Egy esős tavaszi délután, úgy fél négy lehetett,
a Matabéli Dzsungelben egy jaki született. – Drága kis tündérbögyörőm! – búgta a mamája. – Itt a fiunk! – így az apja. – Én mondom, nincs párja!
Ajándékul különös dolgot kapott a kismajom: A csíkos jakik összegyűltek (a jakiknál így szokás), és ünnepeltek, mert világra jött újabb kisbolhás. egy kálcium pezsgőtablettát rézegy színű papíron. Volt kókuszdió-dobálás és liánfogócska, Fáról-fára ugrándozott - így teltek víg napjai, csemegének kukackák és zöldbanántorta. Ajándékul furcsa dolgot kapott a kismajom: csupán a liánok közti kígyóktól félt a papíron. kisjaki, mígnem egy kálcium-pezsgőtablettát rézszínű Fáról fára ugrándozott, így teltek napjai, csak a fákról lecsüngő kígyóktól félt a kis jaki,
mígnem
egy napos őszi reggelen, úgy fél nyolc lehetett,
a Matabéli Dzsungelben egy új jaki született. – Én drága, kicsi szőrlabdám! – súgta a mamája. A papa szerint egy kis csodát hoztak a világra.
A csíkos jakik összejöttek, tudjátok, így szokás ; és persze ünnepeltek, mert világra jött egy újabb kisbolhás. Játszottak is, többek között óriáskígyó-fogót, kókusztortát eszegettek, és búzafűcsomót. A torta után ajándékot kapott a kismajom: egy gyönyörű piros nagyítót ezüstpapíron.
A jaki nagyon megörült a kicsi testvérnek, bár aggódott, hogy ennyien a fészekbe hogy férnek. Ám apja így szólt: – Ez legyen a legnagyobb bajom, majd új fészekrészt építünk a keleti falon. Fáról fára ugrándoztak, így teltek napjaik, csak a tekergőző kígyóktól féltek a kis jakik,
mígnem
egy rózsás nyári alkonyon, úgy fél hét lehetett,
a Matabéli Dzsungelben még egy új jaki született. – Én legkisebbik majmocskám! – búgta a mamája. A papa nem szólt, csak büszkén bámult a jakicsaládra. A csíkos jakik találkoztak (hát persze, hogy így szokás), és ünnepeltek, mert világra jött még egy kisbolhás. Mire véget ért a móka, már rég felkelt a nap, a jakik fekve ejtőztek a fügefák alatt. Tortát ettek, majd ajándékot kapott a kismajom: egy rózsaszínű bolhacsipeszt arany papíron.
A jakik nagyon örültek a legkisebb testvérnek, csak aggódtak, hogy ennyien a fészekbe hogy férnek. Ám apjuk így szólt: – Ez legyen a legnagyobb bajom, majd új fészekrészt építünk az északi falon. Fáról fára ugráltak hát, így teltek napjaik, csak a lesben álló kígyóktól féltek a kis jakik,
mígnem
egy sötét, mélykék éjszakán, úgy fél tíz lehetett,
egy szárnyú, dúlt úgy sárkány a fészkükbe esett. egypuffadt sötét téli éjszakán, fél tízépp lehetett,
egy püffedt szárnyú, dúlt sárkány a fészkükbe esett. – Aúúúúú, de fáj! fáj!––meg: meg –– Éhezem! Éhezem!––így ígyüvöltött üvöltözött a szörny, – Aúúúúú, de a szörny, narancssárga szeméből százszámra folyt a könny. narancssárga szemeiből százszámra folyt a könny. Majd szétnézett és meglátta a jakikölyköket. (Nem rejtette túl jól őket a csíkos öltözet.) Majd szétnézett és meglátta a reszkető jakikat. „Kedves jószágok – gondolta –, ez szomorú, igazán, de én mindig fél tíz körül kapom a vacsorám!” (pedig borzasztó picire húzták össze magukat)
– Kedves jószágok – gondolta – ez szomorú, igazán, de nekem mindig ilyentájt kell ennem a vacsorám!
Felmarkolt egy kisjakit, a piros nagyítóst, gondolta, abból készíti az első pirítóst. Szerencsére a jakik közt ez volt a legbátrabb, s a nagyítóval átnézte a püffedt szörnyszárnyat. – Állj meg! – kiáltotta gyorsan – Már tudom, mi a baj! Méh csípett meg, s ezért jakit rágni nem nagy diadal. Meggyógyítunk, ha ígéred, hogy jó sárkány leszel, s jakit se nyersen, se sülten már soha nem eszel. – Soha! – így az ijedt sárkány. – Csak most segítsetek! Mami szerint szőrös dolgot most úgysem ehetek.
A jakik vödörbe pezsgették a kálciumtablettát, a csipesszel meg kihúzták a méhecske fullánkját. A szörny hálásan szürcsölte a citromos levet, miközben másik kezébe egy csúf kígyót szedett. – Köszönöm, már jobb a szárnyam, de fáj, ha mozgatom, és rettentő messzire van innen az otthonom.
Maradhatok? Látom, sok itt az ilyen pikkelyes. Bólogattak a kisjakik: – Edd meg! Nagyon helyes! A sárkány gyorsan felszipkázta az ízletes dögöt, és a következő pár napra a fészekbe költözött.
A jakik nagyon örültek a legújabb lakónak, és azon, hogy férnek majd el, cseppet sem aggódtak, hanem együtt a sárkánnyal a három kis majom egy új fészekrészt épített a déli oldalon.
A sárkány pedig úgy döntött, hogy örökre ott marad, és ha fáztak, melengette a kicsi jakikat.
Szöveg © Várszegi Adél, 2014 Illusztráció © Máray Mariann, 2014 © Scolar Kiadó, 2014 1016 Budapest, Naphegy tér 8. Telefon/fax: (+36 1) 466 7648 scolar@scolar.hu www.scolar.hu Felelős kiadó: Érsek Nándor Felelős szerkesztő: Nádor Zsófia ISBN 978-963-244-518-2 Nyomdai munkák: Dürer Nyomda Kft., Gyula Felelős vezető: Kovács János A kötet megjelenését támogatta: