• Szolidáris építészet szekció - építészet és társadalom
• Programok
• Absztraktok
-Dr. Tamás Anna Mária - Szolidáris építészet
-Dr. Kovács Éva- Építészet és Társadalom – Interdiszciplináris megközelítések, hatékonyabb válaszok
-Dányi Tibor Zoltán PhD - Társadalmi elköteleződés az egyetemi oktatásban
-Pelényi Margit - A szolidáris építészet kudarcai
-Dr. Zilahi Péter - Az időszegénység hatása az építészetben
-Kókai Noémi - Közösségi munka- és életterek a vidéki Magyarországon
-Csernák Janka - Social design folyamatok- kutatás és tervezés a gyakorlatban
-Varjú Kata -A kollaboráción alapuló design gazdasági és társadalmi hasznosulása a hátrányos helyzetű vidéki közösségekben
-Mikó Zsuzsanna Eszter - ARKKI Éítészeti iskola gyerekeknekkörnyezettudatosság, participációs tervezés és 21. századi kézségek finn módra
-Kőszeghy Flóra - Generálhat-e szolidaritást a mesterséges inteligencia az építészetben?
SZOLIDÁRIS ÉPÍTÉSZET SZEKCIÓÉPÍTÉSZET ÉS TÁRSADALOM
A konferencia célja, hogy a Pécsi Tudományegyetemen 2014 óta jelen lévő Szolidáris Építészet Kutatócsoport munkásságához kapcsolódó hazai kutatásokat és projekteket bemutassa, és ezek kapcsán az ország teljes területére, de koncentráltan a Dél-Dunántúli régióra vonatkozó szakmai párbeszédet generáljon.
Program
09.00-09.10– Kovács Éva (Pécsi Tudományegyetem, Szolidáris Építészet Kutatócsoport):
09.10-09.30– Dr. Tamás Anna Mária: A Szolidáris Építészet Kutatócsoport munkássága, célkitűzései, a szolidáris építészet jelentősége napjainkban
09.30-09.50– Dányi Tibor Zoltán (Pécsi Tudományegyetem, Szolidáris Építészet Kutatócsoport): Lakni
Kell_2016 óta
09.50-10.10– Pelényi Margit, Ybl díjas építész: A szociális építés kudarcai
10.10-10.30– Kérdések és válaszok
10.30-10.35– Technikai szünet
10.35-10.55– Zilahi Péter (Pécsi Tudományegyetem, Szolidáris Építészet Kutatócsoport): Az időszegénység hatása az építészetben
10-55-11.15– Kókai Noémi (Breuer Marcell Doktori Iskola): Közösségi munka- és életterek a vidéki Magyarországon
11.15-12.35– Csernák Janka (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Social Design Hub): Social design folyamatok- kutatás és tervezés a gyakorlatban
12.35-11.55– Kérdések és válaszok
11.55-12.10– Kávészünet
12.10-12.30– Varjú Kata (Breuer Marcell Doktori Iskola): A kollaboráción alapuló design gazdasági és társadalmi hasznosulása hátrányos helyzetű vidéki közösségekben
12.30-12.50– Mikó Zsuzsanna Eszter (Arkki) : Arkki építészeti iskola gyerekeknekkörnyezettudatosság, participációs tervezés és 21. századi készségek finn módra
12.50-13.10– Kőszeghy Flóra, Studio Kőszeghy: Generálhat-e szolidaritást a mesterséges inteligencia az építészetben?
13.10-13.40– Kérdések és válaszok
ABSZTRAKTOK
Dr habil Tamás Anna Mária DLA Építész, egyetemi docens PTE-MIK, Építész Intézet Kutatási területe: szolidáris építészet E-mail címe:tamas.anna@mik.pte.hu
SZOLIDÁRIS ÉPÍTÉSZET
Az elmúlt évtizedekben számos társadalmi és ökológiai szempontból megkerülhetetlen kérdés került az építészeti diskurzusok fókuszába, melyek egyre jobban befolyásolják szakmai és személyes szinten is hétköznapjainkat. A tudományos konszenzuson alapuló előrejelzések szerint ez a közeljövőben még erősebb tendenciát fog mutatni. Az építész társadalom egy jelentős része érzékenyen reagál a globális problémákra. Jól jelképezi ezt a Velencei Építészeti Biennálék vagy az UIA konferenciák utóbbi években meghirdetett tematikája.
A szolidáris építészet olyan tervezői szemléletmód és komplex rendszer, amely során az építészek kiemelt figyelmet fordítanak a természettel, a társadalommal, annak minden tagjával és az épített környezettel kapcsolatos, a korábbi gyakorlatban kevésbé hangsúlyozott és definiált kérdésekre. Az előadáson a szolidaritás fogalmának és tervezői gyakorlatának hazai megjelenéséről, a PTE-n működő Szolidáris Építészet Kutatócsoport közel egy évtizedes munkásságáról, ezirányú törekvéseiről lesz szó, kiemelt figyelmet fordítva a helyspecifikus törekvésekre.
A tervezői gyakorlatban és az oktatásban egyaránt fontos hangsúlyozni, hogy az építészeknek tudatában kell lenniük szakmai lehetőségeikkel, ha úgy tetszik hatalmukkal, és az ezzel járó lehetséges következményekkel, azonban nem várható el tőlük, hogy szakmai alapon oldjanak meg olyan globális problémákat, melyek messze túlmutatnak a szűk szakmai körön. Kétségtelenül egyelőre útkeresés zajlik a területen, és bár egyre több a pozitív példa, ez össztársadalmi szinten még nem számottevő. Számos gondolkodó veti fel annak a lehetőségét, hogy ha megtanuljuk és következetesen alkalmazzuk ezeket a módszereket, ennek kétségtelenül pozitív hatásai lesznek, ellenkező esetben azonban nagyon bizonytalan jövő elé nézünk. Valódi együttműködésen alapuló, transzdiszciplináris eszközök megtalálása és alkalmazása lehet az egyik megoldás. A szolidáris építészet ezt a nemes küldetést vállalja, elméleti és gyakorlati szinten keresi azokat az megoldásokat, amelyek minél inkább eleget tesznek a célkitűzéseknek.
Kulcsszavak: szolidáris építészet, szolidaritás, társadalmi egyenlőség, építészeti tervezés, építész oktatás
Dr. Kovács Éva habil, Ph.D PTE Műszaki és Informatikai Kar Kutatási területe: Társadalmasítás, kommunikációmenedzsment E-mail címe: kovacs.eva@mik.pte.hu
MEGKÖZELÍTÉSEK, HATÉKONYABB
VÁLASZOK
Mára az építészet, a társadalom és a fenntarthatóság kapcsolata kizárólag interdiszciplináris megközelítésben értelmezhető hatékonyan. A városok fejlődése szorosan összefonódik a környezeti, gazdasági, társadalmi és kulturális kihívásokkal, így integrált megközelítés szükséges a fenntartható városfejlesztéshez. Olyan stratégiai gondolkodásra van szükség, amelynek fontos építőkövei a tervezés, a végrehajtás és a monitoring. Ki kell emelni a változások gyors ütemét a technológia, gazdaság és politika terén, ami hatással van a társadalmi folyamatokra. A települések versenyképességének kulcsát a tudatos tervezés és a társadalmi támogatottság együttese jelenti.
A társadalmasítás vonatkozásában hangsúlyos az oktatás szerepe a változásokhoz való
alkalmazkodásban és a fenntartható fejlődés támogatásában. Az olyan 21. századi kompetenciák, - mint a problémamegoldás, a kritikai gondolkodás, a kreativitásfelértékelődnek. Az interaktív tanulás, a tapasztalatszerzés és a tudásmegosztás előtérbe kerül a folyamatos innováció biztosításához. Összességében a tudástranszfer folyamatos igénye a megújulás, ami egyrészt magába foglalja a munkaerőpiaci igényekhez való igazodást, másrészt a társadalmi jólét célkitűzését.
Pécsi Tudományegyetem Műszaki és informatikai Kar Kutatási területe: szolidáris építészet, lakhatás E-mail címe: danyi.tibor@mik.pte.hu
TÁRSADALMI ELKÖTELEZŐDÉS AZ EGYETEMI OKTATÁSBAN
A Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karán 2014-ben kezdett formálódni egy olyan közösség, amelynek tagjai nemcsak felismerték és elismerték az építészet társadalomban betöltött szerepének fontosságát, hanem a jövő építész generációinak oktatóiként elkötelezettek az iránt, hogy a Szolidáris Építészet a környezet formálásának alapvető eszköze legyen. Erről a közösségről ma már mint a Szolidáris Építészet Kutatócsoportról beszélhetünk, aminek egyik legfontosabb információ- és tudásátadást segítő rendezvényévé vált a Lakni Kell. A társadalmi felelősségvállalás jelentőségének tudatosítása és a környezeti és társadalmi problémák iránt érzékeny, azokra hatékonyan reagálni tudó generációk nevelése a felsőoktatási intézmények egyik fontos feladata.
Különösen egy olyan karon, mint a mienk, ahol az európai, dél-amerikai, afrikai, közel- és távolkeleti diákok közötti kulturális párbeszéd és interakció a nemzeten belül is létező befogadás, elfogadás és szolidaritás újabb dimenzióit tárja fel. A mozgalom fennállása óta megrendezett beszélgetések, workshopok, közösségi tervezési és építési programok nemcsak egyegy egyedi problémára jelentettek megoldást, hanem segítségükkel annyi kapcsolati tőke és tudás halmozódott fel, hogy képesek lehetünk új modellek kidolgozására, melyek segítenek megoldást találni olyan súlyos társadalmi problémára, mint a hajléktalanság.
Előadásomat nem tudományos kutatásokra alapozom, hanem az elmúlt harminc év tervezői gyakorlatának a szociális jellegű épületek tervezése terén szerzett tapasztalataimra. Arra kérdésre keresem a választ, hogy milyen okokra vezethető vissza hogy ezek az elképzelések sok esetben el sem jutottak a megvalósításig, vagy ha megvalósultak, viszonylag rövid időn belül megszűntek működni, vagy jól induló kezdeményezéseknek nem lett folytatása, és az így szerzett tapasztalatok és a megszerzett tudás voltaképpen semmivé vált. Tervezői praxisom alatt két területen szereztem tapasztalatokat, a szociális lakásépítés és hátrányos helyzetű gyerekek oktatási épületeinek tervezése terén. A szociális lakások tervezése helyileg Pécshez kötődik, közösségi és oktatási épületek tervezése baranyai hátrányos helyzetű aprófalvakhoz, illetve Miskolchoz és környékéhez, ahol az Ambedkár alapítványi iskolával sok éven át együttműködve próbáltuk megoldani az iskola elhelyezésének gondjait. Minden tervezési munka, vagy megépült épület egy-egy tanulságokban bővelkedő történet, amelyből kirajzolódik, hogy milyen társadalmi,
strukturális, pénzügyi, kulturális vagy szervezési okok vezettek kudarcokhoz.
Az egyes projekteket elkészítésének időrendjében ismertetem, amely alapján az a szomorú kép rajzolódik ki, hogy az eltelt 30 évben még a kezdeti, rendkívül alacsony színvonalhoz képest is, nemhogy fejlődés, de határozott hanyatlás következett be a szociális jellegű épületek építése terén. Ez lehet, hogy csupán személyes tapasztalat, de nem lehet nem észrevenni, hogy az elmúlt évek hatalmas pénzeket felemésztő presztízs-beruházásaihoz képest elenyésző összegekből mennyi mindent lehetett volna megoldani a szociális hátrányok felszámolása, az esélyegyenlőség javítása, a szegénység újratermelődésének megállítása érdekében.
Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Kar Kutatási területe: építészet
E-mail címe: zilahi.peter@mik.pte.hu
AZ IDŐSZEGÉNYSÉG HATÁSA
AZ ÉPÍTÉSZETBEN
Napjaink fejlett társadalmában összességében egy olyan luxusban élünk, amely mindent megenged számunkra. A fogyasztói fókuszú gondolkodás rengeteg tárgyat és eszközt ad a kezünkbe, azonban elvesz egy nagyon fontos elemet az életünkből: az időt. Az időszegénység korát éljük. Ez a jelenség végső soron pedig a tárgyi és környezeti minőségre is hatással van.
Az előadás egy esettanulmányon keresztül vizsgálja és mutatja be, hogy az időszegénység milyen hatással van a döntéshozatali módszertanra, miként gyűrűzhet ez tovább az épített környezetre. Ugyanakkor a bemutatott példa egyfajta lehetőséget is kínál, bemutatva egy lehetséges tervezői attitűdöt, mellyel lehetséges a fent bemutatott jelenség ellenpontozása.
Az esettanulmány egy tervezési és építési projektet mutat be. A feladat hátterét Pécs városa által meghirdetett közösségi költségvetésben elnyert, helyi civil szervezet ötlete adja. A civil szervezet lényegében családok összessége, akik egy városi, alul hasznosított zöldterületet fogadtak örökbe és
gondozzák, valamint a fenntartásra is jelentős energiát fektetnek. A közösségi költségvetésből egy fedett-nyitott pavilon építésre nyertek el forrást. A történet során a konvencionális megoldás és az egyedi, helyi építészeti hagyományokra is reagáló, szolidáris megoldás kontrasztját látjuk kirajzolódni.
Kulcsszavak: időszegénység, szociális építészet,közösségimegoldások,döntéshozatali módszertan
Kókai Noémi
Doktorandusz, építőművész DLA
Breuer Marcell Doktori Iskola
Kutatási területe: Vidéki közösségi hálózatok
E-mail címe: kokai.noemi@pte.hu
MAGYARORSZÁGON
A távmunka térnyerésével és a digitális techno lógiákhoz való hozzáférhetőség növekedésével a munkavállalók új generációja született meg, akiket digitális nomádoknak nevezünk, és akik a világon bárhonnan dolgozhatnak megfelelő internet-hozzáféréssel. Míg korábban a digitális nomádok inkább városi környezeteket részesítettek előnyben, az utóbbi időben, különösen a pandémia következtében, nő az érdeklődés a vidéki területek iránt is.
mint Csehország vagy Magyarország, ahol a közösségi munkavégzés még fejlődése elején áll. Ellentétben a terület vezető országaival, Magyarországon még nem ismerték fel a közösségi munkaterek potenciális szerepét a vidékfejlesztésben. Sok falurehabilitációs kezdeményezés van, de egyik sem vizsgálja a közösségi munkatereket, mint a vidékrevitalizáció katalizátorait.
A kutatás célja, egy közösségi munka- és élettér létrehozása a vidéki Magyarországon, mint irányadó megközelítés a közösségi munkavégzés formáló erejének szemléltetésére. A kutatás egy Baranya megyei falura összpontosít, mint lehetséges helyszín a közösségi munkaház számára.
A vidéki közösségi munka színtere eltérően alakul Európa-szerte. Bizonyos országok, mint például Németország, Svájc, Olaszország és Norvégia előrehaladottabbak a területen, ez a nemzeti programoknak és hálózatoknak tulajdonítható, szemben az olyan országokkal, A munkaterületek integrálása a kert életébe: szimbiózis a kert, a közösség és a munkaterületek között
Minden településnek más és más jellemzői vannak, ezért az erősségeik és gyengeségeik alapján sajátos megközelítésre van szükségük, hogy azokat a fejlesztési lehetőségek hatékonyan hasznosíthassák. A kutatás részletesen vizsgálja a régiót és a konkrét falut, figyelembe véve egyedi jellemzőiket és potenciális lehetőségeiket. Adaptációs megközelítéseket elemezve, egy alkalmas vidéki munkavégzési modell létrehozására törekszik.
Ezen eredmények alapján egy átfogó programterv és fejlesztési stratégia kerül kidolgozásra, amely bemutatja, hogyan lehet integrálni a digitális nomádokat a falu életébe, hogy hozzájáruljanak annak fejlődéséhez és vizsgálja a közösségi munkaterek vidéki közösségekre gyakorolt hatását, ha azokat nem csak elszigetelt munkahelyekként, hanem az élet új központjaiként kezeljük.
A pécsdevecseri digitális nomád központ leíró jellemzői
Az előadás rövid áttekintést ad a szociális tervezésről mint gyakorlatról, egy sor Magyarországon, különböző kiszolgáltatott társadalmi csoportokkal, kreatív eszközökkel végzett kutatási projekt segítségével. A MoholyNagy Művészeti Egyetem (MOME) Social Design Hubjában végzett kutatás eredményei arra mutatnak rá, hogy bizonyos kreatív és design alapú gyakorlatok képesek javítani a hátrányos helyzetű csoportok életét.
Ahhoz hogy megértsük, a design hogyan járulhat hozzá a közösségek megerősítéséhez, szükséges a célközösség akadályait kontextualizálnunk, melynek érdekében az interszekcionális szemléletet alkalmazunk. Ez a szemlélet, bár a kritikai feminizmus terüetéről eredeztethető (Crenshaw, 1989), széles körben alkalmazható különböző hátrányos helyzetű csoportok esetében a megfelelő módszertani megközelítés meghatározására. A részvételiség hatékonyságát Arnstein ‘Képessé tétel- létra’ (Empowerment ladder; Arnstein, 1969) modelljén keresztül tekinti át a bevonás különböző fázisait, és annak szempontrendszerét, hogy miként választhatjuk meg a bevonás módját a résztvevő csoportok speciális sajátosságait figyelembe véve.
Az előadás során gyakorlati példákon keresztül tekintjük át a társadali fókuszú tervezői folyamatok (social design) kutatási és tervezési fázisait, különös tekintettel az alkalmazott kutatási
eszközök alkalmazására és hatékonyságára.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálattal közösen vezetett ‘Jelenlét mezői’, a hátrányos helyzetű lányokra fókuszáló ‘FRUSKA módszer’, és a gyerekek városi mobilitására fókuszáló kutatások ismertetése során az alkalmazott eszközök és eredmények mellett kitérünk a kihívásokra és kudarcokra is, melyek folyamatosan informálják a kutatás folyamatát, egyben rámutatva a megfelelő hatsákövetési eszköztárak alkalmazására is.
A bemutatott esettanulmányok példáin keresztül olyan kulcsfogalmak kerülnek kidomborításra, mint az ágencia, a közös felelősségérzet, a kölcsönös tudásmegosztás és a közösségi döntéshozatal. A social design, mint inherensen interdiszciplináris tervezői és alkotói gyakorlat speciális attitűdöt igényel nem csak a folyamatban részt vevő tervezőtől, hanem minden aktortól, társadalmi helyzettől függően, mely attitűdöt az empátia, kölcsönös figyelem és tanulás, illetve a demokratikus döntéshozatal folyamat jellemez.
Az előadás a hátrányos helyzetű közösségek körében alkalmazott részvételi módszerek kritikai vizsgálatával zárul (Thorpe-Gamman, 2011; Kimbell, 2021) árnyalt ajánlást adva a közösségi részvétel megfelelő és előnyös szintjének kialakítására és alkalmazására.
Kulcsszavak: social design, hátrányos helyzetű közösségek, részvételi módszerek, kreativitás-alapú módszerek, gyakorlati kutatás
Varjú Kata
Doktorandusz, Építészmérnöki PhD
Breuer Marcell Doktori Iskola, Pécsi Tudományegyetem Műszaki és
Informatikai Kar
Kutatási területe: A hátrányos helyzetű vidéki települések fenntartható fejlesztésének korlátjai és lehetőségei E-mail címe: varjukata21@gmail.com
A
TÁRSADALMI HASZNOSULÁSA A HÁTRÁNYOS
HELYZETŰ VIDÉKI
KÖZÖSSÉGEKBEN
A vidéki területek fenntartható (gazdasági) fejlesztésére vonatkozó irányelvek meghatározása és fejlesztése gyakran tárgyalt szakirodalmi tématerület, azonban a hátrányos helyzetű vidéki települések kontextusában ezen nagyvonalú metodikák adaptálása akadályokba ütközik. Jelen kutatás a hátrányos helyzetű vidéki települések gazdaságfejlesztési lehetőségeit vizsgálta 24 dél-dunántúli település bevonásával. A kutatás során a térségre jellemző szocioökonómiai adottságok viszonyrendszere a fenntartható fejlődési célokkal összevetve került kifejtésre, mely alapján meghatározásra kerültek a gazdasági fejlődést potenciálisan befolyásoló és korlátozó tényezők. Az első fázis során kapott eredményekre támaszkodva a kutatás második szakaszában egy gazdaságfejlesztési célú, együttműködésen alapuló, hosszú távú kísérleti projekt valósult meg, amely a helyi tradicionális kézműves technológiákon és kortárs formatervezésen alapuló termékfejlesztést
foglalt magába. A tesztelési fázis során az újonnan létrejött termék gazdasági többletértéke az SRoI (Social Return on Investment) analízis segítségével került meghatározásra. A közvetett gazdasági és társadalmi haszon különböző lehetséges fejlesztési szcenáriók mentén került összegzésre. Végezetül, a folyamat metodikai leírásával az adaptáció lehetőségeinek vizsgálata valósult meg a fenntartható fejlődés direktíváinak figyelembevételével, beleértve a településfejlesztési és az épített környezetre vonatkozó szempontokat.
PARTICIPÁCIÓS TERVEZÉS ÉS 21. SZÁZADI KÉSZSÉGEK FINN MÓDRA
2023 márciusában indult Magyarországon az Arkki építészeti iskola, mely jelenleg Budapesten 5-17 éves gyermekek és fiatalok számára biztosít készségfejlesztő és kreatív oktatást. Az Arkki a világ vezető építészeti iskolája, melyet 1993-ban alapítottak Finnországban, jelenleg 10 országban működik.
Az Arkki építészeti projekteken keresztül, STEAM pedagógiai módszerrel foglalkozik gyerekek kreatív oktatásával. A foglalkozásvezetők végzett építészek, akik a finn Arkki pedagógiát elsajátítva facilitációs módszerekkel segítenek a gyerekeknek az ötleteik megvalósításában. A hosszú távú kurzusok és a workshop jellegű foglalkozások célja nem az, hogy a gyerekekből építészeket neveljünk, hanem, hogy olyan 21. századi képességekhez segítsük őket hozzá, amelyeket bármilyen munkában használni tudnak majd és tudatos, a környezetére figyelő és azt értő felnőttekké váljanak.
A délutáni kurzusokon kívül az Arrki számos workshopon, nemzetközi projektben, táborban és kutatásban foglalkozik participációs tervezéssel gyerekek bevonásával.
A Várostervező táborban például a gyerekek a várostervezés alapjaival ismerkedhetnek meg. Arra keressük a választ, hogy milyen egy élhető, okos és gyerekbarát város. A gyerekek gyakorolhatják, hogyan fejezzék ki és védjék meg saját álláspontjukat miközben együttműködnek és együtt éreznek másokkal és végeredményként egy csapatként létrehozzák a városuk tervrajzát.
Megvizsgáljuk és megbeszéljük a saját városi környezetünk sajátosságait, majd új lehetőségeket és nézőpontokat is feltárunk. A várostervezés összetettsége remek lehetőség arra, hogy a gyerekek különböző kulturálisés társadalmi csoportok szükségleteiről gondolkozzanak és gyakorolják a kritikus gondolkodást, valamint a komplex probléma megoldó képességet.
Vietnámban az első ilyen tábort 2018-ban tartották finn kollégák mentorálásával, és októberben megnyerték az Unicef “Children Innovate: Smart and Child Friendly Cities” kiállítás első díját a Saigon Innovációs Héten.
Az előző évben Budapest 150 éves évfordulója alkalmából négy egész napos „Szabd át a várost!” workshopon a városi szövettel foglalkoztunk.
A workshop célja az volt, hogy a gyerekek kapjanak egy kis ízelítőt a városrész történeti rétegeiből és megismerkedjenek az 1:500-as léptékkel, a budapesti háztömbök arányival. Mindenkiből kis várostervező válhatott, aki izgalmas és érdekes műhelymunka során alakíthatja környezetét. Az előadásból az is kiderül, vajon milyen gondolatai vannak Budapesten a 6-15 éves korosztálynak az élhetőbb városi környezetről.
Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Doktori Iskola doktorjelölt
Kutatási terület: Digitalizáció és építészet
Kutatási téma: A lépték relativizálódása a virtuális és a valós tér kölcsönhatása által E-mail címe: flora.koszeghy@gmail.com
GENERÁLHAT-E SZOLIDARITÁST A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA AZ ÉPÍTÉSZETBEN?
A generálás szó a mesterséges intelligenciával kapcsolatos új szókészlet egyik alapvető eleme. Egy szó etimológiai vizsgálata segíthet a kifejezés mögött húzódó mechanizmusok feltárásában. A generálás az alkotói folyamatok közvetett jellegét fejezi ki, amely számunkra meghatározó jelentőséggel bír. Az előadás éppen ezért a generálás által kifejezett embertől történő eltávolodással foglalkozik, azon keresztül pedig a kor sajátos elidegenítő mechanizmusait emeli ki. Ebben fontos szerepet játszik a modernizmus kritikája, valamint a pozitivista szemlélettel szemben megjelenő elméletek jelentősége korunkban. A tudomány által irányítható világ képével szemben a kontroll elengedésének lehetősége, illetve az alkalmazkodás új formáinak megjelenése is fontos kérdéseket vet fel. Az előadás során bemutatásra kerülő meglévő, illetve fejlesztés alatt álló alkalmazások előrevetítik az építészek előtt álló feladatok sorát. A tervezésben a kreativitás és a szerzőség kérdésén túl az operatív munkakörök megváltozása játszik fontos szerepet. Mindezek mellett azonban a tervezők szakmai felelősségének kérdését már a megélhetéssel kapcsolatban felmerülő kérdések mentén érdemes vizsgálni. Ebben fontos szerepe van a szolidaritásnak, amely nemcsak a kollegiális elveket jelenti, hanem a társadalom egészét érintő változásokkal szemben tanúsított magatartást is. Ahhoz, hogy láthassuk, miként alakulhat a jövőben az építészet, érdemes a közelmúlt változásait megfigyelni.
A tervező szoftverek utóbbi évtizedekben tapasztalt hatásaiból kiindulva tudunk a jövőt illetően jóslatokat megfogalmazni, miközben az elkövetett hibákból tanulhatunk is. Az előadás éppen ezért a gyakorlati felhasználás lehetőségein túl az építészek morális felelősségével foglalkozik, amelynek része a közös szakmai irányelvek megfogalmazása, betartása, valamint a megélhetést érintő kérdések szem előtt tartása. A szerzői jogokat illetően érdemes a szerzőség eredetét megvizsgálni, valamint a hozzá kötődő elméleti megközelítéseket is új perspektívából szemlélni. Az eredetiség lehetősége, valamint a kollázsszerű építészet szerepének kialakulása korunkban nem csupán stiláris, hanem szemléletbeli kérdéseket vet fel. Ahhoz, hogy ezekre válaszolni tudjunk érdemes a tervezők szerepét is új szempontok szerint értelmezni, és a jövőt illetően a társadalom egészét érintő hasznosság mentén elhelyezni. Ez nem a design végét jelenti, hanem éppen egy új alkotói szemlélet kezdetét.
Kulcsszavak: Mesterséges intelligencia, technológia, alkalmazkodás, szolidaritás, fejlődés
