PécsiBölcsész, 2013. május

PB 2013 majus.indd 1

5/21/13 10:16 AM

rabjai I Csehov felsőfokon I Mondd elsős, most merre visz utad?

a hallgatói képviselőválasztásról I Utazás életeken át egy fehér limuzinnal I Az addikció

Az alkotmánymódosítás nálunk reflex I Helyzetjelentés a gyárból - PEN 2013 I Tanmese

Édes a pihenés?

VI. évfolyam 4. szám

BÖLCSÉSZ KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS PERIODIKA

PB 2013 majus.indd 2

5/21/13 10:16 AM

Árvai Péter - Az alkotmánymódosítás nálunk reflex - 4 Árvai Péter - „A mostani kormányzat, ha konfliktust lát, módosítja az Alkotmányt” - 6 Árvai Péter - Az Alaptörvény negyedik módosításáról - 7 Lenthár Balázs - Kiről mit érdemes elnevezni? - MTA a pácban - 8 Cziszer Marietta - FelZENdült a pécsi hangzás! - 9 Hajdu Mariann, Borsik Tamás - Helyzetjelentés a gyárból - PEN 2013 - 10 Várnagy Szabolcs - PEN csapataink - 12 Cziszer Marietta - „Itt nem slamet keresnek, hanem valami mást” - 14 Horváth Eszter - Instant szerelem - 15 Matuz András - Az addikció rabjai - 16 Matuz András - Pszichológiai tévhitek: skizofrénia - 17 Matuz András - Az orvos válaszol: függőség - 18 Cziszer Marietta - Olyan vagy nekem, mint Párizsnak az Eiffel-torony - 20 Lenthár Balázs - A tavaszi hadjárat I. rész - 22 Richolm Orsolya - Mondd elsős, most merre visz utad? - 25 Árvai Péter, Lenthár Balázs - A szervezet szellemisége adott, a fejlődése folyamatos - 26 Árvai Péter - Tanmese a hallgatói képviselőválasztásról - 28 Matuz András - Az elbaltázott kutatás - 29 Horváth Eszter - Mainhattan - 120 nap Frankfurtban - 30 Baksa-Soós Attila - Elengedés - 31 Harta Viktor - A Merci levágott kutyafejjel, az ellenség kínozva jó - Az opricsnyik egy napja - 32 Hajdu Mariann - Wham! Print! Pop! - Roy Lichtenstein retrospektív a Tate Modernben - 34 Miklán Bianka, Várnagy Szabolcs - Kipu, Eosin Ghetto - 35 Hajdu Mariann - Liliomtiprás a filmvásznon - 36 Richolm Orsolya - Mihalik Ábel és a galambok bosszúja - 38 Cziszer Marietta - Utazás életeken át egy fehér limuzinnal - Gondolatok a Holy Motorsról - 40 Nagy Éva Anna - Csehov felsőfokon - Cseresznyéskert csak haladóknak - 42

PécsiBölcsész – bölcsész közéleti és kulturális periodika Kiadja a PTE-BTK Hallgatói Önkormányzata VI. évfolyam, 4. szám – 2013. május 15.

Felelős kiadó: Vancsik Péter Főszerkesztő: Lenthár Balázs Főszerkesztő-helyettes: Várnagy Szabolcs Segédszerkesztő: Tatay Eszter Olvasószerkesztő: Mészáros Gabriella Tördelőszerkesztő, arculat: Barabás Norbert Korábbi főszerkesztőink: Stemler Miklós, Bálint Dávid Íróink: Árvai Péter, Borsik Tamás, Cziszer Marietta, Hajdu Mariann, Harta Viktor, Horváth Eszter, Kovács Anna Dóra, Matuz András, Miklán Bianka, Nagy Éva Anna, Richolm Orsolya Fotósaink: Pálvölgyi Panna, Szanyi-Nagy Judit, Taragyia Tomiszláv, Csortos Szabolcs (UNIV Pécs) Borítóterv: Lugosi Tamás Cím: 7624, Pécs, Ifjúság útja 6. – Diákcentrum Telefon: +36 (72) 503 600 / 242325 Fax: +36 (72) 503 613 Online elérhetőség: www.pecsibolcsesz.hu, szerkesztoseg@pecsibolcsesz.hu

PB 2013 majus.indd 3

5/21/13 10:16 AM

KAPTÁR ÁRVAI PÉTER

AZ ALKOTMÁNYMÓDOSÍTÁS NÁLUNK REFLEX Naiv és tudatlan bölcsész elménkben Dr. Chronowski Nóra, az ÁJK Alkotmányjogi Tanszékének docense próbált világosságot gyújtani az alaptörvény-módosítás kapcsán.

PécsiBölcsész: A jogtudomány szempontjából men�nyire igazolható a mostani módosítás?

Dr. Chronowski Nóra: Attól függ, hogy formáljogilag kérdi, vagy tartalmilag. Ha az alkotmánymódosítás eljárási feltételei fennállnak, akkor formális szempontból igazolhatónak, jogszerűnek kell tekinteni. Magyarországon ez nem túl bonyolult, az összes képviselő kétharmadának támogatását jelenti. Tartalmilag sokkal összetettebb a kérdés, ugyanis az, hogy alkotmánybírósági döntést felülír, felülalkotmányoz ez a módosítás, az az alkotmányosság alacsony fokára vagy akár megkérdőjelezésére utal. Magyarán az ilyen típusú alkotmánymódosítás igazolásához igen jó érveket kellene találni.

PB: Mennyiben sikerül ez?

C.N.: Az egyik magyarázat az, hogy az Alkotmánybíróság az átmeneti rendelkezések egy részét megsemmisítette, és a döntéséből azt vélték kiolvasni, hogy ezeket az egységes Alaptörvényben kell elhelyezni, így ez logikus magyarázatnak tűnik. A kérdés az, hogy ab ovo, amiket az átmeneti rendelkezésekbe helyeztek, arra szükség van-e alkotmányi szinten?

Pozitivista szemlélettel azt mondhatjuk, hogy végül is az alkotmányozó azt ír az alkotmányba, amit akar, tehát a szükségesség nem releváns kérdés. Viszont ha az átmeneti rendelkezéseket megsemmisítő 45/2012-es AB döntést megnézzük, abban azért volt egy utalás arra, hogy vannak az alkotmányos jogállamiságnak bizonyos, Európa-szerte általánosan elfogadott elvei, amelyek érvényesülését akár az Alkotmánybíróság felügyelheti, tehát hogyha ezekhez viszonyítunk, akkor nem feltétlenül igazolható minden szabály.

PB: És a nemzetközi alkotmányozási trendekbe men�nyire illik bele egy ilyenfajta módosítás?

C.N.: Igazából nem biztos, hogy helytálló egy felszínes nemzetközi összehasonlítás, mert az alkotmányozás konkrét megvalósulása nagymértékben függ a történelmi szituációtól, adott állam hagyományaitól, alkotmányos kultúrájától. Kelet-Közép-Európa azonban jó minta

lehet. Amiért unikumnak számít a magyar megoldás ebben a térségben, az az, hogy a legtöbb közép-keleteurópai állam olyan alkotmányt fogadott el, amely a saját módosításának mechanizmusát valamilyen módon megnehezíti. Például lehetővé vagy kötelezővé teszik a népszavazással való megerősítést, esetleg meghatároznak módosíthatatlan rendelkezéseket. Meg lehet nézni, hogy a korábbi alkotmányunkat is 1990 és 2009 között 25 alkalommal módosították, s ebből mindös�sze 6 történt kétharmados helyzetben, az 1994-1998as ciklusban. Tehát amikor nem volt kétharmad, talán nehéznek tűnt kívülről, de valójában azért sokszor jött létre konszenzus vagy inkább kompromisszum egy-egy alkotmánymódosítás érdekében.

Az Alaptörvény esetében sem sikerült az alkotmánymódosító hatalmat jobban elkülöníteni és lehatárolni. Ez így viszont azért problematikus, mert ez az alkotmány

4 PB 2013 majus.indd 4

5/21/13 10:16 AM

KAPTÁR ÁRVAI PÉTER

stabilitását aláássa, és az alkotmányosság egyik alapfeltétele a stabilitás.

PB: Meg fog szűnni valaha is ez az instabilitás?

C.N.: Nem tudnám most azt mondani, hogy ó, majd biztos. Mert már most is lehet hallani, hogy például az önkényuralmi jelképekkel kapcsolatos alkotmánybírósági döntés kormányzati fogadtatása nem volt kedvező. Látható, hogy a politikai gyakorlat veti fel a módosításokat, és nem tudom azt ígérni, hogy ez akár a ciklus végén, akár négy év múlva, akár 25 év múlva megszilárdul.

Mert ha nincs kormányzati kétharmad, akkor is összeállhat egy ad hoc többség, régebben is össze lehetett hozni. Látható, hogy voltak és vannak egészen ötletszerű alkotmánymódosítások is – 2010-ben és 2011-ben összesen 12 alkalommal módosították még a korábbi Alkotmányt. Sajnos, úgy tűnik, a reflexszerű alkotmánymódosítás beépült a politikai gyakorlatba, lassan tradícióvá válik. Ezzel szemben biztosak lehetünk abban, hogy Nagy-Britanniában ilyen nem történik, mert ott meg az a tradíció, hogy nem törik át azokat a normákat, amiket alkotmányosnak elfogadnak. Az eltérő alkotmányos kultúra miatt azonban nehezen összevethető a két állam.

PB: Szó volt arról, hogy az előző Alkotmányt is kb. 25ször módosították csak 2009-ig, akkor az mennyiben volt stabilabb?

C.N.: Nem volt stabilabb. Ugyanaz volt a fogyatékossága, mint a mostani Alaptörvénynek, hogy nem volt olyan eljárási vagy tartalmi korlát, például megváltoztathatatlan rendelkezés, ami stabillá tette volna. Ezt viszont ellensúlyozni tudta egy nagyon széles körben hozzáférhető alkotmánybíráskodás, a bárki által kezdeményezhető utólagos normakontroll. Ez legalábbis a törvényalkotót féken tartotta, hiszen tudta, hogy boldogboldogtalan alkotmánybírósághoz fordulhat, és nagyon intenzív lehetőség volt a normabíráskodásra.

PB: Hogyan lehetne összefoglalni a módosítással kapcsolatos aggályokat?

C.N.: A probléma az, hogy sok helyen a visszaélés lehetőségét teremti meg a szöveg. Nincs biztosíték arra, hogy egy következő vagy azutáni alkotmányozó hatalom hogyan fog viszonyulni a lehetőségeihez. Ebben az olvasatban kész aknamező az alkotmányunk. Lehet, hogy a mostani parlamenti többség biztos abban, hogy ő maga nem fog átlépni bizonyos korlátokat, de a demokráciát és a jogállamot nem személyekre kell szabni, hanem normákra.

PB: Az új Alaptörvénynek és ennek a módosításnak kapcsán a nemzetközi alkotmányjog-tudomány figyelme mennyiben fordult hazánk felé?

C.N.: Nemzetközi konferenciákon mindig nagy érdeklődéssel figyelik, hogy milyen változások zajlanak Magyarországon. Szeretik ezt a saját alkotmányos rendszerükkel összevetni. Vannak olyan szabályok, amelyeket nehezen tudnak értelmezni vagy rácsodálkoznak, vagy találnak egy múltbéli példát, amire nagyon hasonlít a megoldás. Tehát tudományos téren érdeklődést vált ki, különösen, hogy más országokban az alkotmány nem változik ilyen rapid módon, mint nálunk.

A nemzetközi politika szintjén nyilván elég jelentős megmozdulás volt, több nemzetközi szervezet képviselője kérte, hogy hadd tanulmányozzák kicsit hosszabban a módosítást. Ez egyébként nem átlagos érdeklődés.

PB: És van ennek alapja?

C.N.: Természetesen van alapja, hiszen a nemzetközi szervezeteknek, amelyeknek tagjai vagyunk, alaptételei a demokrácia, jogállamiság, alkotmányosság. Teljesen feleslegesek lennének ezek az alapelvek, ha az ilyen szervezeteknek nem lenne joguk arra, hogy bármely tagállamukat bizonyos mértékben kontrollálják. Hiszen ha csatlakozási feltétel volt akár az Európa Tanácsnál, akár az Európai Uniónál, hogy a közös alapelveket be kell tartani, akkor az nyilván nem a csatlakozás utáni első percig tart.

Ez nem azt jelenti, hogy nekik direkt beavatkozási joguk van egy-egy állam alkotmányos ügyeibe, és ezzel nagyon óvatosak is egyébként. Most is csak annyit kértek, hogy a magyar parlament fontolja meg a szavazás elhalasztását, hogy tanulmányozni tudják a szöveget.

PB: Ki lehet azt mondani, hogy az alaptörvény-módosítás alapvetően jó vagy rossz volna?

C.N.: Nyilván egy pőre alaptörvényszöveg alapján nem, mert mindig az a kérdés, hogy mi lesz a gyakorlata.

Akár az alkotmánybírósági gyakorlat, akár a normál bírói gyakorlat. A közbeszédben röghöz kötés néven elhíresült módosítás esetén felmerül, hogy a munkavállalás szabadságának uniós alapelvével összhangban áll-e, de ezt csak akkor lehet megítélni, ha látható lesz, hogy az alaptörvényi keretek alapján milyen törvényi változások lesznek, hogyan alakul az alkotmánybírósági, bírósági, uniós bírói gyakorlat.

5 PB 2013 majus.indd 5

5

5/21/13 10:16 AM

KAPTÁR ÁRVAI PÉTER

„A MOSTANI KORMÁNYZAT, HA KONFLIKTUST LÁT, MÓDOSÍTJA AZ ALKOTMÁNYT” A negyedik alaptörvény-módosításról és annak politikai következményeiről Dr. Kákai Lászlóval, a Politikai Tanulmányok Tanszékének tanszékvezetőjével beszélgettünk.

PécsiBölcsész: Politikailag mennyire igazolható a mostani alkotmánymódosítás?

Dr. Kákai László: Politikailag minden módosítás indokolható. Alkotmányozáshoz szükséges többséggel rendelkező párt nyilvánvalóan élhet ezzel a jogával, sőt ennek politikai értelemben vett legitimitását senki nem vonhatja kérdésbe.

PB: Akkor milyen probléma van a módosítással?

K.L.: Az nyilvánvalóan már más kérdés, hogy egy 2011 áprilisa óta hatályos Alaptörvényt kell-e ilyen mélységben és mértékben revízió alá venni. Persze van az átmeneti rendelkezések kérdése, amikkel kapcsolatban az Alkotmánybíróság döntése nyomán kellett módosítani. Erre az Alaptörvény elfogadásakor nem figyelt a törvényalkotó, és ezzel megágyazta magának a politikai kockázatot. De a módosításoknak ez csak egy része.

Számos olyan dolog is bekerült az Alaptörvénybe, ami eredetileg nem abba való. Tehát a konkrét hétköznapi életviszonyokat rendező törvények, mint az adótörvények, bizonyos értelemben a választási szabályok vagy a röghöz kötés kérdései. Ezeket nem az Alaptörvényben szokták szabályozni, ezekre egy demokráciában megvannak a jogszabályi lehetőségek.

PB: Mi lehet annak az oka, hogy mégis alkotmányi szintre lettek emelve ezek a szabályozások?

K.L.: Ez nyilvánvalóan inkább a magyar politikai viszonyok felé kanyarít minket el, hogy a kormány és az ellenzék közötti kapcsolatrendszer olyan mértékben feszültségektől terhelt, hogy a normális politikai kultúra nem alakult ki. Ebből származik az a sajnálatos dolog, hogy minden kormányváltáskor a kormányzó pártokon változtatáskényszer uralkodik el. Ez adja az egésznek a problematikusságát, hogy bizonyos tekintetben a

konszolidált demokráciákat túllépve , kénye-kedve szerint próbál alkotmányozni a mostani kormányzat. Tehát ha valahol politikai konfliktust lát, akkor úgy oldja meg, hogy módosítja az Alaptörvényt.

PB: Lesz ebből precedens? Mennyiben folytatódhat ez a fajta „problémamegoldás” akár a mostani, akár a következő kormányok részéről?

K.L.: Az alapkérdés az, hogy milyen választási eredmény születik. Ha a mostani kormánykoalíció marad, akkor igazából nagy változás nem fog következni.

PB: Akkor lesz hatodik, nyolcadik, tízedik alkotmánymódosítás is?

K.L.: Elképzelhető. Mert az első négy évben az alapkérdések elfogadtatása volt az elsődleges cél, hogy a kormányzati prioritásokat jogszabályi környezetbe ültessék át. A következő lehet egy konszolidációs időszak, ha ehhez megvan a többségük, hiszen az alaptörvény-módosítás kétharmados többséget igényel. Ha ez megvan, akkor még látni fogunk módosításokat. Nagy átalakításokat én úgy gondolom, hogy már nem, de számos esetben hozzányúlhatnak a szöveghez.

PB: És egy esetleges ellenzéki győzelemnél?

K.L.: Ha kétharmados ellenzéki győzelem születik, akkor nagy valószínűséggel minden megy a kukába. Ha nincs kétharmad, akkor meg gúzsba van kötve a kormány keze, négyéves vergődés áll előtte. Mert az, hogy a parlament bizonyos törvényalkotói jogkörét beszűkítette az Alaptörvény, fennmarad 2014 után is.

PB: A „demokráciaféltésből” az ellenzék képes lehet politikai tőkét kovácsolni?

K.L.: Egyelőre úgy tűnik, hogy nem. Az alaptörvény-módosítás a magyar társadalom ingerküszöbét nem lépte át. Ha most megkérdeznénk az egyszerű polgárokat, hogy miről szól a negyedik alaptörvény-módosítás, hát már annak is örülni kellene, ha meg tudnák mondani, hogy módosították az Alaptörvényt. Így én úgy vélem, hogy ennek túl nagy politikai hatása Magyarországon sem várható. Az, hogy majd a következő időszakban, a választáshoz közeledve mi történik, azt nem tudom, de valószínűleg nem az Alaptörvény lesz az a terület, ahol a pártok a fő ütközeteket meg fogják vívni a 2014-es parlamenti választások előtt.

6 PB 2013 majus.indd 6

5/21/13 10:16 AM

KAPTÁR ÁRVAI PÉTER

AZ ALAPTÖRVÉNY NEGYEDIK MÓDOSÍTÁSÁRÓL Az elmúlt időszak egyik igen nagy port kavaró politikai eseménye az alig kétéves Alaptörvényünk immáron negyedik módosítása. Nem mindenki van azonban tisztában a részletekkel, ezért összegyűjtöttük, miben lesz más köztársaságunk alapokmánya mostantól.

A módosítást alapvetően két részre lehet osztani. Az Alkotmánybíróság ugyanis egy döntésében úgy ítélte meg, hogy az Alaptörvény „Átmeneti Rendelkezései” több esetben nem átmenetiek, így formailag hibásak. Így tehát egyrészt ezeknek a formai hibáknak a kijavításáról szól a módosítás, másfelől pedig új elemekkel is bővült a szöveg.

Mostantól például a család csak a férfi és nő közti házasságot és a szülő-gyerek viszonyát jelenti. Eszerint nem nevezhető családnak, ha férfi és nő élettársakként élnek együtt évtizedek óta, és „természetesen” a meleg párok (akár szintén évtizedes) együttélését sem tekinti családnak az Alaptörvény. Szintén újdonság, hogy a köztársasági elnök mostantól alaptörvény-módosítás ellen tartalmi kifogást nem emelhet, és az Alkotmánybíróság sem vizsgálhatja tartalmi szempontból az Alaptörvény módosításait.

Összességében ezek tehát a legfontosabb változásai az alaptörvényünknek. A saját véleményem helyett most álljon itt Török Gábor politológusé, aki a Facebookon a következőképpen foglalta össze a kockázatokat: „Sokan kérdezték levélben, hogy mi a baj az alkotmány negyedik módosításával. Természetesen értékalapon vagy politikai megfontolásból lehet vitatni más rendelkezések (röghöz kötés, hajléktalanság stb.) alkotmányba foglalását, de a kardinális, a politikai rendszer egészét érintő kérdés megítélésem szerint a 2. cikk. Ha ezt hétfőn elfogadja a parlament, akkor innentől kezdve az a politikai erő, amelynek kétharmada van, bármit szabadon beleírhat az alkotmányba, a módosítás felett semmilyen tartalmi-érdemi kontroll (köztársasági elnök, AB) nem lesz. Ne feledjük: ez nem csupán a mostani kormánytöbbség esetén lesz igaz, de mostantól bármilyen más későbbi kétharmadnak is megadatik ez a lehetőség. S ez a lényeg: ha a kormánypárti képviselők ma biztosak is abban, hogy ők nem élnek vissza ezzel, azt tudniuk kell, hogy innentől kezdve valóban csak a későbbi kétharmados többségek (az új választási rendszer miatt ez a jövőben feltehetően a korábbiaknál többször fordul elő, ám az elmúlt 23 évből 7-ben is volt!) demokratikus elkötelezettségén (esetleg nemzetközi retorzióktól való félelmén) múlik, hogy például mikor írja bele az alkotmányba a politikai ellenfelének betiltását, vagy tesz egy nullát a 4-es mögé, amikor a parlamenti ciklusok hosszáról beszél. Érdemes lenne ezt jól, de legalább jobban meggondolni.”

Ezentúl a parlament kétharmados döntéssel határozhatja meg, hogy mely szervezet nevezhető egyháznak, és melyik nem. Eddig erről a bíróság döntött világos szabályok alapján, most ez a képviselők véleményére van bízva. Újdonság az is, hogy kampányidőszakban a pártok csak a közszolgálati médiában hirdethetnek, és politikai reklámért a média nem kérhet pénzt. Viszont ezek a korlátozások nem vonatkoznak a kormányzati hirdetésekre. Csökken az egyetemek autonómiája is, hiszen a gazdálkodásuk állami felügyelet alá kerül majd.

A felsőoktatást érinti az a változás is, miszerint alkotmányos szintű védelmet kap a röghöz kötés intézménye.

A parlament elnöke mostantól saját fegyveres testületet kap, az országgyűlési őrség dolga lesz, hogy a képviselők felett fegyelmi és rendészeti jogkört gyakoroljon.

Mostantól alkotmányos lehetősége lesz arra a kormányzatnak, hogy ha például az Európai Unió bírságot fizettet az országgal, akkor azért különadót vessenek ki a lakosságra.

7 PB 2013 majus.indd 7

7

5/21/13 10:16 AM

KAPTÁR LENTHÁR BALÁZS

KIRŐL MIT ÉRDEMES ELNEVEZNI? » MTA A PÁCBAN Komoly visszhangot keltett a Magyar Tudományos Akadémia napokban nyilvánosságra került állásfoglalása, melyben a magyar történelem legutóbbi száz évének szereplőiről határozták meg, kiről javasolt és kiről nem javasolt közterületet elnevezni. Már maga a tény, hogy történtek ilyen megkeresések, felveti a társadalom általános műveltségében megmutatkozó hiátust, továbbá az akadémia indoklása is több helyen kifogásolható.

Már az elején érdemes leszögezni azt, ha az akadémiának kell elmagyaráznia bárkinek is azt, hogy mondjuk Kun Béláról, Rajk Lászlóról, Münnich Ferencről vagy Nógrádi Sándorról miért is nem ildomos utcát elnevezni, akkor nagyobb a fejekben a sötétség, mint azt sejteni lehet. Bármennyire is furcsa, de a kulcsszó itt: mi illik. Egy értelmes és civilizált társadalomban ugyanis jogi akadálya nem volna annak, hogy a Péter Gábor és az Edmund Veesenmayer utcák sarkán található pékségben vásároljuk a reggeli kiflit, azonban egy ilyen társadalomban a kutyának sem jutna eszébe közterületet elnevezni ezekről az illusztris úriemberekről. Ez egy kicsit olyan, mint a kannibalizmus jogi szankcionálása.

Mivel fényévekre helyezkedik el a normalitástól, ezért több nyugati országban még csak nem is büntető törvénykönyvi tétel.

A fentebbi példákkal illusztrált jelenséget hívják közízlésnek, ami a mai Magyarországon kétségbeesetten küzd minden korty levegőért. Ez azért van, mert a XX. századi sajátos történelmünk sokakba beleégette a szélkakas mentalitást, tehát hogy minden kritika és ellenvetés nélkül hajlamosak vagyunk azonosulni az aktuális főnök ízlésvilágával és véleményrendszerével. Ennek tudható be, hogy még olyan kérdésekben is szükségét vélték az akadémiai szimpózium véleményét kikérni, melyekre bárki helyesen meg tudott volna felelni, aki eredményesen vette a történelemérettségi akadályait.

Egyes esetekben az akadémia is furcsán ítélt, például Schönherz Zoltán neve használható, míg Rózsa Ferencé nem. Ha ebben csak Schönherz nevének közismertsége volt a döntő (hiszen hasonló körülmények között lettek letartóztatva, ugyanúgy 1942-ben), akkor lassan

szaladhatunk is a Vas Gereben utcanévtáblákat Hajdu Péterre cserélni.

Persze a helyzet önmagában nem annyira egyszerű, hogy egy szimpla lehülyézéssel el lehessen intézni.

Példának okáért felmerül a kettéosztott ország képe is mint komoly befolyással rendelkező tényező, hiszen mindenféle logikai következetességet sutba dobva éppen azok védik körömszakadtukig a Tanácsköztársaság idején legalább egy megtizedeltetést levezénylő, illetve a Rákosi korszak idején országgyűlési képviselő Lukács Györgyöt, akik annak idején a leghangosabban nyilasozták a szintén parlamenti képviselőséget – igaz egy másik önkényuralmi rendszerben – betöltő Nyirő Józsefet. Újra felmerül tehát a kérdés, vajon lehet-e egy tudományos vagy művészeti területen alkotó ember megítélését elvonatkoztatni közszereplői munkásságától?

Lehet-e feltétel nélkül tisztelni az esztéta Lukácsot úgy, hogy közben nem hajtunk fejet a politikai biztos Lukács előtt? Lehet-e a magyar irodalom egyik kiemelkedő tehetségének járó tisztelettel megemlékezni Örkény Istvánról úgy, hogy közben elfelejtjük a Rákosi-rendszer támogatásában kifejtett tevékenységét?

Ilyet sajnos messzire mutató és rendkívül káros következmények nélkül nem lehet csinálni. Olyat lehet, hogy mindkét oldal ostorozza a másik idoljait azok emberi gyarlóságai miatt, de ez a gyakorlat a kulturális élet kiüresedésével fog járni. Ezzel szemben több értelme volna, ha átfogóan és részletesen, és ami legfontosabb, mindenféle ideológiai neveléstől mentesen lehetne beszélni az iskolákban történelmünk nevesebb szereplőinek viselt dolgairól, és nem politikai kurzustól függően démonizálni vagy túlmisztifikálni személyeiket. Ha ezt megvalósítjuk, utána talán már nem kell az akadémiát azzal zaklatni, hogy Prohászka Ottokár a keresztényszocializmus magyar apostola vagy véresszájú zsidóevő antiszemita volt-e?

8 PB 2013 majus.indd 8

5/21/13 10:16 AM

PEN CZISZER MARIETTA

FELZENDÜLT A PÉCSI HANGZÁS! Ha valaki sokáig szomjazik a sivatagban, nem számít, milyen zavaros vizet nyújtanak neki, az lesz a legédesebb nedű számára a világon. Így van ez a PEN-nel is. Bár voltak gyermekbetegségei, felbecsülhetetlen élmény volt kicsit legálisan megőrülve újra ott lenni. A ZEN&Roll színpad pedig több korsó, különböző ízesítésű sört szolgált felt az élőzenére szomjas pécsi fiataloknak.

Zenei felhozatalban, igazodva a trendekhez, a nagyszínpadokon olyan zenekarokkal találkozhattunk, akiket könnyen elcsíphetünk más nyári fesztiválokon is, felmentve ezzel a fesztiválozók népét a feszkós, mindenhol ott kell lenni érzés alól. Kiscsillag, Punnany Massif, Tankcsapda, Vad Fruttik, és még sorolhatnánk az impozáns mezőnyt. Kivételt a tendencia alól két esemény jelentett. Az egyik Ákos lemezbemutató koncertje, a másik, a csak Pécsre jellemző, a Zenélő Egyetem által létrehozott ZEN&Roll színpad.

Az elmúlt időszakban a gyökereihez visszatérő Ákos produkciójára már a délutáni órákban várakoztak fanatikus rajongók. Ákos, áthidalva a régebbi és legújabb számok közötti stílusbeli szakadékot, a Bonanza Banzai megidézésével retro-futurisztikus hangzásvilágot kölcsönzött előadott dalainak, amit ahhoz illeszkedő, tökéletesen kidolgozott színpadi látvánnyal tett teljessé.

Vele szembemenően Magyarország, sőt kifejezetten Pécs teljesen más zenei kultúrájával találkozhatott az a szemfüles fesztiválbolyongó, aki a ZEN&Roll színpad közelében sertepertélt. A PEN igazi zenei különlegességét egyértelműen ez a helyszín szolgáltatta tizenhét pécsi zenekarával.

Változatos műfaji utazásban részesültünk, Lenthár Balázs és Járai Márk egy szál gitárszólóitól eljutottunk a PoeJazz Special instrumentális jazz performance-áig.

Koptathattuk lábunkat a magyar rock&rollra a PLUG és a Kipu zenekar segítségével. A TableSpoon vagy a Talking Horse hardcore és garázs rockjának zúzósabb világa igencsak megrezegtette a dobhártyákat. Szinte belső szerveink kezdtek pogózásba a levegő és a testek intenzív rázkódása közepette. Lazább, de lendületben nem alábbhagyó űrpoppal is felrepülhettünk az égbe a SoyuZ7 űrhajóján. Ámulhattunk Wampire beatbox tehetségén, aki szájával olyan technikás, hogy a lányok biztos csak remegve merik meghívni egy pofa sörre. A Rokokó Rosé lányzenekar pedig fesztiválkörnyezetben

is elbűvölően varázslatos. A legtöbb koncert után szobára is mehettünk a fellépőkkel. Persze nem kell semmi sikamlósra gondolni, a Szoba Sessions egy hangulatosan dekorált kuckót nyitott a PEN-en, ahol a pécsi zenészek gyakorlatilag improvizatív, akusztikus mini koncertsorozatot adtak a szerencséseknek, akik találtak maguknak üres széket a helyiségben.

A sor természetesen nem teljes, de a szerzői szabadság nevében jelen cikk írója szubjektív véleményét hangoztatva, kiemeli kedvenceit. Ákossal ellentétben a szárnyaikat bontogató, néhol hibázó, de lelkes és erőteljes, egyéni produkciók képesek közel hozni a hallgatókhoz a ma is élő, folyamatosan születő és lüktető zenei kultúrát, amivel eddig csak kis kocsmákban, próbatermekben, ritka koncerteken találkozhattunk. Ha olykor kevesen is alkották a ZEN&Roll színpad közönségét, az nem az előadókat, hanem a pécsi fesztiválozókat minősíti, akik vagy vonzóbbnak tartották a bejárat előtti tivornyázást, vagy pedig teljesen érdektelenek a helyi értékek felfedezése és élvezete iránt.

Mert a ZEN&Roll lényege ez volt. Helyieknek, nyílt terepen, ismert kocsmák kitelepült pultjai között, körbevéve a pszichedellikussá fényfestett ipari környezettel megmutassa, ami valójában Pécs. Fiatalok családias közössége, akik aktívan alkotnak, keresik és megélik az élményeket. Szólnak és kötődnek hozzánk, velünk vannak mindig, csak nem vesszük észre, mert mellettünk állnak a buszon, mögöttünk ülnek a C/V/2-ben. Egyetemisták, pultosok, újságírók, pécsiek. De mindenekelőtt zenészek, akik éltetik és zenével töltik meg a pécsi éjszakákat.

9 PB 2013 majus.indd 9

9

5/21/13 10:16 AM

PEN HAJDU MARIANN, BORSIK TAMÁS

HELYZETJELENTÉS A GYÁRBÓL » PEN 2013 TEF ide vagy oda, a PEN már nagyon hiányzott – ez akkor vált végleg nyilvánvalóvá, amikor a 0. napon besétáltunk a Bőrgyár területére. A 2010-es a leglátogatottabb volt a Pécsi Egyetemi Fesztiválok történetében, megannyi emlékezetes koncerttel, tehát nem kicsi elvárásokkal vetettük bele magunkat a forgatagba.

Abba a forgatagba, ami a szerdai napon még meglehetősen vérszegény volt – a látogatók és a fellépők számán is érezni lehetett, hogy ez tényleg csak a bemelegítés. Az erőfeszítést már azért lehetett látni a szervezők részéről: dimenziókapu, házasságkötő sátor, a legőrültebb jelmezekben parádézó diákrektorcsapatok, az este beköszöntével pedig az épületeket kívülről fényjátékkal színtengerbe borító vizuál – csak néhány a hangulatfokozó elemek közül. Egy gyermekbetegségbe viszont sajnos sikerült belefutni. Hatalmas sor alakult ki a beléptetésnél, ami legalább fél 9-ig fel sem oszlott, szerencsére a koncert nem kezdődött el addig, amíg be nem ért a tömeg. Ákos megtöltötte az OTP Junior Színpadot, vérprofi fellépése (itt most a vizuális elemekre és a koncert show-faktorára gondolunk; a zene, ahogy várható volt, megosztotta a közönséget) megfelelő nyitása volt a fesztiválnak. Bár a programfüzetben ugyanarra a helyszínre voltak kiírva, kisebb zavarodottságot okozva az Irie Maffia egy másik színpadon, a Converse-én próbálta forrósítani a hangulatot. Senáék sikerrel vették az akadályt, a napokban friss lemezzel jelentkező reggae társulat a tőlük megszokott lazasággal mozgatta meg az embereket. Akiknek ez nem volt elég, a Zen&Roll Színpadon „rezidens” Random Trip csoportosulás nyújtott szórakozási lehetőséget, az elektronikus zene kedvelői pedig a Burn Arénában találhattak lelki megnyugvást a sok élőzene után DJ Bootsie és Karányi lemezlovászkodása mellett.

Eljött a csütörtök, és ezzel az igazi PEN debüt. A város fontos egyetemista csomópontjait körbejáró PEN Busz remek választás volt a Bőrgyár megközelítésére (bár itt meg kell jegyeznünk, hogy az előzetesen kiírt időpontokat nem mindig tartották a buszok), szinte Forma 1-es díjátadáson érezhettük magunkat, azzal a különbséggel, hogy itt a pezsgő helyett vodka ömlött mindenfelé.

Szerencsére ezúttal már a bejutás is gördülékeny volt.

A bejárat mellett lévő büfét is sikerült mindenkinek felfedeznie, alkohol barátságos áron, kedves pultos hölgy, kell ennél több? Kell, méghozzá megfelelő mennyiségű WC. Sok fesztiválnál sarkalatos pont ez, itt sem volt ez sajnos másként – az este közepétől a „központi” férfi WC-t is inkább lányok töltötték meg, és valószínűleg nem azért döntöttek így, mert az a mosdó tisztább volt.

A 0. nap mérsékelt számú nézőserege után ezen a napon már megmutatta valódi erejét a fesztivál. Péterfy Boriék és a Supernem vezette fel az estét többek között, majd az éjjel beköszöntével a Soerii & Poolek fellépésénél kikerülhetett volna a jobb felső sarokba az a bizonyos 18-as karika: a két műanyag parókás különc a várakozásoknak megfelelően félmeztelen táncoslányokkal és jelmezes emberekkel érkezett. 11 óra környékén aztán a nézősereg nagy része az OTP Színpad felé vette az irányt, ami ha egy hajó lenne, biztosan elsüllyedt volna. Öröm volt végignézni a csordultig tele lévő arénán, a Punnany Massif srácok pedig éltek a lehetőséggel, és nem meglepő módon hatalmas bulit kerekítettek saját születésnapjuk megünneplésére. Az este hip hop jelle-

10 PB 2013 majus.indd 10

5/21/13 10:16 AM

PEN HAJDU MARIANN, BORSIK TAMÁS

produkciót. Puzsér, vélhetően már nem kevés men�nyiségű alkohol zsarnoksága előtt behódolva, Etus szexuális felszabadításáról, a leánybúcsúk ortóságáról és a kormorán szexről elmélkedett. Inkább kínos volt, mintsem az a „most megmondom az arcodba, öreg” típusú műsor. Persze a műsort is inkább idézőjelezve képzeljétek el. Többen becsülettel végighallgattuk, mert egy ideig tényleg hittünk abban, hogy sikerül legalább az utolsó néhány percben legyőznie a szervezetében éppen diktatúrát gyakorló alkoholt, és jutunk valamerre.

Mind tévedtünk.

gét a Hősök – Akkezdet Phiai – Halott Pénz trióval folytattuk, kevesebb emberrel, de hasonló színvonalat hoztak a fiúk itt is. A Burn Aréna 1 óra tájékán kezdett éledezni, az FPT melegítése után Palotaiék mutatták meg a szokásos Rewind-érzést, pontot téve az estére.

A második nap programja volt a legzúzósabb mind közül, és persze ez a nap sem telt el igazán látványos tanulságok nélkül. A Converse színpad szinte izzott a Subscribe alatt, igaz, hogy a „circle of death” néven futó pogózós móka csak a közönséget foglalkoztatta, viszont a „head bang” az egyik énekes által új értelmet nyert. A szerencsétlen baleset után az egész sátor, sikítós skandálásával bíztatta a koncert folytatására a csúnyán elesett énekest.

A srácok egy rövid szusszanás után tulajdonképpen profik módjára ott folytatták, ahol abbahagyták, és ezzel a fesztivál egyik legemlékezetesebb koncertjét tették le az asztalra. Az OTP Junior sátor sem maradt zúzás nélkül. A Tankcsapdának több évtized után sem esik nehezére, hogy megtöltsön egy nagysátrat. Azonban a koncert minőségének alapján mindenképp le kell szögeznünk, hogy mindenki Lukács Lacijának nem tett jót az a bizonyos huszonnégy év.

Az első nap bódulata után, pénteken már a kisebb, eldugodtabb helyszíneket is felfedezhette magának az ember. Az egyik gyárépület helyiségében található Szoba session tulajdonképpen kellemes kis menedéket nyújtott az állandó zsivaj és pörgős koncertek fergetegében megfáradt fesztiválozóknak. A pécsi illetőségű zenészek közül itt szinte bárkivel össze lehetett futni, pénteken Lenthár Balázs vagy éppen Járai Márk fellépését is elcsíphette a nagyérdemű.

A nap szenzációja viszont, minden bizonnyal, a szervezők által szinte az utolsó percekben lefixált Puzsér Róbert stand up tragedyje volt. Ez a kifejezés, a későbbieket figyelembe véve, tökéletesen lefedte az egész

Az utolsó nap elejét sajnos kissé befolyásolt a Pécsre is megérkező viharos szél, ami a fesztiválozók nagy örömére szinte egy egészen normális porvihart eredményezett. Az is egészen sajnálatos, hogy városunk egyik legvagányabb bandája, a Psycho Mutants koncertet a korai kezdés miatt közel sem látták, hallották annyian, mint amekkora közönséget ők valóban megérdemelnek.

Krisáék az OTP Junior színpadon hozták a szokásos, táncolós, éneklős P.A.S.O. bulit, míg a NEO a Converse sátorban táncoltatta a közönséget. A későbbi The Carbonfoolson a férfiak és a nők egyaránt megnyugodhattak, hiszen az egyébként modell frontemberről kiderült, hogy képes izzadni, és kissé igénytelennek tűnni, mint megannyi férfitársa, és ezzel a hölgyek számára talán kicsit megközelíthetőbbnek is tűnt.

A szombati nap legigazibb koncertélményét egyértelműen a Belga produkálta. A srácok nemcsak parodisztikus és társadalomkritikus számaikról, hanem a kezdetektől óriási méretű rajongótáborukról is híresek. Mi sem prezentálta ezt jobban, mint a teljesen megtöltött Converse sátor, ahogy mindenki egy emberként reppeli torkaszakadtából a Magyar Nemzeti Hip-Hopot, a Gyaloglás végét vagy a Mit parodizálszt. Az elektronikus zenéért rajongó fiatalokat szombat este sem hagyta cserben a program, a Burn arénában városunk egyik büszkesége, a Space Inhalerz, illetve a NEO-s Kovary borzolta a kedélyeket, a hölgy dj-ket képviselve a nagyszínpadon pedig Julia Carpenter pörgette a fesztivál egyik utolsó buliját.

Az utolsó nap főszereplői természetesen a diákrektorjelöltek voltak, hiszen a többhetes versengést a szombati eredményhirdetés zárta. A következő években az Egészségtudományi Kar csapata, a FelPönderítők vezetője lesz az egyetem diákrektora.

Ez azonban minket nem igazán érdekel. Hiszen mi, bölcsészek, mind tudjuk, hogy az igazi, maszkos, köpenyes vagy csak simán egyszerű, hétköznapi hősök nem kérnek a folyamatos rivaldafényből. Még akkor sem, ha ők voltak a legjobbak. Formáljunk X-et a karunkkal, és legyünk büszkék a PEN legemlékezetesebb csapatára, az X-PEN-re!

11 11 PB 2013 majus.indd 11

5/21/13 10:16 AM

PEN VÁRNAGY SZABOLCS

EMLÉKEZZÜNK DICSŐ CSAPATAINKRA Természetesen nagy volt a nyüzsgés a PEN körül, mely remek alkalommal szolgált, hogy visszatekinthessünk a diákrektor-választáson induló csapatainkra. Többek között vikingek, PENtörők, sithek és PENdragon lovagjai előzték meg az idei X-PEN formációt, róluk szól a házi krónikánk.

Fogalommagyarázat nem kell túl sok. Minden Pécsi Egyetemi Napok velejárója a diákrektor-választás. A karok egy-egy csapatot indíthatnak, akik díszes jelmezek és rengeteg folyékony lélekerősítő kombinációjával versengenek egymás ellen. A cél, hogy megnyerjék a közönséget és a zsűrit egyaránt.

Persze, a koncepció és a jelmezek csak úgy nem találják ki saját magukat. Esetenként több hónapos készülődés előzte meg a fesztivált – ami mondjuk nem meglepő, hisz általában olyan baráti társaságokból lesznek a csapatok, akik amúgy is együtt kocsmáznak a szabad estéik jelentős hányadában. Viszont így nagyobb az esély arra, hogy a mezei alkoholizmus produktivitásba csapjon át, aminek a megnyilvánulási formái a karunk részéről meglehetősen eklektikusak voltak az elmúlt években.

Úgy általában az összes csapatról elmondható, hogy tagjainak sohasem lehet politikusi pályafutása. Ha amúgy makulátlan előélettel rendelkeztek volna, a jelmezes képeik akkor is elegek lennének a megbotránkoztatásra. Duplán igaz ez a 2008-as indulóinkra.

Valószínűleg sokan emlékeztek még a „Vodkát a népnek!” csatakiáltásra, melyet korántsem meglepő módon egy vodkaáradat követett, pumpálós vizipisztolyokból... viziágyúkból, hogy pontosabb legyek. Felejthetetlen élményt nyújtottak, hiszen akkora volt a nyomásuk, hogy harmad-harmad-harmad arányban jutott belőle a meglőtt delikvens gyomrába, tüdejébe és az orrán keresztül visszaspriccelve a fegyvert tartó ruhájára.

PENingrád büszke PENtörőiről van épp szó. Élükön PENin állt, aki nullás géppel fazonra nyírt hajjal vezette a csapatot a Zsolnay gyárba, ahol rend szerint este tízkor már kinn virított a „Megtellt” tábla. Ám minden idők legelegánsabb jelmezének dacára a győzelmet sajnos parasztok szerezték meg, és be kellett érnünk a második helyezéssel. A félreértések elkerülése végett nem becsméreltem senkit, a FEEK-esek tényleg parasztoknak öltöztek! A különös helyzetre való tekintettel pedig mindkét csapatot elvitték egy hatalmas, közös prágai kirándulásra, ami szintén megérne egy külön cikket.

2006-ot írtunk, mikor vikingek és valkűrök rohanták le a Széchenyi teret a PEN megnyitója alkalmából. A Pollackosok egy Ifával gördültek be, de mi sem szégyenkeztünk, hiszen volt egy felpimpelt bevásárlókocsink csordultig töltött pálinkavetőkkel. Hogy a felvonulás után mi történt, arra senki sem emlékszik már... és ez így a legjobb mindenki számára.

Rendhagyó módon nem kellett két évet várni a következő PEN-ig, az EKF 2010 felvezető évében is megtartották a fesztivált, melyen a Sith Dawn képviselte a bölcsészeket. Ez alkalommal már új helyen, a Bőrgyárban randalírozhattak a csapatok, és amíg a PEN nézőszámrekordot döntött, addig a diákrektor-választáson induló hallgatótársaink az egy nap alatt elhasznált testfesték kategóriában állíthattak fel világcsúcsot. Bár a csapatnak nagyon kevés ideje volt a felkészülésre, és a technika ördöge is hátráltatta őket, mégis eszméletlen jó jelmezeket készítettek, és nagyon sajnáltuk, hogy újra lecsúsztunk a dobogó első fokáról.

12 PB 2013 majus.indd 12

5/21/13 10:16 AM

PEN VÁRNAGY SZABOLCS

2010. a megalománia jegyében telt a PEN-en. Ebben az évben volt a legnagyobb a fesztivál a legtöbb fellépővel és a legtöbb külföldi fellépővel, valamint az induló csapatok száma is ekkor volt a legmagasabb. Részben annak is köszönhető ez, hogy a BTK-ról kettő is indult – egy a diákrektorságért küzdött, egy pedig szimplán azért, hogy mókásabb legyen a hangulat. Név szerint a PENesztrojka volt az egyik brigád, a másik pedig a PENdragon. Így karunkról őrült oroszok és még őrültebb lovagok lepték el a bőrgyárat. Ám ez az év másokról lett híres: minden idők legextrémebb formációja, a Metálcicák ekkor szabadultak ki a FEEK-ről, groupiekkal, egyentetoválással, neon cicanadrágokkal és an�nyi metálvillával, amennyi egy magára valamit is adó Metallica koncerten is sok lenne. Mondanom sem kell, nem mi nyertünk, de nem is ez volt a lényeg.

fellelhető karaktereket keltették életre, így volt saját X-Professzorunk, Ciklonunk, Rozsomákunk, de akadt Méregcsókunk, Wonderwomanünk, Lokink, Jokerünk, Macskanőnk, Azazelünk, Batmanünk, Vadócunk, Magnetónk és Hulkunk is. A korábbi évek hagyományait szem előtt tartva idén sem panaszkodhattunk a jelmezekre, a szuperhős brigádunk nagyon jól festett, és a webes jelenlétük is figyelemre méltó volt. Ám valamiért az első hely megszerzése sosem jön össze számunkra.

A diákrektor-választás persze nem is arról szól, hogy kié lesz a legjobb hely, hiszen a verseny alatt mindenki remekül érzi magát, és olyan kapcsolat alakul ki a karok jelöltjei között, amit semmi sem tud pótolni. Olyan ez, mint egy összegyetemi gólyatábor, csak épp nincsenek összezárva végig a résztvevők. Sajnos. Viszont a versenyszellem azért nem hiányozhat, tehát remélem, a következő nosztalgiázásunkat már azzal zárhatjuk, hogy a megannyi második helyezés után a bölcsészek győzedelmeskedtek végre!

Így jutottunk el 2013-ig, mikor hosszú kihagyás után végre újra megrendezték a Pécsi Egyetemi Napokat.

Csapatunk nevéből, az X-PEN-ből is könnyen ki lehet következtetni a koncepciót. Értelemszerűen a filmben

13 13 PB 2013 majus.indd 13

5/21/13 10:16 AM

PEN CZISZER MARIETTA

„ITT NEM SLAMET KERESNEK, HANEM VALAMI MÁST” A ZEN&Roll színpadnál több, Pécshez szervesen hozzátartozó arcot is fel lehetett fedezni a fesztivál során. Csütörtökön így kaptuk el Kövér András Kövit is, aki a Sopianae Slam Poetry oszlopos tagja.

Pécsi Bölcsész: Milyen volt a délutáni slam itt a Pécsi Egyetemi Napokon?

Kövér András: Igazából a slamhez olyan tér szükséges, ami zsugorítható, ahol ott vannak az emberek, és magadhoz tudod húzni őket, hogy mindegyikbe belehelyezhess olyan gondolatot, amely közelít téged hozzá.

A jó közeg lehet egy kávézó, tábortűz, zsúfolt színházterem, ahol mindenki erre vágyik. A fesztivál meg most nem volt annyira jó közeg, mert nem voltak délután. A fesztivál olyan, hogy már csak sznobságból kijönnek a fiatalok, itt most ez egyetemi, hát jönnek rá, nehogy csicskának tűnjenek. És természetesen nekik ez a jelen, az „itt és most”, ezek az egyetemi élmények, nyilván jól is érzik magukat. Itt nem slamet keresnek az emberek, hanem mást, például egymást.

PB: Mi kell a jó slamhez?

K.A.: Főleg egy befogadó közeg és egy olyan slammer, aki a közönséget érdemesnek tartja arra, hogy megnyíljon előtte. Mert a megnyilatkozásról szól a slam, hogy azok az arcok is, akiknek ott van ezer versük a fiókban, megnyilatkozzanak élőben. Lehet, hogy csak kicsit, mert félénkek, nem tudják, hogy fog hatni a vers, nem kaptak eddig visszajelzést, de legalább megnyílnak. Ma a PEN-en annyiban befogadó közeggel találkoztunk, hogy szinte csak mi slammerek voltunk jelen, és néhány ismerősünk. Empatikus, toleráns közönség és néhány lelkes slammer.

PB: Mi a helyzet a pécsi slammerekkel?

K.A.: Van egy organikusan fejlődő közösségünk. Vannak rendszeresen események, eljönnek az emberek, kialakulnak közöttük kapcsolatok, mert egyre sűrűbben találkoznak. Újabb verseket írnak, mert elkezdi motiválni őket, hogy van egy terep, ahol azt elmondhatják.

Néha felmerül workshopok ötlete, de azt nem érzem sa-

játomnak, hogy arról osszam az észt, ki hogyan legyen jobban saját maga. Szerintem első sorban slam est és verseny kell. Ahol a közönséget a slammertől annyi választja el, hogy mer-e verset mondani, vagy nem, az is csak arra a három percre.

PB: Mivel a ZEN&Roll színpadnál kaptalak el, milyen koncerteken voltál?

K.A.: A Kipun. Az kemény és meglepően jó volt. Sosem hallottam még a zenekart, csak ott álltunk, és hallottuk a távolból, hogy jó ez a zene, menjünk már közelebb.

Meg Nemes Márkékat is megnéztem volna (PLUG), de lemaradtam róluk. Figyelj, nekem annyira mindegy, mi megy most itt zenei téren. Zenekaraim amúgy is vannak, folyamatosan zenélek, főleg magamnak. Dalokat is írok, gitározom és zongorázom. Otthon a gyereknek zenélek, táncizik rá, most két és fél éves. Van otthon hat gitár, abból egy kicsi rózsaszín az övé. Úgy érzem, nem mondanak ezek a zenekarok már sok mindent nekem. Nem érzem már azt, hogy az én „itt és most”-om ennek a fesztiválnak a felhozatalában lenne. Amire ma feltétlen megyek, már csak haverságból is, az Akkezdet Phiai. A Punnanynak is persze örülök, hogy sikeresek, mert ugye Pécs, meg lokálpatrióta vagyok, és valakinek kell lennie a hazai élbolyban Pécsről. De az Akkezdet Phiai az, ami az utóbbi időben még érdekelni tud. Ők, bár rapről van szó, szerintem megteremtették a zene és a szöveg egységét.

PB: Legemlékezetesebb élmény a PEN-ről?

K.A.: Az ideiről még nincs, nem is számítok felejthetetlen élményekre. Kijöttem délután, 31 évesen, azt hiszed, akkora dolog történik, hogy megőrülök tőle? A legjobb a 2010-es koncertünk volt. Akkor már tudtam, hogy decemberben megszületik majd a kislányom, Emmácska.

Bár még friss hír volt, de elárultam néhány embernek, nagy zsezsgés volt bennem. Valamikor hajnali egy körül játszottunk a Clash City Rebelsszel. Nyomtunk egy jó koncertet, volt egy üveg whiskyink is, nem tudom hova lett, de elfogyott a végére.

14 PB 2013 majus.indd 14

5/21/13 10:16 AM

KÖZTÜNKSZÓLVA HORVÁTH ESZTER

INSTANT SZERELEM A XXI. században már nemcsak pizzát és fagyit, ruhákat vagy háztartási gépet rendelhetünk interneten keresztül, hanem szerelmet is. Sokan használnak társkereső oldalakat, mondván, a többezres felhasználóbázisból könnyű megfelelő párt találni. Internetezés közben önkéntelenül is belebotlunk egy csomó giccses hirdetésbe, amik tele vannak virággal meg Cupido-figurákkal, én pedig engedtem a kíváncsiságomnak, és profilt készítettem egy tetszőlegesen választott társkereső honlapon.

Hamar kiigazodtam az oldalon, ami hál’ Istennek nem pink és szívecskékkel tarkított, bár azért jobb, ha az embernek nincsenek nagy elvárásai. Néhány ötven körüli hapsitól érkezett üzenet és szerelmes vers után szerencsémre megtaláltam, miként szabhatom meg az alsó és felső korhatárát azoknak, akik láthatják az adataimat.

Vidámságból sosem volt hiány. Egy csomó pasinak már a neve is vicces, nem csak az, miként garázdálkodik a netes felületen. Jót kuncogtam mondjuk, amikor a minap a következő értesítés fogadott: „Lekváros kenyér odabújna hozzád”. Ahhoz sem kellett viszont sok idő, hogy csoportokba rendezzem az embereket, akik kapcsolatba léptek velem.

A legelső típus a tükörben pózolós, „macsó vagyok” srác, akit minden épeszű nő kerül, hiszen az esetek többségében még öt egybefüggő értelmes mondat megfogalmazására is képtelen: „Szia! Zoli vagyok meg néztem az adatlapod és meg tetszetél. Lenne e kedved meg ismerkedni? Ha ugy gondolod elérhetsz facebukon is elérhetsz.” Felhasználónév-választásuk igen kis kreativitásra vall, mi sem tükrözi ezt jobban, mint a Fiatalcsajszit_Most és a Srácnagyfarokkal nevek. Nagyképű mottójukról és sértő megjegyzéseikről is híresek, számuk szerencsére egyre csökken, ugyanis a moderátorok a jelentések magas száma miatt törlik őket.

A második csoportba azok tartoznak, akik képeiken szimpatikusnak tűnnek, de aztán az első beszélgetés vége felé felfedik valódi énjüket, így nem marad más, ki kell találni egy lerázós szöveget. A probléma az, hogy nem mindig veszik a lapot, és zaklatásra is hajlamosak, holott ez szöges ellentétben áll a mottójuknál olvasható bölcsességekkel: „Egyszer nyersz, egyszer veszítesz, de tudni kell talpra állni”. Ott vannak még azok a szemé-

lyek, akik valami okból nem töltöttek fel magukról fotót, vagy mesefigurák grafikája képezi a profilképüket. Ők még nem tudják, hogy halálra vannak ítélve, így legjobb tudásuk szerint töltik fel információkkal az adatlap rubrikáit.

Az utolsó és meglehetősen kicsi halmazt az írni-olvasni tudó, értelmes férfiak teszik ki, akik negatív tapasztalataik miatt nem mernek kezdeményezni, vagy egyszerűen csak szerencsét szeretnének próbálni, mert máshol nincs lehetőségük ismerkedésre. Közülük elég sokan mondták, hogy unalomból regisztráltak a társkeresőre, na de ha nincs dolguk, akkor zenélnek, találkozót szerveznek vagy moziba mennek, nem pedig szíveket küldözgetnek virtuális személyeknek.

A perverzség azonban nem ismer határokat: extrém és intim információkat, valamint képeket lehet feltölteni, sőt a párkeresőn töltött szűk egy hónap alatt még pornófilmszerepet is ajánlottak. A férfi, akitől a levelet kaptam, egy ausztrál cég nevében keresett lányokat erotikus munkára (állítólag), méghozzá olyan nőket, akik hajlandóak önkielégítést végezni kamera előtt.

Hogy mentse a menthetőt, hozzátette, hogy művészi filmekről van szó. Ez utóbbit olvasva majdnem leborultam a székről a röhögéstől. Összességében igazából nem volt rossz a honlap, bár ahogy tapasztaltam, elég nehéz kialakítani komoly kapcsolatot. Nemcsak azért, mert sok az idióta, aki nem képes felfogni, ha lekoptatják, a probléma inkább az, hogy az ismeretségek elég rövid életűek voltak, senkivel nem beszélgettem másfél két hétnél tovább.

15 15 PB 2013 majus.indd 15

5/21/13 10:16 AM

KÖZTÜNKSZÓLVA MATUZ ANDRÁS

AZ ADDIKCIÓ RABJAI Feltehetőleg minden embertársunknak szegeztek már – ha burkoltan is – kérdéseket, melyek az esetleges függőségére irányultak.

Amennyiben ezekre nemleges válasz érkezett, két eset lehetséges: szerencsésebbek társaiknál, vagy „önmagukat hitegetik”. Utóbbinak jogtalanul tulajdonítunk kisebb jelentőséget, hiszen sokkal komolyabb hatásai vannak, mint ahogyan az képzeletünkben él. Erre hívta fel a figyelmet Dr. Szemelyácz János pszichiáter, addiktológus szakorvos a Pécsi Pszichológus Napokon „Az önmagukat hitegetők addikciói” című előadásán. „Az ember egy addiktív lény. Ami kedves a szívünknek, azért sokat megteszünk” – hallhattuk Szemelyácztól, mellyel igencsak rátapintott a lényegre. Ki nem szeret törődni magával egy kicsit? Napi szinten elégítjük ki vágyainkat egy-egy édességgel, vásárlással vagy különböző játékokkal. A gond csak az, hogy hajlamosak vagyunk túlzásba vinni ezeket a dolgokat. A függőséget definiálhatjuk akár úgy is, hogy az eltervezettnél több időt töltünk a cselekvéssel, de ha épp nem azon ügyködünk, akkor is függőségünk tárgya jár a fejünkben.

Megkérdőjelezhető szerencse az, ha felismerjük eltúlzott mániánkat (pl.: egy cipő helyett három pólót, két nadrágot és négy lábbelit vásároltunk), és bűntudat gyötör minket. Ekkor léphetünk be az ördögi körbe, az ún. addiktív ciklusba, amely újbóli cselekvésre ösztönöz minket. Sajnos kevés azon erős jellem, aki a bűntudat hatására kész eldobni az eufóriát.

tikai különbségek például meglepően nagy hatással vannak a hajlamosságra, kezdve az etnikai különbözőségtől a nemiségen át egészen a dopaminreceptorokig.

Pszichológiai tényezőkként tartjuk számon az antiszociális viselkedést, illetve a gyermekkori történéseket, traumákat. Nem végső soron a szociális háttér is igen sokat nyom a latba.

Utóbbi, vagyis a környezet, család szerepe viszont szerencsére olyan tényezők, melyeket képesek vagyunk befolyásolni. Mint ahogyan az a Dr. Szemelyácz Jánossal készített interjúban is elhangzott, barátként kiváltképp nehéz jót tenni egy addiktív személlyel. Egy szilárd, rendkívül bensőséges kapcsolat képes csak túlélni az ilyen krízishelyzeteket.

Az addikció kialakulásában gyakori résztvevő az ellentétes nemű szülő részéről elhanyagoló, hideg, távolságtartó, versengő kapcsolat, ugyanakkor ennek szöges ellentéte is ártalmas lehet, tehát a túlzott féltés, ragaszkodás, valamint a leválás megnehezítése (általában azonos nemű szülővel). Néha a családi egyensúly fenntartásához szükséges a függőség, mely feloldja a kialakulása előtti dezorganizációt – a függő mint bűnbak elvonja a figyelmet a kapcsolati zavarról. Az említetteken felül sajnos traumatikusabb események is közrejátszhatnak: bántalmazás, öngyilkosság, feltételhez kötött szeretet, szélsőséges anyagi helyzet, kezeletlen pszichiátriai betegségek, hiányos érzelmi kommunikáció.

Jóllehet, ezek nem mindegyikén vagyunk képesek változtatni, de fontos belátni, hogy a megfelelően funkcionáló család elengedhetetlen az addiktív személyek számára az első lépés megtételében, a beismerésben.

Önmagunk hitegetése a keresztfüggőséggel is kapcsolatos. Ennek lényege, hogy amennyiben a függő képes volt felismerni egy problémát, majd eldobni azt, új szenvedély rabságába kerül. Valamilyen hiányt akar betölteni, amelyhez egy újabb addikcióra van szüksége.

Ez akár olyan embertelen szintre is emelkedhet, hogy a delikvens havonta váltogatja függősége tárgyát. Gyakori lánc a következő: alkoholról andaxinra, arról szexre, majd a munkára érez kielégíthetetlen vágyat. Itt lép be a hitegetés, mert ilyenkor az ember hajlamos azt mondani, hogy ő már nem alkoholista, ami igaz is, de e helyett a munka fogságában él.

A függőség hátterében persze találhatunk okokat, melyekről nem kifejezetten az elszenvedő tehet. A gene-

16 PB 2013 majus.indd 16

5/21/13 10:16 AM

KÖZTÜNKSZÓLVA MATUZ ANDRÁS

PSZICHOLÓGIAI TÉVHITEK: SKIZOFRÉNIA Pszichológiai témákat boncolgató cikksorozatunk folytatása ékesíti mostantól a PécsiBölcsészt „Pszichológiai tévhitek” elnevezéssel. Mint ahogyan azt a cím is tükrözni szeretné, olyan népszerű elképzeléseket igyekszünk megdönteni, amelyek téves definícióval élnek a köztudatban. A sorozat első darabja azzal a mítosszal küzd meg, mely szerint a skizofréniában szenvedők megtöbbszörözött személyiséggel rendelkeznek.

Egy ismert pszichológiai tankönyv megfogalmazása szerint „a skizofrénia talán a leginkább tévesen használt pszichológiai fogalom” (Carlson, 1990). Így hát szégyellnivalója igazán senkinek sincs, hiszen a médiából, közéletből szinte csakis kizárólag a hibás meghatározás árad felénk. „Olyan skizofrén érzésem van ma – mintha két elmém lenne” – hallhattuk már többektől, akárcsak a humorosabb változatot: „ Régebben skizofrén voltam, de meggyógyítottak – most már magányos vagyok”.

Meglepő eredményt hozott egy 1977-es felmérés, amely rávilágított, hogy a kezdő pszichológia szakos hallgatok 77%-a gondolta úgy, hogy a skizofréniások több személyiséggel rendelkeznek. 1987-re már javult az arány, a közemberek nagyjából 50%-a vélekedett így. A kilencvenes évek fiú szülöttjeinek körében valószínűleg romlana a százalék, melyről – bármilyen hihetetlen – a játékipar tehet. Egy félelmetes akciófigurát

a gyártó „extrém paranoid skizofréniásnak” jellemzett, aki több személyiséget is képes felvenni.

Rakjuk hát tisztába a dolgokat. Tudományosan vitatott a skizofréniaként diagnosztizált betegség létezése, ám amennyiben ez mégis fennáll, akkor azt a rendellenességet disszociatív identitászavarnak (röviden: DID) nevezzük. A DID-ben szenvedő egyidejűleg két személyiségállapottal rendelkezik, amelyek jellemvonásai éles ellentétben állnak. Az egyik lehet félénk, visszahúzódó, míg a másik társaságkedvelő, extrovertált. A legtöbb pszichológus azonban erősen kételkedik abban, hogy a DID-es páciens egymástól teljesen elkülönülő, tökéletesen kialakult személyiségeket tudhat magáénak. Jóval reálisabb, hogy egyazon egyéniség eltúlzott aspektusaival állunk szemben.

No, de akkor mit jelent a skizofrénia? – vetődhet fel jogosan a kérdés, hiszen ez esetben új értelmet kell adnunk a kifejezésnek.

Szinte bizonyos, hogy a mítosz részben terminológiai zavarból ered. Magát a szót egy svájci pszichiáter, Eugen Bleuler alkotta meg, és „hasadt elmét” jelent.

Normális esetben gondolataink összhangban vannak egymással. Egymást követve hangulati szempontból hasonló gondolataink támadnak: ha szomorúak vagyunk, a következő pillanatban is hajlamosak vagyunk szomorúnak lenni. Ráadásul, amit az adott pillanatban érzünk, az összhangban van azzal, amit gondolunk. A skizofréniában szenvedőknél ezek az összefüggések nem jönnek létre. A beteg gondolkodása általában zavaros, kiszámíthatatlan hangulatok gyötrik, illetve gyakran esik téveszmék, hallucinációk áldozatául.

Igen sajnálatos módon az átlagember nem veszi elég komolyan a skizofrénia vagy a DID érintettekre gyakorolt pusztító hatását. A betegség tüneteit leértékelve már-már humorosnak tekintik azt, holott az elszenvedők nagyon komoly problémákkal kénytelenek szembenézni. Olyan súlyosan korlátozó állapotokról van szó, amely az öngyilkossági hajlam, szerhasználat, szorongás, depresszió, munkanélküliség megnövekedett kockázatával jár. Nem beszélve a családtagok, barátok megnehezített életéről. Az, hogy triviális színben tüntetik fel ezt a betegséget, mint ahogyan azt az amerikai filmek vagy akár politika is teszi, azt eredményezi, hogy lebecsülik annak súlyosságát, és sokan nem látják, milyen sürgős segítségre van szükségük ezeknek az embereknek.

17 17 PB 2013 majus.indd 17

5/21/13 10:16 AM

KÖZTÜNKSZÓLVA MATUZ ANDRÁS

AZ ORVOS VÁLASZOL: FÜGGŐSÉG Dr. Szemelyácz János hivatalos érdemeit naphosszat lehetne sorolni. Lényegre törően a jelenlegi munkássága: pszichiáter, addiktológus, pszichoterapeuta, egyetemi tanár, előadó, a Baranya Megyei Drogambulancia vezetője, illetve az INDIT közalapítvány szakmai vezetője és kuratóriumának elnöke is egyben. A 2013-as Pécsi Pszichológus Napokon „Az önmagukat hitegetők” címmel tartott előadást, ezt követően volt szerencsénk interjút készíteni vele.

Pécsi Bölcsész: Észrevehetem-e magamon azt, hogy csúszok le a lejtőn valamilyen függőség miatt?

Szemelyácz János: Igen, például van egy helyzet, amikor egy addiktív ügyet csinálok, és utána bűntudatom van. Tehát elgondolkodom rajta, megjelenik az az érzés, ami alapján úgy vélem, hogy ez így nincs rendben.

Vagy valaki visszajelzi: te nem vetted még észre, hogy ez így rossz? A környezet tud segíteni. Az addikciónál a legfőbb probléma általában a tagadás mint énvédő mechanizmus. Beláttatni valakivel azt, hogy függőségben szenved, nagyon-nagyon nehéz, ahhoz tényleg kell valami krízis, ami belátásra készteti az illetőt.

PB: Az előadáson említette a Facebook-függőséget.

Ebben az esetben megjelenhet a bűntudat? Megbánhatom, hogy facebookoztam?

Sz.J.: Tegyük fel, hogy másnapra van valami dolgod, de egész éjjel ülsz a gép előtt, és az idióta kommenteket olvasgatod meg posztolgatsz. Ránézel az órádra, és látod, hogy este tíz óra helyett hajnali fél négy van, le kéne feküdnöd, de sehol sem vagy a dolgoddal.

Másnap elmész felkészülés nélkül, holott mit csináltál?

Semmi érdemeset nem végeztél, pazaroltad az idődet arra, hogy értelmetlen kommenteket olvasgass.

PB: Mesélt kicsit a csoportterápiás foglalkozásokról.

Milyen a hangulat az ilyen eseményeken? Elfogadják egymást az emberek?

Sz.J.: Két típus van: az egyik az önsegítő csoport, amely egy Amerikából errefelé jövő kultúra, és úgy tűnik, hogy itt is képes működni. Egészen jók a benyomásaink

ezekről a rendszerekről. A másik, amikor egy terápiás közösség ül össze. Ezekhez feltétlenül szükséges, hogy egy kicsit szocializálódjunk, hogy az ember egy csoport előtt tudjon beszélni. Meg tudom-e magamat mutatni?

Merek-e beszélni, ki merem-e nyitni a számat? Láttam embereket, akik először voltak ilyen csoportfoglalkozáson: ők próbáltak nem szólni, passzolták a kérdéseket.

Kevés az, aki rögtön meg tud nyílni a többiek felé, viszont a csoport abból a szempontból mindenképpen hasznosabb, hogy ott nem feltétlenül nekem kell beszélni, hanem másokat hallgatva szintén benne tudok lenni a folyamatban. Együtt gondolkodunk a problémán, adott a lehetőség, hogy kipróbáljam magam: képes vagyok-e regresszívebb lenni, egy más szinten megérinthetővé válni, erőt adni a társamnak. Én is, amikor nyílt csoportokban vettem részt, azt láttam, hogy olyan erőt és töltést ad egy csoport, ami nem lebecsülendő.

PB: Szó esett a hedonistákról és a kapcsolatfüggőkről, azon belül pedig a kényszeres segítőkről. Őket hogyan kell elképzelni?

Sz.J.: A kényszeresség tárgya az, hogy ő valakit megment. A kényszeres segítő megmondja, megcsinálja helyetted, megoldja a problémádat. Tulajdonképpen ugyanazt végzi professzionális keretek között, mint a társfüggő, aki nem hagyja felnőni a családtagját. A kényszeres segítő pedig nem hagyja felnőni a kliensét. „Amíg te a kliensem vagy, addig én vagyok a segítőd, és ez engem kárpótol a problémádért.” Felhasználja a személyes kapcsolatrendszerét, szélsőséges esetben feleségül/férjül veszi és hazaviszi, ott pedig elindulhat egy kodependens játszma. Társfüggő lesz, amíg szét nem esik a dolog. A kényszeresség is nyilván egy súlyos történet, de azért azt gondolom, hogy minden segítő, minden terapeuta életében előfordulhatnak olyan helyzetek, amelyekbe jobban beleélik magukat azért, mert valakire emlékezteti a kliens, vagy olyan áttétek is lehetnek, amitől más szinten érinti meg a dolog. Ezekben a helyzetekben a teamben dolgozás, a szupervízió nagyon fontos a terapeutának, mert ilyenkor a saját vakfoltjairól kap visszajelzéseket.

PB: Hol van az a határ, amit még barátként megtehetek anélkül, hogy ártanék?

Sz.J.: Ez barátságtól függ. Egy teherbíró kapcsolatban sok mindent megtehetünk. Az egy fontos dolog, hogy ne kerüljünk bele egy ilyen rabló-pandúr játékba, amikor ő elkezd előlem bujkálni, és hazugságba keveredik.

Az, hogy ő a barátom, és én alapvetően elfogadom őt, és tudok vele empatikus lenni, az azt gondolom, hogy egy alap dolog. Ha ebben így benne vagyunk, akkor ott nyilván egy más kérdés, hogy csússzak-e bele egy „megmentős játszmába”, és akarjam-e helyette megol-

18 PB 2013 majus.indd 18

5/21/13 10:16 AM

KÖZTÜNKSZÓLVA MATUZ ANDRÁS

dani a nehézségeit, vagy hagyjam, hogy időnként megüsse magát? Az egy nehéz folyamat, ha az embernek a barátjával van probléma. Olyankor nehéz olyat tenni, ami jó, tehát segít is, és a barátság is megmarad, nincs belőle sértődés.

PB: Az egyetemi évei alatt foglalkozott skizofrén személyek mozgásterápiájával. Milyen tapasztalatokkal gazdagodott ebben az időben?

Sz.J.: Még azokban a mentálhigiénés időkben volt, amikor Stark András volt az orvos, én pedig TDKsként jártam oda, és Gál Béla pszichológussal, illetve Mihaldinecz Csaba szociális munkással hárman kezdtük ezt csinálni. Nagyon élvezetes, tanulságos volt. 2030 éve ettől a problémától szenvedő, társadalomból kiszorult emberek elkezdtek járni ebbe a csoportba. Ezen felül mi is sokat tanultunk, hogy az ember hogyan reagál bizonyos helyzetekre, hogyan csinál közös gyakorlatokat, hogyan képződnek párok, és a feszültséget hogyan tudjuk kezelni a mozgással, és nem pedig szimpla beszélgetéssel. Nagyon szerettem, egy érdekes időszak volt.

PB: Meséljen kicsit az INDIT közalapítványról.

Sz.J.: A rövidítés az Integrált Drogterápiás Intézetet takarja, de azt gondolom, hogy a drogterápiát kicsit túlhaladtuk, mert nemcsak kémiai eredetű addikcióval, hanem viselkedésfüggőségi problémákkal is foglalkozunk. Ez egy egészen nagy kiterjedésű intézményrend-

szer, a prevenciós programoktól kezdve a különböző szórakozóhelyeken végzett szolgáltatástól a szociális alapszolgáltatáson túl a drogambulancián keresztül a rehabilitációig. Kb. 50-en vagyunk, a kollegáim negyede felépülőben lévő szenvedélybeteg, rajtuk kívül pedig szociális munkások, pszichológusok, pszichiáterek, gazdasági emberek, szociológusok, egészségügyi dolgozók tartoznak az alapítványhoz. Arra törekszünk, hogy a kliens igényeihez illő szolgáltatást hozzunk létre, tudjunk találni válaszokat a betegek problémáira.

PB: Egy igazán elismerésre méltó életművet tudhat magáénak már most. Tapasztalt pszichológusként milyen tanulságot üzen a leendő szakkollégáinak?

Sz.J.: Mondanék három alapértéket. Azt gondolom, hogy ha azok szerint dolgozunk, akkor nagy baj nem érhet bennünket. Az egyik, hogy alapvetően emberközpontúnak kell lenni. A humanizmus egy nagyon fontos dolog, a segítő munkának ez mindenképpen az alapja.

A másik a szolidaritás. Lényeges, hogy tudjunk figyelni és empatikusak legyünk a rászorulókkal, nem helyettük megoldani a problémát. A harmadik a kreativitás. Ha a kreatív energiáink működnek, és életben tudjuk tartani, sőt fejleszteni tudjuk őket, akkor az biztosan kifizetődik.

Véleményem szerint kevés az, ha valaki csak segítőként dolgozik, kell mellette csinálnia valamit. Tanuljon meg zenélni, horgolni, szekrényt ácsolni. Kell egy másfajta alkotó munka is, amely kontrollvisszajelzésként szolgál. Az elmondottakon túl természetesen fontos az is, hogy működtessük a kapcsolatainkat.

19 19 PB 2013 majus.indd 19

5/21/13 10:16 AM

KÖZTÜNKSZÓLVA CZISZER MARIETTA

OLYAN VAGY NEKEM, MINT PÁRIZSNAK AZ EIFFEL-TORONY Csak lerobbant. Kiürített. Életveszélyes.

Mégis, ha képekben kellene mesélni Pécsről, biztosan az elsők között szerepelne a nevezetességek felsorolásakor a nyolcvan méterével Közép-Európa legnagyobb lakatlan épülete címet elnyerő Magasház. Mindenki ismeri, tájékozódási pontnak kitűnő, a története pedig kacifántosabb, mint némely szappanopera-szereplő élete.

A szocialista szellem pécsi szimbólumát 1974-ben kezdték el építeni, majd 1977-ben adták át, amikor is a kialakított 250 lakást szinte egy falunyi ember töltötte meg. Az épületet az IMS elnevezésű, Jugoszláviából importált szerkezetépítési módszerrel húzták fel egy olyan időszakban, amikor Magyarország több megyei jogú városa – így például Veszprém, Szolnok vagy Debrecen – is kapott egymáshoz hasonló, de mégis egyedi toronyházat, hogy a fellendülő gazdaság miatt megnövekedett számú városlakóknak legyen egy tekintélyes értékű lakásuk, ahol megpihenhetnek az egész napos munka után. Sokaknak jelentett presztízst az egy- vagy másfél szobás lakások egyikének birtoklása az objektumban, de voltak mások, akik kedvezőtlenebb véleménnyel szóltak róla. Például Gömöry János volt pécsi főépítész egy korábbi interjúban szellemesen megjegyezte, hogy inkább azért jó a Magasház tetejére menni, mert szép a kilátás, és onnan nem látszik maga a ház. Pécs esetében csak tíz évig rendelkezhettek panorámás kilátással a lakók, ugyanis, a többi megyeszékhelyen zajló építkezéssel ellentétben, a Magasháznál hiba csúszott a számításokba, amely miatt egy évtized után ki kellett üríteni az épületet.

A Branko Zezelj belgrádi mérnök által „tökéletesített” IMS szerkezet egy feszített vasbeton technológia, amelynek lényege, hogy előre gyártott vasbeton pillérek közé födémelemeket helyeznek el, majd feszítőbetétekkel kapcsolják össze azokat, így a közöttük létrejövő súrlódás tartja össze a szerkezetet. Tehát a Magasház beton szintjeit az oldalsó pillérek tartják össze. A földrengésbiztos technológia alkalmazásával kapcsolatban azonban Pécsett probléma merült fel. A pillérek

és a födémek közötti csomópontokat egy úgynevezett PU pasztával kell kitölteni, amibe – mint egy későbbi ellenőrzés során kiderült – olyan plusz száradásgyorsító adalékot kevertek, amely a sok nedvesség miatt korróziót okozott. A feszítő szerkezetek idővel elkezdtek rozsdásodni, néhol elszakadni, életveszélyessé téve az épületet.

A rövid, élettel teli pályafutása után 1990-ben kiürítették a Magasházat, cserelakásokat adva az ott lakóknak, bízva a minél előbbi felújításban. Azonban, ahogy azt nap mint nap láthatjuk, az épület azóta szépen lassan leamortizálódott, átadva magát a kényszerű enyészetnek. Kopik a festék, lepereg a tapéta, eltűnik minden mozdítható bútordarab, az ablakokat az éppen bent járók kitörik – vagy kintről a járókelők betörik –, olykor hajléktalanok vagy szórakozni vágyó fiatalok veszik ideiglenesen birtokukba az emeleteket. Valószínűleg ez történt az elmúlt húsz évben, aminek következtében mára egy, a szocializmus torzójaként fennmaradt „szellemházzal” dicsekedhet a nemzetközi porondon Pécs városa.

A „kilakoltatás” után érdemi építkezési munka csak egyszer történt, amikor 2003-ban megerősítették az épület szerkezetét, megelőzve annak összeomlását. Ezen kívül a Magasházat, mint egy árva, önhibáján kívül rossznak bélyegzett gyereket, ide-oda lökdöste a város és az éppen érdeklődő külföldi cégek. Felmerült kollégium vagy irodaközpont létesítése, a lakóépület eredeti funkciójának visszaállítása, kiegészítve mélygarázzsal, de minden kezdeményezés befuccsolt. Dr. Orbán József, a Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar oktatója a restaurálás után készített tanulmányában 3 milliárd forintra becsülte az épület teljes körű felújításának költségét, ami meghaladja az esetleges lebontás, és egy új épület felhúzásának összegét. Nem is beszélve a fenntartási költségek horribilis mértékéről. A befektetők,

20 PB 2013 majus.indd 20

5/21/13 10:16 AM

KÖZTÜNKSZÓLVA CZISZER MARIETTA

az önkormányzat és a környékbeliek képtelenek voltak megegyezni a Magasház sorsát illetően – ki a millióit, ki a panelrengeteg közepén megbújó játszóterét féltette.

Az elhúzódó tárgyalások, a létesítmény körüli folyamatos feszültség és a gazdasági válság miatt egyre növekvő költségek elbizonytalanították a kezdeményező feleket, így a huszonöt emeletes csak tovább haldoklik, csendben, várva a csodára, hogy valaki végleg örökbe fogadja.

Bár pénzügyileg előnytelen befektetésnek tekinthető a ház, a pécsi közösségi élet változatos felhasználási módokat talált az épület köztudatban tartásához, kezdve a művészi fotográfiákkal – a belső kaotikus térről fekete-fehérben vagy távolról a naplementében töretlenül állva, ködben felsejlően – és fényfestéssel. Utolsó média-megjelenéseinek egyikében a Magasház a Hallgatói Hálózat pécsi aktivistáinak reklámfelületeként tetszelgett. A szervezet a Szabadegyetem februári előadására invitálta a járókelőket, az épület egy magasabb erkélyén elhelyezett óriási molinóval, ezzel is felhívva a figyelmet a köz- és felsőoktatás helyzetére. A plakát eltávolítása után nem sokkal újabb, ezúttal ismeretlenek által elhelyezett hirdetés jelent meg az épület oldalán, amely egész egyszerűen a folyékony kenyér, azaz a sör szeretetét kiabálta némán a nagyvilágba.

környékbeliek nyugalmát nem megzavarva diszkó, rock klub, kocsma illetve koncertterem az alsóbb szinteken vagy az alagsorban. A felső, panorámás emeleteken étterem és kávézó, a tetőteraszon japán stílusú zöld kert.

Sokan beérnék olcsó és kicsi lakásokkal, kollégiumi szobákkal, esetleg üzletek létesítésével. Használható gondolat még a jelenlegi trendhez igazodva valamilyen izgalmasabb, csapatos és egyéni kikapcsolódási lehetőséget is nyújtó kalandjáték, szellemház, labirintus vagy extrém sport (falmászás vagy épp ereszkedés) űzésére alkalmas tér létrehozása az épület valamely részéből.

A válaszokból egyértelműnek tűnik, hogy mindenki fejében lapul valamilyen felhasználási lehetőség. Sokak számára fontos az épület megtartása, és csupán pénzügyi akadályokat látnak a felújítás, átalakítás megvalósításának és a Magasház használhatóvá tételének útjában. Főként olyan közösségi terekben gondolkodnak a hallgatók, ahol Pécs szíve és lelke összegyűlhet, szórakozhat, kulturálódhat, kikapcsolódhat, zsonghat, kieresztheti a gőzt, egy szóval élhetne, életet lehelhetne az egyre jobban kihaló városrészbe. Mindezt elérhető áron, mely önmagában is generálná, nem pedig meggátolná a folyamatos befogadói részvételt. Addig is, míg az álmok valóra nem válnak, marad az omladozó szocrom: kicsit ciki, kicsit ronda, de a miénk.

Mindezeken az alkalmazási formákon felbuzdulva végeztünk egy – nem reprezentatív – kutatást pécsi egyetemisták körében, amelyben a Magasházzal kapcsolatos véleményeket és felhasználási ötleteket gyűjtöttünk össze, reménykedve – és nem csalódva – a fiatalok kreativitásának szárnyalásában. Első sorban kiderült, hogy a megkérdezettek túlnyomó többsége sajnálattal venné tudomásul az épület lebontását, hiszen az már teljes mértékben egybeforrt számukra Pécs városával. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül ebben az állapotban kívánják hagyni az ingatlant, érzékelik a fennálló problémát, és minimum szépészeti beavatkozást szeretnének elvégeztetni az objektumon, „hogy ne legyen olyan szoci”. Amennyiben pénzügyi korlátok miatt nem kellene aggódni, a legtöbb válaszoló egyetemista valamely hasznos funkció kiszolgálására alkalmazná az épületet.

Többször felmerült művészeti tér vagy centrum kialakítása, esetleg több emeletet is elfoglalva, melyek mindegyikén különböző kezdeményezés kaphatna megjelenési lehetőséget. Mindehhez kapcsolódnának közösségi összefogással megvalósított események, civil szervezetek és alkotói műhelyek különféle kiegészítő tevékenységei, a szervezéstől a raktározáson át a lebonyolítási munkálatokig. Különlegességként pedig egy önálló kiállítótér magának a Magasháznak szentelve, bemutatva történetét. Működhetne hangszigetelve, a

21 21 PB 2013 majus.indd 21

5/21/13 10:16 AM

KAPTÁR LENTHÁR BALÁZS

A TAVASZI HADJÁRAT I. RÉSZ Hazánk hadtörténetének egyik legragyogóbb epizódjaként szokás hivatkozni az 1849. április 2. és április 26. között lezajlott tavaszi hadjáratra. A hat nagyobb csatában győzedelmeskedő honvédsereg egyébiránt elvitathatatlan érdemeit az egészen apró siker esetén is belénk bújó hurráoptimizmus emberöltőkön keresztül hízlalta eposzi méretűre. A hadjárat következményeképp még az óvatosan lelkendezők is kiegyezésben, a vérmesebbek pedig Bécs bevételében és a monarchia bukásában reménykedtek.

1849 tavasza megteremtette az addig folyamatos vis�szavonulásban lévő honvédsereg számára az ellentámadás feltételeit. A kápolnai fiaskót követően az Országos Honvédelmi Bizottmány a tisztikar nyomására elmozdította a hadsereg éléről Dembinski Henrik altábornagyot, a kétségkívül jó szándékú, ám szerencsétlen döntéseivel, állandó bizalmatlanságával és tétova magatartásával diszkreditálódott öreg lengyel katonát.

Helyére először Vetter Antalt, majd annak – állítólag a Damjanich tábornokkal való összeszólalkozása következtében fellépő – betegsége miatt, ugyan csak ideiglenes érvénnyel, Görgey Artúrt nevezték ki. Görgey bírta az egész hadsereg bizalmát, és ennek megfelelően az elődei alatt tapasztalható egyenetlenségek és összeférhetetlenségek varázsütésre megszűntek.

Haditerv gyanánt Görgey és Klapka leporolták Vetter altábornagy korábbi támadási tervét, egy kicsit csiszolgattak rajta, aktualizálták. Az elképzelés lényege annyi volt, hogy amíg a honvédsereg legerősebb alakulata, a VII. hadtest Gáspár ezredes alatt Hatvannál tüntet – elhiteti az osztrákokkal, hogy ott készülődnek támadásra a főerők –, addig a sereg nagyobbik része az I. (Klapka), a II. (Aulich) és a III. (Damjanich) hadtestek a Jászságon átkelve megkerülik az ellenséget, és elvágják Pest-Budától. Kockázatos terv volt, hiszen, ha az osztrákok megorrontják a cselt, és szétverik a VII. hadtestet, akkor ők kerülhettek volna a magyar sereg és annak utánpótlása közé, és nem fordítva. Ha azonban bejön a terv, akkor az a magyarországi osztrák főerők megsemmisítésével kecsegtetett.

Támadó hadművelet megkezdésének kedvezett a katonai helyzet is, hiszen míg a honvédcsapatok a korábbi visszavonulásoknak köszönhetően a Tisza mögött összpontosultak, addig herceg Windisch-Grätz tábornagyra, a császári hadsereg magyarországi főparancsnokára jóval nehezebb napok köszöntöttek. A küszöbön álló magyar támadásról még idejében értesült ugyan, arról azonban, hogy hol is fog ez bekövetkezni, a leghalványabb fogalma sem volt. Igazából március közepe óta nem voltak konkrét értesülései a magyar hadmozdulatokról, ezért arra kényszerült, hogy megossza erőit.

Elsősorban attól tartott, hogy a honvédség a Felvidéken keresztül Komárom felmentésére siet. Ezt a félelmét megerősíteni látszott Almásy Károly császári ezredes is, akit március 24-én Beniczky Lajos őrnagy különítménye kiszorított Losoncról. Valószínűleg tettei igazolása és a vereség néminemű kozmetikázása végett Almásy ezredes azt jelentette, hogy tízszeres túlerőben lévő lázadósereg támadta meg 5-600 főnyi csapatát, ennek hatására herceg Windisch-Grätz csapatokat vont el a főerőktől Felső-Magyarország megerősítésére, majd utasította gróf Franz von Schlik altábornagyot, a III. császári hadtest parancsnokát, hogy csapataival nyomuljon előre Hatvan felé, és szerezzen kézzelfogható információkat a honvédsereg szándékairól.

Von Schlik, miután állítólag egy kis magyar nyúlvadászatra invitálta tisztjeit, április 2-án parancsot adott a VII. hadtest elleni támadásra. Gáspár ezredes először vis�szaverte a támadást, majd üldözni kezdte von Schliket, aki Hatvant feladva a Zagyva túlpartjára szorult. A hatvani csata nem minősült hatalmas győzelemnek, inkább a hadjárat felvezetéseként elért lélektani sikerként lehetett elkönyvelni, további eredménye annyi volt, hogy meghagyta a császáriakat a magyar főerők szándékaival kapcsolatos bizonytalanságban.

Eközben megindult a honvédsereg nagyobb részének támadása is, ám itt előre nem látott komplikációk léptek fel. Klapka tábornok I. hadteste április 4-én minden előzetes felderítés nélkül bevonult Tápióbicskére, ahol ott találta a Jelacic bán parancsnoksága alatt álló hadtest utóvédjeként szolgáló Rastic-dandárt. A hatvannál lezajlott csata hírére a bán hadtestének zömével már korábban elvonult észak felé, hogy megerősítse von Schlik erőit. A nem várt, heves ellenállás hatására az I. hadtest megtört és futásnak eredt, csak Görgey tábornok és a III. hadtest megérkezése tudta elhárítani a kibontakozóban lévő katasztrófát. Görgey utasította Damjanichot, hogy hadtestének Wysocki-hadosztályával szorítsa ki az ellenséget a faluból, amit a hadosztály sikeresen meg is tett, azonban ezzel a húzással odalett a meglepetés ereje, hiszen Rastic jelentéséből kiderülhetett, hogy legalább két magyar hadtesttel, tehát a honvédsereg főerőivel került aznap szembe.

22 PB 2013 majus.indd 22

5/21/13 10:16 AM

KAPTÁR LENTHÁR BALÁZS

va a településre vonult vissza, majd az I. hadtest Zákó-dandára a faluba is benyomult, ott azonban már érvényesült a bán létszám- és hadianyagbeli fölénye, és Zákót visszaszorították. Ezt követően Klapka tábornok Damjanich tehermentesítő támadása ellenére elkezdte visszavonni erőit. Klapka, bár nem szép így kimondani, de pánikba esett, és a parancsokra váró csapattisztjeit magukra hagyta. Az I. hadtest visszavonulásával Damjanich nagyon nehéz helyzetbe került, hiszen egyedül kellett kitartania a győzelemittasan előrenyomuló ellenséggel szemben, míg a II. hadtest még csak útban volt a csatatér felé. A válságosra fordult helyzeten ismét Görgey tábornok lett úrrá, aki a Klapkával való szóváltásáról így írt: Azaz hogy csak kiderülhetett volna, hiszen a bán már úgy jelentette a csatát herceg Windisch-Grätznek, hogy még azt sem lehetett egyértelműen kiolvasni belőle, hogy Rastic csatát vesztett. Ennek megfelelően a tábornagy nem is tulajdonított túl nagy jelentőséget a csetepaténak, hanem április 5-én újabb erőszakos felderítést indított Hatvan irányába, ahol Gáspárék súlyos veszteségeket szenvedtek, és az osztrákok is meggyőződhettek róla, hogy a VII. hadtest nem a magyar fősereg. Ez a felismerés visszaterelte Windisch-Grätzet kezdeti dilemmájához, vagyis hogy honnan számítson támadásra. Majd igyekezvén minden helyzetre bebiztosítani magát, a Schlik hadtestet Gödöllőre, a Jelacic hadtestet Isaszegre rendelte. A gróf Wrbna parancsnoksága alatt álló II. hadtest három dandárát összevonva a Ramberg-hadosztállyal Vácra küldte, két dandárt hagyott a fővárosban, eggyel pedig megszállta Monort.

A császári sereg egy 54 kilométer hosszú, usque 30 kilométer mély arcvonalat szállt meg, ami azt jelentette, hogy támadás esetén több mint egy napba került volna az erőket összpontosítani, míg a vele szemben álló magyar sereg arcvonala hosszában-széltében egyaránt 22 kilométer volt, ami lehetővé tette, hogy kritikus helyzet esetén, egy adott veszélyeztetett ponton bevethető legyen a sereg mintegy kétharmada. Április 6-án kezdetét vette a hadjárat első fázisát eldöntő isaszegi csata.

„Felszólítottam Klapka tábornokot (…) hogy indokai, melyekkel a csata feladását tanácsolja, teljesen tarthatatlanok, hiszen gyalogsága, a hátrálásban mutatott gyorsaságáról ítélve, nem látszik annyira kimerültnek, hogy még néhány szuronytámadást meg ne kísérelhessen, ehhez pedig akkor is elegendő a tölténye, ha igazán mindet ellőtte.”

A korholás hatott, és Klapka újra támadásra vezette csapatait. Közben Aulich is megérkezett a hadtestével, és Görgey vezérlete alatt nagy nehezen sikerült megvernie Windisch-Grätzet, bár a döntő győzelem elmaradt, ugyanis a Hatvannál hagyott VII. hadtestnek parancsai szerint csak másnap kellett volna elérnie Gödöllőt, felzárkózva a döntő támadáshoz. Azonban arra egy nappal előbb került sor, és Gáspár tábornok parancsaira hivatkozva megtagadta az ágyúzás hangjait hallva előrenyomulni szándékozó Kmety alezredes kérelmét.

A bajt csak tetézte a balszerencse által üldözött Klapka tábornok is, aki csapatai kimerültségére hivatkozva elmulasztotta megszállni a menetparancsa végállomásaként megjelölt Kerepest, így az osztrákok a vereséget követően vissza tudtak vonulni Pest felé. Ezzel lezárult a tavaszi hadjárat első felvonása.

A csata a magyar fél számára kedvezően indult, a lendületesen előrenyomuló III. hadtest megtámadta Jelacic utóvédjét, mely az Isaszeg előtt lévő Királyerdőt felgyújt-

23 23 PB 2013 majus.indd 23

5/21/13 10:16 AM

24 PB 2013 majus.indd 24

5/21/13 10:16 AM

KÖZTÜNKSZÓLVA RICHOLM ORSOLYA

MONDD ELSŐS, MOST MERRE VISZ UTAD? Régebben gyűjtöttem a köveket, és egymás mellé helyezve figyeltem külalakjukat és eltérő mintázataikat. Mindegyiket fogtam a kezemben, de egyenként nem tudtam volna megmondani melyik milyen, és mi a története. Egyik nap anyukám kidobta őket. Igazság szerint fel sem tűnt egészen addig, amíg az egyik kisebb darab elő nem került a kanapé alól. Olyan meglepettséggel bámultam azt a szürke nonfiguratív követ, mint ahogyan a kiszóródott elsősöket az egyetemen. Kik voltak ők, hova mentek, és miért nem tűnt fel eddig a hiányuk?

Lefutotta a 21 km-es félmaratonját az első egyetemista félév, izzadtan és megfáradtan hanyatt dőlve nézi a célba érőket, de a pályát teljesíteni nem tudók fura érzésekkel vegyítik nyugodt pihegését. Kik ezek az emberek, és miért nem maradtak egy bolyban a többi versenyzővel? Már rég eldurrant a startpisztoly szeptember elsején megannyi ijedt kisgólya előtt, de a zajtól elröppenő madarak okát nem szabad egyértelműen megítélni.

Ma egy bölcsészalapozós óra közben ismét eszembe jutott ez a kérdés. Merre vannak most, és miért nem hallgatják a strukturalizmus felbecsülhetetlen gyönyöreit a hullaszagú szürke téli márciusban? Fejemmel jobbra-balra fordultam, de sehol, senki. Tényleg eltűntek. Még én éreztem magam rosszul, akár egy néma sorozatgyilkosság egyetlen túlélője. A tanár hangosabban kezdett el beszélni, felkaptam tekintetem, szemébe bámultan lomha gondolataimmal, szuggerálva, hátha ő választ ad nekem telepatikusan, de választ nem kaptam, csak Derridát.

Az anyagi háttere nem minden családnak kitűnő, sajnálatos módon vannak olyan diákok, akik nem engedhetik meg maguknak az egyetemmel járó költségeket, emiatt hiába vették fel őket (államira vagy önköltséges képzésre), önhibájukon kívül kell abbahagyniuk a tanulást. Érdekes módon mégsem ez jellemzi legnagyobb számban a felsőoktatást elhagyókat.

Mint minden bölcsész, én is megkaptam, hogy csak egy gyorséttermi eladó lesz belőlem, megvetett tagja leszek a társadalomnak, és nem építem a világot magyar szakos bölcsészkedésemmel. Igaz, nem fogok tudni épületeket tervezni a dekonstrukció alapjaival, de sértő a feltételezés, hogy ennyire nem bíznak jövőbeli tetteimben. Emellett viszont nem egy olyan emberrel találkoztam a bölcsészkaron, aki az oktatás közben úgy döntött, mégis jobban jár, ha elmegy szakmát tanulni, vagy rögtön dolgozni kezd. De legalább elmondhatja, hogy pár hónapig tanult a felsőoktatásban. Lehet, még egyszer visszahúzza a szíve esztétikatanárnak.

A legmegdöbbentőbb és számomra a legérzékenyebb történet egy régi barátommal esett meg. Egyszerre kezdtük szeptemberben az egyetemet, ugyanazon a szakon, ő Pesten maradt, én Pécsre jöttem. Nagyon szerette az irodalmat, és nem is lehetett volna mást elképzelni számára, majd egyik nap felkelt, és úgy döntött, befejezi pályafutását a magyarosok között. Régi álma volt, hogy rendező legyen, így nagy ugrással a mélyvízbe, vizsgáit le sem téve kisétált az épületből, maga mögött hagyva a magára erőszakolt jövőképet.

Remek irodalmár lehetett volna belőle, mégis úgy döntött kockáztat, és belevág az álmaiba. Jelenleg lebeg, akár a részeg, pókhálón csüngő féllábú légy, de döntése mellett kitart, és én leszek az, aki a legjobban bízni fog benne és támogatja.

Néha hiába akarjuk görcsösen a legjobb döntést meghozni, lehet, teljesen más útra vagyunk hivatottak. Mindig van idő a változtatásra, főleg számunkra, hiszen huszonévesen még következmény nélkül ejthetünk hibákat. Van másik szak, másik kar, másik egyetem, másik élet. De biztosan állíthatjuk, egyszer végül mindenki megtalálja, kitől is kell átvennie a váltóbotot a futóversenyen, és mindenki célba fog érni a 42 km-es nagy maratonon.

Az eltűnt elsősök tehát meglettek. Mindvégig itt voltak, csak nem vettük észre ide nem illésüket. A köveket tehát visszatehetjük a dobozukba, de tisztességesebb lenne elhajítani kemény testüket az ismeretlen természetbe, akár a gömb alakú ketrecbe zárt zebrapintyeket, akik megköszönve a szabadságot repülnek el, majd kecsesen eresztenek a fejünkre.

25 25 PB 2013 majus.indd 25

5/21/13 10:16 AM

KÖZTÜNKSZÓLVA LENTHÁR BALÁZS

A SZERVEZET SZELLEMISÉGE ADOTT, A FEJLŐDÉSE FOLYAMATOS » INTERJÚ GULYÁS TIBORRAL A PTE-BTK Hallgatói Önkormányzatának leköszönő elnökével, Gulyás Tiborral országos és regionális szinten is beszélgettünk a hallgatói érdekképviselet elmúlt két évéről.

Pécsi Bölcsész: Ha szóba kerül valahol a Hallgatói Önkormányzatnak mint rendszernek az elmúlt két éve, jó eséllyel a felsőoktatási törvény kapcsán vállalt megosztó magatartásnak, a listabotránynak, illetve a különböző pártpolitikai érdekek kiszolgálásának (ELTE-s Jobbikos ügy, Fidelitas környékén sertepertélő prominens HÖOK-osok stb.) a híre hagyhatott mély nyomokat a közvéleményben. Te, mint vezető HÖOK-os, hogy látod ezt az időszakot?

Gulyás Tibor: Azt gondolom, hogy kell egy környezet ahhoz, hogy ezek a kérdések úgy merüljenek fel, ahogy felmerültek. A listabotrányon keresztül jól láthattuk, hogy a sajtó hogyan tud kiemelni egy bizonyos kérdést.

Amit egyáltalán nem értek, hogy miért kell egy 2011ben megválasztott HÖK elnököt egy elvileg 2007-es dokumentum miatt meghurcolni? Egyébként megvannak azok a szervek, akiknek feladatuk a vizsgálatok lefolytatása, és egyértelműen meg tudják határozni, hogy kit vagy kiket terhelhet a felelősség, ha a vád bizonyítottan fennáll. Persze, az ügy maga nagy társadalmi visszhangot kapott, az ország több pontján is visszatérő téma a listabotrány, azonban nekem az a véleményem, hogy amíg csak a vádat ismerjük, addig csak a vád boncolgatásába bonyolódhatunk. De menjünk tovább, nézzük a Fidelitas környékén történő sertepertélést. A HÖOK vezetését meg szokták hívni különféle rendezvényekre, ma például az Együtt2014 oktatáspolitikai programismertetőjén vettünk részt, aminek egy nagyon egyszerű oka van: igyekszünk eleget tenni politikai színezettől függetlenül olyan meghívásoknak, melyek során az oktatás területe érintésre kerül, releváns érdeklődésről ad számot. Az esetleges pártpolitikai kötődésekről pedig

az a véleményem, hogy ameddig az nem jelenik meg tevőlegesen, addig semmi közünk ahhoz, hogy ki, milyen politikai erővel szimpatizál.

PB: Hallgatói képviselőként milyen gyakran szembesültél pártpolitikai jelenléttel helyi, illetve országos szintű hallgatói szervezetekben?

G.T.: Azt tapasztaltam, hogy a választások környékén ez a fajta ráhatás vagy annak kísérlete rend szerint felerősödik. Többeket ismerek, akik végül belevetették magukat a pártpolitikába, azonban ezen emberek száma a több ezer hallgatói képviselővel szemben elenyésző, és kiemelném, hogy amíg ők a szervezeten belül dolgoztak, a pártsemleges, oktatáspolitika felé vállalt elkötelezettségük mindig mindenek felett állt.

PB: Mi az, amiről országos szinten úgy gondolod, hogy valamely hallgatói érdekképviselet részéről követendő, példaértékű tett volt?

G.T.: Két dolgot emelnék ki. Amikor 2011-ben megkezdtük a mandátumunkat, sok előzetes kritikát kaptunk arra nézve, hogy a Hallgatói Önkormányzatok képtelenek a mozgósításra. Erre azóta többször is rácáfoltunk – mind országos, mind helyi szinten, rendszeresen több ezer embert tudtunk megmozgatni. A másik a hallgatói szerződés ügyében végzett munkánk. Amikor szembesültünk azzal, hogy a kormányzati szándék alkotmányi szintre hajlandó emelni, akkor a megfelelő időben álltunk meg a nem tárgyalóasztalnál folytatott tiltakozásunkkal, hiszen egy olyan politikai térbe léptünk volna, amiben a hallgatói képviseletnek nincs helye. Azt őszintén sajnálom, hogy nem kapott minden döntésünk akkora figyelmet, mint amekkorát érdemelt volna, hiszen csak úgy lehetett volna kerek a döntéssorozatunk a közvélemény számára. Ami egyébként az ügy zárását illeti, a végső egyeztetések során számos – a körülményekhez képest jelentős – sikert tudhatunk még be a hallgatói szerződés rugalmasabbá tételével, tehát, a kedvezményezettek körének kibővítésével, a futamidő enyhítésével, illetve a fizetési kötelezettségek, feltételek javításával.

PB: Az elhíresült debreceni rektorkinevezést követően (Balog Zoltán miniszter a rektorválasztás eredményét figyelmen kívül hagyva, a vesztest terjesztette fel kinevezésre Áder Jánoshoz) érezhetően vesztett súlyából a szenátusbeli hallgatói jelenlét. A kézivezérelt rektorkinevezés eshetősége, továbbá a kancellária felállítása nem hordozza magában a hallgatói képviselet eddig ismert formájának a végét?

G.T.: Azt gondolom, hogy a hallgatói képviseletről lehet önmagában beszélni, de a szenátus egészének szere-

26 PB 2013 majus.indd 26

5/21/13 10:16 AM

KÖZTÜNKSZÓLVA LENTHÁR BALÁZS

pét érdemes kiemelni. A hallgatói képviselet esetében azt tartom fontosnak, hogy a hallgatókat közvetlenül érintő kérdésekben továbbra is megrendíthetetlenül tudjuk hallatni hangunkat.

PB: A közszférában a forrásmegvonások idejét éljük.

Várható-e, hogy a megszorítások a közeljövőben elérjék azt a szintet, ahol ellehetetlenítik az érdekképviseletet?

G.T.: Nem ismerem mélyrehatóan más intézmények hallgatói szervezeteinek gazdálkodását, de a saját tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy nagyon nehéz úgy tervezni, szervezni, hogy hónapokon keresztül nem tudjuk, hogy miből, mennyiből gazdálkodunk. Ezt az évet ezzel kezdtük. Mindenesetre a válaszom úgy szól, hogy a helyzet nem könnyű, de csináljuk, amit csinálni kell.

PB: Annak tükrében, hogy helyi és országos szinten is képviseled a hallgatókat, mit tudsz mondani a hallgatói érdekképviselet fejlődési irányairól? Az elmúlt években honnan hova tart szerinted az egész szervezetrendszer?

G.T.: Egy olyan időszak áll mögöttünk, amikor a képviseleti munka nagy része olyan érdekképviseleti kérdésekben kulminálódott, amely a teljes felsőoktatás helyzetét meghatározta. Ezt helyi szinten hatványozottan éreztük, de ettől függetlenül sikerült megtenni azokat a lépéseket, melyek indokoltak voltak a képviseleti rendszer erősítését tekintve – itt elsősorban szervezeti és strukturális átalakításokra, illetve a hallgatói képviseleti rendszer átgondolásából adódó módosító intézkedésekre gondolok. A szervezet szellemisége, ha úgy tetszik küldetése adott, a fejlődése folyamatos. Alakul, tisztul, új kihívásokra új válaszokat keres, végzi a dolgát, köszöni szépen, jól van.

PB: Érzel-e abban feszültséget, hogy a komolyabb HÖK-ös munka egyértelműen gátolja, sőt sokszor ellehetetleníti a tanulmányi előrehaladást, tehát a HÖKvezetők nem igazán funkcionálnak hallgatókként, és ez több esetben is a szisztéma álszentségeként csapódik le. Feloldható-e szerinted ez az ellentmondás, illetve fel kell-e oldani?

G.T.: Azt gondolom, hogy az, aki bevállal egy ciklust hallgatói vezetőként, az egy olyan társadalmi, hallgatói „közszolgálatot” tesz, hogy nyugodtan meghozhatja azt a döntést, hogy erre az időszakra tanulmányait kissé háttérbe szorítja. Persze itt is léteznek végletek, de úgy gondolom, hogy ez mindenkinek a saját döntése. Persze, ha már itt tartunk, ne menjünk el amellett, hogy a sajtó által reflektorfénybe állított hallgatói vezetőkről egy

igen torz kép alakult ki. Senki nem beszél ugyanis arról, hogy a jelenlegi állapotukon túl ők már korábban hány diplomát szereztek, hányszor szakították meg tanulmányaikat.

PB: Mi a véleményed a HaHáról, illetve a Hallatói Hálózat és a HÖOK sokszor ambivalens kapcsolatáról?

Kell-e, hogy legyen közöttük kapcsolat, és ha igen, akkor milyen?

G.T.: Arról a Hallgatói Hálózatról tudok beszélni, amit ismerek helyei szinten. A pécsi társaságról az a vélemény alakult ki bennem, hogy ez egy olyan csoportosulás, amely a maga alternatív eszközeivel, energiájával próbálja segíteni az érdekképviseleti tevékenységet. Más HaHa formációkkal nem vagyok személyes kapcsolatban, így hallomásból tudok csak véleményt formálni, ami nem az igazi, de valahogy úgy szól, hogy az valami más… A HaHa és a hallgatói képviselet közötti kapcsolatról azt gondolom, hogy mivel a HaHa egy elvi alapon szerveződő közösségként határozta meg magát, amely egy adott ügyre koncentrál, ha nincs ügy, nem beszélhetünk kapcsolatról.

PB: A magyar fiatalság közönye és passzív utálata mennyiben nehezíti a hallgatói érdekképviseletek munkáját? Tud-e ez ellen tenni a szervezet?

G.T.: Ha mondjuk tízből egy ember utál valamit, és tízből három ember közönyös valami iránt, akkor azt gondolom nem szerencsés általánosítani. Mindezek ellenére foglalkozni kell mindezekkel, és foglalkozunk is, azonban nem gondolom, hogy görcsösen kellene ehhez hozzáállni. Hiszek a dolgok önrendeződésében. Ös�szességében pedig nem látok nagyobb akadályt, mint amilyen más képviseleti intézménynél volna, bármen�nyire is szerencsétlennek tartom az összehasonlítást más képviseleti intézményhez képest.

27 27 PB 2013 majus.indd 27

5/21/13 10:16 AM

KÖZTÜNKSZÓLVA ÁRVAI PÉTER

TANMESE A HALLGATÓI KÉPVISELŐVÁLASZTÁSRÓL Ha valami ellen nem cselekszel, akkor elfogadod azt. Lehet a Hallgatói Önkormányzatot szidni, az én kollégiumi férőhelyemet se véletlenül hívja a jelenlegi elnökség „hökellenes szobának”. Ha viszont úgy fröcsög a kedves Hallgató, hogy közben fogalma sincs arról, ami körülötte zajlik, akkor tehet egy szívességet, és maradhat csöndben.

Az elmúlt időszakban különösen hangos lett a HÖK-ök környéke, a kormánnyal megalkuvó, Jobbikba tartó, kitudja, hány éve egyetemre járók képét festi a sajtó lépten-nyomon. Úgy gondolom, sok esetben bizony joggal. Én például rendesen fel vagyok háborodva, és a hallgatói önkormányzatok azonnali megváltoztatását kívánom, a vezetők kisöprését, az érdekvédelem reformját. Állati nagy szerencse, hogy karunkon épp most tartottak hallgatói képviselőválasztást. Remek alkalom ez, az egyszeri felháborodott most bosszút állhat a képviselőjén, vagy, ha még bátrabb, akár saját magát is jelöltetheti, hogy bizonyítsa: lehet más a politika HÖK. Politológus lévén persze nem voltak nagy elvárásaim, tisztában vagyok a magyar fiatalság politikai érdektelenségével, és a közélettől való eltávolodásával. De még az én elvárásaimat is sikerült alulmúlni: Egyrészt, kedves Hallgató, biztosan nagyon jampec dolog arra a kérdésre, hogy „Szia, szavaztál már?” azzal felelni, hogy „Nem akarok Jobbikos HÖK-elnököt!”, de ugyanakkor mérhetetlen ostobaság is. Persze, lehet így visszaugatni, csak ideje volna felfogni, hogy ettől semmi nem fog változni. És ugyan egyelőre nincs Jobbikos HÖK-elnökünk, de ha még néhány választáshoz így állsz hozzá, kedves Hallgató, akkor majd lesz.

Ezúttal nem a rendszer a rossz, hanem a hallgató. A hallgató dolga az, hogy a lehető legjobbá tegye a rendszert, amiben él. Ha a hallgatónak nincsenek elvárásai a HÖK-kel szemben, és a nagy változtatni akarása kimerül némi (megjegyzem, nem is vicces) trágárkodásban, akkor az a hallgató megérdemelné, hogy ezen a HÖK-ön listázzanak (mondjuk ez annyira nem lenne jó, mert ha itt lenne valami lista, akkor azon valószínűleg én is szerepelnék, mint libsi elhajló).

Harmadrészt, kedves Hallgató, lehet azon fanyalogni, hogy minek ott szavazás, ahol csak egy jelölt indult, meg fel lehet háborodni, hogy „miféle demokrácia ez?!”.

Hát olyanféle, amilyet Te, kedves Hallgató elvársz. Mert ha nem ilyet várnál el, akkor indultál volna te magad.

Külön érdekes ez az egész az írás elején már említett kontextusban. A HÖK-kel szembeni nagy felháborodás végül a szokásos választási passzivitásba fordult.

Persze a Hallgatói Önkormányzat is vastagon ludas az egészben. Sokkal előbb, sokkal nagyobb erővel, és sokkal átfogóbban kellett volna ezt az egész választást hirdetni, mind a jelöltállítás, mind a szavazás időszakában. Bőven nem tett meg mindent a HÖK azért, hogy a választások a lehető legjobb eredménnyel záruljanak, és ebből legközelebb muszáj lesz tanulni, hiszen nincs annál borzasztóbb dolog, mint mikor egy diákszervezet demokrácia deficittel küzd.

Ugyanakkor értsétek meg, legyetek szívesek, hogy minden demokratikus intézmény (igen, a HÖK is ilyen) pontosan olyan erkölcsi és szakmai színvonalon működik, amilyen erkölcsi és szakmai színvonalat a választók elvárnak. Félreértés ne essék, nem a hallgatókat kell leváltani. De a hallgatóknak kell megváltozni. A nemtörődés politikája ide vezet, így nagyon szépen kérem, hogy aki változtatni akar, az tegyen is valamit, vagy hallgasson mindörökre.

Publicisztikáink kizárólag az adott szerző személyes véleményét tartalmazzák, nem egy szerkesztőségi közös akarat írja azokat.

Másrészt, kedves Hallgató, azzal sincs semmi probléma, hogy a fent már említett kérdésre azt válaszolod, hogy „a HÖK bekaphatja!”. Csak ez is ugyanoda vezet.

Tudniillik van az a pont, ahol már nem lehet mindent a rendszerre kenni. Általában az ember gyereke tizenhat éves korára kinő abból, hogy „minden gáz”, mert rájön, hogy ad1, nem minden gáz, ad2, a „mindengázozás” nem old meg semmit.

28 PB 2013 majus.indd 28

5/21/13 10:16 AM

KÖZTÜNKSZÓLVA MATUZ ANDRÁS

AZ ELBALTÁZOTT KUTATÁS Melyek a legfontosabb tényezők egy kutatás elvégzésében? A megfelelő alanyok és a megfelelő környezet. Ha az egyik nincs meg, csak az időnket pazaroljuk. Ha viszont egyik sem, annak katasztrófa a vége, és lehet belőle viccet csinálni. Vagy cikket írni. Most is ez történik, a magyarázathoz pedig elég lesz közölni a kutatás címét: „Mit fognak sportolni a bölcsészek, ha jó lesz az idő?”.

Alapvetően tényleg komoly cikknek indult a dolog. A szerző lelkesen felkeresett és meginterjúvolt 50 embert abban bízva, hogy nem válik közröhej tárgyává. Nem így lett, viszont a hallgatók beleegyeztek, hogy komoly válaszaik mellet megírhassa frappáns, néhol igen intim és zavarba ejtő megnyilvánulásaikat is. Előbb viszont következzenek a humortalan statisztikai adatok.

29 hölgy és 21 férfiú vallott sportolási szokásairól. Három kérdésre kellett válaszolniuk: mit fognak sportolni, hol teszik azt és kivel? Egy személy több választ is adhatott egy kategóriában. Ami a sportágak versenyét illeti, egyértelmű győzelmet aratott a futás, a maga 37 szavazatával. Helyét a dobogón a focival (19) és a biciklivel (16) osztja meg. Előkerült még a tenisz (9), úszás (8), séta (7), röplabda (7), kangoo (4), különböző extrém sportok és az egyre népszerűbb street workout (5), illetve egy hölgy a jóga (1) mellett voksolt, akinek, mivel nagyon szimpatikus volt, ezúton is szeretnék jó szórakozást kívánni. A helyszínek nyertese az egyetemi/ kollégiumi futó-, illetve futballpálya (27) lett. Helyezettek még: erdő/rét (20), város (11), terem (8). Továbbá kiderült, hogy a bölcsészek legszívesebben barátaikkal (30) sportolnak, de akadtak magányos farkasok (19), szerelmesek (10) és rokonszeretőek (7) is.

voksolt eme szórakoztató időtöltésre, nő volt. Az apácazárdák meg üresek.

A feminin társadalom tagjai védekezhetnének azzal, hogy csak ők voltak igazán bátrak legfőbb vágyaik beismeréséhez. Erre viszont van ellenérv, hiszen az urak sem voltak restek beszámolni legkedveltebb szabadidős tevékenységeikről. „Sörivás egyedül a kanapén.” „Megiszunk pár sört a haverokkal, és nézzük, ahogy mások sportolnak.”„Betöltünk (megjegyzés: nem pont így mondta) és röhögünk egymáson, amikor elvágódunk (ezt sem így) a biciklivel.” „Sör. Otthon. A vizslámmal.”

Az egyetemen nagy valószínűséggel elterjedhetett a hír, hogy egy félőrült idióta kérdéseket tesz fel, mert az idő előrehaladtával nőtt az ésszerűtlen válaszok gyakorisága. Az eredeti elképzelés szerint 100 ember megkérdezése volt a terv, de az utolsó három válasz (fűnyírás, ganézás és dáridózás) olyan további, már-már fájdalmas feleletek vízióját vetítette elő, hogy a szám 50-re korlátozódott.

Pozitívumként azért elmondható, hogy a bölcsészek sem riadnak vissza az extrém sportoktól, ami kicsit hitelteleníti a velük kapcsolatos sztereotípiákat. Megtudtuk, hogy ejtőernyősök, sárkányrepülőzők és vízisíelők élnek közöttünk, amennyiben ezek a válaszok nem valamely tréfa részei voltak.

Végezetül szerkesztőségünk elnézését kéri mindazon „igazi kutatóktól”, akiknek munkáját hátráltatta az a lavina, melyet reméljük nem indítottunk el a nem megfelelő válaszok tudósításával.

A formalitást és komolyságot végleg az elfogadható szint alá tuszkolva, következzenek azok a megnyilvánulások, melyek léte, sőt többszöri ismétlődése arra engedett következtetni, hogy ez a kutatás bizony trágya egy ötlet volt. Ismétlem: a hallgatók beleegyeztek válaszaik nyilvánossá tételébe.

Már az elsők közt megjelent a mosolygós hölgy, aki így felelt az ismertetett kérdésre: „Ha jó idő lesz? Akkor a szabadban fogok szeretkezni.” Nem is lenne nagy dolog, ha nem érkezett volna még öt ilyen, vagy ehhez hasonló válasz, melyek miatt szükségessé vált a közösülés sportággá való avatása. Feltétlenül kihangsúlyozandó, hogy mind a hat személy, aki gondolkodás nélkül

29 29 PB 2013 majus.indd 29

5/21/13 10:16 AM

KÖZTÜNKSZÓLVA HORVÁTH ESZTER

MAINHATTAN » 120 NAP FRANKFURTBAN Szeptember 29-én, egy szép őszi napon izgatottan álltam a Liszt Ferenc repülőtér termináljában, miközben azon morfondíroztam, vajon milyen is lesz Frankfurt am Main nagyvárosában, ahová Erasmus ösztöndíjat kaptam. Eközben minden létező istenhez fohászkodtam, nehogy történjen valami a járatommal majdnem egy kilométer magasan a fellegek között; csúnya véget ért volna a legelső repülésem.

A közel kétórás utazás és a három bőrönddel való szerencsétlen lavírozás után azonban megpillantottam az idegen metropolisz gyönyörű fényeit, és azonnal tudtam, hogy ez kell nekem. Az első két éjszakát hálózsákban töltöttem, mert a kollégiumi szobát csak a következő hétfőn foglalhattam el, és pontosan ezen a hétvégén szembesültem azzal is, hogy Németországban vasárnap minden zárva van, ez pedig rögtön keresztbe húzta az élelmezési terveimet. Az első utazásomon bezsebeltem egy 40 eurós metrós bírságot, és szomorúan vettem tudomásul, hogy hiábavaló az eltúlzott magyar akcentus és a boci szemek, a német ellenőrök igenis szőrös szívűek.

A következő héttől, amikor már biztos tetőt tudtam a fejem felett, minden jóra fordult. Miután meggyőződtem róla, hogy nem fogok éhen halni, felfedeztem a legfontosabb helyeket: kellő mennyiségű szájtátással adóztam az óriási felhőkarcolók látványának, és a híres Main Tower 54. emeletéről, mintegy 190 méter magasból is lőttem egy fotósorozatot. A tőzsde épülete előtt kötelező jelleggel pózoltam a két szoborral, a Medvével és a Bikával, majd a város híres sétálóutcáján andalogtam a Majna felé. A parton alig hittem a szememnek, ugyanis a bámészkodók kedvét még a hűvösebb időjárás sem szegte. A folyót szegélyező parkok a sport szerelmeseinek nyújtanak tökéletes terepet, de a kikapcsolódni és ücsörögni vágyók is idejük nagy részét Frankfurt ezen részén töltik.

Az ESN (Erasmus Student Network) csoport szervezésének köszönhetően jó sok programból választhattunk: látogatás a városházán, valamint Hessen tartomány rádióállomásán, szervezett városnézések az ország minden részére, sőt lehetőség szerint még külföldi utazásokon is részt vettünk. Így sétálgattunk Strasbourg

macskaköves utcáin és Amszterdam füves cigitől ködös városrészein, beleértve a Piros Lámpás Negyedet is. Ezen kívül a helyi gasztronómiai csodák felfedezésére is jutott idő. A tradicionális kocsmatúrák mellett almabort kóstoltunk, és a rejtélyes, furcsa kinézetű zöld szószt is megízleltük. Érdemes elbandukolni a sok száz pálma- és kaktuszfajt befogadó Palmengartenbe, az irodaházak és tízemeletesek tömbjei között megbújó állatkertbe és a különböző témájú múzeumokba is, ahová a diákok ingyen vagy potom áron juthatnak be.

A téli szemeszter alatt közel 700 külföldi diák tartózkodott Frankfurtban, ennek köszönhetően sok kultúra találkozott egymással. Minden héten bemutatkozott egy ország, és kóstolót nyújtott a specialitásokból, ezek az esték többnyire iszogatással egybekötött táncolással teltek. Jó volt néha összefutni az egyetem folyosóin pár ismerős arccal, idővel pedig kisebb baráti társaságok is kialakultak.

Amint beköszöntött a tél és a cudar hideg, a főtéren megnyílt a híres karácsonyi vásár, ahol szívesen töltöttük az időnket egy bögre forralt bor vagy puncs mellett.

Az ösztöndíjprogram egyébként tökéletes alkalom a nyelvtudás fejlesztésére, egy kis önállóság gyakorlására, valamint a felhőtlen szórakozásra. És ha útikalauz helyett nem a Führerbuch kifejezést használod, talán nem is fognak olyan ijedten és értetlenül-felháborodottan nézni rád a németek, miközben a fejükben Hitler arcképe jelenik meg. Természetes, hogy akadnak nyelvi nehézségek, vagy pont egy bizonyos szó nem jut eszedbe, de utolsó mentsvárként a kézzel-lábbal Activity mindig megállja a helyét.

30 PB 2013 majus.indd 30

5/21/13 10:16 AM

KULTÚRSOKK BAKSA-SOÓS ATTILA

ELENGEDÉS » KISCSILLAG Aznap éjjel csillagok helyett halak úsztak az égen. Már hajnalodott és fáztam. Nem is fáztam, hanem dideregtem. Rázott az ébrenlét, összekocogtak fogaim. Szigliget rejtett partján aludtunk pár órát, majd négy körül nekiláttunk felszerelni a botokat pontyra. Józsi bá’ csónakja lenn aludt a nádasban. Hajnali madarak figyelték éberen, amint jobbra-balra legyezzük a buzogányokat.

A holdat szinte bekapta egy ezüstösen fénylő csuka.

Bárányfelhők úsztak utópikus bégetéssel. A tejút aludttejjé dermedt a hidegben. Peletet gyúrtunk az etetőkosárba, és bedobtuk a fenekezővel felszerelt teleszkópos botokat. Óvatosan helyeztem ki a neonosan világító patronos kapásjelzőt és vártunk. Zöld, rózsaszín és citromsárga szentjánosbogarak lebegtek a vízen, ők is vesztegeltek türelmesen. Az elkövetkező órában semmi érdemleges nem történt, csak néhány apró mozdulat törte meg a Balaton színtükör nyugalmát. A pontyok még a mélyben pihentek, s csak néha legyezték meg farkukkal a huszonkettes damilt. Csapda ide vagy oda, Yossarian sem tenne másként. A nap megjelent a horizonton, de a csontig hatoló jeges fuvallat nem tágított.

Minden arra utalt, hogy itt ma nem lesz kapás, üres kézzel térünk vissza a ház jó meleg olajradiátora mellé. Kakaót iszunk majd reggelire, meggyújtunk néhány

cigarettát és könyvet olvasunk pontybelezés helyett. A szák mozdulatlanul hevert háromlábú székem mellett, a vödörben keménnyé szilárdult a bekevert kenyér-kukorica kombó. Mellettünk egy úszó bóbitája iránytűként gurult a víz felszínén. Egyszerre váratlan pöffök zuhantak le a vízre, s vezényszóra felébredtek a pikkelyesek.

Valami történni fog - szóltam visszafojtott hangon, nehogy elzavarjam a mélyben is figyelmes halakat. Egy ólmozott damil suhant el a fejünk felett. Keresztbe dobtak minket. A szürkeség kezdett megelevenedni és egy maródi stégen, maroknyi társaságot vettem észre tőlünk két-három bothajításnyira. Gitárokkal horgásztak.

A halfajtól függően az E és D húrt használták. A többi jól behangolva várta a hajnali keszegezést, a reggeli angolnázást. Lecsó piros Gretsche hirtelen megrándult.

Minden felbolydult.

Kopogott a kapásjelző a bundok között, karikába hajlott a gitár nyaka.

Nagy ponty - ennyit mondott Lovi és semmi mást. Az áldozat megtámadta a nádast, kereste a menedéket.

Lazább lett a húr, nyolcasokat írt le a gitár, úsztatta, fárasztotta a halat. Veszélyes küzdelem kezdődött szabadságért, dicsőségért. A hajnali párába meresztettem szemem.

Megpipáltatom - szólt újra András, és valóban. Felbukott a fogságba esett dühös ponty, tátogott és levegőt nyelt. Ereje alábbhagyott és csüggedten adta át magát a húrozásnak. Fölpattantam. Szótlanul figyeltem a mozdulatokat, az akkordok lefogását. Költemények szárnyaltak. Fáradt vendégünket megszákoltam, pontypárnán halfertőtlenítővel kezeltem sebeit. Leszakadt az ég. Összeolvadt a nád a réttel, a víz a léggel. Visszaengedtük.

Felhőjáró Baksa-Soós Attila / 2012 nulla 6

31 31 PB 2013 majus.indd 31

5/21/13 10:16 AM

KULTÚRSOKK HARTA VIKTOR

A MERCI LEVÁGOTT KUTYAFEJJEL, AZ ELLENSÉG KÍNOZVA JÓ » AZ OPRICSNYIK EGY NAPJA A huszonegyedik század második évtizedében Oroszországban diadalmaskodik a nemzeti eszme, a nagy medve a szó szoros értelmében elzárja magát a Nyugattól, és messzire hajítja a kulcsot. Rettegett Iváni pompájában tombol a cárizmus, Orosz Anyácska ellenségeire pedig, akárcsak egykor, az opricsnyikok kegyetlen kommandója vadászik. Nüansznyi különbség, hogy nekik már lovak helyett Mercedesek jutnak, a levágott kutyafejet pedig a nyeregkápa helyett a lökhárítóra tűzik.

A kortárs orosz posztmodern próza meghatározó alakjának, Vlagyimir Szorokinnak 2006-os regénye, Az opricsnyik egy napja az antiutópiák sorát bővíti. Egy totális diktatúrát mutat be az összes jellemzőjével, társadalmi berendezkedésével, személyi kultuszok kisebb és nagyobb köreivel, erőszakkal, a rendszer lelkiismeret-furdalás nélküli katonáival és természetesen az önkényuralom szenvedőivel. Nem érdemes azonban egy másodpercre sem azt gondolni, hogy Viktor Pelevin kortársa egy 1984 átiratot készített, illetve azt, hogy a témában már nem lehet újat alkotni. Az opricsnyik egy napja – ami a szerzője szerint szatíra – több mint méltó társa George Orwell regényének. A történet, az elbeszélésmód, a kiábrándító, aggasztóan valóságos univerzum és nyelvezet kombinációja zseniális írást szült.

A regény cselekménye 2028-ban játszódik Oroszországban, ahol durván egy évtizede a hamvaiból feléledt és sziklaszilárddá erősödött neocári világrend az úr, ahol szó nélkül felakasztják az egyik napról a másikra ellenséggé, nemkívánatos személlyé letteket, és még a káromkodásért is nyilvános verés jár. Orosz Anyácska túl van a Vörös, Fehér és Szürke Zavaros Időkön, fizikailag és szellemiségben is teljesen elzárta magát a

nyugati világtól. Uralkodója és Uralkodónője, valamint míves, hithű magánhadserege, az anno IV. (Rettegett) Iván által életre hívott és a 21. században újfent megidézett testőr-rendőr alakulata, opricsnyik kommandója van, melynek tagjai gondolkodás és hezitálás nélkül megkínoznak, megerőszakolnak, megölnek mindenkit, kortól és nemtől függetlenül, akire csak vezérük rámutat. Szó és Tett jelmondatukhoz hűen – nem csak átvitt értelemben – tűzzel-vassal, őszinte hittel szívükben irtják az Ellenséget, aki bárkiből lehet egyik pillanatból a másikra. Visszatér a rendi berendezkedés, visszatérnek a rítusok, a kimondott szavakhoz pedig cselekvőképes erő társul. A ráolvasás, a pusztulás hívása teljesen megfér a huszonegyedik századi technikai vívmányai mellett, a furkósbottal és késsel történő igazságszolgáltatást pedig jobban preferálják a modern lőfegyverekkel végrehajtott megtorlásnál. Az opricsnyina tagjai piros, nagy teljesítményű Mercedesekkel száguldanak a kizárólag nekik fenntartott sávokon színdarabot cenzúrázni, kegyvesztettet, csupasszá vált nemest kínozni, intézkedni az Uralkodó, Szent Oroszország javára, de az autókra minden nap söprűt és friss, levágott kutyafejet tűznek úgy, mint a tizenhatodik században elődeik a nyeregkápára.

Ennek a szűk körnek az egyik élharcosa a szikár, gyors észjárású, kíméletlen és kérlelhetetlen Andrej Danyilovics Komjaga. Rajta keresztül egyes szám első személyű elbeszélésmódban ismerhetjük meg, hogyan is telik a speciális végrehajtó hatalom elitjébe tartozó katona egy átlagos napja a reggeli kótyagos, nehézfejű ébredéstől egészen másnap hajnalig, mikor is önkívületi állapotban érkezik haza egy céges vacsorának induló, majd kábítószeres homo-orgiába és gyilkosságba forduló összejövetelről. A leírt közel huszonnégy óra alatt naturalisztikus képet kapunk egy kegyvesztetté vált törzsökös nemes rituális, kegyetlen likvidálásáról, felesége sokszoros megerőszakolásáról, felvillan egy pénzváltó szájának bankókkal történő teletömése, majd bevarrása, a mindennapossá vált nyilvános korbácsolások egyike, az élet minden területére kiterjedő cenzúra működése. Képet kapunk a rendszeridegenek megfenyítéséről, megvesztegetésről, a kritizáló hangok elnyomásáról, az elfogadott és szentesített kenőpénz intézményéről, mely időről időre komoly summákat hoz az opricsnyikoknak, mivel mindig van olyan mellőzött, kegyvesztett személy, akiért hajlandók fizetni családtagjai, barátai annak érdekében, nehogy korbácsolás, deportálás vagy akár még rosszabb várja az út végén.

Szorokin a regény valóságában olajozott, megbízható, maximálisan eltökélt, határozott és hatékony működésűként mutatja be az opricsnyik kommandót, melynek tagjai a végletekig követik Uralkodójuk rendelkezéseit, az igaz pravoszláv kultúra normáit. Az elhivatott kato-

32 PB 2013 majus.indd 32

5/21/13 10:16 AM

KULTÚRSOKK HARTHA VIKTOR

A 2006-ban írt regény, mely 2008 óta olvasható magyarul a Gondolat Kiadó jóvoltából, igazi fricska a szélsőséges, nemzeti orosz eszmék támogatóinak, azoknak, akik abszolutisztikus, a nyugattól elfordult rendszerben látnák a jövőt. A könyvet nehéz úgy olvasni, hogy az ember ne fedezzen fel párhuzamot a 189 oldalon ábrázolt és a valós, a putyini hatalomépítéssel fémjelzett Oroszország között, ahol 2014 és 2020 között 770 milliárd dollárnak megfelelő rubelt terveznek költeni hadseregfejlesztésre.

náknak azonban vannak gyengéik is: többük – köztük Komjaga is – dohányzik, holott az új rendszer cárja és közvetlen parancsnokuk is felhagyott ezzel az „idegen eredetű, rossz szokással”, melyről úgy vélik, hogy magát a sátánt füstölik körbe tömjénnel. Nem vetik meg a drogot sem, de nem az államilag engedélyezett kokain vagy fű az, ami lázba hozza őket, hanem az úgynevezett „akvárium”. A „halacskákkal” teli gömb olyan szigorúan tiltott, kollektív tudatmódosító szer, melytől használói egy valóságosnak ható álomvilágba kerülnek, és – akárcsak Philip K. Dick Palmer Eldritch három stigmája című regényében a Dra-Zs-t fogyasztók – közösen élik át az utazást. Kérdés, hogy Vlagyimir Szorokin szánt szándékkal kacsintott-e ki ily módon a science-fiction meghatározó alkotójára, illetve annak egy fontos művére, vagy csak szerencsés véletlenről beszélhetünk. Annyi viszont biztos, hogy az orosz szerző által részletesen ábrázolt, Kínából importált „akvárium” és a Dick írásában megjelenő drog működési mechanizmusa más szempontból is hasonló. A Palmer Eldritch három stigmájában a Dra-Zs használói egy babaházvilágba kerülnek be minden egyes alkalommal, ahol felszabadulhatnak, minden idilli, de a lehetőségek és a környezet sosem változik. Az opricsnyikok a regény szerint már nyolcadszor járják meg ugyanazt a közös álomvilágot, változnak át hatalmas, hétfejű sárkán�nyá, hogy kegyetlenül felégessék és szétmarcangolják a nagy ellenséget: a nyugati világot.

Az írás azonban a benne bemutatott fiktív ország kritikusait sem szerethetőnek ábrázolja. Protestálásukat leginkább trágárságukban megnyilvánuló dekadenciájuk jelenti, valamint a céltalan fecsegés, élvezhetetlen, már-már öncélú rádióadások, melyekkel nem érnek el semmit, leszámítva azt, hogy Komjaga egyre jobban gyűlöli őket, féregként tekint rájuk. Posztmodern sajátosságú választalan kicsengésű a regény: a giccses, dagályos cári önkényuralom, a terror, a cenzúra kétséget kizáróan rossz, de a nyugati világból beszüremkedő liberális hangok sem csábítóak. Nem lehet választani a Szent Oroszország és a nyegle, erőtlen, öncélú kritikusai között, nem opció egyik sem, ahogy George Orwell 1984-ében sem különb Eurázsiánál Keletázsia vagy Óceánia. Vlagyimir Szorokin jövőképe olyan sötétre sikerült, mint amilyen a Titkos Prikáz azon vallatószobája lehetett, ahol azt a távol-keleti vajdát kínozták, akinek sikolya csengőhanggá lett Andrej Danyilovics Komjaga mobiltelefonján.

Vlagyimir Szorokin 1955-ben született a Moszkvához közeli Bikovóban, 1977-ben mérnöki diplomát szerzett, de ekkor már tudta, hogy nem ebben a szakmában szeretne érvényesülni. A főiskola után elbeszéléseket írt, foglalkozott könyvgrafikával, konceptuális művészettel, mások által írt könyvekhez készített rajzokat, és a moszkvai „underground” része volt. Első elbeszélései külföldön (Párizsban és Münchenben) jelentek meg nyomtatásban, orosz folyóirat először 1992-ben közölte egy regényét. Műveit szinte minden európai nyelvre lefordították. Magyarul megjelent írásai: A Jég, Bro Útja, Kékháj, 23000, Az opricsnyik egy napja, Cukor-Kreml, Hóvihar (forrás: Oroszország Hangja – http://hungarian. ruvr.ru)

33 33 PB 2013 majus.indd 33

5/21/13 10:16 AM

KULTÚRSOKK HAJDU MARIANN

WHAM! PRINT! POP! » ROY LICHTENSTEIN RETROSPEKTÍV A TATE MODERNBEN Az ’50-es évek Angliájában kibontakozó, majd egy évtizeddel később már a tengerentúlon is elterjedt irányzat, a pop-art és művészei bő hatvan év után is világszerte népszerűek. Elég csak Andy Warhol alkotásaira, a Marylin Monroe-t vagy konzerveket ábrázoló sorozatokra gondolnunk, amiket számtalan hétköznapi tárgyon is viszontláthatunk, a falinaptártól elkezdve a pólókon át egészen a konyhai eszközökig. Warhol mellett az irányzat másik kiemelkedő alakja a főleg képregényrészleteket reprodukáló képeiről ismert Roy Lichtenstein. A művész retrospektív kiállítását idén februárban nyitották meg a londoni Tate Modernben.

A pop-art kifejezés az angol popular, azaz népszerű szóból ered, ami tulajdonképpen az irányzat lényegére mutat rá. A pop-art ugyanis leginkább a popkultúra termékeit, reklámjait és szlogenjeit használja inspirációként, hogy aztán azokat egyéni stílusával formálja át.

Ebből adódóan a fogyasztói társadalom jeles tagjaként élve kétségünk sem lehet afelől, hogy a pop-art napjainkban is az egyik legnépszerűbb stílusirányzat. Itt viszont elsősorban nem az eredeti alkotásokra kell gondolnunk, hanem a velük díszített, akár pár száz forintért kapható füzetekre, tollakra, naptárakra, plakátokra.

A törzsgyökeres New York-i Roy Lichtenstein népszerűségét sem lehet megkérdőjelezni, munkáiba ilyen-olyan

formában szinte bárhol bele lehet futni. Egyike azoknak a művészeknek, akik témaválasztásuk és a laikusok által is azonnal felismerhető kézjegyük miatt folyamatosan képesek a köztudatban maradni. Lichtenstein 1997ben bekövetkezett halála óta az idei, London kulturális szívében lüktető Tate Modernben megtekinthető retrospektív az első igazán átfogó kiállítás, mely nemcsak a legismertebb képeket, hanem a művész egész pályáját és annak minden egyes szakaszát bemutatja.

A népszerű kávézók vagy a kollégiumi falakról visszaköszönő klasszikusok mellett rengeteg olyan alkotást is sikerült megszerezniük a kurátoroknak, amiket valószínűleg még sosem lehetett így együtt vagy egyáltalán kiállításon látni. Az összesen tizenhárom szobán átívelő kiállítás minden egyes termét átjárva láthatjuk Lichtenstein pályáját és fejlődését a különböző korszakok kiemelésével. Az első négy teremben a kezdeteket bemutató alkotások mellett főleg a közismert festmények, szobrok kaptak helyet. A korai pop-artban látható első olyan festménye, amely későbbi, hírnevet hozó stílusát is meghatározta. A Look Mickey!-t egy gyermekkönyv illusztrációja ihletette. A legegyszerűbb technikával, összesen három színt alkalmazva volt képes egyszerre olcsó, humoros, mégis mérföldkőnek nevezhető képet festenie. A harmadik szobában ízelítőt kapunk fekete-fehér képeiből, melyek a „színtelenség” mellett a tárgyak formájával, geometriájával játszanak, egészen minimalista stílust használva.

A negyedik teremben található mindaz, ami miatt mindenki ismeri Lichtenstein nevét. A ’61-től ’63-ig készült művek főleg egy háború és románc témakörével foglalkozó képregény könyv alapján jöttek létre. Ezek legtöbbször melodramatikus történeteket, és klisés nemi szerepeket jelenítenek meg. Többek között olyan világhírű darabokat vizsgálhatunk alig néhány centiméternyi távolságból, mint a szerelmi csalódásokat megörökítő Drowning Girl és Hopeless vagy a háborús jeleneteket ábrázoló, és beszédes címekkel ellátott Whaam! és Bratatat! Azonban az egyik legérdekesebb szoba az olyan kevésbé ismert darabokat gyűjti össze, melyeket más alkotások inspiráltak. Így láthatjuk például egy klasszikus Monet, a Roueni katedrális sorozatának pointivista újragondolását.

Lichtenstein a pop-art egyik legnagyobb hatású művésze volt, akinek látásmódja a 21. században is töretlenül sikeres, és persze nem kevésbé piacképes tudott maradni. Az óriási, csodálatos képtárral és időszakos kiállításokkal rendelkező Tate Modern-ben május végéig látható a retrospektív.

34 PB 2013 majus.indd 34

5/21/13 10:16 AM

KULTÚRSOKK MIKLÁN BIANKA, VÁRNAGY SZABOLCS

PÉCSI ZSONGÁS

KIPU

» AVAGY MELYEK A KEDVENC BANDÁINK A VÁROSBÓL?

A BTK-n sokak számára mond valamit ez a név, de bizonyára vannak olyanok is, akik ilyen-olyan ízlésbeli különbségek miatt, vagy csupán azért, mert nem jutott el hozzájuk a zenekar híre, még egyáltalán nem találkoztak a bandával.

Elsőként Soltész Pétert, az Eosin Ghetto gitárosát kaptuk el, hogy kicsit a bandáról faggassuk.

PécsiBölcsész: Kezdjük az alapoknál, kik vannak még rajtad kívül a csapatban?

Soltész Péter.: Simon Gábor az MC, Kiss Bálint a basszusgitáros, Kiss Geri beatboxol, samplerezik és vokálozik,Varga Mátyás pedig a dobosunk.

PB.: Eddig mik voltak a zenekar életében a legfontosabb állomások?

S.P.: Bár nem állomás, de a legfontosabb, amit kiemelnék, az az együttzenélés hatása ránk és más emberekre. Minden felett áll az a kollektív, közös érzet vagy akár tudatállapot, amit a zene alkotása közben tapasztalunk.

Ez, pláne a közönséggel együtt, egy olyan intenzív erő, amelyhez nem nagyon lehet mást hasonlítani. Ennek köszönhetjük a létezésünket. De hogy a kérdésedre is válaszoljak, az első állomás nyilván az Eosin Ghetto megalakulása volt a ZION-ban. Ezt követte az első, a Punnanyval közös koncertünk, szintén a ZION-ban.

A Kossuth téri szilveszteri fellépés, a szlovákiai koncertünk a Hóórukkk fesztiválon, mérföldkő a Szoba Sessionsös videó, és az első klipünk, amely a Ne Állj Falhoz című számhoz forgott.

PB.: Mesélj kicsit az aktualitásokról. Mi történt veletek mostanában, és mi várható a közeljövőben?

S.P.: Nemrég felléptünk a Zen&Roll színpadon a PENen. Azt hiszem, mondhatjuk, hogy a formáció egyik legjobb koncertje volt, már ami a közönségsikert illeti.

Nagyon imádtuk, hogy egy helyre gyűjtötték azokat a zenekarokat, akik amúgy is egy közösséget alkotnak a városban. Ez az egész szcénának egy fontos előrelépés volt! Hozzánk kapcsolódóan további hír, hogy a 30y basszusgitárosaként ismert Varga Ádám, azaz „Audiota Productions” lett a producerünk. Ő az Óriás legújabb, Tűz Víz Repülő című lemezén is közreműködött, ajánlom is minden intelligens zenehallgatónak. Egyébként nemrég jöttünk meg a budapesti Super Size stúdióból, ahol egy csokor új track alapjait rögzítettük. Egy közreműködős dal is született, amely a jelek szerint egy válogatáslemezen fog kikötni.

Az együttes (Fekete Gyula – ének, Katona Attila – gitár, Riethmüller Róbert – dob) 2006 nyarán alakult Velencén, akkor még alternatív zenekarként, azóta azonban keményebb vizek felé eveztek, és a rock irányvonalához csatlakoztak. 2008-ban megnyerték a Fishing on Orfű tehetségkutató versenyét, így 2009 elején Lovasi András stúdiójában Tövisházi Ambrus produceri közreműködésével egy három számos maxit készíthettek el.

Azóta járják a klubokat, fesztiválokat és olyan zenekarok előzenekaraként játszottak és játszanak, mint a Kiscsillag, az Erik Sumo Band, a Supernem, a 30y és a Vad Fruttik. Jelenleg frissen elkészült nagylemezükkel járják az ország különböző koncerthelyeit, melynek létrejöttében Dióssy Ákos (Kispál és a Borz), valamint Nagy-Miklós Péter (Wackor) támogatását élvezhették.

A zenekar kétharmada egyébként karunk hallgatói létszámát növeli/növelte! Elmondásuk szerint a szöveget Gyula, a banda énekese írja, a zene pedig közös brainstormingok eredményeként születik. Eleinte pusztán örömzenének indult a banda, mely az évek során komolyabb sztorivá nőtte ki magát.

A koncertezések folyamán sok olyan embert ismerhettek meg, akik méltó példaként szolgálnak számukra, ám arra a kérdésre, hogy milyen zenei hatások érik őket, konkrét válasz nem született. Sokféle zenét hallgatnak, sokféle műfajból inspirálódnak, és ennek szellemében alkotnak.

További terveik közt szerepel egy májusi EP „piacra dobása”, mely három számot fog tartalmazni, nyáron vagy legkésőbb ősszel pedig mindenképpen szeretnék felvenni új nagylemezüket. Természetesen a felvételek mellett járják majd az országot, és koncerteznek, amennyit lehet.

Mindenképpen érdemes hallgatni vagy megnézni őket élőben, hiszen amellett, hogy pörögnek a színpadon, úgy gondolom, zenéjükkel elég nagy hézagot töltenek be a magyar könnyűzenében.

35 35 PB 2013 majus.indd 35

5/21/13 10:16 AM

KULTÚRSOKK HAJDU MARIANN

LILIOMTIPRÁS A FILMVÁSZNON Nem telhet el nap anélkül, hogy a számos merénylet, gyilkosság vagy nemi erőszak mellett ne hallanánk a specifikusan gyermekek ellen elkövetett bűncselekményekről is.

A családon belüli gyermekbántalmazásoknál csak a pornográfiával, molesztálással kapcsolatos bűntettek kapnak nagyobb hangsúlyt. Az sem nevezhető véletlennek, hogy a börtönökben köztudottan a nemi erőszakkal, illetve pedofíliával vádolt rabokból lesznek a legkeresettebb „hölgyek”. A mozgóképek világa is gyakran használja a témát tudatosan az emberek reakciói miatt.

Bármennyire is elborzadunk, és rosszullétünkkel küszködünk akár csak a pedofília szó hallatán, mégis érdekelnek minket az esetek és a különböző trükkök, mint a sorozatgyilkosok esetében is. A legtöbb pedofíliával foglalkozó film és sorozatepizód is ezt a kíváncsiságot igyekszik meglovagolni és persze csillapítani. A hazai mozikban idén bemutatott dán dráma, A vadászat pedig egy merőben más aspektusból igyekszik bemutatni a pedofília problémakörét.

A különböző bűntényeket felderítő, nyomozós-helyszínelős, főleg amerikai illetőségű sorozatok árasztják el a televíziós csatornákat. Végeláthatatlan ideig sorolgathatnánk a bennük felbukkanó, elménkben és jó ideig megbúvó, később sötét szobánk falai közt rémálomként kísértő sorozatgyilkosokat és rendkívül meggyőző stílusukat vagy effektív módszereiket. Azonban mindegyik sorozat időről-időre bedobja a nagy halat: a pedofil bűnözőt. Valószínűleg mindennél jobban undorodunk attól, aki nem elég, hogy bűncselekményeket követ el, ráadásul olyanok ellen, akiknek még csak esélyük sincs arra, hogy megvédhessék magukat. Nem csoda, hogy nekem is egyből a pedofíliával kapcsolatos részek jutnak eszembe, ha egy adott sorozatról beszélgetek valakivel, valószínűleg azok voltak, amik igazán megráztak, és cselekményük véglegesen is beleégtek az emlékezetembe.

A kilencvenes évek egyik nagy slágerének, a Rex felügyelő egyik korai részével is így vagyok, melyben a világ számára az elmúlt néhány évben felfedezett osztrák színész, Christoph Waltz játszik egy játék baba árust. A karakter az amúgy is ijesztő, üveges tekintetű babákkal telepakolt bolt eladójaként gyanútlan kislányokat rabolt

el és ölt meg. De a világszerte ismert, milliók által istenített CSI franchise mindegyikéből tudnánk mondani több vagy éppenséggel többször is visszatérő pedofil karaktert. Ezek már sokkal kifinomultabbak, és körültekintőbbek, mint Waltz tizenhét évvel ezelőttije. Ők már azok, a hatóságok által is ismert bűnözők, akik a rendőrség minden trükkjét ismerik.

A téma filmes megjelenítései viszont közel sem ilyen „egyhangúak”. A sorozatoknál legtöbbször csak az erőszakos liliomtiprásra láthatunk megannyi példát, míg a vásznon több ellenpélda is akad. A felnőtt és gyerek közötti, kétoldalú szexuális kapcsolat egyik klasszikus példája Stanley Kubrick 1962-es Lolitája. A forgatókönyvet Vladimir Nabokov adaptálta saját, 1955-ös regényéből, mely egy tanár és egy koraérett tizenéves kapcsolatáról szól. Humbert annyira megőrül a lányért, hogy még annak édesanyját is hajlandó elvenni, csak hogy közelében tudhassa a lányt. Ebben a történetben a kislány saját akaratából lesz tulajdonképpen saját nevelőapjának szeretője, azonban egyértelmű, hogy érzelmek

nem kötik a férfihoz. Az erőszak itt nem magát a lányt érinti, hanem az őket körülvevő embereket – Humbert Lolitával kapcsolatos megszállottságának a film során több karakter is áldozatául esik.

Egy nagyot ugorva az időben a 2005-ös Cukorfalat az internet és a buta, átgondolatlan felhasználás veszélyeire hívja fel a figyelmet, ezzel a film szinte egyenesen a szülőnek címezi magát. Az eredeti cím a „Hard candy” is egy netes kifejezésre utal, a kemény cukorka név a fiatalkorúak chates megnevezése. A tizennégy éves lány egy nála majdnem húsz évvel idősebb férfival beszélget az egyik chatszobában. A férfi rábeszéli egy találkozó-

36 PB 2013 majus.indd 36

5/21/13 10:16 AM

KULTÚRSOKK HAJDU MARIANN

Ezek a filmek szinte minden aspektusból árnyalják a problémát, azonban van egy olyan oldala a pedofília vádjának, amelyről még nem igazán esett szó. Ugyanis ha gyermekek megrontásáról van szó, természetesen a gyerekeknek hiszünk. Ilyen súlyos vádakat, főleg az óvodáskorú gyerekekkel kapcsolatban, sosem kérdőjelezünk meg. A dán A vadászat ezt a problémát boncolgatja, és felteszi a kérdés: a gyerekek sosem hazudnak?

ra, mely annak lakásában végződik. Itt derül ki a lány számára, hogy a férfi jóval többet akar, mint szimplán csacsogva flörtölni. A poént nem lelőve annyit azért elárulhatok, hogy a tinit sem kell félteni, hollywoodi produkcióról lévén szó a gonosz, esetünkben a pedofil elnyeri méltó büntetését.

A pedofíliával kapcsolatos történetek egyik népszerű ága az egyházhoz köthető molesztálások és azok eltussolása. Néhány évvel ezelőtt az angol BBC forgatott egy egészen felkavaró dokumentumfilmet a témában, amely a Szexuális bűncselekmények és a Vatikán cím alatt fut. Olyan, ma már felnőtt emberek nyílnak meg, és mesélik el saját történeteiket a kamera előtt, akiket gyermekkorukban az egyház szolgái többször is molesztáltak. Az interjúk és a személyes történetekkel kapcsolatos kutatások mellett a film többek közt olyan protokoll eljárást tartalmazó dokumentumokat is bemutat, melyeket még pápává választása előtt, XVI. Benedek írt. Ezek az egyházi személyek esetleges gyermekmolesztálási vádjával kapcsolatos eljárását írják le, a kulcsszó pedig a titoktartás.

A történet egy tipikus kisvárosban játszódik, ahol mindenki ismer mindenkit. Lucas a helyi óvodában dolgozik asszisztensként, ahol többek között ismerősei gyerekeire is vigyáz, akik persze imádják. Egy kislány füllentése miatt azonban minden megváltozik, mindenki elzárkózik tőle, már az első pillanattól kezdve pedofilnak titulálják, pedig ő semmit sem tett. Thomas Vinterberg filmje szó szerint kellemetlen, minden percben feszülten kell mocorognunk a székben. Szinte mi is a bőrünkön érezzük azt a megvetést, agressziót és undort, amit a hamis vádak miatt Lucas felé nap mint nap gyakorol az a közösség, amelyben addig ő maga is tökéletesen funkcionált.

A karácsonyi jeleneteket pedig szó szerint görcsbe rándult testtel, gyomorral lehet csak nézni. A világ kedvenc dán színésze, Mads Mikkelsen ismét megtette, amit megkövetelt tőle a haza: a tehetetlen, a közösség véleményének teljesen kiszolgáltatott Lucas alakításáért tavaly Cannes-ban is elismerték.

A vadászat egyértelműen a tavalyi év legjobbjai közt van, és komolyan megéri megnézni annak ellenére is, hogy bő egy napra biztosan megnyomorodik az ember lelke. Hiszen ma már annyira magától értetődő számunkra, hogy sokan szexuálisan bántalmazhatják, molesztálhatják a gyerekeket, hogy ez a tudat már képes teljesen megkérdőjelezni akár a barátok egymásba vetett bizalmát is.

Ezt a vonalat erősíti még például a 2008-as Kétely.

A hatvanas évek elején járunk egy bronxi egyházi iskolában, az egyik nővér szerint az iskolában tanító, gyerekeknek szimpatikus, lazább pap különösen sok figyelmet szentel az egyetlen afroamerikai diáknak. Az információ tudatában az iskola szigorú igazgatónője, egyébként konkrét bizonyítékok nélkül rászáll a papra.

A legszebb az egészben a beszédes cím: mi sem nyugodhatunk meg, bármelyik oldalon is állunk, hiszen az utolsó percekben sem derül ki, hogy a pap molesztálta vagy csak szárnyai alá vette a fiút. Így a néző számára is csak a kétely marad.

37 37 PB 2013 majus.indd 37

5/21/13 10:16 AM

KULTÚRSOKK RICHOLM ORSOLYA

MIHALIK ÁBEL ÉS A GALAMBOK BOSSZÚJA Ha bemegy az ember a festékes boltba, általában azért megy oda, mert szeretne festéket vásárolni. Az ötven körüli férfi minden egyes alkalommal, mielőtt renoválni szeretné bomlódó, lassan hányingert keltő sufniját, elsétál a közeli boltba. Ilyenkor perverziójának élve végigcsúsztatja érdes tenyerének bőrét a 2 literes kiszerelésű sorjás dobozok oldalán, visszafojtott nyögéseit csak a mellette ácsorgó otthagyott gyerek hallja. A férfi szeret tévét nézni. Általában a videólejátszót használja régi pornókazettái megtekintésére, gyakori használatuk miatt csúnyán megkoptak a szalagok. Van egy kínai piacos rádiómagnója, azon hallgatja a Drastik Puttót félvigyorral, elnyúlva. Lábával dobog, majd markol a vaníliáskarikákból.

Mihalik Ábellel beszélgettem, a Kiscsillag (és az ex-Kispál és a Borz) együttes dobosával, aki nemrég adta ki újonnan megalakult Drastik Putto néven futó zenekarának Bosszúból galamb című alternatív/pop/eklektik lemezét. Az új formációban a dobok helyett gitáron játszik, és a dalszövegeit is maga írja a 25 éves váci zenész. A nem megszokott zenei stílust sokan elutasítják, de az egyre bővülő rajongói réteg pozitívan vélekedik a friss zenekarról.

Pécsi Bölcsész: Mennyiben befolyásoltak a Kiscsillag dalszövegei a Drastik Putto szövegeinek megírásakor?

Mennyire merítkeztél Lovasi András dalszövegeiből?

Mihalik Ábel: Közvetlen hatása a Kispál vagy a Kiscsillag szövegeknek nem igazán volt, de tetszik, ahogyan Lovi ír. Ez a nem feltétlenül kimondása a dolgoknak, a természetesség, maga a stílus, hogy nem rágja az emberek szájába, „Szeretlek téged, mert az nagyon jó lesz, ha mi összeköltözünk”. Szerintem jó, hogy nem ilyen, és én is ezt próbáltam megfogni. A dalszövegek ilyen szempontból mások külföldön és itthon. Mert külföldön nem ciki őszintének lenni, őszintén szöveget írni az érzéseinkről és a legbensőbb vágyainkról, mert ott az emberek máshoz vannak szokva. Állítólag a rend-

szerváltás is nagy hatással volt a magyar dalszövegírásra, az LGT meg más zenekarok is elrejtették számaikban a kimondhatatlan dolgokat. Meg nekünk József Attila, Ady Endre meg Radnóti az alap, tehát ha valaki szöveget akar írni, akkor ne szeretlekezzen már minden második sorban.

PB: Őszintén szólva, nem tudnám megmondani, miért pont ezt a nevet választottad.

M.Á.: Egyrészről a képi hatás volt az oka: egy dagadt angyalka megpróbál kilőni izzadva egy nyilat. Másrészről pedig olyan hangzású nevet akartam, ami akár külföldön is eladható, ha esetleg megunnánk az itthoni sikertelenséget, és inkább külföldön lennénk sikertelenek.

Mellesleg voltak már előtte más ötleteim, mint a Macera, vagy ott volt a Mormonháztartás, szerintem elég vicces lett volna. A kedvencem az OberwasserFuhrer, de ez megjegyezhetetlen, meg hogy hangzik már, hogy „Elmegyünk Oberwasserfuhrerre”.

PB: Gyűlölöd a galambokat, vagy más negatív élmény fűz hozzájuk, hogy a lemezcímbe is belecsempészted őket?

M.Á.: Ez egy koncepció volt, amit tök ciki most kifejteni, mert annyira meg nem jó lemezcímnek. A Bosszúból galambról sokan azt hiszik, hogy az bosszúból fingás.

Erre nagyon rácáfolnék. Egyrészről utálom a galambokat, ezeket a városiakat, nem tudnak mást, csak diszkóra táncolni, anélkül, hogy tudnák, mi az. Állandóan bólogatnak. Egyszer kifejtettem, hogyha van reinkarnáció, akkor az az ember, aki mizantróp volt, az a halála után újjászületik galambként, hogy leszarhassa őket. Tulajdonképpen ez a lemez címe, hogy bosszúból galamb, tehát bosszúból újjászületni azért, hogy leszarhass embereket, ami szerintem nem annyira szép dolog.

38 PB 2013 majus.indd 38

5/21/13 10:16 AM

KULTÚRSOKK RICHOLM ORSOLYA

PB: Érzel lámpalázat, amikor kimész a színpadra?

M.Á.: Dobolásnál vagy éneklésnél? Nem mindegy. Dobolásnál ritkán, éneklésnél nagyon. Sajnos egész végig így vagyok. Nem tudom. Annyira nem kellemes. Néha azt érzem, de ez lehet a fellépés motorja, még nem volt rá alkalmam, hogy kiderítsem.

PB: Attól félsz, hogy nem vagy elég jó, magabiztos az éneklésben?

M.Á.: Rohadtul. Mivel néha gitár is van a nyakamban, állhatok úgy, mint egy díszhal, de hogyha meg leteszem, akkor nem tudok magammal mit kezdeni, üresnek érzem a színpadi jelenlétemet. Bepánikolok tőle, és emiatt még rosszabb lesz.

PB: A Kiscsillagosok támogatnak, segítik a munkád?

M.Á.: Igazából nem nagyon, maximum annyira, hogy elmondják a véleményüket, de kifejezetten nem tolnak előre, hogy csináljam.

PB: Mindig kíváncsi voltam, együttesen belül milyenek a kapcsolatok, baráti, munkatársai viszony, és ha csak munkatársi, működhet-e jól a szerkezet?

M.Á.: A Drastik Puttóban haveri és baráti a kapcsolat.

Eleve az egyik legjobb barátommal csináltuk a lemez oroszlánrészét, és most úgy néz ki, bevesszük Csókás Zsoltot, aki úgyszintén gitáros, ezért lesznek olyan számok, amikor nekem nem kell pengetnem. Nem is kevés.

Vele már jó barátságban voltam a kezdetektől fogva.

A tanszakon ismerkedtünk meg anno. Borbély Matyi (basszusgitár) meg régebben hívott a Mr. Moodburn nevű zenekarába játszani, utána pedig tovább hoztam magammal ide. Barátok lettünk, ezért gondoltam,

inkább ő jöjjön, mint egy olyan ember, akivel kevésbé vagyok jóban, vagy nem illik a kontextusba, ilyen is előfordul. A dobosunkat pedig, Nagy Zsoltot, Bubenyák Zoltán (billentyűs) hozta. Volt egy pop zenekaruk, ahol együtt játszottak, és ő mondta, hogy Nagy Zsolti kell ide.

Egy eredetileg dobos zenekarához azért nehéz dobost találni.

PB: Az, hogy te zenész vagy, és a Kiscsillagban játszol, mennyire befolyásolja a baráti körödben az embereket?

Nem néznek rád máshogyan emiatt, ez nem zavarja meg a kapcsolatotokat?

M.Á.: Nem tudom, létezik-e ez a probléma a gyakorlatban, de ha esetleg előfordul, akkor is talán csak az elején, de ha ez zavarná is őket, egy idő után elmúlna.

PB: Lenne még egy búcsúzó kérdésem hozzád, Ábel.

Mit gondolsz, a mostani átlagember zenei ízléséről?

Szerinted befogadóak-e az új bandáddal kapcsolatban, vagy a maradnak populáris, megszokott zenéknél?

M.Á.: Most magamról is beszélek, ha azt mondom, hogy az emberek szeretik a bevált dolgokat. A társadalom nagy része már hozzászokott ezekhez a populáris zenékhez. Úgy állnak a dalokhoz, hogyha elsőre nem olyan megkapó a refrén, rögtön elutasítják. A gyorsfogyasztás világában élünk, mindenki McDonald’s-ban kajál, Lady Gagát hallgat, instant kávépor van, az embereknek egyszerűen nincs idejük elnyamnyogni egy zenén. Nem tudják nyugodtan végighallgatni, hogy utána azt mondhassák, „Ez egy jó rész, hű, az milyen jó volt”. Meghall egy refrént „Alejandro, Alejandro” és hú, ez, de fülbemászó, ezt szeretni fogom, mert ezt a dallamot már előtte is hallottam. Tehát, az ember keresi azt, amit ismer, amit megszokott. A Drastik Puttót azért nem fogják jól fogadni, mert tele van olyan résszel, ami baromira nem ismert, nem annyira megszokott. Van persze benne ilyen is, de talán pont azért, hogy könnyebben befogadható legyen, de alapvetően ez a lemez egy kísérletezés. Ezt az extrémebb zenehallgatók jobban fogják kedvelni, persze ők jóval kevesebben is vannak.

Miután lejárt a Drastik Putto lemez, és elfogytak a pornókazetták, az ötvenes férfi kitekint ablakán. Hátsókertjében a madármagok a fehér festékes bödönben lassan megkötöttek. A szórakozásból lelőtt galambtetemek szétszórva fekszenek a kiégett gyepen. A szomszéd macska leharapta fejüket, és a tollak rendezetten, szigorú komolysággal állnak sorba a mohás kapu előtt.

39 39 PB 2013 majus.indd 39

5/21/13 10:16 AM

KULTÚRSOKK CZISZER MARIETTA

UTAZÁS ÉLETEKEN ÁT EGY FEHÉR LIMUZINNAL » GONDOLATOK A HOLY MOTORSRÓL A hazai mozikban nemrég bemutatott Holy Motors című filmmel a francia Leos Carax tizenhárom év után tért vissza a rendezői székbe. Korábbi műveit túlszárnyalva olyan szürrealista művet alkotott, amely kivétel nélkül megfekszi minden néző gyomrát, mégis muszáj megkóstolni egy ilyen ínyenc mozicsemegét.

Leos Carax az a férfi, aki 1991-ben horribilis összegekért felépíttette a párizsi Pont-Neuf híd és a hozzá tartozó városrészlet mását, hogy nyugodtan forgathasson, most fehér luxus limuzinba ülteti nézőit. A felejthetetlen arcú és játékú Denis Lavantot követve bejárjuk a francia főváros utcáit, de az általa megformált Oscarnak nem egy, hanem egyből kilenc életébe nyerünk bepillantást.

A film legelején, a kerettörténetben a mozinézők önmaguk ironikus tükörképét látják a vásznon: a vetítőteremben ülő, homályos körvonalú, alvó embereket, akik pisztolylövésekre sem riadnak fel, érdektelenek a mozi iránt. Míg a fanatikus rendező, Carax, aki a moziban él, felriad álmából – ágya egy páholy mögött rejlő titkos szobában van –, hogy az ujjára nőtt kulccsal átlépje azt a bizonyos harmadik falat, és belépjen a színház terébe. Éppen forog egy film, hajókürt hangját halljuk, majd megjelenik a vásznon egy hófehér, bárka alakú ház kerek ablakában egy kislány. Az apa munkába indul, a család elköszön, az udvaron egy fehér limuzin és sofőrje várja. Őt követjük, már az autóban is dolgozik, mellette a következő életét összefoglaló akta fekszik.

Merthogy Oscar jómódú családapa szerepe csak a következő megbízásig tart. Ha lejárt a forgatókönyvben meghatározott idő, átalakul, és valaki egészen másként lép ki a limuzin ajtaján.

A Holy Motorsban Monsieur Oscar egy napját látjuk a madárcsicsergéstől hangos hajnaltól a bűvös éjfélig.

Különböző életeket cserélget, találkozókra siet, ahol minden egyes alkalommal más-más szerepet vesz magára. Először a társadalom kitaszított, hajlott hátú öregasszonyaként kéreget, majd akrobata mutatványokat végez motion capture felvételekhez. Legyen gondoskodó apa, torzszülött csatornapatkány vagy gyilkos, mindenhol természetes, nem megkérdőjelezhető az ő jelenléte.

Bár a rendező nem szereti a filmek boncolgatását, mégsem lehet szó nélkül hagyni az alkotását, melyben minden történetfoszlány direkt módon vagy tudattalanul, de több filmes alkotást is megidéz valamilyen módon, illetve rengeteg mondanivalóval bír. Kezdve a banális shakespeare-i gondolattól („Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő.”), az identitáskeresésen és -vesztésen át előkerülnek a mozi mibenlétét, a színészet mesterségét firtató és a nézőket kritizáló reflexiós kérdések is. Oscar, ugyan kiégett, a színészkedés szépségéért mégis tovább játszik, hajszolja magát, akkor is, ha már nem lesz több néző. Szembekerül a nyugati és keleti szépségideál, amely a film egyik leggroteszkebb jelenetében csúcsosodik ki: Oscar a csadorrá átalakított selyemruhás topmodell ölébe hajtja fejét, hogy meztelenül, álló hímvesszővel Piéta pózba merevedjen. Ironikusan megjelenik a kifejezetten ronda és furcsa arcot szépségként körberajongó modern álművész karaktere is.

Egészen egyedi módon keveredik össze a filmben a valóság és a fikció. Oscar élete abból áll, hogy mások számára – megrendeléseknek eleget téve – valóságrészleteket teremt, tökéletes profizmussal játszik el karaktereket, melyek nélkül mások léte nem lehetne teljes.

Rajta keresztül élnek meg eseményeket és érzelmeket, a valóság illúziója ez. Neki azonban nincs saját élete, múltja vagy jövője, csupán foszlányokat tudunk meg róla, számára a folyamatos fikció a valóság. Az egyetlen ember, aki igazán „ismeri”, a limuzin sofőrje, Céline (Édith Scob). Még a Kylie Minogue által megformált régvolt szerelme is – akivel húsz év óta először találkoznak újra – egy betétdalban önti ki érzéseit és megválaszolhatatlan kérdéseit, hogy ők vajon kik voltak akkor rég. (Mellesleg a film fő zenei témájául szolgáló „Who were we” mindenképpen tapsot érdemel. Gyönyörű.)

Bár Oscar a nap végére teljesen kifárad, és megviseli minden egyes történet, amelyekbe folyamatosan be- és kilép, mégis, ha feladná ezt a „munkát”, megszűnne létezni, nem lenne senki, még önmaga sem, hiszen ő a tökéletes színész, aki bármit és bárkit el tud játszani.

Ahogy ez igaz Oscarra, úgy Denis Lavantra is. Olyan ő Leos Caraxnak, mint Federico Fellininek Marcello Mastroianni vagy Tim Burtonnek Johnny Depp. A férfi

40 PB 2013 majus.indd 40

5/21/13 10:16 AM

KULTÚRSOKK CZISZER MARIETTA

konstruáló funkcióval bír, itt fontos szerepet játszik, ez pedig a maszkírozás és sminkelés. Oscar egy guruló öltözőben él, minden karaktere különböző megjelenést kíván, mely átlényegülést (kontaktlencse, jelmezek, smink, paróka et cetera) saját maga hajtja végre a szerepek közötti utazás alatt. Ez a színfalak mögé történő betekintés segíti annak tudatosítását, hogy mindez csak játék, véresen komoly játék, ahol azonban a halál sem olyan biztos, mint azt mondani szokták.

Leos Carax vonzódik az excentrikus, fura figurákhoz, legújabb filmjét telepakolta a legkülönbözőbb fajtáival – találkozunk digitális szörnyekkel, csimpánzokkal, de még egymással társalgó autókkal is. Ezek is mutatják, hogy filmtörténeti műfajkollázst hozott létre a Holy Motorsban, utalásokkal és idézésekkel, ahol a némafilm, a film noir, a burleszk, a thriller, de még a tudományos-fantasztikus műfaj is megfér egymás mellett, hiszen ezek hétköznapjainkban is együtt vannak jelen.

Caraxnál a sötétség, az éjszaka az uralkodó. Árnyékos, olykor nyomasztó belső terekben – szállodaszoba, autóbelső – játszódik a legtöbb jelenet, már a film felétől elveszünk az időtlen és állandó sötétben. Többnyire hosszú beállításokkal, közelről látjuk Oscart, sokáig tanulmányozhatjuk mindig változó arcát. Olyan, mintha ott ülnénk mellette a limuzinban, esetleg nálunk lenne a mára egyre zsugorodó kamera, amely egyedül érzékeli valódi létezését. múzsa és az alteregó egy személyben, aki ebben az esetben összetartja az egymástól teljesen elkülönülő filmetűdöket. Oscar ott van minden jelenetben, de mindig csak testként, ami közvetíti a másik fél számára a megrendelt identitást. Carax azonban itt is meglepetést tud okozni: például a nagybátyját sirató nőről váratlanul kiderül, maga is hasonszőrű Oscarral. Kölcsönös megalkuvás történik, de akkor mi értelme az egésznek? Ki a megrendelő? Hol van a néző, akinek játszanak? Ki a rendező, aki igazgatja a szent motorokként várost járó fehér limuzinokat? Itt tágulhat ki a banalitásig az értekezés, amely szerint maga Isten az, aki dirigálja az embereket, akik tudatában vannak az eleve elrendeltségnek, ami ellen nincs mit tenni.

Leos Carax már első rendezésével is elnyerte a zseni címet, filmjei mégis sorra megbuktak anyagilag, hiszen elsősorban nem az átlag, kikapcsolódni vágyó nézőkhöz szólnak. A Holy Motors igazi moziélményt nyújt: abszurd módon megnevettet, folyamatosan megdöbbent, sokkol és elborzaszt, elménk minden részét megmozgatja. Kritikusan, érezni tudó gépek által szól ki megrovóan a nézőkhöz, de mégsem kínozni és nevelni, hanem elgondolkodtatni és a maga bizarr módján szórakoztatni kíván alkotásával. Nagy falat, rágós, sokáig tart megemészteni, de ilyen különleges fogással nem minden évben örvendeztetnek meg minket a mozi nagy mesterei.

A filmkészítés háttérmechanizmusai is kiemelt szerepet kapnak a Holy Motorsban. Előkerül például a digitális technológia problematikája. A motion capture technika által virtuális valóságot hoznak létre, amelynek gyíkszerű lényei átveszik az élő szereplők helyét. Oscar a folyamatosan mozgó limuzinban csak digitális képernyőn keresztül, eltorzulva, hangyásan gyönyörködhet Párizsban. Neki a valóság jelenik meg filmként. Amit általában észre sem veszünk, hiszen szintén valóság-

41 41 PB 2013 majus.indd 41

5/21/13 10:17 AM

KULTÚRSOKK NAGY ÉVA ANNA

CSEHOV FELSŐFOKON » CSERESZNYÉSKERT CSAK HALADÓKNAK „A Cseresznyéskert után már nem fogok többé úgy írni, ahogy eddig” – írja Csehov, és valóban: ez volt az utolsó alkotása, fél évvel a bemutató után meghalt. Az ajánlás szerint komédiára számíthatunk, de ez csehovi humor – az elmúlás és a tehetetlenség lassú ritmusú drámája elevenedik meg a Pécsi Nemzeti Színházban Dömötör Tamás rendezésében.

Az eredetileg négyfelvonásos mű két felvonásban tekinthető meg, melyek a nem orosz realizmushoz szokott néző számára igencsak keservesnek tűnhetnek.

Nehezen indul be az élet a színpadon, a kezdeti jókedvet egyre inkább felváltja a tehetetlenség és az elmúlás miatt érzett nyomasztó kétségbeesés. A karakterek megformálása igen kifinomult, a könnyed nemtörődömség éles kontrasztban áll a keserű aggódással. A valamikor gazdag, mára eladósodott úri család birtokában álló Cseresznyéskert sorsa a tét, melyet a tulajdonosok hagynak elárverezni. Az egykor létalapot biztosító terület ugyanolyan egyszerűen folyik ki gazdáinak kezei közül, mint az életük.

Az eredeti csehovi nyelvezethez hű marad a darab, ami egyeseknek öröm, másoknak inkább szenvedés. A végletekig elnyújtott szituációkban és mozdulatsorokban egyértelműen megjelenik az a korabeli életstílus, amely leginkább a vagyonukat elherdáló, de életmódjukon változtatni nem akaró dzsentri rétegre jellemző. A kényelmes tenni nem akarás hatja át a jeleneteket, az idő lassan telik. A feszültség végig kézzel tapintható, akár a családi, akár a szerelmi, akár a gazdasági kapcsolatokat tekintjük. Bármibe fognak a szereplők, az kudarcba fullad. Az egyetlen személy, aki valóban képes irányítani a sorsát, és akit valóban érdekel a Cseresznyéskert, az Lopahin, a kereskedő, akit Józsa Richárd alakít drámai hitelességgel.

Darabont Mikolddal ketten viszik előre a cselekményt, és ellensúlyozzák a léha úri család hóbortjait. A romantikus epizódok inkább esetlenek, mint bájosak, és akármennyire is szurkolunk a feleknek, nem tudják megtenni a valódi kapcsolat létrejöttéhez szükséges első lépést.

Ami szintén zavaró, az a báli jelenet, amely leginkább a mai, észnélküli, féktelen bulizásokat reprezentálja.

Az éhes férfitekintetektől kísért asztalon táncoló szolgálólánytól kezdve a malaccal közösülő „partiarcon” át egészen a részegen tántorgó, őszinteségében mindenkit porig alázó nagyvilági dámáig. A jelmezek inkább idézik a mai kort, mintsem Csehovét, de ezen még átlendül a néző. A stílus az, aminél érezhetően kilóg a lóláb. Az ambivalencia tetőfokával találkozunk, ugyanis hiába tudjuk, hogy idegen a darabtól a jelenet, mégis azonosulunk vele, és azzal, hogy magunkra ismerünk, megértjük az üzenetet, és azt is, hogy ez szerves része a darab működési mechanizmusának.

A második felvonás végére nemcsak a drámában tetőzik az őrület, bennünk, nézőkben is. Minket is nyomasztani kezd az a tehetetlenség, amivel végignézzük, ahogy elmegy mellettünk az életünk, és az elmúlás többszörös súllyal nehezedik a vállunkra – még akkor is, ha az aktuális életállapotunk szöges ellentétben áll ezzel. Minden kudarcba fullad, mindenki szenved, és ezért mi is csak szenvedni tudunk.

Nehéz helyesen megítélni az előadást. Nyilván az orosz irodalmat csak hírből ismerők számára csalódás lesz a beharangozott komédia után. De a Csehovot jól ismerők sem lehetnek teljesen elégedettek. A színészi játék nagyon kétoldalú: a komikus karakterek túl könnyedek, a tragikusak pedig túlságosan komolyak – a kettő közötti kontraszt átlépi a kritika nélküli élvezhetőség határát. Nincs meg az az összhang a színpadon, ami ezen darabok befogadásához elengedhetetlen. Így kijelenthetjük: jelen esetben a nézőség teljesítésének feltétele: Csehov felsőfokon, a Cseresznyéskert csak haladóknak ajánlott.

42 PB 2013 majus.indd 42

5/21/13 10:17 AM

PB 2013 majus.indd 43

5/21/13 10:17 AM

www.vodafone.hu/percdijnullazo

www.vodafone.hu/percdijnullazo

26 év alatt hívjátok 26 év alatt hívjátok egymást 0 Ft-ért egymást 0 Ft-ért

Percdíj Nullázó Opcióval SIM kártyánként Percdíj havi 500Nullázó Ft-ért Opcióval SIM kártyánként havi 500 Ft-ért

Percdíj Nullázó 19-től érhető el visszavonásig,Vodafone Vodafone Kredit Kredit és tarifákkal, 500500 Ft-osFt-os havidíjért 26 év 26 alattiak számára.

A PercdíjANullázó Opció Opció 2012.2012. áprilisáprilis 19-től érhető el visszavonásig, ésVodafone VodafoneMatrix Matrix tarifákkal, havidíjért év alattiak számára.

18 év az szülői opció szülői hozzájárulással vehető igénybe.

A VodafoneMatrix Matrix tarifához tarifához aaPercdíj Opció a 26a éven aluliaknak járó dupla bónuszbónusz egyike egyike 18 év alatt azalatt opció hozzájárulással vehető igénybe.

A Vodafone PercdíjNullázó Nullázó Opció 26 éven aluliaknak járó dupla helyett választható 500 Ft-os havidíjért.

A Vodafone Kredit és Vodafone Matrix tarifás előfizetők, akik igénybe veszik a Percdíj Nullázó opciót, valamint az összes helyett választható 500 Ft-os havidíjért. A Vodafone Kredit és Vodafone Matrix tarifás előfizetők, akik igénybe veszik a Percdíj Nullázó opciót, valamint az összes Vodafone Évfolyam tarifa között SIM kártyánként bruttó 500Ft-os Ft-oshavidíj havidíj ellenében, ellenében, aabelföldi díjas hanghívásokból eredőeredő forgalom 0 Ft-os0percVodafone Évfolyam tarifa között SIM kártyánként havihavi bruttó 500 belföldinormál normál díjas hanghívásokból forgalom Ft-os percdíjon kerül elszámolásra. Egy előfizető egy Vodafone Kredit vagy Vodafone Matrix fiataloknak tarifát köthet és előfizetéséhez egy Perc-díj Nullázó Opciót vehet díjon kerül elszámolásra.

Egy előfizető egy Vodafone Kredit vagy Vodafone Matrix fiataloknak tarifát köthet és előfizetéséhez egy Perc-díj Nullázó Opciót igénybe. Az opció a betöltött 26. életév után még két évig megtartható, de a betöltött 28. életév után elvész. További információ a Vodafone üzletekben, a vehet igénybe.www.vodafone.hu/percdijnullazo Az opció a betöltött 26. életév után amég két évig megtartható, de ahálózatból betöltöttdíjmentesen 28. életév után elvész.

További információ a Vodafone üzletekben, a oldalon, Lakossági ÁSZF-ben és a belföldi hívható 1270-es számon. www.vodafone.hu/percdijnullazo oldalon, a Lakossági ÁSZF-ben és a belföldi hálózatból díjmentesen hívható 1270-es számon.

PB 2013 majus.indd 44

5/21/13 10:17 AM