PécsiBölcsész 2014 marcius

Az igazi Sherlock Holmes I Borús jelen, ködös jövő I A konteósztori

Mi történik a szavazatoddal? i Kevlármellény a kampányidőszakra i Buszra Pécs!

Konteokrácia VII. évfolyam 3. szám

BÖLCSÉSZ KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS PERIODIKA

4-5 - Lenthár Balázs - A tudomány az egységes - interjú Prof. Dr. Bódis Józseffel 6 - PécsiBölcsész Jubileum 7 - Bakuretz Bonnie - Boldogságot Mindenkinek!

8 - Árvai Péter - „Az oktatás az, amit a legjobban szeretek csinálni” - interjú Dr. Gerner Zsuzsannával 9 - Richolm Orsolya - A magyar-finn társaság 10 - Bakuretz Bonnie - Börtönlátogatás 11 - Matuz András - Csak erős idegzetűeknek - Erasmus élménybeszámoló 12-13 - Cziszer Marietta - Az életem összeforrt Indiával 14 - Borsik Tamás - Buszra Pécs! - Fonódó hálózat februártól 15 - Cziszer Marietta - „Mindegy, ki van kormányon, ugyanúgy menni fog a lopás-csalás-hazudozás” 16 - Árvai Péter - A választási rendszerek hatásai 17- Árvai Péter - Mi történik a szavazatoddal?

18 - Árvai Péter - „A nehezén már túl vagyunk” - interjú dr. Hoppál Péterrel 19 - Bogdán Erik - Fókuszban az oktatás és a munkahelyek, interjú az MSZP pécsi jelöltjével 20 - Keresztes Dániel - Interjú az LMP pécsi jelöltjével 21 - Lenthár Balázs - „Itt a Jobbik megoldás” - interjú Németh Zsolttal, a Jobbik baranyai országgyűlési képviselőjelöltjével 22 - Borsik Tamás - Kicsi a bors, de…?

23 - Kistányér 24 - Cziszer Marietta - Valahol félúton a nimfománia és a prűdség között 25 - Bakuretz Bonnie - Jehan interjú 26 - Bogdán Erik - Ballonkabátok és nagyítók 27 - Bakuretz Bonnie - Az igazi Sherlock Holmes 28-29 - Borsik Tamás - A világ még mindig odavan Holmes és Watson kalandjaiért 30 - 31 - Borsik Tamás - Borús jelen, ködös jövő - A zenei újságírás helyzete Magyarországon 32 - Várnagy Szabolcs - House of Leaves 33 - Richolm Orsolya - Kinőttük-e már a bábszínházat?

34 -3 5 - Keresztes Dániel - A konteók működése 36 - 37 - Cziszer Marietta - A könnyebb út: összetett folyamatok feltárása helyett bűnbakkeresés 38 - Bakuretz Bonnie - A konteósztori 39 - Vámos Eszter - Rajzka 40 - 41 - Lenthár Balázs - A rab királyfi, az ismeretlen fiú és a világösszeesküvés 42 - Várnagy Szabolcs - “Ez megdöbbentően rossz volt” - végigkóstoltuk az egyetemi kávéautomatákat

PécsiBölcsész - bölcsész kulturális és közéleti periodika Kiadja a PTE BTK Hallgatói Önkormányzata.

VII. évfolyam 3. szám, március 24.

Felelős kiadó: Vancsik Péter Főszerkesztő: Lenthár Balázs Főszerkesztő-helyettes: Várnagy Szabolcs Olvasószerkesztő: Mészáros Gabriella Tördelőszerkesztő, arculat: Barabás Norbert Íróink: Richolm Orsolya, Árvai Péter, Matúz András, Borsik Tamás, Cziszer Marietta, Keresztes Dániel, Bogdán Erik, Bakuretz Bonnie, Fotó: Pálvölgyi Panna, Simor Kamilla, Grósz Judit, Cziszer Marietta, Cziegler Sándor Grafikák: Lugosi Tamás, Vámos Eszter Cím: 7624. Pécs, Ifjúság útja 6. – Diákcentrum Telefon: +36 (72) 503 600 / 24235 Fax: +36 (72) 503 613 Honlap: www.pecsibolcsesz.hu, szerkesztoseg@pecsibolcsesz.hu

KAPTÁR

KAPTÁR

LENTHÁR BALÁZS

LENTHÁR BALÁZS

A TUDOMÁNY AZ EGYSÉGES » INTERJÚ DR. BÓDIS JÓZSEFFEL A szenátus elfogadta rektori pályázatát, és bizalmat szavazott dr. Bódis Józsefnek, így az előző négy év után várhatóan ismét ő lesz a PTE rektora. Az előtte álló ciklus kihívásairól, továbbá a bölcsészkar helyzetéről beszélgettünk.

PécsiBölcsész: Az előző ciklus tapasztalataiból kiindulva, hogyan érzi rektor úr, mennyire lesz kihívásokkal teli ez az elkövetkezendő négy év?

Azért ígérkezik nehéznek a következő hivatali időszak, mert valójában még nincs felsőoktatási koncepció, bár azért vannak sejtéseink. Ha mondjuk a Klinghammer államtitkár úr által megfogalmazott koncepció körül kristályosodik ki a következő program, az nekünk egy jó helyzeti lehetőséget jelent. Emellett persze vannak megoldandó gondjaink, szenvedünk a csökkenő hallgatói létszámtól, forrásszűkétől egyaránt. Illetve szakítani kell az állandó visszavonulások gyakorlatával is, ki kell találni olyan képzési programokat, amelyek hatására új lendületet kap a felsőoktatás.

PB: Említette rektor úr a hallgatói létszám csökkenését, mellyel kapcsolatosan a vitafórumon dr. Mellár Tamás megdöbbentő adatot közölt, miszerint a nagyobb vidéki egyetemekhez képest (Szeged, Debrecen) a PTE az elmúlt három, négy év során szignifikánsan több hallgatót veszített. Mi lehet ennek az oka?

B.J.: Számos oka van, tehát ez is egy összetett kérdés, de sajnos igaz. Egyrészt van olyan oka, ami a város és a régió gazdasági teljesítőképességével kapcsolatos,

4

fölös energiáját, kapacitását, nyelvtudását felhasználva jó megélhetést tud magának biztosítani.

B.J.: Több módon szeretnénk ehhez hozzányúlni. Egyrészt kell egy szak- és tantárgy-konszolidáció, mert anélkül ez a redundancia még nagyobb bajokat tud okozni. Másrészt nálunk öt és hatezer körüli a passzív hallgatók száma, őket kellene reaktiválni, mert utána már rögtön nem 22 ezer, hanem 27-28 ezer hallgatóról beszélhetnénk. Én úgy gondolom, hogy ma is nagy egyetem vagyunk, a felszabaduló kapacitásainkat jobb portfólióval kell vonzóvá tennünk, meg idegen nyelvű képzésekkel. Az orvoskar példája ragadós lehetne, nyilvánvaló, hogy ezt ugyanúgy nem lehet más területen megcsinálni, de hasonlót – nyilván az adott tudományág specifikumainak figyelembe vételével – lehet.

Ez természetesen a beiskolázási kampánynak is használna, hiszen tudjuk azt mondani, hogy gyere hozzánk filozófusnak, élhetsz Magyarország egyik legszebb városában, dolgozhatsz, nyelvtudásodat kamatoztathatod, és még hasznod is lesz belőle. Fölmértük, csaknem háromezer hallgató van, aki szeretne dolgozni, de még azt is elárulom, hogy ezzel van egy hátsó szándékom is. Nyilván egy cég nyárra nem zár be, akkor is kell neki a munkaerő, és annak a plusz néhány ezer hallgatónak a jelenléte ezen a városon nyáron már meglátszik. Ezt talán az egyik legnagyobb lehetőségként tudom megfogalmazni.

A bölcsészkaron látjuk, hogy sok minden jó meg kurrens, de azt tudjuk, hogy a pszichológusképzésre sokkal nagyobb az igény, tehát többszörözni lehetne a hallgatói létszámot, akár magyar, akár külföldi vonatkozásában. Fejlesztenünk kell. Amikor az egyik oldalon az érdektelenség és az alacsony létszám miatt megszüntetésben kell gondolkodnunk, mert ez a tény, a másik oldalon viszont, ha lehetőség nyílik, fejlesztenünk kell, és oda kell csoportosítanunk minden energiát és forrást.

Dr. Bódis József: Biztos, hogy nehéz ciklusnak nézünk elébe, bár azt még nem tudjuk, hogy ki. Mert az egy dolog, hogy én a szenátustól bizalmat kaptam, de a miniszter úrnak van jogi lehetősége arra, hogy ettől függetlenül bármelyikünket kinevezze.

Ez különösen a társadalomtudományi területre nagyon igaz, mert őket mostohagyerekként kezelték, miközben a tudomány egységes. Meggyőződésem, hogy rövid időn belül egy egyensúlynak kell beállnia. Attól, hogy kevés a természettudományi vagy műszaki végzettséggel rendelkező fiatal, arról nem a társadalomtudomány tehet.

PB.: A PTE milyen eszközökkel igyekszik megakadályozni a további hallgatói létszámcsökkenést?

PB.: Rektor úr a pályázatában említ hat támogatandó pontot a bölcsészkarral kapcsolatosan, ezek között az egyik a Zsolnay Negyed fenntartásával kapcsolatos költségvetési elvek új alapokra helyezése. Mit jelent ez pontosan?

ami jelenleg – bár reméljük, hogy ez változni fog – nem bír túl nagy vonzerővel. Azt is el kell mondani, hogy ugyan mindhárom felsőoktatási intézmény tudományegyetem (Szeged is, Debrecen is, Pécs is), de Debrecenben más típusú egyetemek integrációjából jött létre a DE, például a Kossuth Lajos Tudományegyetem más volt, mint a mi pedagógiai főiskolánk. Ezzel nem kritikát akarok gyakorolni, csak vegyük tudomásul, hogy más gyökerekből táplálkozunk. S zegeden a József Attila Tudományegyetem megint más alapokat jelentett azoknak a tudományterületeknek, mint a főiskolai szintű tanszékek, intézetek, karok, amikből mi kezdtünk építkezni. Sokat faragtunk le azóta a különbségből, de még nem eleget.

B.J.: Ezek a programpontok úgy kerültek be a pályázatomba, hogy Fischer dékán úrral átbeszéltük, hogy milyen kérdésekben vár a kar rektori támogatást, és ezeket én felvállaltam. A Zsolnay Negyed esetében eredetileg egy sokkal magasabb bérleti díjról volt szó, amit hála Zeller rektorhelyettes úr alapos munkájának, sikerült a tizedére redukálni.

Dékán úr azt vetette fel, hogy esetleg nem a legjobbak az arányok ezen bérleti díjak finanszírozási leosztásában, én pedig azt mondtam, hogy nyitott vagyok ennek megtárgyalására.

PB.: Az ismertetett hat programon túl, mire számíthat még a bölcsészkar az eljövendő ciklusban?

B.J.: Amiről még nem beszéltünk, de a bölcsészkart is érinti indirekt módon, a hallgatói munkalehetőség kérdése. Az egyik ilyen informatikai cég kapcsán a bölcsészek kerültek előtérbe, mert ők tudnak nyelveket. Az egy dolog, hogy valaki eljön ide bölcsészképzésre, és lesz belőle szakember, de az egy másik dolog, hogy a

PB.: Érdekes dolog, hogy az elmúlt évtizedek rektori pályázataiban vissza-visszatérő programelem a majomház problematikájának megoldása. Mi az oka annak, hogy erre eddig még nem került sor?

B.J.: Az oka nagyon egyszerű, a majomház megoldása 300 millió, viszont most van először egy aláírt szerződésünk a Richter Gedeonnal, és a szerződés értelmében az első egység el is készült, ez a Grastyán Endre nevét viselő magatartáskutató intézet, továbbá most készítjük a pályázatot arra, hogy a következő etapja Kővágószőlősön elkészüljön, ahol el tudjuk majd helyezni a majmainkat, és ez egy fillérünkbe nem kerül.

PB.: Ha feltételezünk egy olyan kegyelmi helyzetet, hogy semmilyen komolyabb krízis, probléma, akadály nem kerül elő a következő négy év alatt, és minden úgy sikerül, ahogyan rektor úr a legszebb álmaiban gondolja, milyen lesz a PTE 2018-ban?

B.J.: Én abban bízom, hogy egy kompaktabb, magasabb integráltsági szintű, financiális gondoktól mentes és tudományban, művészetekben kiemelkedőt alkotó, nagy, nemzeti tudományegyetem.

PB.: Mit üzen rektor úr a bölcsészhallgatóknak?

B.J.: A tudomány az egységes. Nem attól lesz jobb ennek az országnak, hogy a társadalomtudományokat háttérbe szorítjuk, hanem akkor, ha megerősítjük a természet és műszaki tudományokat. A társadalom problémáira csak a társadalomtudomány tud választ adni, szóval tanuljanak, kutassanak, éljenek igazi egyetemista életet, aztán majd az élet igazolja, hogy jó döntés volt bölcsésznek menni.

5

5

KAPTÁR

KAPTÁR

CZISZER MARIETTA

BAKURETZ BONNIE

BOLDOGSÁGOT MINDENKINEK! A Pécsi Pszichológus Napokat idén tavaszszal április 3-4. és 5. között rendezik meg.

A Pszieszta nem csak a Pécsi Tudományegyetem pszichológia szakos hallgatóinak örök szerelme, ugyanis minden évben egy mindenki számára aktuális és érdekes témával hozakodnak elő a szervezők. Idén a boldogság fogja körbelengni a Pszichológia Intézetet, ugyanis „a boldogság, amire bárki rálelhet, csak nézőpont kérdése”.

Fuss sokat, vagy csinálj olyat, amihez kell a tornacipőd.

Egyél sok csokit, vagy egyél meg mindent, mert akkor kerek a föld. Segíts másokon, vagy hagyd, hogy neked segítsenek. Találd meg az igazit, mert ami neked nem tetszik, majd Ő mind belefújtja a nagy rózsaszín ködbe. Nézz vígjátékot, mert az vicces. Olvass viccet, mert attól meg te leszel vicces. Járj közösségbe, legyen az könyvklub, kocsma, hímző szakkör, vagy inkább gyere el a Psziesztára, ahol az idei évben megtudhatod, mi még a boldogság kulcsa.

Hasonló kérdésekre kaphatunk választ, mint hogy mi az a pici plusz, ami sokszor csak akkor jut az eszünkbe, amikor már nincs velünk, és csak délibábként látjuk magunk előtt? Mi az a megfoghatatlan dolog, amiért annyit küzdünk? Mi az, ami nélkül nem érdemes nap mint nap felkelni?

Az előadássorozat az előadások és műhelyek keretein belül fogják taglalni a boldogság kérdéskörét, akár párkapcsolati szempontból Héjj Andreas, vagy társadalmi szempontból Kékesi Márk segítségével. Megismerhetjük közelebbről a pozitív pszichológiát a pécsi intézet személyiségpszichológia szakembere, Kiss Enikő Csilla előadásában. A boldogság vallási vonatkoztatásairól gondolkodhatunk el Pál Feri atya segítségével.

Valamint a függőség és a boldogságkeresés témájában Szemelyáncz János, pécsi pszichiáter fog előadást tartani, és még további elismert és kiváló szakemberek fogják gondolatainkat boldogsággal megtölteni a három nap alatt, mint például Sas István reklámpszichológus és filmrendező, Kőszegi Tamásné Melinda vagy Szondy Máté, Barlai Zoltán, Bodnár Csilla szakemberek.

Az előadások a Pécsi Tudományegyetem Pszichológia Intézetében lesznek mindenki számára meghallgathatók, megtekinthetők, átélhetők. A tanszék hallgatói is bemutathatják eddigi kutatási eredményeiket rövidebb

6

előadásaik keretein belül, illetve a folyosókon a szak kreatív, művészeti kiállítása lesz megtekinthető.

Nemcsak elméleti tudással, hanem személyes élményekkel is gazdagodhatunk a három nap alatt, ugyanis izgalmas terápiás eljárásokba is nyerhetünk betekintést.

Ezek a módszerek a pszichoterápiák gyakorlatias megismerését jelentik. A műhelyeken pszichodráma, zeneés mozgásterápia, kommunikációs tréning valósul meg, ami szintén mindenki számára elérhető lesz. Ehhez nincs szüksége senkinek előzetes pszichológiai ismeretekre vagy tanulmányokra, csupán a részvételükre és lelkesedésükre. Napközben jóga, esténként pedig számos izgalmas off-program várja érdeklődőit. Jó hangulatban szórakoztathat minket az Improvokál remek csapata, de lesz még játékos vetélkedő és Filmklub, szintén pszichológiai témákkal. Az esti programok az egyetemi klubban, a Szenesben lesznek.

A programsorozat 2005-ös újraéledése óta nagy sikernek örvend, hisz tanulságos, ismeretterjesztő, érdekfeszítő és egyben szórakoztató is. Nem csak pécsi érdeklődők látogatnak el a rendezvényre, ugyanis minden évben hatalmas tömegeket mozgat meg. Kortól, nemtől, hivatástól függetlenül, a pszichológia iránti érdeklődés minden idelátogatóban közös, így nagyon jó hangulatban telnek mind az előadások, mind a szünetek is. Idén a boldogság garantált.

7

7

KAPTÁR

KAPTÁR

RICHOLM ORSOLYA

ÁRVAI PÉTER

„AZ OKTATÁS AZ, AMIT A LEGJOBBAN SZERETEK CSINÁLNI” » INTERJÚ DR. GERNER ZSUZSANNÁVAL Németország tiszteletbeli konzuljának nevezték ki karunk dékánhelyettesét, a Német Nyelvészeti Tanszék tanszékvezetőjét. Ennek apropóján beszélgettünk vele újdonsült feladatairól, a hazai német kisebbségről, és arról, mennyi ideje marad így a tanításra.

PécsiBölcsész: Mit gondol, miért eshetett önre a német szövetségi elnök választása?

A PÉCSI MAGYARFINN TÁRSASÁG PB: Hogyan látja a magyarországi német kisebbség helyzetét?

G. Zs.: Ez egy nagyon összetett kérdés. Most az előtt állunk, hogy a rendszerváltás óta először Magyarországon a nemzetiségek kvázi alanyi jogon képviselőt küldhetnének a parlamentbe. Március 21-ig regisztrálni kell magukat a kisebbségekhez tartozóknak, ha szavazni akarnak a nemzetiségi listán. És amennyire én tudom, a magyarországi németek estében a regisztráció jelenleg nem éri el azt az értéket, amivel reális esélyünk lenne akár a kedvezményes kvóta eléréséhez. Ráadásul vannak olyan nemzetiséghez tartozók, akik kikényszerített választásként élik meg azt, hogy az etnikai identitás vállalása mellett az identitásuk egy másik szegmense nem érvényesülhet, mert ha valaki regisztrál a nemzetiségi listán, akkor nem szavazhat pártokra.

Dr. Gerner Zsuzsanna: Amennyire én tudom, ennek több oka van. Egyfelől olyan személyt kerestek erre a posztra, aki az egyetemhez közel áll, ezt indokolja az, hogy a Pécsi Tudományegyetemen aktuálisan 6-700 német állampolgár tanul, zömében az orvosi karon.

Másfelől fontos volt az is, hogy ebben a régióban él a magyarországi német kisebbség nagyjából egyharmada, köztük én is.

Nem gondolom, hogy ez a parlamenti képviselet egy csapásra mindent megoldana, mert például az a nyelvvesztési folyamat nem fordulna vissza sajnos, ami egyébként a magyarországi németeket, de többi magyarországi nemzetiséget is jellemzi.

PB: Mit csinál egy tiszteletbeli konzul? Mik a legfontosabb feladatai?

G.Zs.: A legfontosabb cél a nyelv megtartása volna.

Más magyarországi nemzetiségek képviselői szerint ebből a szempontból előnyt jelent, hogy a német Európában egy viszonylag jelentős nyelv, minden ötödik európai uniós polgár anyanyelve, és a világban is erős pozíciókkal rendelkezik. Illetve ezt segítheti egy erős identitástudat is, hiszen egy kisebbség pozitív önképe mindig nagyon fontos a megmaradás szempontjából, hiszen gátolja az asszimilációt.

G.Zs.: Egy tiszteletbeli konzul feladatai részben adminisztratív jellegűek, hiszen a régióban a német egyetemistákon túl más német állampolgárok is élnek.

Ezek az állampolgárok számos kérdésben fordulhatnak a konzulhoz. Ilyen lehet különböző dokumentumok fordítása, fordításhitelesítés és mindenféle egyéb hivatalos, Németország felé benyújtandó dokumentumok kiállítása. Például a nyugdíjasok kétszer kényszerülnek egy évben igazolni azt, hogy még élnek, és jogosultak a nyugdíjfolyósításra.

A másik nagy feladatkör a Németországi Szövetségi Köztársaság reprezentálása bizonyos eseményeken, amelyek itt a régióban zajlanak. Feladatul adták még, hogy a régióban nem túl erősen reprezentált gazdasági érdekeket, a német vállalatok idetelepítését segítsem és támogassam.

8

PB: Mik lehetnek a magyarországi német kisebbség legfontosabb céljai és kihívásai a jövőben?

PB: Amellett, hogy mostantól tiszteletbeli konzul, és régebb óta dékánhelyettes is, mennyi ideje marad a tanításra, illetve mennyire kényszerül elszakadni attól?

G.Zs.: Nem szakadok el a tanítástól, erre nagyon odafigyelek. Elsősorban azért, mert az összes feladatom közül igazából az oktatás az, amit a legjobban szeretek csinálni. Szeretek a diákok között lenni, ezért választottam ezt a feladatot, és ezért is csinálom huszonöt éve. Az újabb kihívások miatt csak az időbeosztásom lett kissé feszesebb, a tanítás és a kutatómunka iránti elkötelezettségem nem változott.

Amikor barátságról beszélünk, nem biztos, hogy csak a két ember közötti általános jelzőre gondolhatunk. Ez egy olyan kötődési forma, ami ha igen erős, mind a két felet építheti, így nem meglepő, hogy az országoknak is szükségük van támogatókra, akik kulturálisan vagy politikailag társországuk mellé állnak. Szerencsések vagyunk, hiszen finnugor rokonainkkal viszonyunk jó, és ezt az állapotot nemigen lehet elrontani, hacsak hirtelen nem akarnánk lerohanni őket.

Szerencsére Pécsett egyre többen tudnak róla, hogy 1974-ben megalakult a Pécsi Magyar-Finn Társaság, amely az ország egyik legfontosabb magyar-finn központjává vált budapesti társa mellett. A klub lényege, hogy hónapról-hónapra tagjai előadásokat tartanak az aktuális finn ünnepekkel, eseményekkel kapcsolatban, emellett ápolják a két ország közötti barátságot. A társaság igen aktív, törekszik arra, hogy a felnőtteken kívül a középiskolás és egyetemista fiatalokat is bevonja az aktuális eseménysorozatokba, ezzel megnövelve a későbbi érdeklődők számát.

A klub idén ünnepli fennállásának negyvenedik évfordulóját, így májusban színes programok csokrával várják a látogatókat. Anja Haaparanta 2007 óta a táraság elnöke, emellett a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán finn lektor. A társaságról és a finn kapcsolatok fontosságáról osztotta meg gondolatait velünk.

PécsiBölcsész: Miért fontos ápolni a finn-magyar kapcsolatot?

Anja Haaparanta: Már régóta van kapcsolat a finnek és a magyarok között. A nyelvészek megállapították, hogy van köztünk nyelvrokonság, de ez nem a genetikai rokonságot jelenti, hanem egy még különlegesebb kötődést. A finnek és a magyarok jól érzik magukat együtt, pedig mind a két nép igen különböző. Amikor még nemigen lehetett hazánkból elutazni, legtöbbször Finnországba mentek, például a kóruscsoportok a MagyarFinn Társaság keretében, és ott éltek családoknál.

PB: Mi történne, ha megszűnne az együttműködés a finnek és a magyarok között?

A.H.: Már most sokat változott az évtizedek alatt ez az állapot. Az egyetemisták már bárhová utazhatnak ta-

nulmányi utak keretében az Erasmus programmal, így Finnország lassan elveszítette a vonzerejét azzal, hogy már máshova is lehet menni. Fontos, hogy megőrizzük a jó kapcsolatot a két ország között, mivel mindenképpen van mit tanulnunk még a finnektől. A fejlődés ott van a társadalmukban, folyton új dolgok jelennek meg, amiket itt is felhasználhatnánk. A másik fontos elem, ahogyan a finnek a természethez viszonyulnak. Megtanulhatnánk tőlük, hogyan kell védeni a környezetünket, óvni, hogy ne pusztuljon el. A közelünkben sűrűbben lakottak az országok, errefelé jobban kéne odafigyelnünk erre.

PB: Vajon szükség van arra, hogy más, kisebb népekkel is ugyanolyan intenzitással foglalkozzunk, mint a finnekkel?

A.H.: Nemcsak a finnekkel, más népekkel is foglalkoznunk kell. Ugyanolyan fontos, hogy megismerkedjünk különböző országokkal, és megfigyeljük, hogyan élnek, milyen a kultúrájuk. Nemcsak hivatalos, protokolláris szinten, hanem a mindennapi emberi kapcsolatokban.

Nagyon sok közeli ismeretség született a finnek és a magyarok között anno. Amíg finn családoknál laktak, összebarátkoztak, és az évtizedek alatt folyamatosan látogatták egymást, ez a kötődés nem szűnt meg. Sajnos az, hogy minden néppel komolyabb szinten foglalkozzunk, nem lehetséges, inkább csak a nagyobb országokkal. Mi is, itt a társaságban foglalkozunk más népekkel, például az észtekkel. Abban az évben, amikor Tallinn volt Európa Kulturális Fővárosa, megpróbáltuk bemutatni a várost, és időnként nézünk finnugor filmeket.

PB: Fontos, hogy az egyetemisták megismerjék a finn kultúrát?

A.H.: Igen, ez nagyon fontos. Más egyetemeken előfordul a kifejezetten finnekre kihegyezett oktatás, de a PTE-n sajnos évekkel ezelőtt megszűnt a finnugor szak.

Jelenleg is tartok felvehető finn kurzusokat, nyelvórát, van, amely a filmekről szól, van, amelyik a kultúráról.

Támogatnám azt a kezdeményezést is, hogy más népekről is tartsunk órákat, sőt, szívesen meghallgatnám őket.

9

9

KAPTÁR

KAPTÁR

MATUZ ANDRÁS

BAKURETZ BONNIE

A BÖRTÖNBŐL JÖVÖK Négy fal, egy ágy, szekrény, rácsok, szögesdrót és biztonsági kapuk. Bezártság és várakozás. Semmi sem nyílik magától. A börtön falai közti teret titkok, feltárt tények és kavargó érzelmek töltik meg. A rabok várják a szabadság pillanatát, de az óra pokolian lassan ketyeg.

A Baranya Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetében csoportos körbevezetésen vagyunk a pécsi pszichológusnapok, azaz a Pszieszta rendezvény keretein belül.

Bejutni nehéz, ebből sejthetjük, hogy kijutni sem lehet könnyű. Juhász Szabolcs, a pécsi börtön pszichológusa vezet minket körbe, nélküle nagyon könnyen eltévednénk. A kíváncsiság mindenkit erősen hajt. Sajnos a bűnbe esés is, így sokan vannak a cellákban. Sőt annál is többen, hisz túltelítettség van a felnőtt korúak büntetés-végrehajtási intézményében. A 97 fős befogadóképesség nem elég, mert átlagosan 150-200 rab tartózkodik a börtönben. A nagy felújítások részben a férőhelyek bővítésének érdekében valósulnak meg, így még legalább további 24 rabot szállásolhatnak el, de ez nem lesz elég a későbbiekben sem. Az itt lévő rabok nem feltétlenül bűnözők, olyanokat is találunk, akik pénzbírságaikat ülik le, balesetet okoztak, esetleg drogfogyasztásért vagy láthatósági mellény viselésének elmulasztása miatt kell itt lenniük. Részben ez is okozza a börtönök túltelítettségét.

Pszichológus és református lelkész is található az intézményben. A pszichológus, Juhász Szabolcs fő célja, hogy feltérképezze a lehetséges krízishelyzeteket, ugyanis a szabadságvesztés jelentős pszichés megterheléssel jár. Feladata, hogy egy újonnan érkező rabnak a személyiségét megfigyelje, bemérje annak lelki kiegyensúlyozottságát, valamint megbecsülje, hogy mennyire lesz kiszámítható ebben az új helyzetben, környezetben. Ez az állapotfelmérés kulcsfontosságú lehet minden beérkezett személy esetében. Számos személyiségvizsgálat és terápiás ülés megkönnyítheti az öngyilkossági hajlamokkal rendelkező rabok kiszűrését is.

A beszélgetések és a tesztek során Juhász Szabolcs megismeri a fogvatartottakat abból a szempontból is, hogy a börtönhierarchiában milyen szerepet fognak betölteni. A magas biztonság ellenére a börtönön belüli erőszak még mindig elő szokott fordulni, ezt próbálják kiküszöbölni pszichoterápiákkal. Igaz, az erőszak megfékezésének számos eszköze van, annak csak egy sze-

10

lete a pszichológusi beszélgetés. Egy új rab, főleg ha testi erőnléte láthatóan gyenge, nagy valószínűséggel alsóbb posztokat tölt be a hierarchiában, de a pszichológus segítségével könnyen megtalálhatják a személyisége erősségeit, amivel a börtönben könnyebben éli majd meg a hétköznapokat.

Jó magaviselet esetén kertészkedéssel, takarítással vagy egyéb apróbb munkákkal foglalhatják el magukat, illetve jelenleg a felújításokból is kivehetik a részüket.

Nemcsak az efféle munkálatokban vehetnek részt, hanem a nekik szervezett rendezvényeken is, ahol általában egy-egy híresség szórakoztatja őket. Ünnepnapi rendezvényeket ők maguk is lelkesen szerveznek, színdarabot próbálnak, verselnek vagy a kreatív kör tagjai.

Sokan itt a börtönben végeznek el egy-egy osztályt is, ugyanis tanulásra is van módjuk, rendszeresen járnak be a börtönbe önkéntesek, akár tanítani, akár korrepetálni. A foglalkozások, a tanulás és a terápia sokaknak segít abban, hogy később, amikor kikerülnek a börtönből, jobb útra térhessenek, és ismét be tudjanak illeszkedni a társadalomba. Ám a szabadulók körülbelül 40 százaléka vissza is tér a börtön falai közé.

CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK » ERASMUS ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ Az Erasmus programon már csak azért is megéri részt venni, hogy lásd, milyen közel állnak hozzád a barátaid. Hosszú, jóleső beszélgetések zajlanak közted és szeretteid közt a tervekről és érzésekről, sőt még talán egy kis nosztalgia is belefér. „Gondoltad volna 10 éve, hogy fél évet Ausztriában fogsz tanulni?” – hangzott el a kérdés nem is egyszer. A válasz persze mindig egy enyhe mosollyal kísért „nem” volt.

a „Gyöngyvirágos kékibolya…” kezdetű népdalt, illetve amikor az említett szavak mellé a következőket írtam fel: szerelem, jóindulat és megbocsátás.

Ha a szobatársával nem is jön ki jól az ember, a többi erasmusossal ez könnyedén sikerülhet. Fantasztikus élményt jelentettek azok az esték, amikor a közös konyhát megtöltötték a csehek, horvátok, németek, olaszok, spanyolok, szlovákok, szlovének, törökök és egy magyar srác. Eleinte ezek az esték azzal teltek, hogy órákon át bizonygattam azt, hogy az otthonom nem a Mars és nem Közép-Afrika (a nyelvi különbségek miatt), ám később rátértünk a lényegre: koccintással szenteltük meg a nemzeteink közti örök barátságot. Ha kaptam volna még pár hónapot, Felvidéket is visszaszerzem.

Mindez jól hangzik, igaz? Persze, hogy igaz, hiszen a kedves olvasó még nem gondolt bele mindennek az árnyoldalába. Mert bizony egyszer eljön a búcsú és a távozás ideje. Négy és fél hónapon keresztül nap mint nap együtt léteztem ezekkel az emberekkel, együtt fedeztük fel a várost, utaztunk el csodálatos helyekre, és kötöttünk eufórikus emlékeket mindenhez.

Legyőztük a nyelvi, kulturális akadályokat, hogy megismerjük egymást és jól szórakozzunk. Rávettem tíz nyámnyila külföldit, hogy megszeresse a pálinkát. Rávettek arra, hogy örömmel igyam a horvát löttyüket. A török-amerikai srác pedig életében először hányt mindezektől, a reakciója mégis csak ennyi volt: „Ugye még mindig szexinek tartotok?”

A nyomasztó falak elhagyása számunkra is megkönynyebbülést okozott. A rácsok, a biztonsági kapuk és a felfegyverzett őrök komoly hatást tettek ránk. Bele se lehet gondolni, hogy évek eltelte után milyen érzés lehet megtapasztalni a szabadságot, ami a rabok számára már inkább emlék, mint alapvető jog. Három órás látogatásunk során hatalmas élménnyel gazdagodtunk, de talán este, otthon, amikor érezzük a melegséget, a nyugalmat és a biztonságot, sokkal nagyobb értékként tekintünk saját szabadságunkra és életünkre, mint ez előtt.

Az úti cél tehát a fent említett sógoraink országa volt.

Sokan támadtak azzal, hogy 700 km alatt nem is Erasmus az Erasmus, de nem tántorítottak el. Így a német-, illetve angoltudásomat is kellőképpen magas szintre fejleszthettem, mialatt gondosan megtelített laposüveggel a kabátom zsebében száguldottam a sípályán. Továbbá az sem volt hátrány, hogy reggelente két 2000 méter feletti hegycsúcs kacsintott vissza rám a hósapkái alól, bár bevallom, ez a vizsgaidőszakban néha inkább heccelésnek tűnt.

A nap efféle bravúros indítását még az sem ronthatta el, hogy általában a vártnál egy órával korábban ébredtem a cseh szobatársam éneklésére, aki egyébként a „félelem”, „zsarnokság” és „gyűlölet” szavakat írta a falra, mert Slayer rajongó volt. Neki, véleményem szerint, kellő találékonysággal vágtam vissza, amikor a zuhany alatt az elvártnál két hanggal lejjebb énekeltem

Az elválás pillanatát körülbelül azokhoz a traumákhoz tudnám hasonlítani, amelyek után ismétlődő perisztaltikus mozgásokat végez az ember a zuhany alatt. Én nyilván nem cselekedtem így, bár a kissé elégikus tartalom elárul, noha nem feltétlen társul rezignált hangnemmel. Az utóbbi azonban egy csöppet átjárja a levegőt, ha azokra az emberekre gondolok, akik nagy hibát vétettek, és szerelembe estek a pár hónap alatt. Az ő helyzetüket – mert hogy akadtak ilyen meggondolatlanok – elképzelni sem tudom. Láttam sírva összeborulni egy spanyol csajt egy olasz sráccal, de akkor éppen el kellett rohannom. Akaratom ellenére.

Tudom, kicsit cinikusnak tűnhetek, amiért így tekintek vissza életem egyik legcsodálatosabb és legmeghatározóbb időszakára. Nem is szeretném eltántorítani azokat, akiknek vannak efféle indíttatásai. Sőt, csak bíztatok mindenkit, hiszen az Erasmus többet ad, mint kiváló lehetőség a nyelvi és szakmai tudás fejlesztésére. Ezenfelül felejthetetlen élményeket, teljes önállóságot (ha még hiányzik), fontos élettapasztalatot, és ami a leglényegesebb, éltre szóló barátokat ad.

11 11

KAPTÁR

KAPTÁR

CZISZER MARIETTA

„AZ ÉLETEM ÖSSZEFORRT INDIÁVAL” Kiváló jazz-zenész, indológus és történészhallgató, huszonnégy évesen már háromszor járt Indiában. Ferenczi Roland a PTE egyik büszkesége, aki egy interjú keretében mesélt utazási élményeiről, a keleti világszemléletről, és arról, milyen hasonlóságok fedezhetők fel a hinduizmus és az európai vallásosság között.

PécsiBölcsész: Mivel foglalkozol tulajdonképpen?

Ferenczi Roland: A Pécsi Tudományegyetem Ókortörténeti Tanszékének mesterképzésén vagyok történelem szakos, végzős hallgató. Itt az ókori indo-mediterrán kereskedelmi kapcsolatokkal foglalkozom, a kereskedelmi

CZISZER MARIETTA

csatornák tükrében vizsgálom az interkulturális érintkezéseket Kelet és Nyugat között, ezzel együtt a dél-indiai kereszténység és zsidóság gyökereit is, a szakdolgozatomban pedig a rómaiak megtelepedését vizsgálom a tamil források tükrében. Ezzel párhuzamosan az ELTE Indoeurópai Nyelvtudományi Tanszékének vagyok indológia szakirányos hallgatója. Ott szanszkrit, hindí és páli nyelveket tanulok.

PB: Miért éppen India?

F.R.: Ez az egész India-dolog 17-18 évesen jött, és először valamiféle istenkereső mentalitásból fakadt. Olvasni kezdtem, főleg tibeti buddhizmussal kapcsolatos dolgokat, később megláttam ennek a gyökereit, amelyek Indiáig vezettek, amibe nem volt nehéz beleszeretni, de az indiai klasszikus és a karnatikus zenékbe sem, amelyek tovább mélyítették a vonzalmamat.

PB: Miket éltél meg a mostani utazásodon?

F.R.: Most jártam harmadszor Indiában, ez alkalommal egyedül. A célom az volt, hogy eljussak Bangaloreból Keralán át Pondichérrybe, az École Francaise d’Extreme-Orient (EFEO) kutatóintézetébe, hogy megtanuljam a Pallava grantha írásrendszer olvasását, amit a dél-indiai Pallava királyok vésettek a templomfalakba szanszkrit és prákrit nyelveken. Célom volt, hogy kutassak, konzultáljak az ottani kutatókkal, de közben az is terv volt, hogy körbeutazzam Tamil Nádu híres vaisnava és saiva templomvárosait, és megpróbáljam a tanulmányaim alapján a falakon, in situ olvasni ezeket a feliratokat. Ezeket a terveimet sikeresen teljesítettem.

Még Pondichérrybe érkezésem előtt egy hét alatt sikerült újra bejárni Kerala államot, sok érdekes helyre eljutottam, minden éjjel máshol kellett szállást találni.

Egyszerű öltözékben, egy hátizsákkal a hátamon vágtam neki Dél-Indiának. Pondichérrybe végül egy 16 órás buszúttal jutottam el Thiruvananthapuramból, ami nem annyira a távolságot, inkább a mérsékelt sebességet jelzi, hiszen sokan, állatok és emberek egyaránt közlekednek az utakon.

PB: Mi volt a legemlékezetesebb élményed?

F.R.: Ha a legszebb élményeim közül kell válogatnom, akkor egy zarándoklatról kell szót ejteni. Kutatásaim végén felkerestem India egyik legszentebb zarándokhelyét, Tirupatit, ettől nem messze találjuk Tirumalát, India egyik legnagyobb, infrastruktúra tekintetében legjobban kiépített és talán legtisztább szent zarándokhelyét.

Az egész hely szakrális origójában egy szent Visnutemplom áll, amelynek belső oltárában lakik Tirupati Báládzsí, az istenség.

12

A hindu templom ténylegesen is az isten lakhelye. Ilyenkor a zarándokok, az oltárnál közvetlenül az istennel kerülnek szemkontaktusba. A múrtí nem egy egyszerű szobor vagy bálvány. Ezeket a szobrokat külön erre képzett mesterek készítik, szigorú szabályokat betartva, majd egy meghatározott rítussal invitálják meg az istenséget abba. Több tízezer zarándok érkezik ide naponta, nekem is 6-7 órát kellett várnom, hogy a belső szentélyt megtekinthessem. Összezsúfolva több száz hinduval kígyóztunk az oltárig, az intim szférám gyakorlatilag megszűnt létezni, de a találkozás mindent felülmúlt.

PB: Mik a legfontosabbak, amiket elmondanál Indiáról, a hinduizmusról egy laikusnak?

F.R.: Ez egy bonyolult kérdés, talán kezdjük a hinduizmussal. Alapvető elemei a lélekvándorlás rendszere és a karma-tan. A karma egyfajta logikus és abszolút világtörvény, ami talán egyszerűen azt jelenti, hogy a mostani cselekedeteinkkel meghatározzuk azt, hogy mi történik a jövőben. Az erőszakmentességre való törekvés, ahinszá is fontos attitűd. És látunk egy másfajta idő- és térszemléletet, a történelem és világkorszakok ciklikusságát, a pusztuló és születő világok rendszerét.

A mostani világkorszak, a Kali-juga, például ebben a sorban a legborzalmasabb, de hát ugye elég csak körülnézni manapság.

Meggyőződésem, hogy a hinduizmusnak, akárcsak a kereszténységnek a szeretet és istenszeretet áll a középpontjában. Ezzel együtt a hinduizmus nem is anynyira klasszikus értelemben vett vallás, viszont igen tág rendszer, decentralizált, nincs központi szervezete, így aztán ahány ház, annyi szokás. Sok különböző ösvényen halad egy meghatározott irányba, miközben szent szövegek, kommentárok, szent helyek a mai napig születnek.

PB: Miben különbözik az indiai és a magyar kultúra?

F.R.: A vallás kérdése például annyiban, hogy itt is nyilván sok olyan ember van, aki megéli személyesen is, minden nap a vallásosságát, de ahogy én észrevettem, a nagy többségnek van egy magánélete, és van egy ettől valamiképp független rituális praxisa, amit a templomban folytat, ünnepnapokon, vasárnapokon. A hinduk egész életét áthatja valamiféle vallásos szemlélet. Sokszor az emberek homlokáról is leolvashatjuk, hogy mely isten követői, de a riksára festve, a buszokon, az újságokban, az emberekkel beszélgetve az istenek mindenhol jelen vannak. Azért sajnos ma a helyzet változóban van, az elvárosiasodott indiai társadalom megpróbál felzárkózni, lépést tartani a Nyugattal. Indiában is sok helyütt tapasztalhatjuk már a hagyományok háttérbe szorulását.

Emellett Indiában a hinduk egy jelentős része vegetáriánus, ami az élet tiszteletéből, az élőlények szeretetéből fakad. Ott nemcsak a tehén szent, hanem az élőlények általában.

PB: Milyen hasonlóságok vannak a kereszténység és hinduizmus között?

FR: A kereszténységben egyistenhit van, a hinduizmus is hajlik afelé, hogy a különböző imádati formák ellenére valamiféle egységes abszolútumot lásson a hierarchia csúcsán. Amikor valaki az egyik istennek áldoz, akkor valamiféleképpen a többi istennek is, és gyakorlatilag a Legvégsőnek is. Sok hindu szerint például az ember szívében is isten lakozik, erre is egyfajta oltárként tekinthetünk.

PB: Van olyan sajátosság, amit átvehetnénk az indiaiaktól, vagy esetleg az indiaiak a magyaroktól?

F.R.: Amit az indiaiakban nagyon becsülök, az a türelem. Végtelenül türelmesek még akkor is, ha épp valaki bejelenti, hogy a vonat, amin ülnek, 2-4-6 órát késik. Őszinte és természetes náluk a szemkontaktus szerepe is a mindennapi kommunikációs helyzetekben. Ugyanakkor fontosnak tartanám az isteni gondviselésbe vetett hitet.

Amit esetleg ők vehetnének át… Például a tudományos képzés színvonalának emelését, főként a humántudományokban. A műemlékvédelem helyzete valószínűleg nyugati hatásra némileg javulhatna. Amit én legutóbb adhattam Indiának az a hindí nyelv napján történt. Az indiai nagykövetségen léptünk fel egy indológus barátommal, és hindí nyelven magyar népdalokat énekeltünk, kissé újszerű zenei kontextusban.

PB: 24 évesen mindezt megélni nagy teljesítmény, honnan veszed ehhez az inspirációt?

F.R.: Csak csinálom, és kész. Az elmúlt években anynyira megszerettem Indiát, hogy szinte mindent alárendelek annak, hogy a megismerésében és kutatásában előrébb jussak, az életem gyakorlatilag összeforrt Indiával. Az inspirációt valószínűleg odafentről kapom, de persze az egyetemeimről, barátaimtól, családomtól is sok segítség érkezik. Alapvetően van egy küldetéstudat bennem, szeretnék a következő évtizedekben a nemzetközi tudományos életbe becsatlakozni India kutatásával, ez inspirál arra, hogy minőségi munkát végezzek, és eredményeimet átadjam azoknak, akiket érdekel és foglalkoztat India csodálatos világa.

13 13

KAPTÁR

KÖZTÜNKSZÓLVA

BORSIK TAMÁS

CZISZER MARIETTA

BUSZRA PÉCS!

„MINDEGY, KI VAN KORMÁNYON, UGYANÚGY MENNI FOG A LOPÁS-CSALÁSHAZUDOZÁS”

» FONÓDÓ HÁLÓZAT FEBRUÁRTÓL A Tüke Busz komoly reformmal kezdte az évet, február elsején bevezették az új vonalhálózattal és menetrenddel járó fonódó hálózatot. Árki Sándor, a cég vezérigazgatója elmondta, elengedhetetlen volt, hogy hozzányúljanak a több évtizede érvényben lévő, elavult rendszerhez, hiszen a fizető utasok száma évről évre csökken. Fő célnak az új hálózat kialakításánál azt tűzték ki, hogy a Pécs peremvidékein élők egyszerűbben, átszállások nélkül, a jelenlegi járatsűrűséget megtartva eljuthassanak a belvárosba, illetve hogy mindezt a kiadások növekedése nélkül sikerüljön megoldani. Hogy az új szisztéma mindenkinek megfeleljen, egyrészt a civilek, másrészt a Pécs és Térsége Közösségi Közlekedéséért Egyesület segítségét kérték.

Az egyeztetések már tavaly elkezdődtek. A célok elérésének fő eszköze természetesen a járatok összevonása, ezáltal hosszabb vonalakon és többségében sűrűbben közlekednek a buszok.

Vegyük át, hogy egyetemista szemmel mely vonalak átalakulása lehet fontos. A régi 2-es funkcióját ezentúl a 2-es és a 2A látja el közösen, pár perccel lerövidítve ezzel a buszmegállóban ácsingózást. A 21-es teljesen eltűnik, helyette a 22, 23, 23Y, 24, 122, 123 vagy 124es számozású buszokat kell keresnünk. A 27-essel utazóknak is új rendszert kell betanulniuk, kedvenc járatuk ezentúl ritkábban közlekedik majd, cserébe a 25, 26 és 28-as számú versenyzők biztosítanak összességében sűrűbb menetrendet. A 30-as programja is szorosabb lett hétköznapokon és hétvégéken egyaránt.

Buszmegállók terén is beszélhetünk néhány új belépőről és névváltozásról is. Gyárvárosi iskola helyett Gyárvárosi templomnál, Sportiskola helyett Kulturális Központnál, Vízmű helyett a Tettye Forrásháznál, Szántó Kovács János utca helyett pedig Nendtvich Andor út / Ybl M. útnál várhatjuk majd a buszunkat többek között.

Az új megállók mezőnyében olyan neveket említhetünk, mint a PMFC Stadion, az Alexandra vagy a Bázis út.

Az említett újításokon kívül (amelyekre egyébként nyomtatott formában, a Tüke Busz honlapján és a járatokon a hangosbemondót igénybe véve fokozatosan készítették fel az utasokat) több különlegességnek számító extrával igyekeznek még magasabbra emelni a közlekedés színvonalát a tükések. Ilyen az Uránvárosban hamarosan bevezetésre kerülő dinamikus, full LED utastájékoztató tábla, az egyelőre 6 darab autóbuszon bevezetésre kerülő utasszámláló infrakapu, illetve a járművek nyomon

14

követhetőségének lehetősége mobil és internetes alkalmazás segítségével. A március 31-én záródó fejlesztési projekt részeként pedig a buszokon történő, újításokat közlő utastájékoztatás hangokkal is kiegészül, ezek biztosítására ismert pécsi színművészeket kértek fel, így hamarosan Stubendek Katalin, Györfi Anna és Stenczer Béla hangjával kísérve zötykölődhetünk.

A bérletrendszeren is újítottak egy aprót, a kisgyermekes bérlet, nem meglepő módon, a különféle gyermektámogatásokban részesülő anyukák számára nyújt majd segítséget.

A menetrend bevezetése nem ment problémamentesen, a morgolódó hangok főleg a 21-es eltörlését és en bloc a 20-as járatcsoport menetidejét kifogásolják.

Ezek főleg a Szántó kollégiumtól a Zsolnay Negyedig közlekedő hallgatókat érinti, hiszen az új járatok közül egyik sem megy el a Zsolnayig, így a kollégisták vagy elmásznak a Mecsek Áruházhoz, hogy fogjanak egy 2-est, 2A-t, 4-est vagy 4Y-t, vagy pedig a 25-26-28-as csoport meglehetősen hektikus menetrendjét tanulják be. Az utasok tájékoztatását tekintve is van még hová fejlődnie a Tükének, az előzetes sajtóközlemények és nyomtatott tájékoztatók ellenére zavarodottság vehető észre az emberek között, ezen pedig az olyan esetek sem segítenek, amikor az interneten fellelhető menetrend jelzése ellenére a busz 20 perc késéssel érkezik meg a megállóba.

Az észrevételekre reagálva a Tüke Busz kijelentette, hogy átdolgozzák a 20-as és a 60-as járatcsoport rendszerét is. Ezek a változtatások valószínűleg márciusban lépnek életbe, addig nem tehetünk mást, mint igyekszünk alkalmazkodni, ezzel lenyelve pár békát.

A parlamenti választások közeledtével felmerült bennem a kérdés, vajon saját nézeteim mennyire egyeznek a környezetemben élőkével. Kiemelkedő figyelemmel fordultam egyetemista társaimhoz, megkérdezve, ők mit gondolnak a mai magyar politikai helyzetről, milyen kilátásaik vannak a választásokkal kapcsolatban. Egyáltalán milyen hatással voltak ránk a szüleink?

Vajon mennyire befolyásolnak minket a szüleink politikai nézetei?

Gyermekkoromban sokszor hallottam édesapámat politizálni. Akkor még hallgattam a véleményére, meg sem kérdőjelezve őt. De ahogy telt-múlt az idő, és kinyílt számomra a világ, egyre inkább eltávolodtam az ő álláspontjától, és kialakítottam a saját, független világnézetemet. A megkérdezettek több mint felére is igaz ez: nem igazán befolyásolja őket a szüleik politikai állásfoglalása. Csupán néhányukra hatott nagymértékben az otthoni szféra, de többségükre leginkább a kapott szemléletmód és értékrend a meghatározó, semmint konkrét párt családi kampányolása. Akadt olyan, aki a családjával szembemenően vélekedik, pont azért, mert otthon a politikai szerepvállalás és véleményformálás ellenszenves módjával ismerkedett meg: ócsárolás, mindig a másik hibáztatása.

mányra kerülni, ugyanazt fogjuk kapni. Van olyan ismerősöm, aki tájékozatlansága miatt egyáltalán nem akar belefolyni a politikába. Többször úgy tűnt, hogy van, aki úgy érzi, már a szavazástól maga is mocskossá válik. A megkérdezettek harmada minden negatív tapasztalata ellenére részese akar lenni a döntési rendszernek, de még bizonytalan a választani kívánt jelölt és párt kérdésében. Egy húszéves BTK-s hallgató az alábbi módon fogalmazta meg aggályait: „Úgy érzem, az egyik kutya, a másik eb, és senki nem hozza meg az országnak azt a várt fellendülést, amire évek óta szükség lenne.

Olyan plakátokat készítenek, melyekkel nem magukat reklámozzák, hanem másokat becsmérelnek. Számomra ez teljesen elfogadhatatlan.” Mindezekből kiderül, hogy többnyire megvan a fiatalokban a felelősségvállalás érzése és a vágy a változás után, de egyben a bizonytalanság és elhatárolódás is a jelenlegi pártokkal szemben. A leadott voksok szétaprózódnak, kevesen gondolják úgy, hogy egy adott párt lenne a legjobb választás 2014-ben.

Mi a véleményed a fiatalok politikai aktivitásáról? „Nemcsak a fiatalokra, hanem általánosságban a magyarokra jellemző a közöny és tájékozatlanság. A szavazásokra sokan nem mennek el, majd elégedetlenkednek az eredmény miatt” – mondta el egy huszonkét éves hölgy, akinek a véleményét ismerőseim és ismerőseim ismerőseinek döntő többsége osztja, az egyetemisták inkább rossz véleménnyel vannak társaikról: tudatlanok, nem naprakészek, és ennek köszönhetően közönyössé válnak és elhatárolódnak a politikától. Legtöbben így vélekedünk. Alig akad olyan, aki úgy gondolja, a fiatalok legalább fele, főleg aktívan figyeli, esetleg részt vesz a politikai életben.

Végezetül megjegyzendő, hogy nem mutatható ki egyértelmű kapcsolat a megkérdezettek válaszai és társadalmi hátterük (neme, kora, egyetemi karja) között. Az viszont elmondható, hogy amíg belesüppedünk a jóleső közönybe, mondván, mások sem tesznek semmit, vagy lustaságból nem mélyedünk el saját országunk működési rendszerében, addig nem lesz változás. Nyitnunk kell egymás felé, kilépni a felelőtlen nemtörődömségből, hogy a szavazástól való tartózkodásnál hatásosabb módon legyünk befolyással saját jövőnkre.

Mi fiatalok, mennyien veszünkrészt a 2014-es parlamenti választásokon?

Szinte minden negyedik, akit megkérdeztem, egyáltalán nem kíván részt venni a választásokon. Sokan nevetségesnek és vérlázítónak tartják, amit Magyarországon politikának hívnak. Ők úgy érzik, nincs kire szavazni, mert mindenkiben csalódtak, és mindegy, ki fog kor-

15 15

KÖZTÜNKSZÓLVA

KÖZTÜNKSZÓLVA

ÁRVAI PÉTER

A VÁLASZTÁSI RENDSZEREK HATÁSAI Az előző oldalon vázoltak persze csak akkor nyernek értelmet, ha tudjuk, hogy mennyire eltérőek a különböző választási rendszerek hatásai, mennyire másképpen csapódik le, használódik fel egy szavazat egy arányos és egy többségi rendszerben.

Az egyszerű többségi rendszer egyik legadekvátabb következménye, hogy nem nyújt arányos képviseletet.

A vesztesre leadott szavazatok egyszerűen elvesznek, kettőnél több jelölt esetén pedig könnyen előfordulhat, hogy az elveszett szavazatok a leadott voksok nagyobbik részét képezik. Az egyéni kerületi rendszerben országosan az a párt nyeri meg a választásokat, amely a választókerületek abszolút többségében képes a relatív szavazattöbbség megszerzésére.

Ez pedig azt jelenti, hogy a győztes párt mögött nem feltétlenül áll a társadalom nagyobb része, hiszen, maradva a korábbi példánál, szélsőséges esetben akár az is elegendő, hogy minden szavazókörben 34%-ot érjen el a párt jelöltje, és ezzel az összes parlamenti mandátumot megkapják. Ezeken túl a pszichológiai hatás miatt (félelem az elvesztegetett szavazattól) a választók nagyobb arányban szavaznak a nagy pártokra, abban bízva, hogy így a voksuk mindenképpen mandátumot ér majd.

Ebből fakadóan pedig a többségi választási rendszerekben általában nagyon stabil kormánypárt születik, gyakran minősített törvényhozásbeli többséggel. Amennyire pedig pozitív hatással van ez a nagy pártokra, annyira sújtja a kisebb, különösen a radikális pártokat. Az ilyen választási rendszerek előnye, hogy erős kormánytöbbség jön létre, a kormányzati stabilitás tehát magasabb, a rendszerkritikus pártok esélyei alacsonyak, ezzel pedig mérsékli a politikai versenyt.

Hátránya ugyanakkor, hogy sok esetben aránytalan képviseletet teremt, és parlamenti többséget adhat a társadalomban kevésbé támogatott pártoknak is. Arra kényszeríti a szavazókat, hogy ne a számukra legszimpatikusabb, hanem a legesélyesebb pártra szavazzanak. Illetve fontos még kiemelni, hogy bár a területi kisebbségeket jól kezeli, a nem területi (például vallási) kisebbségeket elnyomja.

ÁRVAI PÉTER

Az arányos választási rendszer alkalmazásából meglehetősen fragmentált pártrendszerek születhetnek. Az elaprózódott pártrendszerből pedig sok, kisebb frakcióból álló parlament következik. Ennek előnye, hogy sokkal plasztikusabban jelenik meg a választói akarat a szétosztott mandátumokban, hiszen a kevesebbek által támogatott kis pártok is kaphatnak képviselői helyeket.

Negatívuma ugyanakkor, hogy állandó a koalíciós kényszer, ráadásul potenciálisan kettőnél több párt összefogására van szükség a kormányalakításhoz, ami destabilizációs tényezőként jelenik meg a politikai rendszer egészére nézve. Ezekhez képest semleges következmény, hogy az arányos választási rendszer kevésbé őrzi a status quot, változékonyabb a pártrendszer, az új vagy kisebb pártok pedig könnyebben érnek el sikereket.

Az tény, hogy mindegyik választási rendszer a nagyobb pártoknak kedvez. A választási rendszerek (a hozzájuk kapcsolódó pszichológiai és mechanikus nyomásokkal közösen) csökkentik a politikai jelöltek – pártok számát. Azért van ez így, mert a társadalom tagjai többnyire fel tudják mérni, melyik pártoknak van a legnagyobb támogatottságuk, és mivel szavazóként (félve a már sokat emlegetett elvesztegetésétől) és politikusként (a valószínűbb mandátum és ezáltal a valószínűbb megélhetés miatt) is az esélyes, tehát nagyobb pártok mögé akarnak beállni, mindegyik választási rendszer bizonyos mértékig a stabilizáció felé hat.

(Az írás alapját a magyar politikatudomány egyik legjobban használható könyve, Enyedi Zsolt és Körösényi András Pártok, pártrendszerek című munkája adta)

MI TÖRTÉNIK A SZAVAZATODDAL? Mióta az állampolgári státusz, melyhez a szavazójog kötve van, nem egy szűk elit privilégiuma, azóta a hatalmat a nép közvetett úton, választott képviselőkön keresztül gyakorolja, hiszen nehézkes lenne több millió fős parlamentet fenntartani. Magyarországon ez azt jelenti, hogy a közel nyolcmillió választópolgár (ideális esetben) közel nyolcmillió szavazatát kell konvertálni 199 képviselői mandátummá. Hogy ez pontosan milyen metódus és milyen elvek mentén zajlik, ezt tartalmazza a választási rendszer.

Itt válik a történet érdekessé, ugyanis választási rendszerből nincs országonként két ugyanolyan, ráadásul a rendszer „nem semleges technika”, tehát különböző fajtájú választási rendszerek különböző fajtájú pártok számára előnyösek vagy hátrányosak. A szavazópolgár csak azt tudja befolyásolni, hogy kire adja le a szavazatát, de az, hogy ez a szavazat milyen módon és mekkora mértékben befolyásolja a parlamenti helyek elosztását, az a választási rendszertől függ. Ezeket fogjuk most nagy vonalakban áttekinteni.

ja, hogy egy választókerületben egyetlen nyertes van, és egyetlen parlamenti férőhelyet lehet elnyerni. Ezzel szemben az arányos választási rendszerben egy választókerületben több mandátumot osztanak ki. Ebből fakadóan nem az egyes jelöltekre kell szavazni, hanem a pártok által összeállított listákra. A különbség egy gyakorlati példán keresztül fogható meg jól: képzeljük el, hogy az adott választókerületben „A” párt jelöltje 66%os eredményt ér el, „B” párt jelöltje pedig 33%-ot. Ebben az esetben, egyszerű többségi rendszer esetén „A” párt jelöltje jut csak be a parlamentbe. Ha viszont arányos metódust használunk, és, mondjuk, három parlamenti helyet osztunk szét a választókerületben indult pártlisták között, akkor „A” párt két jelöltet delegálhat a törvényhozásba, de „B” pártnak is jut egy hely.

Látható, hogy a két rendszer – alapvető elméleti különbségeik miatt – a két szélsőséget jelentik. Éppen ezért vezették be számos országban a vegyes választási rendszereket. Nem meglepő módon itt az összes kiosztható mandátum egyik része arányos, másik része pedig többségi elven van kiosztva (általában közel egyenlő arányban). Ilyenkor a választó „kétszer szavaz”, egyrészt az egyéni kerületi jelöltre, másrészt a területi (megyei, regionális vagy országos) pártlistára. Magyarország is ezen országok közé tartozik: az idéntől (a kisebbségi szószólókat nem számítva) 199 fősre apadó parlament 93 székét osztják szét az országos listán elért eredmény alapján, a maradék 106 hely sorsáról pedig egyéni választókerületekben döntünk majd.

Választási rendszerből alapvetően három nagy típust különböztetünk meg, ezek a többségi, az arányos, illetve a vegyes rendszerek. A legrégebbi és legegyszerűbb módszer az egyszerű többségi, ami annyit jelent, hogy az országot felosztjuk a parlamenti helyek számának megfelelő választókerületre, és amelyik jelölt a legtöbb szavazatot kapja az adott kerületben, az bejut a parlamentbe. Itt tehát nem pártokra szavazunk elsősorban, hanem a pártok jelöltjeire. Ennek hátránya, hogy három jelölt indulása esetén akár 34%-os eredménnyel is parlamentbe lehet kerülni, tehát úgy nyerhet valaki, hogy a szavazók kétharmada másra szavazott. Ezt a második forduló bevezetésével próbálták általában kiküszöbölni: ha valaki az első körben nem szerzi meg az összes leadott szavazat több mint felét, akkor a két legtöbb szavazatott szerzett jelölt „továbbjut” a második fordulóba, ahol már csak ők versenyeznek, így garantált az abszolút többség a győztes jelölt számára.

Az arányos rendszerek egészen más oldalról közelítik meg a kérdést: a fent ismertetett rendszer kiindulópont-

16

17 17

KÖZTÜNKSZÓLVA

KÖZTÜNKSZÓLVA

ÁRVAI PÉTER

BOGDÁN ERIK

„A NEHEZÉN MÁR TÚL VAGYUNK”

FÓKUSZBAN AZ OKTATÁS ÉS A MUNKAHELYEK

» INTERJÚ DR. HOPPÁL PÉTERREL

» INTERJÚ AZ MSZP PÉCSI JELÖLTJÉVEL

A választásokra készülve tettük fel kérdéseinket a Pécsett induló jelölteknek. Dr. Hoppál Péter, a Fidesz szóvivője, és a pártszövetség helyi választókerületi elnöke válaszolt kérdéseinkre.

A Magyar Szocialista Párt pécsi frakcióvezetőjével, országgyűlési képviselőjével; Tóth Bertalannal készítettem interjút.

PécsiBölcsész: Önt mi motiválta abban, hogy a politikát válassza, és miért a Fideszt választotta?

PécsiBölcsész: Mi motiválta arra, hogy a politikával foglalkozzon?

Dr. Hoppál Péter: Pedagógusként a fiatal generációk tudásának növelése, a fiatalok segítése és tanítása vonzott, reformátusként az erkölcsi és keresztény normák szerinti életvitelt követem, a politikát pedig azért választottam, hogy még több embert tudjak közvetve és közvetlenül is segíteni. Úgy hiszem, a Fidesz ma Magyarországon az a szövetség, amely igazán képes hatékonyan képviselni az ország és a polgárok érdekeit.

PB: Miben más vagy jobb a Fidesz, mint a többi párt vagy pártszövetség?

H.P.: A legnagyobb különbség az, hogy a Fidesz hajlandó akár a „fél világgal” is szembemenni, nem hátrál meg sem a pénzügyi világ, sem a globális pénzhatalmi érdekszövetségek nyomására, mert legfontosabb célunknak Magyarország és a magyarok védelmét és a magyarok érdekeinek érvényesítését tartjuk.

PB: Miben látja Pécs legnagyobb problémáját, mi lenne az első dolog, amin változtatna?

H.P.: Számos sikert értünk el közösen a pécsiekkel az elmúlt négy évben, minden hónapra jutott két-három igazán jó hír. A legfontosabbak a pécsiek, ezért elsősorban a buszcsere programot, a vízmű közösségi szolgálatba állítását, és az adósság leküzdését tartom a legnagyobb sikernek. Ezeknek ugyanis hosszú távú, komoly és pozitív következményei lesznek. Legalább ennyire fontos az egészségügyi ellátás fejlesztése is, amely Pécsett példanélküli méreteket öltött. Csaknem 20 milliárdos fejlesztésről beszélünk, ami érinti a 400 ágyas klinika felújítását, új, regionális vérellátó központ épül, megújul az onkológiai centrum, és új szívkatéteres laboratóriumot is átadták már.

A legnagyobb kihívást abban látom, és ennek megoldásához szükségünk van a kormány támogatására is, hogy azt a modern ipari parkot, amely most készült el Pécsett, nagyfoglalkoztató, multinacionális, komoly

18

termelő vállalatokkal tudjuk „megtölteni”. Ez ugyanis munkahelyek ezreit jelentheti a pécsieknek, és komoly adóbevételt a városnak.

PB: Mi a véleménye a fiatalok nagymértékű elvándorlásáról, mivel tartaná itthon a fiatalokat?

H.P.: Én nem látom olyan tragikusan ezt a kérdést.

Messzemenőkig támogatom azt, hogy a fiatalok világot lássanak, nyelveket tanuljanak, próbálják ki magukat külföldön is. Ma már „eltűntek a határok”, nekünk pedig élnünk kell az Unió adta lehetőségekkel, hiszen teljes jogú uniós polgárok vagyunk. Nemzeti elkötelezettségű politikusként, de édesapaként is az a célom azonban, hogy néhány évnyi „világlátás” után ezek a fiatalok örömmel térjenek haza, és itthon kamatoztassák mindazt a tudást és tapasztalatot, amelyet külföldön megszereztek. Úgy hiszem, Magyarország ma már rétért arra a fejlődési pályára, amely miatt jó érzés lesz haza térni.

PB: Mit üzenne az egyetemistáknak, miért szavazzanak önre, vagy az ön pártjára?

H.P.: Nem üzengetnék, hanem inkább arra biztatnám őket, mint gondolkodó, okos fiatalokat, hogy gondolják át, mi is a tétje az idei választásnak. Szerintem a tét az, hogy visszamegyünk-e a múltba a múlt szereplőivel együtt, vagy megyünk tovább előre, egy szebb és lehetőségekkel teli Pécs és Magyarország felé. Komoly eredményekkel és sikerrel teli, de nagyon nehéz négy év van mögöttünk, amely során sokszor kellett öszszefognunk, áldozatokat hoznunk. Nem hiszem, hogy mindezt sutba kellene dobni és előről kezdeni mindent.

Hiszen a nehezén már túl vagyunk.

Tóth Bertalan: Ez családi indíttatás az én életemben. Édesapám megyei közgyűlési képviselő, elnök volt a kilencvenes években, úgyhogy nálunk a családban a politika a mindennapok részévé vált. A Magyar Szocialista Párt képviselője volt, és 1992-ben én is beléptem az MSZP-be, majd az ifjúsági mozgalommal kezdtem el foglalkozni.

PB: Miben más az MSZP, mint a többi párt?

T.B.: Elsősorban az értékrendszere, ami hozzám közel áll, nagyrészt családi okokból kifolyólag. A nagyszüleim nagyon szegény emberek voltak, de el tudták érni, hogy a gyerekeik egyetemet végezhessenek. Az ő példájuk alapján a mi életünkben is nagy szerepet játszott a szolidaritás, egymás segítése, az igazságosság. Ezek az elvek számomra mindig is fontosak voltak, és az MSZP az a párt, amely ezeket képviseli. Ez ugye az én személyes megközelítésem, de külső, politikai szempontból nézve is az értékrendszere miatt jobb, mint a többi párt: a bérből, alacsony fizetésből élők segítése, a szegénység elleni küzdelem, a társadalmi különbségek a csökkentése a célja.

PB: Miben látja Pécs legnagyobb problémáját?

T.B.: A munkahelyek hiányában. Ha megkapom a felhatalmazást, hogy képviselhessem a pécsieket, akkor ez lesz az elsődleges dolog, amin változtatni fogok. Szorosan összefügg a munkahely kérdése a helyi gazdaságfejlesztési munkával, és ebben pedig az egyetemnek kiemelkedő szerepe van. Én úgy érzem, hogy az elmúlt években egy kicsit külön mozogtak az autonómiák: az egyetem, az önkormányzat, a vállalkozások, a kamara.

Elsődleges kezdeményezésem az, hogy legyen együttműködés és közös gondolkodás. Csak így lehet a helyi gazdaságot fejleszteni, és ebben kiemelt szerepe kell hogy legyen az egyetemnek.

PB: Mi a véleménye a fiatalok nagymértékű kivándorlásáról?

T.B.: Sajnos ez összefügg a munkahelyek hiányával és a megélhetés nehézségeivel. Ebben ugyanúgy a helyi gazdaságfejlesztésnek kell hogy szerepe legyen, hiszen a város más területei, mint a kulturális élet, a szolgáltatások vagy az ingatlanárak, mind vonzóak lehetnek egy fiatal pályakezdő számára, de ha nem talál munkát, megélhetést, akkor sajnos tovább fog állni. Ezzel öszszefügg, hogy az önkormányzat, pontosabban a Fidesz által vezetett önkormányzat egy külföldi befektetőt elküldött Pécsről. Ez nem növeli a befektetői bizalmat, úgy gondolom, hogy ezen is sokat kell változtatnunk. Pécsnek megvannak a saját értékei, azokat is erősíteni kell, de bizony szükségünk van a külső befektetőkre. Ha van munkalehetőség, megélhetési lehetőség, akkor a fiatalok itt is megtalálhatják a számításaikat.

PB: Mit üzen az egyetemistáknak? Miért szavazzanak az MSZP-re?

T.B.: Én úgy gondolom, hogy minden pártnak a programja az alapköve annak, amit képvisel. Erről sajnos a kampányokban kevés szó esik. Ha az egyetemisták elolvassák a Szocialista Párt programját, akkor ott azt láthatják, hogy az első programpont az oktatás fejlesztése, javítása. Az, ami most zajlik a felső- vagy a közoktatásban, az nem a jövőről szól. A mi programjainkban elmerülve minden egyetemista találhat neki tetsző pontot, mint például a költségtérítések csökkentését, tandíjmentességet az első évben vagy a tehetséges diákok segítését, akiknek a családi, anyagi helyzete nem megfelelő az egyetem finanszírozásához. Én bízom benne, hogy mi tudunk segíteni azoknak a fiataloknak, akik szegényebb családból származnak, de van bennük akarat és tudásvágy.

19 19

KÖZTÜNKSZÓLVA

KÖZTÜNKSZÓLVA

KERESZTES DÁNIEL

LENTHÁR BALÁZS

INTERJÚ AZ LMP PÉCSI JELÖLTJÉVEL

„ITT A JOBBIK MEGOLDÁS” » INTERJÚ NÉMETH ZSOLTTAL, A JOBBIK BARANYAI ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐJELÖLTJÉVEL

Keresztes László Lóránt a pécsi önkormányzat képviselője, az LMP-ben jelentős hangot képvisel, az országos listán a 6. helyen szerepel. A politikai életen kívül térinformatikusként dolgozó közgazdász, büszke apa és családfakutató. A közeledő választásokról kérdeztük.

PécsiBölcsész: Mi motiválta önt arra, hogy a politikai életet válassza, és miért pont az LMP-t?

Keresztes László Lóránt: Sokáig csak a pálya széléről kiabáltam be, hogy mi nem jó. 35 éves voltam, mire megszületett a kislányom, és ekkora megváltozott a felelősségérzetem is. Egyszerűen jobban éreztem, hogy már valaki más jövőjére is gondolnom kell. Ekkor érett meg bennem az elhatározás, hogy elég a tehetetlen odamondogatásból, nemcsak nézni akartam a politikát, de részt is akartam benne venni, alakítani azt. 2009ben, az Európai Parlamenti választások előtt hallottam először az LMP-ről, és kíváncsiságból megnéztem magamnak, hogy mi ez. Nyolc-tíz, a jelenlegi politikát elutasító, de teljesen különböző gondolkodású emberrel találkoztam, és rögtön látszott, hogy az elithez képest más látásmódúak. Az elején mint aktivista és tanácsadó vettem részt a munkában, majd 2010-ben mindenféle politikai múlt nélkül léptem be a pártba.

PB: Miben más az LMP, mint a többi? Mi az, ami igazán megkülönbözteti?

K.L.L.: Azokon kívül, amiket mindig hangoztatunk, úgy érzem, hogy bebizonyítottunk valamit az elmúlt négy évben. Először is azt, hogy mindenkinek útban vagyunk, tehát valamit jól csinálunk. A Fidesznek és az MSZPnek érdeke, hogy kétosztatú legyen a magyar politika, ezért mindenki fenyegetést jelent rájuk, akit nem tudnak beolvasztani vagy a pálya szélére tolni. Velünk is próbálkoztak, és hatalmas nyomást helyeztek ránk. Mindezek ellenére stabilak vagyunk, és nem hagyjuk magunkat beolvasztani, megfélemlíteni vagy megvásárolni. Sokat tanultunk a jelenlegi ciklusból, és egyre jobbak leszünk.

PB: Miben látja a legnagyobb problémát itt a térségben?

K.L.L.: A helyzet az, hogy a politikai hatalmát gazdaságivá átörökítő volt kommunista elit miatt a globalizáci-

20

PécsiBölcsész: Mi motivált, hogy a politikát válaszd, és miért a Jobbikot választottad?

óban és európai integrációban betöltött helyünk hátrányos a magyar érdekek szempontjából. Ennek nemcsak nagypolitikai hatásai vannak, de helyi szinten is nagyon érződik. El kell érnünk, hogy ne egy perifériára szorult, alárendelt országként tekintsenek ránk, hanem egyenjogú partnerként. Helyi szinten a mezőgazdasági és ipari termelés elmarad a lehetőségektől, ezáltal kevés a munkahely, és nincs érdemi termelő tevékenység, ami adóbevételeket generálna. Ezt például a helyi termékekre alapuló közétkeztetés segítségével lehetne megoldani, ezzel elindítva a helyi termelést, és rögtön megteremtve hozzá a piacot.

PB: Mi a véleménye a fiatalok nagymértékű kivándorlásáról, és mit gondol, hogy lehetne itthon tartani őket?

K.L.L.: Hazaárulással egyenértékűnek gondolom azt, ha nem akadályozzuk meg ezt a folyamatot. Nem lehetünk unokák nélküli ország. Ennek érdekében ki kell alakítanunk a lehetőséget arra, hogy a fiatalok itthon tudjanak maradni, vagy külföldi tapasztalatszerzés után haza tudjanak térni. Ehhez ki kell alakítanunk egy olyan rendszert, ahol a fiatalok is meg tudnak élni, és érzik, hogy megbecsülik a tudásukat. Erre például megoldást nyújthat az előbb vázolt ötletünk.

PB: Mit üzenne az egyetemistáknak, hogy miért szavazzanak önre és az LMP-re?

K.L.L.: Nem akarom szlogenekkel meggyőzni őket.

Ahogy bemutattunk a minket magához rángatni próbáló politikai erőknek, úgy nemet mondunk a jelenlegi kormányzó pártnak is. Érezzük, hogy itt nincs még egy elpocsékolt ciklus, érdemi változások kellenek. Nem a hatalomért csináljuk, hanem mert valakinek csinálnia kell, gondolnunk kell a jövőre. Az egyetemistáknak üzenem, hogy tartsanak ki, tanuljanak, és ne hagyják, hogy elhitessék velük: ők volnának a társadalom ingyenélői, mert ez nem igaz! Legyenek bölcsebbek, mint a mi generációnk, és gondoljanak a jövőre.

Németh Zsolt: 2006-ban, az utcai demonstrációk résztvevőjeként ismerkedtem meg a mozgalommal, aminek később tagja, majd képviselője is lettem. Egyszerűen elegem lett a „rendszerváltó” pártokból, a korrupcióból, a hazugságokból. Egyfajta hallgatólagos beleegyezéssel folyik az ország tönkretétele, míg mi próbáljuk az egyetemen eljátszani, hogy minden rendben, pedig a politikai elit mocska az élet legapróbb szegmensére is kihat, senki nem lehet tőle független. A Jobbik kínálja a gyökeres változtatás lehetőségét, ráadásul mindezt modern nemzeti tudattal, hazafias érzelemtől vezérelve.

Ennél vérlázítóbb eset a tavalyi, amikor a városvezetés aktuális bizottsága 42 önkényes lakásfoglaló családnak juttatott önkormányzati lakást. A kimutatások szerint viszont a bűnelkövetők nagy része ma Pécsett önkormányzati ingatlanokban lakik. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a fiatalok többsége azért vándorol külföldre, mert egyszerűen nem tud magának itthon otthon teremteni, vagy pedig hogy mennyi devizahitelest lakoltatnak ki, mi pedig bűnözőknek biztosítunk ingyen lakást, ez több mint felháborító, így az egyik első dolgunk lesz ezen is változtatni.

PB: Mi a véleményed a fiatalok nagymértékű elvándorlásáról, mivel tartanád itthon a fiatalokat?

PB: Miben más/jobb ez a párt a többinél?

N.Zs.: A párt érintetlen a korrupciótól, az oligarchiák befolyásától. Kevés olyan magyarországi párt van, akik elmondhatják magukról, hogy még mindig ugyanazt képviselik, amit alakulásukkor. A magyar, sok tekintetben fogyatékos közélet egyik alaptulajdonsága, hogy gyakran az üléspont határozza meg az álláspontot. Gondoljunk csak az aktualitásokra, mondjuk a paksi bővítés kapcsán, akik most leginkább ellenzik, azok kezdték meg a bővítés folyamatát, akik pedig megkötötték, azok támadták anno leginkább. Mi mindig következetesen ugyanazt képviseljük, mint 2006-ban az utcán vagy akár most, 2014 elején a Parlamentben. A Jobbik ezért más, hiszen egyrészt a kampányban is a saját programunk bemutatásával, nem pedig sárdobálással vagyunk elfoglalva, illetve mi a valódi kérdéseket tesszük fel, amire valós megoldási javaslatokat kínálunk.

PB: Miben látod Pécs legnagyobb problémáját, mi lenne az első dolog, amin változtatnál?

N.Zs.: Pécs hatalmas problémákkal küzd. A beígért munkahelyteremtésből szinte semmi nem lett. A másik súlyos gond a közbiztonság. Az egyik ismerősömhöz 14 alkalommal törtek be. Az első hétnél még tett feljelentést, most már ki sem hívja a rendőrséget, mert azt látja, hogy nincs értelme. A városvezetés szerint ez a sajtó és a Jobbik hibája, mert sokat beszélünk a témáról.

N.Zs.: Katasztrófának tartom, hogy egy fiatalnak el kell hagynia a szülőföldjét, a hazáját, mert itthon nem tud megélni. A kormányzati hozzáállásról nem is beszélnék, hiszen ők azt gondolják, hogy a gazdasági okokból elmenekültek, mindössze „kalandvágyból” mennek külföldre. Szinte az összes barátom kivándorolt már, mert itthon nem talált munkát.

Szerintem a legfontosabb dolog, amin változtatni kell, az a hozzáállás, hogy a politika aktívan támogassa a fiatalok otthonhoz jutását, hogy a fiatalokat ne csak potenciális szavazóknak nézzük, hanem az ország jövőjének zálogaként tekintsünk rájuk. Jól képzett, tanult és tájékozott emberek kellenek, akik gondolkodnak.

PB: Mit üzennél az egyetemistáknak, miért szavazzanak rád vagy a Jobbikra?

N.Zs.: Több kutatás szerint a közélettel foglalkozó fiatalok körében a Jobbik a legnépszerűbb párt. Mi kimondjuk azokat a problémákat is, amiket más politikai haszonlesésből vagy politikai korrektségnek álcázott hamis illúzióktól vezérelve nem mer. Az egymást váltó, elmúlt 20 év pártjainak nem érdeke a problémák megoldása, hiszen ők ezen gondok haszonélvezői. Ha többek között ezen is szeretnének változtatni, s nem akarnak az egyetem elvégzése után külföldre kényszerülni, akkor itt a Jobbik megoldás.

21 21

KÖZTÜNKSZÓLVA BORSIK TAMÁS

KICSI A BORS, DE…?

Annak ellenére, hogy a választások alatt a média a nagy pártok körül történtektől hangos, nem lenne teljes a kampányidőszak a kisebbek mozgolódásai nélkül. Az ő esetükben a parlamentbe jutáshoz szükséges öt százalék elérése ritkán reális cél, talán éppen ezért náluk a kampánykommunikáció kevésbé komoly, az ígéreteket pedig őszintébbnek érezhetjük, ahogy az a következő, természetesen a teljesség igénye nélkül készült szemezgetésből is kiderül majd.

A szociáldemokraták már a 19. század vége óta jelen vannak a hazai politikai életben. Jelenleg Szociáldemokraták Magyar Polgári Pártja néven futnak, Schmuck Andor vezetésével. Sokáig az MSZP-vel működtek együtt, a 2010-es választásokon azonban már önállóan indultak, idén pedig húsz év után először sikerült országos listát felállítaniuk. Juhász István, Baranya megye első választókerületének képviselőjelöltje elmondta, fő küldetésüknek a szegénység elleni küzdelmet tekintik.

A rászorulóknak minden lehetséges téren segíteni akarnak, legyen az a hitel visszafizetés, a munkanélküliség, a pályakezdés nehézségei vagy a nyugdíjasok problémaköre. Utóbbi csoportot különösen fontosnak tartják, ez abból a válaszból is kiderül, amit a „Mit üzennének a pécsi egyetemistáknak?” kérdésre kaptunk: „Ahol nem jó nyugdíjasnak lenni, ott fiatalnak lenni sem jó.”

kérdezzék meg szüleiket: huszonöt évvel ezelőtt, vagy most bizonytalanabb-e a jövő.

Szintén egy nagy öreget üdvözölhetünk a Független Kisgazdapárt képében. Az 1908-ban alapított párt 2002 óta nem jutott be a parlamentbe, az elnök, Hegedüs Péter szerint viszont igen jó esélyük van arra, hogy ez a sorozat idén megszakadjon. Az elnök úgy véli, szervezetének legnagyobb erénye a kezdetektől képviselt józan gondolkodásmód és szavahihetőség, mert a jelenlegi parlamenti pártok elhiteltelenítették a közeget, az embereknek pedig a megbízhatóság nagyon fontos.

Mivel ők az egyik legalacsonyabb átlagéletkorú párt, tisztában vannak a fiatalok gondjaival, a pécsi egyetemistáknak pedig azt üzenik: szeressék Pécset és ezt az egyszeri időszakot az életükben, emellett pedig keressék azokat a lehetőségeket, amelyekben kiteljesedhetnek – itthon, Magyarországon.

Az Összefogás Párt önmagát harmadik utas – tehát se nem bal, se nem jobboldali - pártként definiálja.

2009-ben alakultak meg a volt monoki polgármester, Szepessy Zsolt vezetésével. Az elnök elmondta, fő stratégiájuk, hogy a nagy pártokkal ellentétben ők nem ígérnek semmit, reálisan gondolkoznak és tudják, hogy a lényegi változáshoz legalább tíz-tizenöt évre van szükség. Üzenete a pécsi fiataloknak: „Ahogy egy családtagunkat nem hagyjuk el betegség esetén, úgy az országot sem szabad. Beteg az országunk, és a gyógyuláshoz a fiatalokra van szükség.” Szepessyről egyébként hosszú időn át terjengett a médiában az a pletyka, hogy a hírhedt gengszterrapper, Ogli G néma fegyverhordozója, Big Money, aki klipekben is rendszeresen feltűnt. Kérdésünkre ezt tagadta, hozzátéve, annak ellenére, hogy a külső hasonlóság tényleg feltűnően nagy, ez csak egy média által gerjesztett hoax.

A Munkáspárt a Magyar Szocialista Munkáspárt 1989es szétszakadása nyomán jött létre. Az eltelt huszonöt évben többször is megközelítették, de átlépniük még nem sikerült az öt százalékos küszöböt. A Kádár-rendszer erényeit hirdető párt továbbra is a munkásokat, a szegényeket célozza meg. Thürmer Gyula, a szervezet elnöke szerint az emberek kezdenek rájönni arra, hogy a parlamenti pártok nem hozhatnak változást, mert csak a gazdagokat képviselik.

A munkásosztályra csak ők figyelnek igazán, ezt mutatja az a terv is, amely szerint eltörölnék az egykulcsos adórendszert: a minimálbéren élőknek nem kellene fizetniük, míg a félmillió forint felett keresők esetében negyvenöt százalékos személyi jövedelemadót vezetnének be. A fiataloknak azt üzente Thürmer: nézzenek körül a környezetükben, ismerjék fel, hogy a rendszerváltás tette tönkre a megye gazdaságát, és nem teremtette újjá. Emellett ne dőljenek be a propagandának,

22

23 23

KULTURSOKK

KULTURSOKK

CZISZER MARIETTA

BAKURETZ BONNIE

VALAHOL FÉLÚTON A NIMFOMÁNIA ÉS A PRŰDSÉG KÖZÖTT Lars von Trier A nimfomániás című filmje kapcsán többek között az a kérdés merült fel bennem, hogy miért tekintenek rá botrányfilmként. Miért lett mára megengedett és elfogadott gyilkosságok és vérengzések képi ábrázolása, amíg egy meztelen test, főleg a férfi nemi szerv megmutatása felháborodást vált ki. Miért félünk a „saját”, tökéletlen testünket a vásznon viszont látni?

Februárban volt szerencsém a producerek által kettévágott A nimfomániás című filmet maratoni vetítésen, egyben megtekinteni. Így, bár ez még mindig nem a teljes és igazi Trier-alkotás, a nagy dózisú adagolás miatt egységes egészként szemlélhettem a filme(ke)t. Régen volt ennyire intenzív és szinte mindenemet megmozgató filmes élményem.Olyannyira ráfeszültem a vászonra, hogy még azt is utólag mesélték, hogy egy ötvenes házaspár fél óra után szemüket takargatva elhagyta a mozitermet.

Holott Trier ezen filmje, összehasonlítva korábbi munkáival (Dogville, Antikrisztus), egyáltalán nem botrányos vagy undorító. Csupán semmit nem rejt el habkönnyű takarók alá. Ahogy azt tőle, az egyik legtehetségesebb kortárs filmrendezőtől eddigi munkái alapján el is várható. Egyszerűen most a középpontba helyezte a szexualitást, melyre az átlagnéző is felemeli a fejét, és befizet egy mozijegyre. Majd amikor a nem „Trier-tapasztalt” naivák meglátják az első, hímvesszőjét fogdosó férfit vagy a vonaton bárkit elcsábító és magáévá tevő fiatal lányok versenyét, olyannyira távol kerülnek a hollywoodi, túlmisztifikált és nedvtelen „szextől”, hogy azt hiszik, ez nem is lehet a valóság. Pedig ez az.

A modern társadalom, a miniszoknyában magukat illegető tizenévesek és a pornó „internettér”-hódítása ellenére is, mondjuk ki, prűd. Ezen felül furcsán keveredik a magán a nyilvánossal. Eltávolodtunk a valódi testektől, és már csak a szépet vagyunk hajlandóak meglátni és

24

elfogadni. Ahogy a képernyőn, úgy saját magunkon is.

George Gerbner kultivációs elmélete szerint a sokat televíziózó emberek világképét főként a televízió határozza meg, így van ez a filmeknél is. Aki hollywoodi romantikus komédiákon szocializálódik, azt fogadja el helyesnek és valósnak, nemcsak a párkapcsolatok, de a szexualitás területén is. Így, ha egy mozifilmben a szex verejtékes, a benne résztvevők csúnyák, tökéletlen testűek, akkor az átlagnéző azt pornónak bélyegzi, majd ellátja „a szex nem ilyen” címkével. Pedig ebben a tekintetben sok pornófilm közelebb áll a valódi, megélt szexuális élményekhez, mint a melltartóban, takaró alatt lefolytatott együttlétek. Mi is történik tehát Trier filmjében?

Egy nimfomániás nő, Joe meséli el életét az aszexuális Seligmannak. Látjuk az első, gyermekkori orgazmus megélését, a szüzesség elvesztését (vagy inkább felkínálását),a csábítás tökélyre fejlesztését, azt, ahogy meghal a szerelem, majd a mindennél, még az anyaságnál is fontosabb élvezet hajszolását.

A nimfomániás egy átlagos filmhez képest hemzseg a szexjelenetekben, mégsem ezek puszta megmutatása a lényeg. Minden egyesülés más jelentést hordoz, amiket Trier, mintha végig fogná a kezünk, Joe és Seligman humoros és intelligens dialógusaiban teoretikusan elénk is tár. Mindeközben tükröt tart elénk, nyilvánossá teszi, ahogy az átlagember kinéz és szeretkezik. Ez az, ami tudattalanul megbotránkoztató, mert én vagyok ott a képernyőn. És te is ott vagy. Ilyenek vagyunk, és ez az igazán rémisztő.

Minden igyekezetünk ellenére az elfojtás és tiltás társadalmában élünk, ahol a más egyben rossz és kerülendő is. El kell távolodnunk kicsit ettől a közösségtől és közelebb kerülni saját magunkhoz, ahogy e filmjében Trier is ledönti a nőkkel és a szexualitással kapcsolatos társadalmi sztereotípiákat, illetve a szex ábrázolásának filmes minimalizmusát.

A MUTÁNSOK ÚJ DALAI A füstös kocsmák hangulatát keltő, energikus zene mindenkit megszólíthat. Egy kései estén belénk költözhet Johnny Cash, Jim Morrison vagy a Psycho Mutans lelke. Nekünk, pécsieknek ez utóbbi könnyen megadatik, hiszen a zenekar itthon otthon van.

Jehan Paumero, a csapat harmonikása mesél nekünk a legújabb lemezről és a terveikről.

PécsiBölcsész: Nektek hogy tetszik az új lemezetek?

Jehan Paumero: Nekünk tetszik, ami nagy dolog. Sokat dolgoztunk rajta. Amikor elkezdtük felvenni a dalokat a stúdióban, az volt a célunk, hogy 2013 tavaszán már meg is jelenhessen. Nagyon hosszú folyamat volt, mire mindent kifinomítottunk, így csak most jelent meg.

A lemez kicsit karcosabb, mint az eddigi lemezeink, de jobban hasonlítanak azokra a dalokra, amiket a koncerteken nyújtunk. A producerünk, Deutsch Gábor és a francia kiadónk is sokáig foglalkozott a lemezünkkel, mire véglegesítettük.

PB: A koncerteken játszottátok már az új lemez dalait?

J.P.: Mi először élőben, a koncerteken próbáljuk ki az új dalokat, hogy lássuk, hogyan tetszik a közönségnek.

Ha beválik, akkor felvesszük a következő lemezre. Amik a mostanin vannak, azokat már körülbelül másfél éve játsszuk.

a zenekar, vagy sem. Sokszor kapjuk tanácsként, hogy játszhatnánk magyar számokat is, mert lehet, hogy többen hallgatnának minket. Már nagyon régóta tervezzük, hogy egy-két dalt feldolgozzunk a mi felfogásunk, stílusunk szerint, mint például a Villanegrát vagy a Szomorú vasárnapot. Nagyon sokszor beszéltünk már róla, de még soha sem jutottunk el a megvalósításáig.

PB: Az új klipetek provokatív, mégis zseniális, elborult és kreatív egyben. Eléggé megosztó véleményekkel bír.

J.P.: Az Everybody’s young God című szám ez, amit Szöllősi Géza készített. Szabadkezet adtunk neki, hisz nagyra tartjuk munkáit, többek között a Nagyfüzet kiállítás az ő érdeme, illetve a Taxidermia volt ránk nagy hatással, amiben látványtervező volt. Mindig is nagyon tetszett nekünk az ő szemléletmódja, világképe. Eddig még sohasem készített videoklipet, így ez neki is kihívás volt. Sok hónapon át készült a klip, de csak a végén mutatta meg a végeredményt. Nekünk tetszik, a kiadónak kevésbé, így csak YouTube-on érhető el. Hamarosan egy másik számon kezd dolgozni, ami már inkább filmszerűbb lesz.

PB: Mik a tervek a közlejövőre nézve?

PB: Hogy készülnek a dalok?

J.P.: Itthon február 25-én jelent meg a lemez, Franciaországban szeptemberben fog, illetve március 28-án lesz a Pécsi Est Cafféban a lemezbemutató koncertünk. Előzenekarként egy nagyon jó olasz csapatot, a The Three Blind Mouse-t hívtuk meg. Nyárra tervezzük, hogy fellépünk pár fesztiválon. Október, november környékén csinálunk egy nagyobb kaliberű turnét egész Franciaországban. Kint egy szervezőnek nem az az elsődleges, hogy mennyire ismert a zenekar. Ha tetszik neki, meghívja, és elkezdi reklámozni. Ismeretlen zenekarként is több száz ember előtt játszhatunk, míg itthon, ha egy olyan városba megyünk, ahol kevésbé ismernek minket, alig vannak negyvenen a nézőtéren. A pécsi közönséget is sokkal nyitottabbnak érzem, mint más városokban. Sokkal többen jelennek meg az ismeretlen együttesek koncertjein, függetlenül attól, hogy pécsi-e

J.P.: Többnyire jammelünk, örömzenélünk, és egyszer csak megszületik a dal. A csapatnak nagyon széles a zenei ízlése, mindenki más zenei világból jön, így van miből merítenünk az inspirációt. Főleg az énekesünk, Karnics Zoltán írja a számokat, az ő zenei ízlése hallatszik ki a leginkább dalokban. Nagyon sok angolszász zenét hallgat, amiből meríti az ötleteket, és nagyon is illik neki a hangfekvéséhez. Én például nagyon szeretem a The Doorst, Pink Floydot, szeretem a pörgős zenéket, vagy amikor a világzene keveredik a Rock ’n’ Rollal, de a francia sanzonok is nagy kedvenceim. A közös zenélés mostanában nehezebben kivitelezhető. Az egyikünk Pesten van, nekem gyermekem született, szóval nem unatkozunk, de a Psycho Mutans sohasem fog háttérbe szorulni.

25 25

KULTURSOKK

KULTURSOKK

BOGDÁN ERIK

BAKURETZ BONNIE

BALLONKABÁTOK ÉS NAGYÍTÓK

AZ IGAZI SHERLOCK HOLMES

A magánnyomozók mindig is tökéletes alapanyagai voltak a fikciónak, az irodalomtól a videojátékokig. Mindenki ismeri Sherlock Holmest, és szerintem Poirot-t sem kell bemutatni senkinek. Megoldhatatlannak tűnő esetek, lehallgató készülékek és segítségre szoruló gyönyörű nők. Érdekes módon kedvenc kopóink kalandjai nem is állnak olyan messze a valóságtól.

Az első detektívirodát egy francia katona, Eugène François Vidocq nyitotta meg 1833-ban. A kormány és a rendőrség többször is megpróbálta bezárni az ügynökséget és letartóztatni Vidocq-ot, de valahogy mindig kicsúszott a törvény karmai közül. Kérdéses módszerei ellenére (vesztegetés, bizonyítékok visszatartása, elítéltek alkalmazása) sokat köszönhet neki a modern bűnüldözés. Ő vezette be a ballisztikát, alkotta meg a kriminológiát, valamint ő vezetett először gyanúsítottnyilvántartást.

A következő állomásunk az Egyesült Államok. Allen Pinkerton kezdetekben nem volt más, mint egy egyszerű kádár. 1842-ben feleségével Chicago környékén, Dundeeban telepedett le, ahol saját hordókészítő vállalkozásba kezdett. Élete egyszerű volt, míg egy nap alapanyaggyűjtés közben Allan rá nem bukkant egy banditabanda titkos rejtekhelyére. A helyi rendőrséggel összefogva elkapták a banditákat, majd a falu rá bízta a vezetőjük kiszimatolását. Veleszületett nyomozótehetségének köszönhetően elkapta a banditavezért. Az így híressé vált Allan Pinkerton először seriffhelyettesként, majd különleges ügynökként dolgozott, végül 1850-ben megalapította a Pinkerton Nemzetközi Detektív Ügynökséget.

Pinkerton inspirálhatta a legtöbb detektívtörténetet és sztereotípiát. Az ügynökség tagjai elsőként végeztek beépített detektívmunkákat és megfigyeléseket.

A „private eye” kifejezés is tőlük ered, pontosabban a cég logójából, amely egy nyitott szem volt, ami alatt ez állt: „Sosem alszunk”. A polgárháború idején a nagyobb cégeknek szükségük volt a védelemre, így eleinte testőrként alkalmazták a magándetektíveket, egyfajta magánrendőrségként. Pinkerton emberei a vadnyugaton is megfordultak, minden idők legnagyobb banditáinak a nyomában, mint például Jesse James és Butch Cassidy.

Mi magyarok is büszkélkedhetünk egy nyomozólegendával. Ignatius Paul Pollaky Pozsonyban született,

26

Csak egyszer próbáld ki, milyen valaki után nyomozni. Nézz ki magadnak egy autót, és kezd el követni. Az első pillanattól kezdve olyan stressz alá fogsz kerülni, hogy ez lesz az ok, ami miatt már az első lámpánál el fogod veszíteni a célszemélyt. Máté Gyula, magánnyomozóval beszélgettünk.

PB: Mit jelent önnek ez a szakma?

később Angliába emigrált, ahol megnyitotta az ország egyik legelső detektívirodáját. Első megbízása az volt, hogy derítse ki, kitől szerzi be a konföderáció a fegyvereit a szigetországban. Karrierje során nagy ismertségre tett szert, rámenőssége miatt sokszor tréfa tárgyává vált, amit a Gilbert és Sullivan által írt Türelem című vígopera is megörökített.

Egészen a huszadik század elejéig a magánnyomozóé egy nehezen megszerezhető állásforma volt, ezenfelül csak a leggazdagabb réteg tehette meg, hogy felbérelje őket. Azonban az 1920-as évek környékén felemelkedő középosztálynak köszönhetően a magándetektívek egyre szélesebb körben elérhetővé váltak. Innentől kezdve a szolgáltatások az emberek igényeinek megfelelően változtak. A hidegháború idején mindenki a szomszédját próbálta kikémlelni, a kormány meg mindenki mást. Magyarországon egészen a rendszerváltásig be volt tiltva a szakma, bár a Magyar Titkosrendőrség a Magnum egyik epizódjába is bekerült, ahol egy öreg néni és egy papagáj volt Tom Selleck ellenfele.

Napjainkban a detektíveket a csalfa férjek, feleségek és megbízhatatlan üzlettársak leleplezésére bérlik fel, legtöbbször gazdag emberek, akik féltik a pénzüket, de hallani lehet történeteket elveszettnek hitt családtagok megtalálóiról is.

A történelem ismétli önmagát. Sherlock Holmes rebootok egymás után érkeznek, jobbnál jobb eredményekkel. Mindez azért, mert a magándetektív koncepciója egy időtlen toposz, amit bármilyen kontextusban és médiumban alkalmazni lehet. Emberek, akik a törvényen kívül állnak, és a törvény nevében a rászorulók segítségére sietnek. A legmegnyugtatóbb gondolat viszont az, hogy nem csak a fikcióban léteznek

Máté Gyula: 14 éve praktizálok, előtte a rendőrség bűnügyi állományánál voltam. Az évek során azt tapasztaltam, hogy sokan a nyomozást a bűnténnyel hozzák kapcsolatba. Igazából ez nem így van; ha valamit venni szeretnénk, megpróbáljuk a legtöbb hasznos információt beszerezni róla és a tények által véleményt formálni. Mi is hasonlóan dolgozunk. Egy megbízást követően elkezdünk információkat gyűjteni, utánajárni a dolgoknak, és amikor egy megfelelő mennyiségű információhalmazhoz hozzájutunk, kiértékeljük, és abból megpróbáljuk kiemelni a megoldást, a következő lépéseket az üggyel kapcsolatban. Tévhit, hogy mi csak a hűtlen férj vagy feleség figyelésére kapunk megbízást. Én a munkáim során az ehhez hasonló esetekkel találkoztam a legritkábban. Úgy érzem, ezt a fajta problémát a házastársak inkább megpróbálják egymás közt megoldani. A baj az, hogy az emberek kevésbé ismerik ezt a szakmát, és nem tudják, milyen esetekben lehet hozzánk fordulni. Éppen ezért, nagyon szívesen tartanék egyetemi előadásokat is, ahol meg lehetne kicsit jobban ismertetni ezt a szakmát. Dolgoztam pénzügyi cégeknél, ahol a hitelkihelyezési folyamatokat bonyolították. Egy érétkesítő teljesen más szemmel néz körbe egy házban, mint egy nyomozó. Ha a hitelt adó cégek többször fordulnának hozzánk, sokkal több sikeres befektetésük lenne, és levesebb lenne a rosszul kiadott hitelek száma is.

PB: Miben más a magánnyomozói szakma a rendőrségitől?

M.Gy.: Bizonyos ügyekben nem szívesen fordulnánk a rendőrséghez, ilyenkor inkább az ügyvédet választjuk, pedig ő sokkal helyhez kötöttebb munkát végez, nem úgy jár utána a dolgoknak, mint mi. A nyomozó pont e között a két szerep között foglalja el helyét. A rendőrség ebben az esetben sokszor hátrányba kerül. Ez tapasz-

talat, ugyanis rendőrségi nyomozóként sokszor elferdített információkat kaptam az emberektől, ami nehézséget okozott a közös munkában, vagy akár gátolta is azt.

Egy magánnyomozónak ki kell építenie a bizalmat az ügyfeleivel, általában ezt könnyebb is kivitelezni. Amióta, így dolgozom, sokkal több kellemes tapasztalatot szereztem. Előtte sokkal inkább a rosszat és a bűnöst láttam az emberek személyében, ami a későbbiekben az én pszichés állapotom rovására is ment volna.

PB: Mire van szüksége egy nyomozónak? Milyen képességgel kell hogy rendelkezzen?

M.Gy.: Vannak tanfolyamok, ahol 6 hónap alatt kitanítják ezt a szakmát. Én nem hiszem, hogy fél év elegendő lenne ehhez. Egy magánnyomozónak szüksége van arra a képességre, hogy megérezze, milyen helyzetek, szituációk történhetnek egy nyomozás közben. Tudnom kell, mikor kell mosolyognom vagy épp komolyabbnak tűnnöm. Tudnom kell, mit hogyan kérdezzek, és mik azok a jelek, amiket észre kell vennem. Ezt nem tanítható. Ugyanakkor azt is tudnom kell, hogyan játsszam a szerepemet, amikor valaki olyannal veszem fel a kapcsolatot, aki bűnt követ el. Amikor valaki tudja, hogy tilosban jár, sokkal érzékenyebb az apró neszekre, ezért is kell nagyon óvatosnak lennünk.

PB: Miben különböznek a krimisorozatok a valóságtól?

M.Gy: Örülök, hogy vannak krimisorozatok, ez is népszerűsíti a szakmánkat. Vannak benne jó dolgok, de teljesen máshogy működnek a dolgok a valóságban. Egy magánnyomozónak más a gondolkodásmódja, mint a sorozatban szereplőknek. Kell egy bizonyos problémamegoldó készség is, de ezt nem pótolja a rengeteg kütyü. A legalapvetőbb és a legjobb eszközünk a megfigyelés, de ez sem olyan egyszerű, mint hiszik. Egy figyelést nem lehet egyedül véghezvinni. Ha lesz rá alkalma, nézzen ki magának egy autót és kezdje el követni.

Az első pillanattól kezdve olyan stressz alá fog kerülni, hogy ez lesz az ok, ami miatt már az első lámpánál vagy kereszteződésnél el fogja veszíteni. Egy jó szakember nem kerül stressz alá. Egy jó szakember tudja, merre kell mennie, ha véletlenül elkerüli. Tudnia kell, hogy keresse meg újra a célpontot. Egy állópontos figyelést könnyebb egyedül megcsinálni, de egy mozgásban lévő embert nem lehet egyedül figyelni.

27 27

KULTURSOKK

KULTURSOKK

BORSIK TAMÁS

BORSIK TAMÁS

A VILÁG MÉG MINDIG ODAVAN HOLMES ÉS WATSON KALANDJAIÉRT Minden detektívtörténet atyja Sherlock Holmes és hűséges társa, John Watson kalandjai. Sir Arthur Conan Doyle hőse 1887ben jelent meg először a könyvek lapjain, és annyira időtállónak bizonyult, hogy a négy regényen és a megszámlálhatatlanul sok novellán kívül a 20. században a filmvásznon és a TV képernyőkön is gyakori szereplővé vált.

A hihetetlen megfigyelőképességéről és logikájáról híres nyomozó történeteit a könyvekben barátja és segédje, Watson narrációján keresztül ismerhetjük meg.

A kettőjük közti kapcsolatra erősen épít Doyle, ezen a barátságon kívül ugyanis Sherlock meglehetősen kevés szociális kapcsolatot ápol, a nőkkel egyenesen kerüli az érintkezést, szerinte ugyanis a gyengébb nem tagjai csak eszközök, tényezők a bűnügyekben. Amikor éppen nem rejtélyeket old meg, a detektív olyan tevékenységekkel lazít, mint a hegedűjáték, a pipázás, illetve a legnagyobb üresjáratokban a kokainhoz sem fél nyúlni.

A fejtörőket következtetőképességén túl magas fokú geológiai és kémiai ismeretei segítségével oldja meg, illetve a bulvársajtóban is otthonosan mozog, egy évszázadra visszamenőleg szinte az összes komolyabb bűnügyet ismeri. Akkor sem jön zavarba, ha tettlegességre kerül sor, Doyle írásaiban ugyanis kiváló bokszoló és kardforgató. A többségében az 1882 és 1903 között játszódó kalandok a The Strand Magazine-ban jelentek meg, több mint negyven éven keresztül.

Sherlock igazán hálás téma a filmesek számára is, így nem volt meglepő, hogy már a második világháború előtt elkezdtek ömleni a londoni nyomozó kalandjait elmesélő művek. Az első olyan színész, aki maradandót alkotott Holmes szerepében, Basil Rathbone volt. A délafrikai születésű brit férfi az 1939-es A sátán kutyája című regényt feldolgozó filmmel kezdődően 14 alkotásban bújt bele Sherlock bőrébe. A karakter teljesen meg-

28

határozta a karrierjét, sosem tudott kilépni a nyomozó árnyékából.

A legismertebb Holmes alakítás Jeremy Brettnek köszönhető. Brett az 1984-től 1994-ig műsoron lévő Sherlock Holmes kalandjai című sorozatban brillírozott. A színész alaposan tanulmányozta Doyle könyveit, megtanulta a detektív egészen apró kézmozdulatait is, és tökéletesen át tudta adni Sherlock munkaszeretetét, temperamentumát, szakmai hiúságát és az átlagemberek számára szinte követhetetlen észjárását. Karakteres hangja különösen nagy erőt kölcsönzött a hűvös detektívnek. A televízión kívül Brett a színházban is hosszú évekig játszotta a szerepet, teltházas előadások tucatját eredményezve.

Azt, hogy Holmes és Watson kalandjai az egész világot bejárták, jól jellemzi az a tény, hogy még az oroszok is készítettek egy sorozatot a páros kalandjairól Sherlock Holmes és doktor Watson címmel. Ami még meghökkentőbb, hogy a széria nem rossz, sőt, a főszerepet játszó Vaszilij Livanov képe a londoni Sherlock Holmes Múzeumban is megtekinthető, tehát az angol rajongók is elismerték, hogy minőségi munkával álltak elő az oroszok, holott kezdetben ellenérzésekkel fogadták a feldolgozást.

Arról, hogy a legújabb generáció se maradjon színvonalas Holmes-sorozat nélkül, a Doctor Who két írója, Steven Moffat és Mark Gatiss gondoskodott. Elmondásuk szerint nagy rajongói a könyveknek, ez pedig lerí az adaptációról. Hogy felrázzák a receptet, a Benedict Cumbercatch által alakított nyomozó kalandjait napja-

inkba emelték át, de a modern környezet ellenére tökéletes a Sherlock hangulat. A sorozat remekül emelte át a Sherlock és Dr. Watson közti kapcsolatot is, barátságuk talán a legfontosabb aspektus a koncepcióban. A könyvhöz hasonlóan itt is a doktor (a szerepért BAFTAdíjat is elnyerő Martin Freeman) az egyetlen ember, akivel igazán törődik a detektív, a köztük lejátszódó párbeszédek és csipkelődések adják a részek egyik legfinomabb elemét, utóbbira kicsit jobban rá is feküdtek Gatissék a Doyle művekhez képest, ugyanis Watson meglehetősen gyakran nyúl az irónia fegyveréhez.

A modernizálás is remekül sikerült, Holmes a mobiltelefonon és a laptopon kívül a legfejlettebb laboratóriumi felszereléseket is használja, de a készítők ezt olyan találékonyan oldották meg, hogy egyáltalán nem érezzük erőltetettnek vagy oda nem illőnek. A korhoz való igazodás számlájára írhatjuk fel a dinamikus és adrenalinpumpáló akciójeleneteket is, ezeket pontosan úgy adagolták, hogy a logikai részeket ne nyomják el.

Számos elemet kis átalakítással emeltek be a sorozatba, például az eredeti novellákat és regényeket az eltérő kor miatt inkább csak kiindulópontnak vették, és a szereplők egyes jellemzőit is hozzáigazítottak a modern korhoz, így Watson a második angol-afgán háború helyett a legutóbbi afgán konfliktusból tért haza, mielőtt Sherlock mellé szegődött.

A főbb szereplők, többségében kisebb átalakításokkal bár, de ugyanúgy megtalálhatóak a TV-képernyőn, mint a könyvekben. A nyomozó legnagyobb ellensége itt is Jim Moriarty, a Doyle által megálmodott karakterrel szemben viszont Moffat és Gatiss egy nyafogó, ugyanakkor enyhén mániákus pszichopataként ábrázolták a tanácsadó bűnözőt. A Holmes által csak A Nőként emlegetett Irene Adleren is igazítottak az eladhatóság érdekében, míg a könyvben egy operaénekesnő, aki visszavonultan él, a sorozatban egy biszexuális „dominátrix”, aki az emberek különféle perverz szexuális vágyait elégíti ki. Abban viszont nincs változás, hogy ő az egyetlen hölgy, aki bármilyen szinten érzelmeket vált ki Sherlockból.

Ezeken a kis ferdítéseken túl nem lehet okuk panaszra a legvérmesebb Holmes-rajongóknak sem. Zseniális színészi alakítások, állandó feszültség, pazar hangulat, érdekes bűntények jellemzik az eddig három évadot számláló sorozatot.

első kritikus pont maga Sherlock karaktere. Bár Downey Jr. színészi képességeit kár lenne vitatni, az általa alakított nyomozó egészen más, mint akár azt a sorozatban láthatjuk. Csapzottabban öltözködik, és hiába játszódik a történet az eredeti, viktoriánus korszakban, kevésbé hiteles, mint a BBC modernkori sorozatában. Ritchieék kicsit átestek a ló túloldalára, és az akciójelenetek a nyomozás rovására mennek, ráadásul egyfajta képregénybeütés is észlelhető, ami szintén nem túlságosan kedvező a keményvonalas Holmes-rajongóknak.

A legnagyobb ellenség ezúttal is Moriarty, de fizikailag csak a második részben jelenik meg, az elsőben mindössze a hangját halljuk. Adler is szerepel, a Holmesszal való kapcsolatán viszont hatalmasat lódítottak a készítők, hiszen forró szerelmi szál fűződik kettőjük között.

Hiába szívták a fogukat a fanatikusok, a Doyle művektől való hatalmas elrugaszkodás ellenére mindkét rész kasszasiker volt a mozikban, és kritikai elismeréseket is begyűjtöttek bőséggel, különösen a vizuális világnak és a Hans Zimmer által szerzett filmzenének köszönhetően.

A BBC sorozata, és a Ritchie-féle filmek is folytatódnak, bár a forgatás még egyik esetében sem kezdődött el, tehát a detektívtörténetekért ácsingózóknak egy darabig most koplalniuk kell, míg kedvenc nyomozójukat és hű társát újra akcióban láthatják. Mindenesetre örömteli, hogy az irodalom legősibb fiktív krimifigurájának népszerűsége továbbra is töretlen.

A mozivásznon a legutóbbi említésre érdemes alkotások a Guy Ritchie rendezésével és Robert Downey Jr. főszereplésével készült Sherlock Holmes-filmek. Ezeket már több kritika érte a Doyle-fanatikusok felől, ami amerikai mivoltukból eredően nem meglepő, hiszen mégiscsak egy ízig-vérig brit franchise-ról beszélhetünk. Az

29 29

KULTURSOKK

KULTURSOKK

BORSIK TAMÁS

BORSIK TAMÁS

BORÚS JELEN, KÖDÖS JÖVŐ » A ZENEI ÚJSÁGÍRÁS HELYZETE MAGYARORSZÁGON Mint a média oly sok szegmense, a zenei újságírás is meglehetősen gyerekcipőben jár hazánkban. Míg nyugaton már 30–40 éve él és virágzik ez az ágazat, olyan színvonalas lapoknak köszönhetően, mint a Rolling Stone, a Billboard vagy a Mixmag, itthon még manapság sem beszélhetünk igazán kiforrott zenei sajtóról. Érdemes tisztázni, hogy a minőségi zenei újságírás címszó alatt mit is értünk. A kritikáról mint műfajról elmondható, hogy objektív, mélyre ható, ésszerű elemzése egy adott műnek. Műfajspecifikusan kapunk egy részletes képet a kritika tárgyáról – talán ez az, ami leginkább elválasztja az ajánlótól, amely csak egy-egy részletet emel ki, így próbálván meghozni az olvasó kedvét az alkotáshoz. A fogalom elméleti síkján túllépve azonban rá kell jönnünk, hogy a gyakorlatban egy jó kritikában a szubjektum is meg kell hogy jelenjen, hiszen személyes vélemény nélkül csak egy információhalmazról beszélhetnénk, amelyet manapság, az internetnek köszönhetően jóformán bárki percek alatt összegyűjthetne különböző oldalakról.

A szocializmus gyakorlatilag megakadályozta, hogy a zenei újságírás a nyugati országokkal párhuzamosan fejlődjön nálunk is. Nemcsak az volt korlátozva, hogy mi kerülhet a lapokba, de az ország elzártsága miatt az írók nem tudták a nyugati példákat mintául venni, illetve a minőségi publikáláshoz elengedhetetlen kritikus hozzáállás sem alakult ki a szférában.

Ez azért is sajnálatos, mert az akkori könnyűzenei életet és színvonalat összehasonlítva a maival, jelentős a különbség. Nem véletlen, hogy például az LGT vagy az Omega nemzetközileg is nevet szereztek maguknak (még ha ebben közre is játszott a tény, hogy a vasfüggönyön túlról érkező együttesekként egzotikumnak számítottak nyugaton), míg a mai, különböző hazai médiumok által felkapott előadók produkciói között mazsolázva egy kicsi jó ízléssel is megáldott ember csak elkeseredve csóválhatja a fejét. Hiába volt tehát a 70-es és 80-as években pezsgő pop és rock élet, nem születtek erről az időszakról kritikai írások. Persze így is volt

30

említésre méltó munkásság. Ilyen például az azóta sajnálatos módon elhunyt Sebők Jánosé, akinek számos, máig releváns kötetet is köszönhetünk.

A rendszerváltás után természetesen enyhültek a viszonyok, és ha nem is rohamosan, de megkezdődött a fejlődés. Szőnyei Tamás rögtön a 90-es évek elején az Új hullám évtizede című, két részes könyvével adott kiváló áttekintést a nyugati pop és rock életről. Újságok terén négy lap tűnt ki minőségi szempontokat figyelembe véve, ezek a Magyar Narancs, a Wanted, a Z Magazin, a Gépszava és a Metal Hammer voltak.

A 90-es évek első felében egyedül a Magyar Narancs zenei rovatában, a Narancsfülben lehetett olvasni a zenei világ aktuális történéseiről, ez pedig meghozta a sikert. A Wanted a Narancsfül popzenei részéből nőtt ki, így nem meglepő módon még magasabb szintet ért el.

Az időzítés a Narancsnál is szerencsésebb volt, hiszen a 2002-ig tartó időszak volt az utolsó olyan, amikor még az internet nem terjedt el széles körökben.

A Z Magazin kiváló kritikáival tűnt ki, a Gépszava először helyezte az elektronikus tánczenét fókuszba, igen magas színvonalon, a Metal Hammer pedig az első berobbanó zenei újságok között volt, ráadásul mindig sikerült tartaniuk a szintet. Az írók közül Szőnyein kívül a teljesség igénye nélkül a Narancsfület szerkesztő Marton László Távolodót, a Narancsban és a Wantedben egyaránt megforduló Déri Zsoltot és a Gépszava főszerkesztőjét, a magyar techno egyik ősatyját, Bernáthy Sándort illik megemlíteni. A fellendülés ellenére ezek a lapok azonban a Metal Hammer kivételével szép sorban elhaltak, a Narancs egyre jelentéktelenebbé vált, a Wantedet 2002-ben a működtető Sziget nem tudta vagy nem akarta tovább finanszírozni, helyette elindította a Wan2-t, amely elődjét meg sem közelítette színvonal terén. A Z Magazin és a Gépszava is megszűntek, így az ország az internet itthoni robbanásának idejére nem dúskált jelentős, komolyan vehető nyomtatott zenei sajtótermékekben.

Hiába telt el egy bő évtized, a helyzet azóta sem javult sokat a papír alapú megjelenések terén, a Wan2 tavaly megszűnt, a többi könnyűzenei lap pedig inkább mondható tini vagy éppen bulvármagazinnak, mint kritikainak. Amikor a napilapok nagy ritkán próbálkoznak zenei kritikák, koncertbeszámolók közlésével, abban sok köszönet nincs, havi megjelenésű kiadványok terén pedig inkább réteglapok jellemzőek, például a rockzene kemény ágaival foglalkozó HammerWorld, vagy az egyik új belépő, a DJ Magazin, amely az elektronikus zene kedvelőit célozta meg.

A jövő egyértelműen az online publikálásé, itt pedig mindjárt kedvezőbb viszonyokat találunk. A Quart az Origo zenei rovataként indult, de mára az egyik legjelentősebb zenei honlappá nőtte ki magát. Kritikákat, interjúkat, tudósításokat, programajánlókat találhatunk itt, kellően (olykor már túlságosan is) kritikus stílusban.

Nem szorítják magukat műfajok közé, a kommersz popzenétől a kísérleti elektronikáig szinte minden stílusról olvashatunk. A pár éve még nyomtatott formában is próbálkozó, mára azonban csak a web felé forduló Index zenei blog, a Lángoló Gitárok is széles skálát mutat be, leghangsúlyosabbnak talán a rock és a pop mondható a bejegyzéseik között. A nyomtatottan is megjelenő Recorderre jellemző leginkább, hogy a múlt felé is kacsintgat, a kiváló fejtágító, múltidéző cikkek mellett pedig a zenén túl egyéb művészeti ágakat is igyekeznek bevonni az oldal vérkeringésébe.

Az internetnek köszönhetően az érdeklődőknek nem jelentene nehézséget a hanganyagok beszerzése, csak egy kis külső inger kellene, hogy az új Miley Cyrus album helyett Led Zeppelin vagy Kraftwerk munkákat szerezzenek be. A fejlődési-nevelési folyamat semmiképpen sem lenne rövid és nehézségektől mentes, de megérné küzdeni egy zeneileg kifinomultabb, tájékozottabb nemzedékért.

Az Est.hu pár éve még jelentős portálnak számított, mára azonban szinte súlytalan. A Soundhead pusztán az elektronikus zenére építkezik, a Quartnál már említett cikktípusok mellett az ezekhez az irányzatokhoz passzoló, technikai jellegű írásokkal kiegészülve, illetve a publikáláson túl teret adva a fiatal zenészgenerációnak is az érvényesülésre, fogadva és értékelve a beérkezett munkákat. Szintén az elektronikával foglalkozik a nemrég startolt TESLA.wav, amely a Soundheadnél némileg mélyebbre nyúl, górcső alá véve a leginkább rétegzenének számító műfajokat is. Ezek mellett sajnos nem dúskálunk a színvonalas honlapokban, főként azért, mert a blogolás fénykorában bárki lehet újságíró, ennek pedig legalább annyi előnye van, mint árnyoldala.

Hogy hogyan változhatna pozitív irányban a helyzet?

Először is: a fiatal újságíró aspiránsoknak minél többet kell írniuk, naprakésznek kell lenniük a zenei világ történéseiből, és a hazai zenéket is bátran kritizálniuk, ha úgy hozza a szükség. A magyar zenékről akkor alakulna ki reális kép a közönségben, ha azokat nem egymáshoz hasonlítanák a kritikusok, hanem a nemzetközi mezőnyhöz. A küldetésben a TV és a rádió is segítséget nyújthatna.

Egyikben sincs ugyanis jelenleg kritikai jellegű, rendszeresen jelentkező műsor. A filmipar is kivehetné a részét zenei témájú alkotások előállításával; külföldön mindig nagy figyelmet kapnak a híres zeneszerzők, együttesek életútját bemutató filmek, itthon is lenne közönsége egy Máté Péter vagy Szécsi Pál életrajzi műnek. A magyar könnyűzenei történetről szóló könyvek is elengedhetetlenek lennének, a magazinokban pedig (online és nyomtatott egyaránt) rengeteg tanító szándékú, múltidéző, igényes írással kellene jelentkezni, a magyar mellett a nemzetközi zenetörténetről is.

31 31

KULTURSOKK

KULTURSOKK

VÁRNAGY SZABOLCS

RICHOLM ORSOLYA

A LÁBJEGYZET LÁBJEGYZETÉNEK LÁBJEGYZETE, AVAGY EGY SÖTÉT FOLYOSÓ VÉGÉBEN „Az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam, de minden oldalán gyötrelem volt átverekedni magam, és sohasem kezdeném el újra” – ezzel a mondattal ajánlották a Mark Z. Danielewski House of Leaves című könyvét, ami egyesek szerint horror, mások szerint a szerelemről szól, amúgy az akadémiai írást hivatott kifigurázni, és úgy tördelték, hogy a forma tükrözze a szöveg hangulatát.

Egy ilyen bevezetés után pedig már nem is meglepő, hogy a főszereplőt csak a lábjegyzetek lábjegyzeteiből ismerhetjük meg.

Milyen ezt a könyvet olvasni? A törzsszöveg egy nem létező filmfelvétel elemzése, amit egy fotográfus készített a házában megjelenő természetfeletti folyosóról és a belőle nyíló sötét termekről. A lábjegyzetekben pedig a főszereplőnk megjegyzéseit olvashatjuk, amint a szöveg összeállítása közben szépen lassan megőrül. Illetve szintén a lábjegyzetekben mesél nekünk a szöveg szerzőjéről – egy vak bácsiról, akinek az épelméjűsége kapcsán szintén joggal akadhatnak kételyeink.

Sejthető, hogy ez nem egy könnyed délutáni olvasmány, hanem egy roppant komplex írói kísérlet. Először is, a szövegből nyomon követhetjük, ahogy Navidson – a fotográfus – megpróbálja feltárni a háza titkait, és egyre mélyebbre süllyed a sötétségben. Ezzel egy időben a lábjegyzetekben szépen lassan kibontakozik a szerző őrültsége, valamint azt is nyomon követhetjük, ahogy a szöveg szerkesztőjén úrrá lesz a paranoia. Ja, és a sarokban egy démon is lappang valahol.

A legizgalmasabb azonban a könyv tördelése. A szöveg egy házról szól, melyben van egy olyan ajtó, aminek amúgy nem kellene ott lennie. Nemcsak azért, mert

32

nem szerepel a tervrajzon, hanem azért sem, mert fizikai képtelenség, hogy elférjen, a szoba dimenziói egyszerűen nem engednék, hogy ott legyen. De mégis létezik, és pár mérés után kiderül, hogy a ház belseje nagyobb, mint a külseje. Az ajtó pedig egy teljesen sötét folyosóra nyílik, ami mögött még több ajtót és még több termet és folyosót találunk. Mindegyik nyirkos és fekete, a terek pedig akkorák, hogy a focipályákat bevilágító reflektorok sem érnek el néhol a szemközti falig vagy a plafonig.

Ezek a képtelen belső terek pedig folyamatosan átváltoznak. Labirintus-szerűen átrendezik magukat a folyosók, a lépcsőkön néha több óra lejutni, néha viszont elég pár perc. Így a benne járók elvesztik a térés időérzéküket, esélyük sincs tájékozódni, és nem is reménykedhetnek abban, hogy ki tudnak jutni azon az úton, ahol bejöttek.

A ház éppen aktuális szeszélyeihez pedig maga a könyv is alkalmazkodik. Eleinte két hasábba szedve kapjuk a szöveget, azonban hamar minden megborul. Ahogy egyre inkább elvesznek a szereplők, úgy az olvasó is fejjel lefelé találja az egyes szövegrészleteket, majd előkerül egy kis keretes rész, ami húsz oldallal később fog csak elkezdődni.

A két hasábból négy lesz, majd hirtelen, ahogy a folyosók beszűkülnek, és a karaktereken úrrá lesz a klausztrofóbia, már csak 4-5 szót kapunk az oldal közepén egy vékony vonalban, hogy másodpercenkénti lapozásra kényszerítve meghatározza az olvasás ritmusát, és ezáltal magában az olvasóban is hasonló érzéseket keltsen.

Fura ez a könyv. Sokszor baromi unalmas, hiszen az akadémiai szövegek stílusában írták, tele nem létező hivatkozásokkal és okosnak szánt, többszörösen öszszetett mondatokkal. Viszont, miközben a lábjegyzetek főszereplője azt írja, hogy nem szeret a szöveggel foglalkozni, de nem hagyja nyugodni, és mégis folyton előveszi, mi is azon kapjuk magunkat, hogy pár oldal elolvasása után eltesszük, majd másnap újra nekiállunk.

Olyan, mintha a könyv részévé válnánk, és a lábjegyzet lábjegyzetének lábjegyzeteként mi is együtt őrülnénk meg a regény tárgyával, szerzőjével és szerkesztőjével együtt. Mondanunk sem kell, hogy 2000-ben bestseller lett.

Tehát, ha egy olyan bizarr olvasmányra vágynátok, amit igazából nem fogtok szeretni, de mégsem tudjátok majd abbahagyni, akkor a House of Leavest csak ajánlani tudjuk.

KINŐTTÜK-E MÁR A BÁBSZÍNHÁZAT? A bábszínház olyan, mint a gyerekkor: színes, mesebeli, olykor érthetetlen, de mégis kellemes emlékeket őriz, amelyek távolról nézve új értelmezést kapnak. Ahogyan iskolába kerülünk, és kezdjük felfedezni a világot, egyre kevésébe lesz szükségünk arra, hogy mások megjelenítsék előttünk a végtelen fantáziát a színpadon, mert mi is megtapasztaljuk és kialakítjuk saját világunkat. Nem meglepő tehát, hogy az ember fokozatosan elhagyja a kapaszkodókat, és elrugaszkodva a meséktől megéli azt, ami nagyon távol áll a gyerekkorban látottaktól, pedig a felnőttkor is lehetne ugyanolyan szép, csak nem szabad elengedni, amitől azzá válhat.

A pécsi Bóbita Bábszínházat 1961-ben alapították, és az évek során nem vesztett lendületéből, igényes műsoraival próbál arra törekedni, hogy minden korosztály ízlését kielégítse, és bebizonyítsa: nem csak a gyerekeké ez a műfaj. Nyáron az Ördögkatlan fesztivál keretében lehetőségünk volt az ingyenes programsorozatban megtekinteni egyik korhatárral kiírt mesedarabjukat. De vajon mit jelent pontosan ez a besorolás, és miért van szabályozva egy bábszínházi előadás? A Tökmag Tom és Hórihorgas Tom tanulságos történet arról, hogy hiába kap meg az ember bármit, pórul jár, ha nem ésszerűen cselekszik és elnyomja a másikat. A darab résztvevőivel beszélgettünk, akik választ adtak kérdéseinkre, és egy kicsit elmerültünk a bábszínház fogalmában is.

PécsiBölcsész: Úgy hirdették meg az előadást, mint felnőtteknek szóló művet. Mennyiben érzitek ezt a kijelentést pontosnak?

Bóbita Bábszínház: Eredetileg tizennégy éves kor feletti besorolást adtunk a darabnak, mert szerepelnek benne olyan kifejezések és szavak, amiket a kisebbek nem értenének. A dolog „brutalitása” talán abban értendő, hogy itt ki vannak mondva a gyilkosságok, és nem próbálja meg a történet burkoltan közölni: „A farkas megette Piroskát” – nálunk a farkas meg is ette Piroskát, és ezt mi ábrázoljuk nyíltan.

PB: Sajnos sztereotípiává vált, hogy a bábszínház csak gyerekeknek való. Ezt megcáfoljátok?

BB: Teljes mértékben. Az, hogy az emberek úgy tekintenek a bábszínházra, mint az 5-15 éves korig még szórakoztató mesedarabokra, nem jó felfogás. A kort itt relatívan kell értelmezni, felnőtt fejjel is ugyanúgy elgondolkodtató lehet egy bábelőadás, csak az eddigi tapasztalatok alapján, illetve amit a média sugall, az emberek legtöbbször tervbe sem veszik egy bábszínházi darab megtekintését mondván: ez kicsiknek szól.

PB: Hogyan lehetne változtatni a kialakult helyzeten?

BB: Az idősebbeknek több hasonló darabot kéne látniuk, hogy felnőtt fejjel is megbizonyosodjanak tévedésükről. Nagyobb színházak bérletbe foglalhatnának egy-egy bábelőadást is, illetve a gimnáziumi korosztálynak is szélesebb körben elérhetővé kellene tenni (és felvilágosítani) a báb sokszínűségéről.

PB: A Tökmag Tom és Hórihorgas Tomot már játszották előttetek. Változtattatok rajta?

BB: A debreceni társulattól vettük át a történetet, mivel az eredeti alapokkal dolgozunk, nem nyúltunk bele a darab szerkezetébe. A felcsendülő ismert és új zenei betétek pedig megszépítik és megadják a közelgő konfliktusok hangulatát. Úgymond felvezető és érzelemnövelő hatásként.

PB: Az emberek vajon megértik a darab igazi mondanivalóját?

BB: Ez a kérdés sok mindenen múlik. Nagyrészt az adott személy szociális hátterétől függ, hallgatott-e mesét kiskorában, foglalkoztak vele, vagy csak berakták a TV elé. A sorok közti szépség megértése belülről fakad, a neveltetés dönti el a későbbiekben, hogy képes-e éretten gondolkozni a kisfelnőtt. A mesék megszépítik a lelket, és burkoltan felkészítik a jövő problémáira.

PB: Mi a legfontosabb üzenete a most játszott előadásnak?

BB: Az eleinte elnyomott Tökmag Tom végül megvalósítja az amerikai álmot, de emellett elfeledkezik arról, hogy az értékeit elvesztve már nem az az ember, aki a darab elején volt. A humoros mesébe ágyazott keserédes végkifejlet is azt mutatja: nem mindig a szomszéd nője a zöldebb.

33 33

AGYRESZELÉK

AGYRESZELÉK KERESZTES DÁNIEL

KERESZTES DÁNIEL

A KONTEÓK MŰKÖDÉSE szere lehet, mivel minden problémánkat a konspirátorok számlájára írhatjuk, így nem kell szembenéznünk saját hibáinkkal, ezáltal az önbecsülésünk növekszik. Ezeken felül külső ellenséget szolgáltat, erősíti a kiválasztottság érzetét és a csoporttudatot („fény serege”), segít irányítani a frusztrációt és agressziót.

Mindannyiunkban rejtőzik egy kis összeesküvés-hívő. Az összeesküvés-elméletek, különösen a világméretűek, gyakran nagyon meggyőzőnek tűnhetnek, hiszen az a gondolat, hogy hatalmas és sötét erők dolgoznak ellenünk, felkelti az érdeklődésünket.

Ezek folytonos keresése rendelkezik előnyökkel, de komoly gondokat is okozhat, ha elszabadul.

A konteók kialakulását és térnyerését a pszichológiai szükségleteken kívül kognitív csapdák – tudati működésünkben eredő gondolkodásbeli, logikai hibák – teszik lehetővé. Ezek mindannyiunkban fellelhető, természetes folyamatok, amik sokszor előnyünkre válhatnak, de mivel nem logikusan működnek, ezért hamis következtetésekre is vezethetnek.

Ugyan vannak olyan elméletek (konspirációs teóriák, konteók), amelyek tudományosan bizonyíthatóak, de az 1960-as évektől a kifejezés egyre gyakrabban a szenzációs, nagy hírértékű, ám bizonyíthatatlan elméleteket jelöli. A nagyobb médiafigyelemnek és az internet elterjedésének köszönhetően ez utóbbiakról szinte mindenki hallott már.

Az egyik ilyen, a pareidolia jelenségéhez (amikor ismerős formákat, például emberi arcokat vélünk felfedezni élettelen tárgyakban, mint felhőkben vagy kövekben) hasonlóan, a mintakeresés tudatos túlműködése. Ebben az esetben a problémát egymással valószínűtlenül összefüggő események önkényes összekapcsolása okozza. Ezzel a módszerrel tehát mindig a választott csoportunk láthatatlan kezét találhatjuk mindenhol, ahol csak akarjuk.

A tudományos bizonyíthatóságon kívül jelentős különbségek vannak a két kategória között. Az előbbi általában korlátozott ideig tartó, kevés számú személyt magában foglaló ármánykodás, amelynek a célja általában, de nem kizárólagosan, a személyes hatalom, mint a Watergate ügy. Ezzel szemben a nagyszabású konteók viszonylag nagy létszámú szervezetet feltételeznek, amely esetenként akár évszázadokon keresztül is működhet, valamiféle gonosz cél elérése érdekében, mint a világ leigázása, az emberiség elpusztítása vagy rabszolgasorban taszítása.

Ezek az elméletek általában három részre osztják a világ lakosságát, azokról érdekes dolgokat feltételeznek. Az összeesküvők csoportja szinte mindig óriási hatalommal és erőforrásokkal rendelkezik, befolyásuk polipként behálózza a jelentős – és jelentéktelen – szervezetek és államok vezetését. Paradox módon ugyanekkor ezek a sátáni konspirátorok meglepően buták vagy figyelmetlenek, hiszen mindenhol otthagyják a kezük nyomát, hogy észrevegye, aki akarja. A másik fontos csoport az összeesküvésről tudók tábora.

Ez szinte mindig egy felvilágosult, intelligens és erkölcsileg felsőbbrendű csoport, akik „tudnak olvasni a sorok között”. Sokszor úgy tekintenek magukra, mint a „fény seregére”, akik feladata, hogy megmentsék a világot a sátáni erőktől. A maradék 99% pedig a birkák, akik beveszik, amit az összeesküvők vagy bérenceik eléjük raknak.

34

Az összeesküvés-elméleteknek hatalmas pszichológiai előnyei vannak. Kiválóan alkalmazhatóak arra, hogy a hívő rendet teremtsen a világunk nagyon összetett és sokszor rejtélyes eseményei között. Gyakran nem látunk be a mi életünket is befolyásoló politikai döntések mögé, nem tudjuk, hogy miért és hogyan születtek. Ez teret enged a spekulációnak, a hiányzó részek helyére berakhatunk bármit, ami valamilyen szempontból hasznosnak vagy megnyugtatónak tűnik. Tehát, az összeesküvéseken alapuló gondolkodás a biztosság illúzióját kelti, hasonlóan a babonássághoz, amely az irányítás érzetét adja.

A tehetetlenség érzése jelentős motiváló erő lehet a konteókba vetett hit kialakulásában. Bármilyen küzdelem első lépése, hogy megismerjük az ellenfelet. Bár ezek az elméletek sokszor nem megnyugtatóak, sőt gyakran bénító hatásúak is lehetnek, de ez nem mond ellent a fentieknek, hiszen inkább az ismert rosszat szeretjük választani a bizonytalannal szemben. A tehetetlenségen kívül a sikertelenségnek is hatékony ellen-

A megerősítési torzítás is a konteókba vetett hit segítségére siet, tovább gerjesztve azt. Ezen kognitív hiba miatt vagyunk hajlamosak észrevenni csak azokat a bizonyítékokat, amelyek megerősítik a már meglévő előfeltételezéseinket, és figyelmen kívül hagyni vagy leírni azokat, amelyek megcáfolnák azt. Bármelyik információra ráfoghatjuk, hogy az ellenség által lefizetett tudósok, politikusok vagy újságírók véleménye és tudatosan megmásított eredménye, amivel nemcsak hitelteleníthetjük azokat, de egyszerre tovább erősíthetjük hitünket az összeesküvésben.

Továbbá az alapvető attribúciós hiba is a konteók mellett dolgozik. Ez az a tendencia, hogy mások cselekedeteinek okáról máshogy gondolkodunk, mint a sajátunkról. Általában ez úgy nyilvánul meg, hogy az ellenség negatív tetteit belső okokra vezetjük vissza (kapzsiság, gonoszság, rosszindulatúság), míg jótetteit külsőkre (kényszerítették, vagy egyszerűen jó stratégiai lépésnek ítélte meg). Ezzel szemben, ha mi rossz dolgot teszünk, az mindig más miatt van, vagy rákényszerülünk, és ha jót teszünk, azt azért, mert eredendően nagylelkűek, kedvesek és erkölcsösek vagyunk.

tet, ugyanis a cáfolat hiányából még nem következik az elmélet helyessége. Szerencsére a hívőkre ez nem vonatkozik, nyugodtan mondhatjuk a kételkedőknek, hogy bizonyítsák be ők, hogy nem létezik az összeesküvés.

Természetesen, bármilyen bizonyíték hitelteleníthető a fenti módszerekkel, tehát a feladat lehetetlen. Ezek után a hamis kettősséget alkalmazva kijelenthetjük, hogy mivel nem lehet bizonyítani az összeesküvés nemlétezését, ezért teljesen bizonyos, hogy az elmélet helyes.

Ezek miatt az összeesküvés-elméletek nagyon gyorsan zárt hitrendszerré válnak, hiszen alapból magukban foglalják a saját fennmaradásuk eszközeit, valamint a külső cáfolat általi érinthetetlenséget. Logika által a hívők meggyőzhetetlenek, minél nagyobb az ellenállás, annál erősebbé válik a személyes üldöztetés hite is.

Kutatásokkal eddig nem tudták alátámasztani a konteók összefüggését az intelligenciával, szinte minden társadalomban megtalálhatók, szinte minden rétegben.

Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a leggyakrabban a perifériára szorult, szélsőséges vagy fenyegetett politikai, ideológiai és vallási csoportok esetében fordul elő.

Minderre magyarázatot ad az összeesküvés-elméletek azon képessége, hogy kielégítse a feljebb tárgyalt alapvető pszichológiai szükségleteket, valamint az, hogy alapvetően nem logikusan működik az agyunk, tudati csapdáinkat gyakran nem ismerjük.

Mindannyiunkban van egy kis konteókereső, ami néha hasznos lehet – mondjuk, ha tényleges összeesküvést szőnek érdekeink ellen –, de gyakrabban több problémát okoz, mint jót. Egyrészt elvesznek a sok fantasztikus elmélet között a valós fenyegetést tárgyaló tudományos teóriák. Másrészt jelentős pszichológiai előnyei ellenére depressziót és paranoiát is generálhat, eltávolíthat a valóságtól. Egyetlen dolog, amit tehetünk a saját érdekünkben, hogy elkezdünk gondolkodni. Ésszerűen.

Megjegyzés: A cikkben található érvek és ellenérvek a szerző tudományos szkepticizmusából erednek, nem fizetett propaganda eredménye. Amennyiben létezik a világot átfogó összeesküvés, az írót elfelejtették lefizetni.

Végül, de nem utolsó sorban a hamis kettősség és a bizonyítási kényszer hárításának hibás logikáját használhatjuk, ha még ezek után is zavarnak azok az idegesítő hitetlen birkák. A tudományos életben általában a bizonyítás kényszere arra hárul, aki kitalálta az elméle-

35 35

AGYRESZELÉK

AGYRESZELÉK CZISZER MARIETTA

A KÖNNYEBB ÚT: ÖSSZETETT FOLYAMATOK FELTÁRÁSA HELYETT BŰBAKKERESÉS A különféle összeesküvés-elméletek, melyek hiteltelensége kevés utánajárással kideríthető, úgy élnek a köztudatban, mint a krónikákba „vésett” valós történelmi események. Mióta tévesztik meg ezek az embereket, miért hiszünk nekik, és egyáltalán, mi okból találják ki őket? Mindezekről Dr. Hahner Péterrel, a PTE-BTK Újkortörténeti tanszékvezető egyetemi docensével beszélgettünk.

PécsiBölcsész: Melyik az első összeesküvés-elmélet, ami felütötte a fejét?

Hahner Péter: Minden korszakban voltak olyan csoportok, akiket különböző bűnökkel gyanúsítottak, biztos, hogy a történelem előtti időkben, az ősember korában is voltak ilyenek. Valószínűleg nem Nero gyújtotta fel Rómát, mert a saját gyűjteménye egy része is elpusztult. A kortársak egy része mégis őt vádolta, majd Nero elkezdte vádolni a keresztényeket. Ez jellegzetes dolog: történt egy szerencsétlenség – egy zsúfolt város, ahol sok ember él, gyúlékony anyagokból épült házakban –, könnyebb ilyenkor szándékos gyújtogatással vádolni valamilyen bűnbakot.

PB: Milyen komponensek kellenek ahhoz, hogy egy összeesküvés-elmélet létrejöjjön és elterjedjen?

H.P.: Elég egy válságos helyzet, mint például élelemhiány, politikai probléma, nyugtalanság, amikor nagyon könnyű valakiket okolni. Az összetett folyamatok feltárása helyett könnyű megoldás azt mondani, hogy a rossz nem azért van, mert különböző okok ide vezettek, hanem azért, mert a rossz emberek így akarják.

A terjesztéséhez nem árt valamilyen tömegkommunikációs eszköz. Az írástudás tömeges elterjedése előtti

36

CZISZER MARIETTA

korszakokban természetesen csak kis közösségekben, szájhagyomány útján terjedhettek a különböző híresztelések. De ha a Szent Bertalan-éjszakára gondolok, ami a francia történelem híres tömegmészárlása, ott azért elég gyorsan elterjedt Párizs-szerte, hogy minden problémáért a hugenották a felelősek, és végezni kell velük.

keresünk valamilyen magyarázatot, néha túlságosan könnyűt.

A tömeges írástudás elterjedésével azonnal megszülettek azok az elméletek, amelyek szerint a francia felvilágosodás összes problémáját a szabadkőművesek összeesküvése okozta. Az ő helyüket a huszadik század első felében átvették a zsidók, és így tovább és így tovább. Az internet pedig hihetetlenül megnövelte azok számát, akiket el lehet érni efféle elméletekkel.

H.P.: Nem hiszem. Rendkívül tehetséges személyiségek is egy-egy diktátor vagy egy embertelen eszme szolgálatába állhatnak, és elfogadnak olyan összeesküvéstanokat, amelyeknek semmi történelmi alapjuk nincsen.

Nagy tehetségű filozófusok és gondolkodók fogadták el azt, hogy Hitler vagy Sztálin rendszere szükségszerű.

Néha az egészen egyszerű, műveletlen ember ismeri fel azonnal a zagyvaságot, és néha a művelt, értelmiségi ember győzi meg magát nagyon abszurd dolgokról is.

Ha a hatalmas elmék is megtévesztették magukat ideológiai alapon, politikai rendszerek kapcsán, akkor a mai átlagember miért ne téveszthetné meg magát, legyen bármilyen művelt is az összeesküvés-elméletek kifinomult előterjesztése után?

PB: Miképpen alkotják meg és tartják életben ezeket az elméleteket a kitalálóik?

H.P.: Az összeesküvés-elméletek hívei nagyon ügyes módszerekkel élnek. Sokszor mondják, hogy ők csak kérdeznek, holott olyan kérdéseket tesznek fel, amelyek egy irányba mutatnak. Sokszor idéznek olyan szakértőket, akik velük értenek egyet. Sokszor tetszelegnek az áldozat szerepében, akiket azért nem vesznek komolyan, vagy azért üldöznek, mert kimondták az igazságot.

David Aaronovitch Vudu-történelem című könyvében kiválóan bemutatja, hogyan működik az efféle mechanizmus.

PB: A történelmi tények dacára, miért életképesek mégis?

H.P.: Az összeesküvés-elméletek életképességét legjobban a Kennedy-gyilkosság tükrözi. Az Egyesült Államokban nagyon komoly történészek, jogászok és politikusok ötven éve vizsgálják, fényképek, filmek alapján, számítógépes technikával végigvették minden egyes másodpercét. Mindezek miatt ez a gyilkosság a világ legjobban ismert történelmi eseményévé vált. Minden komolyabb vizsgálóbizottság arra az eredményre jutott, mint Gerald Posner Case Closed (Lezárt ügy) című könyvében: Lee Harvey Oswald volt a magányos gyilkos. Mégis, az amerikaiak túlnyomó többsége ma is abban hisz, hogy összeesküvés végzett Kennedyvel.

Arisztotelész a Poétikában azt fejtegeti, hogy mi a különbség a költészet és a történetírás között: a történetírás azt írja le, hogyan történtek a dolgok, a költészet pedig azt, hogy kellene történniük. Az emberek szeretnének egy igazságosabb, emberibb, szebb, logikusabb történetet, ahol a rossz dolog nem összetett események szükségszerű következménye, ahol a gonoszt megbüntetik, ahol a jó nem pusztul el, ahol az igazság győzedelmeskedik. Ha ez nem következik be, akkor erre

PB: Szellemi képességük alapján szét lehet választani azokat, akik hisznek az összeesküvés-elméletekben és azokat, akik nem?

PB: Van olyan elmélet, amit kedvenceként tart számon?

H.P.: A Kennedy-gyilkosság ilyen. Vincent Bugliosi 2006-ban megjelent Reclaiming History (Visszakövetelve a történelmet) című, telefonkönyv méretű kötetében mindent, a legvadabb feltételezéseket is megvizsgálta, hogy komolyan lehet-e venni. Talán nincs a földön olyan szervezet, amely valamilyen módon ne került volna kapcsolatba vele. A Castro-párti kubaiak, a Castro-ellenes kubaiak, a bolsevikok, a kommunistaellenes fehérorosz emigránsok, tehát mindenki és mindenkinek az ellentéte. A texasi olajmágnások, az FBI, a CIA, a titkosszolgálat, a maffia. Egy elmélet szerint Kennedy feltárta volna a roswelli rejtélyt, hogy ufót fogtak el az amerikaiak, és ufók vannak köztünk, ezért a földönkívüliek megölették őt. De ha ők voltak, akkor miért nem robbantották szét egyik éjjel zöld sugárral a Fehér Házat? De ez már az én komolytalan elméletem.

Az egyik vallomásban Nagy Imre neve is fölbukkant.

Egy vádlott, Clay Shaw beszámolt arról, hogy Olaszországban, ahol üzleti ügyben járt, találkozott Nagy Imrével is. Természetesen Nagy Ferenccel találkozott, de mivel az 1958-ban kivégzett Nagy Imrét többet emlegették, ezért összekeverte a nevüket. Így bukkan fel az öt éve halott egykori miniszterelnök neve a Kennedygyilkosság ügyében.

tenetes volt Magyarország szempontjából, kilenc rendszerváltással és számtalan megtorlással, az ország felszabdalásával, ártatlanok elhurcolásával és elpusztításával. Nagyon nehéz racionálisan elfogadni, hogy mindez milyen tényezők összjátéka miatt következett be, sokkal egyszerűbb az a magyarázat, hogy rossz emberek Magyarországnak rosszat akarnak. Nagyon tekintélyes személyiségektől hallottam olyat, hogy nem szeretik a magyarokat a világban, ezért történt ennyi rossz Magyarországgal. Ez elég abszurd, és ezért sajnos nagy a fogékonyság arra, hogy kijelentsük, hogy a kommunisták, a szabadkőművesek, a szélsőjobboldaliak, a zsidók vagy éppen a külföldi bankárok összeesküvése áll minden mögött. Idő kell és egy kis normális politikai nyugalom ahhoz, hogy ezek a tévhitek visszaszoruljanak, és az emberek elfogadják a normális magyarázatokat.

PB: A magyarok mennyire fogékonyak arra, hogy az ilyen elméleteket elhiggyék?

H.P.: Nagyon fogékonyak. A huszadik század elég ret-

37 37

AGYRESZELÉK BAKURETZ BONNIE

A KONTEÓSZTORI „Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb” – olvashatjuk a konteo. blogrepublik.eu portálon, ahol több száz öszszeesküvés-elmélet született az elmúlt években. Tavaly kiadták a Konteó 1 című könyvet is, amelyben 30 különös, titokzatos és érdekes témát boncolgat a szerző. A konteók atyjával, Tiboruval beszélgettünk.

PB: Hogyan jellemezné önmagát?

Tiboru: Ha egyetlen szóval kellene önmagam jellemeznem, az a „kíváncsi” lenne. Ha kettővel, akkor „kíváncsi és gyanakvó”. Mindkét tulajdonság részben örökölt, részben az egykori szakmámnak tulajdonítható, tudniillik sokáig nyomozóként dolgoztam, és hozzászoktam ahhoz, hogy egyrészt megpróbáljak benézni a kulisszák mögé, másrészt pedig ahhoz, hogy mindig kételkedjek abban, amit mások el akarnak hitetni velem. Nem biztos, hogy ezek jó tulajdonságok, de hogy hasznosak, az biztos.

PB: „Valamennyien hajlamosak vagyunk elhinni, hogy bizonyos történések mögött valami titkos terv áll.” Ön is hisz ebben? Esetleg tényleg minden mögött valami titkos terv van?

T.: Minden mögött nem lehet titkos terv, hiszen akkor az lenne a szabály, de hogy a hivatalos magyarázatok nagyon sokszor nem fedik fel a valóságos mozgatórugókat, abban biztos vagyok. Tudományos kutatások azt derítették ki, hogy egy átlagember naponta 6-8 alkalommal hazudik (és ez most nem a politikusok átlaga). Miért hinnénk fenntartások nélkül pont a sajtónak, a politikai pártoknak vagy a multinacionális cégeknek? Ők is emberből vannak.

PB: A konteó fantázia?

T.: A konteók szükséges, de nem elégséges feltétele a fantázia. Kell még hozzá tájékozottság, játékos elme, kreativitás, nyitottság az újra, illetve vitakészség. És kíváncsiság, továbbá gyanakvás, amiről már volt szó.

PB: Melyik konteó foglalkoztatja mostanában a legjobban?

T.: Igazából azt szeretném megtudni, hogy hová tűnnek a fél zoknik a mosógépből.

PB: Van esetleg kedvence?

38

T.: Nagyon érdekel a Voynich-kézirat rejtélye, sokat foglalkoztam a Gyatlov-hágón meghalt kilenc orosz fiatal esetével, de a Seuso-kincsek ügye talán ezeket is übereli a szememben.

PB: Továbbra is születnek újabb elméletek?

T.: Konteók naponta születnek, a bennünket körülvevő világ gondoskodik az állandó utánpótlásról. Hogy csak az utóbbi hetek-hónapok témáit említsem: a hazai szerencsejátékokkal kapcsolatos törvénykezési folyamat, Paks bővítése, a Snowden-ügy, az ukrajnai tömegdemonstrációk…

PB: A gasztroblog írásai is úgy születnek, mint a konteók?

T.: A gasztroutazási blogom régebbi, mint a Konteóblog, de az alapmotivációja ugyanaz: szeretem megosztani olvasóimmal az élményeimet és a véleményemet, akár kulináris, akár turisztikai, akár összeesküvés-elméleti síkon. És még egy közös pont: mindkettő a feleségem alapötlete volt.

PB: Vannak „okos” és „buta” konteók?

T.: Nem az „okos” és a „buta” jelzőket használnám. Minden, általam összegyűjtött és feldolgozott konteónak vannak valószerűbb és kevésbé valószerű megoldási lehetőségei, amelyek között az olvasó csemegézhet. Kiválaszthatja a neki leginkább megfelelő verziót, ugyanakkor elgondolkozhat a többi lehetséges megfejtésen.

A konteózás agytorna is, ugyanakkor toleranciára és kompromisszumokra tanít, hiszen rádöbbent arra, hogy nem csak az én megoldásom létezik.

PB: Mitől lesz jó egy konteó?

T.: Végy egy alap sztorit, amelyben bőven vannak homályos pontok, számos ellentmondás és információhiány. Adj hozzá néminemű zavaros hivatalos magyarázatot és egy maréknyi kételkedést, ízlés szerint szórd meg Moszaddal, ufókkal vagy titkos társaságokkal. Tedd be a sütőbe, majd vedd ki, és tálald ízlésesen néhány jó fej, kiváló kombinációs készséggel megáldott alaknak, akik szeretik megdolgoztatni a szürkeállományukat, és nem félnek kinyilvánítani a véleményüket. És máris kész a konteó, amihez kiváló étvágyat és kellemes időtöltést kívánok!

AGYRESZELÉK

AGYRESZELÉK

LENTHÁR BALÁZS

LENTHÁR BALÁZS

A RAB KIRÁLYFI, AZ ISMERETLEN FIÚ ÉS A VILÁGÖSSZEESKÜVÉS

magas, sötét cellában töltötte egy szalmazsák és egy falovacska társaságában. Kenyéren és vízen kívül nem ismert más élelmiszert, ételt, italt akkor hoztak neki, amíg aludt. Emberi kapcsolata, csak egy Hauserként bemutatkozó idegennel volt, aki közvetlenül szabadulása előtt megtanította neki leírni a nevét, és betaníttatta vele ezt a mondatot: „Én is lovas szeretnék lenni, mint az apám volt” – bár Kaspar azt állította, hogy nincs tisztában a mondat értelmével.

» VÉLT VAGY VALÓS KONSPIRÁCIÓK A MÚLTBÓL

A fiú megpróbáltatásai hallatán hamar szárnyra kapott a szóbeszéd, hogy a Baden nagyhercegi trónjának örököse, aki elvileg 1812 októberében meghalt, de a jól értesültek tudni vélték, hogy összeesküvés van a dolog hátterében. A teória szerint, mivel a nagyhercegnek más örököse nem volt, ezért a nagybátyjára szállt tovább a trón, akit a féltestvére követett, és az ő édesanyja cserélte ki Kaspart egy haldokló csecsemővel, hogy fia trónra kerülését elősegítse.

Az alábbiakban három olyan történetet ismerhettek meg, melyek a maguk korában legalább annyira lázban tartották az emberiséget, mint ma a gyíkemberufók vagy a Kennedy-gyilkosság.

A VASÁLARCOS Kevés izgalmasabb történetet köthetünk a XVII. század Franciaországához, mint az ismeretlen, álarcos férfi legendáját. A történet szerint XIV. Lajos több börtönében megfordult egy maszkot viselő rab, akinek kilétét a lehető legalaposabban próbálták eltitkolni. A mai napig megy a találgatás, hogy kit rejthetett a maszk, vajon királyi ikertestvért, olasz szélhámost, esetleg nőt, Bonaparte Napóleon nagyapját, sátánista, homoszexuális főnemest, kudarcot vallott bérgyilkost, vagy csak egy szerencsétlen inast, aki túl sokat tudott?

A királyi fivér kétségkívül romantikus, ám meglehetősen valószínűtlen lehetőségét kizárhatjuk, ugyanis mára kiderült, hogy a vasálarcos ikertestvér történetét a Bourbonokkal szemben – az elvi ellentéteken túl, ifjúkori bebörtönzése okán is – végtelenül kritikus Voltaire találta ki, majd az ő meséjét színesítette ki és dolgozta át regénnyé Alexandre Dumas.

Napóleon nagyapját is gyorsan elvethetjük, ugyanis a voltaire-i történet folytatásaképp érdekes módon Napóleon császári ambícióinak megnyilvánulása körül kezdett kibontakozni, ami tökéletesen alkalmas volt Bonaparte trónigényének, legalább a plebsz közötti megalapozására. Arról szólt ugyanis a fáma, hogy a titokzatos, ám a francia forradalom Bourbon-ellenes retorikája miatt mindenki által királyi származéknak tartott vasálarcos gyermeket nemzett egy nőnek, aki a csecsemőt Korzika szigetére vitte és saját családi nevét (Bonaparte) adta neki.

Ki volt a vasálarcos? Biztosan a mai napig nem tudjuk.

A jó hír, hogy a neve ismert: Eustace Dauger. A rossz hír, hogy majdnem biztosan álnévről van szó. A két

40

legnépszerűbb teória szerint vagy Roux de Marsilly hugenotta összeesküvőnek vagy pedig Nicolas Fouquet sikkasztásért elcsapott pénzügyminiszternek az inasa lehetett, aki túl sokat tudott gazdája ügyeiről, és ezért kellett elzárni élete végéig.

De miért a maszk? Bénigne Dauvergne de Saint-Mars, aki a feljegyzések szerint a vasálarcos őrzője volt, több neves fogoly felett is rendelkezett, akik miatt nem kicsi társadalmi megbecsültségnek örvendett, ám ezek a 17. század végére mind meghaltak vagy kiszabadultak.

Ezért találhatta ki Saint-Mars az álarcot, hogy elhitesse a környezetével, maradt még egy befolyásos, mindenkinél titokzatosabb rabja.

KASPAR HAUSER A XIX. század egyik legrejtélyesebb és egyben legszomorúbb története fűződik Kaspar Hauser nevéhez.

1828 pünkösdhétfőjén Nürnberg egyik rosszabb hírű sikátorából előkerült egy 16 éves fiú, akinek a beszédkészsége alig terjedt ki pár szóra és a nevére: Kaspar Hauser. Semmi nem volt nála, csak egy a 4. lovasezrednél szolgáló von Wessenig kapitánynak címzett levél, amelynek névtelen feladója csak annyit írt, hogy Kaspar 1812-ben került hozzá, még csecsemőként.

A bajor várost természetesen felrázta az esemény, mindenki kíváncsi volt a fiú történetére, amit többszöri beszélgetések során Kaspar Binder polgármesterrel is megosztott. Elmondása szerint egész addigi életét egy két méter hosszú, egy méter széles és másfél méter

A szövevényes történetet tovább árnyalta, hogy bárki fogadta be Kaspart, mindenki arra panaszkodott egy idő után, hogy újdonsült védence notórius hazudozónak bizonyult. Ezen az sem segített túl sokat, hogy Kaspar többször is gyaníthatóan magának okozott kisebb-nagyobb sérüléseket, majd azt állította, hogy megtámadták.

A rejtélyes életű fiúnak a halála sem volt kevésbé titokzatos. 1833. december 14-én a bal mellét ért mély szúrással érkezett haza, azt még el tudta mondani, hogy elcsalták egy parkba, ahol megdöfte egy idegen, majd három napra rá meghalt.

Létezett-e összeesküvés, vagy ez csak egy szomorú, figyelemhiányban szenvedő fiú önmagára szabott kálváriája volt, amely a végén az életébe került? Talán soha sem fogjuk megtudni. Ami biztos, hogy a Badeni-ház leszármazottai a mai napig sem járultak hozzá a nagyhercegné és az 1812-ben elhunyt gyermeke DNS-ének összehasonlításához.

CION BÖLCSEINEK JEGYZŐKÖNYVE A múlt század elején az Orosz Birodalomból kezdett elterjedni, és hihetetlenül gyorsan a társadalmi figyelem középpontjába került a Cion bölcseinek jegyzőkönyve, amire nagyon sokan titkos dokumentumként, a zsidók világuralmi törekvéseit először kétség kívül bizonyító forrásként tekintettek. Fontos megjegyezni, hogy abba a századfordulós érába robbant be a jegyzőkönyv, amelyik alapvetően is megosztott volt a zsidó közösségek iránti bizalom tekintetében. Ne feledjük el, hogy ez a tiszaeszlári vérvád, a Dreyfus és a Bejlisz-ügyek

korszaka. Mára már biztosan tudjuk, hogy az 1903ban megjelent kiadvány nem egy hataloméhes zsidó csúcsszervezet szupertitkos konferenciájának a jegyzőkönyve, hanem a cári titkosszolgálat, az Ohrana koholmánya. A XIX-XX. század fordulóján Oroszországot az anarchista, szélsőbaloldali terrorizmus tartotta rettegésben. A narodovolecek és az eszerek által elkövetett merényletekben több ezer – egyes becslések szerint akár 20 000 – ember lelte halálát, és ezeknek csak elenyésző százaléka volt a hatalmi hierarchia csúcsának közelében. A többség a rendszer kiszolgálóiból, tisztviselőkből, csinovnyikokból állt.

Hozzátartozik a tényekhez, hogy ezen terroristák és ideológusaik között társadalmi arányukhoz képest felülreprezentált volt az oroszországi zsidóság. Ennek megfelelően az Ohrana célja a bizalmatlanság és a félelem felkeltése volt a felforgató idegenekkel szemben.

Ugyanis tökéletesen lehetett propagálni, hogy a korlátlan önkényuralomra alapozott rendszer az orosz emberek számára ideális, csak ezek a mindenféle jöttmentek, lengyelek, zsidók azok, akik folyton elégedetlenkednek.

A Cion bölcseinek jegyzőkönyvét két korábbi műből ollózták össze a találékony titkosszolgák. Az első írásban eredetileg egy szó nincsen zsidókról, egy francia legitimista, Maurice Joly vetette papírra, és III. Napóleon császár irreális ambícióit (világuralom), és gátlástalan politikáját kívánta karikírozni benne. A második könyv pedig fikciós regény Biarritz címen, egy elcsapott porosz titkosrendőr, Hermann Goedsche munkája. Ebben van egy fejezet, ahol a tizenkét zsidó törzs nagy kabbalista rabbijai egy éjjelen találkoznak a prágai zsidótemetőben, egy rejtélyes zsidó összeesküvést szőjenek.

Elérte-e az összeesküvés a célját? Bizonyos értelemben igen, hiszen ugyan az orosz miniszterelnök Sztolipin vizsgálatot rendelt el az ügyben, sőt idővel maga II. Miklós – bár a beszámolók szerint meglehetősen szomorúan – is belátta, hogy koholmányról van szó, de már ez sem tudta megakadályozni, hogy mai napig tartó viták szóljanak a hitelességéről. Az autóipart forradalmasító, mellesleg lelkes antiszemita Henry Ford több százezer példányban jelentette meg saját költségére, és természetesen a nácik, Adolf Hitlerrel az élen, genocídiumra feljogosító kőbevésett alapigazságot láttak benne.

A konspiráció viszont abban az értelemben kudarcot vallott, hogy nem sikerült a tömegeket elfordítani a baloldali politikai tömörülésektől, hiszen a cárt 1917-ben lemondásra kényszerítették, és a monarchia megbukott Oroszországban.

41 41

AGYRESZELÉK VÁRNAGY SZABOLCS

„EZ MEGDÖBBENTŐEN ROSSZ VOLT” » VÉGIGITTUK AZ EGYETEM KÁVÉAUTOMATÁIT „Csináljunk egy tesztet az egyetemi kávégépekről!” – vetődött fel az ötlet. „Persze, mi baj lehet?!” – jött a válasz. Majd olyan szörnyűségek érték az ízlelőbimbóinkat, amiket jobb helyeken a raboknak sem adnak. Megtudtuk, hogy a tejpor is meg tud savanyodni, és hogy a kávénak is lehet kolbász bukéja.

Kis csipetcsapatunk naplóbejegyzései következnek.

16:38. Szenes. Boldogok voltunk, hogy félre beszéltük meg a találkozót, és harmincnyolckor már mind a négyen ott voltunk. Gyorsan megegyeztünk a metodológiában, és elhatároztuk, hogy kávéteszt címszó alatt létrehozzuk a PécsiBölcsész első házi herpesztenyészetét: a „mindenki vesz valamit, aztán körbekóstoljuk őket” módszer segítségével terveztünk tehát a kérdés végére jutni: melyik automatából érdemes a leginkább inni?

Reméltük, hogy kellemes élményünk lesz, de nagyot tévedtünk.

16:42. „A” épület, a lépcsők alatt. Kezdődött a terepmunka, csörgött az apró, a kedvünk még derűs volt, és ekkor még nem tudtuk, hogy fél óra múlva hányingerünk lesz.

16:44. A kávék pezsegnek. Ez normális?!

16:47. Az aulába visszavonulva felmértük a helyzetet.

A kapucsínó olyan volt, mintha a tavalyról megmaradt csokimikulást olvasztották volna bele. A hosszú kávéban külön éreztük a meleg víz és a tejpor ízét, plusz a Nesquick nyuszi kitagadott és nagyon-nagyon sanyarú körülmények között élő rokonaitól származó, hiperolcsó kakaópor aromáját.

16:48. Lenthár kolléga elkezdett káromkodni, amit csak a teszt vége után fél órával hagyott abba. A hosszú kávét kiöntöttük inkább, és a fura, rozsdás, barnás, átlátszós folyadékot méregetve Árvai kolléga konstatálta: ilyen víz folyhatott Szocsiban a csapból.

16:55. Kávéturmix… tudtátok, hogy van ilyen?! A kávék kevertjének kissé füstöltkolbász-szaga van, de a

42

mezőny egyik legerősebb versenyzője amúgy. Viszont rájöttünk, hogy inkább a forró csokikat kell az automatákból választani. Koffein a kávékban sincs, arra pedig megfelelőbbek, hogy a vércukorszintünket a helyére tegyék, és közben nincs olyan ízük, mint a löttynek, amit a horrorfilmekben az áldozatok isznak, mielőtt rájönnek, hogy egy sárbolygóról származó mutáns űrlény spóráiból juttattak másfél decit a gyomrukba.

16:56. „Úgysem mered megkóstolni” – a második automatánál eljutottunk oda, hogy a kiközösítés és hurkalének titulálás ősi megfélemlítő módszerével kelljen rávennünk egymást arra, hogy megkóstoljuk a moccachinót. Az élmény pedig lehengerlő. Mintha nem oldódtak volna fel, hanem kis csapatokban maradtak volna az ízek, melyek jobbról-balról támadnak az első korty után.

16:57. Teljes magyar cukorgyártás belefér egy másfél decis pohárba, „forró citromos tea” formájában. Az, hogy „megdöbbentően rossz volt”, egy roppant finom megfogalmazása a dolognak, bár azt hozzá kell tenni, hogy ez a kifejezés hamar értelmét vesztette. Már a legelső kávéra is ezt mondtuk, aztán minden egyes százas bedobásával egyre csak lejjebb estünk, a kellemetlen ízek kútjának rettenetes mélységeibe. Innen lentről nézve, az első kör tesztalanyai egyenesen kívánatosnak tűntek, pláne a gőzölgő teával a kezünkben, amire nem is tudjuk, hogy miért vetemedtünk.

17:01. „Érzem, ahogy rohadnak a fogaim” – mondta Vámos kollegina, a „B” épület felé menet.

17:07. Átértünk inkább a „D” épületbe. Nem kellett volna. A régimódi automatában valószínűleg a második világháború alatt cseréltek utoljára tejport, minek köszönhetően a „tejjel és cukorral” opció sem kecsegtetett sok jóval. Egészen idáig humorosan fogtuk fel a tesztet, azonban a hangulat hamar átcsapott kétségbeesésbe, miután a kék szörnyeteg kávéját megkóstoltuk. A szimpla eszpresszó rémes, ehhez mérten a tejes-cukros egy csoda, még akkor is, ha savanyú. „SOHA TÖBBÉ” – véstük bele hatalmas betűkkel a noteszembe, majd megviselten visszavonultunk.

A DiákCentrumban, Balázs káromkodásának háttérzaja mellett mérlegeltük az átélteket. Ahhoz képest, hogy fejenként három kávét ittunk… vagyis próbáltunk meginni, egyáltalán nem voltunk éberebbek. Émelyegtünk és szomorkodtunk, mert a létezésünk nem szakadt hirtelen félbe, és az idáig leírt rémségekkel a testünkben kell tovább élnünk.