökké. Az azonos ideológiai meggyőződés, közös cél érdekében mellérendelt módon működött együtt az állambiztonsági tiszttel, akivel rendszeresen találkozott.

Ezek az emberek sokszor baráti viszonyban voltak az operatív tiszttel. Önkéntesen, a nyomásgyakorlásnak még a látszatát is kerülve működtek együtt, ami fontos pszichikai momentum, hiszen információt szerezni kényszerrel nehezebb, különösen hosszú távon, illetve kevésbé megbízható. Azoknál az ügynököknél, akiket zsarolással szerveztek be, több pénzt kell költeni az ellenőrzésre, kevésbé voltak önállóak, ezért törekedni kellett arra, hogy a zsarolás mégse legyen nyilvánvaló, illetve hogy minél előbb közös ideológiai alapra helyezzék, az együttműködését önkéntessé változtassák.

Amikor ez nem sikerült, és használhatatlannak bizonyult az ügynök, ki kellett zárni. Ungváry több konkrét esetet is felolvasott, melyek a kizárás különböző okaira derítettek fényt. Volt például egy férfi, aki „arra hivatkozott, hogy a beszervezés óta nagyon nyugtalan, attól fél, hogy őt is megölik, mint az általa olvasott képregényekben szereplő ügynököket. Lakhelyétől távol vállalt munkát, hogy ezzel is okot szolgáltasson a kapcsolat megszakítására”. Előfordult, hogy valaki lelkiismereti problémákról panaszkodott, hogy nem tud titkot tartani felesége előtt. Valaki nem volt hajlandó írásban jelenteni, vagy alacsony műveltsége és politikai képzetlensége miatt tehetetlen volt, esetleg a túlzott italfogyasztás, betegség, féltékenység miatt nem volt képes jelenteni, vagy direkt csak olyan dolgokról informálta a tisztjét, amiről úgy gondolta, már úgy is tudják. Mindezek a példák tanúskodnak a civil bátorságról, az óriási fluktuációról, minden évben a hálózat húsz százalékát kellett kizárni alkalmatlanság miatt.

A pártszervezetek hierarchiájában is volt beszámolási és jelentési kötelezettség, heti információs jelentések formájában, melyek alapvetően hangulatjelentések voltak és nem tartalmaztak személyre szabott információkat, de ezzel volt egy plusz információs csatorna, amit maga a párt és nem az állambiztonság készített.

A deportálás és kivégzés helyett már a sztálinizmus idején kialakítottak finomabb módszereket az elhajló politikai véleményt nyilvánítókkal szemben, ilyen a máig minden országban létező bomlasztás, lejáratás és tisztogatás. Az állambiztonság és a párt szövevénye az egész társadalmat átfogta, hivatalos társadalmi kapcsolatokon és az alapvetően mindenhol jelen lévő párton keresztül. Elméletben ez biztosította a magyar társadalom teljes kontrollját, de ahogy a példákból is kiderül, a gyakorlat mást mutatott.

9 PB 2013 december.indd 9

9

2013.12.07. 14:29

KAPTÁR LENTHÁR BALÁZS

„NEM FELZÁRKÓZUNK NYUGAT-EURÓPÁHOZ, HANEM LESZAKADUNK TŐLE” » INTERJÚ UNGVÁRY KRISZTIÁN TÖRTÉNÉS�SZEL A XX. századi magyar történelem egyik legismertebb kortárs kutatójával, Ungváry Krisztiánnal a Bölcsészakadémián megtartott előadása előtt beszélgettünk történelemszemléletről, közéletről, Magyarországról és Nyugat-Európáról.

PécsiBölcsész: Mi vezette Önt a történészszakma felé?

Ungváry Krisztián: A családomból sokan megfordultak az elmúlt rendszer börtöneiben, amit sosem titkoltak, amikor kicsi voltam, sokat meséltek ezekről az időkről.

A felmenőim között ráadásul hivatásos katonatiszt is volt, szóval, amikor ezek kombinálódtak, egy nagyon érdekes, kettős világban találtam magam, mert más volt otthon és más volt kint. A szüleim pedig – nagyon helyesen – komoly hangsúlyt fektettek arra, hogy érzékeltessék a két világ közötti különbségeket PB: Mennyire volt mozgástere az elmúlt rendszerben az ilyen jellegű kísérleteknek?

U.K.: Én 1969-ben születtem, ami azt jelenti, hogy a legjobb időszakba csöppentem bele, hiszen egyetemre már nem akkor jártam, amikor ennek még komolyabb következményei lehettek volna. Engem már nem tudtak megnyomorítani azok a dolgok, amik, ha tíz évvel korábban kerülök be a felsőoktatásba, lelkileg minden bizonnyal súlyosan érintettek volna, tehát mondhatjuk, hogy nagyon olcsón megúsztam.

PB: Egy kicsit a mai közállapotokra terelve a szót, mi a véleménye erről a nagyon furcsa, kettős történelemfelfogásról, ami a XX. századdal kapcsolatosan él az emberek fejében?

U.K.: A mostani regnáló formáció alapvetően baloldalról nem nagyon tud szavazatokat elhozni, ezzel szemben a jobboldalról és a szélsőjobbtól igen. Ebből adódik, hogy egy kettős történelemstruktúrát kell működtetnie, melynek keretében médiájának egy része a jobbikos szavazót szólitja meg, míg másik része pedig a keresztény-konzervatív voksolókat. Demokrata – Heti Válasz, Magyar Hírlap – Magyar Nemzet, Echo TV – Hír TV és a történeti intézetek terén is ez a helyzet, ugyanis a nagy sajtóvisszhangot kapott Veritas mellett van még vagy hat kormányközeli intézet.

PB: Akkor megint egyfajta gleichschaltolásra kell felkészülni?

U.K.: Nem, ez kielégítés. A gleichschaltolás az, amikor egy létező rendszert megerőszakolnak. Itt azonban nem az történik, hogy a Történettudományi Intézetet meg-

10 PB 2013 december.indd 10

2013.12.07. 14:29

KAPTÁR LENTHÁR BALÁZS

Az azonban már más kérdés, hogy a konstrukció meglehetősen nóvum, tehát hogy egy történeti kutatóintézetet a miniszterelnökség irányít, ilyen nemhogy a szocializmusban nem volt, hanem mondjuk Tadzsikisztánban sincs. Nem beszélve arról, hogy a Veritas mint név alapvetően egy borkereskedést juttat eszembe

U.K.: Én viktimológiai szemléletnek nevezném, ami barát-ellenség koordináták alapján próbálja elbeszélni a történteket. Erre egyébként mindenkiben van hajlam, hiszen ez a legolcsóbb értelmezési klisé, bár a nyugateurópai országokban – elsősorban Németországban, de nem csak ott – létezik egy olyanfajta társadalomkritika, amelyik ezt nem támogatja. Sajnos Kelet-Európában és itt, Magyarországon is a mindenkori politika nem érdekelt abban, hogy ez a viktimológiai szempont megszűnjön, hiszen ez kiválóan alkalmas a jelenkori politikai ellenség lejáratására.

PB: Lehet, hogy egy kicsit több van ebben a kettős történelemszemléletben, mint a pártok marakodása a szavazatkoncokért. Sokkal inkább olybá tűnik, mintha a XX. századnak nem lenne olyan magyar közéleti figurája, aki mögött széles tömegek sorakoznának fel. Talán majd egyszer Nagy Imre lehet az az ember. Ön hogy látja ezt?

Ez azonban oda vezet, hogy a népbutítás folyamatosan zajlik, és a közélet színvonala is nemhogy emelkedne, hanem csökken, és nem felzárkózunk Nyugat-Európához, hanem leszakadunk tőle. Ez nem az utóbbi két-három év, hanem egy huszonkét-huszonhárom éve tartó folyamat, bizonyos értelemben pártoktól és kormányoktól független eredménye.

U.K.: Nagy Imre jobb- és baloldalon egyaránt elismert személyiség, de ugye mégiscsak egy kommunista politikus volt, akinek a halála példaértékű volt, viszont az élete nem minden szempontból az. Kormányunk azonban hosszas vajúdás, Wass Albertre és Tormay Cécilere való kitekintés után gróf Bethlen István személyében megtalálta azt a politikust, akit már régen fel kellett volna fedezniük a kormányzatoknak, mint azt az embert, aki a leginkább integratív tud lenni a XX. századi viszonylatban, tehát ami késik nem múlik.

PB: A szakma mennyiben tudja befolyásolni ezeket a tendenciákat?

erőszakolják, hanem az intézet mellett, feltételezésem szerint annak bevonása nélkül, alapítanak egy másikat.

Ennek örülnünk kéne nekünk, történészeknek, hiszen új munkahelyek keletkeznek.

PB: Itt elsősorban egy társadalmi konszenzusra lenne igény, szóval Ön elképzelhetőnek tartja, hogy a baloldal számára is posszibilis személyiség lehet Bethlen?

U.K.: Szerintem igen, mégpedig azért, mert ha a választékot megnézzük, ez annyira a legkisebb rossz, hogy e mögé még azok is beállnak sebeiket nyalogatva, akik egyébként Bethlent mint politikust nem tartják rokonszenvesnek. Számos hibája volt neki is, például a szociális érzékenységével nem nagyon tüntetett, ebből a szempontból nem volt egy Slachta Margit, sem egy Kéthly Anna. De ha figyelembe vesszük, hogy ő nem azért volt antifasiszta, mert kommunista volt, hanem azért, mert egyszerűen megvetette azt a gyakorlatot, melynek során az állam az állampolgárok összes dolgába beleszól. Ez egy hatalmas és ma is aktuális politikai krédó, ilyen szempontból Bethlent akár nevezhetnénk liberálisnak is, és hogy ez nem idejétmúlt, abban egészen biztos vagyok.

PB: Mi lehet az oka annak, hogy a magyar társadalom történelemszemléletére a XIX. századi romantikus regények szereposztása jellemző?

U.K.: Alapvetően azt gondolom, hogy ez egy kultúrpolitikai kérdés, a szakma mint olyan, többségében mégis a foglalkozását komolyan vevő emberekből áll, mégis mindig fognak találni egy-egy légióst, aki hajlandó lesz obskúrus nézetek népszerűsítésére, és adott esetben egyetemi diplomája is van, de ez nem a szakma. Magyarországon az a gond, hogy a szellemi alvilág és a ténylegesen szakmának nevezhető miliő nem válik most már el annyira egymástól. Ha megnézzük a magyarság eredettörténete körül kialakult nagyon súlyos ügyeket (hun-magyar történet, rovásírás, Szíriusz etc), amik most már parlamenten belül is publicitást kapnak, konkrétan van arra egy párt, amelyik a témához kapcsolódó történeti tényeket tagadja, mely tagadása az ókorral kezdődik, és a legújabb korig tart.

Ez ellen a szakma sok mindent tenni nem tud, nyilván kijelentheti, hogy az az egy-két ember, aki közülünk ezt az irányzatot támogatja, jobb lenne, ha nem tenné, de nem a szakmának van arra lehetősége, hogy az ezen nézetek propagálására rendelkezésre álló források fölött diszponáljon. Ehhez egy politikai döntés kell. Mint ahogyan az is politikai döntés volt, amikor a Nemzeti Alaptanterv keretein belül meghatározták, hogy hány fajta történelemkönyvnek kell lennie. Megjegyezném, hogy a jelenlegi helyzet még mindig jó, hiszen a nácik taníthatnak náci történelemkönyvből, a nem nácik meg választhatnak még hat-hét másikból, bár ha életbe lép a centralizálás, tartok tőle, hogy a felhozatalból nem a legjobbat fogják kiválasztani.

11 11 PB 2013 december.indd 11

2013.12.07. 14:29

KAPTÁR KERESZTES DÁNIEL

KÍNA, GEOPOLITIKA ÉS FOCI » INTERJÚ VÖRÖS ZOLTÁNNAL A PTE Politikatudományi és Nemzetközi Tanulmányok Tanszéke méretében kicsi, de fontossága annál nagyobb, hiszen munkatársai és hallgatói a mindegyikünkre kiható bel- és külpolitikai folyamatok feltérképezésével, megértésével foglalkoznak. Vörös Zoltán PhD-hallgatóval készített interjúnk a tanszéki munkába és saját szakterületébe enged rövid betekintést.

PécsiBölcsész: Mi vitt rá arra, hogy politológiával kezdj el foglalkozni?

Vörös Zoltán: Középiskolai éveim során inkább a jogi pálya volt az, ami a szemeim előtt lebegett, aztán az utolsó gimnáziumi év alatt döntöttem a politológia mellett. Soha nem készültem politológusnak, de akkor, ott ráakadtam, és megtetszett. Igaz, a legtöbb ismerősöm jogásznak ment, de nem bántam meg.

PB: Mi a kutatási területed?

V.Z.: Egyetemi tanulmányaim 3. évében kezdett el körvonalazódni a kutatási területem, amely Kína globális kapcsolatait, gazdasági és politikai fejlődését és az ezt veszélyeztető tényezőket foglalja magában. A doktori programban is ebben a témában dolgozom, publikálok, főként a bel- és külpolitikai kihívásokra koncentrálva, mint a növekvő társadalmi különbségek, környezeti problémák és szeparatista törekvések.

PB: Mennyire van aktualitása ennek a témának?

V.Z.: Bár Kína növekvő gazdasági és politikai jelentősége elég széles körben ismert, a hétköznapi sajtó ritkán foglakozik ezen feltörekvő hatalom kihívásaival. A fogyó és romló minőségű vízkészletek itt is hatalmas problémát fognak okozni a jövőben. Nagy a vidék-város ellentét is; míg 700 millió ember mélyszegénységben vagy annál nem sokkal jobb körülmények között él, addig a lakosság másik fele európai életvitelt tud folytatni, és a második autó megvásárlásán gondolkodik. A tudomá-

nyos konferenciák, publikációk hatalmas mennyisége is utal a témakör jelentőségére.

PB: Milyen élmény számodra a tanítás?

V.Z.: Imádom. Főleg azért, mert hasznosnak tartom az általam tartott kurzusokat, de azért is, mert olyan órákat tarthatok, amelyek közel állnak az érdeklődési területemhez. Szerintem jó, ha tudunk a világ eseményeiről.

Sajnos sokszor nem látunk tovább a környező országoknál, pedig gyakran ennél messzebb is történnek Magyarországot, ezáltal minket is befolyásoló események.

Nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó óráimon igyekszem a diákok tekintetét ráirányítani ezekre a tényezőkre, és bátorítani őket a véleményük kifejezésére.

PB: A PhD program után milyen terveid vannak?

V.Z.: Elég bizonytalan a helyzet, nem tudom még. Az egyik opció, hogy a tanszéken maradok mint oktató, és folytatom a publikálást, kutatást. Ezen kívül még nincs konkrét elképzelésem. Fiatalként amúgy is nehéz elhelyezkedni, főleg Pécs környékén. Tudtommal az egyetemen kívül nincs nagyon lehetőség nemzetközi kapcsolatokból megélni. Minden esetre nem aggódok, lesz, ahogy lesz. Majd ha odaértünk, kitalálom a következő lépést.

PB: Amikor nem tanítasz vagy kutatsz, mivel töltöd az időd?

V.Z.: Olvasni rendkívül szeretek, nem csak szakirodalmat. A sci-fi műfaj nagy kedvencem. Nemcsak könyveket olvasok, de a világhálón is rengeteg időt töltök, mondhatni netfüggő vagyok. Ha találok egy érdekes cikket, szeretem végigolvasni a kapcsolódó anyagokat is. Mindemellett a focival foglalkozom hobbiszerűen, bár nem sportolok aktívan.

PB: Ha jól tudom, jártál Kínában. Távol-keleti utazásod során láttál vagy ettél-e valami furcsát?

V.Z.: Bár élőben nem láttam, de az északi vidékeken még mindig esznek kutyát. Ezt egy Kínában élő ismerősöm fényképpel is megerősítette. De én nem találkoztam nagyon különös ételekkel. Pekingi kacsához nem jutottam hozzá, ezeréves tojáshoz, meg sült bogarakhoz nem is szerettem volna. Érdekes viszont, hogy a kínaiak mindenhez forró zöld teát isznak, és a marhahúsnak kísértetiesen disznó íze van. Egy biztos, Kínában nagyságrendekkel jobb a kínai kaja, mint Magyarországon.

12 PB 2013 december.indd 12

2013.12.07. 14:29

KAPTÁR VÖRÖS ZOLTÁN

KÍNA LEGFŐBB TENGERI KERESKEDELMI ÚTVONALÁNAK BIZTONSÁGI KOCKÁZATAI Jelenlegi kutatásom Kína fő tengeri kereskedelmi útvonalára, annak kritikus pontjaira és a biztonságot veszélyeztető kihívásaira fókuszál.

Kína számára az egyre nagyobb energiaigény kielégítése nem csupán gazdasági, hanem társadalmi és politikai prioritás is. A gazdasági teljesítmény fokozása és az aktuális ötéves tervben kiemelt helyen szereplő egy főre jutó GDP-növekedés hajszolása egyaránt elsődleges fontosságú Peking számára, a gazdaság visszaesése ugyanis súlyos következményekkel járna, melyet a Kommunista Párt vezetői nem akarnak megkockáztatni: hatalmuk biztosítását látják a materiális legitimációban, azaz az életszínvonal folyamatos emelésében és ezáltal az elégedetlenkedő hangok elcsendesítésében. A társadalmi problémák ugyanis, ha a felszín alatt tartva is, de jelen vannak az ázsiai országban, és a politikai vezetés, érzékelve a kihívásokat, igyekszik megoldást találni rájuk. Ehhez azonban fontos az urbanizált rétegek által szinte már elvárt életszínvonal-növekedés biztosítása, illetve a rurális rétegek egyre jelentősebb elégedetlenségeinek csillapítása, azaz a gazdasági teljesítmény további fokozása.

Kína energiafelhasználásának 20%-át a kőolaj adja, fogyasztása 7,5%-kal nő évente, miközben saját szükségletei biztosításában igen korlátozottak az ázsiai ország lehetőségei. Az ország kőolajfüggősége már évekkel a prognosztizált időpont előtt, 2009-ben riasztó szinteket ért el, jelenleg a napi 9 millió hordós fogyasztás 60%-a származik importból. Még riasztóbb azonban, hogy az ország kőolajimportjának 80 százaléka, tehát a Közel-Keleten, Latin-Amerikában és Afrikában felvásárolt készletek mégis egy útvonalon, Kína legfontosabb kereskedelmi útvonalán érkeznek, ahol Peking képességei korlátozottak szállítmányaik megvédésére, biztosítására.

partoknál megerősödő kalózkodással és Afrika instabil országaival találja szemben magát.

Az útvonal teljes hosszának biztosítására Kínának nincs megfelelő katonai ereje, gyorsuló ütemben fejlesztett hadereje még évekig képtelen lesz az ország határaitól távoli jelenlét fenntartására, ennek következtében alternatív megoldásokkal, katonai állomásokkal és szárazföldi kőolajvezetékekkel igyekszik biztonságossá tenni kőolajimportját. Márpedig a tengeri szállítás számos kihívással szembesül az útvonal majdnem teljes hosszán.

A Dél-Kínai-tenger ismételten felerősödő felségvitái az érdekelt országok között már fizikai atrocitásokkal is jártak, a Malaka-szoros szabad átjárhatósága pedig az útvonal egyik Achilles-sarka, nem említve az itt is megjelenő kalózkodást. Az Indiai-óceán védtelen vizein sem kedvezőbb a helyzet Peking számára, így Kína ehelyütt belekezdett egyik legkomplexebb külpolitikai vállalkozásába: a Gyöngysor-projektnek, azaz a haditengerészeti támaszpontok kiépítésének nyilvánvaló célja az országba tartó szállítmányok biztonságának szavatolása, ugyanakkor a beruházás lehetőséget nyújt az Indiaióceánon való jelenlét stabilizálására is.

A közel-keleti olajhoz történő zavartalan hozzáférés úgyszintén nem garantált, mint ahogy Afrikában is számos kihívással kell szembenéznie az ázsiai hatalomnak, látható tehát, hogy Kína legjelentősebb és legforgalmasabb kereskedelmi útvonala egyúttal a gazdaság egyik gyenge pontja is.

A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

A Dél-Kínai-tengertől a Malaka-szoroson és az Indiaióceánon áthaladó, több mint 12 000 km hosszú útvonal egyik ágán Peking az évtizedek óta gócpontnak számító Hormuzi-szorossal, másik ágán pedig a szomáliai

13 13 PB 2013 december.indd 13

2013.12.07. 14:29

KAPTÁR STEMLER MIKLÓS

UTAT NYITUNK A JÖVŐBE » KÉSZÍTSD EL ELSŐ HANGFELVÉTELEDET A ZENÉLŐ EGYETEMMEL! Magyarországon egyedülálló, külföldön már kipróbált kezdeményezést indít útjára a Zenélő Egyetem Nyitott Stúdió néven, amely egyetemi zenekarok, előadók számára nyújt lehetőséget professzionális szintű hangfelvétel elkészítésére. A lehetőség minden egyetemi polgár előtt nyitva áll.

Térítésmentesen, professzionális technikán, hangmérnöki segítséggel készíthetnek mostantól hangfelvételt a Pécsi Tudományegyetem hallgatói, oktatói és dolgozói, azaz az egyetemi polgárok a Zenélő Egyetem (PTE ZEN) Zsolnay Negyedben található stúdiója jóvoltából.

A Magyarországon minden további túlzás nélkül egyedülálló program újabb jelentős lépés a ZEN számára, amely fennállása szűk két éve alatt beemelte a populáris könnyűzenét a formális egyetemi képzésbe, neves vendégelőadók sorát hozta el Pécsre, és gyakorlati lehetőséget biztosított a fesztiválszervezésbe, hangosításba, avagy médiakommunikációba belekóstolni kívánó hallgatók számára.

A Nyitott Stúdió program mindenképpen hiánypótló kezdeményezés, hiszen a fiatal zenekarok, előadók egyik legfontosabb problémájára kínál megoldást, ezáltal méltó körülmények között rögzíthetik dalukat az egész ország-világ számára – mondani sem kell, hogy mindez legalább annyira fontos egy zenekar életében, mint az első színpadra lépésük. A legnagyobb korlát természetesen a pénz, hiszen sokan nem engedhetik meg maguknak a drága stúdióidőt, mondta el Beck Zoli, a ZEN szakmai igazgatója, aki végigjárta a magyar rock and roll rögös útjait, míg befutott zenekarával. A ZEN Nyitott Stúdiója esélyt kínál mindenki számára az egyetemi polgárok közül, ráadásul a profi stúdiótechnika mellé profi hangmérnöki és produceri segítséget is kínál a kezdők részére, az ideális dal kiválasztásától kezdve egészen a hanganyag keveréséig. A nyitottság abban is megnyilvánul, tette hozzá Zoli, hogy nincsenek műfaji, stílusbeli megkötések: a lényeg a tehetség és a zene szeretete.

A tehetség kibontásán túl a ZEN természetesen a tanulásról is szól, és ez a Nyitott Stúdióra is igaz. Nemcsak a zenekarok ismerkedhetnek meg a hangrögzítés és a

produceri munka rejtelmeivel, hanem a ZEN eziránt érdeklődő hallgatói is. Beck Zoli szavaival a Nyitott Stúdió kicsit olyan, mint egy menő étterem látványkonyhája, ahol a jövő hangmérnökei figyelik a (remélhetőleg) jövő sztárjainak születését, de akár arra is lehetőség nyílhat, hogy a rajongók legyenek részesei kiskedvenceik karrierjének elindulásának.

A fejlettebb rock and roll élettel rendelkező országokban léteznek hasonló kezdeményezések, és ahogy ott sem, nálunk sem befolyásolja mindez hátrányosan a piaci viszonyokat a professzionális hangstúdiók szemszögéből, vélekedik Zoli. Sőt, a Nyitott Stúdió zenekarokat tesz késszé a nagyvilág és a nagy stúdiók számára.

A következő lépés a kész produkciók menedzselése, amely a ZEN egyik fontos célja a kezdetektől fogva.

A tervek erre vonatkozóan is ígéretesen alakulnak, és minden remény megvan arra Beck Zoli szerint, hogy a belátható jövőben megvalósuljon az a komplex tehetséggondozó program, amiért annak idején megálmodták a Zenélő Egyetemet.

A ZEN gárdája a zenopenstudio@gmail.com címen várja rövid, 1000 karakteres bemutatkozásotokat a zenekar és a kapcsolattartó nevével, elérhetőségeivel, és ha van, demo felvételekkel. Kövessétek a ZEN-t a Facebook-on, ahol mindig naprakész infókat találhattok rólunk: https://www.facebook.com/zeneloegyetem

14 PB 2013 december.indd 14

2013.12.07. 14:29

KÖZTÜNKSZÓLVA RICHOLM ORSOLYA

A VIDÁMPARK HALÁLA A Budapesti Vidámpark körhintájának fehér és barna lovai egymás farkát követték véget nem érő versenyükben százhetvenöt éven át, és az értelmetlen hajkurászás sosem ért célt. Tavaly év vége óta hivatalossá vált, hogy a folyton körkörösen haladó hintók és paripák végleg leállnak eredeti valójukban, és Budapest szívének infarktusközpontja végleg bezárja kapuit.

Aki sosem járt még a Fővárosi Nagycirkusz és a Fővárosi Állat- és Növénykert mellett elhelyezkedő óriás vurstliban, nem fogja szomorúan hiányolni az élete hátralevő részéből ezt az élményt, csak egyszerűn kimarad a közös emlékezetből. Pár rozsdás és nyikorgó játékgépen kívül, amelyeket negyven percen belül mind ki lehetett próbálni, nem tudott már nagyon meglepni senkit a helyszín. Az üzemeltetők próbálkoztak pár évente valami új géppel feldobni a palettát, de olyan keservesen és érdektelenül sikerült, mint egy hódban lecsillapítani a fafaragás iránti vágyat.

Nem volt túlságosan színvonalas a Vidámpark populáris játékgép-felhozatala, de nem is ezek miatt okozott an�nyi embernek szívfájdalmat a hosszú múlttal rendelkező park bezárásának híre. A történelmi emlékeknek tekinthető első játékszerek feldobták a gyerekek számára a családi programokat, a drasztikus módon meggyilkolt Vidámparkból ezek fognak a leginkább hiányozni.

gunkból a belső szervek rosszullétét. Az üvegtermen végigbotorkálva, a nap lezárásaképpen végigcsobogott velünk a Mesecsónak sárgás fénye a vízben, majd a Barlangvasút hűvös terében az ötévesek mellett együtt izgulhattuk végig János vitéz történetét. Villództak esténként a fények, és néha, a hűvösebb nyári napokon összebújva, a talajról báli táncnak tűnt az Ikarus madarainak pörgése toronymagasban, versengve az igazi madarak röptével.

Most, hogy szeptember végén bezárták a szórakoztatásra kijelölt területet, és átadták az Állatkert kibővítésének céljából, az embereket annyira sem érdekli a Vidámpark, mint télen a gondolat, hogy ellátogassanak oda. Jövő nyáron talán feltűnik még valakinek, hogy eltűnt, de amilyen gyorsan felszámolták, úgy veszett el az igény, hogy valaki még keresse. Az antik játékok egy részét beépítik a kibővített Állatkertbe, és talán jobb is, hogy a T-Rex emberi fizikumokat kikészítő gépe helyett jegesmedvék fognak farkasszemet nézni a pereces turistákkal.

Zárás után, a Vidámpark legrégebbi körhintáján a lovak most egyhelyben merednek maguk elé, kifaragott tekintetükkel az üvegablakon kívülre bámulnak, amit százhetvenöt éves fennállásuk alatt sohasem bírtak átlépni, hiába forogtak minden nap, amíg rugós testük újra meg újra próbált kitörni a lecsavarozott talapzatról, hogy elszaladjanak, magukkal víve a Vidámpark 1950es évekbeli emlékeit.

A legalapvetőbb kellék a szellemvasút volt, amely sosem volt rémisztő, de mindig fel kellett rá ülni legalább egyszer és eljátszani, hogy micsoda kaland a síneken a dodzsemszerű autókban ülve végighaladni, közben beszippantva a szellemvasútra jellemző kellemes bűzt.

Az óriáskerékről beláttuk a parkot, és onnan fentről a problémák és aggályok olyan kicsinek tűntek, akár a szülőket az Elvarázsolt kastély felé ráncigáló gyerekek a földön. A tetőpontra érve miénk volt Budapest, majd visszabillentünk a valóságba, és újra a vattacukros standhoz húzott a gyomor, mielőtt beálltunk az öreg, fahullámvasút kígyózó sorába, amelyről minden menet előtt megállapítottuk, hogy „most fog összetörni alattunk”.

A baráti körök itt váltak szorosabbá, amikor a legbátortalanabbat ültettük fel a műbikára, majd szégyentelenül kinevettük, és itt lépett a szerelem következő fokozatára, ahogyan a Titanic után kézen fogva adtuk ki ma-

15 15 PB 2013 december.indd 15

2013.12.07. 14:29

KÖZTÜNKSZÓLVA HARTA VIKTOR

MINT A LUCASZÉK, ÚGY KÉSZÜL AZ EGYETEMI BICIKLIÚT Tavaly januárban megígérték, majd kétszer elhalasztották, de idén ősszel már szemmel láthatóan nekiálltak építeni azt a bicikliutat, mely a PTE Ifjúság úti épületeit és a Zsolnay Negyedet kötné össze. Ha a kis magyar rögvalóság nem int be ismét, 2014 tavaszán bringák tucatjai ingázhatnak az újdonsült ösvényen.

Az egyetemi bicikliút – melyre komoly igény van a kerékpáros közlekedésnek egyáltalán nem kedvező Pécsett – építését elsőként 2012 januárjában jelentették be. Akkor a város alpolgármestere, Nagy Csaba és Egry Dóra, a Pécsi Városfejlesztési Nonprofit Zrt. fejlesztési igazgatója szinte szuperlatívuszokban beszélt a projekt fontosságáról, mely a Pécsi Tudományegyetem Ifjúság úti campusa és a Zsolnay Negyed között lenne köldökzsinór a kétkerekűeknek. Kiderült az is, hogy a Magyar

Kerékpárosklub szakmai támogatásával megvalósuló beruházás durván 75 millió forintba kerül, de ennek a 90 százalékát, 67,5 millió forintot európai uniós pályázati forrás fedezi, így összesen 7,5 millió forint az, amit a városnak a saját farzsebéből kell előcsapnia. A projekt beharangozóján a megjelentek elárulták, a kerékpárút mentén mintegy száz férőhelyet biztosító kerékpártámaszt is el fognak helyezni. Időközben kiderült az is, hogy a biciklisek miatt a városfallal körülvett történelmi belváros teljes területén minden jármű számára 30 kilométer per órás sebességkorlátozás életbe léptetését is tervezik.

A bringaút első szakasza a tervek szerint az Ifjúság útjától a Barbakán térig tartana, a második szakasz a Barbakántól nyúlna egészen a Király utcáig, a harmadik, utolsó szakaszt pedig a történelmi belvárost a Zsolnay Negyeddel összekötő vonal jelentené.

A „Pécs - Egyetemvárosi kerékpárhálózat fejlesztése” című projekt pontos útvonala: PTE-BTK, Ifjúsági úti bejárat - Rókus utca, sportpálya - Rókus utca - Zója utca - Petőfi utca - Xavér templom - Kodály Zoltán utca - Attila utca - Báthory utca - Klimó György utca - Esze Tamás utca - Janus Pannonius utca - Széchenyi tér - Mária utca - Nagy Flórián utca - Király utca - Felsővámház utca - Major utca - Zsolnay Kulturális Negyed.

A kerékpárosok útjának kialakítási munkálatai az első tervek szerint 2012 októbere és 2013 májusa között zaj-

16 PB 2013 december.indd 16

2013.12.07. 14:29

KÖZTÜNKSZÓLVA HARTA VIKTOR

lottak volna, de ahogy az sajnos országunkban gyakran lenni szokott, a projekt csúszni kezdett. Ez év januárjában már olyan nyilatkozat látott napvilágot a Pécsi Városfejlesztési Nonprofit Zrt. részéről, hogy az új határidő 2013 májusa helyett 2013 nyár vége lesz, a bringások pedig az őszi szemeszter kezdetével fel is avathatják azt. Aki azonban most aggódva keresne bicikliutat a bölcsészkar és a Zsolnay között, ne tegye: a projekt újfent csúszott – jövőre. Idén szeptemberben újabb közlemény landolt a sajtóban az egyetemi kerékpárútról, melyben már azt írták: a projekt 2014 tavaszára fog elkészülni, a boldog bringások pedig a nyári vizsgaidőszakban már dedikált útvonalon ingázhatnak az Ifjúság útja és az egykori porcelángyár épületei között.

A jelek szerint ezúttal szerencsére nemcsak beszéltek a melóról, hanem meg is sikerült fogni a lapátot, többek között a Petőfi, a Klimó György és a Rókus utcában már a munka nyomait lehet felfedezni. A tervek szerint a mintegy 3200 méteres bicikliút kialakítása során a kivitelezők a már meglévő infrastruktúrát hasznosítják, de szükség esetén aszfaltoznak is, valamint táblák és tartós útburkolati jelek is kerülnek az útvonalra, melyek az autósoknak és a kerékpárosoknak egyaránt hasznosak lesznek. Reméljük, hogy az ősszel elkezdett munkálatokkal az érkező fagy, eső és havazás csak kicsit fog kiszúrni.

17 17 PB 2013 december.indd 17

2013.12.07. 14:29

KÖZTÜNKSZÓLVA ÁRVAI PÉTER

A SAJTÓ TEHETETLENSÉGE Gavra Gábor, a hvg.hu főszerkesztője a bajai időközi választással kapcsolatos videóbotrány miatt kényszerült lemondásra.

Vagy nem biztos, hogy kényszerült rá, de lemondott. A kormányzat pedig szokásához híven azonnal egy törvénymódosítással, és a jövőbeni erősebb szankciókkal válaszolt az esetre. Ezen érdemes elgondolkodnunk kicsit.

Mint mindig, a nagy nyilvánosság most is csak az igazság egy kis szeletét ismerheti. Ami biztos, hogy a hvg.hu szerkesztősége kapott egy videót, amin állítólag a bajai választási csalást készítik elő, legalábbis valakiknek pénzt ígérnek a Fideszes jelölt támogatásáért.

Ezt a hírportál forráskritika nélkül átvette, és közölte mint egyértelmű bizonyítékot. Aztán később kiderült, hogy a felvételt amúgy megrendelésre készítették (hogy ki, hol, kinek, mennyiért, azt nem tudjuk), és a szerkesztőségbe az MSZP kommunikációs igazgatója juttatta el.

Ennek kapcsán Déri Balázs kommunikációs igazgató is beadta lemondását, de nem is ez az igazán érdekes.

Hanem az, hogy a kormányoldal erre a Büntető Törvénykönyv szigorításával reagált. Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője jelentette be, hogy „alapesetben egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetnék azt, aki mások becsületének csorbítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú hang-, illetve képfelvételt készít.

Aki ezt elérhetővé teszi, az két évig, aki pedig nagy nyilvánosság előtt vagy jelentős érdeksérelmet okozva követi el a bűncselekményt, az három évig terjedő szabadságvesztéssel lenne büntethető” (szó szerint idézve a 444.hu-ról).

környezet alakul ki, ahol jószerivel a bíróság napi jó kedvétől függ, miért jár büntetés, és miért nem. Viszont ha valamiért büntetés jár, akkor arra inge-gatyája rámegy a cégnek. Ebbe a gondolatkörbe illik bele a bajai videó kapcsán bedobott törvénytervezet is.

Erre lehet azt mondani, hogy egy demokratikusan megválasztott kormány a törvényhozás szabályait maximálisan betartva alkotott törvényt, amelybe ilyen módon belekötni nem lehet. De vérmérséklettől függően azt is lehet mondani, hogy ezeknek a szabályozásoknak a láncolata a puha cenzúra legundorítóbb formáját adja ki. Hiszen pont a kiszámíthatatlanság miatt az egyszeri médiamunkás fél leírni vagy megjelentetni anyagokat, mert nem tudja, hogy az milyen következményekkel jár.

Ennél még az aczéli módszer is egyenesebb volt bizonyos tekintetben, hiszen mindenki ismerte a játékszabályokat és a határokat, ami megjelenhetett, az megjelent, ami nem, az pedig nem.

Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a regnáló hatalom diktatórikus volna, arról van szó, hogy a kormányzatból szinte teljes mértékben hiányzik a demokratikus politikai szocializáció, és éppen ezért egy teljesen félreértelmezett, kelet-európai demokráciaképpel rendelkeznek, amelyben az alapelv, hogy „minden vélemény szabad, ami az enyém”. A magyar politikai elit ódzkodik attól, hogy a médiának megadja azt a kontrolláló szerepet, amelyben volna értelme működnie. Ebből következik az, amit az Erdélyi Péter - Plankó Gergő páros írt le, miszerint a magyar újságírásban forradalmi újításnak számít az úgynevezett „kérdés”.

Az igazán szomorú pedig az, hogy a második Orbánkormány nagyon jó érzékkel találta meg ezt a félpuha, féldemokratikus „elműködgetünk” attitűdöt, így az ebből való kikecmergéssel még várnunk kell. Addig pedig csak okosan a mindenféle videózással!

Mindez eddig tiszta sor, nincs is rajta mit nagyon értelmezni. Egyértelmű, mint rúzsfolt az ingen. Érdemes viszont nagyobb távlatból szemlélni, és meglátjuk, mennyire nem ad hoc döntés ez, bármennyire is gyorsan született. A kormányzati logika ugyanis az elmúlt években olyan jogszabályi környezet kialakítására törekedett (elsősorban, de nem kizárólag a média szabályozásának területén), amelyben a büntetési tételeket irreálisan megemeli, közben pedig gumiszabályokkal, nehezen mérhető és szubjektív definíciókkal dolgozik.

Ezzel pedig egy nagyon bizalmatlan és kiszámíthatatlan

18 PB 2013 december.indd 18

2013.12.07. 14:29

KÖZTÜNKSZÓLVA KERESZTES DÁNIEL

AZ ÖT SZEM MINDENT HALL Az Edward Snowden által meglevegőztetett szupertitkos, az Egyesült Államok hírszerzésével kapcsolatos dokumentumok hatalmas vihart kavartak a nemzetközi térben. A Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) volt vállalkozója a szivárogtatással mélyen megsértette az amerikai államtitkok védelmét a kormányzat szerint. Sőt, az adminisztráció talán még felháborodottabb volt, mint az a számtalan külföldi és amerikai magánszemély, valamint szövetséges kormány, akiknek az USA titkosszolgálatai semmibe vették a magánélethez és titokhoz való jogát.

Az októberben napvilágot látott NSA iratokból kiderült, hogy az Egyesült Államok nemcsak a szövetségesei nagykövetségeit vagy az EU intézményeit figyelte, de baráti országok politikusait, vezetőit is. Angela Merkel telefonjának lehallgatását évekkel kancellárrá válása előtt megkezdték. A megfigyelés alól csak pár ország mentesült, korlátlan hírszerzésbeli együttműködésükért cserébe. Ők az Öt Szem, Ausztrália, Egyesült Királyság, Kanada és Új Zéland, természetesen az USA vezetésével.

máciai dilemma miatt egyetlen utalás sincs az NSA körüli botrányra.

A lehallgatott szövetségeseknek óvatosan kell navigálniuk a zavaros nemzetközi vizeken. Úgy kell kifejezniük – számos volt hírszerző tiszt szerint színlelt – felháborodásukat, hogy abból politikai előnyt tudjanak kovácsolni, de ne rontsanak kapcsolatukon az Egyesült Államokkal.

Mindeközben az Egyesült Államokban hamar elindult a „ki a hibás?” játék. Az Obama-adminisztráció és az államtitkár, John Kerry reformokat emlegetnek, és hogy az NSA akciói túl messze merészkedtek. Ezzel szemben a védelmi miniszter, Chuck Hagel a reformokat megelőző, átgondolt eszmecserét javasol a vezetésnek, hiszen számos előnyt nyújtott ez a rendszer idáig. Kiáll az NSA és igazgatója, Keith Alexander tábornok mellett. A titkosszolgálatok működését felügyelő szenátusi bizottságról pedig kiderült, hogy saját bevallásuk szerint, több éves közös munka után sem tudnak semmit a hírszerzés módszereiről.

Ennek keretében született meg a brazil és német kezdeményezésű ENSZ határozattervezet, amely a kormányzati megfigyelést hivatott visszafogni. Az ügy támogatását fejezte ki 19 állam, akik között megtalálhatóak az USA-val baráti kapcsolatot ápoló (Mexikó, Franciaország) és rivális országok (Kuba, Venezuela) is.

A tervezet felhívja az ENSZ-tagok figyelmét, hogy tartsák és tartassák be az 1976-ban életbe lépett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségét. Javasolja az Egyezség kiterjesztését az annak létrejöttekor még nem létező internetes kommunikációra. Továbbá felhívja a tagállamokat, hogy akadályozzák meg ezen jogok megsértését, és vizsgálják felül külföldi hírszerzési gyakorlatukat, hogy az tiszteletben tartsa más országok magánéletről és titokról szóló törvényeit. A fenti diplo-

A németek Merkel vezetésével ennél tovább mennek.

A kancellár asszony, kihasználva a nála lévő politikai előnyt, tárgyalásokat indított a Fehér Házzal, hogy még szorosabbra fogja a két ország közötti hírszerzési együttműködést. Annak érdekében, hogy megszűnjön a német vezetők elleni adatgyűjtés és lehallgatás, Merkel szívesen kiegyezne a Hatodik Szem pozíciójával.

Bizonyos, hogy újra elő fogják venni a hírszerzési célpontok meghatározására szolgáló képletet, azaz nagyobb-e a megszerezhető információ értéke, mint a visszacsapás hatása, ha kiderül a kémkedés. A kérdés csak az, hogy mi lesz az eredmény? Eldobják a paranoiás adatgyűjtési kényszereiket, és hagyják, hogy a bizalom vegye át a helyét a nemzetközi kapcsolatokban? Vagy inkább a lebukás esélyeit igyekeznek majd csökkenteni, és marad mottónak az, hogy „nincsenek barátaink, csak célpontjaink”?

19 19 PB 2013 december.indd 19

2013.12.07. 14:29

KÖZTÜNKSZÓLVA LENTHÁR BALÁZS

AZ OROSZ POLGÁRHÁBORÚ I. A marxista-leninista történetírás áldásos tevékenysége nyomán azokban, akik hallottak már az orosz polgárháborúról, az az elképzelés él, hogy a bolsevikok az imperialista intervenciósok, továbbá az idegenszívű, monarchista cári tisztek iszonyú túlereje ellenében, hősies harcban megvédték a forradalmat. A modernkori történelemmel foglalkozók azonban tudják, ha egy mondat úgy kezdődik, hogy „a marxista-leninista történetírók szerint”, akkor onnantól kezdve nagyon kicsi az esély arra, hogy a valósággal akár csak köszönőviszonyban lévő információkra akadjunk benne.

A fenti mondatból is usque annyi felel meg az igazságnak, hogy volt polgárháború, amelyben érintettek voltak a bolsevikok, a cári tisztek, továbbá voltak ott intervenciós erők is. Azonban az már más kérdés, hogy ezek mit is csináltak, kikkel és hogyan, a polgárháború idején.

Kezdjük az úgynevezett fehérekkel a dolgot. Már maga az elnevezés is becsapós, hiszen a bolsevik propaganda szüleménye, ugyanis ezzel akarták a kommunisták a hatalmuk ellen lázadókat egy kalap alá venni a francia forradalom Bourbon-párti arisztokratáival. Érdekes még a fehér mozgalom kezdete is, ugyanis a bolsevik olvasatban a cári autokrácia visszaállítására törekvő fehérek nem a cár lemondásakor, de még csak nem is az októberi bolsevik puccsot követően kezdtek el szervezkedni. Az első komolyabb megmozdulások azt követően törtek ki, hogy az 1917 novemberében megtartott választásokon alig 25%-ot megszerző bolsevikok 1918. január 6-án, egyetlen nap ülésezés után szétkergették az Alkotmányozó Nemzetgyűlést.

Az is közkeletű tévedés, hogy ez a fehér mozgalom egy jól szervezett, átgondolt politikai és hatalmi koncepciók mentén haladó testület lett volna. A valóság ezzel szemben azt mutatja, hogy a fehérek sokkal inkább az orosz közélet antibolsevik elemeinek olvasztótégelyeként funkcionáltak, mintsem bármiféle egységes tömörülésként. Tagjaik között található volt szélsőjobbos, abszolút monarchista, liberális demokrata, továbbá alkotmányos monarchista csakúgy, mint mérsékelten baloldali szoci-

álforradalmár. Azonban még a monarchisták többségéről is elmondható volt, hogy egyáltalán nem szimpatizáltak a megbukott Romanov-házzal. Olyannyira nem, hogy az egyébként képességei alapján tökéletesen megfelelő Nyikolaj Nyikolajevics nagyherceget pont azért nem választották meg Gyenyikinék vezérükké, mert féltek a Romanov-ház restaurációjának vádjától, továbbá nem akarták elidegeníteni maguktól a liberális demokratákat.

Az ideológiai sokszínűség mellett a területi széttagoltság is lehetetlenné tette a különböző fehér mozgalmak számára az egységes fellépést – Gyenyikin a Don környékén, Kolcsak Szibériában, Jugyenyics a Baltikumban –, bár ennek ellenére a polgárháborút végigkísérik a közös cselekvés érdekében történő eredménytelen tapogatózások.

Egyetlen dologban volt egyetértés a fehérek között, mindhárom terület élére olyan katonát neveztek ki, aki már többszörösen is bizonyította rátermettségét az I. világháború harcmezőin. Ez egyedül Kolcsak esetében sántított kissé, aki ugyan a nagy háború során legendás parancsnoki hírnévre tett szert, de mégis csak tengerész volt, és a szárazföldi hadviseléshez nem igazán értett, amit azzal ellensúlyozott, hogy engedte jó képességű alárendeltjeit – Kappelt, Dieterichst, Dutovot – érvényesülni.

Ebből származott a fehér mozgalom megoldhatatlan és, véleményem szerint, végzetes problémája is. Ezek a katonák a cári iskolák növendékei voltak, és mint ilyenek, egészen fiatal koruktól kezdve arra lettek kondicionálva,

20 PB 2013 december.indd 20

2013.12.07. 14:29

KÖZTÜNKSZÓLVA LENTHÁR BALÁZS

tisztek végignézték, ahogyan az eszer és bolsevik agitátorok a februári forradalmat követően ellenük hangolták a katonáikat, megalázták őket, többeket meggyilkoltak közülük, a felhergelt közkatonákkal letépették rangjelzéseiket, ám mindez eltörpült a szégyenteljes bresztlitovszki béke megkötése miatt érzett felháborodásuk mellett. A volt cári ármádia tisztikara hazaárulásként értelmezte a németek megalázó feltételeinek elfogadását, és ennek megfelelően a békediktátumot legalább pro forma elutasító fehérekkel szimpatizált.

hogy a katona nem politizál. Ez a beidegződés nem múlt el egy csapásra a forradalom kitörésével, és meggyőző politikai program hiányában – az ezzel párhuzamos látványos bolsevik propaganda fényében – Gyenyikin is és Kolcsak is rengeteg posszibilis támogatót vesztett el. Feljegyezték például Kolcsakról, hogy amikor civilek arra próbálták kapacitálni, hogy valamit mégis csak érdemes volna mondani az embereknek, azzal szerelte le őket, hogy előbb meg kell nyerni a háborút, politizálni ráérnek utána is.

HADSEREGSZERVEZÉS BOLSEVIK MÓDRA A bolsevik történetírás világ életében megvetően beszélt a cári tisztekről, holott a Vörös Hadsereg közép- és felső vezetésének tekintélyes részét a volt cári hadsereg tiszti gárdája szolgáltatta. Volt, ki meggyőződésből, volt ki érdekből, és voltak szép számmal, akik kényszerből álltak vöröskatonának. Ugyanis 1918-ban a Vörös Hadsereg lényegében még nem létezett, gyakorlatilag a forradalom élcsapatának nevezett lett lövészeken kívül – akiket Jukums Vacietis egykori cári ezredes vezetett – a bolsevikoknak nem volt számottevő fegyveres ereje. A felerősödő fehér mozgalommal szemben azonban tenni kellett valamit, így Trockij rájött, hogy az 1917 februárját követően propagált hadsereg demokratizálásnak azon túl, hogy szétzüllesztette az ármádiát, más haszna nem volt, ezért mihamarább hozzákezdett egy új hadsereg megszervezéséhez.

Trockij pontosan tudta, hogy szakszerű vezetés nélkül csak fegyveres csürhét tudna kiállítani, így a legkézenfekvőbb az volt, hogy a korábbi cári hadsereg tisztjeiből verbuválja a születendő Vörös Hadsereg élcsapatát.

Persze ezt könnyebb volt kitalálni, mint megvalósítani, ugyanis ezen tisztek többsége kifejezetten undorodott a bolsevikoktól. Ennek több oka is volt. Egyrészt ezek a

Trockij ezt az állapotot először az opportunisták megkörnyékezésével – így került a seregbe például Tuhacsevszkij is, aki a beszámolók szerint ezekkel a szavakkal búcsúzott tiszttársaitól 1918-ban: „A söpredékre teszem a tétemet” –, majd a krónikus tiszthiánnyal szembesülve drasztikusabb, mondhatni kifejezetten maffiamódszerekkel próbált orvosolni. Elfogatta a bolsevik területen élő volt cári tisztek családjait, és kivégzésükkel fenyegetőzve kényszerítette engedelmességre az addig vonakodó katonákat. Az esetleges szabotázs elkerülése végett pedig bevezette a Vörös Hadseregben a komisszár rendszert, ami azt jelentette, hogy a hadműveleteket lebonyolító tisztek mellé kineveztek egy politikai megbízottat, akinek az volt a feladata, hogy az adott parancsnok lojalitását ellenőrizze.

Az új hadsereg fundamentuma a terror volt. Nemcsak a tisztek voltak megfélemlítve, hanem a legénység is, olyan szinten, hogy a legkisebb fegyelmi kihágásért is halálbüntetés járt. A létszám egyre növekedett, 1919 tavaszára már másfél milliós létszámmal rendelkezett a Vörös Hadsereg, de mégsem tudott úrrá lenni a fehéreken. Pedig még a technikai feltételek is nekik kedveztek. Tudni kell ugyanis, hogy a cári Oroszország botrányosan rossz vasúti lefedettsége következtében iszonyatosan nagy mennyiségű hadianyag halmozódott fel a fegyvergyárak közvetlen környezetében, és ezen gyárak szinte kivétel nélkül a bolsevikok által ellenőrzött nagyorosz területeken voltak.

Ezzel szemben a fehérek mind létszám, mind felszerelés tekintetében lényegesen alulmaradtak. A párhuzamosan működő három fehér hadsereg összlétszáma még sikereik csúcsán sem érte el a 300 000 főt, hadianyaggyáraik nem voltak, bár a britek úgy szőrmentén – Lloyd George nem akarta összerúgni a port a munkáspárttal, és csak egy bizonyos Winston Churchill követelőzésének és érveinek hatására volt hajlandó támogatni a fehéreket – biztosítottak némi pénzt, paripát és fegyvert, ám a fegyverek rendszerint elavultak voltak, és jobbára csak Kolcsaknak jutott belőle. (folyt.köv.)

21 21 PB 2013 december.indd 21

2013.12.07. 14:29

KULTURSOKK BORSIK TAMÁS

50 ÉVES A DOCTOR WHO Manapság, amikor egy-egy sorozatról a bemutatkozó rész (pilot) esetleges gyenge nézettségi mutatói miatt hajlamosak azt a csatornák vezetői azonnal lemondani a nagyobb bukást elkerülendő, meglehetősen nagy szó a kétszámjegyű évad elérése. A Doctor Who – vagy ahogy nálunk fut, Ki vagy, doki? – indulásakor még nem uralkodtak ennyire kemény farkastörvények, de még így is elképesztő belegondolni, hogy az időutazó sztori idén 50 éves.

Bár a kezdetektől fogva a BBC drámarészlege készítette a sorozatot, az 1963-as indulás előtt a szombat esti focimeccsek utáni, tudományos-történelmi családi programnak szánták Doctor (a tévhiteket eloszlatva: a Doctor nem rangot, hanem nevet jelent ebben az esetben) kalandjait. Főként a fiatalabbakat célozták meg, az időutazás és a Marco Polo-féle történelmi alakok lettek volna a biztosíték arra, hogy a műsor egyszerre tanít és szórakoztat. Azonban a részleg vezetője, Sydney Newman hiába jelentette ki, hogy nem lesznek szörnyetegek a sorozatban, mégis a mutáns dalek faj megjelenése robbantotta a bombát, és tette átütő sikerré a szériát. Innentől kezdve egyértelmű volt, hogy a sci-fi vonalon megy tovább a történet az oktatás helyett. Egészen a 80-as évek közepéig viszonylag állandó volt a siker, onnantól azonban csökkenni kezdett a nézettség, ami odáig fajult, hogy 1989-ben a tervezés fázisában lévő 27. évadot törölték, és egészen 2003-ig fel sem merült az újraindítás gondolata. Akkor a BBC erőt vett magán, és végül 2005-ben került Doctor ismét képernyőre, jelenléte pedig azóta is állandó.

év végi karácsonyi rész lesz az utolsó számára. Utódja az a Peter Capaldi lesz, aki egy korábbi, 2008-as epizódban már szerepelt mellékszereplőként.

Nem meglepő, hogy az 50 év alatt valóságos kultusz alakult a sorozat körül. Az űrhajóként és időgépként is szolgáló, hagyományos telefonfülkére hajazó TARDIS képe mindenféle túlzás nélkül a brit popkultúra egyik ikonja lett. Több spinoff (melléksorozat) is készült: a Torchwood például egy erősen felnőtt tartalommal bíró thriller, a Sarah Jane Adventures gyerekeket célzó scifi, míg a K-9 a Doctor hűséges robottársának kalandjait elmesélő, szintén fiataloknak szóló sorozat volt. Egész estés filmek is napvilágot láttak, a legutóbbi 1996-ban.

Természetesen a médiatorta többi részéből is hasított magának szeletet a franchise, könyvsorozatok, hangjátékok és PC játékok is szórakoztatták már a rajongókat, nem beszélve a rengeteg társasjátékról, akciófiguráról és hasonló, hagyományosabb marketingtermékekről.

Doctor leginkább rettegett ellenségei, a dalekok is komoly népszerűséget tudhatnak magukénak, számtalan játék pusztán rájuk alapozott, de a mozifilmek között is találunk olyat, amely kifejezetten – az egyébként elveikben a nácikra feltűnően emlékeztető – földönkívüli nép és a főhős között fennálló, barátinak nem nevezhető viszonyt mutatja be.

A sorozat által megnyert díjakat kár is lenne sorolni, a lista végeláthatatlan. Kétségtelen, hogy az 50 éves történelem alatt voltak kevésbé és jobban kedvelt Doctorok, nagyrészt ettől függött az aktuális nézettség.

Matt Smith-t a közönség és a kritikusok egyaránt szerették, Capaldi dolga tehát nem lesz egyszerű. Azt viszont, hogy merre halad tovább a sorozat, talán csak a TARDIS segítségével tudnánk megmondani.

Akik sosem láttak Doctor Who részt, éppen azon merenghetnek, vajon hogyan oldották meg a készítők, hogy 50 éven keresztül állandó legyen a főszereplő. A válasz a sorozat indulásakor még nem volt meg a BBCsek fejében sem, a szükség viszont úgy hozta, hogy muszáj volt egy használható ötlettel előállniuk, hiszen az első Doctort játszó William Hartner egészségügyi gondok miatt kénytelen volt 3 év után kiszállni. A megoldás egy forgatókönyvbéli trükk képében jött. Doctorra ráaggatták a regeneráció képességét, aminek köszönhetően végzetes sérülés vagy betegség esetén képes újjászületni. A folyamat hátulütője, hogy ilyenkor fizikai és személyiségbeli vonások terén is megváltozik a főhős. Jelenleg a tizenegyedik reinkarnáció (Matt Smith) van a vásznon, viszont már egy ideje hivatalos, hogy az

22 PB 2013 december.indd 22

2013.12.07. 14:29

KULTURSOKK RICHOLM ORSOLYA

DALOK RÉGRŐL ÉS NEMRÉGRŐL „Én tudtam, hogy ez lesz a vége, én tudtam, hogy nem szabad, hogy még egy, még egy ilyen naplemente, és valami szétszakad.”

művészeti ágban kipróbálta magát, így lehetett, hogy a kezdetben még rebellis Omega szövegírója 1973-ban már a Vígszínházban dolgozott együtt Pós Sándorral és Adamis Annával. Szoros kötelék fűzi a színművészethez is.

A képzelt riport egy amerikai popfesztiválról és a kultikussá vált Padlás dalszerzőjeként megismerte a kor neves színészeit és rendezőit. Alkotásai kedves emlékeket nyújtanak legfőképpen azok számára, akik még fiatalon láthatták Kern András és Garas Dezső Ripacsokját vagy Koltai Róbert Sose halunk meg című kultfilmjét, amelyeknek úgyszintén Presser Gábor írta ismert betétdalait.

Idén ősszel indult életmű-koncertsorozatának programja egyszerű, letisztult és végtelenül őszinte. A Kodály Központban a színpadon csupán egy versenyzongora állt, díszítés nem volt, sem kihívó ruhák vagy fények. A zenész régi barátja, Falusi Mariann jelent meg a színpadon, és kettejük énekhangja harmonikusan egészítette ki egymást. Az idilli állapotot Szabó Tamás szájharmonika-virtuóz tette pikánssá hihetetlen energiájával.

Szinte látni lehetett a tűzijátékot mozgásában, amely a székben ülőt is lábdobolásra bíztatta. Ők hárman képesek voltak felejthetetlenebb élményt nyújtani, mint egy harmincfős művészi performansz, amelynek üzenete nincsen, csak lendülete.

Ha minden este úgy ragyognának a csillagok és törne meg a pécsi nyugalom víztükre, mint Presser Gábor novemberi koncertjén a Kodály Központban, akkor boldogabb lenne az elfáradt városi ember, és a döcögő problémák helyett fókuszba kerülnének a valóban fontos dolgok, mint a sósavként égető, nélkülözhetetlen szerelem.

Van, hogy néha úgy érezzük, nem lesz már senki, aki kézen fogna, és hazavezetne bennünket. Ilyenkor szükség van egy lelki felesre, amit fanyalogva, de lehúzunk, amitől majd talán színesebb lesz a világ, és elviselhetőbb a magány. November negyedikén Pici bácsi töltötte ki ezt az italt, és egyszerre húztuk le, mint egy anonim alkoholista társaság, akik titokban a tiloshoz nyúlnak.

A likőr kellemesen csúszott a torkokon, és reméltük, kaphatunk még pár pohárkával, hátha elrejthetjük ingujjunkban, hogy máskor is belekortyolhassunk.

Presser Gábor több mint negyven éves pályafutása alatt Magyarország egyik legmeghatározóbb zenei alakjává nőtte ki magát, véleménye és szakmai tapasztalatai nívós és példaértékű. Karrierje során szinte minden

A dalok közti átmenetet Presser meséi színesítették, amelytől sokkal családiasabbá vált a légkör, és olyan érzést nyújtottak, akár az öregek otthonában, ha vendég érkezik hétvégén. Történetei egyszerűségük és hétköznapiságuk miatt közelebb hozták a vendégeket a mesélőhöz.

Csodálatos volt minden perce, megmozdulása, sóhaja, és nem azért, mert ő Presser Gábor, akit szeretni kell, mert Kossuth-díjas és Erkel-díjas művész, hanem mert képes a szívizmokat ropogtatni alig pár akkordos dalaival. A klisék és ömlengést mellőző szövegei a kút legmélyére dobják a műkedvelőt, olyan mélyre, ahová csak azok kerülhetnek, akik látják a sorokat és nem csak nézik.

Aznap este, a hűvös utcákon hazafelé sétálva, belül valami aranysárga melegített, és a koponyában szédült részegekként fogódzkodtak a gondolatok és az érzelmek csoportjai. A szél elállt, majd az utcai lámpák fényében a hold a felhők mögül megmutatta fehérségét, és szemérmetlen meztelenségében Presser dalait dúdolta útitársként, amíg haza nem értem. Hasonló élményekkel távozott minden vendég a koncert után, és titkon szeretteikre lesve magukban mosolyogtak, halkan énekelve, hogy „olyan jó nekem, hogy vagy nekem.”

23 23 PB 2013 december.indd 23

2013.12.07. 14:29

KULTURSOKK RICHOLM ORSOLYA

A SZERELEM JÓ, A SZERELEM CSÚNYA A szerelem néha olyan, mintegy jalapeño paprikával megfűszerezett chilis bab, máskor pedig egy tál tejszínhabhoz hasonlítható. Mindkét étel csábító, csak az a kérdés, éppen milyen gusztussal állunk hozzá falatozni. Már egy jó ideje kíváncsi voltam, nőismerőseim szerint melyek azok a férfitípusok, amelyeket inkább jobb elkerülni, így körbejárva a témakört az alábbi megállapításra jutottam: A viszonzott pozitív érzelmek minden esetben szépek és jók, még ha a maximumig is feszítjük a partnerünk tűréshatárát, essen szó mérgező féltékenységről vagy a túlzott ragaszkodás kellemetlenségeiről. Beszélgettem olyasvalakivel is, aki egy hónap után az összeköltözést fontolgatta, ne adj isten elkötelezte volna magát a hirtelen jött boldogság mellett egy életre.

Ismerőseim nagy részét mégsem ezek a dolgok aggasztják, sőt, a túlzott szeretetnyilvánítást kívánnák a legnagyobb problémájuknak. A hős szerelmes és kedves fiúk mellett van néhány kategória, akikkel az életben legalább egyszer kötelező megismerkedni, hogy később értékelni tudjuk, milyen jó is, ha körbeugrálnak, és reggelente kakaót és pirítóst hoznak a fehér paplanra.

Ennek válfaja a szexbeteg. Őszinte, és nem köntörfalaz, tizenöt másik lányt tart melletted, de soha nem sértene meg vagy dobna ki az ágyából. A rezsót lassú tűzön járatni nem költséghatékony, de a főzelék mindig melegen marad. Ha egyszer úgy hozza a sors, és barátnője lesz, képtelen hűséges maradni, hiába lesz szerelmes, ami inkább már szomorú betegség, mint gonoszság. Az ilyen embert elveszíteni egy kissé fájó, de ennek hos�szútávon semmi értelme nem lesz. Általában belőlük lesznek a jó barátok, már ezért megérte.

Személyes kedvenc történetem, amely előkerült, az a kiöregedett negyvenesről szóló, aki fiatalok után rohangál, ezzel kinevetteti magát, és komolytalanná válik.

Nem direkt hazudik, csak mivel nem magába az illetőbe, hanem a fiatal korába szerelmes, inkább megbánt, mint szeret, ami általában addig tart, amíg nem jön egy újabb húszéves. Felvont szemöldökkel nevezhető ez normális kapcsolatnak, bár mindenre van esély, akár szűz lottójátékosnak megnyerni a fődíjat.

Ezt a négy férfifajtát nevezték meg a megkérdezett ismerőseim, és akinek volt közük valamelyikhez, beszélgetésünk után pironkodva, de bevallották, hogy élvezték a velük töltött időt, és nem bántak meg semmit, maximum azt, hogy soha nem lett komolyabb a helyzet.

Senki se szent, és mindenkiben megtalálható a rejtett tahó, antiszociális vagy a fiatalságba szerelmes öregúr, és ez a szebbik nemre ugyanúgy érvényes. Ameddig a jalapeño megfelelően csíp a gőzölgő ételben, és nem fog másnap reggel meglepetésekkel ébreszteni, a szerelem lehet vak, fájó vagy néha értetlen, így lesz szép és jó. A többi meg már a jövő zenéje.

Az antiszociális fiút egyszerűen képtelenség kimozdítani lakásából, sem a sör, sem a nője nem tud akkora hatást gyakorolni rá, mint a biztonságot és nyugalmat adó személyes tér. Olvas, filmet néz, elmélkedik, a teraszon dohányzik párszor, de aktív programban nem lehet rá számítani, ami egy idő után kezd unalmassá válni. Ez az állapot húzható valameddig, de a lakásba pakolt borosüvegek is elfogynak egyszer, és ha a lány kitartóan nem húzza fel a rolót a nappaliban, úgy fog meghalni a kapcsolat, mint a kábel TV-s adás a digitális átállás után.

Ezzel ellentétben magas az egyéjszakás kalandokat kedvelők száma, ami nem is lenne baj, ha ezt tisztáznák a bimbózó aktus előtt. Csúnya dolog a hazugság, és még csúnyább másnap arra kelni, hogy kidobtak a lakásból. Megalázóbb, ha az illető ismerős. Még megalázóbb, ha napi szinten érintkeznek, és a legközelebbi estén is megtörténne a dolog, és ez folytatódik, amíg rá nem szólnak barátnői, hogy ez nem az a szerelem, amit ő remélt. Sőt, ez nem is az.

24 PB 2013 december.indd 24

2013.12.07. 14:29

KULTURSOKK ÁRVAI PÉTER

A FIÚKNAK IS JÁR EGY COELHO Társadalmunk hölgytagjait az elmúlt években gyakran érte a vád, hogy a fajsúlyos, valódi tartalommal bíró szépirodalom helyett habkönnyű falvédőbölcsességekben keresik az élet értelmét vagy a szerelem titkait. Hiba volna azonban azt gondolni, hogy a férfiaknak nincs meg a saját Paulo Coelhojuk.

Szeretni nem muszáj, de el kell fogadni, hogy az arcpirítóan bugyuta életbölcsességek népszerűsége az elmúlt években töretlenül szárnyal. Nyilván az emberek információigénye az internet elterjedésével átformálódott, úgy érezzük, hogy „rohanó világunkban” nincs idő egy négy-ötszáz oldalas, nehezen olvasható Danielle Steel regény feldolgozására, ugyanakkor a műveltség látszata mindenki számára fontos. Többek között ez is hozzájárult ahhoz, hogy a közösségi oldalakat rettentően idegesítő mértékben lepik el a néhány soros, modoros és gagyi idézetek a lélek fájdalmáról, a másik hiányának elviselhetetlenségéről, a sors kegyetlenségéről vagy vágyaink megvalósításáról.

Ezt a tevékenységet elsősorban a női nemmel kötjük össze, és részben igazunk is van. Tény, hogy ritkán látok férfiembert a Fény harcosának kézikönyvéből idézni, de ez nem jelenti azt, hogy az (elsősorban fiatal) fiúk ne posztolnák ugyanilyen elánnal az élet értelmét.

A különbség csak annyi, hogy ők a hazai gengszterrap világából merítik az okosságot, ezen belül is elsősorban Mr. Busta és Essemm munkássága a figyelemre méltó.

Közös bennük, hogy a kereskedelmi média világán kívül léteznek, elsősorban a Youtube-on és a Facebookon építik saját népszerűségüket, megdöbbentő sikerességgel: előbbit 88.000-en, utóbbit több mint 130.000-en kedvelik a kék-fehér közösségi oldalon. Videóik rendre többszázezer, gyakran több millió megtekintést érnek el, bármiféle rádiós, tévés vagy nyomtatott sajtós jelenlét nélkül.

Népszerűségük oka abban keresendő, hogy nagyon jól adják elő azt a rosszfiú karaktert, aki minden férfi lenni szeretne egy kicsit. A témák nem túl változatosak: a nők lealacsonyítása, barbár szexizmus, autók, harci kutyák, utcai bandák. Persze ők maguk is beleesnek abba a fatális félreértésbe, hogy itthon minden, ami lakótelep, az gettónak számít, következésképp veszélyes, mert a házak között nem a rendőr az úr, hanem az utca törvénye, minden sarkon heroint árulnak, vagy kifosztanak valakit.

A rímeik faék egyszerűségűek, a szövegek is könnyen érthetők, ugyanakkor mégis hordozzák azt az attitűdöt,

amit minden rendes ember átérez, amikor a szemébe húzza a kapucnit a sötét utcán.

A könnyebb érthetőségért mutatok néhány példát: „Húzom az igát, nem számítok senkinek Fizetem a közterhet, és vagdalom a centimet Soha nem ittam, mégis lecsúszik a feles Mert a putriban az összes kiutat keres” (Mr. Busta – A tűzben edzett férfi - részlet) „A betonplacc mellett a srácok a sírnál, Gondolj az öregeinkre, még mielőtt sírnál.

Csak egy lokálpatrióta vagyok a helyemen Sokan királynak hívnak, még sincs korona a fejemen.”

(Essemm – Esik az eső… - részlet) A két idézet az említett előadók egy-egy számából származik, mégis sok az egyezés. Fontos, hogy „mi, akik az utca népe vagyunk” csak elszenvedjük a társadalmi igazságtalanságot, dolgozunk, megvédjük a családunkat, mégis kilátástalannak érezzük a jövőnket.

Ha figyelmesek vagyunk, akkor észrevehetjük, hogy pontosan arról a tipikus tinédzser-világfájdalomról van szó, amit a lányoknál Oravecz Nóra vagy Paolo Coelho munkássága fémjelez. Erre mondhatnánk, hogy a taknyos kölyök ahelyett, hogy a saját életén keseregve játssza a gumikéses gengsztert, rájöhetne, hogy a meleg szoba, az állandó villanyáram és a csapból folyó tiszta víz gazdagabbá teszi őt a föld lakosságának jelentős részénél. Ugyanakkor el kell fogadni, hogy minden férfigenerációnak szüksége van arra, hogy saját macsóságát kiélje. Az előttünk lévő generációknak erre a célra jutottak rendes háborúk, nekünk nem.

25 25 PB 2013 december.indd 25

2013.12.07. 14:29

KULTURSOKK BORSIK TAMÁS

A DEPRESSZÍV FRANCIA RIVIÉRA » AVAGY MEGJELENT GESAFFELSTEIN ÚJ LEMEZE Gesaffelstein neve két-három éve még csak a francia technoszcénában otthonosan mozgók számára csenghetett ismerősként.

Az utóbbi másfél évben azonban szélesebb körökhöz is eljutott zenéje, köszönhetően főként a Control Movement című szerzeményének, amit az elektronikus zenei világ leginkább trenddiktáló DJ-i pörgettek, illetve a Holy Ship fesztiválról készült live videóknak.

Idén Kanye West albumán segédkezett, a Black Skinhead és a Send It Up című felvételeken hallatszik a keze nyoma. A két éve készülő debütáló lemezt így nem meglepő módon hatalmas várakozás előzte meg. És hogy megfelelt-e ennek az Aleph?

követve választott nevet, és találta ki színpadi imidzsét is, amellyel akár karmesternek is elszegődhetne egy szimfonikus zenekar elé vezényelni.

Akár tudatosan teszi, akár nem, a magatartása is ezt a vonalat követi. Ritkán ad interjút, és mosolyogni sem igen látni. Személyéből egyfajta hűvös elegancia árad szettjei közben, ez az egyveleg pedig a kellő lazasággal párosítva megőrjíti a közönséget.

A lemez megjelenése előtt sokan tartottak attól, hogy Gesaffelstein már előtte a puskaporát a rengeteg kiadott remixével, ebben pedig volt is ráció, stílusa kezdett önismétlő lenni egy ideje. Szerencsére ezek a hangok alaptalannak bizonyultak, az Aleph minden, csak nem kiszámítható vagy sablonos. Rengeteg különböző stílus és hatás egybeolvadását fedezhetjük fel az albumot hallgatva. Ami összeköti ezeket, az a Gesa védjegyének számító komor, depresszív hangulat. Hagyományos, klasszikus értelemben vett technót keveset, pontosan kétdalnyit találunk, az Obsession és a Trans viszont nem okoz csalódást, mindkettő igazi tánctérrobbantó.

A single-ként már nyáron napvilágot látott, francia electrót csatasorba állító Pursuitet egész nap játszanám a fejemben, ha akcióhős lennék, a 90-es évek nyugati parti gengszterrapjét idéző Helliforniát pedig csak azért nem tudom elképzelni a lowridereket ugráltató bandatagok háttérzenéjének, mert az 1 perc után bekúszó bassline még a Napot is elriasztaná. Az igazán súlyos számok után rendszerint egy-egy nyugtató, gyakran futurisztikus darab következik, ezzel az egyensúly mindig helyreáll, a legerősebb ezek közül talán a lemez címadó dala.

Negatívumnak annyit tudnék mondani, hogy a több mint egy órás hossz miatt sokaknak talán nehezen emészthető egyben az anyag, illetve a Control Movementhez hasonló, világot rengető sikerre valószínűleg egyik szám sem számíthat. Összességében viszont hihetetlen erős a végeredmény: az elsőre a fülünkbe ragadt dalokon kívül a „rágósabbak” is idővel ránk telepszenek, a letaglózó hangulat pedig remek egységgé varázsolja a lemezt.

Mielőtt előre szaladnánk, érdemes szót ejteni a francia technoherceg karakteréről, hiszen az már önmagában megér egy misét. Mike Levy művésznevét Einstein és a német gesamtkunstwerk szó – mely nagyjából a művészetek összességét jelenti – keresztezéséből alkotta. Ebből már lehet sejteni, hogy a zene nála elsődlegesen nem mókát és kacagást jelent, hanem próbálja komolyabban megközelíteni a témát. Elmondása szerint ars poeticája: Csináld komolyan a dolgaid anélkül, hogy magadat túl komolyan vennéd. Ezt az elvet

Nyáron a Szigeten már a magyar közönségnek is bizonyított az úriember, fellépését sokan a szezon egyik legerősebb bulijaként emlegetik azóta is. Önmagában ez is elég volt ahhoz, hogy reménykedjünk nevének feltűnésében valamelyik fesztivál fellépőnévsorában, az Aleph azonban még ezen is dobott. Egyértelműen az év egyik kötelezően beszerzendő albuma, amely az elektronikus zene rajongói mellett azoknak is ajánlható, akik nyitottak az új dolgokra.

26 PB 2013 december.indd 26

2013.12.07. 14:29

KULTURSOKK VÁRNAGY SZABOLCS

CTHULHU KEDVENC ZENEKARA A toplisták összerakásával komoly gondjaim szoktak lenni, azonban arra a kérdésre egyértelműen, hezitálás nélkül tudom a választ, hogy mi volt életem legsúlyosabb koncertélménye: egy Punish Yourself fellépés a Szigeten. Ez pedig nagy szó, tekintve, hogy pár évvel korábban egy Rammstein koncertet is végigámultam, ahol ötpercenként új lángszóró került a színpadra. Ám egy halom kifestett francia bizarrságban őket is bőven felülmúlta.

Ha pár fesztiválon megfordul az ember, elkerülhetetlenül látni fog olyan dolgokat, amiket nem feltétlenül szeretne. A régi szép idők persze letűntek, manapság nem esznek már denevéreket a színpadon, és nem nagyon áldoznak kecskéket sem, de azért egy Bloodhound Gang koncerten például elfogadott dolog, ha levizelik egymást a zenekar tagjai… ami mondjuk elég meredek, de legalább mulattató. A Sziget varázsa pedig, hogy amikor azt hinnéd, hogy ennél furcsább már nem lehet, háromszáz méteren belül erre valami úgyis rácáfol.

Képzeljétek magatok elé a következőt: adott egy színpad, tele UV-lámpákkal. Megjelenik a zenekar, félmeztelenül, UV-reaktív festékkel zombinak mázolva. Gyönyörű hangon énekelnek pár sort, elpattintanak egy gitárszólót, majd amikor boldogan konstatálják, hogy a hangcucc rendben van, elkezdődik az egy órán tartó üvöltés és darálás. Industrial zenét játszanak, vagy csak simán zajt. Aztán, amikor a látványhoz és a vele járó hangterrorhoz hozzászoknál, egy félmeztelen zombinő tűnik fel, hatalmas lángoló karmokkal. Az ismerősöm, aki ezidáig mellettem szörnyülködött, ebben a pillanatban közli, hogy ő most inkább lelép valami könnyedebb death metál koncertre, mert fél.

hozzák a hangtechnikusok. Ilyenkor tudjuk, hogy megérte aznap is kimászni a reggel kilencre kemencévé vált sátorból, és nagybetűkkel véssük bele az emlékezetünkbe: ez életünk kedvenc koncertje, amelynek soha többet nem szeretnénk a közelébe sem menni.

Mindenkinél eljön egyszer az a pont, amikor úgy gondolja, hogy valami nagyon gonoszat kellene az önvédelmi Necronomiconból idéznie ahhoz, hogy a világ rendje helyreálljon. Jelen esetben azonban szomorúan ugrik be rögtön a felismerés: az énekes valószínűleg épp ezt teszi a színpadon. Fél órával a fellépés kezdete után már szinte várjuk, hogy Cthulhu neon ruhában, egy zacskó ecstasyval a csápjai között megjelenjen, hogy élőben élvezhesse a kedvenc zenekarának morbid műsorát.

Lehet a Rammsteint emlegetni, hisz nem minden nap láthatunk olyat, hogy a zenekar egyik tagja egy üstben ül, miközben a másik egy bitang lángszóróval alápörköl.

Majd elkezdi üldözni egy konyhakéssel. Fénytechnika terén pedig elég a Pretty Lightsot vagy Deadmau5-t felidézni, akik a vizualitást új szintre emelik. Jelmezek terén a GWAR fog nyerni, hiszen mi lehet menőbb, mint egy roppant odafigyeléssel kidolgozott szörnyjelmezben fellépő metál banda. Arról nem is beszélve, hogy a Nine Inch Nails frontembere, Trent Reznor úgy döntött, az új turnéjánál ugyanakkora szerepe lesz a látványnak, mint a hangnak (amit 2014-ben Budapesten is be fognak mutatni).

Tehát vizualitás tekintetében az alternatív műfajokban is hosszas a lista, rengeteg kiemelkedő előadást találhatunk anélkül is, hogy a táncosokat és cirkuszi elefántokat felvonultató popsztárokat figyelnénk. Ám ha egy valakit kellene közülük ajánlanom, akkor mégis azt mondanám, hogy a nagyobb költségvetéssel és stábbal rendelkező bandák helyett inkább, a facebookon mindössze 983 like-ot magukénak tudó, furcsa francia brancs alakítását nézzétek meg, és utána át fogjátok értelmezni, hogy mi is az a nagybetűs művészet.

A közönségből páran azon dilemmáznak, hogy valaki LSD-t csempészett-e a füstgépbe. Egy kopasz, félmeztelen nő a hasára szíjazott fémlapot egy flexszel nyüstöli úgy, hogy a zenekar többi, az UV fények miatt továbbra is világító tagját szikrák borítsák be. Majd elhessegeti egy másik kopasz, félmeztelen, ámde jóval kövérebb nő egy veszedelmesnek tűnő buborékágyúval. Persze, eközben végig ordítanak legalább ketten a mikrofonba, és a lábdobok mellett a gitárok lelkének sírását is elő-

27 27 PB 2013 december.indd 27

2013.12.07. 14:29

KULTURSOKK KERESZTES DÁNIEL

NEMZETKÖZI POLITIKA ÉS A Z VILÁGHÁBORÚ A populáris kultúra gyakran ablakot nyit az átlagember tudatalatti vagy kimondatlan vágyaira és félelmeire. Emiatt érdekes, hogy az utóbbi 10-15 évben ugrásszerűen megnőtt a zombis filmek száma, de az élőholtak nem maradtak csak a filmvásznon, berágták magukat a könyvespolcainkra, tv-sorozatok és számítógépes játékok készülnek róluk.

Nemrég pedig megjelentek a tudományos élet berkeiben is.

A zombi reneszánsszal nemcsak a hordozó médiumok sora bővült, de megjelent az igény is, hogy kiderüljön, mi történik az államokkal és kormányokkal egy világméretű járvány idején. Az erre adott első sikeres válasz Max Brooks Z Világháború (2006) című regénye, amely túlélők elbeszélésein keresztül jeleníti meg a hatalmi szereplők sikereit és katasztrofális ballépéseit. A következő lépcső Daniel Drezner, a Tufts Egyetem nemzetközi politika professzora által Theories of International Politics and Zombies (Nemzetközi polikai elméletek és a zombik) (2010) című kötete.

Drezner szerint a realista gondolkodás – amely az államok közti anarchiát és emiatt azok önvédelmi képességeinek szükségét hangoztatja – a nemzetközi politika minimális változását jósolja. Azok, akik megfelelő földrajzi adottságokkal, valamint erős védelmi és kommunikációs infrastruktúrával rendelkeznek, nagyobb eséllyel tudják majd visszaállítani a rendet vagy megakadályozni a zombi hordák határokon átlépését.

Ezen felül maradna a valós együttműködés hiánya és a folyton gyanakvó hatalmi politika, avagy az erős minden tőle telhetőt megtesz a túlélésért, a gyengét pedig felzabálják a falánk élőholtak.

Az amerikai külpolitika meghatározó szereplői a neokonzervatívok, akik valahol a fenti két világnézet között helyezkednek el: bár fontosnak tartják a demokráciát és a szabadság eszményét, a nemzetközi összefogásba vetett hitük alacsony. A fenyegetések felismerésében kiválóak, így gyorsan megállapítanák a szükséges ellenintézkedéseket. Megakadályozandó az ellenség bejutását az Államokba, ledobnák fejlett hadseregüket egy távoli gócpontba, hogy ott kialakítsanak egy emberek által irányított központot. A keményvonalasok szerint az amerikai erő ilyen bemutatása elegendő volna ahhoz, hogy a zombik le akarják vetni élőholt mivoltukat, és újra csatlakozzanak az emberi közösséghez. Mérsékeltebbek szerint ez az emberi helyőrség jelenléte csak arra volna elegendő, hogy a környező államok túlélői fellázadjanak, és megdöntsék halott elnyomóikat. Más vélemények szerint a neokonok a zombi fenyegetés elleni első lépésként újra megszállnák Irakot, pusztán megszokásból.

Persze a képlet ennél sokkal összetettebb. Brooks és Drezner is kitérnek nem állami tényezőkre. Mindkét műben problémaforrásként jelenik meg a bürokratikus rendszerek rugalmatlansága, a magáncégek nyerészkedése és a fájdalmas társadalmi változások, amelyek mind nehezebbé teszik a túlélést. Az államok és kormányaik nem elhanyagolható tényezők, és minden bizon�nyal hatékonyabbak, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Így lesz zombi apokalipszisből „csak” Z Világháború.

A liberalizmus elmélete szerint egy anarchikus rendszerben is elérhető együttműködés. Drezner szerint pont ez a nyitottság okozna jelentős gondokat a járvány megjelenésekor, a határok nyitottsága miatt. Mindemellett valószínű, hogy előbb vagy utóbb az államok össze tudnák hangolni a zombik elleni védekezést, ami vis�sza tudná szorítani a fenyegetést emberiségre már nem veszélyes szintre, de eltörölni nem. A mai együttműködésekhez hasonlóan a legtöbb kormány elpusztítaná a legtöbb zombit, a legtöbb esetben.

28 PB 2013 december.indd 28

2013.12.07. 14:29

KULTURSOKK BORSIK TAMÁS

SÁTÁNIZMUS, AVAGY A TÉVHITEK VALLÁSA A sátánizmus szóról kevesen asszociálnak pozitív, szívmelengető dolgokra, annál inkább sötét köpenybe bújt, ismeretlen szövegeket mormoló, éppen kecskét vagy valami hasonlóan kedves állatot feláldozó alakokra.

Habár igaz, hogy e vallás nem a „helyes” emberi értékeket tekinti alapköveinek, a főként a média által belénk sulykolt, a követőket velejéig gonosz embereknek lefestő kép korántsem igaz.

Ugyan rengeteg ágazata van a sátánizmusnak, az azonban szinte mindegyikre igaz, hogy a hívei a Bal Kéz Útját követik, azaz életüket nem rendelik alá semmilyen magasabb rendű célnak vagy erőnek. Az 1960as évekig csak a teista mozgalmak voltak jelen, ezek gyökerei viszont a keresztény egyház létrejötténél is jóval korábbra nyúlnak vissza. Közös jellemzőik, hogy elfogadják a Sátán, mint Isten alakjával szemben álló, természetfeletti lény létezését, némely esetben olyan istenségekkel hozzák kapcsolatba, mint Lucifer vagy Pán. A mágia hatalmát is elismerik, az okkultizmus a kezdetektől fogva fontos. Egyik irányzat sem jutott el azonban addig, hogy szervezett vallásként jegyezzék be, erre 1966-ig, a LaVey-i sátánizmus megjelenéséig kellett várni.

Az Anton Szandor LaVey által alapított vallás, a Sátán Egyháza, az ateista sátánizmus egyik filozófiája. Az alapokat LaVey 1969-ben megjelent könyve, a Sátáni Biblia, azon belül is a 9 sátáni kinyilatkoztatás, a 11 sátáni törvény, illetve a 9 bűn adta. A fő különbség a teista vonallal szemben, hogy ebben az esetben Sátán alakja nem egy létező entitás, inkább egy követendő értékrend. A középpontban az egyén áll, mindenki „saját maga istene”. Az élet fő célja az egyén elméjének és lelkének fejlesztése, kiteljesedése. Ennek elérése érdekében a hívő a kereszténység 7 főbűnét is felhasználhatja, sőt, kifejezetten erénynek számítanak, hiszen kiegészítik egymást (például a harag levezetése oldja a stresszt, a lusta embert pedig a kevélység és az irigység motiválja arra, hogy formába hozza magát).

A másik pont, amelyben szemben áll a legtöbb vallással a LaVey-i sátánizmus, az az élet és a halál kérdésköre. Míg a kereszténység és a buddhizmus a halálon túli élettől várja a valódi boldogságot, a földi életben óva inti híveit az élvezetek halmozásától, addig a sátánisták utóbbit mindennél fontosabbnak tartják, mivel semmi bizonyíték nincs arra, hogy a halállal nem zárul le minden. A lehető legtöbbet próbálják kihozni az életből, hedonizmusról azonban nem beszélhetünk, hiszen a cél az elégedettség elérése az alapvető szükségletek folyamatos kielégítésén keresztül, nem a vágyak féktelen hajszolása.

Ami szintén elhatárolja a világ vezető vallásaitól, az a hittérítő tevékenység, és az „istentiszteletre” használt épületek hiánya. A vezetők szerint a sátánista mentalitásnak születéstől fogva jelen kell lennie az egyénben, nincs másik út. Ez az egyik oka annak, hogy LaVey tanai nem terjedhetnek el tömegesen. A másik, hangsúlyosabb ok persze az emberek berögződéseiben, babonáiban keresendő. A sátánimádók üldözése a középkorban csúcsosodott ki, amikor a keresztény egyház az inkvizíció képében felvállalta a harcot, erős túlzásokba is esve, hiszen nagyjából mindenkire rátámadtak, akinek bármi köze is volt az okkultizmushoz (a természetfeletti erők és a szellemvilággal kapcsolatos ismeretek tana, amely a sátánisták körében elfogadott), vagy nem az elvárt istenimádatot hirdették. Az akkor mutatott hozzáállás, üldözés nélkül, de azóta is megmaradt a közvéleményben, így elenyésző a népességnek az a százaléka, amely nem kap sikítófrászt már magától a Sátán szótól, és néz utána a részleteknek.

29 29 PB 2013 december.indd 29

2013.12.07. 14:29

KULTURSOKK BAKURETZ BONNIE

MAYHEMA POKOL DALLAMA Akiknek a véres, fekete bőrruhás headbengelés és a sátánista hörgés mármár kommersz, azok mélyebb vizekre evezve eljutnak a norvég Mayhemhez, a black és deth metál mozgalom egyik legfontosabb zenekarához. A kor legsötétebbnek tartott zenéjét játsszák, amit egyrészt templomgyújtogatásoknak, gyilkosságoknak és ezek titokzatos körítéseinek köszönhetik, másrészt a zenéjük se egy könnyű vacsorához illő muzsika.

Persze mondhatjuk zseniálisnak is, hiszen a gonoszt és a sátáni erőt csak keveseknek sikerül olyan mesterien egy-egy dalba belekomponálni, mint azt ők teszik.

A dalok ritmikusak, valamint a torok beszédhang és a gitárszólók is kiforrottak, és a dobos hihetetlenül pontos, már ha kihalljuk belőle, de sokak szerint ettől függetlenül is a rombolás, gyújtogatás és agresszió zenéje. A magyar metál vonulat egyik büszkesége, Csihar Attila, aki a zenekar jelenlegi énekese, nem így vélekedik erről. Szerinte zenéjük művészi produkció, mögöttes koncepcióval, így szabad utat hagy, hogy mindenki maga dönthesse el, a véres vaddisznófejek a színpadon és a Chainsaw Gutsfuck vagy a Carnage című szám men�nyire alapul ezen az elképzelésen. Bár a címek is sokatmondóak.

Később követte őt a sorban Euronymus, akit egy másik death metal zenekar, a Burzum frontembere (és lelkes templomgyújtogató) Varg Vikernes gyilkolt meg 23 szúrással. A brutális gyilkosságról több rejtelmes elgondolás és teória is kering. Varg azzal védekezett a tárgyaláson, hogy vetélytársa, Euronymus akarta őt megölni, ő csak egy félreértést akart vele tisztázni, és ezért ment el hozzá. Az igazságot már senki sem tudja, csak Varg és egy barátja, Balackthorn, aki a kocsiban várt Vargra a gyilkosság alatt. Csihar Attila egy interjúban, amikor Vargról faggatták, kedves, udvarias és intelligens srácként jellemezte. 2009-ben szabadult börtönéből, azóta is várja az Oslói Önkormányzat a Holmenkollen kápolna teljes leégése miatt a kártérítést, ami körülbelül 1 milliárd forint. Utolsó megmozdulás idén júliusban volt, amikor is súlyos terrorcselekmények előkészületére gyanakodva a francia hatóságok letartóztatták őt és feleségét, aki négy fegyvert vásárolt. Később elengedték őket, arra hivatkoztak, hogy egy elszigetelt helyen önfenntartó életet szeretnének élni, ezért is kellenek a fegyverek.

A Mayhem tovább élt, és koncerteztek ezek után is.

Közben Maniacot lecserélték Csihar Attilára, zenéjükbe a pszichedelikus és progresszív elemek is bekerültek.

Utolsó lemezük 2007-ben jelent meg. Koncertjeik rendhagyóbbak, Csihar nem vagdossa magát a tömeg előtt, mint ahogy azt Dead a koncertjeiken is tette, inkább a művér és a kivéreztetett állatok szerepelnek, a fordított négykarú kereszt, valamint a halottra és csontvázra maszkírozás lett a védjegyük. Egy ideje jó egészségnek örvend mindenki.

A Mayhem közel 30 év zenéjét és történelmét hordozza magában. A mai napig együtt vannak, a Wacken nagyszínpada előtt is beláthatatlan tömeget csődítenek ös�sze. Itthon is, a Pecsában és Rockmaratonon is lenyűgözhettek minket, vagy ezért vagy azért, mindenesetre nem csak a zenéjük miatt érdekesek vagy furcsák.

1984-ben a hideg és sötét norvég éjszakában Dead énekelt, Euronymus gitározott, Manheim dobolt, és megszületett Mayhem. A zene mellett a templomgyújtogatások, tetemek és a náci szimbólumok viselése volt az új hobbi. Az első demót már Maniac énekelte föl, ugyanis közben megkezdődött a zenekar menetelése a vágóhídra. Dead felvágta ereit és torkát, ezután egy puskával végzett magával. Csak egy rövid „bocs a sok vérért” üzenetet hagyott maga után. A ’90-ben készült CD-jük borítóján (Dawn of the Black Hearts) a halott és véres Dead képe van, ezzel tisztelegnek barátjuk előtt.

30 PB 2013 december.indd 30

2013.12.07. 14:29

KULTURSOKK BORSIK TAMÁS

FOCUSBAN A JÖVŐ Egy olyan dinamikusan fejlődő kulturális ágazatban, mint a fotózás, mindenképpen figyelemre méltó dolog, ha egy csoportosulás hosszú ideig képes fennmaradni, sőt, sikereket elérni. Ha ez a hosszú idő közel 40 év, az már óriási üdvrivalgásra adhat okot, márpedig a pécsi Focus Csoport esetében erről beszélhetünk. A veterán művészek legújabb kiállítását a Nappaliban lehet megtekinteni, a megnyitóra október 26-án került sor.

Az 1978-ban hét pécsi fiatal – Borbély Tamás, Cseri László, Harnóczy Örs, Kálmándy Pap Ferenc, Kovács Attila, dr. Lajos László és Marsalkó Péter – által alapított csoport az azóta is töretlenül működő Mecseki Fotóklub keretein belül indult el megváltani a világot.

Bár kicsit túlzó a kifejezés, a focusosok a 80-as évek közepére nemzetközi sikereket is magukénak tudhattak.

Zágrábban, Isztambulban és Párizsban is megjelentek képeik különböző rangos tárlatokon, fotós táborokba hívták őket, és vitaesteken vettek részt. Természetesen itthon sem maradtak észrevétlenek, sőt a fotózáson kívül más művészeti ágakba is belekóstoltak – dolgoztak együtt filmes szakemberekkel és zenekarokkal is. Nagy fájdalmukra viszont annak ellenére, hogy hatásuk felfedezhető volt a fővárosi fotóművészek munkáiban is, és olyan újszerű projektekben is munkálkodtak, mint a Versképészet – amikor pécsi költők verseihez készítettek fotókat –, érdekes módon éppen Pécsett sosem kapták meg az őket megillető figyelmet, sem anyagilag, sem szakmai megbecsültség és felkérések terén.

szetet, a kezdeti munkáikra jellemző, avantgárd vonásokat megtartva. A négy, egyenként három-hat képből álló anyag egészen más koncepcióval készült. Láthattunk harisnyával takart, hagyományosnak semmiképpen sem mondható portrékat, üzleteik előtt pózoló, hétköznapi embereket és depresszív, már-már apokaliptikus hangulatot sugárzó, az utómunkára erőteljesen építkező képeket is.

A megnyitóra tökéletes választás volt a Nappali, hiszen az igényes kávézó vendégkörében a fiatalabb korosztályt épp úgy megtaláljuk, mint az idősebbeket, a csoport munkája tehát széles körökhöz juthat el. A megnyitás előtt pár pohár bor kíséretében folytattak kedélyes beszélgetést az egybegyűltek, majd családias légkörben Marsalkó Péter beszédével elvágta a képzeletbeli rajtszalagot. Rövid monológjában kifejezte abbéli örömét, hogy fiatalok is megjelentek az eseményen, illetve hogy sikerült összehoznia társaival a tárlatot. „A fotós szakma kétségtelenül híguláson ment keresztül az utóbbi időben, ezért különösen fontos, hogy a feltörekvő generáció a tapasztaltabb művészek munkáit is figyelje, és tanuljon belőle” – mondta Marsalkó. Szavainak egyfajta nyomatékot adva a Nappali egy igazán lendületes, jazz és funky ritmusokkal operáló együttest hívott meg a szegedi Zeninjam képében, az este tehát igazán fiatalosan zárult.

A 90-es évek elejétől egészen 2008-ig csendben volt a társulat, a tagok szétszéledtek, és bár hivatalosan sosem szűnt meg a Focus, az EKF programig nem hallatott magáról. Akkor azonban a hét alapítóból öten úgy döntöttek, bebizonyítják, hogy tudnak még újat mutatni, és egy teljesen új kollekcióval álltak ki a közönség elé, helyzetjelentést adva szülővárosuk kulturális és társadalmi életéről. 2012-ben, a csapat 35. évfordulója alkalmából egy gazdagon illusztrált kötetet is kiadtak, a Focus történelméről és eredményeiről. A Nappaliba az EKF-es tárlatból hoztak egy kis ízelítőt.

Ugyan nem sikerült mind az öt művész hozzájárulását megszerezni a kiállításhoz (Kálmándy Pap Ferenc nem vállalta a feladatot, így az ő képei kimaradtak), az ös�szesen 20 bemutatott munka is pontos képet ad arról, hogy az urak hogyan képzelik el a modern fotóművé-

31 31 PB 2013 december.indd 31

2013.12.07. 14:29

KULTURSOKK VIDÓ GÁBOR

A SÖTÉTSÉG MÉLYÉN A FÉNY SEM SZABADÍT FEL Nincs taps, nincs menekülés – nyolcvanpercnyi sötétségbe merít A Dohány utcai seriff, vaksötétbe, amelyben nem kapunk mást, csak az elhurcolt zsidók, sondernesek és a másik oldalon állók visszaemlékezéseit. Vicceket hallunk, de nem nevetünk, mert egyre igazabb lesz az egyik túlélő ’45-ben megfogalmazott gondolata: „ha velünk megtehették, bárkivel megtehetik.”

Sötétség egy felvonásban – hirdeti az előadás (Színikritikusok Díja: legjobb független színházi előadás és legjobb színházi zene) színlapja, és a kezdés előtt a FÜGE és a Kaposvári Egyetem közös produkciójának szereplői külön ki is hangsúlyozzák: aki rosszul lenne, szóljon, és megáll az előadás. Aztán már csak egy gyengén pislákoló telihold marad, na meg a klezmerdallamokban szolmizáló színészek, és Mohácsi János kedvelt eszköze, hogy berántson egy előadásába, és végül a nézőből, annak érzéseiből építse ki a mondandóját: a humor.

A humor, mely itt az ősöreg pesti zsidóviccekkel operál Mórickával, Kohnnal és Grünnel, a rabbival és az elmaradhatatlan tanácsaival – mi meg szégyenkezve, de röhögünk, és valahol örülünk, hogy sötét van.

Ez a kínos derültség egészen addig tart, míg a színészek a visszaemlékezők gondolatainak (melyek Lanzmann Shoah című filmjéből, túlélők emlékeiből, egykori őrök, orvosok vádirataiból és irodalmi szövegekből érkeznek) tolmácsolásában a gettókig, a marhavagonokig, a nemrég még padtárs erkölcstelen nyerészkedéséig – az első agyonlövésig el nem jutnak. És a társulat nem ereszt: miközben a teremben a sötét egyre mélyebbé válik, szenvtelen, dokumentarista stílusban, melybe csak néhol vegyül a végletekig tartó naivitás, sorolják a „Waldsee” (Auschwitz helyett ezt íratták az elsőként elhurcolt zsidókkal haláluk előtt a rokonoknak küldött levelezőlapokra) kegyetlen világának percre beosztott poklát. Az a vicc, amin az elején pironkodva vihogtunk („hogyan bújócskázik a zsidó gyerek?”), azon

most a könnyeinket nyeljük („ajtón be, kéményen ki”) a sötétség miatt teremtő erővel fellépő szavak miatt.

Az elképzelhetetlen szenvtelen leírása után úgy érezhetjük, eljött a felszabadítás a felszabadulással, de nem – a túlélők hazatérte talán még fájdalmasabb. Nem örülnek/örültek nekik Magyarországon, a szomszédok sok helyen annyit mondtak: maradtatok volna ott ti is.

(Mert akkor nem mardosna a bűntudat, a lakásotokból/ házatokból átmentett/ellopott kredenc/óra/festmény/ edény és egyebek miatt.)

Menekülni mégsem merünk, a sötétség és az elmondottak egyre inkább beleszorítanak a székbe – ezért is váratlan, mikor Kovács Márton zenéjébe egyszer csak belevág egy zseblámpa és a megállunk! - felkiáltás. Egy idős pár hagyja el botorkálva a darabnak helyet adó tánctermet a Zsolnay Negyedben, mi pedig egy pillanatra fellélegzünk a csöpp szünetért – de csodáljuk is őket, mert ők ki tudták mondani: elég volt ebből egyszer.

Nyolcvan perc tömény, minden formájában sötétség után egy gyertya kezd pislákolni, majd lassan fénybe borul a terem. Páran gyér tapsba kezdenek, mintha ezzel a megszokott színházi metódussal fel tudnák magukat szabadítani az előadás hatása alól.

De hogyan is lehetne, ha ma is listáznának, Radnótiösszest égetnek a kristályéjszaka évfordulóján. Keserű figyelmeztetés egy túlélő gondolata: ha velük meg merték ezt tenni, mással is meg fogják. Nincs menekvés az előadás hatása elől, lélekig mar. Nincs menekvés. Es gibt keine Rettung.

A Dohány utcai seriff – FÜGE és a Kaposvári Egyetem közös produkciója Alkotók: Mohácsi János, Kovács Márton Játsszák: Bánfalvi Eszter, Béli Ádám, Boros Anna, Deák Péter, Keresztény Tamás, Lakatos Máté, Némedi Árpád, Rainer Micsinyei Nóra, Takács Nóra Diána, Tolnai Hella.

32 PB 2013 december.indd 32

2013.12.07. 14:29

KULTURSOKK CZISZER MARIETTA

AZ VAGY, AMIT MEGESZEL » VAGY MÉG ANNÁL IS ROSSZABB Vallásos családban felnőni nem mindig egy hosszú nyári tábor, melyet átitat a valódi istenhit és szeretet. Van olyan fanatikus család is, ahol egy eredetileg létfenntartás céljából elkövetett, morálisan megkérdőjelezhető kényszercselekedet végül generációról generációra öröklődő kultikus hagyománnyá vált. Kannibalizmus Isten nevében, erről szól a We are what we are című film.

A We are what we are Jim Mickle rendező külföldön frissen debütált thriller-drámája, melyben a külvilág számára teljesen hétköznapi Parker család zárt ajtói mögé leshetünk be. A csontfehérre meszelt házuk – képletesen – belülről rohad. Már az első öt perc visszafogott, mégis hatásos jeleneteiből nyilvánvalóvá válik, hogy a Parkerek életéhez szervesen hozzátartozik a kannibalizmus. A film központi problematikájaként azt mutatja be, hogyan éli meg ezt a legfiatalabb generáció, illetve milyen hatással van a család sajátos életvitele kisvárosi környezetére, ugyanis a mai modern korban már feltűnő, ha egy körülhatárolható földrajzi területen belül egyre több személy tűnik el nyomtalanul. Ősi szokás szerint a férfi vadászik, a nő készíti el az ételt, ez ebben a patriarchális családban sem történik másképpen, egyszerűen az évi böjt után a báránynál érdekesebb fogás kerül az asztalra. Iris Parker édesanyja halála után mint legidősebb gyermek, kénytelen átvenni a családi hagyományok elvégzésének feladatát, így neki kell a korábban elrabolt nőt megölnie, feldarabolnia és vacsorát készítenie belőle.

A családi tradíció 1782-ig nyúlik vissza, amikor egy hosszú telet Parkerék ősei az elhunyt édesanya húsát elfogyasztva éltek túl. A legidősebb lány akkor írt naplója azóta szentírásként öröklődik tovább. Ez az egyszeri szükségmegoldás vált megszokássá, a logikus gondolkodást nélkülözve ragaszkodnak továbbra is az embert próbáló tradícióhoz.

Ne gondoljuk azonban, hogy a filmbeli vérontás öncélú, szórakoztató vagy akciódús, hogy a gyilkosság, majd az áldozat elfogyasztása katartikus élmény. Éppen ellenkezőleg, Iris és Rose már nehezen küzd meg az ősi ha-

gyománnyal, kényszerből, apjuk és a család iránt érzett tiszteletből folytatják a rituális szertartásokat. Eközben azonban megkérdőjelezik mivoltukat, dacolni próbálnak apjukkal, kiutat keresnek a lehetetlen helyzetből, de elméjük egyre jobban megzuhan a bennük élő kettőség miatt. Mindez a thriller műfaji sajátosságából adódik, hiszen annak lényege nem a felesleges kaszabolás és a természetfeletti lények, hanem a film végéig kitartó feszültségkeltés, borzongatás, szereplői hétköznapi emberek, így azt érezzük, hogy a látott események a valóságban is megtörténhetnének – vagy meg is történtek.

A kannibalizmus nem csak a szellemre, a testre sincs jó hatással, hiszen embertársaink bekebelezése halálos idegrendszeri betegséghez, a nevető halálhoz (kuru) vezet, mely szintén előkerül a filmben.

A naturalista, egyszerű képek, a szimmetrikus kompozíciójú beállítások, lassú ritmusú jelenetek nyugalmat és békét áraszthatnának, mégis végig nyomasztó és fullasztó légkörbe burkolja a film nézőjét. Sokszor a képek tárgya (a darálóból kifolyó húsmassza halk sercegése, rozsdabarna pörkölt loccsanása a tányéron), a baljóslatúan szép zene és Parker lányainak egyre meggyötörtebb arca – ezúton is kiemelendő a két színésznő, Julia Garner és Ambyr Childers játéka – hoz létre kontrasztot.

Ez a kettőség árulja el, hogy a tisztának tűnő felszín alatt hatalmas mennyiségű feszültség lappang, amely a film végére természetesen előtör, mint egy tükörsima tengerből kiemelkedő háborgó kraken.

A film hű realitással ötvözi a modern tudományok világát a kannibál törzsi kultúrák azon hitével, hogy az elhunyt családtag vagy más személy elfogyasztása erőt ad és a szeretet megnyilvánulásának egyik eszköze. De vajon Isten mindent megbocsát?

33 33 PB 2013 december.indd 33

2013.12.07. 14:29

KULTURSOKK CZISZER MARIETTA

„MINDEN EGYES HÁROM PERC EGY KÜLÖN ZENEI VILÁG” » INTERJÚ HORVÁTH GERGELLYEL A Zenélő Egyetem továbbra is változatos programokkal és kurzusokkal kalauzolja el az érdeklődőket a magyar könnyűzene különböző szegmenseibe. A zenei rádiós műsorszerkesztés kurzuson például Horváth Gergely, a Kultúrfitnesz szerkesztője és műsorvezetője (MR2 – Petőfi Rádió) avatta be a megjelenteket a rádiózás rejtelmeibe. Ami pedig a kurzusról kimaradt, egy interjúba belefért.

PécsiBölcsész: Mit jelent neked a zene? Miért pont ebben a szférában dolgozol?

Horváth Gergely: Nekem a zene mindig valaminek a kifejezője, nem tudom csak háttérnek használni. Mindig valamilyen célzott tartalmat, lelkiállapotot, világnézetet, konkrét hangulatot ad. Ha a szakma felől nézzük, dramaturgiai eszköz, felhasználói oldalról pedig nyilvánvalóan éltető elem. Eleinte utazós, kulturális témájú, mozis vagy akár a férfi-nő kapcsolatát vizsgáló műsorom is volt, de mindig is sok zenét használtam. Amikor kiment alólam a régi Petőfi Rádió, ahol kétórás magazinműsorokat készítettem, akkor indult el a Kultúrfitnesz.

PB: Hogyan jutott el odáig a Kultúrfitnesz, hogy saját maga szerkesztheti a zenéjét?

H.G.: Az adja meg rá a lehetőséget, hogy a Kultúrfitnesz tematikájában felvállal bizonyos tartalmi elemeket és közléseket, amiket a Petőfi Rádióban első körben csak ez a műsor jelenít meg. A műsor azt a küldetést fogalmazza meg, hogy újdonságokat mutasson, vagy különleges kontextusba helyezze a zenéket, például vendéghez rendelje, vagy különböző aktuális aspektusban jelenítse meg azokat. Mindez rugalmas zenei szerkesztést követel meg, így hárult ez a feladat magára a műsorra.

PB: Hogyan épül bele a zenei rádióba olyan, alapvetően beszélgetős műsor, mint például a Kultúrfitnesz?

H.G.: Fegyelmezett beszélgetések, fegyelmezett keretek megtartásával. Mi sem felejtjük el, hogy minden megszólalásunknak versenyképesnek kell lennie a zenével, amit napközben képviselünk, a rendelkezésünkre álló több időt nem tölthetjük ki üres fecsegéssel.

Ilyenkor nem más történik az adón, hanem ugyanaz másképpen.

Dalokkal vagy az előadójuk segítségével mindenről lehet beszélni. Minden egyes három perc egy külön zenei világ vagy világszemlélet, egy külön érzés, így folyamatosan van mit kibontani egy-egy dal kapcsán. És miről másról szólna bármely médium, mint az életről? A rádió a zene által beszél az életről, ez a mi „nagy” felfedezésünk.

PB: Mennyiben más egy kereskedelmi rádióban a zeneszövet, mint a közszolgálatiban?

H.G.: A Petőfi Rádió nem veszíti szem elől a közszolgálatiságot és a zenekultúrát. A zenei szövet mássága és igényessége különböztet meg minket alapvetően a kereskedelmi rádióktól, melyek tulajdonképpen adott célközönség igényeit fogalmazzák meg. A mi feladatunk viszont ennél sokkal kiterjedtebb, mert nemcsak célközönségünk van, hanem küldetésünk is, ezért más szempontokat is szem előtt tartunk. Terjeszteni kell a jót, az igényeset és a minőséget. Nagyon fontosnak

34 PB 2013 december.indd 34

2013.12.07. 14:29

KULTURSOKK CZISZER MARIETTA

tartom az úgynevezett „népművelést”, persze csakis úgy, hogy a választás szabadsága itt is mindenki számára adott legyen. Értékrendünk van, az ízlésterrorból mi se kérünk.

H.G.: A 30y zenéje teremtette meg ezt a kapcsolatot, majd egy-egy interjú Beck Zolival, aztán kiderült, hogy hasonlóan gondolkodunk bizonyos dolgokról. A legszorosabbra akkor fűződött, amikor a Szabad Egyetem sorozatunkat elindítottuk a Kultúrfitneszben. Ekkor párhuzamosan fogalmazódtak meg ötleteink a közös munkára, így tavaly szeptember óta van Zenélő Egyetem sorozatunk is. Ennek kapcsán jött létre barátság, közös gondolkodás és rokonszenv.

A magyar zenészek zömmel nem főállású zenészek, hanem általában még valamik, az élet egyéb dolgaiban járatos, megélhetésüket abból elérő, zenélni nagyon szerető emberek. Magyarországon kell lenned valakinek ahhoz, hogy megélj, és azon felül tudsz csak zenélni, általában ez a képlet. Ezt továbbgondoltuk, és felmerült, hogy akkor hívjuk be például Kőváry Zoltánt – aki a Trousers frontembere, és nagy rock and roll figura –, hogy beszéljen a pszichoanalízisről, hiszen annak végzett kutatója és doktora, tanít az egyetemen.

Elkezdtünk a zenészekkel szabadegyetemi sorozatokat csinálni a zenéről, az életről, valamilyen vonatkozásról.

Ott van még akár Szűcs Krisztián, aki legutóbb magyar kabaré-kuplékat énekelt Szálinger Balázs költő barátjával, akivel a Rájátszást együtt csinálják. Hol látsz még ilyet? Na ezért vagyok bizakodó.

PB: Milyen külföldi rádiós példák tekinthetőek követendőnek a magyar rádiók számára?

PB: Igen, az észrevehető, hogy egyre több irodalmi est és megzenésítés jön létre.

H.G.: Azt figyelni egy nyugati rádióban, hogy a közszolgálatiság mit jelent, vagy hogy hogyan alakul a rádiós piac, rendkívül fontos, de egyébként ez kicsit olyan, mint átvenni televíziós licence-et. Biztos sikerreceptté lehet tenni, de én az organikus fejlesztésekben hiszek, az itthonról, kicsiből kialakuló egyéni dolgok megvalósulásában.

H.G.: Érzek egy nagyon erős egymásra hatást ebben a szcénában. A Pilvakerrel a slam tavaly elért egy mainstream közegbe, a Kultúrfitneszben is próbálunk ennek helyet adni. A slam nagyon sokat segít, hogy a klasszikus költészeti forma életre keljen. Mondjuk úgy, hogy a slam egy direktebben ható részköltészeti forma: amellett, hogy teljesen önálló, erős külön világ. A zenészek elkezdenek költőkkel kokettálni, más szemmel figyelni a szövegeiket, a költők elkezdenek a dal felé kikacsintani. Én abban hiszek, hogy a dal költészeti értékű. Ehhez jön még a hip-hop is. Ezek kezdenek egymásra reagálni, elképesztően gazdag és kreatív helyzet állt elő. Én ezt nagyon szeretem, szerintem ebből csak jó sülhet ki.

PB: Hogyan jött a kapcsolat a Zenélő Egyetemmel?

Magyarországon tudatosabban kellene műsorformátumokban és új típusú közlésekben gondolkodni, hogy a közlésmód is legyen önmagában izgalmas. Azok a tartós, maradandó, erős dolgok, amik meg tudnak gyökerezni az „itt és most”-ban. A Kultúrfitnesz speciel pont ilyen. Amikor indult a Petőfi Rádió 2007-ben, a Kultúrfitnesz az esti sávot kezdő egy órás, másfél-két perces szövegekkel dolgozó kulturális ajánló volt. Most három órás, van benne élő beszélgetés, Szabad Egyetem, de ezt mind a műsor maga harcolta ki magának, szerves fejlődés által.

PB: Szerinted milyen helyzetben van ma a magyar könnyűzene?

H.G.: Inspiratív. Azt látom, hogy minden második fiatal valamilyen eszközt felkap és zenél. Ez a jövő. Az elektronika érkezésével már egy laptop segítségével tudunk zenét csinálni, igényeljük, hogy saját magunk készítsünk zenét. Megnőtt a zenealkotók, zenével foglalkozók száma, függetlenül attól, hogy lesz-e az adott dalból sláger. Az alkotó élet szempontjából nagyon pozitívan látom a jövőt. Abból a szempontból, hogy hogyan lehet a könnyűzenét iparágként élhető karrierré tenni, ebben a pillanatban már nem látom feltétlenül rózsásnak, de kényszeresnek sem.

PB: Úgy tűnik, ma egyre kevesebben hallgatnak rádiót, viszont nő a háttérzene hallgatás népszerűsége. Te ezt hogy látod?

H.G.: Az internet elérhetősége nagyon alakítja a piacot, a streamerek és persze a Youtube is. Az új generáció teljesen ki fog esni, erre valamilyen megoldást kell találni, mert a rádió mint olyan soha nem fog kimenni a divatból, viszont át fog alakulni. Az autóban internet által vezérelt rádiózás lehet a jövő, egyáltalán az internetes rádiózás. Mindig lesznek olyan élethelyzetek és életmódok, amiket más műfaj nem tud megadni, de hatalmas kihívásnak nézünk elébe, az biztos.

35 35 PB 2013 december.indd 35

2013.12.07. 14:29

PB 2013 december.indd 36

2013.12.07. 14:29

AGYHABZÁS BAKUREZT BONNIE

FOGYÓCSKA El van rontva a napom, ha nem kapok nasit, sírok, ha nem találom a sütim, és teljesen agresszív leszek csoki nélkül. Fáj, ha izomlázam van, vagy ha kimelegedek lépcsőzés közben. Kicsit lusta vagyok, és imádok enni, de nagyon szép akarok lenni. Megteszek bármit a tökéletes bikinialakomért, ígérem, lefogyok, csak ne kelljen koplalnom, mozognom vagy diétáznom. Elseje van, új remény, új esélyek. Eljött a nap. A változás napja.

Mostantól minden erőmmel azon leszek, hogy végig csináljam, és győzelemittasan fogdossam saját fenekem. Holnaptól minden más lesz, de most megeszem a tortámat, és közben kiválasztom a kedvenc diétáimat.

A pamutgolyó-rágcsálás és narancslébe mártott vatta és szalvéta már elég unalmas. A kérdés, hogy pénzünkből vagy akaraterőnkből jutott ki több? A legelvetemültebbek, illetve a legkitartóbbak megvonják maguktól az élet apró örömeit, például az ételt. Madonna a levegődiétára esküszik, de ez nem a klasszikus fényevés, ebben az esetben az ételek elutasításában rejlik a „csoda”. Madonna körülveszi magát mindenféle finommal, majd nemet mond rájuk, így erősíti jellemét és laposítja hasát. Modellek szokása, hogy a bemutatók előtt már kilenc nappal nem esznek semmit, közvetlenül a műsor előtti tizenkét órában pedig már vizet sem vesznek magukhoz. Ehhez képest jobb az az elképzelés, mi szerint reggelire répalevest kell fogyasztani, ez után pedig már csak nyers brokkolit. A tojást kedvelők paradicsoma a tojás-diéta: reggelire egy, délben kettő, vacsorára pedig három tojást is elmajszolhatnak. Ennek a módszernek kitartó ismételgetése hamar sikereket hoz. Igaz, így egy doboz tojás csak 2 napig elég, de még mindig gazdaságosabb, mint a bébiételek fogyasztása, amelynek darabja 300-400 forint körül mozog. Fogorvosi kezelés alatt állóknak különösen ajánlott, ha nem bírnak rágni.

Komplett menük vannak az üvegekbe zárva, például zöldséges marha rizzsel, lazacos spagetti és még sokféle izgalmas gasztrocsoda.

ternatívája a gyomorballon, csak ezt nem sebészeti beavatkozással, hanem endoszkópos eljárással helyezik be a gyomorba. A szilikonból készült lufit fél évig hordhatjuk. Egyrészt, mert ez is közel 500.000 és 750.000 forint körül mozog, és mindenhol szeretik a visszajáró vendégeket, másrészt pedig nagyjából ennyi idő alatt az emberi agy felismeri az „idegen testet”, és már nem alakul ki teltségérzet, hiába van ott a ballon. Tapasztalatok szerint a gyomorballon behelyezését követő négy-öt hónap után már inkább az életmódváltásnak köszönhető a tartós fogyás.

Aki a legújabb trendeket követi, sokkal drasztikusabb lesz, mint bárki más. „Hőseink” egy műanyag tapaszt varratnak fel a nyelvükre, ami akkora fájdalommal jár, hogy elmegy a kedvük az evéstől. Csak folyadékot tudnak magukhoz venni, sok esetben pedig beszélni se tudnak. A beavatkozás ára félmillió forint körül ingadozik, de Venezuelában 30.000 forintért is felvarrják nekünk karcsúságunk kulcsát. Dél-Amerika közkedvelt módszere ez, akár havonta 900 páciensnek is felvarrják a nyelvére. A tapasz viszont egy hónapnál tovább nem maradhat a nyelven.

Talán a legjobb megoldás bele se kezdeni és maradni a jól bevált sportnál és egészséges étrendnél, amelynek igazából a fogyás csak egy mellékhatása, a boldogság és az egészség mellett. Ezt a sok önsanyargatást végigolvasva lehet, elmegy a kedvem a habzsolástól. Bár nem érzek bűntudatot, ha most lemegyek a hűtőhöz.

Akik viszont nem rettennek el se a vértől, se a költekezéstől, nem maradnak teltkarcsúak. A gyomorgyűrű közel 500.000 forintos beavatkozás. Lényege, hogy a gyomor felső részén akadályt képezve korlátozzuk a bevitt táplálék mennyiségét, így hamar pukkadásig jóllakhatunk. Ez, mint egy nadrágszíj, teljhatalommal uralkodik felettünk, mert hiába ennénk még egy kört a képviselőfánkból, ő nem hagyja. A módszernek egy al-

37 37 PB 2013 december.indd 37

2013.12.07. 14:29

AGYHABZÁS ÁRVAI PÉTER

MÓKUSPÖRKÖLT ÉS BIKAHERE » FURAÉTEL-MUSTRÁN A VILÁG KÖRÜL Nagyon boldog pillanat az, mikor rájövünk, hogy globalizálódó világunkban mégis vannak olyan dolgok, amik egyáltalán nem általánosak, és nem kaphatók minden sarkon.

Ilyen helyi specialitásokkal főleg a gasztronómia területe szolgál nekünk, hiszen a földrajzi sajátosságokból számos táplálkozási sajátosság származik.

Néhány évvel ezelőtt Váncsa Istvánnak volt egy érdekes eszmefuttatása arról, hogy ha a világ éghajlatilag egy kicsit másképp alakul, és a Földközi-tengeri térségben nem a szőlő lesz honos, hanem a vadkender, akkor most az istentiszteletek alkalmával a papok nem misebort innának, hanem misefüvet szívnának, és az Egyesült Államok hadserege nagy erőkkel bombázna kolumbiai szőlőültetvényeket. Ezzel párhuzamosan a különböző tájak jellegzetes ételeit is érdemes számba venni, hogy vadul érjen minket a felismerés: ami nálunk uzsonna, azzal máshol gyerekeket ijesztgetnek.

Kezdjük az egyértelműen fura dolgokkal. Bár Woody Allen úgy gondolta, hogy az étel nem lehet se sebesült, se beteg, csakis halott, nem mindenki osztja nézeteit.

Az egyik említésre méltó furcsaság a Sannakji, azaz mártásban tálalt polip. Illetve az élő polipnak a tálalás előtt levágják a karjait, és csak az kerül a tálba, cserébe viszont a kis csápok rágás közben is ficánkolnak még az ember szájában.

De ha azt gondoljuk, hogy élő állatokat fogyasztani távol-keleti szokás, nagyot tévedünk. A Noma nevű koppenhágai étterem például azzal lett világhírű, hogy a salátájába hangyákat tesznek, így téve különlegessé az ételt. Bár a hangyák le vannak hűtve, ezzel pedig lassítva, attól még élő hangyákat kapunk, ráadásul háromszáz amerikai dollárért. Európánál maradva érdemes megemlíteni a sarki lunda nevű madarat, melynek szívét Izlandon előszeretettel fogyasztják. Ezzel kapcsolatban került szorult helyzetbe Gordon Ramsay, miután egyik műsorában ezt kóstolta, ami a nézőknek annyira nem tetszett.

Ennél olcsóbb, ám visszataszítóbb az, amihez olasz földön juthat a kulináris különlegességek híve. Szardíniá-

ban ugyanis Casu marzu néven fogyasztják a pecorino sajtot. Ezzel nem is lenne gond, rendes kemény juhsajt ez, kicsit hasonlít a parmezánra. A probléma ott kezdődik, hogy hagyják, hogy a sajtot legyek köpjék be, az ebből születő kis kukacok pedig átrágják magukat a tejterméken. Ezzel a belsejét levesessé, puhává teszik, igazi ínyencfalat, mondják ezt a hozzáértők. De ha már Európa, legyünk őszinték, és egy mondat erejéig térjünk ki arra is, hogy nem mindenhol annyira egyértelmű dolog, hogy a szerencsétlen disznó ledarált részeit a saját belébe (kolbász), vagy gyomrába (disznósajt) vis�szagyömöszölve fogyasszuk el. Szintén nem feltétlenül egyértelmű, hogy az elhullott állat vérét sok borssal és hagymával kell megsütni, és nem pedig a kert végébe kell kiönteni.

Lárvák és rovarok. Több évadnyi Survivor és Rettegés Foka után is kell ennek a témának egy bekezdést szentelni. A világ számos pontján előszeretettel fogyasztják ezeket a lényeket vagy lárváikat, többnyire nyersen, de olykor főzve vagy sütve is. Fehérjetartalmuk állandó hivatkozási alap, de állítólag aki megkóstolja, az az ízükben sem fog csalódni.

Visszatérve Ázsiába: sokak által ismert a száznapos tojás, melynek belseje idővel megkeményedett, és színe feketére váltott. Tojást viszont nem csak így készítenek. A kínai Dongyang városában például minden év tavaszán a szűz fiúk húgyában főzik ki a tojásokat. Még mielőtt megunnánk a tojás-témát, tegyünk egy kósza pillantást a Fülöp-szigetek felé, ahol a tojásukban megfőzött kacsaembrió dívik. Szintén ehhez a kontinenshez köthető a fugu vagy gömbhal, melynek elfogyasztása halálos lehet, ha az élőlény mérgező részeit nem távolítják el megfelelően.

Ezeknél talán kicsit ismeretlenebb a sült tarantulapók, mely a kambodzsai éttermeket hódítja meg, állítólag heti kétszáz adagot adnak el belőle. Japán ételek eddig alig szerepeltek, pedig esznek ők is fura dolgokat, például a tonhal szemét, némi fokhagymával. Shirako néven pedig a halspermát nevezik, heréstül-mindenestül.

Amikor nekiültem ennek a cikknek, már akkor tudtam, hogy bizony ázsiai túlsúly lesz, de ennyi őrületre én sem gondoltam. Mindent nem tudok kifejteni, így néhányat csak felsorolok: kínai skorpióleves, vietnámi nyers vérleves, szintén vietnámi élő kobraszív, csak hogy a végeláthatatlan listából szemezgessünk még egy kicsit.

A tequilát mint italt mindenki ismeri. Többek között azért is, mert számtalan középiskolás lányt segített hozzá szüzessége elvesztéséhez. Azt is sokan tudhatják, hogy az ital egy agavé nevű növény párlata. Az viszont

38 PB 2013 december.indd 38

2013.12.07. 14:29

AGYHABZÁS ÁRVAI PÉTER

kányoknál maradunk, legalábbis Hans Landa szerint, aki a Becstelen Brigantykban fejtette ki, hogy a mókus igazából egy szőrös farkú patkányt. Az Egyesült Államokban ennek megfelelően számos helyen fogyasztják is, vadon élő állatként a húsa alacsony zsírtartalmú, tehát még egészségesnek is mondható. Több recept szerint jól lehet vele helyettesíteni a csirke- vagy nyúlhúst, de nem árt vigyázni sem: hiszen a vad életmódból nemcsak az alacsony zsírtartalom következhet, de az is, hogy szerencsétlen jószág az elejtése előtt beleevett valamilyen méregbe, permetszerbe, és így ingyen tikettünk lehet egy gyomormosásra.

A címben már szó volt bikaheréről, kár volna kihagyni.

Criadillas néven fut, és igazából az se baj, ha éppen nem bikától, hanem disznótól származik, sőt, a disznóhere állítólag ízletesebb. Hagyma, fokhagyma és petrezselyem társaságában főzik, majd sütik készre, a forrásom szerint nehezen feledhető élményt nyújt.

talán sokaknak új lehet, hogy a növény gyökereinél gyakran egy lárvafaj húzza meg magát, melyet a mexikóiak escamoles néven rovarkaviárként fogyasztanak. Amerikánál maradva Alaszka lakói is szolgálnak nekünk némi érdekességgel. Ők az általuk kifogott halaknak rögtön lecsapják a fejét, majd belekkel együtt elássák a föld alá, amíg nem érik el a kívánt csípős ízt.

Bár főleg Ázsiában jellemző, én először a Pusztító című Stallone-filmben találkoztam a patkányhússal. A nem túl színvonalas alkotásban hamburgerként fogyasztották, a valóságban inkább egészben sütve népszerű a jellemzően szegény területeken.

Ennél jóval kevésbé hihető az az internetes forrás, amely a szamárpénisz salátaágyon való fogyasztásáról szól. Állítólag a kínaiak (kik mások, ugye) kattantak rá újabban az állat nemi szervére, ahogy az angol nyelvű forrás fogalmaz, ajánlott minden „phallic gourmet”-nak.

Végül – a szamárhoz kapcsolódóan – érdemes kitérni a lóhúsra is. Bár mostanában csak különböző szalámiés kolbászbotrányokban tűnik fel, a pacik elfogyasztása nem annyira idegen dolog az európai kultúrkörben sem. És nemcsak háború vagy éhínség idején, ahogy arra Cseh Tamás is hivatkozik („tankcsapdákba hugyoztam, ettem lótetemet, és mégis itt vagyok”), hanem bizony élvezeti céllal is. Korunkban inkább csak a szovjet utódállamokban, illetve Kínában dívik, ott viszont univerzális ételként, lényegében bármelyik emlősállat húsa helyett felhasználható.

Egy ilyen írás végére nehéz tanulságot írni, talán nem is fontos. A lényeg, hogy bármerre is járunk a világban, higgyük el, hogy a hamburgeres bódé mögött, a kicsit eldugott, kicsit sötét utcában olyan harapnivalót is találunk, amit még sose láttunk, csak bírjuk gyomorral.

A patkányoknál érdemes megemlíteni a nutriát is. Az állat másik neve patkányhód, esetleg mocsári hód, főleg Dél-Amerikában honos. Eleinte csak bundájáért tenyésztették, de az éhínség és a háborúk közbeszóltak, a nutria meg a forró vízben landolt. Elsősorban pörköltvagy raguszerűen készítik, kockára vágva, bő lével, zöldségekkel, de orosz földön steakként elkészítve, fehérborban párolva ismerik. Részben még mindig a pat-

39 39 PB 2013 december.indd 39

2013.12.07. 14:29

AGYHABZÁS BOGDÁN ERIK

NINCS HÚS, AMI AKADÁLYT SZABNA Pécs világbajnoki ezüstérmes mesterszakácsát, Golyák Csabát egy földkörüli húskalandra hívtam, ahol megtudhattuk, hogy egy igazi séfnek csak a képzelete szabhat határt.

PB: Mi volt a legelső bizarr étel, amit elkészítettél?

G.Cs.: A legelső bizarr fogásom egy csokis étel volt.

Egy húsféleséget csokoládéval kellett tálalnom. Ez már nagyon régen volt, tizenöt évvel ezelőtt. Akkoriban még nem foglalkoztak a csokoládéval úgy, mint húsok kísérőjével. Az, hogy a bizarr étel mit takar, nehéz megfogalmazni. Azért szemgolyókkal meg ehhez hasonló extrém dolgokkal nem, de belsőségekkel, agyvelővel már dolgoztam, és ezek finom dolgok. Bizarr kategóriába tartoznak, de el lehet őket készíteni nagyon ízletesen.

Ennek csak a szakács fantáziája szab határt.

PB: Akkor most én próbára is fogom tenni a te fantáziádat. Fel fogok sorolni néhány különleges húsfélét, és arra szeretnélek megkérni, hogy találj ki rá elkészítési módokat. Kezdésnek egy kevésbé extrém hússal indítanék, ami nem más, mint a marhanyelv.

G.Cs.: A marhanyelv az egyik legfinomabb része, talán a bélszín után, a marhának. Általában főzik, abálják, konfitálják vagy szuvidolják. A konfitálás zsírban sütést jelent, alacsony hőmérsékleten, a szuvidolás pedig vákuumzacskóban történő főzést. Én egy zöldtormáswasabis marhanyelv felint készítenék, ez egy hideg előétel. Olivás sült bagettel szerintem kiváló.

PB: Most jön az első extrém alapanyagunk, a kígyóhús.

G.Cs.: Struccot még nem, emut viszont már készítettem. Ragut csináltam belőle, egy vörösboros, zöldséges ragut. Előző nap előpácoltam, kis kockákra vágtam, pirítottam, olívaolajat adtam hozzá, közben vörösborral locsolgattam. Francia vörösboros kakashoz hasonlóan készítettem el, átvettem a recept technikáját, és saját ötleteimet hozzáadva igyekeztem olyan ízvilágot összehozni, ami illik az emuhúshoz.

P.B.: Az utolsó „húsunk” a termeszhangya. Úgy olvastam, hogy magas zsír- és fehérjetartalma van, valamint az íze hasonlít a pirított manduláéhoz.

G.Cs.: Így van, pirítják. Ha belegondolunk, a tudósok mind azt mondják, hogy maximum húsz vagy harminc évig fogunk tudni állati fehérjéket, húsokat fogyasztani, mivel nem tudjuk tartani a lépést a húsfogyasztás növekvő méreteivel. Éppen ezért előbb-utóbb elő fognak kerülni az ízeltlábúak is. Hogy mit készítenék a termeszekből, azt nem tudom, de velük is meg fogunk majd barátkozni, mint ahogy a csigákkal, polipokkal és kagylókkal is megbarátkoztunk. Esetleg ropogósra sütném, fűszerezném őket, kis kutakodás után össze tudnék hozni valamit.

PB: Ezután a sok furcsa fogás után azt szeretném tőled megtudni, hogy melyik a kedvenc húsfajtád, amivel szeretsz dolgozni?

G.Cs.: Nevetni fogsz, de én nagyon szeretek belsőségekkel és halakkal dolgozni, nekem ezek a legkedvencebb dolgaim. Nem biztos, hogy az állatnak a legnemesebb húsából készül a legfinomabb étel. Én azt gondolom, hogy egy belsőségből is lehet ugyanolyan finom fogást készíteni. A halakból pedig rengeteg hidegtálat és versenymunkát készítettem már. Nagyon szeretek vele dolgozni; rendkívül egészséges, és nagyon egyszerű elkészíteni, csak ajánlani tudom mindenkinek.

G.Cs.: Kígyót még nem főztem, de láttam már sok filmet, ahol megették a mérges kígyókat, sőt, még az óriáskígyókat is. Hasonlíthat az angolnához, a rostozata és a húsa hasonló lehet. Mindenképp grillezném, roston sütném, teljesen naturálisan, parázson. Attól függően fűszerezném, hogy honnan származik a kígyó, és azoknak a térségeknek és országoknak megfelelő fűszerezést választanék. Megnyúznám és nyárson megsütném, pont, mint a túlélőműsorokban. Biztos nagyon egészséges.

PB: Igen, én is így olvastam, hogy nagyon sok pozitív hatása van a kígyóhúsnak, különösen a kígyóvérnek.

A következő állat húsa egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Ő nem más, mint a strucc.

40 PB 2013 december.indd 40

2013.12.07. 14:29

AGYHABZÁS ÁRVAI PÉTER

KUTYÁBÓL IS LEHET SZALONNA Időről időre felröppen a hír, hogy a különböző távol-keleti éttermekben árult csirkehús bizony nem is annyira csirke, mint amennyire kutya, ráadásul az internetet is ellepik félévente a kutyaevésről szóló pletykák és az ezt bizonyító nem túl barátságos képsorozatok. Megpróbáltuk megnézni, mi igaz ebből.

Miután napokig bújtam az internetet, rá kellett jönnöm, hogy az egész kérdéskörben egyetlen alátámasztható és nagy bizonyossággal állítható igazságot mondhatunk ki: a bolygónkon vannak olyan népek, akik olykor fogyasztanak kutyahúst. Az, hogy mégis mely népek ezek, körükben mennyire elterjedt ez a szokás, és milyen ősi hagyományai vannak, nos, ez bizonytalan, mint a kutya vacsorája (bocsánat, kihagyhatatlan).

Jellemző, hogy a témával bár több Wikipedia szócikk is foglalkozik, mindegyikben erősen hiányosak a hivatkozások. Amit nagyjából lehet tudni, az az, hogy a Koreai-félszigeten, illetve a Fülöp-szigeteki térségben, illetve Kelet-Ázsia egyéb helyein hagyománya van a kutyahúsfogyasztásnak. Azért nagyon nehéz pontos információhoz jutni, mert a globalizálódó világban a nyugati értékrend került előtérbe, amelynek az egyik megnyilvánulása az, hogy a világ minden pontján ismerik a Coca-Colát és a McDonald’sot, a másik meg az, hogy mivel nálunk a kutya az ember legjobb barátja, és nem a háziasszonyé, ezért nem illik megenni. Mivel pedig a nem-nyugati országok szeretnének a globalizált világrendben szimpatikussá válni a nyugati országok, és a nyugati pénzek számára, ezért próbálják az ilyen kínossá vált szokásokat elkendőzni. (Itt érdemes egy utalást tenni a pandamacira, amelyet a kínaiak szemrebbenés nélkül szeltek bele a kondérba, amíg a fehér ember nem mondta azt, hogy ez az állat márpedig cuki.)

a térség különböző országaiból Thaiföldön és Laoszon keresztül Vietnámba csempésszék az egészségügyi papírokkal nem rendelkező állatokat, ugyanis Vietnámban állítólag kielégíthetetlen kereslet mutatkozik a blökikre, és drágább, mint a disznóhús.

Most pedig térjünk ki Dél-Koreára, már csak azért is, mert erről található a legbővebb internetes irodalom. Állítólag a dél-koreai társadalomnak csak kis része fogyasztja rendszeresen négylábú barátunkat, de a lakosság 5-30% életében legalább egyszer megkóstolja.

A BBC szerint akár hatezer olyan étterem is lehet az országban, ahol szolgálnak fel kutyalevest, illetve ös�szesen 8500 tonna kutyahúst használnak fel étkezési célokra. Az elkészítési módok egyébként nem túl fantáziadúsak: általában különböző zöldséges ragukat készítenek, amit rizzsel tálalnak. Az egyetlen érdekes élelmiszer egy ital, amely kutyahúsból, gesztenyéből, gyömbérből és kínai gyógynövényekből áll, és állítólag rendkívül egészséges.

Mi tehát a tanulság? Az biztos, hogy a kutyára csomó helyen máshogy tekintenek, mint nálunk, és egy kölyök vizsla láttán bizonyos országok lakóinak nem a szeme lábad könnybe, hanem a szájában fut össze a nyál.

Hogy ez jó-e vagy sem, tiltani kell-e vagy sem, azt nem tudom, de azért azt érdemes megjegyezni, hogy például a barátnőm háziállatként tart a lakásban nyulat, én viszont általában inkább szalonnával tűzdelve, vadasan elkészítve, zsemlegombóccal körítve szeretem.

Tovább nehezíti a tisztánlátást, hogy a kormányok hiába próbálják kifelé a nyugatias attitűdöt sugározni, illetve befelé a törvények erejével hatni a változás érdekében, a társadalom csak lassan tud felhagyni egy olyan szokásával, amelynek akár évezredes gyökerei is lehetnek.

Ráadásul ezekben a többnyire több százmilliós népességű országokban a hatósági ellenőrzés sincs skandináv színvonalon, és a kutya sem tudja, mi történik Kína belső tartományaiban. Éppen ezek miatt lehetséges, hogy maffiahálózat és feketegazdaság épült arra, hogy

41 41 PB 2013 december.indd 41

2013.12.07. 14:29

AGYHABZÁS HARTA VIKTOR

JÁVORSZARVAS VAGYOK, ALKOHOLISTA Részeg ember láttán vagy csak a részegség kapcsán gyakran jegyzik meg a pedánsan józan életűek: még az állatnak is van an�nyi esze, hogy csak annyit eszik vagy iszik, amennyi neki jól esik, többet nem. Vajon ehhez a vandállá aljasodott medvék, a cefregőzös jávorszarvasok és a kötekedő vaddisznók mit szólnak?

Nyáron a Stockholmhoz közeli Ingaróban kérte egy férfi a hatóság segítségét, miután egy csapat részeg szarvastól nem tudott bemenni otthonába. A Huffington Post beszámolója szerint a férfi öt betülkölt agancsost talált házánál, és mikor megpróbált köztük az ajtóhoz eljutni, az állatok – nyűgös részeghez illő magatartással – egyszerűen nem engedték be. Kiderült, hogy a patások vélhetően rájártak a kertben lehullott és már erjedő almára, amitől csendben, de annál alaposabban bestohltak.

A helyi rendőrség szóvivője szomorúan jegyezte meg: gyümölcshulláskor aggasztóan sok bejelentés érkezik hozzájuk spicces jávorokról, akik egyszerűen bátorrá eszik magukat, és veszélyessé válnak.

Egy másik alkalommal – szintén Svédországban – egy jávorszarvas annyira sikeresen benyomott a rothadt gyümölcstől, hogy szó szerint felcsavarta magát egy fára, de úgy, hogy a lába nem érte a földet. Az esetről a CNN is beszámolt. A cikk szerint valószínű, hogy miután az állat megevett minden lehullott gyümölcsöt a fa körül, megpróbált még többet szerezni az ágakról, de a gravitáció és az ügyesség ekkor már nem volt a barátja.

A történetnek a tűzoltók vetettek véget, akiket egy arra járó hívott, miután a sötét, esős éjszakában panaszos, mély nyöszörgésre lett figyelmes. Először azt hitte, hogy a szomszédjai szórakoznak vele, egy fára tekeredett részeg szarvas csak a második gondolata volt a sorban.

Egy dolog a tintás szarvas, egy másik viszont a tintás medve. Norvégiában egy férfi romokban találta hétvégi házát, benne pedig egy borzasztóan másnapos medvecsaládot. Amint arról az UPI.com hírt adott: az anyamedve és három bocsa betört a kalyibába, ahol aztán több mint száz doboz sört tettek magukba, majd zúzni kezdtek, miszlikre aprítva polcot, ágyat és egyéb bútorokat. A talajrészeg medvék – akárcsak egy há-

zibuliban – bezabáltak minden élelmiszert, amit csak találtak. Az ingatlan tulajdonosa aggodalmasan jegyezte meg: fél attól, hogy az állatok egyszer visszatérnek.

Szittyós macik Szlovákiában is okoztak már riadalmat.

Intoxikált medvék vonatkozásában késő őszi időben különösen a Magas-Tátra veszélyes. Az MTI szerint a medvék előszeretettel dézsmálják a fák alatt rothadó hullott gyümölcsöt, amelynek alkoholtartalma nem magas ugyan, az állatok viszont a binge drinking hívei: rövid idő alatt hatalmas mennyiséget tömnek magukba.

Ennek hatására könnyen elveszíthetik az egyensúlyukat, megszűnik a félénkségük, nem futnak el az ember elől, a medvetámadások veszélye pedig növekszik.

Ausztrália is kitermelt magából egy híres alkoholista állatot. Egy vaddisznó, aki rémtettei után a Swino keresztnevet kapta, úgy lett tényező a helyi médiában, hogy idén októberben egy kempingbe belógva megivott tizennyolc dobozos sört, majd belekötött egy gyanútlan tehénbe. A NYDaily News cikke szerint a disznó a frászt hozta a tábor lakóira: sátrakat döntött, kukákat borogatott, és terrorizálta azt, akit csak ért. Swino hetekkel később újra az újságokba került: elcsapta egy teherautó.

A hatóságok azt nem árulták el, hogy az állat a baleset idején alkoholos befolyásoltság alatt állt-e.

A fentiek rövid tanulsága: állatéknál is van péntek este, kanyargósan közeledő medve nem játék, vaddisznó pláne nem, a fáról sikoltó jávorszarvas pedig lehet, hogy nem hallucináció.

42 PB 2013 december.indd 42

2013.12.07. 14:29

PB 2013 december.indd 43

2013.12.07. 14:29

PB 2013 december.indd 44

2013.12.07. 14:29