Önreflexió
Casper csoport Az iskoláskor pedagógiája ELTE BGGYK – I.évfolyam
Az első órán az előző években készült portfóliókat lapozgatva ambivalens érzések, gondolatok fogalmazódtak meg bennem. A pozitív része az volt, hogy láttam, hogy ennek a kurzusnak kézzel fogható végterméke, eredménye lesz. Nem csak egy könyvből a vizsgára betanult szövegrész, hanem egy általam választott és megvizsgált téma feldolgozása. Ez nagyon megtetszett, kedvet kaptam hozzá. Azonban amikor a tanárnő a kezünkbe adta a portfóliók tartalmának listáját, kezdett bennem tudatosulni, hogy a mappába lefűzött papírok, irományok mögött mennyi munka állhat. Ekkor kezdtem el aggódni egy kicsit. Kérdések merültek fel bennem: vajon mi lesz az én témám? Milyenek lesznek a csoporttársaim? Együtt tudunk majd dolgozni? Hogy készítünk majd mi is ilyen igényes portfóliót? És még sok ehhez hasonló kérdéssel volt tele a fejem. Az óráról órára elkészítendő feladatokkal sokszor gyűlt meg a bajom. Jó volt új tanulási, szövegfeldolgozási technikákat kipróbálni, de a szakirodalom kiválasztásával mindig bajban voltam. Egyrészt azért, mert még nem tudtam a saját témámat, másrészt az elolvasandó szakirodalom meghatározott terjedelme miatt. A kettő eredménye az lett, hogy rendszerint több időt töltöttem az olvasmány kiválasztásával, mint magával a feldolgozással. Miután megalakultak a csoportok, néhány kérdőjel eltűnt a fejemből, és kezdett letisztulni a kurzus célja, a követelmények, a tennivalók félév végéig. Ugyan sikerült olyan csoporttémát választani, ami érdekelt, az egyéni témámon még jó ideig gondolkodnom kellett. A témám meghatározása, és a szakirodalmak gyűjtése során jöttem rá, hogy mennyire nehéz témát választottunk. Kevés volt a szakirodalom a témában, és amiket találtunk, valamennyiünknek megfelelt, de ugye arra is figyelnünk kellett, hogy ne legyen túl nagy az egyezés, ne legyen átfedés sem a szakirodalmainkban, sem a témánkban. Így elmondhatjuk, hogy egyikünknek sem volt egyszerű dolga. A csoportmunka elején aggasztott, hogy mégis hogy fogunk tudni együttműködni úgy, hogy nem is ismerjük egymást. De szerencsére mindenki nyitott volt, így hamar megtaláltuk a közös hangot, hiszen tudtuk, hogy ez elengedhetetlen ahhoz, hogy együtt tudjunk dolgozni. A csoportmunkából mindenki kivette a részét, igyekeztünk betartani a határidőket. A Facebooknak köszönhetően folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, megbeszéltük a munka során felmerülő kérdéseket. A virtuális megbeszélések mellett persze személyesen is összeültünk jó párszor.