Cikk ajánló: Színes hírkavalkád A hónap témája: Karácsonyi emberek Évértékelő Bors Község polgármesterével Egy Karácsony, mely másról is szól Kulináris világ
Bors község időszakosan megjelenő lapja - kiadja a Borsi Polgármesteri Hivatal - 2 / 2011
„Válságkarácsony”
– avagy karácsonyi kulcsszavak 2011-ben
Születés
2000 éve a gyermek születése még áldás volt, az emberi élet ajándék – annak jele, hogy Istennek terve van az emberiséggel. 2000 éve egy isteni gyermek születése ráirányította a figyelmet a szegényekre, a társadalmi perifériára szorultakra, a magányosokra. 2000 éve szintén válság volt a világban: a Római Birodalom által elnyomottak szabadulást vártak, a hatalmasokat viszont erkölcsi válság bomlasztotta. Ma is így van ez, - a történelem ismétli önmagát, csak a színpad változik. Hogyan is áll a világ Karácsony előtt, az ünnep kulcsszavait megvizsgálva?
„Egy gyermek születik nékünk”- jövendölte Ézsaiás próféta és ma, még a vallástalanok többsége is tudja, hogy Karácsony egy születésnapra való emlékezés. De hogyan is állunk a születés ajándékával az új évezredben? 2011 októberének végén megszületett a hétmilliárdodik ember, vészhírek járják be a világot, hogy a föld túlnépesedett. Amíg, időszámításunk első 1000 éve alatt csupán 200 és 300 millió között mozgott a Föld lakosságának száma, és 1804-ben is csak 1 milliárdan éltek a Földön, 150 év alatt ez a szám megtriplázódott, 2050-re, pedig már több mint 9 milliárd embert jósolnak a kutatók. Afrika egyes országaiban (Nigéria, Etiópia), a becslések szerint az elkövetkezendő 50 évben megháromszorozódik a népesség, a több mint 300 milliós lakosú USA is az utóbbi évtizedben 30 millió fővel gyarapodott. Eközben, a világ több mint 70 országában családonként kevesebb, mint két gyerek születik – meglepő módon még a legnépesebb (több mint 1,3 milliárd lakosú) Kínában is. Ha a gyereklétszám 2,3 alá csökken családonként, lehetetlen lesz megállítani a népesség fogyását, ez a magyarság körében már reális probléma. Közel száz éve a gyermekáldás öröm volt, a régi mondás szerint egy családban 2 gyerek született, aki pótolta a szülőket, a harmadik a népesség szaporodásáért, a negyedik, pedig azokért, akinek nem lehetett gyereke. Most, viszont, bár Erdélyben is kezd „divatba jönni” a harmadik gyerek, sőt egy felmérés szerint a többség ennyit is szeretne, - a valóságban, a magyar családokban a szaporulat száma átlagosan 1, 3 gyerek. Érdemes megjegyezni, hogy amíg az idén a világon több mint 120 millió gyerek szüle-
tett, (és 55 millió ember halt meg), 40 millióan nem akarták, hogy a gyermekük megszülessen!
Segítségnyújtás
A Karácsony a szeretet ünnepe – hangzik el minden évben. Adventben egy percre megállhatunk és elgondolkozhatunk azon is, hogy milyen szerencsések is vagyunk, hogy van lakásunk, élelmünk – hiszen ez a „luxus” az emberiség 1/3-ának nem adatott meg. Még Földünkre sem vigyázunk eléggé, hiszen 2011-ben 12 millió hektár terület elsivatagosodott, és 5 millió hektár erdő pusztult el. Így hát nem csoda, ha közel 1 milliárd az alultápláltak, és ugyanennyi a tiszta vízhez nem jutók száma, és naponta 30 ezren halnak éhen Karácsony előtt is. A sors fintoraként, viszont a világon idén több mint másfél milliárdan túlsúlyosak! Közben, egy németországi felmérés szerint, az emberek a fejlett országokban 220 millió tonna ételt dobnak ki a szemétbe évente. Magyarországon is 20 - 25 ezren rendszeresen éheznek, és 380 ezerre tehető az alultáplált gyerek száma. Szükséges, tehát kilépnünk kóros önszeretetünkből, és másokra is ráirányítani figyelmünket. Örvendetes hír, hogy a válság utolsó 2 évében is vannak adakozók, a cipős doboz
akciók, például rekordszámú ajándékdobozzal büszkélkedhetnek. Amikor, nekünk roskadozásig meg van terítve az ünnepi asztal, boldogan szorongatjuk ajándékainkat, vagy éppen „Wellness-hétvégén” pihenjük ki a karácsonyi rohanást, - meglátjuke azt, akinek talán csak mi tehetnénk szebbé a Karácsonyt?
Válság – Megújulás.
A híres filozófus, Nietzsche „kreatív rombolásnak” nevezte azt a folyamatot, amellyel a régi, elavult rendszer el kell pusztuljon, hogy létrejöhessen valami új és jobb. A válság tehát, mindig fájdalmas volt, de szükséges. Mert a fogyasztói társadalom, amely mindent használt, majd eldobott, amely, állandóan újabb „márkákra” vágyva semmit sem értékelt hosszú ideig, ahol a tárgyakat szerették és az embert (ki)használták – ez a társadalom össze kellett szükségszerűen omoljon. Sok kutató figyelmeztet a válság pozitívumaira, amely már jelentkezik a világban: az emberek azt veszik meg, ami feltétlenül szükséges, fontossá válik újból az összetartó és egymást segítő többgenerációs család, megnő a tanulás, tapasztalatszerzés szerepe (eddig mindenki tanult, mégse tudott sokat). Nem utolsósorban, az emberek kevésbé lesznek önzőek, segítik, meghallgatják a másik embert, félreteszik kicsinyes indulataikat, mert szükségük van egymásra. Az első Karácsony is egy ilyen „válságkezelés” akart lenni az akkori világban. Értékei: a szeretet, segítőkészség, együttműködés, elfogadás, megbékélés - ma is túljuttatnak válságainkon. Kívánjuk, hogy legyen ez a Karácsony és a 2012-es év egy helyes értékekre építő kezdet Bors község minden lakosának!
Színes hírkavalkád
2. oldal
Hagyományőrzés és néptáncoktatás az összefogás jegyében
November 19-én Biharszentjánoson vette kezdetét egy határon átívelő projekt, amely célul tűzte ki, hogy két község fiataljai jobban megismerjék a magyar népi kultúrát, hagyományokat és táncot. A szentjánosi Schola Nostra Alapítvány és a biharkeresztesi Bihariak Biharért Egyesület már eddig is hatékony együttműködését kihasználva szervezték meg a mozgalmas félnapos programot.
A szervezők, - Sárközi Judit, Gagyi Annamária, Retek Emilia és Szalamajer Renáta- vendégeket hívtak a micskei „Görböc” néptáncegyüttestől, akik felcsíki és marosszéki táncokkal és népi játékokkal örvendeztették meg a tanulni vágyó gyerekeket. De nem csak a vendégek, hanem a gyerekek is bizonyíthatták a néptáncban való jártasságukat, ugyanis 15 fiatal bemutatta a jelenlevőknek azokat a táncokat, amelyekkel az idén felléptek a budapesti Nemzetközi Gyerekfesztiválon. A tánctanulás mellett a Kézműves Ház is nagy népszerűségnek örvendett, a fiatalok készítettek kukoricacsuhéból virágot és edényalátétet. A finom uzsonna és ajándék lu-
fik kiosztása után, a gyerekek is megajándékozhatták egymást jókedvvel és egymásra figyeléssel, ugyanis öröm volt látni, ahogy a nagyobb gyerekek segítenek a kisebb és tapasztalatlanabb résztvevőknek. A vidám közösségformáló eseménynek a közeljövőben még lesz folytatása, addig is szombatonként népi táncokat tanulhatnak a szentjánosi gyerekek.
Karácsonyvárás Borson
Örvendetesen szép számban jelentek meg azon a december 17-i, szombat délutáni karácsonyváró ünnepségen, amelyre a borsi kultúrotthonban, a Galagonya néptáncegyüttes szervezésében került sor. Már délelőtt adventi játszóházban hangolódhattak rá a gyerekek az ünnepre, ahol mézeskalácsot készítettek, narancsot díszítettek, táncoltak, gyerekjátékok-
Felhívás
Bors község helyi tanácsa a 125/22.11.2011-es számú határozat alapján a 2012-es évre a következő adókat és illetékeket hagyta jóvá:
ban jeleskedtek, az ügyes rajzolókat, pedig délután meg is jutalmazták. A délután 6 órától kezdődő műsorra ízlésesen feldíszített terem várta azokat a szülőket, helyi lakosokat, akik meg szerették volna tekinteni fiataljaik produkcióit. Bár nem mindegyik előadás szólt a Karácsonyról, de a gyerekek hozták a legjobb tudásukat. A szervezők, a Galagonya gyerek néptánccsoport is megörvendeztette táncával a közönséget, a tőle megszokott igényes előadással. A modernebb műfajt a Tini Dance Center és az Insect táncegyüttes tagjai képviselték. Kubola Anikó és Fürtös Izabella kisdiákjai vidám perceket szereztek
nem csak a jelenlevő szülőknek verseszenés-táncos előadásukkal, melyet zsenge korukhoz képest nagy magabiztossággal mutattak be. Egyéni fellépők is voltak, mint a több darabot is elzongorázó Kupás Nóra, a ritmikus sportgimnasztikában helyezést is elért Király Boglárka, Ady Endre versével pedig, Futaki Norbert örvendeztetett meg. Az előadás záró akkordjaként ismert karácsonyi énekeket adott elő Vass Tímea, majd Barta Bernadett is, Szabó Zoltán gitárkíséretével. A tehetséges Bors községbeli gyerekek kellemes perceket szerző bemutatkozása is volt ez az előadás, amelyet a borsi Polgármesteri Hivatal támogatott.
Épületadó, magánszemély: 0, 1 %-a az épület értékének Szántóföld, kültelek: 36 Ron/ ha Szántóföld, beltelek (kert): 13 Ron/ha Beltelek, udvar-melléképület: 0,03 Ron/m2
Gépjárműadó: függ a gépjármű típusától és motor hengertérfogatától. 10 %-os kedvezményben részesülnek azok a személyek, akik 2012 március 30-ig kifizetik a teljes adót.
Bors község időszakosan megjelenő lapja - kiadja a Borsi Polgármesteri Hivatal Szerkesztőség címe: Bors Nr. 200. Szerkesztőség emailje: borsifigyelo@gmail.com Felelős kiadó: Bátori Géza, Főszerkesztő: Szatmári-Gergely Kinga, Tördelő szerkesztő: Major Zsigmond - Lapszámunk digitálisan is letölthető a Borsi Polgármesteri Hivatal honlapjáról pdf formátumban: http://primariabors.ro
3. oldal
Színes hírkavalkád
E gyh á z i h í re k
Biharszentjános. December 3-án a Kárpát - medencei női imanapra került sor a református templomban. A bihari egyházmegye minden szegletének gyülekezeteiből érkezett több mint 200 vendég, akik együtt imádkoztak a rossz emlékű magyarországi decemberi népszavazás évfordulóján, kifejezve ezzel a magyar keresztények határtalan egységét. Ebben az évben a Kárpátaljai nők köszöntötték az ünneplőket, imádságaik felolvasása után kivetítőn meg is csodálhatták a megjelentek a csodálatos kárpátaljai tájat, kulturális, történelmi értékeket. A vendég igehirdető, Illyés Zsuzsa is kárpátaljai gyökerekkel rendelkezett.
A főszervezők, a bihari egyházmegye nőszövetségi elnöknője és alelnöknője, Csomay Piroska és Berke Katinka most nem vendégelőadóval kedveskedtek, hanem gyülekezeteikből, Biharszentjánosról és Tenkéről 2-2 asszonyt kértek fel bizonyságtételre. A vendégek is hoztak „ajándékot”, alkalomhoz illő verseket, és bemutatkozott a frissen megalakult szentjánosi kórus is. Az esemény a gazdagon megterített ünnepi asztal mellett zárult.
“Csillag születik” Biharszentjánoson – kicsit másképp lint Erika, Csomay Eszter, Kupás Nóra, Nagy Nóra, Bíró Dorottya, illetve Czumbil Jázmin, Kincses Richárd Nagyváradról. A műsorban szerepelt még a nagyváradi Jakobi Zsuzsa, mint mesélő, és Szász Andrea, aki a zongora kiséretet biztositotta.
Advent utolsó vasárnapjának délutánján, szinvonalas, Mozart gyerekkori műveiből összeállitott zenei előadással örvendeztették meg a kulturáltabb szórakozásra vágyókat Jakobi Mária nagyváradi zenetanárnő tanitványai. A “Do-Re-Mi” zenész csoport tagjai nem csupán olyan gyerekekből állnak, akiknek többnyire az önbizalmuk nagyobb, mint a tehetségük (mint az ismert TV-show fellépői), hanem valóban szorgalommal és zsenge korukat meghazudtoló kitartással készültek fel a bemutatkozásra. A tehetséges gyerekek (5 és 18 év közöttiek) a következők voltak: Kovács Petra, Kiss Boglárka, Sanyó Izabella, Bá-
A másfél órás előadás párhuzamot kivánt vonni a Jézus születését jelző betlehemi csillag, illetve a már gyerek korában zseniális, “csillag”-ként feltűnő W. A. Mozart élete között, rámutatva, hogy a legfényesebb, “Karácsonyi Csillag”, Isten Fia mellett, az emberek kisebb “csillagokat” is kapnak ajándékba a történelem során, melyeknek művei megörvendeztethetik évszázadok múlva is az arra fogékony embert. A rendkívül tehetséges zeneszerző halálának 220.ik évfordulójára emlékezhettek éppen két hete a rajongók, és Biharszentjánoson, a jelenlevő közönség nem csak tanulhatott valamit Mozart életéről, hanem egy községi szinten is egyedi kulturális előadást élvezhetett.
Nagyszántó. A református gyülekezet, az „ismerjük meg jobban egymást” mottójával évente hangulatos találkozókat szervez, meghívva más gyülekezet tagjait vendégségbe. A tavaly a vendégek Bors község gyülekezeteiből és Nagyvárad-Velencéről érkeztek, az idén, december 11-én, pedig Biharról és Biharpüspökiből jelent meg közel félszáz gyülekezeti tag. A vetítéssel egybekötött bibliaóra és a vendégfogadó gyülekezet képekkel illusztrált bemutatása után a vendégek is „átadhatták” ajándékaikat, verseket, énekeket. A nagyszántóiak, pedig egy adventi jelenettel készültek, majd ajándék plakátokat készítettek mindhárom gyülekezetnek. A családias hangulatú együttlét után szeretetvendégségen mélyítették el a vendégek és házigazdák barátságukat.
Egy történet ajándékba Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre kisfiát, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él. Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát: – Nos, mit gondolsz erről az útról? – Nagyon jó volt, apa! – Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek? – Igen. – És mit láttál meg mindebből? – Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénynyel, az övékére a csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket. Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette: – Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.
4. oldal
Évértékelő Bors község polgármesterével „A jövő nem fogja jóvátenni, amit a jelenben elmúlasztassz.” (Albert Schweitzer) Az év vége a számvetéssel, a megtett út értékelésével kellene, hogy záruljon. Mindennapi életünkben sem vagyunk mindig elég bátrak, vagy őszinték ahhoz, hogy megvizsgáljuk elért eredményeinket, vagy okuljunk kudarcainkból, - mennyivel nehezebb ez, mikor egy közel 4000 lakosú község esetében kell ezt megtenni. A fenti mottó akár interjúalanyom, Bátori Géza polgármester szájából is származhatna, mivel ő több mint 20 éve az újabbnál újabb tervek, megvalósítások, sikerek, és a sikertelenségek utáni új lehetőségek keresésének világában él. Őt kértem meg, hogy értékelje az eltelt év eseményeit, egy válságos időszak lehetőségeit. Mint polgármesternek, milyen volt a 2011-es éve? Elégedett az eltelt időszakkal? B.G.: Nehezebb év volt, mint a korábbiak. Sok mindent sikerült megvalósítanunk egy nehéz világgazdasági helyzetben, így optimista lehetek, annak ellenére, hogy a pályázatok terén nem csak sikereink voltak. Mi is érezzük a válságot, de ezt nem csak negatívan kell szemlélni, hanem meggyőződésem, hogy még keményebben és még többet kell dolgozni. Az utóbbi évek egyre szövevényesebb politikai és gazdasági helyzetében nem csak a gazdasági válság az egyedüli probléma, - milyen nehézségekkel szembesül még az önkormányzat? B.G.: Nem csak abban érezhető a negatív változás, hogy az önkormányzatok egyre kevesebb pályázatot nyernek meg, hanem, az adminisztráció egyre bonyolultabb, összetettebb. Olyanná válik, mint egy matematikai képlet, és mindig hozzátesznek valamit. Az önkormányzatnak a legegyszerűbb lakostól, a minisztériumig válaszolni kell minden kérésre, lehetőleg határidőn belül, és a rengeteg dokumentáció miatt, ez sokszor szinte emberfeletti munka.
Többször elmondtam, hogy a 90es években 7 emberrel dolgoztunk a takarítónővel és az éjjeliőrrel együtt a Polgármesteri Hivatalban, most 23-an vagyunk, és még így sem győzzük. A feladataink a többszörösére nőttek, a helyi önkormányzat átvette a lakossági nyilvántartást, pénzügyi részleget, az adóosztályt, amit eddig mások csináltak a szociális ügyekkel is két személy foglalkozik. Egyre nehezebb a polgármesteri hivatalok munkája, és sokan nem is fognak tudni megküzdeni ezzel, mert nincs megfelelő személyzet. Azért a kevés fizetésért, amelyet az állam biztosit az önkormányzatban dolgozóknak, nem fog hozzánk eljönni egy jó szakember, ha a privát szférában a többszörösét kapja. Sajnos, helyi fiatal is kevés, aki megfelel a követelményeknek.
Kisszántó: Új szociális lakások Bors eddig az irigyelt község volt Erdély-szerte, ahol beruházások terén nagyon sok sikertörténetről tudunk. Az idei év milyen eredményekkel zárul? B. G.: Mint említettem, nem nevezném az idei évet rossznak, mert voltak sikereink, több millió eurós beruházások, de nehezebb év volt, mint az eddigiek. Példának említhetem éppen a biharszentjánosi csatornázási munkálatokat. Egy nagyon rossz céget fogtunk ki, amelyik lassan dolgozik és rosszul. De licit alapján választjuk ki, a követelményeknek az elején még megfeleltek, hiszen megvolt a megfelelő szakemberük, nem volt adóságuk az állam felé, és nem utolsó sorban a legjobb árajánlat-
tal jöttek. De azt már nem tudhattuk, hogy sokszor 20 liternyi üzemanyaguk sincs, hogy beindítsák a gépeiket, és a munkások nem tudnak dolgozni, egy olyan cég esetében ahol valamikor több százan dolgoztak. A csatornázási munkálatok már készen kellene, hogy legyenek, ezzel szemben tavaszig nem is fog tudni dolgozni a cég, és ráadásul novembertől kötbért fizet a határidő túllépése miatt. Nem csak a csőrendszert kell lefektetni, ott lesz a vákuumház elkészítése is, ami nehéz, mivel az egy méteres talajvíz miatt 5 méterig kellett leásni. Egyik településnek sincs még sajnos víztisztító állomása, a vákuumos szennyvíztisztítás egy modern rendszer, Borson már a technológiai próbáknál tartunk. Ez is több mint egymillió eurós beruházás csak egy falunál. Emellett, Borson és Szentjánoson is aszfaltoztunk, a szentjánosi 1 kilométernyi új útszakasz mentesíti a főutat a kamionforgalomtól. Borson még leaszfaltoztuk a sportpálya bejáratát is, a fittnesz-szalon előtt parkolót építettünk, és készül egy járda a Polgármesteri Hivatal és az iskola között, hogy ne az úton járjanak az iskolások. Nem utolsó sorban említeném a Polgármesteri Hivatal bővítését, amely már majdnem készen van. A beázások miatt a tetőcsere amúgy is szükséges volt, ezért manzárdszobákat is építettünk, ahol új irodák és az arhivum kapna helyet. A két nagy község mellett nem felejtkeztek el a jóval kevesebb lakosú Kisés Nagyszántóról sem… B.G.: Kisszántón nemrég adtuk át a szociális lakásokat 13 családnak. Az egykori kaszárnya épületét is rendbe akarjuk tenni, 10 lakrészt szeretnénk ott is kialakítani hátrányos helyzetű családok számára. Nagyszántón már majdnem kész van a teljesen felújított egykori kúria, ami közösségi ház lesz, a gázt már bevezettük, csak a fűtőtestek hiányzanak. Ez a legrégibb épület a községben, a
5. oldal többi kastélyt már régen lebontották. Ezért örülök, hogy meg tudtuk menteni, majdnem eredeti állapotába, stílusában visszaállítani, ugyanis, ahogy egy építész mondta: „Új épületet tudunk építeni, de régit nem!” A mellette levő kultúrházat is újjáépítettük, mivel kiderült, hogy az alap túl gyenge a bővítéshez. Szintén óriási beruházás a falu határában épülő öregek otthona, amely 54 idős személyt tud befogadni, és még manzárdszobákat is kialakítunk. A minőséggel nincs gond, inkább a határidővel, ugyanis, a kitűzött időpontig, áprilisig nem fog elkészülni. Még megemlíteném, hogy a község területén, több helyen parkosítunk, Szentjánoson tavasszal készen lesz, Borson már elkészült az iskola és orvosi rendelő előtt. Nagyszántón az a furcsa helyzet áll fenn, hogy hármat is kellene építenünk, egyet a falunak, egyet a közösségi házhoz, egyet, pedig az öregek otthonához. Sok mindent ráadásul önerőből építünk, mint a Polgármesteri Hivatal épületét, vagy a Nagyszántói közösségi házat. Bors község sok sikeres pályázatot tudhat magáénak, és én most a kulisszatitkokra is kíváncsi lennék… Mitől is függ egy pályázat sikere az anyagiakon kívül: jó lobbi, megfelelő kapcsolatok, múltbéli sikerek, amely a megbízhatóságot tükrözik, emberi tényezők? B.G.: Először is a pályázat tökéletes kell legyen, nem hiányozhatnak alapvető dokumentumok, ezek is frissek kell legyenek. Valóban fontos tényező a pénz is, hiszen ezek a pályázatok utófinanszírozásúak, tehát a munkálatok elvégzése után kapjuk meg a megpályázott pénzt, ugyanakkor a község kell, hogy az önrészt is biztosítsa, amely akár 30 - 40% is lehet. Kevés önkormányzat van olyan anyagi helyzetben, hogy ezeknek a feltételeknek megfeleljen. Csak egy példát említsek: az aszfaltozás, parkosítás, öregek otthona mind pályázati pénzből készült, csak az összeget még az állam nem küldte el, tehát a mi önkormányzatunk kellett a pénzt kiteremtse. Nem kevésről van szó, 50 milliárd lejről, ha ezt megkapjuk, nagyon jól fog állni a község anyagilag. Vagy egy másik esetet hadd említsek:
terveim között szerepelt egy fotovoltaikus park (naperőmű) létrehozása, de míg az önkormányzatoknál 2 % volt az önrész, a vállalatoknál 50 %, természetes, hogy az önkormányzatok nem nyerhettek, hiszen így az állam kevesebb pénzt kellett adjon. Tehát, a siker több tényező függvénye. Most nem csak tréfásan kérdezem: megtörtént már, hogy feladta? B.G.: Nem jellemző rám. Volt, hogy többször nekifutottunk, majd visszapattantunk, mint a pingponglabda a falról… De újból és újból meg kell próbálni. Egy sikertelen projekt még nem jelenti azt, hogy lezártnak és esélytelennek kell, hogy tekintsük. Erdély szerte probléma: sok a beruházás, új épületek, csak meg kellene tölteni élettel a községeket. Ami nehéz, mert az emberek egyre közömbösebbekké válnak. Ön hogyan látja a község helyzetét ilyen téren: van –e kinek csinálni, ki lesz-e használva? Hogyan állnak hozzá a fiatalok a közügyekhez? Ha jól tudom, iskola-alapítványokon kívül más nem is működik… B.G.: Emberekkel néha sokkal nehezebb dolgozni, mint egy épületet felhúzni. Én inkább rábíznám a fiatalokra az önszerveződést, ők jobban tudják, mit akarnak, legfeljebb a hátteret biztosítom. Alapítványok sokaságát, pedig hiába indítják be, ha csupán egy-két jó ötlet
Felújított nagyszántói Königswater kúria van, de pénzt nem tudnak hozzá keríteni. A fiatalság hozzáállásával is van gond, már otthonról, a szülők nem motiválják őket eléggé, de sok a közömbös felnőtt is. Például, a sportélet fellendült a fiatalabb korosztálynál, a középkorúakat, viszont nem érdekli. De én, optimista vagyok…
A népszámlálás előzetes adatai szerint növekedett Bors lakossága, de a magas árak miatt nehéz itt egy fiatalnak letelepedni, az életet elkezdeni. Pedig a községet is érinti az elöregedés folyamata. B.G.: A községre nem jellemző az elvándorlás, aki tanult, próbál itt elhelyezkedni. Elismerem, hogy egy fiatalnak önerőből elindulni szinte lehetetlen. Egyetlen módon tudott az önkormányzat segíteni ezen: telkeket osztottunk ki, amire építkezhettek. Ez egy 15000 eurós segítség, ami egy alapot jelent egy új élethez, és ahhoz, hogy ne költözzön el a községből. Más munkáját könnyű kritizálni… Ön hogy értékeli, megbecsülik a községben azt, amit kapnak, felfogják az emberek, hogy más falvakhoz képest a község milyen szerencsés helyzetben van? B.G.: Volt, aki megköszönte, megdicsérte. De elhangzanak ilyen mondatok is, hogy: „Éppen ideje volt”, „Jár nekünk”, „Van itt pénz”… Én azért vagyok itt, hogy tegyem a dolgom, és a csapattal, amit meg tudunk tenni, amíg lehet, meg is tesszük. Vannak új tervek? Egyáltalán, van még mit csinálni Bors községben? B.G.: Jövőre készül a Nagyvárad és Berettyóújfalu közötti bicikliút, amely tervnek Bors is részese. Reményeink szerint tavasszal már készülni fog a Nagyszántó és Bors közötti szakasz, amelyet az ipari park irányában összekötünk a nemzetközi bicikliúttal. Szeretnénk egy bölcsődét is a községnek, amire úgy érzem, nagy szükség van. Ugyanakkor, terveink közt szerepel néhány lakás Borson és Szentjánoson, szükségben levő fiatalok számára, vagy olyan fiatal szakembereknek, akik itt akarnak dolgozni és letelepedni. Gondolkozunk család típusú gyerekotthonok felépítésén is, Nagy – és Kisszántó leaszfaltozásán… Tervek vannak, az majd elválik, mikor fog megvalósulni, mert tapasztalatom szerint, az ötlettől a megvalósulásig akár 4-5 év is eltelik. Mit kíván a 2012-es évre? B.G.: Jó egészséget mindenkinek, terveink, álmaink megvalósulását!
A hónap témája: Karácsonyi emberek
6. oldal
A segítségnyújtás útja Karácsonykor megnő a segíteni szándékozók száma, mintha egész évi adakozás-igényét igyekezne bepótolni az ember. Ad vagy segít az is, aki általában, az egész évi rohanásban nem tud megállni és meglátni a segítségre szorulót. Bors községben az ünnepek előtti segítségnyújtást három aspektusból, három személyen, illetve csoporton keresztül szeretném bemutatni, de remélhetőleg, a község lakosai még ezen felül is meg tudják látni, hol van szükség egy kis emberségre, - akár a hétköznapokban is. A borsi Polgármesteri Hivatalban, az intézmény szociális munkása, Székely Mária volt beszélgetőpartnerem. Mikor jó pár éve szociális munkásként Borsra került, hirtelen megszaporodott
kell várni Nagyváradon, az intézményekben, orvosi rendelőkben. Több mint 3 hónapon keresztül a P.E.A.D 2011-es programon keresztül élelmiszercsomagokat osztottak ki rászorulóknak “ Rendkivül gazdag karácsonyi szeretetcsomagot biztositott a borsi Polgármesteri Hivatal is a község kisjövedelmű lakosainak. A Karácsony előtt 3 nappal kiosztott bevásárló szatyrok a következőket tartalmazták: 2 liter olaj, 2 kg rizs, 2 kg cukor, 2 darab szalámi, 1 darab túrókrém, 1 margarin, 2 darab pástétom, 1 csomag keksz, 1 csomag nápolyi, 1 dobozos üditő, 1 csomag szaloncukor, és 1 nagy Milka-csokoládé. Ezzel a praktikusan összeállitott csomaggal valóban gazdagabbá tették ünnepét a község anyagilag kevésbé szerencsés polgárainak.”
a szociális juttatásokra szorulók száma, nagyon sok támogatásra szoruló embert megtalált, aki nem is tudta, hogy neki segítség járna. Ezért érdekelt, hogy a válság időszakában, mikor minden területen csak megszorításokról hallani, milyen gondokkal kell szembesülni a szociális osztálynak, és a gondok ellenére miben tud segíteni. A szociális szakember kihangsúlyozta, hogy szerencsére, a nagyváradi szociális intézményekkel jónak mondható az együttműködés, mivel sok fiatal, szociálisan érzékeny kolléga került oda az utóbbi években, és ez meggyorsítja a sokszor szövevényes ügyintézést. A segítségnyújtás, számára mindennapi munka, a bürokráciát tekintve néha terhes, de mégis örömteli feladat is, hiszen szakmai tudását arra használhatja, hogy segíteni tudjon másokon. A közbeszéd szerint, rá is kaptak az emberek!!! Mivel is foglalkozik év közben, de még Adventben is egy szociális munkás? Környezettanulmányt készít a szociális segítségre szorulókról, fogyatékos papírokat újít fel, szociális ösztöndíjak, tanszercsomagok eljuttatásában közvetít, idős emberek, ágyban fekvő betegek problémáinak orvosolásában segít. Elmondása szerint, az adminisztráció sokat elvesz az idejéből, sokszor a rászorulók gondjainak meghallgatására alig jut idő, hiszen egy pecsétért is sokszor órákat
(13 kg. lisztet, 9 kg. kukoricalisztet, 1.6 kg. makarónit, 1 kg. kekszet, 8 kg. rizset, 1.5 kg. tejport személyenként). Összesen 441 személy részesült támogatásban, az I. és II. fokú rokkantak, munkanélküliek, és a 400 RON-nál kevesebb nyugdíjjal rendelkezők. A listát a megyei tanács küldte, a helyi szociális munkás nem dönthetett arról, hogy ki kerülhessen fel, mégis békétlenség akadt elég. (Hogy ki mennyire ”érdemes” a segítségre, azt az is bizonyítja, hogy volt, akit többszöri próbálkozás után a kocsmából kellett előkeríteni, hogy átadhassák a csomagját. - a szerkesztő megjegyzése). Külön érdeme a Polgármesteri Hivatalnak, hogy mindenkinek házhoz szállította a csomagokat, így a rászorulók nem kellett sorban álljanak a hidegben, mint Nagyváradon. Székely Mária külön kiemelte a borsi kollégáival való eredményes együttműködést, - például a fűtési támogatások kérvényeinek megírásához sok segítséget kap Laczikó Magdolnától - de az eredményes szociális munkához szükség is van jó csapatmunkára. A segélyre szorulók száma, sajnos egyre nő, de a törvény nem nyújt mindig lehetőséget a problémák orvoslására. Sőt, egyre több a megszorítás szociális téren is, ami részben indokolt, hiszen régebben nagyon sok volt a visszaélő, de ma már a dokumentumok beszerzése, segélyek elintézése problematikusabb, nem is éri meg elin-
tézni. Sajnos a megszorítások nagyon sok valóban rászorulót is érintenek, - de lehetőségeikhez mérten Borson, próbálnak minél több emberen segíteni. De ez, az idei évben is, Karácsonyig tartó intenzív munkát jelent egy szociális munkásnak. – zárta le Mária a beszélgetést. Cipős-doboz akció. Egy világszerte elterjedt, de mindenhol jól bevált ötlethez csatlakoztak a borsi és biharszentjánosi iskolás gyerekek: egy cipős-doboznyi szeretetet vittek rászoruló gyerekeknek. Borsi Gyöngyi vallástanárnő irányításával egy hónapon keresztül gyűjtögették azokat az ajándékokat, amiről úgy gondolták, hogy egy kisgyerek örülni tudna. A szeretet-akcióra nem először került sor, az idén, viszont két intézménynek is jutott a Bors községi gyerekek ajándékaiból: az élesdi Református Árvaháznak, 27 csomag, és a mezőtelki Református Óvodának 24 csomag. A plüssfigurák, játékok, ruhák, édességek sokaságát a vallástanárnővel együtt, összesen 16 gyerek vitte el az iskolabusszal.
A gyerekek két napon keresztül válogattak, csomagoltak, lelkes munkájuk meg is térült: a megajándékozottak örömmel fogadták figyelmességüket. Ebben a modern világban, ahol egyre inkább eluralkodik az önzés, érdektelenség, - szép példa volt ez az akció, amely remélhetőleg, a gyerekeket is motiválta. Megláttatta velük, hogy vannak rászorulóbbak, mint ők, és megtanulhatták azt is: jó érzés segíteni.
7. oldal
A hónap témája: Karácsonyi emberek
Az egyházaknak nem csak Karácsony előtt feladata a segítségnyújtás, de az ünnepek előtt lehetőségeikhez képest ők is kiveszik a részüket abban, hogy a kevésbé szerencséseknek is szép Karácsonyuk legyen. Borson többéves hagyomány a helyi Nőszövetség Karácsony előtti ötletes szeretetakciója: az ünnep előtt kalácsot sütnek a rászorulóknak. Minden nőszövetségi tag körzetében vannak ugyanis idős, beteg, magányos emberek,
akiket szeretetcsomaggal, kaláccsal, szép szavakkal megajándékozhatnak az ünnepre, a 30 - 35 idős ember örömmel és hálával is fogadja ezt. Persze, akik a templomi ünnepi istentiszteletre is el tudnak jönni, azok sem maradnak ki az asszonyok ajándékából: az Isten házából kijövet ugyanis mindenki meleg teát és kalácsot kap. Ezzel a szép szokással nem csak az egyháztagokat örvendeztetik meg az asszonyok, hanem, a kellemes együttlét és közös munka örömeivel egymást is. Biharszentjánoson „A nőszövetség és a presbitérium tevékenyen kiveszi a részét a szeretetmunkában, a diakóniában. Néhány éve élelmiszercsomagot adományozunk öreg, egyedülálló testvéreinknek karácsony közeledtével. Egyúttal Igét olvasunk és imádkozunk velük. Nagyon meghatódnak az idős testvérek és hálakönny csillog a szemükben. 15 20 család kap évente ruhasegélyt a testvérgyülekezetünk jóvoltából. A nehéz anyagi körülmények között levő testvéreinknek téli tűzifát is vásárol anyaszentegyházunk. Előbb csak a holland testvérgyülekezetünk pénzadományát fordítottuk ilyen célra, de mára már van még egy persely a templomban. Minden kijáratnál ott van a diakóniai, vagy szeretetszolgálati persely, amelyben a beteg testvérek gyógykezeltetésére, árva gyermekek megsegítésére és a nepáli külmisszióra is gyűjtünk. Így a diakóniai kiadásunk mára már sokszorosan meghaladja a testvérgyülekezetünk adományát. Egymás hite által épülünk. Istené legyen a dicsőség.” (Csomay Piroska) Emellett, Bors község református gyülekezeteinek karácsonyi szeretetakciói nem csak a gyerekeknek szánt „csomagosztásban” merülnek ki: minden gyülekezet szép műsorokkal is kedveskedik a Karácsonyt templomban ünneplőknek, mert nem csak tárgyakkal lehet örömet szerezni, hanem szívhez szóló ajándékokkal is.
Hogyan készülünk a karácsonyi ünnepre? „Egy reprezentatív osztrák felmérés eredménye 2 éve lesújtó eredményt hozott. A megkérdezettek 78%-a gondolja úgy, hogy az ünnep elveszítette lényegét, a vásárlás, a fogyasztás vették át a főszerepet ebben az időszakban. Karácsony táján kevesebb idő jut a családra, egyre több a veszekedés, és összességében véve az egész ünnep értelmét veszítette. Azoknak a száma, akik a karácsonyi kavalkád elől inkább valamilyen üdülőhelyre menekülnének, 2004 óta 18-ról 38%-ra emelkedett. A válaszolóknak csupán 23% - a éli meg az adventet az év legnyugodtabb és legcsendesebb időszakaként – 2004-ben még 51%-a érzett így. A megkérdezettek 91% -a gondolja úgy,
hogy az évnek ebben a szakaszában nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a családi összetartozásra, a baráti és ismerősi kapcsolatokra. A kutatásban részt vevők 41% -ának pedig egyenesen „az idegeire mennek a családi látogatások.” Legtöbben egészséget kérnének maguknak karácsonyra, de a béke, a boldogság, az elégedettség és a harmónia is a kívánságlisták előkelő helyén végzett. Az anyagi dolgok kívánságai között leggyakrabban a több pénz, a lottónyeremény és az „anyagi függetlenség” álltak. Sokan elismerték, hogy az ünnep javarészt a túlzásba vitt evésről és ivásról szól, - 2004 óta azok száma, akik Karácsonykor túl sok alkoholt isznak, 11 –ről 18%-ra növekedett.”
Pápa Gyula, borsi gondnok: Olvasván a felmérés idézett részét, igazat kell adnom annak a feltételezésnek, hogy a társadalmi jólét és a hit megélése fordítottan arányosak. Értem alatta, hogy tőlünk nyugatabbra a lelki problémák (hit, szeretet, békesség, boldogság) háttérbe szorulnak az anyagiakkal szemben. Éveim nagy részét olyan társadalomban éltem, amelyik tiltotta a vallás oktatását. Mi pedagógusok vasárnaponként “muszájszórakozásra” kellett szervezzük tanulóinkat. Ennek ellenére számomra és hiszem, hogy a nagy többség számára az év legszebb ünnepe Jézus születésnapja a Karácsony. Az adventi várakozás – benne a Mikulás járása – méltóképpen felkészíti lelkünket a nagy ünnepre. A Karácsony esti istentisztelet, az azt követő ünneplés (kicsiktől - nagyokig) az együtt fogyasztott forró tea és kalács, majd gyermekeinknél éneklés a karácsonyfa körül, gyertyagyújtás az elhunytakért, a közös vacsora, egymás megajándékozása felemelő érzéssel tölti be szívünket.
Csomay Piroska, biharszentjánosi tiszteletes asszony: Mint minden ünnep előtt, így karácsony közeledtével is megsokasodnak a teendők. Takarítás, az ünnepre való készülés sok időt igényel. De a lelki dolgokra is szakítunk időt. Mégpedig hajnalban, hogy erőt merítsünk a napi tevékenységeinkhez. Bibliát tanulmányozunk. A napi Igét. Nem merülünk túl nagy költekezésbe, ami az ajándékozást illeti, mert a legnagyobb ajándék Maga Jézus mindannyiunk számára. Inkább a gyerekek meglepetése a fontosabb. Meg a templomi istentiszteletek. Karácsony este együtt van a család. Előbb az Isten házában, aztán otthon örvendezünk tovább. Hogyan készülnek az ünnepre a községben: „Nem sok időm jut a karácsonyi készülődésre, az ünnepek előtt is reggeltől délutánig a munkahelyemen vagyok. Muszáj, másképp üres az ünnepi asztal.” (30 körüli férfi). „A karácsonyi időszakra valóban csak a rohanás jellemző, de legalább vasárnap egy kissé el tudunk csendesedni…” (fiatal nő). „Legfeljebb a karácsonyi égőket szerelem fel, a többit a nőkre bízom.” (középkorú férfi). „Én a gyerekeimnél töltöm az ünnepet, akkor vendég vagyok, de előtte rengeteg a dolgom, mert felpakolva muszáj menni!” (idős nő). “Nem kívánok senkinek se különösebben nagy dolgot. Mindenki, amennyire tud, legyen boldog. Érje el, ki mit szeretne, s ha elérte, többre vágyjon, s megint többre. Tiszta szívből ezt kívánom!” Kányádi Sándor - Csendes pohárköszöntő újév reggelén
8. oldal
Egy Karácsony, mely másról is szól… Karácsonyt a szeretet ünnepeként emlegetik, - még azok is, akik mit sem tudnak arról, hogy tulajdonképpen Isten szeretetét ünnepeljük, amivel megajándékozta a világot, Fia születése által. De hogy ennek jegyében ünnepelünk is, az már kérdéses. A karácsonyi ünnepkörhöz a magyarság körében is számtalan kedves népszokás kötődik, de vannak olyanok, akik egészen furcsa szokásokat honosítanak meg a szeretet ünnepén. 2005-ben amerikai polgárjogi szervezetek a karácsony minden jelképének betiltását követelték, tekintettel a más vallásúakra és ateistákra. Elvetnek mindent, amiben a Krisztusra utaló „Karácsony” szó van, például a „Boldog Karácsony” üdvözlést, és a karácsonyfa megnevezést. Akadtak követőik is, egyes iskolákból már kitiltották a karácsonyi dalokat, sőt, egy Télapót el is bocsátottak, mert a gyerekeknek Jézus születéséről beszélt. Sokan azt hiszik a Karácsony tulajdonképpen Mikulás-ünnep, és sokkal nagyobb felhajtást is rendeznek körülötte, mint a “Kisjézus” körül. Ezért sok helyen Karácsony táján a Télapó járja mesebeli társával, a gonosz krampusszal a világot, néhol valóságos ünnepeket szerveznek e két figura tiszteletére. A krampusz nem csak ijesztget, hanem el is fenekel virgácsával, néha ez olyan jól sikerült, hogy például Németországban, a megvert kiskorú kórházban kötött ki. De a Mikulás sem marad ki a mulatságból: a berlini Oranke tó fagyos vizében például minden év-
ben nagy divat megmártózni, fürdőruhában és mikulássapkában. Évente tartanak Mikulás - világbajnokságot is, az elsőn, amelyik Grönlandon volt, egy 70 éves Mikulás olyan jól alakított, hogy órákig beszorult egy kéménybe. De ki is hozza az ajándékot? Massachusetts-i Technológiai Intézet unatkozó tudósai már a 90-es évek közepén kiszámították, hogy a Mikulásnak csak karácsony este több mint 90 millió otthont kellene fölkeresnie, ami másodpercenként több mint
Így ne karácsonyozzunk! ezer látogatás. Hogy ezt teljesíteni lehessen, ahhoz a több mint 300 ezer tonnányi ajándékkal megrakott szánt 214200 rénszarvasnak a hangsebesség 3-ezerszeresével kellene húznia. Ekkora sebességnél az egész „Mikulás-expressz” a légellenállás miatt a másodperc töredéke alatt elégne.
KULINÁRIS VILÁG Mivel Bors községben, a hírek szerint számtalan ügyes szakácsnő van, bevallom, nagy naivan azt hittem, nagy lelkesedéssel fognak élni a lehetőséggel, hogy megosszák népszerű ételeiket, családi titkos receptjeiket. Meg is osztották volna szívesen, - velem, de hogy a nagy nyilvánosság elé kerüljenek a községi lap hasábjain, az már sokakat elbátortalanított. De tudjuk, csak a kezdet a nehéz, a vállalkozó kedvűek bátorságából mások is majd erőt merítenek. A mostani szakácsnő, Retek Emília ügyességét is „kémek” kellett jelentsék, főleg a húsos palacsintája vált híressé Biharszentjánoson. Mivel egy családi ünnep alkalmából el is kellett készítse a palacsinta-rajongóknak,
most az ő receptjeit ajánlhatjuk, fotókkal. Hortobágyi palacsinta Egy kilogram sertés- vagy marhahúsból pörköltet készítünk. A készre főtt húst kiszedjük, a szaftját félretesszük. Ha a hús kihűlt, ledaráljuk 4-5 főtt tojással együtt. Keverünk még hozzá 10 dkg Rama margarint, és annyi tejfölt (2-3 evőkanál), hogy könnyen formálható pépet kapjunk. Fűszerezhetjük még sóval, borssal, ha szükséges. 60-70 dkg lisztből, 3-4 tojással, csipet sóval, tejjel (kb.1 l) és vízzel híg palacsintatésztát keverünk. Ha a palacsinták megsültek, minden palacsintához egy-egy jó nagy dió nagyságú húspépet veszünk, kb. ujjnyi vastagságú hengert sodrunk a palacsinta közepén és becsomagoljuk. Az elkészült tekercseket tepsibe vagy tűzálló tálba rakjuk, bőségesen megkenjük tejföllel (1 kiskanál tejföl/palacsinta), megöntözzük a félretett pörkölt-szafttal és előmelegített sütőben összerotyogtatjuk. Hamarosan 20-25 db. ízletes hortobágyi palacsintát tehetünk az ünnepi asztalra.
A karácsonyi újabb szokások terén is határtalan az emberi fantázia. Szlovákia és Ukrajna településein az apuka, a gyerekek élénk pillantásaitól kísérve, az egyik karácsonyi fogást a mennyezetre dobja, és minél több marad az ételből a plafonon, annál szerencsésebb lesz a következő év. Valószínű, hogy a fennragadt ételmaradványok letakarítása már az anyák kiváltsága! Az újév sem balesetmentes sok helyen: Olaszországban és Dél-Afrikában szó szerint megszabadulnak a „régi kacatoktól”, ugyanis nagy kiabálások közepette kihajigálják őket az ablakon, - nem csak ruháikat, de elektronikai cikkeket és bútorokat is, a járókelők nem kis riadalmára. Új-Zélandon a karácsony nyár közepére esik, ezért az emberek többsége nem a vallásos üzenetre gondol, hanem piknikezik a szabadban, vagy a tengerpartra megy. Általában hideg sonkát és jégbe hűtött sört fogyasztanak. Magyar babonáink is vannak jószerével. Szilveszterkor például a jövő évi gazdagságot biztosíthatja a „sokpénzű” hal fogyasztása, a lencseevés, de a szemét kivivése is tilos, mert „kidobjuk a szerencsét”. A pulyka evése - a hiedelmek szerint - mérget hoz a házhoz, a szerelmesek édes jövőjét, viszont a mézzel bekent szájjal adott csók biztosította. A karácsonyi kenyérmorzsát nem volt szabad kidobni, mert betegséget hozhatott a családba, a mákdarálás, viszont férjet biztosított, az eladósorban levő leánynak. Remélhetőleg, mi valóban tartalmasan tudunk majd ünnepelni az év utolsó hetében! Sz.G.K. Mézes sütemény 2 tojást 9 kanál cukorral jól elkeverünk. Hozzáadunk még 3 kanál mézet, egy kanál sertészsírt vagy 15dkg Rama margarint, 1 csomag szalakálit, 1 kiskanál szódabikarbónát és 1 dl tejet. A keveréket gőz fölött felfőzzük (állandó kavarás mellett). Míg meleg hozzáadunk annyi lisztet, hogy jól gyúrható tésztát kapjunk. A tésztát 4 részre osztjuk és elnyújtva, sütőlapon egyenként megsütjük. Krém: fél liter tejből 10 kanál cukorral és 6 kanál búzadarával tejbegrízt főzünk. Ha kihűlt, hozzáadunk 1 egész, habosra kevert Rama margarint, 1 citrom reszelt héját és fél citrom levét. Az első lapot grízkrémmel, a másodikat szilvalekvárral, a harmadikat ismét a krémmel kenjük meg. Ínyencek tortabevonóval is bevonhatják a sütemény tetejét. Másnapig állni hagyjuk, hogy a lapok megpuhuljanak, és tetszés szerint szeletelhetjük.