Bors Községi Figyelő - 28. szám by Major Zsigmond

Bors község messze híres fesztiválja a Káposztafesztivál, immár tízedik születésnapját tartotta idén, melyet Biró Rozália szenátor asszony is megtisztelt jelenlétével. - 3. oldal

Amikor hasznosan telik a nyár: A Borsi Tamási Áron Iskola külföldi elektronikai és mezőgazdasági pályázatairól, nyári gyakorlatairól olvashatunk beszámolókat. - 4. oldal

Bors község időszakosan megjelenő lapja - 28. szám

2016. október, november

Ünnepi istentiszteletet tartottak a borsi református templomban a 100 éve meghalt Papp László egykori tiszteletes emlékére. Az eseményt megtisztelték a lelkész utódai, unokái is. - 6. oldal A bálok reneszánszát éljük, azt hiszem, ugyanis számtalan felhívással találkozunk, amelyek különféle tematikus báli alkalmakra hívogatnak. Ilyen volt a Kisszántón megrendezett Őszbúcsúztató bál is, amely remek hangulatban zajlott - Molnár Edit szervezésében. -8. oldal

Márton napi libabál Nagyszántón

Harmadik éve már, hogy Márton napi libabált szerveznek Nagyszántón. A rendezvény nagy népszerűségnek örvend, sőt elmondható, hogy az eddigi évek tapasztalatai és finom ételei után – a siker előre megjósolható. „Hatan vannak a mi ludaink” – ismerős sokunknak a népdal, de igazából 27 libáról szól a harmadik nagyszántói libabál története. Ebből a 27-ből bizony csak egy élte túl, a többiből olyan finom étel lett, hogy a kis király mind a tíz ujját megnyalta volna, ha kapott volna belőle. A néhány héttel korábban beszerzett libákat a Dani és a Krecz család nevelgette, míg majd a bál hetében levágásra kerültek. Hallomásból tudom, hogy csaptak ezek olyan zajt, hogy csak na…de a libák már csak ilyenek. Amit még tudni kell róluk, hogy bizony nem kis munka 26 libát levágni,

megtakarítani, tokozni (ahogy nagymamámtól hallottam: bizony sok idő, mire a fazékba kerül). Ennek a hos�szú munkafolyamatnak a nagyszántai baráti társaság pedig minden csínját-bínját ismerve, már a hét közepén megkezdték a munkát. Mai modern világunknak köszönhetően, a facebookon nyomon is követtem az előkészületeket. A bál napján, november 12.-én, megterített asztal, feldíszített terem várta a vendégeket. Ludas bál lévén díszítésképp egy sarokban Luda Matyi és libái figyelték a gyülekezőket, az asztalokon pedig minden pohárban egy-egy hurkapálcára ragasztott masnis liba szolgált dekorációul. Csak zárójelben említem, hogy kislányunk egy egész liba csapatot beszerzett ezekből. Vendégváróként finom pogácsa és pálinka szolgált, amivel sokan köszöntötték egymást. Érkezésünkkor már vidám nóta szólt és kellemes társaság gyűlt össze. A bált Bors község polgármestere, Bátori Géza nyitotta meg, aki elmondta, hogy ez a rendezvény is egy szép példája annak, hogy az itt élők összefogása, mindig eredménnyel jár. „Csak akkor számítunk, ha össze tudunk fogni” – mondta a polgármester. Majd gratulált a szervezőknek és mindenkinek jó étvágyat és jó szórakozást kívánt. Ezt követően feltálalták az első fogást, a liba levest. S míg a vendégsereg jó ízűen nekilátott, a táncparketten Molnár Júlia színművésznő operett slágerekkel szórakoztatta a bálozókat. Míg az ételek sorában a ludaskása töltött libanyakkal következett, a

táncparketten Szabó Lajos debreceni nóta énekes meglepetés előadására került sor. Egy vidám történet erejéig, felesége Éva a „libákról” mesélt, majd ismét nótázás következett, ami mellé dukált a finom bor. A jó zenét a Happy End zenekar szolgáltatta, és a „szabad a tánc” elhangzása után, meg is telt a parkett és a bálozók jó kedvel, vigalommal benépesítették azt. Jól ismert slágerek, csárdások, sanzonok szólaltak meg. Tánc közben aztán, ismét finom illatok lengték be a termet, megérkezett a harmadik fogás, a burgonyapüré libacombbal. Míg mindenki jó ízűen falatozott, a desszert is felkerült az asztalokra, finom házi sütemény formájában. Itt aztán mindenki „kikente a hasát”, éhesen senki sem ment haza, sőt. De a meglepetéseknek, itt még nem volt vége. Ahogy az lenni szokott, tombola nyeremények is voltak. Felsorolni mindent

nem tudom, de az első három nyeremény a következő volt: egy finom torta, egy kacsa és a 27. liba, pontosabban egy gúnár, hisz kék masni díszelgett a nyakán. A kacsa és a lúd Borsra került, míg a tortát azt hiszem helyben elfogyasztották a nyertesei. Elmondható, hogy a szervezők kitettek magukért, és fáradtságos munkájuknak meg lett az eredménye. Épp ezért a Borsi Polgármesteri Hivatal, Bátori Géza polgármester úr és Kupás Tibor kultúr-referens minden szervezőnek egy oklevelet nyújtott át, megköszönve áldozatos munkájukat, kitartásukat, amit oly sokszor bizonyítottak már. Hiszen ez a nagyszántói baráti társaság nemcsak ilyenkor, hanem a község minden jeles eseményén részt vesz. Köszönjük nekik és várjuk a következő alkalmat.

Borsi Községi Figyelő - 28. szám

Szüreti bál községünk régi hagyománya

1. Biharszentjános, 2. Nagyszántó, 3. Kisszántó, 4. Bors „Faluhelyen a szeptember végétől novemberig tartó időszak legfontosabb gazdasági, és egyben társadalmi eseménye a szüret. A parasztgazdaságokban, a szőlőkben végzett más társadalmi munkákkal szemben ez társas cselekmény volt, ezért is kapcsolódott hozzá a nap végén ünneplés, táncos mulatság. A szüret már a XVI.-XVII. századtól ismeretes népszokás, sok évszázados hagyománya van már. Régen igazi sátoros ünnep volt, melyre még a hadviselő vitézek is hazasiettek. A szüret időpontja a XVIII.-XIX. századtól valamilyen jeles naphoz kötődött. Különböző bortermelő vidékeken különböző időpontokban kezdődik a szüret Szent Mihály napjától (szeptember 29.) Simon – Júdás (október 28.) napjáig. Ma már azonban ez az esemény akár egy hónappal korábban is kezdődhet.

A szüreti szokások a szőlőszedés utolsó napjához kapcsolódnak. Nagy mulatságok, felvonulások voltak ilyenkor, amely este bállal zárult.” – olvasható számos helyen a szüreti bálokkal kapcsolatos írásokban. De hasonlóképpen volt és van ez nálunk is. Nagy családi ereklyének számít az én családomban is a dédnagyszülőimről készült szüreti bálos csoportkép, ami valamikor 1935 körül készülhetett. Bár vidékünk nem számít nagy bortermelő vidéknek, de a betakarítás ünnepére itt is szerveztek bálokat, aminek hagyománya a mai napig fenn maradt. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hisz községünk minden faluja megszervezi a maga szüreti bálját, ami még mindig nagy népszerűségnek örvend. Persze gyakran hallom, hogy már nem olyan, mint régen volt… s talán igaz, de min-

den változik. Viszont azt hiszem, kötelességünk ezt a hagyományt tovább adnunk gyerekeinknek, hogy majd egykor a mi dédunokáink is büszkén és féltve őrizzék a rólunk készült csoportképeket. Ezek az alkalmak nem csak szórakozást kell, hogy nyújtsanak, hanem tudnunk kell, hogy egy-egy szüreti bál alkalmával öregbítjük kultúránkat, hagyományainkat, falunkat. Talán nagy szavak ezek, de vallom, hogy egy-egy bál alkalmával településünk történelmének a részeseivé válunk. Idén a szüreti bálok sorát a borsi Galagonya Néptánccsoport nyitotta meg, akik szeptember 10.-én tartották az eseményt. A messze földön híres néptánccsoport ügyes táncosai kitűnő hangulatú bált szerveztek. Táncuk koreográfiáját Bajgyik-Baranyi Emma, Forgács Zsombor és Rácz

Lajos tanította, a talpalávalót pedig az OMB zenekar biztosította. A következő ünnepség Kisszántón zajlott, ott szeptember 17.-én szervezték meg a bált a helyi fiatalok. 10 pár öltözött népviseletbe. Táncukat szintén Bajgyik-Baranyi Emma állította össze és tanította meg. A kisszántai bál zene felelőse pedig a Slagerboys együttes volt. Biharszentjánoson október 1.-én rendezték meg a szüreti bált. Tanítójuk Mile Edina volt, aki három csoportra osztotta fel a táncolni jelentkező fiatalokat: volt 10 nagy pár, 6 kicsi és 10 pici. Az esti bálban pedig, a táncosokon kívül a Kiss Music Band biztosította a jó hangulatot. A szüreti bálok sorát a nagyszántaiak zárták, ők október 22.-én tartották. A bált egy 2 hónapos felkészülési idő előzte meg, amikor is Tóth Tibor felkészítette a táncosokat. Nagyszántón is a Slágerboys muzsikált, ők kísérték már déltől a táncosokat. Ahogy az lenni szokott, a bál napján, a népviseletbe öltözött fiatalok először egy rövid istentiszteleten vettek részt, hálát adva az Úrnak és nem elfelejtve, hogy „Mindennek rendelt ideje van”. Majd lovas szekerekre ültek és elindultak az esti bálra hívogatni. Rövid táncot, egy kis ízelítőt mutattak be az utcán, ezzel csalogatva az embereket az esti mulatságra. Köszönet jár ezekért az alkalmakért, a sok-sok helybeli fiatalnak és szüleiknek, akik szabadidejüket nem sajnálva hétről-hétre eljártak a próbákra, de köszönet jár tanítóiknak is, akik türelemmel és szeretettel oktatták őket. De köszönet jár mindazoknak, akik a hátteret is biztosították: Kupás Tibornak, Hegyesi Lászlónak, Bocsárdi Ernőnek és a Borsi Polgármesteri Hivatalnak.

Október 23-a Kisszántón

Október 23-án, a vasárnapi istentisztelet keretén belül, Kisszántó magyarsága is nemzeti ünnepet ült az 1956-os forradalom és szabadságharc alkalmából. Az istentiszteleti közösség, nyolc ügyes fiatal jóvoltából, egy ünnepi összeállítás révén is ráhangolódhatott ezen ünnep ma is érvényes üzenetére, melyet a Himnusz eléneklése koronázott meg. A templomi alkalmat követően a gyülekezet a templomtéren található első és második világháborús emlékműnél, illetve Országzászló előtt tisztelgett a Székely himnusz eléneklésével is. Az emlékezés koszorúját Szabó Attila András, a református gyülekezet gondnoka, helyezte el az emlékmű talapzatánál. Nt. Dr. Zabán Bálint Károly / kisszántói ev. ref. lp. Kiadja a Borsi Polgármesteri Hivatal - Szerkesztőség: Bors Nr. 200. email: borsifigyelo@gmail.com #Felelős kiadó: Bátori Géza, #Főszerkesztő: Csiger Krisztina, #Tördelés, design: Major Zsigmond #Cikkek: Csiger Krisztina. A régebbi lapszámok online is megtekinthetőek internetes honlapunkon: www.primariabors.ro

2016. október, november

Jubiláló Káposztafesztivál

Bors község messze híres fesztiválja a Káposztafesztivál, immár tízedik születésnapját tartotta idén. Finom káposztás ételek illata, színes programok és remek hangulat töltötte be a rendezvényt. „Hol volt, hol nem volt…” – kezdhetném így is a történetet, hiszen tíz éve már, hogy a borsi Káposztafesztivál „megszületett”. Akkor még a helyi Tamási Áron iskola udvara adott neki otthont, de mára e rendezvény kinőtte magát. Több éve, a borsi sportpályán rendezik meg, ahol a folyamatosan bővülő, egyre nagyobb népszerűségnek örvendő fesztivál már kényelmesen elfér. Idén is, mint minden évben a rendezvény középpontjában a főzőverseny áll. Ilyenkor a községben működő állami és civil szervezetek, művészeti csoportok különböző káposztás ételeinek versenye zajlik, ezzel öregbítve a híres borsi káposzta hírnevét. Ebben az évben kilenc csapat nevezett be: a Borsi Idősek Otthona, Borsi Nőszövetség, Borsi Presbitérium, Nagyszántói Nőszövetség, Nagyszántói Presbitérium, Kisszántói Nőszövetség, Galagonya Néptánccsoport, Egykori Iskolámért Egyesület és Leader akciócsoport és a Borsi Tamási Áron iskola. Feladatuk volt, a finom étel elkészítése mellett, hogy díszítsék ki standjukat, és írjanak egy bemutatkozó verset, a megadott szavak felhasználásával, ezek a következők voltak: pelenkacsere, Szomszédnéni Produkciós Iroda, gyűrűpárna, restaurátor és hat lovas hintó. Biztos nem volt könnyű dolguk, de mindenki ügyesen vette ezt az akadályt, igazi remekművek születtek, amin mindannyian jól szórakoztunk. A rendezvény 12.30-kor vette kezdetét, amikor is meggyújtották a tüzet az üstök alatt. Mindenki sürgött-forgott, mindenkinek meg volt a feladata: íz felelős, füstfaragó, dekoráló stb. Majd megkezdődtek a programok a színpadon is, elsőnek a borsi Dalárda kórus nótacsokorral kedveskedett a gyülekező közönségnek. Ezután a zokni szépségverseny zajlott, ahol egyik zokni színes volt, a másik jó illatú, a harmadik nagyon-nagyon régi, de volt, aki azt gondolta a lyukas zokni is nyerő lehet. De csalódnia kellett, mert nyertesnek a nagyon modern és nagyon színes lábtyűt választották Nagyszántóról. Délután három óra 15 perckor megkezdődött a főzőcsapatok bemutatkozása, azt hiszem, hogy mindenki nagyon jól szórakozott ezen, hisz mindannyian ötletesek, humorosak és igazán kreatívak voltak. Voltak, akik jelmezbe bújtak, voltak, aki egyenruhába, vagy köténybe, voltak nagyon lazák vagy épp népviseletbe öltözve, de volt olyan is, hogy az elmúlt tíz évet elevenítették fel, igazi „Káposztafesztivál múzeumot” varázsoltak elő nekünk. Ezután a zsűri félre vonult, hogy meghozza döntését, ami bizonyára nem egy könnyű feladat volt. Addig is a rendezvény zajlott. A fesztivált megtisztelte jelenlétével Biró Rozália szenátor asszony, aki szívhez szóló szavakkal köszöntötte a szép számú közönséget. „Fontos a közösség, az együtt tevékenykedés, olyan ez, mint a

templomban a közös imádkozás” – mondta a szenátor asszony, utalva arra, hogy a közös imának, az együtt munkálkodásnak az ereje is mindig nagyobb. Ezután versenybe szálltak az óriás káposzták, majd a legfinomabb savanyú káposzta is díjat kapott. Megmutatta tudását a Borsi Galagonya Gyereknéptánccsoport, sőt közönségét is táncba vitte. Majd kicsivel öt óra előtt a Pom-pom együttes előadása következett, amit nem csak a kicsik, de szüleik is nagyon élveztek. Igazi interaktív produkció volt ez, ahol a gyerekeket is bevonták a show-ba. Elérkezett az idő, a zsűrinek sikerült döntenie. A Vándorkötény díjátadó győztese a Kisszántói Nőszövetség volt. Ezen kívül a legötletesebb uniformisért járó oklevelet az Idősek Otthona vehette át, a legszebb dekorációért a Borsi Nőszövetség, a legmodernebb ízvilágú káposztás ételért a Nagyszántói Nőszövetség, a leghagyományosabb íz világért a Nagyszántói Presbitérium, a legfinomabb étel a Kissztántói Nőszövetségé volt, míg a Borsi Iskola tanári kara a legjobb vers kategória győztese lett. De mindenki dicséretben részesült. Sőt a szervezők, Bajgyik-Baranyi Emma és Opre Zsuzsa mindenkit a színpadra szólítottak, akik az elmúlt tíz évben valamilyen formában hozzájárultak, segítettek, hogy a Káposztafesztivál ilyen sikeres lehessen. Pásztor Sándor, a Bihar Megyei Tanács RMDSZ-es elnöke is örömmel köszöntötte a jelenlévőket és további sok sikert kívánt a fesztiválnak és szervezőinek. Hat órától a szórakoztató produkciók vették át a képzeletbeli stafétabotot, először a Két szoknya, egy nadrág társulat operett előadása szórakoztatta a nagyérdeműt. Visszajáró vendégek ők, akik nagy népszerűségnek örvendnek, és akik mindig remek hangulatot teremtenek. Őket a Stand-up Comedy világa váltotta fel, a Szomszédnéni Produkciós Iroda és Felméri Péter humoros előadása zárta a rendezvényt. Bár a felhők kicsit megijesztették a közönséget, a szórakozni és nevetni vágyók még sem rohantak haza, megvárták a végét és milyen jól tették. Hiszen a szél alább hagyott, a jó kedv, a kacagás pedig egyre magasabb szintre emelkedett. Ismét bizonyítottak a fiúk, remek előadással örvendeztették meg e műfaj kedvelőit. Bár a program szerint ekkor kellett volna kezdődjön a szabadtéri nótázás Szőcs Lőrinc prímással és népi zenekarával, ez már ekkor javában tartott. A nótázni vágyók, már a délután „nyakon csípték” a prímást és bizony mikor e sorok írója haza fele tartott, ők még kitartóan húzatták a nótájukat. A rendezvénynek kísérő programja is volt, ami folyamatosan zajlott a „háttérben”, ilyen volt a Ciróka-maróka gyerek foglalkozás Hegyesi Imola óvónővel, a Focisuli kicsiknek Opre Csaba vezetésével, és a Fehér Pegazus Lovas Tanya lovaglási lehetőséget biztosított. Kirakodó vásár is volt, ahol községbeli termelők vonultathatták fel portékáikat, ezzel is népszerűsítve a „biztos és tiszta forrást”.

Borsi Községi Figyelő - 28. szám

Amikor hasznosan telik el a nyár, avagy a borsi iskola sikeres pályázatai Amint,azt sokan tudják már, a borsi Tamási Áron Mezőgazdasági és Ipari Szakképző Iskolának két profilja is van: az itt tanuló diákok mezőgazdasági vagy elektronikai képzésben tanulnak. Mind a két szak legfontosabb célja, hogy a diákok megfelelő gyakorlati tudással rendelkezzenek. Ma már csak az az ember boldogul, aki nem csak elméletben érti a munkáját, feladatait, hanem képes a szakmájában értékteremtő tevékenységet végezni. Ennek a célnak a megvalósításán dolgoznak kollegáim és kitartó munkájuknak köszönhetően, már második éve, hogy nyaranta egy-egy hónapon át külföldi gyakorlaton vehetnek részt az iskola ügyes diákjai. Arra kértem őket, írjanak nekünk egy-egy rövid élménybeszámolót, osszák meg velünk is az ott szerzett tapasztalatokat, élményeket, tanultakat.

Bevezetés a villamosság titkaiba

Nagy örömünkre szolgált, hogy ismét sikeres lett a pályázatunk, lelkes csapatot tudtunk toborozni, mivel a tavalyi gyakorlatnak hatalmas visszhangja volt iskolánkban. Felvettük a kapcsolatot a nyíregyházi Wesselényi Miklós Középiskola Szakiskola és Kollégium vezetőjével, Herczku Márton igazgató úrral és régi ismerősként üdvözöltük egymást. Mivel nekik is pozitív visszajelzéseik voltak a tavalyi gyakorlatról rögtön tudtuk hogy mik a teendők. Először lerögzítettük a gyakorlat kezdési időpontját oly módon hogy lehetőleg a résztvevő iskolák együtt vegyenek részt ezen, ami már tavaly is egy kiváló megoldásnak bizonyult, úgyhogy megegyeztünk, hogy a gyakorlatot 2016.07.04-ike és 2017.07.29-ike között tartjuk meg.

Július 3.-án indultunk Nagyváradról, este már a kollégiumban voltunk ahol találkoztunk tavalyi kedves ismerőseinkkel a Kőhalmi csapattal. Másnap már elkezdődött a tulajdonképpeni munka és a tavalyi év gyakorlatát követve rögtön neki is láttunk a szakmai gyakorlatnak, amit a nyíregyházi szakoktatók tartottak. Mivel az idei diákok még csak a kilencedik osztályt végezték a villanyszerelési, a méréstechnikai szakműhelyekben voltunk. Egy hétig még ízelítőt kaptunk az elektronika világából ahol különböző forrasztási technikákat sajátítottunk el, és az Edison áramkör szimulátor programmal ismerkedtünk. Az elméleti ismeretek elsajátítása mellett nagy hangsúlyt fektettek a gyakorlati tudás elsajátítására amiben a laborok felszereltsége nagy segítségünkre volt. Még szó volt arról is, hogy az informatika labor újrakábelezésében is részt veszünk, sajnos nem érkeztek meg a megrendelt hozzávalók, úgyhogy ez most elmaradt. A program céljait elértük ugyanis kimondottan a gyakorlati készségeket akartuk fejleszteni ami teljes mértékben sikerült, a diákoknak rengeteg sikerélménye volt hála a laborok felszereltségének, és a tanárok odaadó türelmének, akik úgy kezelték diákjainkat mintha helybeli, Wesslényisek lennének. Ezenkívül a csapatépítés, a tudásszint felmérése, a magyarországi iskola megismerése is céljaink közt szerepelt és ezeket is sikerült elérni, diákjaink sokkal magabiztosabban viselkednek egy ilyen tapasztalat után. Számomra is nagyon hasznos volt ez az időszak sok hasznos dolgot tapasztaltam amit a továbbiakban alkalmazni fogok.

Természetesen nem csak a tanulásról szólt ez az időszak, nagyon kellemes programot állítottak össze a vendéglátóink, nem volt hétvége amelyen ne lett volna valamilyen érdekes program. Voltunk Észak-Magyarországi túrán, sok érdekes dolgot láttunk, voltunk az állatkertben, élményfürdőben, megmutatták nekünk a várost. Ezenkívül egy nagyon szép Budapest kiránduláson is részt vettünk, melyen a gyerekek megismerhették ezt a gyönyörű várost. Reméljük hogy a következő évben is lesz lehetőségünk részt venni egy ilyen pályázaton, hatalmas segítség diákjaink számára. Köszönjük Pivonka Szilvia igazgatónő asszonynak, Hercku Márton igazgató úrnak, és köszönet tanárainknak Pécsi Imre, Nagy Gusztáv, Volosinovszki Sándor, Enyedi József. Diákok: Deák Máté, Gál Dávid, Kalmár Sándor, Gál Attila, Sáhi Norbert Tanárok: Vértesi Mária, SzlahotkaGödri István

Mezőgazdasági gyakorlat Mátészalkán

Örömmel vettünk tudomást arról, hogy ebben az évben is lehetőségünk van a külhoni mezőgazdasági iskolákban gyakorlatozni. Sikeres pályázás után julius 4-28 között Mátészalkára utaztunk, nagy izgalommal a Baross László Mezőgazdasági iskolába. A kényelmes és régi épitésű benntlakásban voltunk elszállásolva. A gyakorlati időszakot az iskola száz hek-

táros tangazdaságában töltöttük, ahol nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Iskolánk öt diákja, név szerint Molnár Angéla, Csányi Lajos, Lakatos Kristóf, Kohelka Áron és Savu Krisztián vehettek részt a gyakorlaton. A tangazdaságban szántóföldi növényeket és kerti növényeket egyaránt termesztenek. Részesei lehettünk a búza betakarításnak, megmérhettük a helyszinen a learatott búza nedvességtartlmát. A zöldséges kerttet naponta öntöztük, az uborkát szedtük és az ápolási munkákban is részt vehettünk. A tangazdaságban müködő fóliasátorban paradicsom és paprika volt, ezeket a növényeket is naponta a gyakorlati oktató felügyelete alatt kacsoltuk, kötöztük. megtanultuk a tápanyag kijuttatás módját is. A fóliában az árvácska magoncokat ültettük át nagyobb cserépbe, hogy jobban fejlődjön. A zöldséges kerteben miután fölszámolták az előző kulturát lehetőségünk volt a retek vetésében részt venni.

A gyakorlaton jelen voltak az iskola diákajai is, kb. 100 diák, akikkel alkalmunk volt beszélgetni, ismerkedni. Magyar Zsolt tanár úrnak köszönhetően a délutánok is tartalmasak voltak, kulturális és sport eseményekkel, hétvégenként a vidék ismerkedésével telt. Alkalmunk volt a mátészalkai gyógyvizben is fürödni, hűsölni. A tanár úr nagy tudásának és széleskörű tájékozódásának köszönhetjük, hogy sok mindent megtudtunk Mátészalkáról és környékéről. Nagyon tartalmas és élménygazdag volt a szatmári túra is. Nagyon sokat tanultunk a négy hét alatt, nemcsak szakmai téren hanem emberileg is. Nagyon közvetlenek, barátságosak a mátészalkai emberek és diákok, nagyon otthon éreztük magunkat ennek is köszönhetően. Szeretnénk jövőre is részt venni hasonló programban és felvetődött az az igény hogy ők is szivesen jönnének a külhoni szakiskolákba gyakorlatozni.

A mátészalkai iskola igazgató és két tanára már a mi iskolánk meghívására el is látogattak és reméljük, hogy hoszzútávú kapcsolat alakul ki a két iskola között. Köszönjük a lehetőséget. Molnár Angéla, Kohelka Áron, Savu Krisztián, Csányi Lajos, Lakatos Kristóf Hoffman Andrea szaktanár, Vértesi Mária kisérőtanár

2016. október, november

Országunkat képviselték Szlovákiában

A borsi Tamási Áron Mezőgazdasági és Ipari Szakképző Iskola két ügyes diákja ismét bebizonyíotta ügyességét, és rátermettségét, hiszen nem csak iskolájukat,hanem országunkat is képviselték egy nemzetközi virágkötészeti versenyen, Szlovákiában. Létai Alexandra és Molnár Angéla IX. osztályos tanulók, Hoffman Andrea kertészmérnök-szaktanárnővel és Csóka Tímea kísérő tanárnővel együtt utaztak a helyszínre. Tudni kell, hogy a versenyt a Europea International szervezte, aki 25 ország agrár profilú iskoláit tömöríti egybe, azzal acéllal, hogy évente egy-egy nemzetközi szintű versenyt szervezzen nekik, ezzel is lehetőséget biztosítva fejlődésüknek.

Tavaly került sor az első ilyen versenyre, az volt az Agrolympics Luxemburgban, ahol szintén résztvettek az iskola diákjai. Idén a virágkötészeten volt a sor és az első felhívásra az iskola jelentkezett is,mint megtudtam egyedüliként az országból. Az iskolában Hoffman Andrea kertészmérnök-szaktanár oktatja ezt a tantárgyat opcionálisan, de nagyon elégedett és büszke taníványaira, akik bár izgultak a megmértettésen, mégis helytálltak. A versenyt Rakovice városában szervezték meg és témája az ősz volt. Természetesen a kompoziciók megalkotásához mindent biztosítottak, növényalapanyagot, különböző terméseket, kiegészítőket, koszorúalapokat,ragasztót, ollót,

drótvágot, mindent, ami ehhez az alkotó munkához szükséges. A verseny két fordúlóból állot, először egy ötven cm átmérőjű szalmakoszorút kellett feldíszítsenek, majd a második fordúlóban egy térbeli kompozíciót kértek a versenyzőktől. Ez a megmérettetés Hoffman Andrea tanárnő elmondása szerint, mind a lányoknak, mind neki nagy kihívás volt és hatalmas élmény és tapasztalat szerzés. Láthatták, hogy mennyi felkészülés szükséges egy ilyen versenyre, mennyi buktatója lehet az izgalomnak és hogy mennyire nélkülözhetetlen az idegen nyelv ismerete. De gazdagodta azzal az élménnyel,hogy „bár különböző nyelvet beszélünk, de ér-

zéseinket kitudjuk fejezni a virágokkal is”. Mind az iskola, mind a diákság bízik benne, hogy ennek még lesz folytatása, hiszen egy-egy ilyen verseny tudást és széleskörű látóteret ad a felnövő generációnak.

Márton napi családi délután a borsi Mesevár bölcsődében

Tematikus délutánt tartottak a borsi Mesevár bölcsődében, ahová az oda járó gyerekek szüleit, testvéreit is meghívták. A vidám hangulatú eseményen a Márton naphoz tartozó népszokást és Szent Márton történetét mutatták be. Ugyanakkor a bölcsőde mindennapjaiba is betekintést engedtek. A Bihari Napló hasábjain már olvashattak a borsi Mesevár bölcsődéről, amelyet a helyi önkormányzat alapítványa, a Pro Bors alapítvány működtet. Ez a régen megálmodott intézmény, amely kívülről egy impozáns és egyben modern épület, belülről tele van szeretettel és a kicsi gyerekek minden igényét kielégítő térszerkezettel. Tágas játszótér sok-sok játékkal, két hálórész, fürdő a kicsik számára, konyha és étkező és mindez úgy kialakítva, hogy a gyerekek kényelmét és fejlődését szolgálja. A bölcsőde 20 gyerek befogadására alkalmas és bizony nem sok hely van már szabadon. Az óvónők és dadák pedig a legnagyobb odafigyeléssel és szeretettel foglalkoznak a kis apróságokkal. Ezen az eseményen

egy anyukával beszélgetve elmondta, hogy mennyire elégedett és milyen öröm és megnyugvás számára, hogy kisfiát – a legnagyobb kincsét – ilyen megbízható emberekre hagyhatja minden nap, amíg ő dolgozik. A Márton napi libaságok címet viselő tematikus délutánt az alapítvány igazgatónője, Laczikó Tünde nyitotta meg, aki megköszönte a szülök jelenlétét és bizalmát, és arra kért mindenkit, hogy bármilyen kérdésük, netalán problémájuk támad, akkor bátran keressék az itt dolgozókat, hiszen a közös párbeszéd a bölcsőde sikeres működésének a kulcsa. Ezután, Bánóczi Beatrix a bölcsőde központi felelős óvónője köszöntötte a megjelenteket és elmondta, hogy ennek a közös délutánnak a célja a közösség építése. Egy régi angol megállapítást idézett: „Az a család, amely tud együtt játszani, együtt is marad.” – utalt ezzel arra, hogy mennyire fontos a közös játék egy gyerek életében, hiszen ez által szorosabbá válik a kapcsolat a családtagok

között, ugyanakkor a játéknak regeneráló, gyógyító hatása is van. Mind a gyereknek, mind a felnőttnek szüksége van tehát erre az örömforrásra, így szabadulni fel egy kis időre a hétköznapok gondjai-bajai alól. A délután programja a Márton nap történetének és az ehhez kapcsolódó népszokások bemutatásával folytatódott, majd a kicsik és szüleik Márton napi lámpást és libákat készíthettek az óvó nénik és dadusok segítségével.

A közös játékok után Márton napi libalakomára hívták meg a jelenlévőket, ami zsíros kenyérből, lila hagymából és finom, meleg teából állott. Mondhatom, kicsik és nagyok jó ízűen fogyasztották ezt a „nem mindennapi” menüt. Közben lehetett beszélgetni, vagy a mindennapjaikat bemutató képösszeállítást megnézni, vagy éppen játszani. Zárásként még mindannyian összeálltak egy közös fotóra, majd megköszönve e vidám délutánt búcsúzott el mindenki.

Borsi Községi Figyelő - 28. szám

Emlékezés a 100 éve meghalt lelkészre

A borsi református templom falán áll egy márványtábla, amely majdnem 800 évre visszamenőleg hirdeti az itt szolgált lelkészek névsorát. E nevek között található Papp László neve is, aki 1908 és 1916 között volt az egyházközség lelkésze. Ez a nagy tudású tiszteletes, aki Nagyszalontán segédlelkész volt, a debreceni főiskolán senior, strasbourgi és lipcsei tanulmányai után került Borsra. Mindössze 33 évesen halt meg 1916. október 31.-én. Az első világháború zavaros évei közepette is igyekezett egyházát, sőt hazáját is szolgálni. 1915-ben megjelent könyvével – Üzenet északra – üzenet délre (Háborús elmélkedések) – szellemi és lelki támaszt kívánt nyújtani mindazoknak, akikhez ez az írás eljutott.

E példaértékű embernek kívánt méltó emléket nyújtani a borsi egyházközség a helyi Polgármesteri Hivatallal közösen, amikor is rendbe tetették a lelkész sírját. Az ünnepi istentiszteleten Csernák Béla nyugalmazott református lelkész hirdette az igét, Lukács evangéliumának 19. részének 1-től 10-ig terjedő verseiből. Zákeus történetét ismerjük meg ebből az ige részből, akit „népe és fajtája undorodva nézett”, de aki mégis hatalmas hittel rendelkezett. Tanulság kell legyen nekünk ez a történet – mondta az igehirdető – hiszen, sokszor mi is ilyen zákeusok vagyunk, mellőzött és lenézett alakok, számtalan sérelem tulajdonosai, de ha képesek vagyunk feltápászkodni, tovább vánszorogni, Jézus nem kerül majd el bennünket. Senkinek sem ígérte Isten, hogy kön�-

nyű lesz az élete, de a hit ereje megőriz bennünket! Vannak eleink, akik nekünk utat tapostak, ezért kötelességünk, hogy megemlékezzünk róluk. Szent feladatunk az emlékezés, mert akkor életünk áldást, munkák pedig dicsőséget terem – zárta prédikációját a lelkész. Ezután Dénes Károly, a borsi református egyház lelkipásztora meleg szavakkal köszöntötte a meghívott vendégeket, majd Papp László egykor szolgált lelkészről emlékezett meg. Számos esemény történt a lelkipásztor szolgálatának 8 éve alatt, többek között, akkor, 1909-ben cserélték le a zsindelytetőt, megőrizve a sudár torony formáját. A meghívott vendégek között volt, az egykor szolgált tiszteletes két unokája, Mária és Tibor (édesapjuk Dr. Papp Tibor), akik elcsukló hangon köszönték meg, hogy az

egyházközség máig megőrizte nagyapjuk emlékét. Ajándékképen pedig nagyapjuk hagyatékából két cserép kancsót hoztak el, amelyen a következő felirat áll: „Borsi Egyház részére 1887”. Ez a két kancsó az úrvacsorai alkalmakkor a bor tárolására szolgált, s immár 129 év után, hazakerült. Az esemény a borsi temető kertjében folytatódott, a felújított sírnál, ahol a hozzátartozók, az egyházközség nőszövetsége, presbitériuma, a borsi Tamási Áron iskola, majd a borsi Polgármesteri Hivatal is egy-egy emlékkoszorút helyezett el, tisztelegve egykori lelkipásztoruk előtt. A közös fénykép elkészülte után mindenkit szeretet vendégségre hívtak és vártak a borsi református egyház gyülekezeti házába.

Kisszántóiak kirándulása Arad megyében és Aradon

Október 6-án, az aradi 13 vértanú emléknapján, 13 kisszántói gondolta úgy, hogy ezt a napot Arad és környéke felfedezésével fogja tölteni. Az útvonal nem a szokványos volt, hiszen a kisbusz Váradlesnél Tenkefürdő fele fordult, majd egy középkori útvonalat követve Bélkirálymezőn és Bélen keresztül, a Béli havasok valamint a Zarándi hegység érdeklődő tekintetének kíséretében, érkezett meg Borosjenőbe, a valamikori Zarándi Református Egyházmegye központjába. Borosjenő valamikori magyar pompáját jelzi, még mai napig is, a felújításra váró Rákóczi vár. A vár előtt történelmi ismertetőre megállott csapatot, romános kiejtéssel ugyan, de „Jó reggelt” köszönve üdvözölte egy román

egyházi ember, aki egy konstancai személygépkocsiból szállt ki. Mindez utal a sok betelepítést megért, egyre inkább beolvadó hely magyarságának helyzetére. Borosjenő után, Világos város Bohus kastélyának valamint a világosi várnak a meglátogatása következett. A világosi vár és környékének látványa sokaknak eszébe juttatta a magyarok Ígéret földjének lenyűgöző szépségét. A vár a fegyverletétel okán híresült el, de kevesen tudják, hogy 1944 őszén az I. Horthy Miklós páncéloshadosztály egy századának húsz fős csoportja még a visszavonulás után is sokáig harcolt a vár romjai között. Ki tudja, talán utolsó fegyverletételként vagy felvételként? Az Aradra megérkezett kirándulók többek között Kuncz Aladár szülőhelyét, a magyar királyi főreálgimnázium épületét tekinthették meg kívülről, majd pedig a Vauban stílusban épült aradi csillagvárat. Később pedig magyarországi diákokkal együtt tiszteleghettek az aradi vesztőhely obeliszkjénél, a zsigmondházi mezőn. Az impozáns Zala György alkotta Szabadságszobornál szervezett ünnepség volt a kirándulás következő megállója. Lelkesítő beszédek híjján nem volt senki, de talán az összes beszéd román nyelvre való, kissé talán szükségtelen, fordítása olyannyira meghosszabította az ünnepséget, hogy talán sokak kedvét szegte attól, hogy eljőjjenek vagy hogy tovább maradjanak. A Nyugati Jelen napilap éttermében megebédelt társaság az Arad belvárosi templomban értesült arról, hogy ott esküdött örök hűséget a néhai kormányzó és Arad megyei felesége, Purgly Magdolna. Víztorony, a Csíky Gergely drámaíróról el-

nevezett iskola, majd a Deák Ferenc utca s Arad egyik legnagyobb tere következett, majd pedig a neológ zsinagóga. Ez utóbbi belső terének nagysága és szépsége a váradinak méltó párja. Sőt, a zsinagóga két belső falán található első világháborúban meghalt honvédek hosszú névsorai jelzik nemcsak a hősi halottak nemzeti érzületét, hanem azokét is, akik erről már a megszállás idején megemlékezni akartak. A Rozsnyai gyógyszertár következett, mely Oscar Wilde Sidney Carter nevű titkárjának, azaz Rozsnyai Kálmánnak is családi fészke volt, majd a régi színház, melyben Déryné Széppataki Róza is fellépett. A nagy színház, a Szentháromság szobor s majd a Fehérkereszt szálloda következtek. Ez utóbbiban Ady is felolvasott, Liszt Ferenc zongorázott a református templom felépítéséért, s Pablo Casals is énekelt. Ezt követte a Lechner Ödön és Pekár Ferenc tervezte városháza, Neumann palota, Csanádi palota, a Magyar Nemzeti Bank épülete következtek sorban, majd pedig az 1848-1849-es erekjemúzeum nemrég megnyílott tárlatának megtekintése, a Szántay Lajos által tervezett kultúrpalotában, a Maros parton. A tárlat megtekintését követően az aradi evangélikus-lutheránus templom mellett elhaladva az utolsó állomáshelyre, Szentleányfalvára, érkezett meg a kirándulócsapat. Ahol is, pár év kihagyás után, az immáron gondoskodó pásztori kezekbe került gyülekezet megújult templomát tekinthették meg a kirándulók, meleg tea és teasütemény kíséretében. Arad város gazdag kultúrtörténeti örökségének csak egy részét lehetett egy nap

alatt bemutatni. Sok részletnek csak a megemlítésével kellett megelégedni, mint például, hogy Aradon Munkácsy Mihály is asztaloslegénykedett, majd itt rajzolt s festett Szamossy Elekkel. Aradon volt nemzetőr Arany János stb. Emellett ugyanolyan fontos az is, hogy melyek a részletei az itt élő magyarok mai mindennapi életének. Az Arad megyében is fogyó magyarság gondjai nemcsak a beolvadás, lemorzsolódás, kivándorlás, hanem sokszor, Zrínyi szavaival élve, egyébb keletű áfiumok, nyavalyák. Hiszen például amíg az egyik magyar egyház azzal van elfoglalva, hogy milyen kicsi és sok esetben számbeli kisebbsége miatt tehetetlen, addig a másik sok helyütt megtagadja magyar egyháztagjaitól a magyar szó jogát, még akkor is ha ezt könyörögve kérik. Arad mégis marad, megmarad, akár mint Tóth Árpád szülővárosa s nem törölhető ki a magyar emlékezetből s jövőképből sem. A városhoz mély szálakkal kötődő költő hitvallásából bárcsak születne ma élő magyarokban is ereklyehelyeinkhez eféle ragaszkodás: „Ó, fájó büszkeségem s vigaszom, Arad, - édesbúsan szivembe vág, Hogy bölcsőm s szent bitóid egyazon Erdőid bús fájából ácsolák...” A kirándulók ezúton is szeretnének köszönetet mondani Bors község Polgármesteri Hivatalának valamint a Tamási Áron Mezőgazdasági és Ipari Szakképző Iskola vezetőségének a szállítás megoldásában nyújtott hathatós segítségükért. Nt. Dr. Zabán Bálint Károly kisszántói ev. ref. lp.

2016. október, november

Hollandiai élményeink Szeptember elején öt család (17 személy) a hollandiai testvérgyülekezetünkbe, IJzendoornba látogatott. Ez az öt család egy nagycsaláddá kovácsolódott már a készülés folyamán. Terveztük az utunkat, megbeszéltük, hogy milyen ajándékot vigyünk a gyülekezetnek, a vendéglátó családoknak. A gyülekezet egy képet kapott, melyen azok voltak a templom mellett, akik az elindulásunk előtti vasárnapi úrvacsoravételen is részt vettek. Így nem csak mi, hanem a templomos gyülekezet is eljött velünk lélekben IJzendoornba. Nagyon örültek a testvéreink ennek az ajándéknak, melyet Major Zsigmond készített. Meleg Ferenc volt a fő manager. Ő kereste meg a legolcsóbb repülő-járatokat, lefoglalta a helyeket. Kupás Tibor a buszt rendelte meg, amivel Debrecenbe utaztunk a repülőtérre. Puskás Carmen a templomunkat ábrázoló és holland nyelven írt Igéket tartalmazó mágneskártyákat készíttette el Nagyváradon. Vad Katalin és Meleg Jutka finom házi csokikat készítettek ajándékba és holland nyelven ráírták, hogy ezeket ők készítették Biharszentjánoson. Puscas Carmen édesanyja szép hímzett abroszokat készített a vendéglátó családok háziasszonyainak. A férfiak pedig egy üveg finom bort kaptak, melyet Kupás Tibor hozatott meg. A készülődés egyik estéjén meg is kóstoltuk. Nagyon finom volt. A gyermekek édességeket kaptak ajándékba. Mint lelkipásztor, már akkor láttam, hogy jó kis fiatal csapattal indulunk és örültem hitvesemmel együtt, hogy mindenki kivette a részét a készülődésben és a tervezésben. Ám nem csak ők vették ki a részüket e munkában, hanem azok is, akik valami miatt nem tudtak velünk jönni, de mert szeretet van a szívükben a testvéreink iránt, ajándékokat küldtek nekik. Így tett Csiger Krisztina, aki saját készítésű levendula zsákocskákat küldött, vagy Kakasi Zsurka Ró-

zsika, aki finom süteménnyel kedveskedett testvéreinknek. Ugyanis ez a mi kapcsolatunk a holland Ijzendoorni Hervormde Kerk-kel (IJzendorni Református Egyház) az Úrtól van és Isten megáldotta ezt a kapcsolatot a családok között is! A gyerekeknek nagy élmény volt a „hatalmas” repülővel a levegőbe emelkedni, nekünk pedig nagy könnyebbség, mert így hamar Eindhovenbe érkeztünk. Ide jöttek értünk IJzendoornból. A gyülekezeti házban, a Kandelaarban voltak a közös étkezések. Reggel mindenki a vendéglátó családnál étkezett, délben is, aztán estenként közös étkezéseken beszélgethettünk egymással. Közülünk volt, aki németül, volt aki angolul értekezett, de a szeretet nyelvét mindenki beszélte és így megértettük egymást. Egyik nap, pénteken a falut tekintettük mag, majd kocsival Veenendaalba mentünk vásárolni. Ezekről biztosan írnak majd a többiek, és a csodálatos gyülekezeti napról, a zeelandi kirándulásról. Most inkább arról számolok be, hogy milyen előzékenyek a mi testvéreink. Vasárnap két csodálatos istentiszteleten vettünk részt. S hogy mi ne unatkozzunk és értsük is az igehirdetést, előre elküldte a lelkipásztor a prédikációt, melyet magyarra fordítottam. Igaz a sátán is dolgozott, mert tévedésből aztán nem a fordításomat, hanem a google fordítást sokszorosították, mely egy kicsit nyakatekert volt, de meg lehetett érteni. A délelőtti istentiszteleten mi is szolgálhattunk. Holland nyelven énekeltük az istentisztelet kezdetén: Ó, mily hű barátunk Jézus! Az istentisztelet végén pedig a 134. zsoltár eléneklésével buzdítottuk testvéreinket: Urnak szolgái mindnyájan? Áldjátok az Urat vígan!... Mi a lelkipásztor házaspárnál voltunk elszállásolva. A saját hálószobájukat adták át nekünk, hogy minél kellemesebben

érezzük magunkat. Ez idő alatt a férj az irodában aludt egy összecsukható vaságyon, a feleség pedig az egyik kis leán�nyal. Nagy szívük van és sok szeretet van benne, melyet Istentől kaptak. Nagy családjuk van. Kilenc gyermek. Egyik szebb a másiknál, de ami még fontosabb az az, hogy ebben a talaja vesztett világban megbecsülik az igazi értékeket. Vasárnap nem a TV képernyőjén csüngtek, sem nem a facebookon, hanem keresztyén könyveket olvastak. Késő délután, az istentisztelet után pedig az egyik az elektromos orgonán játszott, a másik gitározott, ismét másik fuvolázott, mi pedig Istent dicsőítő énekeket, zsoltárokat énekeltünk. Csodálatos volt ez a vasárnap. Együtt dicsőítettük az Urat, ők hangszerekkel, mi pedig az éneklésünkkel. Isten nagyon megáldotta ezt a vasárnapot! Még arról is szeretnénk beszámolni, hogy a napi étkezések után elővették a Bibliát és a napi Igét valamelyik gyermek elolvasta és utána imádkozott. Majd én is elolvastam magyarul és én is imádkoztam. Ez így volt minden étkezéskor. De nem csak ds.

Hak családjában, a lelkipásztornál, hanem a Homersoom házaspáréknál is, akik évek során át nagy szeretettel fogadtak bennünket. És mindenütt, ahol vendégül láttak bennünket. Nem kellene mi is ezt gyakorolnunk? Nem kellene nekünk is megtanítani a gyermekeinket a helyes értékrendre? Nem kellene jobban, naponta megbecsülnünk a Bibliát, Isten Igéjét? Egyre jobban tudatosul bennem, hogy a holland nép Isten áldotta nép! Különben honnan lenne ennyi szeretet a szívükben? Nem csak imádkoznak értünk! Hitüknek gyümölcse van, mely szeretetben, segítségnyújtásban, kedvességben is megmutatkozik! Persze náluk is megmutatkozik az elvilágiasodás jele, - mondhatnák sokan, de én nem ezekről beszélek, hanem a testvéreinkről, az istenfélő emberekről. És akik az Urban bíznak azok nem csalatkoznak. Ez így van náluk is és nálunk is. „A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Ámen.” (Efézus 6,24). Csomay Árpád és Piroska

Valamikor kora tavasszal kaptam a meghívást Csomay Árpád tiszteletes úrtól, hogy a Holland testvéreink meghívtak családommal együtt, hogy látogassunk ki hozzájuk. Mondanom sem kell, nagy meglepetés volt számomra, mivel tavaly ismertem meg őket és nem is gondoltam, hogy ilyen lehetőség adódik számunkra. Természetesen egy ilyen meghívást nem lehet visszautasítani, így lázas készülődésbe kezdtünk, ami azért is volt izgalmas, mivel egy teljesen új környezetbe készültünk és a családom három tagja meg nem utazott repülővel, de hála legyen az Úrnak, minden jól sikerült. Számomra ez az utazás egy fantasztikus élmény volt mivel jobban megismerhettem az ott élő testvéreket, részt vehettünk a mindennapi életükben, láthattuk házaikat, amelyek egyszerűek, nyitottak es rendezettek. Nekem ez nagyon tetszett, hogy

IJzendoornban nincsenek két méter magas kerítések, - az ablakok alacsonyak, be lehet látni a házaikba, ha elmész az ablakuk előtt, köszönnek, még ha nem is ismernek hát ez az igazi nyitottság. Ugyan ilyen nyitott a szívük az Úr szeretete iránt is. Sokat beszélgettünk a vendéglátó családdal is, sokmindent tanulhatunk tőlük úgy a hitünket gyakorolva, mint a napi teendőknek az elvégzéséről. A hollandok nagyon pontosak, jól megtervezik a napi teendőiket és azt óraműpontossággal végzik el. Számos, érdekes programon vettünk részt: volt városlátogatás kis vásárlással, volt egy teljes nap, amikor gyülekezeti (sport) nap volt piknikkel összekötve, mivel a szabadban volt tartva, ami egy adománygyűjtő alkalom is volt. Többféle sportolási lehetőség volt, mint például: futás, röplabda, kötélen lógás, és szumó. A nyertesek nagyon ötletesen elké-

szített kupát is kaptak. Ami különösen tetszett, az az volt hogy, senki sem lógott ki a sorból, ugyanúgy röplabdázott a tiszteletes asszony is és szumózott a holland tiszteletes úr is mint a többi testvér, érezhető és kézzelfogható volt a közösség összetartása. Sorra jutnak eszembe a kedves dolgok: Márk nagyfiam tökéletesen beszél angolul, mondanom sem kell számára a kommunikáció nem okozott gondot. Brigitta lányom ellenben a magyar és a román nyelven kívül nagyon keveset tud angolul, és itt is látszik, hogy az Úr csodásan működik: az ottani gyerekekkel mégis megértették egymást, a közös játékokban tudták, mit kell tenni. Ezt ő maga mesélte el, hogy nem ismerték a nyelvet és mégis tudták, hogy ki mit szeretne tenni vagy mondani. Elmondhatom, hogy én még mai nap is teljes átéléssel tudok felidézni minden ott

töltött pillanatot. A közös áhítatok alkalmával érezhető volt, hogy milyen ereje van a hitnek! Itt eszembe jut a 86. Zsoltár 9. verse: “Eljőnek a népek mind, a melyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te nevedet.” Áldás volt ez az utazás mindannyiunk számára, akik ott voltunk. Érdekes volt megtapasztalni, hogy a holland testvéreink milyen nyugodt, kiegyensúlyozott életet élnek, mindig mosolyognak – naponta olvasnak Igét, étkezések előtt imádkoznak, melyet idehaza mi is gyakorlatba ültettünk. Házigazdáinktól egy nagyon szép búcsúajándékot kaptam, a családfő saját hollandnyelvű bibliáját! „Mint a kenet és jó illat megvidámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók.” Példabeszédek 27:9 Puscas Carmen, Biharszentjános

Borsi Községi Figyelő - 28. szám

Őszbúcsúztató bál Kisszántón

A bálok reneszánszát éljük, azt hiszem, ugyanis számtalan felhívással találkozunk, amelyek különféle tematikus báli alkalmakra hívogatnak. Ilyen volt a Kisszántón megrendezett Őszbúcsúztató bál is, amely remek hangulatban zajlott. A bálok múltja, kialakulása után kutatva azt olvastam, hogy a bál az találkozás, közösség formálás. Egy olyan alkalom, ahol fehér abrosszal megterített asztal mellett fel lehet idézni a múltat, álmodni lehet a jövőről, tervezni az eljövendőt. Eshet szó szerelemről, barátságról, zenéről,

sportról, üzletről vagy politikáról. Egy bálhoz mindig hozzátartozik egy ízletes vacsora, finom italok és a jó zene. Így volt ez Kisszántón is október végén, amikor az „őszt búcsúztatva” gyűlt össze nyolcvan bálozni vágyó. A Molnár Edit szervezésében meghirdetett bálra nem csak helybeliek, hanem községbeliek is jelentkeztek. A szépen megterített kisszántói kultúrotthonban a felállított ülésrendnek megfelelően foglalták el helyeiket a bálra érkezők. Az ismerősök örömmel köszöntötték egymást, és jó magyar szokáshoz hűen pálinkával koccintottak az

Az advent jelentése Az advent szóról sokaknak a várakozás jut az eszükbe: a Karácsonyt megelőző felkészülést, az ünnepre történő várakozást jelenti számukra. Nekünk, keresztyéneknek azonban tudnunk kell, hogy a szó ennél jóval gazdagabb jelentéssel bír! Az advent kifejezés az „adventus Domini” szókapcsolatból ered, ami az Úr eljövetelét jelenti, mégpedig legalább háromféle értelemben: Jézus születését az evangéliumi beszámolók szerint, a második eljövetelét az utolsó ítélet napján, valamint Jézus befogadását a szívünkbe. *** Albert Schweitzer amikor megérkezett Afrikába és elkezdte a nagy szolgálatot, missziót, végigjárta a kontinens különböző településeit, elkísérte útján néhány afrikai ember, akik, miután kiértékelték az utazást, a következőket fogalmazták meg: a fehér embernek órája, nekünk pedig időnk van. Úgy gondolom, ezt nem lehet elégszer hangsúlyoznunk. Egy olyan világban élünk, melyben semmire nincs időnk, annyira felpörgött minden, hogy elmegyünk az igazi értékek mellett. Az adventi időszak talán legfontosabb üzenete, hogy tudjunk megállni, és az igazán értékes dolgokkal is foglalkozni. Sok minden értékes, de a legfontosabb ebben a földi életben az Istennel való rendezett élet. Az adventi időszak tehát hadd legyen mindenki számára egy olyan időszak, amikor a csendesség, az igazi értékekkel, az élő Istennel való foglalkozás kerül előtérbe.

est megalapozása kedvéért. De az ismeretlenek is össze-összekacsintottak, sőt barátságosan ismerkedtek, mert ugye, még ha név szerint nem is, de látásból mindenki ismert itt mindenkit. A bált Molnár Edit nyitotta meg, megköszönve a szép számú vendégsereg jelenlétét és mindenkinek jó étvágyat és jó szórakozást kívánt. Ezután megérkezett a finom kétfogásos vacsora és mellé a finom bor, majd ráadásként, feltéve az i-re a pontot, mindenki kapott egy-egy franciakrémest. Míg a vacsora folyt kellemes hangulatú lágy zene szólt. Azután pe-

Az adventi koszorú Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe a katolikus hagyomány szerint a bűnbánat színét jelképező lila, kivéve a harmadik vasárnapra jutót, amely rózsaszín, mert ez az öröm vasárnapja. A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó vasárnapon.

Minden Advent Minden advent kegyelem: vétkem jóvátehetem. Minden advent vigalom: Isten Úr a viharon! Minden advent érkezés: átölel egy drága kéz! Minden advent alkalom: győzhetsz saját magadon! Minden advent ítélet: így kellene - s így élek! Minden advent remegés: Isten felé epedés! Minden advent ima is: Uram, fogadj be ma is! Ürögdi Ferenc

dig kezdetét vette a tánc, a szórakozás. A zenét a Sanzon együttes szolgáltatta kivilágos-virradatig. Közben persze volt ott minden: köszöntötték a szülinaposokat, és azokat is, akik 15. házassági évfordulójukat ünnepelték, sőt még egy pocaklakónak is „elhúzták a nótáját”. E vidám hangulatú estéért köszönet jár a szervezőnek és segítségeinek, akik fáradtságos munkával, de mindig mosolyogva sürögtekforogtak, hogy minden vendég jól érezze magát.