Bors község időszakosan megjelenő lapja - 22. szám
2015. június, július, augusztus
Kettős ünnep a 18.
Címer, ami összeköt. A község új címerén (nemrég szavazta meg a helyi tanács) ott van minden, ami Bors község lakosaira jellemző, de az élethez is elengedhetetlen: munka (munkaeszközök), étel, bőség (búza), gyökerek és felfele törő ágak (fa). Mindez két színbe ágyazva, melyek közül a piros az életet, szeretetet, a zöld a reményteljes jövőt, megújulást jelképezi. Jó lenne ezt magunkévá tenni életünk értékeiként!
Bors Községi Napokon
Nagykorúvá vált a Bors Községi Napok, 18. alkalommal ünnepel együtt a község lakossága és barátaik, ismerőseik, a Bors községet kedvelők. Az idei ünnep összecseng Bors és Biharszentjános 800 éves évfordulójával, ennyi éve, 1215-ben említették először hivatalos okiratban (Váradi Regesztrum) a két települést. Kívánhatnánk most Boldog Nagykorúságot, az ifjonti szárnypróbálgatások után, felelősségteljes és sok értékes munkával teli Felnőttkort, vagy akár még 800 tartalmas évet. Bors község évszázadok óta szorgalmas, ambiciózus, versenyszellemmel megáldott, bizonyítani akaró népként volt jellemezve az okiratokban. Ezért, inkább még sok örömöt kívánunk a község lakosainak, hogy tudjanak a munka után együtt lenni, meglátni egymásban a közöst - nem csak azt, ami elválaszt - legyen okuk az ünneplésre is! Boldog Születésnapot! Nagykorúvá vált községi ünnep, 800 éves gyökerekkel. A 18. Bors Községi Napok megnyitóján a leghangsúlyozottabban két számot emelt ki mindhárom köszöntő: a 18-at és a 800-at. Mert 800 éve Borsról és Biharszentjánosról már tudtak a Váradi Regesztrumban, a környék legjelentősebb történelmi dokumentumában. Bár ünnepek, együttlétek azóta is voltak a községben, az összetartozás, találkozás örömének ünnepét csupán 18 éve tették hivatalossá a községi napok keretén belül. Bátori Géza, Bors község polgármestere kiemelte, hogy ez a két napos ünnep az emberekért született 18 évvel ezelőtt, és nagy örömmel látja, hogy a környék egyik legnagyobb eseményévé nőtte ki magát. Ezt bizonyítja, az a tény, h o g y évről évre sokan eljönnek, nem csak a községből, hanem a környékről, sőt határon túlról is (vannak máshol élő borsiak, akik ezért utaznak „haza”). Bíró Rozália RMDSZ-es szenátorasszony Bors községet egyenesen úgy említette, mint egyik etalonját a Bihar megyei magyarságnak, mindig példának tekintette a község fejlődését, Szabó Ödön is rávilágított: a Bors Községi Napok felnőtté vált, de mit lehet mondani 800 év mellett? Az RMDSZ-es képviselő kiemelte azt a sok rendezvényt, amely a közösségért születik, és amelyre ő maga is szívesen eljött, hiszen a közösségi összefogás, az értékek továbbadása mellett a közös ünneplés fontossága sem elhanyagolható. Díjazottakkal nyitották meg a község ünnepét. A Biharszentjánosi Margaréta Majorett csoport hét táncosa ugyancsak jó hírét vitte községünknek: első helyezést ért el egy Látványtánc Európa Bajnokságon. A lányok, akik évek óta oszlopos tagjai a csapatnak a községi napokon is bemutatták díjnyertes előadásukat, amely javarészt múlt század eleji táncokra épült. A színpadot benépesítették a kisebbek is (tucatnyi kislány, köztük egy bátor fiúval), akik ugyan még most tanulják a tánc lépéseit, de a pálcát már nagy magabiztossággal forgatták.
Így mulattak nagyapáink: néptánc és népzene citerajátékkal. A Borsi Galagonya, és a Biharszentjánosi Szentjánosbogár néptáncosai, a borsi kisiskolásokból álló citera együttes, tiszta hangú népdalénekes lányok…. - mind ismertek már a borsi közönség előtt, hiszen nélkülözhetetlen színfoltjai a községi rendezvényeknek. A csapatokat már több községen kívüli rendezvényre is meghívták, hiszen tapasztalt, jól együtt dolgozó táncosokból állnak, most is egy órás ízelítőt adtak a borsi
népi hagyományos szórakozási formákból. A Galagonya néptáncegyüttes már idősebb, mit a községi napok: a jelenleg Bajgyik-Baranyi Emma és Forgács Zsombor által felkészített táncegyüttes 19 éve alakult, 25 tagja van (még Biharkeresztesről is), főleg szatmári, mezőségi, dél-dunántúli, moldvai, felcsíki táncokat adnak elő. A táncosok mellé társult a fiatal citera együttes, akik egy régi borsi hagyományt elevenítenek fel, egyre ügyesebben.
Aki a Borsi Napokkal egy idős volt: Radics Gigi a színpadon. Tele van nyáron a határidőnaplója, a Bors Községi napokra viszont szakított időt a nagyon fiatal, magyarországi könnyűzenei sztár. Az énekesnőnek még nincs ugyan sok saját dala, de ami van, azt kedvelik nálunk is, legalábbis ezt bizonyította a nagy érdeklődés, amivel fogadták. Nem csak szép hangja, magabiztos színpadi fellépése, de közvetlensége is belopta magát a rajongók szívébe. „Nehéz volt az Apostoltól búcsút venni!” Hat-hétezres tömeg előtt énekelt az Apostol együttes a Bors községi napok záró eseményén. A 800 éves évfordulónk kapcsán igazi zenei ínyencségnek számító „retro együttes” telitalálat volt, ők igaz, „csak” 45 évesek, de generációkon átívelő zenéjük érvényességét a rekordszámú tömeg igazolta. A szervezők kissé bizonytalanok voltak, hogy a mai fiatalokat a színpad elé tudják-e vonzani az öreg nagyágyúk, (történt már pár éve, hogy ifjoncok „leöregeztek” énekes legendákat Borson), de ezúttal az Apostol mindenkit meggyőzött. Újból megtanulhattuk tőlük, hogy ha a „Szerelemben nincs is szerencsénk”, és gyakran a „Harcot feladjuk”, attól még „Eladó, kiadó a szívünk!”, és meg kellene tanulni „Okosabban élni”, hiszen a „Boldogság minden ember vágya”! Talán nem igaz, hogy „Nem tudunk élni” az Apostol nélkül, de maradandó élményt szerzett a nosztalgiázó közönségnek, alig akarták elengedni őket. További képek: https://www.facebook.com/ polgarmesterihivatal.bors/photos
Színes hírkavalkád
2
Színes program kavalkád minden generációnak: a
Borsi Napok további krónikája
Gyermekműsorok, amelyek a szülőket is elszórakoztatták. „A fán lakó gyermekek” meséjével szólították meg először a helyi fiatalokat: a Veszprémi Kabóca színházon keresztül érkezett amerikai előadó, Danny Bain, egy afrikai mesét mondott el a köré gyűlt gyermekeknek, egy különleges hangszeren, a balafonon kisérve. A szomszédból érkezett Biharpüspöki Passion Dance a szó szerint „színes” előadása, majd a sokkal idősebb 20 éves Székelyhidi Tini Dance Center a tánc iránti töretlen népszerűséget bizonyította, az utóbbi vezetője, Oláh Katalin, az állandóan megújuló, egész Bihar megyében népszerű csapatait méltatta.
Sándor Mária zenés műsora, az „Állatok üzenete” humora, maszkjai csaltak mosolyt nem csak a gyermekek, de a színpadra felmerészkedő szülök arcára is.
A táncos produkciók csúcsát ezúttal is a Sunnshyne tánccsoport törékeny, de mégis erős lányai biztosították, csodálatosan szép, kidolgozott akrobatikus produkciójukkal. Ők azok, akiknek, érthető módon több a rajongójuk, mint az utánzójuk.
A nagyváradi 20 éves Cripto (Béres Balázs) 3 éve világrekordot döntött: 1 óra alatt egy kézben 2985-ször emelt el egy csomag kártyát. Azóta számtalan helyre hívják, bűvészelőadása, trükkjei, pedig ugyancsak minden korosztályt meggyőztek arról, hogy bár tudjuk, az érzékeinkkel játszanak, és minden illúzió, jó érzés elvarázsoltnak lenni.
Ismert slágerek minden műfajban. Vass Timi, Barta Bernadett, és a most már Magyarországon is ismert Mohácsi Brigitta is fellépett a község ünnepén. Bár őket gyakran hallottuk, de minden korosztálynak szóló dalcsokrukkal, magyar és angol nyelvű slágereikkel megunhatatlanokká válnak, és nem utolsó sorban látványnak sem rossz, csinos lányok.
A Taekwon-do Wolf sportklub tehetséges fiataljainak bemutatója nem csak erőt sugárzott, de kitartást, tiszteletet is és tartást, amelyre nagyon sok szüksége lenne sok mai fiatalnak.
A nagyváradi, No Cable együttes alternatív és hardrock zenét játszik, egyre több rendezvényen (köztük jótékonyságin is) kitűnő gitárjátékukkal, jól megválasztott zenei repertoárjukkal kerülnek be egyre inkább a zenei köztudatba.
Fiatalok előadása: tánc, sport, zene, napsütés. Akár a színes, napsütötte természet, olyan üde, tarka és vidám volt a fiatalok előadása, pedig a látszólagos könnyedség mögött nagyon sok munka állt. A Francisc Hubic művészeti iskola két műfajban is bizonyított: Deé Robert irányításával a fúvószenekar lépett fel, a Gavris Ramona által felkészített gyermekek klasszikus balettet, latin és keleti gyökerű táncprodukciókat adtak elő. A mulatni vágyók is megtalálhatták számításukat a Molnár Júlia és Meleg Attila „Hacacáré” című operett és nótaműsorában, a két színész már szinte hazajár Borsra. A Bors Községi Napok retro diszkóval és az ünnepélyes hangulathoz méltó tűzijátékkal zárult. (Képek a Polgármesteri Hivatal Facebook oldalán). Kiadja a Borsi Polgármesteri Hivatal - Szerkesztőség: Bors Nr. 200. email: borsifigyelo@gmail.com Felelős kiadó: Bátori Géza, Főszerkesztő: Szatmári-Gergely Kinga, Tördelő szerkesztő: Major Zsigmond Lapszámunk és a régebbi lapszámok megtekinthetőek interneten honlapunkon: www.primariabors.ro - vagy http://www.facebook.com/polgarmesterihivatal.bors
Színes hírkavalkád
3
Gombafesztivál Kisszántón
Bár a gomba az esős, nedves helyeket szereti, most nem neki kedvezett az idő a másodjára megszervezett Kisszántói Gombafesztiválon. Hétágra sütött a nap, a hőség szinte elviselhetetlen volt, de a gombáknak nem is növekedniük kellett ez alkalommal, hanem ízletes vacsorává alakulniuk. A tavalyi sikeren felbuzdulva, Paul Tibor gombatermesztő ismét megszervezte Kisszántón a gombafesztivált, ingyen osztogatta a gombát a főző csapatoknak, a helyi tanács, pedig a meghívott fellépők jelenlétét támogatta anyagilag. A tavaly belterjes volt a fesztivál, hiszen csak Kisszántóiak főzték a gombás ételeket, az idén már az egész község ott volt: a Kisszántói nőszövetség mellett a Szentjánosi, a Nagyszántói, a borsi Polgármesteri Hivatal, a Szentjánosiak Baráti Társasága, a szervező, Paul Tibi csapata, a helybéli óvodások anyukái, pedig finom fánkokat sütöttek. Népszerű volt: A kánikulában a fagyi nagy népszerűségnek örvendett, fogyott, is mint a cukor. A gyer-
mekeknél az ingyen ugráló vár jelentette a „non plus ultrát”. A sörsátrak árnyékában, pedig hideg itallal hűsíthették magukat a fesztiválozók. Fánkokat sütöttek az anyukák. 15 kiló lisztből készült, csokival, lekvárral lehetett bekapni a finom fánkokat, amelyek nagyobbak voltak, mint egy gomba kalapja. Az ára 1 lej, az idén is óvodai felszerelésre gyűjtöttek. Gombás finomságok a bográcsokban. Gombapörkölt, húsos-gombás nokedli, gombás palacsinta, gombás puliszka… Mindenki több félét is megkóstolhatott, aki elég korán érkezett. Volt, aki pénzért adta, hiszen a csapat saját zsebéből fedezte a kiadásokat, a főszervező. Paul Tibi ingyen osztogatta, volt is tömegnyomor az asztala előtt, és pár embernél felháborodás, mikor estefele már kiürült a két hatalmas kondér, és egyeseknek nem jutott „ingyen kaja”. Az utánpótlás szerepelt. A kisszántói óvodások, a két lelkes óvó néni, Porkoláb-Juhász Ilona és Bíró Kata segítségével egy szép, magvas énekes-verses-
mesés műsort adtak elő, nagy bátorsággal, csengő hangon mondták bele a mikrofonba. A Galagonya Néptáncegyüttes fiataljai most is üde színfoltjai voltak az eseménynek, összeszokottan, rutinosan mutatták be népünk népszerű táncait. Szükség is van rájuk, akkor, mikor már a falunapokon külföldről importált táncdivatok uralják a színpadokat, hogy felmutassuk, nekünk is vannak bemutatandó értékeink! Jó (est)ebédhez szólt a nóta. A zenei sokszínűséget több fellépő is biztosította. Bemutatkoztak Kolozsvári operaénekesek: Ádám János és Vigh Ibolya tolmácsolásában operett slágerek hangzottak el. Varkucs Róbert kedvenc musical-slágereit hozta el, a Happy End zenekar repertoárjában, pedig minden volt, ami fogyasztható, romantikus daloktól a cigányzenéig. Ropták is fiatalok-öregek a színpad előtt, nagy jókedvvel. Sztárvendég a Kredenc együttes. A magyarországi mulatós zene egyik sztárcsapata jött el az eseményre, a Kredenc együttes, akik sorra énekelték a lakodalmas zene gyöngyszemeit. Lehet nem mindenki zenei ízlésének feleltek meg, de az biztos, hogy számaikat mindenki ismerte, a színpad elé tömörült több száz fős közönség a többségét teli torokból énekelte velük. Ha gomba, akkor kalap! Én felraktam a kalapomat, hiszen a gombának is van, - nagy sikere volt, többen fel is próbálták! Érdekességként ajánlanék a jövőbeli Gombafesztiválokra egy kalapbemutatót, lehet csicsás, jópofa, nemzeti, ki milyet tud hozni… poénnak is jó ötlet lenne.
Ha nyár, akkor foci!
Nagyszántón barátságos focimérkőzést tartottak, az idősebbek és a fiatal generáció tagjai mérkőztek meg egymással. Bár nagy volt a hőség, és a régóta nem használt pálya sem a legjobb, a lelkesedés nem hi-
ányzott sem a játékosok, sem a szurkolók részéről. Ezúttal a „szeniorok” nyertek, korukat meghazudtoló fürgeséggel és jó taktikával játszottak, - a helybéli lelkipásztor lett a gólkirály - de a visszavágót is tervezik. Az
esemény végén vacsorára hívták a résztvevőket, nagyrészt a Polgármesteri Hivatal anyagi támogatásával készített estebédre több mint 100 vendéget vártak, amelynek egy része sajnos el sem jött.”
Egy újabb futball-hír: A Borsi Viitorul 20-0-ra verte meg a Partium FC-t, ez a gólzápor azt eredményezte, hogy 1. helyre került a megyei első osztály felnőtt csoportjában.
A hónap témája
4
Múltjában is él a nemzet - Borsi hagyományok nyomában „Mikor fordul egy nép kórjóslata aggasztóra? Amikor természetes szaporodása megáll, mondja a statisztikus. Amikor közügyei nem érdeklik többet, mondja az államférfi. Amikor szabadságáért gyáva fegyvert fogni, mondja a szabadsághős. Amikor múltját elveszíti, tesszük hozzá mi.” (Németh László: Kisebbségben, 1942). „A legtöbben azért szalasztják el a nagy lehetőséget, mert az overálban van, és munkának látszik.” - mondta a neves feltaláló, Edison, és ő tudta miről beszél, hiszen több mint 1000 szabadalom fűződik a nevéhez. Ő mondta azt is, hogy: „A lángész 1 % ihlet és 99 % verejték.” Az alkotó munkához kell tehetség, kreativitás, de
hány „elvetélt művész” él a világon, aki azt hitte, elég a vele született adottsága. Mert az alkotáshoz, türelem, kitartás, eltökéltség és a munka iránti alázat is szükséges. Nagyon jól tudják ezt azok, akik kézimunka, faragás, festés, fonás mellett görnyednek napokig, vagy akár hangszeren gyakorolnak, tornamutatványokat ismételnek,
hogy a szép és hasznos remekmű megszülethessen. De ilyen „alkotássá” válhat egy ízletes ebéd, amit természetesnek veszünk, pedig mennyi munka, fantázia, tanulás van e mögött is. A Nagyszántón megrendezett községi alkotótábor is a népi hagyományok, foglalkozások világába nyújtott betekintést, hiszen a mai fiatal,
aki a polcról vesz le mindent, már nem tudja mit jelent elkészíteni a mindennapi élethez szükséges tárgyakat, háztartási eszközöket, vagy ételeket. Túl gépies, könnyen megszerezhető lett minden, ezért elveszett az alkotás öröme, de remélhetőleg, a táborozó gyermekek egy hét alatt belekóstolhattak ennek izébe.
Hagyományőrző Alkotótábor Nagyszántón
Második alkalommal is nagy népszerűségnek örvendett Nagyszántón, július 6-10 között szervezett Hagyományőrző Alkotótábor. A vidám hangulatú esemény, közel száz gyermek vakációs programját tette tartalmasabbá, a változatos kézműves foglalkozásokon minden résztvevő elődeink hagyományos tevékenységébe, népművészetébe nyerhetett betekintést. Bátori Judit, Bors község könyvtárosa, évente szervez tematikus kézműves foglalkozásokat, táborokat a községbeli gyermekeknek, két éve nagyszüleink hagyományának, népművészetének átörökítése vált a nyári tábor fő céljává. A felújított Nagyszántói parkosított udvarú közösségi ház másodjára adott otthont a rendezvénynek, itt a gyermekek természetes környezetben mélyülhettek el az alkotó munkában és balesetveszély nélkül játszhattak. Már a terem díszítése is régmúlt világba repítette őket, a színpad előtt a paraszti kultúra eszközei, díszítő tárgyai, népművészeti ruhákba öltöztetett bábuk fokozták a hatást. Mivel a tábor a helyi tanács jóvoltából ingyenes volt, az egész községből érkeztek gyermekek, nyaraló unokák, zsúfolásig megtöltve a közösségi házat. Szükség is volt a borsi tanítónők és lelkes szülők segítségére, hogy a gyermeksereget felügyeljék, a kisebbeknek segítséget nyújtsanak a foglalkozásokon. Szorgos kezek versenye. Az alkotótáborban öt iparművész avatta be a résztvevőket szakmája rejtelmeiben. Chvatal Margit a tojás és üvegfestés, Tolnai Irénke, pedig a szalmafonás és csuhézás fortélyait ismertette meg a gyermekekkel, kettejüket már visszatérő vendégként üdvözölhették a táborozók. Készültek is irányításuk-
kal a csuhérózsák, szalmaszívek, a „boronák”, aratókalászok, valamint a gyönyörű tarka tojások, festett üvegek, tányérok. Szénási Zsuzsa és Ferenc is nagy népszerűségnek örvendett, hiszen édes finomsággal, a mézeskaláccsal csábították asztalukhoz az alkotni vágyó fiatalokat, az illatos édességet haza is lehetett vinni ajándékba. Gábor Ferenc fafaragó művész asztalához először az idősebb gyermekek mentek, de mikor kezük alól sorra kerültek ki a virág és állatmotívumokkal díszített faragások, pásztorbotok, egyre többen vállalták az időigényes munkát. A gyermekek ezen kívül, még szőttek, fontak, matricát festettek, néhány technikát már a korábbi évek foglalkozásain is megismerhettek, így „haladókká” válhattak annak elsajátításában. Konyhatündérek a dagasztóteknőnél. A táborozók a konyhában is segítettek a szakácsnőknek a hagyományos magyar ételek elkészítésében, lelkesen dagasztva, gyúrva az aznapi uzsonnát. A nagyszántói öregotthon
1. és 2. kép: A tábor résztvevői és a szervezők, oktatók, segítők csoportja. 3. kép: A munka dicséri a mestert! – tartja a mondás. 4. kép: A Pusztai Farkas Hagyományőrző Íjászegyesület látványos bemutatót tartott egy évezreddel ezelőtt élt őseink életmódjáról, öltözékéről, harci eszközeiről,
szakácsnője, Megyesi Irénke szakácsnő vezetésével, az intézet dolgozóiból álló csapat mindennap a paraszti világ hagyományos, laktatós és nem utolsó sorban ízletes dagasztott tésztáit készítették el: fánkot, csörögét, lángost, kapros lepényt és vajas kiflit. Volt is keletje, pár kamasz egész ételhegyet gyűjtögetett fel maga előtt belőlük. Vajas kifli. (recept a táborból). 1 kg liszt, ½ l tej, 1 kisebb élesztő, 2 dl olaj, 1 k cukor, 1 k só. 8 cipót formálunk, palacsinta nagyságúra nyújtjuk, 1 palacsintát nyolcba vágunk a közepétől (mint a pizza szeleteket). A vastagabbik felére egy késhegynyi vajat teszünk, feltekerjük, a kifliket a tepsiben tojás sárgával megkenjük. Alkotói és választási szabadság a foglalkozásokon. Mivel nem volt minden napra kijelölt tevékenység, hanem mindenki azt próbálhatta ki, ami érdekelte, a foglalkozások nem váltak unalmassá, minden gyermek saját ritmusában dolgozhatott. A táborozók, ha nem is váltak az iparművészet mestereivé, de ráérezhettek az alkotó munka szépségére, sokak keze
alól kisebb remekmű is kikerült, - egy felnőttnek is becsületére vált volna. A gyermekek egymással versenyezve próbálták minél szebbé tenni alkotásaikat, de a segítő felnőttek számára is igazi élmény volt, hiszen a legtöbbjük a gyerekekkel együtt teljesen új dolgokat tanulhatott. A pedagógusok (Kubola Anikó, Fürtös Izabella, Kupás Ágnes és Lugosi-Teleki Enikő) lelkesen segítettek a gyermekeknek, hiszen számukra is „tanulságos munka” volt, a gyermekek kitartását látva, ki is hangsúlyozták, hogy több gyermek, akivel, egy évvel ezelőtt alig tudtak mit kezdeni, az idén már sokkal ügyesebb volt. Táborzárás meglepetéssel. A péntek délutáni táborzáró ünnepségen a szülők is megtekinthették a vetített képeken és a kiállított munkákon keresztül a gyermekek egész heti tevékenységét. Meglepetés vendégek is érkeztek, a Pusztai Farkasok Íjászegyesület tagjai tartottak látványos bemutatót az ősmagyar harcművészetből és oktatták nagy türelemmel a hosszú sorokban kígyózó gyermekeket íjászatra. Még a felnőttek is tanulhattak arról, hogyan éltek őseink, milyen támadó és védekező harcászati technikákat alkalmaztak, hogyan öltözködtek. Búcsúzáskor diplomákat nem csupán a gyermekeknek osztottak, hanem az önkéntes segítőknek, a pedagógusoknak, a Nagyszántói Idősotthonból jött szakácsnőknek, és a Polgármesteri Hivatalnak, amely anyagi támogatása nélkül nem jöhetett volna létre az igencsak költséges tábor. Mivel Bors idén ünnepli első írásos említésének 800. évfordulóját, ez a hagyományőrző tábor méltóképpen adott ízelítőt múltunk értékeiből a jövő generációjának.
harcászati módjáról, és a nagy népszerűségnek örvendő íjászatról, amelyről elődeink méltán váltak híressé. 5. kép: Dagasztás. „Gyúrta kézzel-lábbal”, mondja a népi gyermekvers, de ezt nem kellett „baltával elvágni” (mint a versben), mert ugyancsak finomra sikeredett.
Hagyományok Bors községben
5
Nagyszüleink meséje nyomán… - Népi hagyományok Bors községben „Búza, Búza, Búza / De szép tábla búza.” – Aratás és a friss kenyér illata. „Búza, búza, búza, de szép tábla búza, Aratásra készül annak a gazdája, (…) Majd learatják a lányok, ha lesz jó éles kaszájuk.” –énekelték a mezőn, mert az aratás mindig nagy mulatsággal járt, énekeltek, italoztak, több szív is szerelemre lobbant a júliusi hőségben. A néphagyomány szerint június 29-én, Péter-Pál napján kezdődött az aratás, mert tovább „nem vár a búza”, kipereg a kalászból. Sarlós Boldogasszony napján (Jézust méhében hordozó Mária látogatása Erzsébetnél), július 2-án a búza érésének ünnepe volt, a megfogant életé. Hiedelmek is társultak e naphoz: pénteken, újholdkor, vagy ha halott volt a faluban, nem arathattak, az ivóvizet nem öntötték a tarlóra, de hagytak búzát az égi madaraknak, „abrakul Szent Péter lovának”, de főleg Istennek felaján-
lásként, hogy a zivatar kárt ne tegyen a vetésben a következő évben. Az aratáshoz hálaadással fogtak neki, megálltak az aratók a búzaföld szélén, levették a kalapjukat, imádkoztak és énekeltek. Hajnalban, a munkanap kötélveréssel kezdődött, a harmat felszáradása előtt, kötélnek a legszálasabb búzát választották. Sarlókkal, kaszával vágták a búzát, a nők és gyermekek szedték a markot. Az első rend vágásakor a kévekötő kiteregette a kötelet, a marokszedő belehelyezte az első markot, majd a második rend vágásakor a másodikat és bekötötték. A kévéket keresztekbe rakták (1 keresztben 18 kéve volt, a felső a „pap”), ezeket a szérűre (tanyasi legelőre) hordták, 2 sorba rakták, hogy a cséplőgép végig tudjon menni köztük. Malmok Biharban. A kicsépelt tiszta búzát malomba vitték, Biharban a vízi- és szárazmalom is elterjedt volt. A földesurak
vagy építettek és üzemeltettek malmot, vagy a malomjogot adták bérbe, már az 1700-as évektől, de közbirtokosság esetén voltak a faluközösség által, kalákában épített malmok is. Ahol bővizű patak, halastó volt, ott az ügyesebb fafaragók a kertjük végében építettek kisebb malmokat, darálókat, de ez téli fagy esetén használhatatlan volt. A szárazmalomba a lovakat, öszvéreket fogták be, de ez költségesebb volt, és mivel a paraszt többnyire ökröket tartott a mezei munkához, így az elhulló lovakat nehezebben tudták pótolni. A „szent” kenyér. A kenyér családi ös�-
szetartozás jele, az összevesző házasokra mondták: „Majd megbékélnek a kenyéren.” Az asszony kellett tudjon sütni, de a kenyeret sokáig csak a családfő vághatta fel, miután keresztet rajzoltak a tetejére. Rossz jel volt, ha a lapátról lefordult a kenyér (rossz házasság előjele a fiatal lányoknál), de a felvágott felével sem szabad az ajtó irányába fordítani, mert kiviszi a szerencsét. A kenyeret bűn volt eldobni, kutyának sem adták, annak korpából sütöttek. Böjti időszakban csak kenyérből, kenyértésztából készült, ecetes, vagy tejes ciberelevest fogyasztottak.
Aratókoszorúkat, boronákat Nagyszántón is készítettek a kézműves táborban
Szárazmalom és aratás régen
Fonás, szövés Bors községben is elterjedt volt a kendertermesztés, hiszen a ruhák nagy részét otthon készítették. A kendert a Körös holtágában, a bányatavakban áztatták, majd szárították, tilolóval megtörték, gerebennel kifésülték, az asszonyok, lányok a téli fonóban megfonták. A fonáshoz kerekes rokkát és guzsalyt használtak, majd szövőszéken megszőtték, az elkészült ruhák, kendők, lepedők, zsákok a lányok stafírungját is képezték.
Színes fonalat használtak a szedett csíkokhoz, keresztszemes díszítéshez, az elkészült munkákra a monogramjuk is rákerült. A fonó minden este máshol volt, énekeltek, tréfás történetekkel, találós kérdésekkel mulatták az időt. Az állatok etetése után a fiúk is megjelentek, hangosan zörögtek az ablakon, és énekeltek: „Este van már késő este, kilencet ütött az óra/ Az én csárdás kis angyalom, mégse jött el a fonóba. / Vagy haragszik, vagy
beteg, vagy talán nem is szeret. / Így hát csárdás kis angyalom, nem lehetek én a tied.” A huncutabb lányok gyakran el is ejtették az orsójukat, mert az azt felkapó legénynek csók járt. KÉP. A Nagyszántói kézműves táborban a rongyszőnyeg szövésével is megpróbálkoztak a kitartóbbak. (Adatokat a témához, nagyrészt Fürtös Izabella: Bors kismonográfiája című könyvében találtam).
Tovább élő múlt - Ügyes kezű (nép)művészek Bors községben Vannak községünkben tehetséges, jó kézügyességű emberek, akik ötleteiket nagy türelemmel meg is valósítják. Hogy miért csinálják, rejtély, hiszen időigényes, nem is lehet meggazdagodni belőle, ahogy egyesek fogalmazták, hiszen a fáradságos munkájuk igazi értékét a kispénzű vásárlók nem is tudnák megfizetni. Valószínű, hogy elkapta őket az alkotás, önkifejezés tüze, és mindazt a szépet, ami bennük él, ilyen irányban is megpróbálják kifejezni. Az utóbbi egy hónapban több alkotóművésszel is találkoztam, őket szeretném most pár sorban bemutatni. Érdemes felmenni a Facebook oldalaikra is! A váradi Szent László Napokon is bemutatták alkotásaikat azok a hölgyek, akik munkájukkal már
községünkben is hírnevet szereztek. Két pedagógus, Porkoláb Juhász Ilona és Bíró Böske nagy türelmet és szorgalmat igénylő munkáit állította ki: előbbi ruhákat, lábbeliket, táskákat hímez, mosolygó virágainak ragyogó színein hamar megakad az ember szeme, utóbbi egy rég elfeledett magyar kézműves technika, a nemezelés mestere és egyre sokszínűbb művelője - 1. kép. Kovács Kriszta horgolt csipkecsodáinak kevés ember tud ellenállni, hiszen vidám, színes, romantikus és bohókás stólák, blúzok, kalapok, ruhák és ékszerek kerülnek ki a keze alól. - 2. kép. Egy ezermesterre, Sandor Adi-ra 2 éve figyeltem fel, mikor a kisfiának az iskolai farsangi bálon csodálatos szarvasbogár jelmezt készített -3. kép. Már akkor úgy mutatták be a borsi tanítónők, mint a „lelkes apukát, aki
mindent megszerel, kifarag, kitalál”. Ezt a tehetségét a község kézműves táborában is kamatoztatta, egész délelőtt elmélyült munkában lehetett találni. Tette ezt nem csak a gyermekeinek segítve, hanem a maga örömére is, ahogy fogalmazott: „még egy hétig csinálnám!” Bár hivatalosan akváriumokat készít, „nem hivatalosan” alkotásai sokrétűek, mindent kitalál, ami fantáziáját megragadja, és a felhasznált anyag is lehet bármi, üvegtől, fémtől kezdve a strucctojásig.
6
Gyermekkortól az érettség(i)ig „A legtöbb, amit gyermekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.” – szokták idézni Goethét, és valóban: a jó, elfogadó, ösztönző háttér, tudásbeli alap elengedhetetlen a szárnyaikat próbálgató fiatalok sikerességében. Községünkben az eltelt 2-3 hónapban is sok minden történt fiataljainkkal, némelyek átlépték a felnőtt kor küszöbét, némelyek tanulmányi kiránduláson mélyítették el tudásukat és szélesítették ismeretkörüket, némelyek versenyeken, fellépéseken bizonyítottak és öregbítették községünk hírnevét. Ők a jövő potenciáljai, a jövőnk olyan lesz, amilyenné alakítjuk őket. Mostani összeállításunkban iskoláról, gyermekekről, családról lesz szó, és főleg arról, hogy a nevelés, akár családban, akár tanintézményben történik, nem kicsi feladat. Ezért figyeljünk most a gyerekek sikereinek leírásánál néhány pedagógus, szaktanár nevére is, akik talán hozzáállásukkal példákká válhatnak a borsi fiatalság számára: mert a fejlődő, bontakozó fiatal személyiségnek erre van a legnagyobb szüksége. A múlt és a jövő kapujában: Ballagás Borson. Érettségi után vagyunk, amely kinek jobban, kinek rosszabbul sikeredett. A Bihar megyei szakközépiskolák (13 van belőlük) eredményeit tekintve a Borsi iskola második helyen végzett, 50% -os átmenési arányt elérve. Az iskola Facebook oldalán gratuláltak a sikeresen érettségizőknek, és köszönetet mondtak a felkészítő tanároknak (Baba Doina, Nagy-Máté Enikő, Szabó Andrea, Farkas Judit, Vértesi Mária), akik tanórákon kívül is sokat foglalkoztak a diákokkal és megtették, ami rajtuk múlott. Az utolsó osztályfőnöki órán 58 „véndiák” vett részt, a csak fiúkból álló elektronika-automatizálás osztály (osztályfőnök Vértesi Mária), egy mezőgazdasági osztály (osztályfőnök Kovács Andrea), és 29 estiben végzett diák. Két diák igazgatói dicséretben is részesült, Tökölyi Tamás, jó tanulmányi és versenyeken elért eredményeiért, és Tunyogi Dávid szakmai eredményeiért (ők ketten a diáktanács vezetői is, és iskolarádiót szereltek fel az iskola épületében). Nagy Máté Enikő igazgatónő kiemelte, hogy a sok gyakorlati óra is meghozta a maga gyümölcsét, ugyanis a cégektől rendszeresen dicséretet kaptak a borsi iskolások munkájukért, nem véletlen, hogy a diákok háromnegyedének munkaszerződési ajánlata van. További sok sikert és a tanultak
lány) a Velencei tó mellett tettek szert hasznos tudásra, őket a dr. Entz Ferenc Mezőgazdasági Szakközép Iskola fogadta. Hoffman Andrea tanárnő vezetésével az 5 diák a virágtermesztés korszerű fortélyai mellett kellemes vakációs élményekkel is gazdagodott a festői környezetben. Az elektronika-automatizálás diákjait, az őket kísérő mérnök tanárral, Szlahotka-Gödri Istvánnal együtt a Nyíregyházi Wesselényi Miklós középiskola látta vendégül. Az eltelt egy hónapban volt munka, tanulás, de szórakozás is, többek között olyan híres helyeket látogattak meg, mint a Móricz emlékház, Kölcsey síremlék, a túristvándi vízimalom, sőt, a Tiszában is megfürödhettek.
Épül-szépül az iskola. A Borsi tanintézmény épülete 1700 négyzetméterrel bővült az elmúlt egy évben, EU-s és önkormányzati segítséggel. Az megnövekedett épületben 5 új szakterem, könyvtár, étkező, tanári kabinetek, aula, osztálytermek kapnak helyet. Az iskola az idei tanévben elektronika-automatizálás szaklíceumi, mezőgazdasági, kertészeti, valamint agroturizmus szakiskolába várta a jelentkezőket. De nem csupán az épület mérete nőtt, de egy
gyönyörű festett üvegtető is díszíti mostantól az iskolát, amely többek között olyan „művész-pedagógusok” munkáját dicséri, mint: Bíró Böske, Porkoláb-Juhász Ilona, Csóka Tímea, Hoffman Andrea, Thalmeiner Zoltán, Krizsán Tünde, Tóth Annamária, Bereczki Andrea. A borsi szakiskolásokat sok cég szívesen fogadja gyakorlatra, vannak, amelyek támogatják, meg is ajándékozzák a szorgalmas fiatalokat. Ilyen a Biharszentjánosi ALMA cég, akik nem csak az iskolát díszítik virágjaikkal, hanem 1 diáknak havi ösztöndíjat biztosítanak. (A képen a 9. osztályosok).
Ballag már a kisdiák. Megható pillanatoknak voltak tanúi a 4. osztályosok ballagására eljött szülők, rokonok, barátok a Borsi kultúrotthonban: Fürtös Izabella tanítványai vettek búcsút június 21-én szeretett tanító nénijüktől. Sok minden belefért az eltelt 4 évben, a sokféle háttérrel rendelkező gyermekek kellett egymást jobban megismerjék, elfogadják, ebből a színes seregből kellett a tanító néninek csapatot kovácsolnia, és eredményesen tanítania. A nevetést, de könnyeket sem nélkülöző utolsó találkozáson a tanító néni „Megszerettelek, mert...” kezdetű mondatokkal emelte ki „gyermekei” érdemeit, és a kezdeti
nehézségek után kiderült, hogy bizony itt mind csupa mintagyerek lett a 4. iskolai év végére. A gyermekek meg is mutatták tehetségüket a „Ki mit tud” -on, volt, aki szavalt, mesét mondott, táncolt, sportolt, focizott, rajzolt. A végén zenés-táncos produkcióban mutatták be az eltelt 4 évet, amelytől fájó szívvel, de új reményekkel, és a tanító nénitől elsajátított hasznos útravalókkal vettek búcsút. (Képek a Polgármesteri Hivatal Bors Facebook oldalán)
eredményes hasznosítását kívánjuk a végzetteknek a nagybetűs Életben! (Képek a ballagásról megtekinthetők a Tamási Áron Mezőgazdasági és Ipari Szakképző Iskola Facebook oldalán). Tapasztalatcsere, fejlődés és a jól végzett munka öröme. A nyári vakációban két diákcsoport is egy hónapos szakmai tapasztalatcserére utazott Magyarországra, a Bethlen Gábor Alap által támogatott „2015 a külhoni magyar szakképzés éve” című program keretében. A mezőgazdasági csoport (4 fiú és 1
7
Tehetséges gyermekek községünkben Zenei élmények és egy népi örökség feltámasztása. A sajnálatosan elhanyagolt művészeti oktatás ellensúlyozására világszerte élménykoncertekkel (babzsákon ülve egy pohár kakaóval élvezik
a koncertet, ismerkednek hangszerekkel), múzeumpedagógiával (a gyermekek korosztályának megfelelő ötlet dús tárlatvezetés) próbálják a művészeteket megszerettetni a fiatal generációval. Bors községben is szerveznek kézműves foglalkozásokat, de az iskola néhány pedagógusa is nagy lelkesedéssel vágott bele furulya- és citera oktatásba. A gyermekek már több helyi rendezvényen is felléptek, a citeracsoportot (a citerán való játszásnak hagyománya van Borson), és irányítójukat, Fürtös Izabellát a Festum Varadinum rendezvénysorozatnak egyikén kapta lencsevégre egy szemfüles fotós. Diadalmenet-(tánc) Balatonfüreden: A Margaréta Majorettcsoport sikere. A község büszkeségévé vált a Biharszentjánosi Margaréta
Majorett - csoport hét táncosa, akik első díjjal tértek haza a Látványtánc Európa Bajnokságról. A 2002-ben alakult majorettcsoport két korosztályt foglalkoztat, a mostaniak a második generáció, de van utánpótlás is szép számmal. A nagyon sokat gyakorló, készülő lányok, - Cser Dóra, Csomay Eszter, György Letícia, Földi Csilla, Kiss Boglárka, Gagyi Emese és Csákó Viktória, - a tánccsoport vezetőjével, Marin Luciával mentek el a versenyre, amely tapasztalatnak is jó lett volna, főleg, hogy még nem is akár milyen helyezést értek el. A sárga-fekete ruhában táncoló lányok összehangolt, magabiztos fellépésük méltán aratott sikert (előadásukat, érdemes megtekinteni képen és videón a youtube-on) További sok sikert lányok!
Tanulni vakációban is jó: gyermek bibliahét Biharszentjánoson Július második hetében tartották meg a már évek óta nagy népszerűségnek örvendő vakációs gyermek bibliahetet Szentjánoson. Hogy igény van rá, azt az is bizonyította, hogy több, mint 100 gyermek jelent meg naponta az eseményen, amely nem csupán kikapcsolódási lehetőség, hanem hatékony
evangelizációs alkalom is. A gyermekek dramatikus történetek, énekek, játékok, kézműves tevékenységek által sajátították el a bibliai üzenetet, korosztályuknak megfelelően, annak tanulságait beépithették életükbe. Ezen a héten, a vallástanárnő, a pedagógusok, segítőkész fiatalok segítsé-
Búcsús szentmise Biharszentjánoson Augusztus utolsó vasárnapján búcsús szentmisén vettek részt a Szentjánosi katolikusok a Keresztelő Szent János nevére felszentelt kápolna-templomban. A misét, amelyen más településről érkezett vendégek, sőt, helyi reformátusok is részt vettek, dr. Kovács F. Zsolt püspöki igazgató celebrálta, aki első papja volt a 9 éve felszentelt kápolnának. Kiss Géza és Szabó Mária gyönyörű énekekkel örvendeztette meg a több mint száz jelenlévőt, az esemény szeretetvendégséggel zárult. A búcsút minden évben Keresztelő Szent János (aki a falu névadója is) vértanúsága ünnepének környékén (augusztus 29) tartják meg a község katolikus hívei. A Jurcsuk János által adományozott telken épült kápolnában a Keresztelő Szent Jánost ábrázoló főoltárkép, Simon M. Veronika magyarországi neves grafikus és festőművésznő alkotása, a keresztút képei hiteles másolatok Prokop Péter katolikus pap-festőművész festményeiről, amelyeket 42 évig tartó emigrációjában készített Rómában).
gével megtanulhatták hogyan ragyoghatnak csillagként, mint Isten bátor gyermekei. Eszter történetén keresztül a következőkről tanultak: engedelmesség, felelősségtudat, okosság, hálaadás, segítőkészség – azok a tulajdonságok, melyek abban segítették a zsidó nép egyszerű leányát, hogy király-
nőként megvédje saját népét. A gyülekezet támogatásának köszönhetően nem csak lelküket-értelmüket táplálta Isten igéje, de testüket is a finom uzsonna. Látványos, vidám, üzenetgazdag műsoruk a vasárnapi istentiszteleten, a felnőtt gyülekezeti tagoknak is tanulságul szolgált.
8
Nyári üdítő egyveleg „Imádok férjhez menni!” – szól egy híres Maugham színdarab címe, és bár javában tombol a nyár, tart a hőség, de ez nem akadályozza meg abban a fiatalokat, hogy házasodjanak: szinte minden hétre jut egy esküvő. A legjobb reményekkel indul mindenki neki az új életnek, és csak
kívánhatjuk, hogy a Magyarországi statisztikák itt ne legyenek érvényesek, ahol a házasságok fele felbomlik. Ha valóban a nagy szerelem szeretetté, türelemmé, elfogadássá is változik, akkor ünnepelhetjük az évfordulókat. Amelyek az évek száma szerint sok furcsa megnevezést kaptak, az ajándék is a megnevezett anyagból kell készüljön. (A hagyomány a középkori germánoktól ered, ahol a 25 és 50 éves házasokat ezüst és arany koszorúval lepték meg a barátok, rokonok). Az Esküvő a Zöldlakodalom, mert még éretlen. Az első évfordulót a törékeny papírról nevezték el, a 3. évet a bőrről (még dolgozni kell rajta, mint a nyersbőrön, hogy puhává váljék). Az ötödik évforduló a Falakodalom (faragni kell még rajta), a 7. a Rézlakodalom (a szerelem istennőjének fémje), a 10. pedig a Rózsalakodalom, mert a házasság teljes pompájában
virágzik a végzetes 7. év után. A 12. év a Petrezselyemlakodalom, mikor az ünneplők fűszereket, gyógynövényeket kaptak az egészség megőrzése és a házasság élénkítése céljából. A 15 évfordulót az üvegről, vagy kristályról (szép, tiszta, de törékeny) és a szerénységet, megértést jelképező ibolyáról nevezték el, a 20.-at, pedig a porcelánról (inkább törjünk egy porcelánedényt össze, és ezzel szabaduljunk meg a haragtól, megújítva a házasságot). A 25. évfordulót a tiszta, sugárzó ezüstről nevezték el, templomban is megünneplik, ugyanúgy, mint az 50. évet, az aranylakodalmat, amikor új gyűrűt is csináltatnak. A gyöngy a női szépség, jóság szimbóluma, a 30. évfordulón ezért kap a feleség 30 szemből álló gyöngysort. A 35. a vászonlakodalom, amikor újból feltöltötték a stafírungos ládát, a 40. a rubinlakodalom, mikor a feleség rubingyűrűt
Csodálatos magyarokra emlékezve augusztus 20-án „Megfogyva bár, de törve nem” egy nép próbálja túlélni a mindennapokat a Kárpát medencében. Amelynek nyelve (és nyelvi logikája), gyökerei, szokásai, életszemlélete nagyon is különbözik az őt körülvevő népektől. Egyes történészek szerint a honfoglaláskor „hazajött”, hiszen már jártak itt korábban, majd nyugat kapuja és védője volt 1000 éven át, míg országát feldarabolták annyira, hogy kisebb lett, mit amennyi területet elvettek tőle (Erdély például nagyobb, mint Magyarország). Viszont a nagy államférfiak, uralkodók mellett a magyarok számos dolgot adtak a világnak. Felsorolok néhányat, a teljesség igénye nélkül. A tudós koponyák: A mindennapokban használt gyufát (Irinyi János), a golyóstollat (Bíró László), és a széndioxiddal dúsított vizet, a szódavizet (Jedlik Ányos, ő találta fel a dinamót) is magyarnak köszönhetjük. A lepra gyógyszerének alapanyagát, a tellúrt az erdélyi Müller Ferenc fedezte fel, de ásványok, mint a kornelit, krennerit, és a lorandit (Eötvös Lórándról, aki a kőolajkutatásban nélkülözhetetlen torziós ingát is feltalálta), és még 12 ásvány is magyar tudósok nevét őrzi. Nagy koponyáink közé tartozik Hell Miksa (1769-ben elsőként mérte meg a Föld-Nap távolságot), Szilárd Leó (felfedezte a neutron-láncreakciót), Teller Ede (hidro-
génbomba, mely erősebb az atombombánál), Bolyai János (abszolút geometria). A Nobel-dijas tudósok is Magyarországra irányították a figyelmet: Bárány Róbert (a belső fülben elhelyezkedő egyensúlyozó szerv), Gábor Dénes (holográfia), Oláh György (ólmozatlan benzin), Wigner Jenő (atomreaktor), Lénárd Fülöp (atommoldell alap), és Szentgyörgyi Albert (C-vitamin, az egyetlen, aki Magyarországon élőként kapta meg a díjat), és a sort folytathatnánk. Akik nélkül nem internetezhetnénk: Neumann János, a játékelmélet és az elektronikus számítógépek egyik kifejlesztője, de ismerünk még számos nevet ezen a területen. Például: Charles Simonyi ((Microsoft Word, Excel), Kemény János (Basic számítógépes nyelv), Gróf András (Andy Grove, gyorsabb mikroprocesszorok). A számítógép előtt, pedig televíziót bámultunk, aminek ötletgazdái: Mihály Dénes, Tihanyi Kálmán és Goldmark Péter, sőt, a hangos filmet is Mihály Dénes szabadalmaztatta. Érdekességek: Fehérnemű, gomb, villa használatában elsők voltunk, de van még néhány ennél furcsább találmánya is magyaroknak. Horváth István (művér), Pavlics Ferenc (holdjármű), Szilvay Kornél (poroltó), Luppis János (torpedó), Szakáts Gábor (lángszóró), Verancsics Fausztusz (ejtőer-
nyő), Bláthy Ottó Titusz (villanyóra), Dárdai Zoltán (inzulintapasz). Magyar unikumok még a Rubik kocka, a zsolnay, herendi, hollóházi porcelán, a halasi csipke, és a lipicai ló. Művészetben világhírnévre tett szert Vasarely, az op-art atyja, a fotós-haditudósító, Robert Capa, a Korintoszi csatorna tervezője, Gerster Béla, stb. Liszt és Bartók zenéje előtt meghajol a világ, és Kodály módszerrel tanítanak zenét világszerte ma is. A világűrt is meghódítjuk! A Földön csak területeket veszítünk, a csillagokban, viszont ott a nevünk! Számtalan magyar nevű bolygó kering az űrben, felfedezőik között a leghíresebb Kulin György, de kráterek a Holdon, Merkuron, Vénuszon, Marson is híres magyarokról kapták nevüket. Némely bolygó, kráter magyar helységneveket kapott, de például 3 női név is felkerült a Vénuszra: Erika, Margit és Tünde. Micsoda finomságok: A tejföl (sok országban nem főznek vele), a Gundel és a Hortobágyi palacsinta, a Rigó Jancsi, a Pick szalámi, a Tokaji aszú (melyet már a Napkirály, 14. Lajos is a borok királyának nevezett), a pirospaprika. A magyarok fogyasztják a legtöbb almát Európában, (főleg a magyar Jonatán almát), és már a vándorló magyarok tarhonyát főztek, mikor még az európaiak csak vadásztak, és most fedezik
kapott. A házasság 60. éve a gyémántlakodalom, az ékkő a soha el nem múló szeretet jelképe, gyémánttal díszített korona jár hozzá (régen a 75. évet ünnepelték e néven, de a későbbi házasodási kedv miatt megváltozott, főleg, mióta Viktória angol királynő uralkodásának 60 évfordulóját is gyémántjubileumnak nevezték). Akik még megérik, azok még ünnepelhetik a 65. éves vaslakodalmat (a vas az akaraterő, amely a mélypontokon túlvisz), a kegyelmi, vagy hálalakodalmat (70 év) és a koronaékszer lakodalmat, amelynek megélése valóban felbecsülhetetlen ajándék. És végül, egy kis humor: gyermekeket kérdeztek, mi a hosszú házasság titka. Egy 10 éves kisfiú így válaszolt: „Azt kell mindig mondani a feleségednek, hogy milyen szép, még ha úgy is néz ki, mint egy teherautó!” - Rátapintott a lényegre!
fel a mangalica zsír jótékony hatását is. A konyakos meggyet Gerbeaud Emil találta ki, a magyar halászlé utánozhatatlan, a pálcikás nyalókát, pedig Timár József készítette először. És még folytathatnánk a sort a Túró Rudival, szatmári szilvalekvárral, Zwack Unikummal, pálinkával, csabai kolbásszal, Béres cseppel. Hírhedt-híres emberek: Semmelweis Ignác a szülő nőket mentette meg a fertőtlenítéssel (születésnapja, július 1, az egészségügyi dolgozók napja), Schöpf-Merei Ágost elsőként végzett altatást gyermekeknél. A pszichológiában Selye Jánoshoz kötik a stressz fogalmát, Szondi Lipóthoz, a tesztet, mely bizonyitja, hogy mi választjuk sorsunkat, Csikszentmihályi Mihály, a boldogságot kutatva, alkotta meg a flow fogalmát, Pető András módszerével gyógyítják a beteg gyermekeket. A nagy felfedezőink közül Kőrösi Csoma Sándor Tibetig kutatta a magyarok nyomatit, és megalkotta az első tibeti-angol szótárt, Teleki Sámuel Afrikai felfedezésiről híres. Soros György pénzével szerzett hírnevet, Puskás Ferenc és Albert Flórián a focival. Galamb József tervezte a világ első népautóját, a híres Ford T-modellt, és az első napenergiával fűtött ház is egy magyar nő, Telkes Mária találmánya – akit Napkirálynőnek nevez a tudományos világ!
Főzzük testvéreink kedvenceit! - Elszakított országrészek finomságai Felvidék (Szlovákia). Sztrapacska. A nokedlihez: Fél kiló krumplit meghámozunk, lereszelünk. Összekeverjük 2 tojással, sóval, 1 kanál vajjal, és annyi liszttel, amennyit felvesz. Nokedliként a forró vízbe szaggatjuk, megfőzzük. Tálalni lehet: pirított szalonnával és juhtúróval,/ olajon pirított savanyú káposztával,/ fokhagymás vagy pirított hagymás, sajtos, tejfölös öntettel. Kárpátalja. A Cseburek és a Pelnyany (fülkenyér). A csebureket a grúzoktól tanulták el, több változata létezik. A kenyértésztához 250 gr. túrót elkeverünk 2 tojással, majd 300 gr. liszttel. 88 gr. tejfölhöz 1 kk. szódabikarbónát és egy kk. sót adunk, jól összegyúrjuk (még tehetünk hozzá lisztet, ha nem nyújtható). A tésztából félmaréknyit kitépünk, lisztezett felületen vékonyra nyújtjuk, kb. 15 cm. átmérőjű tállal kivágjuk a „lepényeket”. Felét megtöltjük a töltelékkel: fél kg. húshoz hozzáadunk 1 tojást, és egy apróra reszelt hagymát, sózzuk,
jól megborsozzuk. A megtöltött tésztákra ráhajtjuk a másik felét, ujjunkkal körbenyomkodjuk, hogy ne folyjon ki a töltelék, forró olajban megsütjük. - A pelnyany nem más, mint hagymával és darált hússal töltött derelye. A tésztát kinyújtották, kerek lapokat vágtak, ezekbe csomagolták a tölteléket, majd kirakták a hidegbe. A fagyott ételt a vadász magával vihette, majd tábort ütve a pelnyanyt percek alatt megfőzte. Olvasztott vajjal, ecettel kínálják. Délvidék (Vajdaság). Gibanica. 500
gr. vékony rétestészta lapból különválasztunk hatot, a kikent tepsi aljába fektetünk hármat. Összetörünk 700 gr. túrót, hozzáadunk 3-4 tojássárgát, negyed liter tejet, pici sót, a felvert tojásfehérjét, és megmaradt réteslapokat összetörve (a megmaradt 3 lapon kívül). A tölteléket a tepsibe tesszük, meglocsoljuk 1 dl olajjal, befedjük a megmaradt 3 réteslappal, megkenjük olajjal, kis vizet locsolunk rá és megsütjük. Elterjedt vendégváró a délvidékieknél. Van spenótos változata (a Zeljanica), annak a töltelékébe, az apróra vágott párolt spenóton kívül tejfölt, vagy kajmakot (a felforralt, majd lehűtött tehéntejet lefölözik, a fölét fa csöbörbe rétegezik, minden réteget megsóznak, alacsony hőmérsékleten 15-20 napig érlelik) tesznek rá. Szerb Gyuvecs: 1,5 kg paradicsom, 750 g vöröshagyma, 500 g padlizsán felkockázva, 500 g paprika, 200 g tök kockákra vágva, 1 csomó petrezselyem-
zöld, 3-4 szál zellerzöld, 1,5 dl olaj, 1 kg marhahús (vagy 0,5 kg marhahús és 0,5 kg sertéshús), 60 g rizs, 2 dl víz, só, bors. A zöldségféléket összekeverjük az illatos fűszerekkel, megsózzuk, borsozzuk, ráöntünk 50 gr olajat, összekeverjük. Egy edény aljába helyezzük a paradicsom felét, erre az összekevert zöldségfélék felét, ezután a felkockázott húst, majd újból a zöldségeket. Rászórjuk a rizst, a maradék paradicsomot. Ráöntjük a vizet, a maradék olajat. Sütőben 225 fokon 2 órát sütjük.