Bors község időszakosan megjelenő lapja - 15. szám
2014. március - április
„Márciusi zászlók lobognak a szélben” Borson és Biharszentjánoson hideg idő, szélvihar fogadta az ünnepelni vágyókat, - éppen úgy, mint 166 évvel ezelőtt. A szélsőséges időjárás el is bátortalanított sok lakost, mert elég kevesen mentek el a megemlékezésre. A nemzeti ünnep ettől függetlenül bensőséges volt, méltó az alkalomhoz, köszönhetően azoknak az embereknek is, akik fellépésükkel is növelték az események színvonalát. (Képek megtekinthetők a Borsi Polgármesteri Hivatal Facebook oldalán). Borson a református templomban gyűltek össze a község lakosai, ahol Dénes Károly lelkipásztor a Szentírás tükrén keresztül beszélt szabadságról, helytállásról, történelmi összefüggésekről. Az istentisztelet után verses–zenés ünnepi műsort mutattak be a helyi iskolások és a nemrég alakult citeracsoport népdalai is erősítették a magyarságtudatot a megjelentekben. Bátori Géza polgármester ünnepi beszé-
dében kitért a magyarság önrendelkezésének fontosságára, mint örök történelmi, és ma is aktuális témára. A kórus fellépése templomi ünnepség után biztosította, hogy valóban, „szívükben dallal” távozzanak az egybegyűltek. A templom kertjében levő kopjafánál, egyházi és civil szervezetek helyezték el koszorúikat, majd a kultúrházban az MMPódium lépett fel kisszámú közönség előtt verses-zenés összeállításával
„A koronák és trónusok csak addig állhatnak fenn, míg a népek szegények és tudatlanok.” (Táncsics)
Biharszentjánoson a kultúrházban megtartott ünnepi műsorban szó szerint a fél terem részt vett, hiszen Kupás Tibor kultúrreferrens irányításával fiatalok és idősebbek is színpadra léptek. Csomay Árpád, református lelkész igei bevezetője és minden magyarért elmondott imádsága után egy igényesen összeállított műsor következett, amely méltó is volt az alkalomhoz. Helyet kapott benne a vers és a próza, az 1848-as év történelmi eseményeinek fontosabb állomásai, mindez logikus koncepció alapján felépítve. Kis történelmi lecke volt,
Lajos nyomdájában nyomtatták, aki a márciusi ifjak fülébe azt súgta, hogy cenzori engedély nélkül ugyan semmit nem tehet, de a nyomdagépekből egyet lefoglalhatnának. Nem véletlenül tette, ugyanis császári besúgó volt, így bebiztosította magát akár a forradalom, akár a császáriak győznek. (Landerert saját kérésére az irodájába zárták, a látszat kedvéért). Később a szabadságharc oldalára állt, nála nyomtatták a Kossuth-bankókat, ezért bujdosnia kellett a szabadságharc leverése után. 7. Jókai Mór tartotta szóval a tömeget, míg Petőfiék a Landerer nyomdában a 12 pontot és a Nemzeti dalt nyomtatták. Az író aggódott, hogy valakinek a szeme megsérülhet a nyitott esernyők tömkelegétől, ezért megkérte az embereket, hogy mindenki csukja be az esernyőket, melyet a több mint 5000 főre duzzadt tömeg egy pillanat alatt teljesített. 8. Sokan tudják úgy, hogy Petőfi a Nemzeti Múzeum lépcsőin állva szavalta el a tömegnek a Nemzeti dalt 1848. március 15-én este. A valóságban csak lelkesítő beszédet tartott. A tévedést az okozhatta, hogy a megzenésített vers kottáját a Pesti Divatlap áprilisban kiadta, és a fedőlap metszetén Petőfi a Nemzeti Múzeum lépcsőjén volt ábrázolva. Elhangzott a vers aznap este a lépcsőkön - de Egressy Gábor színész előadásában. 9. Amikor elhangzott a Nemzeti dal, a pillanat ünnepélyességét tehenek tették tönkre. A vásárosok ugyanis errefele hajtották állataikat a József napi-vásárra és mivel a múzeum kerítése még csak félig épült fel, a teheneknek szabadon bemehettek a kertbe. 10. Táncsics Mihály írót izgatás vádjával börtönbe csukták 1947-ben, de egy bedeszkázott ablakú szobában raboskodott, mint úri fogoly (nem cellában). A forradalmi ifjak, március 15-én, miután kiszabadították őt, saját magukat fogták be a kocsiba, úgy húzták haza a sokat szenvedő rabot.
11. Miután Táncsics kiszabadult, egy fogadós szobájában úgy elaludt, hogy felébreszteni sem tudták. A Nemzeti Színházban várta a tömeg, ugyanis a Bánk Bánt az ő tiszteletére mutatták be. Valaki azt az ötletet adta, hogy egy színész arcát kenjék be tojással, hogy ráncos legyen, és mutassák be Táncsicsként. Jókai ezt nem engedte, és ő maga lépett a nézők elé, hogy elmagyarázza, miért nincs ott Táncsics. Laborfalvi Róza, akinek Gertrudist kellett volna játszania a darabban, Jókai kabátjára tűzte fel a kokárdát, egy csók kíséretében. A függöny éppen a csókra gördül fel, Jókai összevissza kezd el beszélni, de a tömeg éljenez. Ez a kokárda 5 színű: a 3 „magyar” szín mellé, még a kéket és a sárgát is beleszőtte a félig székely Laborfalvi. 12. Petőfi és Jókai közösen lakást bérelt. Petőfi távollétében Szendrey Júlia a nőket nagyon tisztelő, korán kopaszodó Jókait ugratta: „Tudja Móric, én nagyon szeretem Sándoromat, és Sándor is engem, de ő egy nőt még jobban szeret nálam, a politikát. Ezért én most egyedül vagyok, Móric. Ugye ért engem, Móric?” Móric értette, de hát már éppen szerelmes volt Laborfalvi Rózába. Szerencséjére ekkor belép Vasvári és Petőfi is az ebédlőbe, így a flört abbamaradt. Egyébként Júlia írásban utasította ekkortájt nőtársait, hogy még szerelemmegvonással is kényszerítsék férjeiket a forradalmi részvételre, ő maga ezt nem tartotta be: ekkor fogant ugyanis fia, Zoltán. 13. Miközben Pesten Petőfiék szították a forradalmi lángot, Bécsben Kossuth és Széchényi ért el sikereket. Március 16-án átnyújtották a császárnak követeléseiket, melyet az államtanács az egész Európán végigsöprő lázongás miatt kelletlenül elfogadott, egy nappal később, pedig kinevezték Batthyányt is miniszterelnöknek. 14. A forradalom 50. évfordulóján, 1898-ban a dualizmus államgépezete, válaszul Kossuth Ferenc beadványára, melyben kérte március 15-e állami ünneppé nyilvánítását, április 11-ét jelölte ki a szabadságharc emléknapjává. A nép, amely 50 éve ünnepelte a március 15-öt, nem értett egyet, az ellenzék megszervezte az ünnepet az eredeti dátumon:
15 dolog, amit lehet, hogy nem tudtunk Március 15-ről 1. A kokárdát a francia forradalom ihlette, és egy nő tette divatossá: Szendrey Júlia, Petőfi felesége, aki elkészítette a forradalom előestéjén férje kokárdáját, de elrontotta, mert az olasz zászló színsorrendje volt megfigyelhető rajta, - ugyanis a színek sorrendje belülről kell induljon. (Ma is a piros a külső szín, de a forradalmárok is ezt a helytelen sorrendet viselték). 2. A forradalmi menetrend megírásánál jelen volt Vasvári Pál is, aki végig Petőfi tőrös botjával hadonászott. A nagy lendülettől a bot szuronya kirepült és beleállt az ajtófélfába. Petőfi ezt jó jelnek vette, mivel a szurony hegye Bécs felé mutatott. Vasvári egyébként, majdnem lekéste a forradalom kitörésekor az utcára vonulást, ugyanis, szép férfi lévén, imádták a nők, így a nagy események előtt még elugrott egy kis szerelmi légyottra. 3. A 12 pont március 11-én elkészült, Irinyi a következő nap függesztette ki az Ellenzéki Körben. A fiatalok a március 13-ai bécsi forradalom hírére döntötték el, hogy nem küldik el előre Batthyánynak, nem várják meg a 19-ei József-napi vásárt, hanem március 15-én cselekednek. A végső verzió előtte egy nappal készült el, utoljára a „politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak” pont került bele. 4. A 12 pontot először Sükei Károly költő olvasta fel a tömegnek. A költő dadogása, a havas eső és a hideg ellenére a tömeg annyira fellelkesült, hogy mikor az emberek közt megbúvó titkosrendőr el akarta vitetni a költőt, a forradalmárok megakadályozták. 5. Március 13-ra elkészült a Nemzeti dal, azonban az első sora ekkor még így hangzott: „Rajta magyar, hí a haza”. A legenda szerint Szikra Ferenc hívta fel a figyelmet arra, hogy „Barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, azután rajta!” A 12 pont mellett kinyomtatták a Nemzeti dalt is, amit ott kellett gyorsan leírnia Petőfinek, ugyanis az eredeti szöveget otthon felejtette. 6. A Nemzeti Dalt és a 12 pontot Landerer
Beharangozó
„Önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdődött.”
a helyi kórus és Bartha Bernadett dalaival megfűszerezve, még Lőrinc Lajos alpolgármestert is szóra bírták a műsorban. Az eseményen ünnepi beszédet mondott Szabó Ödön parlamenti képviselő, aki nem politikai kortes beszédet tartott, mint a politikusok általában, hanem a magyarság megmaradásáról, a közösségek összefogásának szükségességéről beszélt, nemzeti ünnepünk kapcsán. A világháborús emlékmű előtt az emlékezők elhelyezték koszorúikat, igaz, hogy a hideg szélben, de felmelegedett szívvel
Szabó Ödön parlamenti képviselőnek is Szentjánosra húz a szíve, hiszen itt több ünnepi eseményen is részt vett már az elmúlt évek során. de este a Függetlenségi Kör székháza előtt tömegverekedés tört ki a hazafias munkások és a szocialisták közt, a rendőrség 39 embert állított elő. Április 11én Ferenc József is leutazott Budapestre, a tömeg megéljenezte, de pár éven belül mégis abbamaradt az áprilisi emlékezés, és győzött a március 15! 15. Forradalom Szentjánoson: 1848, március 14-én a szentjánosiak nem a földesuruk, hanem a lelkipásztoruk ellen lázadtak fel. Az okok közt szerepel, hogy Nagy János lelkész „illetlenül” viselkedik a hívekkel, és a prédikációját olvassa. A községben 1948, június 12-én a lakosok követet választhattak a népképviseleti országgyűlésbe, de a forradalom legnagyobb vívmánya számukra is a jobbágyok felszabadítása volt. Osváth Pál könyvében felsorolja a szentjánosiak nevét, akik részt vettek a szabadságharcban: „Tapaszi János, Csiszár Ferenc, Szabó József, Balogh Ferenc, Király József, Dani Lajos, Sanyó Imre, Gergely András, Mak Sándor, Bostor István, Fejes Mihály, Konkoly János, Bodák Mihály, Fülöp József (aki Amerikába menekült), Király József, Király Mihály, Barta József, Dávid József, Bostor Ferenc, és végül 2 gyerek, Hegyi Mihály és Pető András, akik szüleiktől megszöktek és az aradi várban gyutacsot készítettek.”
- mondhatjuk el Sütő András szavaival. Tavaszi lapszámunkban az újrakezdés reményében most vissza is tekintünk megtett életutakra, hiszen emlékezünk Nemzeti ünnepünkre, szokásainkra, a Nőre, aki életet ad, és időseinkre, akik már csak tapasztalataikat és bölcsességüket tudják átadni. Jó olvasást kívánunk!