Bors Községi Figyelő 13. szám

Page 1

Őszi emléknapjainkra hangolódva Színes hírkavalkád / Szüreti mulatság Pedagógiakör községünkben / Hangszeroktatás Az egészséges gomba / Káposztafesztivál Bors község időszakosan megjelenő lapja - 13. szám

2013. október - november

Halál, áldozat, gyógyulás… őszi emléknapjainkra hangolódva A hősökre való emlékezés mellett, az őszi hónapok emlékünnepei, világnapjai borongós, szomorú üzenetet is hordoznak. Október 6 aradi vértanúira, október 23 levert forradalmára, a Halottak Napjának fájdalmas sivárságára tekintve, eluralkodik rajtunk a veszteség, elmúlás, tehetetlenség érzése. Ősszel maga a természet is elveszíti buja, termékeny szépségét, elhullajtja díszeit, azt hirdetve, hogy a szüret mulatságai után, itt az ideje a megpihenésnek, elcsendesedésnek, magunkba fordulásnak, erőgyűjtésnek. Vesztett forradalmaink és a halottakra való emlékezéseink mellett, olyan emléknapok vannak meghirdetve, ami az emberi lét végességére, kiszolgáltatottságára, de ugyanakkor embertelenségére, pusztításaira, visszaéléseire is felhívja a figyelmet.

„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messze ringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el.” – kezdődik Radnóti Miklós gyönyörű vallomása egyik leghíresebb versében. Azé a Radnótié, akinek könyveit nemrég Miskolcon újnáci szimpatizánsok elégették, csupán azért, mert zsidó volt. (A magyar irodalom nagyjainak több mint fele zsidó). Nem költészetét nézték, sok magyarnál is erősebb hazaszeOktóber 1-én az Idősek Világnapját ünnepeljük, melyet nem csak az egyházak, de civil szervezetek, önkormányzatok is megtartanak. Fiatalságot és szépségkultuszt reklámozó világunkban különösen fontos azokról megemlékezni, akik már megtettek egy életutat, és nem erejükkel, hanem bölcs élettapasztalatukkal, erejük feletti szolgálatukkal segítenek minket. (Sajnos, kisebb településeink már annyira elöregedtek, hogy e napon a falu háromnegyedét is köszönthetnénk). Az Autómentes világnap (szeptember 22), az Állatok Világnapja (Október 4-én, Assisi Szent Ferenc, az állatok, szegények, szociális munkások, környezetvédők védőszentjének napján), és november utolsó péntekére meg-

retetét, hogy munkaszolgálatosként 1944 végén megkínozottan agyonlőtték. Érdemes végig nézni a 13 aradi vértanú névsorát is: hány „tiszta magyar” van közöttük? És volt ötvenhatunk is, több évszázaddal ezelőtt Reformációnk, az üldöztetések ellenére. Ezekben van egy közös pont: az emberi érdek, nemzetiség fölé emelkedett a közös eszme, az emberiség jövőjének megjobbítása. A közös cél, mely összefogott, és az áldozatot is vállalta, ha kellett. Melldöngető, magyarkodó, a megemlékezéseken szépeket mondó emlékezők közül, vajon hányan vállalnák ma ezt?

hirdetett „Ne vásárolj semmit” –nap, mind az emberi visszaélésekre, túlfogyasztásra, a vagyon egyenlőtlen elosztására, környezetünk rombolására figyelmeztetnek. Ezek mellé felsorakoznak a Lelki egészség és a Látás világnapjai (október 10), a Fehér Bot Hete (okt. 15), a Füstmentesség (nov. 17), és a Cukorbetegek (nov. 14) világnapjai, hiszen környezetünk rombolása testi-lelki egészségünk, épségünk tönkretételét is magával vonja. Nem véletlen, hogy ezekben a hónapokban nagyon sok még az olyan emléknap, amely a tudományos világ felfedezéseire irányítja a figyelmet (a november 9.–i Feltalálók Napjától, a 27.–i Nobel-díj alapításának napjáig), hiszen ilyenkor olyan embereket jutalmaznak, akik az

emberiség által elrontott világot szebbé, jobbá próbálják tenni. Végül, de nem utolsó sorban, még megemlíthetjük a Reformáció Ünnepét is, amely nem egy Krisztus egyháza elleni partizánharc volt, hanem éppen a helyes útról letért, elvilágiasodott egyházat, pénzzé váltható hitet kívánta megújítani és a forráshoz visszavezetni. A természet bölcsessége, visszavonulása is arra figyelmeztet: meg kell néha állni az úton, visszanézni, értékelni tetteinket, és magunkba nézve, mérlegre tenni döntéseinket, fontossági sorrendünket. Forradalmi hőseink áldozatából, hitújító reformátoraink bátorságából, elhunyt szeretteink példáiból, szeretet-ajándékaiból, pedig új erőt meríthessünk az élet következő kihívásaira.

Albert Camus, a 100 éve (1913 nov. 7) született, francia Nobel díjas író, 1957. október 23-án tartott beszédéből: A magyarok vére. „Nem tartozom azok közé, akik azt kívánják, hogy a magyar nép újra fegyvert fogjon, bevesse magát egy eltiprásra ítélt felkelésbe, - a nyugati világ szemeláttára, amely nem takarékoskodnék sem tapssal sem keresztényi könnyel, hanem hazamenne, felvenné házi papucsát, mint a futballszurkolók a vasárnapi kupamérkőzés után. Túl sok a halott már a stadionban, s az ember csak saját vérével gavallérosodhat. A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. A szabadság mai évfordulóján szívemből kívánom, hogy a magyar nép néma ellenállása megmaradjon, erősödjön és a mindenünnen támadó kiáltásnak

visszhangjával elérje a nemzetközi közvélemény egyhangú bojkottját az elnyomókkal szemben. És ha ez a közvélemény nagyon is erőtlen és önző ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson egy vértanú népnek, ha a mi hangunk túlságosan gyenge, kívánom, hogy a magyar ellenállás megmaradjon addig a pillanatig, amíg keleten az ellenforradalmi állam mindenütt összeomlik ellentmondásainak és hazugságainak súlya alatt. A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társada-

Az aradi vértanúk utolsó szavai: Leiningen - Westerburg Károly (német gróf, honvéd tábornok): A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját. Damjanich János (szerb honvéd tábornok): Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt. Török Ignác (magyar honvéd tábornok): Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam. Aulich Lajos (német honvéd tábornok): Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik azt a szolgálatot. Vécsey Károly (magyar gróf, honvéd tábornok): Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt. Lázár Vilmos (örmény honvéd ezredes): Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek. Dessewffy Arisztid (magyar gróf, honvéd tábornok): Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata.

lom, sok magyar vérnek kellett elhullnia s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, - még közvetve sem igazoljuk a gyilkosokat. Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. Ezért, ha szerencsétlenségükben osztoztunk, miénk a reményük is. Nyomorúságuk, láncaik és száműzöttségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadták nekünk!”

Nagy-Sándor József (magyar honvéd tábornok): De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett. Knézich Károly (horvát honvéd tábornok): Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat. Schweidel József (magyar honvéd tábornok): A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot. Kiss Ernő (örmény honvéd altábornagy): Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük. Láhner György (német honvéd tábornok): Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom. Poeltenberg Ernő (osztrák lovag, honvéd tábornok): Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.

Békés, áldott, szeretetben gazdag ünnepeket kivánunk községünk minden lakosának, a Borsi Polgármesteri Hivatal és szerkesztőségünk nevében!


Turn static files into dynamic content formats.

Create a flipbook
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.