Kirándulni jöttem

SZABÓ DÁRIÓ Kirándulni jöttem,

de most egy alagút előtt állok. Mellette egy faállványos fémtáblán: belépés csak mártíroknak. Fölötte az ég sima, egyszínű, mintha a bárányfelhők rettegve eliszkoltak volna. Most én is a futásra gondolok, ahogy az alagút acetonos lehelettel suttog a fülembe. Visszhangzom. Mondatlebenybe szorulok, bent omlani készül a magánhangzókéreg a mássalhangzók többedmagányától. A munkanélküli Kharón épp kifelé kúszik, angolnasovány és mellkasáról víz csöpög. Előveszem a telefonomat, hogy mentőt hívjak, de inkább fényképezni kezdek, és akkor rám köhög az ég néhány fehér cafatot. A végére már ő sem tudja, milyen évszak van.