Miskolczy István by Szász András

Miskolczy István

Tördelés és tipográfia: Szász András

A reprodukciók korabeli fényképek, illetve a barátoktól származó dokumentumok alapján készültek. Köszönet Abonyi Péter szakosztályvezetőnek, Balla László alpolgármesternek és Magosi Ottó nyugalmazott honvéd alezredesnek a rendelkezésemre bocsátott dokumentumokért, fotókért, szakmai tanácsokért, összességében: azért az önzetlen segítségért, mellyel hozzájárultak e kiadvány elkészítéséhez.

Miskolczy István

Kiskunfélegyháza sportéletének lelkes résztvevője, olimpikon, futballedző

Írta és öszeállította: Szász András

Kiskunfélegyházi Füzetek 2014

Akinek a nevét mindenhonnan kifelejtették.

Előszó „A sport megtanít becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít.” – írta Ernest Hemingway, és a sport életre szóló üzenete és követendő példájaként sejlik fel emlékeim között Miskolczy István alakja. Mielőtt írni kezdtem, gondolatban megpróbáltam felidézni Miskolczy Istvánt. A már deresedő hajú korombeliek közül is valószínűleg sokak emlékei közt feldereng vékony, szikár alakja, amint kopott táskájával, élénk, mindent meglátó tekintetével fürkészi a játszótereken, sportpályákon futkározó, labdát kergető gyerkőcöket, minden pillanatban a tehetséges sportolókat kutatva. Sokan elmondhatjuk, hogy a labdarúgás iránti szeretetünk és elkötelezettségünkben nagy szerepe volt Miskolczy Pista bácsinak, akinek bíztatására választottuk a sportot, s ezen belül a labdarúgás vagy az atlétika területét. A sport iránti elhivatottsága, gyermekszeretete, a tehetséges fiatalok felkutatása, pályájuk alakulásának figyelemmel kísérése, támogató segítsége, megnyerő személyisége, kimagasló sport iránti odaadása végigkísérte egész életét. Miskolczy István volt a SPORTOLÓ, a „CSUPASZÍV MINARIK EDE”, csupa nagybetűvel, az a példakép, az a követendő minta, aki fáradhatatlanul, egész életén át a sportot, a testmozgást szolgálta, aki egész életében a sportnak és a sportért élt. A futball, a sport volt számára minden, csapattársai, tanítványai pedig a családja. Otthon volt mindenhol, ahol sportolhatott, vagy erre oktathatta növendékeit. Hosszú, tartalmas élete alatt növendékek százait tanította meg a tisztesség, a csapatjáték, az összetartozás, az egymásra figyelés alapvető szabályaira, melyek betartása és betartatása saját maga és tanítványa számára is örökérvényű kötelezettség volt. Példaképként állhat előttünk Miskolczy István élete, ezért is örültem nagyon annak, hogy Szász András könyve örök emléket állít Miskolczy Istvánnak. Ajánlom tehát mindenki figyelmébe ezt a könyvet, és bízom abban, hogy a sportszeretet nemes példája követőkre talál majd a könyv olvasóinak körében. Balla László

Egy a számos bizonyítékfotó közül: Miskolczy István az 1936-os berlini olimpiai láng alatt (balról a második).

Miskolczy István élete Gyermek- és ifjúkora „A rendszeres testedzés nemcsak fizikumunk számára nélkülözhetetlen, de lelkünk számára is. Ezért sosem lehet elég korán elkezdeni. A sport becsületre nevel, erősíti az akaraterőt, az önfegyelmet, a felelősségvállalás képességét, és egy sor olyan további ismeretet ad, melyek birtokában biztosan helyt tudsz állni az élet nehéz helyzeteiben is” – mondogatta Miskolczy István azoknak a fiataloknak, akiket több évtizedes edzői pályafutása során a sport szeretetére nevelt. De ki is volt ez a lelkes férfiú, aki ilyen konok és fáradhatatlan kitartással nevelte a testmozgás szeretetére az egymást követő generációkat? Gyermekéveiről, fiatalkoráról szinte semmit sem tudni. Mészáros Márta, a félegyházi Kiskun Múzeum igazgató asszonya révén néhány fontos adatra mégis fény derült a közelmúltban. Nos, az igazgató asszony a szabadkai Szent Teréz plébánia (a város egykor legnagyobb egyházközsége) anyakönyveiben bukkant rá a római katolikus Miskolczi család nyomára. Eredetileg ugyanis i-vel írták nevüket. A későbbiekben aztán hol „y”, hol „i” végződéssel szerepel a sportember neve, akinek édesapja, id. Miskolczi István 1868. július 8-án született Szabadkán, Miskolczi János és Korász Rozália házasságából. Ők voltak tehát a neves atléta és futballista apai nagyszülei. Id. Miskolczi István (aki az anyakönyvi bejegyzés szerint akkor még földműves volt) 1892. január 27-én, alig huszonnégy évesen házasságot kötött Prágai Juliannával. Házasságuk azonban tragikusan rövid volt. Ugyanis alig egy évvel később az asszonyka meghalt. A megözvegyült férfi 1894. január 7-én – már vasutas kocsitolóként – vezette oltárhoz máso-

dik feleségét, a tizennyolc esztendős Csajkás Terézia hajadont. Első gyermekük, Miskolczi Mária 1896. november 16-án látta meg a napvilágot Szabadkán. Második gyermekük, István (a neves sportember) három évvel később, 1899. március 27-én született, ugyancsak Szabadkán. Mint ismeretes 1918. november 25-i újvidéki nemzetgyűlésen a szerbek megszavazták a déli területek (a későbbiekben Vajdaság) Magyarországtól való elszakadását, és Szerbiához való annexálását, december elsejétől pedig az újonnan létrejött délszláv államalakulat, a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz történő csatolását. Nem tudni, Miskolczy István hogyan élte meg a drámai történelmi helyzetet. Tény, hogy az 1920-as években már aktívan futballozott. Labdarúgó pályafutását az 1920ban alakult újvidéki (Novi Sad) Juda Maccabi (Júda Makkabi) Sportklub futballcsapatában centerhalfként (középhátvéd) kezdte. A Maccabi azon egyesületek közé tartozott, melyek 1919-ben cionista néven alakultak, a hajdani Monarchia különböző városaiban. A Trianon utáni időszak futballversengése idővel elhomályosította a klubok etnikai és felekezeti színezetét, s a zsidók mellett ugyanolyan számú magyar, illetve szerb és horvát sportolót foglalkoztattak. A Maccabinak akkortájt a horvátországi Zágrábban volt a központja s egy jókora sportcsarnoka. Ugyanott vívó-, futball- és könnyűatlétikai szakosztályt is működtetett. Újvidéken többek között úszó, atlétikai, asztalitenisz és futballszakosztálya tevékenykedett. Ez utóbbinak volt tagja Miskolczy István is. A legendás klub 1941-ben szűnt meg. Miskolczy István tehát Újvidéken kezdte sportpályafutását, de 1926 májusában Szegedre költözött (SzVSE), onnan helyezték át 1930 februárjában Kiskunfélegyházára, ahol néhány lelkes sportbarát7

tal közösen hozzáfogtak a helyi Vasutas SK szervezéséhez. Ebből az időszakból származik az az anekdotaszámba menő történet, melyet maga a Mester mesélt el 1992-ben. „Jegykezelőként dolgoztam a Kecskemét és Félegyháza között közlekedő személyvonatokon. Bár nem nősültem meg, életem végéig nagy tisztelője és rajongója voltam a gyengébbik nemnek. Történt, hogy egy alkalommal Városföldön – ahol a személyvonatok rendszerint bevárták a szemből érkező szerelvényeket megismerkedtem egy vonzó és csinos hölggyel, aki olyan nagy hatással volt rám, hogy észre sem vettem, mikor vonatom kigördült az állomásról. Mire feleszméltem a szerelvény már messze járt. Sportember lévén, nem estem pánikba. Elköszöntem a hölgytől, hónom alá kaptam jegyellenőrtáskámat és a vonat után eredtem, melyet Kunszálláson sikerült is utolérnem.”

Kiskunfélegyháza hajdani sportélete

félegyházi vasutas klub futballistái már részt vettek a Dél-területi LSZ bajnokságban. A háború azonban a Vasutas SK-t sem kímélte. A második világégésben a sportolók közül sokan életüket vesztették, megnyomorodtak vagy hadifogságba kerültek. A sportlétesítmények megsérültek, használhatatlanokká váltak. A vesztességek dacára 1943. szeptember 17-én Dánffy Antal MÁVfőellenőr szervezésében az egyesület megalakította negyedik – kosárlabda – szakosztályát. Alig három évvel később a félegyházi kosaras lányok már az NB I-ben, a fiúk az NB II-ben szerepeltek. A lányok közül ketten: Tóth Anna és Dánffy Gabriella olimpiai kerettagsággal is büszkélkedhettek. A háború után a vasút volt az egyetlen cég, amely hatékonyan segíteni tudta a kiskunfélegyházi sport élet újraindítását, a sportlétesítmények helyreállítását és a sportfelszerelések előteremtését. A futball mellett az atlétika volt Miskolczy István második legkedvesebb sportága. Futóként 1936-banrészt is vett a berlini nyári olimpiai játékokon. S bár

A Kiskunfélegyházi Vasutas SK azonos nevű jogelődjét három sportember: Miskolczy István, Kálmán Ernő és Rizzányi (vagy Rizányi) István alapította 1930 nyarán. A klub egy ökölvívó és egy labdarúgó szakosztállyal kezdte meg működését. Előbbinek Ormos György volt a szervezője és edzője, míg a másikat Miskolczy István szervezte és vezette közel öt évtizeden át. Kezdetben játékosedzőként, később edzőként. De végig olyan páratlan és őszinte lelkesedéssel, aminek alapján joggal hihető, hogy Sándor Pál, a Régi idők focija című mozi rendezője, valóban Miskolczy Istvánról mintázta meg a főszereplő Minarik Edét, akit a filmben a felejthetetlen Garas Dezső színművész alakított. A birkózókat tömörítő harmadik szakosztály, két évvel később, 1932-ben alakult meg, Csányi Pál és Petz István segítő közreműködésével. Az alapos munka eredményeként, az 1930-as évek végén a Miskolczy István műtermi portréja az 1940-es évekből. 8

Az 1936-os berlini nyári olimpiai játékok sztárja: Jesse Owens, amerikai atléta (balról a második).

jelenlétét számos fénykép igazolja, neve sajnálatos módon neve lemaradt az 1936-os olimpia magyarországi résztvevőinek listájáról. (A második világháború kitörése előtti utolsó ötkarikás játékokon Magyarországot huszonegy sportágban 216 versenyző képviselte, 197 férfi és 19 nő. Többek között olyan neves sportegyéniségek, mint a kardvívó Gerevich Aladár. A berlini olimpián a magyar sportoló összesen tizenhat érmet szereztek: tíz aranyat, egy ezüstöt és öt bronzot.) Miskolczy István idővel felhagyott az atlétikával, a futball mellett azonban élete végéig kitartott. Már közel járt az ötvenhez, amikor 1946-ban áthe-

lyezték a kelebiai vasútállomásra. Legalábbis az emberek többsége ezt hitte. Mint utólag kiderült, szó sem volt áthelyezésről. Ő maga döntött úgy, hogy rendszeresen leutazik a déli határ melletti településre, hogy csapatba gyűjtse és szervezze a futballt kedvelő helybeli fiatalokat. Keze alatt kezdte a labdarúgást Mester Gyula, Mester Ernő, továbbá Magosi Nándor és Magosi Ottó nyugalmazott honvéd alezredes. Két évig járt le heti rendszerességgel Kelebiára, 1948-ban aztán felhagyott az ingázással, és hozzáfogott a Kiskunfélegyházi Vasutas Sportklub újjászervezéséhez. 9

A 90. születésnap Az egykori tanítványok, sporttársak Miskolczy István 90. születésnapja alkalmából 1989. november 25-én emlékestet szerveztek a vasutas szakszervezet vasútállomás melletti kis klubhelyiségében. A rendezvényre meghívó (felhívás) is készült a következő szöveggel:

Az ünnepségre sokan jelezték részvételüket, néhányan azonban mégsem jelentek meg. A résztvevők közül többen a költségekhez is hozzájárultak (az összeg a nevek után van feltüntetve). Az ünnepség végén a megjelentek mindegyik ellátta kézjegyével az úgynevezett jelenléti ívet. Íme a névsor: Héjjas István (főszervező), Héjjas Istvánné, Kocsis Béla (100 Ft), Fekete István /Csépi/ (100 Ft), Petcz Ferenc, Csényi László, Katona Sándor, Némedi László, Barta József, László József, Bodor ?, Kanyó Jenő, Gibócz József, Szűcs Gyula (100 Ft), Szőke Kálmán, Réz Ferenc (500 Ft), Makai János, Kristóf ?, Fekete János, Somkúti ?, Sporthivatal (50 Ft), Dósai János, Iványi Laci (200 Ft), Birgés Dezső, Takács ?, Futó Fricska Zoli, Dobos Laci (200 Ft), Fábián László, Takács István, dr. Vass Feri (200 Ft), dr. Tímár Tamás, dr. Vadkerti Mihály, Kutasi László (500 Ft), Kiss Ferenc, Palásti István (1000 Ft), Hornyik Károly, Hornyik Endre, Sípos Zoltán /MÁV Sportkör/, 10

Makra József /állomásfőnök/, Dinnyés Jenő, Fazekas Sanyi (100 Ft), Kurucz Miska, dr. Szabó János, Abonyi Péter (200 Ft) és Vízhányó László. Héjjas István főszervező „Egy szép születésnap után” címmel így összegezte az ünnepséget: „November utolsó szombatján, kicsit megkésve, de annál nagyobb szeretettel megtartottuk Miskolczy István 90. születésnapját. Nagy izgalommal vártuk, hogy a megadott időpontra kik jelennek meg, a kis klubhelyiségben, az állomás mellett. Félő volt ugyanis, hogy nem sok sporttárs jön el. Egy ilyen est megszervezése rendkívül nehéz. Úgyszólván lehetetlen mindenki érzelmét, idejét összeegyeztetni, nem beszélve arról, hogy minden sportember neve nem juthat eszünkbe. Azt tudom mondani, hogy izgalomra semmi ok nem volt. A kis helyiség megtelt. Megjelent a Sporthivatal vezetője is, és átadta Miskolczy Istvánnak a szép félegyházi emlékérmet, valamint a városi tanács emlékkönyvét. Az ünnepeltet és a megjelenteket az állomásfőnök köszöntötte. Természetesen nem tudok mindenkit név szerint felsorolni, de voltak olyan nyolcvanévesek, akik annak idején a vasutas színeiben játszottak, s voltak fiatalabbak is, közöttük olyanok, akik válogatott szintig jutottak vagy NB I-es csapatokban játszottak, vagy olyanok, akiket csak a szeretet és a lelkesedés vitt ki hétről-hétre a zöldgyepre, hogy együtt rúghassák a bőrt. Az ünnepség után egyszerű, de nagyon jóízű, bográcsban főtt marhapörkölt lett feltálalva. A vacsora utáni beszélgetést ne várják el tőlem, hogy leírjam, de ha szavakkal kellene lefestenem azokat a szemeket, úgy fogalmaznék: fiatalosan csillogtak. Befejezésül azt a tanulságot szűrtem le, hogy nem ártana ilyen összejöveteleket szervezni. Vallom, hogy

igénylik az emberek a mai nap is. És hiszem, hogy Kortársak, barátok lesz folytatás.” Héjjas István Ismerői szerint: Miskolczy István becsületes, csapatához mindenkor messzemenően hű, ugyanakkor szigorúan következetes sportember volt. Egyenességével, visszafogottságával számos barátot szerzett a kortárs magyarországi és európai futballcsapatok játékosai közül. Egyikük Simon, az Újvidéki Testedző Klub (NTK, azaz a Novi Sad TC) kapusa volt. Keresztneve nem ismert. De számos erdélyi, felvidéki és lengyel labdarúgóhoz is őszinte, jó barátság fűzte. A húszas-harmincas években kötött barátságokat élete végéig gondosan ápolta.

Héjjas István záróbeszéde (fent), a vacsora összköltsége (lent).

Simontól, az NTK kapusától kapott fotót gondosan megőrizte.

A dicsőséges múlt A magyar labdarúgás rövid története

londoni játékokon vett részt. A magyar labdarúgás első aranykorát a profizmus bevezetése (1926) után, a húszas évek végétől kezdve a harmincas években érte meg, amelynek során 1927-ben a francia válogatottat rekorddal, azaz 13:1-re győztük le. Majd 1934-ben először sikerült diadalt aratnunk az angol válogatott felett is (2:1). A válogatott sikereinek betetőzése volt az 1938-as világbajnokságon megszerzett második hely, amely óriási eredmény volt az erős mezőnyben. A magyar klubcsapatok ebben az időben szintén komoly sikereket értek el. A Közép-Európai Kupát 1929-ben és 1939-ben az Újpest szerezte meg. Forrás: A megújulás évtizede 2010-2020/A magyar labdarúgás stratégiája

Magyarországon a labdarúgás idén (2014) ünnepli 113 éves fennállását. Az 1901-ben kezdődött történet immár történelmünk fontos része, sikereivel, bukásaival és jelentős társadalomformáló erejével. A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) szervezésében 1902-ben került sor az első válogatott mérkőzésre, majd 1903-ban már az első győzelmet ünnepelhettük. A FIFA 1907-ben vette fel Magyarországot tagjai sorába. A magyar válogatott labdarúgó mérkőzéseit a sportág hazai „bölcsőjében”, a Millenárison rendezték. Érdekesség, hogy a FIFA VI. kongresszusának 1909 nyarán Budapest adott otthont. Az olimpiák történetében Magyarország először az 1912-es http://www.bmlasz.hu/kozlemeny/strategia_2010_20.pdf

Miskolczy István (jobbról a negyedik) első futballcsapata, az Újvidéki Atlétikai Klub (ÚVAK.) 1920. október 3-án.

Miskolczy István tanítványai Héjjas István Kiskunfélegyházán született 1920. november 19-én. Foglalkozását tekintve fogtechnikus volt. A futballozást Miskolczy Istvánnál kezdte „centerhalfként” (középhátvéd). A sport mellett a város kulturális és közéletének aktív tagja volt, évtizedekig a Félegyházi Közlöny külső munkatársaként dolgozott. Érzékenyen reagált a társadalmi jelenségekre, s a régi félegyházi népéletre is gyakran visszaemlékezett írásaiban. 1996-ban egy honismereti pályázaton második díjat nyert két írásával. A régi tanyasi iskoláról és a félegyházi parasztság disznóvágási szokásairól írt értékes tanulmányt. Elbeszéléseit, verseit a helyi kiadványokban és a félegyházi Nyugdíjasok Lapjában publikálta. 2008-ban hunyt el. * Fekete János szintén Kiskunfélegyházán született, 1924. április 3-án; pedagógus, helytörténész, Kiskunfélegyháza város díszpolgára. Tanulmányait a Fehér Iskolában kezdte, majd a Tanítóképző Intézetben folytatta, ebben az időFekete János helytörténész szakban fedezte fel Miskolczy István. Fekete Jánost tehetséges focistának tartották, s bár több poszton is eredményesen játszott, idővel minden idejét a tanulásnak szentelte, és abbahagyta a labdarúgást. Tanítói oklevelét 1944-ben vette át. Pedagógusi pályáját Bükkmogyorósdon kezdte, 1945-től Pálmonostorán tanított, itt volt iskolaigazgató is. 1950-ben testnevelő-tanáriképesítést is szerzett. Egy ideig a

Kiskunfélegyházi Járási Tanács kulturális elnökhelyettese volt, majd a Bács-Kiskun megyei Tanácsban dolgozott egyházügyi tanácsosként. Helytörténész ként 1959-ben kezdett publikálni. Névtani, néprajzi, várostörténeti kutatásokat végzett. A kiskunfélegyházi honismereti mozgalom vezetője volt. Negyvenéves honismereti munkájáért 2000-ben Bél Mátyás Notita Emlékérmet kapott. Tagja volt a Bács-Kiskun Megyei Honismereti Szövetségnek, elnökségi tagja az Országos Petőfi Sándor Társaság nak. Alapító tagja, 1997-től 2003-ig pedig elnöke volt a Móra Ferenc Közművelődési Egyesületnek. 2004-ben Wlassics Gyula-díjat kapott, 2005-ben az Országos Petőfi Sándor Társaság Petőfi-díját kapta meg. Helytörténeti-honismereti munkásságáért 1995-ben Kiskunfélegyháza díszpolgárának választották. 2004-ig közreadott publikációiból két bibliográfia is készült. 2008. október 6-án hunyt el. * Kristóf Bálint (Bagi) 1937 decemberében született. Pályafutása során játszott az NBI-es Debreceni Bocskai Futball Club csapatában, a Budapesti Labdarúgók Alszövetségébe (BLASZ) tartozó Vasutas SE huszonötszörös válogatott játékosa. * Vass Ferenc (Kampó) Kiskunfélegyházán született, 1947. szeptember 9-én. Középiskolai tanulmányai befejezése után a szegedi egyetem jogi karán szerzett diplomát, majd ügyvédként tevékenykedett. A 190 centiméter magas fiatalember eredetileg kézilabdával kezdte a sportolást, de egy sérülés miatt a labdarúgásra váltott (csatárként futballozott). Első klubja a Kiskunfélegyházi Vasutas volt, innen a helyi Vasas csapatához került, ahol két idény alatt a 13

Miskolczy István (jobbról az első) a Kiskunfélegyházi Vasutas Sport Klub futballcsapatával a harmincas évek végén.

megyei első osztályból az NB II-ig jutottak. Ekkor, 1967 januárjában igazolta le a Szegedi EAC. Az élvonalban 1967. március 5-én mutatkozott be a Haladás ellen, ahol 0-0-s döntetlen született. 1967 és 1977 között 197 bajnoki mérkőzésen negyvenhárom gólt szerzett. 1977-ben visszavonult, és ügyvédként tevékenykedett Szegeden. Állítólag csodálatos képességekkel megáldott futballista volt, nemcsak magas volt, de ki is használta: rendkívül jól fejelt.

zonban, a csapatból Bonyhádi Lajos végzett a góllövő-lista élén 49 találattal, ez a mai napig fennálló rekord az országban.

Bonyhádi Lajos 1925-ben született. Tanulmányait a Félegyházi Tanítóképzőben végezte. Három város: Szeged, Kolozsvár (AC) és Arad (FC UTA) futballcsapataiban játszott. Pályafutása során ötvenhét gólt rúgott. A román bajnokságban, az 1947-48-as sze-

Dr. Vadkerti Tóth Mihályról szintén nem tudni, mikor született. A félegyházi gimnáziumban kezdett futballozni, pályafutását a orvostanhallgatóként a szegedi SZEOL-nál folytatta. Bár jobblábas játékos volt, többnyire balhátvédként játszott. Fegyelmezett

* Dr. Tímár Tamás nem tudni, mikor született. Fogorvosnak tanult. Az NB II-es Szegedi Vasutas csapat jobbszélsőjeként írta be nevét a futballtörténelem halhatatlanjai közé. Mondják, hallatlan gyorsaságú, rendkívüli cselezőképességű játékos volt.

játékosnak tartották. Kutatóorvosként az Egyesült SZEOL AK csapatában játszott. Szegeden ötvenegy Államokba került, ahol állítólag meghalt. élvonalbeli bajnoki mérkőzésen szerepelt. Az 198485-ös idényben a Makói SVSE labdarúgójaként * hagyta abba a labdarúgást. Az 1979-es esztendőben Kutasi László Kiskunfélegyházán született, 1949. hat alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. július 29-én. Ballábas játékos volt. A félegyházi Hatszoros olimpiai válogatott (1979-1980), tizengimnázium diákjaként kezdett futballozni. Főiskolai egyszeres egyéb válogatott (1979-1980). 1984-től tanulmányait Kecskeméten végezte, onnan a szege- edzőként dolgozott. Először a SZEOL AK junior di Vasashoz (VSE) került, ahol 1974-ig futballozott. csapatának a felkészítését irányította, az 1985-86-os Innen igazolt a Diósgyőri VTK-hoz. Kétszeres idényben a hódmezővásárhelyi Hódgép-Metripond kupagyőztes és egyszeres bajnoki bronzérmes a csa- SE, majd 1987-ben a Szeged SC vezetőedzője volt, pattal. 1980-ig 147 mérkőzésen egy gólt szerzett. 1987 és 1989 között pedig a SZEOL-Délép, illetve Aztán 1980 és 1984 között ismét Szegeden a a Szeged SC labdarúgószakosztályát vezette.

Az Újvidéki Atlétikai Klub (UVAK) első csapatának játékosai és intézője 1921. május 15-én. Miskolczy István jobbról a második.

Visszaemlékezések Héjjas István 2008. májusában, kevéssel halála előtta kórházi ágyon a következőket mondta: – Amikor nem dolgozott, folyamatosan járta az utcákat, az iskolákat, kereste az utánpótlás csapat számára megfelelő gyerekeket. Valahányszor ráakadt egy-egy tehetségesnek látszó fiúra, kipróbálta, hogy alkata, tehetsége alapján milyen posztra lenne alkalmas, és már be is szervezte.

Bennem, talán nyúlánkságom miatt a centerhalfot (középhátvéd) látta meg elsőre, úgyhogy én attól kezdve ezen a poszton játszottam. Akkoriban az egykori Tanítóképző, jelenleg a Petőfi Sándor Gépészeti Szakközépiskola mögötti pályán edzettünk. De a sportgimnázium diákjai is odajártak. Már rég megszűnt az a pálya, most házak vannak a helyén…

Héjjas István kevéssel halála előtt, 2008. január 8-án, súlyos betegen is szívesen és szeretettel beszélt egykori futballedzőjéről.

Pista bácsi mindig népes csapatot foglalkoztatott. Az edzéseken általában harmincan-negyvenen kergettük a labdát. Sosem volt segítsége, mindig egyedül vezette le a tréningeket. A szülők nem bánták, hogy focizunk. Sőt! Még örültek neki, mert tudták, hogy jó helyen vagyunk. Más kluboktól eltérően, mi nem kaptunk semmiféle anyagi támogatást, viszont vasutas csapatként ingyen utazhattunk bárhová. Ezzel ki is merült minden támogatásunk. Így aztán hol cipőben játszottunk, hol mezítláb. Többnyire mezítláb… A szerelést: felső, alsót, cipőt Pista bácsi igyekezett előteremteni. Támogatók, vagy ahogyan ma nevezik őket: szponzorok híján minden pénzét ránk költötte. Szinte a gatyája is ráment. Pedig nem fizették rosszul… De hát sokan voltunk, a sok használattól pedig gyorsan kopott a cipő, szakadt a felső… Még halála után sem felejtett el jótékonykodni: összes megtakarított pénzét, 650 ezer forintot a vasutas egyesületre hagyta. Ez nagy összeg a kilencvenes évek elején. Összességében végtelenül jó és türelmes ember volt. Még akkor se emelte fel a hangját, ha valamit nagyon-nagyon elrontottunk. Egy dologban viszont nagyon szigorú és következetes volt. Szombatonként, meccsek előtt minden futballistát személyesen keresett fel és ellenőrzött. Nem tűrte a kicsapongó életet, ám ha összegyűlt egy kis pénze az egész csapatot elvitte szórakozni. Felesége, gyermekei nem voltak. Számára a futballcsapat helyettesítette a családot. De nemcsak focizni, futni is nagyon szeretett. Időnként összeszedett néhány futni szerető fiatalt és körbefutotta velük a várost. Hozzá fűződő barátságom azután is megmaradt, hogy abbahagytam a futballozást. Akkoriban egészen közel laktunk egymáshoz, a Majsai úton, gyakran összetalálkoztunk, jókat beszélgettünk. A negyvenes években Miskolczy István Kelebián is felbukkant. Néhányan azt hitték, hogy valószínű-

leg áthelyezték. Pedig szó sem ilyesmiről. Amikor épp nem a félegyháziakat edzette, vonatra ült, leutazott a határmenti településre, levezette az edzést, majd újra vonatra szállt és visszautazott Félegyházára. Mesébe illő dolgokra volt képes. Ma ez egyszerűen elképzelhetetlen. * Magosi Ottó Kelebián ismerte meg a fáradhatatlan sportembert. A nyugállományú honvéd alezredes máig maga előtt látja egykori edzőjét: – Nemcsak elmondta, de meg is mutatta, hogyan kell cselezni, passzolni, fejelni…

Magosi Ottó nyugállományú alezredes „dögcédulájával”.

Kelebián nem volt pálya. Edzésekre rendszerint lovas kocsival vagy gyalog jártunk át a szomszédos Tompára. Nemhogy pályánk, de még cipőnk, mezünk se volt. Emlékszem, milyen kitörő örömmel fogadtuk, amikor Pista bácsi megszerezte nekünk a kelebiai nagy csapat leselejtezett futballcipőit, gatyáit. Tizenegy, tizenkét évesek lehettünk akkortájt. Úgy lógott rajtunk a nadrág meg a felső, mint a vállfán, de nem törődtünk vele. Végtelen boldogságot érez17

Magosi Ottó nyugalmazott honvéd alezredes díszes obsitlevelével. Ő is egyike volt Miskolczy István kelebiai tanítványainak.

tünk és büszkén viseltük a nagyoktól kapott mezt, mert az már igazi futballszerelés volt. Korábban mezítláb kergettük a labdát, de még edzésekre is cipő nélkül jártunk át Tompára. Idővel odáig fejlődtünk, hogy már tornacipőben edzettünk. Akkoriban jelent meg egy aránylag olcsó márka, azt hiszem Dorkó volt a neve és Csehszlovákiában készült. A csapat minden tagja olyat kapott, attól kezdve edzéseken tornacipőben kergettük a labdát. Ám Miskolczy Pista bácsi nemcsak szerelésünkről gondoskodott. Mindnyájunknak igazolványt is adott: fényképes futballigazolványt. amilyen a nemzeti baj18

nokság (NB) három osztályában játszó futballistáknak volt. Persze nagyon büszkék voltunk. Már nem emlékszem pontosan, kivel, hogyan vagy miként intézte, de állítom, minden játékosnak volt igazolványa. Magosi Ottó nyugállományú honvéd alezredes – Miskolczy István több egykori tanítványának egyetértésével – 2007. július 10-én javasolta az önkormányzatnak, hogy a kiskunfélegyházi Vasutas Sportegyesületet és a Molnártelepi sportpályát a fáradhatatlan sportemberről nevezzék el. Két esztendő múlva, 2009 nyarán javaslata valóra is vált.

Miskolczy Pista bácsi nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy mindenkinek megfelelő méretű és állapotú szerelés jusson. Emlékszem, minden meccs után hazavittük mezeinket, otthon kimosták, és a következő mérkőzésen ismét tiszta mezben léphettünk pályára.

Kormányos Imre az ‘50-es évek elején kezdett futballozni.

Kormányos Imre: – Ötvenháromban kerültem a Vasutas SE csapatához, három éven át hátvédként futballoztam. Akkoriban a Tanítóképző szomszédságában volt a pályánk. Ma már panelházak állnak a helyén. Szép pálya volt és jó. Szerettem odajárni. Még ma is az orromban érzem öltözője jellegzetes illatát… Büszkék voltunk, mert a városi csapatok közül szinte csak nekünk volt megfelelő szerelésünk.

Szigorú ember volt, nagyon komolyan vette az edzéseket, mérkőzéseket. Minden edzés előtt, akár esett, akár fújt, akár elviselhetetlen volt a hőség, a pálya körüli három bemelegítő kört mindenkinek kötelezően le kell futnia. Bár nem volt különösebben tanult ember, már az ötvenes évek elején számos olyan módszert és technikát alkalmazott az edzéseken, melyeket a nagy klubcsapatok csak mostanában vezetnek be. Alaposságát jellemezte az is, hogy állandóan figyelemmel kísérte mindannyiunk sorsát. Bizonyos rendszerességgel végiglátogatta a futballozó fiúk szüleit, hogy személyesen győződjön meg a gondjaira bízott gyerekek családi hátteréről. A vasutas társadalom kezdettől fogva meglehetősen zárt közösség. Pista bácsit azonban különösen 19

megbecsülték, mi több, szerették. Amiben csak lehetett segítették, mert mindenki tisztában volt azzal, hogy agglegényként kizárólag a futball, a sport jelentette számára az életet. Miután felhagytam a futballozással ritkábban találkoztunk, de az őszinte és kölcsönös tisztelet, barátság végig megmaradt közöttünk. * Abonyi Péter, a Vasutas SK jelenlegi vezetője 1975ben került a klubhoz. Tizenhárom évvel később vette át az irányítást Miskolczy Istvántól.

házi mentőket. Biztosítottak, hogy azonnal indulnak. Én is elindultam és Jászszentlászlón találkoztunk is. Kiemelték Pista bácsit a hátsó ülésről és megvizsgálták. Kiderült: a pacemakerében lemerült az elem. Ezer szerencse, hogy nem állt le a szíve… Egyébként nagyon jól tartotta magát. Már jóval elmúlt hetven, de az edzéseken még mindig ő vezette a csapatot, miközben a bemelegítő köröket futottuk...

Abonyi Péter 1988-ban vette át a Vasutas SE irányítását.

– A nyolcvanas évek elején történt, hogy Csólyos páloson játszottunk. A játékosok utaztatását magunk kellett megoldjuk. Pista bácsit én vittem a Trabantom mal. Véget ért a mérkőzés, indultunk haza. Pista bácsi hátul ült. Ahogy beértünk Kiskunmajsára, hirtelen ijesztően furcsa, hörgésszerű hangot hallottam a hátam mögül. Hátranéztem, hát látom, hogy Pista bácsi elkékült ajkakkal vonaglik, aztán eldől. Gyorsan megálltam egy telefonfülkénél és felhívtam a félegy- Ez a cikk a Félegyházi Közlönyben jelent meg 2009. 03. 12-én. 20

Az elfelejtett élsportoló Aligha van még egy olyan ember a kiskunfélegyházi sport történetében, aki akkora szenvedéllyel, lelkesedéssel, és olyan konok kitartással szolgálta a rendszeres testmozgást, ahogyan Miskolczy István tette. Hosszú élete során sohasem az akadályokat nézte, hanem mindig csak a célt látta maga előtt, miközben atlétaként, futballistaként is, legyőzve fáradtságot, fájdalmat, végig saját teljesítőképessége határait feszegette. És erre a kitartásra, konok állhatatosságra igyekezett ránevelni a gondjaira bízott gyerekeket is. Nos, erről a kiváló emberről egyszerűen megfeled-

keztek a krónikások. Bár bizonyítottan ott volt, mégis kimaradt az 1936-os berlini olimpián résztvevő magyar sportolók névsorából. De ami ennél is elszomorítóbb: megfeledkeztek róla az 1999-ben kiadott Kiskunfélegyháza helyismereti könyv készítésekor is, noha a szerzők közül jónéhányan épp az ő keze alatt ismerkedtek meg a sporttal. Móra Ferenc szerint: „Nem az a fájdalmas, ha az embernek forrásvízen kell élnie, hanem az, ha ugyanakkor az ő szeme láttára nála hitványabbak nektárt vedelnek.”

Az 1968. évi járási sportszerűségi versenyt a Kiskunfélegyházi Reménység Vasutas Sportkör ifjúsági labdarúgó csapata nyerte.

Régi újságcikkek, fotók Délvidéki Független Hírlap 1923. szeptember 15.

Sport

A tegnapi atlétikai versenyen, mely elsősorban propaganda célt szolgált, igen szépszámú közönség előtt, dicséretreméltó eredményeket értek el. A rendező egyesületek igen helyes útra terelik a novisadi egyoldalú sport irányát és ezen az úton haladva, még sok szép eredményre van kilátás. Ehhez elsősorban kitartó munkára van szükség, amely ambícióval párosulva, meg fogja hozni a várt eredményt és akkor majd beszélhetünk a novisadi sportról. Ha a kvalitatív eredmények még is nem a legjobbak, de mindenesetre reprezentábilisak és az atlétikai fejlődéshez biztos alapot nyújtanak. A részletes eredmények a következők: Staféta: 100+200+300+400: 1. Makkabi. 2. Vojvodina. 3. NTK. 100 méteres síkfutás: 1. Schäffer (NTK) 11,3 mp., 2. Simonyi (NAK). 3. Fehér (NAK). 200 méteres síkfutás: 1. Simonyi (Makkabi) 25,3 mp., 2. Mogin (OSKV), 3. Kurtz (NTK). 400 méteres síkfutás: 1. Miskolczy (Makkabi) 59 mp., 2. Rakovszky (NAK), 3. Schäffer (Makkabi) 800 méteres síkfutás: 1. Miskolczy (Makkabi) 2 perc 18,75 mp., 2. Rakovszky (NAK), 3. Schäffer (Makkabi). 1500 méteres síkfutás: 1. Miskolczy (Makkabi) 4 perc 47 mp., 2. Német (NAK), 3. Papp (NAK). 60 méteres síkfutás nők részére: 1. Schangler (Makkabi); 2. Ernt; 3. Klein (Makkabi). 60 méteres ifjúsági síkfutás: 1. Hajós J. (Makkabi) 7,2 mp., 2. Kohn, 3. Hauser (Makkabi). Távolugrás: 1. Kriskov (OSKV) 588 cm., 2. Melencsics (OSKV), 3. Ilics (Sokol). Magasugrás: 1. Székely (Makkabi) 165 cm., 22

Vanyur (NTK), 3. Mogin (OSKV). Hármasugrás: 1. Ilics (Sokol)11,80 m., 2. Ruzica (OSKV), 3. Manoljovics (OSKV). Rúdugrás: 1. Malicsics (OSKV) 280 cm., 2. Ilics (Sokol). Gerelydobás: 1. Sevics (OSKV) 34,45 m., Gyuraszevics (NAK) 3. Silics (Sokol). Súlydobás: 1. Sovin (Sokol) 10,35 m., 2. Gyurevics (Sokol), 3. Schäffer (NTK). Diszkoszdobás: 1. Stojanovics (OSKV) 32,18 m., 2. Bubenheimer (Makkabi), 3. Székely (Makkabi). Füleslabda-dobás: 1. André (NTK). 2. Stojanovics (OSKV). A fenti eredmények szerint a Makkabi 8 első, 5 második, 5 harmadik, a Vojvodina 4 első, 3 második, 2 harmadik, az NTK 2 első, 2 második, 2 harmadik, a NAK 4 második és 2 harmadik díjat nyert. ***

Szegedi Krónika 1930. február 7.

Sport

Lippait és Miskolczyt elhelyezték Szegedről A SzVSE tervez, a MÁV igazgatósága végez… Amíg egyrészről a téli hónapokat gondos előkészítő munkával töltik, hogy a tavaszi kampányban minden téren sikeresen állhassák meg helyüket a vasutas-sportemberek, addig másrészről szigorú áthelyezésekkel húzzák keresztül a legszebb számításokat. Köztudomású, hogy a SzVSE működő tagjainak nagyobb százaléka ideiglenes alkalmazottja a MÁVnak. Ezek közül való Lippai Gyula, a kiváló bekk és Miskolczy István, az 1500-as bajnok is, akiket a

tanfolyam sikeres elvégzése után most rendszeresített a MÁV, de egyszersmind Szegedről el is helyezte őket, a SzVSE nagy veszteségére. Befejezett tényként szerepel Kakuszi Sándornak, SzVSE dirigensének és Lieb Józsefnek a rövid időn belüli áthelyezése is, akik szintén ideiglenesek voltak és sikeresen végezték el a tanfolyamot. Nagy az elkeseredés az SzVSE-ben, mert megfelelő tartalék hiányában úgyszólván egy időre pótolhatatlanok az elhelyezett futballisták. Miskolczy távozásával egyébként nemcsak a SzVSE, hanem a Dél atlétikája is értéket vesztett. ***

Kunsági Hírlap 1931. április 10.

Sport

Félegyházi V.S.E – Kiskunmajsai S.E 4:3 A nagyszombati és Húsvét vasárnap reggeli borús idő után váratlanul jó idő lepte meg a futballsport híveit s ha egy kissé lógott is az esőnek a lába ebéd után ez nem riasztotta vissza a majsai futballhívők egy részét attól, hogy a csapat első tavaszi meccsének Félegyházán tanúja ne legyen. A Félegyházi Vasutas Sportegyesület látta vendégül barátságos mérkőzés keretén belül a KSE-t. A mérkőzés eredményére nézve mindenki megegyezett abban, hogy a maisai csapatnak gólokkal kell győznie. Előre bocsájthatjuk, hogy nem az elbizakodottság volt az, aminek a félegyháziak a hízelgő eredményt köszönhetik, hanem a szerencsétlen véletlenek összejátszása, amely legjobb erőitől fosztotta meg a majsai csapatot. Centerhalf nélkül állott fel a majsai csapat, mert Forgács II. nem játszhatott. Így aztán Fehér ment centerhalfba s mindjárt meg is jegyezhetjük, hogy

feladatát váratlanul jól oldotta meg. A baj csak ott volt, hogy az első félidő után nem bírta tüdővel az agilis, de tréning nélküli fiú, s ki kellett állnia. Utódja, illetőleg a helyette beálló Tóth aztán nemcsak, hogy nem tudta őt pótolni, de minden akarása ellenére is csak úgy mentek el mellette a félegyházi csatárok, ahogy akartak s egymásután három gólt rúgtak Majsának, s ezzel el is döntötték a meccset a maguk javára. Nyomasztó majsai fölényben telt el az első félidő, amelynek nem is remélt kifejezője a 2:1-es majsai vezetés. Már a hatodik percben gólt ért el Majsa, amennyiben Juhászt, aki egy szélre adott labdával menthetetlenül száguldott a kapu felé s már a gólban láttuk a labdát, az egyik hátvéd csúnyán felvágta. A kiáltó 11-est Forgács nagy nyugalommal helyezte a bal sarokba, s az első gól már meg is volt. Félegyháza hamarosan egyenlít, de a KSE újult erővel ostromolja a félegyházi kaput. és húsz perc múlva már meg is van a második majsai gól. Egyöntetű a megállapítás, hogy ha Forgács II. játszhat s a mindig halfot játszó Forgács I.-nek nem kell csatárt játszania, úgy már négy góllal vezetne a Majsa. A második félidőben kiáll, s helyét Tóth foglalja el, akin a félegyházi csatárok játszva száguldanak keresztül s egymásután három gólt lőnek. Kiucsó is kiáll az első húsz percben, mivel lerúgták, így Majsa tíz emberrel küzd s mégis gólt ér el, amennyiben Sebők önálló akciójából a 43. percben megszületik a harmadik majsai gól s egyben a végeredmény. A második félidőben Majsa összeroppan s így Félegyháza megérdemelten győz egy gólkülönbséggel. A mezőny legjobb embere Mészáros volt, a majsai balhátvéd. Markovicsnak, a KSE fiatal kapusának volt egy pár szép védése. Jók voltak még a KSE-ből: Juhász, Menyus, Dinnyés, Fehér és Va lentinovics. A félegyháziak közül Miskolczy játéka tetszett. Kornerarány 8:5 Majsa javára. 23

***

Félegyházi Hírlap 1933. március 26.

Sport

Rovatvezető: Rizsányi István

KVSE – Szentesi MTK 4:0 (3:0) II. osztályú bajnoki mérkőzés

Bíró: Horváth

Az új Vasutas csapat hazai bemutatkozása igen jól sikerült, bár a gólarány nem fejezi ki a két csapatbeli különbséget, mert a vasutas rúghatott volna még három-négy gólt is a gyengén védő szentesi kapusnak. A félegyházi fiúk különösen az első félidőben igen szép és gyors játékkal lepték meg a gyér számú közönséget, de egyúttal kellemetlen meglepetést csináltak ellenfelüknek is. Kezdés után rögtön felnyomul a Vasutas és már az ötödik percben Agócsi éles szögből gólt lő. Továbbra is a KVSE marad fölényben és nemsokára Miskolczy teszi be a második gólt. A szentesi csapat mindenáron igyekszik lerázni magáról a Vasutas fölényt, de sehogysem bír megbirkózni a piros-zöld halfsorral. Ebben a félidőben Szentes alig bír kétszer, háromszor átjutni a félpályán. Az elkeseredett szentesi fiúk igen kemény játékkal próbálták ellensúlyozni ellenfelük nagy fölényét, aminek Agócsi lett az áldozata, csúnyán letalpalta a Piti bekk. A félidő végéig még Palásti gyönyörű gólja érdemel említést. A második félidőben a helyi csapat megelégelte a dicsőséget, alább hagy az irammal és átengedi a teret szentesi ellenfelének. A lila-fehér Munkások most szépen játszanak, s támadást-támadás után vezetnek a Vasutas kapu ellen, azonban a tizenhatos vonalon túl teljesen tehetetlenek s szinte bosszantó24

an kerülik a kapura való lövést. A Vasutasok az utolsó tíz percben újból átveszik az uralmat és a játék végéig valósággal odaszegezik a kapuhoz ellenfelüket, de gólt csak egyet rúgnak Agárdi révén. Jók voltak a Vasutasból: Kocsis, Udvardi, Petz, Solymosi, Fekete és első félidőben Agárdi. A szentesiekből egyedül Piti játéka érdemel említést. A kapusuk feltűnően gyenge volt. Horváth jól bíráskodott. Reménység – KSE 2:1 ***

Kecskeméti Közlöny 1936. március 20.

Sport

Kibővítették a szegedi olympiai keretet Közismert tény, hogy az olympiád első előkészületeit Magyarorországon a MASz (Magyar Atlétikai Szövetség) kezdette meg. Szisztematikus munkája most kezd kidomborodni a maga teljességében és napról-napra kijelöli azokat a teendőket, amelyeket az atlétáknak a kerületi szakfelügyelők vezetése alatt végezni kell. A MASz déli kerületében is megindult a munka. Kovács-Buna János kerületi testnevelési felügyelő gondozása alá kerülnek az atléták Miosányi Ottó országos testnevelési felügyelő irányítása szerint. A MASz megbecsülve a déli kerület hatalmas munkáját, az eddig kijelölt kereten kívül még a következő szegedi atlétákat vette fel az olympiai keretbe: Frank, Hullmann, Madarász, Győr, Kuhár, Jahoda, Stumpf, Winkler, Benkóczy, Párducz, Weiszfeiler, Mikes, Helmeczy, Kocsmár Mihály, Kocsmár Gábor, Brunner, Schiller, Gyelvai, Schveiger, Lintner, Koch, Hronyec, Joó, Égető, Jójárt, Miskolczy, Janicsek, Dunst, dr. Illyés, Neubauer, Mistorka, Villányi.

Ceglédről: Zsengellér, Piros, Nyiri, Farkas. Kecs kemétről: Rigó, Koppányi, Szenessy, Radd. Hódme zővásárhelyről: Lantos. Békéscsabáról: Veress. ***

Kecskeméti Közlöny 1938. március 2.

Sport Czeglédi Sándor csendőr őrmester nyerte az idei első tippversenyünket A második díjat 21 ponttal Héjjas Dezső, a harmadikat a szintén 21 pontos Bódi Béla, a negyediket pedig a 20 pontos Miskolczy István (Félegyháza) kapta. – A hölgydíj nyertese Józsa Bözsike. – A Közlöny tudósítójától – Az elmúlt évi nagysikerű sporttippversenyünket az idén is megrendezzük. Úgy látszik, olvasónk ezúttal is nagy számban vesznek részt a versenyen. Ez érthető is, annál is inkább, mert azonkívül, hogy értékes pénzjutalmakat nyerhetnek, izgalmas szórakozást, lehet mondani „sportot” is jelent a tippelés. Jellemző a nagy népszerűségre, hogy messze vidékre szakadt előfizetőink is részt vesznek a versenyben, sőt, az első versenyt az idén egy ilyen vidéki előfizetőnk: Czeglédi Sándor csendőr törzsőrmester, Uszód, Árpád utca 10. szám nyerte. Uszód Baján túl van a Duna mellett, s Czeglédi postán küldi be szelvényeit. A nyertes csendőr őrmester 22 pontot szerzett, négy telitalálata van. Megjegyezni kívánjuk, hogy a sorozatosan beérkezett kérésekre való tekintettel a pontozást úgy módosítottuk, hogy a győztes eltalálásáért (találat) nem egy, hanem két pont jár. Szóval ugyanúgy megy a pontozás, akárcsak az elmúlt évben.

A 10 pengős első díjat így Czeglédi Sándor nyerte. A második 6 pengős díj nyertese Héjjas Dezső, Sétatér utca 20. szám, 21 pontja van, ugyanannyi, mint a harmadik 2 pengős díj nyertesének, Bódi Bélának (Rákóczi út 17-19.). Kettőjük között holtverseny volt, mert nemcsak a telitalálat, hanem még a góla ránytalálatok is egyeztek. A helyezést úgy döntöttük el, hogy a valóságos eredmények gólarányait összehasonlítottuk a tippelt gólarányokkal. Az összehasonlítás Héjjas Dezső javára ütött ki. A negyedik, két pengős díjat Miskolczy István állomásfelvigyázó, Kiskunfélegyháza, Újvidéki utca 4. szám alatti lakos nyerte 20 ponttal. A hölgydíjat, egy üveg kölnivizet Józsa Bözsike kapta Petőfi utca 5,. ugyancsak 20 ponttal. Jobb eredményt értek el: Molnár István (Széchenyi út 11.) 20, Leskovszky Róbert, Cserháti Oszkár, Csaplár Vilmos, Szabó László (Szent Miklósi út15.) 19-19, ifj. Majtán Kálmán, Balogh József (Bem utca 14.), Orosz Mihály és Nagy István (Koháry utca 1.) 18-18 pont. Ismételten és nyomatékosan felhívjuk olvasóinkat, hogy kizárólag csak azokat a szelvényeket fogadjuk el, amelyeket szombat délután fél 6 óráig a kiadóhivatalunk (Arany János utca 8.) elé kitett gyűjtőládába helyeznek el. Sem a később érkezett, sem a szerkesztőségi postaládába betett szelvények nem érvényesek. Kérjük olvasóinkat, hogy olvashatóan töltsék ki a szelvényt pontos címmel együtt. A félidő eredményét nem kell beírni. A könnyebb kezelés céljából a borítékra is kérjük a nevet felírni. A legközelebbi tippszelvényünket a csütörtök délután megjelenő pénteki Kecskeméti Közlönyből lehet kivágni. Felkérjük a nyerteseket, hogy a jutalmak átadása céljából csütörtök délután 3 órára a Kecskeméti Közlöny szerkesztőségében (Hornyik János utca 1.) jelenjenek meg. A vidéki nyerteseknek postautalványon feladtuk a díjakat. 25

Miskolczy István távozása Miskolczy Istvánt, a KREVSE volt labdarúgóját, kiváló atlétáját, majd vezetőségi tagját hivatali felsőbbsége a Nagyvárad melletti Mezőszakadát állomásra helyezte át. A szimpatikus sportférfiú távozásával érzékeny veszteség érte nemcsak egyesületét, hanem a félegyházi sportéletet is, és mindazokat, akik szerették. Új állomáshelyén sok szerencsét kívánunk neki. (Félegyházi Hírlap 1940)

Petőfi Népe

1957. április 26. Megyei II. osztályú labdarúgó bajnokság Kiskunfélegyházi Reménység – Orgovány 7:0 (0:0) Kiskunfélegyháza. Vezette: Kovács G. A fiatal orgoványi csapat az első félidőben kitűnően tartotta magát, de a második félidőben már nem bírták az iramot, mégis mindvégig sportszerűen küzdöttek.

A Kiskunfélegyházi Vasutas Sport Egyesület labdarúgó csapata az ötvenes években. A sor végén a csapat edzője: Miskolczy István.

Miskolczy István arcképes vasutas igazolványa 1941-ből.

Miskolczy István vezető főellenőri igazolványa 1957-ből.

Miskolczy István arcképes vasutas igazolványa 1958-ból.

Miskolczy István arcképes vasutas igazolványa 1965-ből.

Miskolczy István utolsó útlevelét 1937-ben adták ki.

A kiskunfélegyházi Vasutas SE utánpótlás csapata 1969. október 23-án.

A legrégibb kép: emlékül a szabadkai vasutas atlétikai klubtól 1919. július 11. „Küzdjön tovább is dicsőségért!”

Ez a fénykép valószínűleg 1920-ban készült a Maccabi sportolóiról. Miskolczy István balról a második.

Az U.V.A.K., azaz a (Novi Sadi Torna Klub futballcsapata) 1921-ben. Miskolczy István jobbról a harmadik.

A bécsi Ostmark és az újvidéki NTK csapata 1924-ben. Miskolczy István a guggoló sorban jobbról a negyedik.

Névadó ünnepség Születésének 110. évfordulója alkalmából – 2009. június 14-én – Miskolczy Istvánról, az egykori futballedzőről és olimpikonról nevezték el a kiskunfélegyházi vasutas sportpályát. A névadó ünnepség résztvevőit Balla László, az önkormányzat ifjúsági, sport és informatikai bizottságának elnöke köszöntötte. Elmondta: a száztíz éve született Miskolczy István rendkívül sokat tett Kiskunfélegyháza sportéletének megteremtéséért, a

sportszerető közösség álmainak megvalósításáért. Hetvenkilenc éve, 1930 nyarán Kálmán Ernővel és Rizzányi Istvánnal közösen megalakították a Kiskunfélegyházi Vasutas SK azonos nevű jogelődjét, melynek futballszakosztályát közel félévszázadon át Miskolczy István vezette. A délvidéki származású sportember fáradhatatlanul járta a város iskoláit és grundjait, hogy újabb és újabb tehetséges fiatallal gyarapítsa a futballszakosztály létszámát.

Születésének 110. évfordulója alkalmából Miskolczy Istvánról nevezték el a kiskunfélegyházi vasutas sportpályát.

A résztvevőket Balla László (balról a második) köszöntötte. Jobbján Abonyi Péter szakosztályvezető, balján Magosi Ottó.

Kizárólag az ő érdeme volt, hogy a ‘30-as évek végén a félegyházi vasutasklub futballistái már résztvettek a Délterületi LSZ bajnokságban. A vasárnapi eseményen beszédet mondott Lőrincz Tibor, a körzet önkormányzati képviselője is. A városatya indítványozta, hogy a jövőben minden év júniusában futballtornával emlékezzenek a félegyházi sportéletet megalapozó legendás sportemberre. Végezetül megígérte: lehetőségeihez mérten mindent elkövet, hogy a Molnár telepi sportobjektum mielőbb pályavilágítást kapjon. Az ünnepségen a névadást kezdeményező egykori tanítvány, Magosi Ottó, nyugalmazott honvéd alezredes ismertette Miskolczy István életútjának főbb

állomásait és méltatta a délvidéki származású olimpikon munkásságát. A kelebiai születésű nyugalmazott főtiszt felsorolta azokat a híressé vált sportembereket, akiket egykor Miskolczy István indított el, s akik közül néhányan a vasárnapi névadóünnepségen is részt vettek. Például Kutasi László és Papp László. Utóbbi kijelentette: meggyőződése, hogy Sándor Pál, a Régi idők focija című film rendezője, Miskolczy Istvánról mintázta a főszereplő Minarek Edét, akit Garas Dezső alakított. A névtábla leleplezése után a rendezvény rövid állófogadással, majd futballmeccsel folytatódott. Az ünnepség este közös vacsorával zárult. 33

Az eseményen, melyen sok egykori tanítvány is részt vett, Lőrincz Tibor önkormányzati képviselő méltatta a sport fontosságát.

A névadó ünnepségen számos egykori tanítvány idézte fel a fáradhatatlan sportember, Miskolczy István emlékét.

Felhasznált irodalom Héjjas István: Egy szép születésnap után, Kiskunfélegyháza, 1989. november 26. A megújulás évtizede 2010-2020/A magyar labdarúgás stratégiája: internet http://www.bmlasz.hu/kozlemeny/strategia_2010_20.pdf Jánosi Eszter: Miskolczy István életpályája, Kiskunfélegyházi Kistérségi Portál: http://www.kkfhkt.hu/ Délvidéki Független Hírlap / Sport: 1923. szeptember 15., Újvidék Szegedi Krónika / Sport: Lippait és Miskolczyt elhelyezték Szegedről, 1930. február 7. Kunsági Hírlap / Sport: Félegyházi V.S.E - Kiskunmajsai S.E 4:3, 1931. április 10. Félegyházi Hírlap / Sport: KVSE - Szentesi MTK 4:0 (3:0), 1933. március 26. Kecskeméti Közlöny / Sport: Kibővítették a szegedi olympiai keretet, 1936. március 20. Kecskeméti Közlöny / Sport: Czeglédi Sándor csendőr őrmester nyerte az idei első tippversenyünket, 1938. március 2. Félegyházi Hírlap: Miskolczy István távozása, 1940. Petőfi Népe / Sport: Megyei II. osztályú labdarúgó bajnokság; Kiskunfélegyházi Reménység - Orgovány 7:0 (0:0), 1957. április 26. Id. Magosi Ottó: Emlékezés egy sportemberre, Félegyházi Közlöny, 7. oldal, 2008. július 25. Id. Magosi Ottó: Miért hagytuk..., Félegyházi Közlöny, 2. oldal, 2009. március 12. Kiskunság: Névadó ünnepség, 2009. június 14. Wikipédia: Magyarország az 1936. évi nyári olimpiai játékokon Az 1936. évi nyári olimpia magyarországi résztvevőinek listája (teljes lista)

Amíg egészsége engedte, rendszeresen kijárt a pályára. Hiszen a sport, a futball volt az élete.

Tartalom Előszó...........................................................................................................................5 Miskolczy István élete.................................................................................................7 A 90. születésnap........................................................................................................10 A dicsőséges múlt.......................................................................................................12 Miskolczy István tanítványai......................................................................................13 Visszaemlékezések.....................................................................................................16 Az elfelejtett élsportoló..............................................................................................21 Régi újságcikkek, fotók..............................................................................................22 Névadó ünnepség........................................................................................................32 Kiskunfélegyháza sporttörténete................................................................................37 Felhasznált irodalom..................................................................................................41