Borsi Községi Figyelő - 26. szám

Finom illatok, ízletes gulyások, szikrázó napsütés és fergeteges hangulat fogadta azokat, akik kilátogattak az V. Bogrács-gulyás főzőversenyre, Biharszentjánosra. - 3. oldal

3. alkalommal került megrendezésre a kisszántói Gombafesztivál. A finom ételek mellett, sztárvendég és egyéb programok várták a szórakozni vágyókat. - 5. oldal

Bors község időszakosan megjelenő lapja - 26. szám

Pünkösd vasárnap többszörös ünnep volt a biharszentjánosiak számára. Nemcsak a Szentlélek kitöltetését ünnepelték, hanem a 75 évvel ezelőtt állíttatott világháborús emlékmű megújulásáért is hálát adhattak Istennek. - 6. oldal

2016. május - június - július

Harmadik alkalommal adott otthont a nagyszántói közösségi ház a Hagyományőrző Alkotótábornak. Amint azt Bátori Judittól - az esemény szervezőjétől - megtudtam immár 8. éve szervezi táborait, de az utolsó három már a hagyományaink ápolása jegyében zajlott, s e tematika adta a tábor megnevezését is.- 4. oldal

Köszönet a bizalomért Tisztelettel szeretnénk megköszönni mindazoknak a Bors Községi lakosoknak, akik szavazutakkal hozzá járultak a községünkben Helyi és Megyei Tanács sikeréhez. Örömömre szolgált, hogy sok szavazattal rendelkező állampolgár élt a jogával és felelőséggel gondolva jövőre önmagáért, gyermekeiért, unokáiért, a magyarságunkért nem volt rest elmenni szavazni és pecsétjével” hangot adott” véleményének és a községünk fenmaradásának.

Hiszem, hogy csak együtt összefogva tudunk olyan távlatokba tekinteni és mérföldköveket megtenni, amire mind-

annyian büszkék lehetünk. Ne rejtsük véka alá akaratunkat, céljainkat, merjünk nagy lépésekkel haladni az általunk kijelölt úton, amelyben a bizalom és egymás iránti tisztelet járja át a lelkünket.

Hit, remény, kemény munka és egymás megsegítése nélkül őseink sem maradhattak volna fent és értékeinkről is csak elvétve hallanánk.

A magyar emberre jellemző gerincesség és identitásunkban rejlő büszkeség, igyekezet benne van a géneinkbe és soha nem múlhat el nyomtalanul, hacsak mi nem vagyunk azok, akik hagyományainkat és nemzetiségünket önmagunktól fel nem adjuk. Az elmúlt évek

eredményei arra világítottak rá, hogy még mindig büszkék lehetünk nemzetünkre, nemzetiségünkre elért eredményeinkre és jelen akarunk maradni a jelenben és jövőben is egyaránt.

Köszönöm a bizalmukat és a támogatásukat.

Bízom benne, hogy kellő türelemmel, alázattal, erővel és bölcsességgel közösen önökkel és kollégáimmal tovább tudjuk vezetni együtt ezt a közösséget, amely nem csak egy térképen kijelölt terület, hanem az otthonunk is.

Bátori Géza, Bors Község Polgármestere

Búcsú az iskolától

Minden diák életében elérkezik az az idő, amikor el kell válni szeretett iskolájától, a búcsúzás pedig azt jelenti, lezárok egy korszakot és elkezdek egy újat, egy új életet, szembekerül az ismeretlennel.

Természetesen az elválás, a régi szép emlékek felvillanása mindenki lelkét, kicsit összeszorítja, de az új, az ismeretlen meghódítása ugyanakkor izgalommal tölti fel ilyenkor a diákok szívet…

Valószínűleg ilyen, vagy ehhez hasonló érzések kavarogtak azon két népes osztály tanulói szívében, akik idén vettek végső búcsút a borsi Tamási Áron Mezőgazdasági és Ipari Szakképző Iskolától.

Megalakult az új helyi tanács Borson

A megújult iskola nagy, impozáns aulája első alkalommal adott helyett ballagó ünnepségnek. A szépen feldíszített előcsarnok színeiben passzolt a végzős tizenkettedikesek ingéhez, és lerítt róla az igényesség, látszott, hogy olyan munka folyik itt, ami nem csak értéket hordoz, de tele van szertettel is. Idén két osztály végzett: a nappali szakos XII.-esek elektronika-automatizálás szakon, osztályfőnökük Szlahotka-Gödri István és az esti XIV. osztály mezőgazdasági szakon, osztályfőnökük Farkas Judit. folytatás a 2. oldalon

Június 27.-én, délután 5 órától tartotta első, alakuló ülését a borsi Helyi Tanács. A gyűlést Delorean Gyula alprefektus vezette le. A tanácsosok eskütételét követően, Bátori Géza polgármester is letette esküjét, immár megkezdve 8. mandátumát. Ezután alpolgármestert jelöltek Csiger László Róbert személyében. A titkos szavazáson 12 igen és 1 nem szavazattal, egyetlen jelöltként ő lett az alpolgármester. A borsi Helyi Tanács pártok szerinti összetétele a következő: 11 RMDSZ-es, 1 PSD-s és 1 EMNP-s tanácsosa van. A gyűlés végén az alprefektus mindenkinek jó munkát kívánt.

2

Borsi Községi Figyelő - 26. szám

Búcsú az iskolától

folytatás az 1. oldalról

Nagy-Máté Enikő, az iskola igazgatónője nyitotta meg az ünnepséget, beszédében egy idézet „csokrot nyújtott át” a végzősöknek, sok-sok jó tanác�csal, bölcs útravalóval engedve útjára az immár felnőtt diákokat. Hogy kinek melyik maradt meg, azt nem tudhatom, de jó tanácsot kaptak arra nézve, hogy a tudást, amit megszereztek, azt mindig kellőképpen és a kellő időben használják fel és ami még ennél is fontosabb, hogy legyenek mindig gerinces emberek. Bátori Géza, Bors község

polgármestere is szívhez szólóan engedte útjára a diákokat, kiemelve, hogy bár előttük a határ a csillagos ég, azért sohase feledjék el iskolájukat és egykor majd váljon belőlük igazi, jó szakember, kamatoztassák az itt szerzett tudást. Nagytiszteletű Dénes Károly református lelkipásztor megszívlelendő szavaiban arra hívta fel a diákok figyelmét, hogy bár az életben lesznek útelágazások, sokan eltűnnek majd mellőlük, de Isten mindig őrző tekintettel vigyázza lépteiket. Ezután a borsi iskola Diák Tanácsa búcsúzott vég-

zős tagjaitól megköszönve a sok-sok áldozatos munkát, név szerint Szilágyi Szabolcsnak, Sáhi Attilának és Rácz Györgynek. A XII.-ket Boér Péter angolszakos tanár osztálya a IX.es elektronika osztály búcsúztatta.

Nagyon ötletesen mindenkinek névre szólóan írtak egy-egy rövid versikét, de azt a búcsúzóknak kellett kitalálják, melyik kinek szól. Kicsit meghatódva Szlahotka-Gödri István osztályfőnök is elbúcsúzott fiaitól és egy szem lányától, számos jó tanáccsal, igazi útravalóval és azzal a megerősítéssel,

hogy bár most elengedi tanulói kezét, de ha tanács kell, ha egy jó szóra van szükségük az ajtaja és természetesen az iskola kapuja is mindig nyitva áll előttük. Nem maradt más hátra, elköszöntek a végzősök is, Szabó Dávid képviselte az osztályt, megemlékezett a jó és rossz dolgokról, a csínytevésekről és hálás szívvel mondott köszönetet osztályfőnöküknek, tanáraiknak és diáktársaiknak egyaránt. Természetesen az esti XIV. végzős osztály is elbúcsúzott, osztályfőnökük, Farkas Judit, megható szavakkal vett tőlük búcsút.

Elballagtak a Lónyay Tivadar Általános Iskola Végzősei

„Ballag már a vén diák tovább, tovább…” ismerjük sokan e jól ismert éneket, s tudjuk kívülről a folytatását is.

Bizony „Isten veletek cimborák…” így búcsúztak a biharszentjánosi Lónyay Tivadar Általános Iskola végzősei, nyolcadikosai. Ahogy ilyenkor lenni szokott a reggeli órákban a régi, jól ismert osztályteremben megtartották az utolsó osztályfőnöki órát, majd az ünnepség a helyi kultúrotthonban folytatódott.

A nagy művelődési ház zsúfolásig megtelt a családtagokkal, rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel. Bodó Éva tanárnő, aki a konferanszié szerepét töltötte most be, mindenkit köszöntött, örömét fejezve ki, hogy e jeles ünnepet ilyen sokan megtisztelték. Elsőként Bátori Géza polgármester urat szólí-

totta a színpadra, aki beszédében arra hívta fel a végzősök figyelmét, hogy az itt szerzett tudást kamatoztassák az életben, de mindenek előtt gyarapítsák is azt, s váljanak közösségünk építő tagjává. Nagy-Máté Enikő, igazgatónő köszöntötte az egybegyűlteket, a végzősöknek további sikereket kívánt és arra kérte őket, sohase felejtsék el, honnan indultak. Gyulai Edina aligazgatónő, arra hivatkozva, hogy ő matematika szakos tanárnő és nem kenyere a díszes beszéd, most „engedélyt kért”, hogy „puskázhasson” jegyzetéből”.

Azt hiszem, ez az állítása nem teljesen igaz, hiszen olyan szívhez szólóan szólt végzőseihez, szavai megfontolandó bölcsességeket, igazi útravalót tartalmaztak. Mindet idézni nem tudom, de talán

az egyik legfontosabb az volt, hogy úgy éljék életüket, hogy abból sohasem hiányozzon az Isten. Merjenek nagyot álmodni, de legyenek mértéktartóak, és igyekezzenek mindig megtalálni a helyes irányt. Nagytiszteletű Csomay Árpád, biharszentjánosi református lelkész kedves szavaiban, imájában arra kérte a Jó Istent, hogy legyen ezeknek a végzősöknek mindig a mentsvára, segítője, aki mindig, mindenhol gondot visel rájuk és családjukra. Ezután a VII. osztály köszönt el szívhez szólóan a nyolcadikosoktól, szavalataik sok-sok jó tanácsot, énekük pedig számos útmutatást üzent a távozó osztálynak. Érezni lehetett, hogy nem csak egy nagy formalitás ez, hanem barátoktól, kedves pajtásoktól vesznek most végső

búcsút. Majd a nyolcadikosok műsora következett, elköszöntek kedves iskolájuktól, tanáraiktól, kisebb társaiktól.

Megköszönték a sok-sok törődést, felidéztek sok, régi szép közös emléket és kissé meghatódva váltak el osztályfőnöküktől. A meghatódottságtól nem is volt könnyű dolga osztályfőnöküknek, André Ingridnek, aki utoljára, még egyszer felolvasta a névsort és arra kérte osztályát hangosan jelezzék, hogy ott vannak. Majd néhány jó tanácsot adott még útravalóul, megígérte, hogy ő mindig visszavárja őket, akár egy jó szóra, akár segítségre lesz majd szükségük.

Megköszönte mind a szülők, mind tanár kollegái segítségét, akik vele együtt óvták és vigyázták ennek az osztálynak minden tagját.

Kiadja a Borsi Polgármesteri Hivatal - Szerkesztőség: Bors Nr. 200. email: borsifigyelo@gmail.com #Felelős kiadó: Bátori Géza, #Főszerkesztő: Csiger Krisztina, #Tördelés, design: Major Zsigmond #Cikkek: Csiger Krisztina. A régebbi lapszámok online is megtekinthetőek internetes honlapunkon: www.primariabors.ro

2016. május, június, július

3

V. Bogrács-gulyás főzőverseny Biharszentjánoson Finom illatok, ízletes gulyások, szikrázó napsütés és fergeteges hangulat fogadta azokat, akik vasárnap délután kilátogattak az V. Bogrács-gulyás főzőversenyre, Biharszentjánosra. Nem csak finom ételek, de színes programok is szórakoztatták a kilátogatókat.

Immár ötödik alkalommal rendezték meg Biharszentjánoson a Bogrács-gulyás főzőversenyt. Idén Bátori Géza, Bors község polgármestere nyitotta meg a rendezvényt és örömét fejezte ki, hogy ez az esemény hagyománnyá vált. Hiszen, „egy ilyen rendezvénynek összetartó ereje van” – fogalmazott a polgármester. Azt, hogy egyre nagyobb népszerűségnek örvend, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy idén a szentjánosi sportpálya adott neki helyet.

A versenyre 12 csapat nevezett be, 12 csapat versengett a Gulyások Bajnoka címért. Versengtek baráti társaságok, nőszövetségek, kórus, iskola és örvendetes szívvel mondhatom, hogy községünk mind a négy faluja képviselte itt magát. Talán épp ezért, az ég is ránk mosolygott és a hosszú esőzések után, igazi nyári időjárás köszöntötte a kilátogatókat.

A szikrázó napsütés és a finom illatok pedig sok embert kicsaltak a bográcsfőző versenyre. A finomságok mellett pedig helyet kapott a szórakozás is, hiszen színes programmal készültek a szervezők. A Margaréta Majorett csoport nyitotta a program kavalkádot, akik most is, mint mindig remekül táncoltak, és elmondhatom, hogy repülő botjaik igazi mestereik ők, bármerre járnak díjakkal térnek haza.

De az igazán elképesztő mutatványok csak ezután következtek, amikor is a Sunshyne Sportgimnasztika hihetetlenül hajlékony leányai léptek a színpadra.

Pontosabban a számukra elhelyezett gumiszőnyegekre. Kiváló csapatmunka zajlik köztük, bár egytől-egyig mind nagyon tehetségesek, de talán nem haragszanak meg, ha kiemelem Kalmár Alexandrát, aki egyéni számban is szerepelt, s aki nem rég aranyéremmel tért haza egy nemzetközi versenyről.

Stílusváltás következett, hiszen a Szentjánosbogár Néptánccsoport volt a soron lévő, ők pedig állták a sarat és megmutatták, hogyan mulat a magyar. Bizony sok csillogó szemű büszke szülőt láttam ám ott… De a gyerekek előadásainak még nem volt vége, mert nem csak táncolni tanulnak ezek a gyerekek, hanem zeneoktatásban is részesülnek. Megmutatták tehetségüket a furulyások, a zongoristák és a gitárosok is.

Miközben a csapatok felszolgálták a szakavatott zsűrinek a finom gulyásokat, a színpadon meg-

kezdődtek a könnyű zenei programok. A Happy End zenekar több alkalommal is szórakoztatta a közönséget, majd a sokak által jól ismert Bartha Bernadett énekelt, aki bármilyen színpadon megállná a helyét. Mindannyiunk számára ismert és kedves dalokat énekelt, sőt egy szám erejéig még a nagymamájának is kedveskedett. A rendezvény egyik nagyon várt pillanata következett, mégpedig az eredményhirdetés.

Mindenki nagyon finomat főzött és minden csapat kitett magáért, épp ezért oklevelet kapott: Török Ferenc és csapata, Ágaston Norbert és csapata, a szentjánosi Lónyay Tivadar Általános iskola csapata, a Connect group csapata, Kakócz Laló és csapata és Dima Viktor és csapata.

E két utolsó csapatról pedig megemlíteném, hogy egy nemes feladatot is elláttak, még pedig Böjte Csaba fogadott árváinak gyűjtöttek. További négy csapat külön oklevelet kapott mégpedig: a biharszentjánosi református kórus csapata a legszínesebb gulyásért járót, a Weekend Bátori csapata a legtartamasabb gulyás díját, a nagyszántói nőszövetség a leggazdagabb gulyás díját, a kisszántói nőszövetség pedig a legbabosabb gulyás díját vihette haza.

A Gulyások Bajnoka címet pedig a biharszentjánosi nőszövetség nyerte el.

De az itt felsoroltak száma még csak 11, mert a 12. csapat a Borsi Néptanács volt, akik nem versenyeztek, hanem minden fellépőt megajándékoztak egy adag finom gulyással.

Ezután az est sztárvendége következett, a tévéből már jól ismert Kaczor Feri. Bizony nagyon sokan mulattak nótáira, a nézőtér megtelt az emberekkel és remek hangulatú koncertet adott. A rajongók alig akarták elengedni, de többek örömére még egy-egy közös fotózásra is vállalkozott a mulatós.

De a koncert vége nem jelentette az esemény végét, hiszen a Happy End zenekar nem sötétedésig, hanem majdnem éjfélig zenélt, azt hiszem mindenkinek „elhúzták a nótáját”, vagy éppen slágerét.

Majd egy órán át búcsúzkodtak a táncra perdült közönségtől, fergeteges hangulatot teremtettek és emlékezetes rendezvényt zártak.

4

Borsi Községi Figyelő - 26. szám

Óvni, Ápolni, Őrizni, Továbbadni Harmadik alkalommal adott otthont a nagyszántói közösségi ház a Hagyományőrző Alkotótábornak. Amint azt Bátori Judittól - az esemény szervezőjétől - megtudtam immár nyolcadik éve szervezi táborait, de az utolsó három már a hagyományaink ápolása jegyében zajlott, s e tematika adta a tábor megnevezését is.

Az öt napos rendezvény, ami július 18.22.-e között zajlott, sok községbeli gyereket vonzott, átlagosan 70 lurkó vett részt. 7+1 helyszínen folytak a tevékenységek, a gyerekek pedig szabadon választhattak, hogy mihez is van kedvük. Mivel két alkalommal is ott voltam, „szemtanúként” elmondhatom, nem volt olyan asztal, ahol ne lelkes gyerek csapat tevékenykedett volna.

A péntek délutáni táborzárón pedig a szülők és gyerekek közösen csodálhatták meg az egész heti munkájuk gyümölcsét. Ahogy Morus Tamás mondta „A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása.” – ezek az alkotások pedig tele voltak „lánggal”, látszott rajtuk a gyerekek kreativitása és tanítómestereik pontos instrukciói.

Több hagyományt, több technikát ismerhettek meg a táborozók. Betekintést nyerhettek a szövés, fonás, körmön fonás rejtelmeibe, amit a Derecskéről érkezett Szőlősi Imréné, Vilma néni mutatott meg a gyerekeknek. Bizony nem kis munkájuk volt hajdanán elődeinknek, amikor egy-egy szőttest kellett elkészítsenek.

Egy-egy készülő alkotás láttán ébredünk csak rá, miért is őrizték oly féltve ezeket dédnagymamáink. Szabó Zoltán fafaragó mester, hosszú utat tett meg, hogy mestersége titkaiba bevezesse, a kíváncsi nebulókat, hiszen Csíkszeredából érkezett.

Azok a gyerekek, aki az ő asztalához ültek le mini kopjafákat faraghattak és számos díszítő motívummal is megismerkedhettek.

Bevallom úgy láttam ide inkább fiúk ültek le, de amikor pénteken végig néztem a gyerekek munkáját, több leányka alkotásai között találkoztam egy-egy mini kopjafával.

Amint megtudtam több éve visszajáró vendége, mestere a rendezvénynek Tolnai Irénke, aki szalmafonás és csuhézást tanított a gyerekeknek, s aki Belényesújlakról érkezett, és aki több magyarországi kézműves közösségnek is

a tagja. Keze nyomán és irányítása alatt olyan szépségek születtek a szalmából és a csuhéból, hogy az ember csak rácsodálkozhat, hogy ezekből az egyszerű anyagokból is mit lehet kihozni…

De ugyan így tekintettem a Szabó Enikő Anna irányítása alatt tevékenykedő gyerekek munkáira is, aki elsajátíthatták a pirograválás (faégetés) technikáját és az üvegfestés módszereit. A szememnek alig akarva hinni, az egyik kislánytól meg is kérdeztem, hogy szabad kézzel rajzolta-e meg a kiszínezésre váró mintát, s bizony voltak ott olyan ügyes kezű gyerekek, akinek a munkája, őszintén mondom, a felnőttekével is vetekedhet.

Egy kissé modernebb technika is helyet kapott, mégpedig a quilling avagy a papírcsík technika, ami bizony nagy népszerűségnek örvendett, mind a kisebbek, mind a nagyobbak megfordultak ennél az asztalnál is. Köszönhető volt ez Fürtös Izabella és Kubola Anikó tanítónőknek, akik nagy türelemmel segítettek a gyerekeknek, hiszen bizony a sok apró papírtekercs összeállítása nem kis odafigyelést igényelt a gyerekektől.

E tábor egyik hagyománya a mézeskalács készítés, amit eddig mindig a Szénási házaspár ismertetett, de sajnos betegség miatt ők most nem tudtak itt részt venni. De két lelkes anyuka Kupás Ágnes és ÓnodiBányai Andrea Krisztina, magukra vállalták e nemes feladatot és a táborozók idén sem maradtak mézeskalács nélkül. E nagyon finom, puha és omlós édesség a gyerekek nagy kedvence volt.

Amint említettem, volt egy plusz tevékenység is, ami nem máshol, mint a konyhában kapott helyett, mégpedig azért, mert hagyományos finomságokat – fánkot, kenyér lángost, vajas kiflit, csőrögét és túrós, ízes buktát – készíthettek, hagyományos módon fateknőben gyúrva, kelesztve. Ebben pedig a borsi Idősek Otthona szakács-

nője Megyesi Irénke és csapata volt a gyerekek mestere. Természetesen, a gyerekek nem csak elkészíteni, de elfogyasztani is szívvel-lélekkel segítettek!

A táborba az Idősek Otthonának néhány lakóját is elhozták, akik számára kellemes kikapcsolódás volt ez az alkalom.

A táborzáró ünnepségen, Bátori Judit köszöntő beszédében elmondta, hogy ezt az öt napot, ezeket a tevékenységeket, ha röviden kellene összefoglalja, négy szóval tudná jellemezni: „óvni, ápolni, őrizni, továbbadni”.

Mert ennek a rendezvénynek, az elmúlt 8 évnek éppen ez a feladata, a mozgatórugója, sikerének titka, vagyis az, hogy nemzetiségünkből fakadó hagyományainkat, nem csak őrizgetjük, hanem gyerekeink, unokáinknak is tovább adjuk, lelkükbe beoltjuk. Épp ezt a hagyományt szeretné tovább adni a Kanczel testvérpár is, Csenge és Bíborka, akik a debreceni Ördögszekér Népzenei Együttes tagjai, s akik egész héten itt voltak, hogy mind a citera, mind pedig a népi hagyományokat népszerűsítsék. Éppen ezért nem csak a záró ünnepségen, de egész héten több alkalommal is megszólaltatták citerájukat és csodás hangjukat.

Nem kis feladat egy ilyen tábort ös�szefogni, ahogy Bátori Judit fogalmazott, ez nem is egy egyszemélyes feladat. Épp ezért köszönetet mondott a sok segítségért és támogatásért a Borsi Polgármesteri Hivatalnak, és Barna Erzsébetnek, aki anyagilag is támogatták a rendezvényt.

De név szerint mindenkit felsorolt, akik segítettek és idejüket nem sajnálva igazi biztos háttért adtak a rendezvénynek: Kupás Tibor, Kupás Ágnes, Fürtös Izabella, Kubola Anikó, Pék Sándor, Pék Enikő, Megyesi Irénke, Ónodi-Bányai Andrea Krisztina, Kiss Valéria, Laczikó Tünde, Masincat Mária, Bak Erzsébet, Varga Lenke, Glatz Ilona, Nagy Beáta, Kónya Tünde.

2016. május, június, július

5

III. Gombafesztivál Kisszántón Harmadik alkalommal került megrendezésre a kisszántói Gombafesztivál. A finom ételek mellett, sztárvendég és egyéb programok várták a szórakozni vágyókat.

A jó Isten is mosolygós szemmel tekintett a június 18.-án, szombaton Kisszántóra.

A napok óta tartó és egyre szörnyűbb károkat okozó esőzések aznap elkerülték a települést. Kellemes meleg, napsütéses idő köszöntötte a délután kezdődő rendezvényt.

A 18 órára meghirdetett nyitás előtt, már rengeteg ember üldögélt a történelmi emlékműnek nyilvánított óriási bükkfa árnyékában.

Sokan leskelődve álldogáltak a főzősátrak előtt arra várva, hogy részeseivé válhassanak a kulináris élvezetekkel csábító ételeknek. A hagyományos gombás pörkölt nokedlivel nagy népszerűségnek örvendett, de az ínyencek is találtak kedvükre valót, hiszen a gombával töltött töltött káposzta és a gombás slambuc is szerepelt a menük között.

Hét csapat főzött, név szerint a következők: Kisszántói Nőszövetség, Silver Probors Idősek Otthona, Champignon Ladyk, Paul Tivadar és csapata, Gagyi László és csapata, Paul Zénó és csapata és a Nagyszántói Nőszövetség.

Minden csapat nagyon finomat főzött és nem is szeretnék senkit sem kiemelni, csak megemlíteném, hogy az Idősek Otthona csapata minden fellépőnek egy-egy finom tányér étellel kedveskedett.

A rendezvényt a kisszántói óvodások műsora nyitotta meg, akik gyermeki bájukkal mind szüleik, mind a közönség arcára mosolyt varázsoltak. Kicsit később a Borsi Galagonya Néptánccsoport szórakoztatta a nagyérdeműt. Most is, mint mindig kitűnőek voltak.

Az est sztárvendége, Postás Józsi, közben megérkezett és próbált beolvadni a tömegbe, ami nem

sikerült neki, többen is fotózkodtak vele. Közvetlensége, barátságossága mindenkinek jól esett és az esti koncert hangulatát is meglapozta. Közben a színpadról kellemes muzsika szólt, amit a Koktél zenekar biztosított, sokakat a pódium előtti térre csalt, a bátrabbak táncra is perdültek.

De a szervezők még egy meglepetéssel készültek, főleg a férfiaknak, mégpedig azzal, hogy a helyi kultúrházban megtekinthető volt a magyarizland európai bajnoki mérkőzés. Bizony a foci összetartó ereje, a közös szurkolás hangulata és a sikeres döntetlen eredmény emelte a hideg sör eladási arányát.

Talán épp ezért, vagy lehet a véletlen hozta így, de a sztárvendég, Postás Józsi koncertje is csak a meccs után, 21 órától kezdődött és fergeteges hangulatban szórakoztatta a közönséget. A fellépés után autogramot osztogatott és minden kedves rajongójával fényképezkedett. A koncert után folytatódott a zene és a legkitartóbbak éjszaka kettőig ropták a táncot.

Egy nagyon jó hangulatú rendezvény volt ez, ami nem csak az ételeknek köszönhető, hanem családias hangulatának, hiszen itt mindenki mindenkit ismer, az emberek közvetlenek és nagyon vendégszeretőek.

Aki teheti, jövőre látogasson el! Végszóként pedig: köszönet jár Paul Tivadarnak, aki minden csapat számára biztosította a gombát, és aki egyben az esemény nem hivatalos fővédnöke és természetesen a Borsi Polgármesteri Hivatalnak, aki minden lehetséges módon támogatta és felkarolta ezt a rendezvényt is.

6

Borsi Községi Figyelő - 26. szám

Felújított emlékmű Biharszentjánoson Pünkösd vasárnap többszörös ünnep volt a biharszentjánosiak számára. Nemcsak a Szentlélek kitöltetését ünnepelték, hanem a 75 évvel ezelőtt állíttatott világháborús emlékmű megújulásáért is hálát adhattak Istennek. Bátori Géza, Bors község polgármestere nemzeti összetartozásra buzdította az ünneplőket.

Az istentisztelet a biharszentjánosi kórus szolgálatával kezdődött, ezzel is jelezve, hogy ünnepelni, emlékezni és hálát adni kell ezen a napon. Veszprémi Boglárka, érszőlősi légátus hirdette az igét János evangéliumának 14. fejezetének 15től 27-ig terjedő veseiből.

Szívhez szóló prédikációja tele volt szertettel, békességgel, általa pedig megelevenedett az ige, hiszen Jézusunk ígérete - „az én békességemet adom nektek; (…) Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.” - teljesedett be. Ezt követően az úrvacsora kiszolgáltatása következett, amit először az idén konfirmáltak vehettek fel, majd a gyülekezett többi tagja. Az ünnepség a világháborús emlékmű mellett folytatódott. A nemzeti lobogó felvonása után Bátori Géza, Bors község polgármestere köszöntötte az ünneplőket. „Emlékezni és ünnepelni kell ma” – mondta a polgármester, aki beszédében arról is szólt, hogy „vannak pillanatok,

amikor ennek a nemzetnek össze kell fognia és csak akkor tud előre menni.”

Viharos időket élünk ma is, hiszen harcolnunk kell, hogy legyen iskolánk és hogy, gyerekeink magyarul tanulhassanak. Ma is meg kell harcolnunk igazunkat, s amikor fejünket meghajtjuk ezen emlékmű előtt, azt is jelezzük, hogy hiszünk ebben a nemzetben- zárta beszédét a polgármester.

Csomay Árpád, református lelkipásztor Kupán Árpád Hűség és helytállás című könyvéből idézett: „1941 májusára a lakosság adakozásából és a helyi fogyasztási szövetkezet 50 pengős adományából 400 pengőért elkészült az első világháborús emlékmű”.

Elmondta ma már a „Pro patria” felirat alatt 55 név szerepel – 23 név az első világháborúban elesetteket, és 29 név a második világháborúban elesettek, valamint 3 eltűnt katona nevét hirdeti. Ők azok, akik soha sem tértek haza szeretteikhez, akik özvegyen hagyták feleségeiket és ár-

ván gyermekeiket, ők azok, akik meghaltak a hazáért. „Ám Isten a jogosság Istene és megfizet mindenkinek érdeme szerint.”

– mondta beszédében a lelkipásztor. Majd köszönetet mondott a Borsi Tanácsnak, és mindenek előtt Bátori Géza polgármester úrnak, aki készségesen vállalta a felújítás költségeit. Kupás Tibor kántor úrnak és kultur-referensnek, aki felügyelte a munkálatokat és Podasca László presbiternek, restaurátornak, aki lelkiismeretes munkájával szorgalmasan azon munkálkodott, hogy újra régi pompájában hirdethesse ezen emlékmű, hogy hős katonáink vére nem hullott hiába a hazáért.

De a legnagyobb dicsősség az Istené, aki megtartott bennünket, és nemzetünket.

Az ünnepség záró részeként, a helyi Tanács és a református presbitérium részéről megkoszorúzták az emlékművet, ezzel is kifejezve, hogy őseink neve nem csak erre a köre van felírva, hanem örök időkre az itt élők szívébe is bevésődött.

A katolikus tanítás szerint az elsőáldozás a hét szentség egyikének, azaz az Oltáriszentségnek az első feltétele az ezt közvetlenül megelőző első gyónással együtt.

Az elsőáldozás feltétele az, hogy a megkeresztelt hívő őszintén bánja meg a bűneit, és ezután veheti magához a megszentelt ostyát, azaz Jézus Krisztus testét.

Ennek a feltételnek tett eleget községünk 8 katolikus gyereke, akik a hónap elején részesültek ebben a szentségben. Név szerint a következők: Ágaston Viktória, Ákom Dániel, Fekete Edina, Lukács Balázs, Nagy Petra, Pék Bence, Pék Hanna és Szabó Tamás. (a képen látható: Egeli József plébános) Minden kisgyerek életében eljön az a pillanat, amikor el kell köszönni a játékoktól, búcsút kell venni a szeretett óvó nénitől. Nincs is meghatóbb pillanat egy óvónő számára, mikor a nagycsoportosok elbúcsúznak az évzárón.

Három-négy év után sok-sok emléket hagynak maguk után… De ahogy Reményik Sándor mondja versében „Valamitől mi mindig búcsúzunk.”

Ilyenkor a gyerekek csinosan felöltöznek, és hangos, vidám szóval elbúcsúznak. Számukra valami új, ismeretlen, de nagyon izgalmas élet veszi kezdetét. Kívánunk hát mi is nekik tudásszomjat, jó tanulást az iskolában és boldog iskolai éveket! (fent a borsi, lent pedig a biharszentjánosi nagycsoportosok és óvónők láthatóak)

Folyó év Július 1-én a szentjánosi Margaréta Majorette tánccsoport Európa Bajnokságon vett részt, melynek helyszíne Léva, Szlovákia volt.

E versenyt hosszas próbák és nehéz edzések előzték meg, valamint egy válogató, melynek Barót (Kovászna megye) adott helyet. A lányok ott is remekeltek, mivel két tánccal, azaz egy csoporttal (Csakó Viktória, Cser Dóra, Csomay Eszter, Földi Csilla, Gagyi Emese, György Leticia, Kiss Boglárka) és egy trióval (Csakó Viktória, Cser Dóra, György Leticia) első és második helyezést értek el.

Az elődöntőt követően még keményebben próbált a csoport, heti több alkalommal is. Koreográfusuk Marin Lucia és segítője Cser Brigitta, minden apró kis hibára kitérve próbálták a lányokból kihozni a legtöbbet.

A csapat koreográfusaikkal és Kupás Tiborral (kultúrreferens) izgalommal indultak péntek reggel a hosszú és fárasztó útnak Szlovákiába. Az érkezést regisztráció követte.

Sietve öltöztek, sminkeltek és melegítettek be a lányok mivel a déltután folyamán színpadra kellett lépniük méghozzá 511-es sorszámmal, több mint 900 koreográfia közül.

Az idei évben nehezebb dolguk volt, mivel a tavalyi Európa Bajnokságon, mely Balatonfüreden került megrendezésre ,,B” (kezdő) kategóriában arany minősítést szerezve bajnoki címmel tértek haza, viszont az idei évbeli fejlődést követően ,,A” (haladó) kategóriában indultak.

A fárasztó út és a hőség ellenére a csapat szépen teljesített, majdnem maximális pontszámot elérve. A késő este sorra kerülő díjkiosztó gálán Majorette és Twirling

kategóriában ezüst minősítést értek el. A győztesek teljesítményüket ünnepelve a következő délutánjukat strandon töltötték. Utolsó ott töltött napjuk délelőttjét pedig városnézéssel zárták. Majd újult erővel indultak neki a haza vezető útnak. A szülők nagy örömmel és büszkeséggel fogadták a bajnokokat és a koreográfusukat.

Ez úton is szeretnének köszönetet mondani a koreográfusuknak a kitartó munkáért és azért, mert bízott a lányok adottságaikba, a szülőknek az anyagi és a lelki támogatásért és bíztatásért. Külön köszönet Kupás Tibornak és a Borsi Polgármesteri Hivatalnak, hogy biztosították a szállítást, és hogy anyagiakban segítették a csapatot.

2016. május, június, július

7

A konfirmáció hitünk megerősítése

A borsi konfirmandusok (lp.: Dénes Károly)

A szentjánosi konfirmandusok (lp.: Csomay Árpád)

A nagyszántói konfirmandusok (lp.: Dénes Károly)

Mit is jelent a konfirmáció? A válasz így hangzik: „ez a latin eredetű szó annyit tesz megerősítés - a Szentlélek erősíti meg ébredő hitünket.”

Minden évben a konfirmáció alkalmával hangzik el ez a válasz egy-egy konfirmandus ajkáról. Számunkra – a gyülekezet és a lelkész számára – pedig, egy reménység, hogy Isten, az Ő lelke által valóban hitet és megerősítést ad ezeknek a fiataloknak a szívébe, lelkébe. De nem csak Isten, hanem ezek a gyerekek is megerősítik Krisztushoz és a református egyházhoz való tartózásukat, azzal, hogy fogadalmat tesznek.

Az úrasztalánál elmondott fogadalom szövege pedig így hangzik: „Ígérem és fogadom, hogy Jézus Krisztusnak igaz követője, református keresztyén anyaszentegyházunknak egész életemben hűséges,

úrvacsorával rendszeresen élő, szolgáló és áldozatkész tagja leszek.” Súlyos szavak ezek, melyekkel egy egész életüket meghatározó döntést hoznak meg.

Sajnos ez az ígéret, ez a fogadalom sokszor csak felelőtlenül kimondott szó, mely mögött nincs tett, a fiatalok nem érzik ezeknek a kimondott szavaknak a súlyát és konfirmáció után nagy ívben kerülik ki a templomot. Hiszem, hogy Dénes Károly nagytiszteletű borsi lelkipásztor épp ezért választotta a konfirmáció alkalmával Mózes 5. könyvének 4. részéből a 6. verset: „Megtartsátok azért és megcselekedjétek!

Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, akik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!” Mert létezésünk minden alapja attól függ vál-

laljuk-e döntésünket, igazi közösségre lépünk-e Krisztussal?! Milyen jó lenne, ha ezek a fiatalok sohasem felejtenék el, hogy annak a templomnak a falai, ahol ezeket az ígéreteket tették mindig haza, visszavárják őket…

De nem akarok borús képet festeni, mert hiszem, hogy községünk idén konfirmált fiataljai között lesznek olyanok, akik Krisztus igazi, hűséges követői lesznek és református egyházunktól sohasem távolodnak el. Örömmel írom ezeket a sorokat, mivel idén községünk mind a négy falujában volt konfirmáció, számszerint a következőképpen: Borson: 14-en konfirmáltak, 10 leány és 4 fiú. Biharszentjánoson: 8 -an, köztük 5 lány és 3 fiú konfirmált. Kisszántón: 13-an, 6 lány és 7 fiú, míg Nagyszántón: 4-en, 1 lány és 3 fiú konfirmált.

Konfirmációi örömünnep Kisszántón

A Kisszántói Református Gyülekezetben a konfirmációra május 8-án került sor. 2010 óta a konfirmációi oktatás Kisszántón is két éves. A településen hozzávetőlegesen 370 református él. Ennek megfelelően évrőlévre szép számban jelentkeznek fiatalok a konfirmációi oktatásra. Amíg első évben az ún. Kiskáté tartalmán van a hangsúly, illetve a Keresztkérdések tanfolyam ifjúsági változatán (ez utóbbit londoni protestánsok dolgozták ki a megfelelő videofelvételekkel együtt), addig a második évben a Németországban írt Heidelbergi Káté kerül az előtérbe. Idén összesen 13 fiatal, 6 lány és 7 fiú konfirmált. A templomi istentiszteletet, a korábbi évekhez hasonlóan, ifj. Németi József, kisszántói amatőr helytörténész vételezte.

A túlzás nélkül zsúfolásig megtelt templomban az istentisztelet első fe-

lében az ünnepi liturgia keretén belül Szabó Attila egyetemi hallgató olvasta fel az első bibliai részt, majd a gyülekezet lelkipásztora a kisebb gyermekeket is megszólította a gyermekprédikáció rendjén. Ebben a gyülekezet is hallhatott egyes papagájok azon ismert kognitív tulajdonságáról, miszerint képesek az emberi beszéd valamilyen szintű elsajátítására, utánzására. Mégis a szó, a beszéd, a hitvallás tétel az embernek felülről adatott különleges ajándéka. De kié lehet ezért a hódolat?

A prédikációban elhangzott az, miszerint a Heidelbergi Káté Szent Biblián alapuló szemlélete szerint a Szentháromság ISTENÉ a hódolat a szóért, beszédért, hitvallástétel lehetőségért, az életért, az embert jó értelemben átformálni akaró szenvedésért, a jóért, szépért, a családokért, a fiatalokért stb. Az ókori Dániel barátait

is arra akarta kényszeríteni az akkori hatalom és társadalom, hogy a felülbírálható, önzéssel teli emberi teljesítmény előtt hódoljanak kizárólagosan.

A fiatalok hitvallástétele egy énekimádsággal kezdődött. A hitvallástétel rendjén, rövid összekötő mondatok segítségével, a lelkipásztor a gyülekezettel is megismertette a Heidelbergi Káté főbb építőkockáit.

A fiatalok segítségével az is bemutatásra került, hogy a más országokban élő reformátusok vagy evangélikusok milyen hitvallásokat használnak még a Heidelbergi Káté és a II. Helvét hitvallás mellett. Így került megemlítésre a Genfi Káté, a Belga, Skót, Ír, a La Rochelle-i, Westminsteri Hitvallások, a Dordrechti Kánonok stb. A fiatalok hitvallásos megnyilatkozásai nemcsak a Heidelbergi Káté pontos szövegét ölelték át. He-

lyenként egyéni megfogalmazásokra is sor került mint például a Tízparancsolat ismertetése rendjén, amikor is a fiatalok elmondhatták saját 21-ik századi parancsolat-értelmezésüket.

A fiatalok a Hinni taníts c. gyülekezeti ének eléneklése után fogadalmat tettek, majd a lelkipásztor kézrátétellel egyenként megáldotta őket. A gyülekezet nagy ajándéknak tekintette úgy az istentisztelet-ünnepet, mely nagyon jó hangulatban telt, mint a fiatalokat. A gyülekezet sem volt rest, hiszen minden fiatalnak tartalmas lelki táplálékot ajándékozott útravalóul, melyet Szabó Attila András a gyülekezet gondnoka adott át. Az istentisztelet a templomon kívül is folytatódott, főleg a konfirmált fiatalok családi, rokoni és baráti együttléteiben, építő beszélgetéseiben.

Nt. Dr. Zabán Bálint Károly kisszántói ref. ev. lp.

8

Borsi Községi Figyelő - 26. szám

Vakációs gyerekbibliahét Biharszentjánoson

Ha nyár, akkor vakációs gyerek bibliahét Biharszentjánoson. A bibliahét előtt összeültünk a vallástanárnővel, a tanítónőkkel és óvónőkkel, hogy megbeszéljük a biblia heti teendőinket. A bőség zavarával küszködtünk, mert három témánk is volt: a magyarországi Örömhír szerkesztőségétől; a Királyhágómelléki Református Egyházkerület munkacsoportjától és a KOEN alapítványtól.

Az utóbbira esett a választásunk az óvónők javaslatára, mivel ebben külön feldolgozás van a kis gyermekek számára. A másik két anyagot év közben fogjuk felhasználni.

A szeretet volt a téma: Hétfőn - Szeretlek, kövess engem (Péter elhívása – a csodálatos halászat).

Kedden - Szeretlek, szeress te is, ahogy megmutattam (A lábmosás).

Szerdán - Szeretlek, hidd el! (Péter találkozása Jézussal a Genezáret partján). Csütörtökön - Szeretlek, vállalj fel engem! (A sánta meggyógyítása az Ékes kapuban). Pénteken Szeretlek, add tovább! (Péter és a pogány Kornélius találkozása).

A gyermekek megértették, hogy aki megérezte Jézus szeretetét, az nem teheti, hogy ne adja tovább. „Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” – mondta Jézus.

Naponta átlag 50-60 iskolás és 3040 óvodás vett részt a foglalkozásokon. Reggelente a munkatársakkal és I.K.E-tagjaival a templomban összegyűlve imádságban kértük az Isten ál-

dását és segítségét. Az Úr áldása nem is maradt el, mert a gyermekek nagy áhítattal figyeltek, buzgón énekeltek és örömmel kézimunkáztak. Sok adomány érkezett a hívektől és a szülőktől (gyümölcs, sütemény, édesség, üdítő, ásványvíz és pénzadomány is). Több mint 30 család adakozott. Köszönetet mondunk nekik és mindenek előtt Istennek, Aki bőséges adakozásra buzdította őket. Így bővelkedtünk anyagiakban és lelkiekben egyaránt.

Vasárnap délután családi délutánt szerveztünk. A szülők ugyanis egész héten dolgoztak, de meghívót kaptak a családi délutánra, hogy gyermekeikkel együtt örvendezhessenek, amikor bemutatták a héten tanultakat.

Istentisztelet után átmentünk a

kultúr otthonba, ahol a gyermekek játszhattak, szórakozhattak a szüleikkel együtt. Szabadtéri foglalkozást terveztünk, de az esős idő meggátolt ebben. A nőszövetség tagjai palacsintát sütöttek és úgy vártak bennünket a finom meglepetéssel. Kicsik és nagyok nagyon jól éreztük magunkat.

Már-már sötétedett, amikor búcsút vettünk egymástól. Jó volt megélni a családoknak a nagy családban, a gyülekezetben azt, hogy milyen nagy hatalma van az Úr Jézusnak, aki a 21. században is élővé tudja tenni a szeretetét azok szívében, akik alázattal szolgálnak a vezetése alatt.

Nt. Csomay Árpád lelkipásztor Biharszentjános

A SZERETET EREJE - tanmese egy emberpárról Nemrég felhívott egy ismerősöm, hogy egy nagyon jó hírt közöl: egy közös barátunk feleségét megműtötték. S hogy miért volt ez jó hír, merthogy 10 éve van várólistán vesedonorra várva és sok-sok sikertelen próbálkozás után végre megkapta.

18 éve vesebeteg, egy a szervezetébe épített orvosi műszer segítségével, otthon végezte a dialízist, persze állandó orvosi felügyelet alatt. Hála Istennek a műtét jól sikerült, minden rendben ment.

Ami nem mindennapi ebben a történetben s amiért késztetést éreztem, hogy tollat ragadjak és megosszam, egy NAGYBETŰS EMBERPÁR, hihetetlen nagy méltósággal viselt küzdelme. Voltak mélyebb időszakai a feleségnek (ez természetes ilyen helyzetben) de a társa olyan szintű gondoskodó szeretettel, pozitív energiával, optimizmussal vette körül beteg feleségét, majdnem két évtizeden át, ami manapság nagyon ritka.

Nem keseredett meg, nem panaszkodott, nem vádaskodott, nem irigykedett, hanem végig hitt, szeretett, biztatott, erőt adott, kitartóan fogva felesége kezét. Kiemelte a

gödörből és továbbvitte. Sokat beszélgettünk az anyukával mindig azzal vigasztaltam, hogy a jó Atya elvett valamit tőled, de egy olyan társsal ajándékozott meg, amely nagyon kevés embernek adatik. Én tanítottam I-IV osztályban (ma már IX. osztályos) egyetlen fiukat, aki reményt adott nekik az évek során és akit életük értelmének tekintenek. Így megismerhettem őket, az életvitelüket, s egyre jobban tiszteltem és csodáltam őket.

Egyszerű, értelmes emberek, ahol az apa tisztességes, nehéz, fizikai munkával teremti ki a család mindennapi szükségleteit, szülői segítség nélkül. Életüket az anya betegségével járó mindennapi gondok határozták meg: 6 óránként dialízist végeztek otthon, éjjel-nappal, bárhová mentek. Emlékszem, mikor a IV. osztály végi 3 napos kirándulást szerveztem elsők között jelentkeztek segíteni. Felejthetetlen három napot töltöttünk együtt.

Mesélte az apa, hogy éveken át nem aludt át egy éjszakát sem, mert ő kelt fel a dialízist elvégezni a feleségének, hajnalban pedig kelt, hogy menjen dolgozni. Azokon

a napokon amikor ellenőrzésre mentek az orvoshoz az apa szabadnapot vett ki és mindig elkísérte iskolába fiukat. „Szép napot tanító néni!” hangzott vidáman, tele életkedvvel, miközben a legtöbb ember (akinek fele ennyi problémája sincs) fáradt, gondterhelt, panaszos. Esténként, mikor hazajött a munkából, feleségével kézen fogva, beszélgetve, mosolyogva, EGYÜTT jártak tejért, az ábécébe. Ünnepnapokon a templomba mentek imádkozni. És még sorolhatnám az egyszerű kis életükből a számomra nagyon-nagy dolgokat, amelyeket ők akár ösztönösen, akár tudatosan végeznek, egy biztos PÉLDAÉRTÉKŰ mindannyiunk számára.

Elcsépelt ugyan, „hogy a pénz nem boldogít”, de ők valóban ezt példázzák.

Annyit olvasunk, előadásokat hallgatunk a pozitív energia gyógyító, jelen esetben megtartó erejéről. Az együtt szeretetben élő emberek egymás orvosai (de ellenkezőleg egymás hóhérai is). Jó a közelükben lenni, mert ráébresztenek bennünket arra, hogy milyen szerencsések vagyunk és értékeljünk mindent ami körülvesz, örüljünk

egymásnak, az élet apró dolgainak. Az orvos aki a műtétet végezte azt mondta, hogy egy orvosi csodával találkoztak, mert 10 éven át senki nem tudta ezt a beépített szerkezetet használni (maximum 2 évet garantáltak annak idején). S hogy mi volt a csodaszer ami megmentette barátunkat: az emberi SZERETET. U.i.: ugyan nem ez volt a célom ezzel az írással, de biztos vagyok benne, hogy akik szeretnének segíteni, megtalálják a módját a segítségnyújtásnak. írta: Fürtös Izabella KIEGÉSZÍTÉS: Ezúttal szeretnénk megköszönni barátainknak, jóismerőseinknek, a borsi Nőszövetségnek, az egyháznak és mindazoknak, akik együtt éreztek velünk ebben a nehéz időszakban és segítettek nekünk. Külön megköszönjük a mi „nagybetűs tanító néninknek” a szép szavakat, melyek mély nyomot hagytak bennünk.

Nagyon hálásak vagyunk mindezért, a Jó Atya áldjon meg mindenkit érte!

NAGYON KÖSZÖNJÜK! Papp Enikő és Papp Attila

Egy tanfolyam margójára Második alkalommal találkoztam a Bihari Napló hasábjain azzal a felhívással, hogy cukor-virág tanfolyamot szerveznek Nagyváradon. Bár csupán családi eseményekre szoktam sütni, mégis felkeltette az érdeklődésemet, hisz a felhívásban semmilyen szakmai kikötés nem szerepelt. Bevallom, hajtott a kíváncsiság vajon mi kell ahhoz, hogy valaki ilyen szépségeket alkothasson.

A szombat reggeli első találkozás az oktatóval, Kiss Ibolykával és a tanfolyamra jelentkező társaimmal már előre mutatta jól fogom itt magam érezni. A két napos foglalkozás remek volt, rengeteg információval teli és a végeredmény… gyönyörű, élethű virágok és egy pillangó.

Első nap szellőrózsát, pillangó orchideát és egy pillangót készítettünk. Oktatónk türelemmel és odaadással magyarázott és megmutatott minden apró fogást ahhoz, hogy a

szakavatatlan kezeink nyomán is elkápráztató alkotások születhessenek. Sőt azt is elárulta, hogy akár papír sablonokkal is dolgozhatunk, fontos, hogy merjünk kreatívak

lenni. Természetesen vasárnap már mindenki bátrabban nyúlt az eszközökhöz, és amíg a kezünk dolgozott kellemes hangulatban beszélgettünk. Kiderült, oktatónkon kívül senki sem cukrász, csupán egy hobbi ez, amivel munka után szívesen foglalkozunk. Volt köztünk könyvelő, értékbecslő, hivatásos anya, virágkötő, eladónő… a lényeg az, hogy mindannyian másféle hivatást űzünk, másfajta képességekkel bírunk, de ezen a tanfolyamon képzeletben mindannyian csillagos tízessel végeztünk. S még mielőtt el nem felejtem, vasárnap liliomot, inkaliliomot és gyöngyvirágot készítettünk, amire nem csak mi, de hiszem, hogy társaim családja, otthon elismerően tekintett. Szeretnék ezért, mind a magam, mind a társaim nevében köszönetet mondani oktatónknak, elkötelezett munkájáért és türelméért és azért, hogy tudását velünk is megosztotta. Várjuk a folytatást!