Bors község időszakosan megjelenő lapja - 19. szám
2014. december
Ünnepi különkiadás
Csak a várakozástól lesz öröm az ajándék… „Te most is az vagy, áldott szent Karácsony, Mi Betlehemben legelőször voltál: Újjászülője a kerek világnak, Hitünk napfénye, a szívünkben oltár./ Te most is az vagy, csak mi változánk meg, Csak nekünk ócska minden, ami régi. Nem hallgatunk az angyalok szavára, Nem kell nekünk a csillag se, ha égi.” (Baja Mihály).
Decemberben csend borul a világra, az emberek is magukba fordulnak, erőt gyűjtenek. A régi paraszti társadalomban megvolt az évnek a maga ritmusa, logikus rendje, az ünnepeket is minőségileg tudták megélni, nem csak külsőségekben. A katolikusoknál a hajnali misék, a roráte, a betlehemezés szokása, az advent böjt, a Karácsony esti vacsora rituáléja (alma, dió kalács az asztalon, az asztal alatt széna, utalva a betlehemi istállóra, stb.), ezek mind az ünnep bensőségét és méltóságát erősítették. Ma a napok egybefolynak, mindenki rohan, gyűjteni és megvalósítani akar, mégsem érzik azt a beteljesedést, elégedettséget, mint az egyszerű ember egykor, aki végignézett betakarított földjén, teli csűrjén és kamráján, - és évi munkájának elégedettségével hangolódott az ünnepekre. A világban, az emberek lelkében ma zűrzavar van! Évek óta a legtöbbet idézett szó a válság: mert az emberi életekben nem rendeződtek a dolgok. Amíg rá nem jönnek, hogy az emberi hozzáállás a hibás, nem a körülmények, nem is fog változni. Sok diplomás él létminimumon, minden 3. fiatal munkanélküli, teret nyer a szervezett bűnözés, a fiatalok pesszimisták, a szülőknél élnek, kevés a vállalt gyermek. A túlsúlyos emberek száma (másfél milliárd) duplája az alultápláltakénak, 30 ezer körüli az éhen halt és több mint egymillió
ember volt az idén öngyilkos világszerte. A világban túszdrámák zajlanak, természeti katasztrófák, balesetek, és a média által villámgyorsan tudomásunkra jutó tragédiák rádöbbentenek, hogy mennyire törékeny az életünk, világunk, boldogságunk. Az ember lassan próbálja ezt a válságot kezelni. Sokakban megnőtt az empátia, divatos lett az olcsóbb, magunk készített ajándék, az élmény, együttlét fontosabbá vált, mint a pénzen vett, de személytelen drágaság. Környezetünkben is lépten-nyomon cipős doboz-akciókkal, adventi, jótékonysági vásárokkal találkozunk, 1-1 lakónegyedben közösségi konyhákat hoznak létre, ahova lehet élelmet beadni a szegények részére. De a pesszimizmus helyett, lássuk meg világunk pozitív oldalát is. Például, sosem élt az ember olyan jó körülmények között, mint ma, az ipari forradalom előtt a szegénység, betegség, éhezés nagy tömegeket érintett. A fejlett világban még a szegények számára is elérhető az elektromosság, a vezetékes ivóvíz, a táplálkozás miatt 10 centivel vagyunk magasabbak, mint őseink. A nők nagy része halt meg szülésben, minden 4 gyerek közül 1 nem érte meg az 5. születésnapját, (ma minden 200-ból 1). A férfiakat a háború irtotta, a mai 70-80 év helyett, évezredekig az átlagos élettartam 30-35 év volt. Nem beszélve a járványokról, például a pestis Európa 1/3-át kiirtotta.
A gyors információáramlás miatt tudunk rokonainkról, barátainkról, régen hónapokig nem hallottak egymásról a távol élők. Ami jó, annak örüljünk, fejlesszük! A kínai nyelvben a „válság” és a „lehetőség” azonos szó. Mert a kínai bölcselet tudja: néha el kell jutni a mélypontig, hogy értékelni tudjuk, mi az igazán fontos. A fontos dolgokra, pedig várni kell: ami túl könnyen jön, színes plázában megvásárolható, az csak anyagilag érték. Advent is várakozás: egykor egy nép reménysége, az áhított Megváltó után, ma a vágy, hogy bennünk is megszülessen a szeretet, amely „soha el nem fogy”, akár a mi emberi érzéseink. Ettől, pedig erőt nyerünk az új évre, és megszületik bennünk a remény, hogy ezentúl jobb lesz, és kijavíthatjuk elromlott dolgainkat! Itt az ideje, tehát nem csak a rohanásnak, külsőségeknek, hanem a csendnek, az önmagunkkal való szembenézésnek, az ünnepnek is. „Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. 365 nap közül 364 a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, fordítva kellene legyen. 364 nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje.” (Wass Albert).
„Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.” (József Attila) Kívánunk az ünnepekre áldást, békét, örömöt, egészséget és megújuló szép reményeket Bors község minden lakosának, és egy boldogabb Új esztendőt! Bors község Tanácsának nevében Bátori Géza polgármester és Lőrincz Lajos alpolgármester.
Ünnepeljen velünk:
2
Márton napi libafesztivál Nagyszántón
Hagyományteremtő céllal szervezték meg az első Márton napi libabált a Nagyszántói kultúrotthonban. Az első próbálkozásban, viszont minden tudását, tehetségét, munkáját és idejét beleadta a lelkes szervező csapat, így a Márton napi mulatság nem csupán egy átlagos falusi rendezvény, hanem egy színvonalas bál volt, ahol a több településről, sőt a határon túlról is érkezett vendégsereg remekül szórakozott. Az első farsangi
mulatság sikerén buzdultak fel a helyi Nőszövetség tagjaiból és férjeikből álló szervezők, és amíg Bors község két településén növények ünnepe van (káposzta, gomba), itt állatot választottak az ünnepség apropójául. Már a díszítés is alkalomhoz illő volt, a színpadon, asztalokon libás motívumokkal találkozhattak a vendégek, a sarokban egy Ludas Matyi figyelt (a díszítésben oroszlánrészt vállalt Bátori Judit könyvtársnő, segí-
tőkész diákokkal), a teremben mindent a liba-fehér és bor-vörös szín uralt. A menü is a libabálhoz méltó volt: pogácsa, libaleves, ludaskása, libasült párolt káposztával, sütemény és ital. Mindez, nevetségesen kevés összegért, csupán 20 lejért (!), mivel a zenét, szokásához híven a Polgármesteri Hivatal fizette, a libákat, pedig hosszas utánajárással megvette, és hetekig nevelgette a Krecz és a Dani család. Annak ellenére, hogy egy olcsó, de színvonalas bált próbáltak biztosítani a szervezők, hetekig készülve, napokig főzve és hajnalig felszolgálva, jóindulatú megjegyzések a falubeliek részéről így is elhangzottak: voltak, akik drágállták a 20 lejt egy ötfogásos menüért, voltak, akik kereskedéssel vádolták a szervezőket (ilyenkor vevődik észre, hogy a butaság és a rosszindulat mennyire kézen fogva jár). Kellemetlenséget okozott a helyhiány is, ugyanis amíg hetekig alig jelentkeztek a községből, más településekről elkapkodták a jegyeket, így akik a bál előtt 3 héttel kaptak észbe, lemaradtak. Így is kicsinek bizonyult a kultúrház a közel másfél száz mulatozó számára.
Márton–napi kisokos: Márton napja, a 40 napos Adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amelyen még mulatságot lehetett tartani. November 11-e Szent Márton temetésének napja, innen az ünnep eredete. Márton magyar földön született, 316ban, Savariában (a mai Szombathely), katonaként szolgált, de miután megkeresztelkedett, a szegények megsegítését tűzte ki célul, és Ligugéban megalapította az első európai kolostort. A Márton legen-
dák közé tartozik, hogy egyszer egy koldusnak adta a fagyban a fél köpenyét, de az is köztudott, hogy miként választották Tours püspökévé: a szerény Márton elbújt egy liba ólba a választó bizottság elől, de a libák gágogásukkal elárulták. (A liba Mars isten - innen a Márton név - szent állata a pogány rómaiaknál, amelyek gágogásukkal figyelmeztették Rómát a gallok támadására). Tudnunk kell, hogy Mária mellett, Márton Magyarország férfi védőszentje,
akinek tiszteletére 3 napos ünnepet rendeltek Szent László korában. (István királynak álmában jelent meg a szent egy csata előtt, ezért képét zászlajára festette, és a pannonhalmi bencés apátság is Márton tiszteletére épült). Márton napján kapták meg a cselédek a bérüket és egy libát, ekkor kóstolták meg az újbort, ezért a 12. században a Márton ludat szüreti libának is nevezték. Számtalan hiedelem is fennmaradt: aki nem eszik Márton napján
Ki mit tud Borson November közepén rendezték meg Borson a Bihar megyei Ki Mit Tud? egyik, regionális elődöntőjét. A 22 produkcióban, közel 200 fellépő adott számot tehetségéről. Bors községből is voltak csoportos, illetve egyéni fellépők, akik közül sokan jutottak tovább a megyei döntőre. A Galagonya Néptánccsoport 25 tagja, a Borsszem Citeraegyüttes és a Borsi Furulyások csoportjának 7, illetve 9 tagja, valamint a Biharszentjánosi Szentjánosbogár Néptánccsoport 30 tagja mutatta be tudásának legjavát, ügyesen, és látszólag gyakorlottan, lámpaláz nélkül. Bors községben nem csupán a citera és a furulya, de a zongora is népszerű a fiatalabbak körében, ezúttal Pék Bence volt az a bátor fiú, aki hangszertudásáról számot adott. A községünk határain túl is népszerű Bartha Bernadett, pedig két műfajban is bemutatkozott: népdalt és
november 8. Az esemény kezdetekor a szakácsas�szonyok (Dani Éva, Krecz Ilona, Gál Berta, Zétényi Olga és Kerekes Margit) egy zenés-humoros, és természetesen a libáról szóló műsort adtak elő nagy beleéléssel, körbetáncolva a bátor gúnárt (Vasók Béla), aki közéjük merészkedett. A műsorban rövid ismertető is elhangzott az ünnepről, libás mondókák és egy tréfás libasirató, a helyi lelkésznő, Szatmári-Gergely Kinga és gyerekeik, Bejke és Rados közreműködésével. Humorból-humorba csöppentek a vendégek, ugyanis ezt még lehetett fokozni: Csibi Zoltán humorista mozgatta meg a rekeszizmokat vicceivel. Az est fénypontja nem csak a műsor és a remek ételsor volt, hanem a tombola is: ugyanis a két fő díj, stílusosan egy liba és egy kacsa volt, színes masnival a nyakában. Ezután a vendégek hajnalig ropták a táncot az AmazonÁsz remek zenéjére, és mindenki várja a folytatást, amit nehéz lesz felülmúlni! (Utolsó információk szerint a következő, februári bálra, már több mint félszáz jegyet előre lefoglaltak, így az érdeklődők idejekorán jelentkezzenek)! libát, egész évben éhezni fog, ha a mellcsontja fehér, havas télre számítottak, az enapi időjárás Március (Mars hónapja) időjárására utalt, rétest készítettek, amely nyúlt, mint Márton koldusnak adott köpenye, és illett a papnak küldeni kóstolót (innen a püspökfalat elnevezés). Ezen a napon majoránnás libasültet ettek párolt káposztával és burgonyagombóccal, és libamájat, amelyet kisütés előtt tejben, majd tokaji borban áztattak.
november 15. könnyűzenei számot is énekelt. December első szombatján a Nagyváradi Színház díjkiosztó gálaünnepségén 17 egyéni és 23 csoportos produkciót értékelt a zsűri. Felnőtt kategóriában a szentjánosi Bartha Bernadett két díjat is kapott, népdalénekesként első, könnyűzenei
előadóként második díjra értékelték. A még fiatal, de lelkes Borsszem Citera együttes csapata különdíjjal térhetett haza Borsra. A Galagonya gyermeknéptánccsoport, a IV. díjat kapott.
Gratulálunk nekik, büszkék vagyunk rájuk!
Advent előtt, Karácsony után …
3
Adventtől – Karácsonyig A karácsony kulcsszavai 1: közösségben, együtt. Egy igaz történet szerint, egy tudós intelligencia-tesztet szeretett volna kitöltetni egy primitív indián törzs tagjaival. Az indiánok, mikor megkapták a tesztlapokat, összedugták a fejüket, és együtt kezdték megbeszélni a megoldásokat. A tudós erőteljesen magyarázta: Nem, ez nem jó, a tesztet külön-külön kell megoldani, itt mindenki, csak magára számíthat! Egy idő után az egyik indián dühösen felcsattant: Nálunk nem az számit, te mire vagy képes, csak az, hogy együtt mire vagyunk képesek! – A nyugati világ szlogenje: csak magadra számíthatsz! Az indiánok bölcsessége más: Csak együtt éljük túl!
Nyitott szívvel, nagy örömmel, karácsonyra készülődve – Borson „Angyal zenéje, gyertyafény, /kincses kezem, hogy lett szegény?/ Nem adhattam ma semmi mást, /csak jó meleg simogatást!” (Áprily Lajos).
hangolódtak a Galagonya Néptánccsoport tagjai és a helybéli gyermekek. Az általában bő két órásra tervezett rendezvény elhúzódott, mert annyi élmény és program sűrűsödött össze. Mozgásos játékkal kezdődött a gyermekfoglalkozás, azután festhettek, karácsonyi papír díszeket készíthettek a jelenlevők. A legnagyobb sikere kétségkívül a mézeskalács díszítésnek volt, hiszen ott nem csupán kreativitásukat élhették ki a gyerkőcök, hanem kóstolgathattak is, rekord gyorsasággal fogyott a cukormáz is, a szervezők meglepetésére. Közben Király (Hegyesi) Imola Ciróka-maróka foglalkozást is tartott a színpadon, így babanevetés is hangzott a karáAdvent a könyvtárban. Az év legfőbb ünnepei, csonyfa alatt. Az esemény gyermek táncházzal zárult, eseményei előtt már hagyománnyá vált, hogy Bátori amelyben inkább több volt a móka és a játék. Felnőtt csoport), mindenki bemutathatta néptánctuJudit könyvtársnő, tanítónők és szülők segítségével dása legjavát, bebizonyítva, hogy egyetlen korosztály kézműves foglalkozást tart a könyvtárban a gyermeszámára sem lehet idegen a népi hagyomány. Ezután keknek. Karácsony előtt sem volt ez másképp, és mivel a régi falusi Karácsonyok alaphangulatát megadták az ünnep előtt megnő az igény a dísztárgyak készítéséa népzene által is, hiszen a helybéli gyermekekből re, hiszen ünneplőbe öltöztetik az emberek lakásaikat, verbuválódott Citerazenekar is fellépett, azok a báa foglalkozásokon ezúttal is szorgos kezek vágták, festor gyermekek, akik már versenyen is bizonyítottak tették, ragasztották a decemberi jeles napok szimbónemrég. Fürtös Izabella tanító néni negyedik oszlumait. Adventi koszorúk, hóemberfejek, karácsonyfatályosai már visszatérő vendégek a színpadon, ünnedíszek készültek a „manóműhelyben”, amit végigkísért pi összeállításuk egy gyertyás táncban csúcsosodott az alkotó munkától lelkes gyermekek vidámsága. ki. Bartha Bernadett, pedig tiszta, szép hangjával, Karácsonyvárás a kultúrotthonban. A régi Karáez alkalommal is elkápráztatta a közönséget. Igazi, csonyok nosztalgiáját ébresztő karácsonyi zene, mézesenergiával és szép érzésekkel feltöltő oázis volt ez az kalács illata lengte be a Borsi kultúrotthont. Advent utolelőadás a Karácsony előtti rohanások zűrzavarában. só szombatjának délelőttjén a Karácsonyi ünnepekre Rögtön puha mézeskalács (ahogy a gyermekek készítették): 25 dkg mézet és 5 dkg vajat együtt meglangyosítunk, 3 tojást elkeverünk 10 dkg porcukorral, 2 dkg szalakáréval, fél csomag fűszerkeverékkel. Végül a mézes és tojásos keverékhez hozzáadunk 70 dkg lisztet, jól összegyúrjuk, nyújtjuk, kiszaggatjuk, megsütjük, cukros tojásfehérje habbal diszitjük. Kora este már a felnőttek is részt vehettek a Galagonya Néptáncegyüttes által szervezett Karácsonyi rendezvényen. Az ünnepség gazdag volt táncos fellépésekben, hiszen a legkisebbektől (Borsszem óvoda) a profi táncosokig (Galagonya Gyermek és
Nemzetközi férfinap
november 19.
1999-ben tartották meg legelőször Trinidad és Tobagóban, azóta, az egész világon elterjedt, Magyarországon 5 éve ünneplik. A rendezvény egyik célja, felhívni a figyelmet a férfiak egészségére (a nőknél korábban halnak meg, gyakoriak a szív- és érrendszeri betegségek). De kihangsúlyozza helytállásukat a munkahelyen, a családban, a közösségben, jobbá, biztonságosabbá teszik környezetüket. Milyen is az igazi férfi? - tették fel a kérdést számtalan nőnek a kutatók, és meglepve tapasztalták, hogy amíg évtizedekig első helyen szerepeltek olyan
tulajdonságok, mint az: őszinte, tiszteli a nőt, állja a szavát, vállalja kötelezettségeit, figyelmes, udvarias, becsületes, ez a kép a 21. századra kiegészült. A mai, független nő már nem a herceget várja, realistábban látja a férfit és a vele való kapcsolatot. Kinézetre a magas, sportos, barna, frissen borotvált a vonzó, aki nem dohányzik, nem issza le magát és ad az öltözködésére. A biztonság, viszont fontos, mert elvárás, hogy többet keressen, mint a nő, drága autója legyen, tudjon megszerelni elromlott dolgokat, mutassa ki szeretetét, hallgassa meg a társát, hív-
ja fel az anyját. Akarjon családot (a nők biológiai órája azért működik), nem árt, ha besegít a házimunkába, a gyermeknevelésbe, és ne forduljon más nők után az utcán! Hogy ezt mennyire teljesítik a férfiak, kérdés, hiszen sok fiú nő fel egyszülős családban, férfimodell nélkül, és a felnőtté tevő, „beavató rítusok” is hiányoznak, ami apa és fia között megvolt. A felmérések érdekesek, de nagy kérdés: miért választanak a nők léha, agresszív, megbízhatatlan férfiakat? Persze, van, amikor valaki elunja a várakozást és azt választ, ami jut. De a
rosszfiúk sokak számára vonzó is, mert azzal az illúzióban ringatják a nők magukat, hogy ők lesznek azok a különlegese, egyediek, akik az ilyen férfit megváltoztatják! Álljon itt végül két férfi véleménye. „A férfi olyan, amivé a nő teszi: Ha egyedül vagyok a szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. Es annyira vagyok férfi, amen�nyire nő az, aki bejött a szobába.” – írta Karinthy Frigyes. - I. Jakab angol király, pedig frappánsan jegyezte meg: „Én bárkit lorddá tudok ütni, de úriembert csak az Isten tud teremteni!”
November 16. Társadalmi reményeink. - Választási eredmények Bors községben. November 2, Bihar megye: 254.513 szavazóból Klaus Johannisra szavazott 94.967 (37,31%), Victor Pontára 82.078 (32,24%), és Kelemen Hunorra 30.033 (11,80%). Bors községben:
1711 szavazóból 870 ember (50,84%) Kelemen Hunorra adta le a voksát, K. Johannisra 415 (24,25%), V. Pontára 115 (6,72%), és Szilágyi Zsoltra 206 (12,03%). November 16-án. Bihar megyében 198393 ember (63,48%) szavazott a keresztény-liberális jelöltre, Klaus Johannisra. Bors községben
az eredmény a következő: 2186 szavazatból 1911-en (87,41%) Johannisra, 275-en (12,58%) Pontára szavaztak. A második forduló több embert megmozgatott Borson, hiszen közel félezer emberrel több szavazott, Johannisra 220-al többen, mint az első fordulóban őrá és a magyar jelöltekre összesen, és Ponta
szavazótábora is nőtt. (Nagyszántón is, egy választópolgár, egész kerítését beborító reklámmal biztatott a Ponta melletti szavazásra, magyar nyelven, mert Bors tisztítóberendezést kapott a Pontakormánytól. Úgy látszik, ez sem tudta „megtisztítani” a Ponta-pártot a Borsi választók szemében).
4
Bors Községi Figyelő - Ünnepi különkiadás
Egy éves az idősotthon Karácsony kulcsszavai 2: A boldogság bennünk van. Egy 92 éves kicsi, idős ember, szépen megfésülködött, megborotválkozott, felöltözött, és reggel 8 órakor elindult az idősek otthonába. Az idősek otthona előterében várakozik, s ránk mosolyog, mikor azt mondjuk neki, hogy kész a szobája. Miközben a lift felé tartunk, röviden elmondom neki, milyen is az ő kis szobája. Elmesélem neki azt is, milyen színű a függöny, és az ágytakaró. „Nagyon tetszik” - lelkendezik, mint egy 8 éves kisgyerek, aki most kapja meg élete első szobáját. „ De még nem is látta a szobát, várjon egy kicsit!” –mondom. – „Az nem baj”- közli- „ A boldogság mindentől független dolog. Az hogy a szoba tetszik-e vagy sem, nem a bútoroktól függ, vagy a dekorációtól. Az attól függ, ahogy én azt látni akarom. Én már a fejemben eldöntöttem, hogy a szoba tetszeni fog. Dönthetek úgy, hogy a napomat az ágyban töltöm, és számolom, hány testrészem nem működik, mely részeim fájnak, vagy köszönetet mondhatok az égnek a testrészeimért, melyek jól működnek! Minden nap egy ajándék, ha ki tudom nyitni a szemem. Az új napra koncentrálok, a szép emlékekre, melyeket életem során gyűjtöttem össze! Az öregség, az olyan, mint a bankszámlád. Azt veszed le, amit összegyűjtöttél”
tartalom nélküli szép szavak maradjanak, a gyakorlatban is meg szerették volna élni: ezért felkeresték községük éppen egy éve megnyílt idősotthonának lakóit. Két hétig lelkesen készülődtek műsorral, ajándékokkal, hogy az idősek számára is ünnepi hangulatot teremthessenek, magányukban felvidítsák őket. „Szeressétek az öregeket…” – hangzott el a szívhez szóló verses köszöntés a legfiatalabbak ajkáról, de az igényesen összeállított műsor, versek, énekek, karácsonyi idézetek és a végén a közös éneklés is könnyeket csalt, nem csak az idős emberek szemébe. Ajándékokat is készítettek az iskolában kézimunka órán, amellyel nem csupán az otthon idős lakóit, de az alkalmazottakat is meglepték. „Olyanok vagyunk, mint a Mikulásgyár manócskái, akik ajándéko,,Szeressétek az öregeket...’’ A Borsi iskola IV. osz- kat gyártanak…”- hangzott el készülődés közben egy tályos tanulói a Karácsonyi ünnepre való készülődés lelkes kis „manó” szájából. A kézműves foglalkozás az új formáját tapasztalhatták meg, amikor a Nagyszán- idősotthonban is folytatódott, papír díszeket készítettek a tói Idősek Otthona lakóival töltöttek pár tartalmas órát. magukkal hozott „szimbolikus” fenyőfákra, ebbe a folyaKét generáció találkozásának, egymásra figyelésének a matba bevonták az időseket is. Nagy segítséget kaptak szép példája is volt ez az alkalom, amely által nem csak ezúttal is Bors község könyvtáros nőjétől, Bátori Juditaz idős emberek, de a lelkes gyermekcsapat is nem tól, aki nem csak a szükséges anyagokat biztosította a mindennapi élményekkel gazdagodhatott. Karácsony meglepetés ajándékokhoz, de segítségét felajánlva, el ünnepének közeledtével, Fürtös Izabella tanító néni is kísérte őket az intézménybe. Az idősotthon alkalmaosztályában is a szeretet, odafigyelés, segítségnyújtás, zottai is készültek a vendégek fogadására, sütemén�ajándékozás fogalmai kerültek előtérbe. És hogy ne csak nyel, teával lepve meg őket. A foglalkozások ideje alatt
karácsonyi énekeket hallgattak, amely szintén az ünnep bensőséges, meleg hangulatát erősítette a résztvevőkben. Az idősek tisztelete, a rájuk való figyelés ezúttal gyakorlatban is megvalósult, hiszen megható volt látni, hogy milyen magától értetődő empátiával segítetek a gyerekek az időseknek a kézműves tevékenység alatt, kisérték őket kézen fogva, vagy kerekes széküket taszítva a teremben. Bizony nem kellett fegyelmezni még a legpajkosabb gyermekeket sem, az egyik fiúcska a végén őszinte egyszerűséggel jegyezte meg: „Ilyen szép napom még sosem volt!” A tanító néni később elmondta, hogy maga is meglepve tapasztalta, hogy amíg a felnőttek, általában bizonyos elképzelésekkel, elvárásokkal készülnek egy eseményre, a gyermekek számára milyen természetes volt minden, milyen spontánul alkalmazkodtak, - és ösztönösen jól, - az új helyzetekhez. A nap fénypontja kétség kívül az volt, amikor az otthon legidősebb lakója, egy 98 éves néni, a nagy nyüzsgésben el kezdte énekelni a gyermekkorában tanult karácsonyi énekeket, a gyermekek pedig körülállták, hosszasan, csendben, meghatódva hallgatták. Ez a tartalmas együttlét így vált ajándékká mindenki számára, a gyermekek átélhették mindazt, amiről eddig csak tanultak, ezért köszönet mindenkinek, aki tettekkel, vagy csak jelenlétével részt vett ezen a felejthetetlen alkalmon.
Ünnepi gasztronómia - a történelem tükrében Az ünnep, az ünnepi ebédről is szól. A lélektan szerint, a mások táplálása szeretet megnyilvánulás is: szeretlek, tehát etetlek. Nem mindegy, hogy milyen gonddal készült, beleadta-e szívét–lelkét az ember. Régi idők szakácskönyveit lapozgatva az ember rájön, hogy egy szakácskönyv jóval több, mint receptgyűjtemény: kiolvasható belőle történelem. „A szakács műve múlandó, minél jobb, annál hamarabb elpusztítják, de ő maga titkos hős…” – írja az első magyar nyomtatott szakácskönyvben, 1690-ben. Főzni azóta is divatos, példák erre a népszerű vacsoracsaták, internetes gasztroblogok.
Mátyás király idejéből származnak a legkorábbi gasztronómiai beszámolók, ahol képet kaphatunk a korabeli étkezési szokásokról. Kedveltek voltak a halfélék (csuka, angolna, hering), a bárány és ürücomb, sajtok, és nagy gonddal készítették a kovászos magyar kenyeret. Jellemző a sáfrányos fűszerezés, a savanykás (bor, ecet, tejföl) mártás, Mátyás gyakran benézett a konyhába, és véleményezte az ételt. Felesége, Beatrix királynő Itáliából új ízeket honosított meg, felszámolta a nagyevést és nagyivást (tudjuk, hogy a középkorban több tucat étel terhelte a gyomrot egy lakomán, a kezüket, pedig kutya szőrébe törölték). Cukrászsüteményei szobrászati alkotások voltak, fagylaltot is készítettek, melyet Pesten csak 1760 után árultak. Mit ettek még hírességeink? A neves színésznő, Déryné naplójában is említi a kolozsvári káposztát, Petőfi kedvence a túrós csusza, paprikás csirke, aludttej és a gulyás, amit még reggelire is
megevett. „Úti jegyzetei”-ben ír arról, hogy katonatársainak kukoricagombócokat készített, és hogy utálja a tejfölös tormamártást. Jókai kedvence a tiroli máj, de a róla elnevezett malackörmös bablevese sem utolsó. Jókai testvérének lánya szerint: „Móricz bátya kisevő volt, de nagyon szerette a csibének a zúzáját, meg a combját, libának a mellét hidegen. Tavasszal a tárkonyos bárányt, a lencsét disznó fülével és sonkával ette.” Felesége, Laborfalvi Róza, aszalt szilvás orjalevest (karajcsont-leves), jégbe hűtött, rumos-tejszínes dinnyét is gyakran tálalt a vendégeknek. Deák Ferencről, a „haza bölcséről” süteményt is elneveztek, de kedvence volt az Angol királynő szálló specialitása, a paradicsomos sült csirke. Bár Kossuthról kiflit neveztek el (a pozsonyi kifli Palugyay Jakab Vasforrás nevű vendéglőjében kínált formáját), kedvence a citromos kolbász volt. Széchényi, pedig a „hideg nyalatnak” nevezett fagylalt rajongója, amit akkor tengeri kagylóban tálaltak. A palóclevest 1892-ben Gundel János készítette Mikszáth Kálmánnak, a „nagy palócnak“ ürühúsból, zöldbabból és csipetkéből. Az író kedvence a kapros-túrós lepény, a töltött káposztájának regulája, pedig: “egy sor füle, egy sor orja, egy sor kövérje, egy sor töltelék”. József Attila, 1926-ban Párizsból, testvérétől, Jolántól kérte, hogy küldjön neki csomagban bablevest csipetkével és kolbászreszelékkel. Élettársa, Vágó Márta írja, hogy amikor 1936-ban a Szép Szót szerkesztették, ebédre József Attila gyakran evett disznópaprikást főtt krumplival. Molnár Ferenc nagy rétes rajongó, ezért a London szálló igazgatója vidékről hozatott rétes sütő asszonyokat, hogy az író monogramja formájú rétest süssenek. A Nobel díjas tudósról, Szent-Györgyi Albertről (aki a szegedi paprikában azonosította a C vitamint) elneveztek egy paprikás csirkét, a lillafüredi Palota szálló séfje, 1938-ban, melyben az őrölt pirospaprika mellett, héjától megfosztott, parázson sült zöldpaprika is van. Számtalan történelmi anekdota szól híres ételekről. Medici Katalin francia királyné, a vanília illatú narancsos-likőrös palacsintával (crépé Suzette) hódította vissza kicsapongó férje, II. Henrik szívét (az addig terméketlen asszony 7 gyereket szült ezután). XVI. Lajos felesége, Marie Antoinette egy karneváli éjszakán kóstolta meg az
addig parasztételnek tartott fánkot, amely a palota menüjébe került. Napóleon, bár imádta a pacalt, félt a pocakosodástól. Egyik kedvence, a Marengói csata után elnevezett fűszeres-gombásparadicsomos marengói csirke, amelyre a szakács véletlenül borította rá a paradicsomot, mikor meghallotta a győztes csata hírét. Egy káposztás recept (ha Borsnak ennyire kedvence a káposzta). A kolozsvári töltött káposzta legkülönlegesebb receptje a már említett, Déryné Széppataki Rózától, a híres színésznőtől származik, az 1800-as évek első feléből. A lábas aljára szalonnabőr kerül, amire töltött káposztát rakunk, erre hurka, szalonna és hússzeletek jönnek, majd ismét töltött káposzta. Rétegezés közben belerejtünk egy megtűzdelt sült kappant vagy libát is. Végül vizet öntünk rá, szalonnával befedjük, és már főhet. Az idén is Karácsony előtt, Bors Község Tanácsa szeretetcsomaggal lepte meg a 65 év feletti és az alacsony jövedelmű községbelieket (A csomagban alapélelmiszerek, édességek vannak). Bár a listán szereplők jogosultságát több személy bírálja el, több szempont szerint, minden évben felháborodások is kísérik, mert egyesek szerint ők jogtalanul kimaradtak, és úgy találják, volt, aki meg sem érdemelte. A csomag nem alanyi jogon jár bárkinek is, nem kötelességből adják, hanem egy gesztus a helyi Tanács részéről, egy ajándék, és ez a két kritérium (kor és jövedelem) szerepel a jogosultságnál. (Persze, minden relatív, hiszen idős kisnyugdíjas is lakhat palotában, de volt olyan rászoruló is, aki megszabta, milyen órában jöhetnek hozzá). Azért van, aki ezt mondja: Örülök, hogy még nem vagyok rászorulva!
Kiadja a Borsi Polgármesteri Hivatal - Szerkesztőség címe: Bors Nr. 200. email: borsifigyelo@gmail.com Felelős kiadó: Bátori Géza, Főszerkesztő: Szatmári-Gergely Kinga, Tördelő szerkesztő: Major Zsigmond Lapszámunk és a régebbi lapszámok megtekinthetőek interneten honlapunkon: www.primariabors.ro - vagy http://www.facebook.com/polgarmesterihivatal.bors