Bors község időszakosan megjelenő lapja - 29. szám
2016. december
Karácsony készül, emberek! Már nagyobbacska gyerek voltam, amikor december 24.-e délutánján becsapódott az utcajtónk – ahogy ezt mifelénk nevezik – és a nagy zajra öcsémmel kirohantunk az udvarra megnézni mi történt. Levél érkezett a Jézuskától, hogy tessék itt a fenyőfa és a díszek, díszítsük fel a fát, neki erre most nincs ideje, majd este érkezik az ajándékkal. Persze, akkor már tudtam, hogy édesapám csempészet oda mindent, de a kistestvérem öröméért bele mentem a játékba. Egész délután díszítettük a fát, közben karácsonyi énekeket daloltunk és próbáltuk az “otthoni szerepünket”, mert a mi ajándékunk szüleinknek ez volt. Majd ünneplőbe öltöztünk és hárman, - apu, öcsém és én - elindultunk a templomba, közben arról beszéltünk, hogy mi csak a végén mondjuk a verset, hogy édesanyánk is oda érjen, mire ránk kerül a sor. Emlékszem, végig azt lestem ott van-e már és milyen öröm volt látni őt belépni a templomba. Hogy azon a karácsonyon mit kaptam… nem emlékszem már, de emlékszem, milyen jó volt együtt lenni, és hogy minden karácsonykor templomban voltunk. Nekünk, nekem ott kezdődött az ünnep. Mi emberek különbözőek vagyunk,
“Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni... Karácsonyi rege Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra...” Ady Endre
más-más szokásokkal, érzülettel. Sőt vallási meggyőződésünk is lehet más, de hiszem, hogy egy dolog mégis összeköt bennünket, ez pedig nem más, mint a Szeretet, nem más, mint maga az Isten. “aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet.” (János I levele: 4,8) Karácsonykor, amikor Isten fiának a születését ünnepeljük, a legnagyobb ajándék, amit egymásnak adhatunk az az egymás szeretete, tisztelete, a remény tovább adása. A világi rohanásban, a zűrzavarban, a nagy készülődésben még jobban kell egymásra figyeljünk. Ne a külsőségekre tekintsünk, hanem a belső csillogásra, ahogy a költő/író mondja „Suroljátok föl lelketek!”. Az Isten nem ígért nekünk könnyű életet, az élet gondjait senki sem spórolhatja meg, a rózsaszín álom egyszer elillan, de a Megváltó elküldésével életünk új irányt, új értelmet kapott. Nekünk pedig nincs más dolgunk,csak hogy reményt tápláljunk a körülöttünk elő társainkba, nyújtsunk segítő kezet felebarátainknak, próbáljunk meg megbocsájtani és adjunk sok-sok szeretetet. De ne felejtsük el, a szeretetet nem lehet senkire sem ráerőszakolni, a szeretet úgy jön létre, hogy ráesz-
mélünk, szükségünk van egymásra. Kívánom, hogy mindenkinek legyen olyan karácsonya, ahol a szeretet munkálkodik, ahol az együvé tartozás érzése örömöt és biztonságot ad, ahol a szívekbe békesség költözik és a világ zaja lecsendesül és ahol a lelkeket átjárja az örömhír igazi értelme. Idén ismét „bele megyek” a játékba. Persze már nem az öcsém kedvéért, hanem a kislányom öröméért, hiszen Wass Albert is így írja: „Karácsony készül, emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek, legyetek újra gyermekek, hogy emberek lehessetek!”
Bors község minden lakosának kívánunk örömökben és áldásokban gazdag, békés Karácsonyi Ünnepet és egészséggel, sikerekkel teli Boldog Új Esztendőt! Bors Község Tanácsa nevében Bátori Géza polgármester és Csiger László Róbert alpolgármester
2
Borsi Községi Figyelő - 29. szám
Kemencés ételek ünnepe
Egy újabb eseménnyel bővült a Bors községi rendezvények képzeletbeli listája. November végén Bajgyik-Baranyi Emma és Opre Zsuzsa szervezésében Kemencés Ételek Ünnepét tartottak, mely egy egész napos program sorozatból állt. A hónap elején meghirdetett rendezvényre két hét alatt elkeltek a jegyek, ami talán a figyelemfelkeltő név választásnak és a szervezők más, eddigi sikeres rendezvényeiknek volt köszönhető. Természetesen nem csak a gasztronómia szerelmeseinek szánták e programot, hiszen az egésznapra tervezett rendezvény minden korosztálynak nyújtott valami érdekest. Reggel tíztől Csináld magad! adventi koszorú készítéssel indult az „ünnep” felnőttek számára. Ezzel párhuzamosan a református gyülekezeti teremben a gyerekek szintén, kézműves foglalkozáson vehettek részt, amit táncház követett Benedek Árpi és a Csillagocska Népi Zenekar irányításával. Innen a gyerekek egy kis időutazásra indultak, amikor is kemence látogatóba mentek, ahol megnézhették, hogy elődeink, hogyan sütötték a kenyeret és egyéb finomságokat. Tizennégy órától Unokáink sem fogják látni? elnevezésű ismeretterjesztő délután vette kezdetét,melyet
úgy hirdettek a szervezők,hogy „gasztronómiai kalandozások, történetek a múltból,kötetlen beszélgetés”. Itt Pápa Gyula, református gondnok, nyugalmazott matematika tanár és iskolaigazgató mesélt a kenyérsütésről, annak rejtelmeiről, egykori emlékeiről. Dénes Károly,a borsi református egyház lelkésze pedig mindezt összekapcsolta az újdonsült nővel,azaz az új asszonnyal. Hajdanán az anyósok úgy állapították meg menyük ügyességét, hogy kenyeret süttettek velük. Végül pedig Dávid András, pékmester mesélt a híres borsi kenyérről, arról, hogy hogyan készült, hányat sütöttek belőle és hogy szerinte mi lehetett sikerének a titka. Este 20 órától a borsi kultúrotthon rusztikusan feldíszített terme és megterített asztalai várták a bálozókat. A kemencés bál ínycsiklandó menüsora a következő volt: vendégfogadó ital, tárkonyos húsgombócleves kemencében sült házi kenyérrel, kemencében sült disznóságok burgonyapürével és házi savanyúsággal,végül pedig házi diós és mákos kalács kemencében sütve. Így felsorolva is figyelemfelkeltő, hát még aki kóstolta.... bizony nagyon finom volt! De egy jó bálhoz nemcsak finom ételek, hanem jó
zene is dukál. Így volt ez a kemencés bálban is, ahol a Happy End zenekar reggelig húzta a talpalávalót. Az este folyamán megérkezett Biró Rozália szenátor asszony is, a rendezvény fővédnöke, aki vacsora előtt szólt néhány szót a bálozókhoz. Elmondta, mennyire fontos, hogy ilyen rendezvényink is legyenek, ahol a múltat felelevenítve tudunk közösen jövőt építeni, és ha kell egymás mellé állva segíteni egymást. A szenátor asszony szívhez szóló szavain túl, más kedves pillanatok is színesítették az estét. Például az, amikor egy-egy szál rózsával köszöntötték a Katalinokat vagy amikor a születésnaposokat köszöntötték egy-egy kemencében sült cipóval ajándékképp, vagy például az, amikor az 53 éves házassági évfordulójukat ünneplő Pápa Gyulát és feleségét Izabellát lepték meg. Majd tombola sorsolás is volt, ahol finomságokat és disznóságokat és egy nagyon szép adventi koszorút nyertek a szerencsés csillagzat alatt születettek. Hiszem, hogy minden vendég jól érezte magát, a szervezőkhöz is számtalan visszajelzés érkezett erről, de a magam nevében is csak hasonló dicséretről tudok beszámolni. Jó volt a szervezés, finomak voltak az ételek, kellemes a zene és a társaság.
Észrevétlenül a csendben csodák születnek
Karácsony közeledtével, az Adventi várakozás idején, a rohanás és a mindennapok gondja és baja közepette is kell, hogy időt szánjuk szeretteinkre. Ha ki tudunk szakadni az egész napos hajtás alól, ha csendben tudunk egymásra figyelni,akkor képesek leszünk meglátni a csodát. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal tartottak családi kézműves délelőttöt a borsi Tamási Áron iskola harmadikosai tanítónéniükkel, Ambrus Irénkével. A rendezvényt a borsi községi könyvtárban tartották, ahol anyukák, nagymamák, gyerekeikkel, unkáikkal közösen ünnepi díszeket készítettek. Természetesen Ambrus Irénke tanítónéni és Bátori Judit könyvtáros nő folyamatos segítsége mellett folyt a munka. Készítettek pici cserépből angyalkákat, dekupázs technikával karácsonyi gömb díszeket, és festettek „aranydiót” is. A munka asztalt körbe ülve,mint egy igazi családban készültek a dekorációk, ami az egyik nagymamának gyerekkori emlékeket juttatott eszébe. Hiszen arról mesélt, hogy az ő gyerekkorában bizony csak dió díszítette a karácsonyfát, akkor még nem voltak színes gömbök. Sőt a szaloncukrot is maguk készítették. De nem csak ez a nagymama,hanem a többi anyuka is szemmel láthatóan élvezte azt a közös munkát, amikor példát mutathattak arról is, hogy milyen sok örömöt adhat az ünnepnek az együtt töltött idő. Hiszen a tanítónéninek épp ez volt a célja ezzel a rendezvénnyel, hogy megmutassa kicsi tanítványainak, hogy egymásnak is lehet örülni, hogy a
legszebb ajándék nem más, mint az egymásra odafigyelés. De minta volt ez a délelőtt, hiszen megmutatta a gyerekeknek, hogy milyen hosszú és fáradtságos út vezet el a munka asztaltól a megterített asztalig. A felnőttek sokszor rohannak, hogy karácsonyra minden tökéletes legyen, de mennyivel szebb lesz az ünnep, ha együtt tesszük széppé, ha a gyerekek meglátják, hogy milyen fontos az ő szerepük is a családban. Ők is tudnak segíteni az édesanyáknak ezzel könnyítve meg munkájukat. De nem maradt el az ajándék sem. A tanítónéni egy külön asztalt terített meg harmadikos tanítványai számára, ahol megmutatta nekik milyen is egy ünnepi asztal. Felhívta a figyelmüket a színek szerepére, harmóniájára. Foszlós kaláccsal és finom teával is kedveskedett, ezzel
csempészve karácsonyi illatot az asztal köré. A gyerekek csillogó szemmel állták körbe az asztalt, a meggyújtott gyertya fényében,ünnepi ruhájukban egy igazi nagy család mintáját mutatva. Mielőtt közösen elfogyasztották a finomságokat, tanítónéni egy-egy szórakoztató, ünnepi munkafüzetet nyújtott át nekik és arra kérte őket, ne felejtsék el, hogy ilyenkor, az adventre,karácsonyra hangolódás időszakában a csendből igazi csodák születnek. Köszönet. A tanítónéni arra is megkért, írásomban köszönjem meg, mind maga, mind tanítványai nevében Bátori Judit könyvtáros nőnek a sok-sok segítséget, türelmet, amit oly sokszor kaptak már tőle. Hiszen nem csak a helyet, de az elkészült kézműves dolgok alapanyagait is ő biztosította számukra.
Kiadja a Borsi Polgármesteri Hivatal - Szerkesztőség: Bors Nr. 200. email: borsifigyelo@gmail.com #Felelős kiadó: Bátori Géza, #Főszerkesztő: Csiger Krisztina, #Tördelés, design: Major Zsigmond #Cikkek: Csiger Krisztina. A régebbi lapszámok online is megtekinthetőek internetes honlapunkon: www.primariabors.ro
2016. december
3
Mikulás, Mikulás, kedves Mikulás...
Mikulás járt a legkisebbeknél A Tamási Áron Mezőgazdasági és Ipari Szaklíceum Előkészítő osztályosai December 6-án délután nagy izgalommal várták a Mikulást, hogy megköszönjék az előző este kapott ajándékokat. A Mikulás érkezéséig tanítójuk, Pék Sándor a drámajáték eszközeivel képzeletbeli ,,Mikulásokká” változtatta őket és elmesélték milyen ajándékokat vinnének ők a gyerekeknek, a szegény családoknak, testvéreiknek, szüleiknek, majd a szülők mesélték el, számukra mi volt a legemlékezetesebb ajándék, amit a Mikulástól kaptak. A közös ének végén megjelent a Mikulás, akit nagyon meghatott a gyerekek meghívása.
Az előkészítősök most már igazi Mikulás sapkát húzva puttonyukból verssel, énekkel, tánccal, köszöntötték Télapót , aki a műsor végén még egy kis ajándékkal külön is megjutalmazta őket. Akit szeretnek, az van! December 6-án a borsi Tamási Áron iskola első osztályos tanulói feldíszített teremmel várták a Mikulást. A tanító néni, egy idézetet írt a táblára, amit köszöntőnek szánt a szülőknek, de amivel mindenféle kételkedőnek is üzent, hogy bizony ebben az osztályban minden kétséget kizáróan létezik a Mikulás. Zeke Lászlót idézte:“ Ha netán kétkednéted a Mikulás létezésében, legyen eszetekben: Akit szeretnek, az van!” A szülők érkezése után,
kézműves foglalkozás vette kezdetét, ahol közösen gyerekeikkel szalvéta technikával karácsonyi mécseseket varázsoltak. Fürtös Izabella tanító néni épp azért szervezte ezt a délutánt, hogy a gyerekek tapasztalják meg, hogy nem a díszes és drága ajándéktárgyak, hanem az egymásra szentelt idő a legnagyobb ajándék. Időközben a Mikulás is megérkezett,akit a gyerekek már nagyon vártak és akinek vidám műsorral készültek. Az öreg nagyszakállú Mikulás kicsit megpihent náluk, és örömmel fogadta a verses, énekes, táncos előadásukat, sőt dicséretül átadta a nekik szánt ajándékokat is. De nem csak az elsősök, hanem szüleik is kaptak ajándékot, amit maguk a gyerekek készítettek egy-egy Mikulást.
Ciróka-maróka avagy kacagj baba kacagjál, soha el ne búsuljál!
Ünnepi Ciróka-maróka foglalkozás volt a biharszentjánosi óvodában, ahol községbeli anyukák és gyerekeik együtt ünnepelték Makka 4. születésnapját. Bizony négy éve már, hogy ez a hagyományőrző, mondókázó, énekes, táncos foglalkozás elindult. Megálmodói, Hegyesi Imola és Rácz Kitti ezen a jeles alkalmon bemutathatták nyomtatásba került Ciróka-marokás mondókás füzetüket is. Ebben,
a foglalkozásokon is használt bihari mondókákat találhatjuk meg, amiből mind a gyerekek, mind szüleik otthon is olvasgathatnak. Azt hiszem nagyon sok anyuka hallott már a Ciróka-marókáról, amit Hegyesi Imola és Rácz Kitti hoztak létre, és ami nem csak községünkben, de Nagyváradon is nagy népszerűségnek örvend. Bár kislányommal nem vagyunk rendszeres látogatói, de mi is több alkalommal részt
vettünk már, amit mindketten nagyon élveztünk. Ezeknek a baba-mama foglalkozásoknak a legfőbb célja az örömszerzés, hisz ilyenkor anyuka és babája csak egymásra figyel. De ugyanakkor fejleszti is a babát, gyarapodik a szókincse, új kifejezéseket tanul, elsajátítja anyanyelvét, annak ritmusát, dallamát, fejleszti az emlékezetét, figyelmét, kézügyességét. Sőt mozgás koordinációja és egyensúly érzéke is fejlődik.
4
Borsi Községi Figyelő - 29. szám
Szemétgyűjtő kaláka Kisszántón
hogy a legkisebb műanyag üvegnek is legalább 450 évre van szüksége ahhoz, hogy a földben való lebomlása teljes legyen. Annak idején nemcsak a rómaiak, hanem az ősmagyar szkíták is rendre törekvő, állítólag tiszta emberek voltak. Sőt, annak idején a reformáció, a protestantizmus sok helyütt Európában még arra is hatással volt, hogy hogyan és miként alakítsák ki a szennyvízcsatornákat, hová építsenek kórházakat, mint például a Kálvin alapította genfi Hopital General. Ezen közgondolkodás formáját gyaSzeptember 10-én, szombaton, a A hőség ellenére a csapatok nagyon korlatba ültetve, a csapatok tizenöt kisszántói gyermekjátszóház alkalma szorgalmasak voltak. Sőt, a felnőttek zsák szeméttel érkeztek meg a fociután nem sokkal, tizennégy felnőtt, példáját látva a kisebb gyermekek pályára nem szégyenkezve, hanem fiatal valamint gyermek gyűlt össze becsületére váljék, hogy ők is nagyon örömmel, hogy valami jót és hasznosat cselekedtek. a kisszántói parókián. Az összegyüle- kitartóan serénykedtek. A nyertes csapat Szabó Attila Andrákezés célja a szemétgyűjtés volt KisA Föld Isten ajándéka, míg a Kárpátszántón, méghozzá kaláka formában. fészek pedig a magyar ember Ígéret sé volt, akinek a csapatában a követAz egyik csapat vezetője Szabó Attila földje. Ez azt jelenti, hogy az ajándék kezők voltak: Ferencz Csibi Sarolta, András volt, a Kisszántói Református és az Ígéret föld egy kettős küldetést Németi Erzsébet presbiter, Boros Gyülekezet gondnoka, míg a másik fogalmaz meg. Azaz háztartási szemét Örs Jácint, Kónya Mátyás Hunor, csapat vezére, kendéje pedig Kiss avagy köztéri, akkor nemcsak a mi, ha- Mákávej Sándor és Nagy BenjáCsaba presbiter volt. nem az én felelősségem is azt a meg- min. Míg Kiss Csaba csapatának A csapatok két különböző irányba felelő helyre helyezni. Madarat tolláról, tagjai a következő kalákázók volindultak el. S a feladat az volt, hogy embert barátjáról és az utána hagyott tak, éspedig: Kiss Bernadett, Nagy Eszter, Nagy Rebeka, Zabán Klára a közterekről, árkokból minél több szemétről lehet meg- és kiismerni. szemetet gyűjtve érkezzenek meg a Nem mindegy, hogy mit hagyunk Anna, Ferencz Csibi Márk, Papp kisszántói focipályára. magunk után, főleg ha arra gondolunk, Imre Dávid és Zabán Bálint Károly.
A csapatokat bőséges csoki ajándék várta, míg a győzteseket egy vándorkupa is. A kalákázás befejezéseképpen a csapatok a kötélhúzásban is összemérték erejüket. Hadd illesse ezúton is köszönet a csapattagokat és csapatvezetőket, hogy vállalták ezt a kalákát, Hegyesi László tanácsos urat azért, hogy elszállította a szemetet és Csiger László Róbert alpolgármester urat, hogy biztosított szemetes zsákokat a Borsi Polgármesteri Hivatal részéről. Hadd buzdítson ezen csapatok példája mindenkit arra, hogy éljük meg úgy a magyarságunkat, hogy az abban is megmutatkozzék, hogy miként és hogyan tartjuk tisztán az ajándékba kapott Kárpát-fészket, még közelebbről a Sárréten elterülő községünket. Kossuth Lajos annak idején panaszkodott arra, hogy a magyar ember magyarul beszél ugyan (bár már napjainkban ez is sokszor kívánnivalót hagy maga után), de nem magyarul, magyarosan s magyarként gondolkodik. Gondolkodjon s éljen a magyar ember magyarul, magyarosan s magyarként, azaz tisztán és szemétlenül. Nt. Dr. Zabán Bálint Károly kisszántói ev. ref. lp
Jeles ünnepeltjeink A Helyi Tanács nevében Bátori Géza polgármester és Csiger László Róbert alpolgármester köszöntötték Huszár Imrét és feleségét Idát, valamint Cser Jánost és feleségét Magdolnát 50. házassági évfordulójuk alkalmából és községünk legidősebb lakosát, Szabó Károlyt 100. születésnapján. Kívánunk sok egészséget és boldog időskort!
Céklakrémleves petrezselyemkrémmel A karácsonyi időszakban költünk a legtöbbet, ételre, italra, ajándékra, dekorációra, csomagolásra… Pedig a karácsony nem a pénzről, sokkal inkább a családról, a szeretteinkről, az együttlétről szól. Természetes, hogy mindenki szeretne tökéletes ünnepet, meghitt csillogást, kényeztetni szeretteit, de sajnos előfordulhat, hogy szűkösek a keretek. Egy forró, selymes levessel indíthatjuk a karácsonyi menüt, amihez nem kellenek drága alapanyagok. A hagyományos halleves vagy borleves helyett egy jól fűszerezett sütőtökleves vagy sütőtökkrémleves is tökéletes, de különlegesebb és ünnepibb a látványra is izgalmas céklakrémleves. Hozzávalók: 3 közepes fej cékla * 5 szál újhagyma (vagy 1 közepes fej vöröshagyma) * olívaolaj * 1,5 liter zöldségalaplé vagy csirkealaplé * fél citrom leve * 2 evőkanál tejföl + díszítéshez * só * bors * 1 csokor petrezselyem * 2 keményre főtt tojás a tálaláshoz Elkészítés: Egy lábasban kevés olívaolajon alacsony lángon kezdjük el párolni a felkarikázott újhagymát (vagy felaprított vöröshagymát). Amikor már üveges, adjuk
hozzá a meghámozott és felkockázott céklát, forgassuk és dinszteljük 3-4 percig, majd öntsük fel az alaplevünkkel. Főzzük 10-15 percig, amíg a cékla megpuhul, majd tegyük turmixgépbe a levest, és turmixoljuk selymesre. Facsarjuk hozzá fél citrom levét, adjunk hozzá 2 evőkanál tejfölt, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, majd egy utolsót keverjünk rajta a turmix-szal. Közben a felaprított petrezselymet tejföllel keverjük ki. A levest tányérokba szedjük, a petrezselymes tejföllel és a felkockázott főtt tojásokkal tálaljuk.