Bors község időszakosan megjelenő lapja - 19. szám
2014. december
Ünnepi különkiadás
Csak a várakozástól lesz öröm az ajándék… „Te most is az vagy, áldott szent Karácsony, Mi Betlehemben legelőször voltál: Újjászülője a kerek világnak, Hitünk napfénye, a szívünkben oltár./ Te most is az vagy, csak mi változánk meg, Csak nekünk ócska minden, ami régi. Nem hallgatunk az angyalok szavára, Nem kell nekünk a csillag se, ha égi.” (Baja Mihály).
Decemberben csend borul a világra, az emberek is magukba fordulnak, erőt gyűjtenek. A régi paraszti társadalomban megvolt az évnek a maga ritmusa, logikus rendje, az ünnepeket is minőségileg tudták megélni, nem csak külsőségekben. A katolikusoknál a hajnali misék, a roráte, a betlehemezés szokása, az advent böjt, a Karácsony esti vacsora rituáléja (alma, dió kalács az asztalon, az asztal alatt széna, utalva a betlehemi istállóra, stb.), ezek mind az ünnep bensőségét és méltóságát erősítették. Ma a napok egybefolynak, mindenki rohan, gyűjteni és megvalósítani akar, mégsem érzik azt a beteljesedést, elégedettséget, mint az egyszerű ember egykor, aki végignézett betakarított földjén, teli csűrjén és kamráján, - és évi munkájának elégedettségével hangolódott az ünnepekre. A világban, az emberek lelkében ma zűrzavar van! Évek óta a legtöbbet idézett szó a válság: mert az emberi életekben nem rendeződtek a dolgok. Amíg rá nem jönnek, hogy az emberi hozzáállás a hibás, nem a körülmények, nem is fog változni. Sok diplomás él létminimumon, minden 3. fiatal munkanélküli, teret nyer a szervezett bűnözés, a fiatalok pesszimisták, a szülőknél élnek, kevés a vállalt gyermek. A túlsúlyos emberek száma (másfél milliárd) duplája az alultápláltakénak, 30 ezer körüli az éhen halt és több mint egymillió
ember volt az idén öngyilkos világszerte. A világban túszdrámák zajlanak, természeti katasztrófák, balesetek, és a média által villámgyorsan tudomásunkra jutó tragédiák rádöbbentenek, hogy mennyire törékeny az életünk, világunk, boldogságunk. Az ember lassan próbálja ezt a válságot kezelni. Sokakban megnőtt az empátia, divatos lett az olcsóbb, magunk készített ajándék, az élmény, együttlét fontosabbá vált, mint a pénzen vett, de személytelen drágaság. Környezetünkben is lépten-nyomon cipős doboz-akciókkal, adventi, jótékonysági vásárokkal találkozunk, 1-1 lakónegyedben közösségi konyhákat hoznak létre, ahova lehet élelmet beadni a szegények részére. De a pesszimizmus helyett, lássuk meg világunk pozitív oldalát is. Például, sosem élt az ember olyan jó körülmények között, mint ma, az ipari forradalom előtt a szegénység, betegség, éhezés nagy tömegeket érintett. A fejlett világban még a szegények számára is elérhető az elektromosság, a vezetékes ivóvíz, a táplálkozás miatt 10 centivel vagyunk magasabbak, mint őseink. A nők nagy része halt meg szülésben, minden 4 gyerek közül 1 nem érte meg az 5. születésnapját, (ma minden 200-ból 1). A férfiakat a háború irtotta, a mai 70-80 év helyett, évezredekig az átlagos élettartam 30-35 év volt. Nem beszélve a járványokról, például a pestis Európa 1/3-át kiirtotta.
A gyors információáramlás miatt tudunk rokonainkról, barátainkról, régen hónapokig nem hallottak egymásról a távol élők. Ami jó, annak örüljünk, fejlesszük! A kínai nyelvben a „válság” és a „lehetőség” azonos szó. Mert a kínai bölcselet tudja: néha el kell jutni a mélypontig, hogy értékelni tudjuk, mi az igazán fontos. A fontos dolgokra, pedig várni kell: ami túl könnyen jön, színes plázában megvásárolható, az csak anyagilag érték. Advent is várakozás: egykor egy nép reménysége, az áhított Megváltó után, ma a vágy, hogy bennünk is megszülessen a szeretet, amely „soha el nem fogy”, akár a mi emberi érzéseink. Ettől, pedig erőt nyerünk az új évre, és megszületik bennünk a remény, hogy ezentúl jobb lesz, és kijavíthatjuk elromlott dolgainkat! Itt az ideje, tehát nem csak a rohanásnak, külsőségeknek, hanem a csendnek, az önmagunkkal való szembenézésnek, az ünnepnek is. „Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. 365 nap közül 364 a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, fordítva kellene legyen. 364 nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje.” (Wass Albert).
„Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.” (József Attila) Kívánunk az ünnepekre áldást, békét, örömöt, egészséget és megújuló szép reményeket Bors község minden lakosának, és egy boldogabb Új esztendőt! Bors község Tanácsának nevében Bátori Géza polgármester és Lőrincz Lajos alpolgármester.