PécsiBölcsész 2012. februári duplaszáma

PB 2012 februar_OK.indd 1

2012.02.28. 21:44:09

Túl bizarr, hogy éljen. Túl ritka, hogy meghaljon – Félelem és reszketés Las Vegasban

– a posztmodern emberfeletti ember I A morális állat, a kutató és az utca embere I

Talán eltűnünk hirtelen I Felsőoktatás unortodox módon I Áramköröket Á a testünkbe

“Minden rendben van” V. évfolyam 1. szám

BÖLCSÉSZ KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS PERIODIKA

PB 2012 februar_OK.indd 2

2012.02.28. 21:44:15

PB 2012 februar_OK.indd 3

2012.02.28. 21:44:24

Talán eltűnünk hirtelen - Apró Annamária 6-7 Felsőoktatás unortodox módon - Mindenképpen megfizetjük - Bálint Dávid, Lenthár Balázs 8-9 Ütköztetni kell az álláspontokat - Bálint Dávid, Lenthár Balázs 10-11 Gulyás Tibor évértékelője 12-13 Zenélő Egyetem - avagy a populáris kultúráról felsőfokon - Várnagy Szabolcs 15 Odújában marad a Rocksertés - Tavasszal sem lesz Pécsi Egyetemi Napok - Várnagy Szabolcs 16-17 Soros elnökség egyetemista újságírók tolmácsolásában - Tatay Eszter 18-19 Takarékoskodás tudatosan - Schmidt Barbara, Szántó Renáta 20-21 Emberpollen a forró házban - avagy hogyan döntünk etikai kérdésekben? - Zárdai István 22 A morális állat, a kutató és az utca embere - Esperger Zsófia 23 Áramköröket a testünkbe - A posztmodern emberfeletti ember - Bán Attila, Szántó Renáta 24-25 7 nap, 6 éjszaka Amszterdamban - Zárdai István 26-27 Újabb tapasztalatok a joint course-szal kapcsolatban - Rab Virág 28 Buda ide-oda - Lenthár Balázs 29 Az újságírás története I. - Lenthár Balázs 30-31 A legfontosabb HÖK-ös elérhetőségek 33 A választásokon túl - Elfoglalták pozíciójukat az új hallgatói képviselők - Németh Klaudia 34 „Nap mint nap találkozni új kihívásokkal” - Várnagy Szabolcs 35 „Nem vagyok az a tipikus egyetemista” - Lenthár Balázs, Várnagy Szabolcs - 36 Élőzenei évértékelő helyett - Lenthár Balázs 38 Vissza a basszushoz - Rövid merengés az elektronikus tánczene jelenlegi állásáról - Várnagy Szabolcs 39 A moombahton - Belassított trópusi house, ahogy a lányok szeretik - Várnagy Szabolcs 40 Könyvek, amik 2012-ben is megállják a helyüket - Kovács Réka, Szántó Renáta 41-43 Ahol a valóság és az irodalom találkozik - Az emlékkönyvek - Horváth Eszter 44-45 A kutya különös esete az éjszakában - Várnagy Szabolcs 46 „Az autizmus nem betegség, hanem a létezés egy módja” - Schmidt Barbara 47 „Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen.” - Hajdu Mariann 48-49 A háborúk hátterében - Nők a szexipar fogságában - Horváth Eszter, Németh Klaudia 50-51 Mindannyian virtuális rabok vagyunk - Pont com a Kamaraszínházban - Nagy Éva Anna 52 Kosztolányi freudiasan Édes gyilkosa a Pécsi Nemzetiben - Nagy Éva Anna 53 Évértékelő a moziban - Hajdu Mariann 54 H. H. Holmes, Chicago ördöge, Amerika ikonja - Kovács Réka 55 Dr. Gonzo, a sajtótörténelem leghibbantabb figurája - Lenthár Balázs 57 Túl bizarr, hogy éljen. Túl ritka, hogy meghaljon - Félelem és reszketés Las Vegasban - Várnagy Szabolcs 58 Miért éppen Francis Scott Fitzgerald és A nagy Gatsby - Kovács Réka 59 Variációk újságírásra, avagy mennyi rum kell ahhoz, hogy feje tetejére állítsuk a világot? - Nagy Éva Anna 60 Az ihlet és az alkohol bonyolult szerelmi viszonya - Rumnapló filmkritika - Hajdu Mariann 61 A varrógép, a gyűszű és a kecske - Tatay Eszter 62

PB 2012 februar_OK.indd 4

2012.02.28. 21:44:35

Pécsi Bölcsész - bölcsész kulturális és közéleti periodika Kiadja a PTE BTK Hallgatói Önkormányzata.

Megjelenik havonta - V.évfolyam 2. szám 2012. február 25.

Felelős kiadó: Gulyás Tibor Főszerkesztő: Várnagy Szabolcs; korábbi főszerkesztőink: Bálint Dávid, Stemler Miklós Főszerkesztő-helyettes: Lenthár Balázs Olvasószerkesztő: Mészáros Gabriella Tördelőszerkesztő, arculat: Barabás Norbert Borítóterv: Lugosi Tamás (scham) Grafikák: Lugosi Tamás, Hetsch Ferenc Szerzőink: Bálint Dávid, Zárdai István, Esperger Zsófia, Bán Attila, Hajdu Mariann, Kovács Réka, Pál Balázs, Nagy Éva Anna, Tatay Eszter, Szántó Renáta, Schmidt Barbara, Horváth Eszter, Németh Klaudia Fotó: Iváncza Boglárka, Taragyia Tomiszláv, Cím: 7624. Pécs, Ifjúság útja 6. - Diákcentrum Telefon: +36 (72) 503 600 / 4235 Fax: +36 (72) 503 613 Honlap: www.pecsibolcsesz.hu, szerkesztoseg@pecsibolcsesz.hu

5 PB 2012 februar_OK.indd 5

5

2012.02.28. 21:44:35

KÖZTÜNKSZÓLVA APRÓ ANNAMÁRIA

TALÁN ELTŰNÜNK HIRTELEN A felsőoktatás új, rugalmas, finanszírozható, munka- és teljesítményalapú rendszerében ad absurdum előfordulhat – ahogy államtitkár asszonyunk mondta –, hogy egy-egy szak megszűnik egy-egy helyen. De mi lenne akkor, ha a meglehetősen vízfejű, Budapest-központú intézkedések hatására mind a 210 szak megszűnne, és eltűnnének az egyetemisták Pécsről? Hát Pécs sem lenne már sokáig. Disztópia következik.

A hallgatók karok szerint gyülekeznének, ki-ki a saját szakjának sztereotípiái szerint felöltözve: tarisznyásan, SZTK-keretes szemüvegben, kiskosztümben vagy aktatáskával sorakoznának egy szép őszi délutánon. A talárkölcsönző még utoljára lehúzná a diákokat, és extra felárral árulná az XXL-es fekete lepleket, sapkákat és sapkabojtokat azoknak, akik hagyományos szimbólumokkal akarnák demonstrálni, hogy a tudás távozik Pécsről. Mások a „millió-millió-millió rózsaszál”-t énekelnék, nem tudjuk, miért.

Az elképzelt egyetemi hierarchia szerint az orvosisok vonulnának először a volt Édentől keletre, vagy egyből sokkal nyugatabbra. Könnyű jazz szólna, miközben az utolsók is elhagyják a várost, ahol éltek.

A pécsi művészetisek az ország amúgy is egyetlen vidéki egyetemi művészeti képzésének résztvevői voltak, így a vidéki művészeti hallgató fogalma mint olyan, megszűnne. „Az utolsó kapcsolja le a villanyt!” – hangozna fel több helyről a Pécs-tábla elhagyásakor, és páran még nevetgélnének a régi viccen. Többen pedig az Európa Kulturális Fővárosa címmel poénkodnának, kulturális, ha-ha. „Viszlát, és kösz a halakat!” – mondaná az utolsó bölcsész, majd eszébe jutna, hogy Pécsnek még mindig nem jött össze a régóta hiányolt folyó.

A mintegy harmincezer hallgató és tíz egyetemi kar eltűnésével először az ország legrégibb, immár ex egyetemi városának építőipara lendülne fel, mivel dózerolókra nagy szükség lenne, majd a mezőgazdaság kapna szárnyakat, hiszen, hogy az intézmények teljesen feledésbe merülhessenek, helyüket fel kellene szántani, és sóval behinteni. Utóbbi amúgy munkát adhatna a téli sószóró idénymunkásoknak is, szóval rövidtávon mindenki jól járna.

Kivéve persze a PTE dolgozóit, akikkel garantáltan döbbenetesen megugrana a baranyai diplomás munkanélküliek száma, a jelenlegi mintegy 900-1000 főről 8-9000-re, hiszen az egyetem a város legnagyobb munkáltatója. Egy részüket felszippantaná a főváros, mások disszidálnának, közmunkások is lehetnének belőlük. Ők visszatérnének a platóni gyökerekhez, és közterület-gondozás közben folytatnák előadásaikat a járókelőknek és a többi közmunkásnak, sőt előbb-utóbb a kreditrendszert is bevezetnék, és vizsgákat is tartanának a „közakadémián”, csak úgy, megszokásból. A doktori közképzésben részt vevőket pedig tiszteletbeli közdoktori címekkel is megajándékoznák, a dolgozatok önálló elkészítése sem lenne kritérium.

A munkanélküliek maradéka pedig a kocsmákban töltené be az egyetemisták hagyta űrt okleveles kocsmafilozófiával, így legalább a pécsi vendéglátóipar nem sínylené meg túlzottan a változásokat. Pár év múlva Pécs városa büszkélkedhetne a legszínvonalasabb Fedél Nélkül magazinnal, amelyben az adakozók gyakran olvashatnának értekező esszéket a neokantizmusról vagy a római jog történetéről „csak egy kis pénzért”.

A felsőoktatás megszűnésével romba dőlnének a gimnáziumok is, mivel nemcsak 60%-nyi más régióból származó fiatal nem jönne Pécsre, de a 40%, aki lakóhelyén szeretne vagy tudna csak továbbtanulni, minden esélyét elvesztené, hogy diplomát szerezzen. Így az érettségizők száma rohamosan csökkenne, a kilátástalan helyzetben a szegényebb családból származó középiskolások minden motivációjukat elveszítenék a tanulásra.

Pécs lenne a világ első települése, ahol csődbe megy a Tesco, mivel nem lenne több diákmunkás, aki éjszaka feltöltené az árut vagy kezelné a pénztárat. Persze fizetőképes kereslet sem maradna még a gazdaságos termékekre sem. A város gazdaságát pedig alapjaiban ásná alá a harmincezres fogyasztói réteg eltűnése, a kereskedelemtől a szórakoztatóiparig mindent bedöntene az egyetemisták hiányzó pénze.

Az egyetemi kollégiumok a Magasház mintájára üresen állnának, lehetőséget adva az évenként megrendezendő ötletpályázatra, rendszeres eladásukra és visszavásárlásukra.

A kísértetházak pár év múlva pedig nagyszerű díszletéül szolgálhatnának egy zombis filmnek, kár, hogy addigra majd kimennek a divatból a zombik, így csak a régi egyetemisták szellemei tartanának szintbulikat az edényekbe kövült lecsó és konzerv májkrémek, valamint az utolsó emlékül otthagyott, sarokban nemesedő flakon bor felett. Természetesen az üres albérletek is meg-

6 PB 2012 februar_OK.indd 6

2012.02.28. 21:44:35

KÖZTÜNKSZÓLVA APRÓ ANNAMÁRIA

szaporodnának, minden második családnak lenne egy kiadó kisszobája vagy lakása, mely szintén növelné a szellemváros-hangulatot.

Az egyetem megszűnésével Pécsről eltűnnének az arab kishercegek és svéd bikinimodell orvostanhallgató lányok is és az összes külföldi hallgató, mintegy 3000en. Elúsznának az Erasmus partyk, és velük együtt a sok nemzet kulturális és fizikai egyesülése is, valamint az álom, hogy Mézga Géza helyett egy Carter doktor lehet a jövendőbelink. A külföldi hallgatók Pécsett elköltött milliárdjai (ha tandíjat és az életre általában költött, magyar átlag feletti összeget vesszük) pedig hiányoznának a pécsi gazdaság amúgy sem túl csillogó büdzséjéből.

Az olvasztótégelyből csak a tégely maradna, így az egykor multikulturális városban létrejönne a színtiszta, vagyis egyszínű Pécs. Az idetévedő turisták viszont nagy feltűnést keltenének az idegen nyelvektől elszokott városiak körében, néha egy-egy példányt be is fognának megfigyelésre, ám nem lenne, aki megfigyel, hiszen a kutatók már rég távoztak.

Pécs korfája viszont a tudósok kimutatásai nélkül is szembetűnően öregedne, a még megmaradó járatokon a nyugdíjas nénik már nem a diákokkal veszekednének, hogy adják át a helyet, hanem egymással. Busz pedig nem sok maradna, hiszen a harmincezer egyetemista nélkül finanszírozhatatlanná válna a városi tömegközlekedés nagy része, az egyetemi városrészeken át közlekedő járatok megszűnnének.

De jó hír, hogy nem is lenne nagy szükség a tömegközlekedésre, hiszen hová is mennének az emberek?

Az egészségügyi intézmények pusztulásával mindenki otthoni öngyógyításba kezdene, a kulturális események szervezők és érdeklődők hiányában pedig elmaradnának. A legendás Pécsi Egyetemi Napok és egyéb egyetemi rendezvények, színház, koncertek és kiállítások mellett a városi események is el-elmaradoznának, a Kodály Központot raktárrá alakítanák, a színházat pedig kínai bevásárlóközponttá.

Az egyetem megszűnésével város először gazdaságilag rogyna össze, majd az unalomba fullandna. Az egykor színes, nyüzsgő kulturális életet élő, közhelyesen mediterrán hangulatú város éjszakai élete után a nappali is eltűnne, az elöregedő, kreatív és nyitott fiataljait és európai színvonalú képzését elvesztő várost katasztrófa sújtotta területté kellene nyilvánítani, ahol azok járnak jobban, akiket még időben evakuáltak. „Az utolsó kapcsolja le a villanyt!” – mondaná az utolsó pécsi, de ezen már nem nevetne senki.

7 PB 2012 februar_OK.indd 7

7

2012.02.28. 21:44:35

KÖZTÜNKSZÓLVA BÁLINT DÁVID, LENTHÁR BALÁZS

FELSŐOKTATÁS UNORTODOX MÓDON » MINDENKÉPPEN MEGFIZETJÜK Mondhatni „izgalmas” téli időszakon van túl a felsőoktatás. A kormányzat végül nem vállalta fel, hogy az egyetemi képzés szétaprózódottságából fakadó problémákat a valós piaci igények és szakmai vélemények alapján orvosolja, helyette a drasztikus keretszámcsökkentés eszközével akarja kiéheztetni a felsőoktatási intézményeket – maradjon talpon az apokalipszis végére, aki tud. Időközben a hallgatói szerződés réme is életbe lépett sok-sok finomsággal, továbbá újra demonstrációk készülődnek. Lássuk a részleteket.

Már a hallgatói szerződés megszületése is megér egy misét. A posztmodern értelmiségi jobbágyság alapító dokumentumáról már 2011. október 26-án megtörtént Navracsics Tiborral az első egyeztetés, akkor még a „Virtuális hitel” címszó alatt. A HÖOK illetékesei azóta folyamatosan tárgyaltak a kényszerrel megteremteni kívánt hazaszeretet egyre gömbölyödő jogszabályáról. A tárgyalásokról menet közben nem láttak napvilágot részletek, végül a kormányzat úgy döntött, a folyamatokat megszakítva bevezeti saját elképzelését.

A HÖOK részéről a kialakult helyzetben végül csak Nagy Dávid elnök nyilatkozott röviden az MTI-nek. A nyilatkozatban elismételte: a hallgatói szervezet alapjaiban utasítja el a röghöz kötés elképzelését.

Végül valahogy a társadalmi nyilvánosság egésze „megelégedett” a szöveg kivonatolt verziójának bogozgatásával (ez a felvételi tájékoztató hivatalos kiegészítéseként látott napvilágot), pedig akadnak még nyalánkságok a rendezői változatban.

A leginkább citált és közkézen forgó probléma a következő: a magyar állami ösztöndíjas hallgatókkal kötendő hallgatói szerződés szerint azon hallgatók, akik állami (rész)ösztöndíjasként végeztek, az oklevél megszer-

zését követő 20 éven belül a tanulmányok idejének kétszeresének megfelelő ideig hazai munkaviszonyt kell folytatniuk. Az Európai Unió hatályos szabályai szerint ez a magyar munkavállalók szabad mozgásának korlátozásaként, közvetett diszkriminációjaként értelmezhető.

A helyzetre a HÖOK-al együttműködve reagált az európai hallgatói képviselet (ESU) is. A fAGYhalál demonstrációt követő nyilatkozatukban felszólították az Európai Bizottságot, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket a szerződés esetleges jogkorlátozásainak kivizsgálására.

A teljes szöveget a január 20-i Közlöny tartalmazza. A kevésbé ismert rázós pontok tekintetében haladjunk szépen sorjában.

Elsőnek máris itt van a 4.§, 4-es bekezdése, melyből megtudhatjuk, hogy a hitéleti képzésben résztvevők mentesülnek a röghöz kötés minden lehetséges retorziója alól. A privilegizált helyzet már csak azért is érthetetlen, mert a legutóbbi nyilatkozatok az egyes képzések támogatását azok gazdaságra gyakorolt hatásfokához kötik. Hoffmann Rózsa debreceni beszédében legalább is azt hangsúlyozta (az állami ösztöndíjas helyek nélkül hanyatlásra ítélt szakok problémájához kapcsolódóan), hogy például a kommunikációs szakemberek „nem fejlesztik a gazdaságot”. „A mérnök és az informatikus ellenben igen, és ezért támogatjuk.” Vajon mi alapján tesz különbséget az állam ennek tekintetében állampolgárai között?

A soron következő érdekes újdonság az állami nagylelkűségről szól (5.§1/b): „A hallgatói szerződés alapján a Magyar Állam köteles: foglalkoztatáspolitikai eszközrendszerére támaszkodva törekedni arra, hogy a magyar állami (rész)ösztöndíjas hallgató számára a magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott képzés befejezését követően megfelelő munkalehetőséget biztosítson.”

Ezt magyar nyelvre fordítva egészen nehéz másként értelmezni, mint annak elismeréseként, hogy a magyar állam nem tud garanciát vállalni a friss diplomások szakmai elhelyezkedését. Értjük, hogy a kommunikációs szándék épp az ellenkezője lett volna, hogy „ugyan már, még le is írtuk, hogy törekedni fogunk”, de olyan esetekben, ahol egy többmilliós adósság törlesztése és emberi életek múlnak mindezen, a szándék – lássuk be – édeskevés. A „nagy törekvés” forgatókönyve kb. így néz ki ezek szerint: aláírod a hallgatói szerződést, majd az állam törekedik rá, de nem tud munkahelyet biztosítani, nem tudsz elhelyezkedni, és vissza kell fizetni tanulmányaid költségét. Csakhogy nincs miből. Ugyan ha regisztrált munkakereső vagy, szintén pereg le a történet, de a legújabb feltételek szerint diplomával a zse-

8 PB 2012 februar_OK.indd 8

2012.02.28. 21:44:35

KÖZTÜNKSZÓLVA BÁLINT DÁVID, LENTHÁR BALÁZS

A magyar külügy is megkapta a szövegben a maga kis humorbombáját, hiszen szintén a 7.§ 3. bekezdése arról értekezik, hogy: „A hallgatói szerződés aláírásával a felvételt nyert jelentkező hozzájárul ahhoz, hogy amennyiben nem szolgáltatja a (2) bekezdésben meghatározott adatokat, vagy azok ellenőrzése szükségessé válik, a Hivatal a hallgatói szerződésben meghatározott kötelezettségek teljesítésének nyomon követése, ellenőrzése érdekében a személyi adat- és lakcímnyilvántartás központi szervétől, a munkaügyi központoktól és kirendeltségektől, a Magyar Államkincstártól, az országos egészségbiztosítási szervtől, a nyugdíjbiztosítási igazgatóság szervétől, az adóhatóságtól, valamint a lakóhelye szerinti helyi önkormányzatoktól beszerezze a magyar állami (rész)ösztöndíjas hallgatóra vonatkozó alábbi adatokat(…).”

Mi köze mindennek a külügyhöz? Mivel a dokumentum szerint hallgatói szerződést határon túli magyar is köthet, illetve később vállalt kötelezettségeit hazájában is teljesítheti, felmerül a kérdés: vajon a tisztelt hivatal milyen eszközökkel szeretné mondjuk egy szlovák önkormányzatból kiverni az itt végzett egyetemista (egyébként szlovák állampolgár) személyes adatait? bedben a járadékért cserébe mehetsz árkot tisztogatni, utcát seperni et cetera et cetera.

Egészen csodálatos elképzelés még az Oktatási Hivatal (ahogy később a dokumentum emlegeti a „Hivatal”) poszt-orwelli szintre terebélyesített víziója is, melyet a szerződés aláírója automatice felhatalmaz, hogy tanulmányai, majd az azt követő 6-20 évben minden létező személyes adatát megszerezze, ha kell, erővel. A beszolgáltatás a következő adatokat érinti: „a) természetes személyazonosító adatok, b) lakcímre (lakóhely és tartózkodási hely) vonatkozó adat, c) a hazai munkaviszony(ok) létesítésére és időtartamára vonatkozó adat, d) a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényben meghatározott álláskeresőként nyilvántartásba vételre, valamint álláskeresőként eltöltött időtartamra vonatkozó adat, e) terhességi gyermekágyi segélyre jogosultságra, valamint ennek időtartamára vonatkozó adat, f) gyermekgondozási segélyre jogosultságra, valamint ennek időtartamára vonatkozó adat, g) gyermekgondozási díjra jogosultságra, valamint ennek időtartamára vonatkozó adat, h) megváltozott munkaképességre, valamint ennek időtartamára vonatkozó adat, i) a nyugdíjkorhatár elérésére vonatkozó időpont.”

Azt, hogy ezt egy 21. századi jogállamban mégis hogyan képzelik, csak félve merjük megkérdezni.

Hely hiányában a sok csoda közül már csak a foglalkoztatási viszonyrendszerbe implantált érdekes anomáliára futja – ez pedig a 18.§ 3-as bekezdése: „Az állami ösztöndíj vagy annak egy része visszatérítését a volt magyar állami (rész)ösztöndíjas hallgatót foglalkoztató munkáltató vagy más személy – a Hivatalhoz intézett nyilatkozat benyújtásával – átvállalhatja.”

Ez egyrészt jelentheti, ahogy arra már máshol rámutattak, hogy az állami szférába ilyen-olyan ismerősök révén kitaposott úttal rendelkező csemetéknek végül bármilyen képzés ingyen lesz (hiszen az állam visszafizeti a felmerült költségeket), másrészt igencsak érdekes lesz gyakornokként a kötelezettség-vállalások problémái esetén a következő ajánlattal szembesülni: persze dolgozhatsz nálunk, mi fizetjük az évekkel ezelőtti tandíjad, cserébe ingyen dolgozol.

Mindez csak tetézte a felsőoktatás keretszámainak megvágásával kibontakozott apokalipszist, majd végül még a felvételi eljárás is csúszni kezdett. Az érdekképviseletek reagáltak is a kialakult szituációra: a HÖOK február 8-án a Deák téren rendezett virrasztással egybekötött megmozdulást, ahol a drasztikus keretszámcsökkentésre és a hallgatói szerződésre hívták fel a figyelmet a hallgatói képviselők.

9 PB 2012 februar_OK.indd 9

9

2012.02.28. 21:44:36

KÖZTÜNKSZÓLVA BÁLINT DÁVID, LENTHÁR BALÁZS

ÜTKÖZTETNI KELL AZ ÁLLÁSPONTOKAT » ORSZÁGOS DEMONSTRÁCIÓSOROZAT A FELSŐOKTATÁSBAN Mentsük meg az oktatást a fAGYhaláltól! címmel bocsátotta útjára a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája országos megmozdulását, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a hallgatói szerződés diplomások jogait korlátozó intézkedéseire, valamint az átgondolatlan felvételi keretszám csökkentésének beláthatatlan következményeire.

A budapesti Deák téren február 8-án tartott nyitómegmozduláson a hallgatói érdekvédelem képviselői mellett jelen volt többek között az Oktatási Államtitkárság részéről Kis Norbert helyettes államtitkár és Dr. Bódis József, a Magyar Rektori Konferencia elnöke, a Pécsi Tudományegyetem rektora is. A szakmai, civil és döntéshozó felek közötti párbeszéd előmozdítása végett a demonstráció alatt kerekasztal-beszélgetés is zajlott az érintettek közreműködésével. „Újra fel kell hívnunk a társadalom figyelmét arra, hogy ezek a szakmailag megalapozatlan, kapkodó reformok komoly veszélyeket jelentenek, és soha nem látott bizonytalanságot eredményeztek a felvételizők körében.

Ezek a döntések az intézményeket is veszélybe sorolták” – mondta Nagy Dávid, a HÖOK elnöke a helyszínen.

Az egyik legnagyobb probléma az, hogy míg mind a szakmai, mind a hallgatói szervezetek egyetértettek abban, hogy a magyar egyetemi rendszer átalakításra, valódi reformokra szorul, addig csak a drasztikus csökkentések, megvonások látszanak, nem az eredmények – „A magyar felsőoktatás jelen pillatanban két nagy problémával, diszpergáltságával és a minőségileg kiegyensúlyozatlan voltával küzd. Ezekre a problémákra szerettünk volna választ kapni az új felsőoktatási törvényben. Ez nem történt meg. Struktúra tekintetében határozottabb üzenetet vártam volna a törvénytől, legalább az állami intézmények vonatkozásában tudni

kéne, hogy körülbelül mely intézményekkel képzeli el a kormányzat a felsőoktatást a jövőben” – fogalmazott Dr, Bódis József a kerekasztal-beszélgetés során.

AZ OKTATÓK ÉS A HALLGATÓK VÉLEMÉNYE EGYARÁNT FONTOS A Deák téri megmozdulást követően Dr. Bódis József megkeresésünkre elmondta, hogy biztatónak tekinti a HÖOK rendezvényén elindult párbeszédet, véleménye szerint a felsőoktatás jelenlegi átalakítása kapcsán felmerült kérdésekben oktatói és hallgatói véleményeknek megfelelő súlyt kell kapniuk: „Azért vettem részt a megmozduláson, mert meggyőződésem, hogy a felsőoktatás ügyeit tekintve ugyanannyira fontos a hallgatók véleménye, mint az oktatóké.

Külön örültem neki, hogy Kis Norbert államtitkár helyettes úr is jelen volt a megmozduláson, a vele való megbeszélések során körvonalazódni tudott az az irány, melynek mentén érdemes haladni.”

Az MRK elnöke rámutatott, nagyon fontos lépés, hogy a hallgatók szakmai alapon formálnak véleményt a problémákról, de ezeket csak folyamatában lehet megoldani – „A HÖOK által meghirdetett akciósorozatnak biztosan lesz eredménye, de csalódni fog az, aki ettől az azonnali változást várja”. Dr. Bódis József elmondta, a Magyar Rektori Konferenciát sokkolták a keretszámokról kapott információk: „Egy sor szakmai kifogást emeltünk a kormányrendelettel szemben. Természetesen valamiféle kompenzációs mechanizmust életbe fogunk léptetni, de ezt legkorábban a pótfelvételi eljárás során tudjuk foganatosítani.”

MINDENKIT TÁJÉKOZTATNI KELL A KIALAKULT HELYZETRŐL „A mostani megmozdulás célja a figyelemfelkeltés volt a keretszámok drasztikus csökkentése és hallgatói szerződés bevezetése kapcsán. Minél nagyobb sajtóvisszhang közepette szerettük volna kifejezni egyet nem értésünket. A megmozdulás a nagy hideg ellenére jó hangulatban telt, és megvalósította mindazt, amit terveztünk” – összegezte hallgatói oldalról az eseményeket Gulyás Tibor, a HÖOK elnökségi tagja a demonstrációt követően.

Az esemény központi szimbólumát egy performansz szolgáltatta, a Mentsük meg az oktatást a (f)AGYhaláltól! névhez kapcsolódóan egy hókupac tetejére helyezett 30 kilós jégtömböt próbáltak a résztvevők a helyszínen elhelyezett fáklyáikkal felolvasztani. „Az üzenet a következő: a hallgatóság nem hagyja, hogy a nemzet jövőjének zálogát jelentő felsőoktatási rendszer és képzés

10 PB 2012 februar_OK.indd 10

2012.02.28. 21:44:36

KÖZTÜNKSZÓLVA BÁLINT DÁVID, LENTHÁR BALÁZS

egy »reform« jégkorszak áldozatává váljon” – fogalmazott Gulyás Tibor.

A demonstráció a HÖOK tervei szerint csak az első állomása egy országos roadshownak, melynek keretében további egyetemi városokban kívánják felhívni a figyelmet a felsőoktatás problémáira.

A NEFMI-ben történt személycsere – Dux Lászlót Kis Norbert váltotta a helyettes államtitkári székben – segíthet előremozdítani a tárgyalásokat. „Kis Norbert partnernek tűnik a helyzet megoldására” – fogalmazott Gulyás.

Sok fórumon felmerült a hallgatóság részéről, hogy a most kezdődő demonstrációsorozat megkésett, és nem várható tőle igazi eredmény. A HÖOK alelnöke szerint koránt sincs erről szó: „Az, hogy ott vagyunk egy egyeztetésen, nem azt jelenti, hogy egyet is értünk a felvetésekkel.

Az egyik alapkövetelésünk az volt, hogy a későbbiekben fokozottabban vonjanak be azoknak a pontoknak a tárgyalásába, melyek minket, hallgatókat érintenek.

Azt mi is látjuk, hogy sok esetben bizonyos tervezetek tartalmáról az internetes portálok vagy médiaszereplők sokkal gyorsabban készítenek kivonatokat, vonnak le konklúziókat vagy tesznek közzé híreket, mint maga a

HÖOK. Azonban azt is tudni kell, hogy ha van lehetőségünk tárgyalások során képviselni a hallgatói érdekeket, nem tehetjük meg, hogy azok tartalmáról részinformációkat teszünk nyilvánossá, vagy kihangsúlyozzuk, hogy milyen részeivel nem értünk egyet egy elénk tárt tervezetnek, mert azzal a tárgyalások menetét szakítanánk meg. Tekintettel a tárgyalási protokollra, ezt egész egyszerűen nem lehet megtenni.”

A HÖOK alelnöke kiemelte, a felsőoktatási törvény vitája során számos olyan, a hallgatók által elfogadhatatlan pont merült fel, amit sikerült az egyeztetések révén végül kivetetetni a koncepcióból – „Ezek olyan eredmények, melyeket nem szabad lebecsülnünk” – tette hozzá. Tekintettel arra, hogy rengeteg nehéz pont van még, melyet vitára kell bocsátani, a HÖOK most induló kampányának célja, hogy ezek valódi jelentőségéről és lehetséges veszélyeiről tájékoztassa az egyetemistákat és a lakosságot. „Ütköztetni kell az álláspontokat, és ebben a folyamatban meghatározó jelentőségű a mostani megmozdulással elindított országos kampány” – vázolta fel a most induló mozgósítás céljait Gulyás Tibor.

Az Európai Bizottsághoz fordul az ESU a hallgatói szerződés ügyében „Az új magyar felsőoktatási törvény nagymértékben korlátozza a hallgatók szabad mozgását. Felszólítjuk az Európai Bizottságot, hogy tegyen lépéseket és kezdjen azonnali vizsgálatba a törvény jogszerűségét illetően“ – nyilatkozta Allan Päll, a Hallgatói Önkormányzatok Európai Szövetségének (ESU) elnöke 2012. február 8-án.

Päll hozzátette: „A kormány döntésének köszönhetően drasztikus csökkenés tapasztalható az államilag támogatott képzésekben. Emellett pedig az úgynevezett hallgatói szerződés nagymértékben korlátozza a diplomás fiatalok szabad mozgását, egy modern jobbágyságot kialakítva ezzel.”

11 11 PB 2012 februar_OK.indd 11

2012.02.28. 21:44:36

KÖZTÜNKSZÓLVA GULYÁS TIBOR

„NEM MINDIG LEHET MEGTENNI, AMIT KELL, DE MINDIG MEG KELL TENNI, AMIT LEHET.” (Bethlen Gábor) Szokássá, mondhatni divatossá vált mostanában az év értékelése, bár mi más felfogásból, főként kötelességből kívánunk eleget tenni e sorokkal az értékelésnek – a karakterek korlátai között – néhány fontos dolgot kiemelve.

A Hallgatói Önkormányzattal talán egyik legkritikusabb időszakában kezdtük meg terveink, feladataink ellátását 2011 áprilisában: számos rendelkezéssel kellett szembenéznünk, mely az alapműködést lassította, nehezítette, és már mandátumunk kezdetén érezhető volt, hogy egy nem akármilyen felsőoktatási átalakulás előtt állunk.

A legnagyobb gond eleinte az állandó információhiány volt, majd azok a pillantok következtek, amikor kész tények elé állítottak mindenkit. Mindez szeptembertől egy folyamatos „készenléti” állapotot teremtett. Feldolgoztuk a beérkezett terveket, véleményt alakítottunk ki, igyekeztünk a legjobb eredményeket elérni – ebben a sorrendben dolgoztunk mi is bölcsész részönkormányzatként az egészben, a felsőoktatási törvény koncepciójától a kodifikációig. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy kifejezzem köszönetemet hallgatótársaimnak, akik részt vettek az októberi demonstráción, hiszen mi, bölcsészek voltunk Pécsről a legnagyobb számban jelen!

Több szerepkörben is végigkísérhettem az elmúlt évet: hallgatóként, Hallgatói Önkormányzati vezetőként, a HÖOK elnökségi tagjaként, így lehetőségem volt ugyanazon problémákra több szinten is rálátni. A körülményekhez képest jelentős munkát végzett a hallgatói képviselet, mely nélkül az új felsőoktatási törvény a mostaninál is sokkal rosszabb feltételekkel várta volna az egyetemekre érkezőket.

Egy példát kiemelve, sikerült megtartanunk a hallgatók egyetértési jogát a döntéshozatalban, ami kiemelten fontos a jövőnk szempontjából.

Érdekképviseleti szinten azonban a kommunikáción van mit fejleszteni, azt tisztán látom. Az elmúlt fél év munkájának és eredményeinek csak a felszínét látta, hallhatta a tisztelt közvélemény és főként mi, hallgatók. Csak hogy egy-két aktuális területet kiemeljek: az érdekképviselet (HÖOK) közbenjárt a felvételi időszak meghoszszabbításában, továbbá vizsgálati kérelmet indított az európai érdekvédők segítségével az Európai Bizottságnál a keretszámok és természetesen a hallgatói szerződés tekintetében, mely lépést jelenleg a leghatékonyabbnak tartom az eddigi tapasztalatok és körülmények figyelembevételével.

Visszakanyarodva az alma materhez, ami a Hallgatói Önkormányzatunkat illeti, a mandátumunk elején komoly belső szabályozásokkal, gazdasági, adminisztratív átalakulással kellett megbirkóznunk. Ezek a belső szabályok, bár szerintem is helyénvalóak és fontosak, sajnos a mindennapjainkat jócskán megnehezítették, és körülményessé tették a gyakorlati teendőket. Például nagy átalakuláson ment keresztül a szerződéskötési rend, melynek végül a 18/2011. számú rektori utasítás lett az eredménye 2011. november 25-én.

A gond igazán akkor kezdődött, amikor a „lex west balkán” és a gazdasági „önmegtartást” erőltető kormányzati intézkedések szeptemberben találkoztak egymással. Nos, mint azt ti is tapasztalhattátok, így maradt el a gólyabál is, melyet ebben a szemeszterben március

12 PB 2012 februar_OK.indd 12

2012.02.28. 21:44:36

KÖZTÜNKSZÓLVA GULYÁS TIBOR

8-án fogunk megrendezni. Ezúton szeretnék köszönetet mondani egyetemünk vezetőségének és az Egyetemi Hallgatói Önkormányzatnak, akik az utolsó pillanatig megtettek mindent annak érdekében, hogy gólyabálunkat megtarthassuk!

A fenti gondolatokat folytatva, a körülményeket röviden ismertetve, ami a mindennapokat és természetesen ami a választási programunkat illeti, nem vagyok elégedetlen. A legfontosabb pilléreket alapul véve menjünk sorba.

A hallgatói érdekképviseletet átalakítottuk, így a szakreferensi szintről (korábban: érdekvédelmi referens) alelnöki koordináció (mostanra: oktatási alelnök) alá esik minden oktatással kapcsolatos érdekképviseleti feladat.

Egy olyan problémaorientált és azt megoldó rendszert dolgoztunk ki, melynek pozitív eredményei már rövidtávon érezhetőek.

Az átszervezés és a szakos hallgatói képviselet felkarolása révén sokkal több megoldandó üggyel és megoldással bírunk. Végre lesz kapacitás olyan fontos feladatok elvégzésére is, mint az Oktatói Munka Hallgatói Véleményezése.

A kommunikáció terén a honlapot a kérések, felmérések és tapasztalatok alapján átalakítottuk. Bízom benne, hogy ezáltal élvezhetőbbé és átláthatóbbá vált a mindennapos információáramlás. A honlapon ezentúl az ötletláda/panaszláda segítségével bármikor elérhettek minket, és javaslataitokat, észrevételeiteket akár név nélkül is eljuttathatjátok hozzánk.

kettőt emelnék ki: az egyik az „Állambiztonság, nemzetbiztonság egykor és ma”, a másik pedig a „Lehetőségek nemzedéke?!” konferenciák – előbbi eredménye és súlya tekintetében, utóbbi témájából adódóan volt jelentős. Átszerveztük a szolgáltatásokat is, melynek oka a belső feladatok racionalizálása volt. Ami a külső, érezhető eredményeket illeti, kiemelném, hogy a beszerzések leállítása előtt sikerült bővíteni és fejleszteni az infrastruktúrát a Szolgáltatói Irodában és a Rókus Hallgatói Iroda és Gépteremben egyaránt.

Tudom, a számítógépek állapota nem az igazi; én is többször tapasztaltam már, hogy egy gyors e-mail elolvasása előtt értékes percek múlnak a gépek lassúsága miatt, de a terveink szerint ez év második negyedévében ezt a problémát is meg fogjuk oldani.

A Campusunk állapotának fejlesztéséért minden félévben teszünk lépéseket. Az előző félév eredményei között emelném ki az „A” és „B” épület közötti padok felújítását, melyet a TTK Hallgatói Önkormányzatával közösen valósítottunk meg. A napokban közzé fogunk tenni egy pályázatot, melynek célja, hogy írjátok, rajzoljátok le és juttassátok el gondolataitokat azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetne a közösségi tereinket kellemesebbé, élhetőbbé tenni.

Nagyon röviden ezeket a területeket szerettem volna kiemelni a végzett feladatok rövid összefoglalásaként.

Egy biztos, nagyon nehéz féléven vagyunk túl, és komoly feladatok, napról napra megújuló kihívások elé nézünk a következő szemeszterbe is!

A körlevélrendszer elindításával direkt formában is el tudjuk juttatni hozzátok a Hallgatói Önkormányzattal kapcsolatos híreket. Sajnos ennek még megvannak a gyerekbetegségei, de bízom benne, hogy „napról-napra” jobb lesz.

A plakátok minősíthetetlen rengetegét – korábbi ígéreteinknek megfelelően – a napokban kezdtük el rendezni egy közös BTK-TTK dékáni utasítás adta felhatalmazással.

A gólyabálnál említett nehézségek más programoknál is jelen voltak, de így is majd két tucat kulturális és sporteseménnyel – köztük olyannal, amely egész féléven át tartott – zártuk az előző félévet. A Szenes Klubban az előző szemeszter során több mint húsz nappali programot és majd harminc esti bulit tartottunk.

Az előző félév sem maradt olyan szakmai tudományos rendezvények nélkül, melyben a Hallgatói Önkormányzat fokozottabb szerepet ne vállalt volna. Ezek közül

13 13 PB 2012 februar_OK.indd 13

2012.02.28. 21:44:38

PB 2012 februar_OK.indd 14

2012.02.28. 21:44:39

KÖZTÜNK SZÓLVA VÁRNAGY SZABOLCS

ZENÉLŐ EGYETEM » AVAGY A POPULÁRIS KULTÚRÁRÓL FELSŐFOKON Útjára indult a magyar felsőoktatásban egyedülálló Zenélő Egyetem (ZEN), melynek célja, hogy hozzájáruljon a populáris kultúra megértéséhez. A PTE hallgatói számára térítésmentesen igénybe vehető program az elmélet mellett a gyakorlati oktatásra is ugyanekkora hangsúlyt helyez tutori rendszere révén, amely segítséget nyújthat a zeneszerzőknek, a bloggereknek, hangtechnikusoknak no és természetesen maguknak a zenészeknek is.

A Zenélő Egyetem ötletgazdája és szakmai vezetője Beck Zoltán egyetemi adjunktus – nem mellesleg a 30Y frontembere – maga mellé gyűjtötte az ország kulturális és könnyűzenei életének számos elismert szereplőjét, valamint a PTE több karának oktatóit, hogy egy három pillérre épülő komplex szolgáltatást hozzanak létre. Nagyjából másfél éves munka előzte meg a ZEN nyilvánosságra hozatalát. A kiindulási pontból, mely szerint a „pécsiség” mint olyan, önmagában is egy nagyon erős brand, amit kár lenne nem kiaknázni, egy összetett szolgáltatást dolgoztak ki, mely amellett, hogy vonzóbbá teheti az érettségizőknek az egyetemünket, Pécs kulturális életét is felpezsdítheti.

A ZEN három fő pillérből áll, mely során a hallgatók részesülhetnek a populáris kultúrát illető legfontosabb elméleti oktatásban, majd lehetőségük nyílik a megszerzett tudást a gyakorlatban is kamatoztatni, melyben az egyetem is nagy szerepet vállal, akár a technikai eszközök, akár a menedzselés tekintetében is. Mekkora igény lehet erre? Pécs az a vidéki város, amely több országos hírnévre szert tevő bandával örvendeztette meg a hazai könnyűzenei életet – gondoljunk itt a Kispál és a Borzra, a Kiscsillagra, a Punnany Massifra vagy épp a 30Y-ra –, és jelenleg is több mint száz amatőr banda működik a városban, melyek legtöbbjének van legalább egy hallgatói tagja. Nem véletlen az egyetemi tehetségkutatók népszerűsége sem.

A ZEN palettakurzusának, a Bevezetés a populáris ze-

nei kultúrába előadássorozat meghirdetésével ebben a szemeszterben útjára is indult a kezdeményezés. Népszerűségét illetően a sejtések beigazolódtak – pillanatok alatt betelt az eredeti létszámkeret, amelyet módosítani kényszerültek a nagy érdeklődésre való tekintettel. Végül mintegy 180 hallgató vette fel a kurzust, melyen a magyar könnyűzenei élet egy-egy szakértője fog előadást tartani a popzene kontextusát, társadalmi szerepét, esztétikáját, a jogi kereteit vagy technikai hátterét illetően.

Tehát a ZEN első pillére az oktatás, melynek vannak a hagyományos egyetemi oktatásra jellemző elemei. Az újítás azonban a második pillér, a tutori rendszer kialakítása, mely során a fő szempont az volt, hogy az egyetem bármely polgárának segítséget tudjanak nyújtani a projektjével kapcsolatban. Itt nem a hagyományos tanár-diák kapcsolatról van szó, hanem egy sokkal kreatívabb folyamatról. „Olyan ZEN-t akarok, ahol tényleges alkotói munka folyik” – mondja Beck Zoltán. A tutorokat egy kész projektötlettel kell megkeresniük a hallgatóknak, és ennek kivitelezésében fognak szakmai segítséget kapni. Tehát ez nem egy zeneiskola, ahol megtanítanak az alapokra, hanem egy olyan szolgáltatás, ahol profik segítenek a meglévő ötleted kibontakoztatásában.

Hogy kikről van szó pontosan? A zeneszerzés, hangszerelés témakörében Barabás Lőrinc, a menedzsmentben Szepesi Mátyás, a zenei sajtóban Artner Szilvia „Sisso”, az élő megszólalás, színpadtechnika esetében Urbán Ernő, a produceri tevékenységben Takács Zoltán Jappán, az arculat- és dizájntervezésben pedig Szénássy Alex fogja várni a hallgatókat.

Ha pedig a hallgatók rendelkeznek a szükséges alapismeretekkel, és a gyakorlattal is tisztában vannak, nincs más hátra, jöhet a harmadik pillér, mely az arra érdemes produkciók menedzseléséről szól. Az első évet a valós igények felmérésére szánták, így a ZEN-t ti alakítjátok. Kövessétek a híreket és vegyetek részt a programokon, hogy a Zenélő Egyetem tényleg el tudja érni célját, egyedülálló közeget teremtve az országban! http://www.facebook.com/zeneloegyetem

15 15 PB 2012 februar_OK.indd 15

2012.02.28. 21:44:41

KÖZTÜNK SZÓLVA VÁRNAGY SZABOLCS

ODÚJÁBAN MARAD A ROCKSERTÉS » TAVASSZAL SEM LESZ PÉCSI EGYETEMI NAPOK Az okok ismertek – amikor arra a bizonyos nadrágszíjra extra lukakat kell ütni, hogy a tervezettnél jóval szorosabbra húzhassuk, ott nincs hely egy fesztiválnak. Sokan fel is lélegeznek, mondván, „úgysem lett volna pénzem a belépőre”, ám ez még nem változtat azon a tényen, hogy elestünk egy országos hírűvé vált rendezvénytől, amely ténylegesen összefogta az egyetem összes karát, miközben egyedülálló zenei felhozatallal kecsegtetett.

Nagy múltra tekint vissza a rendezvény, hiszen bő három évtizeddel ezelőtt is tartottak már hasonlót, igaz, akkor még Tudományos Egyetemi Napok néven. Az ezredfordulónál már PEN-ként, az akkori Pécsi Egyetemi Klubban és az előtte felállított sátorban tartották meg a mulatságot, azonban még ez is a mostani egyetemi őskövületek ideje előtt volt, és ekkor még egy jóval kisebb volumenű eseményről beszélhettünk. 2006-ban újult meg a PEN, és egyben ez volt az az év, mely fesztiválja meghatározó élmény annak a generációnak, mely bár már kihalófélben van, de még mindig szép számmal megfigyelhető a karunkon.

heltek a szép lassan széteső épületekbe. Jókora felújítási munkálatok után jöhettek a művészek, hogy ténylegesen vagy csak fénnyel festve, lampionokkal, pálinkaházzal, borutcával, színházzal és silent discóval kiegészítve ne csak nyers színpadokat kapjunk, hanem egy élő, lélegző, a Rocksertés által felügyelt teret.

A legegyedülállóbb jelenség kétség kívül a diákrektor választás volt, melyre 2010-ben már egy kivételével az egyetemünk összes karáról érkeztek csapatok. A résztvevők kreativitására volt elsősorban szükség, hiszen jelmezeket, blogot, csapatfilmeket kellett saját maguknak gyártaniuk, majd a fesztivál alatt különböző feladatokban kellett helytállniuk. A „különböző” nagyon lágy szó arra, ami velük történt. GPS-szel kellett kincset keresniük, vagy épp a Mecsekben barangolhattak minimális túlélő felszereléssel. Üres palackokból építettek egy jobb sorsra érdemes palack-gömböcöt, indulókat írtak, egyesek még újságot is gyártottak az alkalomra. Persze annyira volt ez szórakozás, amennyire munka, azonban értékelni kell azokat a ritka alkalmakat, amikor a hallgatóknak a szimpla „ki a gyorsabb, ki az erősebb” jellegű vetélkedőkön túlmutatva valami kreatív produktummal is elő kell állniuk.

A PEN tehát jóval több, mint egy maroknyi szervező háromnegyed éves munkája. A csapatoknak is hónapokkal előtte neki kellett állniuk, hogy a koncepciójukat kitalálják, és a jelmezeiket legyártsák. Így találkozhattunk már az ősidőkben vikingekkel és valkűrökkel, később a BTK színeiben a PENingrád lelkes PENtörői második helyet szereztek a karunknak, de randalíroztak autentikus skótok és rocksztárokat megszégyenítő Metálcicák is a városban az egyetemi napok alkalmával. A neten kutakodva ezeknek köszönhetően pillanatok alatt több tucat hallgató jövőbeli politikai karrierjét derékba törő képekre és videókra lelhetünk.

„A PEN volt az első igazán nagyszabású kulturális rendezvény abban a Zsolnay gyárban, amit most Zsolnay Negyed néven ismernek az egyetemisták” – mondja Stemler Miklós, az egyik főszervező. Ebben az évben állt össze Szabó Gábor vezetésével az a csapat, mely megalkotta a Pécsi Egyetemi Napok ma ismeretes brandjét és azt a zenei formulát, melyre az öreg rókák sóhajtozva emlékeznek, a fiatalok pedig bánhatják, ha kihagyták. „A PEN alapötlete az volt, hogy „az indusztriális barnaövezeteket próbáljuk meg belakni” – mondja Kresák Gergely, a PEN szervezőgárdájának pénzügyekért felelős tagja. Ebben a szellemben vették birtokukba kétszer a Zsolnay gyár amúgy üres hangárjait, majd ezt kinőve a Pécsi Bőrgyárat. Pár nap erejéig újra életet le-

16 PB 2012 februar_OK.indd 16

2012.02.28. 21:44:42

KÖZTÜNK SZÓLVA VÁRNAGY SZABOLCS

A felvezető megmozdulásokat emlegetve azonban nem szabad megfeledkezni a Rákos Blanka által szervezett egyetemi tehetségkutatóról sem, amelyre 2008-ban több tucat, 2010-ben pedig már több mint hetven banda adta be a jelentkezését. Így lépett fel a Szenes Klubban az abszolút közönségsikernek örvendő Mézga Aladár Sound System, de kaptunk jazz performance-ot a Poe Jazz Project tolmácsolásában vagy épp keserédes country előadást a Folk Fellows-tól. Persze ez a lista a teljesség igénye nélkül készült, hiszen a PEN tehetségkutató 2010-ben már az ország egyik legnépszerűbb könnyűzenei vetélkedőjének számított, elismert nevekből álló szakmai zsűrivel. Ám a sok extra mit sem ért volna önmagában, ha nem olyan a PEN-ek zenei felhozatala, amilyen. A hangsúly sohasem a közönség minden áron való kiszolgálásán volt, ezért nem is hasonlítható egy nyári fesztiválhoz sem. Persze jócskán akadtak olyan bandák, akik képesek egyedül is nagyobb tömeget megmozgatni, de mellettük minden évben a felhozatal igazi színét azok a fellépők adták, akiket amúgy valószínűleg sohasem ismertünk volna meg.

2006-ban és 2009-ben is nálunk járt az egészen elképesztő módon a kísérleti elektronikus zenéből a postrockba hajló EZ3kiel, hallhattunk keserédes etnorockot a Firewater tolmácsolásában, itt járt a Transglobal Underground, a legvidámabb funk-rock duó szerepében az Inspector Cluzo, no és persze itt mutatkozott be először a La Fanfare en Pétard, akik azóta már szinte sztárok hazánkban, hisz sorra járják nyaranta a fesztiválokat és gólyatáborokat. A külföldi fellépők elsöprő sikere Jehan Paumero-nak, a PEN zenei szervezőjének köszönhető, aki biztos kézzel választotta ki az igazán izgalmas produkciókat.

A magyar szcéna sem maradt el, a 30Y-tól a Quimbyig, a Subscribe-tól az Isten Háta Mögöttig, a Kispáltól a Kiscsillagig, kaptunk alternatívat, kemény metált, vagy épp olyan rétegműfajokba is belekóstolhattunk, mint a trip-hop az Esclyn Syndo és a Realistic Crew jóvoltából.

Ráadásul ezt abban az évben, amikor a műfaj legendája, a japán DJ Krush is nálunk járt. A hip-hopperek sem unatkozhattak a Belgán vagy az osztrák Bauchklang elképesztő beatbox produkcióján.

A fesztivál sikerét mi sem mutatja jobban, mint hogy két év alatt kinőtték a Zsolnay gyárat. 2006-ban a helyszínhez mérten ideális volt a kilátogató közönség száma, ám 2008-ban már előfordult, hogy este nyolckor be kellett zárni a kapukat a telt ház miatt. Ezért döntöttek úgy a szervezők, hogy 2009-ben és ’10-ben új helyszínen, a bőrgyár területén szervezik meg a PEN-t.

Elveszhetnénk a számokban, hiszen a bőrgyárban évente mintegy 60 zenekar fordult meg a fesztiválon, a napi nézőcsúcs pedig 5300 fő volt, viszont a PEN lényege épp az volt, hogy nem ez volt a legfontosabb. Az EHÖK akkori gazdasági helyzete, a rendezvényért a végsőkig elkötelezett szervezőgárda és a jelentős támogatások együttese azt eredményezte, hogy jóval magasabb színvonalú rendezvényt kaphattunk, mint ami a normális piaci szabályok szerint megengedhető lett volna. Korábban az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat kiemelt célja volt, hogy a kulturális életet támogassa, melyhez az akkori körülmények szerencsés módon hozzájátszottak. „2012 nem a fesztiválok éve lesz” – fogalmazta meg Kresák Gergely, ez pedig az EHÖK januári közleményéből egy részlet: „Elmaradnak a Pécsi Egyetemi Napok a tavaszi szemeszterben. Bár az előző félévben úgy tűnt, hogy lehetőségünk nyílik egy pótló rendezvényt követően 2012-ben ismét megrendezni a fesztivált, de az azt követő kormányzati intézkedések (maradványtartási kötelezettség, új felsőoktatási törvény etc.) következtében kialakult bizonytalanságok mindezt felülírták.”

Amikor az egyetemen karok készülnek megszűnni és harcban állunk az új felsőoktatási törvény miatt, nem feltétlenül a koncertekkel kell törődnünk. Ellenben nem árt néha visszagondolni a boldog békeidőkre és azon ábrándozni, hogy újra hasonlóban lehet majd részünk.

Vagy ha nem is nekünk, hát a bölcsészek következő generációjának. Feltéve, ha akkor még lesznek bölcsészek.

17 17 PB 2012 februar_OK.indd 17

2012.02.28. 21:44:43

KÖZTÜNK SZÓLVA TATAY ESZTER

SOROS ELNÖKSÉG EGYETEMISTA ÚJSÁGÍRÓK TOLMÁCSOLÁSÁBAN Magyarország történetének kiemelkedő állomáshoz érkezett el 2011 januárjában: fél éven keresztül hazánk tölthette be az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztségét. A számtalan rendezvényről, programról nem csak hivatásos újságírók tájékoztatták a nagyérdemű közönséget, de a 25 egyetemista és főiskolás hallgató alkotta Fiatal Európa Szerkesztőség is igyekezett korosztályát közelebb vinni az eseményekhez.

Az Európai Unió Tanácsa olyan kormányközi intézmény, mely a tagállamok érdekeit jeleníti meg. Az országok félévenként váltják egymást az elnöki tisztségben, a hat hónap alatt pedig jelentős befolyással bírnak a felett, hogy a Tanács milyen ügyekkel foglalkozzon kiemelten.

A Lisszaboni Szerződés értelmében, mely 2009. de-

cember 1-jén lépett hatályba, a pozíciót betöltő államok triókba szerveződnek, és az egyéni célkitűzések mellett szorosan együttműködnek a közösen rendelkezésre álló másfél év alatt. Az első, teljes egészében a szerződés által meghatározott szabályok szerint működő trojka tagja volt Spanyolország és Belgium mellett Magyarország. Elnökségünk négy fő témakörre összpontosított: növekedés és foglalkoztatás, közös energia- és vízpolitika kialakítása, a polgárbarát Unió megteremtése és a bővítési folyamatok előrébbvitele, ezen belül elsősorban Horvátország csatlakozásának segítése.

Nem indult zökkenőmentesen a félév: nagy visszhangot keltett az életbelépő új médiatörvény, amely miatt többen is megkérdőjelezték hazánk alkalmasságát a tisztség betöltésére. A következő botrány egy szőnyeg miatt robbant ki; hagyomány ugyanis, hogy az Európai Tanács épületét az éppen a vezető pozíciót ellátó állam díszíti fel. Korábban a csehek dekorációját bírálták hasonlóképpen, amiért az Entropa nevű alkotással több országot is igencsak előnytelen fényben tűntettek fel.

A 202 négyzetméteres magyar szőnyegen különböző nemzeti jelképeink, találmányaink és uralkodóink képei mellett helyet kapott egy 1848-as Nagy-Magyarország térkép is, amit néhány, főleg a velünk szomszédos területekről érkező európai parlamenti képviselő meglehetősen nehezményezett.

Sajnálatos módon a kitűzött célok közül sem sikerült mindent megvalósítani. Nem jött létre a schengeni övezet Romániára és Bulgáriára terjedő kiszélesítése; az igazán nagy pofont azonban nem ez jelentette. A félév legnagyobb jelentőségű eseménye a Keleti Partnerség konferencia lett volna, melyet Gödöllőn terveztek megtartani állam- és kormányfők részvételével. Az EU Fehéroroszországgal, Ukrajnával, Moldovával, Azerbajdzsánnal, Örményországgal és Grúziával való kapcsolatára kiterjedő csúcstalálkozót végül az év második felére, a lengyel elnökség idejére halasztották.

Hazánk sikereket is elkönyvelhetett: júniusban lezárultak Horvátország csatlakozási tárgyalásai, és kilátásba került 2013-as belépése az Európai Unióba. Emellett a tagállamok jóváhagyták a romák társadalmi beilleszkedését segítő stratégiát, melyet szintén komoly eredménynek könyvelt el a kormány.

Kiemelt figyelemmel követte a sajtó az elnökség eseményeit, a hivatásos újságírók mellett azonban egyetemista és főiskolás hallgatók is tudósítottak a programokról. Általános probléma, hogy a fiatalabb generációk nem mutatnak érdeklődést az Európai Unió iránt, elsősorban a bonyolult és átláthatatlan rendszer miatt.

2009. második felében a svédek álltak elő az ötlettel, hogy középiskolások is részt vegyenek a hivatalos kom-

18 PB 2012 februar_OK.indd 18

2012.02.28. 21:44:43

KÖZTÜNK SZÓLVA TATAY ESZTER

munikációban. A „Young Reporters” nevű program szolgált alapötletül Magyarországnak, hogy életre hívja a Fiatal Európa Szerkesztőséget.

A pályázati feltételek között szerepelt az aktív hallgatói jogviszony, a 18 és 24 év közötti életkor, valamint legalább egy idegen nyelv középfokú ismerete és egy próbamunka egy EU-val kapcsolatos aktuális témával kapcsolatban. Több mint százhatvan jelentkező közül egy szóbeli forduló után választották ki azt a huszonöt embert, akik lehetőséget kaptak arra, hogy testközelből kövessék nyomon a történéseket és közvetítsenek korosztályuk számára.

Február elején mutatkozott be a szerkesztőség a budapesti Millenáris Parkban tartott sajtótájékoztatón. Az ország minden tájáról érkeztek tagok: Pécsről, Szegedről, Debrecenből, Budapestről, de egy Erasmus-ösztöndíjjal épp Brüsszelben tartózkodó újságíró is akadt. Kezdők lévén kéthetes online felkészítő tréningen vett részt a csapat, melynek során elsajátítottuk a különböző sajtóműfajok jellemzőit, emellett pedig közéleti ismereteinket különböző tesztek segítségével mérhettük le. Ezt követően kétnapos oktatásban részesültünk Agárdon, ahol szakmai előadásokat hallgathattunk az Unióról, valamint mentorok által vezetett szemináriumokon fejleszthettük íráskészségünket, mindeközben a szerkesztőség tagjai is jobban megismerhették egymást.

Munkánk során civil fórumokon, kerekasztal-beszélgetéseken és informális miniszteri üléseken vettünk részt. Tudósításainkat rendkívül feszített tempóban kellett elkészíteni; az esemény másnapján már mentoraink elektronikus postaládájában kellett lennie írásunknak, mely az egyetemi tanulmányok folytatása és az állandó utazgatás miatt meglehetősen fárasztónak bizonyult. A csapat nagyobb hányada Budapesten folytatta tanulmányait, emiatt jóval nagyobb előnyben voltak vidéki társaikhoz képest, mivel eseményenként minimum ötórányi vonat utat, valamint ennek költségét spórolták meg. Elvétve ugyan, de akadtak Pécsett is rendezvények: márciusban például Andrulla Vasziliu oktatásügyért, kultúráért, többnyelvűségért, ifjúságpolitikáért és sportért felelős EU biztos látogatott el a városba, hogy egy, az ifjúság írás- és olvasáskészségének fejlesztésére elindított programot népszerűsítsen.

A soros elnöki félév leteltével a Fiatal Európa Szerkesztőség is elbúcsúzott. A program zárásaként az eumozaik.hu pályázatot hirdetett az ifjú újságírók számára: a projekt időtartama alatt írott cikkeink egy helyre, nevünk alá összegyűjtve felkerültek a honlapra, és amelyik szerző alkotásait adott idő alatt a legtöbben megnyitották, ezzel pedig szavaztak rá, egy négynapos brüszszeli tanulmányúton való részvételt nyerhetett. Több

mint hatezer szavazattal végül én kaptam meg a lehetőséget, hogy ellátogassak az Unió fővárosába.

Kétségessé vált azonban kijutásom, amikor kiderült, hogy elfogyott az utazásra fordítható pénz. A kitartó tárgyalásoknak köszönhetően végül mégis felülhettem december elején egy Belgiumba tartó repülőgépre. Turistacsoportunk meglehetősen népes volt: egy harmincfős végzős gimnazista osztály mellett, mely egy tanulmányi versenyen nyerte el a lehetőséget, családok és házaspárok is velünk utaztak.

Különösen szerencsés módon az adventi időszakban volt alkalmamk ellátogatni a flamandok és vallonok lakta országba: gyönyörű karácsonyi díszkivilágításban pompázott nem csupán Brüsszel, de Gent és Bruges is. Utóbbi főterén egy komplett korcsolyapálya is helyet kapott, a fővárosban pedig esténként minden órában lézershow világította meg a központban található épületeket. Még a Manneken Pis, vagyis a pisilő kisfiú is Mikulás-jelmezbe öltözött, ezzel nem kis csalódást okozva néhányaknak, mivel gyakorlatilag semmi nem látszott a piros ruhán kívül az aprócska szoborból.

Aki Brüsszelbe látogat, a már ott járt ismerősöktől két tanácsot fog kapni: mindenképpen kóstolja meg a belga söröket, és semmi esetre se hagyja ki a csokoládét. Mindkettőre akad lehetőség szép számmal, ugyanis egymást érik a kocsmák, éttermek és édességboltok.

Aki pedig az otthonmaradtakra is gondol, akár fél kilónyi bonbont is vásárolhat, ráadásul díszcsomagolásban.

19 19 PB 2012 februar_OK.indd 19

2012.02.28. 21:44:46

KAPTÁR SCHMIDT BARBARA, SZÁNTÓ RENÁTA

TAKARÉKOSKODÁS TUDATOSAN Emelkedik az albérlet rezsije. Drágul a pécsi helyi járatokon és a távolsági közlekedésben a jegyek és a bérletek ára. Egyre nagyobb terhek hárulnak az egyetemistákra (is) a bizonytalan gazdasági helyzet következtében. Mivel a kiadások minden hónapban adottak, megajándékozunk néhány spórolási, öko- és közlekedési tippel, melyek segítségével marad majd egy kis apród a létfenntartáshoz szükséges kávéra is 2012ben, valamint a gazdaságosság nevében az öko-ábrándjainkat kivetítjük az egész egyetemre is. A hasznos információk Glied Viktortól, a Politikai Tanulmányok Tanszékének egyetemi tanársegédjétől és szerkesztőségünk tagjaitól származnak.

Elsőként vessünk egy pillantást az albérletben felmerülő költségekre. Víz, villany, fűtés, internet, kábeltelevízió, miegymás. Igen a net szent és sérthetetlen. E nélkül nem is egyetemista az ember. Ebből kiindulva már spórolhatunk is. Mivel a tv-műsorok többsége és a sorozatok elérhetők online, így a kábelszolgáltatást ki is iktathatjuk az életünkből. Ez havonta pár ezer Ft-os plusz zsebpénzt jelent.

Amint átlépünk a virtuális térből a valóságba, egyből számlák hadával találjuk szembe magunkat ismét.

Ezekből is faraghatunk, csupán egy kis odafigyelésre van szükség. A műszaki berendezések lekapcsolásával már komolyabb összegeket takaríthatunk meg. Készenléti módban ugyanis az eszközeink valóságos áramzabálók, annak köszönhetően, hogy bizonyos funkciók folyamatosan működnek rajtuk (digitális óra, LED stb.). Így a TV-n, a laptopon, az elosztón és a hajvasalón található piros pötty kiiktatására kell törekednünk, amikor nem használjuk a készülékeket (általában hétvégén és éjszaka). További tipp: a mobiltelefon-töltőt se felejtsük bedugva, mert felesleges plusz összeget generál a villanyszámlán. Az energiatakarékos izzók használata külön piros pont, hiszen a sima villanykörtékhez képest drágábbak, de ennek ellenére is évi 1200-1500 Ft-ot spórolhatunk velük, ugyanis az élettartamuk jóval hosz-

szabb a hagyományos égőkéhez képest. Így belátható időn belül megtérül az áruk.

A víz költségét szintén mérsékelhetjük apró trükkökkel. Például fürdés helyett tusolni már előrelépést jelent, persze csak abban az esetben, ha nem tart hosszú ideig. Emellett a fogmosáskor, borotválkozáskor elzárt csappal több tíz liter tiszta ivóvizet takaríthatunk meg.

A fűtéskorszerűsítéssel ellátott albérletekben további lehetőségek is akadnak a takarékoskodásra. Igaz, hogy általányt kell fizetni, ennek ellenére hasznos a radiátorok fűtésszabályozóját lecsavarni reggelente. Amíg nincs a lakásban (vagy az adott szobában) senki, addig kár használni. A megmaradt összeget általában ilyenkor az adott félév/év végén írják jóvá, ami akár egy havi számla ára is lehet, melyet nem kell befizetni.

Az általunk ajánlott tippek ellenére, természetesen vannak tényezők, amelyeket nem tudunk befolyásolni, mint a közös költség és a szemétszállítás díja, de ha körültekintően választunk lakhelyet, azáltal könnyedén spórolhatunk meg további összegeket. Nem mindegy például, hogy milyen típusú albérletet részesítünk előnyben. Fontos szempont az egyetemhez való közelség és a kényelem, de ne ez legyen a legmeghatározóbb. Helyette döntsünk észérvek alapján: válasszunk olyan helyet, mely jól szigetelt, ha lehet, korszerű műanyag nyílászárókkal ellátott, és „A vagy A+” kategóriás elektronikus gépekkel szerelték fel. E tényezők ugyanis nagyban befolyásolják a későbbi költségeket. Az említett szempontokat figyelembe véve az albérlet rezsijének csökkentéséért és pénztárcánk vastagának megőrzéséért is sokat tehetünk.

Az utazás kapcsán is vannak alternatíváink a gyorsabb és olcsóbb közlekedésre. Sajnos a helyi járatok túlzsúfoltak, kényelmetlenek és drágák. Helyettük jó választás a séta vagy a biciklizés, ha ráérünk. Nagyobb távolságok esetében pedig érdemes egyszerre többen összeállni és taxit rendelni, mert 3-4 embernél hasonló árban jön ki, mint a buszjegy. A városok közötti utazásnál pedig remek alternatíva az útitárskeresés, melyet egy külön PTE-seknek szóló facebook-os csoport, a PTE útitárs-kereső (http://www.facebook.com/groups/ pteutitars/) népszerűsít. Így nemcsak hogy új ismeretségekre tehetünk szert, hanem rengeteg időt és energiát is spórolhatunk. Nem kell a menetrend szerinti buszokra/vonatokra várnunk, kényelmesebben, gyorsabban elérhetjük úti célunkat ugyanolyan áron, mintha a tömegközlekedési eszközöket használnánk.

A zöld szemléletmód és a spórolás természetessé válik számunkra, ha nemcsak a saját környezetünkben, hanem az egyetem keretein belül is találkozunk ötletgazdag megoldásokkal. Mivel a PTE a környezettudatos-

20 PB 2012 februar_OK.indd 20

2012.02.28. 21:44:49

KAPTÁR SCHMIDT BARBARA, SZÁNTÓ RENÁTA

lyiségben. Másrészt a nyílászárók cseréje és a megújuló energiafelhasználás is az egyetem terveiben szerepel mint célkitűzés. A PTE vezetősége ugyanis azt az elvet vallja, hogy amit mindenképpen meg kell csinálni az épületek felújítása során, azokat okos, korszerű megoldásokkal kell kivitelezni, hiszen minden újítás az egyetem javát szolgálja. Így a szelektív hulladékgyűjtés vagy a campusok közötti kerékpár-úthálózat kiépítése is.

ság híve, így projektek sora működik vagy vár megvalósulásra, melyek mind a hallgatók kényelmét és a jobb körülmények megteremtését segítik. A Zöld Campus keretében firkapapír-tárolókat helyeztek ki a BTK több pontján, így csökkenthetővé válik a felesleges papírszemét mennyisége, hiszen a lapok mindkét oldalának felhasználására buzdítják az egyetemi polgárokat. Egy másik ötletes projekt segítségével az egyetem uszodájának vizét hasznosítják újra nap mint nap az épület wc-inek öblítésére. Ez rendkívül gazdaságos megoldás, hiszen a medence vizét néhány naponta cserélni kell, és az ottani víz mennyisége elegendő az öblítőrendszer háromnapos üzemeltetéséhez.

A diákokat leginkább a közlekedésre vonatkozó fejlesztések érintenék, melyek érezhetően megkönnyítenék mindennapjaikat. Hogy miért késlekedik a megvalósításuk? A campusokat összekötő kerékpárút-hálózat kialakítását egyrészt a PTE épületeinek kedvezőtlen fekvése, másrészt financiális okok is hátráltatják. Az elektromos autók használatának ötlete az egyetemen belüli nagy távolságok áthidalására pedig szinte utópisztikus elképzelés. Ennek ellenére meg kell értenünk, hogy szükségünk van a környezettudatos közlekedési megoldások létrehozására, hiszen kivétel nélkül mindenki érdekét szolgálják, azokét is, akik jelenleg autóval járnak az egyetemre. Belátható időn belül ugyanis nagy valószínűséggel kifogynak a kőolajkészletek, ezért az elkövetkezendő 10-20 évben teljes, radikális szemléletváltásra és megújuló energiaforrásokon alapuló közlekedési hálózat kiépítésére lesz szükség.

A nagytöbbség számára pedig addig is marad a tömegközlekedés, ami az idei bérletáremelés után cseppet sem mondható diákbarátnak, és lássuk be, a bliccelőkre kiszabható 10-30 ezer Ft-os büntetések sem javítanak a helyi járatos közlekedés megítélésén.

Ami még megvalósításra vár, de szintén logikus megoldás, az az érzékelős lámpák bevezetése a campus minden épületében. A KTK és ÁJK területén már sikeresen működik a program. A mozgást érzékelő szenzorok segítségével a világítótestek ugyanis nem égnek folyamatosan, órákon keresztül a folyosókon és termekben, csak abban az esetben, ha valaki tartózkodik a he-

21 21 PB 2012 februar_OK.indd 21

2012.02.28. 21:44:50

KAPTÁR ZÁRDAI ISTVÁN

EMBERPOLLEN A FORRÓ HÁZBAN » AVAGY HOGYAN DÖNTÜNK ETIKAI KÉRDÉSEKBEN? Képzeljük el a következő helyzet: egy olyan házban élsz, melyben néha elviselhetetlenül meleg lesz. Dönthetsz úgy, hogy a fojtogató hőségben tengeted napjaidat, csukott ablakoknál, de ezt inkább elkerülnéd, ezért olykor kinyitod őket. Ám van egy kis gond. A ház körül a levegőben apró „emberpollenek” szálldosnak, valahogy úgy, ahogy a virágpor.

Ha ezek a nyitott ablakon át bejutnak a házadba, akkor rászállnak a szőnyegre, majd néhány hónap múlva egy ember fejlődik ki belőlük.

Tovább árnyalhatjuk a helyzetet a következővel: mivel nem akarsz gyerekeket, hálókat szereltetsz az ablakokra, melyek kizárják a kis polleneket. De sajnos ezek a szűrők sem 100%-ig hatékonyak, ezért egy-egy néha bejut a házba.

Most pedig válaszoljatok a kérdésre: ha egy pollen bejut a házba, joga van a kifejlődő kis embernövénynek, hogy használja a házadat, amíg emberi gyermekké fejlődik? Ha nem használhatja a házat, akkor nem marad életben. (A kérdést úgy is feltehetjük, hogy használhatja-e az emberpalánta a házadat akkor is, ha te ezt nem szeretnéd?) Szerinted? Ha eldöntötted mit válaszolnál erre, nézzünk meg még egy esetet, melyben az egyik személynek a másikra kell támaszkodnia.

a helyzetben nem mondanánk, hogy Bandinak joga van venni Béla csokijából, ellenben valószínűleg úgy gondoljuk, hogy Bélának adnia kellene neki legalább egyet.

Senkinek nem volna szimpatikus, ha nem adna.

Egyszerűbben kifejezhetjük a dolgot úgy is, hogy különbség van a között, hogy valakinek meg kellene tennie valamit valaki másért, és a között, hogy valaki másnak joga van valamihez. Ezt észben tartva, mit tennél a fenti szituációban? Megengednéd az ember-palántának, hogy használja a házadat egy hétig, vagy nem okozna gondot, hogy elpusztítsd, ha nem akarod, hogy használja?

Ha megvan a válasz, felelj még egy kérdése: ugyanúgy döntöttél a két helyzetben? Ha nem, miért? Milyen okot tudnál felhozni amellett, hogy az egyik esetben morálisan helyes életben tartani/elpusztítani a csemetét, míg a másik esetben nem? Ha mind a két esetben ugyanúgy válaszoltál, akkor a jó hír az, hogy konzisztensen gondolkozol. Persze ez még nem jelenti azt, hogy helyesen is! Egyébként valószínűleg rájöttél a „gondolatkísérlet” során, hogy ebben a két esetben főleg az abortusz etikájáról volt szó.

Az ilyen és ehhez hasonló gondolatkísérletek két dologra használhatóak. Az egyik, hogy a történet jellegük miatt segítenek megragadni absztrakt elvekkel és nézetekkel kapcsolatos problémákat. Mivel az egyes esetekben hozott döntéseidet össze lehet vetni egymással, fény derülhet arra is, ha önellentmondó az álláspontod.

Például ha valaki az első esetben elfogadhatónak tartja a csemete elpusztítását, annak – konzisztencia szempontjából – nyilván a második esetben is annak kell tartania. A gondolatkísérletek segítségével nem tudunk minden kérdést eldönteni, de remek eszközök ahhoz, hogy jobban megértsük a saját és mások álláspontját.

Ugyanabban a helyzetben vagy, mint az előbb, azzal az egy különbséggel, hogy a csemetének csak egy hétre van szüksége, hogy emberré váljon, nem hónapokra. Az ebben a helyzetben feltehető kérdés kicsit más, mint az előbb: nem az a fontos, hogy van-e a palántának joga használni a tulajdonodat – feltesszük, hogy nincsen –, hanem inkább az, hogy mit kellene tenned ebben a helyzetben.

Hogy jobban érzékeljük a különbséget, képzeljük el a következő helyzetet: Béla és Bandi testvérek. Béla kapott egy nagy halom csokit és éppen boldogan fogyasztja őket. Bandi megkérdezi, hogy elvehet-e egyet. Ebben

22 PB 2012 februar_OK.indd 22

2012.02.28. 21:44:50

KAPTÁR ESPERGER ZSÓFIA

A MORÁLIS ÁLLAT, A KUTATÓ ÉS AZ UTCA EMBERE ’A „jót cselekedni” etikai választásában jelen van az evolúció racionalitása is.’

(Bereczkei Tamás: A morális állat. Café Bábel, 17., 107. o.)

A tanév során útjára indított sorozatunkban PhD hallgatók írnak kutatásaikról, azok során tapasztalt élményeikről. Ezúttal Esperger Zsófia viselkedéselemző kutatási területével ismerkedhettek meg.

A politikatudományokban járatos Balázs Zoltán Emberi méltóság c. írásában mutat rá arra, hogy a méltóság emlegetése a kortárs politikai és etikai gondolkodásban axiomatikus – magyarázatra nem szoruló. Ritkán képezi tehát igazán elmélyült reflexió tárgyát, habár fontossága, sőt, léte is megkérdőjelezhető. A szerző kiemeli, hogy bár az emberi beleérző képesség emlegetése kevésbé divatos, mégis valóságosabb értéknek tekinthető.

Ha tudományterületek kölcsönhatásairól kezdünk gondolkodni, az emberi beleérző, vagy még általánosabban az emberi belehelyezkedő képesség tematikus előtérbe kerülését az etika terén elősegítheti, hogy a pszichológiában egyre inkább divatossá válik ez a téma. Általában elmeolvasásként, elmeteóriaként vagy naiv pszichológiaként említik. Funkciója, hogy képesek legyünk másoknak a saját belső állapotainktól eltérő érzelmeket, szándékokat, vélekedéseket tulajdonítani, mások várható viselkedését előrejelezni, saját viselkedésünket másokéhoz igazítani. A kutatók számtalan kreatív módon teszik mérhetővé ezen képességünket. Léteznek rövid történetekből álló tesztek, melyek a történetek szereplőinek mentális állapotaira kérdeznek rá; más tesztekben szempárokról készült fotók szerepelnek, és előre megadott, érzelmi állapotokat leíró kifejezéseket lehet a tekintetekhez párosítani.

vőkhöz képest. Akik viszont magasan együttműködőnek mutatkoznak, úgy tűnik, pontosabban tudnak következtetni mások belső állapotaira azokhoz a résztvevőkhöz képest, akik mérsékelten együttműködőként jellemzik önmagukat. Az utóbbi évek fejleménye, hogy más kutatók is hasonló eredményekre jutottak igen változatos kísérleti eszközök és elrendezések útján.

Saját evolúciós pszichológiai témájú kutatásomban az elmeolvasás és a morális gondolkodás összefüggéseinek megértését igyekszem mélyíteni. A munkámon kívül is szokásom erre törekedni. Egyik vonat utam során egy négyéves-forma kislány ült velem szemben. Anyukája ölébe dőlve próbált – a betűző nap miatt hunyorogva – aludni. Behúztam a függönyt. A kislány rám nézett, aztán aludt. Miután felébredt, elővett egy zacskó gumimacit, és megkínált belőle. Ahogy etikai és pszichológiai gondolkodás egymásra hathatnak, akár „csak” a témák divatosságának befolyásolása kapcsán is, úgy az etika és a pszichológia együttesen segíthetnek minket abban, hogy teljesebben élhessük meg a mindennapokban, mit jelentenek számunkra olyan fogalmak, mint belehelyezkedő képesség, empátia, kölcsönösség.

Mindannyian az utca emberei vagyunk: az utcán járunkkelünk. Mindannyian szakemberek vagyunk: önmagunké, a környezetünkben élőké, a tudományé. Megismerésünk mélyítése ezeken a területeken lehet egy jól felfogott, közös érdekünk. Ezen közös érdek érvényesítéséhez pedig csak közelebb vihet minket az az igyekezet, melyben erkölcsi megfontolásaink, tudományos bizonyítékaink és mindennapi tapasztalataink egyre gyakrabban állnak szóba egymással.

Pszichológiai irodalmakban az elmeolvasás vagy mint kétélű fegyver jelenik meg, mely az együttműködést és a manipulációt egyaránt elősegíti, vagy egyenesen azt feltételezik, hogy a kiemelkedő elmeteória elengedhetetlen a sikeres manipulációhoz. A pécsi Pszichológia Intézetben végzett kutatások az elsők között mutattak rá arra, hogy az utóbbi feltételezés semmiképp sem tartható. Egyetemisták eredményein alapuló vizsgálatok azt mutatják, hogy a magas manipulációs hajlammal jellemezhető résztvevők nem rendelkeznek jobb elmeolvasó képességgel az alacsonyan manipulatív résztve-

23 23 PB 2012 februar_OK.indd 23

2012.02.28. 21:44:51

KAPTÁR BÁN ATTILA, SZÁNTÓ RENÁTA

ÁRAMKÖRÖKET A TESTÜNKBE » A POSZTMODERN EMBERFELETTI EMBER A chipek, a bioszenzorok, az intelligens művégtagok vagy a beültethető implantátumok jól ismertek minden sci-fi rajongó számára.

Ezek segítségével váltak a filmekben a karakterek igazán legyőzhetetlenné és természetfelettivé. A feltuningolt test- és agykapacitás azonban mostanra már nem csupán fikció. Korunk tudósai, high-tech szakemberei és fejlett orvostudománya lassan a kedvenc cyberpunk regényeink színvonalára érnek.

A transzhumanizmus egy, az ember szellemi és fizikai képességeinek fejlesztését támogató nemzetközi intellektuális és kulturális mozgalom, mely megkérdőjelezi azt az előfeltevést, hogy a természetes körülmények között létrejött biológiai állapot lényegében megváltoztathatatlan. Épp ezért nemkívánatosnak tartja „létünk” bizonyos jellemzőit – többek között a betegségeket, a fogyatékosságot, az öregedést, az alultápláltságot és a nem önkéntes halált –, melyektől meg akarja szabadítani az elkövetkező generációkat. Ezért sokan a transzhumanizmust az „ember mechanikus továbbfejlesztésének” szinonimájaként értik, de ez a szervezet sokkal több ennél. Ugyanis a technológiai előnyök és a pozitív változások mellett a merész biológiai újítások veszélyeit és hátrányait is kutatják a mozgalomban hívő tudósok és szakemberek. A transzhumanizmus tehát nem csupán az emberi test mindenki által elérhető gépi fejlesztésére összpontosít, hanem a társadalom javát szolgálja. A mozgalom a kitűzött célok eléréséhez előnyben részesíti a bio- és nanotechnológia eszközeit, valamint a fejlődő tudományágak eredményeit is. Továbbá figyelemmel kíséri a jövőben felhasználható technikai újítások és megoldások sokféleségét, valamint a társadalmi rendszerek változását, hogy az élet minőségét mindenkoron emelje. A szervezet által megjelenített tervek vonzónak tűnhetnek az elmondottak alapján a laikusok számára, azonban nem felejtkezhetünk el a politikai, morális, illetve a jogi kérdésekről, melyeket nem mindig tart tiszteletben a fejlődéspárti közösség. Ők ugyanis a mindennemű korlátok ledöntésében hisznek.

A transzhumanizmusnak feltétlenül el kell különíteni el-

méletét és gyakorlatát. Elméleti síkon a 20. század elején jelent meg a transzhumanista ideológia, mely már akkoriban igyekezett közvetlen történeti előzményekkel alátámasztani létjogosultságát. Eszerint egészen az ókori civilizációkig visszavezethető az emberi léten való felülemelkedés ideája, mely kezdetben a halhatatlanság elérésében nyilvánult meg a korabeli mondavilágban.

Majd a reneszánszon át a felvilágosodáson keresztül egészen a huszadik század elejéig megfigyelhető egyfajta proto-transzhumanista gondolkodásmód kialakulása, de az irányzat lényegében csak a múlt század közepén, a technológia ugrásszerű fejlődésével bontakozott ki igazán. Külön ki kell emelni a mozgalom alapművének számító „Are you a transhuman?” című könyvet, melyet egy FM 2030 (Fereidoun M. Esfandiary perzsa filozófusról van szó) álnevű futurológus vetett papírra a hatvanas években, ezt követően pedig sorra jelentek meg transzhumanista témájú művek és tudományos publikációk.

Az irányzat kikristályosodásával párhuzamosan a transzhumanizmus kritikái is megjelentek, melyek elsődlegesen azt helyezték középpontba, hogy a technológiai fejlődés és a róla kialakult/kialakuló társadalmi reakciók nem feltétlenül egy pozitív jövőképet vetítenek előre. Alapjául a technológiák elérhetőségét tették, ahol az átlagfogyasztó csak sokadik helyen szerepel a disztribúciós hierarchiában, valamint az ilyenkor szokásos morális és világnézeti kérdések is megjelentek, melyek károsnak tartják a technológiai fejlődést.

Mielőtt azonban végleg elutasítanánk a mozgalom célkitűzéseit, engedjünk teret a fantáziánknak, és ismerjük meg az eddig elért eredményeket. Főleg, hogy nem kell idegenkednünk a fejlesztés minden formájától, hiszen bizonyos eljárások mégsem állnak olyan távol mindennapjainktól, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Ha mindenféle beültetett kütyükről beszélünk, elég csak a különféle protézisekre vagy pacemakerekre gondolni, máris a témánál vagyunk. Ezeket az eszközöket is beépítik szervezetünkbe, mégsem félünk tőlük.

A transzhumanista mozgalom eszméi tehát megalapozottak az orvostudomány és a legfejlettebb mérnöki tudás által.

Ezt bizonyítja a napjainkban megsokasodni látszó műtéti beavatkozások sora is, melyek egytől egyig az esztétikai célok helyett a mentális és fizikai korlátok ledöntését szolgálják. Például egy filmrendező egy sajnálatos baleset következtében megvakult a fél szemére, hagyományos üvegszem helyett azonban a bio-kibernetika nyújtotta lehetőségeket választotta. Egy miniatűr kamerát szereltetett szemgödrébe, mellyel képes tartalmakat tárolni, átjátszani. Ebből alakult ki az Eyeborg Project.

Vagy egy másik érdekesség: kifejlesztették a bionikus

24 PB 2012 februar_OK.indd 24

2012.02.28. 21:44:51

KAPTÁR BÁN ATTILA, SZÁNTÓ RENÁTA

robotkezet, melyet lebénult végtagok esetén alkalmaznak. Ha a páciens állapota megkívánja, amputálják mozgásképtelen végtagját, és helyette szenzorokkal működtethető új robotkart kap, amivel aztán képes lesz elvégezni ugyanazokat a műveleteket, mint az egészséges társai. Egy szerb férfin 2010-ben végezték el az új típusú műtétet, azóta már olyan finom műveletekre is használni tudja a robotkezét, mint a cipőkötés.

Továbbá a beépíthető implantátumokról és chipekről sem szabad elfeledkeznünk. Napjaink technológiai fejlettsége mellett ugyanis kivitelezhető, hogy ilyen szerkezetekkel hosszabbítsák meg az emberek életét, vagy segítségükkel mi magunk is kommunikációs eszközökké váljunk. A beépített chip alkalmas lehet nyomkövetésre, orvosi diagnosztikára, a személy egészségi állapotának naplózására vagy éppen vezeték nélküli kapcsolat létrehozására is. Az új fejlesztéseknek köszönhetően e technológiák egyre inkább testünk részeivé válnak. Így megnyílik az implantátumok gyógyászaton túli alkalmazása, mely a képességeknek az eddigi normalitás tartományán túlmutató kibővítésére, egy emberfeletti tulajdonságokkal rendelkező ember (klón, ember-állat kiméra vagy biorobot) létrehozására is alternatívát mutat. Ebből adódóan végig kell gondolnunk a transzhumanizmus által támogatott módszerek negatív következményeit is, melyek nem csupán egészségügyi korlátokat lépnek át, hanem morális kérdéseket is feszegetnek, ezért a mozgalmat érő kritikák sok esetben helytállók.

A beépíthető implantátum esetében felmerülhet a technikától való függés kérdése. Ugyanis ha meghibásodik, és ezért átmenetileg nem üzemel egy-egy funkció, akkor az egyén halmozottan éli meg fogyatékosságát, vagy olyankor is fogyatékosnak érzi magát, amikor valójában csak egy túlfejlesztett kiegészítő képessége esik ki időlegesen. Vagy ezen továbblépve, ha a genetikának és a nanotechnológiai módszereknek kontroll nélküli teret biztosítunk, akkor veszélybe sodorjuk az emberiség jövőjét és mostani egészségünket is – mint ahogy azt már oly sok filmben láthattuk. Ez elborzasztó, hiszen a csíraválasztás engedélyezésével nem csupán az utódaink génállományának megváltoztatására lesz lehetőségünk, hanem arra is, hogy a fejletlen egyedek életének véget vessünk. Az emberek újratervezése tehát egyfajta elembertelenedési kockázatot foglal magában, hiszen ha minden tulajdonságunkat előre megtervezhetjük, azáltal kiveszik belőlünk az egyéniség és a másoktól való különbözőség utolsó szikrája is. Téglákká válunk egy hatalmas falban. Továbbá a testi és szellemi manipulációt akár ellenünk is fordíthatják a még fejlettebb képességekkel rendelkezők, mely előnytelen társadalmi hierarchiát és esetlegesen totalitárius rendszerek újraszületését eredményezheti. Emiatt érdemes a transzhumanizmus eszméit végiggondolnunk, és csak mértékkel igent mondanunk a jövőnket nagyban befolyásoló változtatásokra.

25 25 PB 2012 februar_OK.indd 25

2012.02.28. 21:44:51

KAPTÁR ZÁRDAI ISTVÁN

7 NAP, 6 ÉJSZAKA AMSZTERDAMBAN A reptéri busz reggel ötkor indult a Liszt Ferenc 2B termináljához. Másfél órával később, már a csomagfeladáson és ellenőrzésen túl, néztem a felkelő napot, kávét szürcsölgettem és nagyon örültem, hogy belekezdtem a filozófia PhD-be, mert megint mehettem előadni. Előadni pedig jó, utazni meg talán még jobb, főleg Amszterdamba.

A következőképpen zajlik a jelentkezés konferencia előadásokra. Meghirdetnek jó pár hónappal előre egy konferenciát adott témában, az azt kutatók jelentkeznek az előadásuk anyagával, majd a szervezők által felkért szakértők az ajánlott előadások minősége alapján eldöntik, hogy ki mehet. Esetemben az OZSE (Holland Gyakorlati Filozófiai Kutatóintézet) éves konferenciájára utazhattam októberben. A társaság fő profilja az alkalmazott etika. Jogi, orvosi, ápolói, mérnöki, kutatási, környezetvédelmi és üzleti irányzatokkal foglalkozik a tagok nagy része, akik közt doktoris hallgatóktól a kormányzati szakértőkőn, egyetemi professzorokon át orvosokig és üzletemberekig sokféle területről képviseltetik magukat.

A konferenciát az Amszterdam belvárosában álló, műemlékként is jelentős Felix Meritis (Boldogság az érdem által) házban tartották. Hat szekció futott párhuzamosan, külön termekben. Két Amerikából érkezett profeszszor tartotta a nagyelőadásokat: Susan Wolf arról beszélt, hogy milyen haszna lehet ma a humántudományoknak, Philip Pettit pedig arról, hogy egy demokráciában is csak akkor teljesedhet ki a személyes szabadságunk, ha számíthatunk mások kooperációjára és támogatására terveink kivitelezése során. Önmagában a korlátozás hiánya még kevés, és egyes erények hiánya, például a szavahihetőségé, végzetes is lehet a szabadságunkra nézve.

Az előadásomat az egyik morális motiváció szekcióba sorolták. A morális motiváció területén azzal foglalkozunk, hogy milyen megfontolások vezethetik az embereket arra, hogy erkölcsösen vagy erkölcstelenül cselekedjenek, milyen módon tudják a cselekvőket befolyásolni az indokok és érvek, és hogy mondhat-e ezzel kapcsolatban valamit számunkra a filozófia és a pszichológia. A konferencia fő profilja most is az alkalmazott etika és a politika volt, így arra számítottam, hogy a két-

napos rendezvény első napjának első szekciójában tartott előadásomon alig lesznek.

Zsúfolásig telt terembe léptem be, főleg profokból és docensekből álló közönséggel – viszonylag kevesen voltunk graduális hallgatók –, és a szekció vezetője azon nyomban fel is kért, hogy kezdjem az előadást. A talk jól sikerült, sok kérdést kaptam, és utána többen is odajöttek beszélgetni a kutatásomról. Első előadónak lenni nagy szerencse: az ember ezek után végig nyugodtan és vidáman élvezheti mások előadásait, ismerkedhet, beszélgethet. A konferencia első napját borozós-sörözős fogadás zárta, amin mindenki részt vett, majd átmentünk egy jó kocsma-vendéglőbe, és innen kezdődött számomra a város igazi felfedezése. És az a város varázslatos… rengeteg sztereotípiánk van Amszterdammal kapcsolatban: mindenki drogozik, ballonkabátos emberek kínálgatják a kokaint, prostituáltak, amerre fordulunk, eközben a háttérben hollandok tömik a hasábburgonyát, a füstölt heringet és az almatortát. Ez a kép nem teljesen igaz és nem is teljesen hamis. Valóban vannak leszólítós dílerek. Nálam egy próbálkozott be a főtér környékén, éjjel egy felé. Minden kihalt volt, a pasi suttogott egy kapualjból, próbáltam nem észrevenni, mentem tovább. Tíz másodperc múlva két biciklis rendőr jelent meg. A fickót igazoltatták, engem megkérdeztek, hogy mit mondott a pasi. Mivel csak anynyit értettem, hogy ajánlgat valamit, nem is tudtam többet segíteni, de visszanézve láttam, hogy pakoltatják ki vele a zsebeit.

Egykori angolos szaktársam adott szállást. Nagyjából egy éve dolgozik és él kint. Egy magyar párral lakik együtt, ők hét éve laknak Amszterdamban. Kérdésemre, hogy haza akarnak-e majd költözni, egyértelmű nemmel válaszoltak. Ahogy mondták: jó fizetést kapnak, tudnak félretenni, és normálisak az emberek.

A belváros közepén a Dam téren, a palota előtt óriáskerék forog, mellette egy magasan a levegőbe emelkedő ringlispíl, körös-körül bódék, édesség és sör minden mennyiségben. A konferencia utáni első nyugis napomon innen indultam el az Oude Kirk felé. Ez Amszterdam legrégebbi temploma, mely 1306-ban épült. Onnan már csak egy lépés az Amstel csatorna, és arra kell menni a Rembrant házhoz és az Ermitage amszterdami tárlatához. Amiről az útikönyv nem világosított fel, az az, hogy az Oude Kirk a piroslámpás negyed közepén áll, és odafele menet sokszor azokon a sikátorokon kell átvágni, ahol a tömeg egy része kíváncsian kuncogó turistákból, a másik fele pedig húsz és nyolcvan év közti urakból áll, akik sietősen iparkodnak ki vagy be egyik másik piros neonlámpa alatt nyíló üvegajtón át. A lányok az üvegajtók mögött állnak. Némelyikük csak néz, de

26 PB 2012 februar_OK.indd 26

2012.02.28. 21:44:52

KAPTÁR ZÁRDAI ISTVÁN

Érdemes megnézni Rembrandt házát is: bejárhatjuk teljes egészében, minden helyiségnél részletes leírások segítik, hogy beleéljük magunkat a Mester mindennapjaiba. Egy másik, de kevésbé vidám ház, ahol Anne Frank családja húzta meg magát. Jó pár éve már, hogy olvastam a kislány naplóját, de szinte minden felelevenedik az emberben, ahogy megy fel a szűk lépcsőkön, látja az alig berendezett szobákat, ahol éveken át bujkálva éltek emberek…

Viszonylag új dolog a megállapodás Amszterdam és Szentpétervár közt, mely alapján az Ermitázs múzeum az Amstelhofban fenntart egy galériát, ahol minden évben több tárlatot is rendeznek az Ermitázs gyűjteményéből. Legutóbb épp a 16-17. századi antwerpeni iskola irányzatait mutatták be: zsánerképek, tájképek, bibliai témájú képek, uralkodói portrék, művészek saját családjukról készített portréi és a jól ismert színes madaras képek. A kiállítás Rubens, Van Dyck és Jordaens képei köré épült.

Kultúra persze nem járhat szórakozás nélkül: a konferencián egy sráccal, Kiannal különösen jól összehaverkodtunk. Kian egy kínai származású, kanadai állampolgár, aki Hollandiában és Angliában élt. Hozzám hasonlóan maradt még pár napig a konferencia után. A konferencia után elkalauzolt egy nagyobb társaságot a likőrfőzdébe. Itt kb. 60 féle likőrt készítenek családi receptek alapján. Másnap Kian meghívott a sörfőzdébe, ahol holland és belga söröket kóstoltunk, bemutatott egy norvég lánynak és elbúcsúzott, mert másnap utazott. A norvég lánnyal viszont megegyeztünk, hogy elvisz másnap egy vacsorára egy olasz helyre.

van, aki integet, kacérkodik, mosolyog, húzogatja a bugyiját. Minden van és mindenre van igény is – a szép lányok ablakainál nincsenek többen, mint a testes negyven-pluszos hölgyek előtt.

A város nevezetességeit feltétlenül nézzük meg! Mikor ott jártam, a Rijksmuseum nagyobb része felújítás miatt zárva volt. Egy tárlat volt, témája a Holland történelem. Festmények, szobrok, serlegek, fegyverek és más használati eszközök gyűjteménye üzent két dolgot: 1. a hollandok szeretik az életet és a gazdagságot, 2. ne kötekedj a hollandokkal, mert seggbe rúgnak. Utóbbi tanulságot az ember könnyen levonja a spanyol hajóhad szétverését és a hatalmas ültetvényeken kényelmesen sétálgató holland kereskedőket ábrázoló képekből, valamint a régóta virágzó művészet és műkereskedelem tényéből.

A helyet ahová mentünk, egy ottani designer és marketing ügynökség üzemelteti. A koncepció a következő: befizetsz 7 eurót. Van 5 szakács egy étteremtől – ez alkalommal egy olasz vendéglőtől. Adott minden alapanyag és konyhai eszköz. De. A szakácsok az egymás számára tök ismeretlen vendégeknek adják ki a különböző feladatokat: mi pucoltuk a fehérrépát, kockáztunk húst, reszeltünk sárgarépát, főztünk levest stb. Természetesen minden héten más nemzet konyhájába lehet belekontárkodni.

A vacsorát követő napon sajnos indulnom kellett haza, és ezt nagyon, nagyon bántam. Amszterdam egy fantasztikus, nyüzsgő város, mosolygós és nyugodt emberekkel, rengeteg szórakozási lehetőséggel. Ha van lehetőségetek elmenni pár napra, mindenképpen éljetek vele!

27 27 PB 2012 februar_OK.indd 27

2012.02.28. 21:44:52

KAPTÁR RAB VIRÁG

ÚJABB TAPASZTALATOK A JOINT COURSE-SZAL KAPCSOLATBAN A Történettudományi Intézet Modernkori Történeti Tanszékén idén ősszel is tartottunk ún. joint course-t, vagyis egy külföldi intézménnyel közös kurzust. Legutóbb a PTE és a dél-koreai Kyungpook Egyetem (KNU) diákjai tanultak párhuzamosan, s osztották meg egymással tapasztalataikat négy alkalommal, online formában.

A tágabb értelemben vett téma a nemzetközi kapcsolatok a klasszikus hidegháború időszakában volt, melyen belül a nemzetközi intézményekre és azok szerepére koncentráltunk. Nemzetközi források és szakirodalmak bevonásával, több nézőpontból (egy volt nyugati és egy keleti blokk országának szemszögéből) közelítettünk a kérdéshez, illetve alkalmaztuk a kooperációra építő csoportmunkát, mindeközben gyakoroltuk az angol nyelvet: vitatkoztunk, előadásokat készítettünk, azokat angolul prezentáltuk. A csoportok idén voltak először vegyesek, vagyis koreai és magyar hallgatók együtt dolgoztak fel különböző résztémákat, melyeket aztán skype-on (képernyőmegosztás alkalmazásával) adtak elő.

A zökkenőmentes együttműködést a partnerintézménynyel és annak hallgatóival nagyban elősegítették a koreai kultúra megismerését célzó előadások, melyeket Karoliny Eszter, a KNU-t és Dél-Koreát jól ismerő fiatal jogász tartott. Szerencsés helyzetben voltunk, mivel Szappanyos Melinda történész és jogász, a Floridai Egyetemmel közösen tartott tavalyi kurzus egyik oktatója vezényelte Dél-Koreából az eseményeket; ő volt a koreai oldalon a szemináriumot vezető oktató. Neki köszönhetően két másik koreai kurzusba is bekapcsolódhattunk online módon. Felejthetetlen élményt jelentett, hogy meghallgathattuk egy Észak-Koreából Dél-Koreába menekült fiatal nő beszámolóját, majd kérdéseket tehettünk fel neki.

Arra is odafigyeltünk, hogy a hallgatók angol nyelvkészségét is fejlesszük. Ehhez nagyban hozzájárult Dombi Judit történész és angol szakos nyelvész aktív köz-

reműködése a kurzuson. A hallgatók részéről nagyfokú rugalmasságra volt szükség az időeltolódás miatt, és azért is, mert gyakran az óra keretein túl is találkoztunk kiegészítő előadások és gyakorlatok keretében. Sőt, a kiegészítő órákon túl idén is működött a fórum, melynek segítségével folyamatos volt a szakmai eszmecsere. A fórumot Gelencsér András készítette, aki Czeferner Dórával együtt a hallgatók nyelvi készségeinek fejlesztéséhez is hozzájárult.

A fórumon belül különböző szobák kialakítására került sor a nyolc darab ötfős koreai-magyar vegyes csapat számára. Az online alkalmakra egyet leszámítva az órán kívüli időpontokban került sor. Az online órák forgatókönyvében közösen állapodtunk meg, és szigorú időkorlátokat vezettünk be, az előadásokat 12 percben maximalizáltuk. Ezt követték a kérdések és a vita.

Ezek előtt egy-két percre megszakítottuk a kapcsolatot az egy oldalon lévőkkel való egyeztetés céljából, amivel időt nyertünk.

Képernyőmegosztással tudtuk követni a másik oldalon vetített ppt-ket. Technikai, szakmai és módszertani téren is nagy előrelépés történt ebben a félévben, amelyről egy konferencia keretében maguk a hallgatók is beszámoltak. Mindezek pedig csak megerősítettek bennünket abban, hogy érdemes folytatni. Úgy tűnik, hogy a koreai oldal is elégedett, miután ösztöndíjakat ajánlott a következő félévre a PTE BTK vállalkozó kedvű hallgatóinak.

Használják ki a lehetőséget! „Dr. Rab Virág a Pécsi Tudományegyetemen doktorált 2007-ben (Diagnózisok és terápiák. Pénzügyi szakemberek javaslatai a nemzetközi pénzügyi helyzet rendezésére, 1919-1920.), és jelenleg is a PTE-BTK Modernkori Történeti Tanszéken tanít egyetemi adjunktusként. Az előző tanévben a mostanihoz hasonló módszerrel a Floridai Egyetemmel (UFL) közösen meghirdetett, Szocialista ellenőrzés és ellenállás Kelet-Európában 1945 után című kurzust tartotta.”

28 PB 2012 februar_OK.indd 28

2012.02.28. 21:44:52

KAPTÁR LENTHÁR BALÁZS

BUDA IDE-ODA 67 éve, 1945. február 13-án ért véget Budapest ostroma, ám a lassan háromnegyed évszázada történtek a mai napig megosztják a magyar közvéleményt. Vannak, akik felszabadulásról, és akadnak, akik hősies helytállás utáni bukásról beszélnek. Nem kívánunk tiszta vizet önteni a pohárba vagy új megvilágításba helyezni az eseményeket, pusztán fel szeretnénk hívni a figyelmet arra, hogy érdemes megismerkednünk az eltérő álláspontokkal, gyors ítéletalkotás helyett.

Az ostrom menetét, illetve az azt megelőző hadműveleteket taglalni terjedelmi okokból nem áll módunkban, de nem is célja ezen írásnak. Sokkal izgalmasabb a történtek kapcsán kialakult két álláspont szemügyre vétele, ugyanis rendszeres műsorszám a magyar közélet nagycirkuszában, hogy amikor az egyik társaság kitörésnapi megemlékezést meg becsületnapját ünnepel, akkor a másik csapat a náci elnyomás alól való felszabadulásról beszél. Egy adott esemény különbözőképpen való interpretálása még nem okozna problémát, azonban kialakult egy olyan rendszer, melyben az, aki nem felszabadulásként beszél Buda elestéről, az bizony nem lehet más, mint vérhabos szájú antiszemita, náci, fasiszta, illetve aki nem hajlandó a város védőit eposzi jelzőkkel illetni, az bizony csak kommunista, cionista, hazaáruló lehet.

Természetesen vitathatatlan tény, hogy a budapesti zsidóság és az illegalitásban bujkáló kommunisták, katonaszökevények, ellenállók szemszögéből tényleg felszabadulás történt, hiszen a frontot messziről elkerülő gazember nyilas csürhe terrorja véget ért, bár – elvonatkoztatva a keményvonalas kommunisták véleményétől – a későbbi események tükrében itt is helyénvalóbb volna megszabadulásról beszélni.

Nagyon komoly társadalmi igény volna a teljes magyar XX. századi történelemről velünk élő elképzelések letisztázására. A történészek között természetesen könynyebben jött létre konszenzus a témával kapcsolatban, hiszen ők források és adatok alapján, tudományos igényességgel dolgozták fel a korszakot. Bár itt is találhatóak elhajlások, de a kínosabbakat a szakma rendszerint gyorsan a helyére teszi. Azonban a történészi hivatástól távolabb állók számára nem marad más, mint az emlékezés homályába vesző családi legendárium, az olcsón hozzáférhető történeti ponyvairodalom, valamint az interneten gomba módra szaporodó, a szakmaiság álcáját viselő sületlenségek.

Be kéne látni, hogy a korszak megértése (mely feltételezné a két véglet között, reális emberi sorsokon és élethelyzeteken keresztül az események megismerését) a megfelelő, közoktatásban rendszeresített tankönyv nélkül elképzelhetetlen. Egy ilyen szöveg megléte esetén természetesen a két nagy politikai oldal szegényebb lenne egy hisztérikus mozgósításra alkalmas mítosszal, azonban a magyar emberek közössége gyarapodhatna a közös múlt egy letisztázott emlékével, melyből tanulni, melyre emlékezni végre emelt fővel lehetne. Értjük mi, hogy hazánk múlt századi históriáját a különböző totalitarista ideológiák közötti párharc fémjelezte, azonban ezen ordas eszmék mára tépetten, lerongyolódva hevernek a történelem lomtárában. A feltámadásukkal való riogatás a történeti szakirodalmat nem ismerő tömegek szédítésére ugyan kitűnően alkalmas, de kizárólag pillanatnyi személyes vagy politikai érdekek leplezésére szolgál.

Az megint csak vitathatatlan, hogy az idegen, hódító hadsereg ellen harcoló magyar katonák, akik életük feláldozásával próbáltak gátat vetni a Vörös Hadsereg barbár önkényeskedéseinek, illetve az ország megszállásának, politikai rendszertől függetlenül méltók a hősöknek kijáró tiszteletre. Ezen nem változtathat az a tény sem, hogy a hazaáruló Szálasi-csoport puccsa idézte elő azt a helyzetet, hogy Budapestet védeni kellett.

Ez a fajta szembenállás gyakorlatilag megmételyezi a teljes magyar XX. századi történelemszemléletet, és azon keresztül a kurrens magyar közéletet. A felszabadulás kontra hősies ellenállás budapesti története lényegében ezen folyamat állatorvosi lovaként értelmezhető.

29 29 PB 2012 februar_OK.indd 29

2012.02.28. 21:44:52

KAPTÁR LENTHÁR BALÁZS

AZ ÚJSÁGÍRÁS TÖRTÉNETE I. Általános tény, hogy az embernek hírszomja van, tehát érdekli, hogy mi történik a nagyvilágban. A legprimitívebb civilizációk esetében is találunk kezdeményezéseket a hírközlésre, az embert elkísérte történelme során a hírek, történések egymással való minél hatékonyabb megosztásának kérdése. A következőkben a hírközlés fejlődésének lényegesebb állomásaira vetünk pár pillantást.

AZ IGAZMONDÓ ASSZÍR OSZLOPOK Talán a legősibb hírközlési források a hajdani asszír uralkodók által emeltetett oszlopok. Ezekre többnyire egy-egy uralkodó hadjáratait vagy kiemelkedőbb tetteit vésték fel, egy pillanatig sem leplezve, hogy az utókor számára próbálják tolmácsolni gazdájuk dicsőségét.

Volt olyan példány, melyet elkészülte után be is falaztak, hogy majd az őket követő korok emberei ráleljenek.

Ilyen volt például Szín-ahhé-eriba király (bibliai nevén Szennahérib) több oszlopa is.

Ezek közül egy Ninive felépítéséről ad hírt, jellemző aszszíros túlzással valamennyi isten otthonaként, a világ közepeként emlékezve meg a városról. Természetesen az asszír uralkodók a csatatéren is egyaránt szerencsések voltak, hiszen az oszlopok tanúsága szerint csatát sosem vesztettek, tehát ha a közvetítőkön múlott volna, az Asszír Birodalom még ma is áll.

AZ ELSŐ RENDSZERESEN MEGJELENŐ HÍRFORRÁS Az ókor során először rendszeres kiadványokkal a Római Birodalomban találkozhatunk. A legelső ilyen az i.e.

58-ban Julius Caesar által alapított Acta Diurna volt, amely lényegében a hatalom álláspontjának megismertetésére szolgált, illetve olyan közérdekű információk terjesztésére, mint például senatusi döntések, gladiátorjátékok, kivégzések, ünnepségek, lakomák.

Az előbbieken túl az Acta Diurna tájékoztatott a komolyabb ütközetekről, politikai nagygyűlésekről is. Terjesztésének módja nem sokat változott fennállásának majd 300 éve során. Lelkes, vállalkozó kedvű polgárok kézzel sokszorosították, majd széthordták a birodalom minden szegletébe. Sajnos egyetlen példánya sem maradt fenn.

AZ ELSŐ NYOMTATOTT SAJTÓTERMÉK Itt még nem beszélhetünk európai újságírásról, ugyanis a nyomtatott sajtó a Tang-dinasztia uralkodása idején, i.sz. 600 körül jelent meg a Kínai Császárságban. Az ekkor már nyomtatásban megjelenő Tipao még a Handinasztia (i.e. 206 - i.sz. 220) alatt indult el, és a császári kormányzat belső lapja volt. Ez annyit jelentett, hogy a birodalmi bürokrácia adminisztrátorai cserélték ki benne értesüléseiket egymással, tehát egy adott területen dolgozó hivatalnoknak egy adott Tipao járt. Különböző Pao-k egyébként 1929-ig voltak forgalomban Kínában.

A GUTENBERG ELŐTTI EURÓPA A könyvnyomtatás feltalálása előtt csakis a legszűkebb elit élvezhette az információcsere privilégiumát. Az úgynevezett kéziratos újságlevelek a XIII. századi Angliában születtek meg, és elsődleges céljuk az volt, hogy a vidéken élő nemesség tehetősebb részét felvilágosítsák a londoni eseményekről. Ne feledjük el, hogy ebben a korban viszonylag ritkaságszámba ment az, ha egy földbirtokos elhagyta a birtokát. Hacsak nem volt háború, koronázás vagy hasonlóan rendkívüli esemény, akkor az is megtörténhetett, hogy egy nemes úr anélkül élte le életét, hogy valaha is kitette volna a lábát szűkebb pátriájából.

Azonban, hogy nagyon ne kanyarodjunk el témánktól, elég annyit megjegyeznünk, hogy a XIV–XV. századra a rendkívül drágán és bonyolult módon előállítható kéziratos újságlevelek, körbelengve az exkluzivitás rejtelmességével, gyakorlatilag egész Nyugat-Európában elterjedtek. A XIII. századhoz hasonlóan továbbra is csak az arisztokrácia és a polgárság dúsgazdag rétege engedhette meg magának a tájékozódás luxusát, azonban ez elég volt ahhoz, hogy megszülessen egy olyan legenda, amely a mai napig nagy hatással van kulturális életünkre.

Történt egyszer, hogy III. Vlad havasalföldi fejedelem megelégelte, hogy a barcasági szászok menedéket adnak politikai ellenfeleinek, és úgy döntött, hogy eziránti rosszallását megkísérli kézzelfogható eszközökkel a nyakas szászok tudomására hozni. Tisztességes havasalföldi fejedelemhez méltóan a panasz benyújtása során egyáltalán nem fukarkodott a vérontással, gyújtogatással és egyéb kegyetlenségekkel, így a németföldi rokonok hamarosan ilyen kéziratos újságlevélen keresztül tudhatták meg, hogy Draculea (Sárkányfi) Vlad fejedelem a jó barcasági szászok vérét issza.

30 PB 2012 februar_OK.indd 30

2012.02.28. 21:44:53

KAPTÁR LENTHÁR BALÁZS

A NYOMTATOTT SAJTÓ GYERMEKKORA Gutenberg forradalmát követően értelemszerűen lehetőség nyílt szélesebb tömegek számára elérhetővé tenni a hírközlést, amelynek első formája a nyomtatott újságlevél volt. Ezek rendszerint egy-egy eseményről (csata történt, lovagi torna lesz etc.) adtak hírt, nem ritkán verses formában.

Magyarországon 1634-ben jelent meg a „Rövid de igen bizonyos relatio” címen az első magyar nyelvű újságlevél, mely a császári hadvezér von Wallenstein herceg árulásáról és haláláról számolt be.

is komolyabb szankciókat vezettek be, ilyen volt például a veszélyesnek ítélt kiadványok elkobzása és megsemmisítése. Központi szinten az augsburgi birodalmi gyűlés hozott először határozatot a különböző kiadványok ellenőrzéséről 1548-ban. Elrendelték, hogy a birodalomban található városok és fejedelemségek saját hatóságaikkal cenzúrázzák a különböző kiadványokat, valamint utasították a nyomdászokat, hogy munkáikon ezentúl kötelesek feltüntetni nevüket. 1564-ben a Szentszék kiadta a tiltott könyvek listáját (pápai index), majd 1574-re kishazánkban is bevezette a cenzúrát I. Miksa császár.

Az első hírlapnak nevezhető kezdeményezés Velencében született meg a XVI. század közepén. A Notizie scritte ára egy helyi pénz, vagyis „gazetta” volt, mely később szerte a világon az újság szinonimájává vált.

A rendszeres hírközlés igényét először a XVI. század végén megjelenő vásári tudósítások elégítették ki. Évente kétszer, a tavaszi és az őszi vásárok idején jelent meg, és értelemszerűen az elmúlt fél év komolyabb gazdasági és politikai eseményeiről tájékoztatott. Ennek megfelelően aktualitásuk komoly kívánnivalókat hagyott maga után.

A XVII. századra lényegét tekintve egész Nyugat-Európát behálózta a postakocsi-hálózat. Természetesen a postakocsik megjelenésével egyszerűbbé, és ami még fontosabb, gyorsabbá vált a hírek továbbítása, hiszen a postajáratok minimum hetente közlekedtek a nagyobb városok között. Ezt kihasználandó az 1600-as évek elején gomba módra kezdtek szaporodni az európai sajtótermékek. Először 1605-ben Németalföldön alapították meg az antwerpeni Nieuwe Tydinghe, majd 1609-ben az augsburgi Avisio, illetve a strassburgi Relatio nevű lapokat. Ezt követték a későbbi Németország területén 1610-ben Köln és Bázel, 1615-ben Frankfurt, 1617-ben Berlin, 1618-ban Hamburg, 1619-ben Stuttgart, 1627ben München, majd Európa egész területén rohamtempóban kezdett terjedni a nyomtatott sajtó: 1618-ban Hollandia, 1621-ben Anglia, 1631-ben Franciaország, 1636-ban Itália, 1702-ben Oroszország, 1703-ban Ausztria (Habsburg Birodalom).

Természetesen a hírek ellenőrizetlen áramlását sokan és sokféleképpen próbálták megakadályozni a korabeli Európában, és a hírközlés fejlődésével egyidejűleg mind állami, mind egyházi szinten a cenzúra is szigorúbbá vált. 1501-ben VI. Sándor pápa egyetemes cenzúrarendeletet dolgozott ki, amit az 1515-ös lateráni zsinaton véglegesítettek. Világi fronton a strassburgi városi tanács lépett először három újságlevél-cenzor kijelölésével, majd szintén 1515-ben a korábbi szabályoknál

31 31 PB 2012 februar_OK.indd 31

2012.02.28. 21:44:53

PB 2012 februar_OK.indd 32

2012.02.28. 21:44:53

PTE BTK HÖK Iroda > Diákcentrum

www.pecsibolcsesz.hu

A Hallgatói Önkormányzat egyetemi éveid fő tanulmányi és érdekvédelmi szerve. Feladatköre a hallgatók egyetemi mindennapjainak, ügyes-bajos dolgainak koordinálása, rendezvényszervezés, hivatali ügyek és érdekképviselet frontján egyaránt. Feladata továbbá, hogy naprakészen informáljon téged pályázatokról, ösztöndíjakról, szakestek rendezésének lehetőségeiről. Mindig bátran fordulhatsz hozzánk, a DiákCentrum irodáiban igyekszünk minden kérdésedre választ adni. Itt érhetsz el minket:

Tisztségviselők > GULYÁS TIBOR

VANCSIK PÉTER

Elnök gulyas.tibor@pecsibolcsesz.hu +36 72/503-600 / 24235

Érdekvédelmi alelnök Szenes Klub, klubvezető vancsik.peter@pecsibolcsesz.hu bokor.zoltan@pecsibolcsesz.hu +36 72/503-600 / 24235 +36 72/503-600 / 24476

Elnöki és gazdasági referens mickolczi.boglarka@pecsibolcsesz.hu +36 72/503-600 / 24235

HÁLÓ KRISZTIÁN

NAGY ZOLTÁN

VÁRNAGY SZABOLCS

PAP CSABA

Külügyi referens halo.krisztian@pecsibolcsesz.hu

Kulturális referens nagy.zoltan@pecsibolcsesz.hu +36 72/503-600 / 24235

Kommunikációs referens Sport referens varnagy.szabolcs@pecsibolcsesz.hu pap.csaba@pecsibolcsesz.hu +36 72/503-600 / 24235 +36 72/503-600 / 24235

CSONKA ILDIKÓ

LENTHÁR BALÁZS

BONTOVICS BALÁZS

DJKB elnök csonka.ildiko@pecsibolcsesz.hu +36 72/503-600 / 24235

Kommunikációs referens Szolgáltatási referens DIÁKCENTRUM lenthar.balazs@pecsibolcsesz.hu bontovics.balazs@pecsibolcsesz.hu diakcentrum@pecsibolcsesz.hu +36 72/503-600 / 24235 +36 72/503-600 / 24235 +36 72/503-600 / 24235

BOKOR ZOLTÁN

MISKOLCZI BOGLÁRKA

HALLGATÓI ÖNKORM.

Hallgatói képviselők > OLÁH TAMÁS

ZAKAR SÁNDOR

anglisztika körzet olah.tamas@pecsibolcsesz.hu

pszichológia körzet zakar.sandor@pecsibolcsesz.hu

társadalomtudományi körzet szita.tamas@pecsibolcsesz.hu

OZSVÁRT DORINA

TAR CSABA

BALOGH ÁDÁM

germanisztika körzet ozsvart.dorina@pecsibolcsesz.hu

szabad bölcsészet körzet tar.csaba@pecsibolcsesz.hu

történelemtudományi körzet balogh.adam@pecsibolcsesz.hu

BAGIZS ZOLTÁN

CSIZMADIA ESZTER

JÁNOSI BENCE

magyar körzet bagics.zoltan@pecsibolcsesz.hu

szociológia-szociális munka-néprajz körzet csizmadia.eszter@pecsibolcsesz.hu

TAKÁCS DÓRA KATALIN

TARPÁL LÁSZLÓ TAMÁS

magyar körzet takacs.dora.katalin@pecsibolcsesz.hu

szociológia – szociális munka – néprajz körzet tarpal.laszlo.tamas@pecsibolcsesz.hu

VÉGH ANIKÓ

ESHAQZAI MOHAMMAD RAFI

felsőfokú szakképzés vegh.aniko@pecsibolcsesz.hu

társadalomtudományi körzet eshaqzai.mohammad.rafi@pecsibolcsesz.hu

PB 2012 februar_OK.indd 33

SZITA TAMÁS

történelemtudományi körzet janosi.bence@pecsibolcsesz.hu

KÖVEZSDI GÁBOR

neveléstudományi körzet kovezsdi.gabor@pecsibolcsesz.hu

GÓCSA KATALIN ANNA

levelező képzésben résztvevők hallgatói képviselője gocsa.katalin.anna@pecsibolcsesz.hu

2012.02.28. 21:44:55

HÖK NÉMETH KLAUDIA

A VÁLASZTÁSOKON TÚL » ELFOGLALTÁK POZÍCIÓJUKAT AZ ÚJ HALLGATÓI KÉPVISELŐK Lelkes újoncok és régi veteránok szerepelnek a megválasztott hallgatói képviselők között, ám arról eddig nem esett szó, hogy mi is pontosan a feladatuk. Cikkünkben azt mutatjuk be, melyek azok a területek, amik a képviselők hatáskörébe esnek.

A hallgatói képviselői tisztújító választások pályázatát minden évben az adott kar hallgatói önkormányzata írja ki, ebben a tanévben erre szeptemberben került sor. Korábban a választások márciusban zajlottak le, ám a hallgatói önkormányzatok úgy döntöttek, hogy az első szemeszterre helyezik át a pályázat kiírását. A mandátum így egy teljes tanévre szól, majd az ezt követő választásnál újra jelentkezhetnek. Általában felsőbb éves hallgatók indulását várták, hiszen ők azok, akik már jobban átlátják az egyetemi rendszert. A jelentkezőknek mindössze három nap ált rendelkezésükre, hogy meggyőzzék a választókat, miért is fontos rájuk szavazni.

Plakátokkal, kitűzőkkel vagy online módon is lehetett kampányolni, amihez természetesen a HÖK is hozzájárult némiképp, mindenki számára egyenlő mértékű nyomdai munkálatok és igényelhető kitűzők formájában. Hogy kinek mennyire volt hatékony a meggyőzőképessége, az az elkövetkezett két hétben derült ki, a szaktársaknak ennyi idejük volt arra, hogy leadják szavazataikat az erre a célra kihelyezett standoknál. Ezután már csak a szavazatok összesítése és a győztesek kihirdetése maradt.

ső bizottságaiban is szerepet kell vállalniuk, és szervezői a szakos közösségi életnek is. A poszt főként abban nyilvánul meg, hogy az illető a szaktársainak segítséget nyújtson, ha az egyetemmel kapcsolatos kérdéseivel fordulnak hozzá, legyen ez egy órafelvételi probléma vagy tájékoztatás arról, mely tantárgyak elvégzése kell az államvizsgához, vagy éppen hogy mikor lesz szakest. Ha egy hallgató érdekképviseleti problémával keres fel egy képviselőt, azt továbbítania kell a HÖK-nek vagy az illetékes személynek, hogy megoldást találjanak.

A képviselőnek jelen kell lennie a minden hónapban megrendezett Küldöttgyűlésen. Ez az a döntéshozó szerv, amely a HÖK működéséről, a hatáskörébe utalt ügyekről véleményt formál az egyetemmel és a karral kapcsolatos valamennyi esemény és szabályzat kapcsán. Ezen felül ajánlott a különböző fórumokon való megjelenés, ahol szaktársait első kézből tudja informálni a legfrissebb, az egyetemmel kapcsolatos eseményekről. Emellett a HÖK belső bizottságaiban, például a Sport-és Kulturális Bizottságban vagy akár az OMHV Bizottságban is szerepet vállalhatnak.

Vannak Kari Bizottságok, amelyekben szintén részt vehetnek a hallgatói képviselők; ilyen például a Fegyelmi Bizottság, ahol fegyelmi ügyekkel foglalkoznak vagy a Pályázati és Külkapcsolati Bizottság, ahol elsősorban Erasmus pályázatokkal vagy az egyetemet, a kart érintő külföldi kapcsolatokkal foglalkozhatnak. A hallgatói képviselők emellett a HÖK működését úgy ismerik, mint a tenyerüket, valamint a legtöbb hallgatónál nagyobb rálátásuk van az egyetemi ügyekre, így kérdéseitekkel bátran forduljatok hozzájuk.

A képviselőknek felelősségteljesnek és alázatosnak kell lenniük, hogy mindenben a hallgatók segítségére legyenek, így képviselni tudják az érdekeiket egy évi tisztségük alatt. Nagyon fontos, hogy a szaktársak bizalommal forduljanak feléjük, hiszen mindenkinek közös érdeke, hogy a problémákra megoldást találjanak.

A Bölcsészettudományi Kar Hallgató Önkormányzatának összesen tíz választókerülete van, melyhez egy vagy kettő képviselő tartozik, a tanszék létszámától függően. Egy képviselőhöz körülbelül 250 hallgató tartozik, így vannak olyan tanszékek, például a történelem vagy a magyar, ahová egy képviselő vajmi kevés lenne.

A képviselők feladatai közé elsősorban a hallgatók megsegítése tartozik – a felmerülő problémák kapcsán iránymutatással tudnak szolgálni. Másrészt a HÖK bel-

34 PB 2012 februar_OK.indd 34

2012.02.28. 21:44:56

HÖK VÁRNAGY SZABOLCS

„NAP MINT NAP TALÁLKOZNI ÚJ KIHÍVÁSOKKAL”

igényel. Édesanyám könyvelő, így az elején sok segítséget kaptam tőle, de ez csak egy darabig elég, számos probléma specifikusan a HÖK-ön fordul elő, ezekre nekem kell megoldást találnom.

Ehhez sok keresgélés és személyes kapcsolattartás szükséges, de így legalább nem fásulok bele a munkába, hisz nap mint nap találkozom új kihívásokkal.

» INTERJÚ TAMÁS PÉTERREL, A BTKHÖK LEKÖSZÖNŐ GAZDASÁGI REFERENSÉVEL Szomorú hírrel indult az idei félév a Hallgatói Önkormányzatnál, hisz a már-már őskövületnek számító szelíd motoros gazdasági referenstől kellett búcsút venni. De mégsem engedhetjük el Tamás Pétert szó nélkül, így most egy rövid interjút olvashattok vele az Alpokról, a pultozásról és a HÖK ügyes-bajos gazdasági ügyeinek intézéséről.

PB.: A társaságból azok közé tartozol, akik a legrégebb óta vannak a HÖK-ön. Mikor kerültél oda pontosan?

Tamás Péter: 2005 szeptemberében jöttem az egyetemre, és 2006 februárjában már ellenőrző bizottsági tag voltam, így kezdtem ezt az egészet, valamint mellette plakátolóként. Ezek voltak az első megbízatásaim a HÖK-től. Hamarosan, 2007 szeptemberétől EB elnök lettem. A korábban csak névlegesen létező ellenőrző bizottságot ekkor kezdték mind a karok, mind a HÖK-ök részéről komolyan venni. Itt a feladatunk az volt – a nevéből adódóan –, hogy ellenőrizzük a hallgatói önkormányzatot. Bármibe beletekinthettünk a munkájukkal kapcsolatban, legyen szó akár a gazdasági adatokról, akár a jegyzőkönyvekről vagy bármiről.

PB.: Tehát jól ismerted a Hallgatói Önkormányzat működését, mielőtt gazdasági referenssé váltál volna?

T.P.: Igen, egyértelműen. Nagy Adrienntől vettem át 2008-ban a gazdasági referensi posztot, ekkorra már tisztában voltam nagyjából mindennel, ami a munkakörömhöz kapcsolódik, de az is rengeteget segített, hogy fél évet Adri mellett töltöttem kvázi betanulóként.

PB.: Mik a munkád legnehezebb velejárói?

T.P.: Az a legnehezebb a munkámban, hogy az állandóan változó jogszabályok miatt rengeteg utánajárást

PB.: Ezzel a szerepkörrel nehezen összeegyeztethető, hogy az éjszakáidat a kocsmapult kevésbé élvezetes oldalán töltöd. Honnan jött ez a munka?

T.P.: 2005 októberében lementem bulizni a Sörházba, ahol egyel kevesebb pohárszedő volt a kelleténél, én pedig beugrottam egy estére, és onnan nem volt megállás. A HÖK mellett itt is a ranglétra legalján kezdtem, nyolc hónapig poharat szedtem, majd 2006 májusában már építeni is segítettem számos szabadtéri rendezvényen. Aztán hirtelen azt vettem észre, hogy a BTK gólyatáborában a pult mögött állok és csapolok.

PB.: Nappal dolgozol, és a változatosság kedvéért éjjel is. Emellett jut bármire időd?

T.P.: A barátnőmre és a motoromra nagyjából. Nagy álmom, hogy egyszer végigmotorozzam az Alpokat. Felmenni a síkságról a hegyekbe nyáron – ahol még hó van, de emellett az idő szép –, és leereszkedve csobbanni egyet a tengerparton. A terveimet némiképp hátráltatja, hogy épp eladtam a motoromat, mivel fél évet Angliában fogok tölteni, de ami késik, nem múlik.

PB.: Miért mész ki Angliába?

T.P.: Egy kis levegőváltozásra van szükségem, és ki szeretném próbálni, milyen egy másik országban élni.

Semmi végleges, de ezt az élményt mindenképpen meg szeretném tapasztalni most, amíg fiatal vagyok, és van rá lehetőségem. Ki tudja, később talán ezt már nem tehetném meg. Viszont mielőtt elmegyek, itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, akivel együtt dolgoztam, és aki segített és támogatott munkámban. További sikeres félévet kívánok nektek és persze mindenkinek, aki e sorokat olvassa!

35 35 PB 2012 februar_OK.indd 35

2012.02.28. 21:44:56

HÖK LENTHÁR BALÁZS, VÁRNAGY SZABOLCS

„NEM VAGYOK AZ A TIPIKUS EGYETEMISTA” » INTERJÚ MISKOLCZI BOGLÁRKÁVAL, A BTKHÖK ELNÖKI REFERENSÉVEL Sokan sokfélét gondolhatunk arról, hogy mit is csinálhat egy „elnöki referens”. Az esetleges félreértések tisztázása végett Miskolczi Boglárkával beszélgettünk arról, hogy pontosan mi is a feladatköre a HÖK-ön belül, és persze arról, hogy mihez kezd a szabadidejével, ha végre kiszabadul a DiákCentrumból.

Két diploma, rend és tisztaság otthon és az irodában – bemutatjuk az elnöki referensünket, aki nélkül két nap alatt megenne minket a káosz.

PB.: Kezdjük a legkézenfekvőbb kérdéssel – mi is a feladatköröd pontosan?

Miskolczi Boglárka: A munkám nagy részét elsősorban a DC-ben végzem. Én vagyok a DJKB-seken kívül az egyedüli lány az irodában, így az én feladatom annak rendjének megőrzése… de valószínűleg ha más szerepkörben lennék itt, akkor is nekem kellene erre ügyelnem – jegyzi meg nevetve. – Próbálom elérni a kollegáknál, hogy mindig rend és tisztaság legyen, és ezzel pozitív képet mutassunk magunkról a betévedő hallgatóknak, de ez nem mindig egyszerű feladat.

No de komolyra fordítva a szót, az elnöki referens foglalkozik a HÖK mindennapi ügyintézésével, ez lehet levelek iktatása, megírása, feladása, adminisztráció vagy bármi más, ami a belső ügyeket érinti. Emellett ha bármi olyan adódik, amivel segíteni kell a tisztségviselők munkáját, az elnöki referens az, aki a szervezet „jolly jokereként” mindig rendelkezésre áll. Továbbá ha a karon akadnak olyan rendezvények, amelyekben a HÖK szerepet vállal, általában ezeket is én szoktam koordinálni a részünkről, például a nyílt nap alkalmával vagy a konferenciák szervezésekor. A tavaszi szemesztertől kezdve pedig – kilépve kicsit a megszokott közegből – átvettem Tamás Pétertől a HÖK gazdasági ügyeinek in-

tézését is, és igyekszem méltó utódja lenni.

PB.: Mióta csinálod ezt, és még meddig tervezel itt maradni?

M.B.: Kicsit több mint két éve kerültem a HÖK-höz. Először titkár voltam, majd irodavezető, ezután ügyvivő szakértő titkár és irodavezető – tulajdonképpen ennek adtunk egy egyszerűbb elnevezést idén. Időközben szereztem két diplomát – társadalmi tanulmányok, illetve kommunikáció és médiatudomány szakon –, idén szeretnék végezni mint szociológus. Jövőre a doktori képzésben folytatnám, elsősorban a kisebbségszociológia területén, hiszen ez már most is a kutatásaim alapját képezi. Egyszóval még egy darabig nem szeretnék búcsút venni az egyetemtől.

PB.: Miért ragaszkodsz ennyire a Hallgatói Önkormányzathoz?

M.B.: Nagyon sok olyan dologra megtanított az itt eltöltött idő, amikre egyetlen kurzus sem képes. Nem vagyok az a tipikus egyetemista: többet főzök, takarítok vagy éppen kirándulok a párommal és a kutyámmal, mint szórakozok (egy-egy átmulatott éjszakát pedig hetekig pihenek). Jobban szeretem a nyugodt, meleg otthont és az esti társas partykat, mint a füstös kocsmákat, de megtanultam együttműködni olyanokkal, akik ennek szöges ellentétét képezik. Megtapasztaltam, hogy bár nagyon sok különböző ember dolgozik a csapatban, de attól, hogy valaki személyiségét tekintve más, még nagyon jó szakmai kapcsolatot lehet vele kialakítani.

Mindezek mellett látom azt is, hogy a mellettem dolgozók nap mint nap mennyit tesznek a Bölcsészettudományi Kar hallgatóiért, azért, hogy az itt eltöltött évek minden egyetemista számára kellemes emlékekké váljanak.

PB.: Miben változtatnál leginkább?

M.B.: A hallgatók nagyon sok olyan dolgot várnak el tőlünk, aminek nem ismerik a megvalósulási folyamatát.

Nem tudják, hogy egy rendezvény mögött mennyi munka, mennyi stressz áll. Nagyon szeretném, ha jobban értékelnék a munkánkat, és azt, hogy a szabadidőnk jelentős részét feláldozva azon fáradozunk, hogy jobbá tegyük az egyetemi éveiket.

36 PB 2012 februar_OK.indd 36

2012.02.28. 21:44:59

PB 2012 februar_OK.indd 37

2012.02.28. 21:44:59

KULTURSOKK LENTHÁR BALÁZS

ÉLŐZENEI ÉVÉRTÉKELŐ HELYETT Mostanában születnek az évértékelő beszámolók az élet minden területéről. Mindenhol számba veszik a 2011-es év során keletkezett produkciókat, értékelik komplett műfajok minden egyes mozzanatát, de én nem fogok regényt írni, ehelyett inkább következzenek azok a lemezek, melyektől a legtöbbet vártam 2011-ben.

TOM WAITS – BAD AS ME Tom Waits nem tud hibázni. Ha netalántán mégis, azt is csak hozzá képest lehetne észrevenni. A Bad as Me korong esetében viszont egy pillanatig sem merülhet fel a hiba mint lehetőség, ugyanis 2011. egyik legütősebb lemezéről beszélünk éppen. A Rolling Stone-tól kezdve a Mojón át a meghatározó angolszász lapokig (Independent, Daily Telegraph, The Guardian) bezárólag minden kritikus csak szuperlatívuszokban tud beszélni a Bad as Me-ről, sőt, egyes méltatói odáig merészkednek, hogy ez a korong Waits első igazán ütős anyaga a 80-as években kiadott Swordfishtrombones/ Rain Dogs/Frank’s Wild Years trilógiája óta. A lemezen minden megtalálható, ami egy jó Tom Waits lemez sajátja szokott lenni. Vannak rajta dinamikusabb, mégis perverz módon populáris felhangokat puffogtató nóták (mint maga a címadó dal), találhatóak rajta szép kocsmaballadák (Everybody’s talkin’ at the same time), illetve a háborúellenes dalok legszürreálisabb verziója, a fűrészeléssel, géppuskazajjal és kántálással súlyosbított Hell Broke Luce sem elhanyagolandó. Szóval mindenkit csak bátorítani tudok a lemez beszerzésére, hiszen zseniális.

III. HANK WILLIAMS – HILLBILLY JOKER Ezen igen kitűnő művészi produkció története még 2003-ban kezdődött, amikor az alapvetően country skatulyában működő – de a metal, punk, hardcore és egyéb finomabb stílusokkal is bátran kokettáló – III. Hank Williams úgy döntött, hogy összedob egy igen eklektikus zenei spektrumon mozgó (van benne minden a psychobillytől kezdve a rock’n rollon át a hardcoreig) zenegyűjteményt, és elnevezi This Ain’t Country néven. Azonban a vele szerződésben álló kiadó a Curb Records megvétózta az ötletet, és visszazavarta szegény Hanket countryt játszani. Természetesen hősün-

ket sem kellett félteni, és a következő turnéján már igen tetemes mennyiségben lehetett tőle „Fuck Curb” feliratú pólókat vásárolni, emellett koncertjein egyre több dalát adta elő vadonatúj, a kiadót becsmérlő, anyukája hogylétét firtató jelzőkkel ellátott szövegekkel. Hosszas bírósági huzavonát követően Hank végül távozott a cégtől, amely 2011-ben „búcsúajándék” gyanánt a tudta nélkül megjelentette korábbi anyagát Hillbilly Joker néven. Mindenkinek javaslom a lemez letöltését, hiszen maga a szerző is ezt tanácsolta: „Nehogy megvegyétek! Szerezzétek be valahogy, majd másoljátok és oszszátok meg mindenkivel!”

PRIMUS – GREEN NAUGAHYDE Egy ilyen régi, meghatározó zenekar eonok óta várt lemezének esetében szinte borítékolható a vegyes fogadtatás. Mindig lesznek elégedetlenek, akik kiábrándulnak az egykor egekig dicsőített zenekar visszatérési kísérletétől. Gondoljunk itt például a grunge fanokat megosztó Alice in Chains 2009-es Black Gives Way to Blue korongjára, mely annak ellenére, hogy hangzását tekintve a legsúlyosabb AIC kiadvány lett, mégsem tudta maga mögé állítani a seattle-i csapat teljes rajongóbázisát. Jelenleg magam is itt tartok a Primus új lemezével kapcsolatban, hiszen a zenekarra jellemző stílusjegyek garmadáját lehet felfedezni a Green Naugahyde-on, azonban a hanganyag végén mégis valamiféle betöltetlen ürességet érez magában az ember. Fanatikus Antipop rajongókra (mint ezen sorok írója) pedig egyenesen elkedvetlenítő hatással voltak a srácok. Mondjuk ki nyíltan, Les Claypool (mert ő és csakis ő volt mindig is a Primus, tökmindegy, hogy éppen ki zenélt körülötte) határozottan visszafejlődést produkált korábbi másához képest, bár az is lehet, hogy az Antipop lemezzel én vetettem el a sulykot, és állítottam a csapat elé olyan mércét, melyet csak egyszer az életben lehet megugrani.

38 PB 2012 februar_OK.indd 38

2012.02.28. 21:45:00

KULTURSOKK VÁRNAGY SZABOLCS

VISSZA A BASSZUSHOZ » RÖVID MERENGÉS AZ ELEKTRONIKUS TÁNCZENE JELENLEGI ÁLLÁSÁRÓL Az elektronikus zenében 2011. az útkeresés éve volt. A zenei stílusok már csupán a fűszerek, amelyekkel játszanak a producerek: egy kis dubstep, egy kis house, csipetnyi oldschool vokál, ki hogyan szereti. Ámbár a határok elmosódtak, a hangképletek újra letisztulni látszódnak, a színteret elárasztó agresszió árnyékában pedig gomba-módra szaporodnak a lágyabb műfajok.

A DUBSTEP AZ ÚJ METÁL 2011-ben már a csapból is dubstep folyt. Vagy legalábbis a dubstep amerikai, a brit közönség által brostep-nek nevezett vonulata, amit persze a nagyközönség nemes egyszerűséggel csak dubstepnek hív, pedig nem minden négyzet, ami négyszög. Ám a terminológia igazából senkit sem érdekel, legalábbis azt a többmilliós tömeget biztos nem, aki Skrillexért van oda. Ha gonosz lennék, azt mondanám, hogy ő épp aktuálisan az elektronikus zene Ronald McDonaldja. A számai eleinte meglepőek voltak, egy egészen újnak ható, a dubstep gyökereitől és minden eddig hallott elektronikus zenétől teljesen idegen, élesen visító, a végletekig széteffektezett, ízekre szeletelt, szétpitchelt electrós hangzással, ám amint kikísérletezte a tökéletes receptet, azon nem nagyon változtatott. Az útján pedig producerek tömkelege került elő, akik nagyjából annyit változtatnak a formulán, mint amekkora különbség a McDó és a Burger King között van. Ez a fajta dubstep lett az új metál, mely hihetetlen energikus, durva és lehet rá tombolni.

Az elektronikus zenében a műfajok végletekig való durvulása nem új keletű jelenség, ez történt a drum’n’bassel vagy az electróval is, ami 2009-10-ben tartott ott, ahol idén a brostep. A Bloody Beetroots Warp című száma nem pusztán egy himnusz volt, hanem egy egész zenei stílus életérzésének három és fél percbe való sűrítése: maszkos figurák állnak a színpadon bőrdzsekiben, bakancsban, dobossal, gitárossal kísérve, szanaszét torzított effektekkel, döngölve, zúzva, ordítva. Az electro

gyakorlatilag szintén metál zene, másképp hangszerelve, négynegyedes alappal. A kialakult hangzásvilág semmit sem változott itt sem a populárisabb előadók között, ugyanúgy, ahogy a dubstepben sem fog. De ez így is van rendjén, néha kell, hogy ne érjenek meglepetések.

Egy rövid bekezdés erejéig érdemes megemlíteni a metalectrót mint alműfajt. Ez gyakorlatilag az ismert metál számok electró, brostep remixeinek gyűjtőfogalma. Így fordulhat elő, hogy Rob Zombie vagy épp Sepultura szólhat egy elektronikus zenei rendezvényen úgy, hogy a számok mit sem vesztettek eredeti energiájukból és dühükből… csak épp a mélytartományukat egy morcos négynegyedes ütembe sűrítve fellőtték az egekbe.

VISSZA A BASSZUSHOZ Az elektronikus zenei színtérre betört metálkodás azonban pozitív hatással is járt. Új ritmusképletek, új hangzásvilágok kereséséről szólt 2011. a stadionok árnyékában. A színtér jelenleg egy experimentális konyhára hasonlít, ahol az egyetlen szabály, hogy a már bevált recepteket hanyagolni kell. Inkább merítenek az összes létező stílusból, miközben megpróbálják megőrizni az elektronikus zenére egykoron jellemző letisztultságot.

A „bass music” az új fogalom, amire figyelni kell már egy ideje, ez Anglia válasza az amerikai tömegtermelt szilikondubstepre ugyanúgy, ahogy pár éve a grime érkezett brit válaszként az amerikai hiphop felhígulására.

Bass music fronton aztán nincs megszokott hangvilág, se tempó. Újra felfedezték a house zenét és a garageet, felhasználják a „hagyományos” dubstep hihetetlen basszustartományát vagy épp a UK funky aszimmetrikus ritmusképletét. Jöhetnek balkáni dallamok vagy inkább a ’80-as évekre hajazó hangok, ebben a világban bármi megtörténhet.

Ha konkrétabb példákat szeretnétek, a honlapunkon keressétek az elektronikus zenei évértékelő cikksorozatot, amely el van árasztva linkekkel, előadónevekkel és kiadókkal.

39 39 PB 2012 februar_OK.indd 39

2012.02.28. 21:45:01

KULTURSOKK VÁRNAGY SZABOLCS

A MOOMBAHTON » BELASSÍTOTT TRÓPUSI HOUSE, AHOGY A LÁNYOK SZERETIK Egy nem-műfaj útkeresésének tündöklését is 2011. hozta el. A legtöbben nem tekintik még „hivatalos zenei műfajnak”, mondván, ez csak egy remixelési stílus, ám ettől függetlenül már alműfajai is vannak, és épp az egyik legizgalmasabb és legkuszább dolog az elektronikus zenében a mindenkiből heves érzelmeket kiváltó moombahton.

A moombahtont csak szeretni és utálni lehet, annyira sajátos hangulata van, és annyira egyedi hangokból építkezik, hogy köztes út nincs. Már a születése is roppant fura körülményekhez köthető: Dave Nada 2009ben egy buliban Silvio Ecomo és Chuckie Moombah című számának Afrojack remixét fogta, és nemes egyszerűséggel levitte 108 ütem/percre. Ez kvázi a szám 20%-os lassítását jelentette. Később, 2010 márciusában gyakorlatilag megteremtette a moombahtont, ahol már nem csak lelassította a számokat, de új dobokat és szétvágott vokálokat is behozott a zenébe, nevénél a moombah és reaggaeton szavakat ötvözve.

Miért jó, ha egy house számot lelassítunk és a négynegyedes ütem helyett egy aszimmetrikus dobalappal látjuk el, majd megtoldjuk némi vinnyogással, esetleg kürtökkel és egyéb egzotikus hangokkal? Nos, egyesek szerint ez egyáltalán nem jó, sőt, rém idegesítő. Azonban ha az ember csípője rááll, mérhetetlenül mókás tud lenni. Nem meglepő, hogy főként a lányok azok, akik

egy buliban könnyen rákapnak (ugyan ezt semmilyen kutatás nem támasztja alá, de a dj-k egybehangzó véleménye, hogy a mumbát bizony a lányok nagyon-nagyon szeretik, így ők is szeretik játszani, ez már csak így megy).

A moombahton rövid idő alatt két jelentős változáson esett át. Egyrészt már nem csak remixelési stílus, hanem vannak eredeti moombah számok, amik nem valaminek a lassításai, átalakításai, hanem direkt így tervezték őket. Másrészt a kísérletező producerek teljesen megőrültek, és egy év alatt nagyjából mindent a műfajba olvasztottak, hihetetlen sokszínűséget kreálva. Ami fontos, az a tempó és a jellegzetes, dutch house-ra jellemző aszimmetrikus dobalap. Ettől eltekintve viszont kész őrültek háza a színtér.

Külön alfaja van a főként trendi dubstep és elektró számok remixeinek, melyet moombahcore-nak hívnak. Jellemzője, hogy sokkal durvább, ám mégis könnyebben emészthető a nagyközönségnek, hisz a „hagyományos” moombahton számoknál jóval telítettebbek és a jellegzetes sípoló hangokat is hanyagolják bennük. A másik végpont pedig a moombahsoul, amely 108 bpm-en simogatja az ember lelkét. De a vadhajtásoknak is vannak vadhajtásai, ilyen például a La Muerta, aki a hardstyle techno dobhártyarepesztő dobjait ötvözik a mumba tempójával és ritmusával.

A moombahton ikonikus alakjaként Munchit mindenképp ki kell emelni. Ő a műfaj egyik irányadója, mindegyik alfajában jött már ki számmal, és úgy általában véve elborultabbnál elborultabb dolgai vannak. Illetve a Neo frontemberének, Kővárynak a sajátos moombahton értelmezése is roppant izgalmas, ha a magyarokat nézzük. Az AC/DC Back in Black című számának moombahton feldolgozása kár, hogy a tél elején jött ki, ha nyáron készítette volna, minden házibuliban kötelező lett volna játszani, de a saját számai is nagyon kellemesek.

A moombahton remek példája annak, hogy a mindenki számára elérhető produceri eszközök és az internet együttese mekkora kreatív energiát tud felszabadítani, és hogy milyen gyorsan tudnak új alkotói közösségek létrejönni, akik egy adott stílus evolúcióját az eddig megszokottnál nagyságrendekkel meg tudják gyorsítani. Míg a dubstepnek tíz évébe került, hogy igazán a köztudatba robbanjon, némi szerencsével a moombahton esetében ez az intervallum akár a felére is csökkenhet… feltéve, ha nem egy hirtelen fellángolásról van szó, amely amilyen hamar jött, olyan hamar el is fog tűnni. De ez csak egy-két év múlva fog kiderülni.

40 PB 2012 februar_OK.indd 40

2012.02.28. 21:45:01

KULTURSOKK KOVÁCS RÉKA, SZÁNTÓ RENÁTA

KÖNYVEK, AMIK 2012-BEN IS MEGÁLLJÁK A HELYÜKET Újévkor általában a jövőre vonatkozó fogadalmakat teszünk, és gyakran megígérjük magunknak, hogy végre elolvasunk bizonyos könyveket. Mi is összeállítottunk egy rövid listát olyan művekkel, melyeket érdemes forgatni, mert segítségükkel könnyebben túlélhetjük a ránk váró újabb bolond évet, vagy csak egyszerűen jól szórakozhatunk.

1. CHUCK PALAHNIUK: LÁTHATATLAN SZÖRNYEK Palahniuk egyik első írása, amely végül az író sikeressé válását követően, az eredeti kézirat jelentősebb átírása után jelent meg. Az eredmény nagyszerű: lebilincselő, minimalista stílus, erős érzelmi töltet és fordulatos cselekmény. A narrátor egy balesetben megcsúfult, karrierjét és jövőjét vesztett modell, aki kétségbeesetten próbálja újra összerakni magát vagy egy egészen más személyiséget, de legalábbis valakit, akiként élhet.

Vezetője az utolsó nem-átalakító műtétjére váró Brandy Alexander, a „királynők királynője” lesz. Együtt utaz-

zák be Amerikát, útjuk minden állomásán más névvel és múlttal bemutatkozva, csalások sorozatát elkövetve. A regényben semmi sem stabil: a helyszín, az érzelmek, de még a karakterek valódi személyisége és identitása is állandóan változik, ahogyan régi emlékek és újabb nézőpontok kerülnek a képbe. Valamiféle posztmodern családtörténet, megbontott időrenddel a poszttradicionális társadalomban, ahol aránytalanul nagy hangsúlyt kapnak a külsőségek és a felszín.

2. FEHÉR KLÁRA: OXYGÉNIA Az írónő fantasztikus regénye nem mai darab, ennek ellenére rendkívül aktuális. Mivel a Földünknek lassan lejár a szavatossága, és a globális felmelegedés következtében átalakulnak az erőviszonyok, ezért egyre több konfliktus várható a későbbiekben. A sci-fi erre hívja fel a figyelmet egy földi űrhajótörött segítségével, aki egy távoli bolygóra, Oxygéniába kerül. A furcsa környezetben megdöbbenve észleli, mennyivel rosszabb az ott dolgozó-sínylődő „ormányosok” lélektelen élete, mint a földi lét. A különbség szembetűnő. Oxygéniában minden sivár és egyforma. A környezetszennyezés és az elődök könnyelműsége miatt ugyanis az egykor virágzó élet kipusztult. Ezt a helyzetet pedig egy érdekcsoport a saját hasznára fordította, és azóta uralkodik a bolygólakók milliárdjain. A történet eddig egy zöld szemléletű szórólap figyelmeztető bevezetése is lehetett volna, ám ezt követően a regényt meglepő fordulatokkal viszi tovább az írónő. Oxygénia titkának leleplezése ugyanis sokak számára kellemetlenségekkel járna, így főhősünket megpróbálják kiiktatni a bolygó rendszeréből. Kérdés, hogy sikerül-e az akció az ismeretleneknek? Vagy esetleg a földi ember kerekedik felül egy kockázatos ötlet segítségével?

3. POZSONYI ÁDÁM: HARCRA FEL! Szatírák, humoreszkek, ironikus és groteszk hangvételű novellák gyűjteménye, mai, hazai, politikai, magánéleti, illetve egyetemes és örökérvényű ostobaságokról, gyarlóságokról Pozsonyi Ádám publicistától, a „magyar újságírás szégyenétől”. Humora, témafelvetése egyedi és abszurd – mi mást lehetne mondani egy íróról, aki egyik novellájában Adolf Hitler festményének replikáját akarja megvenni egy budapesti könyvesboltban?

4. N. M. KELBY: VÉGTELEN CSILLAGTÉR A harmadikként bemutatott abszurd novellás kötet után, mely felüdülést nyújt a szürke hétköznapokban, itt egy másik remekmű. Kelby regénye könnyed hangulat helyett nyomasztó, elgondolkodtató atmoszférát sugároz.

Stílusa mégis magával ragadó. A végtelent, az embe-

41 41 PB 2012 februar_OK.indd 41

2012.02.28. 21:45:02

KULTURSOKK KOVÁCS RÉKA, SZÁNTÓ RENÁTA

5. NEIL GAIMAN: CORALINE ÉS FARKASOK A FALBAN Természetesen időnként felnőttként is vágyunk könnyedebb olvasmányokra, néha pedig kifejezetten mesékre.

Neil Gaiman hátborzongató, ugyanakkor kedves meséi éppen megfelelőek. Coraline a szüleivel új házba költözik. Kinyit egy ajtót, amely egy párhuzamos világra, az eredeti izgalmasabb, javított változatába vezeti. Hamarosan azonban kiderül, hogy a túloldalon élő „másik anya” egy gonosz boszorka, aki Coraline lelkét akarja. A regényt azoknak is érdemes elolvasniuk, akik már látták az egyébként jól sikerült filmfeldolgozást, hiszen könyvként is szórakoztató, ráadásul van néhány jelentősebb eltérés a két változat között. Az író egy másik meséje, a Farkasok a falban 2011-ben jelent meg magyarul. Ennek a történetnek a főszereplője is egy kislány, Lucy, aki farkasok üvöltését hallja házuk falai mögül, és a farkasok egy nap elő is jönnek.

ri kicsinységet és a tudományok örökérvényűségét hirdeti. A történet Lucienne Kundera és anyja, Héléne életét dolgozza fel. Lucienne csillagászként a fekete lyukakat kutatja, és legújabb felfedezéséért egy párizsi tudományos konferencián kitüntetést kap. Anyja elkíséri a francia fővárosba, ám a díjátadó előestéjén öngyilkosságot követ el. Lucienne kezdetben nem is sejti, menynyi titkot rejt édesanyja múltja, így megpróbálja felgöngyölíteni az érthetetlennek tűnő miérteket. Kiderül, hogy Héléne is tudósként dolgozott a II. világháború ideje alatt, s részt vett a Joliot-Curie házaspár atomkutatásaiban. A veszélyes kísérletekben megsebesült, és később menekülnie kellett a németek által megszállt Párizsból. Utána Los Alamosban kapott szigorúan bizalmas munkát, ahol rendkívüli titkok részesévé vált. Mivel Lucienne-nel semmit nem osztott meg a felkavaró múltbéli eseményekből, ezért a lányt szinte teljes egészében beszippantják a fekete kirakós darabkái, miközben megpróbálja megérteni a kapcsolatot anyja öngyilkossága és korábbi tettei között. Ahogy egyre több dologra derít fényt, úgy válik elfogadhatóvá számára Héléne motivációja, amivel a hallgatást, a titkokat és a halált választotta.

6. WILLIAM GOLDING: A LEGYEK URA Néha azonban a legszebb mesék is rideg valósággá válnak. Szerencsés befejezést szeretnénk, mert az a megszokott, helyette pedig megrázó lélektani átalakulást kapunk. A jók nem is olyan jók, sőt, kifejezetten rosszak. Megrendülünk, elgondolkodunk és nem értjük.

Golding 1983-as regénye korunk alapélményét tükrözi hűen, miszerint az élet csupán egy törékeny háló, melyet képtelenek vagyunk tisztelni. Az író a Legyek Urában egy csapatnyi angol kamasszal szemlélteti gondolatait, akik egy repülőgép-szerencsétlenség következtében lezuhannak egy lakatlan szigetre. Kezdetben még bizakodóak, s ifjú Robinsonokként megpróbálják újrateremteni a civilizációt. Testületeket választanak, törvényeket hoznak, igyekeznek ésszerűen berendezni életüket. Az idill azonban nem tart sokáig, hiszen az alig tizenéves gyerekek fokozatosan elvadulnak, lehámlik róluk a civilizációs máz, gonosszá válnak. Elkeseredésükben már ölni is képesek, félelmükben csinálnak tehát maguknak istent, aki megfelel démonikus mivoltuknak:

42 PB 2012 februar_OK.indd 42

2012.02.28. 21:45:02

KULTURSOKK KOVÁCS RÉKA, SZÁNTÓ RENÁTA

kevesebb, mint több sikerrel. Mivel az állam jól működő besúgó hálózattal rendelkezik, így nem menekülhetnek a „sorsuk elől”. Szomorú, felháborító és elgondolkodtató történet az 1984, hiszen napjainkban egyre inkább érvényesülni látszik egy hasonló rendszer kialakulása, amelyben nem tisztelet és megbecsülés köti össze az embereket, hanem inkább a kiszolgáltatottság. Potenciális munkaeszközökké lettünk, nincs „szükségünk” jogokra, csak kötelezettségekre.

9. MICHAEL ENDE: A SÁTÁNÁRMÁNYOSPARÁZSVARÁZSPOKOLIKŐRPUNCSPANCSLÓDÍTÓBÓDÍTÓKA

a Legyek Urát. Azt teszik, önmaguktól vezérelve, ami a nyugati társadalom számára egyszerűen tabu.

Egy másik mese, a Végtelen történet szerzőjétől, kifejezetten év végére ajánlva. A történetben ugyanis két beépített ügynöknek – egy naiv macskának és egy megkeseredett hollónak – Szilveszter napján, néhány óra alatt kell megakadályoznia egy boszorkány és egy varázsló emberiség- és természetpusztító éjféli varázslatát. A könyvben a varázslat a modern technikával vegyül, az emberiséget pedig mind a régóta félt járványok, mind a modernkori környezetszennyezés következményei fenyegetik.

10. DMITRY GLUKHOVSKY: METRO 2033

7. F. SCOTT FITZGERALD: ÁTKOZOTTAK ÉS SZÉPEK Fitzgerald második regénye egy hosszú szerelmi történet a határozatlan Anthony és az elkényeztetett Gloria között. A főszereplők a jazz-korszak és az elveszett nemzedék tipikus alakjai: pazarló, bizonytalan, kissé nihilista aranyifjak, akik a történet során mindent elveszítenek, vagyont, ambíciót, egymás iránti szenvedélyüket és szeretetüket, végül ürességbe zuhannak. Ma akár figyelmeztetés is lehet az egyelőre homályosan meghatározott és körülírt Y-generáció számára.

8. GEORGE ORWELL: 1984 Az átkozottak és szépek szereplői ürességbe zuhannak, Orwell regényében pedig alapvetően ebben „élnek” az emberek. Óceánia mint állam az értékek pusztításának alapvető szimbóluma. Leépül a nyelv, megszűnnek a kapcsolatok, eltűnik az önállóság. Megvonják az emberektől az ingereket, az érzéseket és a szabad gondolkodást. Minden mozdulatukat figyelik, nincs más lehetőségük, mint tökéletesen alkalmazkodni az állam elvárásaihoz, és a tömeg részévé válni. Mivel az egyéniség bárminemű megnyilvánulását tiltja az elnyomó apparátus, ezért elég egyetlen meggondolatlan mondat ahhoz, hogy ellenséges célponttá váljanak Óceánia lakói. Orwell történetében Winston Smith és Julia életüket kockáztatva teszik próbára a rendszer türelmét. Inkább

Amennyiben a világunk mégis elpusztulna év végén, akkor néhány túlélőtippet nekünk szánt a Metro 2033 írója. Ugyanis egy atomtámadással sújtott nagyvárosba invitál, ahol meglepő módon a tömegközlekedés és az utazás felettébb komoly nehézségekbe ütközik. Mindenütt félelemmel, kétségekkel és rettegéssel találkozunk a kötetben. A könyv rávilágít, hogy a ránk leselkedő ismeretlen szituációk és veszélyek miatt leleményesnek és határozottnak kell lennünk, csakúgy, mint a főszereplőnek, ha hasonló szituációba kerülünk. Főleg, mivel az életünk a tét minden pillanatban. Mindezt átlátva nem hátrány, ha nemcsak étel és víz lapul a túlélő-felszerelésünkben, hanem fegyver is. Bármi történhet alapon.

Sosem tudhatjuk ugyanis, hogy mikor keresztezik utunkat vérengző mutánsok, csalók vagy fanatikus szekták, akárcsak a Metro 2033 lapjain. A disztópia főszereplőjének története jól példázza, hogy mi várhat ránk hasonló helyzetben. Annyi a különbség csupán, hogy ő a moszkvai metró szörnyűségekkel teli terében bolyong, és ott igyekszik megtalálni útját, nekünk pedig itt kellene helytállnunk Magyarországon, ahol a 4-es metró építése is szinte terv csupán. A történet izgalmat, borzongást, társadalomrajzot és az életért elkeseredetten küzdő túlélőket is felvillant. Szigorúan ajánlott.

43 43 PB 2012 februar_OK.indd 43

2012.02.28. 21:45:03

KULTURSOKK HORVÁTH ESZTER

AHOL A VALÓSÁG ÉS AZ IRODALOM TALÁLKOZIK » AZ EMLÉKKÖNYVEK A memoárok a világirodalom és a művészettörténet nélkülözhetetlen forrásai, noha témájuk és stílusuk szerint ezek teljesen eltérőek lehetnek. Az emlékirat prózai műfaj, közzétett önéletrajz. A mű szerzője önmagáról és az általa átélt eseményekről, emberi kapcsolatairól és saját álláspontjáról számol be. Bár tudományos felhasználásuk szigorú feltételekhez kötött, szubjektivitásuk által mégis pontosabban tükrözhetnek egy problémát bármilyen statisztikánál – pláne, ha a témája a prostitúció, mint Sonia Rossi Fucking Berlin című bestsellere esetében.

A XXI. század egyik kiemelkedő modern memoárja a Fucking Berlin. Témája egy teljesen korunkbeli és aktuális problémára épül, melyet az írónő saját bőrén tapasztalt, így kertelés nélkül mutatja azt be könyvében. A történet egy hétköznapi eseménnyel kezdődik – a fiatal olasz lány érettségi után kalandokra és új élményekre vágyik, a szürke hétköznapokból viszont otthonában nem tud kitörni, így izgatottan indul el Szicíliából Berlinbe, hogy az idegen fővárosban kezdje meg egyetemi tanulmányait.

Az első komolyabb baj akkor jelentkezik, amikor Sonia megismerkedik egy lengyel utcagyerekkel, aki a későbbiekben az első férje lesz, ám a fiú lustasága miatt a szerelmeseknek hamar felkopik az álla, így gyors megoldást kell találniuk. Külföldiként, iratok nélkül azonban a lehetőségek köre igencsak leszűkül, az alig húszéves lány a testével kezdi keresni a megélhetéshez szükséges pénzt.

Manapság a prostitúcióról szóló regények hihetetlenül keresettek, rengeteg olyan mű kerül a boltok polcaira, amely ezt a témát taglalja. Az olvasók igényt is tartanak a különféle memoárokra, főként azért, mert a világban történő eseményekről hitelesen kaphatnak információkat, valamint azokat a cselekedeteket könnyebb elhinniük, amiket mások már megtapasztaltak.

Sonia Rossi könyve összehasonlítható Arthur Golden ismert alkotásával, amely Ivaszaki Mineko visszatekintései alapján valósulhatott meg. Az Egy gésa emlékiratai címet viselő klasszikus révén a rejtélyes japán kultúrába nyerhetünk bepillantást.

A két mű azonban több helyen eltér egymástól, a New York-i professzor a valóság elferdítésével írja meg a történetet, ami ugyan kötelessége is, hiszen az ősi hagyományok és szabályok szerint a gésáknak halálukig meg kell őrizniük tudásukat, világukba kívülállót nem engedhetnek be.

Sonia Rossi egy interjúban elmesélte, hogy az ő élményeinek szereplői egytől egyig valós személyek. Fontosnak tartotta, hogy a legapróbb részleteket is papírra vesse, hiszen az olvasókat kívánta tájékoztatni az aktuális problémákról. Hozzátette, hogy a témával kapcsolatosan rengeteg tévhit lát napvilágot, amelyeket csakis egy valósághű tapasztalattal lehet eloszlatni.

Egykori vendégei közül sokan nem is tudnak arról, hogy egy könyvben szerepelnek, akadnak azonban olyanok, akiknek az írónő mesélt tervéről, miszerint a piroslámpás negyedben eltöltött éveiről mindenképpen írni szeretne. Olykor az utcán is belebotlik olyan kuncsaftokba, akik régebben a törzsvendégei voltak – árulta el Sonia –, ilyenkor egy udvarias köszönéssel nyugtázzák az ismertséget, melyről természetesen a férfi hozzátartozói semmit sem tudnak.

A prostitúcióval keresett pénz gyors megoldást jelent, főleg azoknak, akik hivatalos állásukkal nem tudják megkeresni a szükséges anyagiakat. Rengeteg olyan nővel találkozhatunk a Fucking Berlin olvasása során, kik délelőtt irodában, étteremben dolgoznak, ahol fáradságos munkával sem tudják megkeresni a nélkülözhetetlent, így hát nem marad más választásuk, mint hogy részmunkaidős kiegészítő elfoglaltságot keressenek.

Celina, a középkorú feleség gyermekei jólétét szeretné fenntartani, Lena az adósságait szeretné rendezni, Sonia pedig kocsmázó férjét akarja eltartani, illetve az egyetemi tanulmányait szeretné fedezni.

Minden rossz élménye a teljesen anonim webcam chattel kezdődött, ezt követték az erotikus masszázsszalonok, majd a lepukkantabbnál lepukkantabb bordélyházak, valamint a „fix hetek”.

Az a pár hét, amelyet különböző németországi nagyvárosokban töltött óriási bevétel reményében, teljesen összekuszálta a lány lelki világát, ugyanis ilyenkor éjjel-nappal dolgoznia kellett. Naponta több vendéggel is le kellett feküdnie (attól függően, hogy ki milyen árkate-

44 PB 2012 februar_OK.indd 44

2012.02.28. 21:45:03

KULTURSOKK HORVÁTH ESZTER

rátságos környezetbe csöppent. Itt teljesen lenyugodhatott és elvonulhatott a külvilág elől, az éppen kényeztetésre vágyó férfiakra várva pedig mindent meg tudott beszélni a többi lánnyal. Elmondása szerint ilyen családias légkört sehol sem tapasztalt, pedig öt év alatt sok helyen megfordult.

Ahol sok nőnek kell együtt dolgoznia, ott eleinte rengeteg a feszültség, de egy idő után hozzá lehet szokni az eltérő szokásokhoz és temperamentumokhoz. Legtöbbször egész nap össze volt zárva a kis csapat, így volt idő arra, hogy megbeszéljék az aktuális problémákat, ami abból a szempontból tetszett nagyon Soniának, hogy végre valaki megértette őt. Szigorú nevelésben volt része, ezért szóba sem jöhetett, hogy a hozzátartozóinak elmondja, mivel keresi mellékállásban a kenyerét. Nem sokkal később azonban a közeli barátai már tudtak arról, hogy szabadidejében mivel foglalkozik, ám mindent nekik sem mondhatott el. Ha éppen nem volt dolga, az iskolai szemináriumokra tanult és a beadandóit írta, így sikerült a berlini egyetem matematika szakát elvégeznie (aminek köszönhetően később hivatalos állást kapott, és végleg lezárta élete ezen szakaszát).

Sonia teljesen megdöbbent, amikor meglátta, kik járnak a bordélyházakba: a tisztesnek tűnő családapa csak egy rövid menetre fizet be, hogy el ne késsen az óvodából. A köztiszteletben álló bíróról senki sem sejti, hogy fiatal lányokon éli ki perverz vágyait, mielőtt a feleségét a város legjobb étterembe viszi. Sonia Rossi mindennek tanúja volt és teljesen igaza van abban, mennyire nem ismerjük a körülöttünk élőket: góriás szolgáltatást igényelt), öt év alatt körülbelül ezer kuncsaft fordult meg nála.

Döbbenetes szexuális perverziók a Golden Gate-ben, elfojtott vágyak a L’amour-ban, durvaság a Club Oneban és a szeretet mérhetetlen hiánya az Extázisban – ilyen fantázianevekkel illetik Németország kéjbarlangjait. Életének legrosszabb fordulata is egy idegen helyen érte Soniát.

„Annyi emberrel találkozol naponta, a metrón, az utcán.

Mindegyikük számodra ismeretlen életet él. Lehet, hogy az egyetemen melletted ülő fazon zongorázik, és minden este komponál, a fagylaltárus pedig valójában megszállottan ír. A létük mégis hidegen hagy, és újra meg újra visszatérsz a saját kis világodba. Erre hirtelen találsz valakit, akivel minden más. Semmit nem tudsz róla, de úgy érzed, hogy jól ismered.”

Állítása szerint sosem fogja elfelejteni, amikor a Golden Gate klub mosdójában térdelve meredt a pozitív terhességi tesztre. Ennyire fiatalon, pénz nélkül semmiképpen sem tarthatta volna meg a kisbabát, ezért, mielőtt hazautazott volna Zürichből a német fővárosba, meglátogatott egy klinikát, ahol elvégeztette az abortuszt. A lelki sérelmek heteken át emésztették a fiatal lányt, míg végül összeszedte magát, és újra talpra állt.

Az írónő több interjúban is kiemeli, hogy volt egy hely, az Oázis masszázsszalon, ahol minden viszontagsága ellenére, amit ebben a szakmában tapasztalt, egy ba-

45 45 PB 2012 februar_OK.indd 45

2012.02.28. 21:45:03

KULTURSOKK VÁRNAGY SZABOLCS

A KUTYA KÜLÖNÖS ESETE AZ ÉJSZAKÁBAN Ki állított az éjszaka a szembeszomszéd pudlijába egy vasvillát? – Erre a kérdésre keresi egy tizenöt éves autista fiú a választ, nyomozásáról pedig egy egyes szám első személyben írt detektívregény formájában értesülhetünk. Szerkesztőségünk tagjainak ennél több felvezetés nem is kellene, hogy olvasni kezdjenek, de ha nektek ennyi nem lenne elég: ez a legimádnivalóbb, legaranyosabb és mégis legszívszorongatóbb könyv, amit a kezetekbe foghattok.

Christopher – a főhősünk – egy nagyon kedves figura.

Igaz, az emberekhez nem nagyon ért, a számokhoz ellenben annál inkább. „Az élet olyan, mint a prímszámok.

Nagyon logikusak, ám hiába töltöd ezzel minden idődet, mégsem tudsz rájönni a szabályaira” – vallja. Abszolút nem tud mit kezdeni az emberi érzelmekkel, pláne, ha a mankóként használt emotikonok egyikét sem tudja éppen az adott személyhez társítani. Ez roppantul zavarja, ilyenkor vagy ordítani kezd, vagy jobb esetben megold pár harmadfokú egyenletet fejben, hogy megnyugodjon.

A regény báját kétségtelenül Christopher személye adja. A gyermeki naivsága, ahogy megpróbálja a szabályait a világra alkalmazni. Folyton elkalandozik, ki-kiszólogat, vagy egész egyszerűen elfelejti, hogy miről is akart beszélni. Így inkább egy másik történetet fejez be, mielőtt eszébe jutna, hogy tulajdonképpen ő nem is ide szándékozott kilyukadni. Mindezt a fiatalokra jellemző gyors, egyszerűen szerkesztett mondatokkal tálalva.

Kezdetben mosolyogtató, ahogy lassanként megismerkedünk a gyerek gondolkodásmódjával, megszokjuk, hogy vannak dolgok, amiket szeret, és vannak dolgok, amiket nem. Belerázódunk abba, hogy milyen szabályok szerint él, és hogy milyen nehezen viseli, ha valaki ezeket nem tartja be.

Christopher például szereti a pirosat és a sárgát, a barnát viszont nagyon nem. Ebből adódóan nyilvánvalóan megborul a világ rendje, és egyensúlyát veszti főhősünk, ha meglátja, hogy a szomszéd néni egy – barna – zacskóban kutyakakit tesz egy – piros – kukába.

Ilyenkor a legjobb oda sem nézni. Szóviccet pedig pláne ne próbáljon senki se mondani, hiszen belefájdul a feje,

ha egyszerre kell két jelentésre gondolnia.

A bájos értetlenkedés másik oldalán azonban ott áll Christopher apja, akiről tudjuk, hogy megpróbál mindent megtenni a fiáért, és hogy végtelenül szereti, ám a leírásokból kiderül, hogy ezt a gyermek egyszerűen nem érti. Mi, a feltehetően relatíve egészséges olvasók tökéletesen át tudjuk érezni az apa fájdalmát, hiszen mi megértjük, hogy milyen érzelmeket szeretne a fiától viszont látni, azonban egyidejűleg azt is tudjuk, hogy erre esélye sincs.

Természetesen a regény jóval túlmutat Wellington – a pudlikutya – gyilkosának felderítésén, a nyomozás rövid idő alatt egy családi dráma felfedésébe torkollik. De a nyelvezet eközben semmit sem változik, így lesz a regény épp annyira megható, amennyire aranyos, gyorsan olvasható, ám időnként mégis megállásra kényszerítő.

Fontos megjegyezni, hogy a szerző – Mark Haddon – nem szakértője az autizmusnak, így a regényt se gondoljátok esettanulmánynak. Ám ettől függetlenül nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy egy más szemszögből is átéljük a valóságot, és fejlesszük az empátiánkat kicsit.

A kutya különös esete az éjszakábant egyébként a 2003-as Whitebread Book Awardson az év könyvének választották, 2004-ben pedig a Commonwealth alapítvány legjobb első könyvnek járó díjában részesítették, és azóta több amerikai egyetemen bevették a tananyagba. Magyarul is megjelent, de a nyelvezete miatt angolul is bátran fogjatok neki, ha egy nyelvezetében könnyed, de tartalmában mégis nehéz olvasmányra vágytok így a szemeszter kezdetén.

46 PB 2012 februar_OK.indd 46

2012.02.28. 21:45:04

KULTURSOKK SCHMIDT BARBARA

„AZ AUTIZMUS NEM BETEGSÉG, HANEM A LÉTEZÉS EGY MÓDJA” Einstein, Darwin, Newton, Andersen, Beethoven, Mozart, Kant, Picasso, Orwell, Van Gogh az élet más-más területein jeleskedtek, egy dolog azonban közös bennük, mindegyikük az autizmus egy formájában szenvedtek.

Az autizmus az agyi működés súlyos, az alapvető fejlődési területeket érintő zavara, mely egész életen át fennmarad, és jelentős nehézségeket okoz a kommunikáció, a szociális viselkedés, a rugalmas gondolkodás és a képzelet terén. Ismeretlen eredetű betegség, kialakulása nagy valószínűséggel a génekhez köthető. Minden tízezer csecsemőből 2-3-at diagnosztizálnak autizmussal, főleg fiúkat.

Az állapotot először Kanner (1943) amerikai, és Asperger (1944) osztrák pszichiáter írta le. Ennek megfelelően megkülönböztették a súlyosabb Kanner, illetve a kevésbé súlyos Asperger-szindrómát, de ma már csak autisztikus zavarról, illetve Asperger-szindrómáról beszél az orvostudomány.

Az Asperger-szindróma az autizmus enyhébb formája, jellegzetes tünetei: szemkontaktus kerülése, szóbeli kommunikációs nehézségek, kényszermozgások, rituális viselkedési formák, szociális viselkedésbeli hiányosságok, gyenge alkalmazkodóképesség, empátia „hiánya”, fizikai kontaktus kerülése.

Az Asperger velejárója még az átlagos vagy az annál magasabb intelligencia, amely kreativitással párosul.

Jellemző továbbá a szűk érdeklődési kör és a részletekben való végletes elmerülés.

Az Asperger-szindrómákban szenvedők általában nagyon elhivatottak, akár 3-4 ember munkáját is el tudják végezni. Ilyen volt pl. Isaac Newton, akivel előfordult, hogy 3 napig dolgozott egyfolytában, észre sem véve a napszakok változását. Ide sorolható az USA egyik elnöke is, John Q. Adams, aki a Fehér Ház egyik szobájában házi kedvencként egy krokodilt tartott, illetve egé-

szen 79 éves koráig minden születésnapján meztelenül megfürdött a Potomac-folyóban.

Benjamin Franklin, az Amerikai Egyesült Államok egyik alapító atyja is köztudottan e szindrómában szenvedett.

Nem is bízták rá a Függetlenségi Nyilatkozat megfogalmazását, mert attól tartottak, hogy viccet csinálna belőle. Az aspergeresek ugyanis rendkívüli, a megszokottól eltérő humorérzékkel vannak megáldva. Szintén az aspergeresek sajátja, hogy különösen érzékenyek bizonyos ruhadarabokra, Einstein pl. zokni nélkül jelent meg a Nobel díjátadón, Napóleon csizmáit pedig mindig be kellett törni egy inasnak, mielőtt felvette. Híres aspergeresek még: Daryl Hannah (színésznő), Dan Akyroid, Temple Grandin és Satoshi Tajiri (a Pokémon kitalálója).

Az autizmus kísérő szindrómája lehet a savantszindróma. Jellegzetessége, hogy a betegek az élet egy vagy több területén hihetetlen szakértelemmel és tehetséggel rendelkeznek, gyakran azonban hétköznapi cselekvések elvégzésére képtelenek (öltözködés, evés, vezetés).

A savantok általában zseniális emlékezőtehetséggel rendelkeznek, és jellemzően 5 területen alkotnak: zene, matematika, térképészet, képzőművészet és naptárszámítás. Minden kétséget kizáróan a leghíresebb savant Kim Peek, akiről az Esőember Raymond Babittja lett mintázva. Képes volt arra, hogy egy egész oldal szöveget pár másodperc alatt memorizáljon, több ezer könyvet tudott kívülről, az amerikai államok utcahálózatát is megjegyezte, motorikus funkciói azonban nem működtek jól, egyedül például sohasem tudott felöltözni.

A funkcionális szinten kommunikáló autisták ellenzik a gyógyításukra irányuló kísérleteket. Szerintük ugyanis az autizmus nem betegség vagy fogyatékosság, hanem a létezés egy módja. A neurodiverzitást (a gondolkodás, az elme sokfélesége) és az elfogadást hirdetik. Bizonyosan szegényebb lenne nélkülük a kulturális és irodalmi élet, hiszen rengeteg embert megihlettek, és közülük is sokan hoztak létre maradandó szellemi értéket.

Az autistákról szóló filmek közül talán a legismertebbek: Az esőember vagy a Temple Grandin. A legjelentősebb, autisták által publikált irodalmak pedig: Axel Brauns: Cifraárnyak és denevérek, Donna Williams: Léttelenül vagy éppen Mark Haddon könyve, A kutya különös esete az éjszakában.

47 47 PB 2012 februar_OK.indd 47

2012.02.28. 21:45:05

KULTURSOKK HAJDU MARIANN

„BE VAN FEJEZVE A NAGY MŰ, IGEN. A GÉP FOROG, AZ ALKOTÓ PIHEN.” » JANKOVICS MARCELL: AZ EMBER TRAGÉDIÁJA Közel huszonöt évig tartó munkálatokat követően a 2011-es év egyik, az ország által leginkább várt alkotása minden kétséget kizáróan Jankovics Marcell egészestés animációs filmje. Madách Imre azonos című drámája alapján készült Az ember tragédiája egyértelműen az alkotó pályájának főműve. Nemcsak a kitartó, időt nem sajnáló munka, hanem majdnem teljesen tökéletes kivitelezés és maximalizmusa miatt is. Ezen jeles alkalomból a polihisztorként is aposztrofálható Jankovics (hiszen rajzfilmrendező és grafikus tevékenysége mellett dolgozott kultúrtörténészként, íróként és politikusként is) legutóbbi filmje mellett pályáját is szemügyre vesszük.

Az Arany Pálma nyertes és Oscar-díjra is jelölt, külföldön is ismert rajzfilmes, Jankovics Marcell 1941. október 21-én látta meg a napvilágot, és vált a szülők és a hét éves nővére alkotta család legfrissebb tagjává. Ahogy az ötvenes években más családok, úgy a Jankovics família mindennapjai sem voltak finoman fogalmazva zökkenőmentesek. Banktisztviselőként dolgozó apját az évtized elején koholt vádak alapján állították elő, letartóztatták és életfogytig tartó kényszermunkára ítélték. Az ötvenhatos forradalom alatt kiszabadították, majd annak leverése után – ugyan folyamatos felügyelettel – szabadlábra helyezték.

Ez idő alatt feleségét és két gyerekét kitelepítették, akik csak két év után térhettek ismét haza. Ezt követően

kezdte el Jankovics középfokú tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégiumban, ahol annak rendje szerint az érettségit is megszerezte.

Tanulmányait követően egy évig segédmunkásként volt kénytelen dolgozni, majd 1960-tól az akkori Pannónia Filmvállalatnál tudott elhelyezkedni mint fázisrajzoló. Öt év után a vállalat már rendezővé avanzsálta, így a következő években számára már egy – később külföldön is sikeressé váló – kopaszodó figura megteremtése állt a középpontban.

A Gusztáv néven futó sorozat a címben szereplő teljesen átlagos figurát mutatja be szinte bántóan hétköznapi szituációkban, de ennek bája és igazán emberi „most tényleg magunkra ismerhetünk” karaktere elvarázsolta a nézőket. Nem csak Jankovicsé volt az érdem, hiszen két munkatársa is akadt az írás és a rendezés területén: a számos, ma is csodált egészestés rajzfilm, illetve sorozat alkotójával, Dargay Attilával (Lúdas Matyi, Vuk, Szaffi, Pom Pom meséi stb.) és Nepp Józseffel (Mézga család, Kérem a következőt! – Dr. Bubó) dolgozott együtt.

A hetvenes években kezdett el tanítani; többek között a Képző- és Iparművészeti Gimnázium animáció oktatásáért felelős munkatársa lett, de ebben az évtizedben mutatták be rajzfilmjeit a tengerentúlon is. A reménytelen, örökös fizikai és szellemi küzdelmet ábrázoló Sisyphus (1974) az Oscar-gála legjobb animációs rövidfilmjeinek jelöltjei közt is helyet kapott.

Saját gyerekkorunk emlékeiben bóklászva lehet ismerős a Hanna-Barbera produkció neve, mely valószínűleg az alkotó nagy örömére megvette a János vitéz forgalmazási jogait, azonban sajnos sehol sem mutatták be azt.

Küzdők című alkotása viszont nemcsak hogy nemzetközi figyelmet, de Arany Pálmát is kapott (1977) mint a cannes-i filmfesztivál legjobb rövidfilmje. Természetesen az akkoriban tapasztalható kultúrpolitika egyik csodálatos hozománya miatt nem mehetett Franciaországba, ezért más vette át helyette a díjat.

A rendszerváltást követő évtizedekben már nemcsak szakmai, hanem komolyabb politikai szerepvállalásáról is beszélhetünk. Amellett, hogy az Iparművészeti Főiskolán oktatóként, majd a Magyar Iparművészeti Egyetem berkein belül tudományos fokozattal rendelkező magántanárként számoltak vele, a Művészeti Akadémia tagja, a Pannóniafilm Kft. ügyvezető igazgatója lett. Mint a Fidesz Tagozatának egyik elnökségi tagja, 2010-ben

48 PB 2012 februar_OK.indd 48

2012.02.28. 21:45:05

KULTURSOKK HAJDU MARIANN

a Nemzeti Kulturális Alap Bizottságának elnöke lehetett tavaly októberi leváltásáig, melynek pontos körülményei máig „tisztázatlanok”.

Azt több közleményben Jankovics maga is alátámasztotta, hogy közös megegyezéssel távozik a posztról, és állítólag olyan kormányzatbeli teendőket és szerepkört fog ellátni, amely mellett több ideje juthat különböző projektjeire, például a filmkészítésre.

Ha csak azt vesszük alapul, hogy az utolsó két alkotásának premierje között kilenc év telt el, illetve hogy ebből a legfrissebb, Az ember tragédiájának forgatókönyve már 1983-ban tökéletesen felvételre kész állapotban volt, talán szüksége is van arra a plusz „szabadidőre”.

Az ember tragédiájának ősbemutatóját a tavaly novemberi Anilogue Nemzetközi Animációs Fesztiválon tartották, melyre minden jegy elkelt, ezzel is bizonyítva, valóban páratlan figyelem irányult Jankovics negyedévszázados munkájára.

A pécsi premierre decemberig kellett várni, de az Apollóban is közel teltházas előadáson nézhették végig az érdeklődők a két és háromnegyed órás alkotást. Ahogyan eddig minden – klasszikus Jankovics jegyekkel bőven megtűzdelt, ezáltal könnyen felismerhető – munkája megosztotta a közönséget, Az ember tragédiájával is ezt történt.

Először is le kell szögeznünk, hogy az adaptálás minősége semmilyen formában sem lehet kérdéses, hiszen ha csak a dialógusokat tekintjük, sokunk hangtalanul tátogva, egyszerre szavalta a szinkronhangokkal az éppen adott színhez tartozó, még gimnáziumi időkből felsejlő idézeteket. Bármilyen hihetetlennek is hat, egyáltalán nem volt zavaró vagy túlsűrített, pedig a teljes szöveghűség joggal követelte meg a több órás játékidőt.

A színek váltakozása is tökéletesen követi a Madách által írottakat, valami végletekig menő aprólékosság, körültekintő törődés és igényesség jellemzi minden egyes pillanatát. Különböző, az adott színekhez passzoló, kicsit sem idegen vagy túlgondolt motívumokkal és szimbólumokkal operál, csak úgy „jankovicsosan”.

Egyéb munkáiban, de ebben és a János vitézben kifejezetten érzékelhető a kultúrtörténetben és ikonológiában jártas elme: a figurák körvonalai által vagy azokon belül, a vonalak által meghatározott formák kitöltésével ilyen tökéletesen kivitelezett asszociációkat egyértelmű, hogy csak kevesek tudnak alkotni.

A görög színhez társított ókori vázák anyagszerűsége, a rómaiakra jellemző züllöttség és Istennek nem tetsző túlfűtött szexualitásnak egészen szembeötlő ábrázolása (gondoljunk csak a péniszformákból alkotott fényforrásra vagy a háttérben a falakon zajló pajzán jelenetekre) is abban erősíthet meg mindegyikünket, hogy ez a több mint húsz év bizony megérte.

Az egyetlen jelenet, mely tényleg megosztotta a nézőket, az űr színben látottak. Jankovics, Lucifer részleges győzelmét a technika hatalomátvételével ábrázolja az ember felett, és tulajdonképpen az emberi szerveket különböző mechanikus eszközökkel és gépekkel igyekezett még időben átszerelni. Ez valamiért az előzőekben tapasztalt tökéletesen passzoló képi világ és az adaptált szöveghez való hűség mellett túlságosan is idegennek hatott.

Az ember tragédiája talán egyetlen igazi hibája ellenére, miszerint kicsit sem viseli magán az elmúlt évtizedek, főleg az animációs filmgyártásban tapasztalt technológiai fejlődést, egy korrekten, precízen és lelkiismeretesen elkészített alkotás.

A gimnazista generációnak aktualitása, az eredeti dráma iránti egyszerű rajongás vagy csak egy kis nosztalgiázás apropójából is csak ajánlani tudom. „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!” – Jankovics Marcell becsülettel küzdött, mindannyiunk örömére nem hiába.

49 49 PB 2012 februar_OK.indd 49

2012.02.28. 21:45:05

KULTURSOKK HORVÁTH ESZTER, NÉMETH KLAUDIA

HÁBORÚK HÁTTERÉBEN » NŐK A SZEXIPAR FOGSÁGÁBAN Könnyedén azt hihetnénk, hogy legalább kontinensünkön nem kérdéses a nők egyenjogúsága. Nehéz belegondolni, hogy még Európában is vannak olyan térségek, ahol nem foglalhatják el méltó helyüket a társadalomban. A balkáni országok, ezen belül főleg Bosznia példája mutatja, nem kell messzire tekintenünk ahhoz, hogy olyan helyet találjunk, ahol a nők még mindig másodrendű állampolgári státuszban vannak.

A délszláv konfliktus kiéleződésétől kezdve a nőknek még súlyosabb atrocitásokat kellett elszenvedniük; mindennapossá vált az erőszak, a szexrabszolgaság és a családon belüli agresszió. A történtekre a média is felfigyelt, aminek következményeként megszületett az a film, amely valósághűen mutatja be a témát.

A 19-20. század fordulóján érkezett el a pillanat a nők életében, amikor különböző feminista mozgalmak keretein belül hangot adtak véleményüknek és követeléseiknek. A megmozdulások következtében a hölgyek a férfiak mellett lassan a társadalom egyenjogú tagjaivá váltak: hivatalt tölthetnek be, szavazhatnak a politikai választásokon és felsőfokú tanulmányokat folytathatnak.

Noha ezek az jogok minden államban más és más időpontban léptek életbe – Svájcban például csak a 70-es években –, a legszomorúbb, hogy van olyan ország, ahol a törvényalkotás most sem foglalkozik a nők jogaival (Szerbia és Koszovó).

Ezalatt nem csak azt kell érteni, hogy nem kapják meg az esélyt, hogy a társadalom egyenrangú résztvevői legyenek vagy továbbtanulhassanak. Ezekben az országokban az egészségügyi rendszer nem biztosítja a nők betegségeire a megfelelő gyógymódot, nincs rendszeres rák- és AIDS-szűrés sem. Ezen kívül az Európai Parlament 2008-as állásfoglalásából kiderül, hogy a balkáni országokban a megszabott normák ellenére mégis jelen van a családon belüli erőszak, bántalmazás, az emberkereskedelem és a gyermekprostitúció.

Ráadásul a lelki sérelmek és a testi sérülések orvoslására sincs olyan színvonalú menedékotthon kialakítva, amely segítséget nyújthatna ilyen esetekben.

A 90-es években zajló boszniai polgárháború alatt megerőszakolt nők számát húszezerre becsülik. A szexuális erőszak áldozatai elégedetlenek a lassú rendőrségi eljárásokkal, hiszen az elkövetők nagy részét még mindig nem sikerült megtalálni és felelősségre vonni. A történelem során nem ez volt az egyetlen olyan eset, ahol a gyengébb nem képviselői húzták a rövidebbet egy háborús konfliktus során. A második világháború végén százezer berlini nőt erőszakoltak meg a Vörös Hadsereg katonái, de korábban a Wehrmacht csinálta ugyanezt Oroszországban, a bengáli nőkről pedig már nem is beszélünk, akiket Banglades 1971-es Pakisztántól való elszakadása során bántalmaztak.

Régen a feleségüket bántalmazó férfiak csak akkor követtek el kihágást, hogyha megcsonkításig vagy éppenséggel gyilkosságig fajultak a dolgok. A mai törvények biztonságot nyújtanak a fejlett országok lakói számára, tiltják a fizikai bántalmazást, míg a tőlünk távolabb élők egyáltalán nem kapnak törvényes oltalmat.

Rengeteg olyan regény lát napvilágot, melyek ebből a témakörből veszik történetüket, a modern technika fejlődésével pedig már nemcsak írott, hanem filmes formában is találkozhatunk ezekkel. Maria von Welser újságírónő a 90-es évek elején a háború sújtotta Boszniába utazott, hogy a tömeges erőszakról tudósítson, amely arrafelé általános gyakorlattá vált.

Ezt a könyörtelenséget a mai világban nehéz elképzelni, de a fejletlenebb térségekben a harcok megnyerése érdekében mindenféle taktikát bevetnek, amely olcsó és gyengíti az ellenfelet. Maria évekig figyelte az ott élő nőket, és a közvetítésekből befolyó összeget boszniai menedékhelyek megépítésére ajánlotta fel, mégpedig azért, hogy végre olyan tető legyen a bántalmazottak feje fölött, ahol szakmai segítséget tudnak kérni.

A hollywoodi produkciók körében az utóbbi években igencsak alulmaradt azon filmek száma, amelyek középpontjában a háború és a háború sújtotta emberek élete áll. A tavalyi év folyamán a kanadai rendezőnő, Larysa Kondracki nagy fába vágta fejszéjét, mikor olyat akart filmre vinni, amit eddig az amerikai, valamint az európai közönség aligha láthatott; a The Whistlerblower című filmjében a boszniai háború után a térségben kialakult újfajta „kereskedelmet” mutatja be.

Mit tehet egy békefenntartó egy idegen mentalitású, háborús országban az emberkereskedelem és a szexrabszolgaság ellen? Igen keveset. A boszniai nők helyzetét, valamint a külföldi katonák és rendőrök által megerőszakolt fiatal lányok körüli botrányt tárja fel a ha-

50 PB 2012 februar_OK.indd 50

2012.02.28. 21:45:05

KULTURSOKK HORVÁTH ESZTER, NÉMETH KLAUDIA

szágon keresztül a térségbe, hogy éjszakai mulatókban, kocsmákban dolgozzon egy jobb élet reményében.

Az álmok szertefoszlottak, hiszen a kecsegtető jövedelemből semmit sem kaptak, mondván, „adósságaikat”, mint például az élelmet és a szállást kell törleszteniük.

Ezen kívül a munkáltató által ígért munkakör is jelentősen megváltozott.

A lányok napközben italt szolgáltak fel, míg esténként a testüket. A szexrabszolgák embertelen higiéniai körülmények között éltek, akár tízen is egy kis szobában.

Szabadulásra, szökésre esélyük sem volt, ha valakit elkaptak a rendőrök menekülés közben, visszavitték a bordélyházba, ahol ezek után a verés garantált volt. A film nagyon jól tükrözi a valóságot és a háború utáni letargiát, valamint a modern fegyveres konfliktusok egyik legszörnyűbb kísérőjelenségét, az etnikai tisztogatást is.

A film nemcsak a megtörtént események miatt vált ki haragot a nézőkből, hanem a történet végkifejlete miatt is, hiszen a botrányba keveredett tiszteket, katonákat saját országukban nem ítélték el, sőt tovább folytathatták munkájukat. zánkban kevéssé ismert amerikai film.

Az 1991 és 1995 között folytatott boszniai polgárháború célja a Szerb Köztársaság kikiáltása és függetlenedése volt. A háború után a feldúlt országba több békefenntartó, rendőr és katona érkezett, melynek következménye a szexipar felvirágzása lett.

Az igaz történet alapján készült film főszereplője Kathy Bolkovac (Rachel Weisz), az egész életét a munkájának szentelő, amerikai rendőrnő, aki egy Boszniában betöltendő békefenntartói állásajánlatot kap a munkahelyén.

A háború utáni helyzet visszaállítása korántsem egyszerű, mivel a fellendült emberkereskedelemben nemcsak a helyiek, hanem az országban állomásozó katonák, rendőrök, békefenntartók is nagy szerepet vállalnak. Kathy emberjogi nyomozóként kezdi pályafutását az idegen országban, majd később az új ENSZ-projekt vezetőjének nevezik ki, melyben a nők elleni erőszakkal veszi fel a harcot. Hamarosan számos komoly esettel találkozik, így kezd el nyomozni azoknak a lányoknak ügyében is, akik embercsempészek révén kerültek Boszniába, és a szexiparban végezték. A szálak Kathy saját missziójának dolgozóihoz vezetnek.

A háború után a lányok többsége Moldovából, Romániából és Ukrajnából érkezett Szerbián és Magyaror-

Ha azt hisszük, hogy a történet a jól bevált hollywoodi „boldogan éltek, míg meg nem haltak” jellegű szirupbefejezéssel végződik, csalódnunk kell. Szembe kell néznünk a valósággal, miszerint a nagyhatalmakra semmilyen befolyással sem bírunk, bármennyire is hiszünk benne. Hiába a nagy hírverés, a leleplezés, amikor a bűnösöket ugyanúgy felmentik, míg az áldozatok lelkivilágukon tátongó sebhelyként őrzik a történteket.

Kathy Bolkovac, miután elküldték Boszniából, soha nem tudta visszaszerezni az ENSZ megbízatását, The Whistlerblower című könyvével és ugyanezen a címen futó filmmel próbál rávilágítani az olyan problémákra, mint az emberkereskedelem és a prostitúció.

Veszteség nélküli háború nem létezik, ezt mindenki tudja. Az embereknek tisztában kell lenniük azzal, még ha fájó is, hogy mindig is voltak és lesznek olyanok, akik nőket és gyermekeket becstelenítenek meg bűntudat nélkül.

Hogy ezek az emberek elnyerik-e végső büntetésüket, az nem rajtunk múlik, mi annyit tehetünk, hogy elolvassuk az ilyen és ehhez hasonló atrocitásokról szóló könyveket, megnézzük az erről készült filmeket, és beszélünk egymás közt a történtekről, véleményt alkotunk, és felemeljük a hangunkat, ha legközelebb egy ugyanilyen háborús bűntettet akarnak eltussolni.

51 51 PB 2012 februar_OK.indd 51

2012.02.28. 21:45:05

KULTURSOKK NAGY ÉVA ANNA

MINDANNYIAN VIRTUÁLIS RABOK VAGYUNK » PONT COM A KAMARASZÍNHÁZBAN A 21. században élünk, órák, vizsgák előtt, után, között (és helyett) az interneten lógunk, és ha történik velünk valami, első dolgunk azt kiposztolni Facebookra, hogy mindenki lássa, milyen jó nekünk. Ha nincs kedvünk kimozdulni, chaten beszéljük meg az élet nagy dolgait, és sokszor arra sem veszszük a fáradtságot, hogy személyesen hódítsuk meg a legújabb kiszemeltet, hisz a tökéletesen kiválasztott profilképünk szájába fellengzős szavakat adva sokkal sikeresebbek lehetünk. Így élünk mi – de mi van, ha nem lustaságból kényszerülünk a virtuális valóságba?

Dömötör Tamás fiatal rendező legújabb darabja, a Pont com a Pécsi Kamaraszínházban egy agorafóbiás fiatalember hétköznapjait szedi ízekre, és mutat görbe tükröt a jövő generációjának. P (azaz Péter, a Czukor showból már ismerős Czukor Balázs) hét éve szenved ebben a betegségben, melynek következményeként nem bírja elviselni az emberekkel való érintkezést, így lakásába zárkózva kizárólag videofonon kommunikál a külvilággal.

Az aggódó édesanya (Unger Pálma) naponta többször idegesíti pici fiát apró-cseprő dolgaival, az analitikusa (Rázga Miklós) pedig gyakorlatilag éjjel-nappal rendelkezésére állva igyekszik életjavító tanácsokkal ellátni őt, melynek egyik kreatív példája az ügyfél társkereső rovatba való regisztrálása. Emellett ott van a porszívószerelő is (Rajnai Attila), aki szakmai tevékenységi köréből kilépve kéretlen tanácsokkal is ellátja P-t. Mindenki, aki kapcsolatba kerül vele, igyekszik a maga módján segíteni neki, ám a gyógyuláshoz ezek mind kevésnek bizonyulnak.

állapotából. Mercédesz (Darabont Mikold), a kíváncsi, életvidám és színes lány, aki a maga egyszerű módján igyekszik megérteni P-t, és segíteni neki, belemegy a virtuális kapcsolatba, sőt, egészen a virtuális szexig merészkednek (melyhez elég egy olyan speciális ruha, amely viselőjével érzékelteti a partner virtuális érintését, és megfelelő összehangolással képes eljuttatni őt a csúcsra).

Emellett felbukkan Éva (Stubendek Katalin) is, aki őszinte és nem hajlandó belemenni a P-t pátyolgató játékba.

Nem játssza meg magát, nem hajlandó mosoly mögé bújni, hanem beszélgetéseik során ráébreszti a férfit arra, hogy csak akkor tud meggyógyulni, ha tesz is érte valamit. Ez az egyenesség megfogja a férfit, és szépen lassan arra készteti, hogy kimerészkedjen a külvilágba.

Egy sikertelen kísérlet után (amint P kilép a lakása ajtaján, elájul és visszaszállítják otthonába) a darab végén egész egyszerűen felöltözik és kisétál a házból.

Nem egy hagyományos előadásról van szó. Mindössze egy színészt látunk a színpadon (és egyet, aki futárként pár percre feltűnik), a többieket az óriáskivetítőn kísérhetjük figyelemmel. P a laptopja segítségével kommunikál, ablakokat nyit meg, így teremt kapcsolatot másokkal. A bejárati ajtó előtt is egy kamera áll, annak a képét is egy monitoron figyeli. Nincs nappal, nincs éjszaka, csak félhomály van. Időtlenségben éli az életét a főszereplő, magányosan, a virtuális valóság látszólag kényelmes és irigylésre méltó börtönében. De biztos, hogy ez elég?

Ahogy a darab lezárásával is érzékelhető, a virtuális csatornák sohasem lesznek képesek azt az érzést helyettesíteni, amit a személyes érintkezés adhat. Elmehetünk mi is virtuális kocsmákba, ihatunk virtuális söröket, és közben chatelhetünk a barátainkkal, de hol marad az a spontaneitás, melyet csak a valóságban élhetünk át? Miközben figyeljük P életét, rájövünk arra, hogy mi is virtuális rabok vagyunk a saját magunk építette börtönben. Így amikor véget ér az előadás, örülünk, hogy kiléphetünk a friss levegőre, megérinthetjük a mellettünk állót, és szabadon elsétálhatunk vele bármerre, mert megtehetjük, van választásunk.

A társkeresés lesz az egyetlen mód, amellyel P magányát enyhíteni tudja, és ami végül kizökkenti letargikus

52 PB 2012 februar_OK.indd 52

2012.02.28. 21:45:06

KULTURSOKK NAGY ÉVA ANNA

KOSZTOLÁNYI FREUDIASAN ÉDES GYILKOSA A PÉCSI NEMZETIBEN Kosztolányi Édes Annája már a gimnáziumban is azon kötelezők közé tartozott, melyeknek elolvasása nemhogy vállalható feladat, de még izgalmakkal is szolgálhat. Adott egy védtelen leány, egy konfliktusokkal terhelt polgári környezet, csábítás, erotika és gyilkosságban kiteljesedő komplexusok – melyek tetőtől talpig Freuddal fűszereződnek.

A sorok között megbújó finomságok színrevitele mindig kihívásokkal terhelt feladat, de a Pécsi Nemzeti Színház társulata idén a kamaraszínházban Soós Péter rendezésében sikerrel kecsegtető megoldással rukkolt elő.

A díszlet, a jelmezek, a zene és a fények már az előadás kezdete előtt a századelőre hangolják a nézőt, melynek békéje a drámai kezdéssel pillanatok alatt elillan. Anna lép elő a sötétből, akit elítéltként vallatnak.

A vizsgálóbíró egyszerű kérdéseivel a brutális gyilkosság indítékát keresi, de a szavak szintjén nem jár sikerrel, minden kérdésre, mely a kiváltó okra irányul, nemleges válasz érkezik.

Az Annát játszó Darabont Mikold tejfölszőke hajával, hófehér bőrével és minden mozdulatával megtört ártatlanságát hangsúlyozza, amely amellett, hogy első pillanattól kezdve együttérzést vált ki, valami idegenséget

is hordoz, melyet csak a darab végén értünk meg igazán. A vallatás folyamatára fűződik fel az egész történet, egy-egy rövid kérdezz-felelek játszma után elevenedik meg és bontakozik ki képszerűen is a történet jelenetről jelenetre.

Ami meglepő, hogy a regényben látszólag élesen behatárolt karakterek itt sokkal komplexebb közegben mozognak. Vízy (Németh János) és Vízyné (Varga Mária) sokkal árnyaltabb színben tűnnek fel, érthetőbbek és esendőbbek, nem egyértelműen negatív alakok. A Köles Feri formálta Jancsi hóbortos és játékos, szerethető és irigyelhető, és ugyanolyan könnyedséggel bűvöli el a nézőtéren ülőket, mint ahogy Annát csábítja az ágyába.

Mindent bevet ennek érdekében, nem riad vissza sem az alsónadrágra vetkőzéstől, sem a női jelmezbe bújástól – nem lehet rá haragudni.

A Ficsort alakító Tóth András Ernő talán az egyetlen karakter, akinek megformálása ugyanannyira ellenszenvesre sikerült, mint ahogy azt Kosztolányi anno megalkotta, Stefi (Füsti Molnár Éva) pedig túlnő a karakterén, hisz ő testesíti meg az összes olyan szereplőt, akikkel csak a regény olvasása közben találkozhatunk.

A darab amellett, hogy külsőségeiben és beszédmódjában a múlt század első évtizedeiben marad, többször aktualizál. Vízy demokráciáról és korrupcióról elejtett mondatai egyértelműen nekünk szólnak, néhány gondolattal ízesen oldalba bökve társadalmunkat. A házigazda mellett a ház úrnőjét is dicsérő kritika illeti, Varga Mária Jászai-díjas színésznő érdes hangjával határozottan testesíti meg a felfelé törekvő, érzelmeit háttérbe szorító polgári úrinőt, aki minden mozdulatával és mimikájával megformált karakterével harmonizál, betekintést engedve annak mélyebb rétegeibe.

Anna jellemfejlődése is ugyanilyen érzékletesen végigvezethető a darabon. A történet elején a csendes, görnyedt testtartású, visszahúzódó lány az első szexuális élmény hatására nővé érik, beszéde határozottabb lesz, hangot ad véleményének, és végül elég bátor lesz ahhoz, hogy véget vessen munkaadói életének.

A történet minden eleme egyértelműen előkészíti ezt, és annak ellenére, hogy mindent csak sejtet a rendező (hisz eseménytöredékeket látunk), pontosan tudható, hogy mi miért történik – egyet kivéve: a gyilkosság szándékát, arra ugyanis nem kapunk választ. Anna esti imája többször megjelenik a darab során, a leghangsúlyosabbá azonban a gyilkosság után válik. Olyan természetes megnyugvással tér aludni, hogy felmerül bennünk a kérdés: mi el tudnánk-e ítélni őt?

53 53 PB 2012 februar_OK.indd 53

2012.02.28. 21:45:06

KULTURSOKK HAJDU MARIANN

ÉVÉRTÉKELŐ A MOZIBAN Egy év sem telhet el anélkül, hogy górcső alá ne vennénk a mozgóképes termést. A tavalyi év nem lubickolt a tökéletes filmek tengerében, azonban szép számmal akadtak figyelmünkre érdemes, adott esetben nemcsak komoly, hanem kifejezetten bolondos, szerethető alkotások is.

Az idei Oscar-gálán hat kategóriában is jelölt, de egyikben sem díjazott Pénzcsináló új típusú sportfilmként lopta be magát a szívünkbe. A valóságból merített történet teljesen más irányból közelíti meg a sportot, hiszen középpontjában nem maga a játék vagy a játékosok állnak. A háttérben dolgozó szakemberek munkájába és a klubok közötti kapcsolatok láthatatlan kulisszái mögé pillanthatunk be, melyeket gyakran a játékosok sem látnak át igazán.

Ha Woody Allenre gondolunk, elsőként New York jut eszünkbe. Legújabb filmje, az Éjfélkor Párizsban mégis teljes egészében a francia fővárosban játszódik, illetve minden egyes kockája ott „született”. A mind színészeiben, mind karaktereit tekintve all-star alkotás egy házasodni készülő, épp alkotói válságban lévő írót és éjféli, titkos csavargásainak és identitáskeresésének történetét meséli el. Woody a legjobb eredeti forgatókönyvért járó arany szobrocskát vehette át az idei gálán.

Az élet fája és a Melankólia értelmezések és sokszínűség tekintetében egyértelműen a lista két legérdekesebb alkotása. Előbbi Terrence Malick humánökologikus alkotása, mely minden pillanatában teljes mértékű koncentrálást igényel.

Az életre és a világegyetemre vonatkoztatott szimbólumok, jelképek sokaságát ismerhetjük fel, miközben a biológiai és a vallási alapú világkép összecsapásának lehetünk tanúi. Trier Melankóliája is az emberi léttel és a világ véglegességének kérdésével foglalkozik, azonban a két női karakterre és azok szimbiózisára hegyezi ki azt. Egyben viszont teljesen megegyeznek: kifogástalan vizuális élményt nyújtanak.

A Nader és Simin – Egy elválás története egy házasság végét tárja elénk. Az iráni film velejét mégsem maga a válási procedúra adja, hanem egy, a szétköltözésből adódó váratlan és sajnálatos incidens következményeivel és az emberi természettel foglalkozik. Mindezt persze jellemzően közel-keleti szociális és kulturális kontextusba helyezve. Az Oscar-gálán az idegen nyelvű fil-

mek mellett az eredeti forgatókönyvek kategóriájában is szurkolhattunk neki, melyekből az első jelölést, ahogy kell, be is húzta.

A politikusok megítélésében gyakran közrejátszik, menynyire tartjuk őket megbízhatóknak. A hatalom árnyékában című filmben Clooney és Gosling ennek feltételével, a feddhetetlenséggel foglalkozik, a Pénzcsinálóhoz hasonlóan a kulisszák mögötti rejtett világ bemutatásával. Sztárdömping, dráma, szóval minden, ami kell. Szerencsére ezt belátva legalább a forgatókönyvét jelölték, igaz, díjat nem vihetett haza.

Gavin O’Connor egyszer már megmutatta, hogy képes igazi, katartikus filmet készíteni az amerikai társadalom igazán kedvelt sportjáról (Csoda a jégen). A Warriorban ugyanazt a szenvedélyt érzékelhetjük, csak nem a jégkorongosok, hanem a ketrecharcosok izzadt, belterjes világából. A testvérpár mentális és fizikai harca egyszerűen megköveteli magának a majd két és fél órás feszült figyelmet.

Woody Párizsnak szánt udvarlása mellett még két könynyedebb hangvételű film is helyet kapott a végső tízben.

A brit Submarine a listán szereplő egyik legtündéribb alkotás, melynek báját egyértelműen a Craig Roberts által megjelenített kicsit esetlen, egészen furcsa és mindezek mellett szeretni való Oliver Tate karaktere adja. A fiú alapvetően az élet minden aspektusában szokatlan szemlélete és az ezekhez okosan megkomponált, precíz képek: telitalálat.

Zárásként pedig essen szó a 2011-es év egyik legszórakoztatóbb, fekete humorban sem szűkölködő ír produkciójáról, A guardistáról. Brendan Gleeson és Mark Strong: a két nevet olvasva egyértelműen mosolyognunk kell, a kisvárosi zsarukat hirtelen tűzvonalba állító filmek pedig mindig is közönségkedvencek (Vaskabátok, Zsernyákok). Gleeson egyszerre öntörvényű, nemtörődöm és őszinte, imádnivaló karaktere senkit sem hagy hidegen.

Jelen írásunkban azokból a filmekből válogattunk, melyek hazánkban is bemutatásra kerültek az elmúlt év során. Az Oscar gála teljesebb kritikájáért tekintsétek meg a honlapunkat.

Lapzártánk az Oscar-gála előtt zajlott.

54 PB 2012 februar_OK.indd 54

2012.02.28. 21:45:06

KULTURSOKK KOVÁCS RÉKA

H. H. HOLMES, CHICAGO ÖRDÖGE, AMERIKA IKONJA Ha a hírek igazak, akkor 2013-ban Leonardo DiCaprio a Viharsziget fiktív gyilkosa után egy valódi sorozatgyilkos bőrébe fog bújni a The Devil in the White City című könyv filmadaptációjában. Az ördög neve ezúttal H. H. Holmes.

Holmes Amerika első sorozatgyilkosa volt, még mielőtt az 1970-es években honfitársára, Ted Bundyra a világon elsőként alkalmazták volna a kifejezést. A Föld első ismert sorozatgyilkosa címről pedig csupán néhány évvel maradt le az 1888-ban Londonban tevékenykedő Hasfelmetsző Jack mögött. Bár Torontóban és Indianapolisban is követett el gyilkosságokat, Holmes az 1893-as Világkiállítás alatt, Chicagoban véghezvitt rémtettei miatt vált hírhedtté.

Holmes 1884-ben szerzett orvosi diplomát. Élete során háromszor nősült, de egyszer sem vált el vagy özvegyült meg. Az egyetemi évek alatt több hullát is ellopott a boncteremből, hogy biztosítási csalásokat követhessen el velük. 1886-ban érkezett Chicagoba, ahol félig tisztességes, félig tisztességtelen eszközökkel szert tett egy patikára. (A tulajdonos, Dr. Holton felesége, férje halála és a Holmesszal kötött üzlet után rejtélyes módon eltűnt, Holmes szerint kaliforniai rokonaihoz költözött.) Nem sokkal ezután a gyógyszertár melletti telken egy szálloda építésébe fogott.

vosi iskoláknak adja el. A későbbi nyomozás és kutatás során kilenc holttestet találtak, huszonhét halálestet tudtak kétséget kizáróan Holmes-ra bizonyítani, de a becslések szerint az áldozatok száma a 200-at is elérhette.

1894-ben a rendőrség biztosítási csalás, valamint egy férfi és három gyermekének meggyilkolásának ügyében kezdett nyomozni Holmes után. (Holmes ismerte a férfit, közösen tervelték ki a csalást, csakhogy Holmes tartogatott az utolsó pillanatra még egy csavart.) Miután az ügyben a hotelt is átkutatták, az épület a feltárt borzalmak miatt a „Gyilkos Kastély” nevet kapta. Holmest elítélték és 1896-ban felakasztották.

Bár a gyilkosságsorozat akkor véget ért, a Holmes-mítosz nem zárult le. Könyvek tucatjai dolgozták fel a gyilkosságsorozatot, közülük egy, a már említett Devil in the White City bestseller lett. Már 2004-ben elkészült egy egyórás dokumentumfilm H. H. Holmes, America’s First Serial Killer címmel, valamint Holmes is szerepelt a Discovery Chanel gyilkosokat bemutató és elemző, Leggonoszabb című sorozatában. Az Odaát című sorozat pedig egy egész epizódot szentelt Holmes szellemének, szó szerint. A második évad hatodik epizódjában Holmes szelleme kísért a Kastély alagsorában és az arra épített házban. (A rész egyetlen hibája, hogy a Holmes áldozatáról készült fényképen ábrázolt nőt valójában Hasfelmetsző ölte meg.)

A sorozat elsősorban amerikai városi legendákból, hiedelmekből építkezik. Kis túlzással mondhatjuk, hogy Holmes része lett az amerikai folklórnak, de legalábbis kitörölhetetlen nyomot hagyott a köztudatban.

Ez egy hatalmas épület volt, amelyet a Kastélyként kezdtek emlegetni. Belülről labirintusok, rejtekajtók, semmibe vezető lépcsők, titkos folyosók és hangszigetelt szobák átláthatatlan hálózata volt. Hogy senki ne tudja maradéktalanul kiismerni az épületet, Holmes gyakran leváltotta építőmunkásait. A hotel a Világkiállításra nyitott ki.

Holmes az elkövetkező időszakban a Kastély útvesztőiben kezdte meg halálos működését. Áldozatai többnyire szőke nők voltak; szállóvendégek, alkalmazottak és szeretőik. Sokuk kínzáson esett át, másokat gázzal mérgezett meg, míg akadtak, akiket az orvos egy zárt légterű szobában hagyott megfulladni. A tetemeket csapóajtókkal juttatta a pincébe, ahol elhamvasztotta vagy felboncolta őket. Több csontvázat is preparált, hogy or-

55 55 PB 2012 februar_OK.indd 55

2012.02.28. 21:45:07

PB 2012 februar_OK.indd 56

2012.02.28. 21:45:08

GONZO LENTHÁR BALÁZS

DR. GONZO, A SAJTÓTÖRTÉNELEM LEGHIBBANTABB FIGURÁJA Eredetileg a Rumnapló film apropójából jelent volna meg ez a cikkgyűjtemény, melyben a valaha élt legfurcsább, legőrültebb és mégis, perverz módon a leghitelesebb újságíró emléke előtt szerettünk volna tisztelegni. Dr. Hunter S. Thompson több volt, mint újságíró, hiszen generációk példaképeként bizonyította, hogy ha nem tetszik a valóság, akkor minden komolyabb következmény nélkül teremthetünk magunknak egy másikat, és leélhetjük benne az életünket. Édes mindegy ugyanis, hogy a mindennapok őrületébe csavarodunk bele, vagy a fejünkre papírcsákót csapva rendhagyó magán keresztes hadjáratot indítunk Richard Nixon ellen. Ebben a háborúban a csatatér rendszerint egy hotelszoba, és a fegyverek az emberiség által valaha is felfedezett tudatmódosító szerek teljes tárházából keverednek ki. Természetesen a hosszú távú tömény szesz, nikotin, lsd/kokain/meszkalin satöbbi felhasználásnak vannak bizonyos mellékhatásai, például egy minimálisabb paranoiát be lehet gyűjteni az orgiák során, és így nem csoda, ha hősünk egy idő után a szabad sajtó és véleménynyilvánítási jog mellett a szabad fegyverviselés egyik legelkötelezettebb szószólója lett.

Sokak mellett ő is felismerte a hippi generáció kifulladását, a régi, szépnek tűnő célok és szándékok végső vereségét. Erről így ír a Félelem és reszketés Las Vegasban című művében: „Elfogyott a hatvanas évek üzemanyaga. Ez volt a végzetes repedés Tim Leary kísérletén. Felráztuk Amerikát

az öntudat robbanását terjesztve, anélkül, hogy törődtünk volna a valóság húskampójával, ami azokra várt, akik túl komolyan vették a gurut. A sok szánalmas mohó narkomániást, aki azt hitte, hogy békét és megértést tud venni egy háromdolláros cigivel. De amit vesztettek, az a mi veszteségünk is. Leary a guru magával vitte a sírba annak az életnek az illúzióját, amit megalkotott. Az állandó nyomorékok generációja, a bukott keresők, sose vették tudomásul, hogy tévedés a narkósok közösségének alapvető feltételezése. Az az elkeseredett elképzelés, hogy valaki, vagy legalább is valami erő vigyáz a fényre, az alagút végén.”

Bagoly-farm névre hallgató rezidenciája a médiában dolgozók körében hírhedt volt, mivel nem egyszer fogadta golyózáporral az arrafelé sertepertélő, általa persona non gratának nyilvánított újságírókat, forgatóstábokat. Ugyanitt kötött életre szóló barátságot Johnny Deppel, akivel rendszerint cafatokra szívva vitatták meg az élet nagy igazságait, és a színész is itt sajátította el a Fear and Loathing in Las Vegas című filmben megszemélyesítendő Raul Duke karakterének jellemző vonásait.

Az elkerülhetetlen véggel kapcsolatos nézetei is furák voltak. Thompson úgy tartotta, hogy addig őrzi meg az emberi méltóságát valaki, ameddig képes öngyilkosságot elkövetni. 67 éves korában lőtte agyon magát a Bagoly-farmon.

Sokaknak a Fear and Loathing in Las Vegas volt az első élményük Dr. Gonzoval kapcsolatban. Pedig korábban készült egy másik alkotás is, ez pedig a Where the Buffalo Roam névre hallgatott. A 80-as évek elején készült film főszereplője már csak életkorából adódóan sem lehetett Depp, de helyette igen kitűnően alakította a habókos, politoxikomán doktor szerepét Bill Murray.

Számos jelenet is megegyezik a későbbi filmmel, tehát gondolhatunk úgy a WTBR-ra, mint a Fear and Loathing előfutárára.

Azok számára, akik előbb látták a las vegasi őrületet, minden bizonnyal csalódást fog jelenteni a film. Kevésbé pörgős, néhol szétesik, máshol meg nem is volt egyben soha, azonban a doktor sajátos életvitelét tekintve talán mégiscsak ez az alkotás a leghitelesebb. A záró képsorok magukért beszélnek: Thompson (azaz Bill Murray) egy teljesen szétütött, nyomokban nappalira hajazó szobaféleség közepén, egy ember nagyságú Nixon-baba mellett, mentőmellényben és virágkoszorúval a nyakában ül, és azon mereng, hogy mind Lazlo (ebben a filmben ő az ügyvéd), mind Nixon meghaltak: „De ezt én addig el nem hiszem, amíg meg nem rágcsáltam a koponyáikat.”

57 57 PB 2012 februar_OK.indd 57

2012.02.28. 21:45:10

GONZO VÁRNAGY SZABOLCS

TÚL BIZARR, HOGY ÉLJEN. TÚL RITKA, HOGY MEGHALJON » FÉLELEM ÉS RESZKETÉS LAS VEGASBAN Nehéz dolog a valóságot szavakkal megragadni. Szemlélhetünk objektíven, és fogalmazhatunk pontosan, vagy megmártózhatunk némi meszkalinban, hogy írásunk tárgyának háttal állva fogalmazzuk meg hallucinációk közepette annak igazi lényegét. Melyik beszámoló lesz a világ hitelesebb reprezentációja? „A legjobb fikció sokkal igazabb az újságírás bármely formájánál, és a legjobb újságírók ezt jól tudják” – így szól William Faulkner állítólagos mondása, mely rendre szerepel a Félelem és reszketéssel vagy úgy általában a gonzo írással kapcsolatos cikkeknél, nem véletlenül. Hunter S. Thompson egyszerű tudósítása a Mint 400 motokrossz futamról az „amerikai álom” kutatásába torkollik, miközben semmit sem tudunk meg ottléte valódi okáról, ám közben mégis kimerítőbb és akkurátusabb leírását kapjuk, mint amire valaha is számíthattunk volna. Igaz, a Sports Illustrated (mely eredetileg Las Vegasba küldte Thompsont) hevesen visszautasítja a beszámolót, de a Rolling Stone magazin szerencsére megjelenteti.

A könyv és a belőle készült film is valahogy úgy jellemezhető, ahogy Thompson a Las Vegas-i kiránduláson vele tartó ügyvédjét, dr. Gonzót írta le – „Túl bizarr, hogy éljen. Túl ritka, hogy meghaljon.” Ugyanúgy, ahogy Thompson két útja az Amerikai Álom fellegvárába totális káoszba torkollott, az ebből készített film forgatása is őrültek háza volt, folyamatos rendező- és szereplőcserékkel, veszekedésekkel. Ugyanúgy, ahogy a könyvet is vegyes érzelmekkel fogadták megjelenésekor, a film is jókora bukás volt, és idő kellett, mire a mostani „kult” státuszát elérte.

Hunter S. Thomphson egyik fő motívuma a tudatmódo-

sító szerek garmadája, mely a művet végigkíséri. Rengeteg leírást kapunk az illegális szerek tárházáról, mely a „Nagy Vörös Cápa” csomagtartójában lapul. Kicsit irigykedhetünk is a ’70-as évekre, hisz akkor még nem árasztották el dizájner drogok a piacot, melyek összetételét a hetente változó jogszabályoknak megfelelően alakítják napról napra, ezzel garantálva, hogy az embereknek lövésük se legyen, épp mit vesznek magukhoz „fürdősó” címszó alatt. Thompson könyvében nemcsak az épp beálló hatásokról ír, hanem előre tudja, hogy melyik szer mikor fog beütni, milyen tünetei lesznek, mire kell vigyázni, és hogy melyik az a pont, amikor a késsel hadonászó ügyvédjének a közelébe sem szabad menni.

Nicola Pecorini, a Félelem és reszketés Las Vegasban operatőre ezek alapján alkotta meg a drogok filmbéli vizuális tulajdonságait. Az étertől minden határozatlanná válik, eltűnik a távolságérzet; az adrenochrome-nál közelebb vitte a kamerát a szereplőhöz, hogy keskenyebb, klausztrofobikusabb legyen a környezet; a meszkalinnál a színárnyalatokkal játszott, hogy minden egymásba olvadjon, az lsd-nél pedig az animátorokat is segítségül hívták, mert a nyolc darab ember méretű robot-gyík nem bizonyult elégnek. Érdekes kitérő, hogy Ralph Bakshi animációs filmet szeretett volna a könyvből készíteni. Talán a gonzo életfelfogást jobban megragadhatták volna, ha az élet e fura, hallucinációkkal átitatott gondolatfonalának filmadaptációját rajzolták volna, de ezt már sosem tudhatjuk meg.

Ahogy Warren Ellis Transmetropolitan című képregényében a jövő gonzo újságírójának mintapéldányával, Spider Jerusalemmel mondatta: „Az újságírás csak egy pisztoly. Csak egy töltény van benne, de ha jól célzol, több nem is kell. Célozz jól, és ellőheted a világ térdkalácsát.” Hunter S. Thompson pedig a velejéig romlott amerikai kultúra térdkalácsát célozta meg az akkori újságírásra (és úgy általában a létezésre) jellemző szabályok felrúgásával. A hippi mozgalom utolsó hullámával partra vetett, majd az értékvesztett új világban a helyét nem találó újságíró kutatása, mely végén az „Amerikai álmot” remélte, de csak egy szétrúgott hotelszobát kapott.

58 PB 2012 februar_OK.indd 58

2012.02.28. 21:45:11

GONZO KOVÁCS RÉKA

MIÉRT ÉPPEN FRANCIS SCOTT FITZGERALD ÉS A NAGY GATSBY Hunter S. Thompson, saját bevallása szerint, gyakorlásképpen kétszer legépelte Scott Fizgerald A nagy Gatsby című 1925-ös regényét. Érdekes választás volt, nem is igazán azért, mert egyes kritikusok szerint ez a tökéletes regény, amelyben minden éppen megfelelő helyen és arányban található meg.

Sokkal lényegesebb, hogy Fitzgerald egyszerre állított emléket egy új, sajátos módon lázadó generációnak, miközben kemény kritikát fogalmazott meg az örök amerikai álomról.

A regény a húszas években játszódik, a szesztilalom, az Art Deco, a jazz, a rövid hajú lányok és a féktelen éjszakák Amerikájában. Abban a korban és közegben, ahol Fitzgerald maga is mozgott. Az első világháború kilátástalansága után a felnövő fiatal generáció nem akart mást, csak szórakozni, különbözni a korábbi nemzedékektől és nem törődni a jövővel. Az életből, mintha kiveszett volna az értelem és a kiszámíthatóság, mintha a hiábavalóság démona vitte volna táncba az ifjakat.

A zene után Fitzgerald az évtizedet jazz-korszaknak, kiábrándultsága után Gertrud Stein német-amerikai írónő a generációt „elveszett nemzedéknek” nevezte el. Mind a két név máig érvényes, és az amerikai irodalom meg-

határozó periódusát jelöli. Hemingway, Fitzgerald korai barátja, majd ellenlábasa is a nem hivatalos csoport tagja volt; kiábrándult amerikaiak, akik többé nem találták helyüket a világban, és nem érzik magukat teljesen otthon Amerikában sem. Egyesek Európába települtek át, és ott folytatták féktelen életvitelüket. Fitzgerald és felesége, Zelda mindkét kontinensen megfordultak, és folytatták a jazzes életvitelt: költekeztek, ittak és éjszakáztak.

Zelda szerepe pedig minden tekintetben óriási volt: féktelen, labilis lelkű lány volt, aki vágyott a pompára. Kapcsolatuk amolyan veszekedős-kibékülős művészszerelem volt. Férje szinte minden női főszereplőjét róla mintázta – kivéve éppen A Nagy Gatsby Daisyjét, akit gazdag és sznob első szerelme inspirált. Ugyancsak Zelda volt az oka annak, hogy Hemingway elfordult barátjától: szerinte az asszony túlságosan is elterelte figyelmét az írástól, és végül alkoholizmusba taszította Fitzgeraldot.

Akármi legyen is az igazság, Fitzgerald hősei rendszerint ugyanilyen céltalan, tékozló, életéből ismert ifjak, akiket talán sosem tudott volna olyan hűen megmintázni személyes tapasztalatai nélkül. Célja az volt, hogy megragadja a semmittevő gazdagok világának sajátos esztétikumát: a csillogás, a pénzszórás művészetét. A nagy Gatsby címszereplője is egy titokzatos milliomos, aki hihetetlen vagyonát használva próbálja visszahódítani elkényeztetett, gazdag első szerelmét, aki eljegyzésüket a férfi nincstelensége miatt utasította el.

Gatsby egyúttal amerikai hős is, aki ugyan megteremti önmagát a semmiből, de fáradtságos munka helyett csalás és becstelenség árán. Ő és a legtöbb szereplő ugyanazt az elvet követve válik sikeressé és gazdaggá, becsületességét és szolidaritását feladva. Kritikája ez az amerikai álom mítoszának: az erkölcsi kódex már nem számít, talán soha nem is volt érvényes.

Thompsont olvasva mintha hasonló tapasztalatokat és motivációkat találnánk: egy lázadó időszakban, a hatvanas években kezdte pályafutását. Nonkonformista, dekadens személyiség volt, aki közeli kapcsolatba került az ellenkultúrával azzal, hogy tiltott szereket használt, vagy hogy egy évre csatlakozott a Hell’s Angles motoros bandához. Műveiben erősen kritizálta korának társadalmát. Valójában ugyanaz a keserédes krónikás, mint F. Scott Fitzgerald volt.

A Nagy Gatsby egyszerre pillanatfelvétel a dekadens jazz-korszakból, fájdalmas-szórakoztató önarckép az „elveszett nemzedékről” és súlyos kritikája az amerikai álomnak és hősének. Egy idővel változtatható, újrahasznosítható ötlet.

59 59 PB 2012 februar_OK.indd 59

2012.02.28. 21:45:12

GONZO NAGY ÉVA ANNA

VARIÁCIÓK ÚJSÁGÍRÁSRA » AVAGY MENNYI RUM KELL AHHOZ, HOGY FEJE TETEJÉRE ÁLLÍTSUK A VILÁGOT? HUNTER S. THOMPSON: RUMNAPLÓ

Aki olvasott már Thompsont, sejtheti, hogy milyen élményben lesz része egy-egy újabb kötet kézbevételekor. Aki azonban valamilyen oknál fogva ezt elmulasztotta volna, gyorsan pótolja, mert ez a regény életkortól és nemtől függetlenül mindenkit kikapcsol.

Aki eddig azt hitte, hogy igazán éli az életet, kezdjen el olvasni, és gondolja át újra a dolgot – az a szabadság, ami a karibi széllel érkezett, minden oldalt szennyesen átitat és irigylésre méltó.

A Rumnapló egy nehezen, de újra felfedezett gyöngyszeme mind az irodalomnak, mind a mozi iparnak. Az eredetileg a ’60-as években íródott regény 1998-ban látott napvilágot az Egyesült Államokban, és csak pár éve került magyarul az olvasók elé.

A főszereplő, Paul Kemp egy amerikai újságíró, aki San Juanba menekül kiégett, new york-i életének megmentése érdekében. Karakterében a tipikus harmincas újságíróval találkozunk, aki még mindig lázad a kötöttségek ellen, és alkohollal kompenzálja minden hátrányát, amelyet az önként választott be nem illeszkedő magatartás okoz neki. A Karib-tenger rumterhes szele már megérkezésekor kiüti Kempet, és folyamatos utánpótlással tudja csak szinten tartani magát.

A rummámor és a fülledt levegő okozta egyre bizarrabb kalandok mellett az újságírás az, amely keretbe foglalja Kemp és kollégái zavaros hétköznapjait. A spanyol nyelvű turistaváros egyetlen angol nyelvű lapja a csőd szélén áll, és szerkesztőit egyedül a szervezetükbe rendszeresen bevitt alkoholmennyiség köti össze. A tehetség a legutolsó, ami bármit is nyom a latban, sokkal inkább felfoghatjuk egy angol nyelven kommunikáló, önmaguk elől is menekülő férfiak gyűjtőtáboraként az újságot. Mindenkinek megvan a maga nyomora, amelyre

egyetlen gyógyírként csak a rum maradt.

Ezt tetézi még az a szerelmi háromszög is, melybe egy legjobb barát és annak kívánatos, de céltalan barátnője sodorja Kempet. A túlzásba vitt, nyilvánvalóan rumban nem szűkölködő esték először egy kocsmai verekedésnek induló, majd felfüggesztésbe torkolló bírósági pert eredményeznek, később pedig egy túlhevült karneváli éjjelen orgiába kergetik az elázott társaságot. Ha ez még nem lenne elég, a lap csődbe megy, és a főnök nem fizet, így a fiúk egy nyilvános sznobparádén gyilkossági kísérlettel is nehezítik amúgy sem egyszerű helyzetüket. Az egyetlen kiút, hogy mindannyian továbbállnak, és csak remélni lehet, hogy tanultak valamit a kalandokból.

Thompson stílusa könnyen emészthető és megnyerő.

A közel sem felszínes mondanivalót olyan rafinált módon közli az olvasóval, hogy az nem tud védekezni ellene. Az a fajta szabadság, amit a gonzo újságírás idéz elő, nehezen megfogható szavakban. A folyamatos alkoholmámor a külső szemlélőt is megfertőzi, a delíriumos állapot minket is megrészegít. Intravénásan kapjuk azt az életérzést, amelyre titkon mindig is vágytunk, de sohasem voltunk elég tökösek ahhoz, hogy megvalósítsuk (tisztelet a kivételnek – próbálkozni szabad), és az egyetlen, amit tehetünk, hogy keserédes vigyorral az arcunkon irigykedünk. „Ugyanazokra a kibaszott helyekre tartunk, és ugyanazokat a kibaszott baromságokat csináljuk, amiket az emberek már ötven éve nem bírnak abbahagyni, és közben arra várunk, hogy történjen velünk valami.”

Kemp egyre inkább érzi, hogy kezd kiöregedni a kötöttségek nélküli életből. Az egyre merészebb kalandokkal kecsegtető város azonban nem hagyja nyugodni, eszébe juttatja, hogy rengeteg dolog van, amit még nem próbált ki. Szerencséjére még mindig nyitva állnak előtte a világ kapui ahhoz, hogy ezen változtasson. Mert semmi sem olyan édes és hazug, mint az alkohollal megrészegített szabadság.

60 PB 2012 februar_OK.indd 60

2012.02.28. 21:45:15

GONZO HAJDU MARIANN

AZ IHLET ÉS AZ ALKOHOL BONYOLULT SZERELMI VISZONYA » RUMNAPLÓ Kedvenc pszichedelikus írónk, Hunter S. Thompson tiszteletére kiadott számunk egyik apropója, hogy végre bemutatták a Rumnapló filmes adaptációját. Johnny Depp számára duplán lehetett boldog a premier: nem csak főszereplője, hanem producere is a filmnek. Ez idáig mind szép és jó, azonban a felsorolt tények nemhogy külön-külön, de még együtt sem képesek valami igazán kirívót vagy feledhetetlent nyújtani. Ezért is találtam magam hirtelen abban a furcsa, sőt egyenesen arcpirító helyzetben, hogy a több érdekességgel szolgálhatok a produkció születéséről, mint magáról a kész „termékről”.

A new york-i újságíró, Paul Kemp környezetváltás gyanánt Puerto Rico-ba repül, ahol egy szétzúzott hotel szobában találja magát, egy egészen konkrét másnap büszke gazdájaként. A helyi lap munkatársaként írás helyett inkább a hely adta páratlan lehetőségekkel, illetve italokkal kokettál. Egy szerelmi háromszög és egy elfuserált üzlet után az egyetlen biztos pont, az újság is megszűnik. Adaptációról beszélve természetes, hogy a film is ugyanazt vagy hasonló történetet mesél el, mint a könyv. Azonban már többször is rá kellett jönnünk az elmúlt bő száz évben: ami nyomtatott formában képes elvarázsolni és szórakoztatni a befogadót, az ilyen-olyan okokból a vásznon kevésbé érvényesül.

Pedig a színészek személyével és kamera előtti teljesítményével szemernyi probléma sincs: Aaron Eckhart ugyanolyan jól formázza meg a csibészes mosolyú szépfiú karakterét, mint Giovanni Ribisi és Johnny Depp az alkoholista újságíró skálájának különböző mértékegységeit. Esetleg egy kivetnivalót mégiscsak találhatunk a szereposztó kollégák munkájában. A női főszereplő (Amber Heard) külső és belső kisugárzását tekintve is botrányosan egyhangú. Egészen szép kihívás elé állítanak minket az alkotók, mikor a „femme fatale” titulust próbálják meg ráhúzni az előzőekben szemléletesen körvonalazott teljesítményű hölgyre.

Ugyanakkor a film látványvilágát sem érheti igazán kritika, melyikünk ne akarna a dél-amerikai sziget sós víz áztatta partjain kissé részegen, azért még egy kis rumot kortyolva csücsülni a homokban, és a napfelkeltét kémlelni. Mindezt a hatvanas évek érzékletes ábrázolásával, a helybeliek és az amerikaiak közötti feszültséggel dúsítva. Mégis, a Rumnapló tipikusan az a film, melyet a közönség jogosan illethet az „egyszer nézős” kategória ijesztően hatalmas és vörös pecsétjével. Egy-két izgalmasabb snitten kívül képtelen lekötni a nézőt, szórakoztatni pedig annál kevésbé.

Viszont, ahogyan már ígértem, a gyártást tekintve van miről mesélni. Thompson mindössze huszonkét évesen, a hatvanas évek elején írta a regényt San Juanban, tulajdonképpen saját élményei alapján, azonban csak 1998-ban jelent meg nyomtatásban. A filmjogok már két évre rá Johnny Deppet illették, többször is (2000., 2007.) megpróbálta kivitelezni a forgatást, az érdeklődő színészek is folyton cserélődtek. 2010. viszont végre a megvalósítás éve lehetett, hiszen elegendő kreatív és pénzügyi támogatást kapott a projekt. Egészen furcsa, és jobban belegondolva akár meggondolatlan is, hogy Bruce Robinson úgy lehetett az adaptált forgatókönyv írója és a film rendezője, hogy utoljára majd húsz éve vezényelt le forgatást. Azonban kétség kívül stílusosan dolgozik: elmondása szerint a film előtt hat és fél évig nem nyúlt ahhoz a bizonyos pohárhoz, a forgatókönyv, majd a forgatás munkálatai viszont szinte megkövetelték a folyamatos alkohol bevitelt, napi egy üveges átlagról beszélhetünk.

Pusztán a számok láttán is (45 milliós költségvetés – 13 milliós bevétel) megbizonyosodhatunk arról, hogy a Rumnapló bizony nem az év filmje. Aki a Félelem és reszketés Las Vegasban típusú élményt vár, annak nem tudom nyugodt szívvel ajánlani. Igazi Thompson rajongóknak viszont annál jobban, már csak a regénnyel való összevetés és az adaptáció minőségének kérdése miatt is.

61 61 PB 2012 februar_OK.indd 61

2012.02.28. 21:45:15

KULTURSOKK TATAY ESZTER

A VARRÓGÉP, A GYŰSZŰ ÉS A KECSKE A XXI. században viszonylag egyszerű feladatnak tűnik a ruházkodás kérdése. Bemegyünk az üzletbe, kiválasztjuk a legszimpatikusabb darabot, majd reménykedünk, hogy az majd pont illik ránk. A konfekcióméretekkel azonban egy nagy baj van: az átlagra készülnek, viszont senki sem átlagos. Ilyenkor siethet segítségünkre egy jó szabó, akit azonban egyre nehezebb találni.

A régi időkben a ruhákkal való foglalatosság elsősorban a nők feladata volt, de a honfoglalás időszakára már elkülönült a szabómesterség. Az első név szerinti említése egy szakmabelinek 1271-ből maradt fenn, a veszprémi Szabó Pál személyében. Ő és társai sokáig csak a társadalom legfelsőbb rétegei számára dolgoztak; a földművesek saját maguk által bőrből készített viseletben jártak. A fellendülést a városi polgárság számának növekedése hozta meg: egyre több vevő állt sorba a céhek ajtaja előtt. A szabók munkájára mindig szükség volt, hiszen az embereknek valamiben járni kellett. A XVII. századra a mesterség német és magyar ágra bomlott, előbbi csak külföldi divat szerint dolgozott, míg utóbbi a hazai irányvonalat követte. Ezen belül különváltak egymástól a váltómíves, a vásármíves és a szűrmíves szabók. Míg az első kettő vékonyabb, finomabb posztóval dolgozott, addig a harmadik a juh gyapjából készített, durva anyagú szűrből állított elő felsőruhákat.

A mesterség gyakorlóit különös módon a „kecske” gúnynévvel látta el a köznyelv. Erre a legelterjedtebb magyarázat az állat hátsó lábai és a szabók egyik legfontosabb munkaeszköze, az olló közötti hasonlóság. Nem kevésbé nyakatekert megközelítés még az olló csattogó hangjának és a kecske mekegésének kapcsolatba hozása. „1949 óta gyűröm ezt a szakmát, de soha nem gondoltam arra, hogy váltanom kéne.” – meséli Weiszmüller Bernát, férfiszabó. Az általános iskola elvégzése után gyenge testalkata miatt édesanyja tanácsolta neki, hogy szegődjön el egy rokon mesterhez az apró Baranya megyei faluba, Olasz községbe. Három évig tartott a hivatalos tanulóideje, ám ennek lejárta után is maradt segédként. Miután a kollektivizálással szétszórták a ma-

szekként dolgozókat, kénytelen volt egy ruhaipari vállalatnál munkát vállalni. 1984 óta viszont a saját lábán áll, vállalkozóként keresi kenyerét.

A hetvennyolc éves szakember nem konkrét határidők szerint teljesíti a megbízásokat, a kuncsaft azonban soha nem tér be hozzá hiába. „Ennél a foglalkozásnál nem nyolc óra a munkaidő. Ha megbízás van, meg kell csinálni, nem kapcsolhatom le a varrógépet délután négykor, és mehetek haza pihenni.” A megkeresések nem csak az idősebb korosztálytól érkeznek; a régi kliensek mellett alkalmanként fiatalok is betévednek az Ágoston téren található üzlethelyiségbe. „Legtöbbször különböző javítások miatt jönnek: igazítás, felvarrás, cipzárcsere, de néha komplett öltönyök elkészítésére is felkérnek.”

Ahogy azonban a külföldi konfekció egyre inkább teret nyer, folyamatosan csökken az emberek igénye az egyedi készítésű ruhadarabokra. Sorra nyílnak a különböző ruhaboltok, ahol tucatjával lehet megvásárolni az egyforma nadrágokat, pulóvereket. Ezzel egy időben pedig a szabóképzés szép lassan megszűnik. Alig néhány helyen oktatják még a mesterséget, és kereslet jobbára csupán varrónőkre van, rájuk is jellemzően színházaknál, ruhakölcsönzőkben, egyéni vállalkozásokban.

Weiszmüller Bernátnak is az utánpótlás hiányával kell szembenéznie: huszonnyolcadik éve vitt vállalkozását nincs kire hagynia. „Az egyik unokám tudott varrni, ám végül mégsem lett belőle szabó.” Ameddig módjában áll, dolgozni fog, de sajnos rajta kívül más már nem fogja kinyitni üzletének ajtaját.

62 PB 2012 februar_OK.indd 62

2012.02.28. 21:45:15

PB 2012 februar_OK.indd 63

2012.02.28. 21:45:16

ř $QGURLG RSHU£FLµV rendszer ř 03 NDPHUD 03 OHM£WV]µ ř :L)L %OXHWRRWK D*36 ř ([WUD V]¯QHV K£WODS ř IHK«U V]¯QEHQ LV elérhető ř *% RV PHPµULD n kártya a csomagban

S Sony Ericsson Xperia X8 X

9 990 Ft h 2 évre az Évfolyam tarifa ha Tudatos csomagot Tu választod vá

Legyen a net a zsebedben bárhol, bármikor!

Használd a Vodafone szupergyors hálózatát!

A készülékajánlat új előfizetés vásárlása esetén 2012. január 1-től visszavonásig, kétéves, határozott idejű szerződéssel és kétéves tarifahűséggel, illetve a készlet erejéig érvényes, az akcióban résztvevő felsőoktatási intézmény által kibocsátott és érvényesített diákigazolvánnyal. A Tudatos csomag 500 MB/hó adatforgalmat tartalmaz, amely adatforgalom felett nem számolunk fel túlforgalmazási díjat, viszont az adatforgalom sebességét csökkentjük. A 3G technológiával lefedett területeken a min. le- és feltöltési sebesség az ÁSZF 4.1. sz. mellékletében meghatározott érték (jelenleg 2100/800, illetve 150/40 kbit/s, a havidíjban foglalt adatforgalom túllépése után 128/128, 64/16 kbit/s), amelyet Vodafone az esetek 80%-ában garantál. A városra, házszámra lebontott lefedettségi térkép megtekinthető a www.vodafone.hu/lefedettseg weboldalon. A szerződéskötést megelőzően az Előfizető hitelképesség vizsgálaton esik át. A vizsgálat eredményének függvényében a Vodafone jogosult a szolgáltatás igénybevételét előleg vagy egyéb más biztosíték (pl. bankgarancia, kezesség stb.) adásához kötni. Amennyiben a határozott időtartam lejárta előtt min 30 nappal egyik fél sem kéri az előfizetői szerződés megszüntetését, úgy az, a határozott idő lejártával határozatlan idejűvé alakul. Ha a szerződés két éven belül megszűnik, illetve alacsonyabb havi díjra történő váltás esetén az előfizető kötbér megfizetésére köteles. A Vodafone a nyomdahibákért nem vállal felelősséget. A Vodafone fenntartja a jogot az árak és a díjak módosítására. A képeken látható fotók illusztrációk. További információk: www.vodafone.hu/evfolyam címen és a belföldön, hálózaton belül díjmentesen hívható 1270-es számon.

PB 2012 februar_OK.indd 64

2012.02.28. 21:45:17