7] wc

naplemente-les

építők: Ackerman Ádám, Mohás András és még páran... befejezés: Cselényi Bence, Hunyadi Marci üzemeltetők: mi és sokan... kakitól megszabadítók: Mohás András, Álmosdi Donát és a szippantósok szöveg: Mohás András

A tábori vécék története nemcsak arról az egy hétről szól, amíg használták őket. Az ostrom csupán egy epizód volt a wc történetében.

A tartószerkezet egyféle keresztmetszetű anyagból, cseréplécekből készült; a faanyag eredete a homályba vész, de annyi biztosan tudható, hogy a fóti evangélikus templom padlásán lettek föllelve. Később, egy csípős februári napon ezekből építettük a szüleim kertjében álló tűzifatárolókat. E tűzifatárolók tartalmát ugyanaz a darab hullámpala védi az esőtől, ami a Pilisborosjenői szerkezet alatt ülőket és állókat is védte. A hullámlemez egyébként egy, a már említett kertben valaha állt építmény tetejéről került le: úgy is mondhatjuk, hogy egy hét vakációzás után hazatért. Mérete és töredezettsége okán a tűzifa és az emberek szárazon tartására sem tökéletesen alkalmas, de a tűzifa legalább szemérmesen hallgat az okozott kényelmetlenségről.

Vehetjük a hordók történetét is: azok is használt hordók voltak, és az idei lomtalanítás óta őket is új tulajdonosuk használja (reméljük nem káposztát savanyít benne). Végül említhetjük a szag semlegesítéséül szolgáló faforgácsot: ingyen kaptuk egy budakalászi asztalosmestertől: a természet adta, a természetbe került vissza.

A vécé vízfelhasználása az egész tábor alatt: 0 liter. A panoráma: az általam valaha használt hasonló létesítmények közül egyértelműen itt volt eddig a legszebb a kilátás, már-már késztetést éreztem arra, hogy nyitott ajtóval használjam. Itt említést kell tennem arról, hogy több táborozó is megfogalmazta a kritikát, miszerint a falak nem takarnak eléggé, és a hanggátlásukkal szemben is voltak fenntartásaik (két réteg átlátszatlan sztreccsfóliáról beszélünk). Ezek a kritikák nálam süket fülekre találnak, csak annyit tudok hozzájuk fűzni, hogy mindez mindennél jobban illusztrálja, hogy mennyire elszakadt a XXI. század embere a természettől.

Végezetül említést kell tennem a heroikus küzdelemről, amellyel a hordók tartalmától való megszabadulás járt – 600 literről beszélünk –, valamint a hordók tisztítása és fertőtlenítése. Az izgalom, hogy a reggel a falu határában megjelenő szippantós láttán mi rosszat gondolhatnak a falubeliek; hogy vajon mi bírni fogjuk-e gyomorral… Emlékezetes órákat éltünk meg Donáttal. Én pl. még sohasem kívántam elszívni egy szál cigit, de akkor – és azóta soha – megkívántam. Azt hiszem, az ilyen élmények fognak leperegni előttünk a halálos ágyunkon. Építsetek ti is komposztálós vécét!

60

GSEducationalVersion