Bors község időszakosan megjelenő lapja - 23. szám
Tartalom: Karácsony - IX. Borsi Káposztafesztivál - In memoriam Lőrincz Lajos - Márton napi ludasbál Nagyszántón - Agrolympics 2015 Luxemburg - Humanitárius Betlehemes játékok - Diáktanács - Sakk és malom verseny - Mikulás községünkben - Nyíregyházi vendégek Kisszántón - Négyszeres ünnep Borson - Holland lányok vendégségben községünkben - Advent
2015. szept. okt. nov. dec.
Karácsony a szeretet ünnepe
A megújult borsi iskola nagy aulája remek hely a közös ünneplésre. A pedagógusok és a tanulók ezzel a fotóval kívánnak Áldott Karácsonyt és Boldog Új Évet !
Karácsony a szeretet ünnepe. Már megint eltelt egy év… nyakunkon az ünnep… rengeteg dolgot kell még elintézni, beszerezni… remélem, mindenki örül majd az ajándéknak… Ilyen s ehhez hasonló gondolatok járnak a fejünkbe karácsony közeledtével és sokszor elfeledkezünk az ünnep igazi értékéről. De talán még sem! Hiszem, hogy amikor arról beszélünk, hogy ez az ünnep a szeretet ünnepe, akkor igenis tudjuk azt, hogy Isten úgy fejezte ki legnagyobb szeretetét, hogy elküldte Jézust közénk. Minden miattunk, értünk történt. De nézzük csak meg, írásom elején felsorolt, - mindenki által jól ismert – mondatok, mit is jelenthetnek akkor, ha pozitív tartalommal ruházzuk fel. „ Már megint eltelt egy év…” Igen, közeledik az évvége, ilyenkor mindenki kicsit visszatekint: jó, hogy együtt vagyunk, sok minden van a hátunk mögött, volt erőnk elfogadni a rosszat és örülni a jónak.
„Nyakunkon az ünnep” – micsoda öröm, hogy ismét van egy alkalom, ami kiszakíthat bennünket a hétköznapok szürkeségéből. Nemcsak ruhánkat cseréljük le ilyenkor, de kicsit lelkünk is, szívünk is feltöltődik. „Rengeteg dolgot kell még elintézni, beszerezni” – hát igen, van még tenni való, de azt hiszem, amikor szeretteinkért tevékenykedünk nem fáradság az. Megteszem, mert szeretem őt, őket! Öröm, hogy van, vannak! „Remélem, mindenki örül majd az ajándéknak” – hiszem, hogy mindenki fog! Mert micsoda öröm kapni! Persze, mondhatják most: és mi van a gyerekekkel, akik nagyon drága játékokra, telefonokra s egyebekre vágytak, de nem kapták meg… Majd ők is megértik, az ünnep, nem a drága ajándéktól lesz igazi. Ha jó példával járunk előttük, a gyerekek azt tartják fontosnak, amit mi is. Azt hiszem néha épp velünk, felnőttekkel van a baj. Mert mi írjuk ki a közösségi oldalunkra, hogy az ünnep már nem olyan számunkra, mint régen… Ne felejtsük el sose: az ünnep a szeretet!
Karácsony pedig a legcsodálatosabb ünnep a keresztény ember számára. A legnagyobb vigasztalás, a legnagyobb hit, remény és szeretet, amit bizony fel se tudunk igazán fogni. Egy olyan biztos pont ez, amit nem rejthet el a világ összes csillogása sem. De mi mégis sokszor vakok és gyarlók vagyunk és az ünnepi hangulatban elfelejtjük az ünnep valódi értelmét. Bizony, a mi szemünket olykor eltakarja az üres csillogás. Ezért azt kívánom minden embernek, hogy a karácsony ne csak egy pillanat legyen az életükben. Jézus születése, s ennek az örömhírnek az üzenete minden nap velük legyen. Próbáljanak, próbáljunk meg úgy élni, hogy a csillogás, ami minket körül vesz, az az Ő szeretete legyen, s engedjünk másokat is közel e fényességhez. Áldott, békés karácsonyt kívánok!
„Ne a hóban, csillagokban, / Ne ünnepi foszlós kalácson, Ne díszített fákon, hanem / A szívekben legyen karácsony!”
- Szilágyi Domokos
Örömökben gazdag, áldott, békés karácsonyt és sikerekkel teli boldog új esztendőt kívánunk Bors község minden lakosának! Bátori Géza polgármester és a helyi Tanács.
Színes hírkavalkád
2
IX. Borsi Káposztafesztivál
Nemcsak hagyománya, hanem nagy sikere is van a Borsi Káposztafesztiválnak. Mi sem bizonyítja ezt, jobban, mint hogy idén már kilencedik alkalommal rendezték meg. Mint minden évben, idén is sokan várják, várjuk ezt az eseményt, s nemcsak azért mert olyan finom töltött káposztát lehet itt enni, hanem mert remek hangulata van. Bár idén a korán érkező szeptemberi hidegtől kicsit megijedtünk, de a sportpályán tekergőző finom illatok mégiscsak meggyőztek bennünket. A káposztafesztivált Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő és Bátori Géza Bors község polgármestere nyitotta meg, kiemelve, hogy mennyire fontos közösségformáló szerepe van ennek az immár kilenc éve hagyományt teremtő eseménynek. Ezután, dél körül elrajtolt a főzőverseny, amelyen a községben működő állami, civil és egyházi szervezetek vettek részt. Mindenki nagy lelkesedéssel látott neki a munkához. S míg főttek a káposzták zajlott a „fesztivál élet”. A biharszentjánosi Szentjánosbogár Gyermek néptánccsoport szórakoztatta a gyülekező közönséget, majd mellényszépségverseny következett. Volt ott minden, régi és új mellény, nagymamától, nagytatától örökölt, hímzett és kötött, na és persze a modern füss mellény is, ami persze nem nyert, de legalább meleg volt. (legelső fotó) A Pusztai Farkasok Íjászegyesület bemutatója is nagy népszerűségnek örvendett, hisz ma már kuriózumnak számít ez a műfaj. Pedig hajdanán őseinkről az a hír járta, hogy: „A magyarok nyilaitól, ments
meg Uram.” Ma már persze békésebb nemzet vagyunk, vagy talán csak az eszközeink változtak… Az viszont biztos, hogy kevesen vagyunk, akik olyan ügyesen bánnak az íjjakkal, mint az említett egyesület tagjai. A fesztivál legjobban várt programja minden bizonnyal a főzőcsapatok bemutatkozása volt, hiszen nagyon sokan összegyűltek ekkora már a borsi sportpályán. Minden csapat bemutatta szépen feldíszített standját, majd előadták a kötelező szavakat is tartalmazó verseiket, még az üstök fedelét is megemelték a zsűri előtt, így remélve minél magasabb pontszámot. De pont járt az öltözetért is, s a teljesség igénye nélkül említenék néhányat. Például láthattunk román-magyar népviseletbe öltözött csapatot, de voltak, akik aggastyán jelmezt öltöttek, vagy éppen az elmúlt 1000 év egy-egy korának ruháit húzták magukra, sőt a Galagonya Gyermeknéptánc csoport ős emberei is megelevenedtek. Nagyon ötletes volt a foci csapatot és nekik szurkoló pom-pom lányokat megjelenítő tanári kar, és a kicsi minionnak öltözött óvodások csapata. Míg a zsűri félre vonult kóstolni és pontszámaikat egyesíteni, addig Szőcs Lőrinc és zenekara szabadtéri nótázásba kezdett és természetesen akadt „segítője”, hisz „sírva vigad a magyar” és bizony sírt, sírt az a hegedű és zengett a sok nóta. Majd megszületett a döntés, több kategóriában hirdettek nyertest: a legkülönlegesebb egyenruha a Silver Pro Bors Idősek Ottho-
na, a leghagyományosabb ízvilág nagyszántói református Nőszövetség, a legmodernebb ízvilág Egykori Iskolámért Alapítvány és Leader Akciócsoport, a legszebb dekoráció Tamási Áron Mezőgazdasági és Ipari Szakképző Iskola, a leghumorosabb bemutatkozás Borsszem Óvoda, a legfinomabb káposztás étel Nagyszántói RMDSZ, a szervezők különdíját a borsi református Nőszövetség vehette át. A Vándorkötény díj nyertese pedig a Nagyszántói RMDSZ csapata lett. A borsi Galagonya Gyermek néptánccsoport előadása következett, akik most is nagyon ügyesek voltak. Tompetit és Barátait már sok gyerek nagyon várta, s nemcsak nekik, de szüleiknek is mosolyt csalt az arcukra a show. Érdekes hangszerek szólaltak meg és színes jelmezek tették igazán kellemessé ezt az előadást, ahol sokszor a gyerekeket is bevonták a táncba, énekbe. A kolozsvári Operettisimo-val folytatódott a rendezvény, akik nevükből is adódóan operett slágereket adtak elő. S bár az időjárás nem kedvezett – egyre hidegebb lett – a hangulat csak fokozódott, amikor is számos ismert slágernél együtt énekelt a közönség a művészekkel. Az egész napos rendezvény utolsó fellépője a sokak által kedvelt Stand-up Comedy ismert sztárja Felméri Péter volt, aki az egésznap porondmestere is volt egyben. Elmondhatom, hogy kitűnő hangulatot teremtett, hasunkat fogtuk a nevetéstől és sokáig emlegettük előadását. Csiger Krisztina
Kiadja a Borsi Polgármesteri Hivatal - Szerkesztőség: Bors Nr. 200. email: borsifigyelo@gmail.com #Felelős kiadó: Bátori Géza, #Főszerkesztő: Csiger Krisztina, #Tördelés, design: Major Zsigmond #Cikkek: Csiger Krisztina, Tóth Zsigmond, Krizsán Tünde. A régebbi lapszámok online is megtekinthetőek internetes honlapunkon: www.primariabors.ro
Színes hírkavalkád
3
In memoriam Lőrincz Lajos (1955-2015)
„A mélybe csak tested merült el, csak ő tűnt el a föld alatt, de lényed lényege ezer felé szóródva is köztünk maradt.” (Keszei István)
Megdöbbenve kaptuk a hírt: meghalt Lali bácsi. Bors község alpolgármestere, Lőrincz Lajos egy hűvös novemberi hajnalon visszaadta lelkét teremtőjének. Nem búcsúzott, már nem volt ideje. Úgy távozott, ahogy élt: csendben, méltóságteljesen. Gyerekkorom óta ismerem, ismertem, ezért is a közeli megszólítás. Ő olyan ember volt, akit mindenki tisztelhetett, szerethetett. Természetesen elsősorban családjának jelent mélységes fájdalmat az elvesztése. Szülőhelye iránti elfogult rajongás jellemezte. Tizenöt évnyi munkálkodása alatt egy célja volt, megtenni mindent szülőfalujáért. Alapköve és támasza volt egyházának. De biztonságot jelentő férj és apa volt, aki szeretett feleségét maga mellett tudva ápolta családi, baráti kapcsolatait. Igazi példa volt fiainak, akikről mindig mélységes szeretettel és ragaszkodással beszélt.
Titulusa nem tette őt másmilyenné, mindig is megmaradt ugyanannak az EMBERNEK. Ezért is szerették őt olyan sokan. Tisztelték, becsülték nyugalmát, kitartását, alázatát munkájával szemben. Kedves, barátságos és mosolygós volt, aki ugyanúgy szót értett egy miniszterrel, mint bármelyik falubelijével. Szeretett, család, elkötelezett hivatástudat és a Bors községbeliek tisztelete vette körül. Kitartásában, szorgalmában példaértékű volt. Hitte, hogy szebbé és élhetőbbé teheti a falut, ahol született. Igyekezete, tenni akarása soha el nem fogyott. Hiányát nem pótolja semmi sem! Nekünk pedig nem maradt más, csak hogy emlékedet őrizzük és hogy tovább vigyük azt az értéket, melyet útjelzőül hátra hagytál! Nyugodj békében Lali bácsi!
Márton napi ludasbál Nagyszántón „Ha lúd, legyen kövér” – gondolta az a nagyszántói baráti társaság, akik a Márton naphoz kapcsolódóan külsőségekben és az est programjaiban is a „libahangulat” megteremtésére törekedve szervezték és alakították immár második alkalommal a ludasbált.
Immár második alkalommal szervezte meg az elmúlt hétvégén, 2015 november 14-én, szombaton este a Márton napjához kötődő ludasbált, a nagyszántói baráti társaság, akik minden rendezvényen ott vannak, fiatalokat felülmúló lendülettel és elszántsággal szerveznek, rendeznek és arra törekednek, hogy átmentség a régi hagyományokat a mai fiatalok számára, ilyen volt ez a mai napi is, hiszen még néhány évtizeddel ezelőtt Nagyszántón ritka volt az a „porta”, ahol ne lett volna liba. Az eseményhez illően díszítették fel a kultúrházat Ludas Matyi bábujával a színpad mellett, minden tányérnál fehér papírból kivágott és kiszínezett liba, az asztalok végénél kialakított táncparkettel, ezek még jobban fokozták azt az érzést, hogy most tényleg egy libabál részesei vagyunk. A jó hangulatot fokozta az a bohózat, amelyet a nagyszántói tiszteletes asszony Szatmári Gergely Kinga Henrietta közreműködésével és vezetésével mutatott be a mindig jókedéjű baráti társaság. Közeledvén a Férfiak Világnapjához (nov. 19) ezzel a bohózattal fejtették ki a férfi hét fejlődési stílusát italban. A jelenlévőknek tetszett az előadás, látszott mindenki jó szórakozik, és elsősorban magukra ismerhettek a férfiak, így a férfiak önmaguk felismerése célba ért. Amíg az alkalmi színészek készülődtek a tiszteletes asszonytól, megtudtunk néhány fontos adatot Szent Mártonról, aki a magyarországi Szombathelyen született 316-ban római katonatiszt fiaként, apját követve először belépett a hadseregbe, majd megtérése után misszionárius lett. Püspökké 371ben választották. 397-ben halt meg Candens-ben Franciaországban. Amikor őt az emberek püspöknek akarták megválasztani, akkor búvóhelyet keresett magának és a libaólba bújt. A libák gágogása árulta el őt. Innen a „Márton lúdja” elnevezés. Ő volt a katonák, utazók, foglyok, rabok, parasztok,
pásztorok pártfogója, patrónusa. Márton napjához több néphagyomány is fűződik, elmondta: Szent Mártont „az újbor bírájának” is tartják, mivel ekkorra érik meg általában annyira az újbor, hogy érdemes legyen megkóstolni, úgy tartották, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. Ilyenkor már le lehet vágni a tömött libát. „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” – tartották. A liba csontjából az időjárásra jósoltak: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi időből is jósoltak: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Egy kalendáriumi regula szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” Este nyolc órára meghirdetett vacsorára mind a 134 vendég elfoglalta helyét, a szervezők elmondása szerint a jegyek már szeptember elején elfogytak. Már az est kezdetén jó hangulatot teremtett kiváló minőségi zenéjével a Happy End zenekar Veres László vezetésével, akik reggelig húzták a talpalávalót, ehhez társult a nélkülözhetetlen finom vacsora. A menü nem is lehetett más, mint libahús leves, ludas kása, töltött libanyak, libahús krumplipürével hozzá cékla és vegyes saláta majd finom házi sütemény. Az ünnepséget beárnyékolta egy rendkívüli és megrázó esemény, Lőrincz Lajos Bors község volt alpolgármestere visszaadta lelkét Teremtőjének, akit szerdán kísértek végső nyughelyére a biharszentjánosi református temetőbe, Szatmári Gergely Elemér nagyszántói lelkipásztor megemlékező szavait követően a jelenlévők egyperces néma csenddel adóztak a mindig jókedvű, népszerű elöljáró emlékének. Amíg a vendégek a finom vacsorát fogyasztották szórakoztatásukról az MM Pódium két kiválósága Molnár Júlia és Meleg Attila színművészek, gondoskodtak operettek örökzöld slágerek, magyar
nóták és csárdás egyveleggel, amelyeket a jelenlévők együtt énekeltek az előadókkal. Már jól benne voltunk a vasárnapban, amikor előkerült egy fonott kosár a tombola jegyekkel. A nagyszántói mulatságokon megszokott a tombola, így volt ez ma is több tíz nyeremény talált gazdára. A harmadik díj egy hatalmas torta volt és Máthé Ferencz István nyerte meg, a második díjat, amely egy élő némakacsa volt Nagy Kinga tudhatta magáénak, a tombolasorsolás főnyereménye mi más is lehetett volna, mint egy szép gúnár. A főnyereményt, így a piros masnis gúnárt Győrfi Istvánné, Éva vihette haza, aki elmondása szerint egy ideig biztos nagy becsben fogják tartani. A Nagyszántói Baráti Társaság tagjaival a kultúrház konyhájában beszélgettünk hajnaltájt, örömmel újságolták bár fáradtak, hiszen egész héten készülődtek a mai estre, azért boldogok, mert látták, hogy mindenki jól érezte magát, talán azért is kérték sokan, hogy felkerüljenek a jövő évi farsangibál vendéglistájára. Megtudtuk, hogy a finom ételekhez huszonöt libát használtak fel a huszonhatodik a tombolafődíj volt. Miközben beszélgettünk egy biharszentjánosi nagyon kedves hölgy egy-egy csokor virággal, jutalmazta meg a mindig fiatalos baráti társaság nő tagjait. A Dani Éva, Dani Lajos, Krecz Sándor, Gál Tibor, Gál Berta, Vasadi Béla, Vasadi Klári, Kerekes Margit, Kerekes István, Zétényi Olga, Kis Éva, Varga Imre, Szappanos Viola, Ádám Elek és nem utolsósorban Szatmári Gergely Kinga Henrietta tiszteletes asszony alkotta baráti társaság köszönetet mond a Borsi Polgármesteri Hivatalnak, akik nemcsak anyagilag de erkölcsileg is támogatták őket, de minden olyan személyt illessen köszönet, aki bármiben segítette a csapatot a mai est megszervezésében. Tóth Zsigmond
4
Községünk fiai a luxemburgi Agrolympics-en Az Europea International szervezet a nyár elejen hívta meg a borsi „Tamási Áron” Mezőgazdasági és Ipari Szakképző Iskolát, a Luxemburgban megrendezésre kerülő Agrolympics 2015 nemzetközi mezőgazdasági versenyre. A XI osztályból választottuk ki azokat a diákokat, akik gyakorlaton ügyesek. Így kerűlt a csapatba Ötvös Sándor, Tóth Attila és Karnyaczki Mihály akik mindhárman a községben élnek, valamint Tóth Máté, Szentjobbról. Tanév kezdetével elkezdődött a felkészülés. Mivel a verseny elsősorban a gyakorlati tudásról, technikai rátermettségről szól , az iskola pedig nem rendelkezik mezőgazdasagi gépekkel segítséget kértünk és kaptunk is. Ezúton ragadom meg az alkalmat, hogy megköszönjem lehetőséget a Borsi Polgármesteri Hívatalnak, hogy gyakorlhattak a fiúk, konkrétan pedig Burai Imre és Kiss Sándornak, akik türelmesen tanítgatták a diákokat a gépek kezelésére. De köszönettel tartozunk a szentjánosi Kakócz testvéreknek, akik szintén nagyon készségesek voltak. Vagy például a motor szerelés fortélyait a Wiraxnál gyakorolhatták Tóth Laci segítségével. Luxembourgba eljutni nagyon nagy dolog egy vidéki gyereknek, de még jómagam, mint felkészítő és
kisérő tanárnak is nagy kihívás, elvégre gyakorlati tudásunkat akartuk összemérni olyan európai országok diákjaival, mint Németország, Ausztria, Hollandia. A helyszínre, Ettelbrückbe érve aztán igazi európai, kedves fogadtatásban volt részünk. A főszervező egy dologra kért minket, hogy fogjuk ezt fel tapasztalat szerzésnek, egy csodajó játéknak, ahol együtt versenyez a spanyol diák a svéd vagy az erdélyi gyerekkel és ilyenkor kiderül, hogy bár az lehet, hogy egymás nyelvét nem beszélik, de nagyon megértik a másikat és végsősoron ugyanolyan pattanásos nagykamaszok mindannyian attól függetlenül, hogy Európa melyik sarkán élnek. A verseny November 6-7.-én zajlott. A 18 feladatot Ettelbrück város sportcsarnokában illetve annak udvarán hajtották végre a csapatok egymással párhuzamosan. (minden csapat más feladatot egyazon időben). Általában 15 perc volt adott egy feladatra, így nemcsak a többi csapattal, de a másodpercekkel is komoly küzdelem folyt. A feladatok igen változatosak voltak, a műtrágya mennyiség kiszámításától vetőgép beállítás, vagy traktor kerékcserén át, de például tolatni kellett 9,9 méter hosszú utánfutóval is. Mind fizikai erőn-
létre, mind állóképességre szükség volt és persze nem utolsó sorban csapatmunkára. A szervezők természetesen a legmodernebb eszközök és gépek egész sorát szerezték be a versenyre és itt érződött igazán a mi hátrányunk a más országbeli, felszerelt iskolákból érkezett diákokkal szemben. A kerek bála rakodásra használt gépet a mi diákjaink soha nem is láttak még, nemhogy élesben használják. De az órát indították és a fiúknak mindent meg kellett próbálniuk. És ők helytálltak. , becsülettel. Felnőttként én talán még náluk is jobban izgultam végig a versenyt. Nem végeztünk az élmezőnyben, de sokáig vezettünk Dánia , Anglia és Spanyolország csapata előtt. A modern gépes feladatoknál aztán élesebbé vált a tehnikai hátrányunk, de még így is elmondhatjuk, hogy Európa legjobb 20 csapata között végeztünk és megelőztük a spanyolokat. Ügyesek voltatok, ügyesek voltunk! Köszönet mindenkinek, aki bármilyen módon hozzásegítette a csapatot, hogy ott lehessünk. Krizsán Tünde - kertészmérnök, szaktanár
Humanitárius Betlehemes Játékok
A borsi Tamási Áron Mezőgazdasági és Ipari Szakképző Iskola, V. és VI. osztálya részt vesz a Székely kapuk – Zöld kapuk elnevezésű Nemzetközi Ökocivilizációs Játékok pályázatán, melynek idei mottója „Csillagozni készülünk király udvarába”. A feladatuk, pedig, hogy Betlehemes Játékokat mutassanak be szociális, kulturális vagy esetleg kereskedelmi helyeken is. A betlehemezés a karácsonyhoz kötődő magyar népszokás, amely több szereplős dramatikus játék, a legnépszerűbb karácsonyi pásztorjáték. Előadásuk egy 30 perces derűs, népies játék, amelyben egyszerre van jelen a komoly tartalom, az ízes humor és a szívhez szóló dallamok is. A Borsszem csoport – ez a nevük – a pályázaton való nevezésük feltételeként vállalta, hogy december
folyamán, saját környezetében legalább 5 helyen (Borsszem Óvoda, Tamási Áron Mezőgazdasági és Ipari Szakképző Iskola, borsi református templom, Szivárvány Óvoda, szülői közösség) előadják néphagyományukat ápolandó, értékes és színvonalas Betlehemes Játékukat. Bár a pályázat feltételei szerint csupán 11+1 fő vehet részt, ők 22+2-en vannak és nagyon lelkesek. De amint Borsi Gyöngyi vallástanárnő és Szabó Andrea magyartanárnő elmondták, céljaik közt, bár jó lenne egy nemzetközi megmérettetés is, ők inkább a helyi élményeket és részvételt tartják a legfontosabbnak. Az adventi várakozásban ők így szeretnének adományozni, örömet szerezni. Így szeretnék kifejezni azt, hogy nem csak a drága ajándékok, hanem az együtt átélt közös pilla-
natok is igazi örömforrások lehetnek. Azt is fontosnak tartják, hogy iskolájuknak hírnevet szerezzenek és hogy a „világméretű értékteremtésben” részt vegyenek. Talán nagy szavak ezek, de
nem lehetetlen. Ugyanis máris sikerült elérjék céljukat, hisz lássuk be, az a munka, amit szerepeik megtanulásába fektettek, máris része valami szépnek, valami értékesnek. A pályázati kiírás szerint lehetőség van humanitárius tevékenységre is, azaz: adománygyűjtésre. Bár a Borsszem csoport nem ezzel a céllal jelentkezett a versenyre, amennyiben betlehemes játékukkal bármilyen felajánlást is gyűjtenének, azt rászoruló, hátrányos helyzetben lévő gyerekek javára fordítanák.
5
Borsi Diűáktanács A borsi iskola diáktanácsa októberben „csapatösszerázó” napot tartott. A tevékenységeknek az volt a célja, hogy a régi és új tagok jobban megismerjék egymást és gördülékenyeb-
ben menjen a közös munka és szervezkedés az év során. Persze minden játékos formában zajlott, így a résztvevő VI-XII. osztályos diákok nem csak tanultak a csapatmunkáról, hanem
együtt nevettek és játszottak a feladatok során. Nem maradt el a közös nassolás, teázás sem, sőt diáktanácsos szelfik is készültek.
Sakk és Malom verseny Immár hagyománnyá vált a borsi iskolában, hogy a diáktanács minden évben megszervezi a sakkés malomversenyt. Idén sem volt hiány jelentkezőben, több mint 70 diák vett részt a meghirdetett versenyeken. Az V-XII. osztályos gyerekek az iskola új aulájában versenyezhettek, ahol a sakkot és malmot játszó gyerekek izgatottan várták a többfordulós játszmák eredményét. Pápa Gyula tanár úr is ellátogatott a versenyre és örömmel látta, hogy még a kisebb gyerekek is kedvet kaptak a sakkhoz és nagyon ügyesen játszanak. Az eredményhirdetésre csak egy másik napon került sor. A legügyesebb játékosok díjakban részesültek.
Mikulás járt óvodában, iskolában „Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás! Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!„ tartja az ismert gyerekdal, s bizony így van ez. A községbeli óvodások és iskolások is nagy izgalommal várták az öreg, fehér szakállú, piros ruhás Télapót. Az első képen Borsra érkezett a Mikulás az óvodába, majd innen
Szentjánosra ment, ahol az ovisok szintén nagyon várták. A harmadik képen a szentjánosi iskola VII. osztálya látható. A negyedik képen a borsi iskolába érkezett a Mikulás Kubola Anikó osztályába. Kicsik, nagyok versekkel, énekekkel készültek, mert óvó nénitől, tanító nénitől azt tanulták, nem csak kapni jó, de adni is.
6
Nyíregyházi vendégek Kisszántón Az első kisszántói gombafesztivál óta szorosan ápolja a kapcsolatot egy kisszántói baráti társaság a nyíregyházi hagyományőrző tirpákkal
Az elmúlt hétvégén, szombaton egy 44 fős hagyományőrző csoport érkezett Kisszántóra, hogy viszonozzák a kisszántóiak nyári látogatását, hogy megbeszéljék és megszervezzék a következő évi fellépések eseménynaptárt annak érdekében, hogy időben fel tudjon készülni mindenki a rendezvényen való fellépésre. Molnár Edittől, aki a Kisszántói Baráti Társaság alapembere megtudtuk, hogy alig két éve tartják a kapcsolatot a nyíregyházi Bokortanyák Lakosságáért Egyesülettel, tulajdonképpen az első kisszántói gombafesztivál óta, amikor a hagyományőrző egyesület tagjai felléptek a rendezvényen, akkor és most is nagy örömmel fogadták őket, hiszen néptáncukkal, népdalcsokrukkal és citerajátékukkal minden jelenlévőt elkápráztatnak. Hogy kik is ők azt az egyesület vezetőjétől, elnökétől Gyebrószki Jánostól tudtuk meg, aki elmondta: „az egyesület alapszabályában főképpen a tirpák (betelepített szlovákok) hagyományok megőrzése, az itt élő hátrányos helyzetű emberek megsegítése, az infrastrukturális adottságokat, megcélzó szándék kinyilvánítása, valamint mindezen tevékenységek megszervezését, koordinálását és elvégzését, tűztük ki célul a Nyíregyháza környéki bokortanyákon. A bokortanyákon élő tirpák emberekre jellemző: hozzáértés a termőföldhöz és az állatokhoz, becsület, tisztesség, szorgalom, megkülönböztetett tisztelet a vendégeknek. Remélem az új kisszántói barátaink, mindezeket megtapasztalhatták, szívesen jövünk, bármikor hívnak bennünket, mert itt szinte otthon érezzük magunkat olyan szeretet, és odafigyelés vesz körül bennünket.
Azzal a szándékkal érkeztünk ma ide ezen az őszies, esős napon, hogy közösen megbeszéljük és megtervezzük a 2016-os esztendőbeli akár közös tevékenységünket, hiszen Nyíregyházán több éves hagyománnyal kerül megrendezésre a „TIRPÁK HÉTVÉGE” című turisztikai rendezvénysorozat, amelynek látható turisztikai eredményei vannak. Meggyőződésem, hogy ezekből sok mindent meg lehet valósítani itt Kisszántón és környékén is. A mai nap folyamán találkoztunk Bátori Géza polgármester úrral is, valamint a Kisszántói Baráti Társasággal, amelynek tagjai nemcsak kisszántóiak, hanem a környező településekből és Nagyváradról tevődnek össze” – mondta Gyebrószki János. A nyíregyházi hagyományőrző csoport a délelőtt folyamán lépte át a magyar-román határt, első útjuk a biharszentjánosi temetőbe vezetett, ahol lerótták kegyeletüket a község egykori alpolgármesterének Lőrincz Lajos sírjánál, majd elhelyezték a megemlékezés koszorúját, elmondásuk szerint Lajost úgy ismerték, mint egy jó kedélyű, bátor, becsületes, barátságos embert. Innen útjuk Nagyváradra vezetett, ahol már várta őket a baráti társaság néhány tagja, Molnár Edit, Oláh János, Berei János és Stremtean András vezetésével, hogy megmutathassák nekik Nagyvárad nevezetességeit. Noha az időjárás nem is kedvezett, ők vidáman, lelkesen és kíváncsian nézték meg a felújított várat, amelyen Pápai Zoltán történész igazi történelem órát tartott, hiszen a váradi vár vitathatatlanul az egyik legjelentősebb késő középkori építészeti műemlék Erdélyben és az egész
országban. Szent László király városának egyik kiemelkedő büszkesége, talán ezért is nem értették a nyíregyházi vendégek, miért is áll a felújítás alatt lévő Szent László téren Vitéz Mihály lovas szobra. A csoportot Stretean András kalauzolta a városban, aki nemcsak a Nagyvárad-olaszi református egyházközség főgondnoka, hanem a Városháza alpolgármesteri irodájának a munkatársa is így a vendégek nemcsak kívül, de belülről is megtekinthették a Polgármesteri hivatal épületét, amely neoreneszánsz stílusban épült 1901-1904 között Rimanóczy Kálmán építész tervei alapján. Meglátogatták még a Fekete Sas Palotát, a Szent László teret, betekintettek a Szent László templomba, és az egész városközpontot. Az idő rövidsége miatt, azon nevezetességek, amelyeket nem sikerült meglátogatni, azt majd ígéretük szerint a következő látogatás alkalmával bepótolják. Már sötétedett, amikor Kisszántóra értek, ott a baráti társaság többi tagja várta őket és maga a polgármester Bátori Géza. Igazi baráti beszélgetés és jövőbeli együttműködési hagyományőrző kulturális rendezvényekről is szó esett. A nyíregyházi egyesület tagjai népdal összeállítással, néptánccal valamint a citera zenekar bemutatkozásával viszonyozták a vendéglátók kedvességét. Ezt követően előkerült a finom kisszántói kisüstipálinka, a hagyományos vendégváró húsleves, töltött káposzta és házisütemények, mindenki jól érezte magát, nótáztak, borozgattak és azzal a megegyezéssel, távoztak, hogy ezt a kapcsolatot mindenképp ápolni kell, kölcsönösen látogatják egymás rendezvényeit a jövőben is. Tóth Zsigmond
A borsi szüreti bál táncosai
A szentjánosi szüreti táncosok - bál előtt
Nagyszántói szüreti bál
Nemes céllal árusították a szentjánosi iskolások tomboláikat, a befolyt összegből ajándékot vettek a rajzpályázat győzteseinek.
A szentjánosi VII. osztályosok szemétgyűjtési akciója.
A szentjánosi óvodások a Körösparti farmon.
7
Négyszeres Ünnep Borson Rendhagyó istentiszteletre hívogatott a megkonduló borsi harang december 13.-án.
Jeles évfordulókat ünnepelt a borsi református gyülekezet. Már 225 éve, hogy itt, ezen a helyen őseink templomot építettek. Az isteni hajlékba hívogató harangot pedig 25 éve öntettek újra és áldottak meg. De 25 szorgos, munkával teli és küzdelmes év áll Dénes Károly református lelkész mögött is, aki 1990 óta a borsi egyház élén áll. E nemes évfordulók alkalmából, egy márványtáblát emeltettek, melyre az itt szolgáló lelkészek neveit vésették fel, így áldozva emléküknek. „Adventi hírnök, friss fenyőág”, énekelték a konfirmációra készülő gyerekek csoportja, akik három gyertyát gyújtottak meg az adventi koszorún, majd kezdetét vette az ünnepi istentisztelet. Mikló Ferenc református esperes hirdette az igét a Zsoltárok könyvének 121. része által. Igehirdetésében arról beszélt, hogy mindenkor hálával tartozunk az Úrnak, mert minden segítség tőle van, de hálával tartozunk azért is, mert Jézus Krisztus által közösségre lépett velünk. Fontos, hogy hálásak legyünk őseinknek is, hisz 225 éve templomot építettek, nekünk, az utódoknak. De tették ezt, azért is, mert ragaszkodtak az Istenhez, az ősi hajlékhoz. Tudták minden segítség tőle származik, Ő az egyedüli, aki minden körülmények között megőrzi életünket, „megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!”. Nekünk pedig el kell ismernünk Isten jóságát, amit nem tudunk másképp megtenni, csakis hálánk kifejezésével, aminek két módja van, az egyik, hogy elismerem, az Isten jó tulajdonságait, a
másik pedig, hogy elmondom mind azt, amit az Úr Isten tett velem. A legnagyobb hála, ami elhangozhat a mi szánkból az, hogy köszönöm néked Istenem. Az Úr soha nem hagy bennünket magunkra, de a mi dolgunk, hogy megmaradjunk mellette. A szívhez szóló igehirdetés után Dénes Károly tiszteletes úr szólt az ünneplő gyülekezethez, köszöntötte a messziről és távolról érkezett vendégeket, barátokat, lelkész társakat. Kicsit elérzékenyülve beszélt arról, milyen jó érzés, hogy sokan eljöttek, hogy vannak, akik osztoznak az örömben, de akár a bánatban is. Majd nagy vonalakban mesélt a múltról. Elmondta, hogy 1567-ben a falu már a Váradi esperességhez tartozott, Borson hamar elterjedt a reformáció. 1790-ben épült az első templom, amely 1910-ig zsindelyes tetejű volt. Sok viszontagságon ment keresztül, mire megkapta mostani formáját. Egyszer még le is égett, s az akkori időkben sokan úgy gondolták, nem is baj, jó lesz magtárnak, de a borsiak nem hagyták és ujjá építették. De azt is elmondta, hogy ezek a falak, ez a hajlék, akkor válik igazi értékké, ha a gyülekezet megtölti azt. Bár a tiszteletes urat is ünnepeltük, ő nem akart magával foglalkozni, inkább átadta a szót az egyház főgondnokának. Forgács Imre főgondnok köszöntő beszédében méltatta a tiszteletes urat, és az eltelt 25 évet, majd „hitet, humort és házat” kívánt neki, egy híres lelkészt idézve. Ezután az esemény egyik várva várt pillanata következett, amikor is Bátori Géza polgármester és Mikló Ferenc es-
peres leleplezték a márványtáblát. Az esperes úr hálával köszönte meg a polgármester úrnak, a segítséget, amit a hivatal nyújtott az egyháznak, hogy örök emléket biztosítson utódaiknak. Ezután a magyarvalkói testvér gyülekezet gondnoka üdvözölte a tiszteletes urat, átadta az otthon maradottak szívbéli jó kívánságát és ajándékát. Őt követte Cseresznye Albert a Hetyeni Egyházközség (Kárpátalja) lelkésze, aki köszöntötte az ünneplőket, örömét fejezte ki, hogy egy ilyen kimagasló eseményen vehet részt kísérőivel, mesélt falujáról, egyházáról és átadta ajándékát. De megköszönte a felajánlott segítséget is, tudniillik az aznap befolyt perselypénzt a hetyeni egyház kapta. Ezután a vendégek kaptak szót. Elsőként Pál Csaba tiszteletes, az itt szolgált Pál László lelkész fia üdvözölte a gyülekezetet, mesélt az itt átélt gyerekkoráról, arról, hogy mi mindent tanult a borsiaktól. A helyiek nyitottsága az, ami megtölti ezeket a régi falakat, s így válik a templom, igazi, élő, lelki templommá. Katona János nyugalmazott lelkipásztor következett a sorban, ő is felelevenítette emlékeit, mesélt arról mi mindent tett és élt meg az itt töltött idő alatt. Például az orgonát is az ő idejében vásárolták egy belső erdélyi szász faluból, egy jelképes összegért, akkori értékben 16000 lejért. Azt is elmondta, hogy sok arcra emlékszik és sok olyan idős borsi él az emlékeiben, akiket nagyra becsült, de már sajnos nincsenek köztünk. Tarr István tiszteletes úr, csupán egy fél évet szolgált itt Bor-
son, de nagyon örült annak, hogy még emlékeznek rá, jól eső érzés volt számára hogy meghívták erre az alkalomra. Két nagyon kedves igét is „ajándékozott” a gyülekezetnek. Kiss István lelkipásztor feleségével (aki a gyülekezet kántora volt – szerk. megjegyzés) együtt üdvözölte az ünneplőket, elmondták, hogy sok ismerős arcot vélnek felfedezni, bár a nevekre már nem emlékeznek. Arról is meséltek, hogy csupán ötévnyi szolgálat volt itt az övék, de mindig szívesen visszaemlékeznek azokra az időkre. A sok kedves köszöntő után a borsi kórus ünnepi műsora következett. A Nagy Zita kántornő irányításával már évek óta működő énekkar, most is emelte az esemény színvonalát. Igazán szívhez szóló, megindító előadást láthattunk-hallhattunk. Az esemény végén a gyülekezet átadta ajándékát a tiszteletes úrnak, a amíg ő azt bontotta Pápa Gyula gondnok arról mesélt, hogy bár lelkipásztoruk mindig azt mondja, hogy az ember igazán mindig odavalósi, ahová születik, azért reméli itt is igazi otthonra lelt. De arra is felhívta a gyülekezet figyelmét, hogy Bors község élén egy másik ember is épp 25 éve áll, ez pedig nem más, mint Bátori Géza polgármester úr, aki nem rég vette át a Beöthy Ödön díjat munkássága jutalmaként. Az istentisztelet nemzeti imánk eléneklésével ért véget, de az esemény szeretetvendégséggel folytatódott a helyi kultúrotthonban, ahol a finom ételek és italok mellett, kellemes beszélgetések és a baráti hangulat is jelen volt.
8
Tanulni, tanítani, avagy holland lányok vendégségben
Hollandiában a pedagógus képzés egy bizonyos szakaszában követelmény, hogy külföldi szakmai tapasztalatot szerezzenek. Ezért vannak, akik Afrikába, Ausztráliába vagy éppen hozzánk jönnek tanulni és tanítani. Így tett az a hat holland lány is, név szerint: Marianne Pol, Hannie Huls, Dorieke Kooistra, Henriette van Tuil, Marije Ruit, és Else de Pater, akik október 21.-től november 18.-ig a borsi és szentjánosi iskolákban tanultak – tanítottak, gyakorlatot szereztek. A lányok a hollandiai Driestar iskolában, Goudában tanulnak. Repülővel érkeztek Debrecenbe, ahonnan Csomay Árpád tiszteletes úr és Kakasi-Zsurka Sándor presbiter autóval hozták el őket. A szentjánosi iskolában pedig meleg szeretettel és finom ebéddel várták a lányokat. A helybeliektől kölcsönkapott biciklikkel jártak iskolába – ami számukra biztos egy megszokott dolog volt, hisz ott mindenki így jár suliba. Olykor akadtak nyelvi nehézségek, de mind a gyerekek, mind a lányok nagyon érdeklődők, kíváncsiak voltak, és feladatukat is komolyan vették, a mosoly nyelvén pedig mindenki értett. S nagy szükség is volt rá ugyanis az óvodában is foglalkoztak a gyerekekkel.
Valószínűleg hosszú volt nekik az az egy hónap, de hogy emlékezetes az biztos. Nem csak tanultak és tanítottak, hanem számtalan élményben is részük volt. Nagy-Máté Enikő, igazgatónő, Gyulai Edina aligazgatónő és Farkas Judit biológia tanárnő nagyváradi kirándulásra vitte őket, ahol templomokat és helyi nevezetességeket nézhettek meg. Nagyon élvezetes túrát tettek a Béli hegységben, ahol a Mézgedi cseppkőbarlangot is megtekintették. Mivel náluk mindenütt lapály van a hegyek teljesen elvarázsolták őket, tudniillik Hollandia területének harmada már tengerszint alatt van és a süllyedés mindmáig tart. De megcsodálhatták az Élesd melletti Zichy kastélyt is teljes pompájával együtt. Egy szombati nap pedig a cívisvárost, Debrecent látogatták meg, ahol Kakasi Zsurka Balázs és családja volt az útikalauz. Minden vasárnap templomba jártak és a tiszteletes úr segítségével hollandul kapták meg a prédikáció vázlatát, vagy épp angolul, amit az Amerikai Egyesült Államokban élő Ifj. Csomay Árpád fordított le nekik. Ugye milyen csodálatos ez?! Hányféle ember, hány nyelv találkozik, és mégis van közös pont, a szeretet, az
Advent az iskolában Ismét jön karácsony, – nap mint nap közeleg, – belopja melegét, – tárd ki a szívedet: Gondold el mit tehetsz, hogy mást is hevítsen a jó, mivel Téged megáldott az Isten… (Kövér János: Karácsonyi óhaj) Az Advent szó jelentése: eljövetel, megérkezés, felkészülés Jézus érkezésére. Ilyenkor kicsit jobban odafigyelünk egymásra, adventi koszorút készítünk és talán lelkünket is leporoljuk, hogy nyitottabb és befogadóbb legyen mások fele. Ilyen s ehhez hasonló gondolatokkal készültek az iskolások is saját adventi műsoraikra, amelyeket nagy szeretettel „nyújtottak át” szüleiknek.
Az ACS Viitorul Bors kézilabda csapata az idei évet is több győzelemmel zárta! Gratulálunk a lányoknak! Csak így tovább!
egymás tisztelete, segítsége minden nyelven ugyanaz. Ez annyira igaz volt, hogy a lányok a kórusban is szolgáltak, mégpedig magyar nyelven énekeltek. De részt vettek a pénteki IKE alkalmakon, ahol nagyon élvezték a Bibliatanulmányozást és a közös játszást is. Az egy hónap alatt a biharszentjánosi sportpálya öltözőjének emeletén laktak, amit még a nemrég elhunyt, Lőrincz Lajos alpolgármester nagy szeretettel ajánlott fel nekik. Szépen elkészítetett, berendezett szállás fogadta őket, ahol önellátóak voltak, csupán a kosztot biztosította nekik a polgármester úr, Bátori Géza és a helyi tanács. A hónap végére olyannyira beilleszkedtek, hogy mikor családommal meglátogattuk őket épp Nagyváradról tértek haza, ahová maguk mentek vásárolni. Nagyon kedvesek és mindenki felé szeretetteljesek voltak. Biztos vagyok benne, hogy remekül érezték itt magukat és felejthetetlen egy hónapban volt részük nálunk. S bevallom, ezt azért is merem leírni, mert egyiküket személyesen is ismerem és még aznap mikor hazaért üzenetet küldött, megköszönve mindent, a lehetőséget, hogy itt lehettek és a csodás élményeket, amikben részük volt.