Partraszállás összművészeti alkotótábor, Club Aliga

Partraszállás / Club Aliga

2020-ban az EASA nyári találkozót Észtország szervezte volna, de a járvány közbeszólt, így a csapatok nemzeti eseményeket szerveztek Európa szerte, ahol a találkozó szellemiségét a saját kereteiken belül alkották újra. A balatonaligai Partraszállás ennek az eseménysorozatnak a magyar tagja. Club Aliga a burzsoázia, majd a pártelit üdülőhelye. A fővároshoz legközelebbi strand, ami ugyanakkor fehér folt a térképen. A löszfallal elhatárolt, védett helyzetben fekvő balatonaligai partszakasz egyedülálló természeti jellegénél fogva a Balaton legjobb adottságú területeinek egyike. Nem véletlenül sajátotta ki a politikai elit hosszú évtizedekkel ezelőtt, kizárva innen az átlagembert és a keleti blokk szürke hétköznapjait. Itt, ahol Kádár János és Aczél György együtt nézték a Szelíd motorosokat, nem volt tiltva sem a Szabad Európa, sem pedig a Coca-Cola. Egy sokak által áhított, szabad élet töredékei ezek, csak éppen azok számára fenntartva, akik ugyanezt mindenki mástól megtagadták. A 20. század sűrű változásai bizonyos szempontból leggyorsabban itt, a Balatonnál csapódtak le: az elmúlt pár évtizedben a főúri nyaralóktól, majd a szakszervezeti üdülőktől a Zimmer Freien és a wellness hoteleken át egy új korszakba jutottunk a kapitalizmus hátán meggazdagodott középés felsőosztály villáinak, borászatainak és egyéb vállalkozásainak térnyerésével. Ez a változás most a szemünk előtt zajlik, térbeli és kulturális hatásai pedig beláthatatlanok. A gazdasági és politikai kényszerek mindig erősebbek a közösség hol kimondatlan, hol pedig tudatosan képviselt érdekeinél. Az Építész Szakkollégium és az EASA Magyarország közös táborában a legkülönbözőbb területekről vártunk jelentkezőket. A héten 12 brigád dolgozott párhuzamosan, mely során különböző eszközrendszerrel vizsgálták meg a terület történetét, térbeli helyzetét, építészeti karakterét, használatát és a benne rejlő potenciálokat. A brigádokat építészhallgatók, társszakmák hallgatói és más diákszervezet tagjai vezették. A munkálatokat esténként szakmai előadások kísérték, melynek előadói a témához értő tanáraink, szakmabeliek voltak. Az egyhetes együttlét során magunkba szívtuk ezt a túltelített örökséget, a hely elképesztő auráját, miközben egymás tudását kiegészítve olyan művészeti produktumokat hoztunk létre, amik segíthetnek feldolgozni és (át) értelmezni az elmúlt rendszerhez és a helyszínhez kötődő személyes és kollektív emlékezet velünk élő hatásait.