Cheerful reading hungarian

Érsek Rózsa

Vidám meseolvasó A szövegértô olvasás fejlesztésére

Paulovkin Boglárka rajzaival

Scolar

A második kiadás utánnyomása Szöveg © Érsek Rózsa Illusztráció © Paulovkin Boglárka © Scolar Kiadó, 2004, 2010, 2015

Kedves Szülõk!

Elôzô könyvem, a Vidám olvasó a gyors, problémamentes olvasástanuláshoz nyújtott segítséget. A Vidám meseolvasó célja a szövegértõ olvasás fejlesztése: fabulákhoz kapcsolódó állítássorozatokkal vezeti el a gyermeket a szó szerinti megértéstõl az interpretáló értelmezésig. A tanmesék elemzése segít megfejteni a történetek erkölcsi tanulságait. A hatékony gyakorlás céljából a következõket javaslom.

– Elõször beszélgessenek a képekrõl! Mi történhetett a szereplôkkel, és miért?

Essen szó a lehetséges elõzményekrõl is! Gondolják tovább a történetet!

– Célszerû sorban foglalkozni a mesékkel. A rövideket elõször némán, majd hangosan olvassa el a gyermek. A hosszú mesékkel mindig hangos olvasással ismerkedjen. Fokozatosan próbálják meg elérni, hogy a gyermek az ujja használata nélkül, csak a szemével kövesse a szöveget!

– Jelölje meg a gyermek a problémát okozó szavakat, szótagoljon, majd olvassa újra! Az ismeretlen szavak jelentését közösen tisztázzák!

– Mindig a szöveggel való második találkozás után kezdjék az elemzést! Az elemzett meséket késõbb is gyakorolhatják, törekedve a kifejezõ olvasásra!

– Heti 1 alkalommal tanácsolom a gyakorlást, legfeljebb 20–25 percben!

Feladattípusok

i

Hétpróba – Igazak-e a felsorolt állítások a mesére? Indoklásul a gyermek olvassa fel a megfelelô szövegrészt!

U Szólások, közmondások – Illenek-e az olvasott mesére vagy sem? Miért? a Szinonimák – Kerestessük meg a felsorolt szavak rokon értelmû párját!

Az elsô mesénél mintát adunk a feladatvégzés módjára.

A gazdag szókincs, a könnyed szóbeli kifejezõképesség kialakulása lehetõvé teszi az eredményes tanulást. Remélem, a rendszeres gyakorlás gyümölcseként gyermekük megszereti az olvasást, az irodalmat, s élvezni fogja az olvasott mûveket. Érsek Rózsa szakvizsgázott szakvezetõ tanító, Apáczai Csere János Tanítóképzõ Fõiskola Gyakorló Általános Iskolája, Gyõr

1.

A róka és a nyúl

– Mondd csak, miért olyan hosszú a füled? És miért olyan gyors a lábad? – kérdezte a róka a nyulat.

– Pontosan azért, amiért neked csendes a lépted, és éles a fogad – felelte a nyúl.

i

A A A A A A A

mese szereplõi a róka és a nyúl. róka és a farkas beszélgettek. nyúl lépte csendes. róka hosszú fülû. róka csendes mozgása a sompolygás. nyúl jól megfelelt a róka kérdésére. ragadozó állatoknak éles foguk van.

U Jól felvágták a nyelvét.

Ravasz, mint a róka.

Lassan járj, tovább érsz.

Keresd meg a mesében az ellentétét ! rövid lassú zajos életlen

4

5

2.

A róka és a kacsák

Egyszer a róka séta közben egy tópartra ért. A tóban kacsák úszkáltak. Gondolta, meg kéne fogni legalább egyet.

Bekiáltott nekik: – Mondjak egy szép mesét?

– Csak mondjál! – felelték a kacsák.

– De gyertek közelebb! – csalogatta ôket a róka.

– Halljuk innen is – hangzott a válasz.

– Nem tudok én úgy kiabálni. Jöjjön ki akkor az, aki a legokosabb! Én a fülébe súgom, õ meg elmondja a többieknek. De okos jöjjön ki ám, mert a buta elfelejti!

A kacsák erre mind kijöttek a partra. A róka egyet elkapott, a többi szétrebbent.

i

A mese helyszíne a tó és a partja.

A tóban halak úszkáltak.

A róka megkívánta a libahúst.

Ravasz volt a róka.

A róka mesélni akart a kacsáknak.

A kacsák mind kimentek a partra.

A róka elkapta õket.

U Jól megnézd, kinek higgy!

A róka halálát egy tyúk sem gyászolja.

Más kárán tanul az okos.

6

a

ravaszdi fabulát üvölteni legértelmesebb ostoba megfogott

Mely állatneveket rejtik a következô szavak? közelebb halljuk legokosabb

7

3.

A szarka és a nyúl

– Nyulacska! Mindenkitõl azt hallom, hogy a nyárfa kérge szörnyen keserû. Te pedig, amint látom, mégis azt rágcsálod, és még csak nem is hunyorogsz tõle.

– Kedves szarka! Ez azért van, mert én a nyárfakérget mindig harmadik fogásként fogyasztom. Az elsõ fogás friss levegõ, a második ugrándozás a hóban, így azután harmadik fogásként a nyárfakéreg még a méznél is édesebbnek tûnik.

i

Egy tavaszi napon a szarka és a nyúl beszélgettek.

A szarka és a nyúl összebarátkoztak.

A nyúl megette a nyárfa levelét.

A szarka megette a nyárfa kérgét.

A nyúl jó étvággyal fogyasztotta a nyárfa kérgét.

A friss levegõ és a mozgás jó étvágyat csinál.

Harmadik fogásként ízlett a nyárfakéreg.

U Annak, aki éhes, a kenyérhéj is édes.

Ki korán kel, aranyat lel.

Jobb valami, mint semmi.

Járj utána! Minek van még kérge?

8

9

4.

A béka és az egér

Összeveszett a béka és az egér. Kimentek a zsombékra, s ott verekedni kezdtek. Észrevette az ölyv, hogy megfeledkeztek róla, lecsapott rájuk, s mind a kettõt megragadta.

i

A mesében négy állat szerepel.

A verekedés helyszíne a zsombék.

Az ölyv váratlanul lecsapott.

A ragadozó elkapta a békát.

Megjárta a két verekedõ. Óvatos volt az egér.

Megszûnt a béka és az egér barátsága.

U A baj nem jár egyedül.

Kihúzza a lutrit.

Móresre tanították.

Elhúzták a nótáját.

a

összeszólalkozott megpillantotta elkapta

Melyik szereplõ neve lehet?

Brekegi Cincogi Vijjogi

10

11

5.

A hangya

A kis hangya beleesett egy harmatcsöppbe. Kétségbeesetten kiáltozott: – Segítség! Segítség! Megfulladok!

Társai azonnal rohantak, hogy szalmaszálat keressenek, amivel kimenthetnék a bajbajutottat.

De mire találtak egy szalmaszálat, a harmatcsepp felszáradt, és már nem volt semmi baj.

i

Egy folyóba esett a kis hangya.

Jól úszott, ezért nem félt.

A kis hangya megrémült.

A társai segítõkészek voltak.

Elszaladtak egy mentõövért.

Egy szalmaszálat kerestek.

A harmatcsöpp felszáradt, mire a segítség megérkezett.

U Összefogásban az erõ.

Sok hûhó semmiért.

Kétszer ad, ki gyorsan ad.

a

belepottyant rémülten ordítozott rögtön szaladtak kutassanak leltek gond 12

13

6.

Lámpácskák

Éjszaka az erdõben így szóltak a nyuszik a szentjánosbogárhoz: – Sötét van… félünk…

– Várjatok csak – mondta a kis bogár, és elröpült.

Csakhamar társaival együtt tért vissza. Valamennyien letelepedtek a fák ágaira.

A tisztáson rengeteg apró lámpácska-szentjánosbogár világított. S a nyuszik nem féltek többé.

i

A mesében szerepelnek nyulak.

Sötét volt az éjszaka.

A nyuszik félénkek.

A kis szentjánosbogárnak jó ötlete támadt.

A bogárkák segítõkészek.

A szentjánosbogarak éjjel világítanak.

Minden nyuszi kapott egy-egy lámpást.

U Ne félj, míg engem látsz!

Jobb félni, mint megijedni.

Vágni lehet a sötétséget.

a

éjjel rettegünk elszállt sok pöttöm

14

15

7.

Az oroszlán és a kisegér

Futkosott az egér, felszaladt egy alvó oroszlánra. Az fölserkent álmából, és hopp, megfogta. Már kapta volna be, mikor könyörögni kezdett az egér, hogy eressze el, mert õ még meghálálja, ha megmenekül. Az oroszlán csak nevetett rajta. De azért eleresztette.

Nem sokkal késõbb vadászok kezére került az oroszlán.

Odakötötték egy fához. Nyöszörgésére felfigyelt az egér, odafutott, elrágta a kötelét, és kiszabadította. Aztán így szólt: – Látod, kinevettél! Nem hittél a viszonzásban, de most megtudhattad, hogy az egerekben is van hála.

(Aiszóposz nyomán)

16

i

A mese szereplõi valamennyien állatok.

Az egérke egy alvó oroszlánra szaladt fel.

Az oroszlán kinevette az egeret. Évek múlva az oroszlán a vadászok kezére került.

Bezárták egy ketrecbe.

A kisegér kiszabadította az oroszlánt.

Az egérke éles fogait használta.

U Jótett helyébe jót várj!

Kicsi a bors, de erõs.

A látszat néha csal.

a

szaladgált fölébredt esdekelni kacagott elengedte bíztál rájöhettél

17

8.

A varjú és az edény

Megszomjazott a varjú. Talált egy edényt, amelyben víz volt. Sajnos nem volt annyira tele, hogy a varjú ihatott volna belõle. Mikor sok ideig veszõdött, és mégsem ihatott, meg akarta billenteni az edényt, de nem lehetett. Végül rájött a megoldásra. Kavicsot kezdett lassanként beleszórni, egészen addig, míg megtelt. Akkor ivott belõle.

i

A történet szereplõi a varjú és az edény.

Megéhezett a varjú.

Rálelt egy kútra.

Törte a fejét a varjú.

Az edényt nem lehetett megbillenteni.

A varjú szorgalmas és kitartó volt.

A sok kavicstól megemelkedett a víz szintje.

U Sok kicsi sokra megy.

Többet ésszel, mint erôvel.

Türelem rózsát terem.

Ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli.

a

tálat küszködött dönteni apránként beledobálni

18

19

9.

A nagymama és az unokája

Élt egyszer egy faluban egy nagymama és az unokája. A kislány csak feküdt a bölcsõben. Sírt, evett és aludt. A nagymama sokat dolgozott. Fõzött, mosott, vasalt, takarított, mindent maga csinált. Gondját viselte az unokájának.

Múltak az évek. A nagymama megöregedett. Már nem tudott dolgozni. Csak üldögélt. Keveset evett, sokat aludt.

Most már az unokája kezdett dolgozni. Fõzött, mosott, vasalt, takarított. Gondját viselte a nagymamájának.

i

A történet helyszíne egy falu.

Az unokáról kezdetben a nagymama gondoskodott.

A kislány csak feküdt a rácsos ágyban.

A nagymama mindent egyedül csinált.

Mikor a nagymama megöregedett, sokat aludt.

Az idõs nagymamának egyre jobb étvágya lett.

Hálás volt a felnõtt unoka.

U A tenyerén hordta.

Jó az öreg a háznál.

Te hogy szólítod a nagymamádat?

20

21

10.

A három hangya

Egy kis hangyát láttam. Talált egy búzaszemet. El akarta vinni, de nem boldogult vele. A búzaszem nagy volt, õ meg kicsi.

Felmászott egy kavicsra. Körülnézett. Meglátta két társát. Odaszaladt hozzájuk.

– Gyertek, nézzétek, mit találtam!

Odamentek mind a hárman. Vonszolni kezdték a búzaszemet. Amit egy nem bírt, három elvégezte.

i

A mesében három hangya szerepel.

A búzaszem túl kicsi volt.

A hangyák felmásztak a kavicsra.

Leleményes volt a kis hangya.

A búzaszemet sikerült elvinni.

A két hangya segített társának.

Hárman is alig bírták a búzaszemet.

U Sok kéz hamar kész.

Sok lúd disznót gyõz. Összetartásban az erõ.

a

lelt megpillantotta odafutott jöjjetek tudott megtette 22

23

11.

A tücsök és a hangya

Egy téli napon a hangya a kamráját rendezgette. Sok-sok finom élelem volt a polcokon. Arra járt az éhes tücsök. Kéregetni kezdett az ennivalóból.

– Mit csináltál nyáron, tücsök koma? Miért nem gyûjtöttél eleséget télire?

– Nem értem rá, muzsikáltam – felelte a tücsök.

– Igen, barátom? Ha nyáron muzsikáltál, járd el hozzá most a táncot! – nevetett a hangya, a tücsök pedig éhesen tovább ballagott.

i

A mese a hangyáról és a kamráról szól.

Szorgos volt a hangya.

Télen a tücsök is megéhezett.

Nyáron a tücsök csak muzsikált.

A muzsikáló tücsök mindenkit felvidított.

Az irigy hangya nem kínálta meg a tücsköt.

A finom élelembõl jutott volna a tücsöknek is.

U Kölcsönkenyér visszajár. Étel, ital, álom, szükséges e három.

a

ennivaló kunyerálni zenéltem válaszolta sétált

24

25

12.

A kisegér és a magtár

A szerencsés kisegér egy magtár alatt lakott. Jól élt az egérke, mivel a magtár padlóján volt egy lyuk, s azon lepergett a gabonaszem. El akart hencegni jómódú életével, ezért még nagyobb lyukat rágott, s meghívta magához a rokonait vendégségbe.

– Gyertek el hozzám! – kérte õket. – Nálam mindnyájan jóllakhattok, mert van élelem bõven. Ám amikor a vendégsereg a házhoz ért, a lyuk már eltûnt. A gazda észrevette, s egykettõre be is tömte.

26

i

A kisegér egy magtárban lakott.

Gabonaszemen éldegélt.

Vendégeket hívott.

A nagyobbra rágott lyukon sok jó falat jutott mindenkinek.

A gondos gazda betömte a lyukat.

A kisegér hencegõ volt.

A jószívû kisegér pórul járt.

U Egérutat nyert.

Túljárt az eszén.

Hoppon maradt.

a

lepotyogott dicsekedni meginvitálta eleség gyorsan dugaszolta

13.

A farkas és az anyóka

Zsákmányt keresett az éhes farkas. Meghallotta, hogy a faluvégen sír egy gyermek a kunyhóban, s azt mondja az anyóka: – Ha abba nem hagyod a sírást, a farkasnak adlak.

Nem ment messzire a farkas. Várta, várta, mikor adják neki a gyermeket.

Jött az éjjel, várt és fülelt. Hallotta, hogy az anyó így szólt: – Ne sírj, fiam! Nem adlak oda ám én a farkasnak. Ha idejön, agyonütjük.

Gondolta a farkas: Most már látom, itt mást tesznek, mint amit beszélnek. S otthagyta a faluvéget, elszaladt.

28

i

A mesének három szereplõje van.

A faluvégen állt a kunyhó.

A kunyhóban csak a gyermek lakott.

Az anyóka ijesztgette a kicsit.

A farkas megunta a várakozást.

Az ordas kihallgatta az anyóka tervét.

Még ma is várakozik a farkas.

U Kibújik a szög a zsákból.

Hetet-havat összehord.

A kákán is csomót keres.

a

bõg hallgatózott agyoncsapjuk mondanak

29

14.

A két barát és a medve

Két jó barát együtt vándorolt egy úton. Megláttak egy medvét. Az egyik barát sietve felmászott egy fára, s elbújt a lombja közt. A másik is menekülni próbált, de nem jutott messzire. Mikor a medve a nyomába ért, a fiú elnyúlt a földön, s halottnak tettette magát. A vad megszimatolta a száját és a fülét, s mivel a fiú még a lélegzetét is visszatartotta, halottnak hitte õt.

Nem bántotta, hanem elment onnét, mert a medvének olyan a természete, hogy a halottakat nem bántja.

Ezután lemászott a fáról a fiú társa, és kérdezte: – Mit súgott a medve?

– Csak azt – hangzott a felelet –, hogy soha olyan baráttal ne járjak egy úton, aki otthagy a bajban.

i

Együtt vándorolt a medve és két jó barát.

A két fiú az úton vándorolt.

Az egyik fiú elfutott messzire.

A másik halottnak tettette magát.

A medve nem vette észre õt.

A medve ott hagyta a földön fekvõ fiút.

A két fiú barátsága véget ért.

30

U Nem mind barátod, aki rád mosolyog.

Madarat tolláról, embert barátjáról.

Barátot szerencse hoz, szükség próbál.

15.

Légy jó!

Az Óperenciás-tengeren túl szép Csodaországban egy kis hercegnõ született.

Bölcsõje köré gyûltek a tündérek, hogy megajándékozzák õt.

Az elsõ tündér így szólt: – Én szépséggel ajándékozlak meg. Aki rád néz, úgy véli, tavaszi virágot lát.

– Én olyan szép színû szemmel ajándékozlak meg, mint a tenger kékje – mondta a második.

– Én sudár alakot adok neked – ígérte a harmadik.

– Tõlem – szólt a negyedik – a földbe rejtett aranykincseimet kapod.

A tündérkirálynõ halkan így szólt: – A szépség elhervad. A sudár alak elváltozik, a kincs elfogy. Én jóságot ajándékozok neked. A szív jósága olyan, mint a nap melege: életet ad. A jóság, a szeretet maradandó.

Olyan, akár a forrás, melybõl minél többet merítesz, annál bõségesebben buzog.

Ekkor az alvó gyermek fölé hajolt, gyengéden megérintette, s ezt suttogta: – Légy jó!

32

i

A kis hercegnõ Csodaországban született. Ágyacskája köré gyûltek a tündérek.

Szeretetük jeléül megajándékozták õt.

Az elsõ tündér egy varázspálcát adott neki.

A szép szem színe tengerzöld.

A tündérkirálynõ ajándéka volt a legértékesebb.

A kis hercegnõ megköszönte a kincseket.

U Nem mind arany, ami fénylik.

Jobb adni, mint kapni.

a

pillant gondolja karcsú

16.

A sajtot osztó róka

Egyszer, mikor a vadászok hintón mentek vadászni, a sajtot elvesztették.

A róka és a farkas találta meg.

Azt mondta a róka: – Ketten találtuk a sajtot. Úgy illik, hogy igazságosan osztozzunk rajta. Majd én elfelezem.

A róka középen kezdte kétfelé rágni a sajtot. Mikor a túlsó végére ért, látták, hogy nem egyforma nagy a két darab sajt.

– Ez nagyobb! – mondta a róka, s lerágott a nagyobbik részbõl egy darabot.

Akkor meg a másik fele volt a nagyobb, abból rágott le.

Addig rágta, osztotta kétfelé a sajtot, míg semmi sem maradt belõle a farkasnak.

i

A halászok elvesztették a sajtot.

A róka pillantotta meg.

Véletlenül az egészet a róka ette meg.

A ravaszdi becsapta a farkast.

A hiszékeny farkas ráfizetett.

Az ordas egy falatot sem kapott a sajtból.

A róka nem volt igazi barát.

34

U Nehéz a tanulság, de hasznos.

Nem jó társ az, aki mindent felfal.

Kecskére bízta a káposztát.

Keresd meg a mesében az ellentétét! megtalálták igazságtalanul kicsi

35

17.

A róka és a farkas csikót vesz

Elindult a róka csikót venni farkas komájával. Látták, hogy ott legel a ló a fiával a réten. Kérdezte a róka a kancalótól: – Eladó ez a csikó? Így felelt a ló: – Eladó, de a jobb hátsó lábam patkójára van írva az ára.

Azt mondta a róka: – Én nem tudok olvasni, de farkas komám tud, majd õ elolvassa.

A ló felemelte a hátsó lábát. A farkas odament, hogy elolvassa az árat. De a kancaló jól orron rúgta. A róka meg elszaladt, s messzirõl nevetett.

Mikor a farkas feltápászkodott, odament a rókához.

Kérdi tõle a róka: – Na, komám, ízlett-e a csikóhús?

A farkas semmit sem szólt, csak elkullogott.

i

A A A A A A A

mesének négy szereplõje van. csikó a réten legelt. kancaló kicsinye a csikó. róka nem tudta elolvasni az árat. farkas gyanútlanul megközelítette a lovat. ravasz róka bajba sodorta a farkast. farkas elrontotta a gyomrát a csikóhússal.

36

U Átlátott a szitán.

Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik.

Ajándék lónak ne nézd a fogát!

a

vásárolni barátjával alaposan eloldalgott

18.

A nyúl és az árnyéka

A nyúl egyszer a napon sétálgatott, s megpillantotta saját hosszú fülû árnyékát. Borzasztóan megijedt tõle. Azt hitte, valami nagy, kétszarvú fenevad üldözi. Akármilyen gyorsan futott, a legkisebb elõnyre sem tudott szert tenni. Mire kimerülten a bokrok árnyékába ért, üldözõje egyszerre eltûnt.

A nyúl lihegve hálaimát rebegett: – Uramteremtõm, ha nem adsz ilyen gyors lábat nekem, az a félelmetes szörny biztosan utolér.

i

A mese szereplõje a nyúl és az árnyéka.

Verõfényes napsütésben történt.

Gyáva volt a nyuszi.

Az üldözõje nem mert bemenni az árnyékba.

A nyuszi a gyors lábának köszönhette az életét.

A félelmetes szörny más vacsora után nézett.

Csak napsütéses idõben keletkezik árnyék.

U A saját árnyékától is fél.

Reszket, mint a nyárfalevél.

Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka.

a

meglátta megrémült holtfáradtan rémséges 38

39

19.

A varga, a szikra és a bab

Volt a világon egy varga, egy szikra és egy bab. Közösen indultak útnak. Útközben egy patak mellé értek, de nem tudtak átmenni, mert csak egy szalmaszálból volt a híd.

Tanakodtak egy darabig, majd azt mondta a bab: – Eredj te, varga, próbáld meg, át lehet-e menni!

– Én nem próbálhatom meg, mert nehéz vagyok. Eredj által te, bab!

– Hiszen én sem mehetek, mert én is nehéz vagyok.

Menj által te, szikra, te könnyû legény vagy!

A szikrának nem kellett sok biztatás. Felugrott a szalmahídra, de az meggyulladt, elégett, s a szikra belepottyant a vízbe. Mikor ezt meglátta a bab, akkorát kacagott, hogy menten kettérepedt. Nosza a varga kapta a tût s az árat, összevarrta, s egy nagy fekete foltot vetett a babra.

Máig is ott van rajta a fekete folt.

40

i

A mesében hárman szerepelnek.

A patakon szép híd vezetett át.

A varga és a bab megfontoltak voltak.

A szikra gyorsan döntött.

A szikrától meggyullad a szalma.

A varga meggyógyította a szétrepedt babot.

Máig is foltos a bab.

U Ki hamarkodik, hamar botlik.

Nem lát tovább az orránál.

Lassan járj, tovább érsz!

a

beleesett nevetett azonnal varrt

41

20.

A nyuszi, az õzike és a répa

Egy hideg téli napon elfogyott a nyuszi ennivalója. Útnak indult hát, hogy szerezzen valamit. Egyszer csak boldogan kiáltott fel: – Hohó! Két répát találtam!

Az egyik répát megette, a másik megmaradt. Azt gondolta a nyuszi: – Az õzikének bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjon jól!

Szaladt a nyuszika az õzike házához, de az õzike nem volt otthon. Otthagyta hát a nyuszi a répát.

Az õzike azért nem volt otthon, mert õ is ennivalót keresett. Talált is. Boldogan vitte haza. Amikor visszatért a házába, meglátta a répát, és nagyon elcsodálkozott: – Hát ez hogy került ide? A nyuszinak bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjon jól!

Szaladt az õzike a nyuszi házához. A nyuszi azonban már jóllakott, és édesdeden aludt. Az õzike nem akarta felébreszteni. Letette hát a répát, és hazament. Fölébredt a nyuszi, és nagyon elcsodálkozott: – Ejnye, visszakerült a répa! Nohát!

Gondolkozott egy kicsit, aztán elmosolyodott: – Milyen jó az én barátom!

42

i

A nyuszi két répát evett.

Egy répát ajándékba vitt az õzikének.

Az ôzike már várta õt.

Falánk volt a nyuszi.

Az ôzike és a nyuszi igaz barátok voltak.

A nyuszi vendégül látta az ôzikét.

Az állatok meglepték egymást.

U Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát.

Példát adni jóság, venni okosság.

a

elfogyasztotta valószínû meglepõdött szundikált

21.

A macska és az öreg egér

A fekete macska egy raktárba tévedt, ahol népes egércsalád lakott.

– Ez a nekem való hely! Úgy teszek, mintha meghaltam volna! – gondolta, és elnyúlt a földön.

Az egérfiak kiabálni kezdtek: – Egy döglött macska!

Az öreg egér azonban rájuk szólt: – Senki ne mozduljon! Nem tudjátok, hogy a macskának hét élete van? – s azzal ráöntött egy zsák lisztet.

A liszthalom egy percig mozdulatlan maradt, de aztán felugrott, és fehér macska képében elmenekült.

i

Az egércsalád egy pincében lakott.

A raktárba tévedt egy tarka macska.

Ravasz volt a fekete cica.

Az öreg, bölcs egér figyelmeztette a fiatalokat.

Az egérfiak rögtön rájöttek a turpisságra.

A holtnak vélt macska elfutott.

Az öreg egér megmentette az egérkék életét.

U Tapasztalás a bölcsesség anyja.

Szégyen a futás, de hasznos.

A látszat néha csal.

a

cica vetõdött lisztkupac elinalt

45

22.

A kisgida és a farkas

Az öreg kecskének elfogyott az ennivalója az akolban. El kellett mennie a mezõre fûért. A kisgida is örömmel ment volna, de az anyja így szólt: – Nem, fiacskám, te még nagyon kicsi vagy. Az út hosszú, aztán a gonosz farkas is arra jár. Míg észrevehetném, széttéphet. Maradj csak itthon! Zárd be jól az ajtót!

Majd hazajövök, s szólítlak.

A kisgida engedelmeskedett. Megígérte, hogy jól viseli magát, míg édesanyja távol lesz.

Miután az öreg kecske elment, a farkas észrevette, hogy a gidácska egyedül van otthon. Így gondolkodott: Ez az együgyû kisgida bizonyosan beereszt.

S ezzel az akolhoz futott, háromszor kopogtatott az ajtón, majd barátsággal így szólt: – Kedves gidácskám! Bocsáss be! Szép vásárfiát, s jó szagú virágot hoztam neked.

– Nem szabad! – felelte a kisgida. – Édesanyám megtiltotta, senkit sem ereszthetek be, míg haza nem jön.

A farkas csak várt, várt. Mindhiába. Az ajtó nem nyílt meg. Már-már félni kezdett, hogy az öreg kecske megérkezik, s elhívja a vadászt. Így üres hassal ballagott vissza az erdõbe.

Az anya is hamar megérkezett. Füvet és virágot hozott.

Mikor meghallotta, mi történt, megdicsérte a kisgidát. Egész este a gonosz farkasról mesélt neki.

46

i

A kecskecsalád egy akolban lakott.

Káposztát szerettek volna vacsorázni.

A kisgidának nem volt kedve elmenni.

A gida engedelmeskedett a mamájának.

A farkas félt a vadásztól.

Kecskemama füvet és virágot hozott.

Ha a farkas kopogtatott volna, a gidácska beengedi.

U Járt utat járatlanért el ne hagyj!

Okos enged, szamár szenved.

Ne csak tudd a jót, hanem tedd is!

a

elesége istállóban gyermekem buta ajándékot gyorsan

47

A mesék szerzôi: Ny. Szladkov 4., 8. oldal Aiszóposz 18., 24., 30. oldal T. Agajev 12., 14. oldal Lev Tolsztoj 10., 20., 22., 26., 28. oldal Henryk Sienkiewicz 32. oldal La Fontaine 44. oldal

Köszönjük, hogy a Scolar Kiadó könyvét választotta.

Iratkozzon fel hírlevelünkre a www.scolar.hu honlapon, vagy keressen minket a facebook.com/scolarklub oldalon!

Kiadta a Scolar Kiadó, 2015 1016 Budapest, Naphegy tér 8.

Tel./fax: 466-7648 scolar@scolar.hu www.scolar.hu Felelõs kiadó: Érsek Nándor Felelõs szerkesztõ: Kis Kós Antal Tördelés: Széplaki Gyöngyi ISBN 978-963-244-217-4 Nyomás: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt. Felelôs vezetô: Vágó Magdolna vezérigazgató