Bors község időszakosan megjelenő lapja - 21. szám
2015. március - május.
Bogrács fesztivál Szentjánoson - Márciusi ifjak: 1848 öröksége - RMDSZ hírek - Röplapda országos középdöntő Borson - Egy hónap, amely csak a nőkről szól - Az anyák halhatatlanok - Otthonszülés - Tavaszi Bál Borson: aktív hölgyek szervezésében - Húsvéttől Pünkösdig - Konfirmáció - Bors község régi és új arca
Elűzte a felhőket is a felhőtlen jókedv
a Szentjánosi majálison
Ha május, akkor Biharszentjános! Hagyománnyá vált a bográcsfőző versen�nyel egybekötött majális Szentjánoson, mivel május második vasárnapján harmadik alaklommal szervezték meg, nem csak a helybeliek, hanem az egész község, és környékbeli érdeklődők számára. Az eseményen arányosan keveredtek a szórakoztató és gasztronómiai élmények, és amíg megfőtt a finom gulyás, a nap is kisütött, így kezdődhetett a szórakozás, amit ezúttal is helyi és meghívott sztárok, fellépők biztosítottak. Pikáns, színes, magyaros, - és nagy örömömre babos: ezek közül a gulyások közül is válogathattak a korgó gyomrú majálisozók.
A mesebeli harmadik próba jól indult: új helyszínen (a futballpálya mögött), jól fedett sátrakkal, lelkes csapatokkal. Lőrincz Lajos, a község alpolgármestere és Kupás Tibor kultúrreferens mindent megtett, ami a szervezési munkához, kényelemhez elégséges: a többi csak a versenyző csapatokon és a befogadó közönségen múlott. De mire gyülekezni kezdtek volna a majálisozók az eső el is kergette őket. A Szentjánosi Margaréta mazsorett csoport produkciója így félbe is maradt, pedig családtagok, barátok, „rajongók” egy jelentős csoportja csakis miattuk jelent meg abban a korai órában a helyszínen. (Délután panaszkodott is az egyik árus: mi voltunk az első kliensei). Szerencsére, egy óra múlva az emberek szórakozási vágya győzött, amely elkergette a felhőket: így kezdődhetett a mulatság! A kispályás labdarugó mérkőzésen még szép idő volt, 4 csapat mérte össze a tudását, délután díjazták is
A zsűri is harcedzett kóstolgatókból állt, hiszen a község polgármestere Bátori Géza, a „Gombás” Paul Tibi, és Győrffi István is sok gulyást ízlelt már meg az utóbbi fesztiválokon. Estére megtelt a tér, hiszen a Sláger TV-ből ismert Dankó Szilvia őket. Elsők lettek a községbeli felnőtt importálni kétes tehetségű pillanatfellépésére sokan voltak kíváncsiak. csapat, az „öregfiúk”, második a sztárocskákat jó pénzért máshonnan, A mulatós zene egyik jelenlegi üdvösPhoenix Szentjános, őket a Nagyvárad mikor a szórakoztatást megfelelő mikéje ügyes táncosaival és közvetlen Rogériuszi és a Szentjánosi ificsapat nőségben helyi tehetségek is megoldstílusával is hangulatot tudott teremkövette. Pop Krisztián kapust és ják. Erre mondanák sokan: mert ez is teni, együtt mulatott éneklés közben a Tranculov Nicusor gólkirályt is díjaz- kell az embereknek, hogy TV-ben rekszínpadot elhagyva, rajongótáborával. ták, a Szentjánosi Domino club, pedig lámozott énekeseket is láthassanak! Dedikálás után, pedig megkóstolta a sört ajánlott fel a nyerteseknek. Jó ebédhez szólt a nóta, a harapnimi „eredeti, levédett” Bors községi A színpadi események is változatos valóról, pedig 6 csapat gondoskodott, gulyásunkat, ami által (is), remélheműfajt képviseltek. A népművészet ked- a Polgármesteri Hivatal csapatával tően jó hírünket vitte! velőinek kellemes élményben volt része a együtt, az utóbbiak a „protokoll-vaGáborjáni citeracsapat hölgyeinek lel- csorát” készítették a kondérban. Részt kes és kidolgozott előadása, céljuk nem vettek a Kisszántói, a Nagyszántói és csupán a régi hagyományok felélesztése, a Biharszentjánosi Nőszövetségek, őrzése, hanem a népzene megkedvelte- ételüket a „legpikánsabb”, a „legszítése, - akár községünkben is. nesebb” és a „leghagyományosabb” Aki könnyűzenére vágyott, az is díjjal értékelték, az újonnan alakult megtalálta számítását, hiszen hosszú Biharszentjánosi Kórus csapata, peidőn keresztül hallgathatták a majáli- dig elvitte az első díjat. Ez alkalommal sozók az örökzöld slágereket Bartha Magyarországi vendégek-versenyzők Bernadett és a Happy End zenekar is voltak, a Szentpéterszegi Barájóvoltából. Ügyesek, tehetségesek, jó tok lelkes és vidám férficsapata nem hangúak, jól válogatják össze előadan- csak remek borát kínálgatta, hanem dó zenei repertoárjukat: sokszor el- megkapta az igazán róluk szóló díjat: a gondolkozom, miért is kell máshonnan „legmagyarosabb” gulyásért.
Színes hírkavalkád
2
Szabadság, egyenlőség, testvériség! - és 1848 öröksége „Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.” (Kiss Ernő, Aradi vértanú). Emlékezés, koszorúzás, főhajtás... a
magyar nemzet ünnepéről méltóképpen megemlékeznek évtizedek óta ott, ahol magyar közösség él. Tiszteletadás ez azok számára, akik példát tudtak mutatni helytállásból, összefogásból, nemzetféltésből, bajtársiasságból, akiknek szabadságvágya túlnőtte a megalkuvást, a kényel-
mes szolgalelkűséget, akik emberek tudtak lenni az embertelenségben. A mai kor fiataljai már békében születtek, már a kommunizmus elnyomásáról sincsenek emlékei. Nem érzik a háborúk borzalmát, csak a mindennapi megélhetésért kell harcolniuk, - bár ez sem kicsi feladat.
Ezalatt, párszáz kilométerre tőlünk, Ukrajnában magyar testvéreinket elérte a háborúk szele… A templomainkban gyermekek szavalnak hazafias verseket, és most is élő aradi vértanunk kérdése: az újkor ifjúsága egész ember lesz–e? Méltó az ősök áldozatára?
Biharszentjánoson, a község gyermekei ünnepi műsort adtak elő Borsi Gyöngyi hittantanárnő vezetésével, szolgált a község kórusa, majd a község és a gyülekezet elöljárói elhelyezték koszorúikat a hősök emlékművénél. A gyülekezetet Pásztor Gabriella, a nagyváradi Szacsvay Imre Általános Iskola igazgatónő is köszöntötte.
Példa a mai márciusi ifjaknak, az 1848-as forradalom anekdotáin keresztül. Megosztozni a szolgálaton. - Kossuth, mint őr. Debrecenben, hideg téli éjjelen Kossuth a miniszteri tanácsból hazamenvén, egy ház előtt didergő honvédőrt lát. - Te fázol? - kérdi őt. - Oh, nagyon! Már négy órája vagyok itt, s még nem váltottak fel. - S hány órát kellene itt állnod? - Csak egyet. - Fölváltalak én! – mondta Kossuth. - Uram, nem lehet! Főbe lőnek. - Mitől se tarts! Add át fegyveredet és csákódat, s te az enyémmel menj a napos tiszthez. - Azt nem teszem, uram, én becsületes katona vagyok. - De én parancsolom! – mondta Kossuth átvéve a honvédtől a puskát és csákót, s saját fövegét tette a fejére. A honvéd a vártára érvén, a napos tiszt bámulva rivallt rá: - Fickó, hogy merted a helyedet elhagyni?! - Fölváltottak, uram! - Megőrültél?! Ki váltott föl? - Nem ösmerem. Valami nagy úr lehet, mert ugyancsak parancsolt.
- Meglátva a tiszt a fövegét a honvéd fején, kérdi tőle:- S e föveg? - Tőle van, uram! A tiszt eszeveszetten szaladt az őrhelyhez, s valóban nem csalódott, mert Kossuth sétált ott le és fel fegyveresen. Kossuth szigorúan kérdezte: - Ön a napos tiszt? - Igen, uram. - Vegye e puskát! Reggeli nyolc óráig fog itt őrt állani! A rosszat is a jó cél érdekébe fordítani! - A kém. Mikor Bem átvette az erdélyi hadsereg vezetését, Nagybányán egy örményt hoztak elébe, aki Dés vidékéről jött. Bem kérdezősködni kezdett az ottani viszonyokról, az osztrák csapatok állásáról. Az örmény azonban úgy hazudott, mintha könyvből olvasta volna. Bem a kérdezősködés folyamán egyszerre csak odafordult a hadsegédjéhez: - Fizessen ön ki ennek a derék, becsületes embernek száz forintot. - De hiszen csupa hazugság,
amit az örmény eddig mondott! - súgta oda a tábornoknak a hadsegéd. - Igen jól tudom, - válaszolta hangosan Bem, - hogy most összevissza hazudozik, de mondani fog ő igazat is jó pénzért. Úgy-e? – Igenis. - válaszolta őszintén az örmény. Később csakugyan egyik leghasználhatóbb kémje lett a tábornoknak. Egymást értékesnek tartani! - Bem és a székelyek. - Ne félj székely! - biztatta Bem Szebennél a székely lándzsásokat. - Nem is félünk mi, apó! - válaszolta egy öreg székely. - De maga menjék innen, mert itt nagyon sűrűn hull a golyó. Ha mi elpusztulunk, van helyettünk más. De ha a gyenerális urat baj éri, ki ad nekünk második Bem apót? Optimizmus, a körülmények ellenére! - Jókai lyukas csizmája. A szabadságharc leveretése után Jókai Mór
bujdosó lett, mint annyi ezren. Hosszas bolyongás után megtörten, kimerülve egy Borsod megyei kis faluba vetődött, hol halálos betegségbe esett. Neje, hírt vevén férje rejtekhelyéről, azonnal fölkereste és önfeláldozó ápolásával megmentette a haláltól. Mikor már Jókai jobban lett, Pestről az a vigasztaló hír vetődött, hogy veszély nélkül térhet haza. Ámde a szegény bujdosó ruhája éppen nem volt kifogástalan a zordon téli időhöz. Jókainé szomorúan nézett férjére s így szólt: - Hogy indulsz majd ennek a nagy útnak betegen s ilyen ruhában? Gyalog is kell mennünk s nézd, mekkora lyuk van a csizmádon, befolyik rajta a víz. - Ne törődjél vele, kedvesem, - válaszolt a költő az ő keserű humorával, mely soha sem hagyta el, - itt a másik oldalon is van egy éppen akkora lyuk. Azon meg majd kifolyik.
RMDSZ tisztújító közgyűlés. Március 19-én Bors község négy településén is tisztújító közgyűlést tartottak, ahol megválasztották az RMDSZ helyiés körzeti elnökét, a választmány tagjait és a megyei küldötteket. Bors: Az RMDSZ új elnöke Rácz-Gál Szabolcs lett, választmányi tagok: Bátori Géza, Bihari István Zsolt, Bondár Gyula, Ambrus Zsuzsa, Bőr Levente, Kakócz Emilia, Kubola Anikó, Bajgyik-Baranyi Emma. Biharszentjános: Elnök: Lőrincz Lajos, választmányi tagok: Szátán György, Kakócz Lajos, Paul János Tivadar, Retek Emilia, Curpás Mi-
hály, Király Olga, Csomay Árpád, Kakasi Zsurka Sándor. Kisszántó: Elnök: Hegyesi László, választmányi tagok: Kónya Attila, Kiss Sándor, Hegyesi István, Szabó Viola. Nagyszántó: Elnök: Dani Lajos, választmányi tagok: Lukács Ibolya, Szatmári-Gergely Elemér, Zétényi Olga, Szilágyi Lajos. A körzeti RMDSZ elnök Lőrincz Lajos maradt, a megyei küldöttgyűlésre a következő személyeket delegálta a közgyűlés: Lőrincz Lajos, Bátori Géza, Hegyesi László, Dani Lajos, Szatmári-Gergely Elemér, Csiger Róbert, Bondár Gyula, Király Olga.
Bors község RMDSZ hírei 25 éves az RMDSZ. Bors községbelieket is díjaztak. Gálaünnepséggel ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját az RMDSZ Bihar megyei szervezete, az esemény disz vendégei közt szerepeltek politikusok, települések vezetői. A felszólaló politikusok értékelték az eltelt negyed évszázadot, kiemelve a sikereket (visszaszolgáltatott földek, épületek, magyar iskolák, stb.), valamint megköszönték a választott tisztségviselők, közösségi vezetők munkáját, akik gyakran magánéletüket háttérbe szorítva, idejüket és tudásukat a közösség érdekében hasznosítják. Szabó Ödön parlamenti
képviselő elmondta, hogy az eltelt 25 évben közel 200 polgármestere és alpolgármestere volt a Bihar megyei RMDSZ-nek, a jelenlegi településvezetőket színpadra is szólították. Így, oklevelet kaptak Bors község vezetői is, Bátori Géza és Lőrincz Lajos, köszönetképpen munkájukért, amit egy másik, jelképes ajándék is követett, a szövetség szimbóluma: a tulipánhagyma. Bátori Géza polgármestert egy ezüstgyűrűvel is megajándékozták, abból az okból kifolyólag, hogy a rendszerváltás óta, megszakítás nélkül vezeti községünket.
Kiadja a Borsi Polgármesteri Hivatal - Szerkesztőség: Bors Nr. 200. email: borsifigyelo@gmail.com Felelős kiadó: Bátori Géza, Főszerkesztő: Szatmári-Gergely Kinga, Tördelő szerkesztő: Major Zsigmond Lapszámunk és a régebbi lapszámok megtekinthetőek interneten honlapunkon: www.primariabors.ro - vagy http://www.facebook.com/polgarmesterihivatal.bors
Színes hírkavalkád
3
Sportpremier Borson! Ifjúsági röplabdatornát tartottak a Borsi sportcsarnokban
Április első hétvégéjén rangos sportesemény helyszíne volt községünk: itt tartották meg az U15-ös korosztályú utánpótlás csapat országos bajnokságának középdöntőjét. A 3 éve alakult Borsi Viitorul SK ifjúsági leány röplabdacsapatot Marius Drăgan edzi, és mivel csoportjukban másodikak lettek, részt vehettek ezen az eseményen, amely premiernek számit. A borsi csapat lányai hazai pályán bizonyíthattak olyan csapatok mellett, mint a Nagyváradi Era Sport, a Temesvári Agroland, a Nagybányai, a Lugosi és a Máramarosszigeti Sportiskolák. A Borsi csapatot a helyi Polgármesteri Hivatal támogatja, a mostani esemény anyagi hátterét is biztosította, néhány
helyi vállalkozás nevét is olvashattuk a sportcsarnok ablakaiban. A mérkőzés bírái a kolozsvári Kötő Erika, és a marosvásárhelyi Korikas Emőke és Maris Emilia voltak, a szervezőbizottság tagjai pedig a csapat edzőjén kívül még a község polgármestere, Bátori Géza, valamint a helyi sportklub elnöke, Rácz Szabolcs volt. A borsi lányok eddig is szép eredményeket értek el kevés idő alatt, ezért reménykedve készültek az esélyesnek mondott Lugosi és nagybányai csapatok elleni küzdelemre is. Manapság számtalan csapat alakul, sok sportág próbálja megvetni a lábát községünkben is, és gyakran kevés a kitartás a fiatalok részéről: nem lebecsülendő, hogy egy ilyen fiatal csapat
nagy múltú sportiskolákkal mérkőzhetett meg. (Ahogy egy szurkoló apuka elmondta meccs közben: van olyan csapat, aki ellen élvezet játszani, még ha nem is nyerünk!). Községünk játékosai a következők voltak: Flavia Chiş, Bianca Condure, Bikfalvi Alexandra, Bartha Klaudia, Georgiana Bodogai, Kovács Brigitta, Kerezsi Barbara, Gagyi Emese, Bianca Toma, Leményi Barbara, Oana Dinescu és Andreea Simu. A teremben felhangzott a mérkőzés himnusza, flakonos üvegek csapkodásával lelkesítettek a szurkolók, a csapattagok megölelték egymást, - ezt minden megszerzett pont után is megismétlődött. A végén a kék-fehér mezt viselő községbeli lányok két győzelemmel és három nyereséggel zárta a tornát. Máramarosszigetet 3-0-ra, az Era-t 3-2-re verték, de a többi 3 csapattal szemben alulmaradtak. A végül negyedik helyen végzett csapat edzője kihangsúlyozta: sok edzés, lemondás, áldozathozatal áll a lányok, és szüleik
mögött, most is nagyon küzdöttek, és en�nyire futotta az erejükből. Már az elődöntőbe bejutni is teljesítmény volt, a célunk, pedig, hogy szépen játszódjunk. Mi is további sok sikert kívánunk, és reméljük, minél több fiatal lánnyal szerettetik meg ezt a sportot a mostaniak, főleg, mert a helyi tanács mindent meg is tesz, hogy sportolási lehetőségüket biztosítsa.
Ballagási ünnepség Borson Május 29.-én pénteken Borson, a Tamási Áron Mezőgazdasági és Ipari Szakképző Iskolában is elballagtak a felső osztályok végzősei: Az első képen a XII A elektronikai szakosztály végzősei láthatóak az őket oktató pedagógusokkal, a második képen pedig a XII B mezőgazdasági szakosztály tanulói és a tanári kar, míg az utolsó képen az esti XIV osztály felnőtt végzősei és osztályfőnükük látható. A ballagás az utolsó osztályfőnökii óra után az iskola épületéből indult, majd a borsi kultúrotthonban volt az ünnepi búcsúztató, díjátadás. A szülők, rokonok, barátok alig fértek el a nézőtéren.
Beharangozó A következő hónap hírei: Júliusban két fontos és sokakat érintő rendezvény színhelye lesz Bors község. Július 6-10-e között kézműves tábort szerveznek Bátori Judit irányításával, ahol a gyermekek különböző népies és művészi kézműves technikákkal alkothatnak, szakemberek segítségével. A másik eseményt, az immár 18. Borsi Községi Napokat Július 25-26 között tartják meg, amelynek sztárvendégei Radics Gigi (szombat) és az Apostol együttes (vasárnap, ez utóbbi nagykoncertet ad). Mindkét eseményre sok szeretettel várnak minden érdeklődőt a szervezők.
A költészet napja 110 éve született József Attila, akinek születésnapján ünneplik április 11-én a Magyar Költészet Napját, 1964 óta. Most egy kevésbé ismert verssel emlékezzünk erre, amely nagyon is aktuális, sérült és elidegenedő emberi kapcsolatairól híres modern világunkban.
József Attila: Kopogtatás nélkül Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma. A kancsóba friss vizet hozok be néked, cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm, itt nem zavar bennünket senki, görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod. Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek, melegben levethetsz nyakkendőt, gallért, ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul, amikor akad más is, hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok. Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél. 1926 április
A hónap témája
4
Egy hónap, amely Március a nők hónapja (őket köszöntjük), és Április hónapját is az ókorban Aphroditéről, a szerelem, szépség istennőjéről nevezték el. A tavaszi megújulást, virágba borulást, frissességet, szépséget a női nemmel hozták összefüggésbe évezredeken keresztül. A női szerepek, az irányukba támasztott elvárások, viszont rengeteget változtak a történelem folyamán. Családanya, feleség, házias�szony, segítőtárs, vonzó nő… számtalan női szerep, amely értékelésre, elismertségre vágyik. Régen a lányok az édesanyjuktól tanulták a női szerepeket, az as�szonyi tudást, hogy a felnőtt élet kihívásainak megfeleljenek. Ma már ez felborult, az anyák kislányként tetszelegnének, a lányaikat, pedig túl korán felnőtté avatják – legalább is külsőségekben.
csak a nőkről szólt...
Egymást érik a kislányoknak szóló tánc- és szépségversenyek, ahol már óvodás gyermekek riszálják magukat szexis pózokban, hiányos öltözékben, sminkben. Testileg felnőtt szerepet játszanak a média hatására, de lelkileg erre még nincsenek felkészülve, túl hamar kezdenek el mindent, és mivel érzelmileg nincsenek megérve rá, idő előtt kiégnek. A reklám is azt kívánja: váljon minél hamarabb fogyasztóvá, márkafüggővé, mert minden lehetséges, ha külsőleg el tudod adni magad, nem szükséges a tehetség, a belső érték. Mivel a kamaszkorba érő gyermek mindentől fél, csak a következményektől nem: a felnőttnek kellene őt megvédenie. De hol van ma a megvédő felnőtt? A nő a család lelke, ös�szetartó ereje! - idézték nagy-
anyáink, a bibliai példát szem előtt tartva, amely a „derék asszonyt” férje koronájának, szorgosnak, a lányok számára példamutatónak, megbízhatónak, kedvesnek, segítőkésznek írta le a Példabeszédek könyvében. A harmadik világban, főleg Afrikában, Indiában minden 7. lány 15 éves kora előtt megy férjhez, megfosztva a tanulási lehetőségtől, hiszen ő csak tulajdon, munkaerő, üzleti tranzakció tárgya. Mire is taníthatná egy gyermekanya lányát, akitől a legfőbb elvárás, hogy gyermekeket szüljön és engedelmeskedjen a férjének. A fejlett országok tanultak, „emancipálódtak”: ezzel párhuzamosan nőtt a megfelelési kényszer és a hajsza az örök fiatalság után. Amíg a kislányt nem engedik gyermeknek lenni, a felnőtt nők kislányosan soványak, feszes
bőrűek, szőrtelenek, törékenyek (már keleten is veszélyes eljárásokkal fehérítik bőrüket, mert a Hello Kitti-szerű aranyos, kislányos nőideálhoz akarnak hasonlítani). És miközben az ötvenévesen is huszonévesnek látszani akaró sportos, barna, szexis nő a divat (a plasztikázás már követelménnyé válik lassan), egyre több a megfelelési kényszertől űzött, stresszes, korán öregedő, és ülőmunkától, mozgáshiánytól, gyorséttermektől elhízott nő, már a fiatalok között is. Természetesen, nem arról van szó, hogy egy nő ne adjon magára idősödve is, de a „szépen öreged-
ni”, „harmóniában lenni önmagunkkal minden korban” - életérzését a mai nő lassan elveszíti. Mert már nem az anya nevel leginkább - szeretettel, hanem a világ, amely, mivel érzelemmentes, túl sok elvárást támaszt. Légy tökéletes nőként, feleségként, anyaként, munkádban! – de mivel senki se tud azzá válni, nő a feszültség! Az is közrejátszik, hogy az egyik legfőbb motiváció a történelemben az volt: megfelelni az igazi férfinak! Egyedül az eszkimó nőknek nincs ilyen gondjuk: ők választanak házastársat maguknak!
Előadássorozat Borson, a családi és női szerepekről
A hagyományápolással, rászorulók segítésével foglalkozó Szilágyi Erzsébet Nőegylet, a „Láthatatlan asszonyok a Jászságban” című projekt keretében előadássorozatot indított Bors községben, március 12 és 21 között. Liptay Erzsébet, tiszteletbeli elnöknő elmondta, hogy a Nőegylet ötlete akkor indult, mikor megtaláltak egy régi gazdasszonyképző füzetet, és hasznosnak találták, hogy a mai nőket, asszonyokat, anyákat is képezzék, akiknek „munkája láthatatlan” - ahogy az előadás címében is olvashattuk. Az öt alkalom kéttucatnyi községbeli nőt, többnyire pedagógusokat vonzott, pedig a több szempontból megvilágított téma aktuális kérdéseket feszegetett, nem túl jól működő társadalmunkban. „Az édesapám szégyellt velem fényképezkedni, mert egyedüli gyermek voltam!” (Farkas Kristóf történész). Első nap, a Jászságból érkező előadók, Nagyné Kiss Mária, mentálhigiénés szakember, a Nagycsaládosok egyesületének alapító tagja és Farkas Kristóf Vince történész a nagycsaládok szerepével és a jászsági nagycsaládos életformával ismertette meg az érdeklődőket, gazdag képanyaggal is alátámasztva az elhangzottakat. A magyarságba beolvadt, katolikus vallást felvett jász népcsoport különleges színfoltja volt Magyarországnak, jellegzetes hagyományaival, gyermekvállalási kedvével, melyben különös fontossággal bírt a nemzet-
ség, amelybe az elhunytak is beletartoztak, és külön ragadványnevük volt (a feleség már nem tartozott a férje nemzettségébe, csak a születési családjáéba). Érdekességként említette Farkas Kristóf, hogy a férfinép a „tüzelős istállóban” lakott, aludt, ott élte a társadalmi életét (kártyáztak, ittak esténként), és hogy elhalálozáskor az ablakot is letakarták. A több mint 10 gyermeket is vállaló családokban a lakodalom valóságos népünnepély volt, egy finom, szegfűszeges kalácsot meg is kóstoltattak a jelenlevőkkel. Nagyné Kiss Mária a „Ki vagyok én?” - kérdéssel indította előadását, ahol szó került a nemi, nemzeti, vallási identitás fontosságáról, társadalmi szerepekről. A családban az anya szerepe a feltétel nélküli elfogadás, biztonság, az apáé a társadalmi szabályok megtanítása. Régen megvoltak a rítusok, ünnepek, a nyílt kommunikáció, az értékek közvetítése, a generációk közötti kapcsolat, a konfliktus kezelés megtanulása (pl. a sok testvér között), családi tradíciók átadása. A társadalom is összefogott, például a keresztkomák (akik a fiatalkori barátok voltak, nem rokon), segítettek később a házépítésnél. A születés és halál körforgása is régen természetes volt, ma elidegenítettük, a szülést, halált intézményesítettük, rettegünk tőle: mert nem önvizsgálattal zárja le a napját a modern ember, hiszen azt gondolja, örökké él! - foglalta össze az előadónő a régi életforma rezüméjét.
„A vallásos, hitüket komolyan vevő emberek többet élnek a statisztikák szerint!” Második nap dr. Lázár Imre orvos, antropológus folytatta az előadást, melyben a globalizált világ hatásairól szólt és a vallásosság szerepéről a lelki egészség megőrzésében. Az előadás második felében érdekes statisztikákat mutatott, amelyek segítségével azt bizonyította, hogy a hívő (nem csupán vallásos) és családban élő emberek többet is élnek. „Az a nemzet, amely elhanyagolja konyháját, önmagát is elhanyagolja!” (Salkaházy Lipót: Magyar Konyha, 1894). Március 14-én, szombat délelőtt Kaszainé Ocskó Györgyi védőnő a modern háztartásvezetésről, az egészséges táplálkozásról beszélt a tucatnyi háziasszonynak. A nő a „kovász” a családban, aki felel a testi-lelki jólétért, ez különösen fontos függőségektől, mozgásszegény életmódtól, mérgezőanyagoktól terhes társadalmunkban. A mai ember egyoldalúan táplálkozik, diétahóbortoknak enged, több ezer kilométert utaztatott alapanyagokból főz. Az akciók, csomagolások, reklámfogások is felesleges vásárlásra biztatnak, régen a háziasszony előre megtervezte a heti menüt, így megkímélte magát a felesleges úttól és vásárlástól. A mai E-mber adalékanyagokat eszik, felsorolt egy pár példát is az előadó, ami függőséget, székrekedést, rákot okozhat. Az üzleti füstölt árukat káros anyagokkal gyorsérlelik, dezodorokban kőolajszármazék és alumínium van, sok a génkezelt étel (pl. a szóját skorpió génjével módosítják), de kerüljük a zselatint („lusta asszony lekvárja” készül így), pudingot, színes joghurtot. Az előadó ajánlotta a blansirozást (lobogó vízben előkezelt zöldségek eltevése), aszalást (félárnyékban, gézzel leterítve gyümölcsöt, zöldséget lehet), és a tartósítószer nélküli kompót, lekvár eltevését (forrón üvegbe töltve, pár percig
felfordítani – lég mentesíteni, majd dunsztolni, de ugyanezt a hatást érjük el, ha hidegen sütőbe tesszük az üvegeket, 40 percig 200 fokon melegítjük, és ott hagyjuk kihűlni: ez a sterilizálás). Az előadás végén volt mit megbeszélni, de a vendégelőadó és segítői egy egészséges ebéddel is készültek, amit a résztvevők segítségével készítettek el. „A gyermek ajándék, kölcsönbe kaptuk és számon kérik, hogyan neveltük!” Vallásos élet a családban. – ez volt a fő témája a március 20-án megtartott előadásnak, és úgy vált igazán hitelessé, hogy az előadó, dr. Tóthné Kis Brigitta jogásznő maga is, hitét komolyan vevő, gyakorló keresztény és 4 gyermekes családanya. Bár a keresztény ember sosem magányos, de a földön is kell egy támogató közösség, család. A vallás megmutatja a fontossági sorrendet életünkben, ezért a hivő ember példával nevel, és kötelessége odavezetni gyermekét, akitől kapta: Istenhez. Néhány tippet is adott, a saját életéből is, hogyan neveljünk keresztény gyermeket. A templomba járás váljon rendszeressé (még ha az elején hisztivel is jár), mert közösségi- lelki-zenei élmény. Az asztalnál imádkozzunk, mert nem mindenkinek jut ebéd a világon (az előadó elmesélte, óvodás gyermeke asztali imáinak köszönhetően egy csoporttársa is hittanra kezdett járni). Osszuk be a pénzt, még akkor is, ha sok van, mert a felesleget rászorulóknak adhatjuk. Végül az ünnepek szerepéről is szó esett, ami legyen közös családi élmény, és nem baj, ha az anya nem mindent maga készít el, hanem meg is vásárol dolgokat: a fontos, hogy pihent, boldog legyen. „A lányok mintakövetéssel tanultak anyáiktól női szerepet!” Az utolsó alkalom érdekes időutazás volt, a nőnevelés és a nőmozgalmak történetén vezetett keresztül. Nagyné Kis Mária a történelmi alakokon keresztül bemutatott olyan női eré-
nyeket, mint a háziasság, hűség, az otthon menedzselése, a pénz beosztása, diplomácia. A szerény, engedelmes, világtól elzárkózó Szűz Mária - ideáltól a várat védő és fenntartó nemes asszonyokon keresztül, a férjeiket az üzletben helyettesítő polgárleányokig színes képet kaphattunk a nők szerepéről. A nők oktatása is ilyen sokrétű: az apa tejhatalma alatt élő lány otthon tanult, többnyire házvezetést, a zárdákban már kódexeket másoltak a nők, a nemesi udvarban az írás és nyelvek mellett rövid idő alatt meg kellett tanulják a lányok egy udvarház menedzselését, a kereskedőlányok a könyvelést, a világi iskola, pedig a lányoknak is végre anyanyelvi oktatást biztosított. Nem elhanyagolandó a nőmozgalmak szerepe, amelyek hozzájárultak a női jogok kivívásához a társadalmi életben. A történelem változott, de a nők 4 nagy archetípusa: a tápláló anya, a csábító szerető, a védő harcosnő és a bölcs segítő típus ma is ugyanúgy megmaradt. Egészséges menü. Az előadás harmadik napján ebédre hívták a szervezők a megjelenteket, amit részben közösen készítettek el. A cél az volt, hogy egy egészséges és könnyen elkészíthető ebédet mutassanak be a sokszor időhiányban szenvedő Borsi háziasszonyoknak, amit most én is tippként megosztok. Borsóleves sok zöldséggel és csipetkével. Sütőtökös krumplipüré (a tök sütőben sült és 1/3-a volt), Töltött fasírt (közte mexikói zöldségkeverék, sok hagymával és főtt tojással), Csirkecombok barbecue szósszal és joghurtosmajonézes céklasaláta (a céklát sós vízben megfőzték, kockára vágták). Joghurtos bedobós (joghurtos pohárral mérni): 1 pohár joghurt, 1 pohár cukor, 2 pohár liszt, 2 egész tojás, fél pohár olaj, 1 vaníliás cukor, fél csomag sütőpor. Tésztájába almát tenni, a tetejére kimagozott meggyet, csoki reszeléket.
A NŐk hónapja
5
„Az anyák halhatatlanok...” A Hónap Híre: „Romániában 25 éve először van több 65 évnél idősebb nyugdíjas, mint 15 évnél kisebb gyermek, ami a lakosság elöregedését vetíti előre - írta az Adevărul. Az újság a statisztikai hivatal adatait ismerteti, amelyek szerint 2015-ben Romániában 3,4 millió 65 évnél idősebb nyugdíjas szerepel a nyilvántartásban, miközben a 0-14 év közötti gyerekek száma 3,3 millió. 2014-ben ez utóbbiak még többen voltak, mint a nyugdíjasok, az arányok megfordulása január 1-től állt be. A lap felidézi, hogy 1992-ben még 5 millió gyermek jutott 2,5 millió nyugdíjasra, így 23 év után a 15 évnél kisebb gyerekek száma csaknem felére csökkent.” - „A The Telegraph brit napilap szerint kontinensünk haldoklik: Európában nagyon alacsony az 1000 főre eső születési arányszám a többi kontinenshez képest. (Olaszországban a legrosszabb, ott 8 és fél szülés jut 1000 főre.) A déli országokban a fiatalok fele munkanélküli, ez is meghatározta az alacsony gyermekvállalási kedvet. A bevándorlást, az emberek több mint fele elutasítja, így ez sem jelent megoldást a rossz statisztikákra.”
Nem véletlenül választottam ezt a hírt a mostani lapszám nem Bors községhez kötődő hírévé. Ugyanis Európa szerte nyomon követhető ez a tendencia: sajnálatos módon öregszik a társadalom. Lehetne most az okokat vizsgálni, miért nem születik elég gyermek, hiszen a felmérések azt mutatják: 3 gyermeket szeretne a fejlett Európa nagy része, ebből jó esetben kettő, ha megszületik. Foghatjuk ezt anyagiakra (régen szegényebb családban volt több gyermek), a munkaviszonyok miatti időhiányra (régen is dolgoztak egész nap), megnövekedett igényekre, de az tény: ha nincs gyermek, nem lesz ki eltartson öreg korunkra. És azt is látnia kell a fejlett nyugati társadalomnak: nem egyszer sodort el tanult, fejlett civilizációt egy primitívebb népcsoport a történelemben, egyszerűen azért, mert többen voltak. Gyakran hangzik el az egyke-pártiaknál: ennek az egynek szeretnék mindent megadni! Hiszen nagy az elvárás, már a játszótéren, iskolában is versenyhelyzet van („nehogy az én gyermekem lemaradjon…”), gyakran a média is elbizonytalanítja a szülőket: hiszen ott csupa csinos, mindig nyu-
godt, remek feleség, példás anya, mesterszakács, szép karriert befutó nő van egy személyben. A szakemberek pedig mind azt mondják: nem a tárgyak, hanem az emberek világában kell elboldogulnia majd a gyermeknek, ezért a legfontosabb, amit adhatunk, az a biztonság, társas kapcsolat és minőségi idő.És ehhez szükség van akár testvérekre is, hiszen az egykét dolga sem kön�nyű: nagy a nyomás, elvárás az irányában, mindent benne akarnak megvalósulva látni a családtagok. Ahogy egy idős bölcs paraszt néni fogalmazott: régen a sok gyermeknél el voltak osztva a szerepek: volt az okos, az ügyes kezű, a családszerető, esetleg egy feketebárány, aki jó útra térhetett, de most az 1-2 gyermek zseniális kell legyen és ha mégsem az, a szülőknek nagy csalódás. Az gyermek, pedig vagy megfelelni akar és boldogtalanná válhat, vagy fellázad. Nehéz, tehát okos szülőnek lenni. Nagy
felelősség is, mert még az Isten-képe is olyanná válik a gyermeknek, amilyennek a szüleit látta gyermekkorban: okosnak, biztonságosnak, türelmesnek, szeretőnek, vagy éppen szigorúnak, nem megbízhatónak, zsarnoknak. Az anyák pedig megpróbálnak hol jobban, hol rosszabbul helyt állni, szeretni, gondoskodni, az életre felkészíteni, úgy, hogy közben ők is nap mint nap tanulnak, - gyakran gyermekeiktől is. Köszöntjük most mi is őket Dsida Jenő örökérvényű versével. Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat Körülvesz virrasztó áldó szeretettel. Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel. Áldott teste, lelke csak érettem fárad. Köszönöm, Istenem az édesanyámat. Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban - itt e földön senki sem szerethet jobban! Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem, köszönöm az édesanyámat.
Születés, természetes környezetben: az otthon biztonságában Az előző oldalon ismertetett előadássorozat egyik előadója fogalmazta meg: „A modern ember épp élete két legfontosabb történésétől fél, attól idegenedett el és tette intézményessé: a születéstől és a haláltól!” Az emberek évezredeken át otthon szültek, segítő asszonyok empatikus támogatásával, a születés az élet természetes velejárója volt. Ma nem csak próbáljuk maximálisan biztonságossá tenni egy kórházban, magánklinikán, mert kevesebb gyermeket vállalva, nem kockáztathatunk, hogy bármi történjen, hanem félünk is attól a csodálatos történéstől, amit egykor ösztönösen tettek az asszonyok (félelmeinket gyakran a túlzott felvilágosítás is táplálja)!
Kisfiunk Mátyás 3 és fél évesen és kislányunk Tábita Natália - 6 hetesen „Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.” 2 Tim.1,7 Nem véletlenül kezdem az írásomat a fenti Ígével. Itthon szülésem történetének egy alapígéje volt a fenti üzenet és tudni kell rólam, hogy mikor megszületett bennem az itthon szülés gondolata, akkor bennem is voltak még aggodalmak. De hála az Úrnak, hogy az áldott állapot 9 hónapon át tart és addig van ideje a kismamának és a kispapának felkészülni nem csak fizikailag, de lelkileg is a kis jövevény fogadására, illetve ez idő alatt fel lehet készülni magára a szülésre is, ami ugyancsak nem elhanyagolandó. Tudni kell rólam, hogy első gyermekünket bő 3 évvel ezelőtt császármetszéssel hoztam a világra és a „szülés” kifejezést még ma is nehezen tudom használni mikor erről mesélek… Mert nem érzem és nem éreztem annak idején sem, hogy én szültem meg a gyermekemet, mivel akkori naivitásunkkal és bizalmunkkal visszaélve az orvosi szerekkel sürgetett szülést végül egészségileg indokolatlan császármetszéssel végezték el rajtam, altatásban. A második várandósságom ideje alatt nagyon sokat olvastam a szülés körüli témákról, szakemberekkel beszélgettem és ez idő alatt tudatosult bennem, hogy mennyire fölösleges volt
a császármetszésem, mert még esélyt sem kaptam rá, hogy megpróbáljak természetesen szülni. Három éve a szülésem a magzatvíz elfolyásával kezdődött, amit 5 órán át nem követett semmilyen fájás, összehúzódás, ezért hamar be is avatkoztak az orvosok, időt sem hagyva hogy magától beinduljon a vajúdás. Igaz, hogy nem mindenkit visel meg a császármetszés, van aki könnyen viseli, hamar felépül, stb., de én nem ebbe a kategóriába tartozom. Én fizikailag és lelkileg is nehezen épültem fel, különösen amiatt is mert miután 9 hónapig kihordtam a gyermekünket, szülés után 2 napig egyáltalán nem láthattam a csöppséget, ami nagyon megviselt. Hogyan beszélhetünk itt akkor arról, hogy a szoptatást minél hamarabb elkezdeni, a kötődést anya és gyerek között megalapozni az első perctől stb.? Becsapva és kihasználva éreztem és érzem magam és eldöntöttem, hogy még egyszer nem hagyom magam így félrevezetni. Mondanom sem kell mennyire meginogott a bizalmam az orvosokban… Azt talán sokan tudják, hogy aki Romániában az első gyermekét császármetszéssel szülte, annak szinte esélye sincs, hogy a következő gyermekeit természetesen szülje meg. Illetve, meg lehet számolni a két kezünkön, hogy országszerte hány olyan orvos van aki vállal ilyet. (Félig hivatalos adatokból tudom több kutatás után….) Miután erről én is értesültem, tudtam, hogy a nagyváradi szülészeten esélyem sincs elkerülni az újabb császármetszést. Ehhez hozzá adódott, hogy még nincs autónk, hogy el tudjunk jutni legalább Berettyóújfaluig, ahol vannak olyan orvosok, akik vállalták volna a második gyermekem hüvelyi úton való szülésének a levezetését, így egyedüli „megoldásként” a természetes szüléshez csak az itthon szülés lehetősége maradt. Romániában az itthon szülés nincs igazán törvényileg szabályozva, ezért az itteni bábák többnyire nem hivatalosan vezetnek le otthonszüléseket és belőlük is igen kevés van, a mi környékünkön pedig nem találtam közülük egyet sem, így egy magyarországi bába szolgáltatásait vettem végül igénybe, aki orvosi végzettséggel is rendelkezik, független bába is és szülész-nőgyógyász is egyben, ami egy plusz megnyugtató és biztonságot adó körülménynek számított. Melléje még segítőül megkértem egy kedves ismerősömet, hogy dúlaként támogasson és legyen mellettem a vajúdás ideje alatt, így már teljes is volt a segítők köre.
Megértem mindkét oldalt, hiszen elméletileg én is itthon szülnék, DE mégis… Ha történne valami… És talán ez a „DE”, a félelem az, ami miatt a kismama az otthon szülés esélyeit rontja. Miközben kórházaink egyáltalán nincsenek felkészülve arra, hogy a szülés–születés természetességét megadják, egyre többen emlékeznek kellemetlen élményként szülésükre! Egy községbeli kismama volt olyan „bátor” (ahogy többen is nevezték), hogy itthon szüljön! Régen természetes volt, ma tette igazi kuriózumnak számít, ezért megkértem, hogy mondja el álláspontját, és világosítson fel az otthonszülésről, amiről legfeljebb a médiából nyert fél- és téves információink vannak! Aki otthonszülés mellett dönt, annak különösen fontos, hogy támogató környezetben tudjon szülni, értem ez alatt a támogató, bátorító személyeket, akik mellette vannak a vajúdás, illetve szülés alatt és ugyanakkor az is fontos, hogy a környezet is meghitt, biztonságot árasztó legyen. Ez természetesen azokra is érvényes akik inkább kórházban szeretnének szülni, ha ők ott érzik magukat inkább biztonságban. Magamra nézve én teljesen nyugodt voltam és biztonságban éreztem magam itthon, tudván a férjem támogatását egyrészt, másrészt pedig két empatikus szakember mellett. Immár több mint 6 hét telt el az itthon szülésem óta, ami hála az Úrnak, gond nélkül történt, bár igen hosszú vajúdás előzte meg, de még most is egy csodaként élem meg, hogy mindez valósággá vált. Isten ajándékaként fogadtuk második gyermekünket is és a szülés élményemet is, ami a legnagyobb természetességgel zajlott - sürgetés és fájdalomcsillapító szerek nélkül. Kimondhatatlan öröm árasztott el miután megszületett a kis leánykánk, amint a mellkasomra helyezték, a köldökzsinór majd egy bő óra múlva lett csak elvágva a férjem által, a kicsike teljes csöndben és nyugalomban érkezett erre a világra, nem sírt, ami teljesen meglepő ugye? - csak békésen nézelődött, majd pár perc pihenés után a mellkasomon rögtön neki is fogott tökéletes technikával szopizni. Hihetetlen élmény volt megélni az „aranyórát”, amiről valószínűleg a legtöbb kórházban még csak nem is hallottak, hogy mi is az… Olyannyira örültünk, hogy a baba is és én is jól vagyunk, minden rendben, hogy csak egy idő után jutott eszünkbe megnézni, hogy kislányunk vagy kisfiunk született. Ma is megmosolygom ezt a dolgot, de ez is csak azt jelzi, hogy mennyire örömteli élményként lehet megélni egy teljesen természetes körülmények között zajló szülést. Azt még meg kell vallani, hogy ezen az úton, a felkészülésen a szülésre, nem sokan támogattak lelkiekben bennünket. Erre szomorúan emlékszem vissza, bár tudom, hogy a többségük akik ellenezték kimondva vagy kimondatlanul a szülési tervünket, ők csak aggódtak miattunk, ugyanis sajnos manapság már nem elterjedt az otthonszülés, főleg nem császár után és az informáltság hiánya az emberekben csak félelmet szül, miközben én igyekeztem egész várandósságom ideje alatt hiteles forrásokból informálódni mindenről ami a császár utáni természetes szülést illeti, így tudván meg azt is, hogy nagyon kicsik legalábbis statisztikailag a rizikók, sokkal
kisebb, mint ami egy második császármetszésnél felmerülhet. Kevesen tudják, de sokkal jobbak a statisztikai adatok ami az otthonszülés során történt komplikációkat illeti a kórházi szülésekhez képest. Ehhez ráadásul számomra még bátorítóbban szólt az Íge, amit az elején említettem, amely arra emlékeztet, hogy Istennel bármi lehetséges és nincs mitől félni annak aki Őt féli. Azt láttam és látom a környezetemben, hogy azok akik nem Istent félik, ők minden egyébtől félnek (senki ne bántódjék meg ezen az állításon), hiszen nincs Kibe vessék reménységüket, akik pedig istenfélők, ők meg egyszerűen informáltság hiány miatt félnek vagy féltenek valakit aki otthonszülésre adja a fejét. Távol álljon tőlem, hogy bárkit is bántani akarnék, hiszen megértem a körülöttünk élők aggódását, mégis felettébb érdekesnek találom, hogy egyetlen generációnyi idő alatt ennyit változott a világ felfogása a szülést illetően. Ugyanis nemrég tudtuk meg, hogy édesapám is otthon született az 50-es években, és a férjem apai nagyanyja is otthon szülte tíz gyerekét, ma viszont aki kismamaként ilyesmit bevállal az már „merésznek„ van titulálva, „őskorinak”, az „kockáztatja a gyermeke és a maga életét” stb. Sajnos az orvosok manapság úgy tekintenek a kismamákra mint betegekre, nem mint akik az élet egyik legtermészetesebb részére készülnek: a szülésre. Többségük elhitette velünk, hogy ők jobban tudják azt, hogy mi hogyan kell szüljünk mint mi magunk és ezért sajnos sokan is vannak, akik semmilyen különösebb módon nem készülnek a szülésre, mert „az orvosok majd tudják mit kell tenni”. Ezen nagy szükség volna változtatni. Bátorítanék minden kismamát, hogy merjünk visszafordulni ahhoz ami egykor a legtermészetesebb volt, a szülés háborítatlan formájához, akár otthon, akár kórházban, merjük átélni mint egy csodálatos élményt azt, hogy világra hozzuk azt, akivel Isten megáldotta a házasságunkat és merjük elhinni, hogy Isten tökéletesen teremtett meg bennünket, hogy meg tudjuk szülni (legtöbb esetben) beavatkozások nélkül azt akivel Ő megajándékozott bennünket. Hálás a szívem amiért Isten megengedte ezt a csodát az életemben, hogy itthon, háborítatlanul, teljesen természetesen, támogató személyek segítségével hozhattam világra második gyermekünket és köszönöm mindazoknak az imáit, akik gondoltak ránk aggódva és kérve az Urat, hogy minden rendben legyen a szüléssel. Isten meghallgatta az imáinkat! Major Tünde, Szentjános
6
Így köszöntötték a nőket Bors községben! A Nőket ünnepelték a borsi pedagógusok. Bár a „tanítónőt, tanárnőt” egy közösségen belül gyakran a munkájával azonosítják, ők nem csak pedagógusok, de nők, feleségek, anyák, akiknek jól esik a figyelmesség. A borsi tanintézmény férfi pedagógusai, az iskolabusz sofőrjével együtt évente fel is köszöntik kolléganőiket egy csokor virággal nőnap alkalmából. A figyelmességet a pedagógusnők viszonozták is, mégpedig olyasmivel, ami a férfiak számára is kellemes meglepetés: ízletes ebédre hívták meg őket a Biharpüspöki Epy bárba. A férfiak féltucatnyian voltak, a felköszöntött nők hatszor annyian, de ettől függetlenül remek hangulat kerekedett. Az iskola igazgatónője, Nagy-Máté Enikő köszöntötte az egybegyűlteket, megköszönve a férfiak figyelmességét, sok sikert kívánva a jövőre nézve. A férfiak nevében Szlahotka Gödri István köszönte meg a meghívást, kiemelve, hogy mennyire örül, hogy egy olyan tanári közösséghez tartozhat, ahol mindig jól érzi magát. Az ízletes ebéd elfogyasztása közben jókedvűen beszélgettek egymással a pedagógusok, akik gyakran, csak a tanáriban futnak össze, ahol többnyire csak iskolai gondokról is örömökről esik szó. Jó volt kötetlenül együtt
lenni, és hogy milyen jól sikerült ez az alkalom, azt az is bizonyítja, hogy a közel félszáz pedagógus táncra is perdült. A kezdeményezés nem az első alkalom volt, de a sikerességét tekintve, lesz még folytatása. Nőnapi köszöntés Nagyszántón. Egy csapat friss nyugdíjas hölgy, akik mögött eseményekben gazdag nagyváradi évtizedek vannak, és néhányan még, akik szintén aktív életet éltek Nagyszántón is, összefogott, és
munkájával, ötleteivel, anyagi segítségnyújtásával részt vesz a falu, az egyházközség rendezvényein. Ami kevés történik egy ilyen kis településen, az nagyrészt az ő kezdeményezésüket dicséri, az utóbbi években férjeiket is bevonták a munkába. Március 8-án, a nők nemzetközi napján, a férfiak meglepetés-vacsorára hívták hálaképpen a tucatnyi hölgyet, hogy megköszönjék áldozatos munkájukat. Hogy a férfiak sokkal titoktartóbbak, mint a nők, az itt ki is derült, mert tökéletesen eltitkolták feleségeik elől, hogy mi vár rájuk, a meglepetés teljes volt. Ezt fokozni tudták a vendéglátók a menüvel is, ugyanis a meghívott hölgyekre töltött csirkecomb, tepertős pogácsa, sütemény és ital várt, egy - egy szál virág kíséretében. Nagyszántó közösségi házában így remek hangulat kerekedett, késő estig folyt a beszélgetés, az élmények megosztása, a jövő terveinek szövögetése. Bár, aki tenni szeretne valamit egy közösségben, nem dicséretért csinálja (sajnos, az emberek többsége hajlamosabb kritizálni, mint dicsérni), de azért mindenkinek jól esik az elismerés, amely most egy maroknyi férfi részéről jött!
Borsi nőket is díjazott az RMDSZ Az RMDSZ fennállásának 25. évfordulóját nagyszabású programsorozattal ünnepelték, ezek között az egyik fontos esemény az érdekképviseletben tevékeny-
kedő nők köszöntése volt. Március 8-án, a Nők Nemzetközi Napján, a Nagyváradi Színházban közel 90 nő közösségépítő munkáját köszönte meg és jutalmazta
oklevéllel az RMDSZ Bihar megyei szervezete. Az ünnepség után a meghívott hölgyek a „Szabin nők elrablása” című zenés vígjátékot tekinthették meg, közel
ezren. Borson három hölgy kapott oklevelet: Nagy-Máté Enikő igazgatónő, Bátori Judit könyvtársnő és BajgyikBaranyi Emma közösségszervező.
sek a hét páratlan napjain, este 7 órától vannak megtartva, közkívánatra Renáta az aerobic mellett más alakformáló gyakorlatokat is végeztet a résztvevőkkel. Persze, nem valószínű, hogy olyan izmosan csinos lesz mindenki, mint az edző-
nő, hiszen ahhoz több kitartás, áldozat és rendszeresség kellene, de a heti 2-3 alkalom is sokat segíthet. Nem utolsó sorban, az ilyen események remek közösségi alkalmak is, ahol a község lányai, asszonyai találkoznak, beszélgetnek.
„Egy kicsi mozgás mindenkinek kell...” Jön a tavasz, lekerülnek a kabátok, láthatóvá válnak a hibák… Mivel jó pár évtizedet ebben a testben kell élnünk, nem hanyagolhatjuk el, tennünk kell valamit alakunkért is. Nem elhanyagolható az egészségügyi szempont sem, hiszen
az edzett, jó erőben levő, karban tartott test jobban ellenáll a betegségeknek is. Kéttucatnyi községbeli hölgy, részben ezen okok miatt jár el rendszeresen a Vad Renáta által tartott aerobic edzésekre a borsi sportcsarnokban. Az edzé-
Friss, üde-zöld Tavaszi Bál Borson - aktív hölgyek szervezésében Egy színháztörténeti anekdotával kezdem. A kicsi, vörös humorista-legendának, Kabos Lászlónak mondta 50. születésnapján barátja, Kellér Dezső a híres szavakat: „Egy színész karrierjét sok veszély fenyegeti. A naiva felett eljárhat az idő. A bonviván elhájasodhat. Az énekes berekedhet. Téged kezdettől fogva, csak egy veszély fenyegetett: hogy az idők folyamán megszépülsz. A sors, azonban kegyes volt hozzád!” Ez a híres történet ugrott be, amikor megláttam a borsi színpadon a nemsokára, szintén kerek évszámot, 70 évet ünneplő Harsányi Gábort. Kicsi, vörös, nem szépült meg az idők folyamán, de nem is azért
szeretjük! Híres mondatát, „Egy óra múlva itt vagyok!”, ugyanúgy suttogta a közönség, mint ahogy a fentebb említett neves elődjéről is azonnal beugrik a „veréb is madár”! Persze, a borsi bál sztárvendégét nem csupán ez az egy mondat jellemzi, pályája gazdag és sokrétű, a közönség színészi, énekesi, humorista és táncos oldalát is megismerhette a bő egy órás előadás alatt. Bors község eseménydús évnek néz elébe, hiszen szinte nincs olyan hónap, amikor ne lenne valami esemény, bál, szabadtéri rendezvény. Április a községközpont, Bors hónapja volt, itt szervezte meg, második alkalommal Bátori Judit és Bajgyik-Baranyi Emma azt a tavaszköszöntő bált, április 11-én, amely már a tavaly is népszerűségnek örvendett. A bálra érkező vendégeket igényesen feldíszített terem fogadta, üde zöld színek,
lombfüzérek, virágok, tavaszi motívumok, egy fát metsző lánnyal pajzánkodó legény: ezek mind, a még csak bimbózó tavasz életörömét mutatták fel a bálozóknak. Mire összegyűltek a vendégek, a vacsora is az asztalra került, a kétféle hússal, gombával készült ételkülönlegességet finom sütemények követték, így a válogatósabbak sem maradtak éhesek. Majdnem mindenkinél előkerült a hazulról hozott, több fajta ital is, az asztalszomszédok egymást kínálgatták borral, pálinkával, hogy jobban csússzon a harapnivaló. Tele hassal emészthetőbb volt a humor is, az est sztárvendégét, Harsányi Gábort már megjelenésekor hatalmas taps fogadta. A színész-humorista meg is szolgálta a megelőlegezett bizalmat: néha szeretni valóan esetlen, néha csupa tűz, néha a gyarlóságainkat bemutató, de a rekeszizmainkat nem kímélő nevettető állt a közönség előtt.
Harsányit elkísérte két fiatal tehetség is, Lakatos Dóra és Tóth Norbert, akik a kabaréjelenetekben szerepelve és operett slágereket énekelve színesítették az előadást. A Borsi bálon több településről, sőt a határon túlról is érkeztek vendégek, elmondható, hogy gyakran, a nem községbeliek jobban érdeklődnek rendezvényeink iránt, mint a helyiek. Gyakran személyes ellentétek (ott lesz olyan ember, akit nem szeretek), vagy kényelem (ami miatt nehezen mozdulunk el bárhova) akadályozza meg hogy emberek elmenjenek egy-egy rendezvényre, pedig ezeken túllépve jó lenne kihasználni az alkalmakat, amelyek értünk kerülnek megszervezésre. Nem véletlenül hirdetik meg az újságban ezeket a bálokat az utolsó napokon, mert elsősorban Bors községbeliekkel szeretnék a termet megtölteni: nekünk csak az a dolgunk, hogy jól érezzük magunkat!
Húsvéttól Pünkösdig
7
Húsvéttól Pünkösdig - népszokások tükrében „Gyermekkoromban a húsvéti ünnepet megelőző napok tragikusan hatottak rám. Egyszerre megváltozott a levegő színe és íze: nemes és gyászos virágszaggal, gyertyafénnyel telt meg a levegő. A dominikánusok terén körmenetek vonultak el, zászlókkal, melyekre a Gyermeket és a Bárányt hímezték, s a tót asszonyok fájdalmas hangon énekeltek, mintha valamilyen jóvátehetetlen gyász szakadt volna a világra. „Keresztények, sírjatok” - énekelték a templomban; s ilyenkor mindig sírnom kellett. Mintha személyes közöm lenne a húsvéthoz, mintha a harangzúgásból, az énekből hozzám is szólana valami végzetes és magánügyszerű. Az emberben van valamilyen isteni anyag, ami nem pusztulhat el, s van benne emberi anyag, mely irtózatosan tud szenvedni.” (Márai: A négy évszak) A Húsvét előtti Nagyhét, Jézus földi életének utolsó állomása, a kereszténység kezdetén a legnagyobb ünnep, ekkor keresztelték meg a kereszténnyé vált új tagokat. A magyar néphit is megteremtette a maga szokásait, amelyek a megélhetéssel (föld, víz, étel, egészség) állnak kapcsolatban, ezekből állítottam össze egy kis ízelítőt. Virágvasárnap: Jézus, halála előtt bevonult Jeruzsálembe szamárháton, pálmaágakat lengető, ünneplő sokaságtól körülvéve. Ókori szokás volt keleten, hogy az ünnepelt személyek útját befedték (a Bibliában felső ruhájukat vetették le, ma is divat a „piros szőnyeg”), zöld gallyakat,
pálmaágakat (győzelem jelképe) lengettek felette. Nálunk tiszafa, vagy fűzfa ágával helyettesítették, a katolikusok barkát gyűjtenek, megszenteltetik a templomban, hazaviszik, mert a néphit szerint óv a gonosztól, villámtól, jégesőtől. Nagycsütörtök: Jézus elfogyasztja tanítványaival az utolsó vacsorát (a zsidó Húsvét előtti Széder-esti lakoma, az Egyiptomból való szabadulás emlékére), megmossa lábukat, búcsút vesz tőlük, imádkozik a Gecsemáné kertben. Júdás árulása következtében elfogják a római katonák, Pilátus, a tömeg nyomására elítéli. A hagyomány szerint Nagyszombatig nincs harangozás, mert „a harangok Rómába mentek”, hogy ott gyászolják Krisztust. A gyermekek kereplővel zajt keltettek a gyermekek, hogy elűzzék a gonoszt, a határban elégették a Pilátust jelképező bábut, megmosakodtak a falu folyójában (még az állatokat is). Ezt a napot zöldcsütörtöknek is nevezték, melyen zöld színű ételeket főztek. Nagypéntek: Jézus szenvedésének és keresztre feszítésének napja. Ekkor tartják a legszigorúbb böjtöt, csak a templomból hazaérve ettek, hús nélküli ételt. A templomban az oltárt, úrasztalát, szószéket fekete terítővel letakarják, az istentiszteletre is feketébe mennek az emberek. A tisztálkodás napja: takarítanak, mosnak, a lányok hajnalban, a patakvízben („aranyvíz”) megmosakodtak, hogy szépek, egészségesek legyenek. Nem dolgoznak a földeken, nem
sütöttek kenyeret, nem gyújtottak tüzet, a templom előtt gyülekező férfiak, pedig megkerülték a határt és zajt keltettek a gonosz elűzésére. Református mondás: „Nagypénteken holló mossa a fiát” (az esőzésre utal, mert az ég is siratja Krisztust), de ismert versike ez is: „Nagypénteken sokan sírnak,/ Sok hímes tojást megírnak!” Nagyszombat: A Húsvéti örömünnep kezdete, régen a pap is fehérbe öltözött, készültek a feltámadásra, az esti harangszó a böjt végét jelentette. Népi szokás volt a tűzszentelés (a tüzet ősi módon, csiholással gyújtották) és a vízszentelés (a keresztelő edények új vizét megszentelték, a falu vizeivel együtt). Nagyheti énekeket énekelve körüljárták a határt, imádkoznak a jó termésért. Ősi néphagyomány, a Húsvét hajnalára virradó Jézus-keresés, Székelyföldön a búzába rejtett Krisztus-szobrot kellett megtalálni. Néhol, éjjel vonultak ki a keresők, mert úgy hitték, majd amikor felkel a nap, abban megpillanthatják a húsvéti bárányt, Jézust a zászlóval. A sonkát már szombat este, a böjt végén megkezdik.
Húsvét: Krisztus feltámadásának örömünnepe. Az üres sir hirdette: Krisztus feltámadt, mi is feltámadunk! A népszokáshoz tartozott az ételszentelés: a bárányt, sonkát, kalácsot a templomban megszenteltették, a morzsából vittek az állatoknak, hogy egészségesek legyenek. A sonka csontját a gyümölcsfára akasztották a jó termés reményében, a reggeli mosdóvízbe piros tojást tettek, hogy egészségesek maradjanak. Az élet csiráját hordozó tojás, már a kereszténység előtt is a megújhodás szimbóluma, azután a sziklasírt feltörő feltámadott Krisztusé, a piros szín, Jézus vérére utal. Díszítése változatos: festett, karcolt, patkolt, márványozott, viasszal írott, mintái az évezredes hitvilág jelképei, a paraszti élet mindennapjait tükrözik (állat, virág, növény, csillag, patkó, gereblye, stb.). De a kéz, kereszt, csillag szimbólumoknak rontást elhárító jelentése volt. Tojással kezdeni az étkezést a zsidó húsvéton is, sőt, a Római Birodalom szabad embereinél is hagyomány. Szokás volt húsvétkor a barátságot megpecsételő komatál küldése, a kosárba koszorú alakú kalácsot, hímes tojást, süteményt, italt, gyümölcsöt tettek.
A „leleplezett” Krisztus-titok Néhány megfejthetetlen titok a világban a kereszténység alapítójához, Jézushoz kötődik. Tudósok ezrei vizsgálták például a torinói leplet, egy közel 4 és fél méter hosszú, egy méter széles lenvásznat, melyen a 20. század fordulóján fedezték fel, az első fényképen, hogy egy emberi test lenyomata látható. A vizsgálatok kimutatták, hogy a leplet Jeruzsálem környékén, Jézus korában szőtték (bár a széléről kimetszett darabok 13. századi eredetet is bizonyítottak, de az is kiderült, hogy újraszőtték, javították kalandos útja során). A lepelbe a férfi kificamodott jobb vállal (Jézus elesett a kereszt alatt, ezért kellett Cirénei Simon cipelje keresztjét), oldalán szúrt sebbel, pénzér-
mével a szemén került (ezt a pénzt csak Pilátus helytartósága alatt verették), a szögek, korbácsütések, a töviskorona (amely egy fejet beborító „tövissapkának” látszott a leplen) nyoma is megtalálható. A nyakában egy ovális tárgyon a héber húsvéti bárányt jelentő 3 betű jelenik meg, a virágporok, pedig csak tavasszal nyíló, Jeruzsálem környéki virágoktól származtak. Legújabban a leplen héber feliratot is azonosítottak (bár hiányoznak betűk, de így szólhat: „16-ban, Tibériusz császár uralkodása alatt a Názáreti Jézust, akit kora este levettek, miután egy római bíró halálra ítélte, mert bűnösnek találta a zsidó hatóság, ezennel el kell temetni azzal a kötelezettséggel,
hogy családjának egy év letelte után át kell adni.”), ugyanis a halottat 1 év után adták ki a családnak, addig közös sírban nyugodtak, így a lepelre ráírták személyazonosságát. A kínhalált halt férfi kb. 1,75-180 cm magas, sovány, de izmos (75-80 kg körüli), hosszú hajú, szakállas, és AB vércsoportú. Ma is titok: milyen rejtélyes sugárzással került a textilre a test képe, miért nem maradt nyoma, hogy eltávolították róla 2 nap múlva a leplet? Mintha a test egyszerűen, csak eltűnt volna. De nem is festhették rá képként a testet, mert nem tartalmaz pigmentet, nem távolítható el semmilyen oldószerrel, a leplet ma sem sikerült „hamisítani” semmilyen technikával a tudósoknak. Hívők va-
a legények engedelmeskednek neki, ingyen ihatott a kocsmában, a többiek vigyáztak a marhájára, ha apró vétséget elkövet, akkor nem illeti fenyítés. A pünkösdölés, énekes-táncos falujárás volt, a „pünkösdi királynéval” az élen, akinek a feje felett kendőt tartottak, majd rózsás kosárból virágot szórtak a házra, áldás kíséretében,
cserébe gyümölcsöt, tojást kaptak. Ekkor alakultak ki a „Bújj, bújj zöld ág…” típusú játékok is, ugyanis Pünkösdkor, rontásűző céllal zöld ágakat akasztottak a ház több pontjára. A párválasztás motívumai is felbukkannak: az udvarlók kislányokkal „mátkatálat” küldtek menyasszonyuknak, szalaggal, étellel díszített májusfát állítottak.
lószínűsítik, hogy a feltámadáskor keletkezett, Jézus testéből sugárzó energia okozhatta a lenyomatot, a napsugár is hagy ilyen nyomokat. Egy amerikai tudós gyors lebomlású radioaktív izotópot fecskendezett be magának, ezzel modellezve a feltámadáskor Jézus testéből felszabaduló sugárzást, majd lepelbe burkolózott: az így keletkezett kép nagyon hasonló a torinói leplen találhatóhoz. (A Jézustól megmaradt tárgyakat, már azért is különösen érzékenyen kell kezelni, mert a középkorban erre különösen nagy ereklye biznisz épült, ahol több tonnányit adtak el például Jézus keresztjének szilánkjaiból, de sokat értek fogai, hajszálai, körme, ruhadarabjai, sőt, köldökcsonkja is).
Pünkösdi ünnepkör Jézus Mennybemenetelét (Áldozócsütörtök), Húsvét után 40 nappal ünnepelték, a katolikus egyházban ez volt az első áldozás napja is. A Húsvét utáni 50. nap a Pünkösd (Pentaekosztész görögül, mely az 50.-et jelenti), a Biblia leírása szerint a Szent Lélek kitöltetésének ünnepe, az egyház születésnapja. A népszokásban
fellelhetők a májusi virágünnepek pogány elemei, de leginkább a Pünkösdi király megválasztása volt a legjelentősebb esemény (500 éves szokás). Az ügyességi próbák győztesét (lovas versengés, birkózás, futás, nyilazás) egy évig megválasztották Pünkösdi királynak, aki hivatalos minden lakodalomba és összejövetelre,
Konfirmáció A népszokásoknak nem sok köze van a Szent Lélek kitöltetésének ünnepéhez. A Konfirmáció ünnepén a fiatalok önként tesznek vallást hitükről, és meggyőződésükről, és ezáltal az egyház felnőtt korú tagjaivá válnak. Ahogy a Pünkösd a keresztény egyház születésnapja, úgy a megkonfirmált fiatalok életében is valami új született: a református egyházhoz tartoznak, és felhatalmazást nyertek az úrvacsora vételére. Szép és jó lenne, ha a templomi fogadalomtétel nem csupán egy díszes ünnepély, néphagyomány len-
ne, hanem valódi hitbeli meggyőződés, Krisztus egyházáért tenni akaró elköteleződés. (További képek a következő linken találhatóak: http://szentjanos.ro/kepgaleriak/). Biharszentjánoson az alábbi fiatalok konfirmáltak: Csákó Viktória, Cser Dóra, Grecu Gabriella, Halász Gergő, Hódas József, Iancu Teodóra, Kis Anett, Konta Patrik, Létai Alexandra, Mile Nándor, Molnár Csilla, Nyerges Kamilla, Oláh Denisa, Paul Dominik, Pop Nicolet, Rozs Elisabet, Szabó Katalin, Szűcs Tamás, Tóth Roland.
Több száz éves múltunk
8
A föld, ahol élünk - Bors község régi és új arca „De hogyha még itt nélkülöznénk is, Ezt a földet elhagynunk nem szabad. Mert ez az a föld, amely felnevelt, S ez az a föld, mely majd nyugalmat ad!” (Györki Vince, Bors községi költő) Őskor és Hőskor földje – Áthaladt rajtunk a történelem: A község területén bronzkori hamvasztásos urnás temetőt, bronz szerszámokat, a kelták korából fennmaradt vasszerszámokat, korongon formált ezer éves üstöket találtak, ezen kívül mamutagyarakat. A környék emellett Árpád házi királyok hercegek kedvenc helye, vadászterülete volt: községünk környékén temették el Szent Lászlót (Nagyvárad), itt érte baleset Szent Imrét (Szent István örökösét), őrizték a Szent Jobbot, itt volt első Váradi püspök Könyves Kálmán királyunk. A Szentjánoshoz közeli klastromdombon johanniták védték az országot, hatásuk és velük együtt a katolikus egyház befolyása annyira érződött, hogy Bihar vármegye 44%-a katolikus egyházi tulajdon volt, még akkor is, mikor már Bors község régen reformátussá lett (II. József, osztrák császár rendeletével ez megoldódott: az államhoz került a község). Községünk elszenvedte a tatár pusztítást (az 1680as években Nagyzomlin puszta is így halt ki), járványok tizedelték a lakosokat, az 1800-as évekig. 1940 szeptemberében még virágfüzérekkel fogadták a bevonuló magyar katonákat, 1944 októberében már a falu aknatűz alá kerül, a templomtorony leég, a lakosok zabszalmakazallal lefedett légógödrökbe menekülnek. A németeket legyőző oroszok fosztogatnak, a lányok, asszonyok öregasszonynak öltözve próbálnak tőlük menekülni, egy községbe beházasodott orosz (Szemenko) és a lelkész
közbenjárására normalizálódik a helyzet. (A háború „divatja”: fekete karszalagot hordanak, akiknek hozzátartozójuk a fronton van). Szép, új világ – A borsi mintagazdaság: Simon Magda, Váradi író a kommunista Bors község előnyeit emeli ki írásaiban. Az már a múlté, hogy kommunista vezetők magtárat akartak a lebombázott borsi templomból, míg egy pár jóérzésű ember észre nem térítette őket. Tény, hogy 1960 előtt, már aszfaltozott út vezet Borsig (Biharban nincs még egy ilyen), villanyáram van bevezetve, a szövetkezet több istállója „különb, mint sokak háza”, de van virágzó kertészet üvegházzal, sütöde, megyeszinten híres fehér kenyérrel. Az írónő kiemeli a község lakosainak versenyszellemét, hiúságát, „munkára éhes” természetük miatt egymással versenyeznek. Nagyváradon „kufárkodnak”, főleg tormájuk és káposztájuk híres (ez utóbbi annyira szívügyük, hogy még a fatenyésztés is megszűnt egy időben, hogy legyen hely a káposztatermesztésnek)! Történelmi tény, hogy az 1850-es években a lakosság birtokában van közel fele a község területének. A Biharszentjánosi Lónyay-mintagazdaság is megalapozta a községbeliek hozzáállását, korszerű mezőgazdasági technikákat próbálhattak ki, és a ma is termesztett gabonafajták mellett termeltek például kendert, kölest, dohányt is. (Az állattartás is fellendült, már az 1740-es évek összeírásában a két nagy falu 25-35 családja 100 körüli szarvasmarhával
rendelkezett, az 1800-as évek végén, pedig a gyakori haszonállat vágás hirdette, hogy itt bizony gazdag település van). „Itt is élnek emberek”: A község területén mindig szép számú lakosság élt, már egy 1552-es évi összeírásban például Szentjánoson 28 jobbágyportáról tudósítanak (1 porta 4 háztartást, 1 háztartás átlagosan 6 személyt jelent, ez 700 lakost). A török hódoltság idején Bihar 90%-a magyar, de Fényes Elek már 1840-ben közel 42%-nyi románságról tudósit. Községünk, viszont megtartotta a több évszázados arányt - idáig. A szakmák felsorolásánál egy okirat a földműves, állattartó, ács, kovács, nádkötő (lápos vidék volt egykor), gubás, csizmadia, csapláros, faragó mellett említi a „cigánykovácsokat” is, melyeket „újmagyaroknak” nevez 1830-ban. Szentjánoson sok volt a „nemes”, de ez nem birtokosságot, csupán adómentességet jelentett. Sokan jártak szürke gyapjúgubában. Tény, hogy az 1800-as évek elején még évi 40-50 szülésre 20-30 haláleset jutott, ma a jóval több lakos mellett ez az arány fordított, - tehát Bors községben nem szaporodnak, legfeljebb beköltöznek. Egyszer volt egy lápvilág: „Meder, vályú, lápos réti íj, mint egy járhatatlan télen. A terep vizenyős.” –ilyen latin nyelvű jellemzést olvashatunk Bors község területéről az 1340es és az 1410-es évekből, hozzátéve, hogy jellemzően erdős területről van szó. A több ágra szakadt Körös és az ősfolyók hordaléka iszapos, mocsaras lápvilágot alakított ki a múltban községünk környékén. A folyókat nád és sás szegélyezte, dús rétek, erdős ligetek, homokos-kavicsos terület (bányászni kezdték később) váltakozott. Éger és tölgyerdők borították a térséget, jelentős vadászterület volt évszázadokon át, melyben az őz, vaddisznó, réti farkas fácán, fürj is gyakori. Ezen a mocsaras területen jól el lehetett rejtőzködni, meg is úsztak egy pár tatár támadást a köz-
ség lakosai. Nem véletlen a kendertermesztés (a Sebes Körös holtágán áztatták a Borsi lakosok), a gyékényfonásnak is hagyománya lett. A házak 90%-nak nád és zsúpfedele volt, nem mintha nem telt volna jobbra: hagyománytisztelet és a jó hőszigetelés állt a háttérben. Egykor a Váradi vár körül is 30 fokos termálvíz volt, Bors községben is találtak, ennek kihasználtsága a jövő tervei közt szerepel. Problémát a Körös áradása okozott, amely megrontotta a termést, ezért már az 1700-as években Mária Terézia ösztönözte a folyó szabályozását, gát építését. Egy-egy áradáskor sorra dőltek össze a vályog és patics-házak, a templomba is ladikkal mentek, a megmaradt házak tetejére menekültek az emberek. (A Kisköröst középkori nevén Viaszosnak, Ves�szősnek nevezték, Anonymus krónikájában Jószás-érnek, Kis és Nagyszánó határában soha ki nem száradó mocsarakat táplált). Egy régi világ beszédes nevei: Csíkos ér, Dombró hegy (Klastrom domb körül), Gizella tanya, Vadász kalló… Ki emlékszik már ezekre a helyekre? Bors község területén számos „puszta” is létezett, például: Besenyő, Ópalota, Szeben, Mindszent, Micske, Cserepes, ezeken több mint félszáz lakos élt, de a Török-tatár hordák elnéptelenítették. A megnevezések gyakran egy-egy történetet is takartak: a Pável rét nádas lápjában egy Pável nevű csősz tűnt el, a Nyaló kaszáló vizenyősségéről kapta nevét (a Körös sokszor kiöntött itt), a Páncél zug és a Serpenyő szántó alakjáról, az Égés 100 hold leégett erdő helye volt, a Sötét zugot és a Bagjos kaszálót nem is kell magyarázni. 1914-ig a magyar történelem nagy alakjairól (Rákóczi, Hunyadi, Bocskai, Kossuth) is neveztek el utcát, de a település főbb pontjairól (Templom, Temető, Kocsma, Malom utca) is jól megfértek egymás mellett. (a fenti térképen jól látható az erdő a község körül, Bors és Szentjános falvak - 1763-ban)
A község falvainak pecsétjei az 1800-as évekből
A fenti négy pecsét motívumai: fák és munkaeszközök, melyek egyértelműen utalnak a községbeli munkás népre és az egykori dús, erdős területekre. Sőt, a szentjánosi Lónyay család címerén is ott szerepel községünk egykori fája, a tölgy (jobb oldali kép). Bors község jelenlegi címere - bal oldali kép.
Kastély és kunyhó: egy letűnt világ otthonai
A „zöld” község - Fatelepítés és a zöld energia hasznosítása Az önkormányzat tervei szerint, 115 hektár szántóföldet fognak betelepíteni facsemetékkel a közeljövőben. Tavasszal, a Borsi iskola IX.-X. osztályos, mezőgazdász diákjai is fákat ültettek Kisszántó és Nagyszántó között, a gyakorlati óra keretén belül. De elkészült az a fotovoltaikus (napelem) park is, amely több energiát termel, mint amennyit az önkormányzat intézményei használnak, ezért pár év múlva áruba is bocsáthatják a felesleget.